Fantasztikus!

Egyszerűen fantasztikus, miket képzel (be) magáról a Felkapaszkodott Alcsúti, azaz hazánk Szeretett Vezetője. Egyszerűen fantasztikus, hogy Vityu kán alvezérei milyen mélyre képesek merülni az amoralitás mocsarába. Egyszerűen fantasztikus, hogy mindezt mi el is tűrjük. Sőt, néhányunk még aktívan támogatja is!

Aszondta A Mi Vezérünk ma az Orbángyűlésben, hogy ez a rozzant tákolmány, ami egy “közmentesített” magántársaság, ez a bizonyos alkotmánybírósággal ugyan igen, de alkotmánnyal nem rendelkező államféleség, ez a “Kis Izé” (a Vezérrel együtt!) olyan kibaszottul jobban teljesít mindenhez és mindenkihez képest, hogy (szövegszerű idézet következik – előtte Daedelon bevétele szükséges!):

Magyarország ma Európa legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak.

Hát nem fantasztikus ez a meglátás? Ez a szinte(?) tökéletes helyzetértékelés? Nem is beszélve arról, hogy mennyire kibukik ebből a Született Államférfihoz abszolajte méltó Szerénység? Amivel valójában főt hajt a Saját Népe nagyszarúsága nagyszerűsége előtt, felmagasztalva annak teljesítményét?

Érdemes idézni az Orbánfőt! Azon mondatait, miszerint itten már minden gond meg vagyon oldva. Már “csupán” 76 százalékos a GDP-arányos államadósság a tavaly szilveszteri adatok szerint. Csökken a munkanélküliség (több, mint 4 millióan “dolgoznak” e honban!), a sertésáfa, a személyi jövedelemadó. növekszik a külkereskedelmi mérleg és a csalások családok támogatása. Így osztán már tökéletesen érthető, sőt, felfogható az is, hogy:

A cél 2016-ban a polgári berendezkedés felépítése.

Kizárólag a nemzetellenesek mondhatnak olyanokat, hogy a fentebbiek egyenlőek a nettó hazugságokkal. Ócska bolsevista trükk azt állítani, hogy az államadósság (statisztikai) csökkentése esztendők óta úgy történik, hogy Szilveszter napján visszavásárolnak egy rakás kötvényt, amit osztán Újév napján ösmételten eladnak (lévén a december 31.-i állapot szerintük a “mérvadó”!). Az is hazugság, hogy honunkban nem csökken a munkanélküliség. Hiszen nem számít itten már munkanélkülinek sem az éhbéren és rabszolga sorban tartott Közmunkás, sem pedig a Nyugatra “kitántorgott” (igen!) Migráns. Ez a két csoport hivatalosan úgy 600 ezerrel, gyakorlatilag pedig legalább 1,5 millióval csökkentik azok létszámát, akikről (hivatalosan) nem köll “gondoskodnia” a “családbarát” qurmánynak.

Mert a Család a legfontosabb! A saját lábainkon álló Orbán Rasi egyik résztvevője volt azon értekezletnek, melyet Rácsmögé Tóni expolgármester, exfrkacióvezető, pasaparki pasas és kabinetminiszter tartott a minap az “idegenforgalmi ágazat legfontosabb szereplőinek”. A téma “természetesen” a turizmus “nemzeti” kézbe adása, így osztán egy percig sem volt kétséges, hogy ezen részt köllött vennie a Corvinuson idegenforgalmi diplomát szerzett Mrs. Fatolvajésközvilágító őnagyságának is, lévén komoly svájci kiképezettsége is vagyon ezen a területen, s ha ezt valaki nem hinné, hát kérdezze meg az Apukáját.

(Megjegyzem: Tóni ezek után kegyeskedett részt venni az ország egyik leggusztustalanabb fogadásán is. Amelyen kegyeskedett megjelenni a jelenlegi, tehát leggusztustalanabb ország jelenleg leggusztustalanabb arisztokráciája. Itt a link, érdemes rákattintani!)

Nem csoda hát, hogy Apuka mélységesen meg vagyon sértődve az Ő(méltatlanságá)t és tevékenységét bármiféle kritikával illetőekre. Mondjuk például a túlfizetett egészségügyiket, meg a túl sokat akaró, de dolgozni igazából nem akaró “tanarakat”. Mindkét társaság képes volt múlt szombaton (is) fellázadni a Gazdi ellen, sőt, még bele is harapni az Ő jóságosan osztogató kezeibe! Ugyanis szerinte ez a Jobban Teljesítő Ország a különböző béremelésekkel “elment a határokig, ennél többet sem az oktatásban, sem az egészségügyben senki nem kaphat“, kivéve a kormányhivatalnokokat, akik 30 százalékra számíthatnak.

Magyarember legyen a talpán, aki ezt megérti! Azt, hogy a szombaton a Kossuth téren tüntető tanárok eleve “okafogyottan” áztak-fáztak a frissen a nyakukba kinevezett, fékgyáros államtitkár szerint (Palkovics). Ma meg a MiniElnöktől tudhatták meg, hogy egyébként lószerszám a popsijukba, mert csak 2018 után lesz “megvizsgálva” a legfőképpen kritizált Klikk működése. Azon intézményé, mely a legtöbb gondot okozza az egész rendszerben. Abban, amelyben igazából semmi helye nincs. Abban, amiben pusztán a létezése okozza a legfőbb problémát, s amelyet a fogalmatlan, korrupt, senkiházi és gonosz idiótákból álló állami adminisztráció (élén a sátánhívővé vált református lelkésszel!) csak tovább fokoz.

Normális pedagógus ezzel tisztában van. Tanítson bár alap-, közép, avagy felsőfokon, ha tartja magát a szakmája/hivatása által megkövetelt, le sem írt etikai kódex követelményeihez (a Gonoszok által Talpnyalókból összegründolt Nemzeti Pedagógus Kar által kiagyaltakat most hagyjuk figyelmen kívül, ahogy etikus emberekhez illik!), nem tehetett mást, mint hogy múlt szombaton ott ázott a budapesti Kossuth téren (aki nem volt ott, azt felmentem a kötelezettsége alól, ám aki nem írt alá, mert mondjuk a seggét féltette – leszarva diákjait és a saját gyerekeit is! – pöcegödörbe való aljanépségnek, orbánbérenc, egocentrikus senkiknek tekintem!). Nem csak tapsolni, ovációzni, hanem azt a bizonyos utolsó, Sándor Mária a “fekete ruhás nővér” által javasolt öt percet némán végig állni! Ezzel pedig megmutatni mindenkinek, hogy mekkora erő és elszántság van ebben a társaságban.

Ámde vannak abnormis “pedagógusok” is! Olyanok például, akik nem látnak tovább a bankszámlájuknál meg a párthívőségüknél. Olyanok, akik mondjuk egyetemi oktatóknak nevezhetik magukat, de valójában szarral töltik tele gyermekeink tudatát és elárulják saját kollégáikat is. Mindezt pedig pénzért vett hűségért, a lophatóvá tett uniós és állam források részleges hozzáféréséért.

A fentebb látható Izéke szerint a  szombaton (is) tüntető pedagógusok “pofátlanok“, mert “bérrendezés zajlik most és ehhez képest most még plusz újabb 18 százalékot követelnek“. Ugyanezt mondta Főnöke, pontosabban Morálgazdája abban a bizonyos Orbángyűlésben is ma. Utóbbi esetében szinte semmi baj nincs, hiszen soha nem volt pedagógus, csupán egy törtető, cím- és rangkórságban szenvedő nacsalnyik. Pont annyira, ahogy a “jobb híján jogász“, kőbölcsőben ringatott, korrupt, hatalommániás, szocio- és pszichopata államférfi sem … csak egy Soros György és a Köz pénzén felkapaszkodott Nullakarcsi, avagy ha tetszik, hát a be nem fagyott Duna jegén megmicisapkázott Nulladik Viktor király. Ámde Pósán László, aki állítólag (itt a link!) egy “tanár”?! És erre még büszke is. Gondolom a debreceni kollégái (kivéve a nőneműeket, mert ők fideszkádéjempéileg, így pósánilag is le vagyonnak szarva – szüljenek meg szavazzanak a Kanokra!) örömmel értesültek arról, hogy a szar körülmények miatt nem tiltakozók “a pofások”.

A szombati tanártüntetés elején, úgy délelőtt 10 óra tájban tanúja voltam egy “eszmecserének”. A Szent István körút egyik kocsmájában az eső elöl behúzódó, kb. 190 centis tanárt megszólította egy a “marokkutyáját” vakargató, helybéli “tésasszon”. Következő volt a szöveg: “Maguk mijafaszér’ tüntetnek? Kaptak már elég pénzt. Nemde! Akkor meg miér’ nem mennek inkább dolgozni?!”. … A választ inkább nem írnám le. Okadatolt és jogos volt ugyan, de még az én “szabadszájú” blogomon sem idézhető!

Ha csak az elmúlt napok történéseit/nyilatkozatait vesszük figyelembe, akkor is igaza van Orbánnak! Európa tényleg “nem érti”, hogy lehet ILYEN kormánya (az állítólag szabadságszerető) Magyarországnak. Szerintük is fantasztikus, mit meg nem engedünk az általun eltartottaknak!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok

Fogadás

A minap tisztességtelen fogadást kötöttem egy tisztességes hölggyel az újlipóciai “Bolondok Klubjá“-ban. Az “esemény”: jövő március 31.-ig lesz legalább egyetlen pedagógus-sztrájk; a “tét” pedig 10 ezer forint. … Szerintem nem, tehát zsebemben a pénz!

Vasárnap este kezdetben még arról szólt a “paláver”, hogy Don Vittorio vajon fasiszta-e, avagy náci. Némi konverzió után arra a következtetésre jutottunk, hogy Adolfhoz ugyan semmi képen, de Benitohoz azonban már jobban hasonlítható. Utóbbihoz is csupán azzal a megszorítással, hogy míg a Duce rendelkezett némi határozott ideológiával, s következetesen harcolt a Maffia ellen, addig ugyanez a mi Csúti Chávezünkről el nem mondható. Már csak azért sem, mert Mussolini nem volt futballbolond és esze ágában sem volt közpénzből TAO-forrásból stadiont építtetni a falusi telkén lévő pottyantós budija tőszomszédságába.

Később arra terelődött a szó, hogy ki és mit kezdene az ilyen TAO-pénzekkel. Voltak számos ötletek. Egyikünk például a tekét szereti, így egy komplett és nagy kiterjedésű bowling termet építtetne, majd e mellé tenné a pottyantós vécéjét. A másik, lévén imádja Párizst, az Eiffel-tornyot vásároltatná meg (Matolcsy hathatós társfinanszírozásával), majd ennek tetejére rakatná fel a légkondicionált, légyriasztós a kerti budit (melyben Hajdú tábornok a “szagelhárítási” felelős).

Voltak még további ötletek is. Egyik karikírozottabb volt a másiknál. Jókat is röhécseltünk rajtuk, kinevetvén ezt a teljesen idióta rendszert. Azt amelyben “mérnök úr” (pláne főpolgármester) lehet egy tarlóspista, börtöntöltelék helyett kabinetminiszter egy rogántóni, miniszterelnöki miniszter egy táskacipelésből “diplomázott” (abból viszont PhD!) lázárjános, házelnök egy elbutult és önkényeskedő kövérlászló, köztársasági elnök egy, még a gerinchúrt is nélkülöző, éppen ezért minden rendszerben fényesen megélő schmittplagi, miniszterelnök lehet egy szocio- és pszichopata mucsai macho orbánviktor.

Ámde ekkor megszólalt A Hölgy! Ő azt mondta: adják neki oda az összes TAO-pénzt és abból Ő olyan kitűnő tankönyveket állítana elő, amilyeneket a Világ (pláne Orbanoabszurdisztán) még nem látott. Mert szerinte vannak idehaza nagyon sokan, akik erre és a jövendő nemzedék kiképzésére lennének alkalmasak, csak sem az ehhöz szükséges anyagiakat, sem pedig a lehetőséget erre nem kapják meg. Márpedig ez semmi más, mint az ország jövendőjének tudatos elpazarlása, felszámolása.

Tökéletesen igaza volt, de nem átallottam megkérdezni: ha Ő ilyen pontosan látja a helyzetet, akkor miért nem tesz semmit ennek érdekében. Mire a válasz: “Én már számtalan tüntetésen vettem részt. Néha megfagytam, néha megfőttem, néha eláztam“. Ámde semmiféle előre haladást ezzel el nem ért. Ennek ellenére állította: legkésőbb jövő év március 31.-ig általános pedagógus-sztrájk lesz “Magyarországon”.

Megkérdeztem tőle, ugyan miből gondolja ezt. Nos Ő abból, hogy számos pedagógust ismer. Azok pedig mértéken felül elégedetlenek nem csak az anyagi helyzetükkel, de a munkahelyi körülményeikkel, a (fasiszta módon) bevezetett fegyelmi rendszerükkel is. Arról nem is beszélve, hogy a még a vécére menést is szabályozó államhivatal (igen, AZ!) arra már nem hajlandó, hogy – az írott törvény ellenére – biztosítsa számukra a feladatellátás minimális hátterét, de még a jövedelmük szerződés szerinti kifizetését sem. “Ebből pedig semmi más nem következhet, mint hogy negyed éven belül sztrájk lesz!

No ebből ”jött” a Fogadás! Az, hogy valamelyikünk tízezret veszít a matolcsysta, értéktelen bankpapírjából, ha a másikunk tippje jön be. Az egyiket már ismertettem. A másik volt az enyém. Ami szerint itt, ebben a megveszekedettül köldöknéző és ostoba uruszágban nem hogy jövő március 31.-ig nem lesz pedagógus-sztrájk, de soha sem!

Miért? Mert “tanaraink” (tisztelet a ritka Kivételnek!) évek óta nézik tétlenül, hogy ez a qrmányzat (is!) miket művel velük és a reájuk bízott gyerekekkel. Kezdték azzal, hogy kifejezetten örültek a 16 esztendős korig leszállított tankötelezettségnek. Tették ezt azért, mert így “nem kellett bajlódni az antiszociális és idióta” tanulókkal, azokat simán ki lehetett rúgni az oskolából, tehát “le lehetett vetkőzni” azt a bizonyos “magyarbálinti átkot“, azt a bizonyos “liberális modellt“, amelyben “a pedagógus elveszítette minden tekintélyét“.

Miért? Mert egyesek szerint a “szöveges értékelés“, illetve a kezdeti “buktathatatlanság“, a felsőbb osztályokból való “kirúghatatlanság” úgymond kivette a kezükből a “megfegyelmezhetőséget“.

Így osztán hálás örömmel vették tudomásul az orbáni ígéretet, amely arról szólt: a tanarak legelsőbb kötelezettsége a tekintély visszaszerzése, melyhöz a 2010-ben győzedelmeskedő Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány minden segítséget megad. Cserébe a szavazatokért.

De mi is lett ennek a vége? Mi is lett az államilag megtámogatott “pedagógusi tekintély” ára?

Mondjuk az, hogy ki lehet rugdosni immáron a “taníthatatlanokat”, de nem lehet tanítani a “taníthatókat”. Azért nem, mert néhány elvetemült, hobbykeresztény barom megírt egy olyan Nemzeti Alaptantervet, amelyiknek annyi köze van a Valósághoz, a Pedagógushoz, no és legfőképpen A Diákhoz (a MI GYEREKEINKHEZ!), mint Kádár elvtársnak és Orbán nertásnak a liberális, azaz a valódi Demokráciához! Ez az egész nem szólt másról, mint hogy a Hatalom megmoggya a kölköknek, hogy nekikjük mit is köll tudniuk, illetve gondolniuk arról, amit a Hatalom a még csak lágyporcos orruk és a kifejletlen személyiségük elé tálal.

A Cél pedig nem más, mint a tudatlan alattvalók kinevelése, melyben aktív segítséget nyújtanak azok a “Tanarak“, akik kifejezetten örültek/nek a modern módszerek elvetésének. A “szoclib”, mégförtelmesebben “magyarbálinti” elképzelések “kitörvénytelenítéseinek”. Azoknak tehát, amelyek a tanuló ifjoncot nem idomítandóaknak, hanem közös együttműködéssel és felfedezéssel járó, kinevelendő tehetségnek/egyéniségnek tekintik. A tanári tekintélyt pedig kizárólag teljesítménnyel és személyiséggel megszerzendőnek, nem pedig a poroszosan korbácsos “felnőttől” való félelemmel!

Hát ezt vezette vissza a Zorbán-qurmány! Még anno 2011 környékén, a hoffmannrózsás korszakkal, meg az annak következményeként beköszöntő Klikk-érával. Ami az újdonsült Czunyiné közreműködésével továbbra is fenn áll. Ugyanúgy, vagy mégúgyabb, mint eddig. Most már nem csak az oktatáshoz (pláne a modernhez) elengedhetetlen eszközök/kellékek beszerezhetetlenek, nem csak az intézmények közüzemi számlái befizetetlenek, de már a “tanarak” havi járandóságaival is alapos csúszások vannak!

És mi erre a “szakszervezetek” válasza? A korábbi fideszkedvenc “PDSZ“, (alapítója Pokorny Zolltán) ma már nem Kerpen Gábor, hanem Mendrei László irányítása alatt áll. Rendszerkritikusságban és érdekképviseletben velük felvenni a versenyt lehetetlen. Ők azonban a kisebbek, mert “A Nagy” a PSZ, Galló Istvánné vezetésével gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy az alúlműveltek orbanista hatalma érdekében bármit megtegyen. Most a PSZ az Elvetemültek kedvence, lévén semmiféle akciót nem szervez az oktatás ügyének teljes elfelejtése (finanszírozásának állandósult csökkentése) ellen. Minden tevékenységük kimerül az újabb és újabb “egyeztetések” kezdeményezésében, azaz az újabb és újabb sóhivatalok “üzemeltetésében”.

Közben pedig minden megy tovább! Szó nélkül volt eltűrve a KLIKK létrehozása, pöffeszkedése, garázdálkodása. Ezen belül és pontosabban a Miniszterelnöki Önkény eltűrése. A szamarak “tanarak” oktatási autonómiájának felszámolása (szakszervezeti eltűrése). A pedagógusi “életpálya-modell” és a fizetési tábla megaláztatása “portfolio” írásával, illetve a növelt óraszámmal egyetemben (szakszervezeti  majdnem-némasággal!). Ezen közben pedig végig nézése a köz- (és) felsőoktatás anyagi//szellemi/minőségi leépítésének.

Volt itten bármiféle akció? Erőt felmutató általános sztrájk? Ugyan dehogy! Még akkor sem, amikor kiderült: nem csak az óraadóknak, de a teljes állásúaknak is adós maradt fizetésükkel a Csodaállam! … “Én megkaptam és szeretném meg is kapni, nem pedig elveszíteni … az állásomat!” – mondta az a peidagogosz, aki ugyanolyan szarban, húgyban és lealáztatásban van, mint kollégája. Az, aki még a fizuját sem kapta meg. Csak előbbi abban bízik, hogy egy darabig még megkapja! Az utóbbi meg abban, hogy talán és utólag.

Normális országban normális munkavállalók ilyen helyzetben mit is csinálnak? Hát nem beletörődnek és kivárnak a Hatalom Kegyére! Hanem beszüntetik a munkát, egymással szolidarizálva, s mindaddig fel sem veszik, míg legalább ki nem fizetik az elmaradt járandóságokat. Azokat, amik őket a munkaszerződés és a törvény szerint megillet(ne).

Ehelyett mi is van idehaza? Be köll tartani azt a sztrájktörvényt, ami arról szól, hogy közszolga/közalkalmazott (de még a maszek munkavállalója) sem tiltakozhat munkabeszüntetéssel, csak ha abba az alkalmazója, azaz a jogait megsértő állam bele egyezik. Ez a szarszemét állam pedig mikor fog bele egyezni? … No? … He?!

Tisztességtelen fogadást kötöttem tehát vasárnap este. Se akarat, se jogi lehetőség nincs arra, hogy A Hölgy nyerjen. … Ahogy nekünk se arra, hogy normális országunk legyen!

… és ezt …

szendamondja!


A gróf “fordulatszáma”

A szakszervezeteknek elvileg az lenne a dolguk, hogy az adott szakma munkavállalóinak érdekeit védjék a munkaadóval (mondjuk az állammal) szemben. Hasonló a helyzet a politikai pártokkal is, tőlük azt várnánk, hogy választóik különböző csoportjainak parciális érdekeit egyeztetve olyan programokat alkossanak meg (adott esetben pedig vitelezzenek ki), melyek közép- és hosszú távon az egész társadalom számára élhető országot eredményeznek. Miközben mi, “Balosok“(? … Köztársaság pártiak?) ezerrel szidjuk a “Demokratikus Ellenzéket” azért, mert e cél érdekében nyilvánvalóan(?) képtelennek mutatkozik az Összefogásra, észre sem vesszük, mit művelnek a “szakszervezetek”. … Persze, ami nincs, azt baromi nehéz észre venni!

Bő három esztendeje szemlélem elképedve, hogy miket hagy magával műveltetni a magyar társadalom az (igenis!) demokratikus úton a nyakába telepedett Bitangkormány által. “Minden országnak olyan a királya, amit megérdemel.“, illetve “Birka népnek bűzlő akol a hazája.” – szoktuk volt sommásan véleményezni ezt az egészet mi, azon emberek, akik még többé-kevésbé képesek vagyunk az önálló véleményalkotásra, s nem tartozunk azon honfitársaink elképesztően népes táborába, kiknek fejében fuldoklik az az Egyetlen Bit a “közszolgálati” és egyéb hírcsatornák által naponta hektó szám beléje borított narancsszínű sötétségben. Osztán persze általában mi is észbe szoktunk kapni, rájövünk, hogy a Jelenség általunk gyártott magyarázata legalább annyira “egybites”, mint az orbanista (pláne a vonaista!) propaganda, s akkor “csípőre tett klaviatúrával”, némi ál/féltudományos okoskodással olyanokról kezdünk értekezni, hogy “Hja, kérem szépen! A társadalmi öntudat, a szolidaritás, azaz a polgárosodottság történelmi korokba visszavezethető teljes hiánya … a diktatúrára elfogadására való hajlam … az ebből következő tekintély- és vezérelvűség … az Ellenzék térfelén játszó politikusok karizmamentessége … a Szervező Erő nem léte…” … és a többi. (Mea culpa! Gyakran teszem ezt én is!)

Ezek az érvelések tulajdonképpen még el is fogadhatóak, hiszen nehezen megcáfolható tapasztalatokon, tehát Tényeken alapszanak. Nem lehet tagadni például azt, hogy az elmúlt bő két évtized alatt a társadalom szinte valamennyi “intézménye” kiüresedett, nonfunkcionálissá (hogy ne mondjam: kontraproduktívvá) vált. (Az “Alaptörvény” nevet vIselő jogi fércmű, a “Tákolmány” e folyamat betetőzéseként, immáron az Államról ismeri be nem csak a működésképtelenség, de az erre való törekvés teljes hiányának tényét is sőt, azt egyenesen legalizálja is, mint mindenki által kötelezően elfogadandó, abszolút normális állapotot.) Minálunk ugyan léteznek (papíron), de egyszerűen nem működnek azok a nem kormányzati (“NGO“), azaz “civil” szervezetek, melyeknek elvileg ütközőzónaként, pufferként köllene szolgálniuk az állam és a társadalom között (Tisztelet a rendkívül ritka kivételeknek!).

E díszes társaságból (a poszt témáját illetően) leginkább a szakszervezetek emelkednek ki, közülük pedig az oktatási szférában tevékenykedő “érdekképviseletekre” szeretném irányítani a reflektorfényt. Teszem mindezt azért, mert ippeg ma kerül majd egyfajta “pont”-ként, a köz(és felső)oktatás teljes lerohasztásáról szóló, bő másfél esztendeje kezdett “mondat” végére az a paragrafus, mely nem csak hogy kimondja: a Gazemberek Testülete (leánykori nevén: “A Magyar Köztársaság Országgyűlése“)  által 2011. decemberében megszavazott Köznevelési Törvényben foglalt “Pedagógus Életpályamodelltulajdonképpen a tanárok kormányzati átverése volt, de azt még legalizálja is, azaz a törvényesség szintjére emeli! … De miről is van szó?

Ez a bizonyos “életpályamodell” a soha-sehol-nem-dolgozott MiniElnök, valamint annak hasonszőrű Vazallusai, a maffiaérdeket és az obskúrus, középkori klerikalizmust kiszolgálni igyekvő Mamelukjai szerint …

… arra szolgál, hogy “rendet teremtsen” a pedagógusok foglalkoztatásán belül, szigorú szabályaival megakadályozza az eladdig tapasztalható “lógásokat”, elejét vegye az ilyen-olyan címeken felvett, de “meg nem szolgált” keresetkiegészítéseknek. Ezért osztán az addigi 22-ről 26 órára növelik a hetente kötelezően megtartandó órák számát, az intézmény falain belül eltöltendő munkaidőt pedig 32-re. Ezen nyolc órában a pedagógus köteles minden olyan munkát elvégezni, melyre a Pártállam által “Hárauzsika” aláírással kinevezett igazgatója utasítja, legyen az akármi is (pl.: helyettesítés). A “törvényes” heti 40 órából fennmaradó nyolcat pedig nagylelkűen a tanerő “saját belátására” bízzák, tegyen vele amit akar (pl.: javíthatja otthon a dolgozatokat, avagy felkészülhet … a soron következő törvénymódosításra)! Mindezekért cserébe 2013. szeptember 1-től jelentős fizetésemelésben részesül, így például egy húsz esztendeje szolgáló, kétdiplomás tanár havi bruttó bére közel 360 ezer forintra, azaz a korábbi nettó fizetése másfélszeresére emelkedik.

Sajna “menet közben” kiderült, hogy eme fideszkádéenpés habostorta kellős közepin ott trónol néhány alaposan nagy méretű és nagyon bűzlő bullshit is. Például az, hogy minden iskola elveszíti az önállóságát, el lehet felejteni a “keret-tanterv” adta pedagógusi autonómiát, még azt is a poroszosan klerikális állam írja elő, hogy mikor mehet a tanár vécére, a pedagógusok elvesztik szinte valamennyi (szakmai) pótlékukat, az iskola igazgatója pedig tulajdonképpen csak egy üzenetrögzítő, lévén a munkáltatói jogaitól kezdve egészen a budipapír-beszerzési ív aláírásáig, minden az Kedves Vezető által kinevezett Hitehagyott Páter által felügyelt Klebelsberg Intézményfenntartró Központ (“Klik“), azon keresztül pedig annak megyei/városi kirendeltségei kezébe kerül! De ez is úgy, hogy az igazgató kérelmez a városi/megyeitől, az a Klik-től, az az államtitkártól (Rauzsika), az a Pátertől, az meg … TŐLE!

Ki is tört hát a Nagy Tiltakozás. Az eladdig különböző pártokhoz “bedrótozottnak” hitt szakszervezetek (pl.: PSZ – szocik; PDSZ – Fidesz) rögtön sztrájkbizottságot is alapítottak, majd teljes fegyverzettel (tehát kivont karddal a szőnyeg alatt!) elindultak egyeztetni Az Állammal … illetve egészen pontosan nem Vele, hanem csak az Exemeszempéssel, meg az Exlelkésszel. El is érték vele azt, hogy az eladdig “baloldalinak” tudott PSZ vezetője, Gallóné nemzetes asszony (nertársnő?) …

… simán befeküdt Balograuzsikának, míg a “jobberfideszesnek” ismert PDSZ meg felmutatta középső ujját, s nullagaranciás álmegegyezésnek nevezve az egészet, kivonult a testületből – tovább folytatva a sztrájk szervezését … amiből persze nem lett semmi! Hogy az állítólag “szoci” Gallóné miért, az állítólag “fideszes” Mendrey László …

… pedig miért nem “feküdt be”, azt egészen pontosan ma sem tudni. “Péeszné” valószínűleg azért lett megvásárolva/megvezetve, mert az általa elnökölt szakszervezet “tömöríti” magába a legtöbb pedagógust, míg a PDSZ ebből a szempontból csupán “pincsi” a “pittbullok” kutyafuttatójában. Így osztán az orbanizmus “antik elve” alapján (“Divide et impera!“) az előbb tűnt a megfelelő választásnak (pitiztetés), s ismerjük be, nem is tévedtek! Amikor Elkurcsy Gazdasági Géniusz (még miniszterként) már februárban bejelentette, hogy pacipénisz és pacsirta fütty lesz itten, de nem tanári béremelés, Péeszné nem csak képes volt lecsitítani a “kicsinyt” felhorgadt tagságát, de még újra is választtatta magát! … Pedig akkor már mindenki (akinek csak kicsiny agya is volt) tudhatta: a gerinces Mendrey útját kellett volna követni (konfrontáció) és nem a flexibilis Gallónéét … aki ugyan pontosan tudja, hogy ez az egész rendszer nem csak hazug, igazságtalan de még működésképtelen is, ámde mindezek ellenére hűen kitart azon Megállapodás mellett, melyet – immáron nyilvánvalóan – a hatalomnak soha esze ágában sem állt betartania! … Mert akkor talán, de tényleg csak talán, ezt a disznóságot minimum a jövő évi választások utánig meg nem engedték volna maguknak. … De megengedhették, mert a “seregbontó” PSZ elnöke erre tulajdonképpen rábólintott, megalkuvását pedig az elnökválasztó Küldöttgyűlés tagjai még meg is erősítették.

No, akkor most mi lesz? A Küldöttek kihajítják a megvezetett(?) Gallónét? Esetleg az átvert és jogcsorbított tagság rúgja picsán a megvezetett Elnököt mamelukok módjára újraválasztó Küldötteket és végre bele fog abba az általános sztrájkba, melyet bő esztendeje már folytatnia köllene? Avagy minden marad a régiben és a Kisnaccsád nertársnő folytatja tovább az “egyeztetéseket” (“poszt tőzeg!” – © Hofi Géza) az oktatási “szakminisztériummal” annak ellenére, hogy itten már mindenki tudja, a mai magyar(?) kormány(?) tulajdonképpen így néz ki:

*

A napokban megkérdeztem néhány pedagógus ismerősömet, hogy szerintük ki is volt az a Klebelsberg Kunó, akiről ezt a semmirevaló Intézménykezelgető Izékét elnevezték? Kilencből mindössze egyetlen helyes választ kaptam. Nyolcan úgy emlékeztek rá, mint “valami horthysta grófra“, míg az egyetlen, ma 74 esztendős, gimnáziumi történelem tanárnőm szerint:

A gróf volt az a kilenc esztendeig hivatalban lévő kultuszminiszter, aki a Trianon utáni teljes állami-gazdasági összeomlás ellenére rá tudta venni a Bethlen-kormányt arra, hogy a költségvetés 9-10 százalékát fordítsa az ország oktatásra. Több, mint négyezer tantermet és kétezer tanítói lakást adatott át, a pedagógusokat alacsony óraszám mellett magas fizetéssel honorálta, az iskolákat kitűnően felszerelte (könyvtár, laborok), tovább fejlesztette a nyolcosztályos középiskolákat, minden nehézség ellenére jelentősen bővítette az I. Világháború alatt alapított debreceni egyetemet, a bukás után pedig két újabbat is létre hozott: Szegeden és Pécsett! Ő volt az, aki törvénnyel biztosította a Magyar Tudományos Akadémia éves állami támogatását is, függetlenítve ezáltal azt a mindenkori kormányoktól! … Satnya utódai, ócska kis epigonjai ma itt tenyésznek az Ő székében is!

Bözsi néninek – mint általában mindig – most is igaza volt! A gróf ma “ezerrel” foroghat a sírjában!

… és ezt (nem csak) …

szendamondja!


Így ez sem fog menni!

Többen és sokszor megjegyezték már, hogy az Orbán-állampárt micsoda fantasztikus ügyességgel képes kezelni a különböző disznóságai miatt ellene indult lázadásokat. Hja, kérem! Aki ismeri a “Magyar Zember” mentalitását, s ezt a maga javára tudja fordítani, annak áll a zászló itt, Abszurdisztánban!

Aki kellő figyelemmel követi nyomon mindazon eseményeket, melyek idehaza 2010-től (meg 2002-től sőt, 1990-től is) történtek, az pontosan tudhatja, avagy jó közelítéssel megtippelheti, hogy miről is akar szólni ez a poszt. Igen, tulajdonképpen arról, hogy miért nem működik Magyarországon az érdekvédelem. Arról, hogy hogyan vált itt alig több, mint két évtized alatt minden munkavállaló és kisvállalkozó (egy kivételezett rétegtől eltekintve szinte mindenki) teljesen kiszolgáltatottá. Bemutathatnám ezt a folyamatot például úgy is, hogy részletesen leírom: a “szabadversenyes szocializmus” idején megtollasodott “nemzeti oligarchák” hogyan érték el az Állam teljes legyengítését, majd hogyan fogalták el azt (“state capture“), s vált így Magyarország egy szaros kis Banánköztársasággá – Európa majdnem kellős közepén. De ezt már megtettem (a háromrészes “Úton a szakadékba” című poszt-sorozatommal), ezért osztán most inkább a szakszervezetek és egyéb érdekvédő mozgalmak tündöklésével(?) és bukásával(?!) … egészen pontosan: betagozódásával(!) foglalkoznék három, nemrégtől datálódó példával.

Bizonyos szükséghelyzetek, például gazdasági válság idején, teljes mértékben elfogadható szakszervezeti magatartás, hogy az elbocsájtások megelőzése, a munkahelyek megőrzése érdekében lemondjon bizonyos követelésekről, egyes szerzett jogokat pedig pontosan meghatározott időtartamra felfüggeszteni hagyjon, de csakis úgy, hogy később, a “helyzet” múltával azokért kompenzációt alkudik ki. Ámde az tökéletesen elképzelhetetlen, hogy olyan megegyezéshez adja a beleegyezését, mely csakis és kizárólag az ellenérdekelt fél szempontjait szolgálja, s annak semmiféle jővőbeli kötelezettséget elő nem ír. Ha a tárgyaló partner ilyesmiket próbálna rákényszeríteni, akkor egy normális szakszervezet – függetlenül a gazdasági helyzettől – elébb sztrájkkal fenyegetőzik, osztán megszervezi és be is indítja azt.

1.

Pontosan ez volt a helyzet Magyarországon akkor, amikor a Megszállt Állam és a Munkaadók a válságra és a versenyképességre hivatkozva úgy akarták módosítani a munkaügyi előírásokat, hogy azok csakis és kizárólag az alkalmazottaktól vontak el jogokat, s túlhatalmat adva az alkalmazóknak, azok bérrabszolgáivá tették őket. Mert szerintük az már mégis felháborító, hogy itten a munkavállaló túlórapénzt kérve, meg a szabadságával önállóan rendelkezve csak úgy lébuskázik, miközben a Munkaadója kénytelen kiszolgálni az ő önkényét, ráadásul a válság miatt csak kétévente tudja lecserélni a negyvenmilliós Mercijét!

Kezdetben az erre adott szakszervezeti reakció még a teljesen normális mederben csörgedezett: általános felzúdulás, a kormányzat által akkor már bő esztendeje tudatosan mellőzött érdekegyeztető tanács (OÉT) összehívásának követelése, illetve általános sztrájkkal való fenyegedőzés.

Az ravasz állam válasza erre az volt, hogy legelébb is felmérték az erőviszonyokat, a gyengeségeket és az igényeket. Nem a szakszervezeti tagokéit, hanem a vezetőkéit! Osztán ennek alapján és teljesen önkényesen kijelölték azt a három szervezetet – a szociközelinek tudott MSZOSZ, a már korábban megvásárolt Liga és a “konzervatív jobboldali”(!!!) Munkástanácsok – , melyeket úgymond “kellő legitimitással rendelkezőeknek” tekintenek a tárgyalásokhoz, fölajánlották nekik (a vezetőknek!) azt, amit azok személyesen és maguknak igényeltek, majd betagosították őket egy olyan Kamuszervezetbe, melyen belül a NER-nek megfelelő (egyházilag is aktívan támogatott!) “érdekegyezetetés” fog majd folyni a jövendőben. Annak érdekében pedig, hogy ezen három szakszervezet el tudja látni az Új Tanácson belüli funkcióját, összesen 300 millió forintnyi állami pénzhez juttatták őket!

Következmény: életbe lépett és hatályos az Új Munkatörvény; az alkalmazottak kiszolgáltatottabbak, mint valaha; a Kamuszervezetet azóta sem hívták össze; a válság nem hogy lekűzdve nincs, de még fokozódott is; a munkahelyek pedig száz- és ezer-számra egyre csak fogynak. Ámde legalább ez a három szakszervezet, pontosabban annak vezetősége és fizetett alkalmazottjai kurva jól jártak, ráadásul az idén még több állami pénz fog nekik leesni. … Pataky, Gaskó, Palkovics (alias Orbán Viktor), Orbán Viktor (alias Csányidemjánszélesestébé) örül, mindenki más pedig leszarva! … A leszartak pedig még mindíg tűrik a megvesztegetett vezetőiket!

2.

Kitalálja a kuporian pazari Állam, hogy mostan osztán meg köllene már reformálni az egész alap- és középfokú oktatást, mert ottan baromi sok költségvetési pénzek folydogálnak el szana, meg széjjel is. Legelébb is meg kell regulázni a lébecoló pedagógusokat, mert micsoda botrány az, hogy míg minden más munkavállalónak heti 40 órát köll a fizetéséért lehúznia a munkahelyén, addig a tanárok bezzeg csak 26 órát dolgozgatnak, s az efölöttiért meg még a markukat is merészelik tartogatni túlórapénz gyanánt. Az meg pláne elképesztő, hogy ezek a hülye önkormányzatok (majd’ mindegyikük élén fideszes vezetés áll!) képtelenek normálisan működtetni az intézményeiket. El köll tehát venni tőlük, s azokat a Bölcs Állam fennhatósága alá rendelni, a lébuskázó tanároknak meg előírjuk a heti 32 órás kötelezőt. Mézcsöppként az epetortára viszont leírjuk nekik az Életpálya-modellt, ebben hatalmas béremelést ígérünk nekik (ilyesmihez soha sem voltunk “elég szegények”), ámde a bevezetését egy csakis általunk ismert kritérium teljesüléséhez kötjük.

Rögtön meg is szólaltak a szakszervezetek, s elmondták: azok az oktatók már legalább négy éve nem kaptak egyetlen fillér fizetésemelést sem, ellentétben kötelező óraszámaikkal; nem kérnek abból, hogy az államosítás után még egyetlen darab krétáért is a távolban püffedő állami Vizfejhez rohangáljanak engedélyért, akárcsak az idiotisztikus, központi tantervből sem. Ezért osztán követelik az államosítás azonnali visszavonását, 20 százalék fizetésemelést, az Életpálya-modell legkésőbb 2013. szeptemberi bevezetését, mert ha nem, akkor a minden érintett szervezet által megalakított Sztrájkbizottság általános munkabeszüntetést fog meghírdetni.

A ravasz állam ezen esetben is, a már fentebb ismertetett módszerrel élt. Némi időhúzás során szépen felmérte, hol vannak (és kik is) ezen Nagy Egység gyenge pontjai, azoknak (PSZ) adott egy semmire nem kötelező hivatalos, meg egy ismeretlen nemhivatalos ígéretet, s ezáltal sikerült felszalámiznia (magára maradt a PDSZ) a korábban baromira elszántnak és egységesnek tűnő Sztrájkbizottságot.

Következmény: ma minden megy tovább az eredetileg eltervezett úton. Iskolák állami kézen, melyeket a távolban ödémásodó Állami Vízfej “igazgat”; szeptembertől működik a teljesen idióta központi tanterv a maga teljességében; fizetésemelés nuku; Életpálya-modell “talán”; krétát meg vegyen a túlfizetett tanár, de csakis azután, hogy a fűtetlen intézmény falain belül eltöltötte azt a heti 32 órát! … Hoffmann Rózsa (alias Orbán Viktor), Balog Zoltán (alias Orbán Viktor) és Gallóné (alias?) örül, mindenki más pedig leszarva. … A leszartak pedig még mindíg nem akarják kirúgni a megvesztegetett leszaróikat, meg persze sztrájkolni sem!

3.

Azt mondja a fociámiás és oligarchikus állam, hogy az már mégis felháborító, hogy itten a Felsőoktatás értéktelen diplomákat futószalagon gyártva csak lébuskázik, költi a Zemberek nehezen megkeresett pénzeit ahelyett, hogy Önfenntartó lenne. Az is tűrhetetlen, hogy egyetemi hallgatók százai évtizedeken át élvezik a Társadalom Nagylelkűségét, osztán ha végre, nagynehezen diplomát szereznek, akkor meg kihúzzák a beleiket külföldre, s ott dögre keresik magukat (mert mi nem akarjuk megfizetni őket). Hát mi majd diáktól kezdve dékánon át rektorig, jól megrendszabályozzuk ezeket! A hülye kölök (a szülője) fizessen, ha diplomát akar (ha nincs pénze, majd adunk mi neki kölcsönt, bár hírdetett elveink szerint “hitelből élni bűn!”), meg írjon alá legalább 10 esztendőre szóló, belföldi munkavégzésre vonatkozó kötelezvényt. Megnyírbáljuk a dékánok, meg rektorok szárnyait is: 80 milliárdot elvonva tőlük befejezettnek nyílvánítjuk az IC-professzorkodást, meg a többit is!

Rögtön meg is szólalt erre az egyetlen és valódi diák-érdekképviselet, a Hallgatói Hálózat (Haha) és kijelentette: nem ér bevezetni a tandíjat, ha azt 2009-ben ippeg pont egy fideszes népszavazás már amúgyis betiltott; jogtiprás aláírattatni a Hallgató Szerződést, hiszen az röghöz köti és így kiszolgáltatja a frissdiplomást a mindenkori állam önkényének; történelmileg bizonyított idiotizmus a Pillanatnyi pénztelenség okán forrásokat kivonni a Jövőből, hiszen államokt tucatjainak későbbi felemelkedését szolgálta az erre való, akár erőn felüli költés. Ezért osztán a hatalom vagy visszavonja az összes ilyen intézkedését, vagy általános sztrájk kezdődik. Ezen felhíváshoz aztán csatlakozott az állásaikat féltő oktatók (OH), az intézményeiket féltő rektorok (MRK), meg a jólfizetett stallumaikat óvni igyekvő hivatásos hallgatók (HÖOK) is.

A ravasz állam azonban ismét felmérte az erőviszonyokat és az (egyéni) érdekeket is. Legelébb is a tiltakozók által megalakított szervezetből kimazsolázta a számára már jól ismert HÖOK-ot (fideszes és jobbikos kádernevelde!), amely csak amolyan muszájforradalmárként állt be a sorba, meg a könnyen kezelhető rektorokat, majd kijelentette, hogy csakis velük hajlandó tárgyalni. A rektoroknak beígért 27(plusz 20?) milliárdot, a HÖOK-osoknak pedig valószínűleg némi karrier-lehetőséget (ha HÖokosan viselkednek), osztán a teljesen szervilis Iparkamara, meg egy demjanista “Üzleti Tanács” bevonásával létre hozta a szokásos Kamuszervezetet (Felsőoktatási Kerekasztal), megvitatván velük a felsőoktatás jövőjét.

Következmény: szétesett a korábbi nagy egység és minden megy tovább az eredeti elhatározás szerint. A diák vagy fizet, vagy hitelt vesz fel és még a Szerződést is aláírja; az, hogy ki és milyen financiális feltétellel kezdheti meg egyetemi tanulmányait, a miniszteri (miniszterelnöki) önkényen múlik; a HÖokosok mehetnek a Pártba “karrierezni”; a rektorok és dékánok segge alatt marad a szék; oktatók meg rakás-szám kirúgdalva (lásd: ELTE, Corvinus). … A leszartak meg most ippeg azon tanakodnak, hogy hagyják-e a fejükre száradni, avagy dobják-e vissza a leszarók által rájuk pottyantott produktumot!

*

Nos, az lenne a kérdésem, hogy van-e még valaki, aki nem érti: hogyan hulltak hamvukba a nagy reményekkel meghírdetett és elkezdett tiltakozások ezen három, elképesztően nagy orbanista disznóságokkal szemben? Ezeknek elárulnám a megoldást!

A Nagy Titok nem más, mint hogy a megvesztegetésekben és hátbaszúrásokban, tehát a bizantikus politizálásban nagymester Fidesz (alias Orbán Viktor) tökéletesen tisztában van a magyar néplélekkel. Azzal, hogy “Gyarló az ember! Azt lesi csak hol tömhet jól meg a hasát. Gyarló az ember! Mindenre képes a kényelemért!” (István a király). … Mindez részükről egy tapasztalati tény, hiszen pontosan így adták el … elébb magukat, osztán meg minket is a Tuggyikiknek! … A “vezető” a szokásos Harminc Ezüstért cserébe bármikor hajlandó elárulni a vezetettjeit. Utóbbiak kollektív tudatába (ha tetszik: génjeibe – lásd: Kertész Ákos!) pedig annyira beleivódott a korrupció és a gyalázatos viselkedés elfogadottsága, hogy amikor ilyesmit tapasztalnak még csak fel sem háborodnak, lévén szerintük ez a természetes.

Emberek! Így ez sem fog menni! … ahogy semmi más sem!

… és ezt …

szendamondja!