2016. március 15.
Feladta: 2016, március, 15 Kategória: Uncategorized | Tags: ünnepség, beszéd, március 15., Orbán, Pukli, tüntetés HozzászólásKét nagyon fontos beszéd hangzott el ma, az 1848-as forradalom 168. évfordulóján. Az egyikből nincs mit idézni, lévén a szokásos volt: aljas. A másikból sem sokat, mert csupán egyetlen mondat volt a lényeg.
Kitűnő elemzés jelent meg néhány órával ezelőtt az Örökös MiniElnök március 15.-i … khm … ünnepség-féleségéről. Nem kifejezetten szokásom, de ezt most szó szerint fogom ideplagizálni:
Március 15-i ünnepségre járni általában hülyeség, főleg arra, amelyiken a miniszterelnök mondja a beszédet. Kivéve akkor, ha esik az eső. Ilyenkor ugyanis nyilván csak a miniszterelnök-osztályfőnök legesleglelkesebb rajongói, a szuperstréberek mennek el a Nemzeti Múzeumhoz meghallgatni az ofőt. Én pedig kiváncsi voltam, kik is igazából ezek a jótanulók és mit szólnak a kedvencük szövegeihez.
Az Astoriánál balra fordultam, a Múzeum körúton emberfeletti erővel elszakítottam magam Kálmán Olga hirdetőszlopról rám meredő vizsla tekintetetétől, majd egy véletlenszerű ponton behatoltam az egyáltalán nem sűrű tömegbe – ilyen kevesen március 15-i Orbán beszéden még sosem voltak – előrementem egy kicsit, aztán megállapodtam az Ofő rajongóinak gyűrűjében.
Alig tudtam megállni, hogy azonnal hátba ne vágjam a tőlem eggyel balra ausztrál bőr cowboy-kalapot és álcamintás katonai gyakorlónadrágot viselő, a kezében ötméteres, zöld teleszkópos Silstar pecabotra kötött magyar zászlót lengető horgásztársamat, vele ugyanis eddig minden olyan Fidesz-megmozduláson találkoztam, amiről csak tudósítottam.
Nyilván a kegyetlen időjárásnak volt köszönhető, hogy a Nemzeti Outdoor mozgalom a valós számarányánál sokkal erősebben képviseltette magát a tömegben. Azok a tájékozatlanabb lengyel vendégdiákok, akik nagy számban jöttek el meghallgatni Orbán tanár urat, simán hihették azt, hogy a magyar szabadságharc két kulcsszereplője Bem apó és hű szárnysegédje, Helly Hansen voltak.
A polgári-szabadidős hangulatot kellemesen színezte, hogy a környékemen rövid egymásutánban feltűnt előbb egy marcona vármegyei hajdú, majd II. Miklós orosz cár teljes tengerésztitszti egyenruhában.
A tömeg várakozó volt, csendes, az eső ellenére is elszánt és látszatra totálisan gyengeelméjű. Két perc után ugyanis az a meggyőződés ébredt bennem, hogy a magyar szabadságnak a Brüsszeli Tudodkiknél is sokkal nagyobb ellenségei a Tömegben Nyitott Ernyővel Mozgó Fideszesek.
“MIÉRT?” – sikoltotta bennem a racionális én maradéka – “MIÉRT, ha egyszer minden lépésre két kiszúrt fideszes szem jut? Nem volt elég a gyurcsányi terorr-rendőrség szemkilövő osztaga?”
Hát marhára nem! Ahogy teltek a percek, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Fidesz-szavazók kedvenc időtöltése nem a lopás, a törvények szájuk íze szerinti átirogatása vagy a szomszédos stadionépítkezés tetőfedő anyagainak a privát kúria felújítására való átszállítása, hanem a függőleges, előretartott esernyővel való tolakodás a tömeg közepén.
Herpeszállás? Bruhahahaha!
A körülöttem álló stréberek pont úgy kezdték az ünnepséget, mint annyi meg annyi magyar iskolai osztály a történelemben. Újra a Práter utcai általános első céjében éreztem magam, amikor a színpadon a díszszázadot vezénylő parancsnok azt kiáltotta, hogy
terpeszállás,
mire a hátam mögül azt hallom félhangosan, hogy
micsoda, herpeszállás?
Hátrapillantottam, hát nem egy, a mellén akkora kokárdát viselő családanya volt a tettes, mint Tarlós István feje?
Ekkor olyan jelenet következett, aminél fideszesebbet én még életemben nem láttam.
Műsorvezető: Kérem, énekeljük el együtt a Himnuszt!
Előttem Álló Orbánista Muki: (az esernyőjét a “Himnusz” szó hallatán úgy csukja össze lendületből, hogy egyszerre szúrja tarkón az előtte álló és karmolja halántékon a mellette toporgó fideszest.)
Tarkón Szúrt Fideszes: (Hátrafordul, hogy mondjon valamit, levegőt vesz és nagyra tátja a száját.)
Előttem Álló Orbánista Muki: ISTEN.
Egy igazi iskolai ünnepséghez mindig is hozzátartozott, hogy az ember az elején vidáman dúdolgassa, hogy
Vakpali, vakpali mindent lát, szemüvegen át, kutya valagát.
Itt a tömeg a következő műsorszámot, a Tavaszi szél vizet áraszt-ot dúdolgathatta volna az előénekessel, csakhogy a dalt az eredeti, kicsit megcifrázott népi dallammal adták elő, így pár próbálkozás után seki sem tudta követni.
Ezen a ponton vettem észre a Végtelenül Derűs Nagyapót, aki az unokáját hozta el magával, aki viszont nem a csajával vagy egy haverjával, hanem egy doboz Kőbányai Világossal érkezett az ünnepségre.
“Táncolnak?” – kérdezte a Végtelenül Derűs Nagyapó.
“Állítólag” – felelte a Kőbányais Kisunoka.
Erre a bácsi megkért, hogy nézzem meg, táncolnak-e. Lábujjhegyen kilestem az esernyők között. Igen, egy tucatnyi, a távolból Tiborcz Istvánra hajazó öltönyös fiatalember “tendert nyertem, nem is volt más ajánlattevő”-arccal ugrándozott éppen a Múzeum lépcsőin.
Ekkor szólalt meg mögöttem egy Citromba Harapott Arcú Úriasszony, miszerint
Szerintem a lengyelek miatt nincs hely!
Végre jött az első beszéd Tarlós István tanár úrtól, a városi közlekedés ismert oktatójától. Tarlós azt a jellegzetes pedagógustípust személyesítette meg, aki a beszédében végig az Igazgatónak nyal és az ember nem tudja eldönteni, hogy azért mond-e olyanokat, hogy a hely és az iram olyanok, mint a nehéz kő a sodrásban, mert becsípett a tanáriban, vagy mert izgul, ha harmincnál több ember előtt kell beszélnie.
Tarlós tanár úr a végén bebizonyította, hogy az alternatív történelem oktatásában is nagy jövője lenne, vésztjóslóan megjegyezte ugyanis, hogy egyes március 15-éken itt a Múzeumnál előfordult már fegyverropogás is, például 1956-ban, amikor a forradalmárok megostromolták a Magyar Rádiót. Mit tesz isten, egyetlen körülöttem álló stréber sem vette észre Tarlós fantasztikus történelmi felfedezését 1956 eddig elhallgatott forradalmi tavaszáról.
Azt annál inkább észrevették, hogy a hivatalos program szervezője ezután minden dal közül éppen a Varga Miklós-féle Európát adatta elő. Nem lehettt hirtelen érteni, hogy ez szabotázs-e vagy valami duplafenekű fideszese vicc. A hithű közönség mindenestre néma döbbenettel hallgatta a dalt az Új Hivatalos Gyűlölt Ellenségről, szegények láthatólag nem értették, hogy itt énekelni kéne vagy gúnyosan fütyülni, így inkább megkukultak. Szegény Silstar botos nemzeti pecás barátom szabályosan lefagyott a túlzott és tök eredménytelen agyfacsarástól.
A tömeg ezután olyan lelkesedéssel zúgta a Nemzeti dal refrénjét, hogy attól féltem, menten megrohamozzák a színpadot , míg le nem esett, hogy ők ugyan tényleg nem lesznek rabok, de aki mégis rabbá akarná tenni őket, az maga Brüsszel, az Antikrisztus.
Sztálinról itt senki sem hallott
És akkor végre színpadra lépett az Ofő. Világosan érződött, hogy a Hű Stéberek mély lelki szükséglete időről időre hallani Őt és megnyugodni a Tanár úr biztonságot nyújtó ölében. Az is kiderült viszont egész hamar, hogy az Osztály minden rajongása ellenére hanyagolja a kötelező olvasmányokat, ezért nem érti az Ofő célzásait. Amikor Orbán egy 56-os párhuzam kifejtése közben megdicsérte a budapestieket, hogy annak idején milyen ügyesen kirántották a csizmájából a nagy szovjet generalisszimuszt a körülöttem állók egyike sem értette, miről beszél, sőt el is kezdték pusmogva kérdezgetni egymást, hogy ezt hogy értette.
Kiderült ezután, hogy nemcsak Tarlós, hanem Orbán tanár úr is alternatív történelmet oktat, 1956-ot ugyanis 48-cal együtt a magyar történelemnek a Fidesz uralmát megelőlegező, jobbos vonulatához sorolta. Majd, a nemzetrontó baloldali élősködők szörnyű hagyományáról mesélve a Tudjukkik komcsi-internacionalista őseiként a magyar jakobinusokat nevezte meg. Felelős beosztású magyar osztályfőnök így még sosem látott át Gróf Sigray Jakabon és komcsi összeesküvő társain! Kár, hogy nem árulta el azt is, hogy Sigray Jakabot valójában Kornis Mihály mutatta be Martinovics Ignácnak Bitó Lászlóék szalonjában.
Végre megjöttek a férgek!
A tömeg mindaddig visszafogottan hallgatta az Ofőt, míg az végre a kedvükre nem tett és el nem kezdte a leglogikusabb március 15-i tevékenységet, vagyis elkezdett férges-élősködős hasonlatokkal kommunistázni és ellenzékezni.
Lehetett ezt fokozni? Igen, amikor felvázolta a Brüsszelből a magyarok iirtására törő Tudjukkik által irányított összeesküvést, amine az célja, hogy vagy konkrétan kipusztítsa vagy szolgává tegye a magyarokat és a helyükre burnuszosokat ültessen.
Orbán tanár urat szerette ugyan az Osztálya, de fura módon nem értették meg a vicceit. Óriási tréfát sütött el például akkor, amikor Brüsszelnek üzenve az első igazi közös örömordítást kiváltva előbb visszautasította a melegházasságot, hogy utána pár mondattal azt süvöltse, hogy
nem fogunk homofóbiát importálni
mármint azzal, hogy beengedünk szemét buziellenes muszlim menekülteket.
És erre senki sem kacagott!
De akkor sem nevettek, amikor Orbán Brüsszel terrorját és aljas cenzúráját leleplezve egy hosszú beszédszakaszt épített egy felsorolásra, aminek minden eleme azzal kezdődött, hogy
ÉS TILOS KIMONDANI AZT IS, HOGY
majd minden pontban kimondta, mit kimondta, kikiabálta, sőt kiordította azt, amit a féreg Brüsszelmoszkva állítólag kimondani sem enged.
Végre eldurrant egy szépen kidolgozott, jól felvezetett, ismétléses poén, erre ezen sem nevetett senki!
A beszéd vége már a nyílt háborús készülődés jegyében telt, miután az Ofő konrétan hadba hívott minket. Kár, hogy nem mondta meg, ki az ellenség. Bár a fene tudja, így legalább mindegyikünk mást tudott az Arctalan Világerők helyébe képzelni, akik addig tudvalevőleg nem nyugszanak, amíg nem arabok fognak kétpúpú pulin lovagolni Körmöcbányától Budapesten át a Kincses Kolozsvárig.
A beszéd után felmentem a Várba, mert állítólag ott folytatódott a Fidesz-buli. Itt bebizonyosodott, hogy még a viktorizmusnak is vannak határai csapóesőben. Miután nagy elégtétellel figyeltem, ahogyan halálra fagy egy tökipomposos, észrevettem 3 teljes díszben belovagló huszárt, akiket a huszártörténelemben először egy darab gyerek sem követett, mire megéreztem, hogy mindennek van határa, és hazamentem.
*
A másik pedig Pukli Istváné volt. Pontosabban nem is az ő sztrájkbejelentése, sokkal inkább az, ami azt követően volt hallható. Ez pediglen emígyen hangzott:
“Nincs hatalmad felettünk!”
Viktor! Neked véged.
… és ezt …
… szendamondja!
Fantasztikus!
Feladta: 2016, február, 15 Kategória: Uncategorized | Tags: béremelés, beszéd, egészségügy, Orbán, Országgyűlés, pedagógus, sztrájk, tüntetés 1 hozzászólásEgyszerűen fantasztikus, miket képzel (be) magáról a Felkapaszkodott Alcsúti, azaz hazánk Szeretett Vezetője. Egyszerűen fantasztikus, hogy Vityu kán alvezérei milyen mélyre képesek merülni az amoralitás mocsarába. Egyszerűen fantasztikus, hogy mindezt mi el is tűrjük. Sőt, néhányunk még aktívan támogatja is!
Aszondta A Mi Vezérünk ma az Orbángyűlésben, hogy ez a rozzant tákolmány, ami egy “közmentesített” magántársaság, ez a bizonyos alkotmánybírósággal ugyan igen, de alkotmánnyal nem rendelkező államféleség, ez a “Kis Izé” (a Vezérrel együtt!) olyan kibaszottul jobban teljesít mindenhez és mindenkihez képest, hogy (szövegszerű idézet következik – előtte Daedelon bevétele szükséges!):
“Magyarország ma Európa legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak.“
Hát nem fantasztikus ez a meglátás? Ez a szinte(?) tökéletes helyzetértékelés? Nem is beszélve arról, hogy mennyire kibukik ebből a Született Államférfihoz abszolajte méltó Szerénység? Amivel valójában főt hajt a Saját Népe nagyszarúsága nagyszerűsége előtt, felmagasztalva annak teljesítményét?
Érdemes idézni az Orbánfőt! Azon mondatait, miszerint itten már minden gond meg vagyon oldva. Már “csupán” 76 százalékos a GDP-arányos államadósság a tavaly szilveszteri adatok szerint. Csökken a munkanélküliség (több, mint 4 millióan “dolgoznak” e honban!), a sertésáfa, a személyi jövedelemadó. növekszik a külkereskedelmi mérleg és a csalások családok támogatása. Így osztán már tökéletesen érthető, sőt, felfogható az is, hogy:
“A cél 2016-ban a polgári berendezkedés felépítése.“
Kizárólag a nemzetellenesek mondhatnak olyanokat, hogy a fentebbiek egyenlőek a nettó hazugságokkal. Ócska bolsevista trükk azt állítani, hogy az államadósság (statisztikai) csökkentése esztendők óta úgy történik, hogy Szilveszter napján visszavásárolnak egy rakás kötvényt, amit osztán Újév napján ösmételten eladnak (lévén a december 31.-i állapot szerintük a “mérvadó”!). Az is hazugság, hogy honunkban nem csökken a munkanélküliség. Hiszen nem számít itten már munkanélkülinek sem az éhbéren és rabszolga sorban tartott Közmunkás, sem pedig a Nyugatra “kitántorgott” (igen!) Migráns. Ez a két csoport hivatalosan úgy 600 ezerrel, gyakorlatilag pedig legalább 1,5 millióval csökkentik azok létszámát, akikről (hivatalosan) nem köll “gondoskodnia” a “családbarát” qurmánynak.
Mert a Család a legfontosabb! A saját lábainkon álló Orbán Rasi egyik résztvevője volt azon értekezletnek, melyet Rácsmögé Tóni expolgármester, exfrkacióvezető, pasaparki pasas és kabinetminiszter tartott a minap az “idegenforgalmi ágazat legfontosabb szereplőinek”. A téma “természetesen” a turizmus “nemzeti” kézbe adása, így osztán egy percig sem volt kétséges, hogy ezen részt köllött vennie a Corvinuson idegenforgalmi diplomát szerzett Mrs. Fatolvajésközvilágító őnagyságának is, lévén komoly svájci kiképezettsége is vagyon ezen a területen, s ha ezt valaki nem hinné, hát kérdezze meg az Apukáját.
(Megjegyzem: Tóni ezek után kegyeskedett részt venni az ország egyik leggusztustalanabb fogadásán is. Amelyen kegyeskedett megjelenni a jelenlegi, tehát leggusztustalanabb ország jelenleg leggusztustalanabb arisztokráciája. Itt a link, érdemes rákattintani!)
Nem csoda hát, hogy Apuka mélységesen meg vagyon sértődve az Ő(méltatlanságá)t és tevékenységét bármiféle kritikával illetőekre. Mondjuk például a túlfizetett egészségügyiket, meg a túl sokat akaró, de dolgozni igazából nem akaró “tanarakat”. Mindkét társaság képes volt múlt szombaton (is) fellázadni a Gazdi ellen, sőt, még bele is harapni az Ő jóságosan osztogató kezeibe! Ugyanis szerinte ez a Jobban Teljesítő Ország a különböző béremelésekkel “elment a határokig, ennél többet sem az oktatásban, sem az egészségügyben senki nem kaphat“, kivéve a kormányhivatalnokokat, akik 30 százalékra számíthatnak.
Magyarember legyen a talpán, aki ezt megérti! Azt, hogy a szombaton a Kossuth téren tüntető tanárok eleve “okafogyottan” áztak-fáztak a frissen a nyakukba kinevezett, fékgyáros államtitkár szerint (Palkovics). Ma meg a MiniElnöktől tudhatták meg, hogy egyébként lószerszám a popsijukba, mert csak 2018 után lesz “megvizsgálva” a legfőképpen kritizált Klikk működése. Azon intézményé, mely a legtöbb gondot okozza az egész rendszerben. Abban, amelyben igazából semmi helye nincs. Abban, amiben pusztán a létezése okozza a legfőbb problémát, s amelyet a fogalmatlan, korrupt, senkiházi és gonosz idiótákból álló állami adminisztráció (élén a sátánhívővé vált református lelkésszel!) csak tovább fokoz.
Normális pedagógus ezzel tisztában van. Tanítson bár alap-, közép, avagy felsőfokon, ha tartja magát a szakmája/hivatása által megkövetelt, le sem írt etikai kódex követelményeihez (a Gonoszok által Talpnyalókból összegründolt Nemzeti Pedagógus Kar által kiagyaltakat most hagyjuk figyelmen kívül, ahogy etikus emberekhez illik!), nem tehetett mást, mint hogy múlt szombaton ott ázott a budapesti Kossuth téren (aki nem volt ott, azt felmentem a kötelezettsége alól, ám aki nem írt alá, mert mondjuk a seggét féltette – leszarva diákjait és a saját gyerekeit is! – pöcegödörbe való aljanépségnek, orbánbérenc, egocentrikus senkiknek tekintem!). Nem csak tapsolni, ovációzni, hanem azt a bizonyos utolsó, Sándor Mária a “fekete ruhás nővér” által javasolt öt percet némán végig állni! Ezzel pedig megmutatni mindenkinek, hogy mekkora erő és elszántság van ebben a társaságban.
Ámde vannak abnormis “pedagógusok” is! Olyanok például, akik nem látnak tovább a bankszámlájuknál meg a párthívőségüknél. Olyanok, akik mondjuk egyetemi oktatóknak nevezhetik magukat, de valójában szarral töltik tele gyermekeink tudatát és elárulják saját kollégáikat is. Mindezt pedig pénzért vett hűségért, a lophatóvá tett uniós és állam források részleges hozzáféréséért.
A fentebb látható Izéke szerint a szombaton (is) tüntető pedagógusok “pofátlanok“, mert “bérrendezés zajlik most és ehhez képest most még plusz újabb 18 százalékot követelnek“. Ugyanezt mondta Főnöke, pontosabban Morálgazdája abban a bizonyos Orbángyűlésben is ma. Utóbbi esetében szinte semmi baj nincs, hiszen soha nem volt pedagógus, csupán egy törtető, cím- és rangkórságban szenvedő nacsalnyik. Pont annyira, ahogy a “jobb híján jogász“, kőbölcsőben ringatott, korrupt, hatalommániás, szocio- és pszichopata államférfi sem … csak egy Soros György és a Köz pénzén felkapaszkodott Nullakarcsi, avagy ha tetszik, hát a be nem fagyott Duna jegén megmicisapkázott Nulladik Viktor király. Ámde Pósán László, aki állítólag (itt a link!) egy “tanár”?! És erre még büszke is. Gondolom a debreceni kollégái (kivéve a nőneműeket, mert ők fideszkádéjempéileg, így pósánilag is le vagyonnak szarva – szüljenek meg szavazzanak a Kanokra!) örömmel értesültek arról, hogy a szar körülmények miatt nem tiltakozók “a pofások”.
A szombati tanártüntetés elején, úgy délelőtt 10 óra tájban tanúja voltam egy “eszmecserének”. A Szent István körút egyik kocsmájában az eső elöl behúzódó, kb. 190 centis tanárt megszólította egy a “marokkutyáját” vakargató, helybéli “tésasszon”. Következő volt a szöveg: “Maguk mijafaszér’ tüntetnek? Kaptak már elég pénzt. Nemde! Akkor meg miér’ nem mennek inkább dolgozni?!”. … A választ inkább nem írnám le. Okadatolt és jogos volt ugyan, de még az én “szabadszájú” blogomon sem idézhető!
Ha csak az elmúlt napok történéseit/nyilatkozatait vesszük figyelembe, akkor is igaza van Orbánnak! Európa tényleg “nem érti”, hogy lehet ILYEN kormánya (az állítólag szabadságszerető) Magyarországnak. Szerintük is fantasztikus, mit meg nem engedünk az általun eltartottaknak!
… és ezt …
… szendamondja!
Mégis meddig még?
Feladta: 2015, december, 2 Kategória: Uncategorized | Tags: beszéd, Diaszpóra, magyar, Orbán, Tanács 2 hozzászólásOrbán Viktor, közjogilag miniszterelnök, (orvosilag meg egészen más) ma egészen elképesztően messze vetette a sulykot. Mégis meddig teheti még?! Mégis meddig tűrjük még, hogy usque 1,5-2 millió fogalmatlan idióta kedvéért legyen lejáratva és tönkre téve úgy 8 millió (az előbbiekkel egyetemben!)?
Néhány nappal ezelőtt az Európai Unió kötött egy olyan megállapodást Törökországgal, miszerint az efendik kapnak két év alatt 3 milliárd eurót, vízummentességet és gyorsított csatlakozást az EU-hoz, cserébe tartsák a saját területükön a “migráncsokat“. Az ekkor senkit nem zavart, hogy egy olyan áldemokráciával kötötték meg ezt az alkut, ami még az orbáninál is orrfacsaróbb (egyelőre!).
Ezt a kontraktust a Mi Boldogságunk (akkor még) úgy interpretálta, miszerint “győzött a magyar álláspont”, azaz nem köll egyetlen “migráncsot” sem befogadnunk. “Kultúrális és nemzeti homogenitásunk” így meg lészen őröztetve, amiért pedig csekély az a 18 millió eurónyi ellenérték, melyet ennek érdekében a kormány kifizetni köteles.
Megjegyzem:
A “kommunikáció” szerint “Mi, Magyarok” nem akarunk egyetlen bevándorlót sem “betelepíttetni” hagyni a saját nemzetállamunk területére. Ezek a migránsok ugyanis nem csak a fentebb említett “homogenitásunkat” tennék tönkre, de elvennék a magyarok munkahelyeit is, tartásuk pedig “nagyon sokba” kerülne. Ehhöz képest már legalább 6 milliárd forintot sikerült a “magyar kormánynak” elköltenie a “gyodára”, több, mint 1,7 milliárdja volt a menekültellenes kampányra, továbbá most vállalt kötelezettséget további 5,5 milliárd forintra (18 millió euró) a “helyben tartásra”. Az a kabinet, amelyiknek nincs 3 milliárdja a gyermekéhezés felszámolására, ugyanennyije a pedagógusok kifizetésére, s mindössze 5 milliárdja a gyalázatosan alulfizetett szociális munkások béremelésére!
*
Idehaza ehhöz képest szinte senkit nem zavart, hogy a FAFEJ (“Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem“) győzelmi jelentésével ellentétben az ingatlanmutyizásairól (is) elhíresült Dr. Ötker, volt pémester és frakcióvezető, jelenlegi Propagandaminiszter (ld.: Dr. Göbbels!) már hétfőn azt kurjongatta az Orbángyűlésben, hogy továbbra is veszélyben a haza! Azér’ mer’ itten “kötelező betelepítési kvóták” vannak, be köll fogadnunk legalább “15 ezer”” migráncsot (korbábban még “Szegednyi”, azaz 165 ezerről volt szó!), így jogos a további aláírásgyűjtés, valamint a kormányt parlamentileg kötelező, srtassbourgi perindítás.
Akkor még azt gondoltam, hogy ezek az elvetemült, politikusoknak látszó, szubhumán, parazita egyedek egyszerűen csak “elfelejtettek egyeztetni” egymással. De ma rá köllött jönnöm: szó sincs ilyesmiről! Ezek nem ösztönös gonoszságból, genetikus amoralitásból (is) követik el a disznóságaikat, hanem előre megfontolt szándékkal, továbbá aljas indokból és üzletszerűen, valamint csoportosan!
Még 2011-ben az álnemzeti Qrmány létre hozott egy propaganda-fűszerezett sóhivatalt, melynek neve: “Magyar Diaszpóra Tanács“. Ennek “hivatása” a szöveg szerint nem más, mint hogy “az egységes magyar nemzet részeként fejtse ki véleményét, tegyen javaslatokat és hozza meg döntéseit a magyar–magyar kapcsolatok előmozdítása, a magyar nemzeti közösségek gyarapodása érdekében“. Mindezt a különböző egyházakkal, civil és cserkész szervezetekkel karöltve. Legutóbbi, negyedik ülésükön pl. éppen azért aggódtak, hogy “nemzetközi támadások” érik a Szeretett Hazát … azaz és pontosabban a Kedves Vezetőt.
Nos ezen “Tanács” mai ülésén nem csak a köznevetség méltó tárgyát/alanyát képviselő Semjén Zsolt (miniszterelnök-helyettes és fővadász) jelent meg, hanem Az is, akit ő (állítólag) helyettesíteni szokott.
Nem szeretném most itt az időt és energiát arra pazarolni, hogy részletesen ismertessem A Nemzet Elmebetege felszólalását. Akit érdekel (remélem sokan lesznek!), az itt olvashatja! Ámde mindenképpen szeretném feltenni a kérdést, hogy:
Tudomásom szerint mintegy 8 milliónyi választásra jogosult honfitársam él ebben a tényszerűen hanyatló és szegényedő Hazában. A véleménykutatások alapján közülük kb. 1,5-1,8 milliónyian hajlandóak még mindig erre az Elmebetegre és az általa létrehozott Maffiaállam további fennmaradására szavazni, akár annak ellenére is, hogy ez a Kleptokrácia már megint személyre szabott törvényt hozott ippeg tegnap! Rendben van. Ám tegyék. De!
Mégis meddig még? Meddig tűrjük az Elmebeteg és az Elvetemültek Uralmát?! Mégis meddig hagyjunk felettünk uralkodni egy Mocsári Kisebbséget?! Akiknek se istenük, se hazájuk. Akiknek egy Agyalágyult a prófétájuk, kultúrát egy Feketegyörgy, véleményt pedig egy Bayerzsolt szállít?
Ők a hangosabbak, de Mi vagyunk többségben. Ők vannak hatalmon, de Mi vagyunk az erősebbek. Ideje lenne végre rájönni erre, osztán tenni a dógunkat! Amíg nem késő.
… és ezt …
… szendamondja!
Orbán: “Világ gecijei, különüljetek!”
Feladta: 2015, november, 16 Kategória: Uncategorized | Tags: beszéd, merénylet, migráns, Orbán, Országgyűlés, Párizs, terrorizmus 2 hozzászólásA péntek esti, párizsi merényletek apropóján kiadott/elmondott nyilatkozatok közül csakis az “Iszlám Állam“-é volt rosszabb, elvetemültebb, mint az, amit Viktorunk ma előadott az Orbángyűlés üléstermében. … Igaz, a tokától bokáig buta és korrupt Kósa Lajos (frakcióvezető!), valamint a minden művelt és humánus ember általános “kedvence”, G(onoszgnóm) Fodor Gábor még a Führernél is tovább tolták a gecibiciklit! … Linkek most nem lesznek. … “Köztisztasági” okokból!
Sejtettem! Egyetlen percig nem volt kétségem arról, hogy csupán várnunk köll a párizsi merényletek apropóján megnyilvánuló Maffiaország (leánykori nevén: Magyarország … mégkorábban: Köztársaság) úgynevezett vezetőinek és tanácsadóinak elképesztően elvetemült nyilatkozataira. Ezek osztán meg is érkeztek. Bár nem olyan pontosan, mint mondjuk a francia TGV.
Ámde nincs miért kifogásolnom a késlekedést, hiszen kicsi az ország, így kicsi a maffia-apparátus. Ráadásul vasárnap még focimeccs is volt, utána/közben meg VIP-termes fieszta (no jó, erről itt egy link!), hát persze, hogy a MiniElnök elébb nem kaphatta meg a megírt beszédét. Azt, amit ma, 2015. november 16.-án, délután 13 óra 14 perckor kezdett el kifingani az orra alatt hordott ánuszrózsájából, s 13:29-kor fejezett be.
Igaz, a “mentális közérdek”, valamint a “társadalmi köztisztaság”, de legfőképpen a Magyar Maffiaállam középtávú finanszírozási érdekeiből kifolyólag (is) jobban tette vóna, ha alaphelyzetbe állítja a legújabb gyógyszerezésének köszönhetően már nem annyira “pörge” nyelvét. Ámde az, aki “muszájviktorként” már hozzá szokott az orvosilag is megállapított (de rosszul kezelt, avagy kezelhetetlennek bizonyult) győzelmi mániájához, képtelen lemondani a kínálkozó lehetőség nyújtotta újabb endorfin-löketről.
Most nem akarok különösebben belemenni annak elemzésébe, hogy ez a Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem (“FAFej“) már odáig vetemedett (nem is egyszer!), hogy pucér hatalmi érdekeiből megtagadjon mindenféle segítséget és részvétet az erre rászorulóktól.
Hiszen láthattuk/tapasztalhattuk, hogy mit művelt 2010 óta rokkantakkal, a hajléktalanokkal. Avagy az elesett, tehát társadalmi segítségre szoruló honfitársainkkal: ellenségeknek nevezte ki őket, csakis azért, hogy maffiájának legyen több pénze, no meg legyenek (elbutított) szavazói!
Láthattuk/tapasztalhattuk, hogy mit művelt a hazánkon csupán átvándorolni akaró, a mészárlások elkövetői (többek között a párizsi merénylők!) elől menekülni igyekvőkkel: “migráncsokat” csinált belőlük, s hogy jobban gyűlöljük/vessük meg őket, hát hetekig hagyta ellátatlanul heverni sokukat (gyerekeket is!) a Keletinél, többüket becsapatott a Bicskénél megállított vonattal, majd (hogy ebből sem lett kellő mértékű balhé, hát) megveretett Röszkénél … válogatás nélkül.
Olvashattuk azt is, miként csináltatott “nemzeti közellenséget” elébb azon derék honfitársainkból, akik a Maffiapárt omladozó népszerűségének alátámasztása ellen dolgoztak mindössze azzal, hogy EMBEREK voltak és segítették a “csillagsátor” alatt heteken keresztül várakoztattakat. Előbbiek sorosbérenceknek lettek kinevezve (bár a MiniElnök “halk” megjegyzése szerint rengeteg állami pénzt kaptak! … Anyukádnak nem viszket a tenyere, Viktor?). Utóbbiak néhánya (sokan!) pedig megvásárolt és érvényes menetjegy ellenére sem ülhettek fel az Ausztria felé tartó vonatra, mert a MÁV a Pintér-féle BM felsőbb utasítására ezt nem engedte (a pénzt persze nem kapták vissza a jegytulajdonosok, hiszen a magyar állammaffia minden fillérért is hajlandó lehajolni!). Az ok (szerintük): nem a Vasút a hibás azért, hogy schengenileg nem regisztráltak vásároltak. … Hát mégis ki a “lószerszám” volt az, aki kötelezően nem regisztráltatott senkit az utóbbi hónapokban?!
Most azt hallhattuk a MiniElnöktől, hogy a Párizsban történtek, meg úgy és általában A Terrorizmus, annak köszönhető, hogy egyes EU-tagállamok – és főleg a Doktrínerek, a Liberálisok, a Baloldaliak !!! – mindenféle kötelezettségük (Schengen és Regisztráció) szándékosan trehány megszegésével, egyszerűen “átbuszoztatták a migránsokat“, s most lám: ez lett a vége! Ezek a Píszík az élet és a jogos önvédelem elé helyezték a Migráncsok emberi jogait!
De ha az tették vóna(Vona), amit mink tettünk! Azt, hogy simán leszarunk mindenféle hülyeséget (emberi jogok, nemzetközi szerződések). Éhen és szomjan, szarban és húgyban tartunk (amúgy keresztényileg) minden Migráncsot. Ráadásul még jó alaposan meg is püföljük őket (Röszke) az egyébként a közpénz-zabáláson kívül tényleg semmire nem való Elitalakulattal. No akkor lenne itten egy igazi Kánaán, sőt, Paradicsom!
Érti ezt ám mindenki! Mindenki, aki ugyanazon a (szellemi, politikai, erkölcsi és mentális) színvonalon áll, amelyen a Mi Szeretett Vezérünk. Mondjuk az a Barom (elvileg) Polgártársunk, aki géppuskát és napalmot óhajt bevetetni az “illegális bevándorlók” ellen. Mert szerinte ez “jogos”. Ámde el van borzadva, amikor a gázai övezetből hasonló képeket mutat a manipulatív, ugyancsak dzsihadista propaganda! (Hja! A Zsidóknak ez nem szabad! … Csak nekünk, kultúrált Keresztényeknek!).
Mert szerinte tényleg meg köll védeni a Szabadságot (amiről fogalma sincs!), Európát (amit nem is ösmér!), a Kereszténységet (amit nem is gyakorol!), a Kultúrát (amit leszar!), a Hagyományokat (melyeket közpénztolvaj fideszesek/jobbikosok mondanak meg neki!).
A hit csodákra képes! Régi mondás ez már, de máig érvényes. Csoda volt már az is, hogy 2006-ban ismét a Szocik alakíthattak kormányt (igaz, ott volt akkor még nekik Agyurcsány). Ámde az, hogy 2014-ben – ennyi disznóság után! – ismét Aviktor jöhetett, … hát az nem csak a körzetek és a törvény átírásának következménye volt. Ehhöz maximálisan szükségeltetett a Lustaság, a Trehányság, az Általános Elbutulás is!
Most abban hiszünk, hogy a párizsi merényletek az Unió tehetetlenségének következményei. Holott az ilyen típusú terrorizmus egyszerűen kivédhetetlen. Még akkor is, ha egy Nógrádi nevezetű kókler (és nemzetközileg is abszolute “titkos tanácsos” – az sem ismeri, akinek tanácsokat ad! … hehehe!) az ellenkezőjét állítja. Most abban hiszünk, hogy mindez nem következett volna be, ha az Orbán-féle pengedrótot használta vóna mindenki, holott világos (lehetne): jól felszerelt terroristát még a világhírű Hajdú (csinált)tábornok sem tudna feltartóztatni, ha az legális úton érkezik … mondjuk a Cinege utcára, évekkel ezelőtt! (A Rogán-féle letelepítő-kötvényeseket megvizsgálta valaki? Hajdú, Pintér? … Esetleg Nógrádi?!)
Abban is hiszünk mi, “Magyar Zemberek“, hogy “bebukott” az EU, leszerepeltek annak Intézményei, Vezetői. A sok hülye Egyeztetés és Kompromisszum (no meg mindenféle “emberijogok” figyelembe vétele!) a párizsi mészárláshoz vezettek. Ez az Igazság, de ennek ellenére ezt a Mi Bátor Vezetőnk ki nem ejtené a száján. Azt sem hogy emiatt az EU vezető politikusainak (Merkel, Hollande) le köllene mondaniuk. Az ilyen rémséges ostobaságok kimondására ott vannak neki a g(onosznóm)fodorgáborok, meg a velejéig ostoba, korrupt kósalajosok!
A Szeretett Vezető ma, a Orbángyűlésben elmondott beszédében tulajdonképpen erre szólított fel: “Semmi összefogás! Világ gecijei, különüljetek!“. Ha neki ez jó, nekünk tuti, hogy nem az!
… és ezt …
… szendamondja!
Mosoly és vicsor
Feladta: 2015, október, 29 Kategória: Uncategorized | Tags: beszéd, Coleen Bell, egyetem, nagykövet, nyilatkozat, Szíjjártó, USA 2 hozzászólásVéget értek a mézeshetek Colleen Bell és Szíjjátó Péter között. Az USA budapesti nagykövete tegnap a Corvinus Egyetemen alaposan belenyilatkozott a nagy magyar sötétségbe, de a Küküminiszter rögvest rácsapott a szájára. … A mosoly- után jön a vicsordiplomácia. … Szokás szerint.
Colleen Bell tíz hónapja áll az Egyesült Államok budapesti képviseletének élén. Ezen idő alatt szavát se nagyon lehetett hallani, s ha mégis, hát koránt sem olyasmikről beszélt, mint az emlékezetes André Goodfriend ügyvivő (áldassék az ő neve!). Ebből sokan vonták le azt a következtetést, hogy Amerika valójában az Orbán-kormány túlzott orosz-barátsága miatt orrolt meg Budapestre, azaz az állami szintre emelt (és legalizált!) korrupció, valamint az egyre nagyobb demokrácia-deficit washingtoni emlegetése pusztán “nevelő” célzatú volt. Hiszen lám: amint Orbánék beálltak az amerikai külpolitika fősodrába, rögvest megszűntek a kritikák is.
Ezt a nézetet hangoztatta maga a Küküminiszter is. Néhány hete még azt találta előgomolyogtatni az orra alatt hordott ánuszrózsájából, hogy milyen szívélyes manapság a viszony a két ország között. Hogy minékünk Ámerika az egyik legfontosabb szövetségesünk. Hogy mennyire egyetértünk mindenben. Hogy milyen jól tudunk együttműködni. Különösen azóta, hogy az izgága Goodfriend helyére végre Bell nacssszony került (akinek a jobb karját – amolyan vidéki nemes módjára – ujjhegytől hónaljig nyalintott végig a hazai, habonyfinkis propaganda).
Ezerrel ment tehát a mosolydiplomácia. Bell asszony hallgatott, nem ütötte bele az orrát a Nagyfiúk, tehát a Helyi Vagány Csávók dolgába, azaz: néhány gesztussal sikerült kikerülni az USA látóköréből. Orbánék így megnyugodva dőltek hátra: ez is “csak egy nő” (azaz: “hülye picsa“), vele sem lesz nehezebb boldogulni, mint a szintén politikai kinevezett Kounalakis-szal, ergo: minden verihepi és kúl, a biznisz meg júzsual.
Tegnap azonban beütött a krach! Kolín betipegett a Korvinuszra, s ott fél órán keresztül sorolta azokat a súlyos kifogásokat, amiket nemrég a Gúdfrend, azelőtt meg a Klintonné mondogatott. Aljas és nagyhatalmi módon felkorbácsolva ezzel a Szeretett Vezető, a Don Vittorio-vá felkapaszkodott Alcsúti már gyógyszeresen is egyre nehezebben karban tartható kedélyállapotját.
Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni! Ezér’ osztán a Küküminiszter rögvest (azaz fél nappal később) előkapta plajbászát és alákanyarintotta a nevében kiadandó, de a Hazugságügyi Minisztériumban megfogalmazott Nyilatkozatot. Ennek lényege pedig az, hogy “Mi, a Zország” (tehát “Ők, a Maffia“) már rohadtul unjuk, hogy mindenféle, az Óperenciás tenger túlpartjáról érkezett, megélhetési migránsok belepofáznak a dógainkba. Fogjad fel mán végre kisanyám, hogy mink nem vagyunk gyarmat USA-tagállam, mink az ilyesmiket Brukselles-sel szoktuk megbeszélni (azt is – meg az akadékoskodókat is – elküldtük a Halál véreres faszára! Nem is egyszer!). Tehát be lehet fogni, a jenkiknek sem/nem osztottunk lapot!
Hogy az a jóbüdöskurvaanyádat neked is, te hülye szuka, meg a nigger főnöködnek is … grrr! Kábé így vicsorog most az eddig mosolygós magyar “diplomácia”, a miniszterelnöki végbélnyílásba fejjel beszorult “vezetője”. Szokása szerint.
Mert ugyi ennek a bizonyos “Magyarországnak” az a “barátja”, aki nem teszi szóvá az Állammaffia viselt dolgait. Sőt, alkalmatlanságából, butaságából (J. Daul az Európai Néppárt elnöke), saját pecsenyéjének rövidlátó sütögetéséből (H. Seehoffer bajor miniszterelnök) kifolyólag politikai, az alkalmatlan, rövidlátó, hataloméhes magyar MiniElnök díszes társaságának pedig pénzügyi támogatást (pontosabban: arra utaló ígéretet) nyújt (V. Putyin). Ellensége viszont bárki, aki számon kéri “rajta” a sorozatos szószegéseket (Európa szinte valamennyi unós és nem uniós államának vezetője, minisztere), a rendszerszintű korrupciót, a pillanatnyi érdekek vezérelte törvényhozást, a demokrácia sárba tiprását (C. Bell), vagy a legelemibb, vállalt kötelezettségek betartását (A. Merkel, akinek egy bizonyos országszerte világhírű, nemzetbiztonsági szakértő – neve, ha volt is, csupán áruvédjegy! – szerint rögvest le köllene mondania, mer’ itten most “háború van”, azt pedig nők még soha nem nyertek meg! … I. Erzsébet, Nagy Katalin, G. Meir, I. Gandhi, M. Thatcher … soroljam még? Vagy vegyem számba a “győztes” fiúkat? … pl. Hitler, Horthy, Mussolini, Szadat … köll még fődilaci?).
Ámde ezt a posztot most nem (csak) azért írom, hogy ismételten rámutassak a NER, no meg az azt uraló, abból hasznot húzó alakok végtelen silányságaira, notórius hazudozásaira, gerinctelenségére. Ez közismert! Mindnyájan tudjuk, miféle alakokból lett itten “befolyásos üzletember”, sőt, “nemzeti nagytőkés” (lásd: A. G. Vajna, meg a mostanság vele a TV2-ért csatározó/trollkodó Simicska L.!), “politikus”, azaz országgyűlési képviselő, ilyen-olyan államtitkár, miniszter és miniszterelnök, ház- és köztársasági elnök (utóbbi kettő esetében az “zemúthuszonötév” kimagaslóan mélypontja Kövér és Schmitt), avagy alkotmánybíró (pokoli a leépülési névsor Stumpftól Balsaiig!).
Itt és most nem (csak) erről akarok írni! Nem (csak) arról, hogy miként lehetett meggyalázni történelmünk kevés nagyjának nevét/emlékezetét. Mondjuk azzal, hogy az állami és uniós fejlesztési pénzek nettó ellopását szolgáló projektet a saját jövedelmét az országnak felajánló Széchenyiről nevezik el. Hogy mondjuk Károlyi és Göncz székébe egy schmittpál, Batthyány és Wekerle posztjába egy orbánviktor, Deák padjára pedig egy lázárjános, avagy egy rogánantal tehette bele a korrupciótól és emberi silányságtól/ócskaságtól bűzlő ülepét. … Hanem RÓLUNK!
Arról akartam írni, hogy miféle silány alakok vagyunk MI. Arról, hogy ezek a szubhumánok csakis azért ülhetnek a nyakunkon és szívhatják parazitaként a vérünket, tehetik tönkre a renoménkat és a gyerekeink/unokáink jövendőjét, mert mi hagyjuk. Miért? Mert ez a mi Túlélési Stratégiánk, ez a történelmileg belénk rögzült “Kollektív Emlékezet/Tudat“.
Mi nem szólunk bele a Hatalmasok (az “Uraknak”) dógába. Ők törvényeket erőltetnek ránk, amiket mi meg kikerülünk. Tehetjük, ha hagyjuk “Őket” hatalmaskodni, lopni tőlünk szinte mindent. Cserébe ők is elnézik nekünk a mi törvényszegéseinket. Ezeket kizárólag lázadás idején kérik rajtunk számon. Két ilyen között pedig megsüvegeljük azokat, akiket igazából lenézünk, egy-egy bottal sem piszkálandó darab szarnak tekintünk (joggal!). De megtanulunk mindegyikkel együtt élni. Ahogyan a tömeggyilkos, áruló Kádárral, úgy a minket toprongyig kifosztó Orbánnal!
Valljuk be őszintén: EZEKKEL IS megtanultunk már együtt élni! Jó nekünk a pöcegödör bűzlő, de langyi melege! Nincs nekünk szükségünk Szabadságra, csak amit az Állam, azaz az Uralkodó ad nekünk. Ha ez meg kevés (vagy túl sok, amit elvonni akar tőlünk – lásd: a netadó elleni tüntetés!), akkor lázadunk. De csak addig, amíg a langyos pocsolyába vissza nem kerülhetünk … hogy együtt brekegjünk időnkét a Főbékák ellen. Kiknek nacionáléja, embersége, alkalmassága egyáltalán nem érdekel bennünket!
Csak az, hogy zabálhassunk és brekeghessünk, no meg hogy mindig legyen kit/kiket lenéznünk, gyűlölnünk!
… és ezt …
… szendamondja!
Egy egyenes beszéd
Feladta: 2015, július, 4 Kategória: Uncategorized | Tags: Alföldi Róbert, beszéd, Budapest Pride, Tarlós István HozzászólásMegdöbbentően jó beszédet tartott tegnap a Budapest Pride fesztivál megnyitóján Alföldi Róbert színész-rendező. Megdöbbentően jót, mert akinek egy bitnél több nyüzsög az agyában, aki képes még a humánus és demokratikus gondolkodás minimumára, az (talán) elgondolkodhatott rajta.
“Kedves Te, aki nem tudom, itt vagy-e!”
Nem vagyok büszke rá, hogy meleg vagyok.
És nem szégyellem, hogy meleg vagyok.
Számomra normális, természetes állapot. Ugyanúgy, mint ahogy normális és természetes állapot számomra, ha valaki heteroszexuális, ha valaki transzszexuális, vagy aszexuális. Ugyanúgy, ahogy normális számomra mindenfajta szerelem. Normális és természetes, ha fiatal szeret öreget, ha kövér szeret soványt, ha egy nem roma magyar ember szeret egy roma magyar embert, vagy ha egy zsidót szeret egy keresztény, ha egy bevándorló esik szerelembe a kerítésen át egy itt lakó, magyar emberrel, ha fehér szeret afroamerikait, ha muszlim szeret keresztényt, ha barna hajú szeret szőkét és folytathatnám a sort.
Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet.
Igen, a szeretetet. Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia, semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz. Nem arról, ami könnyű, amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik, azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen.
Számomra az a szeretet, ami két felnőtt ember egymás iránti elkötelezettségére épül, normális. Bármilyen is legyen a nemi összetétel.
Nincs jelentősége. Mert a lényeg ettől még megszületik és a lényeg, a szeretet, az, ami valóban fontos és emberi, nem változik. Érdekes, és némi ellentmondást magában hordozó az a tény, hogy ez nem magától értetődő, és nem természetes magatartás egy olyan országban, ami sokszor és sokfelé deklarálta magáról, hogy keresztény ország. És ez a mondatom nem tartalmaz semmiféle negatív felhangot senkinek a hitéről vagy vallási, filozófiai meggyőződéséről. Éppen ellenkezőleg.
Én a szeretetet veszem észre a világból, nem pedig azt, hogy kik és hogyan szeretik egymást. És én örülök a szeretetnek.
Nem foglalkozom azzal, hogy ki meleg, ki hetero, kinek van barna haja, kinek van szőke haja vagy fehér bőre.
És éppen ezért nagyon nem értem, hogy azok, akiknek az lenne az egyik legfontosabb feladatuk, és ezt úton – útfélen hangoztatják is, hogy oly módon változtassák meg a világot, ezt az országot, hogy az a szeretet felé tartson, miért akarják meghatározni, hogy mi a jó szeretet, hogyan merik kijelenti, hogy mi igazi és mi hamis.
Honnan veszik a bátorságot, hogy liberális hóbortnak nevezzenek nem heteroszexuális kapcsolatokat.
Budapest világváros, és a hivatalos álláspont ellenében, hál Istennek, még multikulturális világváros. Ennek a városnak a vezetője nem nevezhet semmilyen kisebbségi rendezvényt „nem természetesnek és visszataszítónak”.
Mert ez a kijelentése nem kultúremberhez méltó. Nem méltó egy valóban igaz értékekben hívő, keresztény, konzervatív kultúremberhez. Lásd Európa. És ez a kijelentés egy főpolgármester szájából soha nem magánvéleményként hangzik el.
Félreértés ne essék, a főpolgármester úrnak lehetnek félelmei, lehet zavarban attól, ha két férfi egy pár, vagy két nő egy pár, még akár rossz érzései is lehetnek, idegenkedhet ettől, de vagy nem kell egy világváros vezetését elvállalni, vagy pedig az a dolga, hogy változtasson ezen az idegenkedésen. Akarja, hogy ne így legyen, hogy megértse embertársait, hogy ne ítélkezzen, hanem kérdezzen, hogy ne felsőbbrendűen véleményezzen, hanem vizsgálódjon, nyissa ki szívét, lelkét, és merengjen el azon, hogy vajon, mi az, amitől ennyire retteg ettől a témától.
Ez a dolga, azért, mert ő a mi vezetőnk. Mindannyiunk vezetője, az enyém is, kell, hogy engem is szeressen, mert én is Budapesten élek és ide tartozom. Engem is képvisel. És minden ilyen kijelentésével azt az amúgy is egyre inkább uralkodóvá váló eszmét erősíti, hogy vannak felsőbbrendű magyarok és vannak alsóbbrendű magyarok. Pedig elárulom, nincsenek. Csak magyarok vannak.
Neki, mint politikusnak, mint a köz szolgálójának, ezen, nagyon keményen dolgoznia kell, és akkor nem fog szinte elájulni a rettegéstől, ha kezet kell velem fogni bemutatkozásnál, és nem fogja azt gondolni,hogy a melegfelvonulás megrontja a gyerekeket, és nem fogja azt gondolni, hogy a melegek visszataszítóak. Nem mondom, hogy könnyű út. De ez a dolga. Mert ezt vállalta.
Azon kell dolgozni, – persze nemcsak neki, de hát közvetlenül mégiscsak ő az én apukám -, hogy ne egy olyan társadalomban éljünk, ahol a legdurvább szitok szó az, hogy buzi. Buzi, aki nem ad elsőbbséget, buzi, aki elém áll a boltban, buzi, aki más véleményen van mint én és buzi mindenki. Persze csak én nem.
Nem lehet senkinek a szexuális beállítottsága utolsó, mindent eldöntő negatív érv egy konfliktusban. Nem lehet értékmérő valakinek a szexuális preferenciája. Nem lehet egy társadalmi, politikai, gazdasági, családi, vagy személyes vitában érv, senkinek a szexuális beállítottsága. Soha!
Még akkor sem, ha az a másik fél, az amerikai egyneműek házasságát engedélyező döntés után, ormótlanságokat követ el. Még akkor sem. Mert ugyanolyan ormótlanság bíróságon bizonygatni valakinek a szexuális beállítottságát, mint homofób megjegyzéseket tenni, és ugyanúgy azt a bizonyos harcot erősíti, ami számomra teljesen abszurd és elkeserítő.
Nem harcolhatunk, mert nem lehet háború! Mert az semmi másról nem szól, mint a hatalomról. És az erő, az nem a hatalom, még ha 20 esztendő is. Az erő a belső bizonyosság, az erő az önazonosság, az erő a nyitottság, az erő az odafigyelés, az erő az érvek rendszere, az erő a megértés, az erő a bátorság, az erő a türelem, erő a figyelem, az erő kitartás. Tudom, hogy nehezebb, rögösebb és hosszabb út, mint a hatalom. De a hatalom elmúlik, elporlik, elveszik, és a múlt homályába vész. A hatalom nem tudja az emberek gondolkodását megváltoztatni, legfeljebb csak időlegesen, és azt is csak a félelem miatt.
Az erő hosszútávon és alaposan tudja megváltoztatni a világot.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy itt vagyunk és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy én itt állok, hogy merek itt állni, hogy nincs félelmem attól, hogy itt állok és vállalni tudom azt aki vagyok, azt ami vagyok.
Kedves heteroszexuális, és homoszexuális és transzszexuális és aszexuális megjelentek!
Végezetül egy nagyon személyes, mondhatni már intim gondolat azoknak, akik még mindig nem értik, hogy miért is vagyunk egyformák, annak ellenére, hogy máshogyan és másként szeretünk.
És kedves Te, aki nem tudom, hogy itt vagy – e.
Amikor reggel felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám, attól, hogy máshol vagy.
Az elhagyottság, a kudarc fájdalma nagyon mély.
És nem számít, hogy Te, milyen nemű vagy.
Kedves Mindenki, ugye pontosan érthető és átélhető mindenki számára, hogy milyen a fájdalom, ha az egyetlen másik, már nincs.
Na, ezt vegyük alapul!
Ezt a közös ismerős érzést. És a másik felét a világnak, azt, amikor ott van mellettünk. És boldogok vagyunk!
Éljen a szabadság a fájdalomra és éljen a szabadság a szerelemre!
Konklúzió: éljen a szabadság!
Köszönöm.
*
Én is köszönöm.
… és ezt …
… szendamondja!
Névértékelő
Feladta: 2015, május, 29 Kategória: Uncategorized | Tags: értékelés, beszéd, Orbán 2 hozzászólásA Kedves Vezető, egy “civil szervezet” – nevezetesen a Maffia pártalapítványa – felkérésére ma ösmételten értékelni fogja önnön, öt esztendőnyi tevékenységét. … Én meg elképzeltem, milyen beszédet tartana, ha véletlenül meginná azt a bizonyos “igazságszérumot”.
Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Ma azért gyűltünk itt össze, mert egy civil szervezet felkért engem arra, hogy értékeljem az elmúlt öt esztendei kormányzásomat. Mint mindenki tudja, én az ilyen kéréseket soha nem szoktam visszautasítani. Kivéve akkor, ha egy valóban civil szervezet, avagy egy valóban ellenzéki párt, netalán a sajtó számomra nem megfelelő része szólít fel erre.
Tudom, most sokan azt várják tőlem, hogy repedező pártomat, rogyadozó népszarúságomat … izé … népszerűségemet megerősítve egy olyan beszédet mondjak el önöknek, mely a nyáj egyben tartását szolgálja azáltal, hogy önmagamat tökéletesnek és erősnek tüntessem fel. Akik erre számítanak csalódni fognak, mert itt és most az Igazság Órája következik.
Kezdjük azzal, hogy az engem felkérő szervezet annyira civil, mint egy felfegyverzett, hivatásos katona. Nem más ez, mint az én pártnak álcázott bűnszövetkezetem alapítványa. Közpénzből működik, vezetője pedig az egyik miniszterem.
Az a miniszterem, aki ugyan letette esküjét a Krisztusi Hit hirdetésére és képviseletére, de annyi emberség sem szorult belé, mint egy meztelen csigába. Ennek ellenére ő az emberi erőforrások tárcájának birtokosa (ez is bizonyítja mérhetetlen cinizmusunkat!), s dönthet egészségügyről, oktatásról, szociális ellátásokról úgy, ahogyan az ő kedve tartja … meg ahogyan azt én mondom neki bizonyos tanácsadóimra hallgatva.
Mert tanácsadóm, fullajtárom, csicskásom és szolgám annyi van, hogy már a számát sem tudom. Néhányuk valójában ártalmatlan. Parancsaimat lesve csak azt nézik, hogy miként lehetne a maguk zsebébe kanyarintani az adófizetők pénzét és az állam vagyonát. Nem szólok rájuk, hiszen magam és családom is ezt tesszük nap nap után. Többségük pedig simán gazember, akik annyira korruptak, hogy a saját anyjukat is megpocsékolnák, ha ez lenne a tízmilliós csúszópénz ára.
Ámde van közöttük néhány kifejezetten gonosz alak is. Olyan pszicho- és szociopata, mint én is vagyok. Az általam hivatalosan nem ismert Habony Árpád például azt tanítja nekem napi 24 órában, hogy miként köll a lehető legaljasabbul és legcinikusabban hazudozni, hangulatot kelteni, kihozni a zemberekből a legalantasabb ösztöneiket. Rajta is túltesz azonban Tellér nertárs és Hegedüs nertársnő. Ők azok a galád emberek, akiknek elképzeléseit követve nyomorba döntöttem az egész országot. … Ezt nem azért mondom, mert bármit is megbántam volna. Csak hát ha már aszondtam, hogy ez lészen most itt az Igazság Órája, akkor legalább ezt az egyetlen ígéretemet tartsam be végre.
Mert ez az ország az én uralkodásom alatt nyomorba dőlt. Kifosztottunk és elloptunk mindent, amit csak lehetett. … Meg azt is, amit nem. Tettük mindezt azért, mert valójában tehetségtelen emberek vagyunk. Olyanok, akik a maguk erejéből még egy garázsbétét sem tudnának működtetni. Olyanok, akik jellemüknél fogva egy normális országban még az iskolaszéki tagságig sem jutottak volna el, nem hogy különböző állami hivatalokba, miniszteri, sőt, a miniszterelnöki székbe. Mi ilyenek vagyunk, vegyük ezt tudomásul!
Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Tudjuk, hogy a magyar ember politikailag inkorrekt és nem szereti a mellébeszélést. Kimondja azt, amit gondol, s nem foglalkozik a következményekkel. Márpedig én most végre és először – mármint nyilvánosan – magyar embernek érezhetem magam, tehát kimondom azt, ami a szívemen fekszik!
Ez pedig az, hogy ha székely módra röviden és tömören kellene értékelnem eddigi kormányzásomat, nem mondhatnék mást, mint hogy ELKÉPESZTŐ!
A párt, a kormány, az én és családtagjaim nevei mára a korrupció és az önkényeskedés szinonimái lettek. Minden eddigi tevékenységünk, gazdaság-, bel- és külpolitikánk kizárólag a mi érdekeinket szolgálta. Ennek következtében a magyar név ismét tré lett. Méltó régi nagy híréhez, s mit rákentek a századok, mi fokoztuk a gyalázatot.
Sikerült összevesznünk azon államokkal, melyek támogattak bennünket. Ezek anyagi segítségét lopjuk ebben a pillanatban is. Sikerült ugyanakkor összebarátkoznunk olyanokkal, akik meg csakis rosszat akarnak nekünk. Ezek meg úgy nyújtottak nekünk anyagi és egyéb segítséget, hogy közben minket fosztanak ki. Paks-II-ből például meggazdagodni akartam/akartunk. Ámde Vologya barátom ügyesebbnek és ravaszabbnak bizonyult: az egész bizniszt úgy írtam alá, hogy abból csakis neki lett haszna.
Miért volt ez lehetséges? Jogos a kérdés és nem is maradok adós a válasszal. Azért, mert a párt és az állam apparátusa csupa hozzám hasonló tehetségtelen és korrupt idiótákkal van már csak kitömve. Az innovatív, pláne a felelős gondolkodást mi úgy kerüljük, mint dakota macska a székely kását. … Ellentétben a húsosfazékkal!
Maga például, aki most ott feszeng az első sor jobb szélén! Magából miként is lehetett köztársasági elnök?! Azér’ mer én kineveztem magát, holott egy igazi senkiházi, egy virtigli talpnyaló, aki világ életében az utca napos oldalán közlekedett, s miután nem tudta megállni, hát doktori címet vásárolt magának. Most meg ott él a teljes állami apanázsban, amit vagyonos ember létére, jellemtelen módon nem utasított vissza.
Igaz, jelenlegi utódja sem sokkal jobb magánál, de legalább két “l”-el írja le az államelnök szót és időnként úgy csinál, mint ha a szar törvényeink aláírása előtt mérlegelne is.
Avagy nézzük csak a középen ülő illetőt. Én csináltam belőle miniszterelnökségi minisztert. Most azt hiszi, hogy ravasz ördög, de valójában maradt ami volt: sima táskacipelő! Még ahhoz sem volt tehetsége, hogy diszkréten intézze a luxusvadászatait és a dugásait. Az elbaszott trafikozásáról már ne is beszéljünk! Maguk tényleg ebben a figurában látják az én jövendő utódomat?! Aki majd a maguk közpénzektől elhájasult seggeit átcipeli az utánam következő korszakba?!
Hát előre szólok: tévednek! Mert itt csak két lehetőség van: velem, vagy sehogy! Én vagyok az, aki ezt az egész, elképesztően randa és gusztustalan bagázst irányítom, istápolom, fizetem. Ha én már nem leszek, nem csak az ország, de maguk is mennek a levesbe. Gondoskodtam róla, hogy így legyen, s ezt az egyet legalább elhihetik nekem. Hiába dörgölőznek bárkihez. Az csupán egy senki, akit én találtam ki. Azt hiszik, hogy hatalma és befolyása van? Meddig tartott kinyírnom Lajost? He?! … No ezen gondolkodjon el itten mindenki, feltéve ha van még mivel!
Hölgyeim és U … illetve dehogyis:
A társadalmon élősködő Piócák, az előttem csúszómászó gerinctelen Alakok!
Látom most a szemetekben a rémületet. Mivel tudjátok, hogy ezt a beszédemet (melyet soha nem mondtam volna el, ha az orvosom nem téveszti el a gyógyszeremet – sebaj, még ma este az ő autójáról is le fog esni a létra!) az általunk közszolgálatinak hazudozott tévé élő egyenesben közvetíti, azt hiszitek, hogy mire innen kimentek, az utcán pogromra hajló, dühös tömegek fogadnak.
Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ennek esélye sincs. Az úgynevezett közszolgálatit – mióta átalakítottam – szinte senki nem nézi. Az a kábé százezernyi, aki mégis, annyira hülye, hogy bármikor elhiszi, akár egy óra múlva is, hogy semmi ilyesmit nem mondtam. … Majd ez az elvetemült Girnyószász beveteti velük a cumit! Az úgynevezett Ellenzéket meg szintén én fizetem: hónapokra előre le van egyeztetve, hogy mikor és mi ellen fognak tiltakozni.
Ezért aztán teljesen felesleges bepánikolni, mint örmény katona az azeri baltástól! Én kézben tartok mindent! Akárcsak a ti pöcsötöket is, tehát aki most azon kezdett gondolkodni, hogy miféle vádalkut köthetne a jövendőben, az feleslegesen gyötri a picinyke agycsökevényét. A következő miniszterelnök, azaz Vona Gábor ugyanúgy a zsebemben van, mint ti! … Vegye ezt mindenki tudomásul!
Köszönöm a figyelmet!
Hajrá Agyarország! Hajrá Agyarok!
No meg haj rám is, mert már rohadtul unom a zselét!
(A mai, “miniszterelnöki” értékelő beszéd eredeti szövegét lejegyezte: frater Sendamus)
Újabb látlelet
Feladta: 2015, április, 12 Kategória: Uncategorized | Tags: beszéd, kampány, Orbán, Tapolca, választás 1 hozzászólásEzt az írást pedig a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” még tegnap. Lévén szintén találó látlelet O. (Nulladik) Viktor pápáról, “egyháza” felső- és alsópapságáról, elvakult híveiről, úgy gondoltam, hogy vasárnapi olvasmányként felajánlom kedves Köztársaimnak.
Lévai Júlia:
A miniszterelnök nem a bolhákra gondolt
„A kamionos felszedett egy nőt, akitől nemcsak csókokat kapott, hanem egy bizonyosfajta bogarat is, mely egyáltalán nem magas, hanem inkább lapos egy kicsit. A kamionos bemegy a patikába gyógyszerért, a patikus nem érti pontosan, hogy miről van szó, ezért bolhaport ajánl, de a kamionos csak rázza a fejét. – Nicht ugribugri, hanem langsam spazieren!”
Ez áll Moldova György A pénz szaga című, kamionosokról szóló könyvében, egy anekdotikus történet feldolgozásaként. És mivel a sztorit az író több alkalommal is elmondta, néhány rádiókabaréban, a „nicht ugribugri” mindenki fülébe belemászott. Elszakadva egyúttal attól az eredeti logikától, amely az „ugrifüles” mintájára egy jellemző tulajdonságával jelölte meg a tárgyat. Inkább egy felszólítás jelentésével kezdett keringeni, a „nicht” szócskát olykor fel is cserélve, az erőteljesebb „nix”-re. Azon pedig aztán igazán nincs mit csodálkozni, hogy az önmagát kizárólag parancsolói helyzetben elképzelni képes miniszterelnök is ebben az értelemben használta Tapolcán, amikor ezt mondta:
„Nix ugribugri, végigcsináljuk az elkövetkezendő három évet”.
Első hallásra sokan gondolhatták azt is, hogy ez inkább önmaga híveinek szólhat, a „ne türelmetlenkedjetek, ti sem” értelmében. Ám ha továbblépünk a szövegében, inkább úgy kell ezt értelmeznünk, mint egy, ellenzéknek címzett üzenetet: „Ti csak ne ugráljatok, mert mi képviseljük az erkölcsi Jót, ti pedig a Rosszat. És mi ennek a képviseletét végig fogjuk vinni.”
Ezt pedig azzal tette (nem először) egyértelművé, hogy egy következő mondatában azt állította: a Fidesz tapolcai győzelme becsületbeli kérdés.
Vagyis sokadszorra, itt is megerősítette (ó, Istenem, hogy ez már mennyire unalmas!): számára a választások nem politikai, hanem erkölcsi események. Ezeken igazából semmi szerepük a helyi erőviszonyoknak, az indulók gazdasági-kulturális-intézményi és egyéb, stratégiai elképzeléseinek, a rájuk szavazók meggyőződéseinek, szimpátiáinak, sőt, a véletleneknek sem, mert egy választásnak soha nem a város ügyeinek menedzselése a tétje. A tét mindig az, hogy az Egyetlen Igazi Vezető pártja képes-e győzelemre vinni az erkölcsi Jót, amelyet nyilvánvalóan kizárólag ő képvisel. És amelyet most az egyeduralomként értelmezett győzelmével kell megerősítenie, értelemszerűen az erkölcsi Rosszal azonos „ellenségeivel” szemben.
Nem is igen érteni, hogy egy ilyen, morálisan végtelenül elhivatott ember miért nem egyházat alapít inkább, és miért egy olyan macerás terepen küszködik folyvást, mint amilyen egy többpártrendszerű pálya. Hiszen azt az eszmét, amely szerint a világ minden létező jelenségét szigorúan csak a morál Jó-Rossz dimenziójába szabad belegyömöszölni, azt állítva, hogy létezik egyetlen, mindent meghatározó és örök erkölcsi abszolútum, inkább a templomokban szokták hirdetni. (Igaz, ott sem feltétlenül így, de ez egy másik kérdés.)
Persze ha ránézünk az érte rajongókra, értjük, hogy mitől is érdemes a miniszterelnöknek inkább ennél maradnia. Ugyan hol szerveződne meg a számára egy olyan, minden korosztályt magába foglaló tömeg, amely nem a hit csúcsán álló, legfőbb instanciában hisz (nevezzük nevén: az Istenben), hanem magában a templomalapítóban?! Akiből aztán az egyetlen, lehetséges hit és világértelmezés egyetlen, hiteles képviselőjeként épít bálványt?
Ismerjük el: ilyet máshol nemigen szerveznek alá ilyen egyszerűen. Nyílt tereken és bármely városunkban, bármely, közéleti esemény apropójából. És főként: közpénzekből. Sehol másutt nem erősíthetné meg őt például az a belső dúltságtól vezérelt, fiatal nő, aki úgy tépte ki a választási gyűlésnél tüntető kezéből a táblát, mintha ezzel a gesztusával egy mindenek felett álló, magasabbrendű és megkérdőjelezhetetlen Törvényt érvényesített volna. Az Abszolútumot, magát. Ilyet ma már egy templomban, egyéb imahelyen nem lehetséges megcsinálni.
Majd hülye is lenne egy hatalomba került politikai vezető lemondani az ilyen és ehhez hasonló erődemonstrációk lehetőségéről.
Nem is mond le, hanem nagyon tudatosan épít a vallásosság és a politika összemosására. Odamegy, személyesen, fölkapaszkodik valami pulpitusra, és arról aztán úgy szónokol a tömegnek, hogy azok mindjárt el is hiszik: máris az övék az erkölcsi fölény. Hiszen ez az ember bármikor képes legyőzni a morális ellenségeiket! Akik ugyan nem mások, mint a saját szomszédaik, akikkel közös terük nekik ez a város, de most nem ez számít, hanem az, hogy itt most ők az „igaziak”. Ők az a massza, amely abban a hitben ringathatja magát, hogy a világban elképzelhető legnagyobb hatalom, az isteni erő letéteményese lehet. Szemben azokkal a véglényekkel, ott a túlparton, akik képtelenek meglátni ennek az álláspontnak a morális fensőbbségét. És akik csak a kerékkötői annak, hogy végre maradéktalanul érvényesüljön az egyhitrendszer. Hát majd ők megmutatják nekik, hogy azok nem ugrálhatnak, mintha – ugyan már, még hogy valami „bolhák”! Dehogy! Mintha itt valami többpártrendszer lenne! Na az nincs itt, megértettétek?! Arra vonatkozik a „nix ugribugri”, és nem holmi kamionos anekdotára.
Az ilyen, prózai dolgok maradjanak csak meg a „hitetleneknek”. A hívők kitartóak és hűségesek, és nincs az a leleplező tábla, felirat, újságcikk, alkalomadtán néhány, mégiscsak megszülető bírósági végzés, amely képes lenne eltántorítani őket ettől a hűségüktől. Akárhányszor ilyesmivel jönnek elő, bármely más oldalról, ők mindig feldúltan oda fognak rohanni, és ki fogják tépni az ilyeneket, bármelyik kézből.
Mindazonáltal azt a feliratot mégsem ártana időnként mégis elolvasniuk, amelyen ez áll:
„Isten útjai kifürkészhetetlenek”.
*
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
A szabadsegg ünnepe
Feladta: 2015, március, 16 Kategória: Uncategorized | Tags: állami, ünnepség, beszéd, ellenzék, felvonulás, gespicli, kitüntetés, március 15., népszavazás, Orbán, tüntetés, verekedés, zsidó HozzászólásTöbb ezer kirendelt ifjonccal, kidobóemberekre emlékeztető “aktivistákkal”, verekedős “Sósavas Sanyibácsikkal“, illetve a “fideszes szeretetet és békességet” hirdető, zsidózó “asszonykórussal” ünnepeltette meg magát Orbán, aki tegnap szabaddá tette a seggét, s azt nyalták is páran, de serényen. Hál’ Istennek azok, akik inkább rúgosni akarták volna, sokkal többen voltak. … Csak nem ott, ahol köllött volna!
“A Fideszben békesség van, szeretet van, kedvesség van, ezt nem tudják elviselni.“ – ezt válaszolta az “Orbánpárti Asszonykórus” egyik tagja tegnap arra a kérdésre, hogy minek köszönhető az az eldurvult politikai csatározás, amely hazánkban tapasztalható. Az érdeklődő egyébként egy olasz újságíró volt, aki más, ennél sokkal kínosabb ügyekben is faggatózott azok körében, akik önként vonultak ki a budapesti Kossuth térre, meghallgatni Orbán “Gespicli” Viktor ünnepi beszédét. … Vesztére! Ugyanis a “digó” sajtómelóst, miután felvilágosították arról, hogy Magyarországon akkora szabadság van, hogy ihaj, hogy igaz, vannak bizonyos tiltások, no de az utakon is léteznek piros lámpák, amiket akár úgy is lehet venni, hogy “korlátozzák a szabadságunkat”, gyönyörűen lezsidózták és elküldték Izraelbe. … Amúgy fideszes módra, tehát “békességet”, “kedvességet” és “szeretetet” sugározva … (narancs)piros fejjel!
Ők persze nem a “kirendeltek” voltak, hanem csupán az önkéntesek. Azok, aki a “Szabadság Ünnepén” (is!) örömmel nyalogatták a Führer szabaddá tett seggét. Persze csak távolról, némi drótakadályokkal körül véve (A marhákat is “villanypásztorral” őrzik, ugyi?! … hehehe!). No meg alulról, hogy az apró termetű Gespicli (ne csak “közjogilag”, de) fizikailag is föléjük tornyosulhasson, tehát legalább ilyenkor “fel” lehessen rá nézni … ugyancsak “fizikailag”. Bámulták is őt rendesen, időnként nagy volt a (bér)tapsorkán, zúgott a “Viktor! Viktor!“. (Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőgéssel.) Különösen akkor, amikor valami egészen fantasztikusat mondott.
Mert a Mi Boldogságunkból ömlött ám a szó! Arról, hogy az ország “szuverenitásáért folytatott harcnak” sosincs vége. Ebben pedig “csak magunkra számíthatunk“! Arról, hogy bennünket senki ne oktasson ki szabadságból, mert ezen “Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog” (a két nevezett pedig fogvicsorog…na, ha még élne!). Arról, hogy össze köll fogni, mert ha nem, hát az eddig elvégzett “kemény munka” hiábavaló lesz! (Oda a harácsvagyon! No meg hogyan lopjunk majd Paksból?!) Végül kijelentette: “együtt vagy sehogy, ez volt a ’48-as forradalom leckéje is”.
Részemről inkább a “vagy sehogy”, de én nem is vagyok kedves/békés/szeretetteljes fideszes, ami abból is látszik: még soha nem zsidóztam le olasz újságírót … sem. Osztán abból is, hogy még életemben nem anyáztam és ütlegeltem olyan tüntetőt, aki a Kedvenc Politikusom (van ilyen!), az én Fényességes Vezérlőcsillagom (ebből is akad, de nem politikus!) ellen demonstrálva “csúnyaságokat” mond/állít róla (“geci”). Pedig akár tehetném is, hiszen az egyik békés/kedves/szeretetteljes fideszest, az ügyeletes “Sósavas Sanyi bácsit” a rendőröknek köllött levakarniuk az egyik polgártársáról, aki nemzeti érzelmeiből kifolyó felháborodottságát “fizikai kontaktussal” fejezte ki. (Gondolom a zsaruk elő is állították … az ellentüntetőt.) Ez persze csakis azért történhetett, mert ez a “sanyibácsi” éppen akkor nem hallhatta a csüngőhasú Csúti Chavez azon mondatát, miszerint: a régi időkhöz képest ma az a helyzet, hogy “most nem betörik egymás fejét, hanem megszámolják azokat, és ez a demokrácia“.
Mert volt ám ellentüntetés is! Az egyik szép nagy volt, a létszám állítólag még a 15 ezret is meghaladta. “Új Köztársaságot” követeltek, s joggal, mert a “régit” a jelenlegi rezsim egyszerűen ellopta … együtt a megtakarításainkkal, az élhető hétköznapjainkkal, tehát a “Jókedvvel” és a “Bőséggel”. Szónoklatok is elhangzottak. Arról például, hogy “a magyar név ismét csúf lett“, mert hitszegők, cinikus gazemberek, aljas tolvajok kezébe került a kormányrúd (igaz!). Arról, hogy nem akarnak egy olyan miniszterelnököt, “akit nem érdekel a nép sorsa, és önmagánál dilettánsabb beosztottakkal veszi körbe magát, hogy okosabbnak tűnjön“. Arról, hogy normális ember “nem akar olyan országban élni, ahol Andy Vajna dönti el, meg tud-e rendezni Mészáros Márta egy filmet, és úgy dönt, hogy nem ad pénzt, mert megteheti“. Avagy “ahol bűn cigánynak, zsidónak, liberálisnak, gondolkodó embernek lenni” (Fullajtár Andrea “Edgar Swant” idézve). Arról, hogy ha majd Orbán megbukik, nem tehetünk majd úgy, mint ha nem történt volna semmi, nem felejthetjük el a múltat, mert akkor újra megtörténik velünk az a tragédia, hogy “bármikor eltitkosíthatják a hazámat, hogy szét lehet lopni törvényesen, és onnatól az a haza, amit ők összetörvénykeznek. Hogy csak az a múlt, amit ők kineveznek, hogy aki nincs velük, aki nem áll fényes nyelvvel Orbán aranyozott partvonalán, az ellenség“. (Parti Nagy Lajos)
Jó beszédek voltak ezek. Kár, hogy akadt közöttük egy-két ostobább is. A “Veszprémi Győztestől“, Kész Zoltántól például nem azt vártam volna, hogy Gespicli “tisztázatlan kommunista múltjáról” kezdjen szónokolni, vagy arról, hogy azért lett “átbuherálva” a választási törvény, mert “átmentette hatalmát az állampárt” (mármint 1990 előttről). Azért nem, mert egyrészt Orbán soha nem volt kommunista. Ahhoz ugyanis az köllene/köllött volna, hogy legyenek neki elvei, ideológiái. Ámde ennek az alaknak kizárólag kóros képzelgései vannak önmagáról (amiből az orvosai sajnos nem tudják kigyógyítani), no meg a társadalomról (amit meg a tegnap, “műfordítói munkásságáért” alaposan, de inkább csak “közepesen megérdemrenddelt” Tellér Gyula “szociológus” tömköd bele a beteg agyából A Beteg agyába).
A népszavazási kezdeményezés pedig már szót sem érdemel igazán. Az rendben van, hogy például legyenek valódi képviselői vagyonbevallások, s az “elnézéseknek” következményei is (elnézés nélkül). Hogy legyenek átláthatóak az állami beruházások, a nyugdíjrendszer (stb.). No de tényleg az az ország legfőbb baja, hogy kötelező kamarai tagság van? És tényleg így lehet változtatni akármin? Ezek nem olvasták Orbán törvényeit? Azokat például, melyek gyakorlatilag kizárják a népszavazás lehetőségét, bár magát az “intézményt” el nem törölték? Akkor “Mire e lom“? Hol vannak az igazi ötletek, a népmegmozgató, agyserkentő kreativitás? Csakis az egyébként meglehetősen hülyőke “4K!” aktivistáitól telik erre? (ld.: a fentebbi fotót!)
Nem a megfelelő helyen és időben történt ez a tegnapi (ellen)tüntetés. A Tízezret a Kossuth térre köllött volna vinni! De ez csak az Alig Harmincnak jutott az eszébe, így osztán Gespicli (attól tartok) még jó sokáig fog a nyakunkon ülni!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Kasszafúrók
Feladta: 2015, március, 10 Kategória: Uncategorized | Tags: beszéd, Déli Nyitás, EU, irányvonal, külképviselet, Keleti Nyitás, konferencia, magyar, nagykövetek, Orbán, szabadkereskedelem, USA 1 hozzászólásAlaposan meghatározta Orbán a magyar külképviseletek vezetői számára tegnap az “irányvonalat”. Nem az ország, hanem az ő érdekeit kell képviselniük! Nem az adott néppel, állammal kell a kölcsönös megbecsülésre törekedniük! Hanem legyenek “dörzsölt kereskedők”, hogy ne mondjam: egyenesen kasszafúrók!
Bár csak nyáron lett volna itt az ideje, a “miniszterelnök” úgy döntött, hogy most és azonnal rendelteti haza a magyar külképviseletek vezetőit, s “tájékoztatja” őket az “irányvonalról”. Sokan gondolták úgy, hogy e sietség oka az a kudarcsorozat, melyet a szíjjártói “külügy”, meg az orbáni beképzelt kapzsiság gereblézett össze. Tehát most valamiféle “új korszak” meghirdetése kezdődik. Részben igazuk volt, hiszen a “Keleti” után most már a “Déli Nyitás” (hónapok óta lezárt Déli pályaudvarral! – hehehe!) is a szlogenek közé került, de ez koránt sem az, amire számítottak. Csalódásuk oka pedig nem lehet más, mint hogy nem vették komolyan azt, amit Orbán az “évértékelőjén” elmondott (kb.: Nincs változás! Mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig. Sőt, mégúgyabb! Harcosabbak és kezdeményezőbbek leszünk.)
A “régi” marad tehát az “új” külpolitika. Az, amelyet még tavaly hirdetett meg a Vezér. Az, aminek nem az “Érték”, hanem az “Érdek” az alapja. Mert ugye az előbbit az “ostobáknak találták ki” azok az “okosok”, akik az utóbbit követik. De ő, az Ismert Univerzum Zsenije ezt a logikát felismerte, s az általa kinevezett “tehetséges és szorgalmas” ifjú külügyminiszter pedig ezt igyekszik meg is honosítani. … Néhány gyanús, kötvényvásárló külhoni céggel, meg pár százezernyi, időnként még magyarul sem beszélő kettős állampolgárral együtt.
“The business as usual!“ – adta ki az utasítást a “miniszterelnök”. “Nyugati nyitás nincs“, mert szerinte annak már “részei vagyunk“(?). A keleti pedig már megtörtént, “a kapuk nyitva vannak”. Most “Dél” felé (Latin-Amerika, Afrika) indulunk el, mert immáron az a “célterület”. Ámde ez csupán az idei esztendő második felétől kezdődik, ugyanis a “tehetséges és szorgalmas” külügyminiszternek van még néhány lezáratlan ügye Malajziában, Szingapúrban, Kínában, meg a térség egynehány más országában is (lásd: Letelepedési Kötvények árusítása!). Ámde utána “Előre Déli Nyitás Frontján!”, mert lóvé köll az országnak (tehát neki és bandájának), méghozzá dögivel!
Így osztán “egy jó diplomata” nem “értelmiségi”, hanem “dörzsölt kereskedő”. Aki “közelebb megy a realitásokhoz” és úgy méri fel a “mozgásteret” (tehát az üzleti lehetőségeket), hogy közben nem a folyamatok átlátásának “professzoros képességével” tűnik ki a “mezőnyből. Aki pedig a nyugati integrációt szembe merészeli állítani a keleti és a déli nyitással, az egy hülye! Hiszen “nem ördögtől való” annak nyílt beismerése, hogy “nekünk” lehetnek a szövetségeseinktől (EU, USA) “eltérő érdekeink” is. (lásd még az “Évértékelőt”: “Jó fideszes nem gondolkodik …“!)
Itt nem “egyeztetni” kell! Csak az számít, hogy a különböző partnereinket “érdekeltté tegyük Magyarország sikerében“. Ebből pedig következik, hogy a jó magyar diplomata “nem lehet világpolgár”, mert “aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként“. Hiszen magyarként is “lehet elegáns lenni”, késsel-villával enni, de “nem magyarként is provinciálisnak”.
*
Ami nekem ebből az egészből “lejött”, az a következő. A céges EU-tagság előnyeivel házaló, azt kínálgató ázsiai kötvénybiznisz kezd bedögleni. Egyre kevesebb az érdeklődő, márpedig az ilyesmiket árusító (valószínűleg Orbán által is tulajdonolt) offshore-cégek bevételeire a Maffia továbbra is igényt tart. Ezért osztán új piacokat kell feltárni: “nyitnikék” az országfosztogató, korrupt afrikai diktatúrák (vasár- és ünnepnapokon népirtás), valamint a latin-amerikai kokainbárók felé is. A külképviseleti vezetőknek meg az a dolguk, hogy kapcsolatba lépjenek az ilyenekkel, s minél több kötvényt sózzanak rájuk. Még akkor is, ha ez nekik “büdös” és komoly bírálatokat kapnak cserébe mondjuk a fogadó ország kormányától (a “szövetségeseink” pedig le vannak szarva!). Ők ne foglalkozzanak az értelmiségisen professzoros folyamatátlátással! Ne gondolkodjanak a “diplomáciai finomságokon”! Hiszen ők ugyanúgy nem értenek hozzá (azért lettek kinevezve!), mint azok a teremfocisták, akik a “szakminisztériumot” bitorolják. A lényeg csakis a Pénz, a Bevétel, s ennek mértéke alapján lesz mindenki megítélve.
Ami ebből az egészből feltűnt nekem, az a “külügyi fejtágítóbeszéd” azon része, melyben Orbán lényegében önleleplezést művelt. Tudom, hogy nem ennek szánta, de aki képes egy kicsit gondolkodni, az itt és ott, ekkor és akkor orbánilag magából kiböffentett mondatokat összerakni, akkor neki is “leesik a tantusz”! Lássuk csak az idézetet!
“A magyar hajlamos arra, hogy nagyon dörzsöltnek gondolja magát, miközben ő a legutolsó balek … ez fajtajellemző.” … “… figyeljünk Tigrisre, aki sokat ugrált, és úgy maradt a farka!“
Telitalálat! Avagy “tökéletes öngól”, ha már amúgy is “footsalos” a “külügyminiszter” és focimániás a “miniszterelnök”. Hiszen kit is vert át oly’ tökéletesen Aliyev, az azeri diktátor-elnök a “Baltás” kiadatásával? Ki is írta alá azt a szupertitkos, de mindenki által ismert “Paks II.-szerződést“, mely tulajdonképpen arról szól, hogy Putyin “barátunk” kölcsön ad önmagának 10 milliárd eurót és azt mi fizetjük vissza, de kamatostul (amelyek nem csak messze magasabbak például az MNB-nél manapság alkalmazottaknál, de a futamidő során még emelkednek is!)? Ráadásul minden vitás ügy elbírálását, no meg az új reaktorokból egyszer majd és talán “kisercenő” kilo- és megawattok árának meghatározását Moszkvára bízta? Ehhöz képest totál nevetséges, hogy Orbán azért ellenzi az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodást, a “TTIP”-t, mert … és most ismét idézet következik:
“Nem tudunk támogatni semmilyen szabadkereskedelmi megállapodást, amely a kereskedelmi vitákban a magyar bírósági rendszer igazságszolgáltatását nem veszi figyelembe, azt hatályon kívül helyezi, nem ismerjük a helyeket, ahol semmilyen esélyünk sincs, vagy legalábbis nem látunk esélyt az igazságos ítéletre.” (forrás: 168ora.hu)
Tehát ha egy amerikai illetőségű céggel merül fel valamilyen jogvita, akkor azt csakis egy “Handóné Szájer Tünde” által kinevezett (párt)bíróval lehet megtárgyaltatni. Azért, mert a vitéz alcsúti Főméltóságú Úr ilyen esetben csakis olyan “fórumban” bízik, melyre minimum áttételes “ráhatása” van. Mert az amcsikban ugyi nem lehet, hiszen azoknak “ingadozik a külpolitikájuk“, ráadásul minden kérdést “csakis a saját érdekeik mentén szemlélnek“. Ez meg ugyi egyenesen egy nagy “pfuj!”, mert ilyesmire csakis “nekünk” van jogunk. Bezzeg az oroszok! Azok osztán faszányosan megbízható gádzsók! Lehet, hogy időnként megszegnek egy-két szerződést (nem idegen ez a magyar Maffiakormánytól sem!), néha-néha fegyveresen támadnak rá “kissé” a nekik parírozni nem akaró szomszédainkra. De “nyicsevo”! Csak “pontosan fizetni kell” nekik, s akkor a velük való jogvitáink elbírálását is nyugodtan reájuk bízhatjuk (ezzel együtt meg azt is, hogy pontosan mikor és mennyit is köll fizetnünk nekik! – ugyibár?).
Hasonló a “Tigris-hasonlat” is. Ki is volt az aki addig ugrabugrált Kelet és Nyugat között (persze csakis a lenyúlható pénzért), amíg az lett a következmény, hogy az a bizonyos “farok” télleg “úgy” maradt? Beleragadva azon “Medve” seggébe, mely megérdemelten csinált vécépapírt a Kárpátok Géniuszából? Letörve Merkel kancellár asszony által, kihajítva Ewa Kopacz lengyel elnök asszony által, leköpve a korabeli Imádó, a szintén lengyel Kaczinsky szája üregéből?
Orbán tigris még mindig ugrabugrál. Farka már nincs, bundája lassan rabcsíkos, fogai pedig rég beletörtek az általa ültetett, majd alaposan felnevelt “vasfába”. Ordítani azonban még tud. Persze csak olyasmit, hogy “Előre! Harcra fel!“. … De már ezt is kizárólag hátulról. Évek óta. Csak ez még nekünk valamiért nem tűnt fel!
… és ezt …
… szendamondja!
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
szendamondja 