Fantasztikus!

Egyszerűen fantasztikus, miket képzel (be) magáról a Felkapaszkodott Alcsúti, azaz hazánk Szeretett Vezetője. Egyszerűen fantasztikus, hogy Vityu kán alvezérei milyen mélyre képesek merülni az amoralitás mocsarába. Egyszerűen fantasztikus, hogy mindezt mi el is tűrjük. Sőt, néhányunk még aktívan támogatja is!

Aszondta A Mi Vezérünk ma az Orbángyűlésben, hogy ez a rozzant tákolmány, ami egy “közmentesített” magántársaság, ez a bizonyos alkotmánybírósággal ugyan igen, de alkotmánnyal nem rendelkező államféleség, ez a “Kis Izé” (a Vezérrel együtt!) olyan kibaszottul jobban teljesít mindenhez és mindenkihez képest, hogy (szövegszerű idézet következik – előtte Daedelon bevétele szükséges!):

Magyarország ma Európa legstabilabb állama, az európaiak nem értik, miért nincs olyan kormányuk, mint a magyaroknak.

Hát nem fantasztikus ez a meglátás? Ez a szinte(?) tökéletes helyzetértékelés? Nem is beszélve arról, hogy mennyire kibukik ebből a Született Államférfihoz abszolajte méltó Szerénység? Amivel valójában főt hajt a Saját Népe nagyszarúsága nagyszerűsége előtt, felmagasztalva annak teljesítményét?

Érdemes idézni az Orbánfőt! Azon mondatait, miszerint itten már minden gond meg vagyon oldva. Már “csupán” 76 százalékos a GDP-arányos államadósság a tavaly szilveszteri adatok szerint. Csökken a munkanélküliség (több, mint 4 millióan “dolgoznak” e honban!), a sertésáfa, a személyi jövedelemadó. növekszik a külkereskedelmi mérleg és a csalások családok támogatása. Így osztán már tökéletesen érthető, sőt, felfogható az is, hogy:

A cél 2016-ban a polgári berendezkedés felépítése.

Kizárólag a nemzetellenesek mondhatnak olyanokat, hogy a fentebbiek egyenlőek a nettó hazugságokkal. Ócska bolsevista trükk azt állítani, hogy az államadósság (statisztikai) csökkentése esztendők óta úgy történik, hogy Szilveszter napján visszavásárolnak egy rakás kötvényt, amit osztán Újév napján ösmételten eladnak (lévén a december 31.-i állapot szerintük a “mérvadó”!). Az is hazugság, hogy honunkban nem csökken a munkanélküliség. Hiszen nem számít itten már munkanélkülinek sem az éhbéren és rabszolga sorban tartott Közmunkás, sem pedig a Nyugatra “kitántorgott” (igen!) Migráns. Ez a két csoport hivatalosan úgy 600 ezerrel, gyakorlatilag pedig legalább 1,5 millióval csökkentik azok létszámát, akikről (hivatalosan) nem köll “gondoskodnia” a “családbarát” qurmánynak.

Mert a Család a legfontosabb! A saját lábainkon álló Orbán Rasi egyik résztvevője volt azon értekezletnek, melyet Rácsmögé Tóni expolgármester, exfrkacióvezető, pasaparki pasas és kabinetminiszter tartott a minap az “idegenforgalmi ágazat legfontosabb szereplőinek”. A téma “természetesen” a turizmus “nemzeti” kézbe adása, így osztán egy percig sem volt kétséges, hogy ezen részt köllött vennie a Corvinuson idegenforgalmi diplomát szerzett Mrs. Fatolvajésközvilágító őnagyságának is, lévén komoly svájci kiképezettsége is vagyon ezen a területen, s ha ezt valaki nem hinné, hát kérdezze meg az Apukáját.

(Megjegyzem: Tóni ezek után kegyeskedett részt venni az ország egyik leggusztustalanabb fogadásán is. Amelyen kegyeskedett megjelenni a jelenlegi, tehát leggusztustalanabb ország jelenleg leggusztustalanabb arisztokráciája. Itt a link, érdemes rákattintani!)

Nem csoda hát, hogy Apuka mélységesen meg vagyon sértődve az Ő(méltatlanságá)t és tevékenységét bármiféle kritikával illetőekre. Mondjuk például a túlfizetett egészségügyiket, meg a túl sokat akaró, de dolgozni igazából nem akaró “tanarakat”. Mindkét társaság képes volt múlt szombaton (is) fellázadni a Gazdi ellen, sőt, még bele is harapni az Ő jóságosan osztogató kezeibe! Ugyanis szerinte ez a Jobban Teljesítő Ország a különböző béremelésekkel “elment a határokig, ennél többet sem az oktatásban, sem az egészségügyben senki nem kaphat“, kivéve a kormányhivatalnokokat, akik 30 százalékra számíthatnak.

Magyarember legyen a talpán, aki ezt megérti! Azt, hogy a szombaton a Kossuth téren tüntető tanárok eleve “okafogyottan” áztak-fáztak a frissen a nyakukba kinevezett, fékgyáros államtitkár szerint (Palkovics). Ma meg a MiniElnöktől tudhatták meg, hogy egyébként lószerszám a popsijukba, mert csak 2018 után lesz “megvizsgálva” a legfőképpen kritizált Klikk működése. Azon intézményé, mely a legtöbb gondot okozza az egész rendszerben. Abban, amelyben igazából semmi helye nincs. Abban, amiben pusztán a létezése okozza a legfőbb problémát, s amelyet a fogalmatlan, korrupt, senkiházi és gonosz idiótákból álló állami adminisztráció (élén a sátánhívővé vált református lelkésszel!) csak tovább fokoz.

Normális pedagógus ezzel tisztában van. Tanítson bár alap-, közép, avagy felsőfokon, ha tartja magát a szakmája/hivatása által megkövetelt, le sem írt etikai kódex követelményeihez (a Gonoszok által Talpnyalókból összegründolt Nemzeti Pedagógus Kar által kiagyaltakat most hagyjuk figyelmen kívül, ahogy etikus emberekhez illik!), nem tehetett mást, mint hogy múlt szombaton ott ázott a budapesti Kossuth téren (aki nem volt ott, azt felmentem a kötelezettsége alól, ám aki nem írt alá, mert mondjuk a seggét féltette – leszarva diákjait és a saját gyerekeit is! – pöcegödörbe való aljanépségnek, orbánbérenc, egocentrikus senkiknek tekintem!). Nem csak tapsolni, ovációzni, hanem azt a bizonyos utolsó, Sándor Mária a “fekete ruhás nővér” által javasolt öt percet némán végig állni! Ezzel pedig megmutatni mindenkinek, hogy mekkora erő és elszántság van ebben a társaságban.

Ámde vannak abnormis “pedagógusok” is! Olyanok például, akik nem látnak tovább a bankszámlájuknál meg a párthívőségüknél. Olyanok, akik mondjuk egyetemi oktatóknak nevezhetik magukat, de valójában szarral töltik tele gyermekeink tudatát és elárulják saját kollégáikat is. Mindezt pedig pénzért vett hűségért, a lophatóvá tett uniós és állam források részleges hozzáféréséért.

A fentebb látható Izéke szerint a  szombaton (is) tüntető pedagógusok “pofátlanok“, mert “bérrendezés zajlik most és ehhez képest most még plusz újabb 18 százalékot követelnek“. Ugyanezt mondta Főnöke, pontosabban Morálgazdája abban a bizonyos Orbángyűlésben is ma. Utóbbi esetében szinte semmi baj nincs, hiszen soha nem volt pedagógus, csupán egy törtető, cím- és rangkórságban szenvedő nacsalnyik. Pont annyira, ahogy a “jobb híján jogász“, kőbölcsőben ringatott, korrupt, hatalommániás, szocio- és pszichopata államférfi sem … csak egy Soros György és a Köz pénzén felkapaszkodott Nullakarcsi, avagy ha tetszik, hát a be nem fagyott Duna jegén megmicisapkázott Nulladik Viktor király. Ámde Pósán László, aki állítólag (itt a link!) egy “tanár”?! És erre még büszke is. Gondolom a debreceni kollégái (kivéve a nőneműeket, mert ők fideszkádéjempéileg, így pósánilag is le vagyonnak szarva – szüljenek meg szavazzanak a Kanokra!) örömmel értesültek arról, hogy a szar körülmények miatt nem tiltakozók “a pofások”.

A szombati tanártüntetés elején, úgy délelőtt 10 óra tájban tanúja voltam egy “eszmecserének”. A Szent István körút egyik kocsmájában az eső elöl behúzódó, kb. 190 centis tanárt megszólította egy a “marokkutyáját” vakargató, helybéli “tésasszon”. Következő volt a szöveg: “Maguk mijafaszér’ tüntetnek? Kaptak már elég pénzt. Nemde! Akkor meg miér’ nem mennek inkább dolgozni?!”. … A választ inkább nem írnám le. Okadatolt és jogos volt ugyan, de még az én “szabadszájú” blogomon sem idézhető!

Ha csak az elmúlt napok történéseit/nyilatkozatait vesszük figyelembe, akkor is igaza van Orbánnak! Európa tényleg “nem érti”, hogy lehet ILYEN kormánya (az állítólag szabadságszerető) Magyarországnak. Szerintük is fantasztikus, mit meg nem engedünk az általun eltartottaknak!

… és ezt …

szendamondja!


Orbán: “Világ gecijei, különüljetek!”

A péntek esti, párizsi merényletek apropóján kiadott/elmondott nyilatkozatok közül csakis az “Iszlám Állam“-é volt rosszabb, elvetemültebb, mint az, amit Viktorunk ma előadott az Orbángyűlés üléstermében. … Igaz, a tokától bokáig buta és korrupt Kósa Lajos (frakcióvezető!), valamint a minden művelt és humánus ember általános “kedvence”, G(onoszgnóm) Fodor Gábor még a Führernél is tovább tolták a gecibiciklit! … Linkek most nem lesznek. … “Köztisztasági” okokból!

Sejtettem! Egyetlen percig nem volt kétségem arról, hogy csupán várnunk köll a párizsi merényletek apropóján megnyilvánuló Maffiaország (leánykori nevén: Magyarország … mégkorábban: Köztársaság) úgynevezett vezetőinek és tanácsadóinak elképesztően elvetemült nyilatkozataira. Ezek osztán meg is érkeztek. Bár nem olyan pontosan, mint mondjuk a francia TGV.

Ámde nincs miért kifogásolnom a késlekedést, hiszen kicsi az ország, így kicsi a maffia-apparátus. Ráadásul vasárnap még focimeccs is volt, utána/közben meg VIP-termes fieszta (no jó, erről itt egy link!), hát persze, hogy a MiniElnök elébb nem kaphatta meg a megírt beszédét. Azt, amit ma, 2015. november 16.-án, délután 13 óra 14 perckor kezdett el kifingani az orra alatt hordott ánuszrózsájából, s 13:29-kor fejezett be.

Igaz, a “mentális közérdek”, valamint a “társadalmi köztisztaság”, de legfőképpen a Magyar Maffiaállam középtávú finanszírozási érdekeiből kifolyólag (is) jobban tette vóna, ha alaphelyzetbe állítja a legújabb gyógyszerezésének köszönhetően már nem annyira “pörge” nyelvét. Ámde az, aki “muszájviktorként” már hozzá szokott az orvosilag is megállapított (de rosszul kezelt, avagy kezelhetetlennek bizonyult) győzelmi mániájához, képtelen lemondani a kínálkozó lehetőség nyújtotta újabb endorfin-löketről.

Most nem akarok különösebben belemenni annak elemzésébe, hogy ez a Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem (“FAFej“) már odáig vetemedett (nem is egyszer!), hogy pucér hatalmi érdekeiből megtagadjon mindenféle segítséget és részvétet az erre rászorulóktól.

Hiszen láthattuk/tapasztalhattuk, hogy mit művelt 2010 óta rokkantakkal, a hajléktalanokkal. Avagy az elesett, tehát társadalmi segítségre szoruló honfitársainkkal: ellenségeknek nevezte ki őket, csakis azért, hogy maffiájának legyen több pénze, no meg legyenek (elbutított) szavazói!

Láthattuk/tapasztalhattuk, hogy mit művelt a hazánkon csupán átvándorolni akaró, a mészárlások elkövetői (többek között a párizsi merénylők!) elől menekülni igyekvőkkel: “migráncsokat” csinált belőlük, s hogy jobban gyűlöljük/vessük meg őket, hát hetekig hagyta ellátatlanul heverni sokukat (gyerekeket is!) a Keletinél, többüket becsapatott a Bicskénél megállított vonattal, majd (hogy ebből sem lett kellő mértékű balhé, hát) megveretett Röszkénél … válogatás nélkül.

Olvashattuk azt is, miként csináltatott “nemzeti közellenséget” elébb azon derék honfitársainkból, akik a Maffiapárt omladozó népszerűségének alátámasztása ellen dolgoztak mindössze azzal, hogy EMBEREK voltak és segítették a “csillagsátor” alatt heteken keresztül várakoztattakat. Előbbiek sorosbérenceknek lettek kinevezve (bár a MiniElnök “halk” megjegyzése szerint rengeteg állami pénzt kaptak! … Anyukádnak nem viszket a tenyere, Viktor?). Utóbbiak néhánya (sokan!) pedig megvásárolt és érvényes menetjegy ellenére sem ülhettek fel az Ausztria felé tartó vonatra, mert a MÁV a Pintér-féle BM felsőbb utasítására ezt nem engedte (a pénzt persze nem kapták vissza a jegytulajdonosok, hiszen a magyar állammaffia minden fillérért is hajlandó lehajolni!). Az ok (szerintük): nem a Vasút a hibás azért, hogy schengenileg nem regisztráltak vásároltak. … Hát mégis ki a “lószerszám” volt az, aki kötelezően nem regisztráltatott senkit az utóbbi hónapokban?!

Most azt hallhattuk a MiniElnöktől, hogy a Párizsban történtek, meg úgy és általában A Terrorizmus, annak köszönhető, hogy egyes EU-tagállamok – és főleg a Doktrínerek, a Liberálisok, a Baloldaliak !!! – mindenféle kötelezettségük (Schengen és Regisztráció) szándékosan trehány megszegésével, egyszerűen “átbuszoztatták a migránsokat“, s most lám: ez lett a vége! Ezek a Píszík az élet és a jogos önvédelem elé helyezték a Migráncsok emberi jogait!

De ha az tették vóna(Vona), amit mink tettünk! Azt, hogy simán leszarunk mindenféle hülyeséget (emberi jogok, nemzetközi szerződések). Éhen és szomjan, szarban és húgyban tartunk (amúgy keresztényileg) minden Migráncsot. Ráadásul még jó alaposan meg is püföljük őket (Röszke) az egyébként a közpénz-zabáláson kívül tényleg semmire nem való Elitalakulattal. No akkor lenne itten egy igazi Kánaán, sőt, Paradicsom!

Érti ezt ám mindenki! Mindenki, aki ugyanazon a (szellemi, politikai, erkölcsi és mentális) színvonalon áll, amelyen a Mi Szeretett Vezérünk. Mondjuk az a Barom (elvileg) Polgártársunk, aki géppuskát és napalmot óhajt bevetetni az “illegális bevándorlók” ellen. Mert szerinte ez “jogos”. Ámde el van borzadva, amikor a gázai övezetből hasonló képeket mutat a manipulatív, ugyancsak dzsihadista propaganda! (Hja! A Zsidóknak ez nem szabad! … Csak nekünk, kultúrált Keresztényeknek!).

Mert szerinte tényleg meg köll védeni a Szabadságot (amiről fogalma sincs!), Európát (amit nem is ösmér!), a Kereszténységet (amit nem is gyakorol!), a Kultúrát (amit leszar!), a Hagyományokat (melyeket közpénztolvaj fideszesek/jobbikosok mondanak meg neki!).

A hit csodákra képes! Régi mondás ez már, de máig érvényes. Csoda volt már az is, hogy 2006-ban ismét a Szocik alakíthattak kormányt (igaz, ott volt akkor még nekik Agyurcsány). Ámde az, hogy 2014-ben – ennyi disznóság után! – ismét Aviktor jöhetett, … hát az nem csak a körzetek és a törvény átírásának következménye volt. Ehhöz maximálisan szükségeltetett a Lustaság, a Trehányság, az Általános Elbutulás is!

Most abban hiszünk, hogy a párizsi merényletek az Unió tehetetlenségének következményei. Holott az ilyen típusú terrorizmus egyszerűen kivédhetetlen. Még akkor is, ha egy Nógrádi nevezetű kókler (és nemzetközileg is abszolute “titkos tanácsos” – az sem ismeri, akinek tanácsokat ad! … hehehe!) az ellenkezőjét állítja. Most abban hiszünk, hogy mindez nem következett volna be, ha az Orbán-féle pengedrótot használta vóna mindenki, holott világos (lehetne): jól felszerelt terroristát még a világhírű Hajdú (csinált)tábornok sem tudna feltartóztatni, ha az legális úton érkezik … mondjuk a Cinege utcára, évekkel ezelőtt! (A Rogán-féle letelepítő-kötvényeseket megvizsgálta valaki? Hajdú, Pintér? … Esetleg Nógrádi?!)

Abban is hiszünk mi, “Magyar Zemberek“, hogy “bebukott” az EU, leszerepeltek annak Intézményei, Vezetői. A sok hülye Egyeztetés és Kompromisszum (no meg mindenféle “emberijogok” figyelembe vétele!) a párizsi mészárláshoz vezettek. Ez az Igazság, de ennek ellenére ezt a Mi Bátor Vezetőnk ki nem ejtené a száján. Azt sem hogy emiatt az EU vezető politikusainak (Merkel, Hollande) le köllene mondaniuk. Az ilyen rémséges ostobaságok kimondására ott vannak neki a g(onosznóm)fodorgáborok, meg a velejéig ostoba, korrupt kósalajosok!

A Szeretett Vezető ma, a Orbángyűlésben elmondott beszédében tulajdonképpen erre szólított fel: “Semmi összefogás! Világ gecijei, különüljetek!“. Ha neki ez jó, nekünk tuti, hogy nem az!

… és ezt …

szendamondja!


A múltformáló Jellem

Tegnap délután, ahogy várható volt, ripsz-ropsz (kormányprogram?, ellenzéki reakciók? – ausradieren!) lezavarta a Maffiapárt a Beiktatási Ceremóniát. Odabent “A Viktor” gyorsan elmotyogta az Eskü szövegét, odakint megköszönte a támogatást, néhány kanna olajat löttyintett az elvakult hülyeség magasan lobogó, no meg a harci készültség  lohadni kezdő lángjára, majd visszazavarva híveit a csatamezőre sarkon fordult és elhúzott zabálni.

Ha újságíró lennék és a szerkesztőm arra utasít, hogy mindössze pár sorban tudósítsam a T. Olvasókat Orbán harmadik hivatalba lépéséről, meg az azt “övező” eseményekről, hát a fentebbieket írtam volna le. … Ámde miket is hordok itten össze?! Hiszen “hivatalba lépés”-ről szó sem volt! Csak miniszterelnök-választásról és eskütételről. Benyújtottak ugyan egy törvényjavaslatot egyéni képviselői indítványban (nem is tehettek másként) az elkövetkezendő ciklus kormányzati struktúrájáról – kilenc minisztérium, kisebb átszabások, konkrétumokról, személyekről hatalmas kussolás! – , de azt az Országgyűlés csak később (mikor?) szavazza meg. Ergo: Magyarországnak ma még mindig nincs teljes felhatalmazással bíró, megalakult kormánya, csak “ügyvezető”!

Persze csak “elvileg”, hiszen mindenki tudja, a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van. Csupán a “jogi aktus” maradt el, amit a Vezér immáron pont olyan, merőben formális és lényegében szükségtelen lomnak tekint, mint például a kormányprogram meghirdetését, parlamenti elfogadtatását. … S ha már itt tartunk: magát az Országgyűlést is!

Ezzel már legalább november óta tisztában lehetett mindenki, aki nem csak olvasni de értelmezni is tudta az akkor megszavazott, de csak most hatályba lépett új Házszabályt, amely gyakorlatilag kétkamarássá puccsolta a parlamentet. Igaz ugyan, hogy továbbra is “működni” fognak a szakbizottságok, de fölöttük ott trónol már az a negyven fős (a képviselők 20 százaléka!), a “Felsőház” szerepét betöltő “Szupergrémium“, mely egyedül és kizárólag jogosult eldönteni, hogy az Országgyűlés végül mit is szavazhat meg … vita nélkül! Így osztán a képviselők lényegében biodíszletek csupán!

Az olvasni és értelmezni képes “szerencsések” közé azonban nem tartozott a magát demokratikusnak nevező Ellenzék (tudhatóan) egyetlen tagja sem. Az alkotmányos, demokratikus és parlamentáris köztársaság hívei hiába kérték őket, hogy ne vegyenek részt ebben, a csupán a rendeleti kormányzást leplezni/legitimálni akaró kutyakomédiában, ők csak legyintettek, s azzal védekeztek: számukra már csakis és kizárólag az Országgyűlés az egyetlen olyan fórum, ahol nyíltan kifejthetik véleményeiket. Igen? És mégis hol pontosan? A bizottsági értekezleteken, amelyek ajtajaira majd szépen kiteszik a táblát, hogy “Zárt ülés!“? Esetleg a napirend előtti felszólalások, az azonnali kérdések, avagy az interpellációk idején? Azokat meg majd személyesen a Kövér Házmester fogja cenzúrázni, s aki ezt netalán kizártnak tartaná, annak felhívnám szíves figyelmét arra: az előző ciklusban volt már erre példa! Igaz, hogy csak kétszer, no de “evés közben jön meg az étvágy“, utóbbiról meg tudjuk, hogy ez fideszéknél csillapíthatatlan!

Ahogyan a Harci Kedv is! Igaz ugyan, hogy hallhatóak voltak olyan híresztelések az Állampárt belberkeiből, miszerint többen konszolidációt, tehát békésebb, nyugodtabb kormányzási stílust várnak, hiszen egyrészt szeretnék már élvezni is a “szerzett javakat”, másrészt a “Tábor” előbb-utóbb bele fog fásulni a valójában már 2002 óta fenntartott háborús hangulatba (jól mutatta ezt a tegnap délutáni Beiktatási Ünnepség is: a Kossuth teret nagyon “szellősen” töltötték csak meg a “Viktor!“-ozók), de a Führer nem engedett (“Aki konszolidációt emleget az gyenge és gyáva!“). A hatalmának megszerzését és megtartását eredményező, bevált módszertől jottányit sem hajlandó eltérni! Hiszen a hazugság-golyóbisokat magukból kilövellő propagandaágyúk dörgése, az újabb és újabb “Ellenség” legyőzésére felhívó harci kürtök rivalgása közben, az elkötelezett talpas katona még a saját szavát is alig érti, nem hogy a Túloldalról neki odakiabált, a Béke mellett értelmesen érvelő felhívásokat. No meg azt, hogy legyen szíves csak egyszer forduljon már meg és vegye szemügyre: igazából kik is küldik őt immáron tucatnyi éve egy véget érni soha nem akaró háborúba?!

A Kossuth téri Triumfálás is ezt a célt szolgálta. A győzelemittas Csútiusz Cézár, miután megköszönte a Talpasoknak az újabb harci dicsőséget, a törpeségét államfő nagysággá transzformáló pulpitus magasából pedig megsimogatta katonái (ostoba szólamokkal ismét megtöltött) fejeit, rögvest ki is jelölte az újabb Célt, az ismételten legyőzendő Ellenséget (szinte mindenkit – mínusz Putyin!), visszazavarta az egész Hadat a csatamezőre (“Fájdalom, de ismét csatába kell mennünk, az ünneplés napjai itt és most ebben a percben véget érnek. Ébresztőt kell fújnom! Két hét múlva választás!“), majd sarkon fordult és elment zabálni a Gundelbe (ahol meg nem azt a két-három csirke-farhátat tömte bele terjedelmes hasába, amit az őt imádó Mari néni vesz meg a rezsicsökkentés okán felszabadult havi kétszáz forintjából! … íme a gondosan titkolni akart Menü!).

Nem tudom, hogy hívei közül ez kinek tűnt fel. Kinek szúrt szemet ez a Vezérre oly’ jellemző magatartás? Az, hogy szokása szerint elordítja magát: “Előre!” (mert “az ördög nem alszik!“), osztán meg szépen a háttérbe vonul, letelepszik a “gulyáságyú” és a “hadi kassza” mellé, majd a szokásos falatozás-fosztogatás közepette megvárja a Csata végét. Ha pediglen valami netán balul sülne el (pl. 2002, 2006), hát azért nem ő a hibás, hanem az alvezérek, meg a katonák. De az sem tűnt fel valószínűleg senkinek, hogy már nem érvényes az “Ez a harc lesz a végső!” korabeli jelmondata sem (“Csak egyszer kell győznünk, de akkor nagyon!“).

Az “Ellenzék”-nek bizonnyal nem, hiszen ők még a Házszabály értelmezésével is hadilábon állnak! Az persze kétségtelen, hogy amikor majd szembesülnek a következményekkel, lészen ottan fogaknak csikorgatása, de ez is inkább a nagyszájú és akcionyer Gyurcsanyistákra, illetve a politizálás parlamenten kívüliségének egyedüli lehetőségét felismerő Bajnai-társulatra lesz jellemző. Ők azonban csak nyolcan vannak (a “képviselők” mindössze 4 százaléka!), velük pedig a Házmester könnyen fog boldogulni, hiszen a “szokásos véletlen”-nek köszönhetően még önálló frakciójuk sincs, amit meg alaposan elősegítettek a Szocik is.

Azok a Szocik, akiktől az elkövetkezendő négy évben pontosan ugyanazt várhatjuk, mint a megelőzőben. Azt, hogy már megint “lemerülnek” és a “kibekkelés“-re játszanak. Tehát arra, hogy sajtótájékoztatókon és közleményekben fejtik ki csupán elítélő véleményeiket (ezeket maximum a budapesti Népszava fogja csak teljes terjedelemben közölni!), megvárják, amíg az Orbán-rendszer összedől (maga alá temetve az országot!), közben pedig a Hatalommal folytatott háttéralkudozásokkal próbálják megőrizni a puszta létüket (nem fog sikerülni, mert már nincs mit felajánlaniuk!). … Sajna tudomásul köll vennünk: ettől a társaságtól ennyire fussa, s ha lesz erre egyáltalán még lehetőségünk (2018?), majd “honorálhatjuk” az “erőfeszítéseiket”!

A tegnapi “események” kapcsán persze írhatnék még az Ünnepség “előzenekarának” két “prímásáról” is. Arról mondjuk, hogy a Pacsirtavadász milyen sajátságosan értelmezi azt az “Európai Unió“-nak nevezett közösséget, melyhez Magyarország 2004-ben önként csatlakozott. Avagy arról, hogy a Vezérpárt tákolmányskribáló euroképviselője, Szájer Jocó miféle torz relációba helyezte az Unió és a Maffiakormány gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikáját. Akiket érdekel, a fentebbi linkek bármelyikén elolvashatja! Engem ugyanis igazából az egyik orbáni mondat fogott meg.

A Kedves Vezető szerint ugyanis az Ellenségeink “Megpróbáltak minket lebeszélni arról, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat és a saját történelmünket magunk irányítsuk. Azt akarták, hogy a történelem irányítsa a jellemünket és ne a jellemünk a történelmet“. Én ugyan sem “jobb híján jogász”, sem pedig harmadjára miniszterelnök nem vagyok, de gimnáziumi történelemtanáromtól, az emlékeimben örökké megőrzött “Bözsi néni“-től azt tanultam, hogy: “Egy nép jellemét a Történelem formálja. A jellemtelen nép pedig a Történelmet!

Fényes Múlt és sötét Jövendő vár ránk Köztársaim!

… és ezt …

szendamondja!


Puccs-program

Holnap délután az Országgyűlés kormánypárti többsége úgy fogja miniszterelnökké választani Orbán Viktort, hogy a régi-új kormányfő sem a mögötte álló ciklusról nem von mérleget (ahogy szokás), sem pedig a következőre vonatkozó prioritásait nem hajlandó meghatározni. Nem is csoda, hiszen a suttyomban, immáron kétkamarássá puccsolt parlament régóta nem az a fórum, ahol a jelentős ügyek eldőlnek, arról pedig nem is beszélve, hogy a Kedves Vezető már egyszer programot hirdetett (“Folytatjuk!“), a konkrétumokat pedig éppen tegnap fejtette ki … Németországban!

Európa válaszút előtt címmel tartott húsz perces, angol nyelvű előadást a Mi Boldogságunk a WDR német regionális közszolgálati műsorszóró társaság “Európa Fórum” nevet viselő berlini konferenciáján. Az erről beszámoló tudósítás (lásd itt!) ugyan nem informál arról, kikből is állt az a “több száz érdeklődő”, akik végighallgatták a Csúti Chavez fejtegetéseit, de vagy lila fingjuk sem volt az Orbanisztánná puccsolt Magyarország valódi állapotairól (s ezért nem tört ki soraikban már Pusztaputyin első mondatai után a gyalázat), vagy nagyon is tisztában voltak mindennel, s ezért taknyosra röhögték a zsebkendőiket … persze csak diszkréten, ahogyan azt az “ajrópai stíl” megköveteli.

Fényességünk ugyanis azzal kezdte, hogy “Európában nem élhetünk más pénzén!“. Gondolom ezzel az EU nettó befizető államainak polgárai élénken egyetérteni kezdtek, lévén köreikben is egyre szaporodik az azon véleményt képviselők száma, miszerint az EU gyakorlatilag elpazarolja az adóeurókat azzal, hogy az Európai Bizottság nagyvonalúan, jószerint ellenőrzés nélkül finanszírozza az olyan Balkáni Oligarchátusokat, mint például Magyarország. Amikor pedig a Führer azzal folytatta, hogy “Senki sem reménykedhet abban, hogy valaki más pénzén győzi le saját gazdasági bajait!“, feltételezhetően sokan összenéztek (homlokuk előtt lengetve tenyerüket), hiszen köztudomású tény: Mutyisztánban már esztendők óta nem raktak odébb egyetlen kavicsot sem, ha az EU azt nem finanszírozta (és most legalább őszig nem is fogja tenni!).

Ezt követően Viktátor összehordott még hetet-havat, magára öltve a rajta még elhízottsága ellenére is alaposan lötyögő “europolitikusi”, illetve “kormányfői” zakót, s olyanokat kezdett mondani, hogy “Európa csak a munka révén boldogulhat“, s ebből a szempontból tanuljon csak bátran Magyarországtól, ahol az Állam úgy törekszik a “teljes foglalkoztatottságra“(!!!), hogy ha a magánszféra nem tud elegendő munkahelyet nyújtani, akkor ő maga ad “segély helyett munkát“. Ennek lesz osztán majd köszönhető, hogy Kelet-Európa, azon belül is Orbanland, hamarosan a “gazdasági fejlődés motorjá“-vá válik. (“Közép-Európa nem köztes Európa többé, hanem a kontinens okkal megbecsült régiója, amely az európai gazdasági növekedési motorja lesz“)

Gondolom ekkor megint többen összenéztek, s már nem a tenyerüket lengették a homlokuk előtt, hanem a mutatóujjukat fúrták bele a halántékukba. A hallgatók azzal talán nem voltak tisztában, hogy az Orbán-banda többsége (és maga a MiniElnök is) életükben nem dolgoztak még öt percet sem egy polgári értelemben vett munkahelyen, alapos (többségüknél a hivatalos jövedelmükkel arányban nem álló) megtollasodásukat pedig egyedül és kizárólag a Közkassza (no meg az uniós források) fosztogatásának köszönhetik. Így osztán részükről “Munkaalapú” társadalomról beszélni minimum röhejes. Ámde azzal talán már igen, hogy a kizárólag költségvetési forrásokból finanszírozott, tehát “Hozzáadott Értéket” és valódi adóbevételt nem eredményező, magyarországi Közmunka-program egyáltalán nem alkalmas a GDP növelésére. Még akkor sem, ha a közmelósokat immáron nem csak a (pl. dinnyetermesztő) vidéki, fideszes polgármesterek “alkalmazhatnak”, hanem mondjuk a különböző magánvállalkozások is “kölcsön kaphatnak”. Rosszul fizetett, s ráadásul hozzá nem is értő munkások ugyanis a világon semmiféle “érték” előállítására nem alkalmasak! Ezzel pediglen bárki tisztában lehetne, aki valaha is működtetett már egy olyan magáncéget, melynek árbevétele kizárólag a “Piacon” mérhető teljesítményétől függött, nem pedig az Állami Csöcs megfejési képességétől!
*
Erről eszembe jutott egy 1983-as esetem, mikor is részt vettem életem első és egyben utolsó “Éptőtábor”-ában. Szállásunk a Tarcalhoz közeli, “Sárga Borház” néven ismert épület mögött volt, feladatunk pedig az, hogy a tolcsvai Pincészethez tartozó szőlőket kapáljuk. Semmiféle szándékosság nem volt a dologban, csak a teljes amatörizmusunk, hogy két napi “munkavégzés” után a Pincészet úgy döntött: a hátra lévő 12 napot “havajozzuk” el csak nyugodtan, az ő költségükre, mert így sokkal kevesebb káruk keletkezik! … hehehe!
*

Később Urunk és Parancsolónk szót ejtett még arról is, hogy a versenyképesség szempontjából a legfontosabb a Rezsicsökkentés, azaz: “A mai rendszer vereségre ítél bennünket. (…) A jövő Európájában az energiaárakat radikálisan le kell szorítani!“, s ehhöz képest “… minden más, egyébként fontos szabályozási kérdés csak másodlagos!“. Arról ugyan nem beszélt, hogy abban a Németországban (melynek fővárosában ő emígyen hadovált) 2010-től kezdődően 30 százalékkal csökkent az elektromos energia ára (tekintettel a megújuló forrásokra alapított túltermelésre), közben pedig Orbanisztánban a Rezsicsökkentés ellenére is ma 10 százalékkal magasabb ugyanez, mint négy esztendeje volt. Nem beszélt ilyesmiről, lévén akkor meg köllött volna magyaráznia, hogy miért vezette be Európa legmagasabb, az energiaszolgáltatásra is vonatkozó áfáját (27%). De arról sem, hogy miként csökkenti Magyarország az államadósságát úgy, hogy közben 10 milliárd euró (minimum 3.000 milliárd forint!) hitelt vesz fel a Paks-II. projektre! (Az hogy ez lényegében az államadósságot növeli, már nem lehet vitatéma, hiszen a Kúria ippeg a minap utasította el az ezzel kapcsolatos népszavazási indítványt azzal az indokkal, hogy “államközi szerződés“-ről vagyon szó, ebbe pedig a Társadalomnak nincs joga beleugatnia … csak fizetnie majd a csökkentve megemelt áramszámláját is!)

Ámde hagyjuk már ezt a Berlini Blablát, melyben a Legfőbb Oligarcha kifejtette még azon véleményét is, hogy szerinte (például) Európa nyugati felének nem a bevándorlás elősegítésével köllene megoldania a munkaerőhiányát, hanem az aktívabb keféléssel (“A történelem megmutatta, hogy az olyan civilizációk, amelyek nem képesek biológiailag fenntartani magukat, el fognak tűnni!” – ezér’ van neki öt kölke?), meg hogy a Nyugat majd akkor fog kikapaszkodni a válságából, ha végre tudomásul veszi: Kelet-Európának is vannak olyan érvényes és értékes megoldásai, amelyek ugyan talán elütnek a megszokottaktól, de megfontolásra és tiszteletre méltóak, akárcsak a nemzeti önállóság is (“Ma azt várjuk, a Nyugat fogadja el (…), hogy Közép-Európának és benne Magyarországnak is van saját javaslata, ajánlata egész Európának. Azt várjuk, hogy a Nyugat fogadja el: amit mi képviselünk, az nem ostobaság, nem unortodoxia, hanem Közép-Európa gondolata“), ami ugyi meg lényegében azt jelenti, hogy “Hoci a Pízt!“, közben meg fogadják el: egy észak-balkáni, oligarchák által irányított állam egyszerűen így működik! … Oszt’ Jónapot!

Közben meg azt olvasom, hogy a Gyurcsányahibás nevével fémjelzett Demokratikus Koalíció négy képviselője (akik a “szokásos véletlennek” köszönhetően ismételten nem alakíthatnak önálló frakciót!) nem lesznek jelen a holnapi Miniszterelnök-avatón, lévén az ezen funkcióra a saját párttársa által “felkért” manus, egyszerűen nem hajlandó kormányprogramot meghirdetni. Dicséretes ugyan ez az igyekezet, de a kormányprogramot Unser Vezér már meghirdette! Igaz ugyan, hogy Berlinből (akárcsak akkor, amikor anno egy bulgáriai képeslapon üzente meg a Kétharmadnak, hogy Schitt Plagit akarja “álamelnöknek”!) , de akkor is lehet tudni, hogy “Folytatjuk!” a közszolgáltató cégek tönkretételét, majd azoknak az Államba beköltözött oligarchák általi felvásárlását. Hogy “Folytatjuk!” az EU-ellenes “Szabadságharcot“, s mindezt a szokásos módon:

Több tiszteletet” követelve ugyan magának, de a Maffia-kormány abszolute leszarja a “vicaverzát”! Azaz a legalapvetőbb Tisztességhez sem hajlandó tartani magát, pedig ez ugyi egy magát “konzervatív közép“-nek nevező bandától minimum elvárható lenne, legalább a látszat megőrzése kedvéért!

Ámde ezen sincs mit csodálkozni! Hiszen a magyar Országgyűlés ma már egy nagy Nulla, ahol csakis azért ücsöröghetnek (kormánypárti … és ellenzéki) képviselő-féleségek (és feleségek), hogy a Rendeleti Kormányzás elé egyfajta “spanyolfalat” lehessen állítani. Ebben meg aktívan segédkeznek a magukat “demokratikusnak” nevező pralamentereink is, hiszen szó nélkül eltűrték, hogy még az előző ciklus során a Maffiapárt suttyomban kétkamarássá tegye a parlamentet! Ez úgy történt, hogy a május elsejétől hatályos Házszabály szerint léteznek ugyan szakbizottságok, ahol a vonatkozó, ágazati törvénytervezeteket a (szó szerint!) képviselők megtárgyalnak, de valamennyi javaslatukat egy Szuperbizottság vizsgálja felül, melynek 40 tagja (a 199-ből! – maffiapárti többséggel!) arra jogosult, hogy a szakbizottságokban már elfogadott törvényjavaslatokat szupervizálja, majd csakis ezek után, az arra “illőnek” találtakat továbbítsa szavazásra az Országgyűlésnek. Ott pediglen, a plenáris (azaz köznyilvános) ülésen a képviselgők részletes vita nélkül kötelesek szavazni ezekről!

Ez pedig ugyi azt jelenti, hogy a különböző törvényekről szóló elvi-politikai viták csakis és kizárólag a köznyilvánosság elől elrejtett grémiumokban folyhatnak le, a különböző (pl.: módosító) javaslatokat “másodfokon!“, a Felsőháznak számító, s az ifjonc Gulyás Gergely által vezetett Szuperbizottság bírálja el (felül!). És csak ez után kerülhet bármi is (a néma!) szavazásra!

Amikor néhány héttel ezelőtt (többek között általam is) felszólíttattak a magukat demokratáknak tekintő parlamenterek arra, hogy ne tegyék le az esküt az illegitim Tákolmányra és ne vegyenek részt aktívan az “Országgyűlés”-nek nevezett, orbáni Bábszínházban, az érintettek azzal védekeztek: a beszűkült kommunikációs csatornák közül az Országgyűlés nyílt ülése az egyetlen, ahol az Ellenzék hallathatja szavát, így osztán eme bojkott-javaslat csakis és kizárólag kontraproduktív lehet!

A május elsejétől érvényes Házszabályt tavaly novemberben szavazta meg az orbanista Ezerharmad! Azóta volt (lett volna) elegendő idő arra, hogy minden érintett elolvassa és értelmezze ezt. Kivéve az Ellenzéknek?!

Ebben az esetben pedig felmerül a jogos kérdés: Ha a “demokratikus” Ellenzék ezzel nem volt tisztában, akkor minő alapon jelentkezett be az Ország vezetésére?; Ha pedig tudott erről, milyen alapon nevezi magát “demokratikus”-nak?! … A kettő együtt nem “jön” össze!

… és ezt …

szendamondja!


Oszt’ jónapot!

Mire e posztom nyilvánossá válik, addigra már kiderült, nincs olyan ellenzéki képviselő, aki teljesítvén legalapvetőbb demokratikus kötelezettségét, nem esküdött fel az oktrojált Párttákolmányra, s ezzel de facto kijelentette: szereplő leszek Orbán Bábszínházában! Abban a “teátrumban”, melyben három kivétellel már az összes tákolmánybíró is rendszerszolga kesztyűbáb csupán, a “Törvényhozók” pedig simán eltűrik, hogy “a népképviselet legfőbb szerve“, az Országgyűlés “rangban” csak A Párt után következik! … Oszt’ Jónapot!

Tegnap végre ítélkezett a Tákolmánybíróság, s bátran mondhatom: szarhegyet szültek a jogtudomány eme törpe egerei! A testület az Együtt-PM azon, még április 24.-én készült beadványát bírálta el, melyben a párt kifogásolta a Választójogi Törvény egyes rendelkezéseit. Konkrétan azt, hogy az inkriminált szabály szerint az egyéni választókerületekben győzelmet elért képviselőjelölt után is “kompenzációt” kaphat az őt indító párt, amelynek országos listájához így “töredékszavazatokat” számolnak hozzá. Ez az a bizonyos és hírhedt “Győzteskompenzáció“.

A rendelkezés szerint ugyanis az egyéni kerületben relatív többséggel mandátumhoz jutott jelöltet indító párt országos listájához (az arra ténylegesen leadottakan felül!) annyi szavazatot írnak hozzá, amennyi a győztes által megszerzettek és a második helyezettet támogatók közötti különbség, mínusz egy voks. Konkrétan ez úgy néz ki, hogy ha a befutó 10.001 szavazatot kapott, a vesztes pedig mondjuk 8.000-et, akkor a “viktort” indító párt országos listája 10.001-(8.000+1)=2.000 dararab, lényegében “műszavazatot” kap, amolyan “plusbonus“-ként.

Az április hatodikai “választások” során a Maffiapárt listája kerekítve (az exportált “külhoniakkal” együtt) 2,2 millió szavazatot kapott. Ha nincs a “Győzteskompenzáció”, az egyéniben befutott jelöltjeivel együtt összesen 126 mandátumhoz jutott volna.  Ámde mivel volt, országos listája további háromnegyed milliónyi (cca. 760 ezer!) álvokssal bővült, így a résztvevők szűk 45 százalékának támogatásával besöpörte a mandátumok 67 percentjét, azaz 133 pozíciót. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen maffiapárti voks minimum 1,3-nek számított, lévén az Orbánpárt a tényleges támogatottságánál bő harminc százalékkal több parlamenti helyhez jutott. Ugyanez pedig az “Ellenoldal” szempontjából azt jelentette, hogy (a Scheppele-analílzis szerint – lásd itt!) 1 Fidesz szavazat = 2,1 szavazat a baloldali szövetségre = 2,6 szavazat a Jobbikra = 3,1 szavazat az LMP-re.

Mindezek alapján az E-PM joggal támadta meg a Választójogi Törvény ezt lehetővé tévő rendelkezését, hiszen az valóban sérti még a Tákolmányt is, amely (valamely különös véletlen, avagy a szokásos trehányság okán) biza’ tartalmazza a szavazatok egyenlőségének elvét. Az igaz ugyan, hogy a korábbi (2010-ben még hatályos) törvény is “felül-reprezentációt” biztosított a győztes pártnak, amelyet a kormányozhatóság alkotmányosan elfogadható elvével indokoltak anno (így szerzett pl. a Horn-kormány 47% szoci- és 19% szdsz-szavazattal összesen “csak” 74! százalékos országgyűlési többséget 1994-ben, Orbán pedig szűk 53%-kal kétharmadot 2010-ben), de kompenzációt csakis “az egyéni választókerületekben mandátumot nem eredményező” szavazatoknak biztosított, azaz: a győztes vitte a mandátumot, a vesztes meg kapta a “töredéket” a megyei, illetve az országos lajstromára. Hiszen maga a “kompenzáció” szó jelentése is “kárpótlás“, illetve “kiegyenlítés“, ami ebben az esetben azt jelenti: a győztest nem támogatók akarata is érvényesüljön! Ámde az, hogy a kárt nem vallottat kárpótolják, hogy a választói akaratot úgy “egyenlítik ki”, hogy ezáltal az méginkább háttérbe szorul (tehát kárt szenved!), még egy elsőéves jurátus számára is abszoljate jogellenes.

Tákolmánybíróink azonban már nem joghallgatók, hanem a “Szakma Nagyjai” … állítólag. Bár egyik korábbi posztomban (lásd itt!) még reménykedtem abban, hogy legalább a látszatra hajlandóak lesznek ügyelni, kiderült: háromnegyedüknek sokkal fontosabb a rendszerszolgaság, A Vezér kacsóinak és valagának megnyalintása, mint a legalapvetőbb jogelvek, melyek őrizete lenne azon feladatuk, amiért a Társadalomtól a nem is csekély fizetésüket (no meg az “egyéb juttatásokat”) kapják. Tizenkettük ugyanis tegnap (lényegében érdemi felülvizsgálat nélkül) úgy kegyeskedett határozni, hogy a “Győzteskompenzáció” egyáltalán nem sérti a szavazatok egyenlő súlyának alapelvét, lévén az egyenlően preferálta az összes egyéni győztest, meg azok pártjait is feltéve, ha az illető nem független (akkor a rá leadott szavazatok tehát ugyanúgy le vannak szarva! – szendam). Továbbá: ha az első és a második helyezett között kicsi a különbség, akkor nem keletkezik prémiumszavazat és így pluszmandátum sem. (Tehát: az Egyesül Ellenzék a hibás, miért nem veszített kevésbé! – szendam)

Túl azon, hogy a Tákolmánybíróság, eme indoklásában lényegében elismerte a “prémiumszavazatok” és az ebből származó “pluszmandátumok” tényét, tehát a választói jogegyenlőség sérelmét, mégis elutasította az E-PM indítványát. Tucatnyi Orbánbérenc és Rendszerszolga kegyeskedett eme vérlázító ítélethez a nevét adni, s mindössze hárman tiltakoztak ellene! Kiss László egy amolyan “Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!“- tipusú ellenvéleményében annak adott hangot, hogy az egész Beadványt el köllött volna utasítani, lévén az orbanista törvények szerint az Alkotmánybíróságnak nincs joga vizsgálni a Tákolmányt, ami pedig konkrétan azt jelenti, hogy a teljes testület abszolút felesleges. Lévay Miklós és Bragyova András azonban már nem ezt a passzív rezisztenciát választotta, s különvéleményükben igenis tákolmányellenesnek nyilvánították a “Győzteskompenzációt”! (Akit érdekelnek a különvélemények, illetve Pokol Béla “párhuzamos véleménye” – ennek értelme: “Csinálni kéne már valamit, mert még mindig túl sokaknak van lehetőségük a hülye beadványaikkal zaklatni a Tákolmánybíróságot! – és maga a Határozat is, az kattintson ide és elolvashatja. Érdemes és különösen figyelembe ajánlom a megnevezettek indoklásait! … Csak hogy lássuk, kikkel vagyunk mink itt körülvéve!)

Mindebből még a Joghülye is levonhatja a következtetést: a mandátumok egy része ugyan törvényes de illegitim, lévén az alapvető jogok megsértésével lettek kiosztva. Ergo: az Országgyűlés, a jelenlegi összetételében ugyancsak illegitim, tehát meg sem alakulhatna, bár erre a Tákolmánybérencek, a Piszkos Tizenkettő felhatalmazta őket. Ám ha ez így is van, még az sem mentesít a (jog)erkölcsi következmények alól, tehát: egy ilyen módon létrejött testületnek becsületes, jogtisztelő ember tagja nem lehet!

Ezért is javasoltam a Demokratikus Ellenzék valamennyi parlamenterének még április 14.-én (lásd itt!), hogy az Országgyűlés Alakuló Ülésén ne tegye le az esküt az illegitim Tákolmányra és ne legyen tagja egy törvényesített buherációkkal összetákolt, fejbólintó testületnek, ahol a Kövér Házmester már fizikai erőszakot is alkalmazhat a szerinte renitens képviselőkkel szemben! Ugyanezen joga meg van az alenöki funkcióba emelt Egri Szkinhedvezérnek is (egy bizonyos “Sneider” nevezetű ázalékállatka, aki még a saját szüleit is felügyelet alá helyeztette volna két-három millió forint megszerzése érdekében!), aki anno rasszista indíttatású súlyos testi sértésért 9 hónapot kapott felfüggesztve (sajna nem “úgy”!).

No mindehhöz képest a T. Demokratikus Ellenzék (no meg a Nácik és a Lömpik), ma délelőtt simán leistenbizonyoltak egy olyan, velejéig rothadt Alaptörvényre, amelyik nagyon pontosan írja elő, hogy a Polgárnak minő kötelezettségei vannak az Állammal szemben, de szót sem ejt a “viszont-szolgáltatásokról”. Ugyanis ilyen esetekben a Tákolmány csupán a “törekszik rá” kifejezéseket használja! Márpedig: “Mi értelme egy olyan államnak, amelyet a polgárai szolgálnak és nem fordítva! Az ilyesmit ‘Diktatúrának’ szokás nevezni!” (egy a Tákolmányt véleményező, 2011-ben kelt külhoni írás szerint – sajna a forrást megnevezni már nem tudom, lévén az én fejem sem káptalan, ahhoz meg biza’ trehány voltam, hogy olvasata idején azonnal lementsem!).

Ezen a lehervasztó és elképesztő tényen pedig még az sem segít, hogy a Demokratikus Koalíció (önálló frakciót érdekes módon újfent nem alakítható!) négy képviselője, Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Oláh Lajos és Vadai Ágnes egyfajta “külön esküt” tett, lévén a szöveget tovább folytatva kijelentették: “Fogadom, hogy mindent megteszek a Köztársaság újbóli megalapításáért. Minden erőmmel azon leszek, hogy népszavazással új Alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak.” (mindezt pedig írásban is benyújtották, Szabó Tímea, az E-PM társelnöke pedig egyenesen a “régi”, tehát a 2010-ben még hatályos Alkotmányra esküdött föl!).

És akkor mi van?– tehetném/nék fel joggal a kérdést. Ez az “Országgyűlés” így akkor is csak Orbán Bábszínháza, ha néhányan egy halk szellentéssel felérő tiltakozással éltek, ami kábé olyan, mint amikor az óvodista kölök úgy ígér meg valamit, hogy közben a háta mögött összefonja a mutató és a középső ujját. Ezeket az embereket (is) innentől kötelezi a Birodalmi Alaptörvény arra, hogy nem tehetnek semmit a Birodalom, azaz pontosabban az Uralkodó ellen. Hogy elfogadják annak elfogadhatatlan szabályait, például azt, ahogyan és aminő módon a jelenlegi Törvényhozás létre jött!

No meg elfogadták azt is, hogy a Szeretett Vezető, a Kárpát-medence Géniusza, a Lepisilt Lángelme, a Felkapaszkodott Alcsúti Tahó, a Kétballábas Puskás-Pancher, a Mi Boldogságunk, a Stadizóleum Élő Múmiája, Felcsút és a Részek Örökös Ura, a Köpcös Közpénz-milliárdos, az Őszintén Hazug Szentember, a Pusztaputyin, a Fidesz Castro, a Nemzet Ápoltja olymértékben lealázza az Országgyűlést, a “népképviselet legfőbb intézményét”, hogy ma – szakítva ebben is a minimálisan elvárható szokásjoggal – nem hajlandó letenni a miniszterelnöki esküt, hanem azt szombatra halasztatja el (lásd itt!). Mindezt azért, mert – a frakcióvezető “úr”, az a bizonyos Rogán Antal szerint – A Párt egy “Beiktatási Ünnepség”-nek nevezett nagygyűlésre készül a hét végén, s ennek mindenképpen meg köll előznie a miniszterelnök esküjét, beiktatását és az ilyenkor szokásos (valószínűleg általuk vélelmezetten teljesen felesleges) törvényhozási “aktusokat”. Ebből meg ugyi egyenesen következik, hogy a Negyednyi Kétharmad szerint az Országgyűlés kötelessége bevárni A Pártot, nem pedig fordítva azaz: “rangban” a Fidesz előrébb való, mint a Törvényhozás! … Oszt’ Jónapot!

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert ilyen pocsék országban élünk (a gyerekeim is! – grrr!), s nevet, mert egy magamfajta bloggernek ez még nagyon hosszú ideig valóságos “Témaparadicsom” lesz!

… és ezt …

szendamondja!


Ámokfutás: folyt. köv.

Nem volt választási sem, így kormányprogram se lesz. Nem lesz konszolidáció és kiegyezés sem. Csak totális harc! Az ellenzékből megmaradhat az LMP és a Jobbik feltéve, ha rendesen viselkednek, de a Szociknak nincs kegyelem. Folytatódik Orbán ámokfutása, amiért meg természetesen (egyéb jelentkezők híján) “Agyurcsány” a hibás!

Két nappal a “Választások” után egyik, az értelmesebb fajtából származó fideszes ismerősöm azzal nyugtatgatott, hogy meg fogom látni: a harmadik Orbán-kormány teljesen más stílusban fog politizálni. “A rendszer már kiépült, a pozíciókat elfoglalták és mindent megszereztek, amit csak lehetett. Talán túl sok és riasztó is ez az újabb kétharmad, de ezt követően csakis a konszolidáció következhet, ami egy sokkal mérsékeltebb, csillapítóbb politikát eredményez majd!

Ez a vélekedés/várakozás, nem csak az én ismerősömre volt jellemző. Hírlik, hogy az Állampárton belül is sokan vannak/voltak, akik ugyanígy gondolkodtak. Akik szerint nem biztos, hogy a Fidesz-tábor kibír még négy esztendőnyi háborús politikát. Akik kételkednek abban, hogy sikeres lehet egy olyan kormány, amelyik káderhiánnyal küszködik. Akik szeretnék már békében élvezni a “szerzett” javakat. Akik felteszik a kérdést, vajon elhárítható-e a Jövő Nagy Fenyegetése, nevezetesen a fiatalok Jobbik felé vándorlása?

Hasonló húrokat pengetett Heim Péter, az Orbán-párthoz szorosan kötődő Századvég Gazdaságkutató elnöke is. A Heti Válasznak adott múltheti interjújában (lásd itt!) úgy vélte, az emberek nem szeretik a hosszú háborús hadviselés, egy részük már belefáradt ebbe és békére vágyik. Ha ez az igényük nem teljesül, ki fognak ábrándulni a Fideszből, s a tábor szétszéled. Ennek már vannak konkrét, mérhető jelei, s a párton belül bizony jól tennék, ha elgondolkodnának azon: hová lett az a több, mint félmilliónyi voks, melyet 2010-hez képest elveszítettek!

Viktátor azonban sem a Heti Választ nem olvasta, sem ezeket a hangokat nem hallotta meg. Ki is adta az ukázt, hogy “Folytatjuk!“, de nem úgy, ahogy eddig volt, hanem mégúgyabb. Információk szerint a Vezér, az április hatodikán “szerzett” újabb kétharmadra “történelmi esélyként” tekint, s “elszánt” az eddigi, sok konfliktust eredményező politika folytatása mellett. Úgy véli, hogy konszolidációt csak azok akarhatnak, akik gyávák és félnek a 2018-as választásoktól. Márpedig az szerinte mindenképpen megnyerhető, ha sikerül tartani az évi két százalékos gazdasági növekedést, s érvényesül a “Kötcsei Doktrína“, azaz az ellenzéki szavazatok továbbra is megoszlanak több közép- és kis-párt között. Ezért aztán nincs semmiféle kiegyezés az ellenzékkel! Az MSZP-t Orbán meg akarja semmisíteni, a többiek (LMP, Jobbik) pedig maradhatnak, ha rendesen viselkednek. Abban az esetben pedig, ha a Jobbik túlzottan megerősödne, már “be vannak készítve a dossziék“, melyek különböző, a pártra nézvést “kínos ügyeket” taglalnak (pl. a neonácik külföldi, elsősorban orosz kapcsolatait, amelyek akár még a “nemzetbiztonsági kockázatot” is felvethetik.).

Állítólag létezik ugyan két csoport is az Állampárton belül, amelyek nem értenek egyet a führeri koncepcióval, s a fentebb ismertetett okokból féltik a jövendőjüket, de igazából semmit nem tehetnek. Egyrészt a két évtized alatt kialakított belső szisztéma miatt mindenki Orbán, azaz a “központi égitest” körül kering, másrészt egymással sem tudnak megegyezni, lévén féltékenyen figyelik a “másik csoport” minden mozdulatát (“Divde et impera!“). Visszapofázni, akadékoskodni így nem csak hogy nem lehet, de nem is tanácsos, hiszen számos példa bizonyítja: “csúnya véget” ér az, aki ilyesmire vetemedik. Nem csak kipenderítik a “hűbérbirtokáról“, de még ha lenne is (általában nincs!) tehetsége az önálló karrierépítésre, “utána nyúlnak“, s jobban teszi, ha elhagyja még az országot is.

Folytatódik az is, ahogyan eleddig Darth Victorius az Országgyűléssel bánt: semmibevétel, mély megvetés, egyszerű szavazógépnek való tekintés. Hírlik, hogy erre az Örökös MinElnök még rá is akar tenni egy újabb lapáttal. Pökhendiségben már odáig menne el, hogy az ugyan merőben formális, de a szokásjog által elvárt miniszterelnöki programadó beszédet sem akarja elmondani az Országgyűlés jövő heti alakuló ülésén, de még egy néhány perces, általános blablát sem. Egyszerűen csak megválasztatja magát, oszt’ jónapot.

Ennek egyik oka állítólag az, hogy az Ápolt irtózik még a gondolatától is, hogy bármit írásba adjon, lévén az “kiszivároghat” (értesülések szerint szabályos lincshangulat uralkodott a Miniszterelnökségen amiatt, hogy a 444.hu megszerezte azt a gondosan titkolni akart levelet, melyben az Európai Bizottság bejelentette a magyar fejlesztési pénzek befagyasztását). Beszámolók szerint még a miniszterelnöki utasításait is “baráti beszélgetések, kávézgatások” közben, amolyan “elejtett megjegyzések” formájában adja ki, melyeket környezete “köteles elérteni“. Aki ezt nem teszi (mert nem akarja, vagy nem tud mindig jelen lenni), számíthat a megtorlásra. Ezért lett Navracsicsból kegyvesztett (hivatala egy másik épületben van!) és ezért lett belberki liebling Lázárból (irodája Orbán szomszédságában található!), aki minden kormányülésen ott ücsörög a Főnök mellett, ő készíti keze alá a különböző iratokat, s időnként a fülébe súg ezt-azt.

Mi lesz ennek a vége? Mindenki, aki rendelkezik kellő történelmi ismeretekkel és/vagy élettapasztalattal, pontosan tudja: egyetlen olyan szisztéma sem működőképes (még középtávon sem!), amelyben minden döntést egyetlen személy hozhat meg csupán. Azért nem, mert az a bizonyos “Valaki” legyen bármilyen zseniális is, képtelen mindent észben tartani, minden tényezőt alaposan megfontolni. Pláne, ha egy olyan személyről vagyon szó, mint Orbán, akinek zsenialitása csupán a hatalom megszerzésében és megtartásában nyilvánul meg, minden másból pedig csakis a pszichopátia! Ez az elmebaj meg csak fokozódott azáltal, hogy egyrészt sikerült megszabadulni uralma minden létező (közvetlen) korlátjától, másrészt ennek mámorító drogja pedig teljesen átformálta a már eleddig is kóros személyiségét. Újabb kanna olaj az őrület egyébként is magasan lobogó lángjára az április hatodikai “győzelem”, miáltal az ámokfutás nem csak folytatódni fog, de mégnagyobb tempóra kapcsol. Ez pedig csakis katasztrófához, majd pedig a magyar neonácik uralomra jutásához vezethet. (Koltai Tamás kitűnő írása szerint: “… a kormányzati katasztrófapolitika előbb-utóbb csődhöz fog vezetni. Előbb gazdaságilag, mert az unortodox dilettantizmus, továbbá a korrupció és a maffiafelvilág okozta károk szanálására a Putyin pénze sem lesz elég, nemhogy az unióé, utóbb – az előbbi miatt – társadalmilag is. Akkor jönnek ők (értsd: a Jobbik! – szendam). És ha addig még kő kövön volt, utána nem marad.“)

Említett fideszes ismerősöm, amikor tegnap szembesítettem őt a korabeli kijelentésével, illetve a fentebb hivatkozott cikkek tartalmával, azt írta nekem, hogy szerinte “teljesen érthető” Orbán “pillanatnyi dühe“, hiszen “a Baloldal(!) és annak sajtója agresszív és nemtelen kampányt folytatott ellene“. Sőt, ennél még tovább lépett vissza az időben: “A Miniszterelnök úr valószínűleg teljesen másként kormányzott volna az elmúlt négy évben, ha a hírhedt 2006-os tévévitában Gyurcsány nem sérti őt vérig, hanem tisztelettel és megbecsüléssel viszonyul hozzá!“.

Nem, nem dobtam el az agyam mikor ezt olvastam. Mindössze megállapítottam, hogy a honi, korrupt rendszert felszámolni nem akarók jobbról is balról is megcsókolhatják egymást (megtörtént!). Azt eddig is tudtam, hogy szerintük mindenért Agyurcsány a hibás (mer’ ugyi ők osztán soha és semmiért!), na de hogy már azt is az ő orrára húzzák, hogy Orbán megőrült és agresszív pszichopataként rárontott az országára/nemzetére, számomra is nóvum, a felelősségáthárítás egy újabb, “zseniálisan kreatív” példája.

Röhögtem is volna, ha lett volna min.

… és ezt …

szendamondja!


“F”, mint Fordítva

Egyre jobban el vagyok képedve azon, hogy Idehaza, azaz Abszurdisztánban milyen természetesnek veszi szinte mindenki azt, hogy itten minden létező dolog pont fordítva működik, mint azt a Józan Ész diktálná (… az Írott Törvényekről nem beszélnék, lévén azoknak semmi közük sem az előbb említett kritériumhoz, sem pedig a legalapvetőbb jogi normákhoz!).

A hétköznapi, tehát a normális módon működő szerepek felcserélődésére, több évtizeddel ezelőtt írt egy tökéletes versikét A Rímhányó Romhányi. Emígyen hangzott:

A macskafogó egér
(Műfordítás)
Egy jókora macskát
fogott az egérke,
Nagy munka, nem mondom,
de mégis megérte.
– Engedj el – könyörgött
a macska riadtan –
szegény jó szüleim
aggódnak miattam!
És bár a cirmosnak
a könnye is megeredt,
nem tudta meghatni
A kevély egeret.
– Bekaplak! – ugrott rá
az egér ordítva…
(eredetiből fordítva).

Ez a romhányis szösszenet azért jutott most az eszembe, mert ebben az egyre abszurdabbá váló országban annyira felcserélődtek a megszokott szerepek, hogy manapság(?) már ott tartunk, hogy köztörvényes bűnözők írják a törvényeket (önmagukra), egyeseknek szabad az, ami egyébként senkinek (másnak) nem szabad, működtetni hazudják azt, ami nem működik, a beosztottal találtatja ki a főnöke, hogy miként és mennyire zsákmányolja ki és az “ellenzéki” politikus (aki szerint “lehet más…“) együtt mutyizik a mutyizás miatt állítólag leváltani szándékozott kormánnyal! … Aki nem hiszi, hát olvassa el az alábbi, végtelenül tömöríteni szándékozott példácskáimat!

Amikor a “Szakszervezet” képviseli a Munkaadó érdekeit

Talán még emlékszik rá valaki, hogy anno, még “Azemútnyócév” vége felé a jelenlegi kormánypárt többek között azzal nyerte el számos pedagógus szavazatát, hogy az iskolákban Rendet és Fegyelmet, a tanároknak pediglen “Életpályamodellt” ígért. Az előbbi aztatat jelentette (vóna), hogy a tanárnak lesznek “eszközei” a renitens, azaz az antiszociális diákok megfékezésére, az utóbbi pediglen azt, hogy a “Nemzet Napszámosai” végre és valahára tisztességes fizetést fognak kapni azért a melóért, hogy “kitermeljék” nekünk, a Társadalomnak a “Kiművelt Emberfőket“.

Nos ebből mindössze annyi valósult meg, hogy a renitens, antiszociális diák még mindíg bent “csinálhatja a feszkót” az iskolákban (igaz, csak 16 esztendős koráig), de rend vagyon és már fegyelem is, hiszen a munkáltatói jogok gyakorlójából egyszerű üzenetrögzítővé degradált iskolaigazgatók minden hónap utolsó keddjén kötelesek az Állami Szuperhivatalnak (“Klik“) jelentéseket tenni arról, hogy egykorvolt beosztottjaik, mai kollégáik mikor, hányszor és miként sértették meg az Állami Előírást! Az Életpályamodell “jelentős fizetésemelése” pediglen úgy “valósult meg”, hogy “átlagosan” ugyan meg lett a beígért béremelés fele(?), de elvettek minden pótlékot (szakmait és túlórait is), cserébe szeptember 1.-től 26-ról 32 órára emelték a heti, iskolában töltendő munkaidőt, mindezt pedig úgy, hogy se egyéni, sem pedig kollektív szerződés.

A tanárokat elvileg képviselni hivatott szakszervezetekből a Nagyobbik Sza(r)kszervezet simán beleegyezett minden ilyesmibe, “előremutatónak” nevezte azt a tegnap előtti “ágazati szerződést”, amiben továbbra sincsenek garantálva a munkavállalói jogok, simán eltekintett a meg nem valósult munkáltatói ígéretek mellet, de úgy most, mint korábban sem, “nem érti”, miért köllene itten és emiatt bármelyik pedagógusnak is sztrájkolnia … azaz a munkáltatótól ezen módon kikényszerítenie a jogait és az ígéreteket. … A Sza(r)kszervezet ezek szerint a Munkáltató érdekeit képviseli a Munkavállaló felé és ez ugyan nem különösebben tekintendő furcsának, ámde az talán igen, hogy az Államot hűen kiszolgáló szervezet (PSZ) állítólag a mai ellenzék legnagyobb pártjához vagyon “bedrótozva”, míg az azt elutasító kisebbik meg eredetileg a mai Kormánypárt “Kapcsolt Része” volt. … Megfordult a Világ és vele együtt az Érdekek is! … Ugyi?!

Amikor a munkavállaló törvényesen piálhat

Általános előírás minden munkavállalónak, hogy ittasan nem jelenhet meg a munkahelyén, ott alkoholt nem fogyaszthat, munkáját, feladatait szeszes befolyásoltság alatt nem végezheti. Ez szerintem egy teljesen normális kritérium, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ámde vannak egyes “munkavállalók”, akiknek a “munkáltatója” az ilyesmit simán elnézi, azt egy magától értetődő “hagyománynak” tekinti, s így semmiféle módon korlátozni nem akarja.

Az már egy nagyon régi, paraszti hagyomány, hogy minden béresnek, minden reggel, minden munkakezdés előtt egyszerűen “kijár” a szinapszis-gerjesztő, napkezdő “Feles“. Ezt óhajtották még egy, a korabeli, “Moszkvai Divat” alapján megtörni az “Emútharmincév” akkori politikusai azzal, hogy reggel kilenc óra előtt mindenkinek(?) megtiltották a szeszesital fogyasztását. Ezen nem köll csodálkozni, hiszen akkor még ugye “Gyarmat” vótunk.

Most meg ugyi már nem vagyunk azok, főleg 2010 (… ’11, ’12, ’13) óta, amióta az Országgyűlést elárasztották a Béresek, meg a Zsíros (Kövér) Parasztok, akik osztán eme “Nemes Hagyományt” megtörni még a napi gyakorlatukban sem akarják … mivel az a “sajátjuk”, illetve “sajátosságuk”! Annak ellenére sem, hogy egy, magát kádéenre piált Képviselőtárs már nem egyszer okozott botrányt az Ülésteremben, s ezért az Országgyűlés Büféjében egyesek javasolni voltak bátrak a szeszesitalok forgalmazásának betiltását.

Nos, mivel az illető, Kádéenpiás Képviselgő Úr nem a szexista, csupán a szeszista megnyílvánulásairól híres (bár azt tudni köll, hogy ő ugyi tán ivott, tán’torogott, de emiatt őtet megszólni csakis per terhe alatt szabadott!), ezért osztán a Házbizottság elé kerülhetett azon tíltó határozati javaslat, miszerint a parlamentben piát árulni (fogyasztani?) nem szabad, lévén az egy olyan munkahely, ahol a Köz által fizetett közszolgák dolgoz(ná)nak.

A Főméltóságú Házbigottság azonban úgy döntött, hogy az időnkénti, orvosi lelettel nem bizonyított, csakis és kizárólag ellenzéki szemmel annak látható kilengések (billegések) nem indokolják, hogy eme speciális munkahelyen ugyanazon előírások vonatkozzanak a munkavégzőkre, mint a hétköznapi életben. Ezért osztán a jövendőben is lehet akár rommá is piálniuk magukat azon KÖZalkalmazottaknak, a KÖZpénzéből kapott fizetésükből, akik csupán olyan csekélységekkel vagyonnak megbízva, mint példának okáért a törvények “megalkotása”. … Megfordult a Világ, hiszen ezek szerint az árokpartot kapirgáló Közmelós sokkal felelősségteljesebb munkát végez, mint a Marhagyűlés … izé … az Országgyűlés padsoraiban bőgő … izé … szónokoló Képviselő, lévén az előbbit rendszeresen megszondázzák, az utóbbit pedig legfeljebb ha a Szondaipszosz vonja kérdőre. (Megjegyzem, ismerek egy-két Közmelóst, akit én sokkal alkalmasabbnak vélek a törvényhozási munkára, mint Pálffyt, avagy Orbánt az árokkaparásra … szondáztatás után is!)

Amikor a házmestert kötelező feljelenteni

Abszurdisztánnak voltak olyan történelmi korszakai, amikor a Házmesternek kötelessége volt megfigyelnie, illetve feljelentenie a T. Lakóközösség azon tagjait, akik nem a kellő lojalitással viseltettek az ippeg aktuális Rendszer iránt. Az ilyen üldözendő magatartás időnként zsidóbújtatásokban, időnként meg a Szabad Európa, illetve az Amerika Hangja hallagtásában (utóbbiakat könnyű volt leleplezni, lévén a gangig harsogott ki a “bííííp-zrrrr-csrrrr-dúúúdúúú“), avagy a Szabad Nép szemétbe dobásával (“Kukavizit“) nyílvánultak meg.

Osztán teltek-múltak az évek és a házmestereket mentesítették eme törvényes kötelezettségeik alól (onnantól csakis a Hatóság háláját eredményező “önszorgalomból” tehették, amit tettek). Osztán mégtovább teltek az esztendők, lett itten valamiféle “Rendszerváltás” és a házmesterből “Közös Képviselő” lett, akinek legfőbb dolga a kasszírozás, azaz bevételeztetni a Közös Rezsit (meg “lebarnítani” az antiszociálisan viselkedő lakótársakat).

Újabb néhány esztendő múltával, egy bizonyos “Második Orbán-kormány” hatalomra jutásának negyedik esztendejében, ezek az ex-hausmeisterek újabb kihívás elé voltak kénytelen nézni. Egy bizonyos, meglehetősen gyanús körülmények között alaposan megtollasodott, csepeli bürgermeister, mint országgyűlési képviselő és Rezsicsökkentési Hatalom-megbízott azzal a törvényjavaslattal örvendeztette meg az egész országot, hogy a társasházak közös költségeire is kiterjesztett állami diktátum jótékony hatásairól minden közös képviselőnek havonta kötelessége tájékoztatni a T. Lakóközösséget. De nem ám csak úgy, ahogy ez a hauszmájszter a maga, valószínűleg selejtes ízlése alapján gondolja! Hanem pontos előírások szerint: jól látható helyen, nagy formátumban, kizárólag “Arial” betűtípussal és minden egyes fizetési ciklusban.

Hogy ezzel mért is Fordult meg a Világ? Hát azért, mert ha néhány közös képviselő arra vetemedne, hogy rezisztensnek bizonyulna a RezsIsten Hitével szemben és nem hajlandó, avagy trehány az előírtak szerint fennen hírdetni Tökéletes Kormányunk Tökéletlen Intézkedésének Evangéliumát, akkor a T. Lakóközösség bármelyik tagja feljelentheti őt! … A Fordított Szereposztás szerint tehát mostantól nem a T. Lakónak köll keresnie a Házmester kegyeit, hanem fordítva, amivel nekem nem is lenne különösebb bajom, hiszen ez lenne a normális, … csakhogy talán nem így!

Fordítva működik tehát itt minden, ebben a Fordított Demokráciában: a rabló kiált tolvajt, a prosti csinál úgy, mint ha apáca lenne (az meg prostiként viselkedik), a befőtt teszi el a nagymamát és a szar húzza le a vécét!

… és ezt …

szendamondja!