Rendőrvicc

Nem, most nem egy a rend derék őrein élcelődő anekdota következik. Ezt a “viccet” személyesen egy rendőr, sőt, főtanácsos találta ki, s öntötte azt hivatalos irat formájába. “Kreatív jogértelmezésének” hamarost követője is akadt.

Bucsek Gábor rendőrségi főtanácsos bizonyára kitűnő munkaerő. Fizetését a Köztől többek között azért kapja, hogy elbírálja: az adott helyszínen és időpontban meg lehet-e tartani egy demonstrációt. Természetesen mindezt úgy, hogy csakis és kizárólag a Gyülekezési törvény előírásait veszi figyelembe, amelyek kimondják: tüntetni bármi ellen (vagy -ért) alapjog, amely csak abban az esetben korlátozható, ha az sérti mások hasonló alapjogainak gyakorlását. Ha ez a helyzet nem áll fenn, a rendőrség egyetlen dolga, hogy tudomásul veszi a bejelentést.

A derék főtanácsos asztalára a minap egy ilyen dokumentum került. Ebben az állt, hogy a Büki Zoltán vezette “Demokratikus Magyarországért Civil Társaság” március 23.-án, hétfőn, este 7 órától, mintegy tucatnyi résztvevővel tüntetést kíván tartani a budapesti XII. kerületben (azon belül is a Cinege utcában!), így tiltakozván többek között “a demokrácia leépítése” ellen.

Büki és Társasága nemrégiben feltűnt “szereplője” a hazai “demonstrációs iparnak”. Róluk akkor hallhattunk először, amikor (egyébként nagyon helyesen!) blokádot szerveztek az útdíjfizetési kötelezettség kiterjesztése ellen. Később, pontosan egy héttel ezelőtt a Lánchidat “zárták el” tizenhat autóval, kifejezvén ezzel azon akaratukat, hogy az országban álljon vissza az alkotmányos rend, az Alkotmánybíróság váljon ismét függetlenné, azaz abból hívják vissza a pártkatonákat (egyetértek!). Legutóbb éppen tegnap tartottak egy “flashmob”-ot a “vasárnapi zárva tartás” ellen, tizenegy gépkocsival “eltorlaszolva” a Szabadság hidat alig egy órán át (igazuk volt!).

Ezért osztán rögvest meg is kapták a magukét. A “kivert biztosítékú” Maffiapárt dühös közleményt adott ki. Ebben kijelentik, hogy újra “baloldali provokátorok” forgatják fel Budapest életét, “tízezrek estéjét megkeserítve” semmi más nem számít nekik, csak hogy “balhézzanak“. De az elmúlt években tapasztalt “sorozatos törvénytelen és erőszakos” akciókból/provokációkból már “sokaknak elegük van“, lévén “senkinek nincs joga ahhoz, hogy mások mindennapjait elrontva próbálja elmondani politikai véleményét“.

De térjünk csak vissza a Főtanácsoshoz! Miután elolvasta a Társaság bejelentését elébb csak vállat vont. Demonstrálni a demokrácia leépítése ellen? Marhaság ugyan, de Magyarországon minden futóbolondnak joga van tüntetnie azért, amiért csak akar. Osztán egy kicsit jobban ránézett az iratra, s akkor döbbenten állapította meg, hogy a tervezett megmozdulás a “Miniszterelnök Úrrezidenciája szerény hajléka előtt lenne! De hiszen az egész környék lakóövezet! Tehát egy olyan közterület, amelynek “nincs emblematikus kommunikatív funkciója“, ahol nem található a “közélet szempontjából releváns közintézmény“. Annál több lakóház, amelynek kertjeibe, az ablakokon keresztül pedig a lakásokba az ott hemzsegő (mintegy 20-25 főnyi) résztvevők “elkerülhetetlenül rálátást, illetve belátást kapnak“. Ez pedig “köztudomásúan azzal jár együtt, hogy a ház lakói nem élvezhetik otthoni pihenésüket“, amiből meg egyenesen következik, hogy “az érintett személyek családi és magánélethez fűződő joga aránytalan korlátozást szenvedne a gyülekezési jog bejelentés szerinti gyakorlásával szemben“, lévén “a rendezvénytartás miatt a házak tulajdonosai, birtokosai akadályozva lesznek az ingatlanaik szabad birtoklásában“.

Nem is beszélve az “egyéb” alapjogok tűrhetetlen sérüléséről! Arról például, hogy a Cinege utcai arisztokratáknak majd “nem áll módjukban kitérni a rendezvényen elhangzó közlések elől“. Márpedig az mégis csak megengedhetetlen, hogy a Maffiapárt Kedvezményezettjei, akik a NER Napja alatt sütkéreznek, s tapasztalják már esztendők óta, hogy “Magyarország jobban teljesít“, ezzel ellentétes véleményekkel szembesüljenek, ráadásul közvetlenül! Ebből még kognitív disszonancia lehet! Abból meg szorongásos depresszió: “Hát ezek tényleg nem értik, hogy csakis az ő érdekükben luxusolunk mink itt, a Miniszterelnök Úr (tő)szomszédságában?!“.

És mi van a gyerekekkel?! Az egészséges testi és szellemi fejlődésükhöz való jogukkal? Hiszen a demonstráció helyszínéhez közel van egy iskola is! Ahol meg este hatig szakköri foglalkozásokat tartanak. Az ezekről haza tartó diákok pedig “arra kényszerülhetnek, hogy a rendezvénnyel érintett területen keresztül közelítsék meg otthonukat“, s ennek során a tüntetők részéről olyan véleménnyel is szembesülhetnek, amely “alkalmas lehet arra, hogy a gyerekekben félelmet, szorongást keltsen“.

Sajnálom! – csóválta meg a fejét a Főtanácsos. “Ilyen körülmények között a rendezvényt nem engedélyezhetem.“. Majd vérző szívvel bár, de írásba foglalta véleményét, s az elutasító határozatot megküldte a Társaságnak. Azzal a kitétellel, hogy ez ellen “fellebbezésnek helye van“.

Nem kétséges, hogy ha ez a “Rendőrvicc” egy tisztességes, tehát szakmájához értő, hivatásához és esküjéhez hű bíró elé kerül, akkor e “kreatív jogértelmezés” olvasatán elébb a hasát fogja a nevetéstől, majd az egészet úgy vágja ki az ablakon, mint macskát a “dolgát” végezni. Ámde mi van akkor, hogy ha az “ügy” Dr. Dudás Dóra Virág elé kerül? A Fővárosi Törvényszék bírája ugyanis legalább akkora tehetséggel rendelkezik a “kreatív jogértelmezés” terén, mint Bucsek Gábor rendőr-főtanácsos.

Mint ismeretes, a budapesti Kossuth téren immáron nyolcadik hónapja tartja sátoros demonstrációját az Ország Gyűlése Mozgalom. Céljuk a demokrácia, a köztársaság, az alkotmányosság helyreállítása. Ezért én őket a magam szerény eszközeivel az első pillanattól fogva támogatom azzal, hogy minden posztom végére odarakom a “Tuareg” blogjára mutató linket. Ezen időszak alatt soha senkinek a jogait nem korlátozták (csupán éltek a sajátjukkal – már amikor hagyták nekik), káoszt, felfordulást, szemetet, rendetlenséget nem csináltak. (Kivéve március 15.-én a Múzeumkertben, ahol pont azt tették, amit a többi “ellenzékinek” köllött volna!)

Állandósult jelenlétük azonban és mostanában kezdte “csípni” a korrupció és az “urizálás” okán egyre gyengébb lábakon álló Maffiahatalom “szemét. A közeli ingatlan Tulajdonosa/Házmestere meg is üzente nekik már, hogy elege van belőlük, lévén egyrészt akadályozzák őt a tulajdonának “szabad birtoklásában”, az oda betérő “lakók” (no meg A Lakó!) egy részének pedig “nem áll módjukban kitérni” a demonstráció által képviselt vélemény elől. Nem is beszélve arról, hogy az egész “csúnya”, sőt, egyenesen méltatlan a megújult és “megszépült”(?!) Kossuth térhez is.

Némi tökölődés és pár “harmatos” próbálkozás után a BRFK végre a sarkára állt. Teljesítvén a házmesteri parancsot egy olyan határozatot hozott, miszerint idén május elsejétől a Mozgalom nem folytathatja demonstrációját (indokokat lásd fentebb!). Az OGYM természetesen fellebbezett, s mivel már többször járt sikerrel a bíróságon, most sem volt hiú a remény az újabb győzelemre. Ámde az “ügy” most már egy “megfelelő” bíró elé került!

Dr. Dudás Dóra Virág bírónő ugyan nem állította, hogy az OGYM demonstrációja eleddig bárkit is korlátozott volna a mozgás- és a vélemény-nyilvánítás szabadságában, de úgy vélte, hogy ez esetleg és a jövendőben előfordulhat! Ezért osztán, mint hithű “narancsnyik”, helyben hagyta a BRFK betiltó határozatát. Indoklásában pedig (nevetséges módon) még azt is megemlítette, hogy az OGYM legutóbbi TEK-es “kényszerköltöztetése” során a pretoriánus gárda olyan, a (Maffiaállam által kősivataggá tett) Kossuth tér “világörökségi” státusához “méltatlan” dolgokat is talált a sátrakban, mint például játékkártya, vagy teamécses. (Irgalom Atyja, ne hagyj el!)

Ami ebből az egészből teljesen világos (sőt, vakító!), hogy a nertársak egyszerűen be vannak szarva, a “kormányzásuk” eddigi öt esztendeje során összehordott trágyahalom pedig a nyakukba dőlt (például ezzel!). Akkora már bennük a kognitív disszonancia, hogy azt csakis az ellenkező véleményektől, azaz a Valóságtól való teljes, “jogi úton megvalósított” elzárkózással tudják feloldani. Ebből pedig következik, hogy beérett az “elmebomlás virága“. Tehát hatalmukat, immáron nem képesek megőrizni a modern diktatúra kifinomult eszközeivel (ezt érdemes elolvasni!). Azaz áttérnek a “hagyományos módszerekre“, tehát az egyre nyíltabb erőszak alkalmazására.

Newton törvénye szerint az “akció” mindig hasonló mértékű “reakciót” vált ki. Tehát: “Sic transit gloria Orbanmundi“!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ifj. Gespicli

Országos, a Facebookon “ketyegtetett” besúgóhálózat létrehozását jelentette be tegnap “Ifj. Gespicli“, azaz Böröcz László nertárs, a Fidelitas elnöke. Ebből is látszik, hogy micsoda szubhumán egyedekből áll a maffiapárti “Next Generation“, miféle antropomorf ektoparaziták igyekeznek felkapaszkodni a hatalom uborkafájára.

Március 15.-én, a hivatalos állami ünnepség helyszínére kivonult az “Ország Gyűlése Mozgalom” mintegy ötven aktivistája, s síppal, dobbal, nádi hegedűvel felszerelkezve igyekezett úgymond “megzavarni” Orbán “Gespicli” Viktor “miniszterelnök” javarészt zavaros fejtegetésekből és szemtelen kioktatásokból álló beszédét.

Azt, hogy az OGYM (ellentétben a “másik”, de jóval népesebb tüntetés szervezőivel!) tökéletes pontossággal választotta ki úgy a demonstráció helyszínét, mint annak módját, két tény is bizonyítja. Az egyik az a magatartás, amit az aktivistákkal szemben tanúsított a lökdösödő “Nyugger-kommandó“, no meg a “civil biztonságiaknak” álcázott, “drótos fülű” TEK-huszárok csapata. A másik pedig az a “Kezdeményezés”, mely tegnap hangzott el egy sajtótájékoztatón. (Teljes körű beszámoló a bevezetőben megadott link alatt!)

Ezen a rendezvényen a már említett Ifj. Gespicli, valamint Koncz Zsófia, a “Fidelitas”-nak nevezett Ifjúmaffiózók alelnöke tovább tolták azt a habonyista, kommunikációs dumát, amit még a Maffiapárt dobott be, közvetlenül a “sajnálatos események” napján. Eszerint ugye “szélsőbaloldali aktivisták” voltak azok, akik március 15.-én megzavarták a “miniszterelnök úr” beszédét, valamint “tönkre tették több tízezer magyar család békés ünnepi megemlékezését“. (Megjegyzem: Don Vittorio hablatyolására legfeljebb, ha 1500-an voltak a helyszínen “kíváncsiak”, az ezt négyszer is megismétlő “m1” hírcsatorna nézőszáma pedig valahol a nulla körül tendált! … Utóbbiból ki is rúgták már a “felelősöket”: az aznapi adás szerkesztőjét, no meg az időjárásjelentő “meteorológusokat”.) Ezt, immáron saját(?) kútfőből merítve Zsófika (róla itt egy kitűnő blogposzt!) azzal egészítette ki, hogy ezek a zavargók valójában “álcivilek”, azaz különböző ellenzéki pártok általuk be is azonosított, “fizetett provokátorai”, ami pedig “méltatlan” nem csak az ünnephez, de “a magukat normálisnak tartó baloldali pártokhoz is“.

Nem szeretnénk, ha a baloldal hétvégihez hasonló húzásaiból hagyomány lenne! – jelentette ki Ifj. Gespicli. Ezért osztán életre hívnak egy “Provokátorfigyelő” csapatot. A team dolga pedig az, hogy ha bármelyik maffiaállami/maffiapárti megmozduláson valaki provokátorokat ismer(ne) fel, azok fényképeit és neveit küldjék el egy megadott mailcímre. Ahonnan pedig a delikvensek rákerülnek a Fidelitas által indított Facebook-oldalra, lévén “mindenkinek joga van tudni, kik azok a baloldali provokátorok, akik szét akarják verni” mások rendezvényét.

Természetesen nem maradtak el az ellenzéki vélemények sem. Többen feljelentést tettek, hiszen az ilyen-olyan forrásból származó fotókat és neveket közzé tenni egy nyílt honlapon nem más, mint a hírhedt kuruc.info módszere. Mint tudjuk, a náci portál egy időben azzal szórakozott, hogy a 2006-os őszi “Dúlás” úgynevezett “szabadságharcosait” vád alá vonó ügyészek, valamint az ítéletet hirdető bírák teljes személyes adatait (fotó, név, cím, telefonszám) közzé tették. Ezt pedig a velük egyébként simán összejátszó Maffiapárt is kénytelen volt bűncselekménynek tekinteni (hiszen az is volt!), majd kezdeményezni az Egyesült Államoknál a portál betiltását (lévén az hozzám hasonlóan amerikai szerverről működött/ik). Ám ha az és akkor bűntettnek minősült, akkor ez a tegnapi Kezdeményezés nem ugyanaz?

Ifj. Gespicli szerint nem. Ő úgy véli, hogy le kell leplezni azokat a “civileknek álcázott”, de valójában baloldali párttagokat és pártaktivistákat, akik direkte rendezvénymegzavarásokra utaznak. Mert ugyi “mindenkinek jogában áll tudni, hogy …” és a többit tudjuk:

Ami a Kezdeményezést illeti, hát nem szorul különösebb magyarázatra. Célja megszervezni egy spiclihálózatot, egy önkéntes III/III-at. Ami nem csak hatékony, de “költséghatékony” is. A feljelentgetés ösztöne ott vagyon tisztelt(?) “alsókategóriás” polgártársaink(?) úgynevezett “jellemében”. Ők pedig ugye szinte egytől-egyig besoroltak az “Orbánegyház” hívei közé, lévén a “Kádáregyház” ezzé alakult át. Ebben pedig ugyanazt az “államigondoskodásos”, meg a “majdmigondolkodunkhelyetted” dumákat hallhatják, amit egyébként is megszoktak már.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Ha bárki szembesíteni akarja őket a Tényekkel, hát rögvest provokációt kiáltanak, s komolyan elhiszik, hogy amikor az ősz nertárs/hívő egyháztag ütlegeli a neki nem tetsző “szélsőbalos pártaktivistát”, akkor valójában őt érte agresszió. Nekije tehát joga van “védekeznie”, ráadásul “Akkor. Amikor.“. Akár azzal is, hogy ha valamelyik “istentiszteleten”, az azzal általában együtt járó “autodafén” megpillant egy általa “balosnak”, tehát “provokátornak” tekintett polgártársát, hát rögvest előkapja (a buta ember!) az “okostelefonját”, majd fotóz, “idetifikációt” illeszt mellé, s rögvest küldi is a Pártegyház által megadott címre. (Átírva A Géza egyik híres “beköpését”: “Ideje van, telefonja van, mailcíme van. Hát feljelent!“) Így lesz “hatékony” ez az egész.

Ami pedig a “költségeket” illeti, hát ebből a szempontból is “hatékony” a dolog. Kádár sokat költött anno a III/III fenntartására. Hiszen annak hivatásos tagjai is voltak. Néhány besúgó, azaz spicli pedig pénzért vállalta a “melót”. (Egyikük az a Böröcz nertárs volt, aki korábban az MTVA-t vezérigazgatta. … Csupán névrokona lenne a tegnapi Kezdeményező?) Ámde ez a mai “Harihárom” gyakorlatilag ingyé’ van! A Feljelentő a saját készülékét és előfizetését használja, amikor “közzé tesz”. Ezt meg egy ingyenes Facebook-oldalra rakják fel azok, akik egyéb forrásokból kapják az állami fizetésüket. Ugyanis az ifjonc Börcz nertárs az “ötkeres Pótrogán” alpolgármestere, Zsófika pedig szerencsés módon a szerencsi (szintén maffiapárti) polgármester leánykája!

Közbevetve:

Az ellenzéki kritikák közül nekem a legszimpatikusabb Barabás Richárdé, a “Zöld Front” társelnökéé volt. Szerinte:

Böröcz László egyben a Belváros alpolgármestere is, a magától növekvő Pasa parki luxuslakás-tulajdonos Rogán Antal legjobb ifjú tanítványa. Úgy tűnik, túl akarja szárnyalni elődeit, és erre a spiclihadsereg felállítását tartja a legjobb megoldásnak. Ezzel sikerült saját magát és szervezetét is visszavezetnie a kommunizmus legsötétebb időszakát idéző, feljelentős házmesterek korába. Mindenkiről és mindenről jelentést kérnek a szintén törvénysértő Kubatov-listák frissítésére. Levették a szájkosarat Orbán ölebeiről, ám a kormányfő kegyeiért teperő Kubatov-tanoncok most a saját farkukba haraptak. Magyarország nem akar és nem is lesz feljelentő házmesterek országa!

Innentől kezdve már érthető szinte minden. Az nevezetesen, hogy a komplett Maffiának már annyira nincs “szabadon felhasználható” pénze (lévén bedöglesztették a gazdaságot … is!), hogy immáron saját magukon, pontosabban annak bizonyos szegmensein is “takarékoskodniuk” köll. A Simicska-média “kiesése” okán Legfőbb Propagandaforrásnak szánt “m1”, a “jóhírtelevízió” például azért omlott össze mindössze másfél nap alatt, mert az idén 80,5 milliárd(!) forintból garázdálkodó gazdálkodó MTVA többségükben havi százezer forintos, úgynevezett “szociális ösztöndíjjal” fizetett gyakornokokat foglalkoztat. Pedig ennyi pénzből telhetne akár profikra is. De nem, mert már annyi mindenkit köll “kifizetni”, hogy szinte alig jut már a “régiek” apanázsára is.

De kik is ezek a “régiek”? Az “Első Eresztés” (pl,: Simicska) még milliárdokba került. A “Második Generáció“, az ilyen rogánok, lázárok és a satöbbiek pedig már csak milliókba … havonta. A mögöttük tolakodó, a hatalmi uborkafára felmászni szándékozók azonban már ennyibe sem. Mint például ez az Ifj. Gespicli.

Így jön létre a “hatékony és olcsó” kormányzás. Mindenkit a “fajsúlya” szerint mérnek és fizetnek. … A Miénkből!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Goodfriend megy, Jóbarát jön

Elhagyja magyarországi állomáshelyét az idehaza méltán népszerűvé vált André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének egykori ügyvivője. Jövő kedden pedig jön a legújabb régi “Jóbarát“, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, minden oroszok elnöke. Utóbbi jellemzésére a galamus.hu oldalán megjelent cikket szeretném utánközölni. … Tanulságul, figyelmeztetésül.

Vasárnap éjfélkor életbe lépett a tűzszünet Kelet-Ukrajnában, olyan erőteljes diplomáciai offenzíva nyomán, amelyet François Hollande francia államfő a kiterjedt háború megakadályozása utolsó esélyének nevezett. Kedden pedig Magyarországára érkezik az a Vlagyimir Putyin, akinek „nem liberális”, „talán nem is demokratikus” „közösségszervezési formáit” és államát Orbán Viktor mintának tekinti a saját politikájában .

A The Economist című brit hetilap A Kreml szemlélete – Putyin háborúja a Nyugat ellen című cikkében foglalta össze mindazt, amit szerinte a Nyugatnak szem előtt kell tartania, ha Putyinnal kerül szembe. Miközben Ukrajna szenved, ideje felismerni az orosz veszély komolyságát, és szembeszállni vele – írja a tekintélyes brit hetilap.

The Economist:

Ideje felismerni az orosz veszély komolyságát

A vele egyenrangúak gúnyolják a kétszínűségéért, és kiközösítik. Egy szabadesésben lévő valuta és egy gyorsan zsugorodó gazdaság felett elnököl. Nemzetközi szankciók akadályozzák meg, hogy kleptokrata barátai ebül szerzett mediterrán villáikban nyaraljanak. Azokhoz a célokhoz képest, amelyeket Vlagyimir Putyin kitűzött, amikor 15 évvel ezelőtt megörökölte Oroszország elnöki tisztségét – prosperitás, joguralom, nyugati integráció –, tragikomikus lenne sikeresnek tekinteni őt.

De már nem ezek a céljai, ha egyáltalán valaha ezek voltak. Nézd a világot Putyin perspektívájából, és ő lesz a győztes. Ellenségeinek minden machinációja ellenére a Kreml vitathatatlan ura maradt. Fojtogató szorításában tartja Ukrajnát, és ezt a szorítást nem enyhítette az e heti, törékeny minszki megállapodás. Elsődleges preferenciája Ukrajna megszelídítése volt fenyegetésekből és vesztegetésekből álló szokásos taktikájával, de az inváziónak voltak más előnyei is. Demonstrálta, hogy mibe kerül, ha valaki nem engedelmeskedik Oroszországnak; és mivel ő úgy gondolja, hogy Ukrajna kormánya pusztán a Nyugat bábja (továbbá mert az ország népének feltehető akarata az ő ultracinikus gondolkodása szerint csupán a nyugati intrikák leplezése), a konfliktus hasznos volt abból a szempontból, hogy megmutatta, ki az úr Oroszország hátsó udvarában. És ami a legjobb az egészben: megmutatta, hogy nincs egyetértés Putyin ellenfelei – sem az európaiak, sem az európaiak és az amerikaiak – között.

Mindenen átívelő célja az, hogy ezt a szövetséget megossza és semlegesítse, roncsolja közös szemléletét a biztonságról, és szembeszálljon a szövetség javaslataival és visszaverje őket. A Közel-Kelet miatti dühkitöréseitől grúziai inváziójáig és számos ukrajnai ballépéséig úgy tűnt, hogy Putyin a bekerítéstől való paranoid félelmétől hajtva időnként véletlenszerű viszályokba botlik a Nyugattal. Visszatekintve azonban úgy látszik, hogy tekintettel a gondolkodásmódjára, alighanem elkerülhetetlen volt a konfrontáció. Akárhogyan is, a harc elől, amelyhez ragaszkodik, nem lehet tovább félreugrani. Ez nem a szegény Ukrajnában kezdődött, és nem is ott fog végződni. A győzelem sokkal nagyobb elszántságot követel meg, mint amilyet a nyugati vezetők eddig felmutattak.

Amit a Kreml akar

Putyin tavaly leszakította a Krímet, erőszakkal átrajzolva Európa térképét. Ezrek életét oltotta ki a háború, amelyet ő hallucinált bele a valóságba Kelet-Ukrajnában. Még ha tartós lesz is a február 15-ére kitűzött tűzszünet (ami a korábbiak alapján valószínűtlen), Putyin a jelek szerint biztos abban, hogy megkapja azt, amit ott akar: egy kicsi, szerencsétlen kvázi-államot a Donbaszban, amelyet felhasználhat arra, hogy akadályozza és nehezítse Ukrajna fejlődését. De ezek a portyázások csak a legutóbbi törekvései arra, hogy a volt szovjet államokat energia-zsarolással, kereskedelmi embargókkal vagy háborúval hajszolja bele a behódolásba. Putyin számára csak a gyenge szomszéd jó szomszéd; a vazallusok jobbak, mint a szövetségesek. Csak a szándékosan vakok hihetik azt, hogy revánsizmusa jóllakott. Ez a revánsizmus előbb vagy utóbb kiterjedhet a balti államokra – amelyek az EU és a NATO tagjai, és annak a fajta orosz kisebbségeknek hazái, amelyeknek Putyin „védelmet” ígér.

Putyin végső célpontjai az EU és a NATO. Számára a nyugati intézmények és értékek fenyegetőbbek, mint a hadseregek. Fel akarja tartóztatni az elterjedésüket, belülről akarja korrodálni őket, és – legalábbis a Nyugat törékeny perifériáján – mindezt a saját kormányzati modelljével akarja helyettesíteni. Ebben a modellben a nemzetállamok tromfolják a szövetségeket, az államokat az elitek uralják, és ezek az eliteket megvásárolhatók. Franciaországtól Görögországon át Magyarországig az európai szélsőjobb és szélsőbal pártjaival barátkozik: bárkivel, aki lobbizhat az orosz érdekekért az EU-ban, vagy egyenesen az unió szétrobbantásában segíthet. A legnagyobb cél a NATO elkötelezettsége a kölcsönös önvédelem mellett. Tedd ezt hiteltelenné – például egy oroszbarát felkelés megrendezésével Észtországban vagy Lettországban, amelynek az elfojtásában a NATO többi tagállama vonakodik majd részt venni –, és a szövetség máris szétporlad.

Az, hogy Putyin fojtogató szorításában tartja a saját országát, azt jelenti, hogy van ideje és megvan a szabadsága erre a hadjáratra. És bőségesen demonstrálta, hogy nincs lelkifurdalása feláldozni az oroszok jólétét azért, hogy kielégítse klikkjének a mohóságát, vagy hogy továbbvigye újabb geopolitikai terveit. Üldözi azokat, akik tiltakoznak. És abban a visszhangban, amelyet a propagandája kelt, virágzik a nacionalizmus, amellyel vigaszként házal a hazai bajokra.

Mit kell tenni?

A Nyugat számára az első számú feladat a probléma felismerése. Barack Obama könnyedén esetlen helyi hatalomnak vette Oroszországot, amely hajlamos ugyan a poszt-birodalmi görcsökre, de lényegében hanyatlik. A történészek csodálkozni fognak majd, hogy miközben Ukrajna lángokban áll, a Nyugat még mindig arról vitatkozott, hogy kizárja-e Oroszországot a G8-ból. Trockijt parafrazálva: lehet, hogy a nyugati vezetőket nem érdekelte Putyin, de ők érdekelték Putyint.

A következő lépés olyan válasz kidolgozása, amely épp oly rugalmas, mint maga a támadás. A problémának része az is, hogy Putyin eltérő szabályok szerint játszik; számára valójában nincsenek megszeghetetlen szabályok, sem egyetemes értékek, sőt, acélkemény tények sincsenek (mint például az, hogy ki lőtte le az MH17-es járatot). Számára csak érdekek vannak. Az ő Oroszországa fokozatosan eljutott a nagykövetek üldözésétől és a bírálók megölésétől az inváziókig. Ez az ő egyik előnye: mindig készen áll arra, hogy olyan módszerekhez alacsonyodjon le, amelyekkel a Nyugat nem tud versenyezni anélkül, hogy beszennyezné magát.

Ez a dilemma jelenleg úgy jelentkezik, hogy fel kell-e fegyverezni Ukrajnát, ha kudarcba fullad a jelenlegi tűzszünet. Az elképzelés támogatói úgy gondolják, hogy a védelmi fegyverek túl nagy árat szabnának Putyinnak a harcok folytatásához. Ám akiknek kétségei vannak afelől, hogy meddig tűri a tömeges áldozatokat, elegendő a csecsenföldi háborújára emlékeznie. Ha a fegyverek célja valóban Putyin elrettentése, akkor a Nyugatnak egységesnek kell lennie, és készen kell állnia rá, hogy Putyin elkerülhetetlen eszkalációjára még erősebb fegyverekkel feleljen (és végső soron a fegyvereket működtető személyzettel). A szövetség azonban megosztott az elképzelést illetően. Putyin a háborút nyugati provokációként állítja be: Ukrajna felfegyverzése ezt fantáziálásból afféle ténnyé változtatná, miközben lehetővé tenné Putyinnak, hogy megmutassa a nyugati egység határait és az elszántság hiányát – ez számára édes hadizsákmány volna. Ha egy újabb orosz agresszió galvanizálja a szövetséget, Ukrajna felfegyverzése hatásosabb fenyegetés lesz. Ennek hiányában a dolog visszafelé sülne el.

Jobb stratégia tartózkodni a módszereitől, és olyan tőkére támaszkodni, amelynek viszont ő nem tud eleget tenni: arra az életmódra, amely után az emberek sóvárognak. Ha ez semmiségnek tűnik az ő tankjai mellett, akkor emlékezzünk rá: a válság azzal kezdődött, hogy az ukránok az EU felé akartak elindulni – és hogy Putyinnak feltett szándéka volt ezt megakadályozni. A Nyugatnak a fegyverek helyett sürgősen annyi segélyt kell adni Ukrajnának, amennyire szüksége van ahhoz, hogy felépítsen egy államot, és megvalósítson egy álmot (és annyi tanácsot, amennyire szüksége van ahhoz, hogy megakadályozza a pénzt rossz felhasználását vagy ellopását). A február 12-én bejelentett IMF-megállapodásnak csak a kezdetnek kell lennie. Putyin azt akarja, hogy Ukrajna lecke legyen a tekintetben, hogy milyen veszéllyel jár a Nyugat felé fordulás. Ehelyett a jutalmak példájává kell lennie.

Ugyanilyen sürgősen meg kell támogatni és bátorítani kell azokat a volt szovjet államokat, amelyek csatlakoztak nyugati intézményekhez. Ha az amellett szóló érvek kétesek, hogy a Nyugat fegyvereket küldjön a Donbaszba, elsöprő érvek szólnak amellett, hogy NATO-egységeket állomásoztassanak a Baltikumban, bármilyen hangosan visít is Putyin. A nyugati vezetőknek világossá kell tenniük a számára, de a saját népeik számára is, hogy meg fogják védeni a szövetségeseiket és magát a szövetséget – akkor is, ha a küzdelem burkolt és homályos.

És a Nyugat erényeit nem csupán a szövetségesek fogják értékelni. Hanem értékelni fogja sok orosz ember is, köztük sok szégyentelen putyinista, aki leleplezi a Nyugat dekadenciáját, de kihasználja az iskoláit és tőzsdéit. Már régóta minden orosz parlamenti képviselőnek és vezető tisztségviselőnek a szankciós listán lenne a helye. Messze vagyunk attól, hogy – mint Minszk után egyes útitársak javasolhatják – lazítani kellene a szankciókon, ellenkezőleg, szigorítani kell őket, és véget kell vetni a szankciók kritizálásának. Mindez végül erősebbnek bizonyul majd a fegyvereknél.

Ugyanakkor a Nyugatnak fel kell használnia minden rendelkezésre álló eszközt, hogy hozzásegítse az egyszerű oroszokat – beleértve azokat, akik az oroszokkal rokonszenveznek a Baltikumban és Ukrajnában – ahhoz, hogy megtudják a véres igazságot Putyinról. Tudatni kell velük, hogy Oroszországot, a nagy nemzetet, amelyet szörnyű módon alacsonyítanak le, akkor fogják befogadni, amikor olyan vezetői lesznek, akik tisztelettel és nem megvetéssel kezelik a világot és a saját népüket, bármennyi időbe teljen is ez.

***

Hát így “néz ki” a liberális demokrata (ergo “hanyatló”) Nyugat szempontjából az Örökös MiniElnök legújabb régi Jóbarátja … ha akarja, ha nem! Ez a politikus fog kedden Budapestre érkezni, hogy a magyar “kormányfő” immáron hazai területen is “elé térdelhessen” … ha akarjuk, ha nem! Ezen államfői vizit (és “aktus”) miatt szedik össze ismét (törvénytelenül!) a Kossuth téren nyár óta engedéllyel tüntető Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) “sátorfáit” … ha akarják, ha nem!

El ne felejtsem: lesz megint Moszkva “tér” is … ha akarják a kőbányaiak, ha nem!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hát ezért vagyunk alattvalók!

Éjfélkor rendőri erőszakkal lebontották a budapesti Kossuth téren nyár óta engedéllyel tüntető Ország Gyűlése Mozgalom két sátrát! Senki nem védte meg őket a magukat “demokratáknak” nevezők közül, mert senkinek nem jut eszébe Niemöller tiszteletes híres önkritikája. … Hát ezért vagyunk mi alattvalók!

Két magyar az legalább három párt – hangzik a talán sommás, de mindenképpen találó megállapítás. Hogy ki is ennek a szerzői jogtulajdonosa, azt sajnos nem tudom, de hogy nemzetgyalázásért feljelenteni “őt” nem lehet, az biztos. Nem köll ugyanis ahhoz történelemtudósnak lenni, hogy belássuk ennek igazságát. Ölég csak végig nézni a közelmúltunkat, abból is a Zemútötévet.

Most mindenért a Zorbán Ahibás. Az ő “bűne” az, hogy ebből az országból egy kicsiny, de annál bűzösebb nyomortanya, “pál(putyin)pusztai” demokrácia, “gumicsizmás” diktatúra lett. Ő volt az, aki néhány hónap alatt felszámolta a polgárjogokat, ellopta a manyup-pénzeket, a nyakunkba vágta a Tákolmányt, törvényesen elcsalta a választásokat. Ő a “felelős” azért, hogy idehaza már a koldusokat is kizsebelik a pártbárók, ő az oka annak, hogy se működőképes politikai ellenzék, se valóban független, a hatalmat ellenőrizni képes sajtó nem létezik.

Ez az általánosan hirdetett álláspont. Mármint a magukat bal/lib demokratáknak, független értelmiségieknek, civileknek hazudó tekintő, véleményformálgató megmondóemberek részéről. Pedig a helyzet az, hogy Orbán és “izmusa“, maga az egész Rendszer csupán végterméke annak, amit mi magunk (és őseink) itt, a Kárpát-medencében már időtlen idők óta művelünk. … Önmagunkkal! Leszármazottjainkkal! Ennek lényege: valahányszor csak esélyt kapunk a Világtól arra, hogy egy normális országban normális, polgári viszonyok és viszonylagos jólétben éljünk, néhány esztendei köldöknézés és sült galambra várás után el is vesztegetjük, a tényleges hatalmat a saját kezünkből egy ostoba diktátorra erőltetjük.

Létezik egy gyilkos hormon, melyet tartós és komoly stressz esetén a mellékvese kérge kezd termelni. A “kortizol” hatására gyakorlatilag felborul a szervezet teljes működése, a viselkedésünk szélsőségek (letargia, nagylelkűség, kicsinyesség, dührohamok) között kezd akár egyetlen órán belül is ingadozni, leáll az immunrendszerünk, a kisagy mozgásvezérlő funkciói károsodnak, izomremegések és az ezzel együtt járó “támolygások” jelentkeznek. Ha ez tartósan jelen van a vérünkben, akkor már csak az a kérdés, hogy egy gyors infarktus, vagy egy bármiféle rák végez velünk lassan és kínosan, avagy jön az Alzheimer-kór, s várhatjuk a Nagy Kaszást, a Megváltót éveken át.

Valami ilyesmi munkál a “magyarság” társadalmi “testében”, kollektív tudatában hosszú idők óta. Időnként képesek vagyunk a Nagy Cél érdekében összefogni, osztán ismét hatni kezd ez a “szociokortizol”, s a “tömbök”, a “sziklák” kavicsokká, porrá omlanak (lásd még: “Maroknyi székely, sziklik mint a porla…” – hehehe! … bocsánat!). Már az orbanizmus kezdetén is voltak nagyobb tüntetések, jöttek létre komolyabb mozgalmak (pl.: “Milla“). Osztán mi is lett a vége? Darabokra hullottak, mert a Szervezők nem a Közös Célt, hanem az Önmegvalósítást, a saját, szerintük nagyszerű és megcáfolhatatlan Igazságukat hajkurászták (Erről itt egy kitűnő interjú, mely a 168 Órában jelent meg! Sokat mondó, bár nem erre szánták.). Ugyanez vonatkozik a magukat “demokratáknak” tekintő hivatásos ellenzékiekre, pontosabban az ilyen pártokra (és sajtómunkásokra) is: látszólag kőkeményen harcolnak az orbanista rendszer ellen, miközben ennek kegyéből létezhetnek, ettől kapják a Köz pénzét, ennek a “bábszínháznak” a haknizó szereplői. Amikor pedig valaki(k) ténylegesen kezed(enek) csinálni is valamit, rögvest jön a fumigálás, a lenézés … persze csakis azután, hogy már megpróbálták alaposan agyonhallgatni az egészet (sikertelenül!). A következmény pedig az, hogy “Itt ül az (orbán)idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, …“!

Tavaly nyár óta tüntet folyamatosan az Országház előtt az Ország Gyűlése Mozgalom. Ez a “maroknyi székely” két sátorban ücsörögve éjjel-nappal “porlik, mint a szikla”, közben pedig “Arcom mossa eső és szárítja a szél…“, mert a “Novaja Kossuth Plosagy“-ról kivágták az összes fát. Engedéllyel teszik mindezt, hiszen a Mozgalom vezetője, Szabó “Tuareg” Gábor gondoskodott róla, hogy a “Demokrácia tere” legyen az a néhány négyzetméter, mely a parlament mögötti területen, sötétszürke gránitlapokból (made in Gánti Kőbánya?) kirakott részen található.

A Maffiahatalom kénytelen volt így őket elviselni, a honi sajtó pedig agyonhallgatni. Osztán, hogy már a német ARD-től kezdve a horvát állami televízió forgatóstábjáig szinte már mindenki foglalkozott velük, hát a honi sajtó is úgy gondolta: ideje ejteni erről is néhány keresetlen szót. Meg is történt január 26.-án, egy a hvg.hu oldalán megjelent rendkívül jól megírt, de gennyes kis lejárató cikkel, amely elsősorban “Tuareget” akarta karakter-gyilkolászni. Hogy ebből mi, mennyi és hogyan volt az igazság, azt nem vagyok hivatva megítélni. Ámde ha az újságíró ennyi mindent tud az OGYM vezetőjéről, akkor miért pont most, a sátoros tüntetés kezdete után hónapokkal tartotta szükségesnek közzé tenni az információit? … De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy tegnap éjfélkor, a Merkel-látogatás “biztonsági intézkedéseire” hivatkozva, egy rakás rendőr nekiállt elbontani az egyébként engedélyes tüntetés két sátrát. Mindezt Hajdú tektábornok, Orbán Viktor elő- és utánfutója, belberki testőrzője parancsára. Ez ugyan törvénytelen, lévén az OGYM-mel már korábban is meg lehetett beszélni az “okkal” történő “költözést” (ráadásul a “bontási határozat” életbe lépése pillanatában Tuareg mobilját is blokkolták “valakik”!), de ez nem érdekelt senkit!

Senki nem ment oda megvédeni egy törvényesen engedményes tüntetés törvénytelen felszámolását (erőszakkal történt “ideiglenes felfüggesztését”), mert itt mindenki csakis a maga elméleteivel, a saját pecsenyéje sütögetésével van elfoglalva, de közben tátott szájjal várja a “sült galambot”!

Azért, mert se a Hivatásos Ellenzéknek, se a tüntetéseket szervező, ilyen-olyan Civileknek nem jut eszükbe Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller tiszteletes, az NSDAP korábban elkötelezett szavazójának híresen önkritikus mondatai:

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Kommunist.
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Gewerkschafter.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Als sie die Sozialisten einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Sozialist.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Als sie die Juden einsperrten,
habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Als sie mich holten,
gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Hát ezért vagyunk mi, mindahányan Alattvalók, egy ócska bábszínház koszlott, nyomorgó “szereplői”! … Egyeseknek a Harminc Ezüstért!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Tüntetni kell(ene)!

Egyetértek! Tüntetni kell a Net-adó ellen, lévén ez nem más, mint a hatalmi önkény egyik legújabb megnyilvánulása. Dicséretes tehát ez a ma délutánra meghirdetett Orbán/kormány-ellenes demonstráció, de attól tartok: a tervezett “rúgás” nem a magáról megfeledkezett Hatalom legérzékenyebb “testtájékát” fogja érni. A “lágy altest” ugyanis nem itt van!

Mire ezen posztra Olvasóim többsége rákattint, jó közelítéssel meg lehet mondani, mekkorára hízott a Net-adó ellen tiltakozók létszáma. Ha csak az azt ígérők (kb. 35 ezer fő) fele megjelenik ezen, akkor is az elmúlt esztendők legnagyobb kormányellenes megmozdulásának lehetünk majd tanúi. Ami pedig már csak azért is dicséretes, mert így talán még érzékeltetni lehetne a maga korlátlannak (“némi” joggal) hitt hatalmába belekótyagosodott Kétharmaddal, hogy azért, minden ügyködésük ellenére, még mindig nem veszett ki teljesen az országból a civil kurázsi.

Egyetértek a céllal is. Hiszen ez az adó pénzügyi/gazdasági szempontból nem csak értelmetlen, de még kontraproduktív is. Ha ugyanis készpénznek vesszük a kormányzat (egyébként hazug) propagandáját, miszerint “Magyarország jobban teljesít!“, azaz hogy itt minden, de minden a legnagyobb rendben van (a gazdaság uniós viszonylatban kiugróan magasan prosperál, emelkedése nem csak kiszámítható pályán mozog, de fenntartható is; megszűnt az infláció, a költségvetés pedig teljes mértékben kiegyensúlyozott), akkor ugyan mi szüksége van a kormánynak egy újabb adónemre, egy újabb bevételi forrásra? Kontraproduktív pedig abból a szempontból, hogy ez lényegében ellene működik azon orbáni kijelentésnek, miszerint 2018-ra (két esztendővel az uniós határidő előtt) az ország minden településén elérhető lesz a szélessávú internet. Hiszen miként lehetséges ez, ha a szolgáltatókat a mindmáig fenntartott extraadókkal tántorítják el a fejlesztésektől, a reménybéli ügyfeleket/felhasználókat pedig a túlzottan magas díjakkal? (Persze ha azt a szokásos, jogásznyelvészkedős Fidesz-módszert tekintem, hogy az “elérhetőség” nem feltétlenül azonos az “igénybevétel”-lel, akkor tulajdonképpen nekik van igazuk!) Ráadásul ez alaposan alávág a magyarországi cégek versenyképességének: nem csak az IT-alapúaknak, hanem az összes többinek is. Hiszen a megnövekedett költség okán csakis drágábban tudnak majd termelni/szolgáltatni.

Nem marad más magyarázat tehát, hogy ezen sarc bevezetése (legyen az 150 Ft/GB, avagy limitált – magánfelhasználónál 700 Ft./hó, cégnél 5.000 Ft./hó *) kizárólag politikai és propaganda-célokat szolgál. Az előbbi mi más lenne, mint az, hogy így (és nem a kínai módra, azaz nyílt cenzúrával) próbálják korlátozni az egyéni felhasználók hozzáféréseit. Úgy, ahogyan azt a ravaszul kimódolt Médiatörvénnyel is tették: olyan “jogi környezetet” teremtettek, amelyben az újságíró/szerkesztőség önmagát korlátozza, lévén nem akar(nak) csimbókos büntiket fizetni az egyébként is szegényes kasszából. Hát most ugyanezt fogja majd tenni a Netpolgár is: a bevezetendő és (valódi “hungaricum“-ként!) az adatforgalomhoz kötődő adó okán – no meg, hogy a “jólteljesítő” gazdaság miatt soványodik a pénztárcája – százszor is meg fogja gondolni, hogy szabad-e nekije január 1.-től ugyanúgy szörfölgetnie a neten, oda bármit feltöltenie, mint tette azt még december 31.-én!

(*/: Ez az adatforgalomra, tehát a felhasználókra terhelődő Net-adó jelenlegi “kommunikációja” engem élénken emlékeztet arra, ahogyan Dicsőséges Kormányunk ránk verte a Telefonadót (is). Elébb kijöttek (a kormány, illetve annak “egyéni képviselő”-nek nevezett ölebe) egy baromian csimbókos számmal. Ettől mindenki megijedt és tiltakozni kezdett. Mire jött a Jóságos Fidesz és kegyeskedett “lealkudni” azt a saját kormányánál egy alacsonyabb (2 Ft./perc, ill. sms – ez most 3 forintra emelkedett!), de az alapelvek szerint továbbra is elfogadhatatlan mértékre. Ezért, no meg a korábban megemelt (lásd: áfa!) rezsi “csökkentéséért” cserébe, szépen bekasszírozták úgy kétmilliónyi idióta aktív, meg úgy hárommilliónyi valagonülő passzív szavazatát!)

A propaganda-cél is ölég nyilvánvaló! Amíg a Jónép, a Netpolgár (tehát a Zemberek) ezzel vagyonnak elfoglalva, addig sem törődnek azzal a világraszóló botránnyal, mely a napokban szabadult rá országunkra … az Orbán-kormány jóvoltából.

Igen, ippeg és punkt a Korrupciós Kitiltásra (lásd előző posztjaimat!) szeretnék itten és most emlékeztetni! Mindenkit, aki csak részt vesz majd a mai, Netadó-ellenes tüntetésen. Mint írtam, egyetértek a célkitűzéssel. Azzal hogy jó alaposan bele köll rúgni a magáról megfeledkezett és bármire képes Hatalomba. Csakhogy az a helyzet, hogy eme “rúgás” nem a megfelelő “testtájékot” fogja érni!

Ezt az országot (meg a demokrácia iránt érzett szeretetet) már 1990-től kezdve pusztítja a Korrupció “ebolája”. Ha akkor és azonnal (szégyenlősködés nélkül) megoldják a párt- és kampányfinanszírozás dolgát, ugyan lett volna korrupció, de korántsem ekkora. Akkora, amilyet a 2010-es Kétharmad előtt még soha nem tapasztalhattunk. A Kitiltási Botrány óta a környékemen lakó fideszesek közül csak a leghülyébbek gondolják úgy, hogy ez egy újabb támadás volt a Zország ellen. Már csak az ilyenek tudják azt mondani, hogy a “coclibek” idején lett “szétlopva”, meg “gyarmatosítva” Magyarország. Ők azok, akik még mindig nem értik és simán bekajálják azt az örjöngő “függetlenségi vágyat”, melyet a simicskás Rémhír TV műsorában prezentált Gajdics Ottó. A Lánchíd Rádió főszerkesztője betépve/bepörögve fröcsögött az Egyesült Államok, az áfacsalásokat leleplező Horváth András, illetve a “norvég pénzeket elosztó” Ökotárs Alapítványra, kikérve magának(!?) az Orbán-kormányt ért korrupciós vádakat. (Érdemes megnézni ezt a bő nyolc percnyi videót, abból ugyanis megítélhető, mennyire lett tökön rúgva úgy Orbán, mint az általa a mi pénzünkön kitenyésztett “elitje”!)

Manapság a KKK-szisztéma (Kormányzatilag Koordinált Korrupció) “működik” és pontosan ezért nem az egész ország! Ha ez nem létezne, nem is lenne szükség sem Net-adóra, sem Perc-adóra, sem pedig a csalások melegágyaként szolgáló (azt NAV-ilag és persze kormányzatilag eltűrő), 27 százalékos áfára (ami ugyancsak “hungaricum”!).

Egyetértek tehát a mai, Net-adó ellen tüntetőkkel. Ámde nem a megfelelő helyen és a megfelelő okból demonstrálnak. Valódi eredményt csak úgy érhetnének el, ha nem csak hasba, hanem inkább tökönrúgnák ezt a Társaságot, azt meg vagy úgy érhetnék el, hogy holnaptól csatlakoznak a (gyurcsanyista) DK NAV-tüntetéséhez, vagy már ma odasátoroznak a Kossuth térre az OGYM mellé!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!