Boldog Új Esztendőt! – Ahogy szoktuk …

Azt ígérte Édesanyám fényes szép napokat érek, sej de olyan a világ mindig szomorúbbat élek.” – énekelte Bródy János, az István a király Regöse. Milyen igaza volt! Ebben az országban minden olyan kezdeményezés szakmányban megbukik, ami az általános, tehát a társadalmi érdekeket szolgálná. … Az érintettek aktív/passzív közreműködésével!

Azt olvasom a mai Népszava online oldalán, hogy vasárnaptól gyakorlatilag megszűnt az a mozgalom, mely a Facebookon önmagát az “1001 orvos a hálapénz ellen” nevezte meg. Az egész még Karácsony előtt indult el, célja pedig az volt, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás anyagi és tárgyi feltételeinek biztosításában érdekeltek valamennyiét bevonva, a “tömeg erejével” kényszerítsék ki a túladóztató, mindent maga alá gyűrni igyekvő Orbállamtól azt, ami a saját törvényei szerint is a legalapvetőbb feladata.

Azt tehát, amit ez az országvezetésre és közigazgatásra (megalakulása óta!) teljesen alkalmatlan adminisztráció esztendők óta az Ellátottak és az Ellátók nyakába sóz. Az előbbi (ki nem mondott) “kötelessége”, hogy önforrásból gondoskodjék a saját maga egészségügyi ellátásának anyagi (“hálapénz”, amely a törvény szerint “legális”, ha azt az intézmény vezetője engedélyezi … de egyébként meg pfuj!) és eszközi (gyógyszer, kötszer, ágynemű, ruházat) feltételeiről. Az utóbbi pedig annak ellenére is lássa el az orvosi esküjének megfelelő feladatait, hogy közben a “Munkáltatójától” ehhöz szinte semmit nem kap. (A Gumicsizmás Budamucsai Arisztokrácia szerint: “Oldd meg Bazkikám! Hisz’ azér’ vagy a mi kegyelmünkből orvos!“)

Hasonló mozgalmak már korábban is elindultak ebben a hazánknak hazudozott Abszurdisztánban. Például az úgynevezett Netadó okán, avagy a tönkretételre kijelölt felső- és közoktatás érdekében. Ezekből csupán egyetlen volt eredményes. Nevezetesen a legelőbbi, ugyanis az extra-sarcot és a netkorlátozást még azon Ifjoncok sem voltak hajlandóak elviselni, akik egyébként a Maffia-, illetőleg a Náci Párthoz húznak (“genetikusan”, avagy csak a szar egyetemeinken, többségükben Nullakarcsi oktatóiktól kapott “képzésük” okán? – döntse ezt majd el a posztorbáni elemző/kárfelmérő “műhelyek” valamelyike!)
Ezek egyike volt az alap- és középfokú oktatást teljesen ellehetetlenítő állami intézmény, a KLIK létrehozása. Valamint a tankötelezettség 18-ról 16 éves korra való leszállítása.
A minimális józan ész, illetve a gyerekeinkkel (tehát A Jövendővel) és úgy általában a társadalommal/ “A Nemzettel” kapcsolatos, alapfokú felelősségérzet alapján ezen intézkedés hatalmas tiltakozást köllött vóna kiváltania. Ámde mi is lett? Lényegében a Nagybüdös Semmi! Az általános iskolákból “nulla” minőségben “kapott”, zömmel roma, kisebb részt lecsúszott “magyar” családokból a szakközépiskolákba és szakképzőkbe “érkező”, motiválatlan és “törvényileg megfegyelmezhetetlen” tanulók korai kirúghatóságát örömmel üdvözölték az ott tanító “Tanarak”. Azok, akik maguk is alulképzettek, motiválatlanok  és (szerintük) eszköztelenek voltak (sem ők, sem pedig az intézményeik nem kaptak megfelelő fejlesztőpedagógusi, illetve iskolapszichológusi támogatást!). Mindez ugyan tényleg Az Állam hibája volt, de semmiképpen Azemútnyócévé, bár utóbbi valóban feltételezte a pedagógusokról, hogy még a szar fizetés ellenére is van bennünk annyi szakmai elkötelezettség, hogy kihasználják a felkínált Lehetőségeket. Azokat, amelyekkel önállóan és a saját tehetségükkel oktathatták volna a reájuk bízott ifjoncokat.

Ámde a Lustaság/Szervilitás nagyon nagy úr! “Egyetemeinken” alulképzett és motiválatlan “tanaraink” többsége számára ez a nemzetinek, de főleg közoktatásinak hazudott, az általános elbutítást és szolgasorba döntést eredményező törvény csak akkor jelentett “kényelmetlenséget”, amikor már a saját (tisztelet a kivételnek!) alacsony színvonalú “pedagógiájukhoz” sem kapták meg az alapfokú eszközöket sem. Bedöglik a számítógép, lerohad a projektor? Semmi baj, de legalább az “antiszociális” (annak vélt…?…!) tanulót úgy lehet kirúgni 16 esztendős korától az “intézményből”, hogy a lába se érje a földet és … és nem köll “fölösleges csevejbe” bonyolódni az illetékes Jegyzői Hivatallal. A korabeli adminisztratív feladatok “kiváltását” bőven megéri az, hogy a “tanaraknak” köll megvenniük a saját munkájuk ellátásához szükséges eszközöket is … a saját pénzükből, amit időnként (? … a lópikulát: általában!) a Nagyközpont ki sem fizet ki. … Hasonlatosan a bérükhöz!

Volt két pedagógus-szakszervezet. Az egyik a “hagyományos”, tehát a PSZ, amely Gallóné “vezetésével” (a Maffiapárt szerint) “gyönyörűen kiszolgálta” azt a bizonyos szoclib Zemútnyócév mindent tönkre tevő oktatáspolitikáját. Ezzel szemben van viszont a Pokorny nertárs által is alapított, később Kerpen Gábor elnökölte PDSZ, amely ebben a bizonyos zemútnyócévben, mint ellenzéki, híven kiállt a “szoclib oktatáspolitika magyarbálintos/’pisás’ rombolásával szemben”.

Most megint van kettő. Az egyik látszólagosan ellenzi, de híven kiáll a Zemútötév mindent lerohasztó oktatáspolitikája mellett. Azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy semmiféle pedagógusi összefogás, közös érdekkikényszerítés ne legyen. Ezen látszategyeztetéseket, áldemonstrációkat és -sztrájkbizottságokat szervező “érdekképviselet” elnöke nem más, mint a korábban “szocinak” elkönyvelt Gallóné. A valódi ellenállást pedig továbbra is a PDSZ képviseli. Igaz, ennek már nem az államtitkárrá kinevezett kerpengábor az elnöke, hanem Mendrei László. … Ami maradt a két szervezetből: Gallóné továbbra is kormány/hatalompárti, a PDSZ pedig ellenzéki. A következmény pedig az, hogy az előbbi nem tesz semmit, s ehhöz meg van a “tanarak” (ebben aktív) többségének támogatása, a másik meg tenne, de ebben csak a “tanarak” (ebben inaktív/passzív) többségének rokonszenvére számíthat.

Mi ennek a következménye? Hát az, amit tanulóként/szülőként/tanárként a különböző, időnként fűtetlenség miatt bezáró “intézményekben” tapasztalhatunk két beázás és fekáliaömléses csőtörés között. Avagy az, amit a lerohasztott, primitív, koszos, fertőző kórházainkban mint (halálra ítélt) betegek/(alulfizetés miatt külföldre zavart) orvosok, ápolók élünk meg nap nap után.

Utóbbit akarta volna “orvosolni” a már említett facebook-mozgalom. Úgy, hogy összetrombitálnak legalább ezeregy dokit, akik kurvára rühellik már ezt az egész “államilag dotált” hálapénzes rendszert, osztán meg rákényszerítik a Nerisztán idiótát, amorális döntéshozót arra, hogy legalább azon kötelezettségeiket teljesítsék, amelyeket az átabotában összegereblézett törvényeikben magukra vállaltak.

A siker persze elmaradt! Ahogyan a felsőoktatás (mára elhalt) autonómiáját, a diplomához jutás egyenlő esélyeit védeni óhajtott HaHa is hamvába halt az első (de persze soha be nem tartott) kormányzati ígérvény után, úgy döglött meg ez a “doktori kezdeményezés” is. Igaz, itt már ígéret sem volt, hanem csak a szokásos, hatalmi kivárás a szokásosan rövid ideig tartó, szalmalángos “kitartásra”.

Egy rosszmájú ismerősöm anno azt állította, hogy “Ezt a Mozgalmat orvos csak két szempontból támogathatja. Az egyik, hogy már annyira ‘jól teljesít’ ez az ország, hogy már hálapénzre sem telik. A másik pedig az lehet, hogy olyanok indították el, aki egyébként sem kapnak!“.

Teljes erőmből igyekeztem ellenállni a sugalmazásának. Egészen pontosan annak, amit a feltételezése képviselt. Annak, hogy itten tényleg mindenki önként le vagyon szarva, no meg a vagyonából önként kifosztva. Az még kábé “elfogadható”, hogy a hajléktalanságot, a különböző okokból bekövetkezendő (négymilliós!) nincstelenséget annak ellenére sem tekinti ez a társadalom magára való szégyennek, hogy úgy kétmilliónyian hiszik el: “Magyarország jobban teljesít“. Még azt is elhiszem, hogy az elmúlt évtizedek tanulsága ellenére is tovább folytatott, a hatalom elvetemültségével kapcsolatos struccpolitika sokak szerint “eredményes” lesz. Ámde nem jogos a kérdés, hogy ugyan miből gondolják ezt azok, akik ezt hiszik? Azt, hogy “majd csak lesz valahogy“, azt, hogy “előbb-utóbb ez a rendszer is elmúlik“.

Oké, elhiszem! De hogyan múlik el? Minden eddigi, 2010 óta létre jött, a “Demokratikus Önkény” elleni Mozgalom  a hamvába holt. A poszt elején említett (és linkelt) Doktorbanda (saját bevallása szerint) például pontosan azon “hasalt el”, amin az én “rosszindulatú ösmérősöm” előre jelzett. Azon hogy a feudalisztikus és alulfinanszírozott, megalázóan “mianmari” körülményeket a “jattos szakmában” dolgozó dokik minden további nélkül elviselik. Mert abban bíznak: hamarosan rájuk kerül a sor! … A “dinoszauruszok kipusztulása” után. … Hja, hogy így ők lesznek az ifjú kollégákkal a melót elvégeztető, de a jattot a maguk zsebeibe tömködő “Dínók“? Az nem baj, hiszen a kipusztulásuk után őket ez mán’ nem/sem érdeklik. … Ahogyan az általuk elpusztított (de előtte alaposan kizsebelt)  betegek sorsai sem.

Jó hónapja tehát elindult egy tisztességes célokat megfogalmazó Mozgalom. Nem először. Hasonlatosan a többihez, ez is a Közérdeket szolgálta volna. De belebukott az Egyéni Érdekek naponta változó legalitásainak akadályaiba. … Törvény szerint. … Ráadásul még hagyták is. … Mer’ ezt tanulták.

Leendő orvosaink, a “rezidensek” vasárnap Boldog Új Évet kívántak. Nekünk. Közben pedig “szerencsés túlélést”. Maguknak is. Mert szerintük ők mindössze ennyivel képesek hozzá járulni ahhoz, amihöz mi még ennyivel, sőt, SEMMIVEL sem!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Pont a Viktor!

Az “utca” nyomására lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Mi, az oláhokkal szemben “kultúrfölényben” lévő magyarok pedig ölbe tett kézzel tűrjük, hogy egy velejéig korrupt, cinikus, súlyosan pszicho- és szociopata alak miniszterelnökösködjön fölöttünk. … Pont a Viktor!

A nép akaratára hivatkozva lemondott hivataláról Victor Ponta román kormányfő. Ez előbb-utóbb az “utca” nélkül is bekövetkezett volna, hiszen a miniszterelnök feje fölött már hónapok óta gyülekeznek a viharfelhők. A román kormánytól független korrupció-ellenes hatóság ugyanis azzal vádolta meg őt, hogy még politikusi pályafutását megelőzően, ügyvédként pénzmosásában és okirat-hamisításokban vett részt. A több tucat halálos áldozatot követelő bukaresti diszkótűz tehát inkább csak egy szikra volt, ami belobbantotta a mindent átszövő korrupció miatt már nagyon dühös román közvélemény kedélyállapotát.

Minálunk, az oláhokhoz képest “kultúrfölényben” lévő magyaroknál ilyesmi elő nem fordulhat! Nem csak azért, mert itt nincs olyan független bűnüldözői szervezet, amely címre és rangra való tekintet nélkül kivizsgálna minden korrupciós gyanút (nincs is reá szükség, hisz Polt Péter intézkedik!). Nem csak azért, mert a Pontáéhoz hasonló vád a mi miniszterelnökünket soha nem érheti (hiszen Orbán életében nem dolgozott sehol, minden disznóságát politikusként követte el!). Hanem azért sem, mert minálunk, ha van is népi felháborodás az egyre pofátlanabb lenyúlások/urizálások láttán (még az ún. “jobboldalon” is!), nincs senki és semmi, ami ezt általános tiltakozássá szervezné, azaz lemondatásra, generális változtatásra alkalmas társadalmi erővé fókuszálná.

Kik tehetnék ezt meg? Például a magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok. Ámde róluk nem csak az amerikai helyettes államtitkár állapíthatta meg egy rossz hangulatú, szeptember végén, Budapesten létre jött találkozón, hogy ötlettelen, koncepciótlan béna alakok, hanem mi is, már sokkal, de sokkal korábban. Abból mondjuk, hogy az elmúlt néhány esztendejük szinte minden napját a kicsinyes belharcaikkal, a pár mandátumnyira fogyott moslékos vödör környéki lökdösődéssel töltötték ki. Nem volt olyan nemes ügy, melynek érdekében képesek lettek volna az őszinte, tehát tartósabb összefogásra (lásd pl. a 2014-es “választásokat”!). Eszükbe sem jutott, hogy feltüzelve a népet, megszervezzenek egy társadalmi mozgalmat. Ehelyett csak pótcselekvések voltak. Semmire való bizottságozdizással, ostoba és hatástalan nyilatkozgatásokkal. Totálisan elhiteltelenítve azt, amit “pártpolitizálásnak”, sőt, egyáltalán “politizálásnak” neveznek.

Közbevetőleg:

A fentebb említett találkozón, az egyik nagytudású “demokrata” szerint az Orbán-rendszert csakis külföldi segítséggel lehet leváltani, a másik szerint pedig kizárólag egy palotaforradalom végezhet a Diktátorral. Túl azon, hogy ha az utóbbinak van is valamennyi realitása (az előbbinek semmi!), nem történne más, mint hogy a Maffia szépen elrendezi a dolgot házon belül, s legfeljebb csak annyi változna, hogy új nevekkel köllene megismerkednünk. … Nemde?!

Jöjjenek a civilek? Igen, a nép Orbán által meg nem bolondított többsége ezt várja! Ámde itt rögvest két csapda is az útjukat állja. Legálisan meneszteni Orbánékat csakis választásokkal lehet. Azon meg a meghekkelt “törvények” szerint csakis pártok indulhatnak. Tehát ehhöz elébb alapítani kéne egy ilyet, ami meg egyenlő a (párt)politizálással, az pediglen ugyi “pfúj!”. A másik, hogy amint egy-egy mozgalom kezd megerősödni, népszerűvé válni, rögvest megjelennek környékén azok az alakok, akik osztán igyekeznek mihamarább azt elhitelteleníteni és/vagy széttrollkodni (így járt például a nemrég díjat kapott netadó-ellenes mozgalom, vagy a “feketepólós” Sándor Mária részvételével megalakított Független Egészségügyi Szakszervezet).

Marad így a várakozás a “Szikrára”. Arra, ami majd belobbantja az általános elégedetlenséget, a generális csömört, undort. Ez a románoknál egy diszkótűz volt, ami utcára vitte a népet, s amelynek ma már Ponta lemondása is kevés: a teljes elit távozását követelik.

De mi lesz nálunk? Mi, a “kultúrfölényesek” simán tudomásul vettük, hogy az Orbán-maffia fellegvárában, Felcsúton egy nem túl veszélyes politikai riválist vélhetően nettó gyilkossággal takarítottak el a nyolc milliárdos vagyonát egy esztendő alatt megháromszorozó(!) Mészáros Lőrinc útjából. Legfeljebb a kocsmák mélyén beszélünk arról, hogy Matolcsy György két kézzel szórja ki az ablakon a Jegybank “saját” pénzét idióta alapítványokra, indokolatlanul drága “műkincsekre”, mérték nélkül felülárazott ingatlanokra (most az egyik ilyen, az Eiffel Palace tetőterén akar kialakíttatni egy “exkluzív tárgyalót” a mi szó szerint drága Gyurcynk, költség nem számít alapon!), közben meg az orbángyűlési mamelukok vigyorogva akadályozzák meg a gyermekéhezés elleni “minimum-programnak” még a tárgysorozatba vételét is. A közismert miniszterelnöki elmeállapotról pedig már szót sem ejtünk. Egyetlen bólintással vesszük tudomásul, hogy a múlt héten, ökörkörbe tömörült, teljesítményhiányos “professzorokkal” és ateista “keresztény értelmiségiekkel” körülvéve Jézusnak képzelte magát, tegnap pedig a Tudományos Világfórum(!) budapesti ülésén mondott el egy olyan zavaros beszédet, hogy a résztvevők annak kellős közepén leállították őt, mondván: egy szót sem értenek belőle.

Nem, kérem! Nincs itt nyoma se “szikrának”, se cselekvő akaratnak. Ugráljanak csak nyugodtan a kecskedugó oláhok! Minékünk, “kultúrfölényes ezeréveseknek” így jó, ahogyan van, s roppant büszkék vagyunk legújabb történelmi teljesítményünkre, ami nem más, mint pont a Viktor!

… és ezt …

szendamondja!


Azért, mert … !

Meg lehet-e dönteni a “maffiofastisztoid” rezsimet nevetséges létszámú tüntetésekkel? Lehet-e jó útra terelni a társadalmat, az országot alig-alig olvasott blogposztok írásával? Nyilvánvalóan nem, de valahol valakiknek el kell kezdeniük ezt a “munkát”.

Tegnap este egy jól összeszokott társaságban érdekes irányba kezdett kunkorodni a beszélgetés fonala. Abban az “Oktett-grémium” többsége (6 fő) teljes mértékben egyetértett, hogy az Orbán-rezsim “rákos daganattá vált”, amely elszívja az életerőt az országtól, így a társadalom legalapvetőbb érdeke, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle. Abban is együtt “zengett” ez a “kórus”, hogy ha ez három esztendő múlva (de inkább korábban) nem sikerül, nyakunkba szakad az Orbán-Vona-kormány, s onnantól fogva “nekünk meszeltek”. Ámde az a kérdés, hogy a “Megszabadulásra” egyáltalán van-e esély, már erősen megosztotta a többségben lévő “Ellenzéket”.

A Pesszimisták “Szóvivője” szerint (s most megpróbálom pontosan visszaadni mondandója lényegét):

Minimum tavaly óta egyre többen vannak tisztában azzal, hogy ez a rezsim egyáltalán nem a Köz, hanem a saját bandájának érdekeit szolgálja. Azért, hogy az utóbbi minél gazdagabb legyen, kizsigerelik ez előbbit, az ország tekintélyét pedig a ‘bányász béka’ segge alá süllyesztették. Egymás után sorjáznak az időközi választások, a különböző tüntetések, ám a többség ennek ellenére otthon ül és várja azt a bizonyos ‘sült galambot’. Teszi mindezt azért, mert nem lát Alternatívát, ami meg csakis egy ‘Új Vezér’, egy ‘lánglelkű szónok’, egy ‘karizmatikus politikus’ lehetne. De ilyen még a ‘fasorban’ sincs, mert ha véletlenül akadna is egy-egy, aki össze tud buherálni egy sok tízezres tüntetést (lásd pl.: “Netadó”), vagy az derül ki róla, hogy csupán egy kurzuslovag, aki felült egy elégedetlenségi hullámra, majd később, tehetség és ‘vízió’ hiányában a ‘sikerével’ már nem tudott mit kezdeni, vagy maga a ‘hivatásos ellenzék’ gyilkolja le őt. Az az ‘ellenzék’ amelyről legalább tavaly tavasz óta tudható, hogy egyáltalán nem érdekelt a ‘gengszterváltásban’.

Szó se róla, valóban sok igazság volt ebben a kocsmapult-sarki “elemzésben”. A kezdetben jól induló mozgalmak és tüntetések ölég gyorsan a hamvukba holtak. Néhányukat a sikert kiaknázni képtelen, tehát ilyesmiben tehetségtelennek bizonyult Szervezők tették tönkre (lásd mondjuk az antikorrupciós tüntetéssé “fajult” netadó-demonstrációt, amiből akár tényleg lehetett is volna “valami”!). Néhányukat meg a “Hivatásos Ellenzék” aknamunkája, amire talán a “legszebb” példa a Bajnai által elindított, majd a Szocik által gallyra vágott “Együtt 2014“, avagy a későbbi összefogós “Kormányváltók” (hasonló módon). Valóban nincs tehát egy olyan Szervezet/Mozgalom, mely képes lenne fókuszálni az indulatokat és az elégedetlenséget. Ámde tényleg szükség van ehhöz egy Vezérre, ha tetszik egy “Anti Orbánra“?

A “Szóvivő” szerint a tények azt mutatják, hogy igen. Ugyanis:

A társadalom nagyobbik része olyan, mint egy birkanyáj, amelyet az aktuális Pásztor, meg a Kutyái kitereltek egy sívóhomokos mezőre. Kaja nincs, mindenki éhezik, egymás után vágják le őket, s többiek szeme láttára falják fel az áldozatokat még azon nyersen is. Ámde hiába van ott, tőlük alig pár lépésnyire a kövér fűtől zöldellő mező, meg se mozdulnának, mert félnek a Pásztor botjától, a Kutyák agyaraitól, de még az ugatásuktól is. Abban bízik mindegyik birka, hogy nem ma lesz az ő felzabálása, s elébb-utóbb egyikük végre megmozdul a Legelő felé, akit osztán követni lehet – legázolva Pásztort, Kutyát, bárkit/bármit, ami elébük áll. Így ‘működik’ ez az atomizálódott társadalom: nyáj is, meg egyén is! Nézzük csak meg, mivel nyert a Fidesz tavaly, vagy négy éve, avagy Tapolcán a Jobbik! A ‘közösségi élmény’ nyújtásával! Azzal, amire a Baloldal vagy képtelen, vagy (és talán ez az igaz!) nem hajlandó. Miért nem? Nos, ez ‘olvasat’ kérdése. Ha jóindulatú vagyok, azt mondom, hogy ‘tehetségtelenség’. De nem vagyok az!

Valóban nehéz lenne vitatkozni ezen magvas és bizony vaskos megállapításokkal. Kétségtelen, hogy a Maffia 2002-től kezdődően nyolc esztendő kitartó (akna)munkájával teremtette meg magának a 2010-es győzelem feltételeit. Többek között azzal, hogy vakhitű birkanyájakat (“polgári körök”) hozott létre, “közösségi élményt” teremtve ezáltal híveinek. Körülbelül hasonlóan járt el az ezt lemásoló Jobbik is, ám ott már nem “köröknek”, hanem gyakorlatilag törvénytelen, de a teszetosza állam által elnézett/eltűrt “gárdák” és “seregek” formájában. Mindkettőnél pediglen volt egy Vezérkos (de vagy inkább “ürü” – lévén öléggé töketlennek bizonyultak a Nagy Ügyek intézésében!), amely után a “közösség” ballaghatott. Ebből pedig következik, hogy a társadalom jelentős többsége tényleg egy Nyáj. Ámde annak is egy “unorthodox”, tehát “hungaricum” változata, ugyanis individualista (tehát egymással semmiféle tényleges kapcsolatban, szolidaritásban nem álló) juhokból áll, “akik” ugyan állandóan “szétbégetnek”, de azért mennek arra, amerre a Pásztor és a Kutyák terelik. Így kétségtelen, hogy köll egy Alternatív Juhász. De ki legyen az és hogyan találjuk meg?

A “Szóvivőnek” erre már nem volt konkrét válasza. Úgy vélte ugyanis, hogy:

Pillanatnyilag egy ilyen személyiség ‘előállítására’ nincs sok esély, lévén a társadalomban még nem elég nagy az indulat. Nem elegendő ahhoz, hogy a Nyáj végre nekiinduljon és Pásztort, Kutyát letaposva átmenjen a Legelőre. Nem is lesz elegendő mindaddig, amíg tehetségtelen, avagy valójában tenni semmit nem akaró alakok szerveznek néhány tucatnyi, esetleg pár száz főt ‘megmozgató’, tehát nevetséges demonstrációkat. Az ilyesmihez ugyanis profizmus kell, nem pedig pillanatnyi ötlet és indulat! Ahogyan az sem elegendő ehhez, hogy a hozzád hasonló bloggerek megírják az igazságot. Te és társaid tényleg ezt teszitek, de kik és hányan olvassák a posztjaitokat? Néhány százan, pár ezren? … Pillanatnyilag mást sem tesztek, mint a fakardotokkal karcolgatjátok a Közöny gyémántfelületét!

Ez szíven ütött, s tényleg elkezdtem azon gondolkodni, hogy valójában miért fordítok időt és energiát a blogom írására. De néhány pillanat múlva eszembe jutott egy idézet, ami akár a jelen helyzetre és az én “feladatomra” is vonatkozhatna.

Amikor az amerikai hadsereg a Harmadik Birodalom nyugati határai mögé behatolva egymás után talált rá a különböző lágerekre (nem egyikükben napok óta feküdtek temetetlenül a menekülő náci keretlegények által sebtiben legyilkoltak tetemei), Eisenhower, a Szövetségesek akkori főparancsnoka, az Egyesült Államok későbbi elnöke, kiadott egy memorandumot. Emígyen hangzott:

“Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat! Mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja: mindez meg sem történt.”

No, ezért írom én tovább ezt a blogot. Addig, míg bírom, míg tehetem. Azért, hogy dokumentáljam ezt a Szörnyűséget, melyet magunk tettünk magunknak. Azért, hogy később ne jöhessen “valami rohadék”, aki majd az egészet letagadja! Avagy ha majd mégis jőne, én pedig még mindig élek, akkor is legyen, aki …

szembemondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Indul “Az Ország Gyűlése Mozgalom”!

Bár komoly kétségeim vannak a Mozgalom ellenzéki, illetve társadalmi (pláne tömeges!) támogatottságával kapcsolatosan (lévén “mindkettőt” jól ösmérem), jóakaratú támogatásom jeleként az alábbiakban közzé teszem “Tuareg” ma megjelent felhívását.

Az Ország Gyűlése Mozgalom

Tegnapi Orbánbuktató forgatókönyvemre két fontos reakció volt: bozóttűz gyorsaságú terjedés hihetetlen mennyiségű pozitív visszajelzéssel a Néptől, másrészt pedig a magukat demokratikusnak valló ellenzéki pártok részéről súlyos némaság.


Úgyhogy nem várok, nem várunk senkire, Augusztus 8-án, pénteken délután 4-kor kezdetét veszi Az Ország Gyűlése a Kossuth téren, és mindaddig tart, amíg Orbán Viktor hatalmon van. Jelen írásom egyszerre fölhívás a csatlakozásra, és Az Ország Gyűlése Mozgalom feladatának és működésének leírása. Bevezetésként még annyit: magam nem úgy terveztem, hogy Muszájherkulesként megcsináljam, amit nem nekem kéne, de nem az a típus vagyok, aki kitér egy kihívás elől, legyen az bármekkora. A tömeges pozitív reakció fő motívuma ennyi volt: ne várjunk pártokra, mert ha akarták volna, már megcsinálhattak volna valami hasonlót, de nem tették. Ezt pedig alátámasztotta kínos és általános hallgatásuk: mivel pontosan tudom, hogy a tegnap fölsorolt Alapító Atyák többségének asztalán mindennap ott landol friss írásom, ezért aztán minimum egy informális visszajelzés szükséges lett volna bármelyiküktől, hogy megpróbálják. Úgyhogy elindulunk, aztán ha a Nép összegyűlik nálunk, akkor úgysem lesz más lehetősége a pártjainknak, mint csatlakozni, és mi örömmel fogjuk várni Őket.

Az Ország Gyűlése Mozgalomnak kezdete van, de vége nincs: addig tart, amíg Orbán Viktor Magyarország vezetője, mindegy épp milyen minőségben teszi ezt. Békések vagyunk, az erőszakot elutasítjuk, és a jelenleg hatályban lévő törvények betartásával járunk el. A Mi sorsunk egyben lakmuszpapír is lesz: a mai jogszabályi környezet keretei között mindazt megtehetjük törvényesen, amit meg fogunk tenni: tarthatunk folyamatos, napi 24 órás, bármeddig tartó demonstrációt bármely közterületen. Van tapasztalatom tüntetések szervezésében, használni is fogom, tudom mit tehetünk és mit nem, tudom hogy kell ilyesmit úgy megcsinálni, hogy ne adjunk jogszerű fölhatalmazást adminisztratív eszközök ellenünk való alkalmazására. Ha mégis ilyesmire kerül sor, onnantól tettekben nyilvánul meg, hogy Magyarország diktatúra: mivel eszközünk a tömeg és a mindent dokumentáló nyilvánosság, ezért az ilyen jellegű esetleges hatalmi beavatkozások a szükséges válaszlépéseket vonják majd magukkal.

Gandhi példáját követjük: egyszerűen eltántoríthatatlanok vagyunk, pofonra nem reagálunk pofonnal, erőszakra erőszakkal: csak vagyunk, de mindaddig vagyunk, amíg Ők vannak. Látom, hogy mekkora az a tömeg, amelyik alig várja hogy tehessen legalább valamit, aminek értelme is van. Csatlakozni szeretnének, ki szeretnék venni a részüket a demokrácia helyreállításából, de nincs hova menniük akaratukat megmutatni. Augusztus 8-tól pedig lesz hová menniük: hozzánk. A célunk ennyi: kikényszeríteni a tömeg és a nyilvánosság erejével választások kiírását, elősegíteni, hogy azon az Orbánnal szemben fölsorakozó ellenzék 2/3-os győzelmet arasson – a mai választási törvények szerint ez könnyebb, mint korábban, tehát használjuk a Fidesz ellen a saját fegyverüket. Nem válunk Párttá, nem támogatunk egyetlen Pártot sem, csak egy Célt, és azokat, akik célunk maradéktalan megvalósítását vállalják. Célunk ennyi: a 2010-es Alkotmányos Rend visszaállítása: az akkori Alkotmány és választási jogszabályok változtatásmentes hatálybeléptetése, és ezen szabályok bármikori újraírásának 50%-os részvételű népszavazáshoz kötése. Ezek elérése után a Parlament föloszlatja magát és kiírja az immár demokratikus választást, ahol már a Pártok saját programjaikkal, önállóan vesznek részt, a mi feladatunk pedig véget ér.

Aki ennél kevesebbet, vagy többet akar, azt nem támogatjuk: részérdekek képviseletében, egy kicsit így, egy kicsit úgy politikai játszmákban nem leszünk partnerek. A demonstrációt magam jelentem be, magánszemélyként, nem alapítunk szervezetet, elkerülve ezzel a hatósági játszmázásokat. Egy demonstráción azok vehetnek részt, akik annak céljával egyetértenek: a provokátorokat, a céljainkat maradéktalanul fölvállalni nem tudókat a demonstrációról békésen, törvényes eszközökkel eltávolítjuk. Várunk minden olyan embert, szervezetet, pártot, bármit, akik célunkkal egyetértenek, ha máshogy nem megy, majd terepen, élőben összehozzuk az ellenzék azon minimálkonszenzusát, mely Orbán elűzésének feltétele. Élő, pezsgő környezetet teremtünk, és rugalmasak leszünk: a manipulációkat, vegzatúrákat hideg fejjel, ám határozottan kezeljük, a tömeg nem azért teremtődik meg, hogy azt más célokra megpróbálják fölhasználni.

Demokraták vagyunk, és ezt még akkor sem felejtjük el, ha épp profi szervezetet építünk. Mind a vezetés változtathatósága, mind az átláthatóság terén a lehetséges maximumot nyújtjuk tekintettel a működőképesség töretlen megőrzésére is. Ennek megfelelően minden hónap utolsó napján titkos szavazást tartunk a Mozgalom vezetőjéről. Szavazni azok szavazhatnak, akik a legaktívabb szereplői a Mozgalomnak, és mivel állandó demonstrációként működünk ezért ezt nem nehéz megítélni. Az állandóságot azok fogják leginkább képviselni, akik az éjszakát is a demonstráción töltik, és ehhez az alaptömeghez csatlakoznak napközben mindazok, akik jelenlétükkel akarják emelni erőnket, akár ha egy órára is. Akik adott hónapban legalább három éjszakát a Demonstráción töltöttek, azok vesznek részt a vezetőről szóló titkos szavazáson.

Amit teszünk, az nem játék, és nem színház, aki csatlakozik, annak tudnia kell mit vállal: utánanyúlhatnak a munkahelyén, kaphat finom fenyegetéseket, jelen állapot szerint ennél többet nem, de ennyit minden bizonnyal. Minél többen leszünk, annál nagyobb lesz ugyanakkor az egyén védettsége: minden hatalomnak van egy véges kapacitása, tízezer embernek már nem lehet utánanyúlni. Persze az eleje lesz a legnehezebb: szervesen fogjuk fölépíteni Az Ország Gyűlését, az elején kevesen, de kitartásunk megmutatásával egyre többen leszünk majd. Minél többen kezdünk, annál jobb, de a Mozgalom igazi ereje a tántoríthatatlan kitartásban van. Szükségünk lesz emberekre, eszközökre, pénzre, mindegyik erőforrásunkat a lehető legátláthatóbb módon fogjuk használni, mindenki megtalálhatja a részvétel neki megfelelő módját. A toborzás jelenleg egy zárt Fészbuk Csoportban folyik, ahová csak személyesen lehet jelentkezni, de annak tudatában, hogy a résztvevők nevei nyilvánosak, csak a megbeszélések nem. Az Ország Gyűlése Mozgalom a Bátrak Gyülekezete. Ha velünk tartasz, jelentkezz a csoportunkba ITT.

Demokraták, gyülekező!

Megjegyzés: A “szendamondja” csatlakozik és támogat!