Fantasztikus!

Egyszerűen fantasztikus, miket képzel (be) magáról a Felkapaszkodott Alcsúti, azaz hazánk Szeretett Vezetője. Egyszerűen fantasztikus, hogy Vityu kán alvezérei milyen mélyre képesek merülni az amoralitás mocsarába. Egyszerűen fantasztikus, hogy mindezt mi el is tűrjük. Sőt, néhányunk még aktívan támogatja is!

Aszondta A Mi Vezérünk ma az Orbángyűlésben, hogy ez a rozzant tákolmány, ami egy “közmentesített” magántársaság, ez a bizonyos alkotmánybírósággal ugyan igen, de alkotmánnyal nem rendelkező államféleség, ez a “Kis Izé” (a Vezérrel együtt!) olyan kibaszottul jobban teljesít mindenhez és mindenkihez képest, hogy (szövegszerű idézet következik – előtte Daedelon bevétele szükséges!):

Magyarország ma Európa legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak.

Hát nem fantasztikus ez a meglátás? Ez a szinte(?) tökéletes helyzetértékelés? Nem is beszélve arról, hogy mennyire kibukik ebből a Született Államférfihoz abszolajte méltó Szerénység? Amivel valójában főt hajt a Saját Népe nagyszarúsága nagyszerűsége előtt, felmagasztalva annak teljesítményét?

Érdemes idézni az Orbánfőt! Azon mondatait, miszerint itten már minden gond meg vagyon oldva. Már “csupán” 76 százalékos a GDP-arányos államadósság a tavaly szilveszteri adatok szerint. Csökken a munkanélküliség (több, mint 4 millióan “dolgoznak” e honban!), a sertésáfa, a személyi jövedelemadó. növekszik a külkereskedelmi mérleg és a csalások családok támogatása. Így osztán már tökéletesen érthető, sőt, felfogható az is, hogy:

A cél 2016-ban a polgári berendezkedés felépítése.

Kizárólag a nemzetellenesek mondhatnak olyanokat, hogy a fentebbiek egyenlőek a nettó hazugságokkal. Ócska bolsevista trükk azt állítani, hogy az államadósság (statisztikai) csökkentése esztendők óta úgy történik, hogy Szilveszter napján visszavásárolnak egy rakás kötvényt, amit osztán Újév napján ösmételten eladnak (lévén a december 31.-i állapot szerintük a “mérvadó”!). Az is hazugság, hogy honunkban nem csökken a munkanélküliség. Hiszen nem számít itten már munkanélkülinek sem az éhbéren és rabszolga sorban tartott Közmunkás, sem pedig a Nyugatra “kitántorgott” (igen!) Migráns. Ez a két csoport hivatalosan úgy 600 ezerrel, gyakorlatilag pedig legalább 1,5 millióval csökkentik azok létszámát, akikről (hivatalosan) nem köll “gondoskodnia” a “családbarát” qurmánynak.

Mert a Család a legfontosabb! A saját lábainkon álló Orbán Rasi egyik résztvevője volt azon értekezletnek, melyet Rácsmögé Tóni expolgármester, exfrkacióvezető, pasaparki pasas és kabinetminiszter tartott a minap az “idegenforgalmi ágazat legfontosabb szereplőinek”. A téma “természetesen” a turizmus “nemzeti” kézbe adása, így osztán egy percig sem volt kétséges, hogy ezen részt köllött vennie a Corvinuson idegenforgalmi diplomát szerzett Mrs. Fatolvajésközvilágító őnagyságának is, lévén komoly svájci kiképezettsége is vagyon ezen a területen, s ha ezt valaki nem hinné, hát kérdezze meg az Apukáját.

(Megjegyzem: Tóni ezek után kegyeskedett részt venni az ország egyik leggusztustalanabb fogadásán is. Amelyen kegyeskedett megjelenni a jelenlegi, tehát leggusztustalanabb ország jelenleg leggusztustalanabb arisztokráciája. Itt a link, érdemes rákattintani!)

Nem csoda hát, hogy Apuka mélységesen meg vagyon sértődve az Ő(méltatlanságá)t és tevékenységét bármiféle kritikával illetőekre. Mondjuk például a túlfizetett egészségügyiket, meg a túl sokat akaró, de dolgozni igazából nem akaró “tanarakat”. Mindkét társaság képes volt múlt szombaton (is) fellázadni a Gazdi ellen, sőt, még bele is harapni az Ő jóságosan osztogató kezeibe! Ugyanis szerinte ez a Jobban Teljesítő Ország a különböző béremelésekkel “elment a határokig, ennél többet sem az oktatásban, sem az egészségügyben senki nem kaphat“, kivéve a kormányhivatalnokokat, akik 30 százalékra számíthatnak.

Magyarember legyen a talpán, aki ezt megérti! Azt, hogy a szombaton a Kossuth téren tüntető tanárok eleve “okafogyottan” áztak-fáztak a frissen a nyakukba kinevezett, fékgyáros államtitkár szerint (Palkovics). Ma meg a MiniElnöktől tudhatták meg, hogy egyébként lószerszám a popsijukba, mert csak 2018 után lesz “megvizsgálva” a legfőképpen kritizált Klikk működése. Azon intézményé, mely a legtöbb gondot okozza az egész rendszerben. Abban, amelyben igazából semmi helye nincs. Abban, amiben pusztán a létezése okozza a legfőbb problémát, s amelyet a fogalmatlan, korrupt, senkiházi és gonosz idiótákból álló állami adminisztráció (élén a sátánhívővé vált református lelkésszel!) csak tovább fokoz.

Normális pedagógus ezzel tisztában van. Tanítson bár alap-, közép, avagy felsőfokon, ha tartja magát a szakmája/hivatása által megkövetelt, le sem írt etikai kódex követelményeihez (a Gonoszok által Talpnyalókból összegründolt Nemzeti Pedagógus Kar által kiagyaltakat most hagyjuk figyelmen kívül, ahogy etikus emberekhez illik!), nem tehetett mást, mint hogy múlt szombaton ott ázott a budapesti Kossuth téren (aki nem volt ott, azt felmentem a kötelezettsége alól, ám aki nem írt alá, mert mondjuk a seggét féltette – leszarva diákjait és a saját gyerekeit is! – pöcegödörbe való aljanépségnek, orbánbérenc, egocentrikus senkiknek tekintem!). Nem csak tapsolni, ovációzni, hanem azt a bizonyos utolsó, Sándor Mária a “fekete ruhás nővér” által javasolt öt percet némán végig állni! Ezzel pedig megmutatni mindenkinek, hogy mekkora erő és elszántság van ebben a társaságban.

Ámde vannak abnormis “pedagógusok” is! Olyanok például, akik nem látnak tovább a bankszámlájuknál meg a párthívőségüknél. Olyanok, akik mondjuk egyetemi oktatóknak nevezhetik magukat, de valójában szarral töltik tele gyermekeink tudatát és elárulják saját kollégáikat is. Mindezt pedig pénzért vett hűségért, a lophatóvá tett uniós és állam források részleges hozzáféréséért.

A fentebb látható Izéke szerint a  szombaton (is) tüntető pedagógusok “pofátlanok“, mert “bérrendezés zajlik most és ehhez képest most még plusz újabb 18 százalékot követelnek“. Ugyanezt mondta Főnöke, pontosabban Morálgazdája abban a bizonyos Orbángyűlésben is ma. Utóbbi esetében szinte semmi baj nincs, hiszen soha nem volt pedagógus, csupán egy törtető, cím- és rangkórságban szenvedő nacsalnyik. Pont annyira, ahogy a “jobb híján jogász“, kőbölcsőben ringatott, korrupt, hatalommániás, szocio- és pszichopata államférfi sem … csak egy Soros György és a Köz pénzén felkapaszkodott Nullakarcsi, avagy ha tetszik, hát a be nem fagyott Duna jegén megmicisapkázott Nulladik Viktor király. Ámde Pósán László, aki állítólag (itt a link!) egy “tanár”?! És erre még büszke is. Gondolom a debreceni kollégái (kivéve a nőneműeket, mert ők fideszkádéjempéileg, így pósánilag is le vagyonnak szarva – szüljenek meg szavazzanak a Kanokra!) örömmel értesültek arról, hogy a szar körülmények miatt nem tiltakozók “a pofások”.

A szombati tanártüntetés elején, úgy délelőtt 10 óra tájban tanúja voltam egy “eszmecserének”. A Szent István körút egyik kocsmájában az eső elöl behúzódó, kb. 190 centis tanárt megszólította egy a “marokkutyáját” vakargató, helybéli “tésasszon”. Következő volt a szöveg: “Maguk mijafaszér’ tüntetnek? Kaptak már elég pénzt. Nemde! Akkor meg miér’ nem mennek inkább dolgozni?!”. … A választ inkább nem írnám le. Okadatolt és jogos volt ugyan, de még az én “szabadszájú” blogomon sem idézhető!

Ha csak az elmúlt napok történéseit/nyilatkozatait vesszük figyelembe, akkor is igaza van Orbánnak! Európa tényleg “nem érti”, hogy lehet ILYEN kormánya (az állítólag szabadságszerető) Magyarországnak. Szerintük is fantasztikus, mit meg nem engedünk az általun eltartottaknak!

… és ezt …

szendamondja!


Fogadás

A minap tisztességtelen fogadást kötöttem egy tisztességes hölggyel az újlipóciai “Bolondok Klubjá“-ban. Az “esemény”: jövő március 31.-ig lesz legalább egyetlen pedagógus-sztrájk; a “tét” pedig 10 ezer forint. … Szerintem nem, tehát zsebemben a pénz!

Vasárnap este kezdetben még arról szólt a “paláver”, hogy Don Vittorio vajon fasiszta-e, avagy náci. Némi konverzió után arra a következtetésre jutottunk, hogy Adolfhoz ugyan semmi képen, de Benitohoz azonban már jobban hasonlítható. Utóbbihoz is csupán azzal a megszorítással, hogy míg a Duce rendelkezett némi határozott ideológiával, s következetesen harcolt a Maffia ellen, addig ugyanez a mi Csúti Chávezünkről el nem mondható. Már csak azért sem, mert Mussolini nem volt futballbolond és esze ágában sem volt közpénzből TAO-forrásból stadiont építtetni a falusi telkén lévő pottyantós budija tőszomszédságába.

Később arra terelődött a szó, hogy ki és mit kezdene az ilyen TAO-pénzekkel. Voltak számos ötletek. Egyikünk például a tekét szereti, így egy komplett és nagy kiterjedésű bowling termet építtetne, majd e mellé tenné a pottyantós vécéjét. A másik, lévén imádja Párizst, az Eiffel-tornyot vásároltatná meg (Matolcsy hathatós társfinanszírozásával), majd ennek tetejére rakatná fel a légkondicionált, légyriasztós a kerti budit (melyben Hajdú tábornok a “szagelhárítási” felelős).

Voltak még további ötletek is. Egyik karikírozottabb volt a másiknál. Jókat is röhécseltünk rajtuk, kinevetvén ezt a teljesen idióta rendszert. Azt amelyben “mérnök úr” (pláne főpolgármester) lehet egy tarlóspista, börtöntöltelék helyett kabinetminiszter egy rogántóni, miniszterelnöki miniszter egy táskacipelésből “diplomázott” (abból viszont PhD!) lázárjános, házelnök egy elbutult és önkényeskedő kövérlászló, köztársasági elnök egy, még a gerinchúrt is nélkülöző, éppen ezért minden rendszerben fényesen megélő schmittplagi, miniszterelnök lehet egy szocio- és pszichopata mucsai macho orbánviktor.

Ámde ekkor megszólalt A Hölgy! Ő azt mondta: adják neki oda az összes TAO-pénzt és abból Ő olyan kitűnő tankönyveket állítana elő, amilyeneket a Világ (pláne Orbanoabszurdisztán) még nem látott. Mert szerinte vannak idehaza nagyon sokan, akik erre és a jövendő nemzedék kiképzésére lennének alkalmasak, csak sem az ehhöz szükséges anyagiakat, sem pedig a lehetőséget erre nem kapják meg. Márpedig ez semmi más, mint az ország jövendőjének tudatos elpazarlása, felszámolása.

Tökéletesen igaza volt, de nem átallottam megkérdezni: ha Ő ilyen pontosan látja a helyzetet, akkor miért nem tesz semmit ennek érdekében. Mire a válasz: “Én már számtalan tüntetésen vettem részt. Néha megfagytam, néha megfőttem, néha eláztam“. Ámde semmiféle előre haladást ezzel el nem ért. Ennek ellenére állította: legkésőbb jövő év március 31.-ig általános pedagógus-sztrájk lesz “Magyarországon”.

Megkérdeztem tőle, ugyan miből gondolja ezt. Nos Ő abból, hogy számos pedagógust ismer. Azok pedig mértéken felül elégedetlenek nem csak az anyagi helyzetükkel, de a munkahelyi körülményeikkel, a (fasiszta módon) bevezetett fegyelmi rendszerükkel is. Arról nem is beszélve, hogy a még a vécére menést is szabályozó államhivatal (igen, AZ!) arra már nem hajlandó, hogy – az írott törvény ellenére – biztosítsa számukra a feladatellátás minimális hátterét, de még a jövedelmük szerződés szerinti kifizetését sem. “Ebből pedig semmi más nem következhet, mint hogy negyed éven belül sztrájk lesz!

No ebből ”jött” a Fogadás! Az, hogy valamelyikünk tízezret veszít a matolcsysta, értéktelen bankpapírjából, ha a másikunk tippje jön be. Az egyiket már ismertettem. A másik volt az enyém. Ami szerint itt, ebben a megveszekedettül köldöknéző és ostoba uruszágban nem hogy jövő március 31.-ig nem lesz pedagógus-sztrájk, de soha sem!

Miért? Mert “tanaraink” (tisztelet a ritka Kivételnek!) évek óta nézik tétlenül, hogy ez a qrmányzat (is!) miket művel velük és a reájuk bízott gyerekekkel. Kezdték azzal, hogy kifejezetten örültek a 16 esztendős korig leszállított tankötelezettségnek. Tették ezt azért, mert így “nem kellett bajlódni az antiszociális és idióta” tanulókkal, azokat simán ki lehetett rúgni az oskolából, tehát “le lehetett vetkőzni” azt a bizonyos “magyarbálinti átkot“, azt a bizonyos “liberális modellt“, amelyben “a pedagógus elveszítette minden tekintélyét“.

Miért? Mert egyesek szerint a “szöveges értékelés“, illetve a kezdeti “buktathatatlanság“, a felsőbb osztályokból való “kirúghatatlanság” úgymond kivette a kezükből a “megfegyelmezhetőséget“.

Így osztán hálás örömmel vették tudomásul az orbáni ígéretet, amely arról szólt: a tanarak legelsőbb kötelezettsége a tekintély visszaszerzése, melyhöz a 2010-ben győzedelmeskedő Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány minden segítséget megad. Cserébe a szavazatokért.

De mi is lett ennek a vége? Mi is lett az államilag megtámogatott “pedagógusi tekintély” ára?

Mondjuk az, hogy ki lehet rugdosni immáron a “taníthatatlanokat”, de nem lehet tanítani a “taníthatókat”. Azért nem, mert néhány elvetemült, hobbykeresztény barom megírt egy olyan Nemzeti Alaptantervet, amelyiknek annyi köze van a Valósághoz, a Pedagógushoz, no és legfőképpen A Diákhoz (a MI GYEREKEINKHEZ!), mint Kádár elvtársnak és Orbán nertásnak a liberális, azaz a valódi Demokráciához! Ez az egész nem szólt másról, mint hogy a Hatalom megmoggya a kölköknek, hogy nekikjük mit is köll tudniuk, illetve gondolniuk arról, amit a Hatalom a még csak lágyporcos orruk és a kifejletlen személyiségük elé tálal.

A Cél pedig nem más, mint a tudatlan alattvalók kinevelése, melyben aktív segítséget nyújtanak azok a “Tanarak“, akik kifejezetten örültek/nek a modern módszerek elvetésének. A “szoclib”, mégförtelmesebben “magyarbálinti” elképzelések “kitörvénytelenítéseinek”. Azoknak tehát, amelyek a tanuló ifjoncot nem idomítandóaknak, hanem közös együttműködéssel és felfedezéssel járó, kinevelendő tehetségnek/egyéniségnek tekintik. A tanári tekintélyt pedig kizárólag teljesítménnyel és személyiséggel megszerzendőnek, nem pedig a poroszosan korbácsos “felnőttől” való félelemmel!

Hát ezt vezette vissza a Zorbán-qurmány! Még anno 2011 környékén, a hoffmannrózsás korszakkal, meg az annak következményeként beköszöntő Klikk-érával. Ami az újdonsült Czunyiné közreműködésével továbbra is fenn áll. Ugyanúgy, vagy mégúgyabb, mint eddig. Most már nem csak az oktatáshoz (pláne a modernhez) elengedhetetlen eszközök/kellékek beszerezhetetlenek, nem csak az intézmények közüzemi számlái befizetetlenek, de már a “tanarak” havi járandóságaival is alapos csúszások vannak!

És mi erre a “szakszervezetek” válasza? A korábbi fideszkedvenc “PDSZ“, (alapítója Pokorny Zolltán) ma már nem Kerpen Gábor, hanem Mendrei László irányítása alatt áll. Rendszerkritikusságban és érdekképviseletben velük felvenni a versenyt lehetetlen. Ők azonban a kisebbek, mert “A Nagy” a PSZ, Galló Istvánné vezetésével gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy az alúlműveltek orbanista hatalma érdekében bármit megtegyen. Most a PSZ az Elvetemültek kedvence, lévén semmiféle akciót nem szervez az oktatás ügyének teljes elfelejtése (finanszírozásának állandósult csökkentése) ellen. Minden tevékenységük kimerül az újabb és újabb “egyeztetések” kezdeményezésében, azaz az újabb és újabb sóhivatalok “üzemeltetésében”.

Közben pedig minden megy tovább! Szó nélkül volt eltűrve a KLIKK létrehozása, pöffeszkedése, garázdálkodása. Ezen belül és pontosabban a Miniszterelnöki Önkény eltűrése. A szamarak “tanarak” oktatási autonómiájának felszámolása (szakszervezeti eltűrése). A pedagógusi “életpálya-modell” és a fizetési tábla megaláztatása “portfolio” írásával, illetve a növelt óraszámmal egyetemben (szakszervezeti  majdnem-némasággal!). Ezen közben pedig végig nézése a köz- (és) felsőoktatás anyagi//szellemi/minőségi leépítésének.

Volt itten bármiféle akció? Erőt felmutató általános sztrájk? Ugyan dehogy! Még akkor sem, amikor kiderült: nem csak az óraadóknak, de a teljes állásúaknak is adós maradt fizetésükkel a Csodaállam! … “Én megkaptam és szeretném meg is kapni, nem pedig elveszíteni … az állásomat!” – mondta az a peidagogosz, aki ugyanolyan szarban, húgyban és lealáztatásban van, mint kollégája. Az, aki még a fizuját sem kapta meg. Csak előbbi abban bízik, hogy egy darabig még megkapja! Az utóbbi meg abban, hogy talán és utólag.

Normális országban normális munkavállalók ilyen helyzetben mit is csinálnak? Hát nem beletörődnek és kivárnak a Hatalom Kegyére! Hanem beszüntetik a munkát, egymással szolidarizálva, s mindaddig fel sem veszik, míg legalább ki nem fizetik az elmaradt járandóságokat. Azokat, amik őket a munkaszerződés és a törvény szerint megillet(ne).

Ehelyett mi is van idehaza? Be köll tartani azt a sztrájktörvényt, ami arról szól, hogy közszolga/közalkalmazott (de még a maszek munkavállalója) sem tiltakozhat munkabeszüntetéssel, csak ha abba az alkalmazója, azaz a jogait megsértő állam bele egyezik. Ez a szarszemét állam pedig mikor fog bele egyezni? … No? … He?!

Tisztességtelen fogadást kötöttem tehát vasárnap este. Se akarat, se jogi lehetőség nincs arra, hogy A Hölgy nyerjen. … Ahogy nekünk se arra, hogy normális országunk legyen!

… és ezt …

szendamondja!


A meleg víz felfedezése

A több, mint öt esztendeje egyre fokozódóbb központosítás több kárt okozott a magyar oktatásnak, mint amennyi hasznot hajtott. A működésképtelen, inkább a hatalomgyakorlásra, mint a szakmaiságra bandzsító, alapvetően bürokratikus és megfélemlítésre alapozott rendszer kialakulásában pedig vastagon benne van a magyar pedagógusi kar tehetetlensége, gyávasága is. Ezt állapította meg egy tegnapi konferencia. … Hurrá! Sikerült ösmét felfedezni a meleg vizet!

Mindent központosítani, mindent ellenőrizni! – a tanácskozás résztvevői szerint ez a cél vezérli az oktatásban (is) a 2010 óta regnáló, önmagát kormányzatnak nevező Kleptokráciát, amely a reá bízott közvagyont a mai napig hűtlenül kezeli, az annak működtetéséből származó jövedelmeket, valamint az “egyéb bevételeket” (pl.: EU-támogatások) pedig szimplán elsikkasztja. Azért, hogy ez az amorális, új értéket létrehozni képtelen, mindenre piócaként rátelepedő rendszer a funkcionalitás látszatát kelthesse; azért, hogy a köztulajdont magánvagyonná konvertáló szisztéma működését minél tovább finanszírozhassa, elképesztő összegeket vont ki (többek között) az oktatásból is.

Ennek érdekében elébb létre hozott egy olyan, velejéig bürokratikus intézményt, a “KLIK“-et, amely ugyan már létezésének első esztendejében is diszfunkcionálisnak bizonyult, de szinte valamennyi, eladdig “közösségi” (azaz “önkormányzati”) általános és középiskolánkat a Központi Akarat irányítása alá vont. A hivatalos indoklás – miszerint így “egységes” kritériumok alapján mindenütt “azonos feltételek” teremtődnek – azonban igazzá vált: manapság alig-alig található az országban olyan skóla, amelyben ne jelentenének napi gondokat a tanításhoz szükséges legalapvetőbb “kellékek” beszerzése, a tanárok béreinek korrekt folyósítása.

Ugyancsak ekkor a Hatalom létre hozott egy olyan hierarchiát, melyben már nem az adott intézmény (sokszor pártkinevezett) igazgatója az ott dolgozó tanárok munkáltatója, hanem a KLIK, illetve az az alá tartozó Tankerület. A “diri” minden feladata/jogköre kimerült abban, hogy összegyűjtse (alantas) kollégái “infrastruktúrális” igényeit (kréta, fénymásolópapír, festékkazetta a nyomtatóba, stb.), azokat minden hét keddjén és csütörtökjén (nem máskor!) továbbítsa a Tankerületnek (az meg péntekenként a KLIK-nek tovább), illetve minden hónap utolsó péntekjén jelentést írjon ugyancsak a Tankerületnek arról: melyik tanár és hányszor sértette meg a központilag előírt munkaügyi szabályokat.

Mert voltak Új Szabályok is! Például az, hogy napi óraszámtól függetlenül mindenki köteles fél nyolctól fél kettőig az iskolában tartózkodni. Pontosan köll vezetni a Jelenléti Ívet, de abban csakis annyi teljesített óra szerepelhet, amennyit az Új Köznevelési Törvény előír – ha valakinek netán túlórája keletkezett, azt nem hogy ki nem fizették, de még büntit is kapott érte!

Mert lett itt “Életpálya-modell” is! Aminek első lépése az volt, hogy függetlenül a végzettségtől és a szolgálati esztendőktől, mindenkit(!) a “Pedagógus I.” fizetési kategóriába soroltak. Ennek ugyan voltak haszonélvezői is, azok, akik nem különösebben törekedtek a maguk továbbképzésére, de még több kárvallottja, azok, akik sem lustáknak, sem trehányaknak nem bizonyultak, azaz maguk (és a diákjaik) érdekében hajlandóak voltak továbbtanulni.

További rendszeraljasság, hogy a “Péegyből” kizárólag úgy lehetett átlépni a jóval magasabb fizetést ígérő “Pékettőbe“, ha a törekvő tanerő hajlandó eladdigi (akár több évtizedes!) szakmai tevékenységéről egy “Portfolio” nevezetű, rendkívül terjedelmes és bonyolult “Igazoló Jelentésben” beszámolni, amit osztán a gyakorlatilag a semmiből keletkezett “Mestertanárok” bíráltak el. Ugyanakkor szabályos “iparág” keletkezett az ilyen “dolgozatok” összeállítására, lévén a “követelmények” olyannyira átláthatatlanok, hogy ehhöz egy (két, több) diploma nagyon kevés.

Közbevetőleg:

“Érdekessége” a dolognak, hogy a törvény szerint Mestertanár csak az lehet, aki már a Pékettőbe került. De mivel ez és így csakis a jelenlegi kormányzat által gyakorta használt “fluxuskondenzátorral“, tehát az “időutazással” lehetséges, nem lehetetlen a feltételezés, miszerint Orbán egyik elmebeteg kedvencének, Jobbszéles Gábor médiamogulnak és oligarchának tényleg sikerült valamelyik elképzel(g)ését megvalósítania!

*

Később jött az NPK, azaz a Nemzeti Pedagókus Kar, amelynek a valahonnan előkapart, valakik által állítólag megválasztott, (de)generált vezetői összebarkácsoltak egy Etikai Kódexet, melyhez ugyan lehet hozzászólni (ez fakultatív), de betartani meg muszáj. Igaz, hogy ez nem törvény, nem jogszabály, de aki ezt selejtes és maximálisan alattvalóvá tévő Izét megszegi, hát “…míg élek én, nem lesz tanár e Földtekén!“.

Erre halmozódott a PÖCS, a Pedagógusok Önértékelő Csoportja, amely semmi más, mint a Rákosi-féle rendszer önkriticista termelői/brigádgyűlései, ahol egymást és önmagukat jelenthetik fel a a Nemzet Szamarai Tanarai. Ráadásul örök életükre, lévén ezen “önértékelések” adatai úgy kerülnek be egy központi adatbázisba, hogy sem annak kezeléséről, sem megtekintési lehetőségéről semmiféle jogszabály nem rendelkezik!

Nos ezt a “meleg vizet” fedezték fel a tegnapi konferencia résztvevői. Továbbá azt is, hogy ez az egész fasiszta, hivatásrendi, velejéig bürokratikus, ostoba rendszer semmi máshoz nem vezetett, mint az oktatás leépüléséhez. A károk pedig legalább egy-másfél évtizeden keresztül akkor jelentkezni fognak, ha már holnap kormány- és szemléletváltás következne be.

Ámde a legfontosabb megállapítás Osztolykán Ágnes nevéhez fűződik. A szakpolitikus véleményét kissé vulgarizálva:

Ez a ‘műsor’ nem jöhetett volna létre, ha van pedagógusi öntudat, méltóság, hivatásbéli elkötelezettség, illetve ha nincs emberi gyávaság, silányság, hitványság!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.:

  1. A konferencia egyik “felsőoktatási” résztvevője arról panaszkodott, hogy őket is üti a kormány, illetve hogy nincs szolidaritás az egyes intézmények között. Ámde az, hogy ilyen pedagógusokat termel ki magából az universitas, olyanokat, akik nem hogy egymásra, de még a gyerekekre sincsenek tekintettel (így a sajátjaikra sem!), az mindent elmond a honi Felső(?)oktatás minőségéről úgy szakmailag, mint emberileg, etikailag!
  2. Előbbiből következik, hogy amikor a Qrmány 16 esztendős korra szállította le a tankötelezettséget, számos középiskolai pedagógus ismerősöm nem győzött hová lenni a boldogságtól. Hiszen így majd nem köll bajmolódniuk az “alapfok” és a “szülők” által reájuk zúdított “selejtes”, kezelhetetlen, buta és antiszociális diákokkal (n.b.: ugyanilyen “politikusok” okozták nekik a talmi örömüket!). Még csak eszükbe sem jutott, hogy ezt a problémát az állam megfelelő szociális gondoskodásával, kiképzett iskolai pszichológusokkal, megfizetett felzárkóztató tanárokkal, no meg az (anyagi) helyzetükkel is megelégedett, társadalmilag megbecsült, hivatásuknak elkötelezett pedagógusokkal köllene megoldani … miközben ők is azt szajkózták, hogy “A Jövőbe való legprofitábilisabb befektetés az Oktatás!“. Azaz nem egy részvétlen, elvetemült, hangulatkeltő, súlyos rendszerhibákra “könnyű” válaszokat adni képes kormányzat lustasággal/gyávasággal való hatalomra emelésével, abban való megtartásával, hanem a felelős állam/politikai rendszer létrehozásával, kikényszerítésével!
  3. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most tartsunk egy “Szendami Konzultációt“! Azaz:

Etika

Visszavonta a Sándor Mária elleni etikai eljárásra vonatkozó kezdeményezését Balog Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. Pedig szükség lenne egy ilyesmire, csak nem a “Fekete Ruhás Ápolónő” esetében!

Még tavasszal történt, hogy a Reklámadó okán hirtelenjében már nem csak bulvár híradókat készíteni képes Retektévében megjelent egy interjú a fentebb nevezett ápolónővel. Ő pedig nem tett lakatot a szájára, és bizony elmondta: miféle viszonyok uralkodnak a magyar egészségügyben. A következmény: az egymást követő két, májusi tüntetésen mind többen vettek részt (már nem csak dolgozók, hanem “betegek” és “politikusok” is), az ezzel kapcsolatos Facebook-csoport pedig jelentős létszámúvá duzzadt.

Valós problémákat nyilvánosságra hozni idehaza, Abszurdisztánban nem kifejezetten ildomos. Legújabb Puha Diktatúránk ugyanis nem szereti az ilyesmit, hiszen az általa terjesztett propaganda szerint “Magyarország jobban teljesít“, illetve “A magyar reformok működnek“. Ha valaki ezzel ellentéteset merészelne állítani, pláne nyilvánosan, az esetleg kognitív disszonanciát okozhatna a kisebbségben lévő Szájtátiak között, illetve pofakinyitásra késztetné a többségi Beletörődőket. Mindkettő következménye pedig csakis az lehet(ne), hogy összedőlne a Kleptokrácia gondosan felépített, nettó hazugságokkal összeragasztott, papírmasé kirakata; megrendülne a “stabil kormányzás”-ba vetett hit; az Állammaffia köz- és EU-pénzeket alkalmas zsebekbe juttató csatornái eldugulnának, tehát: a hatalmat békés úton, a törvényesség látszatával megőrizni tovább nem lenne lehetséges.

Ilyenkor az a szokásos eljárásmód, hogy a Hőbörgőt elébb megkísérlik téglaként beépíteni a Hallgatás Falába úgy, hogy a kollaborációért cserébe több-kevesebb “hálapénzt” juttatnak neki valamilyen valós, avagy kamufunkció létesítésével. Az esetek nagy többségében ez sikerre is vezet, hiszen nem köll másra pillantanunk, mint a “Szakszervezeti Mozgalom” egyes tagjaira, azok vezető tisztviselőire, s hogy ki ne hagyjam őket a sorból, hát az úgynevezett Politikai Ellenzék jelentős részére.

Ezt próbálták meg Sándor Máriával is. A váratlanul nagy ismertségre és népszerűségre szert tett ápolónőt “megkínálták” azzal, hogy a “problémák feltárása és kezelése érdekében” legyen oly’ kedves úgymond “együtt dolgozni” a fentebb nevezett Kamarával (MESZK). Azzal, melynek vezetői finoman szólva nem ellenségei a kormányzatnak, azt komolyan soha nem zaklatják az általuk állítólag (hivatsárendileg?) képviselt ágazat mindennapos problémáival.

Teszik mindezt azért, mert ezek a nertársak rendelkeznek “globális kitekintéssel”, illetve kellő “nemzeti elkötelezettséggel”. Pontosan tudják, hogy amíg nem enyhül az a Válság, amit a matolcsysta módszerekkel egyébként már esztendőkkel ezelőtt “leküzdöttek” (lásd: a sok-sok száz milliós óriásragaszokat, egyéb hirdetéseket!), tehát amíg a Maffia minden régi és új tagja alaposan meg nem szedte magát, amíg nem csillapszik a (köz)pénzéhségük, addig az olyan periférikus területeknek, mint mondjuk az államilag (a polgárok jobbágyok befizetéseiből!) finanszírozott egészségügynek várnia köll … a sorára. (Az ilyen nertársaknak meg a pofabeért járó havi átutalásokra.)

Sándor Mária azonban nem lett “sortárs”. Folytatta jeane-d’arc-i hadjáratát az országot belülről megszálló Idegenek, Megélhetési Bevándorlók (ld.: pl. A. J. Vajna!) ellen, s a “megtisztelő felkérés” ellenére sem átallott tüntetni, illetve sorozatban olyan interjúkat adni, melyekben újra és újra elismételte “vádjait”.

Ez pedig már tényleg tűrhetetlen volt!Ha ez a nő nem ért a jószóból, hát fog majd a rosszból!” – kiáltott fel valószínűleg magában a Nagytiszteletű Kormánybarát Kamara “méltósággal” maffiailag felkent Elnöke. Pennát ragadott, s a múlt hónapban írt egy gyönyörű feljelentést a Fekete Ruhás ellen. Mondván: a különböző “kommunikációs csatornákon tett nyilatkozataival” megsértette a MESZK etikai szabályzatát, hiszen olyan kijelentéseket fogalmazott meg, melyeket e szervezet nem hagyhat szó nélkül.

Fúrta oldalamat a kíváncsiság, vajon mi is volt az a “kijelentés”, mely ennyire kiverte a biztosítékot Balog “doktor” (kormányhű) etikával telített agyacskájában. Némi kutakodás után rá is találtam egy Sándor Máriával készült interjúra, mely május végén jelent meg a hvg.hu oldalán. Ebben az általános állapotokat illetően a következőket mondta a bátor ápolónő:

Egy ápolóra ma annyi beteg jut, hogy egyiket sem tudja becsületesen ellátni. Egy felnőtt osztályon hogyan lehet tisztességgel gondozni 40-50 beteget? … az osztályunkon mi töröljük le az éjjeli szekrényeket, mi hajtogatjuk a pelenkákat, mi mossuk ki a gyerekkádat, hisz erre nincs egy utánunk futkosó szakszemélyzet. De nem a munkával van a baj, hanem a mennyiségével. … A felnőtt egészségügy sajnos kevésbé működik, mint a gyerekegészségügy: előbbiben gyakoribb, hogy a hozzátartozótól kérik a gyógyszert, hőmérőt, sőt volt, hogy a műtéthez a varrófonalat is.

Ez lett volna a baj, vagy az, amit a Maffiakormány kedvenc szakszervezetiséről, (Fel)Cser Ágnesről és “Csapatáról“, az EDDSZ-ről mondott?

Cser Ágnes önmagának mond ellent, amikor azt mondja: mi vagyunk a kerékkötők, és már rég megegyeztek volna. De miről? Az ötvenszázalékos alapbéremelés, amit mi kérünk, még csak szóba sem került. Cser csak arról akar egyezkedni, ami eleve járna nekünk, hogy emeljék a 2012-es minimálbérhez most hozzá a fizetésünket, és fizessék csak ki a ledolgozott órákat. … Most azért ült le vele a kormány, mert mi kimentünk az utcára. Ő pedig ezek után arra büszke, hogy a kormány tárgyalópartnernek tekinti. Az Emmi előtt tüntető tizenkétezer ember egyként fordított neki hátat, épp azért, mert 2004 óta nem csinált semmit. Ezért is jött létre 2011-ben a Független Egészségügyi Szakszervezet …

Lehet, hogy ez is “húsba vágó” volt, de az igazi “rúgás”, a feljelentéshez vezető vélemény inkább ez volt:

… a kórházigazgatás folyamatosan azt próbálja felfelé bizonygatni: megy ez még, ennyi nővérrel és orvossal is elműködik a rendszer. Pedig ez már rég nem igaz. Az biztos, hogy sem az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetében (EDDSZ), sem a MESZK-ben nem az ágy mellett dolgozók vannak jelen. Nem tudják, mivel jár, hogy egy nővérre egyre több beteg jut. Nem tudják, hogy itt már nem ápolás folyik, hanem tűzoltás: oda futok, ahol nagyobb a baj. A tb-t fizető, egész életüket végigdolgozó állampolgárok egyszerűen nem ezt érdemlik!

No, itt vagyon a kutya eltemetve! Ott, hogy az ilyen típusú “szakmai” szervezetek vezetői már régóta nem tekinthetők orvosoknak (ha azok voltak egyáltalán), hanem egyszerű bürokratáknak. Olyanoknak, akik a karrierjüket nem a gyógyító tevékenységüknek, hanem a törtetésüknek köszönhetik, jelenlegi pozíciójukat pedig az elvtelen és (igen!) etikátlan seggnyalásnak, kussolásnak. Hát persze, hogy fogalmuk nincs arról, mi is folyik az “ágyak mellett”, vagy ha igen, hát inkább letagadják, csak hogy a párnázott székük, meg a kiemelt fizetésük megmaradjon.

Balog “doktor” tegnap visszavonta feljelentését. Azt, amit ő “nem politikai megrendelésre” írt. Azt, amit “pártpolitikai csihi-puhi nélkül”, amúgy házon belül szerezett volna elintézni. Visszavonta, mert őt “olyan támadások” érték, melyek “komoly fenyegetettséget” jelentettek a számára.

Nevetséges az “indoklás”? Aligha! Ez az, amit én az egész ügyből Balognak elhiszek. Azt, hogy nem “megrendelésre” jelentgetett fel, hanem “önszorgalomból”. Hiszen ez a szemétdomb reá vagyon bízva, s ha nem képes elhallgattatni a hangoskodókat, akkor ő (szerinte) nagyon megütheti a bokáját. Ámde a szorgos mameluk elszámította magát! Kezdeményezése ismét “Témává” tette (volna) az egészségügyet, pedig most, a sikeres Gyűlöletkampány végre háttérbe szorította azt (is). Hát persze, hogy “komoly fenyegetéseket” kapott … Odafentről! Olyasmit, hogy “Bazmegajóédest, te barom! Nem tudtál volna még várni? Viktor is, Árpi is szomorú.

Az eset tökéletesen megvilágítja a Rendszer működését: “személyes védettség” az államtitkártól, az izmozó/túlbuzgó fidesznyik leállítása (beszaratása), az “Etikai Kódexek” valódi értelme. … Pedagógusok, készüljetek!

… és ezt …

szendamondja!


Lebeg a “tantusz”

No, leesett a tantusz?!” – szoktuk volt kérdezni azoktól, akiket sikerült okadatoltan felhomályosítanunk a tévedéseikről. Minálunk, tehát itt, Abszurdisztánban (Széllkálmángrád legújabb gyarmatában) alig-alig vannak, akik leejthetnék azt a bizonyos tantuszt, viszont annál többen, akiknél még csak “lebeg“, illetve akik “fel-” helyett csupán az “elhomályosításra” törekednek.

Őszöd: csőd és csömör

Ennyire ostoba Fidesz-propagandát, mint amit az Őszödi Katyvaszkáposzta esmételt felmelegítése ügyében manapság tapasztalhatunk, még nem látott ez a sokat próbált (és szinte mindent bekajált) magyar társadalom. Pintér Caporegime kiad két, egymással csak távoli rokonságban lévő, 2006-08 között keletkezett részjelentést a hírhedt, Gyurcsány-féle őszödi beszéd kiszivárogtatásáról. A szinte az összes nevet kitakart “beszámolókból”, ebből az eleve elferdített szózagyvalékból, a Vezéri Szándék (tehát Árpád von Habony-Finkelstein “kreatív izgató” személyes ötletének kormányzati “rangra” emelése) azt óhajtotta kigörbíteni, hogy az a bizonyos Általános Közellenség (közkeletű nevén: “Agyurcsányahibás“):

  • Direkte és szándékosan, az egyébként mindenben vétlen (akkori) Ellenzéket ki- és felhasználva, a saját hazugságaira való figyelem ráterelésével akarta elaltatni a Köz éberségét a bevezetett, “népnyúzó”, a magyar gazdaságot enbloc “tönkre tevő” megszorításokról.
  • Ennek érdekében persze hagyta alaposan elveretni a saját rendőreit, akiket még annyira sem szereltetett fel (szándékosan! – pör is vagyon belőle!), hogy legalább a TV-székház (büféjét) képesek legyenek megvédeni az egyébként teljes joggal felháborodott, s emiatt később általános amnesztiában részesült … khm … “forradalmároktól” (2006. szeptember 18.).
  • Néhány héttel később pedig (2006. október 23.) ugyanezen, korábban szándékosan rosszul felszerelt és vezetett rendőröket személyesen biztatta arra, hogy: “Csak a szemit lőjjétek ki, hogy meg ne sántuljon!“.

Akinek esze van, annak ebből kormányzati szózagyválmánytól rögtön le köllött volna esnie annak a bizonyos “tantusznak”! Hiszen normális ember el nem hiheti, hogy egy frissiben megválasztott miniszterelnök, aki ráadásul még “megszorításokra” készülődik (a Bestéje!), azzal szórakozna, hogy magára (meg ránk) gyújtassa az ország fővárosát (Opponensét meg hagyja menekülni, miután az bátran fejest ugrott egy páncélozott Böszmébe!), önmagát pedig egy Kiközösített Páriának minősíttesse, csakis és kizárólag azér’, mer’ nekije az a szenvedélye, hogy “népet nyúzzon”!

Arról már nem is beszélve, hogy a (ki)takargatott “Jelentésekből” szerintem az “jött le” a szövegértelmezési problémákkal nem küszködőknek, hogy az a Korabeli Balhé inkább volt az Ellenérdekelt (előre tervezett és ki is vitelezett) balhé-érdeke, mint az akkori Miniszterelnöknek (mínusz: pártja egyes “személyiségeinek” … Kati, Imre, Feri! … aha!).

Ámde ezen végtelenül egyszerű logikai levezetést sokan képtelenek voltak elvégezni! Így például:

  • A teljes magyar sajtó … kezdve a szenzációhajhász “ellenzékitől” a “bérfüggetlenig” (erről a “Galamus” nevű portált, egy kvalitatív értelmiségihez és újságíróhoz méltatlan, a megélhetési nyomor küszöbén ingadozó Mihancsik Zsófia írt egy tökéletes elemzést!)
  • A csakis a “Közszolgálatiból, úgymond abszolajte függetlenül (ennek minősítését személyesen annak Főnöke tolta az 1-10 mezőben “tizes“-re!) tájékoztatott Átlag Juci és Józsi.

Mindenki másnak, már aki nem küszködik kognitív problémákkal (pl.: disszonanciával!), ölég egyszerű volt ezen “egyenlet” megfejtése, levezetése. … Szerintem. … Legalábbis!

(Megjegyzem: csömöröm van már ettől az egész Őszödözéstől! Azok kritizálják, akik soha nem hallották a “full version“-t, hanem csak … az immáron megismert, önleleplezett módon megvagdalt … Fidesz-variánst! Minden esetre nekem ez is tetszett/ik!)

Paks: a “méta”

Aszongya a Maturált (és korában is Érett) Miniszterasszony, Némethné Zsuzsika, a vietnami nádbútorok avatott importőre (életpályamodelljének ismertetését lásd itt!), hogy itten a PAKS II. akkora gazdasági fellendülést hoz, hogy ihaj! Arról pediglen már csak közismert szerénysége (és atomenergetikai szakértelme) tartja vissza, hogy csupán 10 ezer új munkahelyről és 13 százalékkal olcsóbb áramárról beszéljen (nem tartotta vissza!).

Hiszen azt a bolond is (is?) tuggya (tudja?), hogy ez a 3600(?) milliárd forintos gigaberuházás akkora lehetőség a magyar gazdaságnak, amelyre csak ritkán nyílik lehetőség (“Ez az évszázad üzlete!” – mondotta volt Trafikmutyi János, á/h/…titkár, Hódmezőlázárhely egykoron volt polgármestere … siratják őt a helybéliek azóta is!).

Ennek okán tehát mindenki, de MINDENKI!!!, aki a Paks II. ellen merészel még csak szellenteni is, az egy ALJAS NEMZETÁRULÓ, aki pedig a Magyar Zemberektől akkorát kap egy (Közgép gyártotta, finkelsteines) métaütővel, hogy még a Kálomista Gábor által sok-sok millióért felvett déli harangszó is belekondul!

Egyet azonban nem kaphat: a Paksi Paksamétát! Mer’ az ugyi “döntést előkészítő” dokumentum, így a “Képviselők” csakis a (megfontolt) döntésük után következő tizedik esztendőben tudhassák meg: mire is nyomták meg az “igen”-gombot! (Füstöl az Országgyűlés kéménye: fő a Bizalom! … hehehe!)

Bele is kapaszkodott ebbe a “Jobbik” nevezetű “ellenzéki”, Fidesz-klón (avagy clown) párt, Paks II.-re hirtelen szavazó “népképviselői” is, akik nem átallották aztatat mondani, hogy “Mi nem az Eladósításra, hanem csupán az energiafüggetlenségre szavaztunk!“.

Naná, hogy arra! Hiszen a Pak(s)tumban “csupán” olyan kitétel szerepel, miszerint a finanszírozó oroszok is nettó belevakkanthatnak az áram eladási árába, tehát: az állami tulajdonú Roszatom (made in Russia) fogja meghatározni, hogy az állami tulajdonú MVM (made in Orbanland) mennyiért veszi meg kilóra a wattórát.

De Zsuzsenyka Asszony szerint nincsen itten semmi baj (meg néznivaló … halggyunk kérem tovább az orbáni úton!), hiszen minimum 40 százalék lesz a magyar beszállítói részesedés. Amit persze a versenyeztetés nélkül, Orbánilag (Simicskailag?van különbség?!) kijelölt orosz kivitelező majd “a szokásos piaci, tehát versenyeztetési” módon fog kiválasztani! … Gondolom, a majd Hungarorbaniában gyorsan bejegyzett orosz-magyar(Közgép) vállalkozásokból, “akik” valamilyen furcsa, szinte természetfölötti intuícióiknál fogva jobban tudják majd eltalálni a pályázat kiírójának szándékait, mint a “mezei” cégek … legyenek azok akár belföldiek, mint uniósak!

No meg az se zavarjon senkit, hogy Vologya cár, a Mi Kis Izénk … hát hogy is írjam, hogy kellően megsértsem (nem Vologyát! … ő tette amit köllött és ehhöz talált egy Káeurópai, Kistílű Maffiózót!) …  na jó: “személyében” … de inkább hagyjuk!

Persze az sem Átlag Jucinak, sem Átlag Józsinak valahogy nem “esik le”, hogy ezt a nyomorult, túlszámlázott és agyonkamatolt beruházást valakiknek majd ki köll fizetnie! Hogy “ki” is lesz az a “valaki”, hát az őket kevéssé érdekli, hiszen ilyesmikről sem a Közszolgálatiban nem értekeznek, sem pedig a “ValóVilág” című, IQ-minimalizáló műsorban. Nekik az a lényeg, hogy REZSICSÖKKENTÉS legyen, akár még (minimum) 3600 milliárd forint árán is!

Pályamodell pedagógusoknak

A hírhedt Köznevelési Törvény, melyet Orbán Viktor akasztott a nyakunkba “Hoffmann Rózsa” álnéven (szíggyák csak az exkomcsi, ma kádéenpés büronyanyát és ne a Führer und Kanzlert!), tulajdonképpen arról szól, hogy miként köll Laktanyát csinálni az Iskolából, hogyan “neveljünk” kiskorú katonát a kisdiákból, illetve hogy milyen módon lehet a feletteseinek kiszolgáltatott, kiképző őrmesterré tenni a pedagógust … tehát mindnyájukból Hatalomvezérelt, Egybites Biodroidot?!

Annak érdekében, hogy tanáraink lenyeljék a Klerikálnácibékát, lekvárt (Hitlermarmelade) kentek a szaros kenyérre, s meghirdették a “Pedagógusok Életpályamodelljét“.

Be is jelentették a “jelentős fizetésemeléseket“, osztán ezeket “kissé elhalasztották“, majd “bizonyos feltételekhez” kötötték. Utóbbiakat azért, hogy ne kölljön fizetéseket emelni, lévén a mintegy (asszony+gyerek+kutya+macska) egymilliósra becsült Nemzeti Köz(g)éposztály általában “közepes” képességű tagjainak nyújtott állami kedvezmények (pl.: “egykulcsosanigazságos” szja.) úgy megcsapolták (ezek ők voltak!) az államkasszát (ez meg a miénk! … volt), hogy itten már mindenből ki köllött vonni az állami pénzt, közben meg úgy csinálni, mint ha nem is ezt, hanem pontosan az ellenkezőjét tennék. … Mer’ ugye itten minden a látszat, meg a (z állami) költség(rezsi)csökkentés!

Kezdték ugye azzal, hogy az összes pedagógust – függetlenül a végzettségeiktől, szakvizsgáiktól – simán besorolták a P1. (“Pedagógus 1.“) kategóriába. Így osztán sikerült elérni azt, hogy az azonos szolgálati idővel rendelkező, de világ életében lusta tanár pont ugyanannyi fizetést kapjon, mint a mondjuk két diplomával és mondjuk egy szakvizsgával rendelkező, tehát továbbképzése szempontjából jóval szorgalmasabb kollégája. (“Járulákos haszon“: minden idióta – még az iskolákban dolgozó adminisztrátorok is! – komolyan elhitték: minden tanár hatalmas jövedelemnövekmény szenvedő alanya lett! – egyébként szó szerint “szenvedő”!)

Mivel az Orbán nyakörve alatt tenyésző … khm … szóval “nem kifejezetten gusztusos élőlények”, a klerikálfasiszta szubhumán organizmusok is “érzékelték” a nemzeti együttműködés eme rendszerének kirívó igazságtalanságát, hát létre is hoztak két, további fizetési kategóriát, a “Pedagógus 2.“-t (P2), illetve a “Mestertanárit” (M), pontosan előírva, hogy ki és milyen feltételek alapján kerülhet be a P2, illetve az M besorolásba.

Mi is ez az előírás? Hát például az, hogy P2-be csakis úgy lehet bekerülni, ha egy M-kategóriás grémium előtt levizsgázott az illető és ugyanez vonatkozik az M-besorolásra is: Mestertanárok kollokváltatják a jelöltet!

A szakmai szervezetek tiltakoztak, hiszen az, aki egy államilag elismert felsőoktatási intézményben egy-két diplomát, meg egynehány szakvizsgát már sikeresen megszerzett/letett, azt ugyan mjafaszér’ kéne még egyszer levizsgáztatnia … az államnak?! Ráadásul mindezt egy ismeretlen összetételű szervezet előtt (“Mestertanárok”) és úgy, hogy az aspiráns kutassa végig a saját, minimum évtizedes pályafutásának dokumentumait és bizonyítékait (“portfólió“).

Lássuk be, a szakmai szervezeteknek tökéletesen igazuk volt! Hiszen ha az Erős Állam, amely Mindenre Odafigyel, nem hiszi el a saját egyetemeinek, hogy azok megbízható módon adnak ki diplomákat (mondjuk ha OVitéz, meg egynehány “avatott társa” – pl.: Elkúrcsy, avagy SchPlagi – jogi és egyéb oklevelét nézem, hát engem is elfog a kétely!), akkor miként bízhat meg az ugyanezen intézményektől ugyanilyen okleveleket kapott “Mestertanárok”-ban? Ez egy jogos kérdés, de a fideszkutya nem itten vagyon elásva!

A tantusz, ami a nevezett szervezeteknek nem “esett le” ugyanis a következő:

  1. A Törvény szerint P1-ből P2-be csakis Mestertanár minősíthet át!
  2. Mestertanárt csakis Mestertanár minősíthet Mestertanárrá!
  3. A Törvény hatályba lépésének idejében … és azóta sem! … nem lehettek Mestertanárok, tehát …
  4. Legálisan nincs/nem volt Kinevező, aki kinevezné/hetné a Kinevezetteket!!!

Nos?! Kezd már leesni az a bizonyos “tantusz”?

Tetszenek mán’ érteni a Lényeget?! Tetszenek már végre felfogni a felfoghatatlant?

Nem? Télleg nem?!

Mán’ pedig eccerű a dolog: “Gyurcsányahibásmegabajnai“!

Aki ezt a végtelenül egyszerű összefüggést képtelen felismerni, az a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, a Demokrata, illetve a Pártszolgálati Közszolgálati, a Tahó Echo, a Rém- és egyéb Hírtévéken kívül legyen olyan szíves nyomon követni a “független, liberális értelmiség” különböző blogjait és oknyomozó portáljait. … Ahol olyanok írnak Nagy Igazságokat, mint akiknek egyikéről a már említett Mihancsik Zsófia a “Galamus”-on elkövetett minapi cikkében oly’ keresetlen, de roppant igazságokat tartalmazó szavakkal emlékezett meg!

A “tantusz” csak keveseknél esett már le … végleg. Sokaknál még csak lebeg … avagy még csak dunsztuk sincs … semmiről. Ölég szomorú!

… és ezt …

szendamondja!