Egy “posztveszprém”-post

Se szeri, se száma” mostanság azoknak az “elemzéseknek”, melyek Kész Zoltán veszprémi győzelmét igyekeznek megmagyarázni. Például azt, hogy “ki győzött?”, illetve “ki veszített?”. Kinek/kiknek volt ez “dicsőség” és kinek/kiknek “kudarc”? … Pedig a “válasz” roppant egyszerű.

Egy bolond százat csinál! – álltja a mondás és igaza van (már megint). Előző posztomban (linket lásd az oldal tetején jobbra fent!) igyekeztem elkerülni a vasárnap Veszprémben tartott időközi, országgyűlési választás eredményének “elemezését” – ezt a csatolt “szavazásban” rábíztam Kedves Olvasóimra. Nem azért tettem ezt, mert nekem nincs véleményem, hanem azért, mert úgy éreztem: bármit írnék le, azt később az Idő (melynek “végtelensége” koránt sem annyira “bizonyított”, mint az Emberi Ostobaságé!) alaposan rám cáfol majd. Csupán “sejttettem” az álláspontomat, amit osztán a “szavazás” vissza is igazolt: az elsöprő többség szerint Veszprémben az “elégedetlenség” győzött, illetve a Maffiapárt veszített.

Ámde most, hogy sorjáznak, egymás seggébe érnek az okosabbnál okosabb “analízisek” (ez talán a legjobb közülük!). Ámde most, hogy a magukat “viktornak” tekintő baloldali pártok nem győznek hálelújázni, önfényezni. Ámde most, hogy a Maffiapárt nem győzi az egészet bagatellizálni (a 80 milliárdnyi közpénzzel kitömött pártszolgálati televízió hírműsorában tegnap csupán a 17. hír volt az ordasul nagy Bukás! – erről meg itt egy kitűnő video-meme!), nem tudtam megállni, hogy be ne álljak a “sorba”. … Mert véleményem az van. … De nagyon!

Ki győzött, kik győztek? Ez egyértelmű! Nem más, mint az “Elégedetlenség”, avagy ha tetszik, a “Csömör”. Az a levegő után kapkodás, melyet a Fuldokló csinál, ha húzza le az örvény. Minálunk ez nem más, mint a pártpropaganda. A mindenoldali “valóságtorzítás”. Az általános hazudozás, melytől öklendezünk és fuldoklunk már esztendők óta. Meg úgy általában és főleg az a … “valami”, amit idehaza “politikumnak”, vagy “közéletnek” szokás híni!

Veszített a Maffia? Igen, lényegében ez történt. Azért, mert ahogyan az előző posztomban linkelt adatok is mutatták, majdnem pont annyian maradtak otthon, tartották távol magukat az “urnáktól”, mint amennyi a tavaly áprilisi és a most vasárnapi voksoláson résztvevők közötti létszámkülönbség. Tették ezt pedig (valószínűleg) azért, mert az, amit a regnáló “kormány” képvisel, az egyszerűen vállalhatatlan, támogathatatlan, szerethetetlen. Mára egyszerűen “vérciki” lett “Ezek” mellett kiállni olyanoknak, akiknek még valamennyire ép az erkölcsi érzéke (a “maradékról” ne beszéljünk, normális embernél az ilyenek még a “térképen” sincsenek rajta!).

Mert már párt (Fidesz-Mizé) sem létezik. Csak annak ilyen-olyan tótumfaktumai (az egyik “kisizét” a minap csípték nyakon a rendőrök némi kergetőzés után a Keleti pályaudvaron mert hamis euróbankjegyeket próbált “elsütni”). Meg az erkölcstelen, közpénzeltartott, félbites biodroidok. Azaz a Frakció, amelynek tagjai minden lószart megszavaznak, amit csak eléjük tesznek (néha még enélkül is!). S bár tudják, hogy kárt okoznak, azaz ők tulajdonképpen “kártevők” (ha tetszik: élősködők), de a szaros kis egzisztenciájukat féltve ez nem érdekli őket. Nem is beszélve a “Kormányról”, ami már csakis “Suttyó, hataloméhes, harácsoló, erkölcsi gátlásoktól mentes, szakmailag és emberileg silány ‘politikusokból’” áll (idézet a fentebb linkelt, legjobbnak tekintett elemzésből!). Ahol már csakis a “hűség”, no meg főleg a lenyúlható (köz)pénz számít. Ahol már csakis amorális alakok juthatnak vezéri kegy alapján feljebb a ranglétrán … és lejjebb a morális pöcegödörben. Ezt támogatni, mellette szavazni tényleg lehetetlen. Tehát igaz a megállapítás: lényegében a kormány veszített Veszprémben!

Győzött az “Ellenzék”? Ugyan melyik? Netalán az (Jobbik), melynek jelöltje kevesebbet kapott százalékosan, mint tavaly tavasszal? Amelyik nem “elégeli”, hanem egyenesen kevesli a qrmány elképesztően hidegszívű és szűkmarkú szociálpolitikáját? A szörnyszülött oktatási elképzeléseit? Igaz, hogy most úgy csinál, mintha ehhöz “neki” semmi köze nem lenne, ámde ha valaki veszi magának a fáradtságot és összehasonlítja a 2010-es választási “programjukat” mindazzal, amit eddig a Maffiakormány és a Maffiakétharmad megvalósított, ugyancsak “érdekes”, de legfőképpen tanulságos megállapításokra juthat. Netalán a “Senkivel-össze-nem-fogok” (kivéve időnként a Jobbikkal, meg néha-néha a Fidesszel, utóbbival csakis “fű alatt”) Lömpikék? Akik szintén “alulmúlták” tavalyi önmagukat, a “Társelnök” meg abban a veszprémi kajáldába tért be stábostul és “véletlenül”, mely a Maffiapárt helyi főhadiszállása?

Netalán az MSZP? Amelyik a saját bűzlő mocskát tologatja át egyik sarokból a másikba? Söpri alá egyik szőnyeg alól a másik alá? Közben pedig a “megújulunk” és a “majd most/hamarosan” szövegével akarja “leparfűmözni” a penetráns szagot? Hallottam már tőlük egy-két gusztustalan nyilatkozatot, de az, amit Tóbi ejtett ki az orra alatt hordott ánuszrózsáján, miszerint a “veszprémi győzelem” csakis az ő pártja “szervezettsége” okán következhetett be! … Hát most mit is írjak le úgy, hogy azt elbírja az általános közízlés?

Netalán az “egyéb” Ellenzék? Annyiban tényleg tisztességesek voltak, hogy (ellentétben a szocikkal) még utólag sem próbáltak “rátelepedni” a veszprémi sikerre. Ámde ezeket a pártokat sem lehet Valódi Rezisztenciának tekinteni! Hiszen ott ücsörögnek az “Országgyűlés” nevű bábszínházban. Felveszik a “tiszteletdíjnak” nevezett, ámde a Maffiózó által kiutalt “kegydíjukat”. Bár ha pontosabb akarok lenni, akkor tekintettel a “bábszínházra” inkább a “haknipénz” megjelölését alkalmaznám! Ha lenne igazi elszántságuk, tehát “vér a pucájukban”, akkor be sem tennék a lábukat a parlamentbe, fel sem vennék a “Harminc Ezüstöt”. De bejárnak, felveszik, sőt, még fel is esküdtek arra, amire soha nem lett volna szabad (“Tákolmány”)!

A veszprémi győzelem tehát kizárólag Kész Zoltánnak, meg az őt önzetlenül támogató aktivistáinak volt köszönhető. No meg a “tömbben szavazó” dühös “balogoknak”, akik végre kaptak egy elfogadható Jelöltet. No meg a “tömbben” otthon maradó exfideszeseknek, akiknek ugyan a belük fordul már ki az Orbánlázárrogánésatöbbi bandától, de a “túloldalon” még mindig nem lát vállalható alternatívát.

Ergo igaza van Vágó Gábornak, a tavalyig lömpikés országgyűlési képviselőnek. Szerinte csakis a “civilek” lehetnek azok, akikből majd kifejlődnek azok az új mozgalmak (tudom, hogy ez most nem divatos, de “pártok”), melyek majd képesek lesznek betölteni a “Szalvátor” szerepét lerohasztott, elbutított, mocsárba süllyesztett Hazánkban.

Tapolcán, a következő “időközin” az Ellenzék közös jelöltje egy virtigli szoci. Nem jósolok neki nagy jövőt.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kész! Kész?

Várakozáson felüli, “könnyednek” is tekinthető győzelmet aratott tegnap Kész Zoltán, baloldali pártok által támogatott független jelölt a veszprémi, időközi országgyűlési választásokon. “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!” – ünnepelnek most sokan. De valóban így van-e?

Az eleddig “Szerencse Fiának” számító Orbánt mostanság az ág is húzza. Nem elég, hogy az úgynevezett “külpolitikájában” hibát hibára halmoz (Merkel elküldte a sunyiba, Putyin nyilvánosan demonstrálta, hogy Viktor Győzövics nem más, mint az ő lábtörlője, Eva Kopacz, a lengyel miniszterelnök asszony a lenyálazott kezével hozzá vágta a virágcsokrot, az eddig Legfőbb Imádónak számító Kaczinsky pedig “bemutatott” neki). Nem elég, hogy a kasszafeltöltő nagy igyekezetben egyre blődebb adónemeket találtat ki. Nem elég, hogy nyakra-főre derülnek ki a minimum gyanús meggazdagodások. Nem elég, hogy eddigi Barátja, A Párt “legokosabb” embere szanzsén legecizi, de már hónapok óta meredeken zuhan a Maffia népszerűsége.

Kopik az imázs, a nimbusszal együtt foszladozik a szavazóbázis, nincsenek “sikerek”: ősz óta mindössze egy nyamvadt helyi mandátumot sikerült megszerezni (tegnap Szatymazon). Ami “van”, az pedig a pökhendi, de kínosan átlátszó magyarázkodás, a nem megfelelő pozíciókba rakott alkalmatlan emberek “ötletelős” ostobaságai (pl.: vasárnapi zárva tartás). No meg az immáron kényszeressé vált zsarolás, korrupció, lopás (lásd még: “Folytatjuk!“).

Ilyen körülmények között a fuldoklónak szánt “oxigénsegéllyel” ért volna fel az, ha a Maffiának sikerül megőriznie a Navracsicska által “szabadon hagyott” veszprémi mandátumot egy meglehetősen tökölődve kiválasztott és nem túl “vonzó” jelölt segítségével (aki egyébként azt se tudta, mit csináljon azon kívül, hogy hallgat, mint a csuka, hiszen nem is volt miről beszélnie!). Nem is szólva arról, hogy ha ez sikerül, “házon belül” marad a minden disznóság szentesítésére alkalmas Kétharmad, azaz a mindenféle alkukényszer alóli mentesség öt esztendeje megszokott kéjes érzése.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Veszprémben tegnap lezajlott, időközi országgyűlési választásra bevetettek apait-anyait. Bár Orbán igyekezett bagatellizálni a “Dunántúli Tétet” (“Ebben a ciklusban már nem tudok olyan törvénytervezetről, melyhez szükségünk lenne a kétharmadra.“), ennek ellent mondott az, hogy elébb 800 milliót találtak nagyhirtelenjében a “sifonérban”, osztán beígértek még 4 milliárdot. No meg az, hogy Pintér “belügyminiszter” a helyi kampánylátogatása során elszólta magát (szerinte a BM “normális” működéséhez szükség van a parlamenti kétharmadra), mások meg azt “érzékeltették” az egyébként “hagyományosan jobbosnak” számító körzet voksolóival, hogy “mindenki jobban jár”, ha a veszprémi mandátumot egy kormánypárti nyeri el.

De nem csak a “nagyágyúk“, hanem az ifjú “aktivisták” is megjelentek a Királynék Városában. Ők azok, akik megalapozott “híresztelések” szerint óránként egy ezresért végeztek “közvéleménykutatást”, névvel címmel gondosan feljegyezve, hogy ki is a fideszes és ki nem. A választás napján még Mentoruk és Főnökük, Kubatov nertárs is feltűnt a “tetthelyen”. Ő azonban nem kommunikatívnak hanem konfrontatívnak bizonyult: amikor a Népszabadság munkatársai felfedezték őt, s interjút kértek tőle, rendőröket hívott rájuk, akik a “választási rend biztosítása” érdekében “kötelességtudóan” igazoltatták is a magukról megfeledkezett firkászokat (ebben személyesen vett részt Veszprém rendőrkapitánya!). Nem is beszélve arról, hogy az egyik szavazókör fidesznyik számlálóbiztosa a hivatalos névjegyzék alapján egy “magánlajstromon” pipálgatta ki a megjelenteket mindaddig, amíg a többiek le nem tiltották róla (ekkor nem jelent meg egyetlen rendőr sem, hogy “biztosítsa a választási rendet”).

Ehhöz képest mégis győzött a baloldali támogatottságú, de független (egykori fideszes!) Kész Zoltán. Ráadásul meggyőző fölénnyel (43%) és az “időközieknél” megszokott részvételt jóval meghaladó “látogatottság” (44%) mellett. Ő nem csak a “polgárosult” Veszprémben volt “győző”, de kiegyenlített küzdelmet folytatott a Maffiával és a Neonácikkal a “mindenképpen jobbosnak” elkönyvelt, “falusias” választókörökben is. Ráadásul összességében alaposan “rávert” mindenkire. Hogy miért? Nézzük csak!

Az egyik “oldal” most csak a vállát vonogatja, s mindössze annyit mond: Veszprém azt bizonyította, hogy “nem ülhetünk a babérjainkon“. A másik “oldal” viszont diadalittasan közli: “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!“. Ami pedig a legfurcsább, hogy lényegében mindkettőjüknek igazuk van!

A választás adatai ugyanis azt mutatják, hogy tényleg “dögleni” kezdett a Maffia. Sokkal rosszabbul áll, mint azt az országos felmérések mutatják. Nem csak a közismert mozgósítóképességével van már komoly baj, hanem az általános hangulattal, no meg a még 2012-ben “testre szabott” választási törvénnyel is. Utóbbi például most kifejezetten kontraproduktívnak bizonyult. Ha maradt volna a “régi”, most érvénytelen lenne az első forduló, s lenne egy második. Márpedig arra már bizonnyal össze lehetett volna kubatovolni annyi (Veszprémen kívüli) szavazót, hogy a tavaly áprilisihoz képest alig valamivel többen lévő, de rendkívül dühös és tömbben “fellépő” baloldaliakat le lehessen “nyomni”. Mivel ez a lehetőség már nem állt fenn, maradt az “osztozkodás”.

Veszprémben kiderült ugyanis, hogy a két “jobboldali” párt (Fidesz, Jobbik) hívei ugyan együtt többen lennének, mint a baloldaliak, de immáron egymás ellen dolgoznak. Holott a Jobbik eredetileg pont arra lett “kitalálva”, hogy a NER-be csatornázza a “radinacikat”. Ámde ez nem pont úgy sikerült, ahogy a “Giccsitáskás” elgondolta, hanem “túl jól”. Kitenyésztették a “sajátoldali ellenzéküket”, kihúzták a dugót a palackból és most nem tudják visszagyömöszölni. Mert a Jobbik néhány esztendeje “ráébredt” a saját erejére (alpári indulatok Fideszhez hasonló gerjesztése), s azóta nem csak “Jupiternek” képzeli magát a Dülledtszemű, de már Viktort is csak (a “saját gyermekeit” egyébként tényleg felfaló) “Saturnusnak“, a letűnő kor főistenének látja. Kit le akar győzni. Kinek helyét hamarost elfoglalhatná. “Saturnus” meg úgy segíti ebben “Jupitert”, hogy pánikjában és egyelőre még birtokolt hatalmával végrehajtja utóbbi szinte minden létező “Olymposi Programját“, kezdve a munkanélküliek rabszolgásításával, folytatva a szegregált oktatás bevezetésével, befejezve(?) a russzofil/xenofób dumák mérgező magjainak elhintésével!

Oka van “ünnepelni” most a Baloldalnak, de csak annyira mint a Jobboldalnak. Utóbbiak önmagukat győzték le, előbbiek pedig abban segítették “őket”, hogy végre nem csináltak semmit! A veszprémi mandátum ugyanis egyedül és kizárólag Kész Zoltán érdeme. Ő volt az, aki nem volt rest “terepen” lenni, hajlandó volt “leereszkedni” a Választóhoz, s ebben elkötelezett és önzetlen aktivisták segítették. Továbbá ő volt az, aki nem engedte, hogy a Hivatásos Ellenzék “személyiségek” és pártlogók formájában rátelepedjen. Tette a maga dolgát, köszönte szépen a segítséget, de egyébre nem tartott igényt, mert tudta: maga alatt vágná a fát. Hát nem is “vágta”, sőt, “növesztette” minden létező és szokásos karaktergyilkolászás és hatósági/bírósági “ellenszélben”. Példája azt bizonyítja, hogy ha ténylegesen lett volna nyerési szándék a tavaly áprilisi “Kormányváltókban“, akkor a célt simán elérhették vóna! De nem volt, inkább belemerültek az “én vagyok a hitelesebb/nagyobb” ostoba “fütyimutogató” játékába … talán nem véletlenül!

“Annyi” a Kétharmadnak? Igen is, meg nem is. Hiszen tényleg kevés olyan törvény van, amelyik az összes “képviselő” kétharmadával szavazható csak meg. Többségük ugyanis csak a “jelenlévők” minősített többségét követeli meg, azt meg ugyi nem nehéz elintézni, hogy az “ellenzék” egyes parlamenterei “véletlenül” pont akkor legyenek mondjuk “betegek”, amikor azt a vezéri igény megkívánja. Továbbá simán elképzelhető, hogy néhány jobbikos az elkövetkezendő hónapokban “rá fog döbbenni”, hogy pártja (jé!) bizony rasszista, amit meg ugyi ők “a továbbiakban nem vállalhatnak”. Mindez csak pénz, ígéret, tehát “meggyőzés” kérdése. Ahogyan az is, hogy egyik-másik ellenzékinek (mondjuk éppen pont Kész Zoltánnak) véletlenül “leeseik a létra az autója tetejéről” és ugyancsak véletlenül arra jár majd egy “kettős állampolgár” … avagy a mostani “kampány” szerint inkább egy “koszovói muzulmán megélhetési bevándorló”.

Nem lennék a tapolcai, ugyancsak időközi választás baloldali jelöltje. Immáron életveszélyes a dolog!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Gyurcsány a “Viktor”!

Tegnap lezajlott a magyarországi EP-választás. Elképesztően, még a vártnál (35%) is alacsonyabb részvétellel (27 %!), néhány megdőlt mítosszal és egy-egy meglepő eredménnyel. A Nagy Vesztes természetesen az MSZP, míg a Nagy Győztes a DK. Vasárnap bizony Gyurcsány volt a “Viktor”!

Az illendőség kedvéért essünk túl az eredmények ismertetésén:

ep-valasztas_eredmenyek

A táblázat adatait részletesebben kibontva:

  1. Fidesz – 1.191.163 szavazat – 12 mandátum
  2. Jobbik – 339.501 szavazat – 3 mandátum
  3. MSZP – 252.494 szavazat – 2 mandátum
  4. DK – 225.762 szavazat – 2 mandátum
  5. E-PM – 167.012 szavazat – 1 mandátum
  6. LMP – 115.957 szavazat – 1 mandátum

Kétségtelen, hogy az európai átlagnál alacsonyabb részvétel elkeserítő. Ahhoz képest, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint a magyarok harmada tekint pozitívumként az Európai Unióra, mégis csupán 27 százalékuk gondolta úgy, hogy neki igenis van dolga május 25.-én. Még rosszabb, hogy ezek jelentős hányada mindössze párt-elkötelezettségből volt hajlandó élni szavazati jogával, nem pedig azért, mert átérezte a voksolás jelentőségét.

Csodálkozni azonban nem köll, hiszen a Vezérpárt mindent megtett, hogy a részvétel a lehető legalacsonyabb legyen. Másrészt szinte valamennyi hírforrás esztendők óta sulykolja azt a sztereotip képet, hogy az EU (túl azon, hogy “egy pénzosztó hely”), nem egy közös elveken és értékeken alapuló Közösség, hanem száraz bürokraták gyülekezete, akik mindenbe, “például az uborka görbületébe és hasonló szamárságokba” (O.V. szíves közlése az EP-választásokat megelőző péntek “szokásos” rádióinterjújában) is beleszólnak. Ezért osztán idehaza, csak nagyon keveseknek “jön le”, hogy az Unió ezen szabályainak többségével lényegében az egyéneket, mint polgárokat és fogyasztókat védelmezi a különböző, multinacionális cégektől, s – mint ahogy a Zemútnégyévben magunk is megtapasztalhattuk … volna! – saját kormányaik önkényétől.

Aminek viszont örülni lehet, legalább is én ezt teszem, hogy az EP-mandátumok listája nem lett “monokróm”. Értem ez alatt azt, hogy nem egy masszív és az Unió szempontjából minimum “szagosnak” számító “Jobboldal” (16 fasiszta és 3 náci) “fénye” ragyog a mumifikálódott “Baloldal” (2 szoci) halványan derengő sötétségében, hanem további három pártnak is sikerült átlépnie a Küszöböt. Igaz, Lömpikééknél még nem dőlhetnek nyugodtan hátra, hiszen mindössze szűk háromszáz “x”-szel vannak a deadline fölött, s ha a külképviseleteken leadott 6 ezerből nem szereznek meg legalább ennyit, akkor ugrott a mandátum, s azt a Fideszhez írják.

orban_konyv

A Maffiapártnál természetesen kitörő volt az öröm. Vitéz alpári Homályos elébb mindenkit szerénységre intett (n.b.: “Bástya” elvtárs, hasonló tartalmú, emblematikus kiszólása!), majd elkurjantotta magát, hogy “Győztünk! Nagyon győztünk! Mi győztünk a legjobban!“. Ezt követően rögvest ki is adta azt a pusztaputyini ukázt, hogy a Tőkéssel felcicomázott tucatemberkék Tucatjának (lásd még: “A piszkos tizenkettő“!) az a legfőbb dolga, hogy mint “előretolt helyőrség” (lásd még: “Nem Rés, hanem erős Bástya!“) “kivívni Magyarországnak a tiszteletet“! (itt olvasható!)

  • Hogy erre még is mi szükség van, amikor néhány hete még ő dicsekedett azzal: négy esztendei kormányzásának hála “Magyarország Európa legmegbecsültebb nemzetei közé emelkedett“, azt nem fejtette ki még szőrmentén sem. Minden esetre a szegény Tucatnak baromi nehéz dolga lesz. Vezérük ugyanis már annyira elmerült a saját elmebajába, hogy önmagát “Tényező“-nek tekintve, a minap simán megzsarolta a neki eleddig nagyon komoly politikai védelmet biztosító Európai Néppártot azzal, hogy bejelentette: nem hajlandó támogatni J.-C. Juncker EB-elnökké választását (lásd itt!). Az européer úriember módjára viselkedő Jelölt ugyan ezt a vezéri beszólást tegnap elegánsan lesöpörte magáról, de a Néppárt egyik legbutább politikusa, az Orbán mellett áprilisban meglehetősen gusztustalanul kampányoló Joseph Daul azonban “árulást“, illetve “a választók átverését” kiáltotta! (lásd itt!)

Hasonló hejehuja volt Náciéknál is! A Dülledtszemű a szokásosnál is tágabbra nyitott szemhéjakkal világosította fel a megjelent sajtómunkásokat: sikerült legyőzniük a Baloldalt, ami pedig ugyi azt jelenti, hogy 2018-ban “a Jobbik lesz az egyetlen párt“, mely “kormányváltó erőként” tud majd kiállni a Fidesz ellen. Az Öröm Ürömje, melynek keserű ízét Zazrivecz valószínűleg a szájában érzi az, hogy ott lebeg fölötte (és pártja fölött is) néhány Damoklész-kard. Ezeknek csupán egyike a “KáGéBéla-ügy“, amely még csak most kezdődött ugyan, de esztendőkig elhúzható, s ebben bizony a poltista Pártügyészség roppant tehetséges (lásd: a Molnár-, avagy a Hunvald-ügy!). Könnyen meglehet tehát, hogy ha a Jobbik túlságosan megerősödne (tehát a Maffia-párt nem tudja azt például belső árulók útján kilóra felvásárolni, domesztikálni – lásd: KDNP-, illetve MDF-recept!), akkor Zazrivecz két kampánygyűlés között bizony járhat a bíróságra. Ahol pedig csak a legjobb esetben lehet “tanú“. Ha túl sokat ugrál, nagyobb a valószínűsége, hogy a megszólítása ott a “Vádlott” lesz, hiszen az Orbán által “bekészített”-nek mondott további “akták”, valószínűleg a Jobbik 2004-10 közötti, finoman szólva is “homályos” finanszírozási hátterét taglalják!

  • További keserű íz a Zazrivecz-párt szájában az április hatodikához képesti nyilvánvaló “tábor-vesztés” (arányaiban bő 20-ról alig 15 százalékra!). Ennek persze a világon semmi köze a KáGéBéla-ügyhöz, hiszen Náciéknál (akárcsak Maffiáéknál) A Pártra szavazni vallásos hit kérdése. Ahhoz azonban igen, hogy a Jobbik gyakorlatilag kinőtte magát (azzal a bizonyos 20 százalékkal), s innentől csakis úgy léphet tovább, ha maga is “fidesszé válik“. Ehhöz meg polgári ruhát köll húznia a gárdista egyengúnyára (ez volt az eddigi taktika), azaz viszonylag szobatisztává nevelődnie, radikalizmusát pedig alaposan visszafogva. De akkor meg mi az ördögért szavazna rá a xenofób, cigány- és zsidógyűlölő “becsületes, keresztény-nemzeti magyar“?! Itt a vége, fuss el véle, illetlen (Orbánnak nem eléggé tetsző) viselkedés esetén pedig jöhetnek a perek!

Ha az MSZP nem lenne olyan, amilyen, ma Vonáéknál nem érne fülig a művigyor! Mert nem a Jobbik volt az, amelyik “elhódította” a második helyet, hanem a Szocik veszítették azt el! Az a Legenda, miszerint a demokratikus ellenzék pártjai közül ők rendelkeznek a legkiterjedtebb vidéki hálózattal és a legnagyobb “beágyazódottsággal”, április hatodikán megdőlt, hiszen két “vidéki” körzeten kívül (Szeged, ahol Botka tekintélye és elfogadottsága hozta a mandátumot, illetve Miskolc, ahol meg a Fidesz-Jobbik egymásnak feszülés nevető harmadikja lehetett a szoci aspiráns!) csakis a Fővárosban tudtak egyéni körzetet nyerni … azt is hogyan! A pártlistára kapott szavazataikat pedig javarészt az Összefogásnak köszönhették. Az EP-választások megyékre, városokra és fővárosi kerületekre lebontott adatai ugyanis azt bizonyítják, nem az E-PM, avagy a DK volt a Kormányváltók “potyautasa”, nem ők voltak a Közös Listán “nagylelkűen túlreprezentálva“, hanem az MSZP! Az a Szocipárt, amelyik immáron a Főváros számos kerületében is csak a “futottak még“-kategória egyik díszpéldánya, s amely ennek ellenére eleddig mindenféle főpolgármesteri ambíciókat dédelgetett, avagy hazudott önmagának. (Remélem Horváth “Ingyenes” Csabi legkésőbb ma reggel lehúzta a vécén az ellen-tarlósi kandidatúráját!).

  • Szanyi “kapitány” most mindenféle szociálpszichológiai meg társadalompolitikai indokokat hoz fel a Nagy Bukás magyarázatára (kb.: “A Zemberek nem értik …“). Teheti, hiszen listavezetőként öt esztendőre biztosítva vagyon az egzisztenciája Brüsszelben, utána meg szépen nyugdíjba vonulhat. Ámde Mesterházynak nincs hátországa (lévén polgári foglalkozás híján ebből a szempontból ő a szocik orbánviktora), csakis a saját Mame- és egyéb Lukjaival kitömött Frakció! Neki muszáj taktikáznia azzal, hogy csak felajánlotta a lemondását, s bízik benne: szombatig elegendő elnökségi tagot tud megvásárolni a hivatalban maradásához. Ha pedig még sem, hát marad neki a frakcióvezetőség, no meg a “kibekkelés”!

Nagy győzelmet aratott azonban az E-PM és valóban van minek örülniük! Sikerült a vízszint fölött tartani a szájukat, az egyetlen EP-mandátum kellő levegőhöz juttatja őket a túléléshez. Feltéve, ha a megfelelő, tehát a reálpolitikusi következtetéseket tudják levonni a május huszonötödikei “eseményekből”. Ez pedig az, hogy az E-PM egy rétegpárt, azon (fő- és nagyobb városi) liberálisok “azíliuma”, akik az SZDSZ megsemmisülésével párttalanokká váltak. Innentől fogva már csak az a dolguk, hogy ezt tudomásul véve dolgozzanak tovább, s építsék fel a “szakértők pártja” imázsát!

  • Kellően nagy lebőgés volt, hogy a véleménykutatók és az “elemzők” többsége még tegnap is temette az E-PM-et. Ehhöz képest történt ami történt, s most már ugyanezen “elemzők” a fényes jövendőről, a “tartós jelenlétről” kezdtek értekezni (persze ugyanolyan tudományos alapon, ahogy eddig!). Ez persze akár még igaz is lehet, feltéve ha van a párton belül néhány olyan, meghatározó szavú ember, aki képes összetartani ezt a nagyon is eklektikus társaságot (millások, szökött elempések, szakszervezetisek, szakpolitikusok) és tudomásul veszik azt a szerepet, melyet szavazóik rájuk osztottak. Bajnai Gordon ugyanis politikusnak túlzottan idealisztikus, hogy ne mondjam: naiv! Nyoma sincs benne a taktikázásra (pláne a machiavellizmusra) való hajlamnak (óriási pozitívum!), így ha a Tanácsadói (no meg a párttársai és ő maga is) hajlandóak elfogadni a realitásokat, az E-PM kitűnő partnere, maga Bajnai pedig elsőrangú miniszterelnöke lesz annak a szakértői kormánynak, mely az Orbán-rendszer összeomlása után meg fog alakulni! Mert hogy Összeomlás lesz, azt csak a leghülyébbek nem hiszik el!

A Legnagyobb Győztes azonban a DK! Az, amit műveltek, pontosabban az, amit Gyurcsány Ferenc “csinált”, hogy “kampányilag” tényleg és valóban “felszántotta” az országot, kimagasló volt. Ez a párt volt az egyetlen, amelyik következetesen kitartott amellett, hogy semmiféle módon meg nem alkuszik a Klerikál-fasisztákkal (bár ők is letették az Esküt a Tákolmányra – még ha “kiegészítésekkel” is!), valamint nem áll szóba a Neonácikkal. És míg az E-PM általában tévéstúdiókban, a Szocik pedig a nagyhatalmú Megyei Elnökök által kibérelt éttermek mélyén (usque egy órás “lakossági fórum” után) kampányoltak, a gyurcsanyisták hajlandóak voltak akármelyik település bármelyik utcasarkára kiállni, s az időjárástól függetlenül mondani a magukét! Meg is lett az eredménye: az EP-választások adatai szerint alig több, mint egyetlen százalékkal maradtak el az ellenzék “Legnagyobb Pártja” mögött, s ez is csak azért, mert sokan megszokásból szavaztak az MSZP-re!

  • Jót kacarásztam volna az index.hu “elemző” cikkén (lásd itt!), ha abból ne bűzölgött volna ki az az “irányultság”, avagy pontosabban: a kaszthoz való tartozás. Ezen, önmagukat “liberálisok”-nak, sőt, “értelmiségiek”-nek nevező illetők horizontja a legjobb esetben is Soprontól Vecsésig, illetve Komáromtól Siófokig terjed. Esztendők óta írják már a cikkeiket arról, hogy itten kéremszépen azért “Csak a Fidesz!” (aminek kétharmadából ugyi nem lesz baj! – 2002), mivel “normális embernek nincs választási lehetősége“, és mert Ellenzék sem létezik. Az ilyen írásokhoz kötelezően hozzá biggyesztik a “gyurcsányozást“, s bár lehet, hogy személyesen nem értenek ezzel egyet, nem akarnak kilógni abból a Brancsból, amelynek tagjai egyes belvárosi kocsmákban dűtik magukba a korsónként 1.000(!) forintért mért söröket (lásd: az atlatszo.hu szatellitjeként, “Mutyimondó” címen működő hírportál adományozási felhívását! – el voltam képedve, amikor először olvastam!). Nos ez az Anonim Jóember azt találta leírni a linkelt cikkben, hogy “az egyszemélyes Gyurcsány-párt” ezzel az eredménnyel “kifutotta magát“. Túl azon, hogy ez valószínűleg nem igaz, a hírportálok esetleg kikérhetnék egyes “kül-” és nem csak a “belterjes” … khm … személyiségek véleményeit is!

Hát, fogjuk látni, amit majd lehet! Ámde egy biztos: az EP-választási eredmények alapján az orbanista Maffia-párt (valószínűleg) már csakis a vele összemutyizott Jobbikot és az MSZP-t taposhatja el. Az E-PM-et és a DK-t már nem! … Feltéve, ha Mi  sem hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!


Jobbra is nézz!

A “Választások” óta mi, a Zemberek, mást sem látunk/hallunk/olvasunk, mint elemzéseket. Az ilyen-olyan “oldali” sajtó, a fizetett és önkéntes bloggerek, “közeli” és “távoli” analitikusok “értelmezik” az április hatodikán beállt régi-új helyzetet, ezen belül pediglen “A Baloldal Válságát“. Amivel azonban alig-alig lehet találkozni, az “A Jobboldal Válsága“. Mert ha “valami” ma igazán nagy bajban vagyon Orbanisztánban, az bizony maga a politikai Jobboldal!

Amikor kies hazánkban már lehetett Politológiát is tanulni sőt, a Modern Politológiához is hozzá férhettünk (az 1980-es esztendők vége), egyik professzorom egy igen érdekes ténnyel szembesített minket. A “hagyományos“, tehát káeurópai és marxistának hazudott személetmód a különböző pártokat, mozgalmakat ideológiáik és propagandáik alapján egy lineáris skálán helyezte el. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy idehaza (is) mindmáig fennmaradt a “baloldali” és a “jobboldali” fogalompár, holott ennek manapság már nem sok (maximum propagandisztikus) értelme van. Eme skála két végpontján állanak a “szélsőségesek“, amelyek így, ebben az ábrázolásban tökéletes ellentétei egymásnak.

Ámde az a helyzet kollégák, hogy ez és így egyáltalán nem igaz!” – mondotta a professzor. Szerinte, ha alaposan megvizsgáljuk a mindkétoldali “centristák” és “szélsőségesek” által hangoztatott nézeteket, a különböző társadalmi-gazdasági problémákra javasolt megoldásaikat, akkor arra az érdekes következtetésre juthatunk, hogy a valódi ellentét a Centrum és a Periféria között feszül, míg a centrum-centrum, illetve a periféria-periféria viszonylatban csupán árnyalatnyi, de időnként persze nem lényegtelen különbségek vannak.

A ‘Periferistáknál’ a gazdasági problémákra általában az Államosítás, a társadalmi feszültségek feloldására pedig az ‘Egységes Nemzet‘ megteremtése a javasolt válasz. Mindezt összefoglalva azt mondhatjuk: alapeszméjük a Totális Állam, azaz a Diktatúra bevezetése. Az, hogy az egyikük a ‘jobboldali’, a másikuk pedig a ‘baloldali’ csupán egy olyan, magukra aggatott hazugság, mely azt a célt szolgálja, hogy legalább ennyiben meg tudják különböztetni magukat egymástól.

A “Prof” szerint senkit ne tévesszen meg az, hogy a két Periferistát sokan hajlamosak úgy differenciálni, hogy a jobbos az “nacionalista és rasszista“, míg a balos pedig “internacionalista és antirasszista“! Az előbbinek ugyanis az az oka, hogy a magát “Jobboldalnak” nevező társaság jóval korábban jött létre, mint az állítólagos “Baloldal”, így a “nemzeti” jelzőt az előbbiek már lefoglalták maguknak. Utóbbiaknak így nem maradt más választásuk, mint az “internacionalista” címkét magukra ragasztani, holott nekik pontosan annyi közük volt a “Nemzetekfelettiség“-hez, mint utóbbiaknak a valódi, tehát a pozitív értelemben vett (mondjuk a gróf Széchenyi által képviselt) “Nacionalizmus“-hoz. Ha ugyanis megvizsgáljuk például Rákosi rendszerének szimbolikáját és szlogenjeit és kivonjuk belőlük a sztálinizmus által, mint egyfajta kötelezően alkalmazni előírt “know-how“-t, az jön ki az “egyenletből”, hogy az bizony keményen nacionalista volt!
*
Azt már csak én és most teszem hozzá: ugyanez a Kádár-rendszerre is vonatkozott, bár sokkal szelídebb/szolídabb módon. Az a tény, hogy a korabeli magyar Állampárt nem csak eltűrte, de egyenesen támogatta is azt a népvélekedést, miszerint a miénk a szovjet gyarmatvilág “Legvidámabb Barakkja“, ahol “sokkal jobban” élünk – hála Kádár Apánknak! – mint bárki más, még maguk a “szovjetek” is, tulajdonképpen nem volt más, mint a nacionalizmus sőt, a nemzeti felsőbbrendűség, azaz a sovinizmus érzetének, talmi tudatának gerjesztése. Ez mindmáig hat is, annak ellenére, hogy manapság sokan – vagy tudatlanságból, vagy ami még rosszabb: tudatosan – nemzetellenesnek titulálják azt a pártállami berendezkedést, mely 1957-88 között létezett!
*
Ami pedig a Rasszizmust illeti, a Tanár Úr szerint itt sem fedezhető fel alapvetően ideológiai különbség a két Periferista között. Az egyik bizonyos, szerinte alsóbbrendűnek tekintendő “Fajhoz” (vallási, avagy népcsoporthoz) való vélt, avagy valós tartozás alapján tett hátrányos megkülönböztetést ember és ember között a hatalmas hullahegyek tanúbizonysága szerint is. Ámde ebben nem sokban különbözött a másik sem, hiszen az pedig bizonyos, szintén alsóbbrendűnek minősített társadalmi rétegekhez, az úgynevezett “osztályokhoz” való vélt avagy valós tartozás alapján tette ugyanezt! Ez pedig ugyanolyan rasszizmus még akkor is, ha (ennek alapján) sokkal kevesebb halottat produkált … bár a “mennyiségtan” ebben az esetben nem alkalmazható!

Ezzel szemben a ‘Centristák’ alapvetően elfogadják a Demokráciát és a Piacgazdaságot, eszük ágában nincs ezeket felszámolni. Ami különbözőség van közöttük, az is csupán a ‘Társadalmi Igazságosság’ létrehozásában és megőrzésében való állami szerep kérdésében lelhető fel. A ‘jobbosok‘ a háttérbe vonuló, s általában passzív adminisztrációt tekintik a legjobb megoldásnak, mert szerintük a Piac öntörvényei, így például a munkaadók és a munkavállalók közötti, államilag garantált egyeztetések (tehát a munkaerő ‘piaci árának’ meghatározása a ‘kereslet-kínálat’ alapján!), automatikusan és organikusan teremtik meg a jövedelmek igazságosabb elosztását. … A ‘balosok‘ azonban az aktívabb államban gondolkodnak, mert szerintük a többségükben munkavállalókból (ők ide sorolják az egyéni és kisvállalkozókat is!) álló társadalom által demokratikusan megválasztott adminisztrációnak kötelessége az érdekegyeztetés folyamatát szorosan ellenőrizni, a jövedelemelosztás alapvető szabályait pedig pontosan meghatározni. … Ha tehát mindezek alapján akarjuk kategorizálni a különböző politikai csoportosulásokat, mozgalmakat és pártokat, arra a következtetésre juthatunk, hogy tulajdonképpen csakis két, egymással sehol nem érintkező Halmaz létezik: a Demokrácia és a Diktatúra híveié!

Ha mindezeket alaposan átolvasva és megfontolva rápillantunk arra a Magyarországra, ami ma létezik, ugyan miféle következtetésekre juthatunk? Valóban a Jobb- és a Baloldal között húzódik a Szakadék? Nem esetleg arról van szó, hogy a Demokrácia és a Diktatúra támogatói csoportosultak két “szekértáborba”? Valóban a Baloldal van most válságban, mert április hatodikán nem tudott győzni? Valóban a Jobboldal éli most Aranykorát, lévén ugyanezen a napon ismételten Kétharmadhoz jutott? Az valóban “A Jobboldal” volt? És főleg: létezik-e még egyáltalán “A Jobboldal” hazánkban?

Ha a huszonéve elhalt “Prof” tökéletesen levezetett kategorizálását vesszük alapul, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy Április Hatodikán nem a Jobboldal triumfált! Az a két párt (Fidesz, Jobbik), amelyik megszerezte a leadott és érvényes szavazatok 65(!) százalékát, csupán az egykori, a marxistának hazudott káeurópai, de már évtizedek óta meghaladott csoportosítás alapján tekinthetők jobboldaliaknak! Valójában a “Diktatúra-halmaz“-ba illeszthetőek, lévén a fentebb ismertetett és csak nagyon nagy nehézségek (azaz csűrcsavarós hazudozás) árán megcáfolható ismérvek alapján pontosan azok, amik: szociális demagógiával élő populisták, aki egybites válaszokat adnak roppant bonyolult és sok esetben önmaguk által létrehozott problémákra! Velük pedig egy olyan társaság nyert magának ismételt omnipotenciát, amelynek “tábora”, egészen pontosan pedig “udvartartása” olyan “személyiségekből” áll, akiket egyik kedvenc bloggerem emígyen jellemzett: “… volt kiszesek, a kiugrott kommunisták, a foggal körömmel védett háromperesek, a vidéki téeszelnökök, meg a pesti szállodaigazgatók. … És velük együtt maradt a túlbuzgó és jellemtelen és idióta csinovnyikhad is“.

Ennél egy picit szofisztikáltabb megfogalmazással, de a lényegét érintve alig különbözőbb megállapításra jutott Jakab Attila, a Galamuson bő egy hete megjelent írásában, aki szerint A Vezér körül immáron évek óta komplett Személyi Kultusz alakult ki, amelyet olyan személyiségek lihegnek fel a sztratoszféráig, akik abban, a sokunk által meghaladottnak vélt Rezsimben szocializálódtak, amelyben pont ez (tehát a kritikátlan nyalás és hódolat) volt az egzisztencia megalapozásának, fenntartásának és fokozásának alapkritériuma. Az ilyen Szubhumán Lények, illetve Ázalékállatkák , de úgy is írhatnám, hogy a “Nemzethy Csőcselék” (jujj, de sokan vannak!) közül is kiemelkedik például az Erdélyből, a helyi magyar közösség többsége által joggal kiutált Tőkés László (hűbére egy magyarországi EP-mandátum!), vagy a cím- és rangkórsága okán magának “doktori” titulust vásárló “Álamelnök“, a magyar “Hejesírás Balynoka” (hűbére az élethosszig tartó, állami luxuskoszt és -kvártély … plusbonus némi “zsebpénz”, no meg a felcsúti Pancholó Stadizóleum nyálasan gusztustalan avatóbeszéde! – Hja kérem! Aki “korpa” közé keveredik és még a disznókat is szereti…!). … De térjünk vissza a lényegre!

Szóval hol is vagyon most a politikai Jobboldal? A Bal – bár temetik – köszöni szépen, még létezik, legalább nyolc képviselője (DK és E-PM) vagyon az “Országgyűlés“-nek nevezett, egyébként abszolute törvénytelen testületben (a huszonnyolc szocit egyelőre nem tudom besorolni, lévén eddig csak a pártvezetésről derült ki, hogy a Puchpithecus főpincér által a Simicskasaurus konyhájáról felszolgált ételt eszi!). De hány igazán jobboldali honanya/atya ücsörög majd a parlamentben május hatodikától kezdve? Segítsek: egy sem! És ez az állapot 2010 óta totális, lévén a megsemmisült MDF (melynek elnökasszonya sajnos csak 2006-ban jött rá, hogy mégis “ért a focihoz” – meg az Orbanizmus lényegéhez is!), a még tavaly ősz végén, amolyan utódpártként, többségében “bűnbánó és megtért/felvilágosodott emdéefesekből” létre hozott Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) is elveszti egyetlen EP-képviselőjét (Bokros Lajos), lévén nem tudták összekaparni azt a 20 ezer aláírást sem, mely csupán csak az elinduláshoz szükséges lett volna. Pedig ha igazuk lenne az “elemzőknek” és tényleg a Bal vagyon válságban, akkor most nem nyolc gyurcsanyista/bajnaista ülne be a Kövér Házmester dühösen konyuló bajusza elé, hanem mondjuk a MoMá-ba tömörült, valódi jobberek!

Érdekes, hogy ezek a nyilvánvaló jelenségek mennyire nem érdeklik az “Elemzőket”, akik szerint a Baloldal Bukásának oka, hogy egyrészt nem tudták “megszólítani” a választókat, másrészt az ország “alapvetően jobboldali beállítódottságú”! Osztán az is nagyon érdekes, hogy az egy szem Heim Péteren kívül (aki ráadásul még csak nem is társadalomtudós!), senki nem tette fel a Viktor-pártnak, hogy hová az Úristenbe is bitangolt el tőlük 2010-óta az a majd’ 700 ezer szavazó és mitől lett oly’ népszerű a Dülledtszemű neonáci pártja? De ez még hagyján(?): az a kérdés sem tevődött fel, hogy vajh hány jobbikos volt, aki “racionális megfontolásból” inkább a Maffiapártra adta le voksát?!

Tudom, hogy ez egyáltalán nem helyettesíti a “tudományos felmérést”, de mint “jelenség” talán figyelembe vehető! A minap ugyanis fültanúja voltam egy kocsmai beszélgetésnek (sem a társalgók, sem pedig én nem voltunk ittasak!), melynek során a Magas azt mondta az Alacsonynak, hogy ő egy “rendes, becsületes és keresztény magyar ember” aki ugyan nagyon békés és tulajdonképpen senkivel semmi baja, de nagyon utálja a cigányokat, a kommunistákat a zsidókat és az Európai Uniót. A cigányokat azért mert “lopnak“, a kommunistákat azért, mert “eladták az országot“, a zsidókat azért mert “megvették“, az EU-t meg azért, mert “bár belőlünk élősködik, mégis belepofázik mindenbe“! Azt mondta, hogy ő ugyan “szíve szerint jobbikos, de az esze alapján fideszes“. Azért, mert bár “Viktorék rettenetesen sokat lopnak“, de legalább “meg tudják védeni az Országot Brüsszeltől“. Gáborék meg ugyan “pontosan tudják, hogy mi az ország baja és ezekre jó válaszaik is vannak“, de még túl fiatalok, tanulniuk kell. “Úgyhogy majd 2018-ban …!“. … No, erre kössön pántlikát minden “Szakértő”!

Még a ’80-as évek közepén, a gépjárműoktatóm azt mondta nekem intelemként: “Jobbra is nézz! Ha folyton csak balra nézel, jobbról kapod a karambolt.“. Milyen igaza volt!

… és ezt …

szendamondja!