Elitcsere

Néha minden szörnyűsége ellenére is kifejezetten szórakoztató az, amit az Örökös MiniElnök Emberei mondanak. Persze csakis azok számára, akik kedvelik az abszurd (fekete) humort. … Most éppen Szalay-Bobrovniczky Kristóf írta be magát emlékezetembe a Mandineren tegnap megjelent, elitcserés interjújával.

Öreg könnyeket csöpögtettem, amikor elolvastam ezt a mandineres írást. Nem azért, mert Szalay dagadtra verte a saját és “konzorciális” lobbitársa nyeszlett mellét, az egyébként teljesen elcseszett amerikai “meghallgatás” okán. Szerinte ugyanis az történelmi áttörés volt. Az első olyan, melyen Magyarországot illetően végre kiegyensúlyozott vita folyt az Egyesült Államokban. Ahol végre elhangzott az is, hogy az Orbán-kormánnyal szemben az USA adminisztrációja kettős mércét használ és a politikai nyomásgyakorlás eszközével él. Ahol végre a helyzetet jól ismerő képviselők is szóhoz juthattak (Ted Poe texasi, republikánus képviselő szerint a magyar Alaptörvény kezdő mondata: “God bless the Hungarians!“, azaz “Isten áldd meg a magyart!“).

Nem azért nevettem, mert Szalay a továbbiakban ezt a “sikert” a lobbitárs Connie Macknek tulajdonítja. Azért sem, mert simán letagadta, hogy a Meghallgatást vezető elnök, Dana Rohrbacher Putyin-hívő, holott azt maga az érintett is beismeri (sőt, hangoztatta!). Miért is tettem volna, hiszen mint tudjuk, minden kupec a maga lovát dicséri. Ráadásul nekünk (magyar adófizetőknek) ez a két “paci” 1,4 milliárd forintunkba került.

Azon sem kezdtem vihorászni, amikor Szalay “a világ egyik legjobbjának” nevezte Arthur Finkelsteint, a karaktergyilkos propaganda csúcsra juttatóját. Holott lobbista társa, Mr. Mack Floridában éppen az ő kampánytanácsai következtében kegyeskedett jó alaposan elhasalni az ottani választásokon.

Még az se nagyon vette igénybe arcizmaimat, amikor Lánczi Tamást, a Századvég alkalmazottját (aki időközben a Londonban bejegyzett Finkelstein-Habony-cég ügyvezetőjévé avanzsált), kimagaslóan tehetségesnek nevezte. Hiszen mit is mondjon az egyik közpénzzel kitömött, nullum cum laudés rendszerszolga, a másik, ugyancsak közpénzekkel alaposan kitömött, nullum cum laudés rendszerszolgáról?

Mosolyogni akkor kezdtem, amikor Szalay “kreatívan” meghatározta a gyakorlatilag nem is létező, tehát csupán optikai csalódásnak számító Habonyt a saját szempontjából. Áh, dehogyis van vele neki és az Századvégnek bármiféle hivatalos kapcsolata. Áh, dehogyis állnak ők munkatársi, avagy baráti viszonyban. Árpi csupán egy “Bajtárs“, aki ugyanannak az Ügynek az elkötelezett harcosa, melynek maga Szalay is.

Mi is ez az “Ügy”? … No ekkor kezdtek potyogni szemeiből azok a bizonyos “öreg könnycseppek”. Nem azért mert a tartalmán mulattam. Az egyenesen rettenetes volt! Hanem azon kínkeservesen megfogalmazott, magasztosnak szánt, önheroizáló meghatározáson, mellyel Szalay operálni kezdett.

Az Ügy nem más, mint az Elitcsere!

Szalay azzal kezdett dicsekedni, hogy ő már legalább évtizede “dolgozik” (a Heti Választól kezdve a Századvégen át “különböző szervezetekig”) azon, hogy létre jöjjön az a bizonyos Centrális Erőtér. Ami nem más, mint a “jobbközép intézményrendszer” kiépítése, mellyel ő aktív résztvevője annak az elitcserének, ami “jelenleg is folyamatban van”. Melyik az az “elit” amit éppen most “cserélnek le”? Természetesen a “Posztkommunista“, melynek jellemzője az, hogy az “elmúlt húsz évben a nemzetközi liberális értékrenddel és politikával kötött laza szövetséget és kialakított egy intézmény- és befolyásrendszert“. A Jelenlegi Elit (tehát Ő is!) most abban érdekelt, hogy az utóbbiak “hegemóniáját csökkentse”, s ez már oly’ sikeres, hogy a posztkomcsik (a “liberális dzsihadisták” – anyám, borogass!) “vesztésre állnak”.

Mindez tiszta és világos. Az a bizonyos Új Elit nem más, mint az általa is képviselt, Közpénzeltartott Banda, mely a honi Költségvetés és az Uniós Támogatások fosztogatásával vált ölég gyorsan “polgárrá”, tehát (az ilyenek “olvasatában”) módos, sőt, gazdag emberré. Ők azok, akik ideológiai(?) alapon(?) állnak szemben a lecserélendő Régivel. Ők azok, akik megteremtik az Új Magyarországot.

Ámde van egy kis gond. Egy olyan kis gondocska, mely kicsalta szemeimből azokat a bizonyos öreg könnyeket. Az nevezetesen, hogy Szalay nertárs kifejezetten adós maradt az Új Elit eszmei és politikai meghatározásával. Azt ugyan megmondta, hogy a Régiek a posztkomcsik, de azt már nem, hogy kik is lennének Ők! Azt, hogy ez a Társaság vajh’ miben is különbözik lényegében a Régitől. Mondjuk abban, hogy nem kötnek laza szövetséget a liberálisokkal? Akkor milyet? Szorosat, avagy semmilyet? Ha nem a liberálisokkal, akkor kikkel? Önmagukkal? Netán a széljobbal? És az mennyire laza, avagy szoros?

Szalay nertárs/bajtárs ilyesmikkel nem törődött. Nem is tehette, lévén ennek a Bandának nem hogy a szó klasszikus értelmében vett Ideológiája nincs, de Elveik sem. Minden, amit “tudnak” és vallanak, az nem más, mint a Lenyúlás. Az, hogy Nekik egyszerűen “jár” mindaz, amihez önmaguk hatalomba emelése következtében hozzájuthatnak. Hogy minden az övék (mi, mindnyájan is!), s immáron az az Alapelv, hogy ők nyerjék a legtöbbet. Egészen pontosan: Mindent!

Ámde itt megint van egy gondocska. Az, amit az elmúlt hónapokban mindenki nyomon követhetett, aki csak egy kicsit is értően, no meg minimális szorgalommal figyeli Maffiaország történéseit.

Mi lenne ez? Nos, nem más, mint hogy nagyon úgy néz ki, az Új Elitet éppen most cseréli le a Legújabb Elit. A Bábmester, Bizánc Örököse, most véli jónak, hogy a szokásos megosztós-megversenyeztetős módszerével Dzsentri Dzsoni Főminiszter nyakába ültesse legfőbb riválisát, Rácsmögé Tónit. Úgy is mint a Miniszterelnök Személye Körüli Legfőbb Minisztert, aki egyfajta portás lesz a Zakkant és a Lázár között.

No, akkor most mi van? Posztkomcsinak minősül immár a Miniszterelnökséget vezető miniszter is? Az, akire a Hibbant az elmúlt egy esztendőben még a budiülőke beszerzését ráruházta! Az, aki mostanáig élet és halál ura volt a “kormányon” belül?!

Ezt a kérdést ugyan nem tette fel az interjút készítő Stumpf Bandi nertárs Szalay nertársnak, de nem is csoda. Hiszen arra pont olyan adekvátan tudott volna válaszolni, mint arra, hogy most, amikor nyilvánvalóan gőzerővel zajlik az Oligarchaváltás, akkor immár Simicska Lajos is “posztkomcsinak” számít?

Ez volt az, ami még Szalay nertárs hazudozásra, talpnyalásra és közpénzlopásra hardveresen programozott, egybites agyát is lefagyasztotta. Mer’ ugyi ha aszongya, hogy “igen”, akkor mi is a helyzet azzal az elsősorban Orbán által képviselt Új Elittel? Miként tűrhetett meg több, mint három évtizedig maga mellett a Nagy Rendszerváltó egy ilyen Alakot, illetve miként bízhatta rá a Nagy Rendszerváltó Párt finanszírozását? Ha meg “nem” a helyes válasz, akkor meg miért is köll most Luigit lecserélni különböző garamiakra és hernádiakra?

Szalay azonban nem volt rest. Némi gondolkodás után kisütötte magából a hónalj- és kozmaszagú választ: “Nem vagyok én kis állat- és növényhatározó“. (Ami meg az én olvasatomban azt jelenti: Lajosunk vagy egy pi(a)óca, vagy egy patkány, vagy egy tarack, vagy egy parlagfű – tőlem szabadon választható, egyikkel sem fogok vitatkozni!)) Majd megtoldotta az egészet azzal, hogy “Tartalmi értelemben annak van jelentősége, hogy van egy ilyen elitváltás“.

Aha! Hát én szívesen szemlélgetném ezt a Gegnszterváltást, mert a magamfajta bloggernek kimeríthetetlen kincsesbányát jelent. Ugyanakkor sajna szenvedő alanya is vagyok ennek abból a szempontból, hogy az én bőrömre (is) megy a Kisszerű Nagyfiúk játszadozása!

Nem csak Simicskát kéne már innen egészen a Holdig rúgni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A megrendelt “Valóság”

Felejthetetlen “konferencián” számolt be tegnap a Századvég Alapítvány az Egyesült Államokban folytatott “országimázs-növelő” lobbizásának fantasztikus “sikereiről”. Itt végre megtudhatta mindenki mit, illetve kit is kaptunk azért a potom 1,3 milliárd forintnyi közpénzért.

Talán már csak kevesen emlékeznek rá, hiszen oly’ rég (tavaly novemberben!) történt, hogy a fidesznyik-mentességgel még csak meg sem gyanúsítható Századvég Alapítvány 1.300.000.000 (mond: egymilliárd-háromszázmillió) forintot nyelt nyert el a közpénzekkel mindenkoron garázda módon gondosan bánó kormányzattól. A lóvét arra kapták, hogy “imázsfejlesztő” lobbitevékenységet folytassanak az Amerikai Egyesült Államokban annak érdekében, hogy kisuvikszolják a Maffiakormány Putyin-nyálas szotyihéjjal (is) alaposan teleköpködött, “Gucci“-márkájú gumicsizmáját. Mindezt egy olyan pályázattal, melyet egy korabeli, tökéletesre sikeredett megállapítás szerint, “akár egy bicikliző majom is megírhatott volna“. (Hiszen éppen az imént említettem: qrmányunk gondos gazdája a közpénzeknek!).

Körbe is röhögték az Alapítványt minden oldalról és szorgalmasan. Hiszen a fentebb említett “pályázatukból” az derült ki: legalább olyan jól ismerik az Egyesült Államokat, mint én mondjuk Bissau Guineát. (Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy Welsz Tamás. Persze ennek van egy nagy előnye: valószínűleg nem egy rendőrautó hátsó ülésén fogom kilehelni lelkemet ismeretlen összetételű, “afrikai méreg” hatására! … A “létra” azér’ még leeshet a nemlétező autóm nemlétező tetőcsomagtartójáról.)

Valószínűleg ezt érzékelte a Századvég is, s hogy bebizonyítsa: a maga szakterületén legalább olyan sikeres, mint a “Prezi”, hát előkanyarintotta ezt a tegnapi “konferenciát”, amellyel azt óhajtották megmutatni (a meghívott újságírókon keresztül) nekünk, szájtáti adófizetőknek: a mindössze alig több, mint három hónapja (szinte ingyé’!) végzett áldozatos munkájuk következtében mit kaptunk a pénzünkért. No meg főleg kit!

A “Laudációt érdekes módon nem az Alapítvány közismerten szerény (lásd: Prezi-hasonlat!) elnöke mondta el. Lánczi András ezúttal megelégedett egy szolid öndicsérettel. A “szuperlatívuszok” elzengését ugyanis Szabó László “külügyminiszter-helyettes” vállalta (önként?) magára, nem fukarkodva a pozitív jelzőkkel.

Szabó szerint ugyanis Amerikában már úgy imádnak minket (pontosabban a Maffiakormányt), mint még soha (a tények ismeretében meri ezt vitatni bárki is?!). Ennek oka pedig az a bizonyos “Magyar Modell“. Hogy ez pontosan mi is, azt egyáltalán nem óhajtotta véka alá rejteni. Nyíltan kimondta: az Egyesült Államokban olyasmikért csodálják a budapesti adminisztrációt, mint például a “kimagasló gazdasági teljesítmény”, az “új alaptörvény”, az “oktatási rendszer átalakítása”, a “különadók bevezetése”, a “rezsicsökkentés”, a “közmunkaprogram”. Nem is beszélve arról, hogy nemrégiben még az olimpia megrendezésére is beneveztünk (hátha nekünk is “sikerül” összehoznunk az athéni csődöt a szocsi-i korrupcióval! … avagy fordítva? … esetleg vegyítve?)!

Feltételezhető, hogy Szabó “úr” ezen kijelentéseit nem azokra az információkra alapozta, melyeket a két nappal korábban Budapestre látogató Thomas Meliától kapott. A miniszterhelyettes által hétfőn kiadott közlemény szerint ugyanis ő akkor még olyasmikkel gazsulált a nevezett úrnál, hogyaszondja: Budapest hű szövetségese Washingtonnak; az energiaforrások diverzifikálásában nem csak az EU, de az USA (palagáz) segítségére is számít; a magyar kormány kiáll Ukrajna területi integritása és teljes szuverenitásának helyreállítása mellett, amelyen belül vállalja a gázszállítást és a humanitárius segítségnyújtást is! (Mintha ilyesmik nem igazán hangoztak volna el a hírhedt Putyin-Orbán találkozón se a “miniszterelnök”, sem pedig Szabó “úr” részéről. … Javítson ki, aki szerint tévedek!).

De ezen nem is köll csodálkozni! Hiszen Kijafaszazamelia “csak” az USA külügyminisztériumának helyettes államtitkára. Há’ mijafaszt tudhat egy ilyen kis beosztott “csinovnyik” arról, hogy mi is Amerika “valódi” viszonya a budapesti Maffiakormányhoz?! Azzal csakis Szabó “úr”, no meg a Századvég lehet tisztában, hiszen kizárólag nekik áll rendelkezésükre a lehető legautentikusabb forrás! Amelyik sokkal hitelesebb, mint a State Department, a White House, vagy mint McCain szenátor, nem is beszélve arról a bizonyos “Niggerről” (valami “Obama” nevezetű “megélhetési bevándorló”).

A “Tutit” csakis és kizárólag a floridai Mr. Connie Mack tudja! Igaz ugyan, hogy ő már csak egy volt kongresszusi képviselő (2005-től 2013-ig), de republikánus és tökéletesen tisztában van Amerika Magyarországgal kapcsolatos általános hangulatával, hozzáállásával. Meg is aszondta mindenkinek, aki a “kongresszuson” csak a száját tátotta, hogy “Az önök helyzete a világban sokkal erősebb, mint gondolják! … én azért vagyok itt, hogy ezt elmondjam!“. Osztán ezt bővebben kifejtve aztat is a tudomására hozta mindenkinek, hogy Amerikában – minden ellenkező híreszteléssel szemben – “nagyon sok politikus“, pártállástól függetlenül “elismeri Magyarország teljesítményét“, s ez akkor is így van, ha “valakik Magyarországról” úgy próbálták beállítani a dolgokat, mint ha az USÁ-ban rosszat gondolnának a Maffiakormányról.

Szavainak hitelességét, véleményének objektivitását pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő maga annak a századvéges, Floridában bejegyzett lobbicsoportnak a vezetője, aminek a közpénzekkel gondosan és takarékosan gazdálkodó budapesti kormány 5 millió dollárt (kb. ennyit ér 1,3 milliárd forint) utalt ki csakis azért, mert az 12 millió forinttal (kb. 46 ezer dollárral!) “olcsóbban” vállalta a megtisztelő megbízatást, mint a … no ennek a “drágább pályázónak” a nevét már elfeledték közölni velünk (is).

Szóval ez a helyzet!Veri az élet, very happy. Mindenki szépen beleveri!” – énekelte D. Nagy Lajos (Bikini), s ez tökéletesen le is írja Amerika magyariszonyátviszonyát. Legalább is abból a “madártávlatból”, ahogy azt velünk a floridai lobbista láttatni akarja. (Jut eszembe: mennyi “köz-zsét” is kap ezért?). Hiszen most már tényleg minden rendben van! Az Amerikából korrupció miatt kitiltott Vida “Tolmácsotkérek” Ildikó éppen most önellenőrizte önmagát, s meg is állapította, hogy szó nem érheti a (Közgép által megvásárolt) háza elejét.

Persze vannak még kisebb gondok. Így például Szabó “úr” szerint a termálfürdőinket is be kéne vonni az amerikai imázsépítő folyamatunkba. De ez is meglesz hamarost, csak kéne még hozzá pár millió dolcsi. Továbbá Kanadában, egy egyetemi “beszélgetésen” az ottani magyar nagykövet első helyettese (bizonyos Oláh Lajos … nem a “dékás” hékás!) nem volt képes “megvédeni” a budapesti Maffiakormányt, mert ahhoz szerinte öt perc is kevés, nem hogy a neki adott kettő. De semmi vész! Ez egyébként is Ottawában történt és majd rendeznek ott egy másik szimpóziumot (pár milláért), ahol a pasmag annyit beszélhet a “Zeredményekről”, mint Fidel Castro a jobb napjaiban … persze csakis olyan közönség előtt, melynek minden tagja gondosan kiválogatott “egyetértő”.

A Századvég tehát “előállította” a Maffiakormány által a mi pénzünkön megrendelt “Valóságot” … a Maffiakormánynak. Ezek után ne csodálkozzon senki, ha Don Vittorioról nem csak az “ápolatlansága”, de a “tájékozottsága” is leordít! Egyre gyakrabban.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Így lobbiznak ők

Kedden este Lánczi András bebizonyította: a Fidesznek halvány sejtelme sincs Amerikáról, az ottani politikáról, közgondolkodásról. Lánczi annak a “Századvég“-nek a stratégiai igazgatója, amely tavaly 1,3 milliárd közpénzt “nyert el” amerikai lobbizásra.

Még tavaly novemberben derült ki, hogy a “kormányzati agytrösztnek” számító Századvég Intézet vezette “konzorcium” 1 milliárd 300 millió forintnyi közpénzt nyelt nyert el egy olyan pályázattal, melynek mindössze egyetlen oldala tartalmazott szakmai vállalásokat. Ennek java része is csupán lózungokat tartalmazott, a többi pedig hablatyolást, szamárságokat. A pénzt ez a “konzorcium” arra kapta, hogy politikai lobbitevékenységet folytasson az Egyesült Államokban. Amikor pedig a sajtó – különös tekintettel a kamuból megírt pályázat tartalmára – kifejezte furcsálkodását, Lánczi András, az intézet stratégiai igazgatója azt találta mondani, hogy “Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában“. (A “Prezi” vezetőjét már fogadta Obama elnök, Lánczi pedig még a Fehér Ház kerítéséig sem jutott el soha!)

Ezen sikeres profizmusnak lehetett tanúja az, aki kedden este a budapesti “Centrál“-ba tévedt. Itt ugyanis egy amerikai-magyar szervezet (a Common Sense Society) rendezésében amolyan kávéházi beszélgetést hallgathatott végig a “hírhedt” André Goodfriend és a már említett Lánczi András között. A harmadik szereplő a házigazda CSS vezetője, Marion Smith volt.

Lánczi helyenként zavaros és összefüggéstelen, de legalább jó bő lére eresztett fejtegetéseit részletesebben nem ismertetném. Ezt megtette már a 444.hu, melynek írását az előző bekezdés elején linkeltem. Ennek lényege az volt, hogy a stratégiai igazgató antagóniába állította a “toleranciát” a “mértékletességgel“. Szerinte az utóbbi a helyesebb magatartás, lévén az az ő “olvasatában” azt jelenti, hogy “bár lehetőségem van rá, mégsem teszek meg mindent” (ez az “ősök javaslata” szerinte). Az előbbi meg ezzel szemben azt, hogy “bárki megtehet bármit, amit akar” (ez a “modernek javaslata” szerinte), de osztán “jönnek a következmények“.

Vajh’ mire gondolhatott ez a “prezi-kategóriás” … khm … “tudós“? Nem köllött sokáig várni, hogy kiderüljön! Példaként ugyanis a két héttel ezelőtti Charlie Hebdo-mészárlást hozta fel, amely ezek szerint mindössze két fél tényleges “bűne”: a vicclap (agyonlőtt) szerkesztői nem gyakoroltak kellő mértékletességet a gúnyolódásban, a francia állam pedig túlzott toleranciát tanúsított a beilleszkedésre képtelen, egyébként megélhetési menekültekkel szemben. (Az, hogy az Iszlámot megcsúfoló, véres kezű iszlamista gyilkosok nem estek-e véletlenül hasonló bűnbe – mértéktelenül tolerálták a “hitüket” alaposan kiforgató álimámok tanításait! – arról nem esett szó, ilyesmivel a stratégiai igazgató úr nem foglalkozott. Azzal sem, hogy a merénylők mindegyike “született” francia állampolgár volt, nem pedig “megélhetési”, avagy “egyéb” kategóriás “menekült”.)

Láczi, tovább tolva szekerét a hithű konzervativizmus felé, ennek apropóján arról kezdett értekezni, hogy szerinte “aggasztó, hogy egyre több társadalmi csoport számára kell egyre több jogot biztosítani“. Természetesen itt a stratégiai igazgató úr, a “prezi-kategóriás tudós”, nem azokra a területi és kultúrális autónómia-követelésekre célzott, melyekkel a budapesti kormány lép fel Ukrajnával és Romániával szemben, a területükön élő magyar kisebbségek nevében. Nem, itt a “meleg-házasságokról” van szó, amelyek nem csak a Család “ősöktől megörökölt intézményét” ásnák alá, de ellentétesek a természet törvényeivel is – szerinte.

Folytathatnám még a kivesézést, de nem teszem. Ennyi is bőven elég ahhoz, hogy megállapíthassuk: a kormányzati “agytrösztnek” és így magának a szuperzseniális, kolbásztöltő miniszterelnöknek sincs még halványlila fogalma sem az őket (minket) körülvevő Világról. Fingjuk nincs arról, mi valójában Amerika “baja” velük. Avagy pontosabban(?) fogalmazva: egyszerűen nem akarják tudni, tudomásul venni.

Komolyan azt hiszik, hogy ha beleburkolóznak az egyre csökkenő képességű, giccsitáskás Habony által kitalált legújabb csodafegyver nemzet- és Európa-megmentő leplébe (“Menekültcsökkentés” – hehehe!), akkor idehaza elterelődik a figyelem az ipari méretű lopkodásaikról? Lehetséges, sőt, ismerve társadalmunkat, ez még sikerre is vezethet.

Komolyan azt hiszik, hogy ha a magát a miniszterelnöki székbe beágáló Gumicsízmás Kandúr, a bőgatyás Felcsúti Sármőr a tokaszalonna-szagú, szőrös nyelvével ujjhegytől vállcsúcsig végig nyalintja az új, budapesti nagykövet asszony karját, akkor onnantól kezdve Coleen Bell nem az Obama-kormány véleményét fogja képviselni a magyar fővárosban, hanem a Maffiakormányét Washingtonban? Ez teljességgel ki van zárva, bár ismerve a “kormányzatunkat”, elhiszem, hogy ezt hiszik.

Komolyan elhiszik, hogy Amerikának igazából az új Maffia-alkotmánnyal, az úgynevezett “Alaptörvénnyel” van baja, mint ahogyan azt a teremfoci-tárca bársonyszékének luxusvillás tulajdonosa is “vélte” (lásd itt!)? Bár a korábbi külügyminiszter, Mrs. Clinton ezt anno alaposan kifogásolta a “huzatos fülű” magyar kabinetnél, de akkor már 2011-ben robban ki a “balhé” és nem 2014 végén … az Államadósságkezelő Központ legújabb főnöke által főszerkesztett, kormánypárti napilap áldásosan “okos” tevékenysége folytán. Ismerve a társaságot, elhiszem, hogy ezt akarják velünk elhitetni és elterelni figyelmünket a mindent átszövő, államilag irányított korrupcióról, tehát a “balhé” valódi okáról.

Ezek komolyan elhiszik, hogy ha Lánczi nertárs (a “prezi-kategóriás tudós”) homofóbiailag nekidörgölődzik az amerikai Republikánusokhoz, azok konzervatív szárnyához (Marion Smith, a CSS vezetője, mint a “Heritage Foundation” munkatársa, ide tartozik!), akkor azok majd 2016-tól, vélelmezett hatalomra jutásuktól kezdve elnézőbbek, sőt, “barátibbak” lesznek a mindenkivel alpári módon viselkedő Orbán-kormánnyal? Cserébe ezért az oroszokat tulajdonképpen “legyőző” Reagan-Bush-kormányzat “örökösei” el fogják felejteni nekik a tudatlanság veszélyérzet nélküli felfuvalkodottsága, a korrupcióra való hajlamosság szülte “Putyin-love“-ot? Ismerve őket én elhiszem, hogy ezt próbálják önmagukkal, no meg velünk is, elhitetni … fejüket/fejünket a maguk által összehordott, “homoknak” tekintett szarkupacba dugva.

Ha pedig ez igaz, már pedig az, akkor megállapíthatjuk, az a bizonyos amerikai lobbipénz 1,3 milliárdja ismét kártékony, fogalmatlan idióták már eleve méltatlanul túltömött pénztárcáiba került.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kabaré: már a fog is csikorog

Előző, “Kabaré“-posztjaimban már szóvá tettem, miféle elképesztő blődliségekre vetemedik a Maffiakormány, mióta egy “ügyes” kommunikációs húzással a saját fejére borította a Korrupciós Kitiltási Botrány vastagon “tartalmas” bilijét. Azóta megy az “előremenekülés” ámokfutása: az Orbánfő az ideiglenes visszavonulás, a kedélyek csillapítása helyett a balhé eszkalációja mellett döntött. … Szokás szerint.

Kommunikáció – így nevezi a Maffiaállampárt azt a Hazugságcunamit és Rágalomáriát, amit önmaga fényezésére, illetve az ellene “lázadók” befeketítésére használ immáron esztendők óta a legteljesebb sikerrel. A módszer lényege, hogy az Ellenoldal kétségtelenül létező (mondjuk 100 kilós) disznóságait tonnás “triceratops”-szá fújják fel, s így próbálják a figyelem középpontjából kivonni a maguk brontoszauruszát. Kiderül, hogy korrupt, csaló gazember az egyik (? … az összes!) emberünk? Nosza előkaparunk a “Másikoldalról” egy kábé hasonlót, osztán kamerák előtt vezetgetjük pórázra fűzve. Had lássa a Jónép, addig se velünk (az “Igazságtevő Elszámoltatókkal”) foglalkozik!

Fokozás és Előremenekülés – ez az a másik “csodafegyver”, amit a Maffiaállampárt akkor szokott bevetni, ha beletoccsan a saját maga által előállított és teleprodukált (korrupciós, hatalommal visszaélős) Pöcegödörbe, a ráragadt “lé” pedig már messziről bűzlik. Ennek lényege, hogy ilyenkor nem hogy visszavonulnának a “fürdőszobába” és ott lemosnák magukat “a felejtés szappanával”, hanem mégtöbbet kenve magukra kijelentik: mi sem természetesebb ennél a szagnál, erre nekik “választói felhatalmazásuk van” olyannyira, hogy akinek ez nem tetszik, az ne panaszkodjon, hanem vegyen fel gázálarcot. Ámde aki ezt megteszi, egyúttal tanúbizonyságát is adja annak: nép- és nemzetellenes áruló csupán, aki nem az Ország (tehát a Maffiaállampárt), hanem csak a saját és bizonyos “külföldiek” érdekekeit nézik, szolgálják ki (lásd például a maffiás pénzbehajtó verőlegény-kinézetű, kormányzati Rezsi(m)biztos, a méltán elbukott csepeli polgármesterkedő sajtóközleményét arról, hogy Gyurcsány Ferenc “lebukott”, hiszen bevallottan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik, az ellenük/Ellenünk fenekedő amerikás és norvégbűnözők meg az ő “kottájából” játszanak!). Így osztán ahelyett, hogy “visszafognánk az agarakat”, tovább folytatjuk a föld- és trafikosztás országosan szervezett csalás-sorozatát, úgy csinálunk, mintha nem az évente kb. 1000 milliárdos áfacsalások lennének az ország legfőbb gondjai, hanem az ilyesmiket bizonyíték nélkül bejelentők (Horváth András), meg a mi Hótiszta Hivatalnokainkat befeketítő, szavahihetetlen diplomáciai ügyvivők (A. M. GoodfriendRogán Antal!!! szerint!)

Ámde mi van akkor, ha az “Ellenoldalon” még egy legyecske sincs, nem hogy “disznó”, ámde annál több pénz, potencia és profizmus (USA)? Mi van akkor, ha a Társadalom (is) megunja a sorozatos Fokozásokat, a Vissza Nem Vonulásokat, az Előremeneküléseket és (immáron végre? átlátva a szitán) nem hagyja (a szokásos Kommunikációval) eltántorítani magát az eredeti céljától, még akkor sem, ha a Hivatásos Ellenzék is ezt erőlteti (hasonló módszerekkel!)? Akkor a Gépezet elébb akadozni kezd, osztán ledarálva a fogaskerekeit csikorogni, végül elakad az egész, s maradnak az Újraindítás dülledtszemű erőlködésének egészen nevetséges jelenetei. Az a Kabaré, amit Dicsőséges Kormányunk annak ellenére ad elő nekünk változatlan vehemenciával és látszólagos nyugalommal, hogy már nem csak az a bizonyos Gépezet, de a mi fogunk is csikorog.

Lássunk akkor néhány újabb Jelenetet e Kabaré eheti előadásából! Időrendi sorrend nélkül (bocsánat!), de némi logikai összefüggések alapján!

1.) Vargamiska bejelent

A nemzetgarázdasági miniszter szerint a 2015-ös lesz az a költségvetés, mely a (soha nem látott mértékű) gazdaságfejlesztést szolgálja. Igaz, hogy egy hónappal korábban ugyanerről még azt mondta, hogy az “Az Elszámoltatás” büdzséje lesz, de legyünk jóindulatúak (ugyan minek?!) és higgyünk neki! Szerinte ez úgy fog megvalósulni, hogy a következő esztendőben a kormány 2500 milliárd forintot fog fordítani ezen célra és elsősorban a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások megerősítésére, továbbá a munkahelyteremtésre. Ezen közben, kizárólag a külföldi tulajdonban lévő élelmiszer-kiskereskedelmi láncokra sok-sokmilliárdnyi “felügyeleti díjat” akasztottak, amit azok vagy áremelésekkel, vagy elbocsájtásokkal tudnak majd kigazdálkodni. Übereli ezt a nemlétező Hobbykeresztény Pénzpárt immáron idültnek számító “ötlete”, a vasárnapi zárvatartás!

Vargamiska szerint a gazdaságfejlesztés forrását (2500 milliárd forint) a Brüsszeltől kapott pénzek jelentik (“Nem leszünk gyarmat!“), amit meg csak úgy kaphatunk meg (mármint Ők), hogy a GDP-arányos hiányt azon a bizonyos “Háromszázalék” alatt tarjuk. Ennek érdekében emelni köll a Bevételeket (újabb extra-adók kivetése) és csökkenteni a Kiadásokat (egészségügy, közoktatás – ezen belül gimnáziumok esetén mínusz 24 százalék! – , családi pótlék, álláskeresési támogatás és még ki tudja miféle lófasz, természetesen ugyanezen területekről). Kivéve a Stadionfejlesztést, aminek 160 milliárdja kőbe van vésve, meg az állami cégvásárlásokat (kb. 200 milliárd – egyelőre!).

Ugyanakkor neki továbbra sincs semmi dolga a NAV-val kapcsolatos Botránnyal. Igaz ugyan, hogy ő lenne a korrupció gyanújába alaposan belekeveredett Vida Ildikó elnökasszony közvetlen főnöke és munkáltatója, de mivel itt csak “fecnilobogtatás” vagyon és semmiféle konkrétum, hát tőle ne várja el senki, hogy támogatójává szegődjön egy Lejáratókampánynak. Ha bármi gond van, azt majd Ildikó asszony majd kivizsgálja – önellenőrzéssel! (Hehehe!)

2.) Nincs ami van (nav) és fordítva!

A NAV szerint létezik ugyan élelmiszer-kereskedelmi, láncolatos áfacsalás, de azt egyrészt ők már leleplezték, a kárérték pedig meg sem közelíti az emlegetett, évi 1000 milliárd forintot. A Hivatal által eleddig felderített visszaélések ugyanis mindössze 2 milliárdos adócsalásokat fedtek fel, ugyanakkor Vida hivatalba lépése óta már csak 900 milliárdnyi a költségvetésnek évente okozott, hasonló tevékenységből származó hátrány. (Nincs itt egy hangyányi ellentmondás?)

Ebből egyenesen következik, hogy a Hivatal vezető munkatársait érintő Kitiltás légbőlkapott, mindenféle bizonyítékok nélküli, kizárólag lejárató szándékú, politikai kampány, amely csakis azt érheti el, hogy tovább (? … amikor állítólag “javul”!) romlik az adófizetői fegyelem, illetve ezzel párhuzamosan a Hivatal tekintélye (a micsodááájaaaaa?!). Mivel azonban az, hogy a kitiltott vezetők valójában kik is, az “nem minősül közérdekből nyilvános adatnak“, tekintettel arra, hogy ezen illetők persona nongratának történt amerikai minősítése “nem a tevékenységükre vonatkozóan, vagy közfeladatuk ellátásával összefüggésben keletkezett“. (Honnan tudják ezt, ha nem tudják, mi a Kitiltás oka?)

Ugyanakkor kiderült, hogy a Nemlétező Bizonyítékok, a “csak egy fecnin” elküldött Nemtények, valójában már esztendők óta léteznek. Az élelmiszer-kereskedelmi áfacsalásokról ugyanis az étolajgyártó, amerikai tulajdonú “Bunge” nevű cég 2011-óta már többször is, ráadásul dokumentáltan tett bejelentést a NAV-nál (akárcsak a Nagykövetség), ámde soha semmi nem történt. Az áfacsalt termékek pedig – a “lefolytatott”, illetve pontosabban “lefojtott” nyomozások ellenére – a mai napig is ott vannak minden kiskereskedő pultján (pl. a CBA-nál is!).

3.) Öndícsér a Mosodás

Lánczi András, az orbanista kormányon belül világhírűnek számító politológus, saját hite szerint összeadta az egyet meg az egyet, majd ebből az egyenletből kijött nekije, hogy a “Századvég” egy baromira sikeres vállalkozás:

Kikérek magamnak minden gyanúsítgatást. Annak a 80 embernek a nevében is, aki az alapítványban és a zrt.-ben főállásban dolgozik. Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában. Csak míg utóbbinál elvileg objektíven mérhető a teljesítmény, a mi esetünkben a politikai ellenfelek soha nem fogják elismerni

Előzménye ennek az, hogy Mellár Tamás, az Első Viktoriánus Kabinet által kinevezett KSH-elnök, miután néhány esztendőt eltöltött a nevezett Cég vezető munkatársaként, inkább kiszállt a bizniszből, lévén szerinte ott nem szakmai munka folyt, hanem a közpénzek, … a Századvég mosodáján át, bizonyos magánzsebekbe. Mire fel az “érintett” cég Elnöke (Heim Péter) országgal és világgal közölte: Mellár egy vén hülye, akit csakis az előélete okán tűrt meg a Cégben. Ennek ellenére most fel fogja jelenteni, lévén hitelrontást követett el. Egy olyan cég respektjét ásta alá, amelyik (lásd pl. fentebb!) olyan emberekkel dolgoztat, mint pl. Lánczi nertárs, a sehol nem jegyzett tudós, G. Fodor Gábor, akinek meg Orbántól áll fel a micsodája és egy olyan, amerikai lobbyzást nyert el összesen 1,3 milliárd forintért, melynek pályázatát “egy bicikliző majom”  is megírhatta volna, s amely tevékenységre (melyet a Miniszterelnökség részéről egy volt századvéges hálámtitkár “ellenőriz”) a Közkassza elvileg már fizet egy komplett apparátust. Amelyet meg úgy hínak hogy “Magyarország washingtoni Nagykövetsége“. (Netán ott is van egy szavahihetetlen nagykövet? A Szapáry nertárs? Akit egy külön és személyre szabott “Lex”-szel nevezhetett ki oda a Nevelhetetlen Hatalom, s aki időnként nagy követ dob be a “The Washington Post“, avagy a “The New York Times” olvasói oldalára?) … Lánczi onániájáról önmagömléséről egyébként született egy kitűnő poszt. Érdemes elolvasni! (Katt ide!)

Minden esetre Heim nertárs gondoskodott a saját (századvédes alkalmazottak által nyalt) seggéről és kijelentette: nem cáfolja ugyan azon sajtóhíreszteléseket, miszerint ő is a Kitiltott Hatok egyike, de aki ilyesmit merészel állítani, azt rögvest beperli. Ügyvédje pedig a rettegett Futó Barnabás lesz?  … Talán nem véletlenül.

4.) Önavat az Autokrata Földesúr

Zéró tolerancia van a korrupcióval kapcsolatosan! – mondotta volt A Nagyvezír. Emlékeztette is erre őt hétfőn az a HARMINCEZER civil, akik azért gyűltek össze a maffiás Törvényhozás épülete körül, mert elegük lett a korrupcióból. És most már tényleg ZÉRÓ TOLERANCIÁT hirdettek meg: Orbánnal és a Sleppjével szemben is! Igaz, a tüntetés szervezőit a Hivatásos Ellenzék alaposan lepiszkolta. Szerintük rossz volt a koreográfia és nem volt egyértelműen meghatározott cél, ugyanakkor egy kalap alá vették az eddig elmúlt Negyedszázadot! – miért is ne, amikor ez a Negyedszázad termelte ki a Rogánkhoz, a Lázárokhoz, meg az Orbánokhoz (s hogy igazságos legyek: a Mesterházyakhoz és Tóbiásokhoz, illetve Schifferekhez) hasonló figurákat?! … Nem is beszélve azokról, akik a Társadalomtól lenyúlt pénzükkel segítették Ezeket hatalomra! … Azok az Oligarchák, kiknek az Eltartott gyönyörűen a nyakukba ült! … Dögöljenek meg mindahányan!

Ehhöz képest a Legfőbb Oligarcha, a saját címeres marháit és hízott disznajait néhány nappal később képes volt “felavatni”, illetve agyondicsérni. A Flier– és a Mészáros-telepek (előbbi uniós támogatással, utóbbi anélkül … büszkén hirdetve!) szalagátvágásán pedig olyanokat brekegni, hogy “Magyarország alapvetően mezőgazdasági” (a GDP úgy majdnem több, mint KÉT százaléka!), így osztán kurvára fontos ám, hogy sok marha meg disznó legyen! (Az előbbiek megválasztották, az utóbbiakat, azok pedig körbenyüzsögik Őt, Legfőbbet! … q.e.d. és még egy kitűnő jegyzet erről itt!) Megjegyzem: nem csak Felcsút környékén tudja mindenki, hogy ott minden A Zorbáné, aki pedig mostanság azzal magyarázza a gimnáziumok leépítését, hogy itten kéremszépen egy ipari ország van, melynek elsősorban szakmunkásokra van szüksége és nem pedig érettségizettekre (pláne nem diplomásokra!)

5.) A Nemzet Schportolója

Amikor Gyurcsány még csak sportminiszter volt, a “Nemzet Színészei” mintájára létre hozta a “Nemzet Sportolói” elitklubját. Hasonlatosan az előbbihez, ennek is csak tucatnyian lehettek a tagjai, ugyancsak “kihalás” útján lehet oda bekerülni, amelyről a még élő tagok döntenek (“autonóman”). A klubtagsághoz életfogytiglan jár egy bizonyos tiszteletdíj, mely ma havonta félmillió forint.

Miután Grosics Gyula, az Előző Rendszer Által Elnyomott “Fekete Párduc” átköltözött a Túlvilágra, a felszabadult hely betöltéséről a még élőknek köllött dönteniük. Jelöltek voltak is ám rakásra (lásd itt!). Érdemesebbnél érdemesebb emberek, meg egy nagyrakásnyi, messziről bűzlő, többszörösen is megbukott Erkölcsi Hulla.

Nem vagyok rajongója az ökölvívásnak, de ismerve Gedó György teljesítményét és “életkörülményeit”, szívem szerint neki szántam volna a “megüresedett helyet”. Neki tényleg szüksége lett volna az öreg napjait bebiztosító, havi bruttó félmillióra, ráadásul erkölcsileg is lényegében feddhetetlen. Szerintem ezen utóbbi is nagyon fontos alapja lehetne (lehetett volna) a szelekciónak.

Ehhöz képest A Még Élő Tizenegy úgy döntött, hogy a Halott helyett egy Hullát választ be maga közé. Nevezetesen Schmitt Pált, aki nem csak arról volt híres, hogy aktív élete során az ÖSSZES RENDSZERT kiszolgálta (a maga javára), de amikor vállalni köllött vóna a Felelősséget (a görög olimpián megbukott magyar “kokszolók”), mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, inkább elment egy hajón rendezett fogadásra (kaja-pia ingyé’), a balhét pedig az akkori sportminiszterre (Gyurcsány, Ahibás!) hárította mondván: a miniszter kötelessége lett vóna megakadályozni a “kokszolást”, no meg kiállni a megbukott sportolók mellett.

Én nem akarom bántani (nem a fenéket!) a Maradék Tizeneggyet (névsorukat lásd itt!), de az már mégis elképesztő, hogy a cím- és rangkórságába belebolondult, túlságosan magasra emelkedett … hááát … khm … Alakot, ezt az nemdoktor morális niemandot maguk közé választották. Csakis azért, mert egy hozzájuk képest (sportolóként! … is?) Senkinek ez a bukott és lemondásra kényszerített köztársasági elnök, aki élethosszig tartó állami luxusellátást kap (TŐLÜNK!) a méltatlanul betöltött és nevetségbe fulladt funkciója (meg az Eltartója által meghozatott Törvény) okán,  aki még helyesen írni sem képes, a “spanja”. … Az csak az egyik dolog, hogy ez a Tizenegy képes volt kinyalni egy megyei harmadosztályú focista seggét és a Halott helyett Hullát választani. No de az, hogy ez a Niemand még ezt el is fogadta, sőt, erkölcsi (mihihi?!) rehabilitációnak tekint, hát az már túl megy minden határon!

Folytathatnám még ezt a posztot a Kabaré számos és további jeleneteinek felsorolásával (pl. hogy Viktor Győzövics szerint külpolitikailag és diplomáciailag “a legjobb úton járunk”) de nem teszem. Hiszen ez csak egy poszt és nem Vádirat. … Igaz, annak is szántam!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy korrupt rendszer hazugsága

Dicsőséges Kormányunk majdnem legfőbb csúcsvezetője, Dzsentri Dzsoni, ez a kedvesnek aligha nevezhető, antipatikus fiatalember megnevezte a Legújabb Célt: “Minél kevesebben éljenek az államból!“. Ezt pedig a társadalmi kiadások további mérséklésével köll elérni, hiszen a Diktatúra egyik alaphazugsága szerint az állam messze a lehetőségein túl költ szociális célokra. Pedig csak arról van szó, hogy Nekik még több köll!

Az előző rendszerben, amikor Orbán Viktort és díszes társaságát még hírből sem ismerhettük (illetve pontosabban: más néven!), az egyik alapvető hazugság a “Teljes Foglalkoztatottság” volt. Ezt a “kapun belüli munkanélküliséggel” érte el a manapság nosztalgikusan emlegetett uralmi rendszer, ami azt a tévképzetet keltette a társadalom elsöprő többségében, hogy itt “csak az nem dolgozik, aki nem akar”. (Ez pedig tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a Hatalom a “sokat ugráló” – értsd: aktív – ellenzékieket bebörtönzés nélkül különítse el embertársaitól. Hiszen elég volt csak feltenni őket a sehol nem alkalmazhatók listájára, s rögvest ki lettek közösítve, azaz nem számíthattak semmiféle szolidaritásra.) További, praktikus rendszerhazugság volt, hogy csakis a “valódi termelőmunkát” végző “munkásokat” és “parasztokat” nevezték “osztálynak” (a munkásokon belül a szolgáltatásokat végzők voltak a “határesetek”), míg az “értelmiséget” csupán egy “rétegnek”, melyet az osztályok “tartanak el”. Utóbbiak így a perifériára szorultak, tekintélyük (ezzel pedig a társadalomra gyakorolt hatásuk) elvileg alig volt több a nullánál.

A rendszerváltás után ez az általánosan elterjedt nézet nem hogy megmaradt, de még tovább is erősödött. Az, hogy az állástalanság egyenlő a munkakerüléssel (tehát a lustasággal, a társadalmon való élősködés szándékával) megrögzött vélemény volt(?) a szerencsésebb (tehát fejlettebb infrastruktúrájú) Fővárosban, valamint az észak- és nyugat-dunántúli régiókban. Mivel ide hamarabb telepedett be a munkahelyteremtő nyugati tőke, ezen különösebben nem is csodálkoztam. Amin azonban igen, hogy ez az elmélet ugyanilyen szilárdan tartotta magát az egyre jobban lecsúszó térségekben is: a korszerűtlen, tehát fenntarthatatlan (szocialista) nehéziparral és bányászattal “sújtott” Dél-Nyugat és Észak-Kelet Magyarországon, meg a zömmel a mezőgazdaságból (meg a feldolgozóiparból) élő, de szétkárpótolt keleti és dél-keleti megyékben is! Mindez annak ellenére, hogy az ott élők öléggé tisztában voltak a valós körülményekkel (saját bőrükön tapasztalhatták!). Dühüket azonban sikerrel fordították az országot “eladósító” és “vadprivatizáló” kommunisták, a tészeket “szétrabló” úgynevezett “Zöldbárók”, no meg persze a segélyen, tehát “ingyen” élő cigányok ellen.
(Egy észak-dunántúli ismerősöm húsz esztendőn keresztül hitte csökönyösen, hogy náluk azért élnek jobban az emberek, mert “itt mindenki dolgozni akar és tud is”, míg például “Keleten” csak “gyerekpotyogtató, munkakerülő cigányok, meg lecsúszott, alkoholista magyarok” élnek, akiknek derogál ásót és kapát fogniuk a kezükbe. Osztán úgy három esztendővel ezelőtt, amikor már náluk is kezdte éreztetni hatását az “Unorthodoxia”, azaz egymás után zártak be a cégek és mind nehezebb volt munkához jutni, annyiban revideálta korábbi álláspontját, hogy az ott tapasztalhatók kizárólag Orbán hibáinak eredményei, “Keleten” azonban … és a többit már ismerjük.)

Egy ilyen környezetbe robbant bele 2010-ben a kleptokratikus Új Diktatúra, amely a legbonyolultabb és legsúlyosabb problémákra is képes volt tőmondatos, “egybites” magyarázatokat adva, teljesen elvenni a társadalom maradék kis eszecskéjét. No meg lenullázni az egyébként is alig létező szolidaritását és a plusz végtelenig fokozva annak legrosszabb tulajdonságait/ösztöneit.

  • Magas a munkanélküliség?” – tették fel a kérdést. “Ez kérem azért van, mert a Bukott Baloldal eladósította és tönkre tette az országot!” – hangzott a válasz, majd rögvest jött az ígéret is: “Mi négy év alatt egymillió új munkahelyet teremtünk!“. “Hurrá! Tedd a dolgod Viktor és légy a mi igazságos királyunk!” – kiáltott fel akkor úgy 2,7 milliónyi Csodaváró, akik többségének osztán később már nem tűnt fel, hogy az a bizonyos “négy év” tízre növekedett, lévén megelégedtek a “magyarázattal”, miszerint a “válságot rosszul kezelő” Európa a hibás.
  • Tűrhetetlen, hogy ebben az országban százezrek élősködnek az adófizető társadalomból!” (később “a társadalom” át lett nevezve “Az Állam”-má) “Segély helyett munkát kell adni nekik, szolgálják csak meg a Zemberek (később a “Zállam”) által nekik nyújtott szolgáltatást!” – kurjantott fel ugyanezen Hatalom. “Igaza van!” – ordította vissza az egoizmusában felerősített, veszélyérzetében pedig eltompított Zemberek egy aktív kisebbsége. “Kaszát, kapát, ásót, lapátot és seprűt a kezükbe! Nekünk sem adják ingyé’ a fizetést, keményen megdolgozunk érte!“. … Közben pedig fel sem tűnt nekik, hogy az állatból emberré válás egyik legfontosabb “állomása” az volt, amikor a Közösség erősebb/potensebb tagjai gondoskodni kezdtek a gyengébbekről, a sérültekről, a magukat már önállóan létfentartani nem képes tagjairól, ennek megtagadása (pontosabban személyes teljesítményhez kötése) pedig sima visszafejlődés, antiszocializáció, az állati szintre való lesüllyedés.
De miért is tűnt volna fel nekik, amikor a maguk nyakára ültetett Hiénáknak pont ez volt a céljuk! … Hogy ők is hiénákká, pontosabban sakálokká és keselyűkké váljanak, akik a “Csúcsragadozók” maradékjaiból, a nekik felkínált “beteg állatokból” éljenek mindaddig, amíg a Csúcsragadozók azt megengedik!
(Egyik közelkörnyéki ismerősöm két esztendővel ezelőtt még hittel és meggyőződéssel verte a kocsmaasztalt a Közmunka bevezetésének helyessége mellett. Osztán egy esztendővel később, amikor már maga is “érintett” lett, s diplomásként utcát köllött sepernie, rögvest alább hagyott a vehemenciája. Amikor pedig őt is elküldték a hírhedt “napocskaszámlálós” tanfolyamra, ismét visszatért az asztalverős kedve! … Csak nem “pro”, hanem “kontra”.)

Most ott tartunk, hogy a Dicsőséges Hiénakormányzat (Alcsúti alatti) Alcsúcsragadozója, az a bizonyos “Ántipatikus Fiatalember” ugyi bejelentette, hogy még mindig túl sokan élnek az Államból, s ezek létszámát csökkentendő úgy 100 milliárddal köllene megkurtítani jövőre a szociális (no meg az egészségügyi és az oktatási) kiadásokat. Ezért osztán lecsippentünk úgy 13 milliárdot az egyébként majd’ tíz esztendeje “helyben topizó” családi pótlékból, bő hatot a gyesből (nehogy mán túlszaporodjon a magyar! … jut eszembe: a szülesztőgörcsben szenvedő KDNP véleménye?!), lenullázzuk a munkanélküli segélyt, de 2018-ra bevezetjük a teljes foglalkoztatottságot, hiszen több pénzt adunk a Közmunka-programra. Kevesebbet azonban a “csak érettségit adó” gimnáziumoknak, valamivel többet a szakképzőknek (ahol nem azzal köll foglalkozni, hogy bepótolják azt az alapismeretet, melyet az általános iskolákban nem vertek bele a hülye kölkökbe!). A felsőoktatásról pedig ne is beszéljünk! Ott is bevezetik a “piaci igények” szerinti képzést (Parragh nertárs fogja ezt évente meghatározni), a pazarlást pedig megszüntetik az Állam által kinevezett kancellárok (kik közül legalább az egyik anno, még polgármesterként, simán tönkre vágta az általa mesterkedett település komplett pénzügyeit és vagyoni alapjait!)

Az eddig megszokott viharos tapséljenzés azonban mintha elmaradni látszana. Mert ölég nehézkes dolog megmagyarázni, hogy ha “Magyarország jobban teljesít!” és itt minden annyira “csudijó”, akkor mi az ördögért szükséges újabb adókat kivetni és csökkenteni a szociális kiadásokat (közben pedig az éves költségvetés 44 százaléka köré növelni az állami működés fedezetét)? Arról meg mán’ nem is beszélve, hogy ha ennyire takarékoskodni kell, akkor mijafaszér‘ nyüzsög annyi államtitkár, helyettes államtitkár, meg miniszteri/miniszterelnöki biztos a kormányzat háza táján, mint amennyi? Miért telik a “jobban teljesítő”, de mégis szűkölködő kasszából milliós fizetésekre és miért nem mondjuk a szociális dolgozók, meg a bölcsődei gondozók átlagos nettó bérének minimum havi 100 ezer forintra növelésére? Miért köll az adófizetőknek bő 200 milliárddal finanszírozniuk a matocsysta MNB Hülyealapítványait és miért csak 136 milliárd jut idén az egyetemi hallgató kölkeink képzésére? Miért van az, hogy a Nemzeti Kormány szerint bár fussa 160 milliárd az újabb stadionokra, de sokallja a segélyekre idén fordított usque 70 milliárdot? És miért van az, hogy miközben 10 milliárdot akar beszedni a dohánygyáraktól, további 2-3 milliárdot a reklámoztató médiáktól, 6-7 milliárdot az “élelmiszerláncos” multiktól, simán lemond a kaszinók (és az elektronikus szerencsejátékok) 8-10 milliárdos áfájáról, nem szedeti be az élelmiszeripari áfacsalások évi 900-1000 milliárdját, az ebben tehetlenkedő(?) adóhivatali Nertársnőt pedig simán a posztján hagyja? Nem köllene esetleg a Korrupción megtakarítani legalább annyit, hogy ne zuhanjon immáron a “középosztály” is a létminimum, sőt, a nyomorszint alá?

Nem! Itt társadalmi igazságosság és általános közteherviselés van, nem pedig korrupció! – hangzik a Hiénahatalom öntudatos válasza. Szerintük az, aki mást állít, az csupán egy fecnilobogtató Gútfrend, egy Norvégbűnöző, akik a Legfőbb Közellenség “kottájából” muzsikálnak. Utóbbiról pedig immáron köztudható, hogy mint ellenzéki politikus, tudatosan és bevallottan a kormány megdöntésére szervezkedik! (Pfuj! Ahelyett, hogy együttműködne! Úgy, mint a Jobbik. Avagy a Lömpikék. … Hát nem?!)
(Aljas rágalom, hogy a Századvég csupán egy pénzmosoda, amelyik mindenféle érdemi munkavégzés nélkül kap milliárdokat a kormánytól! – körülbelül ezt állította Heim Péter, az inkriminált cég elnöke. A tehetségtelennek bizonyult devizaspekulánsból és befektetési bankárból lett Elnök szerint az, amit egykori munkatársa/beosztottja, Mellár Tamás állít, bizonyíthatóan hamis. Sem ő, sem pedig a Századvég-csoport soha nem vett részt semmiféle korrupcióban, Mellárt – aki egyébként egy rossz elemző – pedig csak azért tűrte meg évekig a munkahelyén, mert tekintettel volt a korára! … Kisebb legyecske a levesecskében, hogy a Századvég legutóbb egy olyan, az Egyesült Államokban folytatandó lobbitevékenységért nyert el 1,3 milliárd forint közpénzt, melynek pályázatát “egy bicikliző majom is megírhatta volna”, ráadásul a megrendelő-oldali elszámoltatója egy volt századvédes, jelenleg miniszterelnökségi hálámtitkár! … De hát rossz az, aki rosszra gondol! … Nemde?!)

Nem tudhatom, hogy ma este, a “Közfelháborodás Napján“, valamint azt követően, miféle kérdések fognak felmerülni. Csak bízom benne, hogy ezek is, ráadásul heteken, hónapokon át. Ha mégsem, úgy nyugodtan lehúzhatjuk magunkat a vécén! … Az utolsó ne feledje eloltani a lámpát!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Szakértő” úr haknizik

Nincs lényegi kifogásom az ellen, ha egy párt “közismert” politikusa időnként vidéki hakni-körútra indul, s annak egyes állomásain akkorákat hazudik, hogy ihaj. Az ilyesmit az ember a “helyén” kezeli, s bár szívesen megrázná az illetőt, mint Krisztus a vargát, nem különösebben háborodik fel a dolgon. Ám amikor ugyanezt egy, a “független értelmiségi” álorcáját magára öltő valaki teszi úgy, hogy a vélelmezhető szakértelmével visszaélve tudatosan igyekszik megvezetni tájékozatlan embereket, s mindezt súlyos állami milliárdokkal kitömött zsebbel, az nem csak gusztustalan, de egyenesen gyalázatos is.

Az alábbi írást egyik kedves Barátom és Köztársam küldte nekem még a hét elején e-mailben. Ezt tenném most közzé teljes terjedelmében.

Kedves Barátom!

Néhány nappal ezelőtt alkalmam volt részt venni a megyénk napilapja által szervezett, úgynevezett ‘Klub-beszélgetésen‘. Ennek meghívott két előadója Barcza György és György László voltak, mindketten a ‘Századvég Kutatóintézet‘ vezető elemzői. Ennek során e két pasas úgymond ‘felállították az elmúlt negyven év diagnózisát és megpróbálták felfedni, mi is van a kormány jelenlegi intézkedéseinek hátterében‘. Utóbbi jóember előadásában a ‘múlt örökségét’ négy időszakra bontotta. Az első az 1970-es évek eleje, azaz az ‘egyensúlyozó növekedés korszaka‘, mikoris a GDP évente 5-6 százalékkal növekedett. A második az 1980-as évek eleje, amikor ‘letértünk erről az útról‘, s ezzel felborult a külkereskedelmi mérleg, növekedtek az importárak, melyeket hitelfelvétellel igyekezett a kormány ellensúlyozni, ami pedig ‘súlyos hibának bizonyult‘. A következő korszak az ezt követő 10 esztendő, amikor az ország csak ‘futott a pénze után‘, a gazdaság beszorult a ránk csapódott kamatcsapda ajtajába, s jöttek a megszorítások. György szerint a ‘félremenedzselt rendszerváltásnak‘ az lett a következménye, hogy az ország ‘éltanulóból sereghajtóvá vált‘, a GDP 18 százalékkal csökkent, megszűnt másfél millió munkahely, növekedett az ‘eltartottak‘ száma. A ‘sokkterápiás átalakítás‘ tehát nem hozta meg a várt eredményt, az akkori vezetők hiába bíztak a piac rendező erejében: hitel hitelre halmozódott, s csupán a kamatok kifizetésére évente 1300 milliárd ment el.

Ezek után Barcza vette át a szót, aki kijelentette: ‘Néha bizony kaotikusnak tűnhet az, ami ebben az országban manapság történik, de abban igenis van logika!‘. Szerinte hazánk már négyszer került abba az ördögi körbe, hogy ‘hitelből, vagy saját vagyonunk feléléséből‘ igyekeztünk jólétet teremteni. E probléma feloldására a mai kormány egy öt pontos, a növekedést támogató rendszert alakított ki. Ennek elemei a ‘méltányosabb közteherviselés‘ és a ‘családbarát adózás‘, az államadósság csökkentése, a munkahelyteremtés, a biztos nyugdíj és a szociális rendszer átalakítása. Barcza szerint ennek eredményei a szakértők számára már most is látszanak, de a hétköznapi emberek csupán jövőre fogják mindezeket megtapasztalni.

Mindezek után persze jöttek a kérdések, melyek közül természetes, hogy a legelső volt: ‘Ha minden ilyen tökéletesen működik, miért van itthon növekedés helyett nyílvánvaló csökkenés és miért olyan rohamos tempójú a társadalom elszegényedése?‘ Mire a válasz: ‘Ennek egyik oka az, hogy a belső gazdaság nem tud pozitív irányú visszacsatolási körré válni és nem képes hitelek nélkül növekedni, holott éppen ez lenne a cél! Bár az MNB növekedési hitelprogramjának elvileg sokat kellene segítenie, ám ez még nem látszik … bár több, mint egymillió cég működik hazánkban, alig akad közöttük olyan, amelyik dinamikus fejlődést mutatna‘.

Nem idézgetném tovább sem a kérdéseket, sem pedig a ‘szakértői’ válaszokat, mert szerintem ennyiből is tökéletesen le lehet vonni a tanulságokat, átérezni, hogy a ‘Fővárosi Srácok‘ micsoda szó-csűrcsavari parasztvakításban akarták részesíteni a ‘Vidéki Bunkókat‘. Ámde sajnálatos módon az utóbbiak táborában akadt egynehány képzett közgazdász is, akik aztán alaposan megfincogtatták a ‘Szakértő Urakat’. Ők persze az elején még nyálkás vízisiklók módjára igyekeztek kicsusszanni a szorításból (pl. hogy ‘Ugyan mondják már meg, hogy mikor sikerült meghaladni azt a közgazdasági alapvetést, amit már 200 évvel ezelőtt Széchenyi gróf is felismert, miszerint friss tőke, azaz hitelek bevonása nélkül nem lehet növekedési pályára állítani a gazdaságot?‘) ámde hamarosan kezdett eldurvulni a dolog, s a két pasiból végre kibukott a fideszes.

Történt ez pedig úgy, hogy egyikünk (egy ‘Vidéki Bunkó’) elébb ‘matolcsysta idiotizmusnak‘ és ‘Münchausen-projektnek‘ nevezte a ‘hitelek nélküli gazdasági növekedést’, mint politikai célt, majd sorolni kezdte azokat a ‘közeli’ cégeket, melyek az általános hanyatlás közepette úgy tudnak ‘dinamikus fejlődést’ mutatni, hogy az egyébként 98 százalékban az EU által finanszírozott ‘közbe’ szerzési‘ pályázatok meglehetősen ‘sajátos‘ elbírálása útján tonnaszámra kapják a tíz-száz milliárdokat, avagy abból a közkasszából, állami megrendelések formájában, melyet többek között a ‘27 százalékig felméltányosított áfá-val‘, a minimálbérek (sőt, a közmunkások ‘fizetésének’) alapos megadóztatásával, az oktatási, az egészségügyi és a szociális rendszerből való pénzkivonásokkal töltenek fel. A felsorolást természetesen a ‘Közgép‘-pel kezdte megjegyezvén, ezen cég közismert tulajdonosa szinte minden egyes állami beruházást az állam által garantált és az állam tulajdonában álló MFB-től szerzett hitelekkel finanszírozza, miközben tavaly is több milliárdnyi nettó profitot vett ki a társaságból. Ez azonban azt mutatja, hogy ez a cég igenis képes lenne kialakítani azt a Barcza által is említett ‘pozitív visszacsatolási kört’, azaz a gazdaságpolitikai célként említett, ‘hitelek nélküli növekedést’, ámde még sem teszi, holott a ‘miniszterelnök legközelebbi bizalmasától‘ elvárható lenne, hogy legalább ő járjon elöl pozitív példával pláne, hogy még lehetősége is lenne rá. A példák sorolásából természetesen nem felejtette ki a ‘Szakértő Urak’ kenyéradó gazdáját, a ‘Századvég’-et sem, emlékeztetve arra: ez a cég sem a saját, piaci árbevételeiből nőtt oly’ naggyá, hanem azokból az ‘igencsak érdekes feladatokat előíró‘ állami szerződésekből, melyeket az elmúlt bő három esztendőben sikerül megkötnie a különböző minisztériumokkal, közöttük pedig magával a Miniszterelnökséggel is.

No, ezek után elszabadult a gyalázat. A két ‘Szakértő’ elébb pulykavörösre ízzadták magukat, majd inszinuációval, populizmussal és pártpropagandák terjesztésével vádolták meg a náluknál legalább húsz esztendővel idősebb urat, sürgős elfoglaltságukra hivatkozva bejelentették a ‘beszélgetés’ lezártát és a távozásukat. … Mindkettő megtörtént és igen csak viharos gyorsasággal.

Ezt a sztorit nem azért írtam le Neked, mert meg akartam osztani Veled azt az örömömet, amit akkor éreztem, amikor ez a két hólyag hatalmasat esett a zsiráf-méretűre felpuffasztott ‘waterloojáról’. Persze benne volt ez is, de a célom inkább az, hogy felhívjam a figyelmet, hogy micsoda szakmányos népbutítás folyik ebben az országban. Én nem tudhatom, hogy ez a két alak hány, további helyen adta már (és még) elő magát, de valószínű, hogy nem sokszor futottak bele olyan közönségbe, melynek néhány tagja nem csak ért ahhoz, amelyet ők a szakmájuknak … khm … neveznek, de még hangot is hajlandóak adni ellenző véleményeiknek? Vajon hány helyen vezették már meg a ‘dilomás ember’, a ‘szakértő közgazdász’, a ‘vezető elemző’ álcája mögé bújva tájékozatlan embereket ótvarosan hazug pártpropagandával, s mindezt úgy, hogy a belőlük államilag kipréselt milliárdokból élnek fényesen? … Hát nem disznóság ez? Nem a prostitúció és a lelkiismeretlenség minősített esete?”

***

Dehogynem! Ámde vajon mit lehet elvárni olyan emberektől, akik nem egyszerűen erkölcstelenek (inmorálisak), hanem erkölcs nélküliek (amorálisok)? Az ilyen alakok ugyanis bár pontosan tudják, hogy mit művelnek, de arról egyszerűen nincs véleményük (azon túl, hogy tevékenységüket magukra nézvést hasznosnak tartják), mert egyszerűen nincs lelkiismeretük, azaz nincs meg bennük az a képesség, hogy felmérjék cselekedeteik általános és speciális, akár már rövid távon belüli következményeit (lejáratódás), illetve tudatára ébredjenek arra, miféle “bizonyítványt” (a legteljesebb emberi silányság) állítanak így ki magukról akár naponta is. Nekik csupán egyetlen dolog számít, a feladat teljesítése és az ezért kapott anyagi ellenszolgáltatás, tehát csakis és kizárólag önmaguk, meg talán-talán még a legszűkebb környezetük is.

Ez tulajdonképpen egy pszichés betegség, ahogyan betegség az is, amit az Orbán-kormány művel. Most nem föltétlenül arra gondolok, hogy Viktorék mindenütt ellenségeket látnak (ez “csupán” csak a hatalomféltésből származó üldözési mánia), hanem arra, hogy minden lehetséges módon újabb és újabb válságokat produkálnak (hogy osztán azokat diadalittasan “megoldják”), azaz mesterségesen megbetegítsék úgy a Gazdaságot, mint a Társadalmat. Ez pediglen nem hipochondria és még csak nem is szimulálás, hanem az úgynevezett (ha már a matolcsysta közgazdaságtanról említést tettünk) a “Münchausen kór“, melynek tünetei a következőek:

A Münchausen kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak hogy az orvosi figyelem középpontjába kerülhessenek. … A Münchausen kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét. Cukrot vagy vért kevernek a vizeletükbe, hogy cukorbetegség vagy vesebaj látszatát keltsék. De az is előfordul, hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles alakítás érdekében az öncsonkítástól sem riadnak vissza. Képesek bőrükön sebeket ejteni, hogy bőrbetegségre panaszkodhassanak, vagy mérget nyelni, hogy kárt tegyenek belső szerveikben. Az adott betegségből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.

E kór kezelésére külső segítségre, pszichoterápiára van szükség, mely az Orbán-kormány és valamennyi csatolt része esetében nem más, mint a választási vereség és az ezzel járó hatalomvesztés. Tisztában vagyok vele, hogy jövőre tömeges választási csalásokkal köll majd szembesülnünk, de ezek csakis akkor vezethetnek eredményre, ha nem áll vele szemben egy mégnagyobb Tömeg!

Baján lesz a Főpróba. Holnapután megtudjuk melyik “állat” a nyerő: a “Reményhal“, avagy a “Szarokrája“. Ha az utóbbi, akkor igazából  a “Dögkeselyű” lesz a győztes!

… és ezt …

szendamondja! …

És most szavazzunk!


Reggeli tanakodás

Vannak esetek, amikor az ember fejébe szöget üt egy gondolat, órákig rugózik rajta, de képtelen kiokosítani önmagát. Most pont éppen ebben a “cipőben” járok, s ezért úgy döntöttem: klaviatúrát ragadok, s e poszt formájában Olvasóim segítségét kérem!

Még kora reggel olvastam a hírt, hogy a “Napi Gazdaság” print-kiadását gondozó céget felvásárolta a köztudomásúan orbánnyalonc “SzázadvégGazdaságkutató Zrt. Azóta hiába tanakodom, képtelen vagyok dűlőre jutni két kérdésben.

Az egyik az, hogy “A Maffiaállam számára vajon mi az a propagandabónusz, melyhez a ‘Napi’ nyomtatott változata kiadási jogának megvásárlásával jutott?“. Azt az ócska dumát, hogy a “tudományos műhelyként” a világon sehol nem jegyzett Századvég, majd a maga szakértői bázisával és nemzetközi(?) kapcsolataival “piacvezetővé” és “tekintélyessé” fogja tenni a lapot, nyugodtan elfelejthetjük! Tehetjük pedig ezt azért, mert a piaci és a gazdaságtudományi élet mértékadó szereplői már régen “beárazták” ezt az állami milliárdokkal vastagon kitömött “kutató” cégizékét (meg az egész díszes “szakember-gárdáját”), így ha egy üzleti napilap arra hivatkozik, hogy mögötte ez a társaság áll (különösen, hogy még az új főszerkesztőt is innen importálták!), hát abból az orgánumból akkor lesz hiteles, tekintélyes és piacvezető újság, amikor a Szaharában, a méteres hótorlaszok miatt leáll a teveforgalom. Azt persze megpróbálhatják – bár semmi értelme, de éppen ezért fogják ezt tenni! – , hogy a lap minden oldalát tele tömik a matolcsyzmus badar szózagyvalékaival (Bogár László “közgazdász” elemez! – hehehe!), meg a kapitalista munka frontjáról érkező, hurráoptimista győzelmi jelentésekkel, no de egy szaklap (szak)olvasóinál mindezzel csak annyit tudnak elérni, hogy azok még annyi pénzt sem lesznek majd hajlandóak Magyarországon befektetni, amennyibe a Napi Gazdaság előfizetése kerül. Így osztán a Napi megszerzése legfeljebb annyi propagandabónuszt hozhat a konyhára, hogy majd ezzel és nem a teljesen lejáratódott “Agyarnemzeti Hírlap“-pal fogják megírattatni a karaktergyilkosságra kipécézett cégek és magánszemélyek üzleti “disznóságait”. (Akinek más a véleménye, írja le a komment-oldalon!)

A másik kérdés az lenne, hogy “Miként lehet ‘kormánypárti módon’ gazdasági napilapot szerkeszteni?“. Mondjuk úgy, hogy száraz tényként közlik a kormányzat legújabb adóemeléseit, melyektől a két “megkérdezett szakértő” (Varga Mihály – hehehe! és Matolcsy György – muhaha!) kifejezetten a gazdaság élénkülését várja? Pár hasábmilliméterrel arrébb pedig a már említett, bogaras Laci bácsi a mélyenszántó tanulmányában majd arról értekezik, hogy ez az intézkedés miként illeszkedik be a nemzetileg elkötelezett kabinet azon akciótervébe, mellyel ki akarják szabadítani az Országot a kizárólag és csakis ellene fondorkodó európai és világglobalista Fináncoligarchia ragacsos pókhálójából, s bár ez átmenetileg (néhány röpke évtized!) visszaesést (és általános nyomort!) eredményez, de az Út Végén ott a Szittya Kánaán (injekciót kérek!)!

De ne humorizáljunk és ne nevezzük László nertársatgyulladtszemű, agyhúgyköves vátesznak“, “kumisz-szagú, közgyógyos közgazdásznak” pedig pláne! Térjünk csak vissza az eredeti kérdésre, tehát hogy miként lehet “kormánypárti módon” gazdasági napilapot szerkeszteni?! Ezért osztán vegyünk egy konkrét és aktuális példát!
Azt írja az újság, hogy a Nemzeti Trafiktröszt jelenleg dzsordzsmájkelre fazonírozott üzletkötője
… (“New Designe, Old Quality” … ejnye, már megint ez az alpári humorizálás!), szóval Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki augusztus elsejétől újabb fontos beosztást, a “Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget Vezető Kormánybiztos” megbízatását kapta, tegnap sajtótájékoztatón ismertette az előtte tornyosuló feladathalmazt. Ennek legfontosabb elemei: 1.) Még az esztendő végéig kiszabadítani azt az 1000-1100 milliárd forintot, mely az EU által felfüggesztett, 13 operatív programban (az összesen 15-ből!) bent ragadt, különben az elvész; 2.) Az idő rövidsége okán, legkésőbb szeptember 15-ig peren kívüli egyezséget kötni Brüsszellel a kiszabandó uniós bírság ügyében (az Orbán-kormány által “elfogadható” összeg legfeljebb 50-60 milliárd!); 3.) Az Ügynökség mintegy 600 munkatársát, nagyobb tempóra sarkalva, arra ösztönözni, hogy a honi pályázók, ne pedig “a brüsszeli bürokraták” (sic!) érdekeit képviseljék; 4.) A Miniszterelnök tegye világossá minden tárcának, hogy költségvetési forrásaik egyenlő összegű elvonásaival fogja büntetni, ha azok, a saját hatáskörükbe tartozó, EU-finanszírozott projektekből december 31-ig akár egyetlen fillért is bent hagynak!
Ami e bejelentés hátteréhez tartozik, az a következő:
  • Ez az irgalmatlanul nagy, mintegy harmadmanyupnyi összeg azért ragadt bent a brüsszeli kasszában, mert a.) Az OVi-kormány 2010-ben szétverte az uniós projektek finanszírozását viszonylag jól menedzselő, korábbi intézmény-hálózatot, a tapasztalt munkatársakat kirúgta, helyükre pedig csupa semmirevaló, semmihez nem értő Csókost ültetett; b.) A projekt-fejezetek között, a MiniElnöktől megszokott önkényeskedéssel, úgy csoportosítottak át pénzeket, hogy ahhoz nem kérték ki a Finanszírozó egyetértését sőt, még a véleményét sem; c.) Emiatt újra kellett installálni az egész rendszert, ami összességében jó másfél esztendei késlekedést okozott.
  • A projektfinanszírozások uniós leállítása és a bírság elkerülhetetlen kiszabása azért történt, mert az újraindított rendszer is sorozatos sőt, notorikus szabálysértésekkel “működött”, Viktorék meg ahelyett, hogy az aláírt szerződéseknek megfelelő kordába terelték volna vissza az egész rendszert, inkább nekiálltak “izmozni“, azaz “szabadságharcolni” az Unióval, annak egyes tisztviselőire, illetve az egész intézményrendszerére ráuszítva kaffogó, közpénz-finanszírozott ölebeit
  • A Nagy Kapkodás most meg azért van, mert a jelentősebb összegű, tehát az “1 Simicská“-t bőven meghaladó mennyiségű, “Közbe’ szerzéssel” és “Pótmunkáztatásokkal” lenyúlható pénzek egyedüli forrása ippeg pont az EU (ahogyan azt még tavaly nyáron, az akkor még puszipajtás Demján nertárs magánkamarájának ülésén, a valószínűleg a Kszanakszpálesz Kotél hatása alatt álló Don Vittorio is elismerte!), s amelynek projektfelfüggesztései miatt már bő egy esztendeje állami előfinanszírozásból (azaz: a megemelt régi és a kiötlött új adókból) működik a Masimicska.
  • Az Orbánsimicska Állammaffiának azonban olyan “Üzleti Terve” van, melyet a hatalombitorlás garantált határidejéig (2014. május) sokkal szigorúbban köll végrehajtani, mint a vicc-kategóriába sorolható, orbanista-matolcsysta Költségvetési Törvényeket! Ezért osztán most a Szeretett Vezető a teljes apparátus nyakába ültette Korbácsos Emberét, hátha az ki tud préselni némi szakértelmet az agyilag (is) egyébként duplanullás, “köz- és államigazgatási” hivatalnokokból! (Reménytelen!) … (elnézést azért a “meme” mellett látható “1.”-ért, a szövegszerkesztő megbolondult!)

Nos ezt a hírt és hátteret köllene úgy megfogalmazni, ahogyan azt egy “mértékadó, tekintélyes és piacvezető“, de “kormánypárti módra” szerkesztett üzleti napilap megjelentetné! Mivel én nem boldogulok a magam által szabott feladattal, így kedves Olvasóimra (azaz Köztársaimra) hárítanám át a melót, az Ők (elszabadult) fantáziáikra bízva a dolgot!

Tudom, hogy jókat fogunk röhögni!
… és ezt …
szendamondja!
PS: “Alkotás” közben kéretik azt is figyelembe venni, hogy Ügynökjankó, a nagy sietség ellenére tudott időt szakítani arra is, hogy leuzsorásozza Csányi oligarcha-nertársat! Ez is megérne talán egy-két mondatot! … Várom az ötleteket! … Nem csak emigrant Köztársunktól!