A Nemzeti Á(t)kos

Előre bocsánatot kérek mindenkitől, akik posztjaimban megszokták a linkelést. Most nem fogok hivatkozásokat csatolni (ahogy szoktam), de “linkelni” sem. … Ahogy szoktam.

Bizonyára mindenkinek sikerült már elolvasnia azon nyilatkozatokat, melyeket a “nagyonkereszténykonzervativ” és pláne “néppárt”, valamint annak egyes (két!) meghatározó “embere” böfögött ki magából vasárnap. Azon a “tisztújító kongresszuson”, mely abszolajte bolondbiztos volt, hiszen nem létezett ottan olyan Küldött, aki az egyetlen jelöltből eltéveszthette vóna a szerinte “megfelelőt”!

Ezen a múlt vasárnapi miacsodán, egy bizonyos  Kövérlászló nevezetű Házmester kegyeskedett elnyilatkoznia saját magát. Ő, aki nem csak a levesből hamarább evő bajsza miatt gusztustalan. Ő, aki nem csak azért teljesen alkalmatlan a jelenleg hatodik esztendeje betöltött funkciójára, mert képtelen rangot/általános megbecsülést adni annak a Törvényhozásnak, melyet állítólag elnököl. Ő, aki folyvást “tiszteletet” követel az Alpáriak által eluralt Orbángyűlésnek, s mindezt úgy, hogy az ippeg aktuális Karámszabályt az ágyékába nyúlvást rántja elő, majd lengeti meg a nemkormánypárti képviselőtársak/társnők orra előtt. … A sorból persze ki nem maradhat a Sajtó egyes, magukról (szerinte) megfeledkezett képviselői sem.

Szóval ez exemeszempés Dagilaci valami olyasmit fingott ki a nyírandó, sokesztendős ételmaradéktól mocskos bajusza alatt hordott ánuszrózsáján át azon a bizonyos kongresszusnak nevezett Miacsodán, miszerint “Ők“, azaz az elaggott Fiatal Demokraták ma mán’ attól is magömlést kapnának, ha a leánykáik/menyecskéik azt tekintenék legfőbb önmegvalósításuknak, ha “unokákat szülnének nekünk“.

Megjegyzem:

Dagi ezt az igényét talán bejelenthette volna a ma már huszonkettedik esztendős, Csenge nevezetű leánykájának is! Ámde a beste kölök ezek szerint erre nem hajlandó (még), mert valamiféle karriert akar építgetni a Papa által keresett pénzből és a Fater biztosította összeköttetésekből. Ugyanakkor Zsírbajusz netalán szólhatott volna a Főnökének is. Ráchel nevezetű leánykája lagziját egy komplett ország fizette ki (útfelújítással egyetemben), ellopott mobilját a legkompetensebb(?) nyomozó osztag próbálta előkeríteni (sikertelenül), esztendők óta áll ő (és férje) a “saját lábán”, de Viktor még most sem nagyapa! … No, hogy is vagyon ez?

Később gyött az Énekes! A középszerű, ámde országszerte világhírű, Kossuth-díjjal kitömött Dalos Pacsirta, érzékelvén a Hatalom Hangulatát, belenyilatkozott/nyalatkozott a Tahótévébe, Kifejtvén azon álláspontját, miszerint a csajoknak egyáltalán ne az a dóguk, hogy a fijjuggal versenyezzenek a munkaerőpiacon (pláne nem, hogy ugyanazér’ a melóért ugyanannyit – horribile dictu: többet! – keressenek). Sokkal inkább az, hogy “tartozzanak valakihez”, illetve hogy “gyerekeket szüljenek” annak a Valakinek. Aki – gondolom én – kizárólag többet kereső hímnemű lehet.

Ez a kiböfögés, mármint a Kovács Ákos-féle osztán nagyon kiverte a biztosítékot ölég sokaknál. Miér’ pont az övé? Mer’ az ilyen agyalágyult, alpári és középkori baromságokat már mindenki megszokta a Házmestertől. Ámde egy viszonylag népszerű (köz)énekestől, akinek rajongói között szép számmal lehetnek azon nem képviselői is, akiket ő – zsebre vágva a tőlük származó koncert- és lemez-bevételeit, valamint a Kossuth-díját – simán elküldött a háló- és szülőszobába, valamint a konyhába is. Körülbelül azzal a dumával, hogy: “Anyuskáim! Há’ el né képzejjétek mán, hogy velünk, fijjuggal egyenlőek vagytok! Végzettségetek, tehetségetek, munkabírásotok leszarva. Dógotok mindössze annyi, hogy főzzétek a kávét nekünk, végezzétek el a munkát helyettünk. Mindezt pedig félpénzen, s ha mi az akarjuk/erre vagyon kedvünk, hát tegyétek szét a lábatokat, osztán meg pottyantsátok ki az általunk kívánt mennyiségű kölköt a szülőcsatornátokon keresztül! Nem olyan nagy dolog. Mi is megtehetnénk, ha ráérnénk!

No ettől a szövegtől besokallt az MTelekom. Az a német tulajdonban lévő cég, amelyik ezt a középszerű, sőt, aljanépe Dumákost 50 millió forinttal szponzorálta (többek között a női előfizetők pénzéből is!). Két nappal az ostobaságai, aljasságai kifejtése után meg is vonták tőle a támogatást, ami meg akkora hullámokat gerjesztett, hogy a szerdai kormányülésen nem az összeomlott egészségüggyel, oktatással, szociális ellátással, meg az összes többi, a kabinet körmére égett dologgal foglalkozott A Felkentek Testülete, hanem ippeg és punkt ezzel a mindennél fontosabb helyzettel! Ebből pediglen Határozat is született.

A Qrmányzat szerint egyszerűen megengedhetetlen, hogy egyes cégek azt hiszik magukról, hogy “ízlésterrort” gyakoroljanak azon “művészekre”, akikkel szponzorációs szerződéseket kötöttek. Lehet, hogy ez Németországban lehetséges, de idehaza, Orbánlandban elképzelhetetlen. Itten kéremszépen tiszteletben vagyon tartva mindenféle véleményszabadság, s mivel ezt a német cég megsértette a Mi Ákosunk rovására, há’ mi meg szerződést bontunk velük! … Hogyazajóbüdösmultianyádat … grrrr!

Mi köze van Magyarország kormányának Kovács Ákos dalszerzőhöz? – tette fel a kérdést Kálmán Olga csütörtök este az ATV-ben Rétvári Bence államtitkárnak. Mire ez a Kispöcs, ez a mindössze 36 esztendős, államtitkárnak kimázolt Kissenki, össze-vissza kezdett magyarázni arról, hogy Azákos nem is azt mondta. Hanem aszonta, hogy a szarszemét libsik nézik le a keveset kereső nőket. De ez nem baj, mer’ mi kereszténypolgáriak vagyunk és mi meg nagyon tisztejjük a csajokat. Aki pedig A Zákostól ezt a véleményét meg meri tagadni, sőt, retorzionálni, há’ az egy szarszemét, akiket a qrmány teljes felhatalmazással véd és védhet meg (nem akartam linket adni, de ez a Rétvári-interjú annyira tenyérbe mászó volt, hogy kénytelen vagyok! … Ilyen pofátlanul letagadni a nyilvánvalót szerintem azt jelzi: az a szülő, aki elvetemült gazembert akar faragtatni a kölkéből, simán írassa be a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre! A többi megy magától!)

Igazán nem(?) szeretnék vitába keveredni Orbánland Kancelláriájával, de ha már vélemény- és ízlésterrorról van szó, cégek visszaéléseiről, no meg bizonyos Ákosokról, akkor nagyon szeretnék megemlíteni néhány dógot. Azt például, hogy:

  • Ki a jóbüdös lófasz űzte Kanadáig Kertész Ákost csakis azért, mert úgy általában a magyarokat tekintette “genetikusan alattvalóknak”, s emiatt egyesek még az összes kitüntetését is vissza akarták vonni tőle?
  • Miért nem védte meg a német tulajdonú M. Telekom önkényétől az annak tulajdonában álló Origo főszerkesztőjét (Sáling Gergő), illetve a teljes grémiumát ez a Qrmány, azon belül pedig maga Rétvári akkor, amikor kirúgta őket Vaszily nertárs, mint cégvezető csakis azért, mert Lázár nertárs “szomorú lett”? (Vaszily most a “közszolgálati” egyik lótuszkaktusza!)
  • A Fideszre még most is szavazni hajlandó nőnemű honfitársaim valóban akkora bunkók, birkák és bőgő tehenek lennének, hogy önmagukat (pusztán a hímsovén pártvezetésük utasításának engedelmeskedve) egy “punci köré épült szülőgépeknek” tekintsék csupán?

Végtelenül boldog lennék, ha ez a megveszekedetten önsorsrontó társadalom/ország végre egyszer a büdös életben eljutna a XV. századból a XXI.-be! … Illetve mit is beszélek?! A XIX.-be. Ennél többet manapság tőlük elvárni lehetetlen!

… és ezt …

szendamondja!


Mégis meddig még?

Orbán Viktor, közjogilag miniszterelnök, (orvosilag meg egészen más) ma egészen elképesztően messze vetette a sulykot. Mégis meddig teheti még?! Mégis meddig tűrjük még, hogy usque 1,5-2 millió fogalmatlan idióta kedvéért legyen lejáratva és tönkre téve úgy 8 millió (az előbbiekkel egyetemben!)?

Néhány nappal ezelőtt az Európai Unió kötött egy olyan megállapodást Törökországgal, miszerint az efendik kapnak két év alatt 3 milliárd eurót, vízummentességet és gyorsított csatlakozást az EU-hoz, cserébe tartsák a saját területükön a “migráncsokat“. Az ekkor senkit nem zavart, hogy egy olyan áldemokráciával kötötték meg ezt az alkut, ami még az orbáninál is orrfacsaróbb (egyelőre!).

Ezt a kontraktust a Mi Boldogságunk (akkor még) úgy interpretálta, miszerint “győzött a magyar álláspont”, azaz nem köll egyetlen “migráncsot” sem befogadnunk. “Kultúrális és nemzeti homogenitásunk” így meg lészen őröztetve, amiért pedig csekély az a 18 millió eurónyi ellenérték, melyet ennek érdekében a kormány kifizetni köteles.

Megjegyzem:

A “kommunikáció” szerint “Mi, Magyarok” nem akarunk egyetlen bevándorlót sem “betelepíttetni” hagyni a saját nemzetállamunk területére. Ezek a migránsok ugyanis nem csak a fentebb említett “homogenitásunkat” tennék tönkre, de elvennék a magyarok munkahelyeit is, tartásuk pedig “nagyon sokba” kerülne. Ehhöz képest már legalább 6 milliárd forintot sikerült a “magyar kormánynak” elköltenie a “gyodára”, több, mint 1,7 milliárdja volt a menekültellenes kampányra, továbbá most vállalt kötelezettséget további 5,5 milliárd forintra (18 millió euró) a “helyben tartásra”. Az a kabinet, amelyiknek nincs 3 milliárdja a gyermekéhezés felszámolására, ugyanennyije a pedagógusok kifizetésére, s mindössze 5 milliárdja a gyalázatosan alulfizetett szociális munkások béremelésére!

*

Idehaza ehhöz képest szinte senkit nem zavart, hogy a FAFEJ (“Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem“) győzelmi jelentésével ellentétben az ingatlanmutyizásairól (is) elhíresült Dr. Ötker, volt pémester és frakcióvezető, jelenlegi Propagandaminiszter (ld.: Dr. Göbbels!) már hétfőn azt kurjongatta az Orbángyűlésben, hogy továbbra is veszélyben a haza! Azér’ mer’ itten “kötelező betelepítési kvóták” vannak, be köll fogadnunk legalább “15 ezer”” migráncsot (korbábban még “Szegednyi”, azaz 165 ezerről volt szó!), így jogos a további aláírásgyűjtés, valamint a kormányt parlamentileg kötelező, srtassbourgi perindítás.

Akkor még azt gondoltam, hogy ezek az elvetemült, politikusoknak látszó, szubhumán, parazita egyedek egyszerűen csak “elfelejtettek egyeztetni” egymással. De ma rá köllött jönnöm: szó sincs ilyesmiről! Ezek nem ösztönös gonoszságból, genetikus amoralitásból (is) követik el a disznóságaikat, hanem előre megfontolt szándékkal, továbbá aljas indokból és üzletszerűen, valamint csoportosan!

Még 2011-ben az álnemzeti Qrmány  létre hozott egy propaganda-fűszerezett sóhivatalt, melynek neve: “Magyar Diaszpóra Tanács“. Ennek “hivatása” a szöveg szerint nem más, mint hogy “az egységes magyar nemzet részeként fejtse ki véleményét, tegyen javaslatokat és hozza meg döntéseit a magyar–magyar kapcsolatok előmozdítása, a magyar nemzeti közösségek gyarapodása érdekében“. Mindezt a különböző egyházakkal, civil és cserkész szervezetekkel karöltve. Legutóbbi, negyedik ülésükön pl. éppen azért aggódtak, hogy “nemzetközi támadások” érik a Szeretett Hazát … azaz és pontosabban a Kedves Vezetőt.

Nos ezen “Tanács” mai ülésén nem csak a köznevetség méltó tárgyát/alanyát képviselő Semjén Zsolt (miniszterelnök-helyettes és fővadász) jelent meg, hanem Az is, akit ő (állítólag) helyettesíteni szokott.

Nem szeretném most itt az időt és energiát arra pazarolni, hogy részletesen ismertessem A Nemzet Elmebetege felszólalását. Akit érdekel (remélem sokan lesznek!), az itt olvashatja! Ámde mindenképpen szeretném feltenni a kérdést, hogy:

Tudomásom szerint mintegy 8 milliónyi választásra jogosult honfitársam él ebben a tényszerűen hanyatló és szegényedő Hazában. A véleménykutatások alapján közülük kb. 1,5-1,8 milliónyian hajlandóak még mindig erre az Elmebetegre és az általa létrehozott Maffiaállam további fennmaradására szavazni, akár annak ellenére is, hogy ez a Kleptokrácia már megint személyre szabott törvényt hozott ippeg tegnap! Rendben van. Ám tegyék. De!

Mégis meddig még? Meddig tűrjük az Elmebeteg és az Elvetemültek Uralmát?! Mégis meddig hagyjunk felettünk uralkodni egy Mocsári Kisebbséget?! Akiknek se istenük, se hazájuk. Akiknek egy Agyalágyult a prófétájuk, kultúrát egy Feketegyörgy, véleményt pedig egy Bayerzsolt szállít?

Ők a hangosabbak, de Mi vagyunk többségben. Ők vannak hatalmon, de Mi vagyunk az erősebbek. Ideje lenne végre rájönni erre, osztán tenni a dógunkat! Amíg nem késő.

… és ezt …

szendamondja!


NEM győztünk!

Még alig néhány órája, hogy a görög focicsapat 4:3-ra győzte le a magyart az Olimpiakosz stadionjában, de már látom (látni vélem?) ennek következményeit! … Tekintettel a teremfocista szakon képzett budapesti “diplomáciára”.

Ma este, azaz 2015. október 11.-én a megszokotthoz képest valóban fordulatos és pörgős mérkőzésen a magyar “Nemzeti Tizenegy” három rúgott és négy kapott góllal alul maradt a görög válogatottal idegenben vívott EB-selejtezőn.” – emígy lenne olvasható a nevezett sporteseményről szóló tudósítás egy normális ország normális napilapjában. Ezt pedig a következő számban (de akár még az adott napiban is) megspékelnék néhány “szak-kommentárral”, melyek vagy objektívek lennének, vagy minimum azoknak akarnának látszódni.

Mivel azonban ez nem egy normális ország és abban egyáltalán nincs normális sajtó (még az is csak hellyel-közzel nevezhető ilyennek, amit az Állammaffia nem támogat … max. tűr, néha meg tilt!), így el nem várható a fentebb vázolt – időnként részre hajló – objektivitás sem.

Tekintettel a fenti megállapításom általam vélt, de többszörösen tapasztalt igazságára; továbbá arra, hogy bizonyos manifeszt elmebetegek szerint én születetten, tehát genetikusan magyar/nemzetellenes vagyok (ennek okait egy “Nonparell“-ben fejteném ki röviden!), kicsavarodott fantáziám, az engem “múzsaként” gyakorta homlokon csókoló, ugyancsak nem magyar “kisördög” segítségével mánis elképzeltem a görögországi focimeccs egyes agyarnemzeti tudósításait. Sőt, még a “kormányzati reakciókat” is!

Hát lásuk/olvassuk! (Az alábbiak “nemzeti magyaroknak” nem ajánlatosak! Olvasás előtt kérjék ki kezelő orvosuk, gyógyszerészük, körzeti kubatov-megbízottjuk és helyi jobbikosaik tanácsait!)

Az Agyar Hírlap és az ehhöz (pl.: “közszolgálati” M… stb.) hasonlók szerint:

Ezekben a görögökben nincs semmiféle tisztesség! Nem elég, hogy az állami korrupció okán bekövetkezett államcsődjüket kizárólag az általuk rendszeresen becsapott Európai Unió, azaz annak valamennyi tagállamának segítségével tudták csak elkerülni. Nem elég, hogy az olyan tisztesen és kitűnően, no meg abszolajte átláthatóan működő államok nyújtottak nekik mentő kart, mint például Magyarország, avagy a Német Szövetségi Köztársaság, arra sem voltak hajlandóak hosszú ideig, hogy vállalják az ennek ellentételezéseként minimálisan elvárható kötelezettségeket.

Sem a Schengeni Egyezményt, sem pedig a Dublini Rendeleteket nem hajlandóak betartani.

De gólt rúgni, azt bezzeg igen!

Pont annak a Magyarországnak, amelyik magára hagyatottan és erején felül védelmezi egész Európát. Költségeket, katonákat, közmunkásokat és rabokat nem kímélve Kínából rendelt pengedrótok telepítésével, többek között a görög helyett is (ehelyütt egy bizonyos Angela Merkel nevű ellenségünk, a velünk elvtársi, sőt, eszmei szövetségben álló bajor CSU-nak nem tetsző, de vele azért pártkoaliciót alkotó,  (kelet)német, tehát kocsigyanús kancelláról most nem ejtenénk szót!).

Azon pengedrótokról vagyon szó, melyeket mind felhasználtuk a szintén EU-tag Horvátország határainak lezárására (is). Így nem csoda, hogy a Görögországban általunk védett Magyar Nemzeti Kapu elreteszelésére már egyetlen centiméter sem jutott! Ebből meg egyenesen következett, hogy nem voltunk képesek feltartóztatni a Magyar Nemzeti Kapuba illegálisan (milyen nemzetiséghez tartoztak is a bírók?!) és csakis megélhetési alapon négyszer is bevándorló focilabdát! Azért, mert azt a szintén EU-tag, de a schengeni és a dublini előírásokat notóriusan megszegő Görögország nem volt hajlandó előzetesen regisztrálni, majd attól bennünket megvédeni!

Így nem maradt más választásunk, mint az, hogy az Olimpiaikosz stadionjában bő másfél órán át tapasztaltak alapján kérjük, sőt, követeljük az Európai Uniótól Görögország kirekesztését annak a bizonyos “7. cikkely” alapján!

Ezért folyamodunk alázatosan Mi, az Agyar Hírlap szerkesztői és munkatársai (elsősorban Bayer Zsolt főmunkatárs, aki kizárólag a ballib kommunisták átverése érdekében jár szlovák rendszámú terepjáróval és adózik? ugyancsak Szlovákiában – felhívjuk mindenki figyelmét, hogy Fico testvérünk Szlovákiája velünk kart karba öltve harcol az EU és a Migránsok ellen!), valamint a velünk eszmei szövetségben álló Tahó Echo Tv szerkesztőit, munkatársait, a Közszolgálati Média valamennyi alkalmazottját, minden népnemzetben gondolkodó nemliberális, nembaloldali Demokratát (Bandi! Ébredj!), hogy velünk együtt írja alá azt a Levelet, melyet a Civil Összefogás Fóruma-Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány nevében intéztünk Magyarország Kormánya, illetve elsősorban a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz!

Ebben a kérésünk a következő:

  1. Magyarország Miniszterelnöke, a Mélységesen Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr engedelmével Szíjjártó Péter Úr, Magyarország eddigi legkiválóbb külügyi és külkereskedelmi minisztere (hála Dr. Orbán Viktornak, a Mélységesen Tisztelt Miniszterelnök Úrnak!) idéztesse be maga, avagy a szokásos Megbízottja elé a Görög Köztársaság budapesti nagykövetét.
  2. Ennek alkalmából adjon át neki egy memorandumot, mely arról szól, hogy az egész Magyarország, az azt személyesen megtestesítő (a “pocak” emelgetése nemzetellenes!)   Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, valamint az őt bármikor híven támogató, az egész magyar civil közvéleményt megtestesítő CÖF-CÖKA értetlenül áll a mai, az Olimpiaikosz Stadionban tapasztalt görög teljesítmény előtt!
  3. A görög válogatott számára tét nélküli volt a mérkőzés, hiszen győzelem esetén is csoport-utolsók maradtak volna. Számukra azonban igen, lévén “legjobb harmadik”-ként évtizedek után végre bejuthattunk volna (max 90 percre) az EB Főtáblájára.
  4. Az EU határait helyettük is őrzők lévén elvárhattuk volna, hogy a trehány görög kormány – amely számolatlanul tette zsebre az általunk? is? finanszírozott EU segélyeit – minimum utasítsa a nemzeti válogatottját, hogy néhány beengedett góllal segítse a Kereszténység Kultúráját És Egyneműségét óvó Magyarország futballsikerét!
  5. Mivel ez nem történt meg … az ismert körülmények ellenére sem! … be köll idézni Szíjjártó Péter Úr (avagy Megbízottja) színe elé a görögök budapesti nagykövetét, s átnyújtani neki egy Memorandumot.
  6. Ebben pedig az foglaltassék, hogy vagy lemondanak a vasárnapi győzelmükről, vagy … de ezt már döntse el A Mélységesen Tisztelt Miniszterelnök Úr, Dr. Orbán Viktor, valamint az Ő Legtökéletesebb Külagdasági és Külügyminisztere, Szíjjártó Péter Úr, aki egyébként a Világ Legtökéletesebb Teremfocistája … de csakis azért, mert Dr. Orbán Viktor NAGYPÁLYÁS!

*

Nonparell

Miért is vagyok “genetikusan nemzetellenes”?

Valószínűleg azért, mert nem hagyom elterelni a figyelmemet semmiféle Habonyfinkelsetin-féle, a tájékozatlanságot, tehát a parasztvakítós tévénézést meglovagló, bunkó félműveltséget generáló Közvélekedésre alapuló propaganda alapján a Leglényegesebb Dolgokról! Például nem “migránsozok” habzó szájjal, hanem az oktatásról, az egészségügyről, a szociális szféráról, no meg az állami szintre emelt KORRUPCÓról, az Országunkból KIFELÉ VÁNDORLÓKról, az államot és a társadalmat a Szakadékba cibáló, GYEREKEINK/UNOKÁINK és az ők LESZÁRMAZOTTJAIKat kilátástalanságba, jövő- és élhető állam nélküliségébe taszajtó CINIKUS GAZEMBEREKről beszélek/írok!

Ugye ez már pont elegendő, hogy pont én legyek a NEMZETELLENES BALLIBERÁLIS?!

*

Szóval egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha holnap (2015. okt. 12., hétfő) ez a bizonyos Küküminiszter “színe elé” idéztetné a görög nagykövetet, majd a focimeccs okán akár még a Hadüzenetet is átnyújtaná neki.

Ezektől már csak ennyi telik. … Tőlünk se több, hiszen a hátunkon hordjuk Ezeket, közben pedig a Dumájuk az Abrakunk! … Gratulálok minden “honfitársamnak”!

… és ezt …

szendamondja!


Az elnök szponzorai

Napok óta követem nyomon a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének (és elnökségének) “bajosan ügyes” dolgait. Gondoltam: írni kéne erről egy posztot, de Megyesi Gusztáv a nol.hu-n megelőzött. … Jól tette, hiszen én a nyomába se érhetnék.

A szponzor elnézést kér

Felhívtak a Coca-Cola magyarországi vezérigazgatóságától, hogy feltétlenül találkozni szeretnének velem. Egy feltűnően csinos hölgy kért randevút az egyik előkelő szálloda bárjába, s miután kipróbáltuk a kóla különféle változatait alkohollal kombinálva, bizalmasan hozzám fordult. Elmondta, hogy úgy hallották, adósságaim vannak, és ők ki akarják fizetni helyettem a tartozásaimat, adjam is meg a szükséges adatokat.

Először nem értettem, miről van szó, aztán a hölgy elmondta, hogy a Coca-Cola a Magyar Paralimpiai Bizottság bronz fokozatú támogatója, a sportszervezet honlapján látható is a logójuk Testébresztő Coca-Cola felirattal. Nem, ne értsem félre, adósságom törlesztésének fejében nem kérnek tőlem semmit, nem kell reklámcikket írnom, de még Coca-Cola feliratú sapkát sem viselnem, egyszerűen lelkifurdalásuk van. Amint a sajtóból nyilván már értesültem róla, a paralimpiai bizottság alelnökének, Deutsch képviselőnek a tanácsára Gömöri, a sportszervezet elnöke hárommillió forintot vett fel devizahitele végtörlesztésére, s még további három vezető kapott vissza nem térítendő, illetve kedvezményes kamatú hitelt, mégpedig az alelnöki közlés szerint a mozgássérült sportolók támogatására szánt szponzori pénzekből, ráadásul még új autókat is vásároltak.

A cég tehát az akarata és a tudomása ellenére nem a mozgássérült sportolókat támogatta, akikről pedig épp az elnök nyilatkozta nemrég, hogy világklasszis paralimpikonok a napi megélhetéssel küszködnek, a legtöbben három műszakban dolgoznak, és csak az edzőtáborokban tudnak megfelelően enni. Ami hagyján, de a szponzori támogatást azután sem állították le, hogy Gömöri és a vezetőség a paralimpikonok kifejezett kérésére sem mondott le, igaz, ha egyszer majd lemondanak, azt is csak felsőbb nyomásra teszik, nem lelkiismereti okból.

Minthogy a világon köztudottan tán a magyar lakosság viseli el legkevésbé a vezetői gátlástalanságot, nem csoda, hogy a Coca-Cola fogyasztása a felére esett vissza. A cég nem szeretné, ha a nagyközönség azt hinné, hogy csak a vezetőket támogatja, ezért szeretettel várja az anyagilag megszorult civilek jelentkezését, hogy rajtuk is segítsen, s még alelnöki ajánlást se kell hozni, elég a havi fizetőrészlet csekkjeit bemutatni. A paralimpiai bizottságnak azonban nem csak bronz fokozatú támogatói vannak. Ismerősöm mondja, hogy őt az arany fokozatú Tesco vezetői ráncigálták be az áruházba, hogy tetszés szerint válasszon a kínálatból, vegye ezt bónusznak a devizahitele végtörlesztése mellé, mert sajnos a botrány kipattanása után ők is elmulasztottak ultimátumot adni a paralimpiai bizottság vezetőinek, hogy csak a lemondásuk esetén hajlandók továbbra is folyósítani a pénzt. Az ezüst fokozatú egri Park Hotel szintén ingyenes hétvégét nyújt a térség civil adósainak, a K&H és az Allianz biztosító kedvezményes pénzügyi konstrukcióit már nem is említjük.

Mint látható, mindegyik szponzor szégyelli magát, hogy így átverték. Valamennyien közölték, hogy tanultak az esetből, s mert a hitelességük, a komolyságuk és a politikamentességük forog kockán, ezután nemcsak megnézik, hogy kit támogatnak, hanem rendszeresen követni fogják a pénzük útját is. Különösen olyan kluboknál, sport- és kulturális szervezeteknél, melyeknek az elnökségében politikus ül, az általa favorizált elnök pedig luxuskocsival furikázik, és a szervezet nevében a saját cégével köt szerződést.

Nem tudni, hogy így lesz-e, mindenesetre a Pepsi-Cola már a fa mögül figyel.

*

Ebből a szemtelen Gömöriből (no meg a társaiból) sem ártana “mozgáskorlátozottat” csinálni. Négy fal, néhány négyzetméter és rács az ablakon … is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Aggasztó!

A 444.hu oldalán tegnap este megjelent bejegyzés gúnyos hangon említi meg az MTI és a Külügy legújabb, kínos bakiját. Ez a “műsor” nem jöhetett volna létre, ha a két szervezetben lenne legalább néhány, a szakmájához értő ember. … Aggasztó!

Az említett bejegyzés arról szólt, hogy egy “SputnikNews” című orosz, de angol nyelvű portálon napvilágot látott egy értesülés, miszerint Victoria Nuland, az amerikai külügy helyettes államtitkára kedden, egy szenátusi meghallgatáson azt mondta: “Az Egyesült Államok nyomást gyakorol az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat ellenző európai államokra“. Ezt kritika nélkül átvette a “nemzeti hírgyárnak” kikiáltott MTI, s ki is tette a saját oldalára. Erre meg osztán szinte rögvest reagált a “Teremfociminisztérium” is az alábbi közleménnyel:

Magyarország eddig is tartotta magát, és ezután is tartani fogja a közös európai döntésekhez. Ezzel kapcsolatban senkinek nem kell aggódnia, és senkinek nem kell nyomást gyakorolnia ránk.

Talán dicséretes is lehetne, hogy az MTI ennyire gondosan figyeli a világ sajtóját, azon belül is a Magyarországgal kapcsolatos híreket. Talán dicséretesnek lehetne nevezni azt is, hogy egy ilyen “diplomáciai agresszióra” milyen gyorsan és “frappánsan” válaszol a KüKü-minisztérium. Csakhogy az a nagy helyzet, hogy ez az orosz “értesülés” egyszerűen hazugság: az MTI is, meg a KüKüM is rákozmált egy álhírre!

Nulandot ugyanis valóban megkérdezték kedden, hogy mit szándékozik tenni a szankciókat ellenző európai államokkal (közöttük Magyarország) az USA kormánya, de az ő válasza nem az volt, amit a “Sputnik” idézett! A helyettes külügyi államtitkár valójában azt mondta, hogy az említett országok ugyan húzódoznak a szankcióktól, de azokat mindig megszavazzák. Majd hozzá tette: “A kétoldalú vezetői találkozókon továbbra is tárgyalunk velük ezekről a kérdésekről.“.

Régóta tudjuk, hogy mióta az MTI Maffia-irányítás alá került, a szervezet szakmailag erodálódott, vagy ha tetszik, hát “kiherélt”. Ma már nincs ott (talán) egy ember sem, aki a szó pozitív értelmében értene a “sajtószakmához”, pontosabban ahhoz, hogy mi is a dolga egy “nemzeti hírügynökségnek”. Például az, hogy ha egy értesülés birtokába jut, azt a közzététel előtt nem árt ellenőrizni, verifikálni. Úgy mondjuk, hogy utána néz: valóban ez a mondat hagyta-e el Nuland száját. De nem tették, mert az orosz álhír tökéletesen “rezonált” azzal a qrmányzati propagandával, miszerint a “Kitiltási Botrány” mögött valójában nem megalapozott vádak, hanem egy “nyomásgyakorlás” áll. Így akarja ugyanis az USA elérni, hogy Budapest kritikátlanul, tehát akár a “nemzeti érdekek” feladása árán is támogassa Washingtont a Moszkvával folytatott gazdasági és diplomáciai “hidegháborújában”.

Eddig tehát “tiszta és világos” minden! A szervilis és tehetségtelen csinovnyikok így akarják “megszolgálni” a beléjük vetett qrmányzati bizodalmat. No meg azt a közpénzt, amelyet méltatlanul utalgatnak a bankszámlájukra. Ámde mi az ördögöt csinált a Külügy? Mielőtt kiadta volna a tömören megfogalmazott, méltatlankodó “Dörgedelmét”, hogy a fenébe nem nézett utána az “értesülésnek”? Hogyan lehetséges az, hogy egy állam önmagára roppant büszke kormányzata, annak egyik nagyon fontos “hivatala” ennyire mélyen benyelje a “horgot”?!

Hónapok óta hallani/olvasni azokat a véleményeket, hogy a világ számunkra meghatározóan fontos országaiban a mostani magyar “diplomácia” egyszerűen “közröhej tárgyát képezi“. A minisztériumon, illetve az ilyen-olyan külképviseleteken belül (meg azok élén is) csupa fogalmatlan idióta ücsörög. Ezek nem csak azzal nincsenek tisztában, hogy mégis ki kicsoda, bizonyos kérdések tisztázása végett kihez/kikhez köll fordulni, de még az alapvető viselkedési normákkal sem. Semmi mással nem foglalkoznak már, mint hogy a világ akármelyik szegletéből is, de pénzt hajtsanak fel a Maffiának. Ennek következtében egyik sem diplomata, hanem egyszerű “handlé”, aki nem az ország, hanem A Párt (anyagi) érdekeit szolgálja.

Ha nem így lenne, akkor a Külügyben eszébe jutott volna valakinek, hogy a “Dörgedelem” kiadása előtt mondjuk telefonon érdeklődjék az USA kormányánál (és ismét csak mondjuk) a budapesti nagykövetségen keresztül. De ha ezt már nem tette, akkor minimum utána nézethetett volna a Moszkvában ücsörgő, hivatalosan “nagykövetnek” nevezett illetővel, hogy mégis mennyire megbízható a “hír” forrása.

Ha így tettek volna, akkor megtudhatják azt, amit a 444.hu már tavaly novemberben kiderített. Azt nevezetesen, hogy ez a “SputnikNews” tulajdonképpen nem más, mint a “Ria Novosti” romjain felépített új hírügynökség, a “Rossya Segodnya“egyik angol nyelvű “leágazása”. Az új ügynökség idén 34 milliárd forintnak megfelelő rubelt kapott arra, hogy többek között a modern, internetes szokásoknak tökéletesen megfelelő módon és formában tálalja a kőkemény putyinista propagandát (kitűnő példák a fentebb megadott linken!). A 2300(!) embert foglalkoztató szervezet vezetője pedig a közismert homofób Dimitrij Kiszeljov, aki az orosz elnök (no meg az ő “rendszerének”) elkötelezett híve. Az immáron fizikai agresszióra is vetemedő újorosz, birodalmi politika “fényezése” érdekében pedig már nem először “vetnek be” álhíreket, kitalációkat, nettó hazugságokat. Ha minimum a Moszkvában ücsörgő magyar nagykövet nem csak egy szimpla üzletkötő lenne, hanem tájékozott diplomata, akkor a budapesti “Külügy” sem ment volna lépre, illetve kozmált volna oda egy ilyen, meglehetősen könnyen verifikálható “értesülésre”. No de azt legkésőbb az Orbán által hétfőn tartott “fejtágító” óta tudjuk: a magyar kormánynak nem értelmiségiekre, a körülményeket professzorosan felmérni képes “diplomatákra” van szüksége, hanem olyanokra akik nem gondolkodnak, csak a lenyúlható lóvét lesik!

Mit is írtam a poszt címében? “Aggasztó!“? … Tévedtem! Ez már IJESZTŐ!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Szolgálati közlemény!

A “szendamondja” március 16., hétfőig nem frissül. … De vasárnap is “nyitva” tart!


Kasszafúrók

Alaposan meghatározta Orbán a magyar külképviseletek vezetői számára tegnap az “irányvonalat”. Nem az ország, hanem az ő érdekeit kell képviselniük! Nem az adott néppel, állammal kell a kölcsönös megbecsülésre törekedniük! Hanem legyenek “dörzsölt kereskedők”, hogy ne mondjam: egyenesen kasszafúrók!

Bár csak nyáron lett volna itt az ideje, a “miniszterelnök” úgy döntött, hogy most és azonnal rendelteti haza a magyar külképviseletek vezetőit, s “tájékoztatja” őket az “irányvonalról”. Sokan gondolták úgy, hogy e sietség oka az a kudarcsorozat, melyet a szíjjártói “külügy”, meg az orbáni beképzelt kapzsiság gereblézett össze. Tehát most valamiféle “új korszak” meghirdetése kezdődik. Részben igazuk volt, hiszen a “Keleti” után most már a “Déli Nyitás” (hónapok óta lezárt Déli pályaudvarral! – hehehe!) is a szlogenek közé került, de ez koránt sem az, amire számítottak. Csalódásuk oka pedig nem lehet más, mint hogy nem vették komolyan azt, amit Orbán az “évértékelőjén” elmondott (kb.: Nincs változás! Mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig. Sőt, mégúgyabb! Harcosabbak és kezdeményezőbbek leszünk.)

A “régi” marad tehát az “új” külpolitika. Az, amelyet még tavaly hirdetett meg a Vezér. Az, aminek nem az “Érték”, hanem az “Érdek” az alapja. Mert ugye az előbbit az “ostobáknak találták ki” azok az “okosok”, akik az utóbbit követik. De ő, az Ismert Univerzum Zsenije ezt a logikát felismerte, s az általa kinevezett “tehetséges és szorgalmas” ifjú külügyminiszter pedig ezt igyekszik meg is honosítani. … Néhány gyanús, kötvényvásárló külhoni céggel, meg pár százezernyi, időnként még magyarul sem beszélő kettős állampolgárral együtt.

The business as usual! – adta ki az utasítást a “miniszterelnök”. “Nyugati nyitás nincs“, mert szerinte annak már “részei vagyunk“(?). A keleti pedig már megtörtént, “a kapuk nyitva vannak”. Most “Dél” felé (Latin-Amerika, Afrika) indulunk el, mert immáron az a “célterület”. Ámde ez csupán az idei esztendő második felétől kezdődik, ugyanis a “tehetséges és szorgalmas” külügyminiszternek van még néhány lezáratlan ügye Malajziában, Szingapúrban, Kínában, meg a térség egynehány más országában is (lásd: Letelepedési Kötvények árusítása!). Ámde utána “Előre  Déli Nyitás Frontján!”, mert lóvé köll az országnak (tehát neki és bandájának), méghozzá dögivel!

Így osztán “egy jó diplomata” nem “értelmiségi”, hanem “dörzsölt kereskedő”. Aki “közelebb megy a realitásokhoz” és úgy méri fel a “mozgásteret” (tehát az üzleti lehetőségeket), hogy közben nem a folyamatok átlátásának “professzoros képességével” tűnik ki a “mezőnyből. Aki pedig a nyugati integrációt szembe merészeli állítani a keleti és a déli nyitással, az egy hülye! Hiszen “nem ördögtől való” annak nyílt beismerése, hogy “nekünk” lehetnek a szövetségeseinktől (EU, USA) “eltérő érdekeink” is. (lásd még az “Évértékelőt”: “Jó fideszes nem gondolkodik …“!)

Itt nem “egyeztetni” kell! Csak az számít, hogy a különböző partnereinket “érdekeltté tegyük Magyarország sikerében“. Ebből pedig következik, hogy a jó magyar diplomata “nem lehet világpolgár”, mert “aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként“. Hiszen magyarként is “lehet elegáns lenni”, késsel-villával enni, de “nem magyarként is provinciálisnak”.

*

Ami nekem ebből az egészből “lejött”, az a következő. A céges EU-tagság előnyeivel házaló, azt kínálgató ázsiai kötvénybiznisz kezd bedögleni. Egyre kevesebb az érdeklődő, márpedig az ilyesmiket árusító (valószínűleg Orbán által is tulajdonolt) offshore-cégek bevételeire a Maffia továbbra is igényt tart. Ezért osztán új piacokat kell feltárni: “nyitnikék” az országfosztogató, korrupt afrikai diktatúrák (vasár- és ünnepnapokon népirtás), valamint a latin-amerikai kokainbárók felé is. A külképviseleti vezetőknek meg az a dolguk, hogy kapcsolatba lépjenek az ilyenekkel, s minél több kötvényt sózzanak rájuk. Még akkor is, ha ez nekik “büdös” és komoly bírálatokat kapnak cserébe mondjuk a fogadó ország kormányától (a “szövetségeseink” pedig le vannak szarva!). Ők ne foglalkozzanak az értelmiségisen professzoros folyamatátlátással! Ne gondolkodjanak a “diplomáciai finomságokon”! Hiszen ők ugyanúgy nem értenek hozzá (azért lettek kinevezve!), mint azok a teremfocisták, akik a “szakminisztériumot” bitorolják. A lényeg csakis a Pénz, a Bevétel, s ennek mértéke alapján lesz mindenki megítélve.

Ami ebből az egészből feltűnt nekem, az a “külügyi fejtágítóbeszéd” azon része, melyben Orbán lényegében önleleplezést művelt. Tudom, hogy nem ennek szánta, de aki képes egy kicsit gondolkodni, az itt és ott, ekkor és akkor orbánilag magából kiböffentett mondatokat összerakni, akkor neki is “leesik a tantusz”! Lássuk csak az idézetet!

A magyar hajlamos arra, hogy nagyon dörzsöltnek gondolja magát, miközben ő a legutolsó balek … ez fajtajellemző.” … “… figyeljünk Tigrisre, aki sokat ugrált, és úgy maradt a farka!

Telitalálat! Avagy “tökéletes öngól”, ha már amúgy is “footsalos” a “külügyminiszter” és focimániás a “miniszterelnök”. Hiszen kit is vert át oly’ tökéletesen Aliyev, az azeri diktátor-elnök a “Baltás” kiadatásával? Ki is írta alá azt a szupertitkos, de mindenki által ismert “Paks II.-szerződést“, mely tulajdonképpen arról szól, hogy Putyin “barátunk” kölcsön ad önmagának 10 milliárd eurót és azt mi fizetjük vissza, de kamatostul (amelyek nem csak messze magasabbak például az MNB-nél manapság alkalmazottaknál, de a futamidő során még emelkednek is!)? Ráadásul minden vitás ügy elbírálását, no meg az új reaktorokból egyszer majd és talán “kisercenő” kilo- és megawattok árának meghatározását Moszkvára bízta? Ehhöz képest totál nevetséges, hogy Orbán azért ellenzi az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodást, a “TTIP”-t, mert … és most ismét idézet következik:

Nem tudunk támogatni semmilyen szabadkereskedelmi megállapodást, amely a kereskedelmi vitákban a magyar bírósági rendszer igazságszolgáltatását nem veszi figyelembe, azt hatályon kívül helyezi, nem ismerjük a helyeket, ahol semmilyen esélyünk sincs, vagy legalábbis nem látunk esélyt az igazságos ítéletre.” (forrás: 168ora.hu)

Tehát ha egy amerikai illetőségű céggel merül fel valamilyen jogvita, akkor azt csakis egy “Handóné Szájer Tünde” által kinevezett (párt)bíróval lehet megtárgyaltatni. Azért, mert a vitéz alcsúti Főméltóságú Úr ilyen esetben csakis olyan “fórumban” bízik, melyre minimum áttételes “ráhatása” van. Mert az amcsikban ugyi nem lehet, hiszen azoknak “ingadozik a külpolitikájuk“, ráadásul minden kérdést “csakis a saját érdekeik mentén szemlélnek“. Ez meg ugyi egyenesen egy nagy “pfuj!”, mert ilyesmire csakis “nekünk” van jogunk. Bezzeg az oroszok! Azok osztán faszányosan megbízható gádzsók! Lehet, hogy időnként megszegnek egy-két szerződést (nem idegen ez a magyar Maffiakormánytól sem!), néha-néha fegyveresen támadnak rá “kissé” a nekik parírozni nem akaró szomszédainkra. De “nyicsevo”! Csak “pontosan fizetni kell” nekik, s akkor a velük való jogvitáink elbírálását is nyugodtan reájuk bízhatjuk (ezzel együtt meg azt is, hogy pontosan mikor és mennyit is köll fizetnünk nekik! – ugyibár?).

Hasonló a “Tigris-hasonlat” is. Ki is volt az aki addig ugrabugrált Kelet és Nyugat között (persze csakis a lenyúlható pénzért), amíg az lett a következmény, hogy az a bizonyos “farok” télleg “úgy” maradt? Beleragadva azon “Medve” seggébe, mely megérdemelten csinált vécépapírt a Kárpátok Géniuszából? Letörve Merkel kancellár asszony által, kihajítva Ewa Kopacz lengyel elnök asszony által, leköpve a korabeli Imádó, a szintén lengyel Kaczinsky szája üregéből?

Orbán tigris még mindig ugrabugrál. Farka már nincs, bundája lassan rabcsíkos, fogai pedig rég beletörtek az általa ültetett, majd alaposan felnevelt “vasfába”. Ordítani azonban még tud. Persze csak olyasmit, hogy “Előre! Harcra fel!“. … De már ezt is kizárólag hátulról. Évek óta. Csak ez még nekünk valamiért nem tűnt fel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Magyarország: két szék között

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir Iljics Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból:  “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!