Az évszázad médiahekkje!

Óriási szenzáció és hatalmas ötlet! A Magyar Kétfarkú Kutya Párt tízezernyi ingyenes példányban meghekkelte a sokunk által méltán szeretett “Magyar Hírlap” címen megjelenő nyomdaipari selejtet. … Pör lesz belőle, de ez sem tudja feledtetni majd azt a taknyosan könnyes röhögést, amit az MKKP eme hatalmas (és ismételt) gegje okozott!

Ma este akadtam rá a hírre, miszerint a hamarosan a gravitációt is felfüggeszteni képes Jobbszéles Gábor tulajdonolta nyomdaipari selejtet, azt a bizonyos Magyar Hírlapot a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyszerűen meghekkelte. Tízezer ingyenes példányban került ki ma az utcákra az “eredetire” kísértetiesen hasonló replika.

10271079_4fbc657eeb079495e2004856f1a9dacf_o.png

A Magyar Hírlap Kiadói Kft. álláspontja szerint senkinek nincs joga ahhoz, hogy még humorosnak szánt formában is lemásolja más “szellemi termékét“. Továbbá a Kiadó felteszi a kérdést: vajon miből telt eme, csupán 2015. júliusában bejegyzett, “tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező” pártnak egy ilyen példányszámú kiadvány finanszírozására. (“Herr Orbansturmführer! A Sorosok már a spájzban vannak!” – ugyi? … hehehe! … röhögnék, ha lenne min!)

10271081_6616b3c0ace4eb147a9524693946f5da_o-2.jpg

Én meg azt kérdezném meg az MHK Kft.-től, illetve annak Tulajdonosától, hogy neki vajh miből is vagyon finanszíroznia egy olyan napilapot, melyet gyakorlatilag senki nem olvas. Vajon akkor is ezt tenné-e, ha egy számára nem szimpatikus kormányzat, avagy egy az ő “politikai beállítódottságával” nem egyező fővárosi önkormányzat regnálna, amelyektől semmiféle állami/önkormányzati megrendelésekhez, számolatlan közmilliárdokhoz nem jutna?

Ami pedig a “szellemi terméket” illeti: hát itt egy eredeti, emitt meg a hekkelt (ez pdf.-ben vagyon, de érdemes letölteni, no meg főleg olvasni is!). A kettőt összehasonlítva pediglen mindenki döntse el, melyik a “fogyaszthatóbb”, illetve melyikért adnának önszántukból magán-, illetve (maffia)állami diktátum alapján közpénzt!

Néhány nappal ezelőtt egy ifjú, alig több, mint húsz esztendős hölgy azt mondta nekem, hogy ő még vár. Pontosabban kivár egészen 2018.-ig. Ha akkor sem kerül hatalomra “egy normális társaság“, hát ő is kivándorol.

Az ifjú női személy egyébként kitűnően képzett és kreatív informatikus, akit talán MI, azaz Abszurdisztán lakói is tudnánk a magunk javára alkalmazni. No de itten ugyi nem az a FŐGOND, hogy félmilliónyian vándoroltak KI ebből a megveszekedetten ostoba uruszágból, hanem az, hogy úgy 300 ezernyien ÁT! (Erre kőtöttünk úgy 60 milliárdot, az itthon tartásra meg a nagy semmit! … Nemde? Kedves megveszekedett fidesznyikek és vonaisták!)

Megkérdeztem tőle, hogy melyik pártra szavazna a legszívesebben. Mire a válasz: “A Kétfarkúra. Tudom, hogy ez csak egy amolyan viccpárt, de itt rajtuk kívül már senkinek nincs még egy maréknyi esze, pláne tisztessége sem!“.

Egyetértek!

… és ezt …

szendamondja!

A Kétfarkú által kiadott “Magyar Hírlap” utolsó oldalán a következő közlemény olvasható:

Kedves olvasóink!

Sajnálattal közöljük, hogy ez nem az igazi Magyar Hírlap, hanem annak egy ideális változata, olyan hírekkel, amilyeneket szeretnénk. Elnézést kérünk mindenkitől, akit összezavartunk azzal, hogy akár ilyen jó hely is lehetne a világ és benne Magyarország (…)

Kellemes (sírva)röhögést a letöltött pdf.-hez! Ebből talán rájövünk, hogy mik is “vogymuk mik“, illetve hogyan köllene legyőzni ezt az ellenzékestül együtt elvetemült MAFFIAÁLLAMOT!

… és ezt is …

szendamondja!


“Hatalmas” recept balkáni diktátoroknak

Ezt az írást pedig még néhány nappal ezelőtt találtam a kitekinto.hu oldalán. Találóan tanulságos hétvégi olvasni valónak ajánlom mindenkinek, aki esetleg balkáni diktátor akar lenni, avagy egy ehhöz hasonló alak uralma alatt él!

Hasznos kisokos haladó balkánosoknak

Érdekes és egyben formabontó kísérletre vállalkozott Florian Bieber a London School of Economics and Political Science Délkelet-Európával foglalkozó blogjának hasábjain – számol be a BalkanInsight.com hírportál. A grazi politológus a történelmi fikciót is segítségül hívva Niccolo Machiavelli nevében tanácsokkal igyekszik ellátni napjaink balkáni „fejedelmeit”, meglátásai, jóslatai ugyanakkor nagyon is valóságosak, tűéles pontossággal rávilágítva ezzel a régiót mindmáig gyötrő legégetőbb problémákra.

Tíz pontból álló levelének különös aktualitást adhat a közelmúltban Macedóniában lezajlott belpolitikai botrány (bővebben itt olvashat róla), a klasszikus szempontok mellett azonban nem nélkülözi a modern hatalompolitika néhány alapvetően fontos aspektusát sem, amelyek nem csupán Európa déli és keleti végein, de a világ bármely pontján okulásként szolgálhatnak akár kormányzati pozíciókra törők, akár a mindenkori ellenzék számára egyaránt.

Urald a választásokat és tartsd féken a sajtót!

Az első két pont kiemelten fontos ugyan, de egyben a legnehezebb is elérni, mivel a külvilág felé mutatott „demokrata” és „reformer” álcának semmiképp sem szabad lehullania. A voksolásra nem mint megmérettetésre, hanem mint a további megerősödés legfőbb eszközére kell tekinteni. Habár a régi módszerek a külső legitimáció igénye miatt immáron nem minősülnek szalonképesnek, néhány kevésbé látványos, de annál hatásosabb módszer (szavazatvásárlás; ellenfelek bemocskolása) még beleférhet. A jó időzítés szintén kulcsfontosságúnak bizonyulhat, mivel egy előrehozott referendum felkészületlenül és váratlanul érheti az amúgy is alaposan meggyengített ellenzéket.

A külföldi, profitorientált médiabirodalmak, vagy kétes hírű, ezáltal könnyen zsarolható helyi üzletemberek kezében lévő sajtótermékek esetében különösen ügyelni kell a véleménypluralizmus látszatára, a különböző TV-adók és újságok úgyis egy idő után érdekes módon azonos, kormánybarát hangnemet fognak megütni, amelyre nagy hatással lehet az állami hirdetések esetleges visszavonásának meglebegtetése. A túlságosan kíváncsi zsurnaliszták esetében fokozatosan erősödő, de mindenképpen folyamatos nyomásgyakorlás kívánatos.

Európa és a reformok, de csak finoman és kételkedve!

Nem biztos, hogy mindenkit érdekel az európai integráció, csatlakozni ugyanakkor belpolitikai okokból egyszerűen szükségszerű, különben könnyen körön kívül lehet rekedni, amely az olyannyira áhított külföldi legitimáció elvesztésével is járhat. Ennek ellenére érdemes a sajtótájékoztatókon, közleményekben homályosan, kétségeket ébresztve fogalmazni, jobb tárgyalási pozíciókat kiharcolva ezáltal.

A korrupció elleni harc manapság az egyik leghálásabb, leginkább kifizetődő kampánytéma, amellyel könnyedén választást lehet nyerni, de a hatalom megtartásához kétségtelenül el kell tűrni valamennyire. A politikai ellenfelek megosztásához, bemocskolásához szintén igen kiváló fegyver lehet, a siker érdekében pedig hangsúlyozottan fontos a részeredmények (letartóztatások, perek) minél szélesebb megismertetése és jó kommunikációja, amely nem egyszer a saját sorokból is áldozatokat kíván.

Barátság otthon, a szomszédban, és külföldön

Az EU és a nemzetközi szervezetek szeretik az egykor (és manapság is) problémás térségekben egymással jól kijövő határos államokat, így egy udvariassági látogatás mindenképp megér egy utazást, amelyen nagyszabású regionális együttműködés és egy boldog, közös európai jövő víziója vázolható fel. A problémás szomszédokból belpolitikai szinten viszont szintén tőke kovácsolható, a történelmi sérelmek és az elszenvedett igazságtalanságok ugyanis a mai napig kiváló hívó szavak a legtöbb demonstráción, amelyek nemcsak a kormányzati hiúságot legyezhetik, de a népszerűségi indexekre is felettébb jótékony hatással vannak.

Habár Brüsszel számít a Balkán legnagyobb befektetőjének és donorjának, természetesen nem tilos más országok és nagyhatalmak felé sem közeledni, így az önállóság iránti elementáris igény kifejezése mellett az európai döntéshozók figyelme is könnyebben felkelthető, amelyből mindenki csak profitálhat hosszabb távon.

Klientúra-építés és sajátos joguralom

A lojális választópolgárok számára számtalan lehetőség kínálkozik a munkaerőpiacon, alapvető jelentőséggel bír tehát az összetartozás minél mélyebb tudatosítása az emberekben, amely érdekében az aktivisták hatalmas szolgálatot tehetnek. Az ellenfelek, másként gondolkodók viszont egyszerűen megszabadíthatóak egzisztenciájuktól a köz-, és a versenyszférában egyaránt, a kívánt hatás pedig legtöbbször csak családtagjaik vegzálásával érhető el teljes mértékben.

A „Rule of law” nagy jelentőséggel bír a modern európai alkotmányosság kifejlődésében, a törvényi háttér azonban pókhálóként olyan sűrűre és homályosra szőhető a jogalkotó által, hogy adott esetben a kívánalmak szerint bárki beleakadhasson.

Vigyázat, ideológiát és változást tartalmazhat!

Mindenfajta ideológia és eszmerendszer veszélyesnek bizonyulhat a hatalmi elit számára, a későbbiekben ugyanis olyan kötelezettségeket szülhet, amelyek akár az egész kormányt is magukkal ránthatják. Törekedni kell viszont a tágabb keretek, célkitűzések kijelölésére (például Európa, szabadság, progresszió), amely egy nagy európai pártcsaládhoz való csatlakozásban is testet ölthet.

A térség választói lélektanának megismerése élet-halál kérdés lehet a politikai túlélés szempontjából. A helyi emberek életük jelentős részében nélkülözni kényszerültek, így egy sokkal szebb, más irányba mutató jövőképre igencsak fogékonynak bizonyulhatnak. Ígéretekkel már tele a padlás, a változás viszont mindig bizonytalanságot hordoz magában, ezért mindenképpen elsődleges a nyugodt otthoni környezet megőrzése. A „permanens kampányidőszak” fenntartása ugyanakkor jól is elsülhet, mivel a vezetőből áradó energia ugyancsak imponáló lehet a lakosság számára, amelyet a kormány összetételének módosítása, egy éles politikai fordulat, vagy egy grandiózus terv bejelentése még tovább fokozhat.

A teljes, angol nyelvű blogbejegyzést itt olvashatja.

*

Hát nem rossz, s ráadásul milyen igaz! Különösen, hogy állítólag a Balkán Hegyeshalomnál kezdődik.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Megérte?

A hála nem politikai kategória!” – mondotta volt Pozsgay Imre, miután kiderült, hogy avatott kezek gondosan kiretusálták őt a híres Lakiteleki Találkozó egyes fotóiról. Most ugyanezen mondat igazságán tanakodhatnak azok az újságíróknak álcázott sajtómunkások, akiknek Orbán a múlt pénteken “elengedte a kezét”.

Ma reggel azt olvasom, hogy még múlt pénteken összeröffentette az Örökös MiniElnök azon médiák főnökeit, akiknek évtizedes, kitartó munkáinak köszönheti első és második Kétharmadát is. A Vezér közölte velük: mostantól nincs rájuk szüksége, éljenek meg a maguk tehetségéből, a parasztvakítós pártpropaganda ezen túl kizárólag a “közszolgálati” adókon keresztül özönöl a Zemberek kagylófüleibe.

Ez persze már nem újdonság, hiszen az Agyar Nemzet nagyfőnöke, bizonyos Liszkay Gábor szeptemberben egyszer már panaszosan elnyávogta magát: utoljára a Medgyessy-kormány idején kényszerült áremelésre a lap, mert akkoriban volt ennyire kevés nálunk az állami hirdetés. Erre már csak azért is emlékszem élénken, mert ennél nagyobb önleleplezést egy magát “polgári napilapnak” nevező orgánum részéről el sem lehetne képzelni. Hiszen ebből az derült ki: nem az olvasói (orbanista “polgárok”), hanem Mi, Valamennyien tartjuk el őket, ellentétben az általuk rendszeresen “pártlapnak” dehonesztált Népszavával. (Utóbbi kritikában is volt azér’ némi igazságmag, de a Népszava azóta is kitart és megjelenik, hogy a “sajátoldali” párt “elengedte a kezét”!)

Ami az egész ügy tanulsága, az nem más, mint hogy egy írott, avagy elektronikus hírorgánumnak, annak összes újságírójának soha és semmiféle okból (ideológia, pénz) nem érdemes egy bizonyos, konkrétan körülírható és elsősorban magánérdekeket hajkurászó “politikusok” szolgálatába állni! A Sajtó elsődleges feladata a Köz szolgálata objektív hírekkel, alapos háttérelemzésekkel és tényfeltárásokkal. Azaz betölteni azt a bizonyos “Ellenőrző Funkciót“. Akik ettől eltérnek és pártszolgálatba állnak, élhetnek ugyan ideig-órági (évekig, évtizedekig) kellemes anyagi körülmények között, de egyszer eljő az Igazság Órája. Amikor kiderül, hogy immáron haszontalannak nyilváníttattak az/azok részéről, akit/akiket addig híven, a “gerinc” kioperálásával szolgáltak.

Különösen igaz ez az Orbán-rendszerre. Amelyben a Főmaffiózó időnként kilóra vásárol meg gyenge akaratú és pénzéhes embereket, akiket éppen akkor hasznosnak ítél. Osztán, hogy lejárt a “szavatossági idejük”, avagy feltűntek a színen az Újéhesek, a Méggerinctelenebbek a Mégtalpnyalóbbak, rögvest eladja/eldobja őket. Mint egy kifacsart citromot, mint egy kinyomott fogkrémes tubust. És ami most a “jobboldali” sajtóban folyik, az ugyanaz, mint ami már nagyon régóta a Pártban is: az Orbánnal egyidős “öregek” kiszorítva szinte mindenből, a “fiatalok” pedig most egymást marják a posztorbáni időszak hatalommorzsáiért, a még kifosztható közkasszáért.

Megérte? – tenném fel a kérdést ezen most lapátra, avagy “hidegre” tett médiamunkásoktól, de inkább kihagyom a lehetőséget. Ők úgy sem olvassák a “szendamondját” (ha igen, hát akkor sem “értve”), akik meg időnként rákattintanak a blogomra, amúgy is tudják, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó!

Előbbiek vigasztalására azonban leírnám: hálátlanná vált Hűbéruruk sem járt (jár majd) jobban. Őt meg Legújabb Régi Jóbarátja, Vologya cár vágta át a palánkon úgy, hogy csak nyekkent: Viktor Győzövics szembe ment mindennel és mindenkivel, akivel csak lehetett, hogy megszolgálja a Putyin által tett ígéret rajta álló részét, osztán meg … hehehe! … Röhögnék, ha lenne min.

Nem kétlem, hogy ezen Újellenzéki sajtóbarmokat hamarosan a kebelére fogja vonni az antiorbanista (de legfőképpen egzaltát) Társadalom. Én azonban fenntartom magamnak a jogot, hogy hamis macskazenének halljam majd az Orbán-bírálatokat azok szájából, akik eddig az Orbán-bírálókat bírálták és nevezték hazaárulóknak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Eltüntetés

Nem én vagyok az egyetlen, aki régóta azon tanakodik: hogyan tűntek el a médiapiacról a balliberális sajtótermékek? Zsebesi Zsolt, a Népszava egykori munkatársa, aki jelenleg a “Gépnarancs“-on publikál, erre ugyan visszamenőleges választ nem ad, de kiváló látleletét adja a Mostanságnak! … Olvassuk hát! (A forrásra mutató link az alábbi címben!)

A maláj gép rejtélye semmi a Népszava és a Népszabadság eltüntetéséhez képest

A Népszabadságot a Vienna Capital Partners nevű kamu sajtócég, magyarul az Axel Springer és a Ringier strómanja készül eltüntetni. A Népszava megszüntetésén pedig az ugyancsak kamu svájci tulajdonos, a TGD Intermedia SA, magyarul az MSZP, még magyarabbul Puch elvtárs fáradozik, aki oly láng lelkű baloldali a lelkem, hogy nem hajlandó a Népszava kiadási jogáról, de még a logójáról se lemondani, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön, ha már eddig illetékes elvtárs, vagyis az ő kezében, igazán jó helyen volt. Oly annyira, hogy immár a csőd szélén áll a 140 éves hungarikum, mert hogy ez is hungarikum, basszon meg Orbán Viktor száz hungarikum magyar óriás nyulat, vagy egy ugyancsak hungarikum mangalica kocát, mindjárt az után, hogy leszopta Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint 10 milliárd euróért.

A Népszava nem szerepel a hungarikumok hivatalos listáján, mert nem fér be a csabai- és a gyulai kolbász, valamint a gönci barackpálinka és a hajdúsági torma előkelő társaságába, és immár Simicska Lajos is leszarja, vagyis nem hirdet többet a lapban, mivel Orbán Viktor megtiltotta neki. Németh Péter és a lap összes újságírója felvághatja az ereit, ami sem Orbánt, de Puch Lászlót sem fogja meghatni. Simicska felhagy a hirdetéssel a Népszavában, Puch László pedig szarik átadni a lap munkatársainak a kiadási jogot és a Népszava logóját, amit a svájci postafiók cég, vagyis ő maga birtokol az MSZP nevében. Nem teszi, nehogy kiderüljön, a Népszava képes függetlenül, ne adj isten rentábilisan működni, ami maga az MSZP szembeköpése lenne fényes nappal, nem beszélve a svájci postafiókcég arcul csapásáról, ami mindennek a teteje, vagy még inkább a legalja, egészen mélyre csúszás lenne, a tízes skálán, mindjárt az egyesre, pedig azt lehetett gondolni, hogy a gödör legalját már akkor elérték a szocialisták – midőn finanszírozás hiányában, de ettől függetlenül is teljesen normálisan és jogszerűen a Népszava is elfogadta a Közgép hirdetési megrendelését, pont ahogy a Népszabadság is tette -, rárontottak a lapra és közleményben követelték a szerkesztőségtől „a szocialista napilap” törlését a fejlécből. A fasz tudja, hogy miért nem a svájci tulajdonostól. Hacsak azért nem, mert svájci tulajdonos nem más, mint maga az MSZP, míg az igazi ellenség, akit megregulázni kellett volna, maga a renitens szerkesztőség, amely baloldali újságot és nem pártbulletint szeretett volna csinálni.

Ma nehéz megmondani, hogy vajon a Népszavával járt-e el galádabbul a tulaja, legyen is az bárki kerek e világon, vagy a Népszabadsággal. Mindkét lap kamu tulajdonos döntése miatt szív. A Népszavánál a nem létező svájci tulajdonos végzi el a piszkos munkát, a Népszabadságnál a Vienna Capital Partners takarít a vérfürdő után. Mi a bánatos francként lehet értelmezni, hogy az ország mára egyetlen mértékadó, az intellektuálisan a béka segge alá süllyedt magyar sajtóban még megmaradt orgánum, a Népszabadság élére a Blikk főszerkesztőjét teszi meg az Axel Springer nevében a Vienna Capital Partners, hogy ezzel porig alázza a lapot és valamennyi munkatársát. Sajnos nem tudok nyilatkozni a Népszabadság új főszerkesztőjének kvalitásairól, mert Blikket nem olvasok, és nem előítéletből, vagy azért, mert olvastam és nem tetszett, hanem csak azért, mert a fontos lapok szemlézése után már nem marad rá időm, mint ahogy a Borsra, a Magyar Hírlapra, a Magyar Nemzetre, vagy a Metropolra sem, ami miatt semmilyen hiányérzetem nincs, ugyanis mire rájuk fanyalodnék, vagy hozzájuk süllyednék, már mindent tudok a világról, de Magyarországról is.

A magyar baloldali sajtó zászlós hajójának kivégzését egy Vienna Capital Partners nevű kamu cégre bízni, végleges lejáratását pedig egy Murányi Marcellre, azért mindennek a teteje. Volt szerencsém a Népszabadság harmincharmadik munkatársának lennem egykoron, de ebből a pozícióból is fel tudtam mérni, hogy a lap kilométerekkel előzte a magyar sajtó maradékát, vagy még inkább hulladékát. Abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy a Népszava szerkesztője lehettem, sőt a lap szakszervezetének titkára is, így egészen pontosan láttam azt a nyomort, amit az MSZP biztosított a 140 éves baloldali hungarikumnak, a svájci kamucége mögé bújva, miközben pofátlanul bele akart szólni a lap szerkesztésébe, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt felvállalta volna. A gyomorforgatásban kivette a részét az MSZP szinte mindegyik elnöke, Isten nyugosztalja őket, mindegyiket, ott, ahol van.

Nyilván lehetne jobb Népszavát és Népszabadságot csinálni, mert Magyar Nemzetet, vagy Magyar Hírlapot biztos hogy nem, mivel mindkettő maga a tökély. Már a saját műfajában, de talán jobb Blikket is lehetne, hiszen ez utóbbi példányszáma is példásan esett. Ami azonban példátlan: egy vezető politikai napilapból bulvárt akarnak csinálni. Egy olyan országban, ahol már minden gagyi lett. Kezdve a helyesen írni képtelen és doktori címet lopó köztársasági elnökkel, folytatva a nemzetközi körözés alatt álló Mol-vezérrel, vagy a beteges hazudozóvá süllyedt magyar kormányfővel, hogy a többi kis kaliberű balfaszról most ne is tegyek említést, olyanokról mint Lázár János, aki legfeljebb a dohánykereskedelem tönkretételére képes, de arra már nem, hogy a szeretője becsületét megóvja a nyilvánosság előtt, már amennyiben Széles Gábornak hinni lehet, akinek -horribile dictu -,2009-ben a Független Újságírók Szövetsége a „Nemzeti Újságírásért” kitüntetés „arany” fokozatát adományozta a nemzeti újságírás területén végzett tevékenységéért és aki a Szent Gellért Rend lovagja, egyben a Magyar Hírlap nevű szennylap kiadója egy személyben, vagyis amolyan Murányi Marcell, ha ezzel meg nem sértem valamelyiküket, mert akkor elnézést kérek mindkettejüktől, külön külön és együtt is.

Szóval Sas Józsefet kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának a Sas-kabaréban végzett kiváló munkája jutalmául. Azt várják tőle, hogy a Nemzeti Színház legalább olyan szórakoztató és népszerű legyen, mint a Sas-kabaré volt az irányítása alatt. E hír, ha igaz lenne, akkor sem lenne olyan baromság, mint a Népszabadság élére Murányi Marcellt állítani. Persze azok után, hogy kiket neveztek itt az elmúlt négy évben akárkikké, meglepődni már nem tudunk semmin és senkin, de azért engedtessék meg, hogy legalább felháborodjunk, mert azt még lehet. Ja, egyébként pedig csókoltatom az Axel Springer menedzsmentjét, hogy a Népszabadság feláldozása árán sikerült megszerezniük az engedélyt a két cég fúziójához. Rájuk nem tudok haragudni, hiszen csak a munkájukat végzik, vagyis profitot csinálnak a részvényeseknek. Amennyiben ezért a Népszabadságot kell taccsra tenni, hát taccsra teszik, hiszen a Magyar Telekom sem tett mást az Origóval. Dehogy a TGD Intermedia SA, mint tulajdonosa, mi a francért finanszírozta eddig a Népszavát, ha egy vasat sem keresett rajta, és ha megunta, miért éppen most, az azért mégis csak talány. A baloldali sajtó, vagyis a Népszabadság és a Népszava eltüntetéséhez képest a maláj gép rejtélye olyan, mint egy skandináv keresztrejtvény. Csak magyar.


Itt valami bűzlik!

Aki értő szemmel figyelte az ötödik esztendeje hatalmon lévő Orbanizmust, meg annak évtizedes előkészületeit, az tudja: a Maffia-párt egyik elsőszámú “fegyvere” az a bizonyos “Kommunikáció“. Ennek eszközei pediglen nem csak a Karaktergyilkosság, a Lejáratás, az egymással köszönőviszonyban is alig álló dolgok egyetlen masszába dagasztása, de a Figyelemelterelés is!

Tudom, hogy most talán “offolok”. Hiszen elvileg azzal köllene foglalkoznom, hogy milyen átlátszó hazudozással “indokolta meg” a Deutsche Telekom tulajdonában álló Origo Zrt. Sáling Gergő főszerkesztő kirúgását. Szerintük ugyanis a “megváltozott médiafogyasztási szokások” az okok, ami egyébként igaz is lenne, ha hozzá tették volna: “… az Orbán Viktor nevével fémjelzett Maffia-kormány média-elfogyasztási szokásainak megváltozásáról” vagyon konkrétan szó!

Osztán nem hagyhatnám szó nélkül azt sem, hogy az az Orcátlan és Gátlástalan Gazember, az az Erkölcs-evolúciós Zsákutca, aki a Miniszterelnökség (jelenleg még) kijelölt minisztere odáig vetemedett, hogy az általa kinyírt Főszerkesztőt szólítja fel(!) a Tisztesség és a Becsület nevében(!) arra, hogy ha nem tudja bizonyítani, hogy személyesen Ő, ez a Szubhumán Proteinzacskó “intézte el” a kirúgását, akkor kérjen nyilvánosan tőle bocsánatot! Ezt természetesen nem lehet okadatolni, lévén ez a Morál-genetikai Csődtömeg, aki huszonmilliós fácánlövöldözéseket fizet saját(?) zsebből felkapaszkodott parvenüként az “Arisztrokráciának”, világos, hogy nem személyesen, hanem “informális úton” üzente meg igényét a gerinctelenül gyáva Origo Zrt. vezetésének (amiből György Péter esztéta ma reggel dicséretesen ki is lépett!). Ámde ezek után, ennek a … szóval Izékének, aki világ életében seggnyalásból és a Társadalom eltartottjaként élt (“épített” magának karriert!), aki még az utóbbi számára soha egyetlen másodpercnyi hasznos tevékenységet nem végzett (akár csak a Főnöke!), odáig vetemedjen, hogy Áldozatába beletörli a mutyiszaros luxus-gumicsízmáját is, az már tényleg elképesztő és felháborító! … Körülbelül olyan, mint ha az erőszakos úton Kielégült, tette után még kártérítési pert indítana a Megpocsékolt ellen azzal a hivatkozással, hogy számára a koitusz nem volt megfelelő!

Osztán meg kezdhetném dicsérgetni azt a Média-összefogást, mely “pártfüggetlenül” kezd kibontakozni a hírhedt Reklámadó-törvénnyel szemben. Azt, hogy az ezzel nyilvánvalóan kipécézett RTL Klubbal szolidaritást vállal a versenytárs, a TV2, mindketten 15 percre elsötétítik a képernyőket, s ehhöz valószínűleg még a Hír TV is csatlakozik! Mindezeken túl pedig az egymással egyébként antagóniában álló Magyar Nemzet és a Népszava is, karöltve vonulnak fel a kormányzati szándék ellen … előbbi címlapos vezércikket jelentetett meg, melyben a Reklámadót a Sajtószabadság elleni merényletnek nevezi!

És most itt álljunk mán’ meg egy picit! Ez az egész Nagy és Közös Felhorgadás innentől kezdett nekem nagyon bűzleni! Mert ugyan lehet ezt a Nagy Összefogást azzal magyarázni (lásd Sebes György jegyzete a Népszavában!), hogy itten kéremszépen a Maffia-párton belüli frakciók gazdasági érdekharca dúl. No de látott már valaki olyan “nemzetest”, “tévékettőst”, avagy “hírtévést”, aki valaha bármiben is szembe mert menetelni a Mi Führerünk szent akaratával? Mert ha ez valóban Unser Vezér valódi szándéka, akkor a jobber orgánumokban Apologetikák(!) jelennének meg és nem pedig Kritikák! Ugyanakkor, ha ez tényleg és komoly lenne, akkor nem egy Elsimonnal terjesztetik be az “egyénit“, hanem egy nálánál jóval “fajsúlyosabb” Erkölcsi Mikrogrammal, mint például Rogán, avagy Kósa, ráadásul Azonnalian és Kivételesen Sürgős Eljárással (tehát tegnapelőttre) és nem pedig úgy, hogy “őszig ennek le kell zárulnia“! Arról már nem is beszélve, hogy ez a javaslat közvetlenül az önkormányzati csalások legalizálását célzó “Budapest-törvény” után látott napvilágot, annak “szigorítása” (a “Google-YouTube-Facebook“-triumvirátusra való kiterjesztés szándéka) meg pont azon a napon, melyen tömegtüntetés volt az Origo-botrány ügyében.

Az Illuzionisták abból élnek, hogy elterelik nézőik figyelmét, elhitetik velük, hogy EZT és nem AZT látják. Esztendőkön át, napi több órás munkával gyakorolják be ezeket a trükköket/fogásokat. Ugyanezt teszi Viktor Varázsló is: egyik kezével felenged egy lufit, s miközben azt figyeljük, a másikkal könyékig kotorászik hol a pénztárcánkban, hol pedig a szabadságjogaink (mára gyakorlatilag kiürült) szelencéjében! (lásd: “Kommunikáció“!)

Köztudomású rólam (soha nem is tagadtam!), hogy a Maffia-állampártnak nincs olyan megmozdulása, amelyet én ne a minimális jóindulat legteljesebb hiányával szemlélnék. Esztendők során rászoktam arra, hogy ha ők felfelé mutatnak én azonnal lefelé nézzek. Arra is, hogy ha Ők csupán a “babfogyasztás” biokémiai parancsának engedelmeskedve elengednek egy “galambot” én a mögött is a Hátsószándékot keressem. Az esetek többségében ez be is szokott “jönni”.

Lehet, hogy sokak szerint most is csak egy konteót gyártok, de nekem akkor is az a véleményem: “Itt valami nagyon bűzlik”! Márpedig ahol Szar van, ott Szag is!

… és ezt …

szendamondja!


Putyinkin-demokrácia: köszönjük “Emese”!

Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogásza és közismert Magyarország-szakértője részletes elemzést tett közzé a The New York Times online-oldalának, Paul Krugman (Nobel-dijas közgazdász) által jegyzett blogjában. Ebből nem csak azt tudhattuk meg, hogy pontosan mit is írtak az EBESZ-megfigyelők a “választások“-at értékelve, hanem azt is: kiknek köszönhetjük azt a berendezkedést, amit Scheppele “Patyomkin-“, én meg inkább “Putyinkin-demokráciá“-nak neveznék.

Kim Lane Scheppele nem csak alkotmányjogász, hanem az általunk ismerhetők közül a legkiemelkedőbb amerikai Magyarország-szakértő. Ámbátor, ha pontosabban akarnám meghatározni Scheppele eme speciális szakterületét, akkor inkább “Fideszológus“-nak nevezném, lévén a princetoni hölgy elsősorban a Maffiapárt demokratikus és alkotmányos normasértéseinek alapos kivesézéseiről vált idehaza ismertté. A professzor-asszony ezúttal (kézenfekvő a téma!) az április hatodikán célszalagot átszakító, magyarországi “választásokat”, illetve az azokkal összefüggő eseményeket, jogszabály-változtatásokat, valamint azok következményit vette górcső alá.

A Tanulmány talán legfontosabb megállapítása, hogy az Orbánpárt ismételt kétharmada ugyan legális, de illegitim és végtelenül törékeny. Pontosabban: létre jötte elsősorban olyan trükköknek és jogilag is erősen kifogásolható eljárásoknak az eredménye, melyek alapján (ezt már én állítom! – szendam) egy valóban független bíróság bármikor elrendelhetné az “eredmények” megsemmisítését, illetőleg a teljes eljárás megismétlését! Scheppele nem csak az EBESZ-megfigyelők jelentését (ezt a honi sajtó vagy elhallgatta, vagy csak nagyon felületesen, tehát trehány módon citálta!) ismerteti részletesen, hanem azt is: annak ellenére, hogy az Állampárt mindenki kizárásával önmagának írta meg a Választójogi Törvényt, csak a legnagyobb kínkeservvel (meg némi ellenzéki ostobasággal) tudta összekaparni az újabb Kétharmadhoz, tehát Orbán teljhatalmához szükséges szavazatokat.

A Scheppele-elemzés teljes terjedelmű közlését (természetesen?) ezúttal is csak a “Galamus” vállalta magára, amiért hálás köszönet a méltatlan körülmények között élő Mihancsik Zsófiának és éhbérért dolgozó munkatársainak! Ebből nem csak az derül ki, hogy országunk fölött (ismét) egy Törvényesített Bűnözők jól körülhatárolható csoportja uralkodik, hanem az is: melyek voltak azok a tilalmas kampányszabályok, melyekről az Áder János “köztársasági elnök” (akkor még “csak” EP-képviselő) által összevasvellázott törvény “elfelejtett” rendelkezni. Ilyenek például a párt és az állam szétválasztása, a Fidesz-kampány kormány és önkormányzatok általi, közpénzekből való finanszírozása és folytatása, az ajánló aláírások verifikálása, illetve a “határon túli” szavazók beazonosíthatósága, voksolásaik titkosságának biztosítása. (Akit érdekel a Tanulmány és vagyon is rá ideje, az ide és ide kattintva elolvashatja! Melegen ajánlom, rendkívül szakavatott, okadatolt és tanulságos!)

No de, hogy kerül ide “Emese“? Természetesen nem egy bizonyos, és konkrét Emesét akarom felelőssé tenni az április hatodika óta immáron kendőzetlenül létező, Kishatoson “ható”, a budapesti Szabadság téren pedig “alkotó”, “Putyinkin-demokráciá”-ért. “Ő” mindössze csak a közismert reklámból átvett “figura”, s valójában személyeket, illetve személyek egy bizonyos csoportját hivatott megszemélyesíteni!

Kik is lennének ők? Vegyük szépen sorba, létszám szerint és a Scheppele-tanulmányra, pontosabban annak második részére támaszkodva! (A link két bekezdéssel feljebb található!)

1.) A “határon túli” szavazók, akiket én mostantól csak a “Fantomas” néven tudok illetni. Ők azok, akik ugyan (jogfosztó módon) kizárólag pártlistákra szavazhattak, de legalább nem vonatkoztak rájuk azok a skrupulózus előírások, amikkel a külhonba szakadt, de magyarországi lakcímmel rendelkező honfitársainkat igyekeztek minél távolabb (fizikailag is!) tartani az urnáktól. Az utóbbiak kizárólag személyesen, a gyakran több száz kilométerre lévő külképviseleteken voksolhattak, míg az előbbiek ugyanezt levélben is megtehették. Ezen “Fantomas-brigád” tagjainak valódiságát, személyük puszta létezését senki nem ellenőrizhette, azt a csupa fidesznyikkel teletömött “Nemzeti Választási Bizottságnak” amúgy bemondásra” volt köteles elhinni mindenkinek, listájukat hétpecsétes titokként kezelték. “Cserébe” nem biztosították számukra a szavazás titkosságát (tanúbizonyságok erre a hvg.hu oldalán közölt fényképek!), nyílt voksolásaikat pedig olyan személyek “segítették”, akiket szoros szálak fűzik a Fideszhez. Ezek egyikét már tavaly megjutalmazta a Maffiaállam (Szász Jenő, a hárommilliárd közforinttal kitömött, érdemi tevékenységet nem végző “Nemzetstratégiai Intézet” vezetője), a másik pedig majd május 25.-e, azaz az EP-választások után állhat öt esztendőn át a kasszához (Tőkés László, jelenleg román euroképviselő, akit az Orbánpárt a saját, tehát magyarországi EP-listájának harmadik helyére pottyantott!). Nekik a Töpszli összesen 1,4 mandátumot köszönhet (a miénkből!), tehát alaposan hozzájárultak az ippeg hogy csak összekapirgált Kétharmadhoz! (Ez pedig azt jelenti, hogy nagyot tévedtem a vasárnap közzé tett posztomban! Remélem olvasóim megbocsátják!) … Köszönjük tehát “Határon Túli Emese“!

2.) A nagyonfüggetlen és végtelenül erkölcsös LMP, akiknek áldásos tevékenységének az Állammaffiapárt legalább 11 (egyéni) mandátumot köszönhet (mint az itt látható!), plusbonus az ezek után kapott, “győzteskompenzációs” szavazatokat. Mindezt úgy, hogy gyönyörűen bemagyarázták a rájuk hallgatóknak, hogy ostobaság az ellenzéki összefogás, ráadásul a világon nincs semmi különbség a két tömb között (Szél Bernadett szerint”… előtte balról szívták az ország vérét, most pedig jobbról szívják!“), továbbá csakis ők akadályozhatják meg a Fidesz újabb kétharmadát! Ámde ahogyan azt Scheppele írja:

Ha a szövetség legalább még egy pártot be tudott volna vonni, az LMP-t, akkor több mint megduplázódott volna azoknak az egyéni kerületeknek a száma, ahol a szövetség nyer – 10-ről 21-re. A baloldali ellenzéken belül még az ilyen csekély megosztottság is a felével csökkentette a baloldal által elnyert egyéni mandátumok számát. [… ] Az LMP-nek megvoltak a maga okai arra, hogy kívül maradjon a szövetségen, és jól gondolta, hogy ha így tesz, (éppen hogy) létre tudja hozni saját parlamenti frakcióját. De ha csatlakozott volna a szövetséghez, a baloldali ellenzék együtt további 11 egyéni mandátumot szerez, ahelyett az 5 helyett, amelyet az LMP a listás szavazatokból kapott, vagyis a nettó nyereség 6 mandátum lett volna.

És most mi erre lömpikés válasz? Az igaz ugyan, hogy elbaszarintották és a bejutásukkal a világon semmiféle Kétharmadot meg nem akadályoztak, sőt (mint fentebb látható) többek között ők maguk hozták létre (Schiffer meg most majd ott kukorékolhat – feltéve, ha a Kövér Házmester megengedi –  egy vele együtt öt fős frakció vakondtúrásának tetején!), a párthoz közeli, tévés-rádiós elemzőnek még vagyon pofája ahhoz, hogy lemoslékozza az ellenzéki szövetséget! … Köszönjük, “Szél”lelbélelt Schiffer Emese!

3.) A hibát hibára halmozó Egyesült Ellenzék, melynek pártjai csak most, utólag döbbentek rá arra, hogy: a.) nem tudtak hiteles alternatívát kínálni a Pártállammal szemben; b.) üzeneteiket nem tudták eljuttatni a választók egy jelentős részéhez. Amint azt a Scheppele-tanulmány és az abban idézett EBESZ-jelentés is írja:

Minthogy a kormányszövetséges média őrjöngést rendezett a korrupciós vádakról, a baloldali szövetség támogatottsága a választásokat megelőző néhány hétben csökkent. A választási megfigyelők jelentése szerint végül „a kampány hangnemét a lényegi kérdésekről folytatott vita kárára állítólagos korrupciós ügyek uralták”. (…) A megfigyelők értékelése szerint „másfajta politikai hirdetések hiánya az országos kereskedelmi tévécsatornákon, a kormány jelentős mennyiségű hirdetéseivel kombinálva aláásta a vetélytársak akadálymentes és egyenlő hozzáférését a médiához, s ez (az EBESZ) normáival ellentétes”. Összességében úgy ítélték meg, hogy a kampány „egyenlőtlen pályán zajlott”.

Szerintem ezzel nem csak most,poszt tőzeg” kerültek tisztába a T. Ellenzék politikusai és kampány-ügyintézői. Ehhöz képest a világon semmit nem tettek hónapokon át annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kompenzálják eme média-ellenszelet. Elébb tétlenül várták, hogy a fidesznyikekkel alaposan kitömött bíróság végre engedélyezze az útszéli plakátok kihelyezését, majd hogy ez a verdikt megszületett (két héttel a voksolás előtt!) “kövér gázzal ráizgultak” a tacepaózásra … a rendelkezésükre álló egyébként sem sok pénz egy jelentős részét Simicska zsebébe tömködve! (Esküszöm, könnyesre röhögném magam – akárcsak simicskáék – ezen a jól fejlett idiotizmuson és motorikus gondolkodáson, ha nem lenne olyan szomorú ez az egész!)

Érdekes módon még csak eszükbe sem jutott, hogy esetleg teremthetnének valamiféle “Alternatív Nyilvánosságot” is! Mondjuk úgy, hogy azokat a tíz-százmilliókat, melyeket a “kétarcos” plakátjaikra költöttek (visszatuszkolva a lóvét Simicskán át Orbán zsebébe!), inkább egy-egy hetente, minden megyében (és lehetőleg településen) megjelenő, minden postaládába ingyé’ behajigált, 4-8 oldalas kampányújságokra fordították volna. Igen, pont úgy, ahogyan azt a Fidesz teszi immáron esztendők óta az ingyenes “önkormányzati” kiadványokkal, avagy ugyancsak ingyenes “információs” heti/havi periodikákkal (pl.: “Helyi Thema” vagy “Metropol“!). … Nem szégyen ám tanulni még az Ellenségtől sem! A Római Birodalmat ez tette naggyá! Ugyi? … Ámde, mint Einstein óta (is) tudjuk: “Két végtelen létezik a Világegyetemben …“, … no meg az innovációra képtelen, formális gondolkodás! … Köszönjük, “Ellenzéki Emese“!

No eddig tartott, az én “Scheppele-alapú” eszmefuttatásom. Nem bízom benne, hogy az érintettek bármelyike is tanulna ebből, lévén már többször leírtam: “Murphysta vagyok, nem optimista!“. … De azért, hátha!

… és ezt …

szendamondja!