Kínos!

Több, mint egy esztendeig járta a vidéket, tárgyalt gazdákkal, minisztériummal, nyilatkozott a sajtónak, osztott észt és pénzt Horváth István, Szekszárd volt, fideszes (trafikmutyista) polgármestere úgy, hogy nem is volt a kormány sertésprogramját felügyelő miniszteri biztosa. … Egyszerűen elfelejtették kinevezni! … Hát ez roppant kínos!

Horváth István nevével a közvélemény először 2013 késő tavaszán ismerkedhetett meg. Ekkor került nyilvánosságra az a hangfelvétel, melynek tanúbizonysága szerint a szekszárdi polgármester és a helyi közgyűlés fideszes tagjai egyenként vették sorra a város trafikjaira pályázókat, s értékelték azok politikai hovatartozását. Céljuk ezzel az volt, hogy kizárólag “elkötelezett jobboldali” kaphasson engedélyt, azaz, hogy “ne a szocik győzzenek“.

A volt polgármester (az összeférhetetlenségi szabály miatt ma már “csak” országgyűlési képviselő) ekkor már a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik miniszteri biztosa volt. A “szakminiszter”, Fazekas Sándor ugyanis 2013 februárjában, a VI. Mangalicafesztiválon jelentette be, hogy Horváthot, mint a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnökét kérte fel arra, hogy miniszteri biztosként felügyelje a kormány sertésprogramját.

Horváth nem is tétlenkedett. Több mint egy esztendőn át (2013 február – 2014 augusztus) szorgalmasan járta a vidéket. Tárgyalt gazdákkal, ígért pénzt érdekképviseleteknek, civileknek, s ő volt az, aki az FVM nevében egyeztetett a nemzetgazdasági tárcával a feldolgozatlan sertéshús áfájának 5 százalékra csökkentéséről. Eközben serényen nyilatkozgatott is. A hírarchívumok tanúbizonysága szerint legalább tucatnyi alkalommal állt a kamerák és a mikrofonok elé, s vázolta a kormány sertésprogramját, mint “miniszteri biztos”. Ugyanez a titulus szerepelt úgy Horvát saját, mint parlamenti, elektronikus életrajzában, s a kormány hivatalos honlapján is ekként volt feltüntetve.

Osztán beütött a ménkő. Tavaly decemberben ugyanis az egyik szoci képviselő, nevezetesen Harangozó Tamás arra kérte Fazekast, hogy légyen már oly’ kedves elárulni, hogy miniszterként 2012 óta hány biztost kegyeskedett kinevezni. A nagy nehezen, de azért tegnap előttre megszületett válasz szerint 2014. augusztus 14.-ig mindössze kettőt, de egyikük sem a volt szekszárdi polgármester. Utóbbit ugyanis hivatalosan csak a fenti dátum után való napon nevezték ki.

No de ha ez így van, akkor milyen minőségben serénykedett Horváth több, mint egy esztendőn át és használta hivatalosan, a nyilvánosság előtt is a “miniszteri biztos” titulusát? Ráadásul mindezt úgy, hogy ilyesmire legfeljebb hat hónapra nevezhető ki bárki, azaz Fazekasnak legalább két alkalommal (2013 augusztus és 2014 február) ezt meg köllött (volna) hosszabbítania.

A miniszter ezt a dilemmát azzal oldotta fel, hogy szerinte a Biztos Úr, csak amolyan “Majdnem Biztos Úr“, pontosabban “miniszteri megbízott” volt. Aha! Csakhogy ezt a funkciót a hatályos törvény nem ismeri, sőt, előírja, hogy a jogszabályban “nem szereplő megbízatás kormányzati feladatok ellátására nem adható“!

No, akkor most mi legyen? Az, hogy a törvényeket maga a kormányzat sem tartja be, hétköznapi esetnek számít itt, Abszurdisztánban. Az, hogy a kabineten belül akkora a káosz, a kupleráj, a trehányság, mint az a bizonyos “ólajtó” (már ha egyébként is a sertéstenyésztésnél járunk), szintén megszokott, köztudott dolog. Következik ebből, hogy már csak nagyon kevesen csodálkozhatnak azon, hogy Fazekas (vagy valamelyik famulusa) két lopás és három mutyi között, egyszerűen elfelejtette hivatalosan is kinevezni Horváthot, pedig neki állítólag “írásos papírja” vagyon erről.

Így nem volt más hátra, mint bekapcsolni a “fluxuskondenzátort“. Ez a sci-fi filmekből ismert masina ugyanis elengedhetetlen feltétele az Időutazásnak, az meg ugyi nélkülözhetetlen a múlt átírásához. Rögvest azután, hogy Horváthnak utólagosan kreáltak egy nemlétező funkciót (“miniszteri megbízott”), nekiálltak megváltoztatni eme neves politikus életrajzát. Kedden ugyan még a saját lapján az szerepelt, hogy “2013 február 9.-től miniszteri biztos, a kormány sertésprogramjának felügyelője” (lásd itt!), a parlamenti nacionáléjába azonban már belejavítottak (lásd itt!). Igaz, a szokásos trehánysággal (eltérő betűtípus, és főleg szín!), de legalább megtették. Horváth pedig már azt mondja, hogy (tavaly augusztus 14.-ig!) valószínűleg “félreérthették” azt a funkcióját, amit ő “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, tisztán csak a “segítő szándéktól” hajtva látott el, s ezzel egyébként sem köllene foglalkozni, hiszen az csak “bulvárkérdés”.

Közbevetőleg:

Aki most azon kezd csodálkozni, hogy honnan az ördögből lehet Fazekas miniszternek fluxuskondenzátora, az megfeledkezik egy tényről. Arról, hogy a “politikus” ezt a masinát legalább egyszer már sikeresen alkalmazta. Akkor, amikor az egyik, Ángyán József által is aposztrofált, botrányosra sikeredett földbérleti pályázatot a hivatalos elbírálása után, pontosabban előtte, vont vissza két teljes nappal! Aki meg azon akar mosolyogni, hogy ez a masina egyáltalán létezik és pont a Fazekasnak van ilyenje, az emlékezzen csak vissza a Maffiakormányt híven támogató milliárdos elmebetegre üzletemberre! Széles Gábornak ugyanis nem csak “Tesla-generátora” vagyon, de már sikerült “kikapcsolnia” is a gravitációt. Igaz, csak “rövid időre”!

Gondolom, most az következik, hogy utólagosan átírják a vonatkozó törvényt. Ha azt esetleg még sem, akkor meg a minisztérium szervezeti és működési szabályzatát. Kizárólag azért, hogy 2013 februárjában is már létezzen az, ami most még nem. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, sőt, azon sem csodálkoznék, ha Horváth visszamenőlegesen is megkapná az elmaradt javadalmazását.

Miközben reggel a HVG Fazekas-Horváth-cikkén szórakoztam, szemem elé pottyant a legújabb Habonyárpi-ügyi értesülés a nepszava.hu oldaláról (lásd itt!). Ez a derék nertárs minimum akkora, de inkább sokkal nagyobb “csoda”, mint Horváth majdnembiztos úr. Utóbbi csak 18 hónapig és hat napig látta el nemlétező funkcióját “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, azaz “puszira”. Előbbi azonban már a második Orbán-kormány megalakulásától teszi ugyanezt a mai napig is. Hivatalosan ő nem is létezik, nem esett át azon a bizonyos “C-típusú” nemzetbiztonsági átvilágításon, mégis van állandó belépője a parlamentbe és rendszeres résztvevője a szűkebb és tágabb körű kormányüléseknek. Hivatalosan ő egyetlen fizetési listán nem szerepel, mégis félmilliós “giccsi”-táskát lóbálhat a kezében. Amikor meg valaki rákérdez a pasira, hát vagy általános vállvonogatás a következmény, vagy egy olyan hülye nyilatkozat, melyet csakis a pacsirtavadász miniszterelnök-helyettes képes kiszenvedni magából (lásd az utolsó linket!).

Amit én ebben nem értek, hogy miért volt erre szükség. Miért köllött pont a köznevetség és közundor tárgyát képező Tömjént megbízni azzal, hogy habonyilag kiböfögjön magából egy ekkorán ótvaros ostobaságot? (Árpi nertárs “átvilágítása” azért nem fog megtörténni saósahe, mert “Magyarországon – és az európai demokráciákban általában – a nemzetbiztonsági átvilágítás és vizsgálat alapját és apropóját nem ellenzéki támadások és sajtóvádak adják“) Miért nem kérték inkább kölcsön Fazekas fluxuskondenzátorát, osztán visszamenve az időben, legyártanak neki egy “státustörvényt”, no meg egy “megnyugtató tartalmú” átvilágítási dossziét? Igaz ugyan, hogy Sanyiminiszter a Simicska-Nyerges-féle cosanostra “embere”, tehát manapság már csak “megtűrt”, de megbízhatatlan. Ámde akkor is! Egy próbát talán megért volna.

Kínos, roppant kínos az a káosz, az a kupleráj, az a trehányság, ami 2010 óta ezt a qrmányzatot egyre inkább jellemzi. Már a látszatra sem adnak! Tenni kéne már valamit, hiszen “Idő van!“!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Panácea

A “panácea” az ókori és a középkori felfogás szerint az a csodálatos gyógyszer/gyógyfű, amely minden betegséget meggyógyít. Idehaza Nulladik Viktor Őfőméltóságának is van egy ilyen Csodaszere, amely az Államosítás és a Bürokrácia alkalmas arányú és Propagandában oldott elegyéből áll. … Bárhol bármivel gond van, ezt veszi elő.

Tizenkilencedik napját számláljuk ma a 2013/14-es tanévnek, s az alap-, meg a középfokú oktatásban is akkora a káosz, mint talán az Univerzumban volt egykoron, még az Ősrobbanás előtt. A különbség mindössze annyi, hogy itten az elaggott, többszörösen meghaladott nevelési Elméletek és az azokat repatriálni igyekvő, elmeszesedett Elmék ősrobbanása okozta a teljes zűrzavart. … No meg azon, “modern” felfogás, miszerint nem a Stadionoknak, hanem a Stúdiumoknak köll önfenntartóaknak lenniök!

Általános- és középiskoláinkban ma meg van minden, ami a poroszosan klerikális légkör megteremtéséhez szükséges (pl.: katonás fegyelemnek kikiáltott, túlcentralizált, de mégis diffúz bürokrácia; ostoba hit-, illetve erkölcstani nyomtatványok; hétköznap délután négy óra előtt az utcákon tartózkodó gyermekeinket zaklatható rendőrség), ám hiányoznak azon “apróságok”, mint például (itt-ott) az előre kifizettetett tankönyvek egy része, tornatermek a mindennapos testnevelésekhez, pedagógus és értelmes elfoglaltság (no meg ellátás) a kölkök egész napos iskolai tartózkodásához, kinevezett igazgató, tantárgyfelosztás … és még sorolhatnám.

Köszönhető mindez annak, hogy idén január elseje óta (az alapítványiakat és az egyháziakat kivéve) valamennyi alap- és középfokú iskolánk a “Klebelsberg Intézményfenntartó Központ” (“KLIK“) nevű, állami szuperorganizmus, illetve annak területi szervei, az ún. tankerületi felügyelőségek igazgatása alá került. Ennek/ezeknek feladata elvileg az lenne, hogy “egységes elvek és módszerek” szerint intézze/intézzék az egyes iskolák valamennyi oktatási, munkaügyi és beszerzési ügyeit, azaz “Rendet teremtsenek” az “Emútnyócév-húszév” alatt kialakult, “balliberális” Káoszból.

A hétköznapok gyakorlatában ez úgy történ(ne)ik, hogy ha egy pedagógusnak mondjuk szüksége lenne egy készlet táblakrétára (horribile dictu: színes!), az jelzi az igényét az igazgatónak (már ha van). Ez – mivel semmiféle jogköre nincs! – , a felügyelőség által meghatározott napon továbbítja a papírt a Tankerülethez, ahol az igénylés néhány napra megpihen az illetékes bürokrata asztalán. Ő osztán összesíti ezen folyamodványokat, s a dossziéba fűzött papírokat (a központilag meghatározott időpontban) tovább küldi a KLIK-hez, ahol azok, még nagyobb aktává dagadva, ismét megpihennek picinyt az ottani Illetékes Nertárs asztalán. Ő még egy darabig nézegeti a kupacot, majd a szintén pontosan meghatározott napon végre felemeli a seggét, meg az aktákat és engedélyeztetés végett beviszi azokat az Illetékes Főnertárshoz aki, ha úgy érzi, hogy nekije van ehhöz kellő felhatalmazása, meg a kipárnázott sejhaját alátámasztó székét sem kockáztatja ezzel, alákanyarintja a nevét, s osztán ez az egész folyamat megindul visszafelé a maga inverzitásával: a Nagyakta kisebbé bomlik, elemei szétterülnek a városokban, megyékben, ott papírszeletekké válnak, eljutnak az iskolák igazgatóihoz, tőlük az egyes tanárokhoz, s röpke néhány hét alatt már a pedagógus kezében is van … no nem a táblakréta-készlet (amelyet a tanerő időközben már régen megvásárolt a saját pénzéből, lévén teljesíteni köteles az ugyancsak központilag előírt tantervet!), hanem a beszerzési engedély.

Ámde mi van akkor, ha az Illetékes Főnertárs (Marekné, Pintér Aranka, KLIK-elnök) úgy érzi, hogy az igénylések aláírásával megsérti a “Takarékos Gazdálkodás”-ra vonatkozó Központi Elvárást? No, ekkor sincsen komoly gond (meg táblakréta-készlet sem!), mert a bürokratikus rendszerek immáron évszázadok óta úgy vannak kitalálva, hogy annak egyetlen elemének/tagjának se kölljön igazából dolgoznia: személyes felelősségét “Lefelé“, a döntéshozással kapcsolatos kockázati tényezőket pedig “Felfelé” tudja passzolni.

Következik tehát ebből, hogy ha az Illetékes Főnertársnak kétségei támadnak (biztos, ami biztos: szinte mindíg!), akkor az aktakupac ismét vándorútra kél, beteszik a “liftbe”, s továbbítják az Illetékesebb Főnertárshoz

… (Sipos Imre, helyettes államtitkár). Aki pedig – biztos, ami biztos – ezt továbbítja a Mégilletékesebb Főnertárshoz

… (Hoffmann Rózsa, államtitkár), az a Nagyonilletékes Főbbnertársoz

… (Balog Zoltán, miniszter), az meg persze a Legfőbbenilletékes Legfőbbnertárshoz

… (Lázár János, miniszterelnökségi államtitkár), ő pedig magához, az Omni(in)potens Szuperhipernertárshoz …

… (Orbán Viktor, miniszterelnök) … aki osztán ha, … akkor … s a többit lásd fentebb!

Megy minden tehát a maga pontosan meghatározott útján, rend vagyon és fegyelem … csak éppen közben eltelik pár hét/hónap, s így az egész szisztéma nyílvánvalóan működésképtelen! Látszólag erre jött rá Őomni(in)potenciája, a Szuperhipernertárs is, aki (mivel napi negyvennyolc órában az Ország Ütőerein tartja piócaajkakkal gazdagon ellátott ujjait) érzékelvén a problémát, nyomban intézkedni kezdett. Persze nem az elavult, mindenütt másutt ilyenkor alkalmazandó, orthodox módszerekkel (bürokráciacsökkentés) élt, hanem a (fülke)forradalmian modern, politikai és államigazgatási homeopátia eljárásával! Legelébb is föltette magában a kérdést: “Mi is lehet a betegség oka?“. Szinte azonnal rá is jött a válaszra: “A túlzott bürokrácia!“. “Mi tehát ilyenkor a homeopatikus gyógymód?” – kérdezte meg önmagától, majd rögtön rá is vágta a választ: “Tovább fokozni a hivatalnoki káoszt!“.

Benyúlt hát titkos rekeszébe, onnan elővette a fentebb már ismertetett összetételű Csodagyógyszerét, s azt rögvest belé is fecskendezte a szétbarmolt oktatási rendszer kollabált keringési rendszerébe. Tette mindezt úgy, hogy az Illetékes Főnertárs (a KLIK-elnök) nyakába, de az Illetékesebb Főnertás (a helyettes államtitkár) alá, a hasonszenvűség (avagy hasonszőrűség?) jegyében beillesztett egy miniszteri biztost Szabó Balázs személyében, akinek feladata állítólag “a köznevelési intézmények informatikai rendszerével kapcsolatos fejlesztési javaslatok kidolgozása“. Az igaz ugyan, hogy ezzel a világon semmi nem egyszerűsödik le, válik működőképessé ebben az egész Augiász Istállójában, lévén a pasmag ehhöz egyáltalán nem ért (2009-11. között a Magyar Közút Zrt. informatikai igazgatója volt!), de legalább alkalom nyílik arra, hogy a szokásos módon lebonyolított Közbe’szerzéssel, valamelyik haveri/közeli cégecske rásózzon a közoktatásra pár ezer darab, teljesen használhatatlan számítógépet. … Közben pedig el lehet hitetni a Zemberekkel, hogy a közoktatás rendszerében eddig tapasztalt anomáliák (“elszigetelt jelenségek”?) pusztán a teljesen buta kádéjenpéseknek voltak köszönhetőek, de mostantól kezdve ottan vagyon már A Főnök Szeme, Keze és Füle, ami ugyi garancia arra, hogy hamarost minden rendbe gyün.

Egyetlen percig nem kétlem, hogy van itthon, Abszurdisztánban legalább egymilliónyi Bal(jobb)fék, aki komolyan elhiszi, hogy ez az egész közoktatási mizéria egyes egyedül a teljesen hüjje és kádéjenpés Hoffmannak köszönhető. Azt sem kétlem, hogy ugyanezek tényleg elhiszik, hogy az Orbán által személyesen kinevezett miniszteri biztos majd mindent és gyorsan rendbe hoz, hiszen “Ahol a Vezér, ott a Mindenhatóság is!“. Ámde azon már csodálkozni(?) fogok, ha ugyenezen Birkák még csak fel sem teszik maguknak a kérdést: ugyan ki is nevezte ki és tűrte el eleddig ezt a Hoffmannt és az ő díszes társaságát? Miért nem tett eddig semmit az egyébként fideszes(!) miniszter, s ha ő már néma maradt, miért nem intézkedett már sokkal korábban maga a miniszterelnök? Ha az Orbánegyház hívei igaznak tekintik azt a hitelvi alaptételüket, miszerint itthon semmi nem történhet meg a Felcsúti Pontifex Maximus tudta és jóváhagyása nélkül, akkor nem eretnekség most azt vallaniuk, hogy ez az egész közoktatási káosz pusztán a semlyegő “kereskedelmi démonkraták” hülyeségeinek köszönhető? … Persze már megint túlzott elvárásaim vannak az orbanistákkal szemben!

A homeopátiát én mindíg is elképesztő butaságnak, illetve szélhámosságnak tartottam. Ennek ellenére nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy egyes esetekben akár eredményes is lehet. A Hit ugyanis csodákra képes. … Hogy mást ne említsek: minálunk egy orbánviktorból miniszterelnököt csinált!

… és ezt …

szendamondja!