2016. március 15.
Feladta: 2016, március, 15 Kategória: Uncategorized | Tags: ünnepség, beszéd, március 15., Orbán, Pukli, tüntetés HozzászólásKét nagyon fontos beszéd hangzott el ma, az 1848-as forradalom 168. évfordulóján. Az egyikből nincs mit idézni, lévén a szokásos volt: aljas. A másikból sem sokat, mert csupán egyetlen mondat volt a lényeg.
Kitűnő elemzés jelent meg néhány órával ezelőtt az Örökös MiniElnök március 15.-i … khm … ünnepség-féleségéről. Nem kifejezetten szokásom, de ezt most szó szerint fogom ideplagizálni:
Március 15-i ünnepségre járni általában hülyeség, főleg arra, amelyiken a miniszterelnök mondja a beszédet. Kivéve akkor, ha esik az eső. Ilyenkor ugyanis nyilván csak a miniszterelnök-osztályfőnök legesleglelkesebb rajongói, a szuperstréberek mennek el a Nemzeti Múzeumhoz meghallgatni az ofőt. Én pedig kiváncsi voltam, kik is igazából ezek a jótanulók és mit szólnak a kedvencük szövegeihez.
Az Astoriánál balra fordultam, a Múzeum körúton emberfeletti erővel elszakítottam magam Kálmán Olga hirdetőszlopról rám meredő vizsla tekintetetétől, majd egy véletlenszerű ponton behatoltam az egyáltalán nem sűrű tömegbe – ilyen kevesen március 15-i Orbán beszéden még sosem voltak – előrementem egy kicsit, aztán megállapodtam az Ofő rajongóinak gyűrűjében.
Alig tudtam megállni, hogy azonnal hátba ne vágjam a tőlem eggyel balra ausztrál bőr cowboy-kalapot és álcamintás katonai gyakorlónadrágot viselő, a kezében ötméteres, zöld teleszkópos Silstar pecabotra kötött magyar zászlót lengető horgásztársamat, vele ugyanis eddig minden olyan Fidesz-megmozduláson találkoztam, amiről csak tudósítottam.
Nyilván a kegyetlen időjárásnak volt köszönhető, hogy a Nemzeti Outdoor mozgalom a valós számarányánál sokkal erősebben képviseltette magát a tömegben. Azok a tájékozatlanabb lengyel vendégdiákok, akik nagy számban jöttek el meghallgatni Orbán tanár urat, simán hihették azt, hogy a magyar szabadságharc két kulcsszereplője Bem apó és hű szárnysegédje, Helly Hansen voltak.
A polgári-szabadidős hangulatot kellemesen színezte, hogy a környékemen rövid egymásutánban feltűnt előbb egy marcona vármegyei hajdú, majd II. Miklós orosz cár teljes tengerésztitszti egyenruhában.
A tömeg várakozó volt, csendes, az eső ellenére is elszánt és látszatra totálisan gyengeelméjű. Két perc után ugyanis az a meggyőződés ébredt bennem, hogy a magyar szabadságnak a Brüsszeli Tudodkiknél is sokkal nagyobb ellenségei a Tömegben Nyitott Ernyővel Mozgó Fideszesek.
“MIÉRT?” – sikoltotta bennem a racionális én maradéka – “MIÉRT, ha egyszer minden lépésre két kiszúrt fideszes szem jut? Nem volt elég a gyurcsányi terorr-rendőrség szemkilövő osztaga?”
Hát marhára nem! Ahogy teltek a percek, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Fidesz-szavazók kedvenc időtöltése nem a lopás, a törvények szájuk íze szerinti átirogatása vagy a szomszédos stadionépítkezés tetőfedő anyagainak a privát kúria felújítására való átszállítása, hanem a függőleges, előretartott esernyővel való tolakodás a tömeg közepén.
Herpeszállás? Bruhahahaha!
A körülöttem álló stréberek pont úgy kezdték az ünnepséget, mint annyi meg annyi magyar iskolai osztály a történelemben. Újra a Práter utcai általános első céjében éreztem magam, amikor a színpadon a díszszázadot vezénylő parancsnok azt kiáltotta, hogy
terpeszállás,
mire a hátam mögül azt hallom félhangosan, hogy
micsoda, herpeszállás?
Hátrapillantottam, hát nem egy, a mellén akkora kokárdát viselő családanya volt a tettes, mint Tarlós István feje?
Ekkor olyan jelenet következett, aminél fideszesebbet én még életemben nem láttam.
Műsorvezető: Kérem, énekeljük el együtt a Himnuszt!
Előttem Álló Orbánista Muki: (az esernyőjét a “Himnusz” szó hallatán úgy csukja össze lendületből, hogy egyszerre szúrja tarkón az előtte álló és karmolja halántékon a mellette toporgó fideszest.)
Tarkón Szúrt Fideszes: (Hátrafordul, hogy mondjon valamit, levegőt vesz és nagyra tátja a száját.)
Előttem Álló Orbánista Muki: ISTEN.
Egy igazi iskolai ünnepséghez mindig is hozzátartozott, hogy az ember az elején vidáman dúdolgassa, hogy
Vakpali, vakpali mindent lát, szemüvegen át, kutya valagát.
Itt a tömeg a következő műsorszámot, a Tavaszi szél vizet áraszt-ot dúdolgathatta volna az előénekessel, csakhogy a dalt az eredeti, kicsit megcifrázott népi dallammal adták elő, így pár próbálkozás után seki sem tudta követni.
Ezen a ponton vettem észre a Végtelenül Derűs Nagyapót, aki az unokáját hozta el magával, aki viszont nem a csajával vagy egy haverjával, hanem egy doboz Kőbányai Világossal érkezett az ünnepségre.
“Táncolnak?” – kérdezte a Végtelenül Derűs Nagyapó.
“Állítólag” – felelte a Kőbányais Kisunoka.
Erre a bácsi megkért, hogy nézzem meg, táncolnak-e. Lábujjhegyen kilestem az esernyők között. Igen, egy tucatnyi, a távolból Tiborcz Istvánra hajazó öltönyös fiatalember “tendert nyertem, nem is volt más ajánlattevő”-arccal ugrándozott éppen a Múzeum lépcsőin.
Ekkor szólalt meg mögöttem egy Citromba Harapott Arcú Úriasszony, miszerint
Szerintem a lengyelek miatt nincs hely!
Végre jött az első beszéd Tarlós István tanár úrtól, a városi közlekedés ismert oktatójától. Tarlós azt a jellegzetes pedagógustípust személyesítette meg, aki a beszédében végig az Igazgatónak nyal és az ember nem tudja eldönteni, hogy azért mond-e olyanokat, hogy a hely és az iram olyanok, mint a nehéz kő a sodrásban, mert becsípett a tanáriban, vagy mert izgul, ha harmincnál több ember előtt kell beszélnie.
Tarlós tanár úr a végén bebizonyította, hogy az alternatív történelem oktatásában is nagy jövője lenne, vésztjóslóan megjegyezte ugyanis, hogy egyes március 15-éken itt a Múzeumnál előfordult már fegyverropogás is, például 1956-ban, amikor a forradalmárok megostromolták a Magyar Rádiót. Mit tesz isten, egyetlen körülöttem álló stréber sem vette észre Tarlós fantasztikus történelmi felfedezését 1956 eddig elhallgatott forradalmi tavaszáról.
Azt annál inkább észrevették, hogy a hivatalos program szervezője ezután minden dal közül éppen a Varga Miklós-féle Európát adatta elő. Nem lehettt hirtelen érteni, hogy ez szabotázs-e vagy valami duplafenekű fideszese vicc. A hithű közönség mindenestre néma döbbenettel hallgatta a dalt az Új Hivatalos Gyűlölt Ellenségről, szegények láthatólag nem értették, hogy itt énekelni kéne vagy gúnyosan fütyülni, így inkább megkukultak. Szegény Silstar botos nemzeti pecás barátom szabályosan lefagyott a túlzott és tök eredménytelen agyfacsarástól.
A tömeg ezután olyan lelkesedéssel zúgta a Nemzeti dal refrénjét, hogy attól féltem, menten megrohamozzák a színpadot , míg le nem esett, hogy ők ugyan tényleg nem lesznek rabok, de aki mégis rabbá akarná tenni őket, az maga Brüsszel, az Antikrisztus.
Sztálinról itt senki sem hallott
És akkor végre színpadra lépett az Ofő. Világosan érződött, hogy a Hű Stéberek mély lelki szükséglete időről időre hallani Őt és megnyugodni a Tanár úr biztonságot nyújtó ölében. Az is kiderült viszont egész hamar, hogy az Osztály minden rajongása ellenére hanyagolja a kötelező olvasmányokat, ezért nem érti az Ofő célzásait. Amikor Orbán egy 56-os párhuzam kifejtése közben megdicsérte a budapestieket, hogy annak idején milyen ügyesen kirántották a csizmájából a nagy szovjet generalisszimuszt a körülöttem állók egyike sem értette, miről beszél, sőt el is kezdték pusmogva kérdezgetni egymást, hogy ezt hogy értette.
Kiderült ezután, hogy nemcsak Tarlós, hanem Orbán tanár úr is alternatív történelmet oktat, 1956-ot ugyanis 48-cal együtt a magyar történelemnek a Fidesz uralmát megelőlegező, jobbos vonulatához sorolta. Majd, a nemzetrontó baloldali élősködők szörnyű hagyományáról mesélve a Tudjukkik komcsi-internacionalista őseiként a magyar jakobinusokat nevezte meg. Felelős beosztású magyar osztályfőnök így még sosem látott át Gróf Sigray Jakabon és komcsi összeesküvő társain! Kár, hogy nem árulta el azt is, hogy Sigray Jakabot valójában Kornis Mihály mutatta be Martinovics Ignácnak Bitó Lászlóék szalonjában.
Végre megjöttek a férgek!
A tömeg mindaddig visszafogottan hallgatta az Ofőt, míg az végre a kedvükre nem tett és el nem kezdte a leglogikusabb március 15-i tevékenységet, vagyis elkezdett férges-élősködős hasonlatokkal kommunistázni és ellenzékezni.
Lehetett ezt fokozni? Igen, amikor felvázolta a Brüsszelből a magyarok iirtására törő Tudjukkik által irányított összeesküvést, amine az célja, hogy vagy konkrétan kipusztítsa vagy szolgává tegye a magyarokat és a helyükre burnuszosokat ültessen.
Orbán tanár urat szerette ugyan az Osztálya, de fura módon nem értették meg a vicceit. Óriási tréfát sütött el például akkor, amikor Brüsszelnek üzenve az első igazi közös örömordítást kiváltva előbb visszautasította a melegházasságot, hogy utána pár mondattal azt süvöltse, hogy
nem fogunk homofóbiát importálni
mármint azzal, hogy beengedünk szemét buziellenes muszlim menekülteket.
És erre senki sem kacagott!
De akkor sem nevettek, amikor Orbán Brüsszel terrorját és aljas cenzúráját leleplezve egy hosszú beszédszakaszt épített egy felsorolásra, aminek minden eleme azzal kezdődött, hogy
ÉS TILOS KIMONDANI AZT IS, HOGY
majd minden pontban kimondta, mit kimondta, kikiabálta, sőt kiordította azt, amit a féreg Brüsszelmoszkva állítólag kimondani sem enged.
Végre eldurrant egy szépen kidolgozott, jól felvezetett, ismétléses poén, erre ezen sem nevetett senki!
A beszéd vége már a nyílt háborús készülődés jegyében telt, miután az Ofő konrétan hadba hívott minket. Kár, hogy nem mondta meg, ki az ellenség. Bár a fene tudja, így legalább mindegyikünk mást tudott az Arctalan Világerők helyébe képzelni, akik addig tudvalevőleg nem nyugszanak, amíg nem arabok fognak kétpúpú pulin lovagolni Körmöcbányától Budapesten át a Kincses Kolozsvárig.
A beszéd után felmentem a Várba, mert állítólag ott folytatódott a Fidesz-buli. Itt bebizonyosodott, hogy még a viktorizmusnak is vannak határai csapóesőben. Miután nagy elégtétellel figyeltem, ahogyan halálra fagy egy tökipomposos, észrevettem 3 teljes díszben belovagló huszárt, akiket a huszártörténelemben először egy darab gyerek sem követett, mire megéreztem, hogy mindennek van határa, és hazamentem.
*
A másik pedig Pukli Istváné volt. Pontosabban nem is az ő sztrájkbejelentése, sokkal inkább az, ami azt követően volt hallható. Ez pediglen emígyen hangzott:
“Nincs hatalmad felettünk!”
Viktor! Neked véged.
… és ezt …
… szendamondja!
A szabadsegg ünnepe
Feladta: 2015, március, 16 Kategória: Uncategorized | Tags: állami, ünnepség, beszéd, ellenzék, felvonulás, gespicli, kitüntetés, március 15., népszavazás, Orbán, tüntetés, verekedés, zsidó HozzászólásTöbb ezer kirendelt ifjonccal, kidobóemberekre emlékeztető “aktivistákkal”, verekedős “Sósavas Sanyibácsikkal“, illetve a “fideszes szeretetet és békességet” hirdető, zsidózó “asszonykórussal” ünnepeltette meg magát Orbán, aki tegnap szabaddá tette a seggét, s azt nyalták is páran, de serényen. Hál’ Istennek azok, akik inkább rúgosni akarták volna, sokkal többen voltak. … Csak nem ott, ahol köllött volna!
“A Fideszben békesség van, szeretet van, kedvesség van, ezt nem tudják elviselni.“ – ezt válaszolta az “Orbánpárti Asszonykórus” egyik tagja tegnap arra a kérdésre, hogy minek köszönhető az az eldurvult politikai csatározás, amely hazánkban tapasztalható. Az érdeklődő egyébként egy olasz újságíró volt, aki más, ennél sokkal kínosabb ügyekben is faggatózott azok körében, akik önként vonultak ki a budapesti Kossuth térre, meghallgatni Orbán “Gespicli” Viktor ünnepi beszédét. … Vesztére! Ugyanis a “digó” sajtómelóst, miután felvilágosították arról, hogy Magyarországon akkora szabadság van, hogy ihaj, hogy igaz, vannak bizonyos tiltások, no de az utakon is léteznek piros lámpák, amiket akár úgy is lehet venni, hogy “korlátozzák a szabadságunkat”, gyönyörűen lezsidózták és elküldték Izraelbe. … Amúgy fideszes módra, tehát “békességet”, “kedvességet” és “szeretetet” sugározva … (narancs)piros fejjel!
Ők persze nem a “kirendeltek” voltak, hanem csupán az önkéntesek. Azok, aki a “Szabadság Ünnepén” (is!) örömmel nyalogatták a Führer szabaddá tett seggét. Persze csak távolról, némi drótakadályokkal körül véve (A marhákat is “villanypásztorral” őrzik, ugyi?! … hehehe!). No meg alulról, hogy az apró termetű Gespicli (ne csak “közjogilag”, de) fizikailag is föléjük tornyosulhasson, tehát legalább ilyenkor “fel” lehessen rá nézni … ugyancsak “fizikailag”. Bámulták is őt rendesen, időnként nagy volt a (bér)tapsorkán, zúgott a “Viktor! Viktor!“. (Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőgéssel.) Különösen akkor, amikor valami egészen fantasztikusat mondott.
Mert a Mi Boldogságunkból ömlött ám a szó! Arról, hogy az ország “szuverenitásáért folytatott harcnak” sosincs vége. Ebben pedig “csak magunkra számíthatunk“! Arról, hogy bennünket senki ne oktasson ki szabadságból, mert ezen “Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog” (a két nevezett pedig fogvicsorog…na, ha még élne!). Arról, hogy össze köll fogni, mert ha nem, hát az eddig elvégzett “kemény munka” hiábavaló lesz! (Oda a harácsvagyon! No meg hogyan lopjunk majd Paksból?!) Végül kijelentette: “együtt vagy sehogy, ez volt a ’48-as forradalom leckéje is”.
Részemről inkább a “vagy sehogy”, de én nem is vagyok kedves/békés/szeretetteljes fideszes, ami abból is látszik: még soha nem zsidóztam le olasz újságírót … sem. Osztán abból is, hogy még életemben nem anyáztam és ütlegeltem olyan tüntetőt, aki a Kedvenc Politikusom (van ilyen!), az én Fényességes Vezérlőcsillagom (ebből is akad, de nem politikus!) ellen demonstrálva “csúnyaságokat” mond/állít róla (“geci”). Pedig akár tehetném is, hiszen az egyik békés/kedves/szeretetteljes fideszest, az ügyeletes “Sósavas Sanyi bácsit” a rendőröknek köllött levakarniuk az egyik polgártársáról, aki nemzeti érzelmeiből kifolyó felháborodottságát “fizikai kontaktussal” fejezte ki. (Gondolom a zsaruk elő is állították … az ellentüntetőt.) Ez persze csakis azért történhetett, mert ez a “sanyibácsi” éppen akkor nem hallhatta a csüngőhasú Csúti Chavez azon mondatát, miszerint: a régi időkhöz képest ma az a helyzet, hogy “most nem betörik egymás fejét, hanem megszámolják azokat, és ez a demokrácia“.
Mert volt ám ellentüntetés is! Az egyik szép nagy volt, a létszám állítólag még a 15 ezret is meghaladta. “Új Köztársaságot” követeltek, s joggal, mert a “régit” a jelenlegi rezsim egyszerűen ellopta … együtt a megtakarításainkkal, az élhető hétköznapjainkkal, tehát a “Jókedvvel” és a “Bőséggel”. Szónoklatok is elhangzottak. Arról például, hogy “a magyar név ismét csúf lett“, mert hitszegők, cinikus gazemberek, aljas tolvajok kezébe került a kormányrúd (igaz!). Arról, hogy nem akarnak egy olyan miniszterelnököt, “akit nem érdekel a nép sorsa, és önmagánál dilettánsabb beosztottakkal veszi körbe magát, hogy okosabbnak tűnjön“. Arról, hogy normális ember “nem akar olyan országban élni, ahol Andy Vajna dönti el, meg tud-e rendezni Mészáros Márta egy filmet, és úgy dönt, hogy nem ad pénzt, mert megteheti“. Avagy “ahol bűn cigánynak, zsidónak, liberálisnak, gondolkodó embernek lenni” (Fullajtár Andrea “Edgar Swant” idézve). Arról, hogy ha majd Orbán megbukik, nem tehetünk majd úgy, mint ha nem történt volna semmi, nem felejthetjük el a múltat, mert akkor újra megtörténik velünk az a tragédia, hogy “bármikor eltitkosíthatják a hazámat, hogy szét lehet lopni törvényesen, és onnatól az a haza, amit ők összetörvénykeznek. Hogy csak az a múlt, amit ők kineveznek, hogy aki nincs velük, aki nem áll fényes nyelvvel Orbán aranyozott partvonalán, az ellenség“. (Parti Nagy Lajos)
Jó beszédek voltak ezek. Kár, hogy akadt közöttük egy-két ostobább is. A “Veszprémi Győztestől“, Kész Zoltántól például nem azt vártam volna, hogy Gespicli “tisztázatlan kommunista múltjáról” kezdjen szónokolni, vagy arról, hogy azért lett “átbuherálva” a választási törvény, mert “átmentette hatalmát az állampárt” (mármint 1990 előttről). Azért nem, mert egyrészt Orbán soha nem volt kommunista. Ahhoz ugyanis az köllene/köllött volna, hogy legyenek neki elvei, ideológiái. Ámde ennek az alaknak kizárólag kóros képzelgései vannak önmagáról (amiből az orvosai sajnos nem tudják kigyógyítani), no meg a társadalomról (amit meg a tegnap, “műfordítói munkásságáért” alaposan, de inkább csak “közepesen megérdemrenddelt” Tellér Gyula “szociológus” tömköd bele a beteg agyából A Beteg agyába).
A népszavazási kezdeményezés pedig már szót sem érdemel igazán. Az rendben van, hogy például legyenek valódi képviselői vagyonbevallások, s az “elnézéseknek” következményei is (elnézés nélkül). Hogy legyenek átláthatóak az állami beruházások, a nyugdíjrendszer (stb.). No de tényleg az az ország legfőbb baja, hogy kötelező kamarai tagság van? És tényleg így lehet változtatni akármin? Ezek nem olvasták Orbán törvényeit? Azokat például, melyek gyakorlatilag kizárják a népszavazás lehetőségét, bár magát az “intézményt” el nem törölték? Akkor “Mire e lom“? Hol vannak az igazi ötletek, a népmegmozgató, agyserkentő kreativitás? Csakis az egyébként meglehetősen hülyőke “4K!” aktivistáitól telik erre? (ld.: a fentebbi fotót!)
Nem a megfelelő helyen és időben történt ez a tegnapi (ellen)tüntetés. A Tízezret a Kossuth térre köllött volna vinni! De ez csak az Alig Harmincnak jutott az eszébe, így osztán Gespicli (attól tartok) még jó sokáig fog a nyakunkon ülni!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Nem sikerült
Feladta: 2014, március, 17 Kategória: Uncategorized | Tags: ellenzék, március 15., mémek, megemlékezések, Orbán HozzászólásSok minden nem sikerül ebben az országban. Így például végre normálisan megülni egy Nemzeti Ünnepet, egy viszonylag elfogadható összetételű Országgyűlést (s ezen keresztül egy kormányt) megválasztani, azaz végre Összefogni, … nekem meg a hétvégén egy kellően ütős posztot megírni.
Bevallom őszintén, hogy még szombat reggel (márc. 15.) bekészítettem a “vázlatok” közé egy “ünnepi posztot”, melyben megelőlegeztem mindazokat eseményeket (meg azok kritikáit is), melyek a “Nemzeti Ünnep” alkalmából szakmányban be szoktak következni. Ezek pediglen a következőek:
- Viktor, akin (kétségtelen elhízottsága ellenére is) úgy lötyög az “államférfiúi zakó”, mint “Jerry” egéren “Tom” macska gúnyája, elmond majd egy elképesztően szemét és ostoba beszédet, melyet Bértapsoncok fognak ünnepelni, kiket pedig körül vesznek majd a CBA- és mindenféle önkormányzati alkalmazottak “önkéntesei” (100 ezer fő, “mínium“!). Mottók: “Rezsicsökkentés“, “Szabadság- és (energia)Függetlenségi harc“, “Nekünk nem parancsol senki!” és “Magyarország jobban teljesít!“.
- A Valódi Ellenzék, amelynek ez kampány-szempontból kétségtelenül szükséges lett volna, összegerebléz egy kellően nagy tömeget a saját “Megemlékezésére“, amelyen a Távollevőket akarják meggyőzni arról, amit azok egyébként a saját bőrükön is tapasztalhatnak hétfőtöl vasárnapig, január elsejétől december harmincegyedikéig immáron sokadik éve (40 ezer fő, maximum!). A legjobb beszédet persze nem a Közös Miniszterelnök-jelölt, hanem A Legfőbb Közellenség mondja el (lévén Kuncze Gábor nem szerepelt a hivatalos felszólalók listáján!) Mottók: “Felszámolt demokrácia és Alkotmányosság!“, “Tönkre tett gazdaság, közmunkásokká silányított segélyezettek“, “Orbánsimicskamatolcsyputyin és Paks!“, “Összefogás!” és “Együtt sikerülni fog!“.
- A Nemzeti (ál)Ellenzék is összehoz egy “Megemlékezést“, melynek legfőbb mondanivalója az, hogy tulajdonképpen “Előre az Orbáni Úton, csak nem Viktorral, hanem Gáborral!“. A Dülledtszemű Szónok (igen, Ő!) elmondja beszédét, amely tulajdonképpen egy “szószedet” azon Zemberek szokásos, kocsmai kiszólásaiból, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva a Rendszerváltás (bepiált) vesztesei és a Komcsizsidóknál már csak a Cigányokat gyűlölik a jobban (meg leginkább egymást, de ilyenkor erről szó nem esik, lévén itten vagyon A Nagy Nemzeti Összeborulás … hukk!). A létszám a szokásos (két-háromezer “fő”), akárcsak a designe (terepruha, kéményseprő-gúnya, csíkos zászló, estébé), no meg a Közkasszába belenyúlni akaró kéz válltövi lengetése. Mottók: “Valódi rendszerváltást!“, “Ki az Országgyűlésből a Buzipárti Ballibsiket!“, “Lesz itt Elszámoltatás, ha majd Mi!” és úgy általában “Betiltani!” ezt is, meg amazt is, ami Nekünk (Gábornak! … no meg Viktornak?) nemteccik.
- A Köz- és Egyébszolgálati Sajtó berkeiben rögtön beindul a Számháború: melyik “Megemlékezés“-en vótak többen. Az ilyenkor szokásos “megalapozott becslések” szerint: Állampárt/Pártállam – “Több százezer polgár“; Valódi Ellenzék – “Mintegy tízezren“; Álellenzék – “Több ezer résztvevő“.
- Sem a Szónokok, sem a Tésajtó egy kukkot nem szól arról, az 1848-49 között történt Eseményről, meg annak résztvevőiről, akiről/amiről ez a “Nemzeti Ünnep” hivatalosan megemlékezni hivatott, csakis A Pillanatnyi Érdekről és az Aktuálpolitikáról (politika? – no hiszen!).
- Én meg írhatok erről egy alaposan megborsozott, csípős paprikával meghintett, pikírt posztot (ahogy már ezt többször is megtettem!).
Számításaim azonban csak részben jöttek be. S hogy miért, arról most írok egy (alaposan megborsozott, vaderős paprikával meghintett, alaposan pikírt) posztot! Ebben pedig biza’ alaposan ki fogok osztani Mindenkit, aki azt (szerintem) megérdemli. Ígérem, nem fogok különösebben válogatni a jelzőkben/minősítésekben, fel fogom használni az Internet valamennyi eszközét és nagyon, de nagyon leszarom, hogy ezen bejegyzésemről kinek és milyen lesújtó véleménye lesz!
1.) Viktor és János
Orbán persze hozta a formáját és március 15.-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőkarzatán, mint “hivatalos állami megemlékezésen” meghirdette annak az Államnak a credoját, amelyik ugyan “szabad és független“, de ez leginkább a Saját Polgáraival szemben nyilvánul meg immáron esztendők óta. Ezt ugyan tapsolva ünnepelték az óránként nyolcszáz forinttal (bruttó avagy nettó?) fizetett “belső köri” résztvevők, meg az őket körülvevő CBA- és különböző önkormányzati közmunkások/alkalmazottak “önkéntesei”, de ez egyetlen, az önálló véleményalkotásra alkalmas zembert sem akadályozott meg abban, hogy esmételten megállapítsa: “Ez egy gyáva és hazug Fasz!“, ami különösen kibukott azáltal, hogy egy ilyen felirat mögé állt be:
Beszélt ő itten össze meg vissza, de a lényeg ugyi az volt, hogy majd(!) Ő megmutassa Országnak és Világnak! Ahogyan eddig is! Azt, hogy minekünk osztán nem parancsol ám senki! Majdmink osztán a magunk erejéből, … ahogy szoktuk … és itten nem lészen semmiféle újabb Szabadságharc-elárulás, meg Rezsiemelés, mer’ Ő osztán ottan vagyon a vártán és kiakólbólint mindenféle “öltönyöst”, “labancot”, “pufajkást” és “muszkavezért“!
No ezen utóbbi kitétele alaposan megragadta a figyelmemet, hiszen alig két nappal korábban látott (moszkvai “jóvoltból”) napvilágot az “Évszázad Üzlete“, az az idehaza tíz esztendőre titkosított Pakstum, melyből kiderül, hogy baromira rá fogunk ám faragni erre az egészre, a következő kormány(ok)nak ki köll majd vetniük az Atomadót, az áram meg majd jó 30 százalékkal többe fog kerülni, mint eleddig.
Innentől kezdve pedig talán nem csoda, hogy mivel a Pártállam ippeg egy ilyen óriásplakáttal akarja megnyerni a választók egyébként már eleve elcsalt szavazatait …
… az internet meme-gyártóinak meg ez jut az eszükbe:
További “érdekessége” az egész pártállami megemlékezésnek, hogy a hivatalosan “tökéletesnek” szánt, “ünnepi” fotón annak ellenére jön ki a Felkapaszkodott Alcsúti tökéletes törpesége, hogy mindent megtettek annak érdekében: “nagy embernek” lássék:
Megjegyzésre méltó még, hogy ugyanezen a napon, a szeretve sem tisztelt Lázárállamtitkár már sokkal óvatosabb volt. Fiatalabb lévén ő ugyanis jobban tud vigyázni a szájára, s beszédében gondosan kerülte úgy a “Moszkva”, mint az “orosz” szavakat. Ő csupán arról értekezett, hogy immáron “csupán” Brüsszelnek köllene tanulnia Bécstől Egészen punktosan azt, hogy “…jó lesz, ha Brüsszel tanul Bécstől és megtanulja, hogy a szabadságszerető magyaroknak senki nem diktálhat“. … Kivéve Őt, a Főnökét, no meg a Legújabb Barátot, aki – szükség esetén – talán még erre is képes:
2. Az Ellenzék
No ez meg kapott ám hideget is meg meleget is … főleg meg viharos szelet, lévén a “Narancssárga(!) Riasztás” okán nem átallotta elhalasztania a március 15. délutánjára beharangozott Nagygyűlését. A Téellenzéknek a “neve” bizonyos honlapokon, hír- és blogoldalakon, kommentes felületeken általában a “Gyáva” és az “Impotens” volt, “akik” ezek szerint még “arra sem képesek, hogy egy tisztességes tüntetést hozzanak össze“, és “Igazából le sem akarják váltani a Fideszt“, ami nem is csoda, hiszen “Nekik köszönhetjük a Kétharmadot“.
Az persze egy másik kérdés, hogy ha mégis lett volna Ellenzéki Megemlékezés, hát arra az idézettek el se mentek vóna (lévén azon ott van Agyurcsánymesterházybajnai, akik meg ugyi Pfuj!), s mivel ugyanezt a közalkalmazottak, a köztisztviselők (és a CBA-munkások) népes hada sem tehette vóna meg, hát a “Független Értelmiség” egy “romkocsmában” maga elé rakta volna a leptopot (így szoktam én is!), s leírja: “Az Ellenzéknek nincs mozgósító ereje, alig támogatják néhányan!“. Közben pedig szépen eltemetik a “Másik Énjük”-ben azt, hogy egyrészt Azorbánt nem Agyurcsány támogatta (hanem az Oligarchia), nem Abajnai írt olyanokat még 2010 tavaszán, hogy “Nem lesz káros a Fidesz kétharmada” (hanem a “független, elemző értelmiségi”) és nem Amesterházy adott le az Állampártra annyi szavazatot, hogy abból kikerekedjék a Zezerharmad (hanem a Zemberek)!
3.) Az Álellenzék
No, ezeknek nem volt gondjuk! A Vonaisták – mindenféle viharjelzés ellenére – simán megtartották a maguk “ünnepségét”. Nekidőlve a szélnek (meg a náci szekérnek), csatakosan is kiálltak a Dülledtszemű mellett (előtt), hogy meghallgassák A Nagy Ígéretet!
Például azt, hogy tulajdonképpen “Előre az Orbáni Úton!“, csak azt már nem Viktor, hanem Gábor vezérlete alatt. És hogy ők/mink olyan függetlenek leszünk, hogy ihaj, de azér’ nem annyira, hogy a Jobbik jelöltjeit a lehető legnagyobb számban be ne juttassuk majdan az Európai Parlamentbe.
Cserébe ezért osztán már nem csak cigány, hanem politikusbűnöző is lészen e Nagy Hazában (no nem mintha ez valamiféle nóvum lenne és az előbbiek okozták volna a nagyobb károkat a Zembereknek!), aminek többek között nem csak Moszkvával, hanem a teheráni ajatollahokkal, meg egynehány, keresztényi hittel meg nem gyanúsítható szőnyegfejűekkel is köll majd üzletelgetnie. Mindezt pedig A Nagy Felemelkedés és Függetlenség okán!
Merugye Gábor az tuggya! … Hogy igazából mit, hát az nem derült ki, de az tuti: ha ott bármiféle viharkárosodás érte vona a Zembereket, azt egyetlen Nemzeti Sajtóorgánum ki nem posztolja!
4.) Az elmaradt Számháború
Mivel Az Ellenzék nem csinált semmit és nem adott okot az újabb, lejárató “viharcikkekre”, így elmaradt a szokásos Számháború is.
Pedig ez is egy “nagyon szép” hagyomány. Különösen, mióta ebbe az addig naturális Bal(Jobb)ügyminisztérium is beszállt. Mint emlékezetes: az Első Békemenet résztvevőit személyesen Pintér béminiszter “becsültette” fel négyzetméterenként 8 főre, holott a “sűrű tömeg” ennek pont a fele (aki nem hiszi, próbáljon meg 0,125 négyzetméterre egyetlen embert beállítani!). Tette mindezt azért, mert a Tüntetési Létszám egyfajta teljesítménymérő adattá sőt, fétissé fajult: mindenki ezzel akarta bebizonyítani, hogy a Társadalom őtet támogatja.
Persze ez nem jelent semmit. Hiszen egy Orbánpárti Megmozduláson részt venni köztisztviselőnek, közalkalmazottnak nem csak dicsőség, hanem kötelesség is … CBA-melósokról pedig már nem is beszélve. Ugyanez fordítva: állásvesztő körülmény! Ennek alapján tehát bármiféle támogatottságot a tömegszámból lemérni, merő spekuláció, hogy ne mondjam sandaság!
5.) Ami tutira elmaradt
Hát az meg a Megemlékezés, a Nemzeti Ünnep, tehát a közös főhajtás. Azok előtt, akik annó tényleg neki is álltak tenni valamit. Ha köllött felvonulással, ha meg azt, hát fegyveresen.
Volt ám közöttük nem egy “nemmagyar” is! Néhány “labanc” (pl.: Leiningen-Westenburg, Pöltenberg), néhány horvát (pl.: Damjanics), egy-két lengyel (pl.: Dembinsky, Bem) és persze számos magyar is (Aulichot pont úgy végezték ki Aradon, ahogy bárki mást!).
És a nemmagyarok között volt ám számos zsidó is, meg – gondolom én, bár erről feljegyzések nem szólnak – sok cigány is! Ezt csak a Vonaisták figyelmébe ajánlanám!
Ezekről az emberekről immáron esztendők óta senki nem emlékezik meg! Az ő haláluk, vér- és egyéb áldozatuk manapság már csupán indok, hivatkozási alap a Jelenkor Küzdelmeinek megmagyarázására! Ráadásul többségükben olyanok szájából, akik akkoriban csupán a “sehonnai bitang ember“-kategóriába tartoztak volna.
Unser Vezér egyszer már kicenzúráztatta Petőfit. Aki ugyan nem volt egy nagy “lúmen”, de legalább leírta, ami A Nép lelkében akkor volt. … A minap meg már úgy idézte, hogy még a nevét sem ejtette ki a száján (nehogy kiejtse ugyanonnan a Diktatúra Protézisét!)
És ez szégyen!
6. Az Elmaradt Poszt
Szóval az előre megírt posztomat így kénytelen voltam a “kukába” dobni! Bár sok dolog megtörtént, még több viszont nem.
Például nem adták át a Táncsics-díjat! Azért nem, mert a MÚOSZ nem javasolt, a tavalyi, szégyenteljes átadásból (Szaniszló) meg okult a Hatalom! … (Okult? Ugyan! Lószart Mama!, Csak nem találtak már senkit, aki a belberkeikből ennél magasabb kitüntit ne kapott vóna már!). Nem lett Ellenzéki Megemlékezés sem. Bár be lesz majd pótolva március 30.-án.
Erre meg kíváncsi leszek. Hogy mekkorát fog “szólni”. Nem “tömegszámban”, hanem … “Csak úgy”!
Ennek beharangozására meg lenne egy jó ötletem! Mivel az egy nappal később lesz, mint a CÖF-ös “Mi hocsim kolonija!“-című Putyinmenet, kitennék egy ilyen plakátot:
Igen, tudom: óriásplakátokat kihelyezni jól látható helyre csakis a Kormány és a CÖF joga. No de a Netet egyelőre még ők sem tudják korlátozni … quod erat demonstrandum!
… és ezt …
… szendamondja!
Parasztvakítás
Feladta: 2013, március, 20 Kategória: Uncategorized | Tags: összjáték, új alkotmánybíró, Balog, botrány, fidesz, Jobbik, kitüntetések, levél, március 15., visszakérés 3 hozzászólásA március 15.-e alkalmából mindenféle rasszista, náci bűnözőnek díjakat és kitüntetéseket osztogató Balog Zoltán lelkész-miniszter végre megemberelte magát. … Látszólag!
Újabb fázisába lépett az a botrány, amely a múltheti Táncsics-díj kiosztása miatt robbant ki. E megtisztelő elismerést egy olyan alak kapta meg, aki a szélsőjobbos Echo TV Tahótévében rendszeresen jelentkező műsorában szakmányban gyártja az antiszemita konteókat és megalázó címkéket ragasztgat cigány honfitársainkra. Bár az illetékes miniszter, Balog Zoltán ugyan elismerte úgy a díjazott méltatlanságát, mint a maga hibáját is, ámde felelőssége nagyobb részét igyekezett a jelölteket elbíráló bizottságra tolni (arra a bizottságra, mely kifejezetten nem tartotta elismerésre méltónak Szaniszló Ferenc sajtómunkásságát!), illetve kijelentette, hogy a hatályos előírások szerint neki már nincs lehetősége arra, hogy a díjat visszavonja. Tegnap a miniszter ezért úgy döntött, hogy levelet ír Szaniszlónak …
… melyben indokait kifejtve arra kéri őt, hogy önként adja vissza a neki ítélt hivatalos elismerést, s ezt honlapján közzé is tette.
Eddig a hír, amelyet akár úgy is kommentelhetnénk, hogy dícsérően vállon veregetjük a maga (és más?) hibáját minden lehetséges eszközzel jóvá tenni akaró minisztert. Ámde ebben az esetben hatalmas hibát követnénk el, ostoba módon valóságnak fogadnánk el az elénk tartott görbetükröt, agyatlanok módjára simán bekajálnánk egy meglehetősen átlátszó kampánytrükköt!
A helyzet ugyanis az, hogy egyszerűen nem igaz a miniszter azon állítása, miszerint neki nem áll módjában visszavonni az egyszer már átadott kitüntetést! Ezt egy szimpla miniszteri rendelet szabályozza csupán, amelyet Balog bármikor a saját hatáskörében megváltoztathat. Ezt a tényt különösen annak fényében hangsúlyoznám, hogy Balog egy olyan kormánynak a tagja, amely az elmúlt majd’ három esztendő alatt bármikor képes volt megváltoztatni rendeleteket és törvényeket (akár visszamenőlegesen is!), átírni elébb az Alkotmányt, később pedig a Tákolmányt is az ippeg aktuális egyéni, avagy csoportérdekeinek megfelelően! Ha tehát valóban őszinte lenne a páter szándéka a hibajavításra, akkor arra neki minden eszköz (és precedens) a rendelkezésére állna, s egyáltalán nincs szüksége könyörgő leveleket írogatni Szaniszló Izékének! … Ráadásul itten még csak nem is ez az egyetlen “hiba”!
Tegnapi posztomban már idéztem a népszavás Dési János hétfői jegyzetét, amelyben ő többek között egy nagyon fontos megállapítást is tesz! Lássuk ismét:
“Sz. Ferenc történelmi szerepe a Táncsics-díjjal annyi, hogy saját testével fogja fel azokat a csapásokat, amelyekből kellene, hogy bőven záporozzanak Balog lelkész úrra és a többiekre, akik úgy kaptak egy európai országban állami kitüntetést, hogy jobb helyen örülhetnének, ha szabadlábon vannak. De hogy tisztes ember nem állna velük szóba kultúrhelyen, az egészen biztos.“
És ebben az esetben bizony itt a lényeg! Mert nem Szaniszló Izéke az egyszem méltatlan a március 15.-e alkalmából díjazottak és kitüntetettek között! Mert vannak ottan még bőven mások is (néhány kirívó példát az említett írásomban “közszemlére” tettem!), akik egy kultúrállamban nem a miniszter felé nyújtanák kezüket plecsniért, pénzért és paroláért, hanem a csajkákban kiosztott börtönkosztért! Róluk pedig egyetlen kumma szót nem ejt a miniszter “úr”, az ők állami elismeréseiknek átadását nem tekinti “hibá”-nak, s egyiküktől sem akarja azt visszakérincsélni! Vajon miért?
Azért, mert Szaniszló Izéke tényleg csak egy golyófogó, egy szimpla paraván, mellyel a hozzá hasonló, avagy talán még nálánál is ordasabb rasszista, náci bűnözők kormányzati ajnározását, babusgatását, a fajüldöző nyilas eszmék hivatalos elfogadottságát és támogatottságát igyekeznek leplezni! Azt, hogy a Jobbik nem ellenzéki párt, hanem az Orbán-kormány hatalmi gépezetének csendestársa, hogy elvetemült “eszméit” és programját a jelenlegi kabinet a saját jogalkotásának, kultúr- és egyéb politikájának szerves részévé tette!
Akinek pedig ez a nagyon egyszerűen levezethető összefüggés is kevés a nyílvánvaló és szomorú tények felismeréséhez, azoknak álljon itt egy mai hír, amolyan kiegészítő adatként:
“A szélsőjobboldali gondolkodásmódjáról híressé vált Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselőjének korábbi közvetlen munkatársából, a 2006-os őszi események Morvai-féle vizsgálóbizottságának egykori tagjából csinál alkotmánybírót a Fidesz-KDNP. Juhász Imrét, a Független Rendészeti Panasztestület jelenlegi elnökét jelölte ugyanis a 70. életévét április 2-án betöltő Holló András helyére a parlament illetékes eseti bizottságának kormánypárti többsége. A Fidesz-KDNP közös választottját a kormánypárti és a jobbikos bizottsági tagok “egyhangú” támogatásával jelölték alkotmánybírónak.”
Balog Zoltán “könyörgő levele” tehát nem más, mint a leggusztustalanabb kampány-nyálazás, a népet, a “zembereket” totál hülyéknek néző, otromba parasztvakítás!
… és ezt …
… szendamondja!
Balog páter (ki)tüntet
Feladta: 2013, március, 19 Kategória: Uncategorized | Tags: antiszemiták, Bakay, Balog, Halász, kitüntetések, március 15., nácik, nemzeti rock, nyilasok, Orbán, Petrás, Szaniszló 3 hozzászólásMiközben Ártunk és Kurmányunk saját rendezésében bemutatta a balfaszságát és pofátlanságát mesterien ábrázoló, többnapos “Hóshow“-t, ezzel párhuzamosan egy másik produkcióval is meglepte a Nagyérdeműt. Ennek címe: “Kitüntetjük a bűnözőket!“.
Mielőtt honfitársaink és átutazó vendégeink mintegy tizenötezerje, a nekik az állam és annak katasztrófaelhárító szervei által speciálisan berendezett terepeken (autópályáinkon és közútjainkon) megkezdhették volna a közel 24 óráig tartó, “Eszkimótábor” nevet viselő túlélési kiképzésüket, szeretve(?) tisztelt(?) kormányunk gondoskodott arról, hogy az ebben nem érintettek se unatkozhassanak. Nemzeti forradalmunk, szabadságharcunk és függetlenségi háborúnk 165. évfordulója alkalmából magas állami kitüntetéseket és elismeréseket nyújtott át többek között olyanoknak is, akik az általuk “nemzeti”-nek titulált “elveik” alapján esztendők (sőt, egyesek már évtizedek!) óta arra búzdítják az ilyesmire fogékony konda-kollégáikat, hogy azok mihamarabb harcolják ki azon polgártársaink általános és egyetemes jogfosztását, akik az általuk vélt, avagy valós etnikai és/vagy vallási hovatartozásuk, illetve politikai nézeteik miatt szerintük arra méltatlanoknak bizonyultak/bizonyulnak. Nos, ezeket az alakokat a nevezett nemzeti ünnepünkön, az illetékes “szak”miniszter, a polgári foglalkozására nézvést a jézusi szeretetet hírdető református lelkész, Balog Zoltán mosolygosan gratuláló, meleg kézfogások közepette ezen tevékenységükért meg is jutalmazta.
A botrány elsősorban a képen látható Szaniszló Ferenc nevezetű “külpolitikai újságíró” miatt robbant ki. A pasas ugyanis már úgy fél évtizede arról közismert (szakmai körökben is), hogy a Köz pénzén sokszoros milliárdossá lett Széles Gábor oligarcha nemzeti nagytőkés finanszírozta “Tahótévén” futó heti műsoraiban, szakmányban gyártja az antiszemita konteókat, s időnként kedves címkéket aggat cigány honfitársainkra is (“majomemberek“). Utóbbi miatt a honi sajtó törvényes működése fölött őrködő, a Klubrádióval kapcsolatos, három esztendei tevékenysége okán “méltán” jogtisztelőnek nevezhető NMHH horribilis, ötszázezer(!) forintos büntit is kirótt már a szerkesztőségre. Nos, ez az Izéke tehát azért parolázhatott le ünnepélyes keretek között Balog páterral, mert valakik úgy vélték: eddigi pályafutása feljogosítja őt azon díj átvételére, mely arról Táncsics Mihályról neveztetett el, aki bő másfél évszázaddal ezelőtt a cenzúra ellen és a sajtószabadságért harcolt, s kapott ezért börtönbüntetést. Emiatt, valamint az Izéke “szakmai teljesítménye” okán számos, korábban ugyanezen elismeréssel díjazott rangos újságíró (mint pl.: Rangos Katalin) úgy döntött, hogy ők egy ilyen alakkal márpedig nem kívánnak egy listán szerepelni, s sorra kezdték visszaadni kitüntetéseiket.
Balog páter akkor úgy védekezett, hogy ő igazából nem volt tisztában Izéke sajtókarrierjének minden mozzanatával (kitüntetését a “szakmai kuratórium” javasolta – nem igaz!), de most, hogy szembesült a tényekkel csupán a felelősséget tudja vállani. Balog kijelentette, hogy mivel “…a jogszabályok nem teszik lehetővé a kitüntetések és díjak visszavonását, így csak sajnálatomat tudom kifejezni a rossz döntés miatt.“. Körülbelül ugyanezt válaszolta tegnap az Országgyűlésben a hozzá ezügyben kérdést intéző, szocialista Nyakó Istvánnak is, ámde mivel időközben a díj Izékétől történt “szóbeli visszavonása” okán őt pártja “titkos” szövetségese, a lojálisan ellenzéki Jobbik egyik képviselője, a magát valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva “újságíró”-nak tekintő Pörzse Sándor leerkölcsihullázta, hát azzal próbált “megfelelni” nekik is, hogy elébb hetet-havat, tücsköt-bogarat összehordott, majd a Táncsics-díjat visszaadókról kijelentette: hogy közülük egyeseknek ő soha nem is adta volna oda ezt az elismerést, legfeljebb tévedésből. … No erre írta azt a szintén Táncsics-díjas Andrassew Iván tegnapi jegyzetében, hogy:
“Vagyis kiderült: az történt, amire egyébként sokan gondoltak is – én nem, mert csakugyan hittem Balog miniszter tisztességében -, hogy ő pontosan tudta, mit művel. Bedobott egy kis mérgezett szart az újságírók közé, amitől ők majd szétrebbennek, kimenekülnek egy közösségből. Ezzel a kitűnő trükkel szét lehet verni az értékrendet, a méltóságot, bármit. A lényeg az, hogy a szétverés után ki lehet építeni az új rendet. Ráadásul az egészet ráfogta valami kuratóriumra. Akiket persze nem mer leváltani, mert még a végén bosszúból elmondanák az igazságot.”
Nos, Izéke témáját itt talán le is zárhatnánk, mert ahogyan azt a szintén népszavás Dési János írja: “Sz. Ferenc történelmi szerepe a Táncsics-díjjal annyi, hogy saját testével fogja fel azokat a csapásokat, amelyekből kellene, hogy bőven záporozzanak Balog lelkész úrra és a többiekre, akik úgy kaptak egy európai országban állami kitüntetést, hogy jobb helyen örülhetnének, ha szabadlábon vannak. De hogy tisztes ember nem állna velük szóba kultúrhelyen, az egészen biztos.“. És milyen igaza van! Mert hogy miért kaphat (börtön helyett) – szintén Balog pátertől – magas állami kitüntetést az a Bakay Kornél “régész”, aki számos érdemei mellett, többek között például Szentírás-tagadásával (szerinte Jézus nem zsidó származású volt, hanem egy magyarral rokon nép szülöttje – a keresztény egyházak részéről esetleg valami vélemény?), Szálasit mentegető kiállításával, valamint a csurkista MIÉP-en belüli harcos antiszemitizmusával vált híressé, azt nem kérdezte meg már senki.
De azt már igen, hogy ez az alak:
… aki egy sajnálatos véletlen folytán Petrás János néven látta meg a napvilágot, ugyan mivel vált méltóvá a “Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozata” kitüntetésre? Életének, “művészi” pályafutásának vajh’ melyik mozzanata volt az, mellyel felhívta magára (a rendőrség helyett!) a javaslattevők, illetve az elbírálók elismerő figyelmét? Csak tán nem azzal, hogy zsé(“zsozsó”)kategóriás, “Kárpátia” nevű együttesének basszusgitáros-énekeseként, selejtes “nácirock”-ba öltöztetett, ócska, nyilas-csasztuskáival szórakoztatja immáron esztendők óta a Bakay-féle “történelmen” nevelkedett honi (és határainkon kívüli magyar) ifjúságot? Avagy az volt netalán a kitűntetésre méltó érdeme, hogy társadalmi(?) munkában összebarkácsolta az egyébként betiltott Magyar Gárda “himnuszát”? Ő egyből átcsusszant a jelölőbizottság rostáján, avagy Szaniszló Izékéhez hasonlatosan őt is a nemrég kinevezett Halász államtitkár ajánlotta Balog nemzetes uram kegyes figyelmébe, mint “kieső díjazott-jelölt”-et?
Ámde hagyjuk most már ezt az egészet! Fölösleges itt minden kérdés, szükségtelen itt minden magyarázat-gyártás és önámító indok-keresés, tényletagadás arra nézvést, hogy a kormányzó párt és személyesen a Kormányzó nem náci, nem nyilas és nem antiszemita! Dehogynem! Senki nem lehet olyan ostoba, hogy ne tudná: ebben a kormányban minisztertől kezdve, bármiféle bizottságon át egészen a takarítónőig mindenki a kormányfő utasításvégrehajtója, s ilyeténként bűntársa is! Ezek az emberszabású, magukból kifordult, undorító elméleteket és eszméket hírdető alakok tehát igenis az Orbán-rezsim kedvencei, pártoltjai, akik személyesen Orbán Viktor akaratából kaphattak pénzt és plecsnit … az ország legnagyobb szégyenére!
Amikor időnként szembesülök ezzel a ténnyel, amikor időnként kénytelen vagyok mindezt végig gondolni, hát … olyankor bizony “csak hányni jár belém a lélek“!
… és ezt …
… szendamondja!
szendamondja 