Merénylet Bástya nertás ellen – Esettanulmány

Unalom, pontosabban dögunalom! – emígyen ecsetelte egyik ismerősöm az immáron ösmét “Hanyatló Nyugat” hétköznapi és közéletében általa ötödik esztendeje tapasztaltakat. Igaza van, hiszen csakis diktatúrákban lehet “szórakoztatóan” élni. … Esettanulmány következik, kronológiai sorrendben.

Bő egy héttel ezelőtt a Terror Elhárítási Központ (TEK) “munkatársai” nyakon csíptek összesen hat fickót két autóban. Az egyik kocsiban két, meglett korú faszi ücsörgött, néhány működőképes ismétlőfegyver, a hozzájuk tartozó tárak és lőszerek “társaságában”. A másikban négy ifjonc volt, akik járművük csomagtartójában “robbanóanyagot” szállítottak.

A hét keddjén az MTI közhírré kiáltotta, hogy a hétvégi, “tekes” elfogások “a november 13.-i, párizsi merényletek” okán bevezetett “fokozott felderítő tevékenység” eredményei, amelyek pediglen az általuk “kiemelten védett személyek biztonsága érdekében bevezetett operatív intézkedések” egyenes következményei. A bíróság két személy előzetes letartóztatását rendelte el, a többiek esetében később várható intézkedés.

Ugyanezen napon Hajdú János, a TEK főigazgatója, az M1-nek, illetve az ATV-nek azt mondta, hogy ugyan két különböző akcióról volt szó, de mindegyik egy-egy “füles” alapján. Továbbá azt is, hogy az elfogottak “szélsőséges nézeteket vallottak”, s bár részleteket nem akart elárulni, de azt közölte: “nemzetközi szálai” is vannak a dolognak. Információszolgáltatás szempontjából abban már nem volt fukar, hogy elmondja: a házkutatás során “bombalabort” is felfedeztek, amely szerkezeteket a letartóztatottak vagy “megrendelésre”, vagy pedig “saját használatra” gyártottak.

Szerdán, ugyanez a Hajdú tábornok az Orbángyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságát hasonló hangnemben és hasonlókról “tájékoztatta” mondván: “nemzetközi, fajsúlyos ügyről” van szó, azaz nem oszlatta el annak, az előző napi bejelentéséből egyenesen következő vélelmét, miszerint a TEK egy dzsihadista merényletkísérletet hiúsított meg. A bizottság elnöke, (a maszopos) Molnár “Szkinhed” Zsóti ugyan kétkedéssel fogadta a dolgot, de az alelnök, a roma származású pénzbehajtó verőlegényre magát dizájnoló, orbánpárti Németh “Rezsibiztos” Szilárd hálás köszönetét fejezte ki a vezérőrnagy úr korrekt tájékoztatásáért, illetve a tökéletesen elvégzett munkájáért.

Ezen nap estéjén azonban felrobban a fehér abrosszal terített (tekített!) migráncs-terrorista bizonyítékasztal közepére elhelyezett, hazugsággal tele tömött bűzbomba! A sajtó “nemzetellenes” része ugyanis kideríti: az egyik “csapat”, akiknél sorozatlövőket találtak, mindössze két, hatvan év fölötti elmebetegből áll, akik még 2007-ben hoztak létre egy “hadsereget” (a bíróság által felmentett Budaházy, illetve bizonyos hülyék által polgármesterré választott Toroczkai vezetésével!), de közülük legalább az egyik kénytelen volt hét és fél esztendőn át az “állami vendégszeretet” élvezni valamelyik börtönben, bizonyos “fegyverrel és lőszerrel való visszaélés” okán. Náluk találták meg a TEK-huszárok azokat a bizonyos működőképes, sorozatlövő Skoda,  illetve Skorpio típusú géppisztolyokat.

A másik “csapat” pedig négy ifjoncból állt. A náluk talált “instabil” robbanóanyagok pedig nem mások, mint a veszprémi erdőből, fémkereső segítségével kiásott, második világháborús, rozsdás relikviák. Négyükből kettő pedig szlovákiai állampolgár, tehát csakis ebből lehetett hajdúilag következtetni a “nemzetközi összefüggésre”.

Csütörtökön volt a Rohadt Nagy Csönd. Gondolom azért, mert a Habony Művek némi időt igényelt ahhoz, hogy a hajdúi nagyotmondást (hazudozást), meg az ezt alátámasztó (megdicsérő) qrmánypárti nyilatkozatokat egy “másik dimenzióba” helyezhesse. Dermedtség és várakozás az össznépi idült ostobaságot/tájékozatlanságot esztendők óta meglovagló Maffiapárt oldaláról, hangos hahota az mostanság még normálisan működő médiát olvasók részéről.

Pénteken osztán elindult a gőzhenger. A kifejezetten nem a feddhetetlen múltjáról ösmért Pintér rendőr-tábornok (nyugdíjas, belügyminiszter) teljes tekintélyével(?) kiállt Hajdú rendőr-tábornok mellett, pedig állítólag legalább annyira szeretik egymást, mint én, a FAFEJ-t. Dietmar Clodo (bombagyáros) egykori “nemismerőse” kijelentette: a TEK tökéletesen látta el feladatát, s akik annak munkatársait most igyekeznek lejáratni, azok csupán a közbizalmat ássák alá, rombolva ezáltal a közbiztonságot. Itten ugyanis “két különböző ügyről” van szó, amelyet egyesek igyekeznek “összemosni”. Jobbkézi helyettese, államtitkára, az ugyancsak “pöttyös múltú” Tasnádi László pedig bejelentette: kiemelten védett “kormánytagot akart kivégezni” a Hajdú Banda által nyakon csípett, majd előzetesbe helyezett két … terrorista? … szélsőséges!

Még ugyanezen nap, hogy szem ne maradjon szárazon, meg a morzsányira aszalt fideszagy narancsköd nélkül, hát rögvest ki is “szivárogtatták” az elrettentő infót: személyesen a Nemzet Örökös MiniElnöke, a Mi Boldogságunk és Szeretett Vezetőnk volt A CÉLPONT!

No akkor most rendezzük sorainkat! Megpróbálom úgy levezetni az események egymás utániságát, hogy azt még egy orbanista is fel tudja fogni! (Nem fűzök ehhöz nagy reményeket, de ha meg sem kísérlem, akkor soha nem foghatom másra a kudarcot! … hehehe!)

  1. Múlt pénteken a TEK elkap két vén hülyét, akiknél működőképes fegyverek vannak, s egy “Hadsereg” tagjaiként kivégeznék a teljes magyar politikai garnitúrát. (A pasmagok már régóta a TEK “látókörében” vannak.)
  2. Szombaton ugyanezen TEK elkap négy ifjoncot, akik két nappal korábban a veszprémi erő talajából előástak néhány világháborús relikviát. Ezek mindegyike hét évtizede rozsdásodik a föld alatt, ezért osztán tényleg lehetnek akár veszélyesek is. (Róluk a TEK “fülest” kapott.)
  3. A következő hét keddjén a duhaj Hajdú “tábornok” gyönyörűen összemossa a két ügyet, ebből “nemzetközi” terrorizmus-veszélyt habar ki. Ezzel pedig lényegében közveszéllyel fenyegeti a társadalmat, illetve alaposan félretájékoztatja a parlamenti bizottságot.
  4. Némi szünet (“gondolkodási idő”) után pénteken jön Pintér béminiszter, és Hajdú dumálása okán lebaszarintja az azt (a hazudozást!) híven közlő magyar sajtót mondván: az idézett bolondságok (előre megfontolt ostobaságok?) terjesztése okán a média a hibás (… no meg Agyurcsány, csak a “lányos zavar” miatt ez valahogy kimaradt a dörgedelemből)
  5. A béemes (harikettes) államtitkár szerint a TEK egy “kormánytag” elleni merényletet hiúsított meg, tehát mindenki hüjje, kivéve a Hajdúteket!
  6. Néhány órával később kiderül (“kiszivárog”), az a bizonyos kormánytag maga Orbán Viktor!

Nem vagyok biztos benne, hogy most minden Olvasóm látja az összefüggést. Ámde vagyok olyan óvatlan, hogy ezt feltételezzem Róluk (fidesznyikek kivéve, és feléjük bocsánat is!). Azt nevezetesen, hogy ez a túlmozgásos, megfelelési kényszertől, valamint alapos Rambó-koplexustól szenvedő “csinált” tábornok (aki e rangját azzal nyerte el, hogy évekig ült az Orbánt szállító autó anyósülésén), ez az agyalágyult idióta nem bírt a szájára ráülni. Bolhából puffasztott elefántot (a Gazda kedvét keresve!), s amikor ez kiderült, a teljes joggal kiérdemelt körberöhögéstől, a maga által halbatyolással tetremtett duma/hazugság-mocsárból különböző, hozzá hasonló, gazdikegy-kereső balfaszok/senkik igyekeztek őt kimenteni. Mondjuk úgy, hogy a “tábornokúr” marhaságait híven közvetítő sajtót és annak munkatársait, valamint a TEK-főnök eleddigi tevékenységét alaposan kifogásoló politikusokat/újságírókat nevezték terrorista-bérenceknek (is)!

Ámde a legfontosabb tanulsága a egésznek az, hogy miként tudja elterelni a figyelmet a habonyfinkis fidesznyik Propagandagépezet a Lényegről! Arról, hogy itten minket egy kétcsillagossá csinált rendőrtábornok közveszéllyel riogatott, ugyanez megvezette a parlamenti bizottságot is, s miután kiderült a dolog, saját (hasonlóan méltatlan) főnökei igyekeztek őt kimenteni abból a jogi kakiból, amiért egy “közember” sokesztendei büntit kapna, … miután a tekesek leteperték.

Működik az Agytalanítás! Úgy a Sajtóban, mint a Társadalomban is. Hiszen egy-két nap múlva ugyan ki beszél majd a “Gyűjtögetőkről”? Azokról, akik tényleg nem tettek semmit, csak ástak. Illetve hány nyilatkozatot/közleményt fogunk olvasni/hallani/látni még Bástya nertárs reménybéli meggyilkolóiról?

Hetekig lesz még ez a Vezértéma! Háttérbe szorítva mindent, ami itten a Lényeg! Ez a Vezér-téma pedig az, hogy “Migráns, dzsihadista ballibek merényletet kíséreltek meg OrBástya nertás ellen! … Ámde …!” Egy aktív kisebbségünk zabálni fogja!

… és ezt …

szendamondja!


Fejetlenség

Kitűnő írás jelent meg ma reggel a 444.hu oldalán. A cikk ugyan elsősorban azt igyekszik szemléletesen bemutatni, hogy miféle fejetlen kapkodás tapasztalható a Simicska-cégek kiesése okán kialakítandó újfideszes médiabirodalom körül, de rámutat egy ennél sokkal fontosabb tényre is. Arra, hogy minden szál immáron Orbán kezében fut össze, minden “közeli” vállalkozásnak lényegében ő a tulajdonosa és valamennyi kizárólag közpénzekből működik!

Fejetlenség és káderhiány jellemzi a Simicska-birodalom kiesése után kényszerből létrehozandó újfideszes médiaportfólió háza táját. A Cél ugyan vezérileg kitűzött és világos is, ám a megvalósítást olyan (“megbízható”) emberek végzik, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva erre teljesen alkalmatlanok. Nehezíti helyzetüket továbbá az is, hogy a Führernek bizonyos elvárásai vannak a tulajdonosi szerkezetet illetően, de annak személyi összetétele szinte folyamatosan változik.

Nem a “februári ámokfutás” óta tart Orbán és Simicska között a háború. Ez akkor már legalább egy esztendeje lappangott a háttérben, bár “felforrósodása”, azaz nyílttá válása kétségtelenül ekkor, a “gecizéssel” kezdődött. Az értő szem azonban már akkor is látta a belharc jeleit. Ilyenek voltak például az áprilisi “választásokat” követően majd’ három hónapig húzódó kormányalakítás; az hogy ezután számos Simicska-káder a kispadra lett ültetve; az új kabinet megalakulása ellenére is az országban gyakorlatilag megszűnt a kormányzás, lévén a pártkáderek nem tudták eldönteni, hogy melyik “tömegközéppont” felé gravitáljanak (Viktor vagy Lajos? – ez volt a Kérdés!); nem beszélve a Napi Gazdaság című lap nem túlzottan értelmes megvásárlása a Századvég részéről.

Utóbbiban azonban néhányan már azt vélték felfedezni, hogy Orbán egy alternatív, tehát Simicskától független médiahálózatot igyekszik megteremteni. Természetesen volt ebben logika, még kilátás is, hiszen masszív állami támogatással alaposan fel lehet futtatni egy mindössze naponta 3-4 ezer példányban “fogyó”, vidéken pedig még csak nem is létező napilapot. Ámde ehhöz olyanokra lett volna szükség, akik értenek is az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, s ezekből a Századvég bizony egyet sem tudott prezentálni. Már az alaposan aláásta a lap hitelét, hogy a bűnbánó Zuschlaggal igyekeztek leleplezni a szoci mutyizásokat, de amikor tavaly novemberben pont ez az orgánum szellőztette meg az akkor már legalább egy hónapja gondosan titkolt Korrupciós Kitiltási Botrányt, s okozott ezzel hónapokig tartó zűrzavart, Orbánnál elszakadt a cérna. Fejeket követelt, s így szegény Heim Péter kénytelen volt “önként” eladni tulajdonát a megbízhatóbbnak minősülő Szalay-Bobrovniczky Kristófnak.

Ezt követően úgy tűnt a médiaprojekt parkolópályára került, de osztán februárban jött a “Gecicunami” és minden felgyorsult: a “miniszterelnök” mindent és lehetőleg már tegnapelőttre követelt. Ehhöz ugyan volt némi káderháttér, hiszen jelentős “népvándorlás” indult be a Nemzet-csoporttól (Magyar Nemzet, Hír Tv, Lánchíd Rádió) az Orbán-táborba, azaz valósággal hemzsegtek a “lelkiismeretesek”. Utóbbiak egyike volt Liszkay nertárs is, aki 15 év “nemzetelése” után jött rá arra, hogy rossz urat szolgált. Ő osztán a Simicskától kapott “végkielégítésének” egy részét arra költötte, hogy kapva kapott Szalay nertárs (valószínűleg ösmét egy Orbán-iniciálta) ajánlatán, s megvette tőle a Napi Gazdaságot.

Liszkay ugyan ért az újságcsináláshoz, de szarból ő sem tud várat építeni. Bár a Napi szerkesztősége alaposan felduzzadt (lassan már öten végezték egy munkáját), de az Újak anyázni és kirugdalni kezdték a Régieket. Ebből meg káosz lett. Liszkay talán még ezen is úrrá tudott volna lenni, s középtávon egy eladható lapot csinálni (a Napi lett a kormány nemhivatalos szócsöve – példányszáma meg úgy 5 ezerre “ugrott”), de nincs az az államilag közpénzzel kitömött média, mely ilyen gyorsan és ilyen káderháttérrel produkálni lenne képes a “miniszterelnök” elképzeléseit (lásd még az “m1” hírcsatorna március 15.-i “sikerét”!). Ráadásul ugyanezen “miniszterelnök” koncepciója alapján a posztsimicska korszakban senki nem birtokolhat egyedül egy orgánumot: mindenhová két olyan tulaj köll, akik egymástól függetlenül, tehát külön-külön szállal kötődnek a Főnökhöz. Ezér’ osztán szegény Liszkay kénytelen volt átadni tulajdonrésze felét a Trafik- és az Ellátó-mutyi legfőbb nyertesének, Sánta nertársnak 70 millióért.

Ez a kettős tulajdonlás nehezíti egyébként a Nemzeti Bulvármédia kiépülését is. Nem sokkal a Gecicunami után Habony és Győri nertársak sürgősen megalapították a Modern Media Group nevű vállalkozásukat, melynek elsődleges feladata az lett volna, hogy a “fajsúlyos” Napi mellé felépítse a kormánypárti “könnyűbulvárt”. Portfóliójába egy, a Helyi Témára hasonlító nagy példányszámú, ingyenes lap, no meg egy online hírportál tartozott volna (utóbbi feladata: megtörni a “liberális web-fölényt”). A printkiadás ugyan már félmillió példányban kint vagyon a “placcon”, de a híroldal megteremtése nyúlik, mint az a bizonyos rétestészta. Ennek oka részben az, hogy a Főtanácsadó nertárs egyszerűen antiszociális (nevezzük csak nyugodtan szociopatának … is!): naponta áll elő újabb és újabb ötletekkel, ad egymásnak ellentmondó utasításokat és vész össze gyakorlatilag mindenkivel (mer’ ugyi ő hülyékkel vagyon körülvéve!), akivel csak lehet, s akivel csakis együtt tudná elvégezni a “miniszterelnök” által reá ruházott feladatát. Továbbá még csak beszélőviszonyban sincs “üzlettársával”, egyes belső pletykák szerint Győri és Habony kizárólag a “miniszterelnökön” keresztül kommunikál egymással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy elvileg már “régi üzlettársak”. Kilenc esztendővel ezelőtt ugyanis (Orbán utasítására – már megint!) együtt alapították meg a Nézőpont Intézetet, melynek négy évig Győri volt az igazgatója (ezt most vette vissza az erről “önként” lemondó Mráz Ágoston Sámueltől – “Sámuel, én téged bámuel!”)

Hát így tényleg nehéz lesz! Szocio- és pszichopatákból, tehetségtelen seggnyalókból “csapatot” építeni egyszerűen lehetetlen. Hiába a korlátlan anyagi háttér (fedezete “természetesen” a Közkassza!), no meg a Hatalom teljes támogatása és a Legfelsőbb Akarat, ha nincsen már ott senki, aki képes lenne arra, hogy átlássa a teljes hálózatot, a megfelelő embereket a megfelelő helyekre állítva pedig létre hozzon egy működőképes szervezetet. Ebből meg látható, hogy soha nem Don Vittorio volt itt az “ész”, hanem Don Luigi, s mivel az utóbbi “távozott”, hát mostanra szét is esett az egész Bűnszövetkezet, amit meg most tapasztalunk az nem más, mint az Agónia.

Hát eddig a 444.hu cikke, no meg az abból direkte leszűrhető tanulság. Ámde az írás ennél jóval tovább mutat! Ha ugyanis valaki úgy olvassa végig, hogy közben nem csak a fő témát, hanem a mögötte megbúvó tartalmat/tényeket is figyelembe veszi, akkor nincs más választása, mint megállapítani a Legfontosabbat. Azt nevezetesen, hogy ez az ország már odáig jutott, hogy minden és mindenki sorsa egyetlen “ember”, a Felkapaszkodott Alcsúti, rajta keresztül pedig gonosz és elmebeteg emberek kezében van! Továbbá: legyen egy “közeli” cégnek bárki is a “tulajdonosa”, minden és mindenki mögött valójában a “miniszterelnök” áll!

Igen, ez így van!” – vonja meg talán éppen most a vállát a Tisztelt Olvasó. Ámde én ezt a vállat nem a vonogatásra használnám inkább, hanem az Elvetemült Hatalom szorosra zárt ajtajainak betörésére. Legfőbb ideje lenne, sőt, már el is késtünk!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Merjünk bátrak lenni!

Már megint tudatosan félremagyarázzák a Miniszterelnök Úr szavait!“, illetve “Már megint kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal szemben!” – körülbelül ezt hangoztatta tegnap a maffiapárti kommunikáció. No meg azt, hogy a kormány ennek ellenére bátran kiáll a Zemberek akarata mellett, a Zemberek védelme érdekében akárkivel és akármivel szemben, bármikor. … Kivéve, ha …

Merjünk nagyok lenni, merjünk kiállni az igazunkért, merjünk bátrak lenni! – körülbelül ezek azok az intelmek, melyeket Orbántól hallhatunk immáron sok-sok esztendeje. Ámde azt is tapasztalhattuk, hogy a “miniszterelnök” valahányszor beleböffentett valamit a honi közéletbe (de akár úgy is interpretálhatnám a dolgot, hogy “valahányszor feltette szaros gumicsizmáját a terített asztalra és belefingott a nullás lisztbe”), s ebből nemzetközi botrány kavarodott, rögvest inába szállt az a nagybüdös bátorsága, s a Maffiakórus nekiállt hazudozni – valami egészen arcpirító módon. Hogy az kérem nem is úgy volt. Hogy már megint félreértik, sőt, tudatosan félreértelmezik a Kedves Vezető szavait! Mer’ ő nem is aszonta, hanem azt hogy … és akkor itt jön ugyanaz a duma, csak “megmagyarázva”, “átértelmezve”.

Múlt pénteki Rádiószózatában a Géniusz gyakorlatilag országos vészhelyzetet hirdetett. Két esztendő alatt meghúszszorozódott az országba illegálisan érkező megélhetési migránsok száma. Ezek veszélyeztetik a közbiztonságot és a Zemberek munkahelyeit is. Ámde a töketlenkedő Brüsszel nem képes megvédeni minket, így a kormánynak nincs más választása, mint cselekedni. A kabinet megszigorítaná a migránsokkal kapcsolatos eljárásokat úgy, hogy az ilyeneket a lehető legrövidebb időn belül visszafordítsák oda, ahonnan érkeztek. Addig is őrizetbe veszik őket, erre alkalmas gyűjtőtáborokba zárják, s mivel nem igazságos, hogy hívatlan jelenlétük költségeit a magyar adófizetők állják, munkára kényszerítik őket.

Ámde minálunk egyfajta közvetlen demokrácia is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a kabinet “együtt kormányoz” a Néppel, aminek első számú eszköze a Nemzeti Konzultáció. Ennek okán a kormány, mielőtt bármit is tenne, a migráns-kérdés kezelésének ügyében kikéri a Zemberek véleményét. Egy olyan, június elsejéig tartó konzultáció keretében, melynek tucatnyi kérdésére mind a nyolc millió választásra jogosult tetszése szerint válaszolhat, a kitöltött kérdőívet ingyenesen visszajuttatva a kabinetnek, ahol azokat kiértékelik, majd a Népakaratnak megfelelően teszik meg lépéseiket.

Ehhöz képest a magyar sajtó szóvá teszi, hogy a “Konzultáció” egymilliárdnyi közpénzt emészt fel, kérdései sugalmazóak, hangulatkeltőek – már az elsőben összemossák a migrációt a terrorizmussal! – , beikszelhető válaszai pedig “bolondbiztosak”. Kiértékelésük átláthatatlan: semmiféle kontroll-lehetőség nincs arra, hogy összesen hány és valódi válasz érkezik, azok pedig mit is tartalmaznak. A kormány tehát ennek alapján azt mondhat amit akar, s szokása szerint erre hivatkozva meghozza eleve elhatározott, tehát önkényes döntéseit.

Néhány nappal később, a miniszterelnöki “roadshow” keretében Orbán Pécset tiszteli meg magasztos jelenlétével. Az itt tartott “sajtótájékoztató” során, a nagy visszhangot kiváltott kaposvári trafikgyilkosságra hivatkozva kijelenti: napirenden köll tartani a halálbüntetés bevezetését/visszaállítását. Szerinte ugyanis a tényleges életfogytiglannak nyilvánvalóan nincs elegendő visszatartó ereje, ezért “a bűnözők előtt világossá kell tenni, hogy Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó“.

Még aznap este Rogán Antal frakcióvezető kijelenti, hogy e téma napirenden tartása teljesen legitim (akár még az Unió szintjén is). Szerinte ugyanis a halálbüntetés eltörléséről nem a nép, nem a kormány és nem a parlament döntött, hanem az Alkotmánybíróság. (Elfelejtette megemlíteni, hogy erről két alkalommal is szavazott az Országgyűlés. Elébb 1992-ben, majd 2003-ban, mindkétszer az Emberi Jogok Európai Egyezményének ratifikálásával! – szendam)

Másnap csatlakozik hozzá Szijjártó Péter kükü-miniszter, aki úgy vélte, hogy semmilyen diplomáciai nehézséget nem okozhat a téma napirenden tartása, lévén a világon sok országban “érvényben van ez a szabályozás“, avagy “vita folyik annak alkalmazásáról“. (Elfelejtette hozzá tenni: kivéve abban az Európai Unióban, melynek Magyarország is tagja! – szendam)

Ugyancsak szerdán (tehát tegnap) kirobban a balhé az Európai Parlamentben. Jörg Leichtfried osztrák szociáldemokrata EP-képviselő, sajtójelentésekre hivatkozva megemlíti Orbán halálbüntetéses ötletét, mely szerinte ellentétes az európai joggal és nem más, mint “barbarizmus”. Majd feltette a kérdést: mit szándékozik tenni ezen ügyben Martin Schulz. Az EP elnöke erre válaszolva elmondta: már felvette a kapcsolatot Orbán titkárságával, személyes telefonbeszélgetést kérve. Guy Verhofstadt, volt belga miniszterelnök, liberális frakcióvezető pedig a Fideszt is magában foglaló Európai Néppárthoz intézett kérdést. Mivel szerinte “Orbán kijelentései szembe mennek azokkal az alapértékekkel, amelyeket Európa képvisel“, ha ma kérné uniós felvételét, egészen biztosan elutasítanák. Ezért, ha az EPP komolyan vesz a saját Kiáltványát, legfőbb ideje, hogy fellépjen a magyar kormányfő ellen. A néppárti frakcióvezető nem kívánt ugyan állást foglalni, de Manfred Weber megjegyezte: “a halálbüntetés szerencsére Európában már a múlthoz tartozik, így ez nem tárgyalás kérdése“. (Ennyit arról, hogy Rogán mennyire képes felmérni azt, miről lehet “legitim vitát” folytatni az EU-ban! – szendam)

Ezt követően a migrációs hullámról alakult ki élénk vita az EP-n belül. Itt ismét terítékre került Orbán, de immáron a “Konzultációjával” kapcsolatosan. Egyes vélemények szerint az ugyanis nem megoldást, hanem csak további feszültségeket fognak jelenteni. Sophie in ‘t Veld holland liberális EP-képviselő pedig ismét az EPP-t kezdte piszkálgatni, mondván: a menekültüggyel kapcsolatos álláspontja okán bízik benne, hogy “a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt száműzni fogja soraiból a magyar miniszterelnököt“. Weber válaszában ugyan “pozitív lépésként” értékelte azt, hogy az Unió kormányai megkérdezik polgáraikat, de megígérte, hogy meg fogja kérdezni a Fidesz elnökét az ügyről. (Ennyit Szíjjártó politikai éleslátásáról, diplomáciai tehetségéről, helyzetfelmérő képességéről! – szendam)

Ez a vita alaposan kiverte a biztosítékot a Maffiapárt EP-be delegált képviselőinél. Közleményükben kijelentik: “Miközben a hazánkba érkező bevándorlók aránya két év alatt meghúszszorozódott, az EU képtelen megegyezni a bevándorlás hatékony kezeléséről. A magyar kormány választ kíván találni erre a kihívásra és nemzeti konzultációt fog folytatni, hogy megismerje a magyar emberek véleményét.” Továbbá: “… a magyar baloldali képviselők, Niedermüller Péter és Ujhelyi István buzdítására az EP baloldali képviselői újra kettős mércét alkalmaznak: miközben gyakran a közvélemény bevonását és a demokratikus folyamatokat kérik számon másokon, ez esetben képmutató támadást indítottak a magyar kormány kezdeményezése ellen.” (A “Konzultáció”-nak nevezett tohuvabohuval kapcsolatos kritikákat lásd fentebb! Egyébként no comment! – szendam)

Aktivizálódik a nemzetközi sajtó is. A Le Soir a halálbüntetés ötletének okán “a szabadság elleni gyilkos fellépés” visszaesőjének nevezi Orbánt. A brüsszeli lap szerint ezért őt az európai intézményeknek “rendre kell utasítaniuk“, majd “megpiszkálja” kicsit az EPP-t is. A lap álláspontja: “Szégyen a szégyenben, hogy az Európai Néppárt, a hagyományos európai jobboldal pártcsaládja továbbra is megtűri saját soraiban a mi kis Putyinunkat“.

Ennél lényegesen tovább megy a brit The Guardian. A lap emígyen kezdi írását: “A magyar miniszterelnök vissza akarja állítani a halálbüntetést és munkatáborokat akar építeni a bevándorlóknak“. A szerkesztő hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés ellentétes az uniós joggal, az új nemzeti konzultációról pedig azt írják, ez egy bevándorlásellenes manifesztum. Ezek után pedig szóváteszi azt is, hogy Orbán rendszeresen kritizálja az EU-t, és Vlagyimir Putyin orosz elnököt tartja példaképének.

Ez meg Kovács (Pukkancs) Zoltánnál olvasztja le az “áramköröket”. A kormány külügyi szóvivője szerint a Guardian cikke valótlanságokat állít, azt erős túlzások jellemzik, melyekkel tudatosan értelmezik félre a miniszterelnök szavait. Mivel ez már nem első eset, a kormány “intézkedéseket” fog kezdeményezni. Kovács szerint ugyanis a halálbüntetés kérdését nem a miniszterelnök, hanem “a magyar emberek” tartják napirenden. Márpedig ha a választók beszélnek róla, akkor a politikának is ezt köll tennie, a miniszterelnök pedig köteles erre reflektálni. Ámde ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a kormány ne akarná betartani “a nemzetközi szerződésekben vállaltakat“, illetve “tiszteletben a szabályokat“.

*

Nos, miként is lehetne erre reagálni? Talán úgy, hogy “Mosdatják már a ‘Szerecsent’ az ő ‘Négerei’ … Halált (nem) megvető bátorsággal!“. (“Merjünk nagyok lenni, merjünk kiállni véleményünk mellett, merjünk bátrak lenni!” – már hogy el ne feledjük a Lényeget!)

Ez a világ leggyávább kormánya. Pont olyan, amilyet ez a teszetosza és gyáva nép megérdemel!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Megalázva, kihasználva

Megalázva, kihasználva” – ez a két szó jellemzi legjobban Magyarországot Putyin tegnapi “látogatása” után. Orbán pedig ehhöz önérdekből asszisztált! … Ki is itt a hazaáruló?

Putyin látogatásában nem csak az volt a botrányos, hogy fogadásával az Orbán-kormány gyakorlatilag megsértette az Európai Tanács azon, tavaly márciusban hozott határozatát, miszerint az EU tagállamai beszüntetik Oroszországgal a “rendes” kétoldalú kapcsolatokat, hanem a “kivitelezése” is. Kezdjük csak magával a késéssel! Egy órán állt (“lehegesztett”) haptákban gyakorlatilag egész Budapest, no meg a teljes magyar “vezérkar”. Ezek után nem módosított programot (várjon csak a “cselédség”, a meghódolt “bojárság” a Cáratyuskára!), hanem elment koszorúzni többek között egy olyan sírkertet, ahol az “56-os ellenforradalmat” leverő “szovjet hősi halottak” nyugosznak.

Közbevetve:

Nem az a bajom, hogy Putyin “szovjet” (tehát orosz és “egyéb” nemzetiségű) elesett katonák előtt tisztelgett, hanem az, hogy ez osztán egyáltalán nem a halottaknak szólt! Sokkal inkább az “önsúlyánál” fogva méltán összeomlott Szovjetuniónak, no meg annak a Birodalmi Eszmének, melyet ő és társasága (“sziloviki”) képvisel, s érvényesít hullahegyeket produkálva mostanság Kelet-Ukrajnában. Merkel bezzeg messze elkerülte a hazánkban szép számmal található német katonatemetőket. Ehelyett a Dohány utcai zsinagógába látogatott, mert ő nem a Harmadik Birodalom, hanem annak Áldozatai előtt tisztelgett. … Micsoda különbség! … “A stílus maga az ember”!

Osztán az a bizonyos két órán át tartó “négyszemközti megbeszélés” (várjon csak Áder, az ország “Legfőbb Közjogi Méltósága“, Orbán cselédje is a sorára!). No meg a Főnökök jelenlétét egyáltalán nem indokló, nulla értékű “egyezmények” aláskribáltatása. No meg az azt követő “sajtótájékoztató”, amelyből mindent meg lehetett tudni, kivéve hogy mi a fenéért is köllött az “EU Büdösbogarának” fogadnia ezt a messziről bűzlő “Nemzetközi Görényt“. Aki a nyilatkozatában odáig vetemedett, hogy az általa két nappal korábban Minszkben aláírt fegyverszüneti megállapodás egyértelmű megsértését (a “Donbaszi Kozákok” az ő engedélye nélkül még a gatyájukat sem merik letolni, nem hogy lövöldözni!) azzal magyarázta, hogyaszondja: amíg az ukrán vezetés “nem fúj visszavonulót“, addig hullani fognak az emberek, s bár a minszki megállapodás “egy jó kompromisszum“, a tűzszünet megsértése “előre látható volt“, ennek pedig “nem is lesz vége“, amíg az ukrán “döntéshozatalért felelősek nem ismerik be, hogy a konfliktust csak békésen lehet rendezni” és be nem látják, hogy “veszíteni tudni kellene“.

Orbán pedig csak bólogatott. Eszébe nem jutott volna “latens” vitába szállni A Vendéggel ugyanúgy, mint ahogy azt Merkellel tette két héttel korábban. Sima mosollyal tűrte Putyin bunkóságait, “szavahihető és megbízható” politikusnak nevezve őt, aki cinikusan az ukránokra tolta a két nappal korábban a saját aláírásával hitelesített ígérete megszegését! Közben pedig közismerten “pörge” nyelvén végigcsorgott a maffiás pénzéhség nyála annak hallatán, hogy Példaképe, Legújabb Régi Jóbarátja olyanokat mondott, hogy micsoda faszányosan előnyös üzlet Magyarországnak a “Pakstum“, és “jó lehetőségek vannak” a magyar-orosz gazdasági együttműködések “kiszélesítésére“, azaz újabb, zsebre vágható moszkvai baksisok megszolgálására. … Persze időnként kérnek majd cserébe “valamit”.

Mert hogy már eddig is “kértek”, az biztos. Például ezt a magyar érdekek szempontjából nem hogy teljesen fölösleges, de egyenesen káros Találkozót is. Amelyen lényegében semmi fontos megállapodás nem született. Még akkor sem, ha Don Vittorio, avagy ha tetszik Viktor Győzövics olyanokat brunnyantott ki az orra alatt hordott ánuszán, hogy most osztán nekije tényleg sikerült “biztosítania” a honi gazdaság és a Tiszteltlakosság gázellátását. Holott ez már korábban megtörtént! Ezt maga a “Qrmány” energetikai államtitkára, Aradszky András kotyogta ki még hétfőn az Országgyűlésnek nevezett bábszínházban.

Akkor mire volt jó ez az egész “Lerohanás”? Arra, hogy ösmételten sikerüljön olyan újságcikkeket kiprovokálni, mint például a brit “The Guardian“-é. Avagy olyat, ami a “The Washington Post“-ban jelent meg? Netalán olyasmit, ami még konkrétabban fogalmazódott meg a “Deutsche Welle” oldalán? Csakis azért, hogy a “Teremfociminisztérium” által kinevezett, (párt)karrierdiplomata, “hejesíróbalynok” nagyköveteink beélesíthessék a pennáikat? Hogy a már az elmúlt esztendőkben is nevetség tárgyát képező “sajtólevelező szak” dühödt olvasói megjegyzések formájában fejtsék ki azt a Központi Álláspontot, miszerint Orbán tegnap “megalapozta” a magyar jövendőt?! … Így?!

Hát ezt a “nemzeti érdekeket érvényesítő külpolitikát” legitimálták azok az “ellenzéki” frakcióküldöttek, akik a minap elfogadták Viktor Győzövics és vitéz Budakeszi Villatulajdonos meghívását arra a találkozóra, melyen állítólag “egyeztetés” történt a “célokról”. Azon nem csodálkozom, hogy a Dülledtszemű Nemzetvezető Testvér odaküldte a famulusát (ez a “párt” is sorba szokott állni a Putyin-kasszánál!). Azon sem, hogy a Hivatásos Főszoci szokása szerint úgy viselkedett, mint egy “Oktondtóbi“. Ámde hogy Szélberni miért mosolygott oly’ decensen, amikor pont az ő pártjának elnöke kérte kölcsön a Putyin-ellenes tüntetésre a Békemenettől a “Nem leszünk gyarmat!” feliratú molinót, azt már nem értem (dehogyis nem!).

Tegnap Putyin megalázta és kihasználta, ha tetszik: megerőszakolta Magyarországot! Orbán meg asszisztált, tartotta ehhöz a “gyertyát”! De legalább kiderült: az elmúlt napokban ki, illetve kik követtek el itten hazaárulást!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hát ezért vagyunk alattvalók!

Éjfélkor rendőri erőszakkal lebontották a budapesti Kossuth téren nyár óta engedéllyel tüntető Ország Gyűlése Mozgalom két sátrát! Senki nem védte meg őket a magukat “demokratáknak” nevezők közül, mert senkinek nem jut eszébe Niemöller tiszteletes híres önkritikája. … Hát ezért vagyunk mi alattvalók!

Két magyar az legalább három párt – hangzik a talán sommás, de mindenképpen találó megállapítás. Hogy ki is ennek a szerzői jogtulajdonosa, azt sajnos nem tudom, de hogy nemzetgyalázásért feljelenteni “őt” nem lehet, az biztos. Nem köll ugyanis ahhoz történelemtudósnak lenni, hogy belássuk ennek igazságát. Ölég csak végig nézni a közelmúltunkat, abból is a Zemútötévet.

Most mindenért a Zorbán Ahibás. Az ő “bűne” az, hogy ebből az országból egy kicsiny, de annál bűzösebb nyomortanya, “pál(putyin)pusztai” demokrácia, “gumicsizmás” diktatúra lett. Ő volt az, aki néhány hónap alatt felszámolta a polgárjogokat, ellopta a manyup-pénzeket, a nyakunkba vágta a Tákolmányt, törvényesen elcsalta a választásokat. Ő a “felelős” azért, hogy idehaza már a koldusokat is kizsebelik a pártbárók, ő az oka annak, hogy se működőképes politikai ellenzék, se valóban független, a hatalmat ellenőrizni képes sajtó nem létezik.

Ez az általánosan hirdetett álláspont. Mármint a magukat bal/lib demokratáknak, független értelmiségieknek, civileknek hazudó tekintő, véleményformálgató megmondóemberek részéről. Pedig a helyzet az, hogy Orbán és “izmusa“, maga az egész Rendszer csupán végterméke annak, amit mi magunk (és őseink) itt, a Kárpát-medencében már időtlen idők óta művelünk. … Önmagunkkal! Leszármazottjainkkal! Ennek lényege: valahányszor csak esélyt kapunk a Világtól arra, hogy egy normális országban normális, polgári viszonyok és viszonylagos jólétben éljünk, néhány esztendei köldöknézés és sült galambra várás után el is vesztegetjük, a tényleges hatalmat a saját kezünkből egy ostoba diktátorra erőltetjük.

Létezik egy gyilkos hormon, melyet tartós és komoly stressz esetén a mellékvese kérge kezd termelni. A “kortizol” hatására gyakorlatilag felborul a szervezet teljes működése, a viselkedésünk szélsőségek (letargia, nagylelkűség, kicsinyesség, dührohamok) között kezd akár egyetlen órán belül is ingadozni, leáll az immunrendszerünk, a kisagy mozgásvezérlő funkciói károsodnak, izomremegések és az ezzel együtt járó “támolygások” jelentkeznek. Ha ez tartósan jelen van a vérünkben, akkor már csak az a kérdés, hogy egy gyors infarktus, vagy egy bármiféle rák végez velünk lassan és kínosan, avagy jön az Alzheimer-kór, s várhatjuk a Nagy Kaszást, a Megváltót éveken át.

Valami ilyesmi munkál a “magyarság” társadalmi “testében”, kollektív tudatában hosszú idők óta. Időnként képesek vagyunk a Nagy Cél érdekében összefogni, osztán ismét hatni kezd ez a “szociokortizol”, s a “tömbök”, a “sziklák” kavicsokká, porrá omlanak (lásd még: “Maroknyi székely, sziklik mint a porla…” – hehehe! … bocsánat!). Már az orbanizmus kezdetén is voltak nagyobb tüntetések, jöttek létre komolyabb mozgalmak (pl.: “Milla“). Osztán mi is lett a vége? Darabokra hullottak, mert a Szervezők nem a Közös Célt, hanem az Önmegvalósítást, a saját, szerintük nagyszerű és megcáfolhatatlan Igazságukat hajkurászták (Erről itt egy kitűnő interjú, mely a 168 Órában jelent meg! Sokat mondó, bár nem erre szánták.). Ugyanez vonatkozik a magukat “demokratáknak” tekintő hivatásos ellenzékiekre, pontosabban az ilyen pártokra (és sajtómunkásokra) is: látszólag kőkeményen harcolnak az orbanista rendszer ellen, miközben ennek kegyéből létezhetnek, ettől kapják a Köz pénzét, ennek a “bábszínháznak” a haknizó szereplői. Amikor pedig valaki(k) ténylegesen kezed(enek) csinálni is valamit, rögvest jön a fumigálás, a lenézés … persze csakis azután, hogy már megpróbálták alaposan agyonhallgatni az egészet (sikertelenül!). A következmény pedig az, hogy “Itt ül az (orbán)idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, …“!

Tavaly nyár óta tüntet folyamatosan az Országház előtt az Ország Gyűlése Mozgalom. Ez a “maroknyi székely” két sátorban ücsörögve éjjel-nappal “porlik, mint a szikla”, közben pedig “Arcom mossa eső és szárítja a szél…“, mert a “Novaja Kossuth Plosagy“-ról kivágták az összes fát. Engedéllyel teszik mindezt, hiszen a Mozgalom vezetője, Szabó “Tuareg” Gábor gondoskodott róla, hogy a “Demokrácia tere” legyen az a néhány négyzetméter, mely a parlament mögötti területen, sötétszürke gránitlapokból (made in Gánti Kőbánya?) kirakott részen található.

A Maffiahatalom kénytelen volt így őket elviselni, a honi sajtó pedig agyonhallgatni. Osztán, hogy már a német ARD-től kezdve a horvát állami televízió forgatóstábjáig szinte már mindenki foglalkozott velük, hát a honi sajtó is úgy gondolta: ideje ejteni erről is néhány keresetlen szót. Meg is történt január 26.-án, egy a hvg.hu oldalán megjelent rendkívül jól megírt, de gennyes kis lejárató cikkel, amely elsősorban “Tuareget” akarta karakter-gyilkolászni. Hogy ebből mi, mennyi és hogyan volt az igazság, azt nem vagyok hivatva megítélni. Ámde ha az újságíró ennyi mindent tud az OGYM vezetőjéről, akkor miért pont most, a sátoros tüntetés kezdete után hónapokkal tartotta szükségesnek közzé tenni az információit? … De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy tegnap éjfélkor, a Merkel-látogatás “biztonsági intézkedéseire” hivatkozva, egy rakás rendőr nekiállt elbontani az egyébként engedélyes tüntetés két sátrát. Mindezt Hajdú tektábornok, Orbán Viktor elő- és utánfutója, belberki testőrzője parancsára. Ez ugyan törvénytelen, lévén az OGYM-mel már korábban is meg lehetett beszélni az “okkal” történő “költözést” (ráadásul a “bontási határozat” életbe lépése pillanatában Tuareg mobilját is blokkolták “valakik”!), de ez nem érdekelt senkit!

Senki nem ment oda megvédeni egy törvényesen engedményes tüntetés törvénytelen felszámolását (erőszakkal történt “ideiglenes felfüggesztését”), mert itt mindenki csakis a maga elméleteivel, a saját pecsenyéje sütögetésével van elfoglalva, de közben tátott szájjal várja a “sült galambot”!

Azért, mert se a Hivatásos Ellenzéknek, se a tüntetéseket szervező, ilyen-olyan Civileknek nem jut eszükbe Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller tiszteletes, az NSDAP korábban elkötelezett szavazójának híresen önkritikus mondatai:

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Kommunist.
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Gewerkschafter.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Als sie die Sozialisten einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Sozialist.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Als sie die Juden einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Als sie mich holten,
gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Hát ezért vagyunk mi, mindahányan Alattvalók, egy ócska bábszínház koszlott, nyomorgó “szereplői”! … Egyeseknek a Harminc Ezüstért!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hülyék

Az Orbán-rendszer egyik legkirívóbb aljassága, hogy egy teljesen normál adásvételi ügyletet elébb a pártszolgálatos sajtójának tolla hegyibe tűzet, osztán a “megszokott minőségű” szócipelőikkel kisajtótájékoztatja, majd a szokásos módon (tehát 72 órán belül) törvénykezik is róla. … Sajna az Ellenzékben is vagyonnak eme módszer eltanult követői, bár ők még nem képesek a fentebb említett, rapidtörvénykezésre!

Tulajdonost váltott a magyarországi “TV2“. A korábbi birtokos, a “ProSiebenSat1” eleddig ismeretlen összegért a “TV-HU1 Kft.“-nek és a “TV-CEE1 Kft.“-nek értékesítette a TV2-t is üzemeltető MTM-SBS Zrt.-t. A két “vevő”: Simon Zsolt vezérigazgató, illetve Yvonne Dederick, gazdasági igazgató, kik közül az előző még csak nem is tagadta, hogy ők pusztán strómanok, a valódi vevők pediglen bizonyos “magyar magánszemélyek, illetve cégek“. Tette mindezt pediglen még jóval a Karácsony előtt (a linket ld. itt!)!

Karácsony után a Téellenzék is hajlandó volt felébredni a “Bejglikómából” és nagynehezen leesett náluk az a bizonyos “tantusz“. A magyarországi Népszava ma, 14:24-es tudósítása szerint ugyanis az EmeszpéPM két avatott szócipelője, Braun Róbert és Szigetvári Viktor urak közös közleményt intéztek az eladó német cég vezérigazgatójához, Thomas Ebelinghez azt firtatván, hogy vajon e német úr tisztában vagyon-e a valódi vevő(k) kilétével, akik a gyanújuk szerint nem mások, mint bizonyos “Fidesz-közeli gazdasági érdekcsoportok“.

No itt jön az, amit nem értek … illetve dehogynem!

  1. Ugyan mijafasz köze van Braun és Szigetvári uraknak, meg az általuk “megjelenített” pártoknak ahhoz, hogy egy német cég kiknek, mikor és hogyan adja el a magyarországi érdekeltségét? Az igaz ugyan, hogy “mindenki tudhassa” a Valódi Vevő illetőségét, no meg a Pártállam-maffiás “irányultságát”, de akkor tessenek az Illetékes Hivatalhoz fordulni és nem az Eladótól bármit is számon kérni!
  2. Ugyan mijafaszér olyan fontos (lett hírtelen) a TV2 eladása egy SimicskaNyerges érdekeltségnek, amikor ez az adó bizonyítottan sokkal kormánypártibb és fideszesebb, mint maga a Királyi Tévé? Az Orbánpárt nem csak sokkal felülreprezentáltabb mindenféle műsorban, mint az Ellenzék, de ezt már a Szoclib-kormányzás idején is lehetett tapasztalni, például a hírhedt “Orbános-Hátizsákos“, mélyen a melegig benyalós “riport”-tal! (Ennél gusztustalanabbat még a TahóTV sem csinált a Felkapaszkodott Felcsútival!) Hát tényleg olyan nagy baj, hogy a Nemzetes Nertársak immáron a saját (azaz a MI) pénzükből csinálják maguknak a saját tévéjüket és nem a német tulaj kontójára? Ráadásul ugyanazt! … Csak “jobban”!
  3. Ha Braun úrnak akkora problémája vagyon egy (nem is létező)  független kereskedelmi tévéadó hírszerkesztési metódusával (mely esetben egy a Hír TV-től “áthozott” politikai gauleiterrel lett “megerősítve”, illetve szupervizálva), akkor talán megkérdezhetné a korabeli, döntéshozói jogköröket birtokló párttársait (pl. Puchpithecust), hogy ugyan anno miért lett győztes az MTM-SBS, meg az RTL Klub, a Baló-Palmer-féle “TV3” helyett? Ha akkor nem az Oligarchák döntenek, ma is lenne(?) talán még egy Valóban Közszolgálati, de kereskedelmi csatorna! … Igaz, azt meg 2010-től az Állampárt simán megfojtotta volna! … No de legalább addig!

Összefoglalva tehát: a Két Szócipelő ne a német tulajdonoson keresse a Valódi Tulajdonosnak való eladás Felelősségét, hanem Az Alapvető Hibát sokkal korábban elkövető, korabeli párttársaikon! Meg azt, ahogyan akkor meg eddig is a Saját Sajtójukkal bántak!

Komolyan érdekelne, hogy a Ballib Oldal kormányon miért nem volt képes a maga Oligarcháival ugyanazt a Médiabirodalmat kitenyészteni, mint a Jobbkonz Oldal ellenzékből? Ennyire hülyék lennének?! … Igen!

… és ezt …

szendamondja!


A NAV, a Botrány és a Töketlen Ellenzék

A hírhedt NAV-botrány, meg az, ahogyan ezt a T. Ellenzék egy jelentős része “kezeli”, jóval túlabb mutat egy szimpla adócsaláson, a hivatali korrupción, meg a magyar ellenzéktől megszokott taktikai és stratégiai töketlenkedésen. Itt már nem csak az vonható komolyan kétségbe, hogy az oppozíció valóban le akarja-e váltani a jelenlegi kormányt, hanem az is, hogy egyáltalán működőképes-e a komplett Magyar Állam!

Ha megkérdeznénk egy profi kampánystratégát arról, hogy mit szeretne jobban: a saját pártjának egy jól menedzselhető választási programot, avagy a kormánypárt háza táján egy jó szaftos, korrupciós botrányt, szerintem az habozás nélkül az utóbbit kérné. Nem is csoda, hiszen az ellenfelet lejárató, karaktergyilkos, negatív üzenetek megfogalmazásához és terjesztéséhez sokkal kevesebb energia szükségeltetik, mint önmagunkról, a társadalomnak tett ajánlatunkról pozitív képet fölfösteni.

Nem tudom, hogy a komolyan vehető magyar ellenzéki pártoknak kik adják a népszerűsítési tanácsokat, de abban egészen biztos vagyok, hogy az elmúlt bő három esztendőben nem volt egyetlen napjuk sem, amikor valóban jól érezték volna magukat. A jelenleg regnáló kormány és annak pártjai eleddig már számtalan esetben nyújtották szinte tálcán a könnyen kommunikálható eseteket (nyílt korrupció, lopások, hatalommal való visszaélések, jog- és vagyonfosztások) önmaguk lejáratására, olyanokat, amelyek bármelyikétől egy kampánymenedzser szájában összefutna a nyál, ám az ellenzék gyakorlatilag nem csinált semmit, még az egyre toronymagasabb labdákat sem csapta le. Ebből pedig óhatatlanul következik a kérdés: egyáltalán komolyan vehető-e az Ellenzék ellenzéki mivolta, tehát az, hogy teljesen normális magatartást követve, a hatalom megragadására törekszik? Különösen indokolt ez egy olyan, a magyarországihoz hasonló esetben, amikor a kormányzati hatalmat birtokló/bitorló pártok tevékenysége hatalmas károkat okoz a Társadalom és az Állam életének valamennyi területén.

Nem sorolnám a példákat, hiszen mindenki tudja, melyek voltak azok az egészen kirívó esetek (az Alkotmány megpuccsolása, a Manyup-pénzek lenyúlása, a visszamenőleges és személyre szóló törvénykezések, az egyre szemtelenebb közbe’ szerzések, az egészen elképesztő kinevezések, stb.), amelyek az ellenzék hangos tiltakozásai, illetve a társadalmi ellenállás megszervezései után kiáltottak … volna. Ámde ezek rendre elmaradtak, amit egyáltalán nem lehet azzal magyarázni (ennek ellenére ezt teszik!), hogy az oppozíció pártjai kommunikációs karanténba vannak zárva, hanem sokkal inkább azzal, hogy azok vagy nem tudják, vagy nem hajlandóak betölteni szerepkörüket, ellátni funkciójukat, feladataikat.

Természetesen van igazság a “Kommunikációs Karantén” elméletében is. Tény, hogy a mindenki számára könnyen hozzáférhető csatornák hír- és egyéb műsoraira alaposan rátelepedett az Orbánpárt. De még a legelvadultabbak sem tudják teljesen kiszorítani az ellenzéket, amely ha hajlandó lenne lesüllyedni az egymondatos, tömör fogalmazásokra, akkor üzenete még a maximális ellenállás esetén is átjutna a társadalomhoz. Ugyanakkor az sem felel meg a valóságnak, hogy Magyarországon már egyáltalán nem létezik független média. Van, de az sem hajlandó ellátni ellenőrző, tényfeltáró, informáló funkcióját. Ezt persze lehet azzal magyarázni, hogy a különböző orgánumok tulajdonosai nem akarják összeakasztani a bajuszt a valóban nagyon agresszív Hatalommal, mert ott lebeg Damoklész kardjaként a fejük fölött a Diktatúra által létrehozott kényszerítő, egzekúcióra is képes eszköztár (Médiatörvény és -hivatal, rendőrség, ügyészség, NAV, stb.). De a helyzet az, hogy a híreket és tudósításokat, a riportokat nem a tulajdonosok, hanem a zsurnaliszták írják, akiknek igenis (és ugyancsak) van … lenne erkölcsi kötelességük a Társadalommal szemben, amit azonban többségük nem hajlandó teljesíteni, mert féltik az állásukat, a megélhetésüket, s bár pontosan tudják, hogy ez a “társasjáték” csak addig működik, amíg ők partnerek ebben, mégsem hajlandóak megtörni az ördögi kört!

Nemrégiben már leírtam, hogy mióta hiányolok egy Bizonyos Nevet (meg a hozzá tartozó összeget) a Leggazdagabb Magyarok Listájáról. Igen, Kedves Olvasóm, Orbán Viktorról vagyon szó! Ez az alak huszonnegyedik esztendeje él már a Köz pénzéből, s ugyanennyi idő alatt hatalmas, a hivatalosan kimutatott jövedelmével egyáltalán nem igazolható vagyonra tett szert. Tessék mán nekem hihetően elmagyarázni, hogy azok a szakzsurnaliszták, akik oly’ kimagasló tehetséggel tudták “megállapítani” Csányi, Demján, Széles, avagy Mészáros vagyonát, miért nem teszik meg ugyanezt Orbán esetében is? Tudom, ezek ilyenkor azzal szoktak védekezni, hogy csakis a hivatalosan rendelkezésükre álló adatokból tudnak dolgozni, minden más csak alaptalan spekuláció lenne. Igen, tényleg? Akkor hol marad már legalább két esztendeje ezen listáról Simicska Lajos, aki a hivatalos adatok alapján csak a Közgépből vett ki idén 3 milliárdnyi osztalékot és csakis ezzel az összeggel simán belefért volna az Első Százba?! Arról már nem is beszélve, hogy egy ennyit tejelő cég vagyonértéke messze magasabb, mint a kivett nyereség! Nem merik megtenni, mert tudják, hogy Simicska is csak ugyanolyan stróman, mint Mészáros Lőrinc és a valódi tulaj maga a jelenlegi miniszterelnök? Vele meg nem mernek ujjat húzni? Márpedig szerintem igenis közünk lenne ahhoz, hogy ez a fickó eleddig mennyit lopott már ki a Közösből!

Avagy itten vagyon a legújabb, a NAV-botrány! Ez pedig semmi másról nem szól, mint hogy az Állam aktív (avagy kellően passzív) közreműködésével, ciklusokon át, a mindenkori kormánypártok (legyek nagyvonalú:) egyes vezető kádereinek tudtával és beleegyezésével irgalmatlan összegeket loptak ki a Közösből, amiből osztán alaposan megfinanszírozták ugyanezen pártok működését … meg (gondolom én … is!) az érintett káderek megtollasodását. Ki köllene vizsgálni a dolgot? Igen, de kinek? A NAV-nak, a rendőrségnek, az ügyészségnek? Igen! Teszik a dolgukat? Nem! … És ezzel mindenki tisztában van, de ahelyett, hogy ezeket a hatóságokat piszkálgatnák, inkább a (tapasztalatok alapján) semmirevaló Parlamenti Vizsgálóbizottság felállítását erőltetik, osztán meg az egyik hírportál azon anyázik, hogy a szocik, meg a DK nem hajlandó a nácikkal együtt aláírni, a másik pont ezt helyesli, a harmadik meg – lévén jobb nem jut az eszébe – a pártfinanszírozási anomáliák (juhéj, de “finom” voltam!) okán gyurcsányozik egy jóízűt! … Na ebből a kakofóniából igazodjon ki az eseményeket szorosan nem követő Átlagpolgár, akinek így mán’ megint csak az “jön le”, hogy egyrészt korrupt az egész politikum és persze esmét “gyurcsányahibás”! Az Igazság meg szépen ottmarad, ahol volt (a szőnyeg alatt), a pénzek továbbra is mennek ki az államkasszából, bennünket ezért agyonadóztatnak, a mindent takargatni akaró Orbánpártra, meg az egész díszes, a ki nem nyitott Horváth-dossziéban ott ékeskedő Oligarchiára pedig senki nem süti rá az egyébként jól megérdemelt “Csaló” bélyegét!

Sajtó, ellenzék, kormánypárt, maga a komplett közigazgatás, azaz Az Állam teljes mértékben működésképtelen, mert a Társadalom ezt hagyja! … mert az is működésképtelen!

… és ezt …

szendamondja!