Bocsánatot kérek!

A civilizáltnak tekintett világ legembertelenebb, legpocsékabb kormányzata uralkodik ma Magyarországon. Teheti mindezt azért, mert a Választók egy passzív (de valójában elsöprő) többsége hagyja. Ők azok, akik szégyenkezve(?) nézik mit művel a kabinet a menekültekkel. De ténylegesen tenni is valamit? No, erre nem hajlandó! … Bocsánatot kérek ezért én és mindenkitől.

Heteken keresztül “laktak” embertelen körülmények között különböző nációjú menekültek a Keleti pályaudvar környékén, illetve a lengyel pápáról (!) elnevezett budapesti téren. Kicsik és nagyok, újszülöttől felnőttig. Osztán jött az Ukáz, meg néhány lerobbant busz és a vonat, majd a “tranzit zóna” kezdett kiürülni. A Keletiben és annak környékén azóta viszonylagos nyugalom van.

Nem így van ez Röszkénél! Itt a lezárhatatlan vasúti sínen át jönnek be Abszurdisztánba Szerbia felől a menekülők. A budapestihez képest “csak” annyi a különbség, hogy itt napokat köll várakozni egy szántóföldön ahhoz, hogy a túlzsúfolt Lágerbe kerülhessenek. Ahol osztán megint napokat köll várni arra, hogy egy tök’ egyszerű eljárással regisztrálják őket.

Közben pedig se egy értelmes szó, egy eligazító felvilágosítás a Hivatalosságok részéről. Csak az interneten és mendemondák alapján terjedő tények arról: miként bánik az Európai Unió egyik tagállama a rászorulókkal. Miként sérti meg ezen ország kormánya hetek/hónapok óta minden percben azokat a nemzetközi szerződéseket, melyeket magára nézve kötelezőnek tekint. Hol így, hol meg amúgy, de a lényeg, hogy megsérti. … Miközben ezekre hivatkozik!

Amíg a kukoricásban ücsörögnek a “megélhetési bevándorlók”, az “illegális határátlépők”, a mindenféle kórokozókat terjesztő “migránsok” (a potenciális terroristákról nem is beszélve!) velejéig elvetemült és piszkos játékot folytatnak velük a mindenféle jött-ment, baltával faragott “politikusok” és egyéb “közéleti személyiségek”.

Az Egyik azt hiszi magáról, hogy “Korszakalkotó”-ként fogják beírni nevét a történelemkönyvekbe. Olyan politikusként, aki nem csak uruszága összes libalegelőjére húzatott fel tök’ üres stadionokat olyan pénzből, melyet talán (egészen biztosan!) hasznosabb célokra is fordítani lehetett volna, hanem “Európa Példaképe” is lett. Aki megmutatta a Közösség minden gazemberének nemzetileg elkötelezett közszereplőjének: egészen punktosan mi is a Helyes Követendő Út. Azt nevezetesen, amely csakis ideg- és elmebetegek, bármin és bármikor nyerészkedni képes hatalom- és pénzéhes, szubhumán ösztön- és véglényeknek ajánlott. … Tehát a Hozzá hasonlóknak.

Olyanoknak, mint például az Eretnek Főpap. Ő volt az, aki megtagadva Egyháza egyik Alaptörvényét (a pápai csalhatatlanságot!), lehülyézte Ferenc pápát. A Focipüspök ugyanis nem a saját Főnökével, hanem a Fociminiszterelnökkel ért egyet. Később persze ezt az egészet letagadta mondván: kiforgatták a szavait (a Washington Post újságírói!).

Avagy olyanok, mint mondjuk a Hitehagyott Lelkész. Aki Emberminiszterként az Alcsúti Fősátán szolgálatába állt, s ugyanúgy tagadta meg Jézust, mint a Focipüspök. Ő az, aki ezer keresztény család befogadásáról hazudozott. Hogy mikor is volt ez? Hát tavaly. Kik is ők? Ezt nem lehet megmondani, mert akkor jönnek az “Üldözők” és … jesszusmária! Miért pont és csak keresztényeket? Mert meg köll őrizni az Uruszág kultúrális egyneműségét! … Egyiptomi koptokról, tehát monofizita keresztényekről van szó. Olyanokról, kinknek hitével nem csak a katolikus, de a református és az ortodox egyház is vitában áll!

De minek vesztegetem itt a szót amikor arról van szó, hogy menekülő emberekkel (válogatás nélkül!) bánik embertelenül úgy az Állammaffia, mint az azzal (pénzért és befolyásért) szövetséget kötött Egyház! Mindkettő arról ismerszik meg, hogy semmit nem tart be a saját törvényeiből és teljesen részvétlen!

Éppen ezért álljék itt az a nyílt levél, melyben európai, tehát humánus polgárok kérnek bocsánatot a Magyarországon embertelen körülmények között tartott Menekülőktől!

Elnézéseteket kérjük, mi európai polgárok, hogy nemzeti és európai vezetőink megbocsáthatatlan módon nem voltak képesek szervezett humanitárius segítséget biztosítani nektek és sok ezer társaitoknak, miközben a határainkon átkeltetek.
Pedig nem lehetett könnyű a döntés, hogy elindultok az úton, mely során sokszor a családotok és szeretteitek életét is kockára tettétek. Mi, akik ezt a levelet aláírtuk, folyamatosan kérni fogjuk a döntéshozóinktól, hogy alakítsanak ki legális és biztonságos útvonalakat az Európai Unióba azért, hogy az életetek ne az embercsempészeken múljon.

Sok civilszervezet és több ezer uniós polgár, a kormányaink tehetetlensége ellenére, megnyitotta otthonát a menekülők előtt, élelmet és ruhákat adományozva. Emlékeztetni fogjuk a politikusokat, hogy a humanitárius kötelezettségeiknek eleget téve biztosítsák ezeket a szolgáltatásokat ők, a civilek helyett.
Nektek nagy bátorságra volt szükségetek, hogy elinduljatok Európába. Mi most felszólítjuk az európai vezetőket: hasonló bátorságról tegyenek tanúságot azzal, hogy a menekülők emberi jogait figyelembe vevő összeurópai megoldást találnak.

Bár úgy tűnik, több vezetőnk is megfeledkezett az alapvető európai értékekről, a szolidaritásról és emberi jogokról, mi észben tartjuk ezeket. Az Európai Uniónak megvan a lehetősége, hogy tárt karokkal fogadjon benneteket, s ha erre nem hajlandó, akkor ezzel szégyenbe hoz bennünket. Elismerjük, hogy jogotok van ahhoz, hogy a hazátoknál biztonságosabb területen keressetek menedéket, s hogy emberi méltóságotokat ott tiszteletben tartsák. Felismertük azt, amit ti is hozzátehettek a társadalmainkhoz, és harcolni fogunk azért, hogy erre legyen is lehetőségetek.

Szolidaritással,

Social Platform
AEGEE-Europe
AGE Platform Europe
ATD Fourth World
Autism-Europe
Caritas Europa
CECOP-CICOPA Europe
Corelyon Group
Eurochild
European Anti-Poverty Network (EAPN)
European Association of Service Providers for Persons with Disabilities (EASPD)
European Citizen Action Service (ECAS)
European Civic Forum
European Council on Refugees and Exiles (ECRE)
European Disability Forum (EDF)
European Environmental Bureau (EEB)
European Federation of Older People (EURAG)
European Federation of Parents and Carers at Home (F.E.F.A.F)
European House Budapest (Hungary)
European Network Against Racism (ENAR)
European NGO Confederation for Relief and Development (CONCORD)
European Social Action Network (ESAN)
European Students’ Forum
European Network of National Civil Society Associations (ENNA)
European Network of Social Integration Enterprises (ENSIE)
European Parents Association (EPA)
European Platform for National Non-Profit Umbrella Organisations and for National Associations of General Interest (CEDAG)
European Platform for Rehabilitation (EPR)
European Roma Information Office (ERIO)
European Volunteer Centre (CEV)
European Youth Forum (YFJ)
ILGA-Europe
Inclusion Europe International Council on Social Welfare Europe (ICSW)
International Federation of Social Workers Europe (IFSW Europe)
International Planned Parenthood Federation European Network (IPPF-EN)
International Union of Tenants (IUT)
Mental Health Europe
Pax Christi International
Platform for International Cooperation on Undocumented Migrants (PICUM)
SMES-Europa
SOLIDAR
The Salvation Army
Transgender Europe (TGEU)

Bocsánatot kérek magam is minden kül- és belhoni rászorulótól! Azoktól, akiktől elvetemült emberek tagadják meg a legelemibb jogokat. Hol Előírásokra, hol Gazdasági Szükségszerűségekre hivatkozva, de tökéletesen feledve a Humanizmust!

… és ezt …

szendamondja!


Fejetlenség

Kitűnő írás jelent meg ma reggel a 444.hu oldalán. A cikk ugyan elsősorban azt igyekszik szemléletesen bemutatni, hogy miféle fejetlen kapkodás tapasztalható a Simicska-cégek kiesése okán kialakítandó újfideszes médiabirodalom körül, de rámutat egy ennél sokkal fontosabb tényre is. Arra, hogy minden szál immáron Orbán kezében fut össze, minden “közeli” vállalkozásnak lényegében ő a tulajdonosa és valamennyi kizárólag közpénzekből működik!

Fejetlenség és káderhiány jellemzi a Simicska-birodalom kiesése után kényszerből létrehozandó újfideszes médiaportfólió háza táját. A Cél ugyan vezérileg kitűzött és világos is, ám a megvalósítást olyan (“megbízható”) emberek végzik, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva erre teljesen alkalmatlanok. Nehezíti helyzetüket továbbá az is, hogy a Führernek bizonyos elvárásai vannak a tulajdonosi szerkezetet illetően, de annak személyi összetétele szinte folyamatosan változik.

Nem a “februári ámokfutás” óta tart Orbán és Simicska között a háború. Ez akkor már legalább egy esztendeje lappangott a háttérben, bár “felforrósodása”, azaz nyílttá válása kétségtelenül ekkor, a “gecizéssel” kezdődött. Az értő szem azonban már akkor is látta a belharc jeleit. Ilyenek voltak például az áprilisi “választásokat” követően majd’ három hónapig húzódó kormányalakítás; az hogy ezután számos Simicska-káder a kispadra lett ültetve; az új kabinet megalakulása ellenére is az országban gyakorlatilag megszűnt a kormányzás, lévén a pártkáderek nem tudták eldönteni, hogy melyik “tömegközéppont” felé gravitáljanak (Viktor vagy Lajos? – ez volt a Kérdés!); nem beszélve a Napi Gazdaság című lap nem túlzottan értelmes megvásárlása a Századvég részéről.

Utóbbiban azonban néhányan már azt vélték felfedezni, hogy Orbán egy alternatív, tehát Simicskától független médiahálózatot igyekszik megteremteni. Természetesen volt ebben logika, még kilátás is, hiszen masszív állami támogatással alaposan fel lehet futtatni egy mindössze naponta 3-4 ezer példányban “fogyó”, vidéken pedig még csak nem is létező napilapot. Ámde ehhöz olyanokra lett volna szükség, akik értenek is az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, s ezekből a Századvég bizony egyet sem tudott prezentálni. Már az alaposan aláásta a lap hitelét, hogy a bűnbánó Zuschlaggal igyekeztek leleplezni a szoci mutyizásokat, de amikor tavaly novemberben pont ez az orgánum szellőztette meg az akkor már legalább egy hónapja gondosan titkolt Korrupciós Kitiltási Botrányt, s okozott ezzel hónapokig tartó zűrzavart, Orbánnál elszakadt a cérna. Fejeket követelt, s így szegény Heim Péter kénytelen volt “önként” eladni tulajdonát a megbízhatóbbnak minősülő Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.

Ezt követően úgy tűnt a médiaprojekt parkolópályára került, de osztán februárban jött a “Gecicunami” és minden felgyorsult: a “miniszterelnök” mindent és lehetőleg már tegnapelőttre követelt. Ehhöz ugyan volt némi káderháttér, hiszen jelentős “népvándorlás” indult be a Nemzet-csoporttól (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) az Orbán-táborba, azaz valósággal hemzsegtek a “lelkiismeretesek”. Utóbbiak egyike volt Liszkay nertárs is, aki 15 év “nemzetelése” után jött rá arra, hogy rossz urat szolgált. Ő osztán a Simicskától kapott “végkielégítésének” egy részét arra költötte, hogy kapva kapott Szalay nertárs (valószínűleg ösmét egy Orbán-iniciálta) ajánlatán, s megvette tőle a Napi Gazdaságot.

Liszkay ugyan ért az újságcsináláshoz, de szarból ő sem tud várat építeni. Bár a Napi szerkesztősége alaposan felduzzadt (lassan már öten végezték egy munkáját), de az Újak anyázni és kirugdalni kezdték a Régieket. Ebből meg káosz lett. Liszkay talán még ezen is úrrá tudott volna lenni, s középtávon egy eladható lapot csinálni (a Napi lett a kormány nemhivatalos szócsöve – példányszáma meg úgy 5 ezerre “ugrott”), de nincs az az államilag közpénzzel kitömött média, mely ilyen gyorsan és ilyen káderháttérrel produkálni lenne képes a “miniszterelnök” elképzeléseit (lásd még az “m1” hírcsatorna március 15.-i “sikerét”!). Ráadásul ugyanezen “miniszterelnök” koncepciója alapján a posztsimicska korszakban senki nem birtokolhat egyedül egy orgánumot: mindenhová két olyan tulaj köll, akik egymástól függetlenül, tehát külön-külön szállal kötődnek a Főnökhöz. Ezér’ osztán szegény Liszkay kénytelen volt átadni tulajdonrésze felét a Trafik- és az Ellátó-mutyi legfőbb nyertesének, Sánta nertársnak 70 millióért.

Ez a kettős tulajdonlás nehezíti egyébként a Nemzeti Bulvármédia kiépülését is. Nem sokkal a Gecicunami után Habony és Győri nertársak sürgősen megalapították a Modern Media Group nevű vállalkozásukat, melynek elsődleges feladata az lett volna, hogy a “fajsúlyos” Napi mellé felépítse a kormánypárti “könnyűbulvárt”. Portfóliójába egy, a Helyi Témára hasonlító nagy példányszámú, ingyenes lap, no meg egy online hírportál tartozott volna (utóbbi feladata: megtörni a “liberális web-fölényt”). A printkiadás ugyan már félmillió példányban kint vagyon a “placcon”, de a híroldal megteremtése nyúlik, mint az a bizonyos rétestészta. Ennek oka részben az, hogy a Főtanácsadó nertárs egyszerűen antiszociális (nevezzük csak nyugodtan szociopatának … is!): naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, ad egymásnak ellentmondó utasításokat és vész össze gyakorlatilag mindenkivel (mer’ ugyi ő hülyékkel vagyon körülvéve!), akivel csak lehet, s akivel csakis együtt tudná elvégezni a “miniszterelnök” által reá ruházott feladatát. Továbbá még csak beszélőviszonyban sincs “üzlettársával”, egyes belső pletykák szerint Győri és Habony kizárólag a “miniszterelnökön” keresztül kommunikál egymással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy elvileg már “régi üzlettársak”. Kilenc esztendővel ezelőtt ugyanis (Orbán utasítására – már megint!) együtt alapították meg a Nézőpont Intézetet, melynek négy évig Győri volt az igazgatója (ezt most vette vissza az erről “önként” lemondó Mráz Ágoston Sámueltől – “Sámuel, én téged bámuel!”)

Hát így tényleg nehéz lesz! Szocio- és pszichopatákból, tehetségtelen seggnyalókból “csapatot” építeni egyszerűen lehetetlen. Hiába a korlátlan anyagi háttér (fedezete “természetesen” a Közkassza!), no meg a Hatalom teljes támogatása és a Legfelsőbb Akarat, ha nincsen már ott senki, aki képes lenne arra, hogy átlássa a teljes hálózatot, a megfelelő embereket a megfelelő helyekre állítva pedig létre hozzon egy működőképes szervezetet. Ebből meg látható, hogy soha nem Don Vittorio volt itt az “ész”, hanem Don Luigi, s mivel az utóbbi “távozott”, hát mostanra szét is esett az egész Bűnszövetkezet, amit meg most tapasztalunk az nem más, mint az Agónia.

Hát eddig a 444.hu cikke, no meg az abból direkte leszűrhető tanulság. Ámde az írás ennél jóval tovább mutat! Ha ugyanis valaki úgy olvassa végig, hogy közben nem csak a fő témát, hanem a mögötte megbúvó tartalmat/tényeket is figyelembe veszi, akkor nincs más választása, mint megállapítani a Legfontosabbat. Azt nevezetesen, hogy ez az ország már odáig jutott, hogy minden és mindenki sorsa egyetlen “ember”, a Felkapaszkodott Alcsúti, rajta keresztül pedig gonosz és elmebeteg emberek kezében van! Továbbá: legyen egy “közeli” cégnek bárki is a “tulajdonosa”, minden és mindenki mögött valójában a “miniszterelnök” áll!

Igen, ez így van!” – vonja meg talán éppen most a vállát a Tisztelt Olvasó. Ámde én ezt a vállat nem a vonogatásra használnám inkább, hanem az Elvetemült Hatalom szorosra zárt ajtajainak betörésére. Legfőbb ideje lenne, sőt, már el is késtünk!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Ecce Homo Orbanicus!

Bizonyos alapvető dolgok általános elfogadottsága, tehát mindenki által történő betartása nélkül egyszerűen nem lehet “normális”, azaz “élhető” országot “csinálni”! Ilyen alapszabály például a magántulajdon automatikus tisztelete, avagy az állami/bürokratikus önkény ösztönös/zsigeri elutasítása.

Olvasói levélre bukkantam ma a Népszava oldalán. Tartalma és a mögötte megbúvó “Homo Orbanicus” ethosza annyira “aranyos, hogy kénytelen vagyok szó szerint ideschmittelni:

“Mint a kofák. Nem tudok hetek óta megnyugodni. Tudom, hogy ez nem könnyű téma, de mégis. Szó van Munkácsy világhírű Golgota című festményéről, magyarázzák nekünk, hogy ez a kép egy “magyar származású” amerikai műgyűjtő tulajdona. A neve Pákh Imre, és ahogy a Googlen megtudhatjuk, Pákh Munkácson született, és ott élt 20 évig, azután meg tanult Leningrádban. Nem tudom, hogy ki ez a Pákh, nem is nagyon érdekel, de az igen: ha ő tényleg magyar,vagyis magyar származású amerikai, tudnia kellene, hogy Munkácsy Mihály művei, egész élete a magyarsággal volt kapcsolatban. Nekünk magyaroknak nagyon fontos lenne, hogy a világhírű festőművész képei Magyarországon legyenek. Mert mindig öröm, ha van mivel büszkélkedni. És ezért nem tudom megérteni Pákh zsarolását az MNB-vel szemben. Eladja a Golgotát egy orosz milliárdosnak, ha a bank csak 6 millió dollárt kíván kifizetni ezért a festményért? A “magyar származású üzletember” 9 millió dollárt kér. Nem tudom, hogy mivel fog befejeződni a kofáskodás, örülök, hogy a Miniszterelnökség keresztbe tett Pákhnak, és kezdeményezte, hogy védetté nyilvánítsák a festményt. Így van ez rendben. Mert igazuk van, hogy a festménynek Magyarországon van a helye, és ha Pákh akarja, itt is eladhatja, de csak azért az összegért, amit a kormányrendelet rögzített. Véget kell vetni ennek a kofáskodásnak. Mert biztos vagyok abban, hogy az orosz milliárdos vevő (ha van ilyen?) szemében Munkácsy Mihály csak egy név. Nekünk meg a mi történelmünk.”

Sulik Gelencsér István, Debrecen

Én igazán nem akarok “belegyalogolni”, eme Cívis fideszes/jobbikos, tehát roppant egyszerű (alig egybites) lelkének világába, de vagyon itten egy-két tény melyet talán tudomásul köllene vennie (mán ha képes rá, bár ebben kevés a bizodalmam)! Lássuk csak:

  1. A Munkácsy-féle TrilógiaGolgota” című része Pákh Imre tulajdonát képezi. Ebből egyenesen következik, hogy azt csinál vele, amit csak akar: ha úgy tetszik neki, akár el is tüzelhetné amerikai otthonában, a kandallóban. Pákh azonban nem egy barbár, hosszú esztendőkig adta kölcsön a festményt a debreceni Déry Múzeumnak, ahonnan azonban ugyanezt a művet évek óta hol ide, hol meg amoda hurcibálják. Történt mindez azér’, mer’ a Maffiaállam (sem) tudta magát elhatározni a vásárlásra, lévén fontosabb lopni valója vót.
  2. Miután a Maffiaállamnak valamilyen oknál fogva hirtelenjében sürgőssé vált a vásárlás (nem volt ebben semmiféle “nemzeti kultúrális” szempont, csak a szokásos népszerűség-vadászat – közpénzen!), az “ügyet” úgy zárták “rövidre”, hogy egy védettségi eljárással korlátozták Pákh tulajdonosi jogait! Lehet ugyan ezt bármiféle “nemzeti” köntösbe bújtatni, de a lényeg: az állam zsarolt, hivatalnokai pedig visszaéltek a hatalmukkal (és ezzel még büszkélkedtek is!)

Úgy gondolom, hogy eme két bekezdés talán még mindig nem elegendő a “Civis” (meg a hozzá hasonlók) felvilágosítására. Ezér’ osztán megpróbálom egy parabolával (bocsánat: “példatörténet”!) érthetőbbé tenni a Pákh-ügyet!

  1. Sulik Gelencsér István debreceni lakosnak van 900 ezer forint bakbetétje.
  2. Ámde közben a “nemzeti” qrmány elbaszarintja a gazdaságpolitikáját és csődbe dönti az államot (nem egy életszerűtlen feltételezés!)
  3. Emiatt a “nemzeti” államnak pénzre van szüksége, például Sulik “úr” bakbetétjére, amit “nemzeti célokra” akar felhasználni.
  4. A nemzeti állam közli Sulik “úrral”, hogy csak akkor juthat hozzá a betétjéhez, ha “önként lemond” annak egyharmadáról, tehát beéri 600 ezer forinttal. Ha nem, akkor “nemzeti érdekből” az egészet zárolják, azaz megtiltják neki a saját tulajdona szabad használatát, holott ezt minden törvény és a bankkal kötött szerződés garantálja.

Mit tenne ebben az esetben Sulik “úr”? A Népszavának írt olvasói levele szerint nem mást, mint önként lemondana tulajdona harmadáról, s támogatva a “nemzetet” nem “kofáskodna”, hanem kizárólag a Zország érdekeit nézné. Ugyi?! (Felteszem Sulik “úr” mélyen egyetért azzal is, hogy a Quaestorbán-ügy károsultjait az ő adójából fizessék ki, miközben ugyanebből a Buda-Cash és a Hungária hasonló ügyfelei valamilyen “furcsa” oknál fogva kimaradnak.)

*

Közbevetve:

A “Golgota” valóban nem az egyik legkiemelkedőbb alkotása a magyar festőművészetnek. Egyszerűen csak “nagy”, amit a hozzá nemértő közönség, meg a többségükben vidéki bunkókból álló Adminisztráció tátott szájjal bámul. Munkácsynál is lehet sokkal jobb “nemzeti festőt” találni, lévén már saját korában is “elavultnak” számított a pasas stílusa. Ebből meg egyenesen következik, hogy a Pákh által kért 9 millió dollár (cca. 2,5 milliárd forint!) valóban sok, s a tényleges értékhez még a felajánlott 6 millió dollár is több a kelleténél. Különös tekintettel arra, hogy az ennél sokkal jobb és művészettörténetileg értékelhetőbb “Poros út” című festmény mindössze 220 millió forintért talált gazdára. Ámde az a nagybüdös helyzet, hogy két esztendővel ezelőtt a Miniszterelnökségen kézfogással pecsételték meg ezt a 9 millió dolláros vételárat! Most meg az a Jegybank “kofáskodik”, amely messze az infláció feletti (20%!) béremeléseket hajt végre és nem átallottal a hirdetési ár fölött(!) megvásárolni mondjuk a budapesti Eiffel Palace épületét! (forrás: nol.hu.)

*

Ámde mi van akkor, ha mégse? Mi van akkor, ha Sulik “úr” mondjuk nem annyira “nemzeti”, hogy “kofáskodás” nélkül odaadja a megtakarítása (esetleg a vagyona) harmadát? Mi van akkor, ha Sulik “úr” ezt az állami “ajánlatot” már nettó zsarolásnak fogja fel? Olyannak, amit esztendőkkel ezelőtt ugyanezen adminisztráció már elkövetett a Manyup-tagokkal szemben.

Gondolom akkor már eszébe sem fog jutni a “nemzeti érdek” elsődlegessége, meg a “kofáskodás” messzemenő elítélése. Sulik “úr” majd szépen bevonul a Jobbik védelmező “hiternyője” alá, majd néhány hónap/év múlva “csodálkozik” egy jó nagyot. … Velünk együtt, de nélkülem!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!
*

*
*

Páva Pál fordulós tánca?

Hihetetlen (hiteltelen?) megállapodást kötött váratlanul Orbán az EBRD-n keresztül a teljes magyar bakszektorral. Nem csak az a furcsa, hogy ez lényegében egy majdnem teljes hátraarc a matolcsyzmustól, hanem az is, ha ezt a bakok el is hiszik neki. … Pálfordulat ez, vagy a szokásos pávatánc? Meglátjuk!

Évek óta halljuk már a Maffiapárttól, hogy a beste bankokat móresre köll tanítani. Azért, mert belehajkurászták a zembereket az ócska devizaalapú hitelekbe. Azért mert ezzel extraprofitra tettek szert. Azért, mert ezt a pénzt talicskával tolták ki a külföldi tulajdonosaik trezorjaiba. Azért, mert rajtunk élősködtek, most meg még hitelezni sem hajlandóak.

A zemberek ezt elhitték (ezt is), s vigyorogva nézték, mint nyögik a bedőlt hitelek alatt roskadozó pénzintézetek a már az első esztendőben is közel 190 milliárdos sarcot, melynek “alapja” (egészen mostanáig) a 2009-es mérlegfőösszegük volt. Azt persze nem vették észre, hogy az adó jelentős részét ők fizették, mert aszondta nekik a qrmány, hogy ilyesmit nem lehet rájuk áthárítani (nem a fenét nem!). Azt sem vették észre, hogy gyakorlatilag leállt a lakossági és a vállalati szféra hitelezése, mert nem volt miből kölcsönt adni, az állandóan változó jogi környezet (amelyben egy volt a “biztos”, hogy semmi nem az!) miatt pedig a bankok nagyon óvatosokká váltak. Azt meg pláne nem vették észre, mert hogy senki nem mondta nekik, hogy az idei esztendő végéig ilyen címen összesen beszedett 890 milliárd forintnál jóval nagyobb nemzetgazdasági kárt okozott ez az adónem.

A Bankszövetség persze mondta a magáét. Azt, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Azt, hogy a gazdaság működtetéséhez a kereskedelmi bankok szerepe elengedhetetlen. De a Mi Boldogságunk nem figyelt rájuk. Csak azt hallotta meg, amit Gyurcy duruzsolt a kagylófüleibe. Az a Gyurcy, aki Széchenyi gróf híres művét (“Hitel“) valószínűleg soha nem olvasta. Annál inkább a saját “tanulmányait” arról a bizonyos “harmadik útról”, azaz az “unorthodox gazdaságpolitikáról”. Igaz, a Főkormányzó ugyan kötött végül egy megállapodást a bankokkal az extraadó fokozatos kivezetéséről még 2013-ban, amikor nagyon égett már a háza teteje (akkora GDP-visszaesés volt, mint ide “Lacháza”!). Még alá is kanyarintotta a szentséges kezeivel. Ámde őnála nem csak a “szó”, de az “írás” is el szokott “szállni”, az Egyezményből nem lett semmi (“pávatánc”).

Közben megindult a Nagy Bevásárlás. Az aktuális melléduma szerint ugyanis 50 százalék fölé köll emelni a szektorban a magyar tulajdonrészt. Elébb a Széchenyi Bankba szálltunk be 49 százalékkal. A teljes költés ugyan nem ismeretes, de az igen, hogy ezt a pénzintézetet a tulajdonosa, államadósságaink legfőbb kezelője, Töröcskei nertárs sikeresen bedöntötte. A kár értékét egyelőre még számolgatják. Később megvásároltuk a Magyar Külkereskedelmi Bankot (MKB) egy akkora összegért, amennyit az nyilvánvalóan nem ért. A bajor tulajdonos, a Landesbank főnöke az aláíráskor nem is tudta palástolni vigyorát amiatt, hogy milyen alaposan sikerült átkúrnia a Kárpátok Géniuszát. Hogy ezen mennyi lesz a “bukta”, azt még kalkulálni sem merik egyelőre. Jött aztán a Budapest Bank, melynek amerikai tulajdonosa (GE) nem akart egy olyan országban pénzintézetet működtetni, ahol tolvajok írják a törvényeket (rendszeresen és “át”). Ezen biznisz összege sem ismeretes, még csak most számolják.

Puffadt tehát a “hazai tulajdonrész”, mint az a kisgömböc, elnyelve egy nagy rakás közpénzt. A gazdaság meg aszalódott, ki nem termelve az ilyesmikhez is szükséges “lóvét”. Aztán múlt hétfőn jött Merkel, valamit mondhatott Viktornak erről is. Hogy mit, azt nem  tudhatjuk, de mit láthatott ma reggel az internetes hírportálokon a Tisztelolvasó? A Nemzetgazdasági Minisztérium nevében Orbán Gábor államtitkár tegnap aláírt egy szándéknyilatkozatott az Európai Beruházási és Fejlesztési Bankkal (EBRD), valamint az osztrák tulajdonú Erstével. (Utóbbiban az állam és az EBRD 15-15 százalékos tőkeemelést hajt végre, cserébe egy 55 millió eurós hitelprogram elindításáért!)

A megállapodás lényege a következő:

    • A magyar kormány nem tesz szert sem közvetlenül, sem közvetett módon nagyobb magyarországi bankok többségi tulajdonára.
    • Három éven belül eladja az összes jelenlegi banktulajdonát magángazdasági szereplőknek.
    • A kormány nem vesz el többet a bankoktól, hogy a devizahiteleseket kárpótolja, és általában, nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek negatívan érintik a bankok nyereségességét (kivéve, ha erre egy EU-s joganyag átültetése miatt lesz szükség).
    • Amikor segíteni próbálja a bankszektort, akkor a jövőben figyelembe fogja venni a nemzetközi legjobb gyakorlatlatokat.
    • Bármilyen bankokat érintő ügyben konzultál a Bankszövetséggel.
    • A jövőben nem fog kivételezni bankokkal.

Ez az egész nem más, mint a Bankszövetség évek óta hangoztatott követeléseinek maximális teljesítése! Nem más, mint teljes hátraarc a matolcsyzmustól! Nem más, mint tökéletes “pálfordulás”! Avagy lehet, hogy ez az egész csupán a szokásos “pávatánc”? Ígérgetés az Erste 15 százalékáért, s ha az már megszerezve, hát leszarva minden más? … Ahogy szokta?

És van még bankár a világon, aki hisz is neki? Utóbbira a válasz egyszerű: nincs! Az osztrák bank részét a Maffia csak akkor kaphatja meg, ha az egyezség minden pontját betartotta. … Látni fogjuk! Vagy nem. Egy azonban tuti: a három esztendőn belüli bankprivatizáció meg fog történni. Garancsi nertárs és a MET“-es haverjai már dörzsölik a markukat. Ők fogják piti összegért megkapni azokat a bankokat, amiket a Főnök a mi (számolatlanul az ablakon kiszórt) pénzünkből gálásan megvásárolt, majd alaposan “rendbe szedetett”.

Az is tuti, hogy a Miniszterelnökség falain belül már számolgatják: jövőre milyen új adókat sózzanak a nyakunkba. Pótlandó a tegnap elengedett 60 milliárdot!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Baj van!

Nagyon nagy baj van velünk, az úgynevezett magyarokkal. Az még hagyján, hogy egy tisztességes tüntetést sem tudunk már kipréselni magunkból. Még valamilyen szinten az is érthető, hogy képtelenek vagyunk világgá zavarni azt az elvetemült kabinetet, melynek szinte minden tagja régen kiérdemelte már a legsúlyosabb börtönbüntetést. A legfőbb gond ebben a bedilizett országban az, hogy a társadalomnak csak egy elenyésző kisebbsége hajlandó felfogni: minden ami most és itt van, az a saját “terméke”!

Szándékosan nem írtam semmit eddig a január másodikai “MostMi!”-tüntetésről. Részben azért, mert hagytam leülepedni magamban a tapasztaltakat, részben mert hagytam csitulni azt a dühöt, melyet e (bocsánat a szóért!) balfaszkodás okán éreztem. Mert bizony ez az volt!

Mi is a konkrét kifogásom? Nos, Új Péter és Balogh S. Éva után nehéz, sőt fölösleges újat mondani. Ezért osztán maradok a “réginél”: mindennel bajom van! Ennyire pocsékul megszervezni egy nagyon fontos cél elérése érdekében meghirdetett tömegdemonstrációt, ennyire rossz szónokokat a színpadra engedni és ennyire rossz szónoklatokkal a megjelenteket traktálni, már nem a tehetségtelenség/ötlettelenség, hanem inkább a tehetség/ötletesség gyanúját veti fel.

Ámde legyek jóindulatú, s inkább az előbbi feltételezésnél maradjak! Annál, hogy a balfaszkodás volt az oka annak, hogy egyébként tisztességes és jószándékú emberek össze-vissza beszéltek mindenféle katyvaszos hülyeséget arról, hogy pl. “Találjuk ki az új köztársaságot!“. Újat, amikor a régivel sem tudtak mit kezdeni? “Vissza az alkotmányosságot!“, amikor a régit sem tudták megóvni? Ráadásul szerintük ezért a Zemúthuszonötév a hibás, azaz az az “alkotmányosság” és “pártosság” (“pártokrácia”) melyet most a kukába dobnának, mert kétszer is úgymond kitermelte a Maffia kétharmadát.

Bizonyos szempontból van igazuk. Hiszen pont a Zemúthuszonötév alatt tenyésztődött ki az a “pártokrácia”, melynek tagjai, azok többsége nem csak elképesztő tehetségtelenségről tesznek tanúbizonyságot naponta többször is, hanem a mérhetetlenül gőgös korruptságukról is – amit meg valamiféle szenteskedő, ideologizáló szövegbe csomagolnak nekünk és vágják az orcánkba.

Ámde mi is ennek az oka? Maga a Zemúthuszonötév, a kitenyésztődött Pártokrácia? (Ennek folyamatát esztendőkkel ezelőtt három részben leírtam már és úgy gondolom, ma is igazam van!) Az az elképesztően korrupt kormány (élén a “csupán” Második Helyezett Orbánfővel), mely itt ül a nyakunkon, szívja a vérünket, félmegyényi területeket, a komplett Manyup-vagyont (saját megtakarításunk!), az egészségünket, az adóinkat, a járulékainkat, a saját és a gyermekeink jövőjét tömködi a zsebébe, kiszolgáltat minket (a legrosszabb pillanatban) különböző, az egykori Szovjetunióhoz kísértetiesen hasonlatos, obskúrus diktatúrák kényének-kedvének (árulva Magyarország erkölcsi részvényeit pl. a “Bakui Becsületbörzén”) és nem tudunk tőle megszabadulni? Aligha!

A helyzet ugyanis az, hogy ezt az egész Pöcegödröt (amelyben “…a legnagyobb darabok úszkálnak legfelül” – ©Murphy“), melyet ma már csak “Magyarországnak” nevezhetünk és nem “Magyar Köztársaságnak”, azt mi magunk állítottuk elő. Azok is, akik másodikán a színpadon és előtte voltak! Azok is, akik ott sem voltak (miért nem?!). Azok is, akik még ma sem tesznek semmit a saját (meg a gyerekeik, az unokáik, meg az összes leszármazottjaik) jogaiért.

Otthon dühöngünk ezek miatt, de közben azt várjuk, hogy mások süssék ki a pecsenyénket. Hogy mások (egy tüntetés balfék szervezői) adják a szájunkba azokat a mondatokat, melyeket nap-napután ki szoktunk sercinteni magunkból (akár óránként is). Hogy majd “valakik és mások” legyenek kedvesek végre aktivizálni magukat és lemosni rólunk azt a kakit, melyet az általunk “teletermelt” biliből rántottunk önmagunkra. És majd ezek a “valakik és mások” legyenek oly’ kedvesek kitalálni helyettünk, hogy miként lehet megvalósítani azt a jóléti és jogállamot (ott van előttünk egy rakás, lemásolható modell, s csak annyit köllene végre egyszer, ebben a büdös történelmünkben belátni, hogy a “Saját Út” soha nem vezetett SEHOVÁ, … pontosabban IDE!), melyet azért nem lehet, mert csak otthon/a kocsmában ülünk és csak dühöngünk!

Dühöngünk azon, hogy például azon, hogy a fidesznyik Tiffán dupla fizetést húz a mi zsebünkből. Osztán azon, hogy ízléstelen, félmillióba kerülő Gucci-táskát lóbál a kezében A Sehol Nem Alkalmazott, tehát Jövedelem Nélküli Habony. Azon, hogy Rogánnak nem csak hőre táguló ingatlanja van (Lázár Boldinak meg 10 esztendős korára 70 milliós budai lakása), hanem olyan, bűnözőkkel lebonyolított, kerületi ingatlanbizniszei is, melyeknek a töredékéért vezetgették rabszíj(járt)on és tartották a “hűvösön” pl. Hunvaldot. Vagy azon, hogy nem csak a kormányzat mindenféle intézkedése dőlt totális káoszba, de magán a kabineten belül is ez uralkodik. No meg az urizálás. Az, hogy míg az Átlagpedagógusnak fityiszt mutat a Nemzeti Ügyek Kormánya, a saját, huszonötödrangú helyettes segédalállamtitkárának 30 százalékos fizetésemelést ad … a Miénkből! Azoknak, akik olyan “ügyesen” tudták elintézni például ezt a “matricázást” is, melynek hamarost az lesz a vége, hogy díjköteles lesz még a falusi dűlőút is.

Vagy például azt, hogy mivel “Magyarország jobban teljesít!“, hát eltörölték a szociális segélyeket (mármint állami részről), s azokat rátestálták az önkormányzatokra. Azok meg annyi és olyan adót vethetnek ki január elsejétől, amennyit és amilyent akarnak, finanszírozandó pl. a szociális segélyeket. Így valósul meg az “unorthodox szubszidiaritás”, no meg az az “igazságosság”, hogy minél szegényebb egy település, annál több helyi adót köll kivetnie (lásd még: “egykulcsos, arányos és igazságos szja”!).

És EZEKET tűrjük meg a hátunkon! Úgy, hogy EZEK ellen szervezünk a Dühös Embereknek (mert azok, már nagyon azok!) tüntetéseket ÍGY és közben van ugyan valamiféle homályos elképzelésünk a Jövendőről, de egyelőre semmi mással nem tudunk önmagunknak eldicsekedni, csak azzal, hogy a Dühös Emberek egyre csökkenő létszámban, de még mindig kimennek az utcára.

Amíg még lehet. Hiszen Gulyás nertárs épületes törvényjavaslata szerint immáron tüntetni sem lesz majd szabad Nerisztánban. Pontosabban “visszaélés-szerűen” nem, azaz “sátortáborozni” a Kossuth téren. Mint teszi azt majd’ 150 napja az OGYM (“Az Ország Gyűlése Mozgalom“), mellyel nem hogy egyetlen párt sem, de bármelyik “civil” mozgalom sem akar valamilyen furcsa(?) okból kifolyólag “közösködni”. Márpedig ez a Társaság már sokkal többet ért el, mint az összes eddigi: a Hatalombirtokosoknak már annyira csípik a szemeiket, hogy külön “LEX”-et hoznak az “érdekükben”.

Miről is vagyon itten nagyba’ szó?! Arról kedves Köztársaim, Tüntetéseket Szervezőim, hogy Ti/Mi vagyunk betegek, s mindenkivel együtt Én is! Ti/Mi/Én hagyjuk, hogy EZEK még mindig a nyakunkon legyenek, törvénykezhessenek, s minden dühünket pusztán pótcselekvésekkel igyekszünk “kifüstölni” MAGUNKBÓL. Ti tüntetgettek és azon igyekeztek, hogy ne tudja egyetlen párt sem “ellopni” Tőletek az igazából nem is létező “show”-t. Mi csupán négy fal között ordítozunk, ahelyett, hogy már régen a Dunába toltuk volna azt a díszes társaságot, kiket az “országgyűlési képviselő” megtisztelő titulusával ruháztunk fel. (Igen, tudom: törvénybe iktatott választási csalás volt 2014. áprilisában. De akkor is volt 2,2 millió honfitársunk, akik EZEKET megszavazta! A többi, kb. 5,8 millió mégis mi az ördögöt csinált?!) Én meg mit is csinálok? A négy fal közül írogatom a blogposztjaimat, azokat is quasi anoniman (merthogy EZEK pontosan tudják, ki is az a “szendam“, az olyan tuti, mint hogy most ezeket a sorokat én írom!).

Betegek vagyunk tehát mindahányan: Ti/Mi/Én! Beteg társadalomból pedig soha nem fejlődhet ki normális kormányzat és normális ország! … Baj van, nagy baj! … Valami bűzlik, de nem “Dániában”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Intelem a holnapi Tüntetőknek

A “Közfelháborodás Napján“, tehát november 17., hétfőn, elvileg “Tüntetéscunami” várható Budapesten és több vidéki nagyvárosban, melyek során sok ezer honfitársam fog (elvileg) tiltakozni a Korrupciót, a Közpénzlenyúlást magától értetődő dolognak (sőt, kétharmaddal Szerzett Jognak!) tekintő, azt államilag és törvényhozásilag is menedzselő Orbán-kormány ellen, amelyről immáron nyilvánvaló: Hazánkat ki akarja szakítani a “Nyugati Integrációból” és pár milliárdnyi baksisért odalökni a bizantikus Putyin-birodalomnak. Mivel a Szervezők valódi civilek, tapasztalatuk szinte semmi a honi Pártokrácia működési természetrajzában, így indokoltnak tartom, hogy “Intelemként” utánközöljem számukra Bruck András múlt pénteken (nov. 7.), a hvg.hu oldalán megjelent írását! (Ehol az eredeti!)

Bruck András:

Újabb tüntetések elé

Lélegzetvételnyi szünet nélkül folyik az ország, a társadalom szétzilálása, az események egyre gyorsabb tempóban követik egymást. Amikor már a vásárlókat ingyen szállító Tesco autóbusz megszüntetése is szóba jöhet, az a paranoia elhatalmasodásának jele. Jóformán nem telik el nap valamilyen újabb, bennünket sújtó intézkedés bejelentése, meglebegtetése nélkül. Miután a hatalmon lévők négy év alatt szétverték a jogrendet és a piacgazdaságot, és az ország csúszik lefelé, most nekilátnak felszámolni a független állampolgári létezés maradékát is. Semmit nem tudnak elviselni, ahol és amitől az emberek jól érzik magukat. Az internet, a szupermarketek, a civil szervezetek és a gimnáziumok ellen indított támadás az új irány; a cél az élet újabb kényelmei, örömei felett átvenni az állami kontrollt.

Hogy hova jutottunk, hajszálpontosan jelzi a miniszterelnök minapi elmélkedése a Kossuth rádióban. Szerinte a magyar szülők tévedésben vannak, ha nem látják, hogy a szakmunkásvégzettség ér annyit, mint az érettségi vagy a diploma, de „efölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő”. Szóval ő nem csak gazdasági, sport és képzőművészeti szakember, ehhez is ő ért a legjobban, és szülők százezreinek fogalma sincs, mi jó a gyereküknek. Megalomán kijelentésektől hemzsegő pályafutása során talán még egyszer sem volt ennyire nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor immár Istent játszik; azt hiszi, illetékessége a családok legszemélyesebb döntéseire is kiterjed. De a szülőknek adott atyai tanács mögül kilóg a diktátor szakmunkásbakancsa. A gimnáziumok tervezett megtizedelése és az iskolarendszer felforgatása alapos nemzeti vita nélkül, inkább hasonlít Ceausescu falurombolásához, mint hasznos átalakításhoz.

Az elmúlt hetek eseményei végképp bebizonyították, hogy a politikára nem érdemes tovább várni, onnan nem jön, nem jöhet megoldás. A nép vagy maga visszaszerzi a szabadságát, vagy menetel tovább a teljes romlás, elszegényedés, a térségi és nemzetközi eljelentéktelenedés felé. A hogyan történtre tudjuk a választ; magyarázható és kevésbé magyarázható okok folytán mi magunk is tettestársai voltunk a saját nemzete ellen fordult miniszterelnöknek és az elnyomásban készséges apparátusának. A miértre viszont egyelőre nincs felelet. Arra, hogy miért kellett egy országot bármiféle látható, ésszel felfogható indok nélkül letéríteni természetes, nyugati vonalú pályájáról, és ekképp szánt szándékkal lassú pusztulásra ítélni. Mert itt minden szándékosan történt, tévedés, rossz szakmai döntések lehetősége kizárva.

Emlékezzünk. Centrális erőtér és unortodox gazdasági módszerek – ez volt a ránk váró végzetet bejelentő két, ravaszul kitalált fogalom. És ezekben benne volt minden, a jövőnk, a sorsunk. Hogy miért, nem tudom, de a társadalom nem reagált, pedig Orbán Viktor az egypártrendszer és saját egyszemélyi uralmát hirdette meg, hogy aztán négy éven át mindent ennek az alávaló célnak rendeljen alá. Ezért forgatta fel a tulajdonviszonyokat, deformálta a médiát, ezért központosított, államosított, íratott új alkotmányt, ezért tette tönkre a hatalmát kontrolláló demokratikus intézményeket, változtatta meg többször is a választási törvényt… ezért vette el a magyar néptől a jobb élet esélyét. Tusnádfürdői „illiberális vallomása” már csak a befejezett tényt rögzítette: immár a teljhatalom vaskupolája borul fölénk. Egyetlen szó illik erre az ámokfutásra, nemzetárulás.

Az élet állandó nehezítése – ez a diktatúrák értelme, logikája. A hatalom fáraszt, megtör, meggyötör. És amikor már nincs mit többet elvenni, nincs mit félteni, az ember elkezd annak örülni, hogy legalább a nyugdíj időben érkezik, és hogy a gyerek nincs börtönben, amiért lefotózták valahol. Ami velünk történt, az iszonyatos. Az élet kiszámíthatatlanná vált, eltűnt belőle az elemi biztonság. A munkánk, a munkahelyünk, a megélhetésünk bármikor elvehető, magyarok milliói gyomorgörccsel várják a sárga csekkeket, a középosztály fogy és lecsúszóban, tömeges a gyerekéhezés, nem járunk moziba és nem veszünk könyvet, mert mindkettő túl drága lett, nem nyaralunk, mert nem telik rá, sokan nem tudják kiváltani a gyógyszerüket, télen rendesen fűteni a lakásukat, és még az Állatkert 2500 forintos felnőtt- és 1800 forintos gyerekjegye is nagyon sok családnak megfizethetetlen.

Kizárólag az EU-pénzek és a gátlástalanul kivetett harminc új adó tartja felszínen a „jobban teljesítünk” kormányát, de máris jönnek az újabb adók, a szociális ellátást ismét kurtítják, hadd éhezzenek újabb százezrek, mert a diktátorok egyetlen teljesítménye, hogy képesek mindent másokkal megfizettetni, még lányuk svájci, nem éppen szakmunkás taníttatását is. De legalább az unortodox modell az alkotók szándékai szerint működik: az agyonadóztatott kis- és középvállalkozások többsége a létezés határán tengődik, az alkotmányos és törvényes korlátok nélkül maradt rendszerből pedig a hatalom emberei már nem nokiás dobozban, hanem kamionban hordják ki a pénzt.

Az Orbán-rezsim, mint minden önkényuralom, korrigálhatatlan, mert éppen a saját bűneiből él. Az egyetlen jó hír, hogy ennek a beteg, deformált rendszernek, amely még a lerobbant, zsúfolt kórházak felújítása helyett is üresen tátongó pompás stadionokba öli a pénzünket, pont annyi esélye van a fennmaradásra, mint valamennyi hasonló elődjének. Az új tömeg a múlt héten ezt végre tisztán, érthetően meg is üzente, és ezúttal egy percre a hatalom is figyelt, de ragadozó természetén nem tud, nem fog változtatni. Akár a leállni képtelen bankrabló, a rendszer prominens megtestesítői is hisznek a szerencséjükben, abban, hogy sosem lesz utolsó csepp a pohárban.

Meglepő, de diktatúrákban nem szokatlan a veszélyérzet hiánya. A kormány ideológusai, legismertebb arcai, az elnyomás „törvényi alapjait” megteremtők, az országot szisztematikusan félrevezető közrádió és köztévé irányítói, a milliárdokkal kitömött propagandaintézmények emberei, egyszóval a rezsimet az utolsó leheletükig kiszolgáló főemberek és politikusok mind abban a hitben élnek, hogy nincs mitől tartaniuk. Fel sem merül bennük, hogy uralkodásuk éveiről egy új parlament egyszer még kimondhatja, hogy önkényuralom, tehát törvénytelen volt. Bíznak benne, hogy ügyvédeik, offshore szakértőik minden nyomot eltüntettek, minden szálat elvágtak, a vagyonuk kikezdhetetlenül legalizálva, ezért a rendszer bukása után az élet majd megy tovább, és ők zavartalanul élvezhetik a bankszámlájukon összegyűlt milliókat, milliárdokat. És ki tudja, lehet, hogy jól gondolják, mert még hosszú ideig nem lesz olyan kormányunk, amely nagyon sok emberhez hasonlóan maga is elképzelhetetlennek tartja, hogy ez a tengernyi bűn elszámolatlanul maradjon. Bármeddig kell is azonban várnunk, ebből a tragédiából igazságszolgáltatás nélkül Magyarország nem fog tudni talpra állni. De valóban csak feddhetetlen emberek kezdhetnek majd hozzá, hogy a bukott rezsim hívei is képesek legyenek elfogadni.

Gulyás Gergely, a Fidesz jó rendőr osztályának ifjú csillaga a minap ezt nyilatkozta Berlinben. „A magyarok nagyon pontosan tudják, hogy mi a különbség demokrácia és egypártrendszer, jogállamiság és diktatúra között.”

Ezt végre jól mondta, igen, tudjuk.

*

Aki esetleg úgy gondolja, hogy tudna vitatkozni Bruck András megállapításaival, annak kommentjét szívesen olvasnám itt, a “szendamondján“. … Én azonban inkább hallgatnék! … Ellenérvek híján, illetve maximális szégyenérzet okán!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Bayer Zsolt: Orbán Viktor hülye!

Mielőtt még bárki a gugli-keresőjéhez (vagy a fejéhez) kapna, szeretnék mindenkit megnyugtatni, ez a kijelentés konkrétan így nem szerepel a Magyar Hírlap ismert kolumnistája, Bayer Zsolt ma hajnalban megjelent jegyzetében. … Csak majdnem!

Bayer Zsolt fel van háborodva. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. Az például, hogy az országot, mindenféle alakok csak úgy, bizonyítékok nélkül korrupciós vádakkal illethetik. Mert ugyi erre vonatkozóan mindössze “egy amerikai ügyvivő szava” áll a rendelkezésünkre, ami meg (szintén ugyi) “pont semmit nem ér“. Ráadásul nincs is miről beszélni, hiszen az állítólagosan megzsarolt nem hajlandó sem konkrét információkkal előállni, sem pedig megnevezni a “bűnösöket”. Pedig ha ez megtörténne, akkor a a keresztény-konzervatív, nemzeti jobboldal azokra vaskézzel sújtana le (hiszen mint tudjuk: “A törvény mindenkire vonatkozik. Kommunistákra százszorosan, ezerszeresen!“).

Ahogy mindig! Ugye, Zsolti bácsi?! Hiszen ezeket a korrupciós vádakat a Mélyentisztelt Nemzeti Kormányzat már bő egy esztendeje ismerheti. Ha másból nem, hát Horváth András, a NAV egykori főrevizorának feljelentéséből. Pont ezt mondta a az a bizonyos “amerikai ügyvivő” is. Csakhát ugyi az történt, hogy anno a Vida-hivatal mindössze egyetlen hétvégén lezavarta azt a bizonyos “belső vizsgálatot”, s ebből rögvest meg is állapította: az intézményen belül minden a legnagyobb rendben, az ügyben pedig egyetlen vádolható személy van, maga a “hitelrontó” Horváth András. Bizonyítékok pedig valóban nincsenek, hiszen azt a bizonyos “Zöld Dossziét” maga az államhatalom foglalta le, melynek korrupcióvizsgáló szerve, a Nemzeti Védelmi Hivatal eleddig mindössze arra volt képes, hogy annak vezetője (a “Harikettes” béem-államtitkár) kijelentse az illetékes parlamenti bizottság előtt, hogy “a vizsgálat folyik”. … Ahogy mindig! Ugye, Zsolti bácsi?!

Bayer Zsolt fröcsög. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. Hiszen egy olyan állam vádolja ezt a tökéletesen működő viktoriánus országot, amelyben hemzsegnek a korrupt vállalatok. Példaként a Lockheed céget hozza fel, mely – csak azért, hogy lenyomja a saját, amerikai versenytársát – körbevesztegette a fél világot, Japántól kezdve Hollandián át Szaúd-Arábiáig (nem kímélve még a “koronás főket” sem). Maga az Egyesült Államok kormánya pedig bármikor hajlandó összeállni akár még a legobskúrusabb diktátorokkal is, ha az érdekei úgy kívánják (ilyenkor bezzeg nem zavarja őket a demokrácia-deficit!). És még EZEK beszélnek NEKÜNK! Akik ugyanezen módszerekkel akarták ránk erőltetni az ócska F-16-os gépeiket még 1995-ben, osztán hogy “2000 környékén“, az akkori Orbán-kormány végül nem állt kötélnek, hát úgy döntöttek, hogy Viktortleveszik a pályáról“.

Ahogy azóta mindig! … Igaz, Zsolti bácsi?! Igaz, kisebb legyecske a jól kifőzött bayer-ragucskában, hogy az ez a vadászgép-ügy nem 1995-ben, hanem “2000 környékén” zajlott le. Ekkor történt ugyanis, hogy az orosz államadósságért “cserébe” kapott MIG-29-es gépeket NATO-kompatibilis vadászokra köllött vóna lecserélni. A szakmai bizottság az F-16B/C típusra tett javaslatot, amelyet ugyan tényleg a Lockheed gyártott, de azt a belga légierőtől vettük volna át használtan. Ehhöz képest az első Orbán-kormány (egyetlen este alatt!) úgy döntött, hogy az addig ki nem próbált és vadonatúj, brit-svéd közös fejlesztésű Saab- JAS39 Gripen tipust “szerezzük” be, ami meg nem volt teljesen NATO-kompatibilis, így a következő kabinet (a Medgyessy-féle) további felszereléseket volt kénytelen vásárolni hozzájuk. Ugyanakkor sem a Horn-, sem pedig a Medgyessy-kormányt támogató országgyűlési képviselők nem írtak levelet az USA akkori elnökéhez, kérvén tőle azt, hogy az általuk megnevezett személyt (“teljesen véletlenül” a Lockheed itteni üzletkötőjét!) nevezze ki az “Államok” budapesti nagykövetének. Ezt azok a “szenátorok” (pl.: Selmeczi “Megvédjük” Gabriella) tették meg, akik 1998-2002 között a Fidesz országgyűlési frakciójában ültek – alaposan elképesztve Washingtont és kiröhögtetve a magyar államot. Továbbá éppen a JAS-39 Gripenek “beszerzése” ügyében indított korrupciós vizsgálatot a svéd ügyészség, amelyet annak magyar társszervezete – ennek élén az a bizonyos Polt Péter állt akkoron – körülbelül annyira segítette, mint családapa a leánykájának nyilvános és tömeges megpocsékolását.  Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?!

Bayer Zsolt az asztalra csap. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. Idehaza ugyanis “húsz-harmincezer ember éppen kinevezi magát népnek“, kimerészkednek az utcára és nem átallnak tüntetni A Kormány ellen. Holott ők nem a nép, hanem “annak csak egy része“. Ők csupán “a saját telefonukkal azonosak” (ezért is mutogatták azokat az ég felé!). Ők azok, akik ha le is ülnek egy kocsmában egymás mellé, nem beszélgetnek, hanem csak az “okosfonjukat” nyomogatják. És még ezek szerveznek demonstrációt?! Ráadásul a CIA segítségével?! Nem is beszélve arról, hogy még Brüsszel is úgy döntött, hogy “beszáll a magyar belpolitikába“?! Tűrhetetlen! Hát ezért “Újra mondom nyomatékosan: lesz Békemenet!

Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?! Mert ez a Békemenet egy olyan civil szerveződés, melyet nem látott még az egész Világ! Csupa-csupa autonóm személyiség, tehát a regnáló kormánytól és az ippeg aktuális kormányzópárttól abszolajte független szerveződés. Amelyik csakis akkor hallatja hangját (és dübörög/csoszog végig a Főváros utcáin), amikor az ippeg (tehát a jelenleg!) aktuális kormánytól és az azt támogató parlamenti pártszövetségtől akarja “valaki(k)” is (bel- és külföldről egyaránt) megtagadni/elvenni a választói felhatalmazásra alapuló önrendelkezése jogát, azaz az önvalójából eredő sajátságát! Ezért vagyon az, hogy ha ezt a Pártszövetséget, a zemberek által teljes mértékben (cca. 2,1 milliós “többsége” a 8 milliós jogosultaknak – mindezt 67 százalékos parlamenti képviselettel!) támogatott Nemzeti Kormányt bárki meg merészelné támadni – pláne az Orbánfőt – akkor rögvest ott terem az a bizonyos “közhasznú alapítvány” (CÖKA), és mindenkit helyre igazít! Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?!

Bayer Zsolt lehülyézi Orbán Viktort. Mert szerinte ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen. No persze nem így, aperté. Ahhoz azért neki sincsen elegendő (népnemzeti és publicistai) bátorsága, hiszen pontosan tudja: melyik ánuszrózsából fúj a (Cinege utcai) szél, süt a (vezéri) Nap és érkeznek a “Közhasznú Civil Szervezethez” az adományok. Ő pusztán arról értekezik, hogy az ő fideszes barátai két dologról ismeretesek. Az egyik, hogy “előszeretettel veszik körül magukat komplett idiótákkal” (Bayer például nem menne egy magányos szigetre Habony Árpáddal, s hogy miért is, hát erről “legyen ennyi elég“!), a másik pedig hogy “még életükben nem mérték fel jól és pontosan, hogy mikor van igazi veszély“. Kivéve a CÖF/CÖKA-mozgalmat.

Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?! Azt, hogy Viktor egy hülye, ma már nem mered kimondani. Egyszer, még 1994-ben, amikor még a Népszabadságnál “dolgoztál”, hát elküldted ŐT a jóédesbe, lévén elveszítette a választásokat (valamiféle ilyen szöveggel, hogy “Orbánnak mennie kell!” – biztos én tévedek … maximum a cím szerint!). Ámde azóta sok víz folyt le a Dunán, meg rengeteg közpénz a szlovákiai vállalkozásod bankszámláján. Hiszen Viktor victor lett (kétszer is), te kaptál egy jó állást, pénzed van rogyásig, amiből írhatsz/ihatsz … rogyásig. No meg telik az új, ippeg aktuális gerincre is. Ha anno megkérdeztem volna tőled: hajlandó vonál-e pénzért az aktuális kormányt felmagasztaló és az aktuális ellenzéket pikírten becsmérlő cikkeket írni, az előbbiek érdekében pedig tüntetéseket szervezni, hát valószínűleg pofán vágtál volna. Most ugyanezt tennéd/teszed és ugyanezért. Ehhöz képest csekély a kéj, hogy most a Habonyárpit küldöd el a fenébe (persze csakis azután, hogy a Kitiltási Botrányba őt belekeverők bocsánatot kértek tőle … és elmentek az anyjukba), mert ugyi ő is az egyik “komplett idióta”, aki nem képes feltámasztani a veszélyérzetet ezen Tökéletes Kormányban. Mert erre csakis Te/Ti vagy/tok képes/ek. A Békemenetesek. Akik csakis önzetlenül, kizárólag a Szent Cél (és a Felmagasztosult Viktor) érdekében tesztek meg bármit is! … Ahogy mindig! Ugye Zsolti bácsi?!

Bayer Zsolt megnyugtat. Bár igaz, hogy “ami ma hazánkban folyik az tűrhetetlen“, de van Megoldás! Nevezetesen az, hogy “Nemsokára hazaérek, és utána megszervezzük a dolgokat“. Akkor pedig reszkessen mindenki, aki rá mert támadni nemzetére (pedig csupán a telefonjával azonos) és minden hülye tanácsadó, aki már az első Békemenetről is “megpróbálta lebeszélni” a Nemzet Nagyjait, pedig osztán “… lett, ami lett“! Mivel bár Ők sem a Nép, de “annak jelentős része“, akik “nem csak a telefonjukkal azonosak“. Éppen ezért ugyan “valóban fontos az advent és az elcsendesedés, de nem akkor, amikor amerikai kiképző őrmesterek és otthoni seggnyalóik egyszerre üvöltik a pofánkba, hogy „leszarják Mozartot”. Akkor vissza kell üvölteni. Vissza kell ütni. És nagyon nagyot. Hogy a helyükre takarodjanak. Aztán majd el lehet csendesedni.

Ahogy mindig! … Ugye, Zsolti bácsi?! Csak most már azt köllene eldönteni, hogy a Szarszemétellenzékieken kívül kik is takarodjanak a “helyükre” és kiknek lehet majd “elcsendesedni”. Netalán “holdudvarban” egzisztáló tanácsadóknak, tehát a “komplett idiótáknak”? Netalán azon “barátainak”, akik ugyi “még életükben nem voltak képesek felmérni egy tényleges veszélyhelyzetet” (mert komplett idiótákkal vagyonnak körülvéve!)? Mindez pedig azért lehetséges, mert a Miniszterelnök nem hallhatja meg a “Tiszta Értelem” hangját? Azt, amelyet csakis a CÖF/CÖKA Békemenet képvisel? Ahol olyan nagytudású és feddhetetlen múltú nemzettestvérek vannak, mint például Bencsik nertárs? Avagy a kormányzati kegy alapján civil-pénzeket osztogató Csizmadia nertárs? Nem is beszélve Széles Gáborról, aki hamarosan (talán) még a gravitációt is fel tudja függeszteni … nem beszélve az általa gerjesztett, Tesla-féle ingyenenergiáról! Mindebbe belegondolva: tényleg az Ilyeneknek köllene észt és tanácsot osztogatnia a Kormányzónak, nem pedig a lilapólós, “magányosszigetenveleegyüttnemszeretnéklenni” Habony Árpádnak! Márpedig akkor a CÖF/CÖKA végre nem csak alamizsnához juthatna, aminek jelentős részét buszokra kénytelen fordítani (hol mint szállítóeszköz, hol mint reklámhordozó), hanem a Szervezőknek is leesne pár milla havonta, mondjuk a Századvég kasszájából. … Ahogy köllene! … Ugye, Zsolti bácsi?!

Újra mondom nyomatékosan: lesz Békemenet!” – húzta alá a Zsóti. Ámde a cikke után el köllene dönteni, melyek is lesznek a demonstráció slágvortjai! Esetleg: “Nem leszünk Habony-gyarmat!“, “Mi is Árpik akarunk lenni!“? … Ezeken sem csodálkoznék!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!