Szabotázs!

Állítólag Viktor bán Tapolcát követően kissé “elbizonytalanodott”. Most keresi azokat a kommunikációs technikákat, melyekkel meg lehet magyarázni az elhasalást, illetve tovább vinni az eddigi “politikát”. … Szerintem ő tuti biztos önmagában, a magyarázatokat pedig már régen legyártották.

Azt írja Németh Péter a Népszava mai számában, hogy akik tegnap, tehát a Tapolcát követő hétfőn szerencsések voltak Orbánnal találkozni, azok “egy rendkívül elbizonytalanodott politikust” láthattak maguk előtt. A főszerkesztőben ugyan a “bizonytalan” és az “Orbán” szavak sehogy nem akarnak összeállni, de úgy véli: hinni kell azoknak, akiknek ez volt a tegnapi Orbán-benyomásuk.

Ez a frazeológia bizony nekem sem akar “összeállni”. Orbán önvalójából, a narcisztikus cezaromániájából következik, hogy ő osztán soha nem lehet bizonytalan. Legfeljebb elgondolkodó, másra koncentráló. Mondjuk tényleg arra, hogy miként lehet Tapolca után változást mímelve folytatni azt, amit eddig. Avagy arra, hogy még a látszatra sincs szükség, s úgy csinálni tovább mindent. Hiszen tudjuk, éppen pont tőle, hogy a “konszolidáció” kizárólag “a gyengeség jele“, s ilyesmit “csak az akarhat, aki nem bízik a párt 2018-as győzelmében“.

Orbán pedig ugye nem más, mint “az Örök Viktor“. A folyton győzedelmeskedő szuperhős. Ezen alapszik teljes imázsa és uralmi rendszere is. Az Akarat és az Erő folytonos felmutatásában. Ha “isten” elbizonytalanodna, akkor megtörne a hívek “gerince”, s rögvest összeomlana az “egyház”. Tehát “isten” tévedhetetlen és ki fog tartani akarata érvényesítése mellett. Mert nem tehet mást, s mert ezt suttogják fülébe a Tanácsadók.

Orbán elbizonytalanodott? Ugyan miért tette volna?! Udvaroncai már régen megmondták neki: soha nem az ő döntéseiben van a hiba. Azokat minden esetben a maga utánozhatatlan tehetségével, látnoki zsenialitása alapján hozza meg. Ha valami mégis balul sül el, az az alsópapság hibája. A trehány helyi plébánosoké, az ellustult kanonokok, megyés püspököké. Tapolca elveszett? A személyes megjelenése ellenére?! Ugyan! Ő volt az, aki bokros teendői ellenére szakított időt a kampányra, s neki köszönhető, hogy csupán paraszthajszálnyira maradtak le a mandátumról.

Ilyet, ilyesmiket sutyorognak most a Háborodott Elme kagylófüleibe a Paraziták. Az olyanok, mint például Mráz Ágoston Sámuel, a közmilliárdokkal alaposan kitömött “Nézőpont Intézet” főnöke. Ő már vasárnap készen volt a “magyarázattal”. Szerinte Tapolcán “ellenzékválasztás” történt. Azaz nem a Fidesz hasalt el a Jobbik gáncsával, hanem a Baloldal! (Megjegyzem: nem rossz hazugság, hiszen van igazságmagva is.)

Hja, hogy ezzel az egész Rendszer alatt vágják a fát, azaz önmaguk alatt is? Egyrészt lopni addig kell, amíg lehet. Hízzanak csak azok a bankszámlák az utolsó pillanatig is. Osztán majd vagy menekülnek, vagy átállnak, mint például az a kis hírtévés getmájer, aki Simicska után a jobbikos “N1 TV“-ben találta meg azt a helyet, ahol háborítatlanul élvezheti a “szakmai függetlenség” áldásait – s rögvest Nagyfőnök lehetett! Hiszen a következő “miniszterelnöknek” is szüksége lesz majd szakavatott hatalomtechnikusokra. Vona még nem tudja a “dörgést”, de ők majd megmutatják neki – cserébe a rendszeresen átutal “Harminc Ezüstért”!

Szabotázs! – ezt fogja majd Orbán rekedtes hangon maga elé dörmögni a Bukás utáni Emigrációban. És még akkor is lesz mellette egy halálig hű “mikeskelemen” (netalán Szíjjártó?), aki a (Kövér Lászlónak írt) leveleiben egyetértőleg fogja idézni a Fejedelem szavait.

Ímé a Jelen, s a Jövendő!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tapolcai tanulságok

A “Baloldal” számára a tapolcai események tanulságai öléggé egyértelműek: a) párttag jelölttel képtelenség győzni; b) szocik kezébe kampányirányítást adni nem lehet. … Ennyi!

Mi a bajom a tapolcai választáson tegnap elhasalt Pad Ferenccel? Lényegében semmi. Előélete alapján rendes, becsületes embernek tűnik, aki normális körülmények között valószínűleg simán “hozta” volna a körzetet. Melyek lennének ezek a “normális körülmények? Végtelenül egyszerű: a) tisztességes választási törvények; b) általános elégedetlenség (tehát kormányváltó hangulat); c) felelősen mérlegelő választók (tehát “polgári mentalitás”); d) jól kiválasztott jelölt; e) kitűnően irányított, hatásos kampány, lelkes aktivisták támogatásával. Nos, itt a “b” pont kivételével egyik feltétel sem állt fenn.

Azt mindenki tudja, hogy idehaza a választási szabályokat mindenféle jelzőkkel illetni lehet, kivéve azzal, hogy “tisztességesek”, tehát minden induló számára egyenlő esélyeket biztosítóak, s a “népakaratot” híven tükrözőek lennének. (Csekély a kéj, hogy ez most pont a maffiapárti jelöltet “szívatta” meg.) Az is köztudomású, hogy létezik az általános elégedetlenség, tehát a kormányváltó hangulat is. Ámde nincsenek felelősen mérlegelni képes polgárok: itt az elsöprő többség (még maga az “értelmiség” jelentős hányada is) “zsigerből”, tehát indulati/érzelmi alapon voksol mindig valami “ellen” és nem “-ért”. Ezek nagy része pedig – a véleménykutatások szerint – hónapok/esztendők óta “kóborol” céltalanul, nem találván számára megfelelőt a “hivatásos” pártkínálatból azaz egy, a civil mozgalomból kialakuló hiteles Új Erőre vágyik. (A fasorban nincs ilyen még, de lehetne érte tenni netalán!)

Tulajdonképpen ezt “képezték le” a tegnapi, tapolcai eredmények is. Lehet “riasztónak” mondani a Nácik 35 százalékát és “érthetetlennek” a Maffiások 34-ét, valamint “megmosolyogtatónak” a Szocik 26 percentjét, de azért nézzünk már a számok mögé is! A részvétel mindössze 38 százalékos volt, így az összes jogosultra vetítve náciék 13,3, maffiáék 12,9, szociék pedig 9,88-at “kaszáltak”.

Ez pedig pontosan az, amit a véleménykutatók már régóta hangoztatnak: a három párt nagyjából egyenlő arányban osztozik az “aktívak” táborán, kiknek jó kétharmada jobbra “hajlik”. De azt is, hogy az országos átlagot (sorrendben 18, 21 és 14 százalék) tekintve mindegyikük alulteljesített. Avagy (és ez a valószínűbb) felülreprezentált, azaz választóik között sok a “szájhős”: a “kocsmajobbikos”, a “hazudós” és/vagy “kiábrándult” fideszes, az “úgysemfogunknyeri” szoci. Tehát ha valóban mindössze ennyi ezen “politikai” szervezetek mozgósítóképessége/támogatottsága akkor itten tényleg komoly bajban van … az ország és a társadalom!

Pad Ferenc tehát minden erénye ellenére alkalmatlan jelölt volt. Azért, mert párttag, mert szorosan kötődik a tényleg leszerepelt MSZP-hez. Kész Zoltán veszprémi, február 22.-én abszolvált “diadala” az, ami ezt híven bizonyítja. Nem köll semmi más az egymással egyébként szorosan összefonódó “jobboldal” két szervezetének legyőzéséhez, mint egy hiteles személyiség, akit a “frontvonalban” lelkes civil aktivisták támogatnak, a háttérből pedig az odakozmált hivatásos ellenzék. Ekkor, de csakis ekkor lehetséges az “Orbánváltás“, a “Vonátlanítás“!

Miért nem volt ez lehetséges? Mert az MSZP-ben, pontosabban a Vezetésben még mindig él a nagypártiság emléke. A beléjük ivódott “szoclovi reflex” szerint ugyanis, ha ők “engedtek” Veszprémben, akkor Tapolca már nekik “jár”. Ha az előbbi esetben ők nyelték le a “békát”, akkor most ugyanez a korábbi partnerek “kötelessége” (csak a DK tette meg nekik ezt a “szívességet”!). No nem azért, mert ezt tényleg így van, s mert Pad Ferenccel a körzet abszolút nyerő lett volna. Tisztában voltak azzal ők, hogy ez nem igaz! Hanem azért, hogy ezzel helyreálljon a Pártvezetés “tekintélye”, kompenzálva legyék a “Pártimázs”, a “Politikai Egó” korábbi “sérülése”. Meg is kötötték hát az “Alkut”, no meg a pártebet a pártkaróhoz, s osztán nekiláttak “kampányolni”. … Siralmasan!

A tapolcai körzet három nagyobb és rengeteg kistelepülésből áll. Ráadásul inkább “jobbra húz” az egész. A Maffiapártot a plébánosok, a Nácikat pedig a helyi, véres szájjal cigányozó/zsidózó/komcsizó “kocsmaaktivisták” segítik. Ha itt egy “balos” nyerni akar, bizony fel köll vennie a kampánybakancsot és körbetalpalni az összes települést. Egy olyan Jelöltnek, aki nem kötődik egyik lejáratódott szervezethez sem, ráadásul elmondja az Igazságot is.

Az Igazságot arról, hogy ez a “Fidesz” nevezetű Izé csupa közpénzen alaposan megtollasodott, s immáron egymással is marakodó gerinctelen, amorilás alakok társasága. Ezeket meg az ország egyetlen nyilvántartásában sem szereplő, hivatalos jövedelmet sehonnan nem szerző, ámde a “fényevés” ellenére giccses Gucci-táskát cipelő “tanácsadók” veszik körül. No meg olyan “üzletemberek”, akik adómentes kaszinókoncessziókat, pályáztatás nélküli állami földeket kapnak, a Felügyelet orra előtt (és beleegyezésével!) simlis pilótajátékot űző cégeikben közpénzek “parkolnak” törvénytelenül, s ha bedől ez az egész, akkor azt a vétlenekkel fizettetik ki (mint mindig!). A “kormányfő” pedig berni nagykövetté nevezi ki a személyes bankárját/brókerét, kinek legfontosabb feladata, hogy felügyelje a “miniszterelnök” Svájcban bejegyzett “energiakereskedő” cégét, mely azért tud immáron esztendők óta 50-100 milliárdos tiszta profitot “termelni”, mert a magyar (maffia)állam ehhöz minden “segítséget” megad neki!

Az Igazságot arról, hogy ez a “Jobbik” nevezetű Izé eredetileg csupán e Maffia szatellitszervezeteként indult, de most, hogy hiénaként megérezte azt a bizonyos “szagot”, igyekszik annyi előnyt biztosítani magának, hogy a következő “választásokon” (2018) a Nagyfőnök, Don Vittorio (esetleg utóda: Don Dzsoni) már kénytelen legyen minimum egyenlő részesedésű üzlettársat csinálni belőle, beosztottjai pedig kellő méretű “piacot” kaphassanak  (“üzlet”=”közpénzlenyúlás”). Arról, hogy ezt az “alakulatot” is kétes egzisztenciák, alpári alakok hemzsegik körül (belül). Akiket (legalább) egy külföldi kormány finanszíroz annak érdekében, hogy az ország érdekei ellen tegyenek meg minél többet (akárcsak az “Anyapárt”). Mindezt pedig a “nemzeti elkötelezettség” molyszagú gúnyájába, a “cukiság” bűzzáró díszcsomagolásába bújtatva.

Az Igazságot arról, hogy az ő megválasztásával ugyan ez a Bűnbanda nem fog eltakarodni az ország vezetéséből, de kapnak egy komoly figyelmeztetést, miszerint ebből már mindenkinek elege van. Akkor pedig talán végre mélyebbre hatol bennük a Veszélyérzet. Akkor talán nem lesznek ennyire pofátlanok, Akkor talán kicsit visszább veszik a nyomulásukat, ahogyan azt tették például a “Net-adó” esetében is. Akkor talán egy kicsit jobban élhető lesz ez az ország. Akkor talán később kisebb romhalom alól köll majd kimásznunk.

De nem ezt tették! Ehelyett kiálltak egy-egy nagyobb település főterére, s onnan az aktuális pártpotentát elkurjantotta magát: “Mindenki szavazzon ránk, mert mi vagyunk a Demokratikus Zellenzék!“. Hátha meghallják a kistelepüléseken is, s osztán ennek hatására rájuk húzzák az ottaniak is az “ikszeket”. … Nos, nem hallották meg: az aprófalvakat elvitték a Nácik, meg a Maffiások. Még a “fellegvárnak” számító Ajkán sem, ahol ugyan “elsöprő” volt a szocigyőzelem, de szűk 30 százalékos részvétellel! … Ennek ellenére ezzel dicsekednek, mert csak ezzel lehet(?).

Köszönjük meg szépen ezt az egészet a Magyar Szocialista Pártnak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Újabb látlelet

Ezt az írást pedig a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” még tegnap. Lévén szintén találó látlelet O. (Nulladik) Viktor pápáról, “egyháza” felső- és alsópapságáról, elvakult híveiről, úgy gondoltam, hogy vasárnapi olvasmányként felajánlom kedves Köztársaimnak.

Lévai Júlia:

A miniszterelnök nem a bolhákra gondolt

A kamionos felszedett egy nőt, akitől nemcsak csókokat kapott, hanem egy bizonyosfajta bogarat is, mely egyáltalán nem magas, hanem inkább lapos egy kicsit. A kamionos bemegy a patikába gyógyszerért, a patikus nem érti pontosan, hogy miről van szó, ezért bolhaport ajánl, de a kamionos csak rázza a fejét. – Nicht ugribugri, hanem langsam spazieren!”

Ez áll Moldova György A pénz szaga című, kamionosokról szóló könyvében, egy anekdotikus történet feldolgozásaként. És mivel a sztorit az író több alkalommal is elmondta, néhány rádiókabaréban, a „nicht ugribugri” mindenki fülébe belemászott. Elszakadva egyúttal attól az eredeti logikától, amely az „ugrifüles” mintájára egy jellemző tulajdonságával jelölte meg a tárgyat. Inkább egy felszólítás jelentésével kezdett keringeni, a „nicht” szócskát olykor fel is cserélve, az erőteljesebb „nix”-re. Azon pedig aztán igazán nincs mit csodálkozni, hogy az önmagát kizárólag parancsolói helyzetben elképzelni képes miniszterelnök is ebben az értelemben használta Tapolcán, amikor ezt mondta:

„Nix ugribugri, végigcsináljuk az elkövetkezendő három évet”.

Első hallásra sokan gondolhatták azt is, hogy ez inkább önmaga híveinek szólhat, a „ne türelmetlenkedjetek, ti sem” értelmében. Ám ha továbblépünk a szövegében, inkább úgy kell ezt értelmeznünk, mint egy, ellenzéknek címzett üzenetet: „Ti csak ne ugráljatok, mert mi képviseljük az erkölcsi Jót, ti pedig a Rosszat. És mi ennek a képviseletét végig fogjuk vinni.”

Ezt pedig azzal tette (nem először) egyértelművé, hogy egy következő mondatában azt állította: a Fidesz tapolcai győzelme becsületbeli kérdés.

Vagyis sokadszorra, itt is megerősítette (ó, Istenem, hogy ez már mennyire unalmas!): számára a választások nem politikai, hanem erkölcsi események. Ezeken igazából semmi szerepük a helyi erőviszonyoknak, az indulók gazdasági-kulturális-intézményi és egyéb, stratégiai elképzeléseinek, a rájuk szavazók meggyőződéseinek, szimpátiáinak, sőt, a véletleneknek sem, mert egy választásnak soha nem a város ügyeinek menedzselése a tétje. A tét mindig az, hogy az Egyetlen Igazi Vezető pártja képes-e győzelemre vinni az erkölcsi Jót, amelyet nyilvánvalóan kizárólag ő képvisel. És amelyet most az egyeduralomként értelmezett győzelmével kell megerősítenie, értelemszerűen az erkölcsi Rosszal azonos „ellenségeivel” szemben.

Nem is igen érteni, hogy egy ilyen, morálisan végtelenül elhivatott ember miért nem egyházat alapít inkább, és miért egy olyan macerás terepen küszködik folyvást, mint amilyen egy többpártrendszerű pálya. Hiszen azt az eszmét, amely szerint a világ minden létező jelenségét szigorúan csak a morál Jó-Rossz dimenziójába szabad belegyömöszölni, azt állítva, hogy létezik egyetlen, mindent meghatározó és örök erkölcsi abszolútum, inkább a templomokban szokták hirdetni. (Igaz, ott sem feltétlenül így, de ez egy másik kérdés.)

Persze ha ránézünk az érte rajongókra, értjük, hogy mitől is érdemes a miniszterelnöknek inkább ennél maradnia. Ugyan hol szerveződne meg a számára egy olyan, minden korosztályt magába foglaló tömeg, amely nem a hit csúcsán álló, legfőbb instanciában hisz (nevezzük nevén: az Istenben), hanem magában a templomalapítóban?! Akiből aztán az egyetlen, lehetséges hit és világértelmezés egyetlen, hiteles képviselőjeként épít bálványt?

Ismerjük el: ilyet máshol nemigen szerveznek alá ilyen egyszerűen. Nyílt tereken és bármely városunkban, bármely, közéleti esemény apropójából. És főként: közpénzekből. Sehol másutt nem erősíthetné meg őt például az a belső dúltságtól vezérelt, fiatal nő, aki úgy tépte ki a választási gyűlésnél tüntető kezéből a táblát, mintha ezzel a gesztusával egy mindenek felett álló, magasabbrendű és megkérdőjelezhetetlen Törvényt érvényesített volna. Az Abszolútumot, magát. Ilyet ma már egy templomban, egyéb imahelyen nem lehetséges megcsinálni.

orbanazistenMajd hülye is lenne egy hatalomba került politikai vezető lemondani az ilyen és ehhez hasonló erődemonstrációk lehetőségéről.

Nem is mond le, hanem nagyon tudatosan épít a vallásosság és a politika összemosására. Odamegy, személyesen, fölkapaszkodik valami pulpitusra, és arról aztán úgy szónokol a tömegnek, hogy azok mindjárt el is hiszik: máris az övék az erkölcsi fölény. Hiszen ez az ember bármikor képes legyőzni a morális ellenségeiket! Akik ugyan nem mások, mint a saját szomszédaik, akikkel közös terük nekik ez a város, de most nem ez számít, hanem az, hogy itt most ők az „igaziak”. Ők az a massza, amely abban a hitben ringathatja magát, hogy a világban elképzelhető legnagyobb hatalom, az isteni erő letéteményese lehet. Szemben azokkal a véglényekkel, ott a túlparton, akik képtelenek meglátni ennek az álláspontnak a morális fensőbbségét. És akik csak a kerékkötői annak, hogy végre maradéktalanul érvényesüljön az egyhitrendszer. Hát majd ők megmutatják nekik, hogy azok nem ugrálhatnak, mintha – ugyan már, még hogy valami „bolhák”! Dehogy! Mintha itt valami többpártrendszer lenne! Na az nincs itt, megértettétek?! Arra vonatkozik a „nix ugribugri”, és nem holmi kamionos anekdotára.

Az ilyen, prózai dolgok maradjanak csak meg a „hitetleneknek”. A hívők kitartóak és hűségesek, és nincs az a leleplező tábla, felirat, újságcikk, alkalomadtán néhány, mégiscsak megszülető bírósági végzés, amely képes lenne eltántorítani őket ettől a hűségüktől. Akárhányszor ilyesmivel jönnek elő, bármely más oldalról, ők mindig feldúltan oda fognak rohanni, és ki fogják tépni az ilyeneket, bármelyik kézből.

Mindazonáltal azt a feliratot mégsem ártana időnként mégis elolvasniuk, amelyen ez áll:

Isten útjai kifürkészhetetlenek”.

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Az Elnök és az ő emberei

Orbán, abban a bizonyos “évértékelőben” meghatározta a régi stratégia új, feturbósított változatát. Ezen belül pedig azt, hogy mit is köll tennie egy “jó fideszesnek”. … Két nap alatt két kitűnő példa. … Az egyiket ő maga szolgáltatta.

Aszonta  a Zorbán az ő “bazári évértékelőjében“, hogy akármi is történt eddig, senki és semmiféle változásra ne számítson. Mindent úgy, sőt, mégúgyabb fognak csinálni mint eddig. Azér’, mer’ már a közeli jövendőben is folyamatosak lesznek az egyre durvább támadások, tehát aki “békére” számít, tulajdonképpen egy nagy marha. A “jó fideszes” most gyorsan összekapja magát, kiveszi a seggét a babéros fotőlyből és “keményen dolgozni” kezd. Úgy, hogy például agitál, mozgósít. És főleg nem gondolkodik! Nem gondolkodik például a “vádakon”, hanem azokat “élből visszautasítja” olyasmiket mondván, hogy “kommunista milliárdosok ne beszéljenek urizálásról“, vagy hogy “ne emlegessen korrupciót az, aki 2010 előtt szétlopta az országot“, avagy hogy “ne ejtsen krokodilkönnyeket a szegénység miatt az, aki elvette a 13. havi nyugdíjat“. Ám ha ezt nem teszi, akkor visszajönnek a kommenisták és lőttek a “polgári Magyarországnak”, ami egyáltalán nem egy “politikai termék”, hanem tényleges célkitűzés és kézzel fogható valóság … mármint Orbán (“G.”) Viktor és környezete számára.

Azt, hogy a “közfideszes” ezt a “pápai enciklikát” mennyire fogja elfogadni, mindennapi élete vezérfonalává tenni, az nemsokára kiderül. Például néhány hét múlva Tapolcán, ahol a Maffiapártnak nem csak “győzelmi kényszere” van (némileg helyre állítván a hónapok óta kopó renomét), de kétfrontos háborút is köll vívnia. Az egyik irányból a meglehetősen hitelesnek tűnő baloldali jelölttel folyik a csata. Itt ugyan bevetették már a “kamupártok” csodafegyverét (az “összefogásos” monoki ex-polgármester a jofogas.hu oldalán kínál 200 froncsit egy ajánló aláírásért), de ez a húzás már Veszprémben sem gyött be. Persze ezerrel megy majd a komcsizás is, meg a karaktergyilkolászás, de erősen kétséges, hogy ennek elegendő mozgósító ereje lesz (lásd ismét: Veszprém!).

De mit kezdjenek majd a Jobbikkal? Ami már ténylegesen egy “politikai termék”, ráadásul a sajátjuk. Amelyik már annyira a fejükre nőtt, hogy a “jobbkézi” zabigyerek Zazrivecz gyerek egyenesen trónkövetelőként lép fel! Hogyan fogják majd “gondolkodás nélkül”, azaz “élből visszautasítani” az onnan érkező “vádakat”? Ráadásul melyek lesznek ezek és melyek a reájuk adandó “központi”, tehát habonyista “válaszok”? Túlzott orosz-barátsággal vádolják majd őket? A Putyin-látogatás után?! Előkotorják megint a “KágéBéla-ügyet”? A hasonló “neji felszereltséggel” és “érdekeltségi körrel” rendelkező, ráadásul kormányzati belberkeken belül esztendőkön át tartott Kiss Szilárd letartóztatása után?! Netalán kormányképtelen és vállalhatatlanul “széljobbosnak” nevezik őket azt követően, hogy az elmúlt öt esztendőben gyakorlatilag minden olyan jobbikos ígéretből törvényt fabrikáltak, melyeket még a Dülledszemű hangoztatott 2010-ben (is)?! … Hát, látni és hallani fogjuk, az nem vitás.

A “közpénzfideszesek azonban rögvest magukévá tették a Főnök előírásait. Girnyószász Bandi, a budapesti “ötker” egyik ingatlancézára, például már március elsején, az ATVSzabad szemmel” című műsorában megmutatta, hogyan is köll ezt az egészet csinálni. Simicska “gecizett”? Hát ez olyan pfuj, amivel a kormány nem foglalkozik, lévén ez olyan “gyurcsányos” dolog volt. Navracsics anno még “Simicska-kormányt” emlegetett? Lehet, de neki semmi köze ehhöz, hiszen “minden politikus a saját maga mondataiért felel“. Illétlen Zolika mostanság keményen kritizál? Olyasmiket mond, hogy az egész kormány tele van mohó síbolókkal, akik csakis a pénzzel, meg saját hatalmi túlélésükkel foglalkoznak? Ezek csupán “sértett emberek“, akiknek az a bajuk, hogy “a kormány nem tartott igényt a munkájukra“. Netadó? Ugyan kérem, ilyesmiről szó nem volt soha! Útdíj? Ezzel sincs semmi probléma. A kormány több, mint hatvan érintettel egyeztetett, s arról nem tehet, hogy négyen-öten közülük a többiekkel keveredtek vitába (bezzeg a “maradék”, kb. 3200 önkormányzat egy szót sem szólt!). … És így tovább, a sima modorú, profi hazudozás, az elképesztő szemtelenség útján!

Közbevetve:

Girnyót az ATV riportere megkérdezte arról a hírhedt “szóhasználati útmutatóról” is, mellyel Balog emberminiszter “örvendeztette meg” a minisztériuma és annak háttérintézményeinek dolgozót. Neki erről is volt persze “véleménye” (egyetértő!), de sajna kihagyta a nagy lehetőséget arra, hogy megdicsérje az “előgyújtásos” Pátert azért, hogy milyen “előrelátó” volt. A “Pápa” még ki sem adta az “enciklikáját”, de ez a Főpap mánis tudta, hogy mit is köll csinálnia egy “jó fideszes” hivatalnoknak!

Nem lustálkodik maga a Főnök sem! Akiknek esetleg kevés lett volna Girnyószász március elsejei “demonstrációs laborgyakorlata”, azoknak jó példával elől járva bemutatta, hogyan is köll élből, tehát gondolkodás nélkül visszautasítani a “vádakat”, miként is kell reagálni az illetlen kérdésekre.

Történt ugyanis, hogy az “Országgyűlésnek” nevezett bábszínházban az egyik szoci képviselő, bizonyos Harangozó Tamás odáig vetemedett a tiszteletlenségében, hogy feltett néhány (vádaskodó) kérdést a főméltóságú felcsúti Főméltóságnak. Az első az volt, hogy “Milyen érzés volt hallgatni Simicska Lajos kirohanásait?“. Mire a válasz: “Minden kérdés megvitatható a magyar politikában, de nem lehet méltatlan helyzetbe hozni a politika iránt érdeklődőket, ezért a magyar kormány ilyen szintre nem ereszkedik le“. Ennek értelme: “Ne hozzanak engem kínos helyzetbe azzal, hogy olyasmit kérdeznek, melyre fingom nincs, hogy milyen propaganda-választ adhatnék! (Hülye Habony! Igyekezzé’ mán!)“. A második kérdés: “Milyen érzés volt Vlagyimir Putyinnal megkoszorúzni a Fiumei úti szovjet emlékművet“, ahol az ’56-os Forradalmat leverő katonák is nyugosznak?. A válasz: A Megszállás és a Forradalom leverése során elesettek emlékműve egy helyen található, azokat különválasztani nem lehet, s “Magyarország tudomásul veszi, ha az Oroszországból érkező vezetők ezeknél kegyeletüket fejezik ki” annak ellenére, hogy az ezekhez fűződő magyar viszony “mindig is felemás volt és felemás is marad“. Ennek értelme: “Ha ilyesmi az ára annak, hogy Vologya pénz tömjön a zsebembe, akkor kurvára leszarok mindent és mindenkit!“. A harmadik kérdés: “Meddig védi a Fidesz az oligarcháit a hortobágyi családi gazdákkal szemben?“. A válasz: “Nem szeretjük, hogyha a kommunista milliárdosok pártja kioktat minket gazdasági kérdésekben. Nem szeretnénk, hogy a zöldbárók pártja (…) kioktasson minket!“. Ennek értelme: “Mégis mi a lófaszt válaszolhatnék erre? Igen, kitömjük a Sajátjainkat degeszre! Igenis lehajolunk minden fillérért, s ha kell, még a koldust is kiraboljuk! Leszarjuk, hogy kiket teszünk ezzel tönkre! Te meg fogd be azt az ángyánista pofádat!“.

Ímé a “vadirégi” jófideszes kommunikáció, melyet a Vezér hirdetett meg a bazári évértékelőjén! Az Elnöknek elmént már a maradék esze is, emberei pedig vigyorogva zsebüket tömködik. … Sok írni valója lesz még egy magamfajta mezei bloggernek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy “posztveszprém”-post

Se szeri, se száma” mostanság azoknak az “elemzéseknek”, melyek Kész Zoltán veszprémi győzelmét igyekeznek megmagyarázni. Például azt, hogy “ki győzött?”, illetve “ki veszített?”. Kinek/kiknek volt ez “dicsőség” és kinek/kiknek “kudarc”? … Pedig a “válasz” roppant egyszerű.

Egy bolond százat csinál! – álltja a mondás és igaza van (már megint). Előző posztomban (linket lásd az oldal tetején jobbra fent!) igyekeztem elkerülni a vasárnap Veszprémben tartott időközi, országgyűlési választás eredményének “elemezését” – ezt a csatolt “szavazásban” rábíztam Kedves Olvasóimra. Nem azért tettem ezt, mert nekem nincs véleményem, hanem azért, mert úgy éreztem: bármit írnék le, azt később az Idő (melynek “végtelensége” koránt sem annyira “bizonyított”, mint az Emberi Ostobaságé!) alaposan rám cáfol majd. Csupán “sejttettem” az álláspontomat, amit osztán a “szavazás” vissza is igazolt: az elsöprő többség szerint Veszprémben az “elégedetlenség” győzött, illetve a Maffiapárt veszített.

Ámde most, hogy sorjáznak, egymás seggébe érnek az okosabbnál okosabb “analízisek” (ez talán a legjobb közülük!). Ámde most, hogy a magukat “viktornak” tekintő baloldali pártok nem győznek hálelújázni, önfényezni. Ámde most, hogy a Maffiapárt nem győzi az egészet bagatellizálni (a 80 milliárdnyi közpénzzel kitömött pártszolgálati televízió hírműsorában tegnap csupán a 17. hír volt az ordasul nagy Bukás! – erről meg itt egy kitűnő video-meme!), nem tudtam megállni, hogy be ne álljak a “sorba”. … Mert véleményem az van. … De nagyon!

Ki győzött, kik győztek? Ez egyértelmű! Nem más, mint az “Elégedetlenség”, avagy ha tetszik, a “Csömör”. Az a levegő után kapkodás, melyet a Fuldokló csinál, ha húzza le az örvény. Minálunk ez nem más, mint a pártpropaganda. A mindenoldali “valóságtorzítás”. Az általános hazudozás, melytől öklendezünk és fuldoklunk már esztendők óta. Meg úgy általában és főleg az a … “valami”, amit idehaza “politikumnak”, vagy “közéletnek” szokás híni!

Veszített a Maffia? Igen, lényegében ez történt. Azért, mert ahogyan az előző posztomban linkelt adatok is mutatták, majdnem pont annyian maradtak otthon, tartották távol magukat az “urnáktól”, mint amennyi a tavaly áprilisi és a most vasárnapi voksoláson résztvevők közötti létszámkülönbség. Tették ezt pedig (valószínűleg) azért, mert az, amit a regnáló “kormány” képvisel, az egyszerűen vállalhatatlan, támogathatatlan, szerethetetlen. Mára egyszerűen “vérciki” lett “Ezek” mellett kiállni olyanoknak, akiknek még valamennyire ép az erkölcsi érzéke (a “maradékról” ne beszéljünk, normális embernél az ilyenek még a “térképen” sincsenek rajta!).

Mert már párt (Fidesz-Mizé) sem létezik. Csak annak ilyen-olyan tótumfaktumai (az egyik “kisizét” a minap csípték nyakon a rendőrök némi kergetőzés után a Keleti pályaudvaron mert hamis euróbankjegyeket próbált “elsütni”). Meg az erkölcstelen, közpénzeltartott, félbites biodroidok. Azaz a Frakció, amelynek tagjai minden lószart megszavaznak, amit csak eléjük tesznek (néha még enélkül is!). S bár tudják, hogy kárt okoznak, azaz ők tulajdonképpen “kártevők” (ha tetszik: élősködők), de a szaros kis egzisztenciájukat féltve ez nem érdekli őket. Nem is beszélve a “Kormányról”, ami már csakis “Suttyó, hataloméhes, harácsoló, erkölcsi gátlásoktól mentes, szakmailag és emberileg silány ‘politikusokból’” áll (idézet a fentebb linkelt, legjobbnak tekintett elemzésből!). Ahol már csakis a “hűség”, no meg főleg a lenyúlható (köz)pénz számít. Ahol már csakis amorális alakok juthatnak vezéri kegy alapján feljebb a ranglétrán … és lejjebb a morális pöcegödörben. Ezt támogatni, mellette szavazni tényleg lehetetlen. Tehát igaz a megállapítás: lényegében a kormány veszített Veszprémben!

Győzött az “Ellenzék”? Ugyan melyik? Netalán az (Jobbik), melynek jelöltje kevesebbet kapott százalékosan, mint tavaly tavasszal? Amelyik nem “elégeli”, hanem egyenesen kevesli a qrmány elképesztően hidegszívű és szűkmarkú szociálpolitikáját? A szörnyszülött oktatási elképzeléseit? Igaz, hogy most úgy csinál, mintha ehhöz “neki” semmi köze nem lenne, ámde ha valaki veszi magának a fáradtságot és összehasonlítja a 2010-es választási “programjukat” mindazzal, amit eddig a Maffiakormány és a Maffiakétharmad megvalósított, ugyancsak “érdekes”, de legfőképpen tanulságos megállapításokra juthat. Netalán a “Senkivel-össze-nem-fogok” (kivéve időnként a Jobbikkal, meg néha-néha a Fidesszel, utóbbival csakis “fű alatt”) Lömpikék? Akik szintén “alulmúlták” tavalyi önmagukat, a “Társelnök” meg abban a veszprémi kajáldába tért be stábostul és “véletlenül”, mely a Maffiapárt helyi főhadiszállása?

Netalán az MSZP? Amelyik a saját bűzlő mocskát tologatja át egyik sarokból a másikba? Söpri alá egyik szőnyeg alól a másik alá? Közben pedig a “megújulunk” és a “majd most/hamarosan” szövegével akarja “leparfűmözni” a penetráns szagot? Hallottam már tőlük egy-két gusztustalan nyilatkozatot, de az, amit Tóbi ejtett ki az orra alatt hordott ánuszrózsáján, miszerint a “veszprémi győzelem” csakis az ő pártja “szervezettsége” okán következhetett be! … Hát most mit is írjak le úgy, hogy azt elbírja az általános közízlés?

Netalán az “egyéb” Ellenzék? Annyiban tényleg tisztességesek voltak, hogy (ellentétben a szocikkal) még utólag sem próbáltak “rátelepedni” a veszprémi sikerre. Ámde ezeket a pártokat sem lehet Valódi Rezisztenciának tekinteni! Hiszen ott ücsörögnek az “Országgyűlés” nevű bábszínházban. Felveszik a “tiszteletdíjnak” nevezett, ámde a Maffiózó által kiutalt “kegydíjukat”. Bár ha pontosabb akarok lenni, akkor tekintettel a “bábszínházra” inkább a “haknipénz” megjelölését alkalmaznám! Ha lenne igazi elszántságuk, tehát “vér a pucájukban”, akkor be sem tennék a lábukat a parlamentbe, fel sem vennék a “Harminc Ezüstöt”. De bejárnak, felveszik, sőt, még fel is esküdtek arra, amire soha nem lett volna szabad (“Tákolmány”)!

A veszprémi győzelem tehát kizárólag Kész Zoltánnak, meg az őt önzetlenül támogató aktivistáinak volt köszönhető. No meg a “tömbben szavazó” dühös “balogoknak”, akik végre kaptak egy elfogadható Jelöltet. No meg a “tömbben” otthon maradó exfideszeseknek, akiknek ugyan a belük fordul már ki az Orbánlázárrogánésatöbbi bandától, de a “túloldalon” még mindig nem lát vállalható alternatívát.

Ergo igaza van Vágó Gábornak, a tavalyig lömpikés országgyűlési képviselőnek. Szerinte csakis a “civilek” lehetnek azok, akikből majd kifejlődnek azok az új mozgalmak (tudom, hogy ez most nem divatos, de “pártok”), melyek majd képesek lesznek betölteni a “Szalvátor” szerepét lerohasztott, elbutított, mocsárba süllyesztett Hazánkban.

Tapolcán, a következő “időközin” az Ellenzék közös jelöltje egy virtigli szoci. Nem jósolok neki nagy jövőt.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kész! Kész?

Várakozáson felüli, “könnyednek” is tekinthető győzelmet aratott tegnap Kész Zoltán, baloldali pártok által támogatott független jelölt a veszprémi, időközi országgyűlési választásokon. “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!” – ünnepelnek most sokan. De valóban így van-e?

Az eleddig “Szerencse Fiának” számító Orbánt mostanság az ág is húzza. Nem elég, hogy az úgynevezett “külpolitikájában” hibát hibára halmoz (Merkel elküldte a sunyiba, Putyin nyilvánosan demonstrálta, hogy Viktor Győzövics nem más, mint az ő lábtörlője, Eva Kopacz, a lengyel miniszterelnök asszony a lenyálazott kezével hozzá vágta a virágcsokrot, az eddig Legfőbb Imádónak számító Kaczinsky pedig “bemutatott” neki). Nem elég, hogy a kasszafeltöltő nagy igyekezetben egyre blődebb adónemeket találtat ki. Nem elég, hogy nyakra-főre derülnek ki a minimum gyanús meggazdagodások. Nem elég, hogy eddigi Barátja, A Párt “legokosabb” embere szanzsén legecizi, de már hónapok óta meredeken zuhan a Maffia népszerűsége.

Kopik az imázs, a nimbusszal együtt foszladozik a szavazóbázis, nincsenek “sikerek”: ősz óta mindössze egy nyamvadt helyi mandátumot sikerült megszerezni (tegnap Szatymazon). Ami “van”, az pedig a pökhendi, de kínosan átlátszó magyarázkodás, a nem megfelelő pozíciókba rakott alkalmatlan emberek “ötletelős” ostobaságai (pl.: vasárnapi zárva tartás). No meg az immáron kényszeressé vált zsarolás, korrupció, lopás (lásd még: “Folytatjuk!“).

Ilyen körülmények között a fuldoklónak szánt “oxigénsegéllyel” ért volna fel az, ha a Maffiának sikerül megőriznie a Navracsicska által “szabadon hagyott” veszprémi mandátumot egy meglehetősen tökölődve kiválasztott és nem túl “vonzó” jelölt segítségével (aki egyébként azt se tudta, mit csináljon azon kívül, hogy hallgat, mint a csuka, hiszen nem is volt miről beszélnie!). Nem is szólva arról, hogy ha ez sikerül, “házon belül” marad a minden disznóság szentesítésére alkalmas Kétharmad, azaz a mindenféle alkukényszer alóli mentesség öt esztendeje megszokott kéjes érzése.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Veszprémben tegnap lezajlott, időközi országgyűlési választásra bevetettek apait-anyait. Bár Orbán igyekezett bagatellizálni a “Dunántúli Tétet” (“Ebben a ciklusban már nem tudok olyan törvénytervezetről, melyhez szükségünk lenne a kétharmadra.“), ennek ellent mondott az, hogy elébb 800 milliót találtak nagyhirtelenjében a “sifonérban”, osztán beígértek még 4 milliárdot. No meg az, hogy Pintér “belügyminiszter” a helyi kampánylátogatása során elszólta magát (szerinte a BM “normális” működéséhez szükség van a parlamenti kétharmadra), mások meg azt “érzékeltették” az egyébként “hagyományosan jobbosnak” számító körzet voksolóival, hogy “mindenki jobban jár”, ha a veszprémi mandátumot egy kormánypárti nyeri el.

De nem csak a “nagyágyúk“, hanem az ifjú “aktivisták” is megjelentek a Királynék Városában. Ők azok, akik megalapozott “híresztelések” szerint óránként egy ezresért végeztek “közvéleménykutatást”, névvel címmel gondosan feljegyezve, hogy ki is a fideszes és ki nem. A választás napján még Mentoruk és Főnökük, Kubatov nertárs is feltűnt a “tetthelyen”. Ő azonban nem kommunikatívnak hanem konfrontatívnak bizonyult: amikor a Népszabadság munkatársai felfedezték őt, s interjút kértek tőle, rendőröket hívott rájuk, akik a “választási rend biztosítása” érdekében “kötelességtudóan” igazoltatták is a magukról megfeledkezett firkászokat (ebben személyesen vett részt Veszprém rendőrkapitánya!). Nem is beszélve arról, hogy az egyik szavazókör fidesznyik számlálóbiztosa a hivatalos névjegyzék alapján egy “magánlajstromon” pipálgatta ki a megjelenteket mindaddig, amíg a többiek le nem tiltották róla (ekkor nem jelent meg egyetlen rendőr sem, hogy “biztosítsa a választási rendet”).

Ehhöz képest mégis győzött a baloldali támogatottságú, de független (egykori fideszes!) Kész Zoltán. Ráadásul meggyőző fölénnyel (43%) és az “időközieknél” megszokott részvételt jóval meghaladó “látogatottság” (44%) mellett. Ő nem csak a “polgárosult” Veszprémben volt “győző”, de kiegyenlített küzdelmet folytatott a Maffiával és a Neonácikkal a “mindenképpen jobbosnak” elkönyvelt, “falusias” választókörökben is. Ráadásul összességében alaposan “rávert” mindenkire. Hogy miért? Nézzük csak!

Az egyik “oldal” most csak a vállát vonogatja, s mindössze annyit mond: Veszprém azt bizonyította, hogy “nem ülhetünk a babérjainkon“. A másik “oldal” viszont diadalittasan közli: “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!“. Ami pedig a legfurcsább, hogy lényegében mindkettőjüknek igazuk van!

A választás adatai ugyanis azt mutatják, hogy tényleg “dögleni” kezdett a Maffia. Sokkal rosszabbul áll, mint azt az országos felmérések mutatják. Nem csak a közismert mozgósítóképességével van már komoly baj, hanem az általános hangulattal, no meg a még 2012-ben “testre szabott” választási törvénnyel is. Utóbbi például most kifejezetten kontraproduktívnak bizonyult. Ha maradt volna a “régi”, most érvénytelen lenne az első forduló, s lenne egy második. Márpedig arra már bizonnyal össze lehetett volna kubatovolni annyi (Veszprémen kívüli) szavazót, hogy a tavaly áprilisihoz képest alig valamivel többen lévő, de rendkívül dühös és tömbben “fellépő” baloldaliakat le lehessen “nyomni”. Mivel ez a lehetőség már nem állt fenn, maradt az “osztozkodás”.

Veszprémben kiderült ugyanis, hogy a két “jobboldali” párt (Fidesz, Jobbik) hívei ugyan együtt többen lennének, mint a baloldaliak, de immáron egymás ellen dolgoznak. Holott a Jobbik eredetileg pont arra lett “kitalálva”, hogy a NER-be csatornázza a “radinacikat”. Ámde ez nem pont úgy sikerült, ahogy a “Giccsitáskás” elgondolta, hanem “túl jól”. Kitenyésztették a “sajátoldali ellenzéküket”, kihúzták a dugót a palackból és most nem tudják visszagyömöszölni. Mert a Jobbik néhány esztendeje “ráébredt” a saját erejére (alpári indulatok Fideszhez hasonló gerjesztése), s azóta nem csak “Jupiternek” képzeli magát a Dülledtszemű, de már Viktort is csak (a “saját gyermekeit” egyébként tényleg felfaló) “Saturnusnak“, a letűnő kor főistenének látja. Kit le akar győzni. Kinek helyét hamarost elfoglalhatná. “Saturnus” meg úgy segíti ebben “Jupitert”, hogy pánikjában és egyelőre még birtokolt hatalmával végrehajtja utóbbi szinte minden létező “Olymposi Programját“, kezdve a munkanélküliek rabszolgásításával, folytatva a szegregált oktatás bevezetésével, befejezve(?) a russzofil/xenofób dumák mérgező magjainak elhintésével!

Oka van “ünnepelni” most a Baloldalnak, de csak annyira mint a Jobboldalnak. Utóbbiak önmagukat győzték le, előbbiek pedig abban segítették “őket”, hogy végre nem csináltak semmit! A veszprémi mandátum ugyanis egyedül és kizárólag Kész Zoltán érdeme. Ő volt az, aki nem volt rest “terepen” lenni, hajlandó volt “leereszkedni” a Választóhoz, s ebben elkötelezett és önzetlen aktivisták segítették. Továbbá ő volt az, aki nem engedte, hogy a Hivatásos Ellenzék “személyiségek” és pártlogók formájában rátelepedjen. Tette a maga dolgát, köszönte szépen a segítséget, de egyébre nem tartott igényt, mert tudta: maga alatt vágná a fát. Hát nem is “vágta”, sőt, “növesztette” minden létező és szokásos karaktergyilkolászás és hatósági/bírósági “ellenszélben”. Példája azt bizonyítja, hogy ha ténylegesen lett volna nyerési szándék a tavaly áprilisi “Kormányváltókban“, akkor a célt simán elérhették vóna! De nem volt, inkább belemerültek az “én vagyok a hitelesebb/nagyobb” ostoba “fütyimutogató” játékába … talán nem véletlenül!

“Annyi” a Kétharmadnak? Igen is, meg nem is. Hiszen tényleg kevés olyan törvény van, amelyik az összes “képviselő” kétharmadával szavazható csak meg. Többségük ugyanis csak a “jelenlévők” minősített többségét követeli meg, azt meg ugyi nem nehéz elintézni, hogy az “ellenzék” egyes parlamenterei “véletlenül” pont akkor legyenek mondjuk “betegek”, amikor azt a vezéri igény megkívánja. Továbbá simán elképzelhető, hogy néhány jobbikos az elkövetkezendő hónapokban “rá fog döbbenni”, hogy pártja (jé!) bizony rasszista, amit meg ugyi ők “a továbbiakban nem vállalhatnak”. Mindez csak pénz, ígéret, tehát “meggyőzés” kérdése. Ahogyan az is, hogy egyik-másik ellenzékinek (mondjuk éppen pont Kész Zoltánnak) véletlenül “leeseik a létra az autója tetejéről” és ugyancsak véletlenül arra jár majd egy “kettős állampolgár” … avagy a mostani “kampány” szerint inkább egy “koszovói muzulmán megélhetési bevándorló”.

Nem lennék a tapolcai, ugyancsak időközi választás baloldali jelöltje. Immáron életveszélyes a dolog!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hát persze!

Orbán szerint a Veszprémben és Tapolcán tartandó időközi választások nem a kétharmad, hanem az “ott élő emberek bizalmának megtartása” miatt fontos a Fidesznek. … Hát persze!

Nem tudom ki vette észre, de a “kihelyezett frakcióülések” mögül egyre gyakrabban vigyorog ki a hedonizmus. Valahogy mindig “sikerül” egy olyan helyszínt választani, ahol Orbahnführer két programadás/értékelés (azaz pöffeszkedés/nagyzolás) között, mame és egyéb lukjainak (pl.: L. Simon=L/uk a pop/Simon – hehehe!) népes hadától övezve jókat ehet és pa(ra)ncsolgathat (lásd még: “felcsúti wellness“!). Kezdődött ez 2012-ben Sárvárral, most meg ugye Mezőkövesd, a “Zsóryfürdő” (tálal a házigazda, Tállai András). … De nem ez a fontos.

A lényeg az, hogy a Kárpátok Géniusza tegnap este hét óra előtt, a frakcióülést megelőzően interjút adott a Hír TV-nek. Veretes szavait pedig bő fél órával később, felvételről élvezhették végig a képernyő előtt dülledt szemmel ücsörgő hívei (a műsor címe egyébként “Magyarország élőben“!). Megjegyzem, ez is nagyon jellemző Viktor Győzövicsre: kizárólag olyan orgánumoknak ad interjút, amelyeknél garantáltan nem tesznek fel neki valódi kérdéseket. Bezzeg Merkel kancellár asszony nem ijedt meg az általa ismeretlen, azaz “szűretlen” közönségtől az Andrássy Egyetemen. Nem is csoda, hiszen neki valódi válaszai vannak. Osztán az is egyre gyakoribb, hogy igehirdetéseit felvételről közvetítik a Szájtátiaknak. Hogy ez miért is van, azt pontosan nem tudhatom, de gyanúm szerint Habony nertárs már nem bízik a Főnök debattőri (esetleg “betanulói”?) képességeiben. Ezért rendelkezett úgy, hogy mostantól ne legyen élő (televíziós) adás, mert így nyílik lehetőség arra, hogy a kínosabb részleteket idejében kivágják (pl: “nyelvpörgetés” és egyéb “kínosságok”?). … No, de már megint elkalandoztam!

Az interjúban az Örökös MiniElnök azt állította, számukra a hamarosan Veszprémben és majdan Tapolcán rendezendő időközi választások egyáltalán nem a kétharmad, hanem az emberek bizalmának megőrzése miatt fontos. … Hát persze! Ilyen bizalommegőrző intézkedés volt az is, hogy a kormány nagyhirtelenjében rájött, milyen fontos lenne a Királynők Városának egy sportuszoda. Rögvest kerítettek rá némi aprópénzt (800 millió) a sifonérból, az elköltésre, tehát a beruházásra pedig véletlenül azt a helyi, fideszes alpolgármestert jelölték ki “felelősnek”, aki szintén “tök’ véletlenül” a Navracsicska által kiürített országgyűlési helyre pályázik. … Nincs is ebben semmiféle kampány-, avagy szavazatvásárlási szándék. Ez egész csupán annak demonstrálása, hogy a derék kormány (mint annak idején az “úttörők”) ahol tud, segít. … Hát persze! … De már megint elkalandoztam!

Szóval aszondta a Vityu kán, hogy nekijük azér’ nem fontos (már?) a kétharmad, mert ő biza “nem igen” lát a jövendőben olyan törvényt (tervezetet?), melynek elfogadásához minősített parlamenti többségre lenne szükség. Osztán viccesen megjegyezte, ilyesmi csak akkor fordulhatna elő, ha mondjuk felmerülne az az igény, hogy “a németekkel és az oroszokkal közösen” katonákat küldjünk Kurdisztánba. Ámde az ilyesmiben az ő kabinetje egyébként sem döntene egyedül, mert ehhöz “törekedni kell a teljes konszenzusra“. … Hát persze! A Zemútötév másról sem szólt, mint a “fontos kérdésekben” erre a bizonyos “teljes konszenzusra” való kormányzati törekvésről. Egyszer nem fordult elő, hogy valamit “izomból” nyomtak volna át a hátsó lábaikra ágaskodott, korrupt antropomorfokból álló Kétharmad egybites szavazógépe segítségével. Jó, volt itt olyasmi, mint a Tákolmány, vagy a Választási Törvény átbarkácsolása, “testre szabása”. Esetleg meg lehetne említeni mondjuk az új Házszabályt is, meg talán még egy-két ügyet. De ezek ugyi nem “fontos kérdések”. Hogy miért nem? Hát azér’, mert ezekben (szokásuktól eltérően) egyáltalán nem törekedtek teljes konszenzusra … mármint önmagukon kívül. … De már megint elkalandoztam!

Viki Mouse szerint tehát a mostani ciklusban, azaz az elkövetkezendő bő három esztendőben semmiféle olyan törvénytervezet nem kerül majd a parlament elé, mely minősített többséget, azaz kétharmadot igényelne. Higgyük el neki? Pont neki, aki az egyik őszinteségi rohamában (a Legnagyobb Hazugoknál is előferdül az ilyesmi!) esztendőkkel ezelőtt azt találta mondani, hogy “Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek!“? Pont neki, aki osztán a világon mindent megtett azér’, hogy senki és semmi, szó szerint senki és semmi ne gátolja őt a 2010-ben ugyan demokratikusan, de valójában ebül (tavaly óta pedig mégebebbül és antidemokratikusan) szerzett hatalma gyakorlásában? Higgyük el neki, meg a famulusainak/segédördögeinek, hogy immáron letett a Nagy Cél eléréséről? Pont ő, akinek soha és semmi nem elég? Aki mértéktelen és gátlástalan? … Mindenben! … Hát persze!

Hogy mi is a Nagy Cél? Aki ebben  lerohasztott maffiaországban az elmúlt esztendőket nem behunyt szemmel és szorosra zárt fülekkel töltötte, az pontosan tudja. A Csúti Chavez a köztársasági elnöki posztra törekszik, s ebből minimum két éve nem is csinál különösebb titkot. Persze nem olyanra, mint amiben most Káder Janó ücsörög: korlátozott jogkörök és a “gojostol“-funkció, némi “jus murmurandi“-val megspékelve. Hogy is ne! Ő Mindent akar. Olyat, amivel eszményképe, az állítólag hozzá hasonló “mentális kihívásokkal” küszködő, Legújabb Régi Jóbarátja, V. V. Putyin ezredes is rendelkezik, illetve gyömöszölt be nem túl kifinomult eszközökkel a cselgáncsosan kágébés segge alá másfél évtized alatt.

Ez köll a Mi Boldogságunknak, vitéz Feltsuthy Homályosnak! Az, hogy miután párttársa, egykor volt haragosa 2017-ben a Magyarországra törvény szerint bejegyzett “élethosszig tartó haszonélvezeti jogával” (plusbonus és netalán: “A Nemzet Horgásza” címmel, havi mondjuk egymillióért?!) végre nyugállományba vonul, avagy esetleg “érdemei felismerése nélkül, más fontos beosztásba” távozik, akkor ez a Horthy-epigon, ez a Gumicsizmás Kandúr foglalhassa el a helyét. Természetesen a maximumig (létezik nála ilyen?) kitolt jogkörrel, hivatali idejét illetően pedig “a Végítélet napja, mínusz 24 óra!” kitétellel.

Ámde ehhöz Tákolmányt köll majd módosítani. Legkésőbb 2017 elején. Ahhoz meg biza’ nagyon, de nagyon szükséges az a “szükségtelen” Kétharmad! Ahhoz meg az köll, hogy a veszprémi körzetben meg tudják vesztegetni, esetleg megosztani/megfélemlíteni a nem kifejezetten “bizakodó” Tiszteltválasztókat, tehát a Zembereket. A vesztegetés már megtörtént azzal a bizonyos 800 millióval. (Mit mondjak, ölég jellemző ez a szűkmarkúság. Mindössze ennyi lenne az ára egy komplett országnak? Mindössze ennyit szán rá? Ráadásul nem is a sajtátjából! … Elképesztő!) A megosztás is, hiszen a “jelöltek” között számos, még a tavaly áprilisi “esemény” során megismert kamuszervezet aspiránsa is felismerhető. A megfélemlítésre pedig (en directe) semmi szükség: a nyúllal keresztezett birkanép már a kolomp “szavából” is ért mindent, önként megy a szakadék felé. … Rohanvást!

Most Veszprém és körzetében van a Nép Szava. Ha nem mondják ki (“Orbán, takarodj!“), akkor mindnyájunkra ránk avasodik az Orbánnép Szaga. Vagy Kész Zoltán kapja a mandátumot, vagy “készen” vagyunk! … Hetedíziglen!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!