Szembenézés helyett félrenézés

Az alábbi írást ma délelőtt “lőttem” a hvg.hu oldalán. Szerzője Demény Péter, az Erdélyben megjelenő “Látó” című folyóirat főszerkesztője. Nagyon sok van benne, mellyel egyetértek. De akad mégis egy icuri-picuri, mellyel mégse. Olvassuk hát!

Demény Péter:

A félrenézés gyakorlata

A magyar félelem a magyar gőggel függ össze: ezért volt olyan könnyű meggyőzni rengeteg embert arról, hogy a bevándorlóknak nincs mit keresniük Magyarországon.

„Nincsen francia sovinizmus – francia félelem van” – mondta Fejtő Ferenc egy tévéinterjúban a bevándorlók elleni gyűlöletről. Ez egyrészt emberibb, másrészt körültekintőbb megközelítése volt a kérdésnek.

Magyarországon hagyománya van ennek a fajta félelemnek, mely a bezárkózásban jelenik meg. Többször idézett, felkavaró élményem Kós Károly Levél a balázsfalvi gyűlésről című írása: ebben a szövegben arról beszél, mennyire másként ünnepelték az erdélyi románok kulturális egyesületük, az ASTRA ötvenéves évfordulóját, mint a magyarok az EMKE-jét. Az elsőn részt vehetett minden román, a második viszont: „egy zártkörű társaság gyűlése volt: azoké a főpapoké, nagypolgároké, mágnásoké (díszvendége a gyűlésnek Apponyi Albert gróf volt), akik az öreg Redut termében rendezett gyűlésre hivatalos meghívólevelet kaptak. Az erdélyi magyar nép: a dolgozó paraszt és városi kisember nem volt oda hivatalos; nem is tudott róla. S a gyűlés az úri társaság bankettjével zárult a New York szálloda különtermében…

A magyar félelem tehát a magyar gőggel függ össze: ezért volt olyan könnyű meggyőzni rengeteg embert arról, hogy a bevándorlóknak nincs mit keresniük Magyarországon, nem véletlenül elsősorban azokat, akik egy „polgári párt”-ban hisznek. Ennek a pártnak semmi köze a polgársághoz, ha azon azt a réteget értjük, mely az önálló gondolkodást és a jól végzett munka utáni nyugodt álmot helyezi mindenek fölé, de nagyon sok köze van a kispolgársághoz, mely a félelmeit hiszi gondolkodásnak, és a frusztrációit hitnek, mely mint Nádas mondja, nem tanult meg sem tárgyilagosságra, sem differenciáltságra, sem reflektáltságra törekedni. Ahhoz a kispolgársághoz, amely a Móricz-regényekben jellemzett dzsentri rétegből nőtt ki.

Ez a kispolgárság éppen a fentiek hiánya miatt nagyon tudja, ki a magyar, és ki nem az, ezért aztán könnyedén eldönti, ki van otthon, és ki nincs, kit kell beengedni, és kit nem. Ennek a kispolgárságnak a lelkében komoly visszhangot vernek az orbáni meghatározások a magyarságról és Magyarországról, és az EU elleni ostoba és vidéki dacot valamiféle kurucos hősiességnek érzi. Az ő számára Horthy a legfőbb történelmi személyiség, az az ember, aki jól vasalt paripákon képviselte a félrenézést.

Tizenegy évvel ezelőtt ugyanezek az emberek döntöttek arról, hogy a határon túliak nem magyarok. Az, hogy egy kispolgár milyen oldalinak tartja magát, tulajdonképpen mindegy, hiszen nem az a lényege. Ezért nem lehet kimondani, hogy „a baloldal” szavazott a kettős állampolgárság ellen, és a baloldal hitte el az önzés rémisztő érveit. Nagyon sokan elhitték, és szívesen hitték el őket.

Még inkább elkeserítő, hogy a kispolgárság mániákus irtózata minden szembenézéstől a legfinomabb értelmiségiben is ott motoz, vészhelyzetekben pedig hisztérikusan sikoltozik. Most a magukat baloldalinak képzelő értelmiségiek többsége hálás helyzetben van: diktatúráról beszélhetnek, a szembenézést meg elkerülhetik. A 2004-es szavazáskor minden másképp volt, hiszen akkor egy „saját kormány” agitált a határon túliak ellen. Az a kormány valóban nem viselkedett ilyen autoriter módon, és maga a kezdeményezés egy demagóg butaságából indult. Akkor azonban a baloldali értelmiségiek zöme sem találta a xenofóbiát (kétmillió román és egyéb ilyenek) annyira szalonképtelennek. Számomra nem kell ennél jobb bizonyíték amellett, hogy ez a réteg sem gondolt mindent végig. Sőt, ez a réteg sem mindig különbözteti meg magát valami provinciális aljasságtól, és ez a réteg is szemet tud hunyni gazemberségek fölött, ha azt az „övéi” csinálják. Ezért aztán meglehetősen hiteltelen most, amikor látszólag joggal tiltakozik, hiszen valamilyen tanúbizonyság mégiscsak kell arról, hogy az ember végigment a damaszkuszi úton.

*

Mint a bevezetőben említettem, a fentebbi írás jelentős részével egyetértek. Éppen ezért nem is ezek laudációjára koptatnám gépem klaviatúráját, hanem azon megállapítások kritikájára, melyekkel már nem.

Kétségtelen tény, hogy most ugyanazon kispolgárok élik ki xenofób hajlamaikat “a bevándorlásról és a terrorizmusról” folytatott “nemzeti konzultáció” keretén belül, akik 2004-ben elutasították a kettős állampolgárságról tartott (egyébként álságos) népszavazást – akár a “nem” szavazataikkal, akár a távolmaradásukkal. (Bár az utóbbit “választók” populációja ennél azonban jóval heterogénebb volt!)

Az sem vitatható, hogy az akkori és a mostani kormányzó párt(ok) propagandája ugyanezen, kispolgári ösztönökre igyekezett hatni. Tette/tették mindezt azért, hogy a számukra politikailag és főleg a propaganda, a népszerűséghajhászás szempontjából a legmegfelelőbb eredmény jöjjön ki, s nem nagyon törődtek a következményekkel. Azon okozattal, mely tovább csökkentette a társadalomból egyébként is szinte teljes mértékben kiölt szolidaritás érzését (ha tetszik: hajlamát!), s ezzel együtt a “polgárság” szemléletmódját.

Ugyanakkor ilyen párhuzamot vonni a két esemény (2004/2015) között szerintem erős csúsztatás, de minimum alapos tévedés, azaz a dolgok “félrenézése”. Gondolom mindezt azért, mert nem ugyanazon “dologról” volt/van itten nagyba’ szó.

A 2004-es “népszavazás” ugyanis nem olyan emberekről szólt, akiket ilyen, vagy amolyan okoknál fogva elüldöztek hazájukból. Nem olyanokról, akik ha szülőhelyükön maradnak, nagyon jó eséllyel megkockáztatják a maguk és hozzátartozóik megkínzását, lemészárlását.

Ez az “aktus” látszólag azt a célt szolgálta, hogy magyar állampolgárságot kapjanak mindazok, akik a trianoni határokon kívül szorulva, de e nemzet tagjaként születtek meg. Ezzel pediglen együtt járt volna néhány olyan “adomány/szerzemény” is (pl.: egészségügyi- és szociális ellátás, szavazati jog), melyre azok – lévén nem itt lakók, tehát nem tagjai a “kockázati közösségnek” – nem szolgáltak rá. Ebből a szempontból tehát jogos volt az ellenpropaganda, bár valóban túlzás volt 24 millió (és nem csak kettő!) románnal fenyegetőzni.

Ámde a valódi célja a Szerző által is joggal “álpolgárinak” nevezett társaságnak ezzel nem ez volt. Hanem az, hogy tovább fokozzák a káoszt Magyarországon, hogy minél kormányzó-képtelenebbé tegyék az akkor regnáló ballib koalíciót, s ezáltal magukat állítsák be, mint egyetlen választási lehetőséget (2006-ban ez nem jött be).

Leszarták ők a határainkon kívüli magyarokat. Egyáltalán nem érdekelte őket az ő sorsuk. Erre pedig mi sem adhat jobb bizonyítékot, mint hogy úgy hatalmon, mint ellenzékben lévén mást sem tettek, mint a “túli magyarság” politikai/érdekképviseleti szervezeteinek meggyöngítését, kezdve a “kedvelt/utált” magyar pártok “kijelölésével”, folytatva az “alternatív” mozgalmak Budapestről történt gründolásával (és finanszírozásával), bezárva a “saját” magyarjait egyébként kifejezetten nem kedvelő országvezetők seggeinek elvtelen fényesre nyalásával (pl.: Fico, avagy és főleg Basescu!).

Nem vitatom, hogy a 2004-es egzisztenciális uszítás ugyanazon “megélhetési” kispolgárokat “szólította meg, mint a jelenlegi kormányzat gyűlöletkeltő kampánya. Ámde ugye nem azt akarja mondani a Szerző, hogy az akkor “igennel” szavazók voltak a “nagypolgárok”? Azok, akik most meg a menekültek ellen keltik a hangulatot a “kispolgárok” körében! Ugye nem azt akarja mondani a Szerző, hogy azok, akik akkor nem álltak ki a kettős állampolgárságért, ámde most hányingert kapva tiltakoznak a menekültellenes förtelem okán, olyan korbeli “kispolgárok”, akik megjárva a “damaszkuszi utat” hirtelenjében “nagypolgárokká” váltak? Ugye nem azt akarja mondani a Szerző, hogy valódi párhuzam mutatható ki a kínhalállal fenyegetett szír/afgán/iraki menekültek és mondjuk az Erdélyben (ebből a szempontból is) háborítatlanul élő magyarok között?

Mert ha igen, akkor sajnálattal köll megállapítanom: a Főszerkesztő Úr is csupán egy zsigeri kispolgár. Aki “gőgösen magyar”, valamint képes különbséget tenni ember és ember között, összehasonlítva az egymással még csak köszönőviszonyban sem lévő életkörülményeket!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Bilderberg-klub – magyar módra

Egy esztendő, s a Maffiapárt kénytelen lesz visszavonni a ránk erőltetett vasárnapi zárva tartás törvényét! Ez hangzott el egy hétvégi, tatai konferencián Dzsentri Dzsoni szájából azzal a kitétellel, hogy “ha lesz népszavazás“. … Már most mondom: nem lesz.

A hír szerint, már 2004 óta létezik Abszurdisztánban egy, a híres “Bilderberg-csoporthoz” hasonlatos egylet. A “Szeretem Magyarországot Klub” annyiban hasonlít az említett grémiumhoz, hogy fórumain politikusok, közéleti személyiségek vesznek részt, s az adott témáról/témákról bárki szabadon beszélhet, tarthat előadást. Cserébe ezért mindenki titoktartási kötelezettséget vállal: ami ott elhangzott azt nyilvánosságra nem hozhatja. (Némi párhuzamot vélek felfedezni az ugyancsak közismert “Kéri-klub“-bal.)

Ez a magyar “bilderberg-egyesület” a hétvégén Tatán tartott egy megbeszélést. A mintegy száz főnyi résztvevő között ott volt Lovászi László, az MTA elnöke és maga Lázár “Dzsentri Dzsoni” János főminiszter is. Utóbbi beszélt a március 15.-től hatályos, még tavaly megszavazott, kötelező vasárnapi zárva tartásról szóló törvény esetleges hatásairól, illetve jövendőjéről. Ennek során állítólag kijelentette: a Maffiakormány tisztában van az intézkedés népszerűtlenségével. Hiszen a mostani közvélemény-kutatások egyértelműen bizonyítják, a törvénnyel a megkérdezettek jó kétharmada elégedetlen, ami pedig azt jelenti, hogy még a saját szavazótáboruk jelentős része is ellenzi ennek bevezetését. Ebből pedig egyenesen következik, hogy “ha lesz erről népszavazás“, azt a Maffiabanda mindenképpen el fogja bukni.

Aki ebben az “Országizében élte le az elmúlt, legalább tizenhét esztendőt, az tudja, hogy Maffiáéknál a hatalom megszerzésén, annak minden áron való megtartásán, valamint az ennek eszközeivel eltulajdonított közvagyonból történő minél gyorsabb meggazdagodáson kívül csakis a Népszerűség számít. Ezt meg a “nép-szerűség” látszanának megteremtésével és fenntartásával érték el (eleddig). Ennek eszköze pedig a “plebejusság” imázsának megteremtése volt azzal, hogy a lehető legcinikusabb módon mindig és mindenről azt mondták (leegyszerűsített tőmondatokban bonyolult problémákról), amit és ahol a Zemberek hallani akartak. Azaz nettó populizmussal, következményekre rá se hederítő néptribunsággal. (Csoda, hogy a fejükre nőtt a Jobbik? … No meg a miénkre is!)

Kitűnő példa erre mondjuk a Tákolmány, melynek ránk erőltetését azzal “magyarázták”, hogy a káközép-európai rendszerváltozások után már csakis a miénk az egyetlen “kommunista alkotmány“. Vagy például a Manyup-vagyon kifosztását azzal, hogy a pénztárak “eltőzsdézték a zemberek pénzét”. Avagy ki ne felejtsem a segélycsökkentés és a közmunka bevezetésének indokait sem! Nem idézném, mindenki tudja és azt is, hogy mennyire “rezonált” ez a “Homo Kadaricus“-ból (mesterségesen)kifejlesztett “Fideszpolgár” mélyen gyökeredző irigységével, szolidaritás-hiányával, egyéb, alantas ösztöneivel.

Ámde ez az oktrojált “zárvatartási törvény” egyáltalán nem illeszkedik az eddigi sorozatba. Legalább 2011 óta tudják, hogy már maga az ötlet is népszerűtlen (az pedig, hogy még nemzetgazdaságilag is káros, nem érdekes – ilyesmi náluk soha nem volt szempont!). Négy esztendővel ezelőtt ki is faroltak belőle, maga a Fővezér meg kijelentette: amíg idehaza nem lehet heti öt nap munkájából megélni, addig az ilyesmi szóba sem jöhet. Igaz, hogy most ezt az egészet letagadják, a korábbi visszautasítást meg a szokásos “zemútnyócévezéssel” igyekeznek “megmagyarázni”, osztán még azt is kijelentik, hogy ebből senkinek semmi kára, kellemetlensége nem származhat. De a tények, no meg a tapasztalatok ennek pont az ellenkezőjét mutatják. S hogy ezzel maguk is tisztában vannak, arról ékesen bizonykodik Dzsentri Dzsoni tatai mondandója!

Hát akkor miért? Miért köllött ehhöz tűzön-vízen át annyira ragaszkodni, hogy még a várható bukást, a szégyenteljes, későbbi retirációt is bevállalták érte? Azt ne  mondja nekem senki, hogy most a Tömjén-féle Törpepárt annyira fontossá vált, hogy bármiféle ostobaságának teret köll engedni. Bár ez is egy lehetséges magyarázat, pláne a Kétharmad veszprémi elbuktázása után, de hogy nem elfogadható, az tuti. Ezek a politikai kurtizánok, közpénzből fizetett “keresztény” prostik akkor se mernének ellenkezni a Kitartójukkal, ha lenne bármiféle politikai meggyőződésük, ideológiájuk (nincs!). A “technikai kétharmad” meg egy-két “képviselő” lefizetésével/megzsarolásával is biztosítható a Bábszínházban, tehát egy ilyen népszerűtlen dolgot bevállalni tök’ fölösleges volt.

A lehetséges magyarázatok egyike, hogy ez az egész csupán a szokásos figyelemelterelés. Egy ellenbotrány indítása annak érdekében, hogy továbbra is ők uralják a “kommunikációs teret”. Azaz mindenki arról beszéljen, amit a “Habony Művek” ad a szájukba, ne pedig az “egyéb” disznóságaikról. Hiszen a “plebejusság” imázsa régen megkopott. Mióta a “Retektévé” begorombult, s valódi híradókat készít, a “széles tömegek” tisztában vannak az elképesztő korrupcióval, no meg az ebből származó hirtelen, a hivatalos jövedelmekkel meg nem magyarázható vagyonosodásokkal. (“Tudod, honnan volt ennyi pénze az apjának?” – tette fel a kérdést kedvenc kocsmámban az egyik volt fideszes választó a Szíjjártó-palota ügyével kapcsolatosan. Majd rögvest megválaszolva önmagát: “Onnan, hogy a fater is tőlünk lopott!“) Amíg a vasárnapok miatt anyázik a Jónép, addig sem a lenyúlásokról megy a sörmelléki paláver!

A másik elmélet szerint mindössze annyiról van szó, hogy a Mi Boldogságunk egyszerűen “begombázott”. Az ötödik esztendeje egyre korlátlanabbul gyakorolt hatalom, az, hogy az Ország Betege, az ő egyébként is károsult elméje, folyamatos megerősítéseket kapott arról, miszerint minden ötlete egyszerűen zseniális, s csak akarat, illetve “kemény munka” kérdése azok megvalósítása, hát komolyan elhiszi: a voluntarizmus minden gond megoldása. Következmények, népszerűségvesztés? Nem számít, ha meg lehet mutatni: ki is a Kokas ezen a Szemétdombon! A rajta (tehát vele együtt rajtunk) élősködő, folyamatosan cserélgetett ektoparazitái pedig inkább nem szólnak egy szót sem, mert akkor se kiemelt jövedelem, se harácsolható vagyon, s mehetnek vissza oda, ahová valóak: a maguk által létrehozott közmunkási gárdába! (Jó példa erre az “m1” Orbán által kierőszakolt vicckategóriás, közröhejbe fulladt “arculatváltása”!)

Én nem tudom, mi is az igazság. Ezt döntsék el Kedves Olvasóim a fentebb felkínált szavazással”! Mindenesetre biztos, hogy Orbánék a Zembereknél közel sem húzták ki annyira a “gyufát” ezzel a hülye vasárnapozással, mint sokan gondolnák. Morgás ugyan van, lesz is még, de valódi “akció” soha. Annak ellenére sem, hogy a világon senki nem hiszi el az intézkedés magyarázatát, azaz hogy ezzel csupán biztosítani akartak mindenkinek hetente legalább egy pihenőnapot. Még azok sem, akik talán nem ismerik a dolgozói jogokat alaposan megnyirbáló Új Munkatörvénykönyv paragrafusait. Még azok sem, akik nem tudják: maga Lázár (bizonnyal a Nagyfőnök beleegyezésével) rendelt el a Miniszterelnökségen napi tíz órás szolgálati időt, plusbonus hétvégi ügyelet hónapokkal ezelőtt.

Ha lesz népszavazás erről a vasárnapi ostobaságról, azt a Fidesz el fogja bukni. Mint említettem volt, ezt mondta/ismerte el Lázár ezen a tatai “hunagorbilderberg”-konferencián. A “kockázatokkal és mellékhatásokkal” tehát tisztában vannak. Csakhogy valóban léteznek-e ilyesmik? A kulcsszó ugyanis az a bizonyos “ha”. Mert, hogy népszavazás ilyesmiről valószínűleg soha nem lesz e honban, az szinte tuti!

Két biztosítékuk is van erre az Urizáló Uraknak. Az egyik a fizetett politikai trolljukként működő Szepessy Zsolt, aki a tavalyi “választások” idején több tízmilliót nyúlhatott le a maga kamupártjával (“Összefogás Párt“). Elszámolni a “zséről” ugyan nem tudott, de nem is keresi rajta komolyan egyetlen államhivatal sem. Ő nemrég adott be egy a vasárnapi témáról szóló népszavazási kezdeményezést, csakhogy “meghekkelje” a Demokratikus Koalíció hasonló indítványát (Tapolcán is ott nyüzsög a pasas!). Most az előbbin ücsörög a hivatalos szerv, s lefogadható: sokára fog kiderülni, hogy azt elutasítja. Csak ezután kerülhet a szőnyegre a DK kezdeményezése, amit meg ugyancsak hosszas “megfontolás” után, ugyancsak el fognak vetni. … Mert ez a Második Biztosíték! A mindenhová beültetett fideszes csinovnyikok közhivatalnoki bandája!

Sokáig fogunk mi még “anyázni” eme “Vasárnapi Erőszak” miatt! Minden kézzel fogható eredmény nélkül. … Ahogy szoktuk.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A szabadsegg ünnepe

Több ezer kirendelt ifjonccal, kidobóemberekre emlékeztető “aktivistákkal”, verekedős “Sósavas Sanyibácsikkal“, illetve a “fideszes szeretetet és békességet” hirdető, zsidózó “asszonykórussal” ünnepeltette meg magát Orbán, aki tegnap szabaddá tette a seggét, s azt nyalták is páran, de serényen. Hál’ Istennek azok, akik inkább rúgosni akarták volna, sokkal többen voltak. … Csak nem ott, ahol köllött volna!

A Fideszben békesség van, szeretet van, kedvesség van, ezt nem tudják elviselni. – ezt válaszolta az “Orbánpárti Asszonykórus” egyik tagja tegnap arra a kérdésre, hogy minek köszönhető az az eldurvult politikai csatározás, amely hazánkban tapasztalható. Az érdeklődő egyébként egy olasz újságíró volt, aki más, ennél sokkal kínosabb ügyekben is faggatózott azok körében, akik önként vonultak ki a budapesti Kossuth térre, meghallgatni Orbán “Gespicli” Viktor ünnepi beszédét. … Vesztére! Ugyanis a “digó” sajtómelóst, miután felvilágosították arról, hogy Magyarországon akkora szabadság van, hogy ihaj, hogy igaz, vannak bizonyos tiltások, no de az utakon is léteznek piros lámpák, amiket akár úgy is lehet venni, hogy “korlátozzák a szabadságunkat”, gyönyörűen lezsidózták és elküldték Izraelbe. … Amúgy fideszes módra, tehát “békességet”, “kedvességet” és “szeretetet” sugározva … (narancs)piros fejjel!

Ők persze nem a “kirendeltek” voltak, hanem csupán az önkéntesek. Azok, aki a “Szabadság Ünnepén” (is!) örömmel nyalogatták a Führer szabaddá tett seggét. Persze csak távolról, némi drótakadályokkal körül véve (A marhákat is “villanypásztorral” őrzik, ugyi?! … hehehe!). No meg alulról, hogy az apró termetű Gespicli (ne csak “közjogilag”, de) fizikailag is föléjük tornyosulhasson, tehát legalább ilyenkor “fel” lehessen rá nézni … ugyancsak “fizikailag”. Bámulták is őt rendesen, időnként nagy volt a (bér)tapsorkán, zúgott a “Viktor! Viktor!“. (Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőgéssel.) Különösen akkor, amikor valami egészen fantasztikusat mondott.

Mert a Mi Boldogságunkból ömlött ám a szó! Arról, hogy az ország “szuverenitásáért folytatott harcnak” sosincs vége. Ebben pedig “csak magunkra számíthatunk“! Arról, hogy bennünket senki ne oktasson ki szabadságból, mert ezen “Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog” (a két nevezett pedig fogvicsorog…na, ha még élne!). Arról, hogy össze köll fogni, mert ha nem, hát az eddig elvégzett “kemény munka” hiábavaló lesz! (Oda a harácsvagyon! No meg hogyan lopjunk majd Paksból?!) Végül kijelentette: “együtt vagy sehogy, ez volt a ’48-as forradalom leckéje is”.

Részemről inkább a “vagy sehogy”, de én nem is vagyok kedves/békés/szeretetteljes fideszes, ami abból is látszik: még soha nem zsidóztam le olasz újságírót … sem. Osztán abból is, hogy még életemben nem anyáztam és ütlegeltem olyan tüntetőt, aki a Kedvenc Politikusom (van ilyen!), az én Fényességes Vezérlőcsillagom (ebből is akad, de nem politikus!) ellen demonstrálva “csúnyaságokat” mond/állít róla (“geci”). Pedig akár tehetném is, hiszen az egyik békés/kedves/szeretetteljes fideszest, az ügyeletes “Sósavas Sanyi bácsit” a rendőröknek köllött levakarniuk az egyik polgártársáról, aki nemzeti érzelmeiből kifolyó felháborodottságát “fizikai kontaktussal” fejezte ki. (Gondolom a zsaruk elő is állították … az ellentüntetőt.) Ez persze csakis azért történhetett, mert ez a “sanyibácsi” éppen akkor nem hallhatta a csüngőhasú Csúti Chavez azon mondatát, miszerint: a régi időkhöz képest ma az a helyzet, hogy “most nem betörik egymás fejét, hanem megszámolják azokat, és ez a demokrácia“.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Mert volt ám ellentüntetés is! Az egyik szép nagy volt, a létszám állítólag még a 15 ezret is meghaladta. “Új Köztársaságot” követeltek, s joggal, mert a “régit” a jelenlegi rezsim egyszerűen ellopta … együtt a megtakarításainkkal, az élhető hétköznapjainkkal, tehát a “Jókedvvel” és a “Bőséggel”. Szónoklatok is elhangzottak. Arról például, hogy “a magyar név ismét csúf lett“, mert hitszegők, cinikus gazemberek, aljas tolvajok kezébe került a kormányrúd (igaz!). Arról, hogy nem akarnak egy olyan miniszterelnököt, “akit nem érdekel a nép sorsa, és önmagánál dilettánsabb beosztottakkal veszi körbe magát, hogy okosabbnak tűnjön“. Arról, hogy normális ember “nem akar olyan országban élni, ahol Andy Vajna dönti el, meg tud-e rendezni Mészáros Márta egy filmet, és úgy dönt, hogy nem ad pénzt, mert megteheti“. Avagy “ahol bűn cigánynak, zsidónak, liberálisnak, gondolkodó embernek lenni” (Fullajtár AndreaEdgar Swant” idézve). Arról, hogy ha majd Orbán megbukik, nem tehetünk majd úgy, mint ha nem történt volna semmi, nem felejthetjük el a múltat, mert akkor újra megtörténik velünk az a tragédia, hogy “bármikor eltitkosíthatják a hazámat, hogy szét lehet lopni törvényesen, és onnatól az a haza, amit ők összetörvénykeznek. Hogy csak az a múlt, amit ők kineveznek, hogy aki nincs velük, aki nem áll fényes nyelvvel Orbán aranyozott partvonalán, az ellenség“. (Parti Nagy Lajos)

Jó beszédek voltak ezek. Kár, hogy akadt közöttük egy-két ostobább is. A “Veszprémi Győztestől“, Kész Zoltántól például nem azt vártam volna, hogy Gespicli “tisztázatlan kommunista múltjáról” kezdjen szónokolni, vagy arról, hogy azért lett “átbuherálva” a választási törvény, mert “átmentette hatalmát az állampárt” (mármint 1990 előttről). Azért nem, mert egyrészt Orbán soha nem volt kommunista. Ahhoz ugyanis az köllene/köllött volna, hogy legyenek neki elvei, ideológiái. Ámde ennek az alaknak kizárólag kóros képzelgései vannak önmagáról (amiből az orvosai sajnos nem tudják kigyógyítani), no meg a társadalomról (amit meg a tegnap, “műfordítói munkásságáért” alaposan, de inkább csak “közepesen megérdemrenddeltTellér Gyula “szociológus” tömköd bele a beteg agyából A Beteg agyába).

MTI Fotó: Lakatos Péter

A népszavazási kezdeményezés pedig már szót sem érdemel igazán. Az rendben van, hogy például legyenek valódi képviselői vagyonbevallások, s az “elnézéseknek” következményei is (elnézés nélkül). Hogy legyenek átláthatóak az állami beruházások, a nyugdíjrendszer (stb.). No de tényleg az az ország legfőbb baja, hogy kötelező kamarai tagság van? És tényleg így lehet változtatni akármin? Ezek nem olvasták Orbán törvényeit? Azokat például, melyek gyakorlatilag kizárják a népszavazás lehetőségét, bár magát az “intézményt” el nem törölték? Akkor “Mire e lom“? Hol vannak az igazi ötletek, a népmegmozgató, agyserkentő kreativitás? Csakis az egyébként meglehetősen hülyőke “4K!” aktivistáitól telik erre? (ld.: a fentebbi fotót!)

Nem a megfelelő helyen és időben történt ez a tegnapi (ellen)tüntetés. A Tízezret a Kossuth térre köllött volna vinni! De ez csak az Alig Harmincnak jutott az eszébe, így osztán Gespicli (attól tartok) még jó sokáig fog a nyakunkon ülni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Így újultok Ti!(?)

Pártértekezletet, egyfajta “kibeszélő show”-tartott szombaton a Legnagyobb Ellenzéki Izé, azaz a Magyar Szocialista Párt. A Főnökség jól kibeszélte magát, meghirdették a legújabb Megújulást azt, hogy mostantól olyan hitelesen baloldaliak lesznek, hogy ihaj, kezdeményezték a közvetlen elnökválasztásra vonatkozó népszavazást, néhány fideszes “vívmány” megőrzését, a néppel való közvetlen kapcsolatfelvételt, majd sürgősen bevonultak egy megújulási intézetbe programolni, no meg megújulni. … Közben pedig az Idő, meg az Események szépen elhaladnak mellettük.

Még októberben, az üzemszerűen elhasalt önkormányzati választások után döntött úgy az MSZP elnöksége, hogy Karácsony előtt egy pártértekezletet tartanak, melyen a tagság kibeszélheti magából az eddig elért kudarcok okozta feszültségeket. Néhányan ezt komolyan is vették, s olyan vitairatok (lásd itt!) születtek meg, melyeket akár a Habony Művek is meg tudott volna fogalmazni egy különösen kreatív és ihletett napján.

Bár ezt a kitételt a hivatásos pártcsinovnyikok az olyan véleményekre biggyesztették rá, mint például Steiner Pálé, aki a Belvárosi Szervezet nevében a büdös francba küldte el a komplett Vezetőséget (őt meg Botka ugyanoda!), negyedvonalbeli senkiknek nevezve az országgyűlési frakcióban ücsörgő képviselőket, de a magam véleménye szerint ez inkább vonatkozik a pártelnökileg végül megfogalmazott “Célok“-ra.

Ezekkel valahogy nem sok kedvem van foglalkozni, lévén csakis a szokásos frázisokat hangoztatják. Azt például, hogy “vissza kell térni a baloldali értékek” eleddig hanyagolt képviseletéhez (lásd még: “Gyurcsányahibás“, mint mindig!), s ezért pedig bocsika mindenkitől (a “Szocialista Platform” – igen kérem, a szocialista párton belül létezik szocialista platform is, vezetője pedig a Zsurki Vodkagyáros! – értékes javaslata). Avagy azt például, hogy nincs szükség új mozgalom megalapítására, mert “az MSZP, mint ‘brand’ továbbra is jó“, s bár lehet, hogy “a szegfű tetves, de akkor permetezni és nem irtani köll” (Gőgös Zoltán elnökhelyettes fantasztikusan találó hasonlata). Nem is beszélve arról, hogy mostantól olyan, de olyan felkészülés lesz a 2018-as választásokra, amit a szem nem látott még, s ennek legfőbb eleme a Lakner Zoltán politológus vezette “Társadalmi Párbeszéd Projektintézet“, melynek feladata az lesz, hogy 2017-re megalkossa azt új “Társadalmi Szerződést“, mely a párt ajánlata lesz a 2018-ban az urnákhoz vándorló választók számára.

Ha egyetlen szóval köllene összefoglalnom a lényegében elmaradt emeszpés “kibeszélő show”-n elhangzottakat, akkor csakis a fenti “animgif” jut az eszembe. Hogy miért, azt vélelmem szerint senki olyannak nem köll részletesen elmagyaráznom, aki olvassa posztjaimat és nem csak azzal a bűzlő mocsárral van tisztában, melyet “Magyar Közéletnek/Politikának” nevezünk, hanem az MSZP jelenlegi “lényegvalóságával” is. Aki azonban nem tartozik ezen körbe, annak csupán annyit szeretnék leírni (egyfajta magyarázat gyanánt), hogy nem kifejezetten tartom gusztusosnak, ha egy olyan pártelnök kezdi elsiratni a négymillió magyar nincstelen (az ő megfogalmazása szerint: “létválságban lévők“) sorsát, aki érdi lakosként esztendőkön keresztül nyalintotta fel csuklás és zokszó nélkül a lakhatási támogatását a Nyíregyházára bejelentett lakcíme okán. Osztán azzal sem vagyok kibékülve, ha Botka László (aki tudomásom szerint egyébként feddhetetlen!) azzal hasonlítgatja össze a saját pártját a jelenleg kormányzó Maffiabandával, hogy a “Zemútnyócév” sokkal kevésbé volt korrupt, mint a “Zemútnégyév“. Ez ugyanis engem arra a gusztustalan “számháborúra” emlékeztet, amikor a Nácik a mérleg két serpenyőjébe teszik a Hitler és a Sztálin által legyártott hullahegyeket, s azon örömködnek, hogy (szerintük) a Zsugásvilié a nehezebb! Egyetlen vélt, avagy valós származása/politikai meggyőződése miatt legyilkolt ember is pont eggyel több az elfogadhatónál, s egyetlen eltűrt mutyi/korrupció is pont eggyel több a kelleténél!

Ámde ezt a posztot nem ezek kifejtése okán kezdtem megírni! Hanem azon két, orbitálisan tökéletlen javaslat miatt, melyek a Pártértekezleten tegnap nem csak elhangzottak, de kivitelezendő politikai cselekvési tervként lettek meghirdetve. Közülük az egyik a Köztársasági Elnök közvetlen megválasztására irányuló népszavazás kezdeményezése (az egyébként értékes Lendvai Ildikó, meg a méltán leszerepelt Szekeres Imre vezette “Deák Ferenc Kör” javaslata). Túl azon, hogy ezt a “patront” egyszer már eldurrantották (1991) és akkor sem jött be, nem csak az ötlettelenségről tanúskodik, de a parasztvakítási szándékról is. Egy magára valamit adó pártpolitikusnak egyszerűen kötelező tudnia, hogy ma Magyarországon bármiről is népszavazást tartani lehetetlen, így ilyesmivel kecsegtetni a Jónépet felelőtlenség! Értem én, hogy mi van a szándék mögött: megakadályozni, hogy Don Vittorio a kibővített jogkörű elnöki székbe mentse ki magát a romok alól. Ámde ki mondta, hogy Vityu kán meg fogja várni Áder mandátumának leteltét? Amilyen ütemben omlik össze a NER (meg az elmeállapot Vezértől Fullajtárig bezárólag), erre akár már jövőre is sor kerülhet! Akkor meg kitörölhetik a Kezdeményezésükkel az ánuszrózsáikat! Nemde?!

De ez csupán az “Akcióterv” egyik, még viszonylag elfogadható eleme. Olyan, amit akár bocsánatos bűnként is felfoghatunk. Ám volt itten még egy másik is, amit nem tudok másként definiálni, mint a “szocialista konzervativizmus” egyik eklatáns és tébolyult példáját!

Harangozó Gábor, szocialista országgyűlési képviselő szerint ugyanis pártjának egyik legnagyobb hibája, hogy “minden eddigi, reformjellegű intézkedést élből elutasított“. A frakciótag szerint ugyanis a NER-Maffia hozott néhány olyan törvényt is, melyet (lévén és gondolom, a “társadalom igazságérzetével” találkozván) nem hogy elvetni, hanem egyenesen megőrizni kéne. Ilyen “vívmány” szerinte a bankokra kivetett extraadó, amellyel a jelenlegi kormány mindössze megcsapolta azokat az extraprofitokat, melyeket a pénzintézetek saját ügyfeleikről (a “Zemberekről“) húzott le.

No ehhöz már nincs mit hozzá tennem. Legfeljebb csak annyit, ebből a szempontból egyetértek Steiner Pál beszólásával, miszerint a szocialista országgyűlési frakcióban csupa negyedvonalbéli senki ül!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Miközben a szocik projektintézetelnek és a közvéleménykutatások adatai alapján azt hiszik, nekik áll a zászló, az Idő és az Események szépen elballagnak mellettük. A Civilek ugyanis pont azt teszik, amit nekik köllött vóna!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!