Pont a Viktor!

Az “utca” nyomására lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Mi, az oláhokkal szemben “kultúrfölényben” lévő magyarok pedig ölbe tett kézzel tűrjük, hogy egy velejéig korrupt, cinikus, súlyosan pszicho- és szociopata alak miniszterelnökösködjön fölöttünk. … Pont a Viktor!

A nép akaratára hivatkozva lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Ez előbb-utóbb az “utca” nélkül is bekövetkezett volna, hiszen a miniszterelnök feje fölött már hónapok óta gyülekeznek a viharfelhők. A román kormánytól független korrupció-ellenes hatóság ugyanis azzal vádolta meg őt, hogy még politikusi pályafutását megelőzően, ügyvédként pénzmosásában és okirat-hamisításokban vett részt. A több tucat halálos áldozatot követelő bukaresti diszkótűz tehát inkább csak egy szikra volt, ami belobbantotta a mindent átszövő korrupció miatt már nagyon dühös román közvélemény kedélyállapotát.

Minálunk, az oláhokhoz képest “kultúrfölényben” lévő magyaroknál ilyesmi elő nem fordulhat! Nem csak azért, mert itt nincs olyan független bűnüldözői szervezet, amely címre és rangra való tekintet nélkül kivizsgálna minden korrupciós gyanút (nincs is reá szükség, hisz Polt Péter intézkedik!). Nem csak azért, mert a Pontáéhoz hasonló vád a mi miniszterelnökünket soha nem érheti (hiszen Orbán életében nem dolgozott sehol, minden disznóságát politikusként követte el!). Hanem azért sem, mert minálunk, ha van is népi felháborodás az egyre pofátlanabb lenyúlások/urizálások láttán (még az ún. “jobboldalon” is!), nincs senki és semmi, ami ezt általános tiltakozássá szervezné, azaz lemondatásra, generális változtatásra alkalmas társadalmi erővé fókuszálná.

Kik tehetnék ezt meg? Például a magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok. Ámde róluk nem csak az amerikai helyettes államtitkár állapíthatta meg egy rossz hangulatú, szeptember végén, Budapesten létre jött találkozón, hogy ötlettelen, koncepciótlan béna alakok, hanem mi is, már sokkal, de sokkal korábban. Abból mondjuk, hogy az elmúlt néhány esztendejük szinte minden napját a kicsinyes belharcaikkal, a pár mandátumnyira fogyott moslékos vödör környéki lökdösődéssel töltötték ki. Nem volt olyan nemes ügy, melynek érdekében képesek lettek volna az őszinte, tehát tartósabb összefogásra (lásd pl. a 2014-es “választásokat”!). Eszükbe sem jutott, hogy feltüzelve a népet, megszervezzenek egy társadalmi mozgalmat. Ehelyett csak pótcselekvések voltak. Semmire való bizottságozdizással, ostoba és hatástalan nyilatkozgatásokkal. Totálisan elhiteltelenítve azt, amit “pártpolitizálásnak”, sőt, egyáltalán “politizálásnak” neveznek.

Közbevetőleg:

A fentebb említett találkozón, az egyik nagytudású “demokrata” szerint az Orbán-rendszert csakis külföldi segítséggel lehet leváltani, a másik szerint pedig kizárólag egy palotaforradalom végezhet a Diktátorral. Túl azon, hogy ha az utóbbinak van is valamennyi realitása (az előbbinek semmi!), nem történne más, mint hogy a Maffia szépen elrendezi a dolgot házon belül, s legfeljebb csak annyi változna, hogy új nevekkel köllene megismerkednünk. … Nemde?!

Jöjjenek a civilek? Igen, a nép Orbán által meg nem bolondított többsége ezt várja! Ámde itt rögvest két csapda is az útjukat állja. Legálisan meneszteni Orbánékat csakis választásokkal lehet. Azon meg a meghekkelt “törvények” szerint csakis pártok indulhatnak. Tehát ehhöz elébb alapítani kéne egy ilyet, ami meg egyenlő a (párt)politizálással, az pediglen ugyi “pfúj!”. A másik, hogy amint egy-egy mozgalom kezd megerősödni, népszerűvé válni, rögvest megjelennek környékén azok az alakok, akik osztán igyekeznek mihamarább azt elhitelteleníteni és/vagy széttrollkodni (így járt például a nemrég díjat kapott netadó-ellenes mozgalom, vagy a “feketepólós” Sándor Mária részvételével megalakított Független Egészségügyi Szakszervezet).

Marad így a várakozás a “Szikrára”. Arra, ami majd belobbantja az általános elégedetlenséget, a generális csömört, undort. Ez a románoknál egy diszkótűz volt, ami utcára vitte a népet, s amelynek ma már Ponta lemondása is kevés: a teljes elit távozását követelik.

De mi lesz nálunk? Mi, a “kultúrfölényesek” simán tudomásul vettük, hogy az Orbán-maffia fellegvárában, Felcsúton egy nem túl veszélyes politikai riválist vélhetően nettó gyilkossággal takarítottak el a nyolc milliárdos vagyonát egy esztendő alatt megháromszorozó(!) Mészáros Lőrinc útjából. Legfeljebb a kocsmák mélyén beszélünk arról, hogy Matolcsy György két kézzel szórja ki az ablakon a Jegybank “saját” pénzét idióta alapítványokra, indokolatlanul drága “műkincsekre”, mérték nélkül felülárazott ingatlanokra (most az egyik ilyen, az Eiffel Palace tetőterén akar kialakíttatni egy “exkluzív tárgyalót” a mi szó szerint drága Gyurcynk, költség nem számít alapon!), közben meg az orbángyűlési mamelukok vigyorogva akadályozzák meg a gyermekéhezés elleni “minimum-programnak” még a tárgysorozatba vételét is. A közismert miniszterelnöki elmeállapotról pedig már szót sem ejtünk. Egyetlen bólintással vesszük tudomásul, hogy a múlt héten, ökörkörbe tömörült, teljesítményhiányos “professzorokkal” és ateista “keresztény értelmiségiekkel” körülvéve Jézusnak képzelte magát, tegnap pedig a Tudományos Világfórum(!) budapesti ülésén mondott el egy olyan zavaros beszédet, hogy a résztvevők annak kellős közepén leállították őt, mondván: egy szót sem értenek belőle.

Nem, kérem! Nincs itt nyoma se “szikrának”, se cselekvő akaratnak. Ugráljanak csak nyugodtan a kecskedugó oláhok! Minékünk, “kultúrfölényes ezeréveseknek” így jó, ahogyan van, s roppant büszkék vagyunk legújabb történelmi teljesítményünkre, ami nem más, mint pont a Viktor!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “Pont a Viktor!”

  1. bonhomme szerint:

    Kedves szendam!
    Időközben lezajlott az Utolsó Igazi Demokrata temetése, amelyen megjelent Ponta… pont az is, akinek nem kellett volna. Két verset írtam a témában, találd ki melyik kiről szól! 🙂

    Az utolsó tölgy

    Ha az utolsó Tölgy ledűl,
    s ott maradunk mind – egyedűl,
    mondd hát, honfi, mihez kezdünk,
    s lesz-e hozzá merszünk-kedvünk,
    mikor a Szürke hegedűl?

    Tömeg által magányosan

    Hát ott voltál, Csuti Chavez!
    Láttalak a képen:
    hátul voltál a tömegben,
    meglapultál szépen.

    Paranoiádhoz képest
    visszafogtad magad:
    a körötted állók között
    csak pár testőr akadt.

    Jó szélesre tágult a kör
    körülötted, cézár;
    úgy álltál ott az asszonnyal,
    mint egy kalap bélsár.

    Először nem is akartam
    a szememnek hinni:
    számosan nem óhajtottak
    egy levegőt szívni

    teveled…
    Le veled!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s