“Odaát” sem mindenki hülye!

Nem csak “Ideát“, a republikánus ballib oldalon látják azt pontosan, amit Vityu kán művel az országgal, tehát velünk, mindnyájunkkal. “Odaát” is vannak valódi “jobboldaliak”, igazi “konzervatívok”, csak őket azért nem “látjuk”, mert a Bábmester kitiltotta őket a bábszínházból. Ezek egyike az az alábbi cikk szerzője. (Az eredeti linkje a közölt cikk címe alatt vagyon!)

Solymosi Frigyes:

A konzervatív értelmiség felelősségéről

Az elmúlt hónapokban drámai eseményeknek lehettünk tanúi. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kétharmados többség megszerzésének veszélyei is vannak. A hatalomban lévő politikusok hajlamosak arra, hogy az intézkedések garmadát hozzák létre, anélkül hogy azokat előtte megtárgyalnák az érintett társadalmi rétegekkel. Úgy tűnik, hogy Habony Árpád, aki állítólag társadalmi munkában végzi tanácsadói feladatát – aki szinte egy személyben átvette a korábbi „Vének Tanácsának”, a Szövetség a Nemzetért és a Nemzeti Kör szerepét –, nem tud megbirkózni feladatával.

1. A kormány közelmúltban hozott sajátságos, át nem gondolt intézkedései hatalmas társadalmi felzúdulást váltottak ki. Mindezt „színesítették” az adóhivatallal és vezetőjével kapcsolatos jelenségek és néhány kormánypolitikus szemet szúró költekezése. Örülhetünk annak, ha kivételes helyzetben lévő politikusaink és tehetséges vállalkozó barátaik gyarapodnak. Alapvető és megbocsáthatatlan hiba viszont, ha képtelenek számot adni hirtelen gazdagodásuk rejtelmeiről, ha teljesen hülyének tekintik a társadalmat. A hatalomban lévőknek még a látszatát is el kell kerülniük, hogy visszaélnének lehetőségeikkel. Nálunk összehasonlíthatatlanul fejlettebb országok társadalma sem tolerálja a politikusok túlzó, fényűző életvitelét.

2. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az események egyelőre nem igazolják a kormányfő tusnádfürdői beszédének elemeit a hanyatló Nyugatról és a gazdasági fejlődést mutató keleti példaképeinkről. Néhány új történés: Törökországban a különleges demokrácia keretében harminc újságírót tartóztattak le és elfogatási parancsot adtak ki az államfő riválisa ellen; drámai gazdasági visszaesést vizionálnak Kínában; régi-új barátunk, Oroszország, a paksi erőmű fejlesztője pedig a gazdasági összeomlás szélén áll. Szakmájából kifolyólag a „hanyatló” nyugati és az „erőtől duzzadó” keleti országokban sokat járt kutatóként egyelőre nem ajánlom a fiataloknak, hogy ezekben az országokban keressék boldogulásukat.

Tagadhatatlan, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz a hazai pártcsatározásokban kiemelkedő sikereket ért el. Az „egy a zászló, egy a tábor” program keretében beolvasztotta vagy eltüntette a rendszerváltozás után alakult és a politikában jelentős szerepet játszó jobboldali pártokat, és – különböző tényezőknek köszönhetően – már másodízben kétharmados többséggel alakított kormányt. A sikeres politizálás azonban nem csak a belső ellenfelek legyőzéséből, a kormányrúd megszerzéséből, megtartásából áll. Ami számomra rendkívül aggasztó, az a külpolitika, pontosabban a demokratikus országok véleménye hazánk kormányzásáról. Kevés ország dicsekedhet azzal, hogy az Egyesült Államok régi és új elnöke, a Republikánus Párt vezető szenátora, korábban pedig az EU-bizottság számos vezető politikusa kemény bírálatot fogalmazott meg a kormány politikájával kapcsolatban, nem beszélve az amerikai és európai sajtónak politikánkat elmarasztaló töméntelen írásáról. Be kell vallanunk, hogy hazánk, pontosabban a kormányunk nemzetközi reputációja olyan szintre süllyedt, amivel a kelet-európai országok egyike sem büszkélkedhet. Nyugaton már alig állnak velünk szóba, kénytelenek vagyunk Kelet felé kapcsolatot keresni. Az ember csak abban bízik, hogy ennek a programnak a keretében nem vonulunk vissza az őshazába.

Sajnos egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány meg kívánná vagy meg tudná állítani ezt a trendet, nem beszélve a megfordításáról. Azt aligha tekintjük elégségesnek, hogy a kormányfő megbízta a külügyek kezelésével a labdarúgójátékokat szintén kedvelő, de külügyekben tapasztalatlan fiatal párttársát, aki első lépésként drámai személyi változásokat hajtott végre minisztériumában, és menesztette csaknem hetven százalékát a külképviseletek vezetőinek. Mintha ők lennének a felelősök a jelenlegi helyzetért. Annak sincs és nem lesz pozitív hozadéka, ha maradék erőnket és a kormányközeli médiát bevetve próbáljuk a hazai közvéleményt meggyőzni, milyen borzasztó ország is az Egyesült Államok, élén a mindenkori elnökkel. McCain szenátorról, a miniszterelnökről tagadhatatlanul szörnyű kijelentést tevő republikánus politikusról pedig – többek között –„kiderítjük”, hogy ’45-ben „ott somolygott az Enola Gray fedélzetén Hirosima felett, amikor kioltották az atombombát”. Az teljesen lényegtelen momentum, hogy McCain 1936-ban született.

3. A jelenlegi elszomorító helyzet létrejöttében azonban nemcsak a kormánypártoknak, hanem a konzervatív értelmiségnek is felelőssége van. A pártok holdvarától ugyanis joggal elvárható, hogy ne csak tapsoljon, dicsérje támogatott politikai mozgalmát, hanem amikor észleli a rendellenességeket, adjon hangot véleményének. Ehelyett az elmúlt öt évben a kényelmesebb és számára biztonságosabb utat, a hallgatást választotta.

(…)

*

A teljes írás ugyan a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható, de szerintem már ennyi is bőven elég!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Antiidiotikum …”

… (ál)jobboldali értelmiségiek ellen” címmel találtam ma reggel egy kitűnő írást, ismét csak a Gépnarancson. Miközben olvastam, patakzott a könnyem: részben a röhögéstől, részben a szomorúságtól. … Megjegyzem: ha száz évig próbálkoznék, akkor sem tudnék ilyen tökéletes posztot írni, mint Vajnágh Domokos.

Mielőtt belevágnék, szögezzük le gyorsan: valódi jobboldalira, vagy szebb szóval élve, konzervatív értelmiségire a négyszögletű kerek erdőben (melynek bárminemű hasonlatossága a Kárpátok szent bércén található Magyarország nevű képződménnyel csupán a véletlen műve) nehezebb ráakadni, mint a fehér hollóra. A száraz tónak nedves partján kuruttyoló, kiürült államkasszából milliárdokat elherdálni képes, nemzetmentő nagy mellénnyel szociáldemagógiából kártyavárat építő kormány dúlását látva, rég elbujdosott az már, mintsem meg kelljen magyaráznia a lehetetlent és védenie a védhetetlent.

Helyette itt vannak nekünk az áljobboldali értelmiségiek, akik vaddisznócsordaként csörtetnek árkon-bokron keresztül, röfögésük hangjától nem hallatszik sem a fülemüle, sem a pacsirta. Ha pedig valaki Dévénynél új időknek új dalaival készülne betörni, előbb öklelik fel, mintsem könnyelműen a húrok pengetésébe foghatna. Feltúrnak mindent, nem hagynak érintetlenül egyetlen új hajtást sem, miközben ügyet sem vetnek rá, hogy a makkot, amelyből egyre kevesebb hullik már az odvas fákról, mutyilovagok happolják el előlük.

Az áljobboldali értelmiségi alapérzése, hogy a világ kifordult önmagából, amióta Leonardo Da Vinci coming outolt, a tudomány bebizonyította, hogy mégsem a nap kering a föld körül, Charles Darwin pedig kiejtette a száján, hogy az ember a majomtól származik. Szerinte minden rossz azért történik, mert az emberek már nem félik istent, nem járnak templomba, a szent magyar földet sem akarják művelni, inkább eladják a labancoknak meg a sváboknak meg a zsidóknak.

Alapvetően békés természetű, de nem tűri, ha észérvekkel sarokba szorítják. Bontott téglából építtetett, ablak nélküli misztikus-dogmatikus világába csak módjával és némi leleménnyel lehet fényt csalni. Nem árt azért, ha viszünk neki egy napszemüveget, nehogy az a kevéske fény is elvakítsa, mint azt a bizonyos komondort és keresztülessünk rajta!

1. Mivel valójában fogalma sincs a jobboldaliságról, a konzervatív értékrendről, a kirakatnak szánt könyvespolcán Wass Albert kötetek mellett porosodó Bibliát kezében még sosem forgatta, templomba pedig csak húsvétkor és karácsonykor megy, identitását állandóan bizonygatnia kell a külvilágnak. Ezért mantraként ismételgeti, hogy ő keresztény, konzervatív, haza és családszerető ember. Mi, valódi keresztények, család és hazaszerető emberek csak bólintsunk egyet, magunkban pedig tekintsünk rá úgy, miként Jézus tekintett a farizeusokra.

2. A mássághoz való viszonya megrekedt valahol a sötét középkor tájékán. Ezért, ha jót akarunk, kerüljünk minden szót és szófordulatot, amelyben a meleg szó szerepel és véletlenül se kínáljuk melegágyi zöldséggel, gyümölccsel. Ha mégis erre kényszerülünk, titkoljuk előtte, ahogyan azt is, ha szeretjük a Pet Shop Boys-ot, az R.E.M.-et, a Red Hot Chili Peppers-t, vagy éppen Kulka Jánost.

3. Szegénység, munkanélküli, hajléktalan szerinte csak azért létezik, mert a sok lusta disznó nem akar dolgozni, hanem inkább piál, drogozik és ész nélkül csinálja a zabigyerekeket. Ne is kíséreljük meg győzködni az ellenkezőjéről! Jó pontokat szerezhetünk azonban, ha mondandóját azzal helyesbítjük, hogy mindez persze a magyarokra nem igaz, mert az a világ legdolgosabb népe. A szegény, a munkanélküli és a hajléktalan ugyanis az ő világában csak cigány lehet.

4. Az özönvíz óta a világra mért legnagyobb csapásnak a kommunizmust, minden bajok eredendő forrásának pedig a kommunistákat tartja, akiket nemes egyszerűséggel egy kalap alá vesz szocialistákkal, liberálisokkal, anarchistákkal, sőt még a zöldekkel is. Ha nem akarjuk, hogy az akkut meghasonulás súlyos rohamokat idézzen elő, és visszafordíthatatlan károkat okozzon nála, bármily nagy a kísértés, felejtsük el a nyugdíjpénztári einstandot, az államosításnak álcázott gründolási lázat, no meg a rezsicsökkentést, és próbáljuk megállni, hogy Orbán Viktort lekommunistázzuk, az Orbán-rendszert épülő kommunista diktatúrának, vagy szerényebben, Kádár-rendszer 2.0-nak bélyegezzük.

5. Laza horgolású történelem-ismerete alapján, ki másnak, mint a kommunistáknak tulajdonítja a magyar nemzet első számú sorstragédiáját, Trianont, amiért ez a lángoktól ölelt kis ország lassan száz éve képtelen egyről a kettőre jutni, pláne, hogy ehelyett inkább folyamatosan a nulla felé konvergál. Bezzeg, ha újra miénk lenne az a sok erdélyi ciános aranybánya, meg a szlovák paradicsom, és partjainkat ismét három tenger mosná, akkor jöhetne a költő által énekelt tejjel-mézzel folyó Kánaán. Így azonban még Orbán Viktor sem tud csodát tenni, csak szabadságharcolni. Mielőtt minket is magával rántana az önsajnálat feneketlen kútjába, kínáljuk meg egy kis legálisan főzött házi pálinkával és énekeljük el vele a Székely himnuszt (hitetlen és nemzetáruló liberális olvasóink kedvéért itt >>> meghallgatható– a szerk.).

6. A demokratikus jogállam egyet jelent számára a halálbüntetés eltörlésével és a bűnösök felmentésével, ezért ne is kérjük rajta számon a XXI. századi alkotmányozó nemzetrontó gyűlés demokrácia és jogállam korlátozó intézkedéseit vagy a visszamenőleges hatályú törvénykezést. Inkább örüljünk vele együtt a devizahitelesek megmentésének.

7. A szabadság számára maga a káosz és anarchia. Ne próbáljuk felemlegetni, hogy az általa csak rendszerváltoztatásnak nevezett ’89-es események idején még a Fidesz is liberális pártként aposztrofálta magát, mert azonnal rávágja, hogy az csak a leszbi Ungár Klára és a zsidó Fodor Gábor miatt volt, akik szerencsére idejében kiléptek a Fideszből. Ehelyett kenegessük egy kis hájjal és üdvözöljük, hogy végre betiltották a dohányzást a vendéglátóhelyeken.

8. Ne lepődjünk meg, ha más területeken is súlyos fogalomzavarral találjuk szembe magunkat, ha meggondolatlanul beszédbe elegyedünk vele. Az egyenjogúságról például csak az jut eszébe, hogy már egy pofont se lehet lekeverni az asszonynak, az alkotói szabadságról az, hogy Alföldi Róbert melegpornót rendezhet a Nemzeti Színház falai között, az esélyegyenlőségről pedig az, hogy az adóforintjait segélyekre herdálják.

9. Mániákusan rajong az összeesküvés-elméletekért. Lecsupaszított világmagyarázatában valójában minden hatalom a zsidó szabadkőműves Bilderbergcsoport (így egyben – a szerk.) kezében összpontosul, amelynek magyarországi helytartója nem más, mint Bajnai Gordon, szócsöve az RTL Klub (Szellő István is természetesen zsidó), ezért mindent meg kell tenni az RTL Klub elhallgattatásáért, Bajnai Gordon bebörtönzéséért, de még inkább kitoloncolásáért, különben az országot újra adósság rabszolgaságba hajtják, mint tették azt Kádárék, meg Gyurcsány a hibásék. Véletlenül se emlegessük fel, hogy az államadósság a legrémesebb álmainknál is magasabb lesz majd a Paksi Atomerőmű projekt miatt, amit éppen azoknak az oroszoknak kell majd visszafizetni uzsorakamatra, akik az általa gyűlölt kommunizmust is ránk szabadították cirka negyven évre. Inkább simogassuk meg a buksi fejét és adjunk neki egy Negrót. Varázslat: világítani fog a szájában!

10. Nem szereti Orbán Viktort. Hanem feltétlen alázattal és áhítattal imádja. Bármit tesz, bármit mond (még ha fél órával azelőtt a szöges ellentettjét mondta is), ő nem kérdőjelezi meg. Sőt, kész az utcára vonulni többedmagával a Békemenet zászlaja alatt, széttrollkodni a 444-től az Indexen át a Mandinerig minden általa balliberálisnak tartott cikket és posztot (bizonyára itt is tiszteletét teszi – a szerk.) és legyen az érettségi találkozó, szülinapi buli vagy esküvő, ha kell, az ünnepelttel is összevész, hogy anyatigrisként védelmére keljen.

Elképzelni sem tudja, hogy Magyarországon valaha is más legyen a miniszterelnök, ezért ha lehetne, már most törvénybe iktatná az egypártrendszert és azt, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet. Ezért, ha igazán kedvében akarunk járni, vigyünk neki ajándékba egy Orbán Viktor festményt (lehetőleg Kerényi Imre aláírásával és Eperjes Károly csókjával), rajta az „Orbán élt, Orbán él, Orbán élni fog” felirattal.


“Echo te absolvo”

Bocsánat azért a talán rendkívül hülye címért, mellyel ezt a posztot bevezetem, de az alábbiakból – remélem – kiderül: miért torzítottam el a katolikus liturgia egyik legjellemzőbb mondatát, az “Ego te absolvo“-t, azaz az “Én téged feloldozlak“-ot ippeg és punkt erre. … Segítségül annyit: a hangsúly a “Feloldozás“-on van!

Az elmúlt három napban, némi “lakhelyelhagyási kötelezettségek”-ből kifolyó költözködés okán, nem csak Abszurdoorbanisztánban, hanem még Diszkomfortiában is lakni voltam kénytelen –  lévén nem volt internetem. Ez pedig számomra olyan volt, mint ha levágták volna a másik lábamat is. … Hogy? … Mi? … Hogy miért “a másik”-at is? Nos azért, mert többek között megélhetési okokból kénytelen voltam az Ugocsauruszág egyik (keleti) oldaláról a másikra (nyugati) átvándorolni, ami meg egyenesen hozta magával a megszokott környezetemtől, de legfőképpen a Családomtól való elszakadást. (Nem akarok panaszkodni … azaz mégis, de csak “lájtosan” … a “keserűt” pedig igyekszem kiköpködni, bár évekig fog tartani és semmi nem garantálja, hogy sikerülni is fog!)

Áber nyicsevó! – ahogyan azt a bad-pyrnborni “német” munkás szokta volt mondani egy erdőmélyi sajtüzem hátsó udvarán. Ez pediglen meg erősen hajaz az ezerkilencászötvenes évekbeli “Józsi bácsi” hozzáállására. Utóbbi alakját A Géza véste bele minden korombéli (meg annál idősebb) ámbör emlékezetébe: “Az elvtárs nem lép be a Téeszcsébe?!” – kérdi a hosszú, barna bőrkabátot viselő “aktivista”. “Dehogyis lépek, há’ nem mént el az eszem!” – hangzik a válasz, mire kap egy akkora “ijesztést”, hogy a fal adja a másikat. “Jajajj! Há’ mé’ nem ezzel kezdték rögtön az eetársak! Ha muszáj, akkó’ szívesen!“.

Így köll tehát a Szükségből Erényt kovácsolni! Vagy legalább is azt hiszem, s ezt a “receptet” nem csak az ötvenes évek Józsi bácsija követte annó. Hanem bizony azon, “kábé” hatvan évvel későbbi, de a föld- helyett (elvileg) az agyművelésre áttért utódai is, akik ma azt akarják bemagyarázni nekünk(!), a szerintük Ostobáknak: jelenlegi állapotjainkért (tehát az orbáni, ezerharmados Maffia-kormány regnálásáért) nem ők, az önálló véleményalkotásra (elvileg) képes, kvalitatív értelmiségiek a hibásak, hanem a Zemberek … no meg persze Agyurcsánybajnaimegabaloldal!

Kitűnő példa erre az az írás, melyet az általam rendszeresen olvasott (és általában mindenkinek ajánlott) “Örülünk, Vincent?” blogger-közösség oldalán még kedden jelent meg “Pásztörperc“, azaz “P/c” kolléga jóvoltából. A linket ugyan megadtam, de érdemesnek tartom itten és most teljes terjedelmében utánközölni!

Tézis1: A magyar választó (mármint a többség) nem valakire/valamire szavaz, hanem valaki/valami ellen. E tétel egzakt bizonyítására persze képtelen vagyok, úgyhogy aki nem ért egyet, nyugodtan hagyja itt abba, a továbbiak ugyanis — szándékom és reményeim szerint — a tézisekből következnek.

Tézis2: Orbán Viktor nem népszerű. Persze, megvannak a maga elvakult rajongói, mint ahogyan pl. Gyurcsánynak is. Ráadásul ezeket az elvakult rajongókat többet látjuk, mint Gyurcsány híveit
— egyrészt, mert tényleg többen vannak;
— másrészt, mert sokkal aktívabbak, látványosabb demonstrációkat és gyakrabban szerveznek;— harmadrészt, mert a köztévé sokkal szívesebben mutatja őket, mint pl. Gyurcsány híveit.

Igaz ugyan, hogy a politikusok népszerűségi listáján övé a stabil 2. hely (az 1. Árpi bácsi óta kvázi automatikusan jár a közt. elnöknek, olyannyira, hogy egy darabig még Schmitt P. is volt első) — az a 43–45 pont azonban, ami neki ehhez elég, még a “bakfitty” kategória alsó határát sem éri el; a rendszerváltás utáni első években ezzel még a lista fölső harmadába se kerülhetett volna be. Ezzel összhangban a közvélekedés szerint Orbán 22 év legrosszabb miniszterelnöke. Mögötte azonban, a fölényesen vert mezőnyben olyan fickók (Gyurcsány, Bajnai) tolonganak, akik ugyanezen közvélemény szerint kevésbé rosszul teljesítettek. Megérne egy önálló beszélgetést annak tisztázása, miért látja a őket a “köz” Orbánnál sokkal ellenszenvesebbnek, most azonban elégedjünk meg a tény rögzítésével: Orbán kihívóit a választók utálják, miként a kukorica-gölödint.

Utálták őket négy éve, utálják most is: e szempontból semmi változás. Négy év múlva is utálni fogják őket. Utálnak mindenkit, akit a Gyurcsány-korszakkal azonosítanak: minél közelebb érzik az illetőt Gyurcsányhoz, annál jobban. Így hát a népszerűtlen Orbán mögött maga Gyurcsány több mint húsz(!), Bajnai és Mesterházy egyenként úgy tíz-tíz ponttal szakad le (Bajnai jobban kötődik Gy.-hoz, de ezt Mesterházy jelentékeny személyes alkalmatlanságával és tehetségtelenségével ki tudja egyenlíteni). Gyurcsány egymaga, illetve Bajnai és Mesterházy párban már untig elég a neveikkel fémjelzett alakulat stigmatizálásához — így, hogy hárman erősítik a negatív érzületeket, az ellenszenvkeltő hatás már-már tökéletes.

A szorgos választópolgárok ránéznek az összefogók listájára, és ki-ki azonmód megtalálja rajta azt, akit ő, személyesen a leginkább utál — aztán szavaz valaki másra. Voltaképpen még örülhetünk is, ha ez a más Orbán Viktor; mert akik Orbánt is eléggé utálják, zömmel a nácikra szavaznak majd.

 Az összefogók mellett érvelők szerint a választásnak egyetlen célja lehet: Orbán leváltása, bármi áron. Fejlettebb változatban hozzáteszik, hogy de azért úgy, hogy ne a nácik jöjjenek utána — mert már érzik, hogy ennek is van esélye. Legfőbb argumentumuk az, hogy 0. Viktor leváltására kizárólag az összefogók esélyesek, tehát aki nem rájuk adja a voksát, az Orbánt erősíti. Ez nemcsak velejéig demagógia (aki nem szavaz Orbánra, nem is erősíti őt — köszöni szépen, fenti, rajta kívül álló okoknál fogva elég erős ő maga is), hanem érvelési hiba is.

Tudom, hogy ez a kétosztatúság (vagyunk mi, a jók, meg vannak ők, a gonoszak) a szekértáborozó magyar politikai kultúra édes gyermeke. Tanultam azt is, hogyan hat a választójog a bejutó pártoxámára: minél nagyobb a választókerületi mandátumok aránya, annál kevesebb a párt. Csak hát még az angolszász rendszerekben is tűnnek el pártok, és váltják fel őket újabbak — írmagja sincs pl. a whigeknek. Tehát:

1. Az összefogók nem tudják megakadályozni Orbán győzelmét — sőt, újabb kétharmadát se.

2. Azok, akik mindkét nagy blokkal elégedetlenek, nem reménykedhetnek másban, minthogy a “kicsik” közül valamelyik fel tud nőni, a következő négy évben meg tud erősödni.

Fogalmam sincs, lesz-e ilyen a jelenlegi “kis” pártok közül. Azt azonban tudom, hogy amelyik most nem éri el az 1 %-ot (amitől kezdve jár neki a költségvetésből egy kis pénzecske) az a következő négy évben kvázi ismeretlen marad. Az ismeretleneknek ugyanis fizetniük kell azért, hogy megjelenjenek a sajtóban, és nekik nem lesz rá pénzük.

Az “összefogók” ebben a négy évben úgy “állhatnának talpra”, ha megvizsgálnák vereségeik okait. Sorra vennék, mit, hol és miért csináltak rosszul. Az alkalmatlanokat és a közvélemény számára elfogadhatatlanokat elzavarnák, és megpróbálnának alkalmasokat és egyúttal elfogadhatókat állítani a helyükre. Most, előre megmondom: ha a közbeszédben “baloldalinak”, ill. “ballibnek” nevezett politikai erők közül az összefogók kapják a legtöbb szavazatot, akkor erre semmi esély. Akkor kijelentik, hogy “mindenről a Fidesz meg az az agresszív, közpénzből fizetett reklámja tehet” — ők nagyon jók voltak, csak hát széllel szemben…

Szóval, aki az összefogókra szavaz, a náciknak ágyaz meg 2018-ra.

Én ugyan elismerem, hogy P/c “kollégához” képest messze el vagyok maradva úgy a képzettségben, mint a tudományos fokozatokban. Egy politológia-filózófai szakos csontkovács (tényleg!) elvileg meg se próbálja felvenni a vitát egy olyan, magasan kvalifikált szakemberrel, aki nem csak tökéletesen tudta leleplezni a “Vörösiszap-katasztrófát” övező orbáni mítoszokat, de simán kimutatta, hogy az általunk rendszeresen, “ásványvíz”-ként megvásárolt “hákettőók” többségében még annyi hasznos nyomelem sincs, mint az Orbán-féle NER-ben a demokrácia (mindezen írások megtekinthetőek az “Örülünk, Vincent?“-en, külön nem linkelem!). No de az a kitétel, hogy nem érdemes jövő vasárnap a magukat “Kormányváltók”-nak nevezőekre szavazni, mert … izé és estébé … no meg azzal csak a nácik 2018-as győzelmét lehet megalapozni?

Hát, mit is mondjak úgy, hogy meg ne sértsem a kollégát nagyon? Esetleg azt, hogy OSTOBASÁG? Avagy azt, hogy KICSAVART LOGIKA? Hiszen ezek szerint jelenleg és csupán csak ez az alternatíva:

Ami azért lássuk már be, közel sem ilyen egyszerű! “A Lopás”, az valóban megtörtént mindkét oldalon. Ámde istenbizti és télleg A Baloldal a rosszabb? Istenbizti és télleg vagyon ennek a Zországnak még négy esztendeje, hogy kiigya, de fenékig a Méregpoharat, majd abból okuljon? Istenbizti és télleg EZ AZ AZ ORSZÁG, amelyiknek lakói valaha is és bármiből is okultak vóna(Vona)? Nem lehetne (lehetett volna már 1990.-ben) esetleg a Téértelmiség részéről valami “Népnevelő” kampányt indítani … esetleg a kölkeink érdekében! … azér’, hogy legalább az Utódaink képesek legyenek felismerni: “A Világ nem bipoláris, nem fekete-fehér, hanem a szürke különböző árnyalata! Nincs patyolat-fehér, de van matt-fekete és nekünk csak arra van lehetőségünk, hogy a szürke minél halványabb legyen!“.

Nos “P/c” kamikaze-hozzáállásától ugyan nem sokban különbözik, de legalább indokoltabb Tölgyessy Péter véleménye (ld.: itt!). Szerinte azér’ nem érdemes kormányt váltani, mert az egész Rendszer egyetlen emberre van szabva, így abban az Ellenzék majd “nem tudna boldogulni”. Mondja mindezt az SZDSZ-ből, majd a Fideszből is kiugrott (utóbbiból inkább kirúgott!) alkotmányjogász, ex-képviselő, aki szerint a mai Baloldal soha ennyire még nem volt felkészületlenebb az ország kormányzására, mint most! Annak ellenére, hogy kijelenti: az Orbán-rendszer prolongálásából nemzeti katasztrófa fog származni.

Hurrá! Nem kéne esetleg és netalántán tenni ez ellen valamit?

Tölgyessy és P/c szerint nem! Az előbbi szerint ugyanis a Zemberekben “Megbicsaklott a valóságérzékelés“, az utóbbi szerint pedig: “…ilyen a magyar választópolgár“! Hát persze, ha a magát kvalitatívnak tekintő/képzelő Értelmiség egyes személyiségei ilyen kamikaze-stílust képviselnek, lemondva a jobbítás (és nem a jobbikosítás) szándékáról! Ez pedig szégyen és gyalázat, aminek nem Széchenyi grófhoz, hanem XV. Lajoshoz van köze (“Utánam a Vízözön!“).

Engem ez az egész kísértetiesen emlékeztet a 2010-es választásokat megelőző hetekre! Akkor mást sem hallhattunk/olvashattunk a “kvalitatív értelmiségiektől”, hogy “Nem lesz baj a Fidesz valószínűsíthető kétharmadából“. … Hát lett! … Most meg ugyanezen emberkék egy része azt sutyorogja a kagylófüleinkbe, hogy A Baj ugyan már megtörtént, a mindent szétrohasztó, tehát rákos Betegség ottan vagyon a Társadalom és a Zország testiben, de a gyógymód … a kórt még tovább fokozó “politikai homeopátia! … Salvor Hardin, “Terminus” első polgármestere az ilyesfélére azt mondta: “Ez akkora ostobaság, ami már a zsenialitás határát súrolja!“.

Én nem vagyok Asimov regényhőse. Én csak annyit tudok tenni, hogy megkérdjem: ezeknek az embereknek vannak gyerekeik és ha igen, hajlandóak játszadozni az ő jövőikkel?!

Ha igen, akkor ők nem Emberek, csak Zemberek, akik korabeli (2010) ostobaságaikat (végbélig benyelt fideszes, hablatyolós és karaktergyilkos propaganda) mentendő, önmagukat feloldozandó (absolvo), visszhangozzák (echo) a lejárt szavatosságú, bizonyítottan hamis elméleteiket!

… és ezt …

szendamondja!


“H”, mint Hitványság

Néhány esztendővel (bő négy!) ezelőtt a kék mezőben, csillag-koszorúba fogott “H” jelzés Európa államvezetői számára (is) azt jelentette, hogy “Hát igen! Így köllene nekünk is csinálni!“. Osztán eltellt az a bizonyos “bő(ven szűk) négy” esztendő, és manapság a rendszámtábláinkon az a bizonyos “H” azt jelenti, hogy “Hitványság“! … Köszönjük Viktor!

A hitványságnak számos változatát különböztethetjük meg: van politikai és van polgári, van ünnepi és van hétköznapi, van egyházi és van világi, van egyéni és van csoportos is. Mindegyikre számos példát találhatunk kies Hazánkban, de valamennyi egylényegű: az Aljasság és a Silányság, a Részvétlenség és a Jóra Való Restség édestestvérei, illetve a Nyomor és a Szenvedés, a Kirekesztettség és a Kifosztottság, a Depresszív Reménytelenség és a Már Csak Az Elmúlást Váró Beletörődés nemzői. Mindezek azok, melyekkel köznapi létezésünk során egyre tömegesebben találkozhatunk a média-közvetítette politikai “Reality Show“-ban, utcáinkon és köztereinken, a hivatalokban, a munkahelyeinken, családi és baráti köreinkben.

Nem annyira rossz a helyzet, mint ahogyan azt Te látod! – mondta tegnap egyik ismerősöm, aki a majd’ hat évtizednyi nagykorúsága során megszerzett tapasztalatai ellenére is javíthatatlanul optimista. “Minden tiszteletem a Tiéd, drága Barátom és irígylem is Tőled az optimizmusodat, de ha Te komolyan gondolod amit mondtál, akkor vakon jársz a világban!” – válaszoltam neki keserűen és kezdtem sorolni csak a közelmúlt példáit.

Kizuhan egy meztelen férfi az egyik budapesti szálloda erkélyéről. A Balha Lujza tér aszfaltján pillanatokon belül százak gyűlnek össze, de nem azért, hogy segítséget nyújtsanak (erre mindössze egyetlen ember volt hajlandó), hanem hogy szemtanúi legyenek az “eseménynek”. Rögvest elő is kerülnek a mobiltelefonok, de nem azért, hogy hívják a mentőket, hanem hogy a beépített kamerákkal hitvány módon megörökítsék azokat a perceket, amelyek során az áldozat lassan elveszíti kűzdelmét a Halállal. Osztán amikor az utóbbi lett a “győztes”, néhány hitvány ember még arra is vetemedett, hogy kiröhögje az egyetlen segítségnyújtót, mondván: “Minek erőlködtél, hiszen úgy is kiszenvedett a csóka?!“. … Hát köll ezen csodálkozni egy olyan országban, ahol egy hitvány kormányzat, több mint negyedezernyi képviselő igenlő szavazatával képes meghozatni egy olyan hitvány törvényt, amelyik köztörvényes bűncselekménynek nyílvánítja az utcákon megnyílvánuló nyomort, nincstelenséget, elesettséget, hajláktalanságot? Ahol hitvány önkormányzatok százai használják ki hitványul ezt a “lehetőséget”, helyi rendeleteket hitványul “megalkotva”?

A Hitványpárt ügyvezető alelnöke által polgármesterkedett Debrecenben ugyan ilyen rendeletet még nem szavaztattak meg, de mindez csak idő kérdése, hiszen a Cívisváros “vezetőségétől” sem idegen a hitványkodás. Ha a hitvány módon Közellenségnek kikiáltott Európai Unió adott rá hitványul elkölthető pénzt, akkor fel is újítottak néhány közoktatási intézményt. Ezek udvarán ugyan ma ott virít a műfű, várva az ifjú labdarúgókat, de ahová nem sikerült a Gyarmatosítóktól pénzt szerezni, ott meg omlik a vakolat, dőlnek ki az ablakok, a kezekben maradnak a harminc éves pozdorja-ajtók kilincsei, a szétnyűtt padokra csorog a felsőbb szintek karbantartás híján eltömődött-eltört vezetékeiből a szennylevek, termenként hat, őskövület armatúrából négy-öt neoncső igyekszik bepislákolni a 18°C-ra leszabályozott fűtésű helységekben fagyoskodók mindennapjait. … “Hja, kérem! Takarékoskodni köll!” – vonták meg hitvány módon vállukat a helyi Döntéshozók, majd sürgősen felszálltak arra a gépre, amelyik a novemberi, hideg hétköznapok, szürke debreceni valóságából átröpítette őket a napfényesen trópusi Floridába, persze hitvány módon, közpénzen! … Arra a hitványkodó magyarázkodásukra, miszerint … az aligátornézős, pecázós, koktélozós weekendjükre csakis “költségmegtakarítási” okokoból volt szükség (így? lett olcsóbb a repjegy!), meg hogy ez egy távfűtéses (Floridában szerintem éghajlati okokból sem fűtenek gyakrabban, mint évszázadonként egy-két alkalommal, akkor sem “táv”!), szakmai kiküldetés volt, a maszek hétvége meg azért szerepelt egyetlen számlán, mert a szegedi utazásszervező faszkalap módon nem volt képes megosztott számlát kiállítani, de mi majd ezt külön befizetjük, … nem vesztegetnék bővebben szót. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a “zsé” befizetése és az ennek alapján történő bizonylat kiállítása nem sajtó jelenlétében fog megtörténni (meg fog történni?), s azon nem lesz jelen a HírTV sem.

Mert ez a HitványTV úgyanúgy “kényes” a sajtóetikára, mint a tájékoztatási kötelezettségére is. Ha köll, akkor nyíltan, közvetítőkocsikkal felvonulva, hitvány módon forradalmi eseményeknek kommentálja azt, hogy egy hitvány emberek által felbérelt, hitvány csőcselék 2006. szeptemberében lerohanja a hitványul felszerelt rendőröket és elfoglalva felgyújtja a ma már csakis hitvány műsorokat gyártó MTV (akkori) épületét. Ámde, ha az köll, akkor meg rejtett(!) kamerával svenkeli végig egy nyílvános rendezvény, a Hét Olajfa Egyesület egyik minapi pódiumbeszélgetésén megjelenteket. … Azt a hitvány magyarázkodást, miszerint ők azért folyamodtak ehhöz a módszerhez, mert “nem akarták zavarni” a rendezvényt, simán elengedhetjük a fülünk mellett, hiszen ott rajtuk kívül számos stáb forgatott még (nyíltan)! Ezért én inkább azon vélemény mellett tenném le a voksomat, miszerint a közönségről ezen hitvány módon elkészített videófelvételek pusztán annak a hitvány Listának kiegészítésére, avagy frissítésére szolgáltak, amelynek hitvány névadója (a Hitványpárt és a Hitványfocicsapat igazgatója) a minap azzal a hitvány magyarázattal tagadta meg a hitvány módon megszerzett bajai győzelemmel kapcsolatos költségelszámolás közzétételét, hogy “Megkeresésük kapcsán tájékoztatom, hogy a joggyakorlatnak megfelelően a pártok (…) nem minősülnek sem állami feladatot, sem pedig közfeladatot ellátó szervnek, és ebből kifolyólag esetükben nem alkalmazandóak a közérdekű adatok igénylésére vonatkozó szabályok sem.

Mert itten az a “közérdekű”, amit a Nemzeti Köz(g)ép Kormánya a maga hitvány módján annak minősít. Az nem közérdekű, hogy a Mi Fényességes Boldogságunk, ugyan mijafaszér’ lett mán’ megint díszdoktor (most éppen) a japán “Jóskaegyetemen“, csak az, hogy eztetet megkapta. Az sem közérdekű, hogy ezt ki és miért cserébe gründolta ki nekije, csak az, hogy az egyébként még magyarul is alig tudó, Hitvány Pacák a pálcikabetűs oklevelét kibiggyesztheti a hitvány módon szerzett egyik ingatlanja falára. Azt persze (most már) mindenki tudhatja, hogy ez a felkapaszkodott, Hitvány Parvenü, aki hitvány módon szerezte meg egy, az általa létrehozottnál valószínűleg kevésbé hitvány rendszertől a hitvány, az “Oszt’ jónapot!“-ig terjedő jogtudományi ismereteit, egyszerűen képtelen végig”szolgálni” egyetlen olyan miniszterelnöki ciklusát sem, amelyben nem kap valahonnan egy, maximum a makulatúrával megegyező értékű “diplomát” (2002-ben például egy kisrepcsit köllöt bérelnünk nekije azért, hogy a sehol nem jegyzett, amerikai Tufts Egyetem hasonlóan “dörzsölős” papírját a szalonnazsíros kezei közé kaparinthassa!). … És Ő, ez a Hitványul Kétszeres Díszdoktor az, aki a tavalyi 7,2 milliárdos elvonás után, újabb négymilliárdos “zárolással” kényszeríti ismételt “szénszünetre” az egyetemeinket! Azt a hitvány magyarázatot pediglen, melyet a hitvány miniszter hitvány tárcája hitvány módon közzé mert tenni, engedjük csak el nyugodtan a füleink mellett, hiszen az uniós túlzottdeficit-eljárásnak már régen vége(?), így ez a kasszírozás semmi másról nem szól, miszerint a Hitvány Rendszernek nem köllenek az értelmiségiek!

Mert ebben a Hitvány Rendszerben hitványságnak számít értelmiséginek lenni! Pontosan erről értekezett egy tegnapi interjújában G. Fodor Gábor, a sok-sok állami milliárddal kitömött “Századvég” nevű “kutatóközpont” igazgatója, aki nem volt rest kifejteni azt a hitvány véleményét (érdemes a linkelt cikket elolvasni!), miszerint a liberálisok igazából kirekesztők, független szakértők nem léteznek (ő sem az!), az “értelmiségi” (ő nem az!) csupán egy csalás és itten csak a “politikához értők” léteznek (mint ő, meg azok a “politikusok”, akinek a seggeit ő hitványul kinyalja), az elemzőknek (mint ő) pedig az a kötelezettségük, hogy hitvány módon a kormány szempontjából világítsák meg a kormány tevékenységét úgy a kormánynak, mint az alattvalóknak … a polgároknak! … Lehet, hogy hitványság a részemről, hogy a Hitványpista korabeli kiszólására (“A szakértelem bolsevista trükk!“) kezdtem rögtön asszociálni, de a helyzet az, hogy az Értelmiséget hitvány módon Nemlétezőnek sőt, Ellenségnek (a liberálisokat meg kirekesztőknek) kikiáltani egy bizonyos, nem ippeg és punkt “polgári-keresztényi-jobboldali” éra sajátossága volt, amivel ez a 2003-ban doktorált, osztán éveken át havi 700 ezerért a Hitványpártnak szakértő “nemértelmiségi, elkötelezetten jobboldali politikatudós”, aki manapság egy olyan cég igazgatója (meg a lerohasztott ELTE oktatója!), aki a mi milliárdjainkból nézi hitványul a saját (zsebét), meg a kormányzat (zsebe) szempontjából a szerinte/ük Létező Valóságot, az valószínűleg nincsen tisztában … Hiszen nem értelmiségi, így történelem-(pláne felelősség-)tudata nem is létezhet! Ámde, hogy a Hitványságot, mint Alapvető Erkölcsi Normát beállítani, erre még büszkének is lenni, az ezt tagadókat pedig gyakorlatilag hitványaknak nevezni … hát az HITVÁNYSÁG!

“No látod, kedves Barátom! Itten a Morál az Amoralitás, megkövetelt Norma a Hitványság! Lehet ezen ugyan vitatkozni, csak nem érdemes!” – …

… és ezt …

szendamondta!