A Ceausescu-projekt

Feladta: 2014, november, 10 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | Tags: , , , , , , , , , , | 3 hozzászólás

Orbán és kormánya már megbukott, csak még nem tud róla. A Vezér azt hiszi, még mindig kizárólag ő irányítja a ravaszul felépítettnek hitt Gépezetet, holott a közelmúlt eseményei azt bizonyítják: ez már éppen fordítva van, Teremtményének és kreatúráinak foglyává vált. Utóbbiak közül azok, akik még képesek érzékelni a realitásokat (és a veszélyt) egy ideje talán már az utódláson tanakodnak. Beindult a “Ceausescu-projekt”?

Nicolae Ceasusecu, uralkodásának utolsó esztendejében egy, a “szocialista államok” vezetőinek részvételével megrendezett bukaresti konferencián az “aggasztó” magyar és lengyel helyzetről szónokolt. Ennek során kijelentette, hogy szerinte (az “Igaz Hit” védelme érdekében) “testvéri segítséget” köllene nyújtani eme két, renitenskedő alattvalóival nem boldoguló államnak. A fejét csóváló Mihail Gorbacsovban valószínűleg ekkor érlelődött meg a végső elhatározás: mihamarabb meg köll szabadulni a (kül)politikai realitásérzékét nyilvánvalóan teljesen elveszített román diktátortól.

*

Orbán Viktor magyar diktátor, második országlásának utolsó előtti esztendejében kapitális külpolitikai hibát követett el. Figyelmen kívül hagyva országának kapcsolati rendszereit, az azokban lévő alkupozícióját (zsarolási potenciál), s úgy döntött, hogy meghirdeti a “Keleti Nyitás” politikáját. Ez azon az alapvetően helyes felismerésből indult ki, hogy a gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott ország (és a rezsim) finanszíroztatása, illetve ezzel párhuzamosan a Diktatúra kialakítása az adott szövetségi rendszerben még rövid távon sem elképzelhető. Olyan támogatókat köll tehát találni, akik fantáziát látnak az Orbán által az Európai Unió “hátsó udvarába” nyíló, szélesre tárt “kiskapuban”, ezért hajlandóak jelentős összegeket áldozni a magyar állammaffia működtetésére, mindezt pedig anélkül, hogy bármiféle (belpolitikai) feltételeket szabnának.

Első próbálkozásai nem vezettek különösebb sikerre. Kína számára Orbán országa túlzottan szűk keresztmetszetnek bizonyult ahhoz, hogy kicselezve az EU feltételeit (Brüsszel akkor nyitja meg belső piacát az ázsiai állam előtt, ha a viszonosság alapján Peking is ugyanezt teszi) számára jelentősnek tetsző hasznot érjen el. A poszt-szovjet ázsiai, olaj- és földgázdiktatúrákat pedig csak addig érdekelte az orbáni ajánlat, amíg megkapták a maguk barter-részét (baltás gyilkos kiadatása, véreskezű, obskúrus diktátorok könyveinek magyarországi, ünnepélyes megjelentetése, síremlék-koszorúzás – szégyen szemre, nemzetközi botrányokat okozva!), ámde amikor fizetni köllött volna, hát jó, ha löktek pár fillért.

Ámde az aljas szándék kitartó szorgalommal párosult, ami végül meghozta (utóbb mérgezettnek bizonyult) gyümölcsét: Viktor Győzövics rátalált Örök és Megbonthatatlan Barátjára, Vlagyimír Vlagyimirovics személyében. Moszkvát nem érdekelte, mit is művel Orbán a “Legnyugatibb Orosz Tagköztársaságban”: “olcsó” gázzal támogatták a “Rezsicsökkentés” nevű, a rendszer fennmaradását szolgáló népbutítást – aminek az árát a nyugati tulajdonban lévő szolgáltatók fizették; “nagyvonalú” (tehát csimbókosan magas kamatozású), 3000 milliárd forintos államkölcsönnel (“Pakstum“) “segítették” az ebből 600 milliárdnyit ellopni akaró Állammaffiát. Cserébe pedig “szinte semmit” nem kértek: belső információk “kiszivárogtatása”, az Unió politikai egységének, illetve döntéshozói szerveinek Moszkva számára alkalmas mértékű megakadályozása, orosz cégek (és hírszerzők) uniós “várfalak” mögé való beszivárgása.

Az orbáni taktika néhány hónapig sikeresnek látszott. Az óvatoskodó Baroso-bizottság, az orbáninál jóval komolyabb problémákkal elfoglalt Németország lényegében eltűrte, hogy Orbán személyében “rés keletkezett a pajzson”, s bár tiltakozott ellene, de a diplomáciai ejnye-bejnyézéseken kívül komolyabb lépésre nem szánta el magát. Ámde Legújabb Régi Barátunk, Vlagyimír Vlagyimirovics hódító háborút indított Ukrajna ellen (amivel alaposan kihúzta a gyufát az Egyesült Államoknál), s mivel Viktorunknak azt kötelező volt támogatnia (ha félszívvel is), maga is felkerült a washingtoni Fekete Listára. Márpedig ha az ismét felhorgadó orosz, államokat destabilizálni igyekvő, birodalmi törekvésekről van szó, akkor az USA sem Brüsszel óvatoskodási szempontjaira nincs tekintettel, sem pedig egy káeurópai államocska diktátorocskájának személyes (hatalmi/meggazdagodási) érdekeire. “Orbán vagy beáll a sorba, vagy kitörjük a nyakát!” – határozták el valakik, valahol a White House tájékán.

*

Miután Gorbacsov tehát azt tapasztalta, hogy Ceausescu nem hajlandó “beállni a sorba”, úgy döntött, kitöri a nyakát. Szándékát elősegítette az, hogy a Conducator – hála az őt szorosan körülvevő, tehetségtelen, a személyi kultuszát agyonfényező, szájtáti “tanácsadóinak” – teljesen elveszítette kapcsolatát az alattvalóival, kiknek egzisztenciáját a sorozatban meghozott, teljesen idióta döntéseivel a nyomorba taszajtotta, mindennapi életét pedig az egyre primitívebb és agresszívebb elnyomással ellehetetlenítette. Az elégedetlenség tehát egyre fokozódott, a nyílt lázadáshoz pedig elegendő volt egyetlen szikra is. Ámde kik lennének alkalmasak felszítani a lángot? A mindenhová beférkőzött Párt (és annak elnyomó gépezete, a Securitate) okán Romániában nem létezett potens, a lázadás megszervezésére alkalmas, ráadásul Moszkva számára ideológiailag is támogatható Ellenzék.

*

Orbán négy esztendei kitartó munkával egy olyan, “Hivatásrendi Társadalmat” igyekezett kialakítani, melynek minden egyes szegmensét, annak mindennapjait és főleg egzisztenciáját (no meg a komplett életpályáját!)  az általa irányított Gépezet, a Klerikálfasiszta, Totális Állam uralja. Ennek érdekében minden egyes posztra (Alkotmánybíróságtól kezdve a vidéki tanoda igazgatójáig) a saját, neki teljes mértékben kiszolgáltatott és kézileg irányított kádereit helyezte el. Engedelmességükért (és gerinctelenségükért) cserébe a környezetükhöz képest kimagasló jövedelmeket és kiváltságokat (funkciótól függő mértékű törvényfelettiséget) biztosított számukra – addig, míg a hűségükről minden egyes szükséges alkalommal tanúbizonyságot adnak. A “káderek” így megtanulták: nagyon megéri parírozni és nagyon nem éri meg önállóan gondolkodni!

Hasonló helyzetbe került a politikai Ellenzék is. Az évtizedekkel korábban “megalkotott” Finanszírozási Törvény miatt a pártok anyagi működtetése a gazdasági szféra “csúcsragadozói” kezeibe kerültek, akik az általuk juttatott pénzekért cserébe időnként “kértek valamit”. Általában egy-egy csimbókosan túlárazott állami megrendelést, néha-néha pedig a számukra megfelelő törvények “megalkotását”. Orbánnak így nem volt más dolga, mint zsarolással – tehát az állam törvényhozói (parlament) és jogkikényszerítői (pl.: ügyészség, NAV) eszközeivel visszaélve – rákényszeríteni akaratát az oligarchákra. Innentől kezdve pedig az Ellenzék épp úgy kiszolgáltatottja a hatalomnak, az Ellenzék vezetői pedig kliensei/(külső?)tagjai az Állammaffiának, mint bárki más. Legyen tehát bármiféle társadalmi elégedetlenség, akár százezres tüntetés is a Főváros utcáin, nem érdekes, hiszen nincs olyan mozgalom, mely azt képes lenne organizálni és a regnáló kormányra fókuszálni.

Amit azonban Orbán nem vett számításba, hogy egy zsarolásra és korrupcióra épített rendszer minden egyes kádere maga is zsarolható, korrumpálható. Ezeket nem a “képviselt” Ideológia fűzi a Párthoz és nem is a személyes kapcsolat a Vezérhez (az ilyen embereket Orbán már régen száműzte – az Elvekkel együtt!), hanem csakis és kizárólag a Haszonszerzés. Ha pedig az ilyenek potensnek tetsző külső forrásból megfelelő ajánlatot kapnak (mondjuk megtartható egzisztencia és/vagy egy vádalku biztosította büntetlenség) bármikor hajlandóak lesznek hátba szúrni a Legfőbb Kegyurat.

Nos ez volt az a bizonyos “Lágy Altest“, ahol az Egyesült Államok támadást indított. Ha pedig Orbán nem lett volna olyan akarnok, mint amilyen (a botrány elkerülése véget fejet hajt a washingtoni akarat előtt) és nem lett volna olyan ostoba, mint amilyen (hülye tanácsadókra hallgatva ellenbotrányt indít és az Államokra mutogat), akkor most nem köllene szembe néznie az immáron konkrét fenyegetéssel, a “Ceausescu-projekt” beindításával.

*

Gorbacsovnak nem volt nehéz dolga megtalálni a maga “Ceasusecu-projektjéhez” a legmegfelelőbb kivitelezőket. A Párton és a Securitaten belül nyüzsögtek az olyan káderek, akikről tonnaszám álltak az akták a KGB irattáraiban és akik pont annyira szarták le a “kommunista eszméket”, mint magát a Kárpátok Géniuszát. Egy kis ijesztés, meg némi ígéret, s rögvest hajlandóak voltak hátba szúrni (csoportosan!) a román Caesart. Elébb csak “elnézőek” voltak az “elégedetlenkedő tömegekkel” szemben, osztán “csak” nem hajtották végre a Központi Utasításokat, végül maguk álltak a Mozgalom élére. Mire pedig a Conducator felébredt, mert a belberki szájtátik közül valaki végre vette magának a bátorságot és elmondta neki az igazságot, már hiába szuszakolta be magát (és Elenát) egy ócska Daciaba, az Árulók elfogták, s rövid úton végeztek is vele.

*

Orbán nem egy Ceausescu. Ehhöz még nem uralkodik elég hosszú ideje, bár már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megteremtse annak minden alapfeltételét. Az ország mindinkább a nyomorba és a jogfosztottságba süpped, emiatt pedig fokozódik az elégedetlenség, azaz már sokkal többen utálják, mint imádják őt. Lázadásra azonban egyelőre nincs esély, lévén nincs Ellenzék sem (azt is ő uralja/korrumpálja). Hasonló a helyzet a saját pártján belül is: sokan gyűlölik, szeretnének szabadulni tőle, de ott sincs Ellenzék, lévén az egzisztenciális (és a büntetőjogi) kiszolgáltatottságnak mindenki a tudatában van. Működik a propaganda is, hiszen a mindenki által elérhető, elektronikus orgánumokból (az egyszem Retektévé kivételével) ugyanaz a félrevezető szöveg ömlik immáron hetek óta (“Aljas és nemtelen támadás az Ország ellen!”, “Mutassák be a bizonyítékaikat, mert csak akkor tehetünk bármit is!”, “Beavatkozás a belügyekbe!”, “Kormányellenes összesküvés a globális tőke által!”)

A Gépezet tehát működőképes – de csak látszólag! Mert hiába nyúltak hozzá a szokásos, karaktergyilkos Finkelstein-szoftverhez, az nem működik, lévén alkalmatlan alanyra (Egyesült Államok) alkalmatlan hardverrel (önálló gondolatoktól teljesen mentes, korrupt pártkáderek) próbálják futtatni (amint nincs itthon a Főnök, a káder rögvest futni kezd minden kamera és mikrofon elől, avagy ha bekerítik, akkor meg hülyeségeket hebeg!). Ugyanakkor nem tudják (csak sejtik), mi az, amit az USA még tudhat róluk (mindent!) és azt mikor szivárogtatja ki. Közben meg odakint, az utcán tüntet a Jónép, s immáron nem a figyelemelterelő Netadó, hanem a Korrupció ellen!

Orbán azonban ennek ellenére kitart (Habony Árpád mellett). Bízik az “Informális Tőkéjében”, holott a velejéig korrupt Adóhivatala csontig korhadt Elnöke már hajlandó volt beszólni neki: “Azonnal értesítettem a kormány illetékesét!“. Jelzve ezzel azt, hogy nem csak a Főnök tud mindent róla, de ő is a Vezérről, s ha neki mennie köll, nem lesz “hálátlan”.

A Gépezet tehát bedarálta a Kreátort is! Együtt működnek és mennek lassan tönkre, dőlnek saját dugájukba. Vajon mikor fognak szólni Orbánnak, hogy ideje beülni abba a bizonyos Daciába?! (Vagy netalán a megerősített jogkörű, köztársasági elnöki funkcióba? Nem is lenne baj, akkor legalább nem úszná meg minimum börtön nélkül!)

*

A Puccs és Ceausescu kivégzése után Ion Iliescu ülhetett be a Conducator székébe, mint a “Nemzeti Megmentési Front” első embere, bár semmivel nem volt tisztább, demokratább és reformerebb, mint egykori főnöke. Amikor aztán a Mentorától eltanult módon akart maga is uralkodni, hát őt is elsöpörte egy belső lázadás!

A “Magyar Iliescu” már ott toporog az “előszobában” Hogy ki is az? Nos, ezt még ő sem tudja. De idejében szólni fognak neki.

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

A Hazugság Iskolája

Feladta: 2014, április, 25 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | Tags: , , , , , | Hozzászólás

Rendkívül érdekes és tanulságos felvétel jutott a minap a szendamondja birtokába. A “Forrás” védelme érdekében természetesen titokban köll tartanom a “keletkezés” helyét és időpontját, valamint a szereplők kilétét is. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy rendkívül sikeres és ismert (nem európai!) politikai kampánymenedzser, mint oktató beszélget a tanítványával. A Tanár vezetékneve pedig “F“-fel kezdődik és “inkelstein“-re végződik!

A felvétel első néhány másodperce meglehetősen zajos (később is!). Ajtónyitás hangja hallatszik, székek húzogatása, illetve a háttérben néhány érthetetlen mondat. A Forrás szerint azonban ekkor még semmi lényeges nem hangzik el, csupán a szokásos, kölcsönös üdvözlések, illetve “F.” úr igyekszik csillapítani a Diák nyilvánvaló “drukk“-ját.

F. úr: Sikerült alaposan áttanulmányoznia az általam Önnek elektronikusan átküldött anyagokat?

Diák: Igen, uram. Az ezekkel kapcsolatos jegyzeteimet e-mailben vissza is küldtem Önnek.

F.: Megkaptam és el is olvastam. Mégis azt szeretném, ha most élő szóban összefoglalná nekem: Önnek milyen tanulsággal szolgál a vázolt Eset!

D.: Nos, a legtömörebben megfogalmazva talán azt tudnám mondani, hogy az Eset arra szolgál tanulságul, hogy bizonyos nyilvánvaló és könnyen megcáfolható hazugságokat is el lehet hitetni a választók egy szignifikáns csoportjával, ha és amennyiben azokat minden létező csatornán át ugyanúgy sulykoljuk, illetve ha az azokat terjesztők fegyelmezetten tartják magukat a számukra meghatározott stratégiához, illetve mondatklisékhez. … Ámde szeretném megjegyezni, hogy sokkal könnyebb lenne a dolgom, ha tudnám: ez a választási kampány mikor és melyik országban történt.

F.: Gondoltam, hogy erre fog hivatkozni, s bevallom őszintén: azzal, hogy a helyet és az időt nem jelöltem meg, lényegében egy csapdát állítottam fel Önnek … amelybe bele is sétált.

D.: Nem értem, hol volt ebben a csapda. Egy módszer akkor lehet sikeres, ha alkalmazkodik a célcsoporthoz, illetve annak pszichés beállítódottságához, szociális helyzetéhez. Legalábbis a “Nagy Könyv” szerint. Az Ön által ismertetett Esetet, pláne annak sikerességét tehát roppant nehéz megértenem úgy, ha nem ismerem a körülményeket.

F.: Ha elárulom Önnek, hogy egy olyan észak-balkáni diktátor számára végzett kampánymunkám leírását adtam át Önnek, akivel már bő évtizedes kapcsolatom van, akkor az segít?

D.: Észak-balkáni? Netalán Svédország? Én el nem tudtam volna képzelni a svédekről hogy ekkora idióták lennének! “Rezsicsökkentés“, meg hogy “Jobban teljesít“, illetőleg “Szabadságharc“?! Hihetetlen!

F.: Kedves ifjú tanítványom! Tisztában vagyok vele, hogy itt, …(zaj)…ban nem kifejezetten izmos az Óvilág földrajzának ismerete, ezért nem is intem meg Önt. Sőt, megdicsérem, lévén annyival azért tisztában van, hogy az észak-európai Skandinávia népei sokkal polgárosodottabbak annál, semhogy ekkora hazugságokat és uszításokat bevegyenek. De ez nem csak ezért van, hanem azért is, mert a különböző “oldali” svéd pártok között csak nüansznyi különbözőségek vannak. Teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb dolgok a Demokrácia, az Alkotmányosság, a Jogállamiság és a Közérdek, illetve ezek szolgálata. Ha egy alternatív szervezet (ott is van legalább egy ilyen!), avagy valamelyik párton belül egy csoportosulás olyan programmal lépne fel, mely ezeknek ellent mond, akkor az előbbi esetben az egyébként ellenérdekelt pártok összezárnának és mint Közellenségeket, harsogó kampány kíséretében kiközösítenék, utóbbi esetben pedig egyszerűen kizárnák az adott pártból a magáról megfeledkezett Klikket. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen mozgalmakat és párton belüli frakciókat (azok személyiségeit) a valóban a Közt szolgáló sajtó egyszerűen ízekre szedné, köznevetség és közmegvetés “tárgyaivá” tenné. Ám ha ez a politikai/közéleti “immunrendszer” ott nem, vagy nem így működne, akkor egy-két évtized alatt Svédországban is létre lehetne hozni azt az állapotot, amely most eme észak-balkáni országra jellemző.

D.: Ezt nem mondhatja komolyan!

F.: Dehogynem! Minden egyes országban, társadalomban ott van a rasszizmusra és a diktatúrára hajlamosító … hm, ha tetszik … vírus! Ennek hatását elő tudja segíteni az irigység, a társadalmi pozíció féltése és a szegénység. Ellene hat azonban például a politikai elit példamutatása és felelősségérzete, az általános jómód és a jogkövető tisztesség, a társadalomban meglévő minimális humánum, az alapkérdésekben való teljes egyetértés és a szolidaritás, no meg az ellenőrző funkcióit kitűnően ellátó sajtó. Mindezek képesek létrehozni egy olyan szociológiai/szociálpszichológiai “környezetet”, amelyben legalább akkora illetlenség, avagy neveletlenség tagadni az Alapelveket, mint az utcán köpködni, szemetelni, avagy vendégségben hangosan és büdöseket fingurászva a háziasszony fenekét tapogatni.

D.: Ugye most nem azt akarja mondani, hogy ebben a meg nem nevezett, észak-balkáni államban az ilyen magatartás megengedhető?!

F.: Dehogyis. Sőt! A vendéglátásra, meg a különböző hagyományok betartására olykor roppant körülményes szabályok vonatkoznak. Ugyanez a helyzet az “elvárt életmód” és a “tisztesség” esetében is. Ha valaki ezeket nem tartja be, hát nagyon csúnyán néznek rá. Ebben az országban pillanatok alatt sorolják be az embereket a “jók és erkölcsösek“, illetve a “rosszak és erkölcstelenek” kategóriáiba. Persze a minősítést minden esetben a “jók és erkölcsösek” végzik annak alapján, hogy szerintük mi is az a “jó” és az “erkölcsös”. Az meg mindig attól függ, hogy egy kisebbségi, de rendkívül agresszív és hangos csoport mit nevez annak. Az pedig attól, hogy ennek a Hangos Kisebbségnek kiknek és miket sikerült a szájába rágnia! … Nos ezen is alapult az az abszolút sikeres választási kampány, melyet a mi vállalkozásunk vezényelt le.

D.: A Kampány alapja tehát az Amoralitás besulykolása volt?

F.: Nem, hanem egy “Másik Erkölcs” megtanítása, begyökereztetése. Ez a Másik Erkölcs pedig arról szólt, hogy a Hangos Kisebbséget betereltük egy olyan Közösségbe (ezt mi kezdetben “Polgári Körök“-nek, később pedig “Keresztény-nemzeti Jobboldal“-nak tituláltuk!), ahol csakis és kizárólag egymás ostobaságait hallhatták, ahol kizárólag az általunk megvásárolt sajtó által, általunk elterjesztett propagandához férhettek hozzá, amelyen belül az számított “jónak és erkölcsösnek”, amiről mi azt mondtuk, hogy az! Ez pedig nem más, mint az adott párt, pontosabban annak Vezetőjének kritikátlan követése, az ellenoldal “rosszaknak és erkölcsteleneknek” való beállítása, akiktől még azt a megállapítást sem szabad elfogadni, hogy délben, a felhőtlen égbolt tetején látható fényes valami, az igazából a Nap.

D.: És ezzel sikerült megnyerni a Kampányt? Mekkora volt ez az elbolondított Közösség?

F.: A választásokra jogosultak alig több, mint negyede, de a Megrendelő így is abszolút hatalomhoz jutott. … Ismét!

D.: Csakis a Kampánnyal? Hihetetlen!

F.: Természetesen nem csak azzal. Az a Zárt Közösség, amelyet megalkottunk és tizenkettedik éve igyekszünk növelni, illetve egyben tartani, nem lett volna elegendő egy ekkora győzelemhez. Arról nem is beszélve, hogy e Kommuna (fogalmazzunk inkább így: “Egyház“, avagy “Szekta“, mert végső soron ilyesmit hozott ott létre a Mi Vállalkozásunk!) tagjai, az ezt megelőző győzelem idején mérhető,  tehát a 2010-es létszámukhoz képest, kevesebb, mint 80 százalékára fogyatkozott. A Győzelemhez így az is kellett, hogy a Diktátor megszavaztasson egy olyan választási törvényt, amelyik kizárólag neki kedvezett, amelynek alapján csak nagyon szélsőséges helyzetben veszíthette volna el a hatalmát. Ezt pedig azzal küszöbölte ki, hogy felvásárlásokkal (tellett neki az államtól ellopott pénzekből!) és megfélemlítésekkel (a törvényhozási többségét maximálisan kihasználva), elzárta a választókat a valódi információktól (ezen médiákon át kizárólag az általunk menedzselt kampány juthatott el a “polgárokhoz”!), az általam évtizedek óta sikeresen alkalmazott “Negatív Kampány“-nyal pedig megbénította az egyébként is széthúzó, kommunikációját tekintve pedig abszolute amatőr Ellenzéket. Ennek meg az lett a következménye, hogy sikerült elbizonytalanítanunk és a szavazástól visszatartanunk azt a minimum 800 ezer főt, akik (ha mégis elmennek és tömbösen szavaznak) simán megbuktathatták volna a Megrendelőt!

D.: Uram, hajlandó lenne mégis elárulni, hogy melyik országról, illetve népről van szó?

F.: Bár már említettem Önnek, hogy a nacionálé nem nagyon számít, csak a társadalmi környezet, illetve az “immunrendszer” működése, de ha ragaszkodik hozzá: a …(hangos tüsszentés) …ról van szó!

D.: Micsoda?! Hiszen ez egy alapvetően forradalmár nép, amelyik sokszor lázadt fel a diktatúra ellen!

F.: Ismételten csak azt tudom mondani, hogy Ön nincs tisztában az európai, pláne az észak-balkáni népek történelmével. Nincs semmi baj, hiszen ha majd erre szüksége lesz, könnyedén pótolhatja! Az, hogy ez a náció “alapvetően forradalmár”, csupán egy magukra aggatott legenda! Ráadásul az összes eddigi szabadságharcukat elveszítették. Hol azért, mert az azt inicializáló és menedzselő elitjük elárulta őket (ez a társaság koronként és szakmányban követi el ezt!), hol meg azért, mert hibás helyzetfelmérés okán elérhetetlen célokat tűztek ki maguk elé. A legutóbb (1990) ugyan kaptak egy óriási lehetőséget a saját sorsuk kézbevételére, tíz esztendővel ezelőtt pedig az állítólag általuk már régóta áhított “Európához való csatlakozásra”, de nem tetszett nekik sem a Demokrácia, sem pedig az Önrendelkezés Joga, sem pedig az, hogy az Uniótól kapott elképesztő mennyiségű pénzekért cserébe be kellene tartaniuk bizonyos alapvető szabályokat … mondjuk önmagukkal szemben is! Így 2010-ben (meg főleg idén!) sietve a maguk nyakába ültettek egy Diktátort, aki a “megszokott módon”, tehát a legalpáribb és legbalkánibb módon kormányozza őket. Igaz, hogy ma már elképesztő nyomorban élnek, de ez nem számít, amíg az a bizonyos Hangos Kisebbség (kiknek aktivitását a Kisebbségi Komplexus és a Nemzeti Felsőbbrendűség érzetének együttes táplálásával lehet fenntartani!) az általunk beléjük táplált, akár naponta is változó “Igazságokat” ordítják rájuk. … Nem feltétlenül ezzel kapcsolatban, de megjegyzem: cégünk éppen most futtat egy, a nevezet Diktátor által a minap megrendelt kommunikációs projektet, ami hamarosan bebizonyítja: ebben az országban bármit el lehet hitetni bárkivel, illetve a Hitetleneket rávenni arra, hogy fogják be a pofájukat!

D.: Úgymint?!

F.: A Megrendelő most (miért pont most, amikor erre már/még semmi szükség?!) azt akarja elhitetni a társadalommal, hogy a közismert, falubéli helytartója, egy meglehetősen ostoba gázszerelő, aki a Diktátor kormányzásának első három évében az ország nyolcvannyolcadik leggazdagabb emberévé vált, elképesztő összegű állami megrendelések “elnyerése” útján, igazából önerejéből és a saját tehetségéből tudott ekkora vagyonra szert tenni.

D.: Kiről van szó?

F.: Igazából lényegtelen, hiszen a pasi tényleg és kizárólag a Diktátor-haverja által neki kiutalt közpénzekből lett kőgazdag ember, de ha ragaszkodik a nevéhez, hát mindjárt megkeresem. … Itt volt az egyik papíron. … Hol is van? … Na mindjárt. … Itt is van! Nem tudom, jól olvasom-e, avagy ejtem ki a nevét, de valami Mister Szaros. … Nem, bocsánat! … Mégszaros, vagy Méjszaros? … Na nem is ez a lényeg, hanem hogy az: megírattunk egy interjút (itt a linkje, majd olvassa el!) az egyik hetilappal, amiben ez a Mr. Szaros … vagy Méjszaros arról nyilatkozik, hogy ő már az egyiptomi fáraók ideje óta vállalkozó és a meggazdagodásának semmi köze a Diktátorhoz … akinek egyébként a Soccer Academy-ját igazgatja, meg a vagyonát kezeli és így tovább!

D.: És ezt az a hetilap le is közölte? Hihetetlen!

F.: Már miért lenne az?! Azt a bizonyos hetilapot még a Megrendelő, a legelső kormánya idején alapította, persze közpénzből (a buta, nyolc évig kormányzó Balliberálisoknak meg eszükbe sem jutott megfojtani … ezt sem!). Azóta még több közpénzt kap, a “szerkesztői” pedig annyira értenek az újságíráshoz, hogy cikkeik olvastán a The New York Times hétfőn kezdett gyakornoka már aznap hangosan elsírná magát! De nem is ez a fontos, hanem az Alternatív Valóság megteremtése a Hangos és Zárt Közösség részére. Ők el fogják ezt hinni, a nyilvánvaló hazugság ellen fellázadóakat pedig el fogják hallgattatni, vagy legalábbis túlkiabálni! … Nem lesz nehéz dolguk: a hírközlő csatornák 90 százaléka immáron a kezükben van (nemrég vették meg az egykori, baloldalinak számító, valójában független napilapot … valami “Nejpszabadsegg“!).

D.: Kérdezhetnék még egy “személyeset”?

F.: Parancsoljon!

D.: Ez az észak-balkáni diktatúra politikai partnerének tekinti az antiszemita szélsőjobboldalt. Ön pedig izraelita. Hogyan segítheti ennek ellenére ezt a rezsimet?

F.: Kedves Tanítványom! Vegye tudomásul, hogy ez csupán egy üzlet, nincsen benne semmi személyes, kivéve a zsebre vágható profitot. Mi abból élünk, hogy kiszolgáljuk a Megrendelőt, legyen az egy igazából rasszista szentáror-, avagy elnök-jelölt, avagy egy obskúrus diktátor. Mindnyájan csakis a szavazóit akarják elhülyíteni. Az illető Megrendelőm egy ugyanilyen, gusztustalan csúszómászó? Aki összeadta magát az antiszemita széljobbal, meg az ottani Maffiával?! Lelke rajta! Kifizeti a pénzt, aztán meg odahaza, a maga szemétdombállamában azt csinál, amit akar! Egy Óceán, meg egy Világ választ el minket egymástól.

D.: És az a nép? Velük mi lesz?

F.: Baszódjanak meg! Ha ennyire hülyék, meg is érdemlik!

…

Innentől kezdve a felvétel ismét nagyon zajossá válik. Indulatos vitatkozás hallatszik rajta időnként, de a mondanivaló sajnos nem vehető ki. A Forrás szerint csupán némi szóváltás történt, melynek lényege, hogy a Diák kijelentette: Utolsó Senkiháziakat kiszolgáló Cég által üzemeltetett “Hazugság Iskolába” ő nem hajlandó járni! A Tanár úr pedig “baszódjon meg az általa támogatott egyik Diktatúrában“!

A felvételt leiratát közzétette:

a szendamleaks®!

Az öntököndöfött őszödi Ördög

Feladta: 2014, február, 27 | Szerző: | Kategória: Uncategorized | Tags: , , , , , , , , | 8 hozzászólás

Mi a fenének köllött esmét előásni ezt a majd’ nyolc esztendős hullát a sírjából? De ha már előkaparták, akkor hogy a fenébe lehet ezt ennyire ügyetlenül tálalni, avagy ahogy a szakértők azt nevezik: “kommunikálni”? Kik és kiknek csinálták ezt a “műsort”? Kit érdekel ez? Mi volt a célja? A jelenlegi felállás szerint ugyanis az a helyzet, hogy ráborult a szaroskübli a Vezérre, s a “tartalomszolgáltatók” most nem győzik lesikálni róla a “tartalmat”.

Többször és többen leírták már, hogy az “Őszödi Beszéd” Gyurcsány öntököndöfésének egyik minősített esete volt. A baki nem az lett, hogy elmondta, hanem az, hogy pont ott (zárt körben) és pont úgy (káromkodva). Az, hogy az exminiszterelnököt erre egy tisztességes szándék hajtotta, nem lehet vitás senkik körében, akik képesek az analitikus gondolkodásra és az önálló véleményalkotásra. Ha ugyanezt a szpícset az akkor még többé-kevésbé közszolgálati televízió kamerái elé ülve, kurvázás nélkül mondja el, a Köz legteljesebb nyilvánossága előtt, … hát lehet, hogy lett volna belőle némi balhé, de korántsem akkora, amilyenre végül sikeredett: puccskísérlet, évekig zsákban táncolás, pancser módon kivitelezett miniszterelnök-csere, végül Ezerharmad és nettó Maffia-állam!

Amilyen amatőr volt akkor Gyurcsány és csapata, annyira profinak bizonyult a Maffia-párt. Tökéletesen előkészítették a “spontán népharag” kitörését, embereik és sajtójuk képviselői ott voltak a megfelelő helyeken és mindenki tette a neki, a “finkelsteini Habony-művek” által gondosan előírt dolgát. Hogy az államcsíny útján történő azonnali hatalomátvétel végül nem sikerült, az csak annak volt köszönhető, hogy a döntéshozói és végrehajtói pozíciókban ülő akkori tisztviselők jelentős többsége hű maradt a Köztársasághoz. A Vezér ugyan így a főhatalom birtokán kívül maradt (egyelőre), de kárpótolhatták magukat azzal, hogy az önkormányzatok túlnyomó részének elhódításával, majd azok kasszáinak módszeres kifosztásával (elébb közbe’ szerzés, osztán meg “pótmunka”), megkezdhették az őket pénzelő oligarchák, meg a kiürült pártkassza refinanszírozását.

Ámde amilyen profi volt akkor a Fidesz, ma ugyanolyan amatőrnek bizonyult az egész őszödözős karaktergyilkolászás újraindításában, annak “kommunikálásában”. Amit most tapasztalhatunk immáron második hete, az nem más, mint hogy az addig rendkívül “művészinek” hitt párt-operaénekesek kappanhangon rikácsolva sülnek bele nyakra-főre a rágalom-áriájukba.  Kósa nertárs például, aki oly’ sima modorral tudott eleddig mindent félremagyarázni, most alig fél napon belül kétszer szúrta öntökön magát, belezavarodva a partitúrájába.

Avagy lehet, hogy most nincs előre megírt és egységes kotta? Esetleg valamilyen oknál fogva nem volt elegendő idő összepróbáltatni a zenekart, a kórust, azon belül pedig az egyes szólamokat? Hogyhogy?! Hiszen maga az Őszödi Ötlet egyáltalán nem újkeletű. Arról már januárban cikkezni kezdett a sajtó, hogy Pintér bé(r)miniszter bizonyos, ezzel kapcsolatos jelentések nyilvánosságra hozatalára készül. Osztán eltelt több, mint egy hónap és csak ennyire futotta?

Ejnye fijjugg és jeányok! Hát nem így szoktátok tik ezt csinálni, hanem pont fordítva! Elébb gondosan összeválogatjátok a kakit, osztán azt beletőtitek a tízliteres külblibe, s kellően gondos elő- és felkészítés után a kiválasztott célszemélyre borítjátok. No de most? Az egész hülyeségből, a bután kitakargatott és nem kellően összevágott részjelentésekből ugyi annak köllött volna kiviláglania, hogy az egész, 2006-os balhéhoz nektek osztán a világon semmi közötök, azt az Őszödi Ördög, a Státánlelkű Gyurcsány csinálta csakis azért, mert a szenvedélyévé vált népnyúzásokról akarta elterelni a figyelmet (Így?! … hehehe!).

Ehelyett mi lett a vége? Az, hogy kiderült: ippeg pont Tik voltatok a Nagy Machinátorok, mindent Ti készítettetek elő, az egészre a Vezér adott engedélyt, a “Népfelkelés” meg pont annyira volt “spontán”, mint egy Békemenet, a Patásördög pedig az áldozat!

Hát … gratulálok! Meg még ahhoz is, hogy most hirtelen úgy eltűntek a Megmondó Emberek, azok a bizonyos hírhedt Szócipelők, mint ha soha nem is lettek vóna! Há’ mijafaszt csinál mostanság a Bajai Cukrász, a Kiflicsücski Szenyatorína, a Hoppmester Pál (Péter? … no de kit érdekel ez?!). Miért köll szegény Mr. Kituggyahányszázaléknak a kamerák előtt égetnie magát, amikor van a spejzban egynehány … khm … feláldozhatóbb is?! Arról mán nem is beszélve, hogy hol van mostanság Finkelstein Árpy?

Mer’ hogy ezt a kakikatyvaszt nem ő mixelte össze, az tuti! Nekije eszibe nem jutott volna olyan kampányt csinálnia, ami visszafelé sül el, s emiatt már’ megint el köllött dugni a Vezért (pont a Kampány finisében!) valahová hátulra (Grazba? – olcsó a poén, de “ül”! … nemdebár?!). Netán Árpád Alvezér-Sámán ki lett rúgva? Avagy A Főnök kipróbált Rekreációs Intézményében tartózkodik maga is? Esetleg valakik, a nagy seggnyalásos igyekezetükben be akarták bizonyítani: “Főkormányzó Urunk! Mi is tudunk annyira gátlástalanok lenni, mint a Kedvenced!” … csak nem annyira tehetségesek, mer’ sajna a nagy igyekezetünkben Rád borítottuk a másnak szánt szaros küblit! … Bocsika!

No, most már csak az a kérdés, hogy ezt az egész, kontraproduktív izét vajon kiknek találták ki a Tehetségtelen Másodvonal harmadrangú éceszgéberei? Tehát az, hogy mijajóisten fütyköse vót ennek az értelme? A Sajátpárti Csökötteknek? Azoknak ugyan fölöslegesen, hiszen őket a világon semmiről nem köllött meggyőzni: mindig azt hiszik, ami az akkor éppen aktuális Igazság! Az ellenzéki szavazóknak? Nohiszen: azoknak pont olyan fixált ideáik vannak az orbánpártiakról, mint azoknak őrőluk, csak az előbbiek véleményei sokkal megalapozottabbak. Az Ingadozóknak? Azoknak meg tök fölösleges volt felpiszkálni a rendpárti emlékezetüket, pláne úgy, hogy a pancserjelentésből ippeg az derül ki, hogy a Rendpárt volt a Rendetlenség okozója!

Itten tehát valakiknek nagyon elmént az eszük! Gondolom ippeg ennek érdekében kötött a Lógóhasú Felcsúti a minap egy roppant előremutató megállapodást bizonyos, még nemzetközi szinten is kimagasló szakértőkkel. Az MTI február 26.-i híre szerint ugyanis:

Agykutatásra 12 milliárdot ad a kormány

Orbán Viktor miniszterelnök, Freund Tamás, a Nemzeti Agykutatási Program elnöke és Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke aláírta a Nemzeti Agykutatási Programról szóló együttműködési megállapodást a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében, Budapesten, 2014. február 26.-án. A dokumentum értelmében 12 milliárd forintos kormánytámogatással indul a program a felfedező kutatások, a megelőzés, az innováció, az orvosi ellátás hatékonyabbá válása, a gyógyszerfejlesztés, valamint a hazai tudományos eredmények ösztönzése érdekében.

Freund Tamás nem egy hülye ember sőt, kitűnő tudós! De ami nincs, azt még ő sem fogja tudni megtalálni!

… és ezt …

… szendamondja!