“Odaát” sem mindenki hülye!

Nem csak “Ideát“, a republikánus ballib oldalon látják azt pontosan, amit Vityu kán művel az országgal, tehát velünk, mindnyájunkkal. “Odaát” is vannak valódi “jobboldaliak”, igazi “konzervatívok”, csak őket azért nem “látjuk”, mert a Bábmester kitiltotta őket a bábszínházból. Ezek egyike az az alábbi cikk szerzője. (Az eredeti linkje a közölt cikk címe alatt vagyon!)

Solymosi Frigyes:

A konzervatív értelmiség felelősségéről

Az elmúlt hónapokban drámai eseményeknek lehettünk tanúi. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kétharmados többség megszerzésének veszélyei is vannak. A hatalomban lévő politikusok hajlamosak arra, hogy az intézkedések garmadát hozzák létre, anélkül hogy azokat előtte megtárgyalnák az érintett társadalmi rétegekkel. Úgy tűnik, hogy Habony Árpád, aki állítólag társadalmi munkában végzi tanácsadói feladatát – aki szinte egy személyben átvette a korábbi „Vének Tanácsának”, a Szövetség a Nemzetért és a Nemzeti Kör szerepét –, nem tud megbirkózni feladatával.

1. A kormány közelmúltban hozott sajátságos, át nem gondolt intézkedései hatalmas társadalmi felzúdulást váltottak ki. Mindezt „színesítették” az adóhivatallal és vezetőjével kapcsolatos jelenségek és néhány kormánypolitikus szemet szúró költekezése. Örülhetünk annak, ha kivételes helyzetben lévő politikusaink és tehetséges vállalkozó barátaik gyarapodnak. Alapvető és megbocsáthatatlan hiba viszont, ha képtelenek számot adni hirtelen gazdagodásuk rejtelmeiről, ha teljesen hülyének tekintik a társadalmat. A hatalomban lévőknek még a látszatát is el kell kerülniük, hogy visszaélnének lehetőségeikkel. Nálunk összehasonlíthatatlanul fejlettebb országok társadalma sem tolerálja a politikusok túlzó, fényűző életvitelét.

2. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az események egyelőre nem igazolják a kormányfő tusnádfürdői beszédének elemeit a hanyatló Nyugatról és a gazdasági fejlődést mutató keleti példaképeinkről. Néhány új történés: Törökországban a különleges demokrácia keretében harminc újságírót tartóztattak le és elfogatási parancsot adtak ki az államfő riválisa ellen; drámai gazdasági visszaesést vizionálnak Kínában; régi-új barátunk, Oroszország, a paksi erőmű fejlesztője pedig a gazdasági összeomlás szélén áll. Szakmájából kifolyólag a „hanyatló” nyugati és az „erőtől duzzadó” keleti országokban sokat járt kutatóként egyelőre nem ajánlom a fiataloknak, hogy ezekben az országokban keressék boldogulásukat.

Tagadhatatlan, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz a hazai pártcsatározásokban kiemelkedő sikereket ért el. Az „egy a zászló, egy a tábor” program keretében beolvasztotta vagy eltüntette a rendszerváltozás után alakult és a politikában jelentős szerepet játszó jobboldali pártokat, és – különböző tényezőknek köszönhetően – már másodízben kétharmados többséggel alakított kormányt. A sikeres politizálás azonban nem csak a belső ellenfelek legyőzéséből, a kormányrúd megszerzéséből, megtartásából áll. Ami számomra rendkívül aggasztó, az a külpolitika, pontosabban a demokratikus országok véleménye hazánk kormányzásáról. Kevés ország dicsekedhet azzal, hogy az Egyesült Államok régi és új elnöke, a Republikánus Párt vezető szenátora, korábban pedig az EU-bizottság számos vezető politikusa kemény bírálatot fogalmazott meg a kormány politikájával kapcsolatban, nem beszélve az amerikai és európai sajtónak politikánkat elmarasztaló töméntelen írásáról. Be kell vallanunk, hogy hazánk, pontosabban a kormányunk nemzetközi reputációja olyan szintre süllyedt, amivel a kelet-európai országok egyike sem büszkélkedhet. Nyugaton már alig állnak velünk szóba, kénytelenek vagyunk Kelet felé kapcsolatot keresni. Az ember csak abban bízik, hogy ennek a programnak a keretében nem vonulunk vissza az őshazába.

Sajnos egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány meg kívánná vagy meg tudná állítani ezt a trendet, nem beszélve a megfordításáról. Azt aligha tekintjük elégségesnek, hogy a kormányfő megbízta a külügyek kezelésével a labdarúgójátékokat szintén kedvelő, de külügyekben tapasztalatlan fiatal párttársát, aki első lépésként drámai személyi változásokat hajtott végre minisztériumában, és menesztette csaknem hetven százalékát a külképviseletek vezetőinek. Mintha ők lennének a felelősök a jelenlegi helyzetért. Annak sincs és nem lesz pozitív hozadéka, ha maradék erőnket és a kormányközeli médiát bevetve próbáljuk a hazai közvéleményt meggyőzni, milyen borzasztó ország is az Egyesült Államok, élén a mindenkori elnökkel. McCain szenátorról, a miniszterelnökről tagadhatatlanul szörnyű kijelentést tevő republikánus politikusról pedig – többek között –„kiderítjük”, hogy ’45-ben „ott somolygott az Enola Gray fedélzetén Hirosima felett, amikor kioltották az atombombát”. Az teljesen lényegtelen momentum, hogy McCain 1936-ban született.

3. A jelenlegi elszomorító helyzet létrejöttében azonban nemcsak a kormánypártoknak, hanem a konzervatív értelmiségnek is felelőssége van. A pártok holdvarától ugyanis joggal elvárható, hogy ne csak tapsoljon, dicsérje támogatott politikai mozgalmát, hanem amikor észleli a rendellenességeket, adjon hangot véleményének. Ehelyett az elmúlt öt évben a kényelmesebb és számára biztonságosabb utat, a hallgatást választotta.

(…)

*

A teljes írás ugyan a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható, de szerintem már ennyi is bőven elég!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Megérte?

A hála nem politikai kategória!” – mondotta volt Pozsgay Imre, miután kiderült, hogy avatott kezek gondosan kiretusálták őt a híres Lakiteleki Találkozó egyes fotóiról. Most ugyanezen mondat igazságán tanakodhatnak azok az újságíróknak álcázott sajtómunkások, akiknek Orbán a múlt pénteken “elengedte a kezét”.

Ma reggel azt olvasom, hogy még múlt pénteken összeröffentette az Örökös MiniElnök azon médiák főnökeit, akiknek évtizedes, kitartó munkáinak köszönheti első és második Kétharmadát is. A Vezér közölte velük: mostantól nincs rájuk szüksége, éljenek meg a maguk tehetségéből, a parasztvakítós pártpropaganda ezen túl kizárólag a “közszolgálati” adókon keresztül özönöl a Zemberek kagylófüleibe.

Ez persze már nem újdonság, hiszen az Agyar Nemzet nagyfőnöke, bizonyos Liszkay Gábor szeptemberben egyszer már panaszosan elnyávogta magát: utoljára a Medgyessy-kormány idején kényszerült áremelésre a lap, mert akkoriban volt ennyire kevés nálunk az állami hirdetés. Erre már csak azért is emlékszem élénken, mert ennél nagyobb önleleplezést egy magát “polgári napilapnak” nevező orgánum részéről el sem lehetne képzelni. Hiszen ebből az derült ki: nem az olvasói (orbanista “polgárok”), hanem Mi, Valamennyien tartjuk el őket, ellentétben az általuk rendszeresen “pártlapnak” dehonesztált Népszavával. (Utóbbi kritikában is volt azér’ némi igazságmag, de a Népszava azóta is kitart és megjelenik, hogy a “sajátoldali” párt “elengedte a kezét”!)

Ami az egész ügy tanulsága, az nem más, mint hogy egy írott, avagy elektronikus hírorgánumnak, annak összes újságírójának soha és semmiféle okból (ideológia, pénz) nem érdemes egy bizonyos, konkrétan körülírható és elsősorban magánérdekeket hajkurászó “politikusok” szolgálatába állni! A Sajtó elsődleges feladata a Köz szolgálata objektív hírekkel, alapos háttérelemzésekkel és tényfeltárásokkal. Azaz betölteni azt a bizonyos “Ellenőrző Funkciót“. Akik ettől eltérnek és pártszolgálatba állnak, élhetnek ugyan ideig-órági (évekig, évtizedekig) kellemes anyagi körülmények között, de egyszer eljő az Igazság Órája. Amikor kiderül, hogy immáron haszontalannak nyilváníttattak az/azok részéről, akit/akiket addig híven, a “gerinc” kioperálásával szolgáltak.

Különösen igaz ez az Orbán-rendszerre. Amelyben a Főmaffiózó időnként kilóra vásárol meg gyenge akaratú és pénzéhes embereket, akiket éppen akkor hasznosnak ítél. Osztán, hogy lejárt a “szavatossági idejük”, avagy feltűntek a színen az Újéhesek, a Méggerinctelenebbek a Mégtalpnyalóbbak, rögvest eladja/eldobja őket. Mint egy kifacsart citromot, mint egy kinyomott fogkrémes tubust. És ami most a “jobboldali” sajtóban folyik, az ugyanaz, mint ami már nagyon régóta a Pártban is: az Orbánnal egyidős “öregek” kiszorítva szinte mindenből, a “fiatalok” pedig most egymást marják a posztorbáni időszak hatalommorzsáiért, a még kifosztható közkasszáért.

Megérte? – tenném fel a kérdést ezen most lapátra, avagy “hidegre” tett médiamunkásoktól, de inkább kihagyom a lehetőséget. Ők úgy sem olvassák a “szendamondját” (ha igen, hát akkor sem “értve”), akik meg időnként rákattintanak a blogomra, amúgy is tudják, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó!

Előbbiek vigasztalására azonban leírnám: hálátlanná vált Hűbéruruk sem járt (jár majd) jobban. Őt meg Legújabb Régi Jóbarátja, Vologya cár vágta át a palánkon úgy, hogy csak nyekkent: Viktor Győzövics szembe ment mindennel és mindenkivel, akivel csak lehetett, hogy megszolgálja a Putyin által tett ígéret rajta álló részét, osztán meg … hehehe! … Röhögnék, ha lenne min.

Nem kétlem, hogy ezen Újellenzéki sajtóbarmokat hamarosan a kebelére fogja vonni az antiorbanista (de legfőképpen egzaltát) Társadalom. Én azonban fenntartom magamnak a jogot, hogy hamis macskazenének halljam majd az Orbán-bírálatokat azok szájából, akik eddig az Orbán-bírálókat bírálták és nevezték hazaárulóknak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Antiidiotikum …”

… (ál)jobboldali értelmiségiek ellen” címmel találtam ma reggel egy kitűnő írást, ismét csak a Gépnarancson. Miközben olvastam, patakzott a könnyem: részben a röhögéstől, részben a szomorúságtól. … Megjegyzem: ha száz évig próbálkoznék, akkor sem tudnék ilyen tökéletes posztot írni, mint Vajnágh Domokos.

Mielőtt belevágnék, szögezzük le gyorsan: valódi jobboldalira, vagy szebb szóval élve, konzervatív értelmiségire a négyszögletű kerek erdőben (melynek bárminemű hasonlatossága a Kárpátok szent bércén található Magyarország nevű képződménnyel csupán a véletlen műve) nehezebb ráakadni, mint a fehér hollóra. A száraz tónak nedves partján kuruttyoló, kiürült államkasszából milliárdokat elherdálni képes, nemzetmentő nagy mellénnyel szociáldemagógiából kártyavárat építő kormány dúlását látva, rég elbujdosott az már, mintsem meg kelljen magyaráznia a lehetetlent és védenie a védhetetlent.

Helyette itt vannak nekünk az áljobboldali értelmiségiek, akik vaddisznócsordaként csörtetnek árkon-bokron keresztül, röfögésük hangjától nem hallatszik sem a fülemüle, sem a pacsirta. Ha pedig valaki Dévénynél új időknek új dalaival készülne betörni, előbb öklelik fel, mintsem könnyelműen a húrok pengetésébe foghatna. Feltúrnak mindent, nem hagynak érintetlenül egyetlen új hajtást sem, miközben ügyet sem vetnek rá, hogy a makkot, amelyből egyre kevesebb hullik már az odvas fákról, mutyilovagok happolják el előlük.

Az áljobboldali értelmiségi alapérzése, hogy a világ kifordult önmagából, amióta Leonardo Da Vinci coming outolt, a tudomány bebizonyította, hogy mégsem a nap kering a föld körül, Charles Darwin pedig kiejtette a száján, hogy az ember a majomtól származik. Szerinte minden rossz azért történik, mert az emberek már nem félik istent, nem járnak templomba, a szent magyar földet sem akarják művelni, inkább eladják a labancoknak meg a sváboknak meg a zsidóknak.

Alapvetően békés természetű, de nem tűri, ha észérvekkel sarokba szorítják. Bontott téglából építtetett, ablak nélküli misztikus-dogmatikus világába csak módjával és némi leleménnyel lehet fényt csalni. Nem árt azért, ha viszünk neki egy napszemüveget, nehogy az a kevéske fény is elvakítsa, mint azt a bizonyos komondort és keresztülessünk rajta!

1. Mivel valójában fogalma sincs a jobboldaliságról, a konzervatív értékrendről, a kirakatnak szánt könyvespolcán Wass Albert kötetek mellett porosodó Bibliát kezében még sosem forgatta, templomba pedig csak húsvétkor és karácsonykor megy, identitását állandóan bizonygatnia kell a külvilágnak. Ezért mantraként ismételgeti, hogy ő keresztény, konzervatív, haza és családszerető ember. Mi, valódi keresztények, család és hazaszerető emberek csak bólintsunk egyet, magunkban pedig tekintsünk rá úgy, miként Jézus tekintett a farizeusokra.

2. A mássághoz való viszonya megrekedt valahol a sötét középkor tájékán. Ezért, ha jót akarunk, kerüljünk minden szót és szófordulatot, amelyben a meleg szó szerepel és véletlenül se kínáljuk melegágyi zöldséggel, gyümölccsel. Ha mégis erre kényszerülünk, titkoljuk előtte, ahogyan azt is, ha szeretjük a Pet Shop Boys-ot, az R.E.M.-et, a Red Hot Chili Peppers-t, vagy éppen Kulka Jánost.

3. Szegénység, munkanélküli, hajléktalan szerinte csak azért létezik, mert a sok lusta disznó nem akar dolgozni, hanem inkább piál, drogozik és ész nélkül csinálja a zabigyerekeket. Ne is kíséreljük meg győzködni az ellenkezőjéről! Jó pontokat szerezhetünk azonban, ha mondandóját azzal helyesbítjük, hogy mindez persze a magyarokra nem igaz, mert az a világ legdolgosabb népe. A szegény, a munkanélküli és a hajléktalan ugyanis az ő világában csak cigány lehet.

4. Az özönvíz óta a világra mért legnagyobb csapásnak a kommunizmust, minden bajok eredendő forrásának pedig a kommunistákat tartja, akiket nemes egyszerűséggel egy kalap alá vesz szocialistákkal, liberálisokkal, anarchistákkal, sőt még a zöldekkel is. Ha nem akarjuk, hogy az akkut meghasonulás súlyos rohamokat idézzen elő, és visszafordíthatatlan károkat okozzon nála, bármily nagy a kísértés, felejtsük el a nyugdíjpénztári einstandot, az államosításnak álcázott gründolási lázat, no meg a rezsicsökkentést, és próbáljuk megállni, hogy Orbán Viktort lekommunistázzuk, az Orbán-rendszert épülő kommunista diktatúrának, vagy szerényebben, Kádár-rendszer 2.0-nak bélyegezzük.

5. Laza horgolású történelem-ismerete alapján, ki másnak, mint a kommunistáknak tulajdonítja a magyar nemzet első számú sorstragédiáját, Trianont, amiért ez a lángoktól ölelt kis ország lassan száz éve képtelen egyről a kettőre jutni, pláne, hogy ehelyett inkább folyamatosan a nulla felé konvergál. Bezzeg, ha újra miénk lenne az a sok erdélyi ciános aranybánya, meg a szlovák paradicsom, és partjainkat ismét három tenger mosná, akkor jöhetne a költő által énekelt tejjel-mézzel folyó Kánaán. Így azonban még Orbán Viktor sem tud csodát tenni, csak szabadságharcolni. Mielőtt minket is magával rántana az önsajnálat feneketlen kútjába, kínáljuk meg egy kis legálisan főzött házi pálinkával és énekeljük el vele a Székely himnuszt (hitetlen és nemzetáruló liberális olvasóink kedvéért itt >>> meghallgatható– a szerk.).

6. A demokratikus jogállam egyet jelent számára a halálbüntetés eltörlésével és a bűnösök felmentésével, ezért ne is kérjük rajta számon a XXI. századi alkotmányozó nemzetrontó gyűlés demokrácia és jogállam korlátozó intézkedéseit vagy a visszamenőleges hatályú törvénykezést. Inkább örüljünk vele együtt a devizahitelesek megmentésének.

7. A szabadság számára maga a káosz és anarchia. Ne próbáljuk felemlegetni, hogy az általa csak rendszerváltoztatásnak nevezett ’89-es események idején még a Fidesz is liberális pártként aposztrofálta magát, mert azonnal rávágja, hogy az csak a leszbi Ungár Klára és a zsidó Fodor Gábor miatt volt, akik szerencsére idejében kiléptek a Fideszből. Ehelyett kenegessük egy kis hájjal és üdvözöljük, hogy végre betiltották a dohányzást a vendéglátóhelyeken.

8. Ne lepődjünk meg, ha más területeken is súlyos fogalomzavarral találjuk szembe magunkat, ha meggondolatlanul beszédbe elegyedünk vele. Az egyenjogúságról például csak az jut eszébe, hogy már egy pofont se lehet lekeverni az asszonynak, az alkotói szabadságról az, hogy Alföldi Róbert melegpornót rendezhet a Nemzeti Színház falai között, az esélyegyenlőségről pedig az, hogy az adóforintjait segélyekre herdálják.

9. Mániákusan rajong az összeesküvés-elméletekért. Lecsupaszított világmagyarázatában valójában minden hatalom a zsidó szabadkőműves Bilderbergcsoport (így egyben – a szerk.) kezében összpontosul, amelynek magyarországi helytartója nem más, mint Bajnai Gordon, szócsöve az RTL Klub (Szellő István is természetesen zsidó), ezért mindent meg kell tenni az RTL Klub elhallgattatásáért, Bajnai Gordon bebörtönzéséért, de még inkább kitoloncolásáért, különben az országot újra adósság rabszolgaságba hajtják, mint tették azt Kádárék, meg Gyurcsány a hibásék. Véletlenül se emlegessük fel, hogy az államadósság a legrémesebb álmainknál is magasabb lesz majd a Paksi Atomerőmű projekt miatt, amit éppen azoknak az oroszoknak kell majd visszafizetni uzsorakamatra, akik az általa gyűlölt kommunizmust is ránk szabadították cirka negyven évre. Inkább simogassuk meg a buksi fejét és adjunk neki egy Negrót. Varázslat: világítani fog a szájában!

10. Nem szereti Orbán Viktort. Hanem feltétlen alázattal és áhítattal imádja. Bármit tesz, bármit mond (még ha fél órával azelőtt a szöges ellentettjét mondta is), ő nem kérdőjelezi meg. Sőt, kész az utcára vonulni többedmagával a Békemenet zászlaja alatt, széttrollkodni a 444-től az Indexen át a Mandinerig minden általa balliberálisnak tartott cikket és posztot (bizonyára itt is tiszteletét teszi – a szerk.) és legyen az érettségi találkozó, szülinapi buli vagy esküvő, ha kell, az ünnepelttel is összevész, hogy anyatigrisként védelmére keljen.

Elképzelni sem tudja, hogy Magyarországon valaha is más legyen a miniszterelnök, ezért ha lehetne, már most törvénybe iktatná az egypártrendszert és azt, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet. Ezért, ha igazán kedvében akarunk járni, vigyünk neki ajándékba egy Orbán Viktor festményt (lehetőleg Kerényi Imre aláírásával és Eperjes Károly csókjával), rajta az „Orbán élt, Orbán él, Orbán élni fog” felirattal.


Jobbra is nézz!

A “Választások” óta mi, a Zemberek, mást sem látunk/hallunk/olvasunk, mint elemzéseket. Az ilyen-olyan “oldali” sajtó, a fizetett és önkéntes bloggerek, “közeli” és “távoli” analitikusok “értelmezik” az április hatodikán beállt régi-új helyzetet, ezen belül pediglen “A Baloldal Válságát“. Amivel azonban alig-alig lehet találkozni, az “A Jobboldal Válsága“. Mert ha “valami” ma igazán nagy bajban vagyon Orbanisztánban, az bizony maga a politikai Jobboldal!

Amikor kies hazánkban már lehetett Politológiát is tanulni sőt, a Modern Politológiához is hozzá férhettünk (az 1980-es esztendők vége), egyik professzorom egy igen érdekes ténnyel szembesített minket. A “hagyományos“, tehát káeurópai és marxistának hazudott személetmód a különböző pártokat, mozgalmakat ideológiáik és propagandáik alapján egy lineáris skálán helyezte el. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy idehaza (is) mindmáig fennmaradt a “baloldali” és a “jobboldali” fogalompár, holott ennek manapság már nem sok (maximum propagandisztikus) értelme van. Eme skála két végpontján állanak a “szélsőségesek“, amelyek így, ebben az ábrázolásban tökéletes ellentétei egymásnak.

Ámde az a helyzet kollégák, hogy ez és így egyáltalán nem igaz!” – mondotta a professzor. Szerinte, ha alaposan megvizsgáljuk a mindkétoldali “centristák” és “szélsőségesek” által hangoztatott nézeteket, a különböző társadalmi-gazdasági problémákra javasolt megoldásaikat, akkor arra az érdekes következtetésre juthatunk, hogy a valódi ellentét a Centrum és a Periféria között feszül, míg a centrum-centrum, illetve a periféria-periféria viszonylatban csupán árnyalatnyi, de időnként persze nem lényegtelen különbségek vannak.

A ‘Periferistáknál’ a gazdasági problémákra általában az Államosítás, a társadalmi feszültségek feloldására pedig az ‘Egységes Nemzet‘ megteremtése a javasolt válasz. Mindezt összefoglalva azt mondhatjuk: alapeszméjük a Totális Állam, azaz a Diktatúra bevezetése. Az, hogy az egyikük a ‘jobboldali’, a másikuk pedig a ‘baloldali’ csupán egy olyan, magukra aggatott hazugság, mely azt a célt szolgálja, hogy legalább ennyiben meg tudják különböztetni magukat egymástól.

A “Prof” szerint senkit ne tévesszen meg az, hogy a két Periferistát sokan hajlamosak úgy differenciálni, hogy a jobbos az “nacionalista és rasszista“, míg a balos pedig “internacionalista és antirasszista“! Az előbbinek ugyanis az az oka, hogy a magát “Jobboldalnak” nevező társaság jóval korábban jött létre, mint az állítólagos “Baloldal”, így a “nemzeti” jelzőt az előbbiek már lefoglalták maguknak. Utóbbiaknak így nem maradt más választásuk, mint az “internacionalista” címkét magukra ragasztani, holott nekik pontosan annyi közük volt a “Nemzetekfelettiség“-hez, mint utóbbiaknak a valódi, tehát a pozitív értelemben vett (mondjuk a gróf Széchenyi által képviselt) “Nacionalizmus“-hoz. Ha ugyanis megvizsgáljuk például Rákosi rendszerének szimbolikáját és szlogenjeit és kivonjuk belőlük a sztálinizmus által, mint egyfajta kötelezően alkalmazni előírt “know-how“-t, az jön ki az “egyenletből”, hogy az bizony keményen nacionalista volt!
*
Azt már csak én és most teszem hozzá: ugyanez a Kádár-rendszerre is vonatkozott, bár sokkal szelídebb/szolídabb módon. Az a tény, hogy a korabeli magyar Állampárt nem csak eltűrte, de egyenesen támogatta is azt a népvélekedést, miszerint a miénk a szovjet gyarmatvilág “Legvidámabb Barakkja“, ahol “sokkal jobban” élünk – hála Kádár Apánknak! – mint bárki más, még maguk a “szovjetek” is, tulajdonképpen nem volt más, mint a nacionalizmus sőt, a nemzeti felsőbbrendűség, azaz a sovinizmus érzetének, talmi tudatának gerjesztése. Ez mindmáig hat is, annak ellenére, hogy manapság sokan – vagy tudatlanságból, vagy ami még rosszabb: tudatosan – nemzetellenesnek titulálják azt a pártállami berendezkedést, mely 1957-88 között létezett!
*
Ami pedig a Rasszizmust illeti, a Tanár Úr szerint itt sem fedezhető fel alapvetően ideológiai különbség a két Periferista között. Az egyik bizonyos, szerinte alsóbbrendűnek tekintendő “Fajhoz” (vallási, avagy népcsoporthoz) való vélt, avagy valós tartozás alapján tett hátrányos megkülönböztetést ember és ember között a hatalmas hullahegyek tanúbizonysága szerint is. Ámde ebben nem sokban különbözött a másik sem, hiszen az pedig bizonyos, szintén alsóbbrendűnek minősített társadalmi rétegekhez, az úgynevezett “osztályokhoz” való vélt avagy valós tartozás alapján tette ugyanezt! Ez pedig ugyanolyan rasszizmus még akkor is, ha (ennek alapján) sokkal kevesebb halottat produkált … bár a “mennyiségtan” ebben az esetben nem alkalmazható!

Ezzel szemben a ‘Centristák’ alapvetően elfogadják a Demokráciát és a Piacgazdaságot, eszük ágában nincs ezeket felszámolni. Ami különbözőség van közöttük, az is csupán a ‘Társadalmi Igazságosság’ létrehozásában és megőrzésében való állami szerep kérdésében lelhető fel. A ‘jobbosok‘ a háttérbe vonuló, s általában passzív adminisztrációt tekintik a legjobb megoldásnak, mert szerintük a Piac öntörvényei, így például a munkaadók és a munkavállalók közötti, államilag garantált egyeztetések (tehát a munkaerő ‘piaci árának’ meghatározása a ‘kereslet-kínálat’ alapján!), automatikusan és organikusan teremtik meg a jövedelmek igazságosabb elosztását. … A ‘balosok‘ azonban az aktívabb államban gondolkodnak, mert szerintük a többségükben munkavállalókból (ők ide sorolják az egyéni és kisvállalkozókat is!) álló társadalom által demokratikusan megválasztott adminisztrációnak kötelessége az érdekegyeztetés folyamatát szorosan ellenőrizni, a jövedelemelosztás alapvető szabályait pedig pontosan meghatározni. … Ha tehát mindezek alapján akarjuk kategorizálni a különböző politikai csoportosulásokat, mozgalmakat és pártokat, arra a következtetésre juthatunk, hogy tulajdonképpen csakis két, egymással sehol nem érintkező Halmaz létezik: a Demokrácia és a Diktatúra híveié!

Ha mindezeket alaposan átolvasva és megfontolva rápillantunk arra a Magyarországra, ami ma létezik, ugyan miféle következtetésekre juthatunk? Valóban a Jobb- és a Baloldal között húzódik a Szakadék? Nem esetleg arról van szó, hogy a Demokrácia és a Diktatúra támogatói csoportosultak két “szekértáborba”? Valóban a Baloldal van most válságban, mert április hatodikán nem tudott győzni? Valóban a Jobboldal éli most Aranykorát, lévén ugyanezen a napon ismételten Kétharmadhoz jutott? Az valóban “A Jobboldal” volt? És főleg: létezik-e még egyáltalán “A Jobboldal” hazánkban?

Ha a huszonéve elhalt “Prof” tökéletesen levezetett kategorizálását vesszük alapul, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy Április Hatodikán nem a Jobboldal triumfált! Az a két párt (Fidesz, Jobbik), amelyik megszerezte a leadott és érvényes szavazatok 65(!) százalékát, csupán az egykori, a marxistának hazudott káeurópai, de már évtizedek óta meghaladott csoportosítás alapján tekinthetők jobboldaliaknak! Valójában a “Diktatúra-halmaz“-ba illeszthetőek, lévén a fentebb ismertetett és csak nagyon nagy nehézségek (azaz csűrcsavarós hazudozás) árán megcáfolható ismérvek alapján pontosan azok, amik: szociális demagógiával élő populisták, aki egybites válaszokat adnak roppant bonyolult és sok esetben önmaguk által létrehozott problémákra! Velük pedig egy olyan társaság nyert magának ismételt omnipotenciát, amelynek “tábora”, egészen pontosan pedig “udvartartása” olyan “személyiségekből” áll, akiket egyik kedvenc bloggerem emígyen jellemzett: “… volt kiszesek, a kiugrott kommunisták, a foggal körömmel védett háromperesek, a vidéki téeszelnökök, meg a pesti szállodaigazgatók. … És velük együtt maradt a túlbuzgó és jellemtelen és idióta csinovnyikhad is“.

Ennél egy picit szofisztikáltabb megfogalmazással, de a lényegét érintve alig különbözőbb megállapításra jutott Jakab Attila, a Galamuson bő egy hete megjelent írásában, aki szerint A Vezér körül immáron évek óta komplett Személyi Kultusz alakult ki, amelyet olyan személyiségek lihegnek fel a sztratoszféráig, akik abban, a sokunk által meghaladottnak vélt Rezsimben szocializálódtak, amelyben pont ez (tehát a kritikátlan nyalás és hódolat) volt az egzisztencia megalapozásának, fenntartásának és fokozásának alapkritériuma. Az ilyen Szubhumán Lények, illetve Ázalékállatkák , de úgy is írhatnám, hogy a “Nemzethy Csőcselék” (jujj, de sokan vannak!) közül is kiemelkedik például az Erdélyből, a helyi magyar közösség többsége által joggal kiutált Tőkés László (hűbére egy magyarországi EP-mandátum!), vagy a cím- és rangkórsága okán magának “doktori” titulust vásárló “Álamelnök“, a magyar “Hejesírás Balynoka” (hűbére az élethosszig tartó, állami luxuskoszt és -kvártély … plusbonus némi “zsebpénz”, no meg a felcsúti Pancholó Stadizóleum nyálasan gusztustalan avatóbeszéde! – Hja kérem! Aki “korpa” közé keveredik és még a disznókat is szereti…!). … De térjünk vissza a lényegre!

Szóval hol is vagyon most a politikai Jobboldal? A Bal – bár temetik – köszöni szépen, még létezik, legalább nyolc képviselője (DK és E-PM) vagyon az “Országgyűlés“-nek nevezett, egyébként abszolute törvénytelen testületben (a huszonnyolc szocit egyelőre nem tudom besorolni, lévén eddig csak a pártvezetésről derült ki, hogy a Puchpithecus főpincér által a Simicskasaurus konyhájáról felszolgált ételt eszi!). De hány igazán jobboldali honanya/atya ücsörög majd a parlamentben május hatodikától kezdve? Segítsek: egy sem! És ez az állapot 2010 óta totális, lévén a megsemmisült MDF (melynek elnökasszonya sajnos csak 2006-ban jött rá, hogy mégis “ért a focihoz” – meg az Orbanizmus lényegéhez is!), a még tavaly ősz végén, amolyan utódpártként, többségében “bűnbánó és megtért/felvilágosodott emdéefesekből” létre hozott Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) is elveszti egyetlen EP-képviselőjét (Bokros Lajos), lévén nem tudták összekaparni azt a 20 ezer aláírást sem, mely csupán csak az elinduláshoz szükséges lett volna. Pedig ha igazuk lenne az “elemzőknek” és tényleg a Bal vagyon válságban, akkor most nem nyolc gyurcsanyista/bajnaista ülne be a Kövér Házmester dühösen konyuló bajusza elé, hanem mondjuk a MoMá-ba tömörült, valódi jobberek!

Érdekes, hogy ezek a nyilvánvaló jelenségek mennyire nem érdeklik az “Elemzőket”, akik szerint a Baloldal Bukásának oka, hogy egyrészt nem tudták “megszólítani” a választókat, másrészt az ország “alapvetően jobboldali beállítódottságú”! Osztán az is nagyon érdekes, hogy az egy szem Heim Péteren kívül (aki ráadásul még csak nem is társadalomtudós!), senki nem tette fel a Viktor-pártnak, hogy hová az Úristenbe is bitangolt el tőlük 2010-óta az a majd’ 700 ezer szavazó és mitől lett oly’ népszerű a Dülledtszemű neonáci pártja? De ez még hagyján(?): az a kérdés sem tevődött fel, hogy vajh hány jobbikos volt, aki “racionális megfontolásból” inkább a Maffiapártra adta le voksát?!

Tudom, hogy ez egyáltalán nem helyettesíti a “tudományos felmérést”, de mint “jelenség” talán figyelembe vehető! A minap ugyanis fültanúja voltam egy kocsmai beszélgetésnek (sem a társalgók, sem pedig én nem voltunk ittasak!), melynek során a Magas azt mondta az Alacsonynak, hogy ő egy “rendes, becsületes és keresztény magyar ember” aki ugyan nagyon békés és tulajdonképpen senkivel semmi baja, de nagyon utálja a cigányokat, a kommunistákat a zsidókat és az Európai Uniót. A cigányokat azért mert “lopnak“, a kommunistákat azért, mert “eladták az országot“, a zsidókat azért mert “megvették“, az EU-t meg azért, mert “bár belőlünk élősködik, mégis belepofázik mindenbe“! Azt mondta, hogy ő ugyan “szíve szerint jobbikos, de az esze alapján fideszes“. Azért, mert bár “Viktorék rettenetesen sokat lopnak“, de legalább “meg tudják védeni az Országot Brüsszeltől“. Gáborék meg ugyan “pontosan tudják, hogy mi az ország baja és ezekre jó válaszaik is vannak“, de még túl fiatalok, tanulniuk kell. “Úgyhogy majd 2018-ban …!“. … No, erre kössön pántlikát minden “Szakértő”!

Még a ’80-as évek közepén, a gépjárműoktatóm azt mondta nekem intelemként: “Jobbra is nézz! Ha folyton csak balra nézel, jobbról kapod a karambolt.“. Milyen igaza volt!

… és ezt …

szendamondja!


Öt

Bár önmagamat liberálisnak sőt, időnként még értelmiséginek is merészelem tekinteni/nevezni, gyakran csuklik meg bennem ez a talán téves elképzelés. Különösen, ha (az önkinevezett) “liberális értelmiségiek” (éceszgéberek, morálfilozófusok) szövegeit hallom/olvasom.

Ezek az emberkék pont olyan heveny öntudattal dumálgatnak egy Nemlétező Magyarországról, mint Napoleon Dunaparte, s mindössze annyi közöttük a különbség, hogy az előbbiek pusztán “öntévedésben” vannak, az utóbbi pedig “üzletszerűen elkövetett” hazudozással él … naponta többször is! További hasonlatosság közöttük, az önimádat, a tévedhetetlenség hite s az, hogy mindegyik a másik tevékenységét tekinti Önmagára (és az Országra – ki mit azonosít azzal!) nézvést veszélyesnek. Bár semmiféle közös nyelvet nem beszélnek egymással, abban teljes mértékben megegyeznek, hogy ezen “Kockázati Tényező” legfőképpen a mai Ellenzékben testesül meg.

Amikor azt olvasom kedvenc bloggerkollégám, Fabius oldalán, hogy szerinte továbbra sem a Farkasházy Tivadar-féle szárszói talákozóról pikírt és ostoba “riportot” közlő sajtóskríblerek voltak a hülyék, hanem “Teddy“, aki a “retyózsurnalizmus” eme … díszpéldányait kihajította a saját telkéről (a második dilinyós “beszámoló” után!), akkor komolyan az az érzésem, hogy nekem ment el az eszem. Azért, mert ugyan magam is gyakran írok “Fabius”-hoz hasonló, karcos posztokat, de én (meg ő is) csupán bloggerek vagyunk, akik ezt megtehetik. Ámde az index.hu két balfékje, szakmai niemandja mégis csak hivatásos (azaz: fizetett) zsurnaliszta, akiktől még a saját benyomásokat is tartalmazható “riport” műfajában is elvárható (nem föltétlenül csak a mértéktartás, de az mindenképpen) hogy legalább tisztában legyenek azon személyek kilétével (neveivel), akikről írsogálnak! /Engem úgy bő húsz esztendővel ezelőtt Falus Gábor, a Népszabadság rovatvezetője azért baszarintott le ordítva, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a “Budapesti Taxis Kamará”-nak van “országos főtitkára” is! … volt!/ Arról már nem is beszélnék, hogy az egész “riportjuk” hemzsegett a szubjektumtól és valami egészen baromi módon hiányolta az objektumot, azaz a tényeket, a tudósítást. Így osztán a firkálmányaik inkább hasonlítottak egy matolcsysta költségvetési törvényre, mint egy valódi tudósításra/riportra.

Ámde mit kezdjek azzal, ha már a sajtószakma olyan “nagy öreg“-je is képtelen helyén kezelni a dolgokat, értelmezni az elhangzottakat, majd mindezek alapján (elfogultságon alapuló prekoncepció szerint) olyan jegyzeteket ír, mint Tóta W.? Amikor az általam nem különösebben kedvelt MSZP nem kifejezetten kedvelt mai elnöke, Mesterházy Attila azon, szárszói mondatát, hogy “…innentől kritizálni csak négyszemközt lehet!“, úgy fordítja/magyarja, hogy “… kendtek feltalálták a Fideszt!“. Holott állítólag ő is részt vett (megfigyelőként) a szárszói dzsemborin, így tudnia köllene, hogy M.A. milyen előzmények után és pontosan kinek szánta ezt a kitételét. Egyáltalán nem a párttagoknak, a leendő szavazóknak (ahogyan azt Tóta W. tótavére ferdíti), hanem Bajnai Gordonnak! Egy ilyesmit, egy ilyen felkészült és jótollú újságírónak észre nem venni, az vagy ordas szakmai hiba, avagy … de ebbe már (főleg Tóta esetében) bele sem merek gondolni!

Persze Tóta W.-nek sokban igaza van! Például abban, hogy itten a szavazókorúak/jogosultak jelentős része egyáltalán nem a “2010-es állapotok”, tehát a pártpénztárnokok és oligarchák békés egymás mellett élésének állapotját sírja vissza. Már csupán azért sem, mert ez a “harmónia” már legalább 2006 óta megbomlott, s különböző bomlott elméjű emberek (politikusok és oligarchák) esküdtek össze a Köztársaság és annak Alkotmányos Rendjének megdöntésére! Ez pediglen 2010-ben azért sikeredett nekik, mert a Zemberek egy aktív kisebbsége egyszerűen leszarta az “ingyen kapott“! (©  Heller Ágnes – Szárszó, 2013.) Demokráciát, egy nagy és passzív többsége pedig veszni hagyta! Innentől, ezen tényből kiindulva pediglen beszéhet/írhat akármelyik liberális-doktríner Tótavé arról, hogy mánpediglen csakis a Tiszta Értelem, az Észérvek és az Őszinteség alapján lehet itten kampányolni és baromira kerülni köll a mindenféle Populizmust; meg hogy egy szabadelvű és demokratikus pártszövetségben nem szabad tiltani (még a szavak szintjén sem) a “kibeszélést”, azaz az egyéni vélemények korlátlan kikiabálását, az egyszerűen figyelmen kívül hagyja a Tényeket!

Mán pediglen a Tények azok, hogy az orbanista diktatúrát NEM a többek között fülöpházáról származó, komondoros polgármester/képviselők rittyentették nekünk ide! Nem a Holdból pottyantak pont erre a 93 ezer négyzetkilométerre és még csak nem is az Epsilon Eridani ufonautái szállították ide őket, hanem MI, aktívan avagy passzívan választottuk meg őket, illetve hagytuk, hogy egyáltalán a választhatóság (nem jogához, hanem a) lehetőségéhez jussanak! … Ezek az alakok! Ezek a kitömött pacipéniszek, akik egy normális országban, többségükben normális választók esetén még egy iskolaszéki tagságig sem jutottak volna el (hasonlatosan a Vezérürü/leak-ükhöz) nem hogy futószalagon törvényhozókig, akik havi 400-500 ezer forintért cserébe bármikor elárulják még a saját gyerekeiket is (mert annyira ostobák, hogy nem tudják: a mostani “elit” jogait bármikor meg lehet vonni vezérileg a mostani “elit” által megszavazott törvények alapján!).

Ezek az alakok egy fortélyosan kimódolt és nagyon lebutított kampányszövegek által juthattak hatalomhoz, s mindez azért, mert a Jónép (a Zemberek) erre fogékonyak voltak! Azt a Harmincegynehány Százalékot, akik a Führerre szavaztak, ez a populista szöveg érintette meg, s terelte (az országgal együtt!) tévútra! Majdenm ugyanennyien voltak, akik nem voltak vevők erre az egész turhahegyre s voltak hajlandóak szavazni a Ballib oldalra, de mégtöbben voltak azok, akik inkább otthon maradtak, s burkolództak hallgatásba, mert az a bizonyos Ballib oldal össze-vissza beszélt és egyszerűen szégyelte hangoztatni a kétségtelen eredményeit! … Bezzeg a “Jobbkonz”! … a Semmivel is Sikerpropagandát folytat és nem is sikertelenül! EZEKNEK a választóknak köllene (Tótavé szerint) “őszinte” és “össze-vissza beszélő” Kampányt rendezni? Télleg? Az önfelkent és prekoncepciózus “liberális” szerint EZ lenne a MEGOLDÁS, s ha az a Ballib oldalnak nem megy, akkor inkább még négy(?) év Orbanizmus, tehát Netto Maffiaállam?! Na ne és Jesszusom! Ez az egész hozzáállás már annyira ostoba, hogy a zsenialitás határát súrolja!

A jelenlegi választók (arra hajlandók) egy jelentős része olyan emberke (fehérjehalmaz), akiknek én még választójogot sem adnék (ők meg nekem, lévén nem azonos a “polgári” öntudatunk). Ők azok, akik 1990-2002 között általában mély hallgatásba és passzivitásba burkolództak. Most ők a hangadók, az “aktív kisebbség”! Mi, a korabeli (2010-ig) “aktívak” pedig a mai passzívak azok, akik a közvéleménykutatók szerint “nem tudja/nem válaszol“! És miért? Mert nem lát egy egységes, összetömörült, ugyanarról beszélő, ugyanarra ujjal mutogató, tömbösödött Ellenzéket (monolit kormánypártal szemben?!), amelyet hatalomra juttatva ismét és már megint ingyé’ kaphatná vissza a Demokráciát!

És hogy ez mennyire igaz: nézze meg mindenki (Fabius kolléga és Tóta W. is) ezt a cikket, meg ennek fotóit!
Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria     Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria

ÖTEN TÜNTETTEK MINDÖSSZE A MAFFIA-DIKTATÚRA ELLEN! Ha Tóta W., Fabius kolléga és a két indexes is ott lett volna, már KILENC főre növekedik a Polgári Öntudat képviseletének netto száma.

Ezek a “választók” meg a “polgári öntudat”?! Amit az önfelkent Ballib Pápák prédikálnak úgy, hogy miközben nem csak a Helyzettel, de még a Saját Szakmájuk csínyjával-bínyjával sincsenek tisztában?!

Maradjunk csak a jól bevált “Populizmus“-nál! Ha ez az ára, hogy Tóta W. tovább fikázhassa (szabadon) a ballibeket, akkor legyen!

… és ezt …

szendamondja!

PS: Aki pediglen elfelejtette volna: a Tákolmány (már négyszer módosítva!) oktrojálásának napján Hatalmas Tüntetés volt az Operaház (katt a linkre!- megéri!) előtt, ahová a fociöltözős komondorosok nem a kultúrát, nem a tákolmányosságot gyűltek össze megünnepelni … HANEM ÖNMAGUKAT! EZT AKARJUK?!