Szegény Dzsoni és Árpika

Rendkívül érdekes és tanulságos telefonbeszélgetés leirata került ma délelőtt a szendamondja birtokába. A hívott fél Lázár János, a Miniszterelnökség leendő minisztere, a hívó pedig Habony Árpád, a Maffia-párt kommunikációs főguruja. A “Forrást” természetesen nem nevezhetem meg, legyen elég róla annyi: möglehetősen jól ismeri az egész díszes garnitúrát.

Lázár János kedvetlenül és kialvatlanul ül a dolgozószobájában. Reggel fél nyolc van, s nem csak odakünn, de odabent is borús a hangulat. Megcsörren a jelenleg még csak államtitkár titkos magántelefonja, melynek havi költségeit – konspiratív okokból – kénytelen a saját zsebéből fizetni.

Lázár: Szevasz Árpi! Hogyhogy most hívsz? Megegyeztünk, hogy ezen a számon csak akkor beszélünk, ha már otthon vagyok.
Habony: Szevasz Dzsoni! Hogyhogy most? Csak nem akarod azt mondani, hogy Bent vagy?!
L.: De.
H.: Ilyenkor?!
L.: A Tudodki berendelt. Ki kellett adnom egy közleményt!
H.: Olvastam, alig tíz perce. Ezért is hívtalak. Befizeted azt a bizonyos két millát? Miért?
L.: Mert rám parancsolt.
H.: A Tudodki?
L.: Ő.
H.: Akkor sem értem a dolgot. Mióta érdekli Őt már megint, hogy ki mennyit lop? Egyáltalán: mióta érdekli Őt már megint a pénz?
L.: Aszondta nekem, hogy “ez az egész ügy rossz fényt vet a kormányra és a pártra“, s hogy tegyem tisztába a dolgot azzal, hogy a zsebembe nyúlok.
H.: Ez marhaság! A Hülyéinknek azt magyarázunk be, amit akarunk! A többiek meg le vannak szarva!
L.: Én is ezt mondtam, csak nem pont így. Tudod, hogy milyen … biztos csak meg akart csicskáztatni.
H.: Ja, mint az időjárás … és egyre rosszabb! Amióta megint kétharmados, tényleg egyre inkább elhiszi, hogy az Ő seggéből süt a Nap és Ő fingja a passzátszeleket. Pedig ez az egész Cirkusz egy baromira pontosan összehangolt csapatmunka. Egyedül nem ketyegtetheti, csak velünk együtt!
L.: Na, próbáld ezt te elmagyarázni Neki! Szerintem még téged is seggbe kúrna.
H.: Az ki van zárva, kispajtás! Én mindent tudok!
L.: Gondolod, hogy én nem? Te is tudod: évek óta én dolgozom helyette, Ő meg csak ül a babérjain és fényesíti a koronáját. Közben meg megszopat néhány embert, mert Neki akkor éppen úgy tetszik. … Hát, most én kerültem a cső végére ezzel a szaros két millával. … Bazdmeg!
H.: Baszkikám, igazad van! Istent csináltunk belőle, s ez a vidéki tahó meg már el is hiszi, hogy Ő tényleg az. … Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon!
L.: Tudom, de végül is nem a mi hibánk. Hiszen kampány-szempontból ez tök’ helyes volt. A baj az, hogy a közelébe engedtük azt a sok trógert, akik személyi kultuszt csináltak köré és véresre nyalják az aranyerét. Ráadásul már a legutóbb soron következő Kezelését is kihagyta. Hiába rimánkodott Neki mindenki, nyálasra ordította a pofánkat és azt mondta: neki most kampányolnia kell, mert rajta kívül mindenki hülye meg lusta ehhez! … Mondja ezt ő, akit már évek óta semmi más nem érdekel, mint a foci, a hülye stadionjai …
H.: Aha! Azt kurva kemény volt megmagyarázni, de sikerült! … Hehehe!
L.: … meg a pöffeszkedő szopatás! És még olyanokat is, mint én, aki a belét dolgozza ki Érte, meg a Vállalkozásért! Nekem üzeni meg Brüsszelből, hogy a “Vadászat-ügyeim” … így mondta: “ügyeim”! … pökhendien, a magas lóról! … nekem! … hogy az a jóbüdös … Szóval az ügyeim után szerinte az a minimum, hogy a kétmillát bedobom a kasszába!
H.: Te Dzsoni! Még is mi a lópikulára ment el az a fejenként és éjszakánkénti negyedmilla?
L.: Biztos emlékszel, hiszen mondtam: a Vajna bemutatott nekem egy dögös macát. Nem mondom, nagyon jó bőr volt. … Szóval elvittem őt két-háromszor ide-oda. Presze a napidíja baromi magas volt … de közkasszából a fene se bánja!
H.: Ne hülyülj már! Napi negyedmisit fizettél egy kurvának?
L.: Adtam volna én többet is … közkasszából? … miért ne?! … hiszen az is a miénk! … Szóval az a helyzet, hogy az a csaj, … Te! … az nagyon tudott! Sajnos aztán le köllött mondanom róla.
H.: Miért?
L.: Endike visszavette saját használatra, én meg nem szólhattam semmit, hiszen papíron mégis csak az ő felesége. Nem? … bár mi fizetjük! … a nőcit is!
H.: És ez a vadászat? Mi a fene kerül 23 millióba egyetlen hétvége, még ha Csehországban is?!
L.: Ezt te nem értheted. Ezek a grófok, bárók meg főhercegek sok pénzbe kerülnek ám. Ráadásul ott van még ez az Oszter! Hát te! Ez annyit iszik, hogy attól egy jobbérzésű bivaly kiterülne! De nem ő! … Ráadásul még a piához is ért. A múltkor … tudod, amikor Soponyán vadászgattunk az Úri Néppel …
H.: Tudom. Megbuktál azzal is!
L.: … szóval vittem neki ötszáz palack, amerikai exportból visszamaradt Aszút. Megkóstolta, majd azonnal ki is köpte, s legalább egy órán keresztül azt ordította, hogy én szándékosan meg akartam mérgezni őt azzal a “reduktív szarral“! … A vén iszákos ugyanis egyből rájött, hogy a vinkó az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház kicsit megházasított készletéből származott!
H.: Erről jut eszembe! Te Dzsoni, ezt a cseh vadászatot nem tudtad volna valamilyen strómanon keresztül fizetni?
L.: Árpi, mondtam neked, hogy te nem érted ezeket a Főrendeket. Mielőtt elfogadnák a meghívásodat, igenis megnézetik, hogy a számla alján a te aláírásod szerepel-e. Ha nem, többet szóba se állnak veled! … Ezek ilyenek.
H.: És ez a kétmillás ügy hogyan jutott a Tudodki fülébe.
L.: Tegnap az a rohadt komcsi bíró hozott egy részítéletet, s azt valamelyik talpnyaló szemétláda rögtön besúgta a Tudodkinek. … Valószínűleg ez a geci Rogán lehetett, aki az én pozíciómra ácsingózik folyamatosan. Pedig ha tudná, hogy micsoda aranyélete van frakcióvezetőként?! … Nem neki kell egyedül működtetni ezt az egész kurva országot, meg a kupleráj kormányt is … ráadásul évek óta a Tudodki közvetlen közelében!
H.: De jó, hogy említed a Rogánt. Lenne itt egy kis elintéznivaló.
L.: Mi van már megint azzal a kis getmájerrel? Valamelyik sajtós geci talált a nevén egy újabb ingatlant?
H.: Nem, ez még a régi ügye. Tudod, amikor naponta derültek ki a vagyontárgyai, én az egyik szokásos találkozómon megállapodtam Attilával, hogy ezt sem piszkálják a kampányukban … a Tudodki paksi bizniszével egyetemben. Cserébe azért, hogy ők illendően elveszítik az összes választást, megígértem Attilának, hogy rendezzük a pártja adósságait. Ezzel most mi van?
L.: Ja! Tudom már. … Szóval ezzel az a helyzet, hogy egyelőre nem fizetünk. A Tudodki szerint Attila pozíciója megrendült, így semmi biztosíték nincs arra, hogy bent tudja tartani a pártját a NER-ben. Bizonytalanra pedig nem baszunk ki az ablakon legalább két milliárdot! Kptak így is eleget. Ez a központi álláspont, légy szíves közölni vele!
H.: De Attila most azért van bajban, mert megelőzte őt a Gábor. Az meg azért történt, mert későn kezdtünk kovácsbélázni! Ráadásul megígértük!
L.: Ezzel én is tisztában vagyok Árpi, de a központi álláspont akkor is ez. … Próbáltam ugyan elmagyarázni Neki, de tudod milyen, ha már legalább két hónapja nem adtak Neki valamilyen frissen szintetizált új gyógyszert!
H.: Tudom, ne is mondd! Egyre rosszabb a helyzet! … Na jó, később beszélünk. Szevasz!
L.: Szevasz sorstársam, szevasz!

Szegény Dzsoni és Árpika! Bizony nem egyszerű az ő életük sem.

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “Szegény Dzsoni és Árpika”

  1. valaki szerint:


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s