Nőt akarok, de azonnal!

Nem, most nem F. Fellini híres filmjének fára kapaszkodó elmebetegjét idéztem. Hanem azt az Igényt és Lehetőséget, melyet a Maffiapárt teremtett meg önnön, immáron korlátozatlan idiotizmusa következtében. Sokadjára. … Persze ehhöz kéne egy nemelmebeteg Ellenzék is!

Számtalanszor leírtam már, hogy hány “magas labdát” kínált fel a “kormányzónak” titulált Tolvajpárt az állítólagos Ellenzékének. Számtalanszor leírtam már, hogy ezek csakis azér’ nem lettek “lecsapottak”, mert az úgynevezett Kontrákat is az Orbánpárt, tehát a Bűnözők fizetik (ergo: a tétlen/korrumpált “Ellenzék” nem más, mint tettestárs gyermekeink és unokáink, valamint azok leszármazottjai Jövendőének nettó és aljas indokból történő elpazarlásában, megsemmisítésében!).

Azt is leírtam már számtalanszor, hogy az orbáni hatalom tevékenysége soha, tehát egyetlen egyszer sem az Ország, avagy ha tetszik, hát a Nemzet érdekeinek érvényesítéséről szólt. Azt, hogy ez tény és való, minden olyan magyar honfitársam meg tudná állapítani, akiknek agyát/tudatát nem szennyezte tele A Propaganda. Az, amelyet részben egy “Ilyen Nevű Embert Nem Ismerek“, egy Kétes Egzisztencia, egy ránézvésre is elmealkalmatlan Pasas generál immáron esztendők óta. (Bármikor bele bámulva minden létező állami titkunkba. Azokba, melyekhez Nekünk, az Államot eltartóknak az ilyen alakok szerint közünk nem lehet!) …

… Ennek pediglen alapvető lényege: a “hitre” alapozott, azaz irracionális elméletekre, alpári indulatokra alapozva megosztani nem csak a társadalmat, de még a családokat is. Apa forduljon Fia ellen, Férj a Feleség ellen, bomoljanak meg Családok, régi barátságok. Illetve felejtsük csak el, hogy itt ki kinek az eltartottja, ki kinek is tartozik elszámolással, esetleg köszönettel.

Elképesztő az, amit ez az Ócska-Alpári Társaság művel(hetett) velünk és a Jövendőnkkel immáron bő évtizede. Ennek lényegét az előző bekezdésben már leírtam, de azért lennének itten néhány “toldalékaim” is. Mondjuk az, hogy …

  • a Manyup-pénzeket miért nem tekintette az ebben érintettek 90 százaléka a sajátjának, s miért gondolta úgy, hogy ezt is, meg a szintén maga által fizetett (központi) járandóságát is az Állam csak úgy, ukmukfuk megvonhatja?
  • a Tákolmány ellen miért nem köll tiltakoznia, holott az semmi másról nem szólt (és szól egyre inkább ma is), mint hogy csakis neki, az adófizető polgárnak van kötelezettsége az általa tartott Állammal szemben, míg fordítva ilyesmi nem létezik?
  • a Választási Törvény meghekkelésével a jelenlegi Banda gondoskodott arról, hogy a reá, egy erős kisebbségtől kapott szavazatok többet érjenek, mint azoké, akik már rohadtul unták a kizsebelésüket, a hülyéknek nézésüket?

Elképesztő az is, hogy ennek a “választásoknak” és “parlamentarizmusnak” nevezett színjátékban oly’ gyakorlottan, tehát alattvalói módon vettünk részt. Néhányunk még mai napig is hajlandó megsüvegelni azt a (tisztelet a kivételnek!) Senkiházit, aki mondjuk a távolmaradásunk okán lehetett országgyűlési képviselő, települési polgármester, netalán a helyi grémium egyik döntéshozója (érdemes a neten utána nézni, miféle alakok kaphattak erre felhatalmazást … így, vagy úgy, de tőlünk!). Pedig már akkor is tudtuk (amikor “ikszeltünk”, avagy otthon maradtunk), hogy ezektől annyi érdekképviseletet sem kaphatunk, mint tigristől a vegetárius-konferencián.

Jó, rendben! Benyeltük ezt is. Szokásunkhoz híven leszartuk saját magunk becsületét és leszármazottjaink sorsát. Mindezt pedig a Hatalmasok(nak véltek) segge kinyalásáért. Amiért meg cserébe (állítólag) egzisztenciális biztonságot, azaz garantált nyomort kapunk (ahogy szoktuk!).

Igaz, a Kiváltságosok most is, meg mindenkoron is bőven kenhették a szegények hájából kiolvasztott zsírt a tőlük elvett kenyérre. No de ez kit is érdekel? A Szegények közül? Senkit! Egy mai pedagógus kussolva húzza az igát, s arra számít, hogy valaha majd “csúcsfizetéssel” lehet “mestertanár” (tüntetés/sztrájk helyett írja a “portfóliót” – a Birkája!). Egy mai orvos legfeljebb az “okosfonján” csatlakozik egy Facebook-kezdeményezéshez, egyébként, meg azt lesi (ugyanezen), hogy hol lehetne kevesebb munkáért és jobb feltételek közepette minimum ötszörös fizetést húzni. Vagy azt, hogy mikor kerülhet már be végre abba “a feudalisztikus rendszerbe” (azaz maga is kaphat “jattot”), amelyet a jelenlegi “hálámtitkár” titulált a fentebbieken kívűl úgy, hogy “az utolsó szocialista csökevény“. … Mint ha nem pont ő és az egész szaros kormánya lenne az, avagy ehhöz kísértetiesen hasonló.

Számos disznósága és elvetemültsége vagyon ezen “Nemzeti Együttműködés“-nek hazudozott rendszernek. Annak, amelyik még “alaptörvényesen” is megtagadta a Köz Társaságát, meghatározva azt, hogy mi a “kötelessége” annak a bizonyos “polgárnak”, s ezért cserébe mindössze mire köll “törekednie” (semmi kötelezettségvállalás!) az általa fizetett/eltartott Államnak, amelyet ugyi annak Élcsapata vezet, melynek egyes tagjai “szülői támogatással” szereztek akár még hőre táguló ingatlanokat is. Különböző, kerti budi mellé épített luxus-stadionkoról, meg csoda módon felépült favakról, bizonyos polgármesterekről már nem is beszélve.

Nemzetünk/Társadalmunk egy aktív kisebbsége ezt készséggel volt hajlandó elhinni Nekik. Ezen csoportba (1,8-2 millió “választó”) kb. ugyanannyian tartoztak nők és férfiak, mint ahogyan azt a népesség összetétele prezentálja. Azaz úgy 52% a jányok rovására. Ebből pedig következik (következhetne), hogy a Maffiapárti szavazóknak ugyancsak a hölgyek képviselik a szűk többségét.

Nos utóbbiakat sikerült alaposan megsértenie ennek az agyalágyult és csakis pénz/hatalommániás Bandának (nem is először!). Akkor, amikor úgy és általában semmit nem tettek azért, hogy azonos melóért ugyanannyi fizut kapjanak a csajok. Akkor, amikor hímsovinisztákként alaposan leszarták őket. Osztán meg Zsírlaci nyomta beléjük a hervadt (egó)péniszét. Osztán meg, hogy egy komplett államapparátust indítottak be a hasonlóan hímsovén Nemzeti Ákos érdekeinek megvédelmezéséért. A mindenféle szempontból messze az “Úszószövetség” minden vezetője fölé emelkedő Hosszú Katinka pedig a jogos kritikájára azt kapja a Nemzet Gnómjától, hogy “Ússz!” (itt a link! – tessenek hozzá megfelelő kommenteket biggyeszteni, feltéve, ha hagyják!).

A Hímsovén Párt szerint tehát a nők le vannak szarva! Nem mások ők, mint “puncik köré épített szülőgépek“, akik mindössze arra alkalmasak, hogy hímnemű Uraik a kedvüket élhessék ki rajtuk/velük. Hogy utódokat pottyantsak ki a Nervilágra azér’, hogy az Apjok valakit csináltathasson a Trónörökösből. Az Öreg meg “valakinek” érezhösse magát … legalább így és ekkor!

És mindez a Hímsovén Párt női szavazói/tagjai szerint rendben vagyon? Tényleg? Tényleg csak ennyinek, férjeik/pasiaik lábtörlőjének, egy ilyen “eszmét” kritikátlanul kiszolgáló, szülő/szavazógépeknek tekintik önmagukat? Azt, hogy “önbecsülés”, hallották már valahol/valamikor? Nem? Értelmező Kéziszótár? Önbecsülés? … Valami hasonló?

Nem hiszem, hogy manapság a nők többsége ennyire birkatürelmű és rabszolga-hajlamú lenne! Szeretném hinni, hogy az úgynevezett “Jobboldal” feminim szavazói között is az önérzetesek vannak többségben. Ámde akkor jogos a kérdés: mijafaszér’ ikszelnek erre a tajtbunkó társaságra? Mijafaszér’ szolgálják ki ezeket a mocskos, kanszagú, a semmire büszke senkiket? … Pénzért? … Csakis? … Azt viszont úgy híjják, hogy “prostitúció“! … Ugye, jobbos Hölgyeim?

Ha én Kövérlászló/kovácsákos, avagy bármelyik fidesznyik fasz neje/élettársa lennék, hát már hetek óta kitagadtam vóna ezeket a kanmestereket a hitvesi/élettársi ágyból. Ha ennyire nincs (illetve csak ennyire van) szükségük a nőkre, akkor béranyákkal hordassák ki a kölkeiket, az ahhoz szükséges spermiumot meg verjék ki magukból a kedvencebbik kezükkel (alternatív megoldás: államilag fizetett titkár! … nő nem lehet, mert az “értéktelen”!). Háztartás vezetése, satöbbiek? Oldják meg! Hiszen ők az Orbánteremtés Csúcsai? Ugyi?

Ha én Ellenzék lennék, most jó alaposan teleordítanám nemzetünk leányai/asszonyai kagylófüleit azzal, amit a NER róluk állítani merészel(t). Osztán fognám magam és gyorsan, de nagyon gyorsan keresnék EGY NŐT! Egy olyan Hölgyet, aki úgy negyven-ötven közötti (akihez képest az ötven fölötti “fiatal demokraták” mind vénemberek!), van legalább két gyereke, kellő megfontoltsága, végzettsége és vitakészsége is. Akinek van annyi esze és svádája, hogy bármikor lealázza az ordítozó Viki Mouse-t (és felkészületlen, hasonlóan szocio- és pszichopata famulusait), de van annyi “anyai ösztöne”, hogy igyekezze megbékíteni a néhány pénzéhes, vidéki bunkó által ketté szaggatott társadalmat.

Nőt akarok, de azonnal! EGY NŐT! Aki Hiteles, Megbízható! Aki képes lesz átlábalni az általunk teremtett Mocsáron!

… és ezt …

szendamondja!


Sic transit .. minálunk is?

Alig két órával ezelőtt az egyik “kedvenc ismerősöm” az index.hu ma megjelent cikkére hívta fel a figyelmemet. Az írás a venezuelai, magát “baloldalinak” nevező, populista Chávez-rendszer vasárnapi megbuktatásáról, illetve annak okairól szól. Ismerősöm szerint: “Így múlik el majd az Orbanizmus is!” … Én nem vagyok ennyire optimista.

Az Index értékelése szerint a vasárnap óriási részvétellel (majd’ 75%!) lebonyolított választásokon az összetételére, politikai irányultságára nézvést meglehetősen heterogén Ellenzék azért győzhetett, mert Venezuela gazdaságilag lényegében összeomlott. Ez pedig egyenes következménye az országban tizenhat esztendeje dúló “chávizmusnak“.

Hugo Chávez 1999-ben, választások útján lett Venezuela elnöke. Mandátumát legelső sorban annak köszönhette, hogy (mint minden populista) azt mondta a Népnek, amit az hallani akart. Mik voltak ezek? Természetesen a mértéken felül megnövelt szociális juttatásokkal bevezetendő általános társadalmi jólét, a Venezuelát (egyébként tényleg) kiszipolyozó multicégek “megrendszabályozása”, valamint így és ennek általa a hatalmas természeti kincsből származó bevételek “társadalmiasítása”. A dél-amerikai ország ugyanis a térség első, világszinten pedig a tizenegyedik olajexportőre, azaz volt alapja a chávezi ígéreteknek.

Ámde egyetlen lábon állni csak addig lehet, amíg a föld meg nem rendül alattunk. Azaz pontosabban: amíg a kőolaj ára kellően magas, így a bevételből finanszírozható az egyébként agyament rendszer. Az a chávezi rendszer, amely idülten befektetőellenes volt, amelyik notóriusan államosított, mindenféle ellátást a “Központból” akart irányítani/meghatározni, a politikai ellenzéket pedig amolyan “nemzetellenesnek” kikiáltva kommunikációs karanténba, annak aktívabb tagjait pedig börtönbe zárta.

Chávez elnököt 2013-ban elvitte az ördög. Hiába kezeltette magát Fidel Castro egyik kubai, luxus-szanatóriumában (megjegyzem: a szigetállam híresen jó ebből a szempontból!), a carcinosis erősebbnek bizonyult nála. Posztjára egy erősen meghekkelt választásoknak köszönhetően, mindössze egyetlen százalékos “többséggel” korábbi alelnöke, Nicolás Manduro került. Az egykori buszsofőr azonban koránt sem rendelkezett azzal a népvezéri karizmával, mint elődje. Ráadásul a bezuhant olajár miatt az egész rendszer finanszírozhatatlanná vált, az eszement államosítások és központosítások okán a legalapvetőbb élelmiszerellátás is becsődölt. Ehhöz párosult még az ottani jegybank mereven chávezista magatartásából eredő folyamatos árfolyamzuhanás, no meg a három számjegyű infláció, az ordasra nőtt munkanélküliség és a szegénység is.

A vasárnapi választások eredménye így az lett, hogy a heterogén ellenzék most kétharmados többséget ért el. Ennek alapján pedig nem csak a chávezista tisztviselőket (pl.: az ottani tákolmánybíróság tagjait) tudják lapátra tenni, de magát a Buszsofőrt is, no meg a chávezista alkotmányt.

Kedves Barátom! Ugye Te is látod a párhuzamot?! – írta az Ismerős. Majd rögvest hozzá is tette: “Hát nem pont így és éppen ezért fog elmúlni majd az Orbán-rendszer is?!“.

Ösmérősöm szerint ugyanis idehaza pont ugyanaz a helyzet, mint Venezuelában. Van egy mértéktelenül populista, kizárólag a pillanatnyi érdekeit néző, s ennek érdekében bármit elkövetni hajlandó “kormány”. Ez akármit és akármikor hajlandó államosítani, majd azt rögvest “privatizálni” is, tehát a “csókos strómanok” kezébe adni. Ez akármikor kész feláldozni nem csak az ország tekintélyét, de még az uniós (schengeni?) státuszát is mondjuk azzal, hogy az erre kapható “zemberek” alantas ösztöneit felhorgasztva, azokat “gondolkodásmentes masszív szavazói táborrá téve”, tőlük – a “saját pénzünkből” sok-sok milliárdot felemésztő ócska, alpári propagandával – erre “felhatalmazást”, vagy legalább is “hivatkozási alapot” kapjon.

Ámde ennek “kártyavári mivolta” már most is látható! Az egész ország gazdasága olyan, mint egy gólya: “egyetlen lábon áll a mocsárban” és “az uniós támogatás békájára les” (lévén “nekünk még olajunk sincs, csak a külföldre és a bérrabszolgaságra alapított ‘iparunk’!”). Ha ez nincs, “mert mondjuk a ‘Béka’ megunta a dolgot”, akkor “a Gólya, azaz az egész ország” egyszerűen éhen pusztul. Nem lesz semmije! Sem a NER-nek, hogy “a hazugságait finanszírozza”, sem pedig “a nertársaknak, hogy ezeket elhiggyék”. Akkor pedig “következik az általános éhséglázadás”, majd ezzel párhuzamosan/ezt követően “a rendszer össznépi elsöprése, egy ‘Rendszerváltó Koalíció‘ hatalomra emelése”, amolyan “forradalmi alapon”.

*

Teljesen egyetértek az Ösmérőssel! Ez a rendszer, a NER, csakúgy, mint az összes eddigi, alapvetően diktatúrára, korrupcióra, néphülyítésre, elnyomásra, kizsigerelésre és bürokráciára alapozta magát. Az államigazgatási és -vezetési tehetség (meg az erre való akarat/törekvés) oly’ messze áll tőlük, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. Ilyesmi, egy ilyen “állam” SOHA ÉS SEHOL nem volt működőképes.

KIVÉVE az olyan félbalkáni, félázsiai, a hétköznapi korrupciókra bármikor összekacsintó, a hatalombirtokosok visszaéléseit pedig vállrándítással tudomásul vevő országokban, mint amilyen a mi passzív közreműködésünkkel (Schmitplagiilag aláírt) megszüntetett Köztársaságunkban! Az igaz ugyan, hogy ha az Unió tényleg és végkép megunja a társadalmilag alaposan támogatott Állammaffia lenyúlásait, s elzárja a pénzcsapot, akkor valóban megdöglik az egész ország. Orbán szemétkedései, a Putyin (pénzosztó?) kezére játszó, Merkelt és magát az EU-t aláásni kívánó törekvései ezt elkerülhetetlenné teszik. Ámde tartok tőle, hogy amikor bekövetkezik az, aminek elejét vehettük volna, még mindig lesz legalább 1,5 millió bőgő barom (“Maroknyi métely sziklik mint a porla …“, illetve tapsikolva/kezet is csókolva: “Viktor! Viktor!“) és minimum 4 milliónyi néma birka, akik még ezt is, a országnak felkínált újabb történelmi lehetőséget is veszni hagyják/hagyták. Akik persze rögvest meg tudják ezt magyarázni. Az egyik úgy, hogy “Na ugye!“, a másik meg úgy, hogy “Hát ahogy szoktuk!” … Előre vivő álláspont mindkettő. Ugye?! … Ráadásul évszázadok óta. Ugye?!

A venezuelai párhuzam azért sem/nem “stimmol”, mert ott egy olyan ellenzék fogott össze A Cél érdekében, amely ezen kívül semmiben nem ért egyet. Minálunk pedig még A Célban sem. Ott a Chávez-féle poulista diktatúra börtönbe dugta az ellenzéki politikusokat. Minálunk a Csúti Chávez egyszerűen lefizeti!

… és ezt …

szendamondja!


Tapolcai tanulságok

A “Baloldal” számára a tapolcai események tanulságai öléggé egyértelműek: a) párttag jelölttel képtelenség győzni; b) szocik kezébe kampányirányítást adni nem lehet. … Ennyi!

Mi a bajom a tapolcai választáson tegnap elhasalt Pad Ferenccel? Lényegében semmi. Előélete alapján rendes, becsületes embernek tűnik, aki normális körülmények között valószínűleg simán “hozta” volna a körzetet. Melyek lennének ezek a “normális körülmények? Végtelenül egyszerű: a) tisztességes választási törvények; b) általános elégedetlenség (tehát kormányváltó hangulat); c) felelősen mérlegelő választók (tehát “polgári mentalitás”); d) jól kiválasztott jelölt; e) kitűnően irányított, hatásos kampány, lelkes aktivisták támogatásával. Nos, itt a “b” pont kivételével egyik feltétel sem állt fenn.

Azt mindenki tudja, hogy idehaza a választási szabályokat mindenféle jelzőkkel illetni lehet, kivéve azzal, hogy “tisztességesek”, tehát minden induló számára egyenlő esélyeket biztosítóak, s a “népakaratot” híven tükrözőek lennének. (Csekély a kéj, hogy ez most pont a maffiapárti jelöltet “szívatta” meg.) Az is köztudomású, hogy létezik az általános elégedetlenség, tehát a kormányváltó hangulat is. Ámde nincsenek felelősen mérlegelni képes polgárok: itt az elsöprő többség (még maga az “értelmiség” jelentős hányada is) “zsigerből”, tehát indulati/érzelmi alapon voksol mindig valami “ellen” és nem “-ért”. Ezek nagy része pedig – a véleménykutatások szerint – hónapok/esztendők óta “kóborol” céltalanul, nem találván számára megfelelőt a “hivatásos” pártkínálatból azaz egy, a civil mozgalomból kialakuló hiteles Új Erőre vágyik. (A fasorban nincs ilyen még, de lehetne érte tenni netalán!)

Tulajdonképpen ezt “képezték le” a tegnapi, tapolcai eredmények is. Lehet “riasztónak” mondani a Nácik 35 százalékát és “érthetetlennek” a Maffiások 34-ét, valamint “megmosolyogtatónak” a Szocik 26 percentjét, de azért nézzünk már a számok mögé is! A részvétel mindössze 38 százalékos volt, így az összes jogosultra vetítve náciék 13,3, maffiáék 12,9, szociék pedig 9,88-at “kaszáltak”.

Ez pedig pontosan az, amit a véleménykutatók már régóta hangoztatnak: a három párt nagyjából egyenlő arányban osztozik az “aktívak” táborán, kiknek jó kétharmada jobbra “hajlik”. De azt is, hogy az országos átlagot (sorrendben 18, 21 és 14 százalék) tekintve mindegyikük alulteljesített. Avagy (és ez a valószínűbb) felülreprezentált, azaz választóik között sok a “szájhős”: a “kocsmajobbikos”, a “hazudós” és/vagy “kiábrándult” fideszes, az “úgysemfogunknyeri” szoci. Tehát ha valóban mindössze ennyi ezen “politikai” szervezetek mozgósítóképessége/támogatottsága akkor itten tényleg komoly bajban van … az ország és a társadalom!

Pad Ferenc tehát minden erénye ellenére alkalmatlan jelölt volt. Azért, mert párttag, mert szorosan kötődik a tényleg leszerepelt MSZP-hez. Kész Zoltán veszprémi, február 22.-én abszolvált “diadala” az, ami ezt híven bizonyítja. Nem köll semmi más az egymással egyébként szorosan összefonódó “jobboldal” két szervezetének legyőzéséhez, mint egy hiteles személyiség, akit a “frontvonalban” lelkes civil aktivisták támogatnak, a háttérből pedig az odakozmált hivatásos ellenzék. Ekkor, de csakis ekkor lehetséges az “Orbánváltás“, a “Vonátlanítás“!

Miért nem volt ez lehetséges? Mert az MSZP-ben, pontosabban a Vezetésben még mindig él a nagypártiság emléke. A beléjük ivódott “szoclovi reflex” szerint ugyanis, ha ők “engedtek” Veszprémben, akkor Tapolca már nekik “jár”. Ha az előbbi esetben ők nyelték le a “békát”, akkor most ugyanez a korábbi partnerek “kötelessége” (csak a DK tette meg nekik ezt a “szívességet”!). No nem azért, mert ezt tényleg így van, s mert Pad Ferenccel a körzet abszolút nyerő lett volna. Tisztában voltak azzal ők, hogy ez nem igaz! Hanem azért, hogy ezzel helyreálljon a Pártvezetés “tekintélye”, kompenzálva legyék a “Pártimázs”, a “Politikai Egó” korábbi “sérülése”. Meg is kötötték hát az “Alkut”, no meg a pártebet a pártkaróhoz, s osztán nekiláttak “kampányolni”. … Siralmasan!

A tapolcai körzet három nagyobb és rengeteg kistelepülésből áll. Ráadásul inkább “jobbra húz” az egész. A Maffiapártot a plébánosok, a Nácikat pedig a helyi, véres szájjal cigányozó/zsidózó/komcsizó “kocsmaaktivisták” segítik. Ha itt egy “balos” nyerni akar, bizony fel köll vennie a kampánybakancsot és körbetalpalni az összes települést. Egy olyan Jelöltnek, aki nem kötődik egyik lejáratódott szervezethez sem, ráadásul elmondja az Igazságot is.

Az Igazságot arról, hogy ez a “Fidesz” nevezetű Izé csupa közpénzen alaposan megtollasodott, s immáron egymással is marakodó gerinctelen, amorilás alakok társasága. Ezeket meg az ország egyetlen nyilvántartásában sem szereplő, hivatalos jövedelmet sehonnan nem szerző, ámde a “fényevés” ellenére giccses Gucci-táskát cipelő “tanácsadók” veszik körül. No meg olyan “üzletemberek”, akik adómentes kaszinókoncessziókat, pályáztatás nélküli állami földeket kapnak, a Felügyelet orra előtt (és beleegyezésével!) simlis pilótajátékot űző cégeikben közpénzek “parkolnak” törvénytelenül, s ha bedől ez az egész, akkor azt a vétlenekkel fizettetik ki (mint mindig!). A “kormányfő” pedig berni nagykövetté nevezi ki a személyes bankárját/brókerét, kinek legfontosabb feladata, hogy felügyelje a “miniszterelnök” Svájcban bejegyzett “energiakereskedő” cégét, mely azért tud immáron esztendők óta 50-100 milliárdos tiszta profitot “termelni”, mert a magyar (maffia)állam ehhöz minden “segítséget” megad neki!

Az Igazságot arról, hogy ez a “Jobbik” nevezetű Izé eredetileg csupán e Maffia szatellitszervezeteként indult, de most, hogy hiénaként megérezte azt a bizonyos “szagot”, igyekszik annyi előnyt biztosítani magának, hogy a következő “választásokon” (2018) a Nagyfőnök, Don Vittorio (esetleg utóda: Don Dzsoni) már kénytelen legyen minimum egyenlő részesedésű üzlettársat csinálni belőle, beosztottjai pedig kellő méretű “piacot” kaphassanak  (“üzlet”=”közpénzlenyúlás”). Arról, hogy ezt az “alakulatot” is kétes egzisztenciák, alpári alakok hemzsegik körül (belül). Akiket (legalább) egy külföldi kormány finanszíroz annak érdekében, hogy az ország érdekei ellen tegyenek meg minél többet (akárcsak az “Anyapárt”). Mindezt pedig a “nemzeti elkötelezettség” molyszagú gúnyájába, a “cukiság” bűzzáró díszcsomagolásába bújtatva.

Az Igazságot arról, hogy az ő megválasztásával ugyan ez a Bűnbanda nem fog eltakarodni az ország vezetéséből, de kapnak egy komoly figyelmeztetést, miszerint ebből már mindenkinek elege van. Akkor pedig talán végre mélyebbre hatol bennük a Veszélyérzet. Akkor talán nem lesznek ennyire pofátlanok, Akkor talán kicsit visszább veszik a nyomulásukat, ahogyan azt tették például a “Net-adó” esetében is. Akkor talán egy kicsit jobban élhető lesz ez az ország. Akkor talán később kisebb romhalom alól köll majd kimásznunk.

De nem ezt tették! Ehelyett kiálltak egy-egy nagyobb település főterére, s onnan az aktuális pártpotentát elkurjantotta magát: “Mindenki szavazzon ránk, mert mi vagyunk a Demokratikus Zellenzék!“. Hátha meghallják a kistelepüléseken is, s osztán ennek hatására rájuk húzzák az ottaniak is az “ikszeket”. … Nos, nem hallották meg: az aprófalvakat elvitték a Nácik, meg a Maffiások. Még a “fellegvárnak” számító Ajkán sem, ahol ugyan “elsöprő” volt a szocigyőzelem, de szűk 30 százalékos részvétellel! … Ennek ellenére ezzel dicsekednek, mert csak ezzel lehet(?).

Köszönjük meg szépen ezt az egészet a Magyar Szocialista Pártnak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Újabb látlelet

Ezt az írást pedig a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” még tegnap. Lévén szintén találó látlelet O. (Nulladik) Viktor pápáról, “egyháza” felső- és alsópapságáról, elvakult híveiről, úgy gondoltam, hogy vasárnapi olvasmányként felajánlom kedves Köztársaimnak.

Lévai Júlia:

A miniszterelnök nem a bolhákra gondolt

A kamionos felszedett egy nőt, akitől nemcsak csókokat kapott, hanem egy bizonyosfajta bogarat is, mely egyáltalán nem magas, hanem inkább lapos egy kicsit. A kamionos bemegy a patikába gyógyszerért, a patikus nem érti pontosan, hogy miről van szó, ezért bolhaport ajánl, de a kamionos csak rázza a fejét. – Nicht ugribugri, hanem langsam spazieren!”

Ez áll Moldova György A pénz szaga című, kamionosokról szóló könyvében, egy anekdotikus történet feldolgozásaként. És mivel a sztorit az író több alkalommal is elmondta, néhány rádiókabaréban, a „nicht ugribugri” mindenki fülébe belemászott. Elszakadva egyúttal attól az eredeti logikától, amely az „ugrifüles” mintájára egy jellemző tulajdonságával jelölte meg a tárgyat. Inkább egy felszólítás jelentésével kezdett keringeni, a „nicht” szócskát olykor fel is cserélve, az erőteljesebb „nix”-re. Azon pedig aztán igazán nincs mit csodálkozni, hogy az önmagát kizárólag parancsolói helyzetben elképzelni képes miniszterelnök is ebben az értelemben használta Tapolcán, amikor ezt mondta:

„Nix ugribugri, végigcsináljuk az elkövetkezendő három évet”.

Első hallásra sokan gondolhatták azt is, hogy ez inkább önmaga híveinek szólhat, a „ne türelmetlenkedjetek, ti sem” értelmében. Ám ha továbblépünk a szövegében, inkább úgy kell ezt értelmeznünk, mint egy, ellenzéknek címzett üzenetet: „Ti csak ne ugráljatok, mert mi képviseljük az erkölcsi Jót, ti pedig a Rosszat. És mi ennek a képviseletét végig fogjuk vinni.”

Ezt pedig azzal tette (nem először) egyértelművé, hogy egy következő mondatában azt állította: a Fidesz tapolcai győzelme becsületbeli kérdés.

Vagyis sokadszorra, itt is megerősítette (ó, Istenem, hogy ez már mennyire unalmas!): számára a választások nem politikai, hanem erkölcsi események. Ezeken igazából semmi szerepük a helyi erőviszonyoknak, az indulók gazdasági-kulturális-intézményi és egyéb, stratégiai elképzeléseinek, a rájuk szavazók meggyőződéseinek, szimpátiáinak, sőt, a véletleneknek sem, mert egy választásnak soha nem a város ügyeinek menedzselése a tétje. A tét mindig az, hogy az Egyetlen Igazi Vezető pártja képes-e győzelemre vinni az erkölcsi Jót, amelyet nyilvánvalóan kizárólag ő képvisel. És amelyet most az egyeduralomként értelmezett győzelmével kell megerősítenie, értelemszerűen az erkölcsi Rosszal azonos „ellenségeivel” szemben.

Nem is igen érteni, hogy egy ilyen, morálisan végtelenül elhivatott ember miért nem egyházat alapít inkább, és miért egy olyan macerás terepen küszködik folyvást, mint amilyen egy többpártrendszerű pálya. Hiszen azt az eszmét, amely szerint a világ minden létező jelenségét szigorúan csak a morál Jó-Rossz dimenziójába szabad belegyömöszölni, azt állítva, hogy létezik egyetlen, mindent meghatározó és örök erkölcsi abszolútum, inkább a templomokban szokták hirdetni. (Igaz, ott sem feltétlenül így, de ez egy másik kérdés.)

Persze ha ránézünk az érte rajongókra, értjük, hogy mitől is érdemes a miniszterelnöknek inkább ennél maradnia. Ugyan hol szerveződne meg a számára egy olyan, minden korosztályt magába foglaló tömeg, amely nem a hit csúcsán álló, legfőbb instanciában hisz (nevezzük nevén: az Istenben), hanem magában a templomalapítóban?! Akiből aztán az egyetlen, lehetséges hit és világértelmezés egyetlen, hiteles képviselőjeként épít bálványt?

Ismerjük el: ilyet máshol nemigen szerveznek alá ilyen egyszerűen. Nyílt tereken és bármely városunkban, bármely, közéleti esemény apropójából. És főként: közpénzekből. Sehol másutt nem erősíthetné meg őt például az a belső dúltságtól vezérelt, fiatal nő, aki úgy tépte ki a választási gyűlésnél tüntető kezéből a táblát, mintha ezzel a gesztusával egy mindenek felett álló, magasabbrendű és megkérdőjelezhetetlen Törvényt érvényesített volna. Az Abszolútumot, magát. Ilyet ma már egy templomban, egyéb imahelyen nem lehetséges megcsinálni.

orbanazistenMajd hülye is lenne egy hatalomba került politikai vezető lemondani az ilyen és ehhez hasonló erődemonstrációk lehetőségéről.

Nem is mond le, hanem nagyon tudatosan épít a vallásosság és a politika összemosására. Odamegy, személyesen, fölkapaszkodik valami pulpitusra, és arról aztán úgy szónokol a tömegnek, hogy azok mindjárt el is hiszik: máris az övék az erkölcsi fölény. Hiszen ez az ember bármikor képes legyőzni a morális ellenségeiket! Akik ugyan nem mások, mint a saját szomszédaik, akikkel közös terük nekik ez a város, de most nem ez számít, hanem az, hogy itt most ők az „igaziak”. Ők az a massza, amely abban a hitben ringathatja magát, hogy a világban elképzelhető legnagyobb hatalom, az isteni erő letéteményese lehet. Szemben azokkal a véglényekkel, ott a túlparton, akik képtelenek meglátni ennek az álláspontnak a morális fensőbbségét. És akik csak a kerékkötői annak, hogy végre maradéktalanul érvényesüljön az egyhitrendszer. Hát majd ők megmutatják nekik, hogy azok nem ugrálhatnak, mintha – ugyan már, még hogy valami „bolhák”! Dehogy! Mintha itt valami többpártrendszer lenne! Na az nincs itt, megértettétek?! Arra vonatkozik a „nix ugribugri”, és nem holmi kamionos anekdotára.

Az ilyen, prózai dolgok maradjanak csak meg a „hitetleneknek”. A hívők kitartóak és hűségesek, és nincs az a leleplező tábla, felirat, újságcikk, alkalomadtán néhány, mégiscsak megszülető bírósági végzés, amely képes lenne eltántorítani őket ettől a hűségüktől. Akárhányszor ilyesmivel jönnek elő, bármely más oldalról, ők mindig feldúltan oda fognak rohanni, és ki fogják tépni az ilyeneket, bármelyik kézből.

Mindazonáltal azt a feliratot mégsem ártana időnként mégis elolvasniuk, amelyen ez áll:

Isten útjai kifürkészhetetlenek”.

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy “posztveszprém”-post

Se szeri, se száma” mostanság azoknak az “elemzéseknek”, melyek Kész Zoltán veszprémi győzelmét igyekeznek megmagyarázni. Például azt, hogy “ki győzött?”, illetve “ki veszített?”. Kinek/kiknek volt ez “dicsőség” és kinek/kiknek “kudarc”? … Pedig a “válasz” roppant egyszerű.

Egy bolond százat csinál! – álltja a mondás és igaza van (már megint). Előző posztomban (linket lásd az oldal tetején jobbra fent!) igyekeztem elkerülni a vasárnap Veszprémben tartott időközi, országgyűlési választás eredményének “elemezését” – ezt a csatolt “szavazásban” rábíztam Kedves Olvasóimra. Nem azért tettem ezt, mert nekem nincs véleményem, hanem azért, mert úgy éreztem: bármit írnék le, azt később az Idő (melynek “végtelensége” koránt sem annyira “bizonyított”, mint az Emberi Ostobaságé!) alaposan rám cáfol majd. Csupán “sejttettem” az álláspontomat, amit osztán a “szavazás” vissza is igazolt: az elsöprő többség szerint Veszprémben az “elégedetlenség” győzött, illetve a Maffiapárt veszített.

Ámde most, hogy sorjáznak, egymás seggébe érnek az okosabbnál okosabb “analízisek” (ez talán a legjobb közülük!). Ámde most, hogy a magukat “viktornak” tekintő baloldali pártok nem győznek hálelújázni, önfényezni. Ámde most, hogy a Maffiapárt nem győzi az egészet bagatellizálni (a 80 milliárdnyi közpénzzel kitömött pártszolgálati televízió hírműsorában tegnap csupán a 17. hír volt az ordasul nagy Bukás! – erről meg itt egy kitűnő video-meme!), nem tudtam megállni, hogy be ne álljak a “sorba”. … Mert véleményem az van. … De nagyon!

Ki győzött, kik győztek? Ez egyértelmű! Nem más, mint az “Elégedetlenség”, avagy ha tetszik, a “Csömör”. Az a levegő után kapkodás, melyet a Fuldokló csinál, ha húzza le az örvény. Minálunk ez nem más, mint a pártpropaganda. A mindenoldali “valóságtorzítás”. Az általános hazudozás, melytől öklendezünk és fuldoklunk már esztendők óta. Meg úgy általában és főleg az a … “valami”, amit idehaza “politikumnak”, vagy “közéletnek” szokás híni!

Veszített a Maffia? Igen, lényegében ez történt. Azért, mert ahogyan az előző posztomban linkelt adatok is mutatták, majdnem pont annyian maradtak otthon, tartották távol magukat az “urnáktól”, mint amennyi a tavaly áprilisi és a most vasárnapi voksoláson résztvevők közötti létszámkülönbség. Tették ezt pedig (valószínűleg) azért, mert az, amit a regnáló “kormány” képvisel, az egyszerűen vállalhatatlan, támogathatatlan, szerethetetlen. Mára egyszerűen “vérciki” lett “Ezek” mellett kiállni olyanoknak, akiknek még valamennyire ép az erkölcsi érzéke (a “maradékról” ne beszéljünk, normális embernél az ilyenek még a “térképen” sincsenek rajta!).

Mert már párt (Fidesz-Mizé) sem létezik. Csak annak ilyen-olyan tótumfaktumai (az egyik “kisizét” a minap csípték nyakon a rendőrök némi kergetőzés után a Keleti pályaudvaron mert hamis euróbankjegyeket próbált “elsütni”). Meg az erkölcstelen, közpénzeltartott, félbites biodroidok. Azaz a Frakció, amelynek tagjai minden lószart megszavaznak, amit csak eléjük tesznek (néha még enélkül is!). S bár tudják, hogy kárt okoznak, azaz ők tulajdonképpen “kártevők” (ha tetszik: élősködők), de a szaros kis egzisztenciájukat féltve ez nem érdekli őket. Nem is beszélve a “Kormányról”, ami már csakis “Suttyó, hataloméhes, harácsoló, erkölcsi gátlásoktól mentes, szakmailag és emberileg silány ‘politikusokból’” áll (idézet a fentebb linkelt, legjobbnak tekintett elemzésből!). Ahol már csakis a “hűség”, no meg főleg a lenyúlható (köz)pénz számít. Ahol már csakis amorális alakok juthatnak vezéri kegy alapján feljebb a ranglétrán … és lejjebb a morális pöcegödörben. Ezt támogatni, mellette szavazni tényleg lehetetlen. Tehát igaz a megállapítás: lényegében a kormány veszített Veszprémben!

Győzött az “Ellenzék”? Ugyan melyik? Netalán az (Jobbik), melynek jelöltje kevesebbet kapott százalékosan, mint tavaly tavasszal? Amelyik nem “elégeli”, hanem egyenesen kevesli a qrmány elképesztően hidegszívű és szűkmarkú szociálpolitikáját? A szörnyszülött oktatási elképzeléseit? Igaz, hogy most úgy csinál, mintha ehhöz “neki” semmi köze nem lenne, ámde ha valaki veszi magának a fáradtságot és összehasonlítja a 2010-es választási “programjukat” mindazzal, amit eddig a Maffiakormány és a Maffiakétharmad megvalósított, ugyancsak “érdekes”, de legfőképpen tanulságos megállapításokra juthat. Netalán a “Senkivel-össze-nem-fogok” (kivéve időnként a Jobbikkal, meg néha-néha a Fidesszel, utóbbival csakis “fű alatt”) Lömpikék? Akik szintén “alulmúlták” tavalyi önmagukat, a “Társelnök” meg abban a veszprémi kajáldába tért be stábostul és “véletlenül”, mely a Maffiapárt helyi főhadiszállása?

Netalán az MSZP? Amelyik a saját bűzlő mocskát tologatja át egyik sarokból a másikba? Söpri alá egyik szőnyeg alól a másik alá? Közben pedig a “megújulunk” és a “majd most/hamarosan” szövegével akarja “leparfűmözni” a penetráns szagot? Hallottam már tőlük egy-két gusztustalan nyilatkozatot, de az, amit Tóbi ejtett ki az orra alatt hordott ánuszrózsáján, miszerint a “veszprémi győzelem” csakis az ő pártja “szervezettsége” okán következhetett be! … Hát most mit is írjak le úgy, hogy azt elbírja az általános közízlés?

Netalán az “egyéb” Ellenzék? Annyiban tényleg tisztességesek voltak, hogy (ellentétben a szocikkal) még utólag sem próbáltak “rátelepedni” a veszprémi sikerre. Ámde ezeket a pártokat sem lehet Valódi Rezisztenciának tekinteni! Hiszen ott ücsörögnek az “Országgyűlés” nevű bábszínházban. Felveszik a “tiszteletdíjnak” nevezett, ámde a Maffiózó által kiutalt “kegydíjukat”. Bár ha pontosabb akarok lenni, akkor tekintettel a “bábszínházra” inkább a “haknipénz” megjelölését alkalmaznám! Ha lenne igazi elszántságuk, tehát “vér a pucájukban”, akkor be sem tennék a lábukat a parlamentbe, fel sem vennék a “Harminc Ezüstöt”. De bejárnak, felveszik, sőt, még fel is esküdtek arra, amire soha nem lett volna szabad (“Tákolmány”)!

A veszprémi győzelem tehát kizárólag Kész Zoltánnak, meg az őt önzetlenül támogató aktivistáinak volt köszönhető. No meg a “tömbben szavazó” dühös “balogoknak”, akik végre kaptak egy elfogadható Jelöltet. No meg a “tömbben” otthon maradó exfideszeseknek, akiknek ugyan a belük fordul már ki az Orbánlázárrogánésatöbbi bandától, de a “túloldalon” még mindig nem lát vállalható alternatívát.

Ergo igaza van Vágó Gábornak, a tavalyig lömpikés országgyűlési képviselőnek. Szerinte csakis a “civilek” lehetnek azok, akikből majd kifejlődnek azok az új mozgalmak (tudom, hogy ez most nem divatos, de “pártok”), melyek majd képesek lesznek betölteni a “Szalvátor” szerepét lerohasztott, elbutított, mocsárba süllyesztett Hazánkban.

Tapolcán, a következő “időközin” az Ellenzék közös jelöltje egy virtigli szoci. Nem jósolok neki nagy jövőt.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kész! Kész?

Várakozáson felüli, “könnyednek” is tekinthető győzelmet aratott tegnap Kész Zoltán, baloldali pártok által támogatott független jelölt a veszprémi, időközi országgyűlési választásokon. “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!” – ünnepelnek most sokan. De valóban így van-e?

Az eleddig “Szerencse Fiának” számító Orbánt mostanság az ág is húzza. Nem elég, hogy az úgynevezett “külpolitikájában” hibát hibára halmoz (Merkel elküldte a sunyiba, Putyin nyilvánosan demonstrálta, hogy Viktor Győzövics nem más, mint az ő lábtörlője, Eva Kopacz, a lengyel miniszterelnök asszony a lenyálazott kezével hozzá vágta a virágcsokrot, az eddig Legfőbb Imádónak számító Kaczinsky pedig “bemutatott” neki). Nem elég, hogy a kasszafeltöltő nagy igyekezetben egyre blődebb adónemeket találtat ki. Nem elég, hogy nyakra-főre derülnek ki a minimum gyanús meggazdagodások. Nem elég, hogy eddigi Barátja, A Párt “legokosabb” embere szanzsén legecizi, de már hónapok óta meredeken zuhan a Maffia népszerűsége.

Kopik az imázs, a nimbusszal együtt foszladozik a szavazóbázis, nincsenek “sikerek”: ősz óta mindössze egy nyamvadt helyi mandátumot sikerült megszerezni (tegnap Szatymazon). Ami “van”, az pedig a pökhendi, de kínosan átlátszó magyarázkodás, a nem megfelelő pozíciókba rakott alkalmatlan emberek “ötletelős” ostobaságai (pl.: vasárnapi zárva tartás). No meg az immáron kényszeressé vált zsarolás, korrupció, lopás (lásd még: “Folytatjuk!“).

Ilyen körülmények között a fuldoklónak szánt “oxigénsegéllyel” ért volna fel az, ha a Maffiának sikerül megőriznie a Navracsicska által “szabadon hagyott” veszprémi mandátumot egy meglehetősen tökölődve kiválasztott és nem túl “vonzó” jelölt segítségével (aki egyébként azt se tudta, mit csináljon azon kívül, hogy hallgat, mint a csuka, hiszen nem is volt miről beszélnie!). Nem is szólva arról, hogy ha ez sikerül, “házon belül” marad a minden disznóság szentesítésére alkalmas Kétharmad, azaz a mindenféle alkukényszer alóli mentesség öt esztendeje megszokott kéjes érzése.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Veszprémben tegnap lezajlott, időközi országgyűlési választásra bevetettek apait-anyait. Bár Orbán igyekezett bagatellizálni a “Dunántúli Tétet” (“Ebben a ciklusban már nem tudok olyan törvénytervezetről, melyhez szükségünk lenne a kétharmadra.“), ennek ellent mondott az, hogy elébb 800 milliót találtak nagyhirtelenjében a “sifonérban”, osztán beígértek még 4 milliárdot. No meg az, hogy Pintér “belügyminiszter” a helyi kampánylátogatása során elszólta magát (szerinte a BM “normális” működéséhez szükség van a parlamenti kétharmadra), mások meg azt “érzékeltették” az egyébként “hagyományosan jobbosnak” számító körzet voksolóival, hogy “mindenki jobban jár”, ha a veszprémi mandátumot egy kormánypárti nyeri el.

De nem csak a “nagyágyúk“, hanem az ifjú “aktivisták” is megjelentek a Királynék Városában. Ők azok, akik megalapozott “híresztelések” szerint óránként egy ezresért végeztek “közvéleménykutatást”, névvel címmel gondosan feljegyezve, hogy ki is a fideszes és ki nem. A választás napján még Mentoruk és Főnökük, Kubatov nertárs is feltűnt a “tetthelyen”. Ő azonban nem kommunikatívnak hanem konfrontatívnak bizonyult: amikor a Népszabadság munkatársai felfedezték őt, s interjút kértek tőle, rendőröket hívott rájuk, akik a “választási rend biztosítása” érdekében “kötelességtudóan” igazoltatták is a magukról megfeledkezett firkászokat (ebben személyesen vett részt Veszprém rendőrkapitánya!). Nem is beszélve arról, hogy az egyik szavazókör fidesznyik számlálóbiztosa a hivatalos névjegyzék alapján egy “magánlajstromon” pipálgatta ki a megjelenteket mindaddig, amíg a többiek le nem tiltották róla (ekkor nem jelent meg egyetlen rendőr sem, hogy “biztosítsa a választási rendet”).

Ehhöz képest mégis győzött a baloldali támogatottságú, de független (egykori fideszes!) Kész Zoltán. Ráadásul meggyőző fölénnyel (43%) és az “időközieknél” megszokott részvételt jóval meghaladó “látogatottság” (44%) mellett. Ő nem csak a “polgárosult” Veszprémben volt “győző”, de kiegyenlített küzdelmet folytatott a Maffiával és a Neonácikkal a “mindenképpen jobbosnak” elkönyvelt, “falusias” választókörökben is. Ráadásul összességében alaposan “rávert” mindenkire. Hogy miért? Nézzük csak!

Az egyik “oldal” most csak a vállát vonogatja, s mindössze annyit mond: Veszprém azt bizonyította, hogy “nem ülhetünk a babérjainkon“. A másik “oldal” viszont diadalittasan közli: “Győztünk! A kétharmadnak annyi! Kész!“. Ami pedig a legfurcsább, hogy lényegében mindkettőjüknek igazuk van!

A választás adatai ugyanis azt mutatják, hogy tényleg “dögleni” kezdett a Maffia. Sokkal rosszabbul áll, mint azt az országos felmérések mutatják. Nem csak a közismert mozgósítóképességével van már komoly baj, hanem az általános hangulattal, no meg a még 2012-ben “testre szabott” választási törvénnyel is. Utóbbi például most kifejezetten kontraproduktívnak bizonyult. Ha maradt volna a “régi”, most érvénytelen lenne az első forduló, s lenne egy második. Márpedig arra már bizonnyal össze lehetett volna kubatovolni annyi (Veszprémen kívüli) szavazót, hogy a tavaly áprilisihoz képest alig valamivel többen lévő, de rendkívül dühös és tömbben “fellépő” baloldaliakat le lehessen “nyomni”. Mivel ez a lehetőség már nem állt fenn, maradt az “osztozkodás”.

Veszprémben kiderült ugyanis, hogy a két “jobboldali” párt (Fidesz, Jobbik) hívei ugyan együtt többen lennének, mint a baloldaliak, de immáron egymás ellen dolgoznak. Holott a Jobbik eredetileg pont arra lett “kitalálva”, hogy a NER-be csatornázza a “radinacikat”. Ámde ez nem pont úgy sikerült, ahogy a “Giccsitáskás” elgondolta, hanem “túl jól”. Kitenyésztették a “sajátoldali ellenzéküket”, kihúzták a dugót a palackból és most nem tudják visszagyömöszölni. Mert a Jobbik néhány esztendeje “ráébredt” a saját erejére (alpári indulatok Fideszhez hasonló gerjesztése), s azóta nem csak “Jupiternek” képzeli magát a Dülledtszemű, de már Viktort is csak (a “saját gyermekeit” egyébként tényleg felfaló) “Saturnusnak“, a letűnő kor főistenének látja. Kit le akar győzni. Kinek helyét hamarost elfoglalhatná. “Saturnus” meg úgy segíti ebben “Jupitert”, hogy pánikjában és egyelőre még birtokolt hatalmával végrehajtja utóbbi szinte minden létező “Olymposi Programját“, kezdve a munkanélküliek rabszolgásításával, folytatva a szegregált oktatás bevezetésével, befejezve(?) a russzofil/xenofób dumák mérgező magjainak elhintésével!

Oka van “ünnepelni” most a Baloldalnak, de csak annyira mint a Jobboldalnak. Utóbbiak önmagukat győzték le, előbbiek pedig abban segítették “őket”, hogy végre nem csináltak semmit! A veszprémi mandátum ugyanis egyedül és kizárólag Kész Zoltán érdeme. Ő volt az, aki nem volt rest “terepen” lenni, hajlandó volt “leereszkedni” a Választóhoz, s ebben elkötelezett és önzetlen aktivisták segítették. Továbbá ő volt az, aki nem engedte, hogy a Hivatásos Ellenzék “személyiségek” és pártlogók formájában rátelepedjen. Tette a maga dolgát, köszönte szépen a segítséget, de egyébre nem tartott igényt, mert tudta: maga alatt vágná a fát. Hát nem is “vágta”, sőt, “növesztette” minden létező és szokásos karaktergyilkolászás és hatósági/bírósági “ellenszélben”. Példája azt bizonyítja, hogy ha ténylegesen lett volna nyerési szándék a tavaly áprilisi “Kormányváltókban“, akkor a célt simán elérhették vóna! De nem volt, inkább belemerültek az “én vagyok a hitelesebb/nagyobb” ostoba “fütyimutogató” játékába … talán nem véletlenül!

“Annyi” a Kétharmadnak? Igen is, meg nem is. Hiszen tényleg kevés olyan törvény van, amelyik az összes “képviselő” kétharmadával szavazható csak meg. Többségük ugyanis csak a “jelenlévők” minősített többségét követeli meg, azt meg ugyi nem nehéz elintézni, hogy az “ellenzék” egyes parlamenterei “véletlenül” pont akkor legyenek mondjuk “betegek”, amikor azt a vezéri igény megkívánja. Továbbá simán elképzelhető, hogy néhány jobbikos az elkövetkezendő hónapokban “rá fog döbbenni”, hogy pártja (jé!) bizony rasszista, amit meg ugyi ők “a továbbiakban nem vállalhatnak”. Mindez csak pénz, ígéret, tehát “meggyőzés” kérdése. Ahogyan az is, hogy egyik-másik ellenzékinek (mondjuk éppen pont Kész Zoltánnak) véletlenül “leeseik a létra az autója tetejéről” és ugyancsak véletlenül arra jár majd egy “kettős állampolgár” … avagy a mostani “kampány” szerint inkább egy “koszovói muzulmán megélhetési bevándorló”.

Nem lennék a tapolcai, ugyancsak időközi választás baloldali jelöltje. Immáron életveszélyes a dolog!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


És így tovább …

Magyarországon bárki lehet rasszista. Kellő mennyiségű cigányozásért cserébe nem börtön jár, hanem mandátum. Magyarországon bárki lehet xenofób. Kormányunk legújabb kampánya szerint ez már “hazaffyas” kötelesség. És így tovább …

Normális országban örülnek az olyan menekülteknek, bevándorlóknak, akik a honi körülményeikhez képest sokkal emberhez méltóbb létezés reményében lépik át a határt. Cserébe a befogadásért hajlandóak betartani a törvényeket, bármiféle munkát elvállalnak, azt szorgalmasan el is végzik és tisztességgel adót fizetnek. Normális országban nem nevezi őket az állam felkent tisztviselője “megélhetési menekülteknek”, holott bizonyos szempontból és kellő logika-, valamint szófacsarással akár még igaznak is lehetne tekinteni e titulust. Hiszen ezek az emberek valóban a “megélhetés”, a puszta létfenntartás miatt vállalták, hogy odahagyják hazájukat.

Magyarországon nem ez a helyzet. Hozzánk a menekültek 99 százaléka azért érkezik, hogy a “státus” megkapása után az első adandó alkalommal tovább álljanak egy “normális országba”. Teszik mindezt azért, mert ők (ellentétben a kormánypropagandába beleájult “narancsosokkal” – “Magyarország jobban teljesít!” és a többi!) tisztában vannak azzal, hogy itt se munka, se megélhetés nincsen. Ha kapnának is valahol egy állást, a fizetésükből még a minimális létszükségeleteiket sem tudnák fedezni. Hetvenezer körüli jövedelmük minimum felét egy rozzant lakás használatáért, úgy 15 ezret a rezsicsökkentett közüzemi díjakért köllene kifizetniük. A fennmaradó kb. 20 ezerből pedig “megoldhatják” az élelmezésüket, ruházkodásukat (az esetleges útiköltségekről ne is beszéljünk!). Ezen kívül talán azt is tudják, higy minálunk hétköznapi alapkövetelmény a törvények be nem tartása, az adócsalás – ezt csinálja itten mindenki, “kicsitől” a “nagyig”.

Normális országban a menekülteket, a bevándorlókat emberként “kezelik”. Tisztességes körülmények között szállásolják el, gondoskodnak alapvető létszükségleteikről, szabadságukban nem korlátozzák. Ügyüket körültekintően, gyorsan, az emberi méltóság szem előtt tartásával, a reájuk vonatkozó nemzetközi egyezmények (és az ezekkel összhangban álló nemzeti törvények) figyelembe vételével, betartásával intézik. Ha bármiféle atrocitás éri őket, nem csak az állam, hanem a társadalom nagy többségét képviselő tisztességes polgárok is megvédik őket. Az ügyet kivizsgálják, a vétkeseket felelősségre vonják.

Magyarországon nem ez a helyzet. Minálunk a menekülteket, amint átlépik a (“zöld”)határt, rögvest letartóztatják. A “pechesebbek” börtönbe kerülnek, ahol bűnözőkként kezelik őket. A “szerencsésebbeket” egy “menekült tábornak” nevezett ócska, lerobbant és túlzsúfolt, egykori laktanyákba tuszkolják be. Magas, szögesdróttal “ékített” kerítés, vastag falak, rácsos ablakok mögé (ez nem ugyanolyan, mint egy börtön?). Hétköznapi esetnek számít a megalázásuk, “bevett gyakorlatnak”, hogy gyógyszerekkel leszedálják őket. Ügyüket bürokratikusan, tehát lassan, vontatottan, modortalanul “intézik”. Bármiféle atrocitás esetén sem az állam (arra felhatalmazott tisztviselője/i), sem a többségi társadalom (egyébként tisztességet és jóérzést nélkülöző) “polgárai” nem védik meg őket. Az ilyesmit soha ki nem vizsgálják, a tetteseket soha felelősségre nem vonják.

Normális országban az állampolgárság megadása szigorú feltételekhez kötött. Eszetendőkön át köll ott lakni, munkát vállalni, adót fizetni. Bizonyítani tehát azt, hogy az illető országnak tisztességes polgárai lesznek azok, akik ezért folyamodnak. Utána meg azt, hogy tisztában vannak az állampolgári jogaikkal, s legalább alapszinten bírják a nyelvet. Utóbbihoz egyes államokban segítséget nyújtanak (Österreich), másutt ezt önállóan köll megoldani (Bundesrepublik Deutschland).

Magyarországon nem ez a helyzet. Itt “könnyített” feltételekkel osztogatnak már esztendők óta (kettős és ezzel együtt uniós!) állampolgárságot. Az “egyszerűsítés” következtében pedig már szabályos bizniszt alapított a szabálykerülésre például az ukrán, de az orosz maffia is. Így osztán a (külhonból!) lefizetett állami/önkormányzati tisztviselőktől az is megkapja kérelmére a pecsétet, aki arra a kérdésre, hogy “Tud ön magyarul?” mindössze azt válaszolja, hogy “Da“. Nem is beszélve az úgynevezett “Letelepedési Kötvényről“, amit Afrika és Ázsia (minimum “gyanús”) “vállalkozóinak” árusítanak negyedmillió euróért, ügyfelenként 11-14 millió forint haszonnal különböző “cégek” a magyar kormány megbízásából. Ez a pasaparki Rogántóni (“ötkeres” ingatlancézár és fideszes frakcióvezető) hatalmas ötlete volt, s be is folyt már belőle pár milliárd a maffiakasszába. Igaz ugyan, hogy a hat “árusból” öt “ofsór”, de ha a parlament Gazdasági Bizottsága “meggyőződött” az ügynökök “tisztaságáról”, akkor ezzel semmi gond. … Nem fogják kitalálni, ki a bizottság elnöke!

Normális országban is léteznek xenofóbok, azok “civil” mozgalmai. Nem egyszer fordul elő, hogy ezek tüntetéseket, tiltakozó megmozdulásokat szerveznek a menekültek, a bevándorlók, tehát az “idegenek” ellen. Protestálva az ezek befogadását és letelepedéstét engedélyező törvények, hivatali gyakorlat okán. Megtehetik, hiszen (“alap”)törvény adta joguk van hozzá. De nem kapnak támogatást (se aktívat, se passzívat) az államtól, a jelentősebb politikai pártoktól, lévén ez ellenkezne a jómodorral, azzal a bizonyos “píszí”-vel (“poliktikai korrektség”, avagy pontosabban “jólneveltség”, mégpontosabban “illemtudás”). Igaz, ott is van egy-két tehetségtelen és program/mondani való nélküli “politikus”, aki ilyen szöveggel akar államilag fizetett álláshoz jutni. De az ilyenek esélye “normális országban” kb. annyi, mint hógolyónak az ízzó vaslapon.

Magyarországon nem ez a helyzet. Minálunk az állam “bölcsen elnézi”, hogy egyesek a karanténba zárt menekültek ellen szerveznek időnként (rendszeresen) tüntetéseket, tiltakozván a szigorúan őrzött menekülttáborok létezése ellen is. Osztán, hogy eltereljék a figyelmet az elképesztő mértéket öltött, állami szinten dúló, ráadásul “legalizált” korrupcióról, hát benyúl a Habonyárpi az ötletes zacskójába, s kirángatja onnan a “Magyarországot be kell reteszelni!” (a már említett Rogán), illetve a “Magyarország nem akar multikultúrális közegben élni!” (a Zakkant – mint Szt. István király “örököse”) szövegét. Ezzel pedig tonnaszám öntöti a “kampányolajat” az Ostobaság Magyarországon egyébként is magasan lobogó lángjára. Arra, amely néhány esztendővel ezelőtt a nem is létező “pirézeket” akarta a leginkább elhamvasztani.

Normális országban is léteznek rasszisták. Ezek pártokat hoznak létre, olykor még paramilitáris szervezeteket is. Olyan “önkéntes” erőszakszervezeteket, melyek célja úgymond a “rendfenntartás”, illetve a “polgárvédelem” (ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor inkább a “faj- és ostobaságvédelem”!). Az előbbieket a “normális ország” konzervatívjai, kereszténydemokratái, összefogva a szocdemekkel és a liberálisokkal egyszerűen kiszorítják a közéletből, a közbeszédben pedig gúny tárgyaivá teszik. Együttműködés ezekkel? Coki! A paramilitáris szervezeteiknek pedig kiosztják/kiosztatják azt a bizonyos “két pofont”, amit nem csak a tisztességesen és a törvények betartásával működő rendőrség, no meg a funkcionális (tehát jogkikényszerítő, a szabályokat számon kérő, az ezeket kerülőket nyakon csípő) ügyészség teszi, hanem a “civil” társadalom is. Ha pedig az ehhöz hasonló alakok egyike-másika (“sokika”) ilyesmihez hasonló dolgokat kezd kiposztolni a Facebookon, akkor még aznap kérik tízezerszám az oldal betiltását a szolgáltatótol, másnap pedig rendőrök kopogtatnak az ajtaján.

Magyarországon nem ez a helyzet. A Rasszista Párt (ugye nem köll leírnom a “nevét”?!) megalakulását, majd megerősödését “A Politikus” ellenzékből még “támogató, atyai jószándékkal” figyelte. A dülledt szemű Vezetőből is Ő csinált “politikai valakit”, amikor az általa alapított “polgári körbe” személyesen meghívta. Még a paramilitáris szervezettel sem volt különösebb baja. Ám amikor csípni kezdte a Tiszteltválasztó szemét ez a Vonulgató Csorda, akkor megígérte annak a két bizonyos “csendőrpofonnak” a kiosztását. Most az a helyzet, hogy a Gárda ugyan betiltva, de klónjai zavartalanul vonulgathatnak, gyűlhetnek (sajnos nem úgy, mint kosz a köröm alatt!). A két pofont a “veressipkásoktól” meg azok kapták meg, akik tiltakozni merészeltek a gárdistafanok kedvéért halált megvető bátorsággal éjszaka, suttyomban, rendőri túlbiztosítással felépített “Megszállottsági Műemlékmű” ellen. Az ugyancsak halát megvető bátorsággal éjszaka, lesből lövöldözők/”vadászók” (mindegy, hogy férfi, nő, avagy gyerek, csak cigány legyen!) pedig még mindig nem kapták meg a kiérdemelt “fekvőnyolcasukat”. A faszbúkon posztolgató Elvetemültnél pedig nem a rendőrök, hanem a mezőtúri választók kopogtattak azzal, hogy “Legyen mán’ a mi pógármesterünk! Hiszen maga egy olyan jó ember!“. (Feljelenteni ezt az antropomorf proteinzacskót tök’ fölösleges. A pártügyészség ilyesmivel mostanság sem foglalkozik.)

És így tovább! … Egészen a Szakadékig. A fék helyett a gázpedálra taposva.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!