Nem sikerült

Sok minden nem sikerül ebben az országban. Így például végre normálisan megülni egy Nemzeti Ünnepet, egy viszonylag elfogadható összetételű Országgyűlést (s ezen keresztül egy kormányt) megválasztani, azaz végre Összefogni, … nekem meg a hétvégén egy kellően ütős posztot megírni.

Bevallom őszintén, hogy még szombat reggel (márc. 15.) bekészítettem a “vázlatok” közé egy “ünnepi posztot”, melyben megelőlegeztem mindazokat eseményeket (meg azok kritikáit is), melyek a “Nemzeti Ünnep” alkalmából szakmányban be szoktak következni. Ezek pediglen a következőek:

  1. Viktor, akin (kétségtelen elhízottsága ellenére is) úgy lötyög az “államférfiúi zakó”, mint “Jerry” egéren “Tom” macska gúnyája, elmond majd egy elképesztően szemét és ostoba beszédet, melyet Bértapsoncok fognak ünnepelni, kiket pedig körül vesznek majd a CBA- és mindenféle önkormányzati alkalmazottak “önkéntesei” (100 ezer fő, “mínium“!). Mottók: “Rezsicsökkentés“, “Szabadság- és (energia)Függetlenségi harc“, “Nekünk nem parancsol senki!” és “Magyarország jobban teljesít!“.
  2. A Valódi Ellenzék, amelynek ez kampány-szempontból kétségtelenül szükséges lett volna, összegerebléz egy kellően nagy tömeget a saját “Megemlékezésére“, amelyen a Távollevőket akarják meggyőzni arról, amit azok egyébként a saját bőrükön is tapasztalhatnak hétfőtöl vasárnapig, január elsejétől december harmincegyedikéig immáron sokadik éve (40 ezer fő, maximum!). A legjobb beszédet persze nem a Közös Miniszterelnök-jelölt, hanem A Legfőbb Közellenség mondja el (lévén Kuncze Gábor nem szerepelt a hivatalos felszólalók listáján!) Mottók: “Felszámolt demokrácia és Alkotmányosság!“, “Tönkre tett gazdaság, közmunkásokká silányított segélyezettek“, “Orbánsimicskamatolcsyputyin és Paks!“, “Összefogás!” és “Együtt sikerülni fog!“.
  3. A Nemzeti (ál)Ellenzék is összehoz egy “Megemlékezést“, melynek legfőbb mondanivalója az, hogy tulajdonképpen “Előre az Orbáni Úton, csak nem Viktorral, hanem Gáborral!“. A Dülledtszemű Szónok (igen, Ő!) elmondja beszédét, amely tulajdonképpen egy “szószedet” azon Zemberek szokásos, kocsmai kiszólásaiból, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva a Rendszerváltás (bepiált) vesztesei és a Komcsizsidóknál már csak a Cigányokat gyűlölik a jobban (meg leginkább egymást, de ilyenkor erről szó nem esik, lévén itten vagyon A Nagy Nemzeti Összeborulás … hukk!). A létszám a szokásos (két-háromezer “fő”), akárcsak a designe (terepruha, kéményseprő-gúnya, csíkos zászló, estébé), no meg a Közkasszába belenyúlni akaró kéz válltövi lengetése. Mottók: “Valódi rendszerváltást!“, “Ki az Országgyűlésből a Buzipárti Ballibsiket!“, “Lesz itt Elszámoltatás, ha  majd Mi!” és úgy általában “Betiltani!” ezt is, meg amazt is, ami Nekünk (Gábornak! … no meg Viktornak?) nemteccik.
  4. A Köz- és Egyébszolgálati Sajtó berkeiben rögtön beindul a Számháború: melyik “Megemlékezés“-en vótak többen. Az ilyenkor szokásos “megalapozott becslések” szerint: Állampárt/Pártállam – “Több százezer polgár“; Valódi Ellenzék – “Mintegy tízezren“; Álellenzék – “Több ezer résztvevő“.
  5. Sem a Szónokok, sem a Tésajtó egy kukkot nem szól arról, az 1848-49 között történt Eseményről, meg annak résztvevőiről, akiről/amiről ez a “Nemzeti Ünnep” hivatalosan megemlékezni hivatott, csakis A Pillanatnyi Érdekről és az Aktuálpolitikáról (politika? – no hiszen!).
  6. Én meg írhatok erről egy alaposan megborsozott, csípős paprikával meghintett, pikírt posztot (ahogy már ezt többször is megtettem!).

Számításaim azonban csak részben jöttek be. S hogy miért, arról most írok egy (alaposan megborsozott, vaderős paprikával meghintett, alaposan pikírt) posztot! Ebben pedig biza’ alaposan ki fogok osztani Mindenkit, aki azt (szerintem) megérdemli. Ígérem, nem fogok különösebben válogatni a jelzőkben/minősítésekben, fel fogom használni az Internet valamennyi eszközét és nagyon, de nagyon leszarom, hogy ezen bejegyzésemről kinek és milyen lesújtó véleménye lesz!

1.) Viktor és János

Orbán persze hozta a formáját és március 15.-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőkarzatán, mint “hivatalos állami megemlékezésen” meghirdette annak az Államnak a credoját, amelyik ugyan “szabad és független“, de ez leginkább a Saját Polgáraival szemben nyilvánul meg immáron esztendők óta. Ezt ugyan tapsolva ünnepelték az óránként nyolcszáz forinttal (bruttó avagy nettó?) fizetett “belső köri” résztvevők, meg az őket körülvevő CBA- és különböző önkormányzati közmunkások/alkalmazottak “önkéntesei”, de ez egyetlen, az önálló véleményalkotásra alkalmas zembert sem akadályozott meg abban, hogy esmételten megállapítsa: “Ez egy gyáva és hazug Fasz!“, ami különösen kibukott azáltal, hogy egy ilyen felirat mögé állt be:

Beszélt ő itten össze meg vissza, de a lényeg ugyi az volt, hogy majd(!) Ő megmutassa Országnak és Világnak! Ahogyan eddig is! Azt, hogy minekünk osztán nem parancsol ám senki! Majdmink osztán a magunk erejéből, … ahogy szoktuk … és itten nem lészen semmiféle újabb Szabadságharc-elárulás, meg Rezsiemelés, mer’ Ő osztán ottan vagyon a vártán és kiakólbólint mindenféle “öltönyöst”, “labancot”, “pufajkást” és “muszkavezért“!

No ezen utóbbi kitétele alaposan megragadta a figyelmemet, hiszen alig két nappal korábban látott (moszkvai “jóvoltból”) napvilágot az “Évszázad Üzlete“, az az idehaza tíz esztendőre titkosított Pakstum, melyből kiderül, hogy baromira rá fogunk ám faragni erre az egészre, a következő kormány(ok)nak ki köll majd vetniük az Atomadót, az áram meg majd jó 30 százalékkal többe fog kerülni, mint eleddig.

Innentől kezdve pedig talán nem csoda, hogy mivel a Pártállam ippeg egy ilyen óriásplakáttal akarja megnyerni a választók egyébként már eleve elcsalt szavazatait …

… az internet meme-gyártóinak meg ez jut az eszükbe:

További “érdekessége” az egész pártállami megemlékezésnek, hogy a hivatalosan “tökéletesnek” szánt, “ünnepi” fotón annak ellenére jön ki a Felkapaszkodott Alcsúti tökéletes törpesége, hogy mindent megtettek annak érdekében: “nagy embernek” lássék:

Megjegyzésre méltó még, hogy ugyanezen a napon, a szeretve sem tisztelt Lázárállamtitkár már sokkal óvatosabb volt. Fiatalabb lévén ő ugyanis jobban tud vigyázni a szájára, s beszédében gondosan kerülte úgy a “Moszkva”, mint az “orosz” szavakat. Ő csupán arról értekezett, hogy immáron “csupán” Brüsszelnek köllene tanulnia Bécstől Egészen punktosan azt, hogy “…jó lesz, ha Brüsszel tanul Bécstől és megtanulja, hogy a szabadságszerető magyaroknak senki nem diktálhat“. … Kivéve Őt, a Főnökét, no meg a Legújabb Barátot, aki – szükség esetén – talán még erre is képes:

2. Az Ellenzék

No ez meg kapott ám hideget is meg meleget is … főleg meg viharos szelet, lévén a “Narancssárga(!) Riasztás” okán nem átallotta elhalasztania a március 15. délutánjára beharangozott Nagygyűlését. A Téellenzéknek a “neve” bizonyos honlapokon, hír- és blogoldalakon, kommentes felületeken általában a “Gyáva” és az “Impotens” volt, “akik” ezek szerint még “arra sem képesek, hogy egy tisztességes tüntetést hozzanak össze“, és “Igazából le sem akarják váltani a Fideszt“, ami nem is csoda, hiszen “Nekik köszönhetjük a Kétharmadot“.

Az persze egy másik kérdés, hogy ha mégis lett volna Ellenzéki Megemlékezés, hát arra az idézettek el se mentek vóna (lévén azon ott van Agyurcsánymesterházybajnai, akik meg ugyi Pfuj!), s mivel ugyanezt a közalkalmazottak, a köztisztviselők (és a CBA-munkások) népes hada sem tehette vóna meg, hát a “Független Értelmiség” egy “romkocsmában” maga elé rakta volna a leptopot (így szoktam én is!), s leírja: “Az Ellenzéknek nincs mozgósító ereje, alig támogatják néhányan!“. Közben pedig szépen eltemetik a “Másik Énjük”-ben azt, hogy egyrészt Azorbánt nem Agyurcsány támogatta (hanem az Oligarchia), nem Abajnai írt olyanokat még 2010 tavaszán, hogy “Nem lesz káros a Fidesz kétharmada” (hanem a “független, elemző értelmiségi”) és nem Amesterházy adott le az Állampártra annyi szavazatot, hogy abból kikerekedjék a Zezerharmad (hanem a Zemberek)!

További megjegyzésem a Kritikusokhoz: ha az Egyesült Ellenzék még is megtartja a rendezvényét és kitör a Narancsvihar (kitört!), akkor bizonyos “Szerkesztőségek”-ben már elő voltak készítve bizonyos cikkek, melyek arról szóltak, hogy: “A Gyurcsány-Bajnai koalíció, a kormányzati szervek figyelmeztetése ellenére, pusztán hatalomszerzési célból, felelőtlenül kockára tette a zemberek testi épségét sőt, a Zéletét is!“. Majd ezek után előkaparják azt a Szerencsétlen Áldozatot, aki nem csak a Vihar okán sérült meg (de alaposan), hanem azért is, mert a Förgeteg elől menekülő Gyurcsánybajnaimesterházy személyesen taposta le őt … bele a betonba. … Ez persze (amilyen amatőrök a kormányzati propagandisták) pont ugyanaz a Zember lesz, akinek 2006 őszén kilőtték a fél szemét … persze azóta az már begyógyult!
(PS.: Az Elmaradt Megemlékezés bejelentése állítólag sokkal jobban sikerült, mint ha megtartották volna a Hivatalosat.)

3.) Az Álellenzék

No, ezeknek nem volt gondjuk! A Vonaisták – mindenféle viharjelzés ellenére – simán megtartották a maguk “ünnepségét”. Nekidőlve a szélnek (meg a náci szekérnek), csatakosan is kiálltak a Dülledtszemű mellett (előtt), hogy meghallgassák A Nagy Ígéretet!

Például azt, hogy tulajdonképpen “Előre az Orbáni Úton!“, csak azt már nem Viktor, hanem Gábor vezérlete alatt. És hogy ők/mink olyan függetlenek leszünk, hogy ihaj, de azér’ nem annyira, hogy a Jobbik jelöltjeit a lehető legnagyobb számban be ne juttassuk majdan az Európai Parlamentbe.

Cserébe ezért osztán már nem csak cigány, hanem politikusbűnöző is lészen e Nagy Hazában (no nem mintha ez valamiféle nóvum lenne és az előbbiek okozták volna a nagyobb károkat a Zembereknek!), aminek többek között nem csak Moszkvával, hanem a teheráni ajatollahokkal, meg egynehány, keresztényi hittel meg nem gyanúsítható szőnyegfejűekkel is köll majd üzletelgetnie. Mindezt pedig A Nagy Felemelkedés és Függetlenség okán!

Merugye Gábor az tuggya! … Hogy igazából mit, hát az nem derült ki, de az tuti: ha ott bármiféle viharkárosodás érte vona a Zembereket, azt egyetlen Nemzeti Sajtóorgánum ki nem posztolja!

4.) Az elmaradt Számháború

Mivel Az Ellenzék nem csinált semmit és nem adott okot az újabb, lejárató “viharcikkekre”, így elmaradt a szokásos Számháború is.

Pedig ez is egy “nagyon szép” hagyomány. Különösen, mióta ebbe az addig naturális Bal(Jobb)ügyminisztérium is beszállt. Mint emlékezetes: az Első Békemenet résztvevőit személyesen Pintér béminiszter “becsültette” fel négyzetméterenként 8 főre, holott a “sűrű tömeg” ennek pont a fele (aki nem hiszi, próbáljon meg 0,125 négyzetméterre egyetlen embert beállítani!). Tette mindezt azért, mert a Tüntetési Létszám egyfajta teljesítménymérő adattá sőt, fétissé fajult: mindenki ezzel akarta bebizonyítani, hogy a Társadalom őtet támogatja.

Persze ez nem jelent semmit. Hiszen egy Orbánpárti Megmozduláson részt venni köztisztviselőnek, közalkalmazottnak nem csak dicsőség, hanem kötelesség is … CBA-melósokról pedig már nem is beszélve. Ugyanez fordítva: állásvesztő körülmény! Ennek alapján tehát bármiféle támogatottságot a tömegszámból lemérni, merő spekuláció, hogy ne mondjam sandaság!

5.) Ami tutira elmaradt

Hát az meg a Megemlékezés, a Nemzeti Ünnep, tehát a közös főhajtás. Azok előtt, akik annó tényleg neki is álltak tenni valamit. Ha köllött felvonulással, ha meg azt, hát fegyveresen.

Volt ám közöttük nem egy “nemmagyar” is! Néhány “labanc” (pl.: Leiningen-Westenburg, Pöltenberg), néhány horvát (pl.: Damjanics), egy-két lengyel (pl.: Dembinsky, Bem) és persze számos magyar is (Aulichot pont úgy végezték ki Aradon, ahogy bárki mást!).

És a nemmagyarok között volt ám számos zsidó is, meg – gondolom én, bár erről feljegyzések nem szólnak – sok cigány is! Ezt csak a Vonaisták figyelmébe ajánlanám!

Ezekről az emberekről immáron esztendők óta senki nem emlékezik meg! Az ő haláluk, vér- és egyéb áldozatuk manapság már csupán indok, hivatkozási alap a Jelenkor Küzdelmeinek megmagyarázására! Ráadásul többségükben olyanok szájából, akik akkoriban csupán a “sehonnai bitang ember“-kategóriába tartoztak volna.

Unser Vezér egyszer már kicenzúráztatta Petőfit. Aki ugyan nem volt egy nagy “lúmen”, de legalább leírta, ami A Nép lelkében akkor volt. … A minap meg már úgy idézte, hogy még a nevét sem ejtette ki a száján (nehogy kiejtse ugyanonnan a Diktatúra Protézisét!)

És ez szégyen!

6. Az Elmaradt Poszt

Szóval az előre megírt posztomat így kénytelen voltam a “kukába” dobni! Bár sok dolog megtörtént, még több viszont nem.

Például nem adták át a Táncsics-díjat! Azért nem, mert a MÚOSZ nem javasolt, a tavalyi, szégyenteljes átadásból (Szaniszló) meg okult a Hatalom! … (Okult? Ugyan! Lószart Mama!, Csak nem találtak már senkit, aki a belberkeikből ennél magasabb kitüntit ne kapott vóna már!). Nem lett Ellenzéki Megemlékezés sem. Bár be lesz majd pótolva március 30.-án.

Erre meg kíváncsi leszek. Hogy mekkorát fog “szólni”. Nem “tömegszámban”, hanem … “Csak úgy”!

Ennek beharangozására meg lenne egy jó ötletem! Mivel az egy nappal később lesz, mint a CÖF-ös “Mi hocsim kolonija!“-című Putyinmenet, kitennék egy ilyen plakátot:

Óriásplakátra vele! via

Igen, tudom: óriásplakátokat kihelyezni jól látható helyre csakis a Kormány és a CÖF joga. No de a Netet egyelőre még ők sem tudják korlátozni … quod erat demonstrandum!

… és ezt …

szendamondja!


Egy kis kuncogni való …

Egyik minapi posztomban azt találtam írni, hogy a humor visszavonult az internet sáncai mögé. Nos, most e mögül bányásztam ki néhány poént. Kellemes röhögést mindenkinek … már aki még képes erre!

1.) Deutsch Tompy sajtótájékoztatót tart (forrás: “szarvas“):

2.) Újabb fantasztikus ötlet a kormánytól (forrás: Hírcsárda):

Felfújható stadiont rendel a kormány

A mobilgát után újabb könnyen szállítható és installálható magyar találmány rázza meg a világot.

dzsudzsi.jpg

Mivel néhány stadion építése a vártnál lassabban zajlik, a kormány közbeszerzést ír ki egy darab felfújható stadionra. A tenderen részt vehet minden olyan magyar (érzelmű) cég, amelynek még nincs trafikja, de ismeri Lázár Jánost. A stadion legyen alkalmas 3000 néző befogadására, és legfeljebb 3 nap alatt fel lehessen fújni. A kormány azért csak egy stadiont rendel, mert a statisztikák javításához épp elég ennyi. Ha ugyanis háromszor egymás után felfújják, az már három stadionépítésnek számít.

A felfújható stadion mellett szól az is, hogy ha a magyar válogatott hazai pályán jelentősebb vereséget szenved, akkor könnyen el lehet tüntetni a nyomokat. A gumistadion továbbá vandálbiztos, hiszen akárhány ütést kibír. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a futball-huligánok be fogják szerezni az állagrontáshoz szükséges tűsarkú cipőket az erre alkalmas női divatáru-boltokból.

3.) Orbán Japánban (1.) (forrás: “szarvas“):

4.) Orbán Japánban (2.) (forrás: “szarvas“):
Japán
5.) Orbán Japánban (3.) (forrás: MTI és szendam):
(Akihito: “Orban san! A kigombolt zakója mögött csak a hasát látom. Vannak önnek is ‘japán seggpöttyei’?“)
6.) Az itthon hagyott Matolcsy egykor … (f.: “Varánusz“)
7.) … és most (f.: “Varánusz“):
Ennyit mostanra. Később – ígérem – folytatjuk!
… és ezt …
szendamondja!

Posztárvíz-post

Most, hogy az Árvíz végre levonult a Fővárosról, a Pocakos Főlegény meg a gátakról, tulajdonképpen nincs is mit írni erről az egész, egy hetes eseménysorról. Ennek ellenére én megkockáztatnék egy “utánlövést”!

Mert ez most tulajdonképpen tényleg az: utánlövés, azaz “posztárvíz-post“. Hiszen amit erről meg lehetett írni, azt az elmúlt egy hét alatt már mindenki és mindenütt megtette. Az ellenzéki sajtó és bloggerkollégáim alaposan körberöhögték a Modern Wesselényit, a Tokás-totyakos Főelhárítót, amint településről településre, gátról gátra (felemás felcsúti gumicsízmában – legalább leázott róla az évtizedes disznószar!) rohangálva, tökéletes szimattal találta meg minden esetben a “véletlenül” éppen ott tartózkodó televíziós stábokat, meg az általuk, amúgy “biztos-ami-biztos”-alapon felállított mikrofonállványokat, s olvasta be szinte óránként az aktuális vízállási adatokat, tett fel a tökéletesen “helyénvaló” kérdéseket, avagy adott ki szakértői (muhaha!) utasításokat. Azon is csupán az első két napon dühöngtünk kissé, hogy az alaposan lötyögősre szabott Miniszterelnöki Zakó tulajdonosa saját “mentőkörülményei”-ről nem átallott olyan “magánvideók”-at közzé tetetni a Faszbúkon, melyek messziről bűzlöttek a Propaganda-pacsulitól. Miután megnézhettük a második opust is, már inkább a görcsös nevetéstől, mint sem a hányingertől volt vörös-könnyes a szemünk, hiszen azokból egyre jobban kiordított a parvenüktől már évszázadok óta megszokott giccsesség.

Osztán persze azon is elmorfondírozgattunk kissé (és teljes joggal), hogy ha egy árvízi védekezés viszonylag sikeres lebonyolításához is a miniszterelnök személyes jelenléte szükségeltetik Idös Hazánkban, akkor ugyan mijafaszér’ tartjuk drága adóforintokon a Béminisztert, meg annak katasztrófaelhárítási Főigazgatóját? De aztán efölött is napirendre tértünk, s szokásunkhoz híven megtaláltuk az Orbán opera tragikumában a komikumot. (Különösen jó szórakozást jelentett a “Partraszállási kísérlet Visegrádon” című orbáni hadművelet, amely aztán majd a “Dunántúli Dieppe” néven fog bevonulni Magyarország történelmének “felejthető eseményeinek sorába!) 

Mert azért valljuk be őszintén: tényleg nem lehetett nevetés nélkül végignézni, hogyan igyekszik ízzadva-lihegve a Főnök árnyékába húzódni Hende Hadvezér, miként próbál délcegen és higgadtan hozzáértői pofákat vágni Bak(okt)ondi nertárs, s miféle produkciókat kísérelt meg bemutatni Pintér caporegime! S mindezt úgy, hogy valamennyien tisztában voltak a ténnyel: Orbán ellopja tőlük a “show”-t, melyben így valamennyien ugyanúgy biodíszletek voltak pusztán, mint a gátakat erősíteni igyekvő hivatásos és önkéntes melósok (bár utóbbiakkal ellentétben az előbbiek sok pénzt vághatnak zsebre ezért!).

Nem is csoda hát, hogy a fentebb látható, meg az ehhez hasonló jelenetek nem csak blogpostok és cikkek százait, de “meme“-k tucatjait is ihlették. Így osztán szinte természetes, hogy kedves Barátunk és Köztársunk, az én állandó Szerző- és Tettestársam, emigrant is csatlakozott tegnap a “Képi Megjelenítők” táborához, s bár ő nem egy klasszikusnak mondható mémet szült meg, csupán egy “asszociációt”, de ismerjük be, hogy “képzete” tökéletesen illeszkedik a fotóhoz (elnézést a kép- és szövegmezők közötti eltérések miatt, a gépem nem jól futtatja a PowerPointot!):

Ámde most térjünk vissza a Jelenhez! Azon aktualitáshoz, hogy ahogyan a Dunai Ár eltűnt a Főváros területéről, úgy tűnt el OVitéz is a gátakról. Nem mint ha hiányolnám délcegnek kevéssé mondható termetét, csupán megjegyzem: az árhullám még nem hagyta el Magyarországot, s ha eddig (állítólag) szükség volt a személyes jelenlétére, akkor talán még most is. Nemde?! Persze lehet, hogy elfáradt szegény. Biztos, hogy ez lehet a magyarázat, mert azt még feltételezni sem merem(?) róla, hogy a Duna folyásiránya szerinti Alsó-Magyarországot O. (Nulladik)Viktor egyszerűen csak leszarná … mint oly’ sok minden mást és másokat!

Legyünk tehát jóindulatúak, s maradjunk meg a “fáradtság”, illetve az “egyéb fontos elfoglaltságok” magyarázat-változatainál! Előbbi esetében nézzük el neki, hogy a Habonyárpi által kieszelt “Vízenjárás“-jelenet elmaradt, de dícsérjük meg azért, hogy az árvíz ötödik napjára már szinte hibátlanul tudta kiejteni az “öbölzet” szót! Utóbbinál pedig vegyük figyelembe, hogy ippeg most köll (ötödjére) módosítani a Tákolmányt, no meg azt, hogy a hátra lévő tizenegy(?) hónapban még oly’ sok tenni(lopni)való vár rá!

Akit pedig nem elégített ki emigrantVak vezet…” című képi asszociációja, s akar egy igazán jó, utánlövős posztot olvasni, kattintson ide! Az “Örülünk, Vincent?“-en publikáló “jotunder” kolléga egyszerűen remekelt!

… és ezt …

szendamondja!