Szegény Dzsoni és Árpika

Rendkívül érdekes és tanulságos telefonbeszélgetés leirata került ma délelőtt a szendamondja birtokába. A hívott fél Lázár János, a Miniszterelnökség leendő minisztere, a hívó pedig Habony Árpád, a Maffia-párt kommunikációs főguruja. A “Forrást” természetesen nem nevezhetem meg, legyen elég róla annyi: möglehetősen jól ismeri az egész díszes garnitúrát.

Lázár János kedvetlenül és kialvatlanul ül a dolgozószobájában. Reggel fél nyolc van, s nem csak odakünn, de odabent is borús a hangulat. Megcsörren a jelenleg még csak államtitkár titkos magántelefonja, melynek havi költségeit – konspiratív okokból – kénytelen a saját zsebéből fizetni.

Lázár: Szevasz Árpi! Hogyhogy most hívsz? Megegyeztünk, hogy ezen a számon csak akkor beszélünk, ha már otthon vagyok.
Habony: Szevasz Dzsoni! Hogyhogy most? Csak nem akarod azt mondani, hogy Bent vagy?!
L.: De.
H.: Ilyenkor?!
L.: A Tudodki berendelt. Ki kellett adnom egy közleményt!
H.: Olvastam, alig tíz perce. Ezért is hívtalak. Befizeted azt a bizonyos két millát? Miért?
L.: Mert rám parancsolt.
H.: A Tudodki?
L.: Ő.
H.: Akkor sem értem a dolgot. Mióta érdekli Őt már megint, hogy ki mennyit lop? Egyáltalán: mióta érdekli Őt már megint a pénz?
L.: Aszondta nekem, hogy “ez az egész ügy rossz fényt vet a kormányra és a pártra“, s hogy tegyem tisztába a dolgot azzal, hogy a zsebembe nyúlok.
H.: Ez marhaság! A Hülyéinknek azt magyarázunk be, amit akarunk! A többiek meg le vannak szarva!
L.: Én is ezt mondtam, csak nem pont így. Tudod, hogy milyen … biztos csak meg akart csicskáztatni.
H.: Ja, mint az időjárás … és egyre rosszabb! Amióta megint kétharmados, tényleg egyre inkább elhiszi, hogy az Ő seggéből süt a Nap és Ő fingja a passzátszeleket. Pedig ez az egész Cirkusz egy baromira pontosan összehangolt csapatmunka. Egyedül nem ketyegtetheti, csak velünk együtt!
L.: Na, próbáld ezt te elmagyarázni Neki! Szerintem még téged is seggbe kúrna.
H.: Az ki van zárva, kispajtás! Én mindent tudok!
L.: Gondolod, hogy én nem? Te is tudod: évek óta én dolgozom helyette, Ő meg csak ül a babérjain és fényesíti a koronáját. Közben meg megszopat néhány embert, mert Neki akkor éppen úgy tetszik. … Hát, most én kerültem a cső végére ezzel a szaros két millával. … Bazdmeg!
H.: Baszkikám, igazad van! Istent csináltunk belőle, s ez a vidéki tahó meg már el is hiszi, hogy Ő tényleg az. … Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon!
L.: Tudom, de végül is nem a mi hibánk. Hiszen kampány-szempontból ez tök’ helyes volt. A baj az, hogy a közelébe engedtük azt a sok trógert, akik személyi kultuszt csináltak köré és véresre nyalják az aranyerét. Ráadásul már a legutóbb soron következő Kezelését is kihagyta. Hiába rimánkodott Neki mindenki, nyálasra ordította a pofánkat és azt mondta: neki most kampányolnia kell, mert rajta kívül mindenki hülye meg lusta ehhez! … Mondja ezt ő, akit már évek óta semmi más nem érdekel, mint a foci, a hülye stadionjai …
H.: Aha! Azt kurva kemény volt megmagyarázni, de sikerült! … Hehehe!
L.: … meg a pöffeszkedő szopatás! És még olyanokat is, mint én, aki a belét dolgozza ki Érte, meg a Vállalkozásért! Nekem üzeni meg Brüsszelből, hogy a “Vadászat-ügyeim” … így mondta: “ügyeim”! … pökhendien, a magas lóról! … nekem! … hogy az a jóbüdös … Szóval az ügyeim után szerinte az a minimum, hogy a kétmillát bedobom a kasszába!
H.: Te Dzsoni! Még is mi a lópikulára ment el az a fejenként és éjszakánkénti negyedmilla?
L.: Biztos emlékszel, hiszen mondtam: a Vajna bemutatott nekem egy dögös macát. Nem mondom, nagyon jó bőr volt. … Szóval elvittem őt két-háromszor ide-oda. Presze a napidíja baromi magas volt … de közkasszából a fene se bánja!
H.: Ne hülyülj már! Napi negyedmisit fizettél egy kurvának?
L.: Adtam volna én többet is … közkasszából? … miért ne?! … hiszen az is a miénk! … Szóval az a helyzet, hogy az a csaj, … Te! … az nagyon tudott! Sajnos aztán le köllött mondanom róla.
H.: Miért?
L.: Endike visszavette saját használatra, én meg nem szólhattam semmit, hiszen papíron mégis csak az ő felesége. Nem? … bár mi fizetjük! … a nőcit is!
H.: És ez a vadászat? Mi a fene kerül 23 millióba egyetlen hétvége, még ha Csehországban is?!
L.: Ezt te nem értheted. Ezek a grófok, bárók meg főhercegek sok pénzbe kerülnek ám. Ráadásul ott van még ez az Oszter! Hát te! Ez annyit iszik, hogy attól egy jobbérzésű bivaly kiterülne! De nem ő! … Ráadásul még a piához is ért. A múltkor … tudod, amikor Soponyán vadászgattunk az Úri Néppel …
H.: Tudom. Megbuktál azzal is!
L.: … szóval vittem neki ötszáz palack, amerikai exportból visszamaradt Aszút. Megkóstolta, majd azonnal ki is köpte, s legalább egy órán keresztül azt ordította, hogy én szándékosan meg akartam mérgezni őt azzal a “reduktív szarral“! … A vén iszákos ugyanis egyből rájött, hogy a vinkó az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház kicsit megházasított készletéből származott!
H.: Erről jut eszembe! Te Dzsoni, ezt a cseh vadászatot nem tudtad volna valamilyen strómanon keresztül fizetni?
L.: Árpi, mondtam neked, hogy te nem érted ezeket a Főrendeket. Mielőtt elfogadnák a meghívásodat, igenis megnézetik, hogy a számla alján a te aláírásod szerepel-e. Ha nem, többet szóba se állnak veled! … Ezek ilyenek.
H.: És ez a kétmillás ügy hogyan jutott a Tudodki fülébe.
L.: Tegnap az a rohadt komcsi bíró hozott egy részítéletet, s azt valamelyik talpnyaló szemétláda rögtön besúgta a Tudodkinek. … Valószínűleg ez a geci Rogán lehetett, aki az én pozíciómra ácsingózik folyamatosan. Pedig ha tudná, hogy micsoda aranyélete van frakcióvezetőként?! … Nem neki kell egyedül működtetni ezt az egész kurva országot, meg a kupleráj kormányt is … ráadásul évek óta a Tudodki közvetlen közelében!
H.: De jó, hogy említed a Rogánt. Lenne itt egy kis elintéznivaló.
L.: Mi van már megint azzal a kis getmájerrel? Valamelyik sajtós geci talált a nevén egy újabb ingatlant?
H.: Nem, ez még a régi ügye. Tudod, amikor naponta derültek ki a vagyontárgyai, én az egyik szokásos találkozómon megállapodtam Attilával, hogy ezt sem piszkálják a kampányukban … a Tudodki paksi bizniszével egyetemben. Cserébe azért, hogy ők illendően elveszítik az összes választást, megígértem Attilának, hogy rendezzük a pártja adósságait. Ezzel most mi van?
L.: Ja! Tudom már. … Szóval ezzel az a helyzet, hogy egyelőre nem fizetünk. A Tudodki szerint Attila pozíciója megrendült, így semmi biztosíték nincs arra, hogy bent tudja tartani a pártját a NER-ben. Bizonytalanra pedig nem baszunk ki az ablakon legalább két milliárdot! Kptak így is eleget. Ez a központi álláspont, légy szíves közölni vele!
H.: De Attila most azért van bajban, mert megelőzte őt a Gábor. Az meg azért történt, mert későn kezdtünk kovácsbélázni! Ráadásul megígértük!
L.: Ezzel én is tisztában vagyok Árpi, de a központi álláspont akkor is ez. … Próbáltam ugyan elmagyarázni Neki, de tudod milyen, ha már legalább két hónapja nem adtak Neki valamilyen frissen szintetizált új gyógyszert!
H.: Tudom, ne is mondd! Egyre rosszabb a helyzet! … Na jó, később beszélünk. Szevasz!
L.: Szevasz sorstársam, szevasz!

Szegény Dzsoni és Árpika! Bizony nem egyszerű az ő életük sem.

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

MSZP: cselez a csatársor

Normális országok normális pártjaiban egy akkora bukta után, mint amit az MSZP a hétvégén elszenvedett, lecserélik az egész csapatot … edzőstül. Idehaza? A vert sereg bevonul az öltözőbe, s ott kezdik csinálni azt, amit a pályán köllött volna: a csatár cselez, a védő hárít, mindenki gáncsol és reklamál, a bukás miatti felelősséget pedig a szurkolókra kenik.

Azt írja Föld S. Péter tegnapi blogbejegyzésében, hogy óriási a káderhiány a Vezér-pártban. Szerinte a Fidesz annak ellenére nyer sorozatban, hogy lényegében egy kutyaütő focicsapatra emlékeztet: “… a kapus bármikor képes árnyékra vetődni, a védelem átjáróház, a középpálya mintha nem is lenne. A csatárok bénák, be vannak oltva góllövés ellen“. A győzelemsorozat szerinte azért szakadatlan, mert nincs ellenfél a pályán.

Tökéletesen igaz az értékelés. Az Ellenzék válogatottját esztendők óta uralja egy olyan “Klubcsapat“, melynek lassan lecserélődő, meghatározó emberei hosszú ideje gondosan ügyelnek arra, nehogy közibük keveredjen egy-egy tehetséges is. Ha még is, akkor azt elébb a “kispadra” ültetik, majd a klubon kívülre űzik. A “Szurkolóktól” származó “jegyárbevételt” pedig az egykorvolt “Aranycsapat” nosztalgiájára építik.

Az MSZP Aranycsapata az egykorvolt MSZMP reformistáiból kikerült Alapítók voltak, azaz az első, de főleg a második Németh-kormány tagjai. Ahogyan azt Aczél Endre is írja a 168ora.hu oldalán (lásd itt!), ezek az emberek olyan magas kvalitásúak voltak, hogy bármikor bármelyikükből lehetett volna állam-, kormányfő és miniszter. Ők emelték később pajzsukra Horn Gyulát, aki aztán szép lassan eltávolította valamennyiüket úgy a “pályáról”, mint a csapatból is. Az utolsó Békesi László volt, akivel Gyula 1994-ben “végzett”. Mindezzel párhuzamosan pedig kinevelte a Következő Nemzedéket. Csupa olyan klikk- és kamarilla-poltikust (Szekeres, Szili, Baja, stb.), akik – nagyon de nagyon jó indulattal – legfeljebb államtitkároknak voltak alkalmasak. Ők természetesen hasonlóan cselekedtek: miután elsüllyesztették Hornt (is), kiutálva Gyurcsányt (és “istáit“), gondosan felnevelték a maximum helyettes segédállamtitkárnak alkalmas Ifjú Generációt (Mesterházy és tsai.).

Ez az “Alpakkacsapat az, amivel a szocipárt 2010 óta áll ki minden egyes, a fideszes Kripliklub elleni mérkőzésre. Módszerükre jellemző, hogy mindig úgy csinálnak, mintha szorgalmasan edzenének, de ez mindannyiszor kimerült abban, hogy a tehetségesebb(nek vélt) játékostársakat kifúrták az együttesből, s ha azok végre klubot váltottak, gondoskodtak arról, nehogy pályára léphessenek. (A 2011-ben kiválásra kényszerített Gyurcsányt és csapatát a Fidesz-szel összejátszó “ügyes trükkel” akadályozták meg az önálló frakció megalakításában, s ez a helyzet most is!). Amikor pedig sor került az aktuális “bajnoki összecsapásra”, nem csak az Ellenfél kapuját, de még a Játékosait is gondosan kerülték.

A legutóbbi mérkőzés “első félidejében” (2014. április 6.) ezt a módszert odáig “fejlesztették” tovább, hogy a labda helyett a saját csapattársaikat rugdosták le de serényen, a narancs-mezes támadók helyett pedig a soraikba kényszerűen beengedett, piros-trikós játékosokat gáncsolták el. Az eredmény közismert: alapos vereség (magyarázat: “Az általunk bokán rúgott vendégjátékosok a vétkesek!” – lásd még: “Gyurcsányahibás“!), a Válogatott szétszéledt, s mindenki egyénileg készült a Második Fordulóra (2014. május 25.)

A “második félidő” azonban a várton kívül néhány meglepő eredményt is produkált. A “jól felépített” Vérprofi Főcsapat ugyan elhasalt a Kripliklub előtt (a “mérkőzés” lefolyását lásd fentebb!), de nagyon kikapott a Fajmagyar Irano-moszkovita Kéményseprők FC-től is. Ugyanekkor kiderült, hogy a két, korábban lesajnált “Amatőrök” közül legalább az egyik ugyanolyan jól, ha nem jobban tud focizni, mint az Alpakkacsapat. Ezek után a játékosok bevonultak az “Öltözőbe”. Közülük az egyik, aki mindenféle teljesítménye ellenére majd a “Prémium Kasszához” léphetett öt esztendőn át havonta (Szanyi), kijelentette, hogy “torz eredmény született“, s ennek okát a csapatot felelőtlenül magára hagyó Szurkolókban nevezte meg. A Csapatkapitány (Mesterházy) pedig felajánlotta maga és játékostársai (“közös megegyezéssel” történő) felmondását a Klubelnökségnek. A Vezetőség meg most vakarhatja a fejét, hogy mit tegyen? Ha elfogadja a Felmondást, nem lesz csapata, amit a következő mérkőzésre (önkormányzati választások – 2014. ősze) minimális eséllyel kiállíthatna, ha pedig nem, akkor meg az egyre félszívűbb Hűség, illetve a Megszokás alapján tőlük rendszeresen “jegyet vásárló” Drukkerek hagyják ott a csődközeli állapotban (2 mlrd. adósság!) lévő Egyesületet.

Itt tartunk most, s feledve immáron ezt a foci-hasonlatot, folytatnám tovább a posztot!

Többször leírtam már, hogy szerintem miért és hogyan korcsosult el annyira ez a magyar közélet, hogy itten már orbánviktorok lehetnek többszörösen megválasztott miniszterelnökök, semjénzsoltok miniszterelnök-helyettesek, lázárjánosok miniszterelnökségi főminiszterek, “nézsuzsikákból” miniszterek, szíjjártókból és “rauzsikákból” államtitkárok (előbbi majdan külügyminiszter is!), budaigyulákból és kerényimrékből miniszterelnöki megbízottak, rogánatalokból frakcióvezetők, papcsákokból polgármesterek és (vakkomondoros) baloghjózsikból törvényhozók. Tudom, hogy eme díszpéldányokból sokakat kifelejtettem és azt is, hogy az “ellenoldalon” is van néhány ugyanilyen selejtes, gyanús egzisztencia (pl.: a Zuglóra ráerőltetett “TóCsa“, avagy a Közös Listára rávésett Boldvai), de – ahogy ilyenkor megjegyezni szoktam – “posztot írok és nem Bibliát!“. Ez a Degeneráció tehát a Szocipártra is vonatkozik! Amit ugyan lehet tagadni akár még a Tények ellenére is, ámde akkor az illető punkt ugyanolyan elvakult Hívő, mint amit az Orbán-féle Maffia-egyház tagjainak orrára szoktunk (jogosan) húzni!

Horn Gyulának ugyan sok dolgot lehet felróni (lásd a fentebb ismertetett káder-politikáját), de azt nem, hogy ne lett volna kötelességét tudó államférfi és pártvezér. Amikor 72 százalékos országgyűlési többséget tudott kormánya mögött, mindössze kétszer élt vissza ezzel: a népszavazások megkönnyítésekor (ezzel élt vissza sorozatosan a Maffia-párt, alkotmánybírósági segédlettel! – nota bene: most próbáljon valaki ugyanezzel a “fegyverrel” élni, avagy a fidesznyikekkel kitömött AB-hoz fordulni ebben az újmagyar NER-demokráciában!), illetve az önkormányzati választások leegyszerűsítésekor! Amikor pedig lényegében a saját hibájából (az SZDSZ leamortizálásával pártjának nem volt kellően potens, parlamenti partnere!) elveszítette az 1998-as választásokat, mindenféle taktikázás és “környülállás” nélkül lemondott pártelnöki funkciójáról!

Ehhöz képest mai Epigonja, a Horn által kitenyészett Középszer által kinevelt, “nullum cum laude“, mesterházys pártvezetés egy sokkal nagyobb (ráadásul dupla!) bukta után mit csinál? Ahelyett, hogy venné a kalapját és a Horn-módszer szerint kerek-perec lemondana, elismerve ezzel azt, hogy az Őt (és “csapatát”) “megalkotó” Párt-nómenklatúrától (lásd fentebb!) eltanult és a bányászbéka segge alá “fejlesztett” hatalmi taktikázása egyszerűen megbukott, a “felajánlással” simán áttolja a felelősséget a Botka által elnökölt Választmányra. Hogy az döntse el, melyik (maradék) ujját harapja majd meg az MSZP-nek: elfogadván a “felmondást” egy három hónapig tartó, felmenő rendszerű tisztújítással “fej nélkül” hagyja a Pártot (amelyik így még koalíciós tárgyalásokat sem folytathat az önkormányzati választásokkal kapcsolatban), avagy elutasítja, s akkor pedig a maradék támogatóit is elveszíti (a pártból nyugdíjba kényszerített Lendvai Ildikó erről szóló facebook-bejegyzését lásd itt!). S ha el is fogadja, hát kénytelen tudomásul venni a “Közös Megegyezést“, miszerint Mesterházy (akinek polgári foglalkozása, tehát egyéb egzisztenciája nincs!) továbbra is maradna azon országgyűlési frakció élén, mely szinte egytől-egyig olyan “politikusokból” áll, akik az ő “szerviensei” azaz: a Szocipárt “kétfejűvé” válik!

Tartom annyira Botka Lászlót (egyelőre), hogy képes lesz megtalálni a hosszútávú érdekeket szolgáló megoldást. Ez pedig szerintem az, hogy ne keresse tovább a “veszett fejsze nyelét”, hanem próbáljon egy újat, s ráadásul még használhatót is beszerezni! Fogadja el a “Felmondást” és indítsa be a Tisztújítást! Az önkormányzati választások ugyanis mindenképpen elbukottak, s ezen csak annyit tud enyhíteni, hogy kritika nélkül beáll a DK és az E-PM mögé! Ez majd javítja a megkopott Mundért is. Közben pedig hagyja megújulni a pártvezetést, azaz azt “mesterházytlanítani” (egyes infók szerint a megyei tagság kétharmada fordult már el a “baller d’arctagnan“-tól – hogy hová, az majd kiderül szeptemberre!), valamint találni két becsületes embert a szoci-frakcióban, akik (hat havi “függetlenkedés” után) hajlandóak átülni a DK és az E-PM csoportjába (ahogy eddigi is illett volna), megtriplázva ezzel a bal(lib)oldal parlamenti jelenlétét (ahogy eddig is köllött volna!)! Ha pedig emiatt a Mesterházy-csoport hepciáskodni kezdene, legyen elég bátorsága kijelenteni: a képviselőcsoport elárulta a Baloldali, illetve a Köztársasági Eszméket, tőlük ezért a párt megvonja a névhasználat jogát, s felszólítja minden hívét, hogy a következő választásokig a DK és az E-PM képviselőit támogassa!

Véleményem szerint ez lenne a legjobb megoldás. Nem csak a Baloldal, de az Orbánlanddá lesilányított Magyarország, a Vityu-kaganátussá torzított Köztársaság valamennyi “polgára”, igen, még a Hithű Jobberek számára is! Ámde tisztában vagyok azzal, hogy jelenlegi “politikusaink” többségét nem a Felelősség, hanem a “Vályú-vonzalom” irányít!

Bár többször leírtam már, hogy “murphysta vagyok, nem optimista“, de azért hátha … esetleg … netalántán!

… és ezt …

szendamondja!