Nőt akarok, de azonnal!

Nem, most nem F. Fellini híres filmjének fára kapaszkodó elmebetegjét idéztem. Hanem azt az Igényt és Lehetőséget, melyet a Maffiapárt teremtett meg önnön, immáron korlátozatlan idiotizmusa következtében. Sokadjára. … Persze ehhöz kéne egy nemelmebeteg Ellenzék is!

Számtalanszor leírtam már, hogy hány “magas labdát” kínált fel a “kormányzónak” titulált Tolvajpárt az állítólagos Ellenzékének. Számtalanszor leírtam már, hogy ezek csakis azér’ nem lettek “lecsapottak”, mert az úgynevezett Kontrákat is az Orbánpárt, tehát a Bűnözők fizetik (ergo: a tétlen/korrumpált “Ellenzék” nem más, mint tettestárs gyermekeink és unokáink, valamint azok leszármazottjai Jövendőének nettó és aljas indokból történő elpazarlásában, megsemmisítésében!).

Azt is leírtam már számtalanszor, hogy az orbáni hatalom tevékenysége soha, tehát egyetlen egyszer sem az Ország, avagy ha tetszik, hát a Nemzet érdekeinek érvényesítéséről szólt. Azt, hogy ez tény és való, minden olyan magyar honfitársam meg tudná állapítani, akiknek agyát/tudatát nem szennyezte tele A Propaganda. Az, amelyet részben egy “Ilyen Nevű Embert Nem Ismerek“, egy Kétes Egzisztencia, egy ránézvésre is elmealkalmatlan Pasas generál immáron esztendők óta. (Bármikor bele bámulva minden létező állami titkunkba. Azokba, melyekhez Nekünk, az Államot eltartóknak az ilyen alakok szerint közünk nem lehet!) …

… Ennek pediglen alapvető lényege: a “hitre” alapozott, azaz irracionális elméletekre, alpári indulatokra alapozva megosztani nem csak a társadalmat, de még a családokat is. Apa forduljon Fia ellen, Férj a Feleség ellen, bomoljanak meg Családok, régi barátságok. Illetve felejtsük csak el, hogy itt ki kinek az eltartottja, ki kinek is tartozik elszámolással, esetleg köszönettel.

Elképesztő az, amit ez az Ócska-Alpári Társaság művel(hetett) velünk és a Jövendőnkkel immáron bő évtizede. Ennek lényegét az előző bekezdésben már leírtam, de azért lennének itten néhány “toldalékaim” is. Mondjuk az, hogy …

  • a Manyup-pénzeket miért nem tekintette az ebben érintettek 90 százaléka a sajátjának, s miért gondolta úgy, hogy ezt is, meg a szintén maga által fizetett (központi) járandóságát is az Állam csak úgy, ukmukfuk megvonhatja?
  • a Tákolmány ellen miért nem köll tiltakoznia, holott az semmi másról nem szólt (és szól egyre inkább ma is), mint hogy csakis neki, az adófizető polgárnak van kötelezettsége az általa tartott Állammal szemben, míg fordítva ilyesmi nem létezik?
  • a Választási Törvény meghekkelésével a jelenlegi Banda gondoskodott arról, hogy a reá, egy erős kisebbségtől kapott szavazatok többet érjenek, mint azoké, akik már rohadtul unták a kizsebelésüket, a hülyéknek nézésüket?

Elképesztő az is, hogy ennek a “választásoknak” és “parlamentarizmusnak” nevezett színjátékban oly’ gyakorlottan, tehát alattvalói módon vettünk részt. Néhányunk még mai napig is hajlandó megsüvegelni azt a (tisztelet a kivételnek!) Senkiházit, aki mondjuk a távolmaradásunk okán lehetett országgyűlési képviselő, települési polgármester, netalán a helyi grémium egyik döntéshozója (érdemes a neten utána nézni, miféle alakok kaphattak erre felhatalmazást … így, vagy úgy, de tőlünk!). Pedig már akkor is tudtuk (amikor “ikszeltünk”, avagy otthon maradtunk), hogy ezektől annyi érdekképviseletet sem kaphatunk, mint tigristől a vegetárius-konferencián.

Jó, rendben! Benyeltük ezt is. Szokásunkhoz híven leszartuk saját magunk becsületét és leszármazottjaink sorsát. Mindezt pedig a Hatalmasok(nak véltek) segge kinyalásáért. Amiért meg cserébe (állítólag) egzisztenciális biztonságot, azaz garantált nyomort kapunk (ahogy szoktuk!).

Igaz, a Kiváltságosok most is, meg mindenkoron is bőven kenhették a szegények hájából kiolvasztott zsírt a tőlük elvett kenyérre. No de ez kit is érdekel? A Szegények közül? Senkit! Egy mai pedagógus kussolva húzza az igát, s arra számít, hogy valaha majd “csúcsfizetéssel” lehet “mestertanár” (tüntetés/sztrájk helyett írja a “portfóliót” – a Birkája!). Egy mai orvos legfeljebb az “okosfonján” csatlakozik egy Facebook-kezdeményezéshez, egyébként, meg azt lesi (ugyanezen), hogy hol lehetne kevesebb munkáért és jobb feltételek közepette minimum ötszörös fizetést húzni. Vagy azt, hogy mikor kerülhet már be végre abba “a feudalisztikus rendszerbe” (azaz maga is kaphat “jattot”), amelyet a jelenlegi “hálámtitkár” titulált a fentebbieken kívűl úgy, hogy “az utolsó szocialista csökevény“. … Mint ha nem pont ő és az egész szaros kormánya lenne az, avagy ehhöz kísértetiesen hasonló.

Számos disznósága és elvetemültsége vagyon ezen “Nemzeti Együttműködés“-nek hazudozott rendszernek. Annak, amelyik még “alaptörvényesen” is megtagadta a Köz Társaságát, meghatározva azt, hogy mi a “kötelessége” annak a bizonyos “polgárnak”, s ezért cserébe mindössze mire köll “törekednie” (semmi kötelezettségvállalás!) az általa fizetett/eltartott Államnak, amelyet ugyi annak Élcsapata vezet, melynek egyes tagjai “szülői támogatással” szereztek akár még hőre táguló ingatlanokat is. Különböző, kerti budi mellé épített luxus-stadionkoról, meg csoda módon felépült favakról, bizonyos polgármesterekről már nem is beszélve.

Nemzetünk/Társadalmunk egy aktív kisebbsége ezt készséggel volt hajlandó elhinni Nekik. Ezen csoportba (1,8-2 millió “választó”) kb. ugyanannyian tartoztak nők és férfiak, mint ahogyan azt a népesség összetétele prezentálja. Azaz úgy 52% a jányok rovására. Ebből pedig következik (következhetne), hogy a Maffiapárti szavazóknak ugyancsak a hölgyek képviselik a szűk többségét.

Nos utóbbiakat sikerült alaposan megsértenie ennek az agyalágyult és csakis pénz/hatalommániás Bandának (nem is először!). Akkor, amikor úgy és általában semmit nem tettek azért, hogy azonos melóért ugyanannyi fizut kapjanak a csajok. Akkor, amikor hímsovinisztákként alaposan leszarták őket. Osztán meg Zsírlaci nyomta beléjük a hervadt (egó)péniszét. Osztán meg, hogy egy komplett államapparátust indítottak be a hasonlóan hímsovén Nemzeti Ákos érdekeinek megvédelmezéséért. A mindenféle szempontból messze az “Úszószövetség” minden vezetője fölé emelkedő Hosszú Katinka pedig a jogos kritikájára azt kapja a Nemzet Gnómjától, hogy “Ússz!” (itt a link! – tessenek hozzá megfelelő kommenteket biggyeszteni, feltéve, ha hagyják!).

A Hímsovén Párt szerint tehát a nők le vannak szarva! Nem mások ők, mint “puncik köré épített szülőgépek“, akik mindössze arra alkalmasak, hogy hímnemű Uraik a kedvüket élhessék ki rajtuk/velük. Hogy utódokat pottyantsak ki a Nervilágra azér’, hogy az Apjok valakit csináltathasson a Trónörökösből. Az Öreg meg “valakinek” érezhösse magát … legalább így és ekkor!

És mindez a Hímsovén Párt női szavazói/tagjai szerint rendben vagyon? Tényleg? Tényleg csak ennyinek, férjeik/pasiaik lábtörlőjének, egy ilyen “eszmét” kritikátlanul kiszolgáló, szülő/szavazógépeknek tekintik önmagukat? Azt, hogy “önbecsülés”, hallották már valahol/valamikor? Nem? Értelmező Kéziszótár? Önbecsülés? … Valami hasonló?

Nem hiszem, hogy manapság a nők többsége ennyire birkatürelmű és rabszolga-hajlamú lenne! Szeretném hinni, hogy az úgynevezett “Jobboldal” feminim szavazói között is az önérzetesek vannak többségben. Ámde akkor jogos a kérdés: mijafaszér’ ikszelnek erre a tajtbunkó társaságra? Mijafaszér’ szolgálják ki ezeket a mocskos, kanszagú, a semmire büszke senkiket? … Pénzért? … Csakis? … Azt viszont úgy híjják, hogy “prostitúció“! … Ugye, jobbos Hölgyeim?

Ha én Kövérlászló/kovácsákos, avagy bármelyik fidesznyik fasz neje/élettársa lennék, hát már hetek óta kitagadtam vóna ezeket a kanmestereket a hitvesi/élettársi ágyból. Ha ennyire nincs (illetve csak ennyire van) szükségük a nőkre, akkor béranyákkal hordassák ki a kölkeiket, az ahhoz szükséges spermiumot meg verjék ki magukból a kedvencebbik kezükkel (alternatív megoldás: államilag fizetett titkár! … nő nem lehet, mert az “értéktelen”!). Háztartás vezetése, satöbbiek? Oldják meg! Hiszen ők az Orbánteremtés Csúcsai? Ugyi?

Ha én Ellenzék lennék, most jó alaposan teleordítanám nemzetünk leányai/asszonyai kagylófüleit azzal, amit a NER róluk állítani merészel(t). Osztán fognám magam és gyorsan, de nagyon gyorsan keresnék EGY NŐT! Egy olyan Hölgyet, aki úgy negyven-ötven közötti (akihez képest az ötven fölötti “fiatal demokraták” mind vénemberek!), van legalább két gyereke, kellő megfontoltsága, végzettsége és vitakészsége is. Akinek van annyi esze és svádája, hogy bármikor lealázza az ordítozó Viki Mouse-t (és felkészületlen, hasonlóan szocio- és pszichopata famulusait), de van annyi “anyai ösztöne”, hogy igyekezze megbékíteni a néhány pénzéhes, vidéki bunkó által ketté szaggatott társadalmat.

Nőt akarok, de azonnal! EGY NŐT! Aki Hiteles, Megbízható! Aki képes lesz átlábalni az általunk teremtett Mocsáron!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Viktor Végkielégítése?

Tiszteletet a magyaroknak!” – ezt köllött volna üzennünk április hatodikán Orbán Viktornak, de elszalasztottuk a lehetőséget. Úgy tűnik, az Utolsót! A Horthy-rendszer áldemokratikus diktatúrájának restaurációja 2017-re befejeződik, s onnantól kezdve lezárul előttünk minden lehetőség arra, hogy békés úton menesszük Pusztaputyint és garnitúráját. … Megismételném azonban: “úgy tűnik“!

Orbán mégis köztársasági elnök lehet! – adta hírül tegnap a Népszabadság. A lap tudósítója belső információkra támaszkodva azt írta, Orbán a miniszterelnökké választása után, szűk körben “komoly és reális lehetőségként” beszélt arról, hogy Áder János mandátumának lejárta után (2017) ő maga lép örökébe. Az informátorok ugyan azt állították, hogy “ez egyelőre csak dilemma“, de ha a miniszterelnök legalább a ciklus felétől “kiegyezésre törekszik“, s így meg tud felelni a “felelős kormányzás” önmaga által felállított mércéjének, akkor a mögötte álló újabb kétharmad “olyan csillagállás“, melyben reális opcióként merül fel számára a köztársasági elnök székének elfoglalása.

Az, hogy Orbán esetleg az államfői pozícióba katapultálná magát, már nem először merül fel. Először 2008-ban, a sikeres “Szociális népszavazás” után beszélt erről Stumpf István. Később maga Orbán is megpendítette ezt a húrt a német “Handelsblatt“-nak adott 2012-es interjújában, s ennek olvasatán akkor magam is úgy gondoltam, hogy “Viktor a trónra menekülne!” (lásd itt!).

Abban az időszakban ugyanis ez egyáltalán nem tűnt irreális opciónak. A matolcsyzmus miatt a gazdaság fejjel állt bele a recesszióba, egyre nagyobb tömegek csúsztak le a létminimum alá. Aktivizálódni és népszerűsödni kezdett az ellenzék, kialakulni látszott a tömbösödés. Vészt jósolt a közvélemény-kutatóknak nem válaszoló hatalmas tömeg (közel 60 százalék!) fülsiketítő csöndje, külföldről pedig áradt Orbánra a “haragszomrád” dermesztő lehelete. Akkor és abban a miliőben logikus terv volt, hogy ha 2014-re még rosszabbul alakulnak a dolgok, a Kétharmad utolsó lehetőségét felhasználva államelnöknek nevezteti ki magát. Természetesen alaposan kibővített hatáskörrel, illetve az Idők Végezetének közeléig kitolt intervallumú mandátummal.

Tegnap este, a Népszabadságban megjelent cikkel kapcsolatosan, egyik kedves barátom @mail-jében többek között ezt írta:

“Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy Orbán még ezt is képes meglépni. A Kétharmad eszköze ott van a kezében, s a tapasztalat azt mutatja: ezzel bármikor, mindenféle gátlás nélkül hajlandó is élni, a mamelukok pedig ebben sem fognak neki ellenállni. … Lényegében nem is kéne annyira átszabni az elnöki jogkört, abban most is benne van néhány olyan dolog, amit csak a szokás és a racionalitás szabályoz. Például hol van az leírva, hogy az elnök köteles a legnagyobb parlamenti támogatottságot élvező politikust felkérni a kormányalakításra? Most csak azért kell ezt tennie, mert az Országgyűlés mást nem is választana meg. Ámde, ha úgy módosul az elnöki jogkör, hogy nem “felkéri“, hanem “kinevezi“, akkor innentől már csak a rendeleti kormányzást kell bevezetni (megjegyzem, ez már most is létezik!), az elnök számára pedig lehetővé tenni, hogy korlátlanul küldhet vissza törvényeket ‘megfontolásra’. Ehhez már csak annyi kell, hogy időben alaposan kitolják a mandátumát mondjuk kilenc, avagy tucatévre (azzal a kiegészítéssel, hogy ha a parlament első nekifutásra és kétharmaddal nem tudja megválasztani az Utódját, akkor a hivatalban lévő államfő megbízatása automatikusan egy újabb ciklussal megtoldódik), s innentől már is készen van a Horthy-rendszer áldemokratikus diktatúrájának restaurációja, élén Orbánnal, mint Szuper-főkormányzóval, aki aztán szépen elketyegteti ezt az országot, a kormány élére általa kinevezett hűséges seggnyalójával, a tenyérbemászóan szemtelen Lázárral!”

Nem állítom, hogy ez a spekuláció elvetendő lenne. Orbán és társai közismert gátlástalansága akár még egy ilyesmit is képes lenne produkálni, lévén a lehetőség erre is adott. Lehet, hogy ez a szokás szerint “egyéni képviselői indítvány” már ott van a páncélszekrényben és csak a dátumot köll ráírni. Ámde mi kényszerítené erre ippeg most?

A “csillagoknak” ama bizonyos “állása” szerint erre semmiféle szükség. Van az országban “leváltó hangulat”, avagy “választhatóképes” Ellenzék? Nincs. Éhséglázadások, tömegtüntetések, hatalmas sztrájkok? Nincsenek. Polgári szolidaritás, Ellenzék és Szakszervezetek nélkül? Ugyan már! Az egyedüli veszélyt az elszemtelenedett “Nevelt Gyerek” jelentheti, de a Jobbik ledarálása (avagy “leszalámizása”) ippeg most van folyamatban (lásd: a KáGéBéla-ügyet!). Létezik tehát olyan körülmény, amely Orbánt a végső kétségbeesésbe hajtaná, s az diktálná neki, hogy kezdeményezze eme “lóláb-kilógató” lépést, melynek lényegét sem a Látszattal, sem a Kommunikációval leplezni nem lehet? (Ne feledjük: az Orbán-féle hatalmi politizálásnak többek között ezek a legfőbb alapelemei!)

De tovább megyek. Komolyan elhiszi valaki, hogy a Maffia-párt 2018-ban képes lesz megnyerni az akármennyire is legálisan elcsalt “választásokat” úgy, hogy egy Lázár János a miniszterelnöke és a jelöltje is? A pasasról még a Fideszen belül is tudják, hogy végtelenül tehetségtelen, s már akkor is pont eggyel magasabb beosztásban volt, amikor még csak az emblematikusan korpulens Rapcsák András képviselő-polgármester táskacipelőjeként egzisztált. Egész karrierjét a gerinctelen seggnyalásnak köszönheti, viselkedni pedig egyáltalán nem tud. Míg Orbánban volt/van annyi “mértéktartás”, hogy az eddigi (két tucat esztendő!) jövedelmeivel nem indokolható, elképesztő mennyiségű, dáriusi vagyonát strómanok mögé dugja, addig Lázár nem hogy kiül vele a kirakatba, de még dicsekszik is (“Mindenki annyit ér …“). Sőt, arra is képtelen, hogy legalább a csehországi, dzsentrista luxusvadászatát (avagy inkább “vérengzését” – lásd itt!) ne direkte ő maga, hanem valamiféle kerülőúton rendelje meg.

Lehet, hogy a Népszabadság informátora azt állítja Janóról, hogy “fantasztikus a munkabírása” és miniszterelnökségi államtitkárként “bebizonyította: képes irányítani az államigazgatást“. Ámde ennek alaposan ellent mond az a tény, hogy alig pár havi “működés” után sikeresen befagyasztatta azon EU-forrásokat (plusbonus: “Norvég Alap“), melyek kizárólagos anyagi bázisai a Maffia működésének. Komolyan elhiszi valaki, hogy az Oligarchia ezek után rábólint arra, hogy majdan Lázár fogja képviselni a “Folytatjuk!“-ot? Komolyan elhiszi bárki is, hogy a Jónép ugyanilyen tömegesen fog az urnákhoz tántorogni, amikor 2018-ban az óriásplakátokról a “Magyarország miniszterelnöke“-felirat kíséretében Lázár fog rávigyorogni (aki egyébként tényleg úgy néz ki, mint egy tenyérbemászóan szemtelen kifutófiú!)? Legyen akármiféle “szuper-főkormányzói” teljhatalom, egy Lázár-féle kormányt nem lehet néhány hónapnál tovább hivatalban tartani! (Ismerem a poént: “Tévedni emberi dolog!“- mondta a Sündisznó és lemászott a Drótkeféről.)

De még tovább megyek! Közismert, hogy ez a “Fidesz” néven bejegyzett üzleti vállalkozás, lényegében különböző érdekeltségű csoportok diffúz halmaza. Ezt csupán a Közkassza fosztogatásának lehetősége, illetve a gyávaság, pontosabban az Orbántól való félelem tartja össze. Ha az Elnök beül az államfői székbe, a közvetlen kontroll akkor is megszűnik, ha a fene fenét is eszik. Márpedig ebben az esetben elébb, vagy utóbb az egész, ma monolitnak tűnő tákolmány darabokra hullik. Komolyan elhiszi bárki is, hogy ezzel pont Orbán ne lenne tisztában? Az az Orbán, aki évtizedek kitartó szorgalmával megalkotta ezt a … khm … “egyszemélyes konglomerátumot”?

No mindezekre alapozva, nekem is lenne egy spekulációm. A hvg.hu jóvoltából még a múlt hónap végén elterjedt a hír, hogy a Maffia-párton belüli egyes csoportosulások arra igyekezték rávenni Don Vittoriot: az ismételt Kétharmad megszerzése után térjen át egy konfliktuskerülőbb, konszolidációs politikára (lásd itt!). Szerintük ugyanis A Párt már mindent megszerzett, amit csak lehetett, ideje lenne már élvezni is a “javakat”. Ugyanakkor a “Bázis” elébb-utóbb meg fogja unni az állandó harci készültséget, békességre vágyik már, ami abból is látható, hogy 2010-hez képest elveszítettek legalább 600 ezer szavazót. Őket azonban a Führer azzal hurrogta le (azaz: fenyegette meg!), hogy aki konszolidációt emleget, az gyáva, nem bízik a 2018-as győzelemben. Ahhoz ugyanis szerinte nem köll más, mint (tartósan) évi 2 százalékos GDP-emelkedés, valamint a “Kötcsei Doktrína” alkalmazása. Akkor úgy tűnt, ez a Társaság fülét-farkát behúzva elkushadt, de hogy sem a veszélyérzete, sem pedig a “békevágya” nem szűnt meg, az tuti. Egyszerűen csak rájöttek: “Békemenetük” akkor érhet célba, ha elébb eltávolítják Darth Victoriust, ami pedig csakis úgy lehetséges, ha valami “Nagyon Értékeset” ajánlanak fel Neki egyfajta “Végkielégítés“-ként. Ebből pedig következik az én spekulatív kérdésem: “Mi van akkor, ha ez az egész Népszabadság-cikk lényegében ezen ajánlat ‘Társadalmi Vitára Bocsátása’ volt? Hm?!

Hogy igazam van-e, azt döntsék el Olvasóim, Köztársaim, valamint az idézett Kedves Barátom. Hogy igazam lesz-e, azt pedig majd az az Idő fogja elbírálni, melyről Albert Einstein óta tudjuk: végtelensége koránt sem annyira bizonyított, mint az Emberi Ostobaságé! … avagy a Viktoriánus Gátlástalanságé!

… és ezt …

szendamondja!


Oszt’ jónapot!

Mire e posztom nyilvánossá válik, addigra már kiderült, nincs olyan ellenzéki képviselő, aki teljesítvén legalapvetőbb demokratikus kötelezettségét, nem esküdött fel az oktrojált Párttákolmányra, s ezzel de facto kijelentette: szereplő leszek Orbán Bábszínházában! Abban a “teátrumban”, melyben három kivétellel már az összes tákolmánybíró is rendszerszolga kesztyűbáb csupán, a “Törvényhozók” pedig simán eltűrik, hogy “a népképviselet legfőbb szerve“, az Országgyűlés “rangban” csak A Párt után következik! … Oszt’ Jónapot!

Tegnap végre ítélkezett a Tákolmánybíróság, s bátran mondhatom: szarhegyet szültek a jogtudomány eme törpe egerei! A testület az Együtt-PM azon, még április 24.-én készült beadványát bírálta el, melyben a párt kifogásolta a Választójogi Törvény egyes rendelkezéseit. Konkrétan azt, hogy az inkriminált szabály szerint az egyéni választókerületekben győzelmet elért képviselőjelölt után is “kompenzációt” kaphat az őt indító párt, amelynek országos listájához így “töredékszavazatokat” számolnak hozzá. Ez az a bizonyos és hírhedt “Győzteskompenzáció“.

A rendelkezés szerint ugyanis az egyéni kerületben relatív többséggel mandátumhoz jutott jelöltet indító párt országos listájához (az arra ténylegesen leadottakan felül!) annyi szavazatot írnak hozzá, amennyi a győztes által megszerzettek és a második helyezettet támogatók közötti különbség, mínusz egy voks. Konkrétan ez úgy néz ki, hogy ha a befutó 10.001 szavazatot kapott, a vesztes pedig mondjuk 8.000-et, akkor a “viktort” indító párt országos listája 10.001-(8.000+1)=2.000 dararab, lényegében “műszavazatot” kap, amolyan “plusbonus“-ként.

Az április hatodikai “választások” során a Maffiapárt listája kerekítve (az exportált “külhoniakkal” együtt) 2,2 millió szavazatot kapott. Ha nincs a “Győzteskompenzáció”, az egyéniben befutott jelöltjeivel együtt összesen 126 mandátumhoz jutott volna.  Ámde mivel volt, országos listája további háromnegyed milliónyi (cca. 760 ezer!) álvokssal bővült, így a résztvevők szűk 45 százalékának támogatásával besöpörte a mandátumok 67 percentjét, azaz 133 pozíciót. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen maffiapárti voks minimum 1,3-nek számított, lévén az Orbánpárt a tényleges támogatottságánál bő harminc százalékkal több parlamenti helyhez jutott. Ugyanez pedig az “Ellenoldal” szempontjából azt jelentette, hogy (a Scheppele-analílzis szerint – lásd itt!) 1 Fidesz szavazat = 2,1 szavazat a baloldali szövetségre = 2,6 szavazat a Jobbikra = 3,1 szavazat az LMP-re.

Mindezek alapján az E-PM joggal támadta meg a Választójogi Törvény ezt lehetővé tévő rendelkezését, hiszen az valóban sérti még a Tákolmányt is, amely (valamely különös véletlen, avagy a szokásos trehányság okán) biza’ tartalmazza a szavazatok egyenlőségének elvét. Az igaz ugyan, hogy a korábbi (2010-ben még hatályos) törvény is “felül-reprezentációt” biztosított a győztes pártnak, amelyet a kormányozhatóság alkotmányosan elfogadható elvével indokoltak anno (így szerzett pl. a Horn-kormány 47% szoci- és 19% szdsz-szavazattal összesen “csak” 74! százalékos országgyűlési többséget 1994-ben, Orbán pedig szűk 53%-kal kétharmadot 2010-ben), de kompenzációt csakis “az egyéni választókerületekben mandátumot nem eredményező” szavazatoknak biztosított, azaz: a győztes vitte a mandátumot, a vesztes meg kapta a “töredéket” a megyei, illetve az országos lajstromára. Hiszen maga a “kompenzáció” szó jelentése is “kárpótlás“, illetve “kiegyenlítés“, ami ebben az esetben azt jelenti: a győztest nem támogatók akarata is érvényesüljön! Ámde az, hogy a kárt nem vallottat kárpótolják, hogy a választói akaratot úgy “egyenlítik ki”, hogy ezáltal az méginkább háttérbe szorul (tehát kárt szenved!), még egy elsőéves jurátus számára is abszoljate jogellenes.

Tákolmánybíróink azonban már nem joghallgatók, hanem a “Szakma Nagyjai” … állítólag. Bár egyik korábbi posztomban (lásd itt!) még reménykedtem abban, hogy legalább a látszatra hajlandóak lesznek ügyelni, kiderült: háromnegyedüknek sokkal fontosabb a rendszerszolgaság, A Vezér kacsóinak és valagának megnyalintása, mint a legalapvetőbb jogelvek, melyek őrizete lenne azon feladatuk, amiért a Társadalomtól a nem is csekély fizetésüket (no meg az “egyéb juttatásokat”) kapják. Tizenkettük ugyanis tegnap (lényegében érdemi felülvizsgálat nélkül) úgy kegyeskedett határozni, hogy a “Győzteskompenzáció” egyáltalán nem sérti a szavazatok egyenlő súlyának alapelvét, lévén az egyenlően preferálta az összes egyéni győztest, meg azok pártjait is feltéve, ha az illető nem független (akkor a rá leadott szavazatok tehát ugyanúgy le vannak szarva! – szendam). Továbbá: ha az első és a második helyezett között kicsi a különbség, akkor nem keletkezik prémiumszavazat és így pluszmandátum sem. (Tehát: az Egyesül Ellenzék a hibás, miért nem veszített kevésbé! – szendam)

Túl azon, hogy a Tákolmánybíróság, eme indoklásában lényegében elismerte a “prémiumszavazatok” és az ebből származó “pluszmandátumok” tényét, tehát a választói jogegyenlőség sérelmét, mégis elutasította az E-PM indítványát. Tucatnyi Orbánbérenc és Rendszerszolga kegyeskedett eme vérlázító ítélethez a nevét adni, s mindössze hárman tiltakoztak ellene! Kiss László egy amolyan “Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!“- tipusú ellenvéleményében annak adott hangot, hogy az egész Beadványt el köllött volna utasítani, lévén az orbanista törvények szerint az Alkotmánybíróságnak nincs joga vizsgálni a Tákolmányt, ami pedig konkrétan azt jelenti, hogy a teljes testület abszolút felesleges. Lévay Miklós és Bragyova András azonban már nem ezt a passzív rezisztenciát választotta, s különvéleményükben igenis tákolmányellenesnek nyilvánították a “Győzteskompenzációt”! (Akit érdekelnek a különvélemények, illetve Pokol Béla “párhuzamos véleménye” – ennek értelme: “Csinálni kéne már valamit, mert még mindig túl sokaknak van lehetőségük a hülye beadványaikkal zaklatni a Tákolmánybíróságot! – és maga a Határozat is, az kattintson ide és elolvashatja. Érdemes és különösen figyelembe ajánlom a megnevezettek indoklásait! … Csak hogy lássuk, kikkel vagyunk mink itt körülvéve!)

Mindebből még a Joghülye is levonhatja a következtetést: a mandátumok egy része ugyan törvényes de illegitim, lévén az alapvető jogok megsértésével lettek kiosztva. Ergo: az Országgyűlés, a jelenlegi összetételében ugyancsak illegitim, tehát meg sem alakulhatna, bár erre a Tákolmánybérencek, a Piszkos Tizenkettő felhatalmazta őket. Ám ha ez így is van, még az sem mentesít a (jog)erkölcsi következmények alól, tehát: egy ilyen módon létrejött testületnek becsületes, jogtisztelő ember tagja nem lehet!

Ezért is javasoltam a Demokratikus Ellenzék valamennyi parlamenterének még április 14.-én (lásd itt!), hogy az Országgyűlés Alakuló Ülésén ne tegye le az esküt az illegitim Tákolmányra és ne legyen tagja egy törvényesített buherációkkal összetákolt, fejbólintó testületnek, ahol a Kövér Házmester már fizikai erőszakot is alkalmazhat a szerinte renitens képviselőkkel szemben! Ugyanezen joga meg van az alenöki funkcióba emelt Egri Szkinhedvezérnek is (egy bizonyos “Sneider” nevezetű ázalékállatka, aki még a saját szüleit is felügyelet alá helyeztette volna két-három millió forint megszerzése érdekében!), aki anno rasszista indíttatású súlyos testi sértésért 9 hónapot kapott felfüggesztve (sajna nem “úgy”!).

No mindehhöz képest a T. Demokratikus Ellenzék (no meg a Nácik és a Lömpik), ma délelőtt simán leistenbizonyoltak egy olyan, velejéig rothadt Alaptörvényre, amelyik nagyon pontosan írja elő, hogy a Polgárnak minő kötelezettségei vannak az Állammal szemben, de szót sem ejt a “viszont-szolgáltatásokról”. Ugyanis ilyen esetekben a Tákolmány csupán a “törekszik rá” kifejezéseket használja! Márpedig: “Mi értelme egy olyan államnak, amelyet a polgárai szolgálnak és nem fordítva! Az ilyesmit ‘Diktatúrának’ szokás nevezni!” (egy a Tákolmányt véleményező, 2011-ben kelt külhoni írás szerint – sajna a forrást megnevezni már nem tudom, lévén az én fejem sem káptalan, ahhoz meg biza’ trehány voltam, hogy olvasata idején azonnal lementsem!).

Ezen a lehervasztó és elképesztő tényen pedig még az sem segít, hogy a Demokratikus Koalíció (önálló frakciót érdekes módon újfent nem alakítható!) négy képviselője, Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Oláh Lajos és Vadai Ágnes egyfajta “külön esküt” tett, lévén a szöveget tovább folytatva kijelentették: “Fogadom, hogy mindent megteszek a Köztársaság újbóli megalapításáért. Minden erőmmel azon leszek, hogy népszavazással új Alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak.” (mindezt pedig írásban is benyújtották, Szabó Tímea, az E-PM társelnöke pedig egyenesen a “régi”, tehát a 2010-ben még hatályos Alkotmányra esküdött föl!).

És akkor mi van?– tehetném/nék fel joggal a kérdést. Ez az “Országgyűlés” így akkor is csak Orbán Bábszínháza, ha néhányan egy halk szellentéssel felérő tiltakozással éltek, ami kábé olyan, mint amikor az óvodista kölök úgy ígér meg valamit, hogy közben a háta mögött összefonja a mutató és a középső ujját. Ezeket az embereket (is) innentől kötelezi a Birodalmi Alaptörvény arra, hogy nem tehetnek semmit a Birodalom, azaz pontosabban az Uralkodó ellen. Hogy elfogadják annak elfogadhatatlan szabályait, például azt, ahogyan és aminő módon a jelenlegi Törvényhozás létre jött!

No meg elfogadták azt is, hogy a Szeretett Vezető, a Kárpát-medence Géniusza, a Lepisilt Lángelme, a Felkapaszkodott Alcsúti Tahó, a Kétballábas Puskás-Pancher, a Mi Boldogságunk, a Stadizóleum Élő Múmiája, Felcsút és a Részek Örökös Ura, a Köpcös Közpénz-milliárdos, az Őszintén Hazug Szentember, a Pusztaputyin, a Fidesz Castro, a Nemzet Ápoltja olymértékben lealázza az Országgyűlést, a “népképviselet legfőbb intézményét”, hogy ma – szakítva ebben is a minimálisan elvárható szokásjoggal – nem hajlandó letenni a miniszterelnöki esküt, hanem azt szombatra halasztatja el (lásd itt!). Mindezt azért, mert – a frakcióvezető “úr”, az a bizonyos Rogán Antal szerint – A Párt egy “Beiktatási Ünnepség”-nek nevezett nagygyűlésre készül a hét végén, s ennek mindenképpen meg köll előznie a miniszterelnök esküjét, beiktatását és az ilyenkor szokásos (valószínűleg általuk vélelmezetten teljesen felesleges) törvényhozási “aktusokat”. Ebből meg ugyi egyenesen következik, hogy a Negyednyi Kétharmad szerint az Országgyűlés kötelessége bevárni A Pártot, nem pedig fordítva azaz: “rangban” a Fidesz előrébb való, mint a Törvényhozás! … Oszt’ Jónapot!

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert ilyen pocsék országban élünk (a gyerekeim is! – grrr!), s nevet, mert egy magamfajta bloggernek ez még nagyon hosszú ideig valóságos “Témaparadicsom” lesz!

… és ezt …

szendamondja!


Ámokfutás: folyt. köv.

Nem volt választási sem, így kormányprogram se lesz. Nem lesz konszolidáció és kiegyezés sem. Csak totális harc! Az ellenzékből megmaradhat az LMP és a Jobbik feltéve, ha rendesen viselkednek, de a Szociknak nincs kegyelem. Folytatódik Orbán ámokfutása, amiért meg természetesen (egyéb jelentkezők híján) “Agyurcsány” a hibás!

Két nappal a “Választások” után egyik, az értelmesebb fajtából származó fideszes ismerősöm azzal nyugtatgatott, hogy meg fogom látni: a harmadik Orbán-kormány teljesen más stílusban fog politizálni. “A rendszer már kiépült, a pozíciókat elfoglalták és mindent megszereztek, amit csak lehetett. Talán túl sok és riasztó is ez az újabb kétharmad, de ezt követően csakis a konszolidáció következhet, ami egy sokkal mérsékeltebb, csillapítóbb politikát eredményez majd!

Ez a vélekedés/várakozás, nem csak az én ismerősömre volt jellemző. Hírlik, hogy az Állampárton belül is sokan vannak/voltak, akik ugyanígy gondolkodtak. Akik szerint nem biztos, hogy a Fidesz-tábor kibír még négy esztendőnyi háborús politikát. Akik kételkednek abban, hogy sikeres lehet egy olyan kormány, amelyik káderhiánnyal küszködik. Akik szeretnék már békében élvezni a “szerzett” javakat. Akik felteszik a kérdést, vajon elhárítható-e a Jövő Nagy Fenyegetése, nevezetesen a fiatalok Jobbik felé vándorlása?

Hasonló húrokat pengetett Heim Péter, az Orbán-párthoz szorosan kötődő Századvég Gazdaságkutató elnöke is. A Heti Válasznak adott múltheti interjújában (lásd itt!) úgy vélte, az emberek nem szeretik a hosszú háborús hadviselés, egy részük már belefáradt ebbe és békére vágyik. Ha ez az igényük nem teljesül, ki fognak ábrándulni a Fideszből, s a tábor szétszéled. Ennek már vannak konkrét, mérhető jelei, s a párton belül bizony jól tennék, ha elgondolkodnának azon: hová lett az a több, mint félmilliónyi voks, melyet 2010-hez képest elveszítettek!

Viktátor azonban sem a Heti Választ nem olvasta, sem ezeket a hangokat nem hallotta meg. Ki is adta az ukázt, hogy “Folytatjuk!“, de nem úgy, ahogy eddig volt, hanem mégúgyabb. Információk szerint a Vezér, az április hatodikán “szerzett” újabb kétharmadra “történelmi esélyként” tekint, s “elszánt” az eddigi, sok konfliktust eredményező politika folytatása mellett. Úgy véli, hogy konszolidációt csak azok akarhatnak, akik gyávák és félnek a 2018-as választásoktól. Márpedig az szerinte mindenképpen megnyerhető, ha sikerül tartani az évi két százalékos gazdasági növekedést, s érvényesül a “Kötcsei Doktrína“, azaz az ellenzéki szavazatok továbbra is megoszlanak több közép- és kis-párt között. Ezért aztán nincs semmiféle kiegyezés az ellenzékkel! Az MSZP-t Orbán meg akarja semmisíteni, a többiek (LMP, Jobbik) pedig maradhatnak, ha rendesen viselkednek. Abban az esetben pedig, ha a Jobbik túlzottan megerősödne, már “be vannak készítve a dossziék“, melyek különböző, a pártra nézvést “kínos ügyeket” taglalnak (pl. a neonácik külföldi, elsősorban orosz kapcsolatait, amelyek akár még a “nemzetbiztonsági kockázatot” is felvethetik.).

Állítólag létezik ugyan két csoport is az Állampárton belül, amelyek nem értenek egyet a führeri koncepcióval, s a fentebb ismertetett okokból féltik a jövendőjüket, de igazából semmit nem tehetnek. Egyrészt a két évtized alatt kialakított belső szisztéma miatt mindenki Orbán, azaz a “központi égitest” körül kering, másrészt egymással sem tudnak megegyezni, lévén féltékenyen figyelik a “másik csoport” minden mozdulatát (“Divde et impera!“). Visszapofázni, akadékoskodni így nem csak hogy nem lehet, de nem is tanácsos, hiszen számos példa bizonyítja: “csúnya véget” ér az, aki ilyesmire vetemedik. Nem csak kipenderítik a “hűbérbirtokáról“, de még ha lenne is (általában nincs!) tehetsége az önálló karrierépítésre, “utána nyúlnak“, s jobban teszi, ha elhagyja még az országot is.

Folytatódik az is, ahogyan eleddig Darth Victorius az Országgyűléssel bánt: semmibevétel, mély megvetés, egyszerű szavazógépnek való tekintés. Hírlik, hogy erre az Örökös MinElnök még rá is akar tenni egy újabb lapáttal. Pökhendiségben már odáig menne el, hogy az ugyan merőben formális, de a szokásjog által elvárt miniszterelnöki programadó beszédet sem akarja elmondani az Országgyűlés jövő heti alakuló ülésén, de még egy néhány perces, általános blablát sem. Egyszerűen csak megválasztatja magát, oszt’ jónapot.

Ennek egyik oka állítólag az, hogy az Ápolt irtózik még a gondolatától is, hogy bármit írásba adjon, lévén az “kiszivároghat” (értesülések szerint szabályos lincshangulat uralkodott a Miniszterelnökségen amiatt, hogy a 444.hu megszerezte azt a gondosan titkolni akart levelet, melyben az Európai Bizottság bejelentette a magyar fejlesztési pénzek befagyasztását). Beszámolók szerint még a miniszterelnöki utasításait is “baráti beszélgetések, kávézgatások” közben, amolyan “elejtett megjegyzések” formájában adja ki, melyeket környezete “köteles elérteni“. Aki ezt nem teszi (mert nem akarja, vagy nem tud mindig jelen lenni), számíthat a megtorlásra. Ezért lett Navracsicsból kegyvesztett (hivatala egy másik épületben van!) és ezért lett belberki liebling Lázárból (irodája Orbán szomszédságában található!), aki minden kormányülésen ott ücsörög a Főnök mellett, ő készíti keze alá a különböző iratokat, s időnként a fülébe súg ezt-azt.

Mi lesz ennek a vége? Mindenki, aki rendelkezik kellő történelmi ismeretekkel és/vagy élettapasztalattal, pontosan tudja: egyetlen olyan szisztéma sem működőképes (még középtávon sem!), amelyben minden döntést egyetlen személy hozhat meg csupán. Azért nem, mert az a bizonyos “Valaki” legyen bármilyen zseniális is, képtelen mindent észben tartani, minden tényezőt alaposan megfontolni. Pláne, ha egy olyan személyről vagyon szó, mint Orbán, akinek zsenialitása csupán a hatalom megszerzésében és megtartásában nyilvánul meg, minden másból pedig csakis a pszichopátia! Ez az elmebaj meg csak fokozódott azáltal, hogy egyrészt sikerült megszabadulni uralma minden létező (közvetlen) korlátjától, másrészt ennek mámorító drogja pedig teljesen átformálta a már eleddig is kóros személyiségét. Újabb kanna olaj az őrület egyébként is magasan lobogó lángjára az április hatodikai “győzelem”, miáltal az ámokfutás nem csak folytatódni fog, de mégnagyobb tempóra kapcsol. Ez pedig csakis katasztrófához, majd pedig a magyar neonácik uralomra jutásához vezethet. (Koltai Tamás kitűnő írása szerint: “… a kormányzati katasztrófapolitika előbb-utóbb csődhöz fog vezetni. Előbb gazdaságilag, mert az unortodox dilettantizmus, továbbá a korrupció és a maffiafelvilág okozta károk szanálására a Putyin pénze sem lesz elég, nemhogy az unióé, utóbb – az előbbi miatt – társadalmilag is. Akkor jönnek ők (értsd: a Jobbik! – szendam). És ha addig még kő kövön volt, utána nem marad.“)

Említett fideszes ismerősöm, amikor tegnap szembesítettem őt a korabeli kijelentésével, illetve a fentebb hivatkozott cikkek tartalmával, azt írta nekem, hogy szerinte “teljesen érthető” Orbán “pillanatnyi dühe“, hiszen “a Baloldal(!) és annak sajtója agresszív és nemtelen kampányt folytatott ellene“. Sőt, ennél még tovább lépett vissza az időben: “A Miniszterelnök úr valószínűleg teljesen másként kormányzott volna az elmúlt négy évben, ha a hírhedt 2006-os tévévitában Gyurcsány nem sérti őt vérig, hanem tisztelettel és megbecsüléssel viszonyul hozzá!“.

Nem, nem dobtam el az agyam mikor ezt olvastam. Mindössze megállapítottam, hogy a honi, korrupt rendszert felszámolni nem akarók jobbról is balról is megcsókolhatják egymást (megtörtént!). Azt eddig is tudtam, hogy szerintük mindenért Agyurcsány a hibás (mer’ ugyi ők osztán soha és semmiért!), na de hogy már azt is az ő orrára húzzák, hogy Orbán megőrült és agresszív pszichopataként rárontott az országára/nemzetére, számomra is nóvum, a felelősségáthárítás egy újabb, “zseniálisan kreatív” példája.

Röhögtem is volna, ha lett volna min.

… és ezt …

szendamondja!