Nőt akarok, de azonnal!

Nem, most nem F. Fellini híres filmjének fára kapaszkodó elmebetegjét idéztem. Hanem azt az Igényt és Lehetőséget, melyet a Maffiapárt teremtett meg önnön, immáron korlátozatlan idiotizmusa következtében. Sokadjára. … Persze ehhöz kéne egy nemelmebeteg Ellenzék is!

Számtalanszor leírtam már, hogy hány “magas labdát” kínált fel a “kormányzónak” titulált Tolvajpárt az állítólagos Ellenzékének. Számtalanszor leírtam már, hogy ezek csakis azér’ nem lettek “lecsapottak”, mert az úgynevezett Kontrákat is az Orbánpárt, tehát a Bűnözők fizetik (ergo: a tétlen/korrumpált “Ellenzék” nem más, mint tettestárs gyermekeink és unokáink, valamint azok leszármazottjai Jövendőének nettó és aljas indokból történő elpazarlásában, megsemmisítésében!).

Azt is leírtam már számtalanszor, hogy az orbáni hatalom tevékenysége soha, tehát egyetlen egyszer sem az Ország, avagy ha tetszik, hát a Nemzet érdekeinek érvényesítéséről szólt. Azt, hogy ez tény és való, minden olyan magyar honfitársam meg tudná állapítani, akiknek agyát/tudatát nem szennyezte tele A Propaganda. Az, amelyet részben egy “Ilyen Nevű Embert Nem Ismerek“, egy Kétes Egzisztencia, egy ránézvésre is elmealkalmatlan Pasas generál immáron esztendők óta. (Bármikor bele bámulva minden létező állami titkunkba. Azokba, melyekhez Nekünk, az Államot eltartóknak az ilyen alakok szerint közünk nem lehet!) …

… Ennek pediglen alapvető lényege: a “hitre” alapozott, azaz irracionális elméletekre, alpári indulatokra alapozva megosztani nem csak a társadalmat, de még a családokat is. Apa forduljon Fia ellen, Férj a Feleség ellen, bomoljanak meg Családok, régi barátságok. Illetve felejtsük csak el, hogy itt ki kinek az eltartottja, ki kinek is tartozik elszámolással, esetleg köszönettel.

Elképesztő az, amit ez az Ócska-Alpári Társaság művel(hetett) velünk és a Jövendőnkkel immáron bő évtizede. Ennek lényegét az előző bekezdésben már leírtam, de azért lennének itten néhány “toldalékaim” is. Mondjuk az, hogy …

  • a Manyup-pénzeket miért nem tekintette az ebben érintettek 90 százaléka a sajátjának, s miért gondolta úgy, hogy ezt is, meg a szintén maga által fizetett (központi) járandóságát is az Állam csak úgy, ukmukfuk megvonhatja?
  • a Tákolmány ellen miért nem köll tiltakoznia, holott az semmi másról nem szólt (és szól egyre inkább ma is), mint hogy csakis neki, az adófizető polgárnak van kötelezettsége az általa tartott Állammal szemben, míg fordítva ilyesmi nem létezik?
  • a Választási Törvény meghekkelésével a jelenlegi Banda gondoskodott arról, hogy a reá, egy erős kisebbségtől kapott szavazatok többet érjenek, mint azoké, akik már rohadtul unták a kizsebelésüket, a hülyéknek nézésüket?

Elképesztő az is, hogy ennek a “választásoknak” és “parlamentarizmusnak” nevezett színjátékban oly’ gyakorlottan, tehát alattvalói módon vettünk részt. Néhányunk még mai napig is hajlandó megsüvegelni azt a (tisztelet a kivételnek!) Senkiházit, aki mondjuk a távolmaradásunk okán lehetett országgyűlési képviselő, települési polgármester, netalán a helyi grémium egyik döntéshozója (érdemes a neten utána nézni, miféle alakok kaphattak erre felhatalmazást … így, vagy úgy, de tőlünk!). Pedig már akkor is tudtuk (amikor “ikszeltünk”, avagy otthon maradtunk), hogy ezektől annyi érdekképviseletet sem kaphatunk, mint tigristől a vegetárius-konferencián.

Jó, rendben! Benyeltük ezt is. Szokásunkhoz híven leszartuk saját magunk becsületét és leszármazottjaink sorsát. Mindezt pedig a Hatalmasok(nak véltek) segge kinyalásáért. Amiért meg cserébe (állítólag) egzisztenciális biztonságot, azaz garantált nyomort kapunk (ahogy szoktuk!).

Igaz, a Kiváltságosok most is, meg mindenkoron is bőven kenhették a szegények hájából kiolvasztott zsírt a tőlük elvett kenyérre. No de ez kit is érdekel? A Szegények közül? Senkit! Egy mai pedagógus kussolva húzza az igát, s arra számít, hogy valaha majd “csúcsfizetéssel” lehet “mestertanár” (tüntetés/sztrájk helyett írja a “portfóliót” – a Birkája!). Egy mai orvos legfeljebb az “okosfonján” csatlakozik egy Facebook-kezdeményezéshez, egyébként, meg azt lesi (ugyanezen), hogy hol lehetne kevesebb munkáért és jobb feltételek közepette minimum ötszörös fizetést húzni. Vagy azt, hogy mikor kerülhet már be végre abba “a feudalisztikus rendszerbe” (azaz maga is kaphat “jattot”), amelyet a jelenlegi “hálámtitkár” titulált a fentebbieken kívűl úgy, hogy “az utolsó szocialista csökevény“. … Mint ha nem pont ő és az egész szaros kormánya lenne az, avagy ehhöz kísértetiesen hasonló.

Számos disznósága és elvetemültsége vagyon ezen “Nemzeti Együttműködés“-nek hazudozott rendszernek. Annak, amelyik még “alaptörvényesen” is megtagadta a Köz Társaságát, meghatározva azt, hogy mi a “kötelessége” annak a bizonyos “polgárnak”, s ezért cserébe mindössze mire köll “törekednie” (semmi kötelezettségvállalás!) az általa fizetett/eltartott Államnak, amelyet ugyi annak Élcsapata vezet, melynek egyes tagjai “szülői támogatással” szereztek akár még hőre táguló ingatlanokat is. Különböző, kerti budi mellé épített luxus-stadionkoról, meg csoda módon felépült favakról, bizonyos polgármesterekről már nem is beszélve.

Nemzetünk/Társadalmunk egy aktív kisebbsége ezt készséggel volt hajlandó elhinni Nekik. Ezen csoportba (1,8-2 millió “választó”) kb. ugyanannyian tartoztak nők és férfiak, mint ahogyan azt a népesség összetétele prezentálja. Azaz úgy 52% a jányok rovására. Ebből pedig következik (következhetne), hogy a Maffiapárti szavazóknak ugyancsak a hölgyek képviselik a szűk többségét.

Nos utóbbiakat sikerült alaposan megsértenie ennek az agyalágyult és csakis pénz/hatalommániás Bandának (nem is először!). Akkor, amikor úgy és általában semmit nem tettek azért, hogy azonos melóért ugyanannyi fizut kapjanak a csajok. Akkor, amikor hímsovinisztákként alaposan leszarták őket. Osztán meg Zsírlaci nyomta beléjük a hervadt (egó)péniszét. Osztán meg, hogy egy komplett államapparátust indítottak be a hasonlóan hímsovén Nemzeti Ákos érdekeinek megvédelmezéséért. A mindenféle szempontból messze az “Úszószövetség” minden vezetője fölé emelkedő Hosszú Katinka pedig a jogos kritikájára azt kapja a Nemzet Gnómjától, hogy “Ússz!” (itt a link! – tessenek hozzá megfelelő kommenteket biggyeszteni, feltéve, ha hagyják!).

A Hímsovén Párt szerint tehát a nők le vannak szarva! Nem mások ők, mint “puncik köré épített szülőgépek“, akik mindössze arra alkalmasak, hogy hímnemű Uraik a kedvüket élhessék ki rajtuk/velük. Hogy utódokat pottyantsak ki a Nervilágra azér’, hogy az Apjok valakit csináltathasson a Trónörökösből. Az Öreg meg “valakinek” érezhösse magát … legalább így és ekkor!

És mindez a Hímsovén Párt női szavazói/tagjai szerint rendben vagyon? Tényleg? Tényleg csak ennyinek, férjeik/pasiaik lábtörlőjének, egy ilyen “eszmét” kritikátlanul kiszolgáló, szülő/szavazógépeknek tekintik önmagukat? Azt, hogy “önbecsülés”, hallották már valahol/valamikor? Nem? Értelmező Kéziszótár? Önbecsülés? … Valami hasonló?

Nem hiszem, hogy manapság a nők többsége ennyire birkatürelmű és rabszolga-hajlamú lenne! Szeretném hinni, hogy az úgynevezett “Jobboldal” feminim szavazói között is az önérzetesek vannak többségben. Ámde akkor jogos a kérdés: mijafaszér’ ikszelnek erre a tajtbunkó társaságra? Mijafaszér’ szolgálják ki ezeket a mocskos, kanszagú, a semmire büszke senkiket? … Pénzért? … Csakis? … Azt viszont úgy híjják, hogy “prostitúció“! … Ugye, jobbos Hölgyeim?

Ha én Kövérlászló/kovácsákos, avagy bármelyik fidesznyik fasz neje/élettársa lennék, hát már hetek óta kitagadtam vóna ezeket a kanmestereket a hitvesi/élettársi ágyból. Ha ennyire nincs (illetve csak ennyire van) szükségük a nőkre, akkor béranyákkal hordassák ki a kölkeiket, az ahhoz szükséges spermiumot meg verjék ki magukból a kedvencebbik kezükkel (alternatív megoldás: államilag fizetett titkár! … nő nem lehet, mert az “értéktelen”!). Háztartás vezetése, satöbbiek? Oldják meg! Hiszen ők az Orbánteremtés Csúcsai? Ugyi?

Ha én Ellenzék lennék, most jó alaposan teleordítanám nemzetünk leányai/asszonyai kagylófüleit azzal, amit a NER róluk állítani merészel(t). Osztán fognám magam és gyorsan, de nagyon gyorsan keresnék EGY NŐT! Egy olyan Hölgyet, aki úgy negyven-ötven közötti (akihez képest az ötven fölötti “fiatal demokraták” mind vénemberek!), van legalább két gyereke, kellő megfontoltsága, végzettsége és vitakészsége is. Akinek van annyi esze és svádája, hogy bármikor lealázza az ordítozó Viki Mouse-t (és felkészületlen, hasonlóan szocio- és pszichopata famulusait), de van annyi “anyai ösztöne”, hogy igyekezze megbékíteni a néhány pénzéhes, vidéki bunkó által ketté szaggatott társadalmat.

Nőt akarok, de azonnal! EGY NŐT! Aki Hiteles, Megbízható! Aki képes lesz átlábalni az általunk teremtett Mocsáron!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

“Átirat” – Karácsonyra!

Nem csak a Gumicsizmás Kandúr örvendeztette meg népét, tehát a Zembereket egy karácsonyi, az összefüggéstelen halandzsákat öblösen gargarizáló nagyinterjúval, hanem a házmesteri posztot betöltő Kacor Király is. Utóbbi “átiratát” szeretném ma ajándékként Olvasóim karácsonyfája alá elhelyezni. Amolyan “emlékeztető ajándék”-ként! … Egyébként kellemes Karácsonyt kívánok mindenkinek!

A “Kalapos” (Huth) Gergely a minap úgy gondolta, hogy bizonyítékaként (közeltartott) blogjának (bal)pártsemlegességét, interjút “készítsen” Kövér Lászlóval, az Orbángyűlés meglehetősen öntörvényű és önkényeskedő Házmesterével. Bár még csak Karácsony van és nem Szilveszter, mégis most tenném közzé eme (elmebetegesen) veretes “beszélgetés” “őszintére” átírt változatát! (Szeretném megjegyezni, hogy nem csak a “komoly dolgokat feszegető kérdések” feltevésében, hanem a riport megírásában is alapos szakmai segítséget nyújtott a mi Gergőnknek Stefka Pista, aki Pozsgayval együtt szíveskedett megdönteni a “kommunizmust” – mint tuggyuk!)

Idén nyáron egy kicsit szkeptikusan kérdeztünk vissza, amikor a népvándorlás valódi okait feszegetve összeesküvésszerű magyarázatot adott, kitérve a nagyhatalmak játszmáira és a terrorveszélyre, amely a „rettegés korszakát hozhatja el”.  Azóta szinte minden szava beigazolódott. Tudja esetleg emelni is a tétet?

– Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy már semmi sem a régi, hiszen már egy rendes összeesküvés-elméletet sem tudunk felvázolni, mert annak az lenne a sava-borsa, mint egy jó kriminek, hogy a végén kiderül: ki a gyilkos. Itt azonban hiába keressük a tettest, mivel jó néhány egymástól látszólag különálló érdekünk mozgatja a dolgokat. Vegyük például a kormányt! Az egyik oldalon megpróbálnak megfelelni az EU szabályainak. Ugyanakkor a Finkelstein/Habony-konszern elnöke nemrég világossá is tette: a szavazati növekedés fenntartásához szükségük van a migránsokra, hogy valahogy ellensúlyozzuk az ország egzisztenciális és emigrációs katasztrófájának következményeit. Persze a migráció társadalmi költségeit nem ez a nagyipar, avagy a kormány fizeti majd meg, így nekik/nekünk az is megfelelő, ha a százezernyi bevándorlóból tízre képes vagyunk ráerőltetni a terrorista-imázst. A többit majd szépen tovább tolják a bekajáltatott az adófizetők. És itt jön a csavar: a migráns tömeg nem csak olcsó propaganda, hanem egyben a kormány környezetében lévő korrupt és üzleti “jobboldal” számára a túlélést jelentő szavazóbázis is. A jobboldal lételeme ugyanis a permanens szabadságharc. Mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele ezen, igazából elnyomotti, pária státusba általunk szánt szavazókba, hogy ismét kialakíthassuk a “megtámadottság/felszabadítás” kényszerképzetét. Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de az ilyen szempontból “ellenséges tömeget” tekintve a mi szemünkben nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.

Irtózatosan farizeusnak tűnik a világ meghatározó hatalmainak úgymond közös erőfeszítése a szíriai, közel-keleti békéért. Van rá reális esély, hogy ebből a sokféle érdekből egyszer valóban a migránshullámot megállítani képes egység és stabilitás legyen?

– Ne lépjünk tovább az előző felvetésen, hiszen a kormány és az ahhoz “közel álló” vállalkozók mellett a migrációs kampányból sokan mások is profitálnak! Ott van az Iszlám Állam, amelynek elemi érdeke, hogy a mi elmebeteg/idióta szövegeinket idézgesve még több elmegyenge hülyét találjon magának, s így még sokáig exportálhassa terroristáit Európába. Osztán ott van még Törökország is, amely most ugyan azt teszi (és majdnem pont úgy), amit mi, magyarok helyesnek vélünk a nemzetellenes ellenzékkel. A török Zemberek felhatalmazásával kedvére támaszthat feltételeket nem csak a Zembereknek, de a világnak is. Ott van maga Görögország, amely – úgy érezheti – páratlan zsarolási pozícióba jutott annak érdekében, hogy ne kelljen megvásárolnia tőlünk a márianosztrai “közmunkásaink” által előállított gyodáinkat. Se szeri, se száma tehát a potenciális elmebetegeknek, korrupt gazembereknek, így ténylegesen azt láthatja a magyarember, hogy az országa kifordult önmagából, és a felelős posztokon lévő emberek (péládául én és a Főnök) teljesen elvesztették a józan eszüket. Annyiban persze kapcsolódik mindez a második kérdéshez, hogy mindez nem jött volna létre, ha Habonyék, meg a hozzám minimálisan hasonló módon idióta Bogárék nem bombázzák szét a kétségkívül nem túl elegáns, de mostaninál jóval működőképesebb Köztársaságot. Tehát mindez nem jött volna létre, ha érvényesül a hagyományos polgári mentalitás legfontosabb alapja, a közéleti szereplők disznóságaira/idióta nyilatkozataira való aktív reagálások fenntartása. Persze ehhöz az is köllött volna, hogy a Nyugat nem hagyja belebonyolódni a kalandor magyar kormányt a különböző lenyúlós akcióba, s hogy demokráciagyilkos rezsimnek tekintvén a Főnök rendszerét helyén kezelje a dolgainkat. Megakadályozandó azt, hogy még több demográfiai és egzisztenciális áldozatot követelő káoszt hozzunk az általuk felszabadítottakra. Mindazonáltal nem hinném, hogy túl sok fejfájást okoz az Egyesült Államoknak a tény, hogy Magyarország már rég volt ilyen gyenge, korrupt és visszahúzó.  Alig lábalt ki a Bajnai-kormány a világgazdasági válságból, amelyet nota bene megint csak Mi, a polgári kabinet fokoztunk tovább, és már itt is van a másik megoldhatatlannak mondott, általunk generált propaganda-válság, az úgynevezett népvándorlás.

Ferenc pápa a népvándorlás okairól azt mondta, hogy ez már a harmadik világháború. Ön is így látja?

– Mintha a második világháború le nem játszott küzdelmei folytatnánk. Hiába hitték sokan, hogy 1989 után, amikor az USA legyűrte a Szovjetuniót, beköszönt a liberális világbéke, azaz a Pax Americana, nem ez történt. Újabb és újabb ellenségekre, konfliktusokra és műbalhékra van szükség a magyar nemzeti jobboldalnak ahhoz, hogy a hadigépezet mozgásban tudjon maradni. A mi általunk teremtett “magyar valóság”, az állandó nyilatkozat- és diplomáciai hidegháborúinkat is ideértve, sosem volt ekkora bizonytalanságban. Korábban még legalább világosak voltak a frontvonalak, de most, idehaza sem tudjuk, ki kivel van! Meg tudja mondani bárki is, hogy a Simicska Lajos elleni hadjáratban melyik félnek pontosan mi a célja? Ebben a sakkjátszmában a magyarországi cégek és magánszemélyek a gyalog szerepét töltik be, bár szerencsés, hogy még most sem képesek felismerni a saját érdekeiket. Mindez Káin és Ábel történetével kezdődött, s mindig az tölti be Káin szerepét, akinél a legnagyobb hatalom van. Mert még nagyobb hatalmat akar. Hatalomra jutásunk után legalább egy esztendővel minden épeszű ember látta, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy addig csináltuk; hogy meg kellene próbálnunk azokat a veszélyeket beazonosítani, amelyek az egész társadalom, tehát a gyermekeink, unokáink puszta létét fenyegetik. Az állami jogterror és a különböző, a propagandánk által gerjesztett (pl.: migrációs) válság árnyékában szinte elsikkadó az a probléma , amit az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a kultúra általunk történt teljes lerohasztása jelent. Az, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy itten senki ne gondoljon arra a teljesen normális ötletre, megoldási javaslatra, hogy meg kéne próbálni egy másfajta gazdasági és politikai országrendet felépíteni. Nem pedig új ellenségeket keresni ott, ahol 1945-ben, vagy 1989-ben, vagy a faszsetudja mikor, de már lezártak egy-egy konfliktust.

Ha jól sejtjük, Ön szerint az igazi vétkest az Atlanti-óceán túlpartján kell keresni…

– Magyar politikusként, döntéshozóként apránként, de annál jobban meglepődve szembesültem avval, hogy a köztársaságtalanított Magyarországnak szüksége van első számú közellenségre. Mivel az MSZP összeomlott (ráadásul mi fizetjük!), az ellenséget máshol kellett megtalálni. Kézen fekvő volt így valami “Külső”, így mondjuk az USA is. Most azt szajkózzunk, hogy “Volt idő, amikor az orosz ajkú szervezett alvilág – például Szemjon Mogiljevics – ellen kellett az USA oldalán mindenkinek küzdenie. Aztán jött egy hatásosabb főgonosz, Oszama Bin Laden személyében, majd némi zavar után ismét Oroszország képében sikerült a birodalmat összetartó közös ellenséget azonosítani, kiprovokálva egy elhúzódó konfliktust Ukrajnában, ami – mintegy mellékesen – meg is osztja Európát. Aztán arc nélküli főellenségként megjelent a korrupció démona, ami az USA nemzetbiztonságát Alaszkától Patagóniáig, Grönlandtól az Antarktiszig mindenütt fenyegeti…”. Persze ebből egyetlen megveszekedett szó sem igaz, de arra tökéletesen alkalmas, hogy elbolondítsuk azokat a “választókat”, akikből önök (Huth és Stefka nertársak), valamint mi és a “kapcsolt részeink” is fényesen megélünk. Annak ellenére hogy én annyira vagyok alkalmas a házelnöki pozíció betöltésére, a Főnök pedig a miniszterelnökire, mint amennyire önöket (Huth és Stefka nertársak) újságíróknak tekintenének egy szabályosan működő sajtóban!

Apropó, mit érzett, amikor nemrég Colleen Bell nagykövet asszony azt tanácsolta Önöknek, hogy vegyenek példát Romániáról a korrupcióellenes küzdelemben?

– Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen mindezt egy olyan ország nagykövete mondta, amelyikben az adócsalás és a korrupció büntetési tétele felér az emberölésével. Később úgy döntöttem, hogy nevetek, lévén ilyesmi minálunk elő nem fordulhat mindaddig, amíg a Mi, azaz a Magyar Zemberek törvénykeznek és Polt Péter a Legfőbb Ügyész. Persze az általunk teljesen elbutított … khm … választóknak azt mondjuk, hogy Mrs. Bell csupán kampánypénz gyűjtő politikai szolgálatainak béreként kapta ezt a kellemes magyarországi kiküldetést, de a helyzet valójában az, hogy ő a világ kétségtelenül leghatalmasabb államának véleményét képviseli. És ez még akkor is igaz, ha a Főnök nyelvét időnként alig lehet kicibálni Putyin seggéből! Szóval hagyjuk a gyermekmeséket! A nemzetközi szempontból a hazai politikai/diplomáciai diskurzus színvonala olyan mélyre süllyedt, hogy mondjuk egy európai embernek alig van kedve, akár egy magyar nagykövet (pláne a Küküminiszter, a Főnök, avagy az Én) kijelentéseire is reagálni. De hibának tartanám, ha túl sokat moralizálnánk a magyar politika elvtelenségén, mert van ennek elvi alapja is: a magyar kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete. Az honi politikáról pedig egy finn népi bölcsesség jut eszembe: a hülyét a templomban is megverik. Kivéve a magyarországiakban. Mert ott a mi propagandistáink a prédikátorok! … Hehehe!

A Fidesz-kongresszuson elmondott szavai nyomán valóságos genderlázadás tört ki a baloldali-liberális véleményformálók körében. Ön szerint sikeres lehet a próbálkozás, hogy egy újabb „köteles beszédet” varrjanak a nyakába, azt sugallva, hogy ön és a pártja nem tiszteli az egyenjogúságot és beavatkozik mások magánéletébe?

– Ha lehetne értelmes vitákat folytatni Magyarországon, akkor nagyon messziről kéne kezdeni az okfejtést, például a közösség és az egyén egymáshoz fűződő viszonyától, a jogok és kötelességek egyensúlyától. Aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit önmaga és a jövendő generációk szabadságáért, jólétéért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?  Konkrétan pedig az állítólag általa megválasztott Orbángyűléstől és az annak állítólagosan felelős Kormánytól? Persze valószínűleg nem vár el semmit, mert kizárólag a mában képes gondolkodni, és fel sem merül benne, hogy mi lesz vele 30 év múlva. Így osztán már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy egyesek szerint senki ne szóljon bele a másik életébe.  Ámde miről szólnak a társadalmi együttélés jogi és – egyre fogyatkozó erejű – erkölcsi szabályai, ha nem arról, hogy a közösség, a társadalom, a “magyarok” (tehát a választott Kormány!) „beleszól” tagjainak életébe. Előírja például, hogy aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie. Aki adófizetőként azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának kormányzati hangsúlyozása, sőt, törvényi kötelezetté tétele már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben! Mert ők a Mi hatalmunkat igyekeznek aláásni. Anyagilag is! Hja, hogy még nekünk, Felkent Népvezéreknek sincsenek kellő mennyiségű unokáink? Nos, fiaink/leányaink még nem állnak eléggé “a saját lábukon”, mi, szüleik pedig nem fogunk kérni tőlük semmit sem. … Megülünk majd a saját tolószékeinkben is. … Mondjuk Svájcban.

A Fidesz kongresszusán visszatérő elem volt a beszédekben, hogy komoly ellenfél híján egyre inkább előkerülnek a belső viták, feszültségek. Mi kívülről úgy látjuk: az egyik legfontosabb polémiájuk, hogy az őszinte, vagy a profi, de propagandisztikus politizálás visz-e előrébb? Könnyű kitalálni, hogy Ön melyik álláspontot osztja, de azt már annál nehezebb, hogy melyik irányba mozdul el a kormánypárt.

– Ez a vita nem köztünk, hanem a Főnök ippeg aktuális “kedvencei” között zajlik. Egyébként Viktoron kívül mindenkiben, tehát A Párt “öregjeiben” felmerül ez a kérdés. Ámde tudomásul vettük, hogy a megélhetésünket biztosító tömegdemokrácia és az ezt támogató tömegkommunikáció szükségszerű velejárója, hogy rendkívül silány és egyszerű beszédmód alakult ki a köreinkben. Tőmondatok, egyszavas üzenetek, amit lehetőség szerint sulykolni is kell. Ez a politikai kommunikáció mai stílusa, amitől elég nehéz függetlenedni. Pláne, hogy máshoz (legfőképpen az ország irányításához) nem is értünk. Ölég csak rám és a Főnökre tekinteni!

Az elmúlt 25 évben a kampányokban kipróbálták ezt is, meg azt is. Egyetért vele, hogy akkor arattak győzelmet, amikor nem taktikázták túl az üzeneteket?

– Nem gondolom, hogy néha kilógnák a sorból a magam keresetlen megfogalmazásaival. Hiszen akkor azzal is csak jót teszek a Fidesznek, mint ahogy azt sem gondolom, hogy mindig jó, ha kommunikációs szakemberek tudományos hevülettel kimatekozzák: milyen stílusban kell szólni, hogy megnyerjük a többség támogatását. A két nézet talán nem is áll annyira ellentmondásban, mint ahogy a kérdés sugallja. A vonaista, jobbikos, abszolajte buta embereket “valóságosan” érdeklő, vagy még nem érdeklő, de a jövőben az életüket bizonyosan befolyásoló dolgokról (melyeket a mi kommunikációs szakemberein annak állítanak be!) kell őszintén beszélni. Úgy, hogy az üzenet, az amit Mi kommunikálunk, minden ostoba, alulművelt, közszolgálatilag alaposan félretájékoztatott “magyarhoz” eljusson, és az mindenkit állásfoglalásra késztessen. Nem akarunk visszatérni a kilencvenes évek elejének spontán stílusához, hogy „hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”. Ide tartozik, hogy ha az őszinteséget kérik számon rajtunk, azt nem lehet úgy tenni, hogy a felelősségi körből a politikai kommunikáció feltételrendszerét meghatározó véleményformálók és megmondó emberek táborát kifelejtjük. Hiszen soha nem állítottuk, hogy a mi véleményformálóink és megmondó embereink őszinték lennének. Hogy is tehetnék, amikor mi fizetjük őket a Zemberek milliárdjaiból?!

A kormány a népességfogyás ellen küzdve minden eddiginél nagyobb lehetőséghez juttatja a legalább három gyermeket vállaló családokat. A nyugati világnak, és benne a multicégeknek ez valamiért nagyon nincs az ínyére. Akár az Ön, vagy a Kovács Ákos előadóművész elleni hecckampányt nézve is felvetődik a kérdés, véget ér-e valaha a magyar belpolitikát érő példa nélküli presszió?

– Sajnos – ismét csak némi iróniával – azt kell mondanom, hogy nem példátlan a beavatkozás, hanem évszázadok óta folyamatos. Ami példátlan, az a velőtrázóan cinikus képmutatás. Orwellt idézve, kialakítottunk egy „újbeszél” nyelvet. Amiben a szabadság rabság, a tolerancia mérhetetlen intolerancia, a demokrácia egy nagyon is szűk kisebbség kifinomult manipulációja, az egyenjogúság pedig azt jelenti, hogy az általunk történészeknek kinevezett tudományos senkik  lediktálhatják a „közös értékeket”, megmondhatják, hogy melyik önkényuralmat kell elítélni és melyiket relativizálni, satöbbi. Az egészet pedig úgy kell elviselnie a magyar választónak, hogy közben ostobának tetteti önmagát. Utoljára a nyolcvanas évek közepén érezhették ők magukat ennyire rosszul, amit persze csakis nekünk, az általuk megválasztottaknak köszönhetnek. Az a bizonyos Zember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ül egy olyan csónakban, ahol körülötte mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát. Hiába kiabál, ordítozik, hogy talán nem össze-vissza kéne az evezőkkel csapkodni, hanem egy irányba húzni, s talán abba az irányba kéne haladni, ahol a part látszik és nem az ellenkezőbe, úgy tűnik, ez senkit nem érdekel. Főleg bennünket nem, mert nekünk, (pl. Angela Merkellel szemben) vannak vízióink is. … Néha az orvosnál, néha meg a 80 milliárdos közszolgálati “telében” is.

Azért csak van derűsebb opció is! Nem sikerülhet megtalálni a csónakban a kapitányt?

– Egyszer egy lengyel szerzetes – még a hadiállapot idején, 1987-ben – arra a kérdésemre: vajon Jaruzelsky miért döntött úgy, hogy beengedi az országba a lengyel pápát, hogy a milliós tömegek előtt misézhessen, óriási lelki-erkölcsi erőt adva nekik az ellenálláshoz, azt válaszolta: „tudja, a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban”. Mi azonban igen, így a mostani pápát mi úgy tartjuk távol (Szűz Mária Országától), hogy az általunk fizetett és kézben tartott katolikus klérussal mindent elkövettetünk annak érdekében, hogy az egyházfő minél jobban megundorodjon még a magyarországi látogatásának gondolatától is. (Megjegyzem: a pápa nem csak tevékenységében nagyon gyanús nekünk, de névválasztásában is! “Ferenc“? – Ez is csak egy gyurcsanyista!). Az Európa és a világ sorsát meghatározó politikusok nagy része – úgy tűnik – e tekintetben nem különb náluk. Igaz, egyelőre még kisebbségben vannak, de már ők sem hisznek az örökkévalóságban. Akik hisznek benne, azoknak iránytűjük és Kapitányuk (mint mondjuk ez a Merkel) is van – az a kérdés, teszik-e a dolgukat? Ellentétben velünk, akik most és azonnal (Vezérünkkel az élen) szerezünk nagy vagyonokat, komoly pozíciókat, és verjük szét a jobbra érdemes, előre mutató közösségeket: kezdve a helyi társadalomtól, végezve az Európai Unióval! … Mert itten semmi nem maradhat általunk lerombolatlan!

Ezzel az “átirattal kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyt. Némi gondolkodni valót berakva “a fa” alá. Mert gondolkodni még ilyenkor is köllene!

… és ezt …

szendamondja!


A Nemzeti Á(t)kos

Előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik posztjaimban megszokták a linkelést. Most nem fogok hivatkozásokat csatolni (ahogy szoktam), de “linkelni” sem. … Ahogy szoktam.

Bizonyára mindenkinek sikerült már elolvasnia azon nyilatkozatokat, melyeket a “nagyonkereszténykonzervativ” és pláne “néppárt”, valamint annak egyes (két!) meghatározó “embere” böfögött ki magából vasárnap. Azon a “tisztújító kongresszuson”, mely abszolajte bolondbiztos volt, hiszen nem létezett ottan olyan Küldött, aki az egyetlen jelöltből eltéveszthette vóna a szerinte “megfelelőt”!

Ezen a múlt vasárnapi miacsodán, egy bizonyos  Kövérlászló nevezetű Házmester kegyeskedett elnyilatkoznia saját magát. Ő, aki nem csak a levesből hamarább evő bajsza miatt gusztustalan. Ő, aki nem csak azért teljesen alkalmatlan a jelenleg hatodik esztendeje betöltött funkciójára, mert képtelen rangot/általános megbecsülést adni annak a Törvényhozásnak, melyet állítólag elnököl. Ő, aki folyvást “tiszteletet” követel az Alpáriak által eluralt Orbángyűlésnek, s mindezt úgy, hogy az ippeg aktuális Karámszabályt az ágyékába nyúlvást rántja elő, majd lengeti meg a nemkormánypárti képviselőtársak/társnők orra előtt. … A sorból persze ki nem maradhat a Sajtó egyes, magukról (szerinte) megfeledkezett képviselői sem.

Szóval ez exemeszempés Dagilaci valami olyasmit fingott ki a nyírandó, sokesztendős ételmaradéktól mocskos bajusza alatt hordott ánuszrózsáján át azon a bizonyos kongresszusnak nevezett Miacsodán, miszerint “Ők“, azaz az elaggott Fiatal Demokraták ma mán’ attól is magömlést kapnának, ha a leánykáik/menyecskéik azt tekintenék legfőbb önmegvalósításuknak, ha “unokákat szülnének nekünk“.

Megjegyzem:

Dagi ezt az igényét talán bejelenthette volna a ma már huszonkettedik esztendős, Csenge nevezetű leánykájának is! Ámde a beste kölök ezek szerint erre nem hajlandó (még), mert valamiféle karriert akar építgetni a Papa által keresett pénzből és a Fater biztosította összeköttetésekből. Ugyanakkor Zsírbajusz netalán szólhatott volna a Főnökének is. Ráchel nevezetű leánykája lagziját egy komplett ország fizette ki (útfelújítással egyetemben), ellopott mobilját a legkompetensebb(?) nyomozó osztag próbálta előkeríteni (sikertelenül), esztendők óta áll ő (és férje) a “saját lábán”, de Viktor még most sem nagyapa! … No, hogy is vagyon ez?

Később gyött az Énekes! A középszerű, ámde országszerte világhírű, Kossuth-díjjal kitömött Dalos Pacsirta, érzékelvén a Hatalom Hangulatát, belenyilatkozott/nyalatkozott a Tahótévébe, Kifejtvén azon álláspontját, miszerint a csajoknak egyáltalán ne az a dóguk, hogy a fijjuggal versenyezzenek a munkaerőpiacon (pláne nem, hogy ugyanazér’ a melóért ugyanannyit – horribile dictu: többet! – keressenek). Sokkal inkább az, hogy “tartozzanak valakihez”, illetve hogy “gyerekeket szüljenek” annak a Valakinek. Aki – gondolom én – kizárólag többet kereső hímnemű lehet.

Ez a kiböfögés, mármint a Kovács Ákos-féle osztán nagyon kiverte a biztosítékot ölég sokaknál. Miér’ pont az övé? Mer’ az ilyen agyalágyult, alpári és középkori baromságokat már mindenki megszokta a Házmestertől. Ámde egy viszonylag népszerű (köz)énekestől, akinek rajongói között szép számmal lehetnek azon nem képviselői is, akiket ő – zsebre vágva a tőlük származó koncert- és lemez-bevételeit, valamint a Kossuth-díját – simán elküldött a háló- és szülőszobába, valamint a konyhába is. Körülbelül azzal a dumával, hogy: “Anyuskáim! Há’ el né képzejjétek mán, hogy velünk, fijjuggal egyenlőek vagytok! Végzettségetek, tehetségetek, munkabírásotok leszarva. Dógotok mindössze annyi, hogy főzzétek a kávét nekünk, végezzétek el a munkát helyettünk. Mindezt pedig félpénzen, s ha mi az akarjuk/erre vagyon kedvünk, hát tegyétek szét a lábatokat, osztán meg pottyantsátok ki az általunk kívánt mennyiségű kölköt a szülőcsatornátokon keresztül! Nem olyan nagy dolog. Mi is megtehetnénk, ha ráérnénk!

No ettől a szövegtől besokallt az MTelekom. Az a német tulajdonban lévő cég, amelyik ezt a középszerű, sőt, aljanépe Dumákost 50 millió forinttal szponzorálta (többek között a női előfizetők pénzéből is!). Két nappal az ostobaságai, aljasságai kifejtése után meg is vonták tőle a támogatást, ami meg akkora hullámokat gerjesztett, hogy a szerdai kormányülésen nem az összeomlott egészségüggyel, oktatással, szociális ellátással, meg az összes többi, a kabinet körmére égett dologgal foglalkozott A Felkentek Testülete, hanem ippeg és punkt ezzel a mindennél fontosabb helyzettel! Ebből pediglen Határozat is született.

A Qrmányzat szerint egyszerűen megengedhetetlen, hogy egyes cégek azt hiszik magukról, hogy “ízlésterrort” gyakoroljanak azon “művészekre”, akikkel szponzorációs szerződéseket kötöttek. Lehet, hogy ez Németországban lehetséges, de idehaza, Orbánlandban elképzelhetetlen. Itten kéremszépen tiszteletben vagyon tartva mindenféle véleményszabadság, s mivel ezt a német cég megsértette a Mi Ákosunk rovására, há’ mi meg szerződést bontunk velük! … Hogyazajóbüdösmultianyádat … grrrr!

Mi köze van Magyarország kormányának Kovács Ákos dalszerzőhöz? – tette fel a kérdést Kálmán Olga csütörtök este az ATV-ben Rétvári Bence államtitkárnak. Mire ez a Kispöcs, ez a mindössze 36 esztendős, államtitkárnak kimázolt Kissenki, össze-vissza kezdett magyarázni arról, hogy Azákos nem is azt mondta. Hanem aszonta, hogy a szarszemét libsik nézik le a keveset kereső nőket. De ez nem baj, mer’ mi kereszténypolgáriak vagyunk és mi meg nagyon tisztejjük a csajokat. Aki pedig A Zákostól ezt a véleményét meg meri tagadni, sőt, retorzionálni, há’ az egy szarszemét, akiket a qrmány teljes felhatalmazással véd és védhet meg (nem akartam linket adni, de ez a Rétvári-interjú annyira tenyérbe mászó volt, hogy kénytelen vagyok! … Ilyen pofátlanul letagadni a nyilvánvalót szerintem azt jelzi: az a szülő, aki elvetemült gazembert akar faragtatni a kölkéből, simán írassa be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre! A többi megy magától!)

Igazán nem(?) szeretnék vitába keveredni Orbánland Kancelláriájával, de ha már vélemény- és ízlésterrorról van szó, cégek visszaéléseiről, no meg bizonyos Ákosokról, akkor nagyon szeretnék megemlíteni néhány dógot. Azt például, hogy:

  • Ki a jóbüdös lófasz űzte Kanadáig Kertész Ákost csakis azért, mert úgy általában a magyarokat tekintette “genetikusan alattvalóknak”, s emiatt egyesek még az összes kitüntetését is vissza akarták vonni tőle?
  • Miért nem védte meg a német tulajdonú M. Telekom önkényétől az annak tulajdonában álló Origo főszerkesztőjét (Sáling Gergő), illetve a teljes grémiumát ez a Qrmány, azon belül pedig maga Rétvári akkor, amikor kirúgta őket Vaszily nertárs, mint cégvezető csakis azért, mert Lázár nertárs “szomorú lett”? (Vaszily most a “közszolgálati” egyik lótuszkaktusza!)
  • A Fideszre még most is szavazni hajlandó nőnemű honfitársaim valóban akkora bunkók, birkák és bőgő tehenek lennének, hogy önmagukat (pusztán a hímsovén pártvezetésük utasításának engedelmeskedve) egy “punci köré épült szülőgépeknek” tekintsék csupán?

Végtelenül boldog lennék, ha ez a megveszekedetten önsorsrontó társadalom/ország végre egyszer a büdös életben eljutna a XV. századból a XXI.-be! … Illetve mit is beszélek?! A XIX.-be. Ennél többet manapság tőlük elvárni lehetetlen!

… és ezt …

szendamondja!


’56 üzenete: “Több tisztelet a korrupciónak!”

Kibújt a jobbikos szög a fideszes zsákból! Hódmezőlázárhelyen Dzsentri Dzsoni követelt “több tiszteletet” a magyar korrupciónak, a Kövér Házmester pedig Budapesten fejtette ki nézeteit arról, hogy “az euroatlanti világ morális értelemben megrendült“. Mindezt az 1956-os Forradalom kitörésének ötvennyolcadik évfordulója alkalmából!

Csillagos ötösre vizsgázott tegnap Dzsentri Dzsoni! A honi, EU-pénzeken (is) dagadtra hízott Luxus-jobboldal eme emblematikus figurája az 1956-os magyar Forradalom emléknapján látogatást tett hűbérbirtokán, Hódmezőlázárhelyen. Ehelyütt pedig, ez a lassan mindenért felelős miniszterelnökségi főminiszter, logikai bakugrások tömkelegével jutott el a vérzivataros magyar Múlttól, a világraszóló korrupciós botrány jellemezte Jelenvalóig.

Luxusjános szerint a Világnak óriási adósságai vannak a magyarokkal szemben. Hiszen mi voltunk évszázadokon át “Európa és a nyugati értékek és érdekek védőbástyája“, mi ontottuk vérünket, áldoztuk fel vagyonunkat azokért, akiktől ezért cserébe csupán “megkésett, nagy szavakat” kaptunk a “várva várt segítség” helyett. Erről tanúskodik az elmúlt évszázad is. Ennek során a magyarság korábbi, hősies kiállásaiért cserébe Trianont kapott a beste Nyugattól, majd az országot “egy határrevíziót hazudó, gyilkos politika ölébe lökték” (gondolom itt nem Horthyról értekezett a szónok – lásd: Megszállottsági MűEmlék!), ezt pedig “40 évnyi kommunizmussal büntették“.

Ebbe a sorba illeszkedik az 1956-os magyar Forradalom nyugati elárulása is! Rádióbeszédében a szabadságharcos miniszterelnök hiába kért segítséget, azt csak a felkelők hallották meg. Amerikának és Nyugat-Európának fontosabbak voltak “a Szuezi válság miatt veszélybe került kereskedelmi érdekei… De még a hidegháborús világrend törékeny és igazságtalan egyensúlya is, mint a magyarok szabadsága, sőt élete“. Éppen ezért “Ha tehát október 23-a a magyarok dicsősége, akkor november 4-e a világ szégyene. Amerika és Nyugat-Európa szégyene“.

Hasonlóan keserű tapasztalatokat szerezhettünk 1990-től is. A magyarok hiába “szerezték vissza elvileg” a szabadságukat, európai jogaikat, azokkal nem élhettek, lévén a Nyugat és annak belföldi kiszolgálói, “a régi kommunisták“, az “elsikkasztott privatizáció felső tízezerje” (“Akik még mindig közöttünk élnek!“), a szorgalmasan belénk plántált kisebbségi komplexussal “rettegő kisdiákot” csináltak belőlünk, akiknek hol Washington, hol pedig Brüsszel mondta meg, “hogy mit, miért nem lehet“.

Ámde “az elszabotált rendszerváltás két évtizede” lejárt! Most, 2010 óta a Nyugat azzal szembesült, hogy a magyarok élni akarnak a jogaikkal és sem többet, sem kevesebbet nem kérnek, mint ami Európa bármelyik más népének kijár: tiszteletet és jólétet! Ezt azonban sem Amerika, se Európa még mindig nem hajlandó elfogadni. Azt hogy “felnőtt nép” lettünk, akik nem tűrik a gyámságot, s akik bár hű szövetségesek, de nem bólogatójánosok, akiknek csak a “csendőrpertu” jár. Éppen ezért nem Európa- és Amerika-ellenesség az, ha a magyarok – miután súlyos vádakkal illették őket – visszakérdeznek és bizonyítékokat kérnek.

A világ meg fogja érteni és lassan el fogja fogadni az új helyzetet, hogy egy évtizedekig álomba merült magyar nemzet végre felébredt. Öntudatára ébredt és nem kér többet, de nem is éri be kevesebbel, mint a többi, hozzá hasonló európai nemzet. Csak azt kérjük, ami megillet minket. Nem többet, de nem is kevesebbet! Tiszteletet a magyaroknak: tiszteletet 1956 nemzetének!

Hasonló húrokat pengetett tegnap Kövér László is. Ő úgy vélte leginkább megtiszteltnek az 1956-os Forradalom Emléknapját, hogy beült a Tahó Echo Tv budapesti stúdiójába, s ott történelmi elemzésnek vetette alá a Rendszerváltást, az ezt követően kialakult helyzetet, s közben egyetlen szót nem ejtett az ötvennyolc esztendővel ezelőtti Eseményekről! Nem is köll ezen különösebben csodálkozni, hiszen a Házmester sokkal idősebb, mint a Főminiszter. Ölég neki az a hercehurca, hogy mindennap kikászálódjon az ágyából (jaj a derekam!), nem hogy még azzal vegzálja a fáradt Szürkeállományát, hogy valamiféle parabolával kösse össze ’56-ot a Korrupciós Botránnyal!

Lackó alkirály szerint 1988. október 23.-án (ennyit az Ötvenhatos Emléknapról!) az erkölcsi/társadalmi/politikai értelemben amortizálódott MSZMP vezetése még nem tudta eldönteni, hogy hagyják-e kibontakozni a rendszerváltást, avagy inkább megálljanak-e a történelem útján. Ámde akkor már “kinyílt az időkapu“, s bár ő nem szeretné heroizálni a résztvevőket (bár fellépésük jelentős bátorságot követelt, hiszen még “azt sem tudhatták“, hogy esetleg nem köll-e “menekülniük az országból“), de a Fidesz megalakulásával kimondatott az Apokalipszis kezdete: “Megtörtént!“.

Akkor még sokminden nem volt világos. Például az, hogy lehet-e “semleges” országot csinálni a volt szovjet gyarmatból, meg hogy miként lehetne mihamarabb áthidalni “a nyugati és a keleti államok életminősége” közötti különbözőségeket. Osztán történt, ami történt, ezt pediglen úgy lehetne tömören összefoglalni, hogy mélységes csalódás!

Lászlónk szerint ugyanis akkoriban ők még felnéztek a Nyugatra, azt “jogi és erkölcsi” értelemben “példaképnek tartották“, lévén feltételezték, hogy “politikai kultúra is jár a demokráciához“. Ámde kiderült, hogy miután “a kommunista világrendszer fenyegetésként megszűnt, némely nyugati ország kormánya, informális pénzügyi-gazdasági hatalma, azt gondolja, bármit megtehet, naponta váltogathatja az aktuális értékeket és leckéztethet más államokat“. Illúzióikból pedig akkor józanodtak ki végleg, mikor kiderült, “hogy az a jogi szabályozás, amely mára szinte elviselhetetlenül bürokratikussá vált“, azért alakulhatott ki, mert a közös értékekhez „köze nincs a szabályoknak”.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Nyugat “morális értelemben megrendült“, hiszen a hírhedt, tavaly elfogadott Tavares-jelentés lényegében arról szól, hogy az “európai baloldal“, a megrendült és társadalmi támogatottságot nélkülöző hazaiak funkcióit akarja betölteni azzal, hogy “kívülről” tartsa fenn és “exportálja” az egyébként belföldön “mesterséges feszültségeket“.

Ebben az értelemben Brüsszel valóban Moszkvára emlékeztet és ha ez az Unió jövője, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből szép lassan, óvatosan kihátrálni!

Az elmúlt esztendőkben írott több száz posztjaim nem egyikében tettem már szóvá, hogy miféle aljas módszerekkel operál immáron évszázadok óta az a magát “keresztény-konzervatívnak” nevező, állítólagosan “nemzeti” Jobboldal. Praktikáik legelsőbb motívuma, hogy a Nemzeti Büszkeséget a Kisebbségi Komplexus aktív fenntartásával igyekeznek fenntartani, azt eszkalálni. Lényege a “Történelmi Viktimológia“, miszerint mi, “A Magyarok” mindenkoron csupán áldozatai voltunk a nálunknál erősebb nemzetek törekvéseinek és hiába tettünk meg értük mindent (lásd: “Védőbástya“!), cserébe soha semmit nem kaptunk. Illetve kaptunk, de azt nem köllene talán megköszönnünk, lévén “jogaink” és “uruszágunk” elvétele, a Horthy/Náci rezsim “ölébe lökése”, osztán meg a Szovjet Megszállás lett a jussunk. Később pedig, hogy végre kiverekedtük magunknak az “európai jogainkat” (1990), hát a Nyugat (a Belső Ellenséggel karöltve) azt is elvette mitőlünk.

Pedig mi annyira, de annyira törekedtünk! Arra, hogy megfeleljünk az Elvárásoknak! Amiket ugyan mi teljesítettünk is, de a “morális csődben” lévő Nyugat, a “Kommunizmus Fenyegetésének” (általunk történt!/?) megszűnése után “elszemtelenedő” Amerika és az EU már odáig vetemedett, hogy belepofázzon a Mi Belberki Környülállásainkba is! Abba, hogy mire is költjük az ezek szerint nem is létező Nyugati Pénzeket (mondja ezt az ezeket elosztó Luxusminiszter Hódmezőlázárhelyen – lásd fentebb!) és hogy miféle “Politikai Kultúrát” képviselünk mink (pontosabban Ők, tehát A Nemzet!). Amibe ugyi bőven belefér (lásd: “Történelmi Adósság”!), hogy simán ellopjuk a Támogatásokat (amik persze nem is léteznek!). Ha pedig ezt valakik szóvá merészelik tenni, hát rögvest előkerül Vitéz László és palacsintasütőjével alaposan főbe kongatja Amerikát, az EU-t, meg az onnan “importált” Baloldalt!

Idióták vagyunk, hogy ilyeneket tűrünk meg a hátunkon! Az olyanokat, akik négy esztendő alatt kifosztották az államkasszát és lejáratták a bő húsz esztendő alatt nagynehezen felépített renoménkat. Persze ennek elkerülése végett meg köllött vóna tanulnunk a Saját Történelmünket!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A “korrekt ajánlat”

Az atompisztoly hasznos dolog, csakhogy mindkét oldalra lehet célozni vele!” – mondta Salvor Hardin, Terminus polgármestere Asimov híres, “Alapítvány” című regényében. Ez az idézet jutott eszembe arról a “korrekt ajánlat“-ról, melyet a jövőre bevezetendő új Házszabály formájában tett a mai Ezerharmada politikai élet minden szereplőjének“.

Korrekt ajánlat“-nak nevezte a fideszes Gulyás Gergely azt a még a mostani parlament által megtárgyalandó és elfogadandó, de csak a következő választások után felálló Országgyűlésre vonatkozó Házszabály-tervezetet, amelyre az Ezerharmad, azaz a Balogh & Co(mondor) hamarosan rá fogja nyomni az “igen“-gombot. A mostani elképzelések szerint jövő tavasztól már nem lesz kötelező minden parlamenti pártnak helyet biztosítani a különböző bizottságokban, a törvényjavaslatok végleges formájáról, elfogadhatóságáról pedig egy Szupergrémium, az úgynevezett “Törvényelőkészítő Bizottság” lesz jogosult dönteni, akár a szakbizottságokban kialakult vélemények ellenében is. Maguk a képviselők, az Ülésteremben már csupán annyit tehetnek, hogy a plenáris ülésen kizárólag a szavazatukat adják le, a vitát a Nyílvánosság elől a különböző komiték zárt világába száműzik. Ugyancsak tilos lészen a plenáris ülésen bármiféle “szemléltető eszközt” (molinók, kisebb-nagyobb transzparensek, stb.) használni, nem lesznek napirend előtti felszólalások, a képviselők pedig nem tiltakozhatnak majd úgy, hogy esetleg testületileg vonulnak ki a teremből. S ha már a “vonulás”-nál tartunk: honanyáink és -atyáink kötelesek lesznek felállva tisztelegni az ülést levezető Elnök előtt akkor, amikor az bevonul a terembe, hogy elfoglalja helyét a Pulpituson.

Gulyás, ez a jólfésült politikai pubi arról híres, hogy bármikor képes “megmagyarázni” bármiféle olyan törvényförmedvényt, amit a Miniszterelnöki Akarat a túlsúlyban lévő kormánypárti szavazatokkal rá szokott erőszakolni az Országra. A mostaniról például aszonta, hogy az tulajdonképpen az Országgyűlés tekintélyét és működőképességét hivatott biztosítani, lévén ez a legfontosabb közfeladatot ellátó intézmény nem végezheti olyan körülmények között a munkáját (ráadásul az elvárható minőségben), ha egyes képviselők, bizonyos pártok a saját politikai érdekeik mentén, kizárólag a nyílvánosságnak szóló, demonstratív akciókkal “bolhacirkusszá” silányítják azt.

Csatlakozott hozzá a kipróbált szavahihetőségű Kósa Lajos is, aki szerint az új Házszabály csakis olyan dolgokat fog majdan megtiltani, amit “kultúrált politikus” egyébként sem tenne meg. Szerinte ilyen magától értetődő dolog az, hogy a képviselő köteles ellátni munkakörét, azaz részt venni a törvényhozás valamennyi ülésén. A testületi kivonulások ugyanis azt jelzik a polgárok felé, hogy az illető párt parlamenterei erre nem hajlandóak, tehát rossz példát mutatnak. Meg is említette, hogy ők – mármint a Fidesz – ezzel az eszközzel csak a legritkább alkalmakkor éltek, s akkor is kizárólag nyomós indokkal.

Nos, kezdjük rögtön azzal, hogy ez a két Izéke egyszerűen hazudik! Tudom, hogy ez nálunk a “normál üzemmód“, s talán fölösleges sorra cáfolni a kijelentéseiket, ámde én ezt most még is megteszem:

  1. Ez nem “Ajánlat”, hanem Diktátum!  A Gulyás-féle nyilatkozat ugyanis de facto azt tartalmazza, hogy az új szabályokba az ellenzéknek semmiféle beleszólást nem fognak engedni, hiszen a kormánypártok  által meghatározott Alapelvektől eltérni nem hajlandóak. Ezeket az Alapelveket (a parlament “tekintélye” és “működőképessége”) pedig ugye pontosan az ellenzék “sérti meg” sorozatosan a maga “demonstratív megnyílvánulásaival”.
  2. Ez a tervezet nem “korrekt”, lévén a jelenlegi Többség időben is messze túlterjeszkedik azon a mandátumon, melyet 2010-ben, az akkori választók akaratából kapott (ez nem szokatlan, hiszen a Tákolmánnyal és a Sarokreszelős Törvényekkel is ezt tette) és igyekszik csorbítani azon jogköröket, melyet a 2014-ben delegált képviselők kapnak majd az akkori voksolásokon ugyanezen polgároktól. Ez a korlátozás azonban nem csak a mindenkori ellenzékre, de a mindenkori kormánypártokra is vonatkozni fog, azaz: “bolhacirkusszá”, egyszerű “színpaddá” silányítja az Országgyűlést, amelyet ezek után a kormány fog ellenőrizni az ippeg aktuális majoritása útján! Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a “Kövér-projekt“, azaz az az elképelés, melyet a Házelnök idén nyáron ismételten felemlegetett, miszerint át fognak térni a rendeleti kormányzásra, s az Országgyűlésnek csupán utólagos jóváhagyási joga lenne (ez nem a Horthy-korszak, hanem a nettó Kádár-parlament!).
  3. Kósa kijelentésével (hazudozásával) ellentétben a 2006 ősze és 2009 vége közötti időszakban az volt a “ritka” (mindössze háromszor!), amikor a fideszes ellenzék nem élt a tiltakozás kivonulásos eszközével. Akkor ugye nem érezték úgy, hogy ilyesmit “kultúrált politikus” nem csinál (vagy magukat nem érezték annak?), nem gondolták, hogy ezzel “rossz példát” mutatnak a Zembereknek – pont úgy, ahogy Orbán Viktor sem érezte munkaköri kötelességének a parlamenti ülések rendszeres látogatását 2002 és 2006 között! Ez a “multátírás” azonban jól illeszkedik abba a folyamatba, ami a Tákolmány preambulumával kezdődött és átmenetileg Orbán azon kijelentésével végződött, hogy ők ugye soha nem nevezték “forradalomnak” a 2010-es választásokat, illetve azok eredményeit.

Asimov Alapítvány-sorozatának ötödik részében (“Az Alapítvány pereme“) a főhős, Golan Trevize tanácsos úgy dönt, hogy a Galaxis további sorsát ne a “Seldon-terv” alakítsa, mert abban létezik egy Alapvető Tévedés. Érzi hogy igaza van, de nem tudja, miért, ezért az Igazság megkeresésére hosszú utazásra indul (“Alapítvány és Föld“), melynek során azt sikerül is megtalálnia. Ez az Alaphiba pedig az, hogy a Terv feltételezi: “Az ember az egyetlen értelmes lény a Galaktikában“.

Nos, ezen Orbán-tervnek is létezik egy ugyanilyen Alaphibája. Nevezetesen az, hogy axiomatikusan feltételezi, hogy a 2014-es országgyűlési választások után továbbra is a Fidesz-KDNP adja majd a törvényhozási többséget, így a parlamentet immáron jogilag is teljes mértékben ellenőrző kormány fejét változatlanul “Orbán Viktor“-nak fogják hívni. Ámde mi van akkor, ha ez a kritérium nem teljesül? Nos, akkor lép be a Hardin-féle “Atompisztoly-probléma“! Az ellenzékbe szorult Fidesz-KDNP-nek még ahhoz sem lesz joga, hogy a seggét kitörölje, Orbán Viktor és Kövér László képviselők pedig nem csak a súlyos büntetés elkerülése végett lesznek kénytelenek folyamatosan az Ülésteremben tartózkodni, de még felállva köszönteniük is a Pulpitusra fellépő (mondjuk … hehehe!) Gyurcsány Ferenc házelnököt!

Akkor pedig lészennek itten fogaknak nagy csikorgatásai!

… és ezt …

szendamondja!

(P.S.: Ez pont az az eset, ami kitűnően mutat rá arra: miért is választottam blogom mottójául Albert Einstein híres mondattöredékét!)

 


Ingyencirkusz és pirománia

Bevallom őszintén, hogy amikor közzé tettem a “Székelyzászlós Szappanoperá“-val kapcsolatos posztomat, meg volt bennem az a sejtelem, hogy ezzel az üggyel lesz még dolgom. S lőn!

A nemzetközi helyzet fokozódik! – jelenthetné ki a moder Virág nertárs, hozzá téve, hogy: “Azér’, mer’ mi fokozzuk, s már játszótársunk is van hozzá!“. Hogy mi is ez a helyzet, azt az említett posztomban már ölég jól leírtam, de mivel “Ismétlés a Tudás ‘joides’ anyukája“, hát röviden felvázolnám eme, egyesek által monumentási csatajelenetnek szánt, de csak kerényis mázolmánnyá fajult, elborzasztó freskót (frissítve!).

Néhány hónappal(?) ezelőtt az egyik hivatásosan amatőr “magyarságkutató” addig kurkászott – no nem a levéltárakban, hanem –  a saját, kissé unorthodoxan működő, tehát megzizzent agytekervényeiben (melyek, mint tudjuk: a Siriusról jövet kilencszer csavarodnak – pláne megfelelő gyógyszerezés és szakorvosi felügyelet hiányában), amíg sikerült “felfedeznie” azt a bizonyos “Székelyzászlót“, amelyet osztán rögtön fel is kapott a csekély létszámú, de annál aktívabb “Hivatásosanamatőr Hagyományőrzők Feketegyörgyös Társulata“. Az “Ősi Szimbólum” hitelességére kisebb árnyékot vet, hogy a HHFT tagjai, a hagyomány berögzülésére rendelkezésre álló idő rövidsége miatt még nem tudtak konszenzusra jutni eme zászló színeit illetően (zöld-kék?, világoskék-arany?, sötétkék-fehér?). Aki nem hiszi, nézze meg, mit lengetett a fideszes polgármester a budapesti erkélyen …

… és mit tetetett ki Kövér nertárs az Országgyűlés épületére! (előtérben elmosódott WA(ffen)SS Albert-rajongó!) …

… Ámde itten most az a lényeg, hogy valaki Odakint ezt a “Legújabb Ősit” rögtön ki is tűzette egy helyi közintézményre, mellyel sikerült elkövetnie az ottan hatályos törvények egynémelyikének szándékos megsértését. Amit osztán a szintén helyi érdekeltségű, mélyromán prefektus nem is hagyott szó nélkül, s hepciáskodni meg pereskedni kezdett. A bukaresti kormány egy ideig hagyta, hogy fusson pár kört ez az általa oda kinevezett pasmag, osztán hogy már kínossá vált a vergődése, utilaput kötött a talpára, az utódja pedig kijelentette, hogy nekije aztán teljesen mindegy, hogy egy romániai nemzeti kisebbség milyen szimbólumokat használ, de tartsa be a szabályokat.

Ha két teljesen normális, európai országról lenne szó, akkor akár ennyiben is maradhatott volna a dolog. Odakint rálegyintenek az egészre, s tudomásul veszik, hogy bizonyos etnikai szervezetek mostantól újabb, speciális igényekkel fognak jelentkezni a romániai textiliparnál (növekszik az adóbevétel!). Idehaza meg a vállunkat von(a)gatva megállapíthattuk volna, hogy a történelmi tényekkel alapost hadilábon álló HHFT tagjai mostantól fogva nem csak egy, az 1920-as években összebarkácsolt (“történelmi”)műdalt (“Székely himnusz“) fognak alkalmanként bús képpel belebőgni az ájerba (némi vesszentrianonos pálinka elfogyasztása után emigyen: “Maroknyi métely sziklik mint a porla…“), hanem közben még lengetnek is valamit … a kezükben (is) … nem csak a butelkát! … Nem röhög!

No, de a politikai pirománok nem viselhették, hogy húnyni kezd már a zsarátnok! Rálöttyintettek rögtön némi hatvanfokost azzal, hogy a Zsóti (nem Az, hanem a Másik!) kikajabálta a világba, hogy a román kormány fejezze be a provokálást, a Viktor meg lenemeurópaizta a druszáját. Ezt meg a Victor nem hagyta (pont a Viktortól? – teljes joggal!) szó nélkül, s mindkettejüket elküldte a Búsba (nem a Balázs!): az előbbit azzal, hogy ne szemtelenkedjen, az utóbbit, meg hogy seperjen a saját portája előtt. … Még talán itt is be lehetett volna rekeszteni a szappanopera további sugárzását, hiszen a hantavírusos Martonyit végre telefonálni engedték, Viktor meg Traiannal “Brukselles”-ben egymás hátát lapogatva állapították meg, hogy mindkét országban vannak forrófejűek, s csakis a mérséklet vezethet eredményre. …

Nyugvópont? Dehogyis! Mert a  már ki tudja mióta begombázott Kövér nertárs még nem rángatta le erről a maga rókabőrét. …

… A meglehetősen sajátosan (napirendi pontok nuku!, előkészített és kiadott zárónyilatkozat nuku!, nyílvános ülés és sajtótájékoztató nuku!) péntekre összehívott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) alkalmából Bajuszkirály a Gárdistáival csak kitűzette a székelyzászlót a Parlament épületére azért, hogy még ő is kerozint hugyozhasson a tűzre, nem törődve vele, hogy ezzel kiket is éget meg valójában.

Persze a románokat sem kellett tovább bíztatni! Rögtön rájöttek, hogy Budapest játszadozik, mert el akarja terelni a figyelmet a lerohasztott gazdaságról, a baromian magas inflációról és munkanélküliségről, a mind általánosabbá váló nyomorról, az átírandó Tákolmányról meg a diáktüntetésekről. S mivel nekik is van Kétharmaduk, meg hasonló gondjaik, hát belementek a Budapest által felkínált magyarkártyás partiba, s most már a nagy kontra-rekontra bemondások során a diplomáciai kapcsolatok megszakításával, meg a bukaresti magyar nagykövet (szegény Füzes Oszi, maradtál volna újságíró a Népszabadságnál!) hazazavarásával fedáksáriznak. (Ha lenne egy “über-fedáksári“, akkor most Kövér, vagy Zsóti /mindkettő, de főleg AZ!/ hadat is üzenne! Ez tuti!)

Kinek jó ez?” – kérdezi Gál Mária a nepszava.hu oldalán ma megjelent jegyzetében. “Kinek segít ez a piromániások által rendezett ingyencirkusz?” – kérdezem vele együtt én is. Magyarországnak? Ugyan! Aki ismeri a történelmet tudja, hogy amióta önálló román állam létezik, mindíg ügyesebb volt a diplomáciája, mint a miénk (lásd pl.: mindkét világháború lezárását!), tehát a felforralt szar bizonyos, hogy a mi fejünkre fog kozmálni. Az erdélyi magyaroknak? Ugyan! Hiszen egész Romániában 6,6, Erdélyben pedig mindössze 20%-ot tesznek ki a teljes népességből, így ha Budapest (Bukaresttel együttműködve) feltüzeli a többségi románokat, semmi esélyük elérni a mégoly’ szerényen megfogalmazott céljaikat is – a majoritáson belüli szövetségesek híján?! Erre hívta fel a figyelmet ama bizonyos KMKF-találkozón a nagymagyarkodó honi kormány cinikusan kiszámított hülyeségei okán Romániában légüres térbe került RMDSZ elnöke, a szegény Kelemen Hunor is, amikor közleményében kijelentette:

“A közösségi szimbólumokkal kapcsolatosan szeretném megköszönni mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették, jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával, próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket. Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk”

Ez legfeljebb csak a székelyzászló-matrica-bizniszen magukat hülyére kereső “vállalkozóknak” jó, meg az olyan, magukat Erdélyben szénné égető fideszbérenc “politikusoknak”, mint a mongolkás Szász Jenci, aki “külhoniként” manapság Budapesten költi (önmagára, meg a sleppjére) a magyar adófizetők milliárdjait egy nemzetstratégiai sóhivatal élén. De meg ne feledkezzünk a pénzért pártszolgálatot vállalt Puncipüspökről sem, aki mostanság ugyan még az Európai Parlamentben bassza az Eget, meg a titkárnőjét … tölti dolgos mindennapjait, de jövőre kitelik a becsület(?) … mandátum, s akkor majd a Gondoskodó Orbánállamnak (ha lesz még, mert mi meg leszünk olyan hülyék?!) neki is ki köll találnia valami íróasztalt, az azon gerincre vágható “hivatásos” asszisztensnővel, Audi-kulccsal és pár milliárddal … persze Tákolmányba rögzítve!

Ha a mindkétoldali politikusok, meg az általuk feltüzelt (sajnos nem “úgy”!) nacionalisták megkergültek, már csak a Teremtőben bízhatunk! Imádkozzunk Hozzá, hogy “Ne hagyd megveszni Erdélyt Istenem!“! S bár Viktor már ráuszította a maga “szurkolóit”, a 2006-os “Forradalmárokat” a GYEREKEINKRE(!!!) – mi meg ezt tétlenül nézzük???!!! -, mert azok úgy vélik, hogy az államnak Stadionok helyett Stúdiumokat köllene finanszíroznia, de reménykedjünk benne, hogy Victor nem fog hasonlóan reagálni, s a hírhedt Iliescu-féle Bányászjárás-recept szerint elintézni a fideszileg és helyi fidesznyikek által gerjesztett székelyzászló-problémára.

Szegény Sütő András, ha még élne most rámutatna arra a bizonyos kivert szemére! …

Neki valóban elvették félszeme világát és nem a törvényes rend őrei, az állítólagos gumilövedékek/gázgránátok, hanem a feltüzelt nacionalista idiotizmus kézközeli eszközei! Kár, hogy ebből se’ tanult senki! Se ott, de főleg ITT sem!

… és ezt …

szendamondja!