A Holt Kerényiek Társasága

Mióta Lajos legespiclizte Viktort, az előbbi tulajdonában álló, “Magyar Nemzet” címen  placcokra kerülő nyomdaipari termék szerkesztőségében terjedni kezdett az “RTL-vírus“. Azaz: időnként már újságot is írnak! … Dicsérném is őket, ha lenne amnéziám.

Megdöbbentően jó, alapos és tényfeltáró írás jelent meg tegnap a Simicska-tulajdonú Magyar Nemzet online oldalán. A téma az úgynevezett “Nemzeti Könyvtár” kiadványsorozata, illetve annak gondozója, Kerényi Imre nertárs volt.

Kerényi egy határozottan “ügyes” ember. Valahogy mindig sikerül megtalálnia “az utca napos oldalát”. Rendszerfüggetlenül áll rendelkezésére minden Rendszernek, s ebből a szempontból élénken emlékeztet engem (nemdoktor) Schmitt Pálra, illetve Fekete György “akadémikusra”. A ’80-as években “kommunista” párttitkárként még kultúrális napokat rendezett a (manapság ismét) testvéri Moszkvában. A ’90-es esztendők elején már a Demokratikus Charta rendezvényein sürgölődve védte a “jobboldallal” szemben a liberális demokráciát. Pár év teltével pedig hol vekkerórás, hol teniszlabdás tüntetést szervezett, melyekkel immáron a liberális baloldallal szemben védte a “népnemzeti demokráciát”.

Mostanság, tehát a zemútötévben egyfajta kultúrpápaként tevékenykedik az illiberális demokrácia jegyében. A “miniszterelnök” felkérésére vállalta a tanácsadó szerepét (punktos megnevezése szerint: “A tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” – hehehe!), valamint azt is, hogy megszerkeszti és előállíttatja a Nemzeti Könyvtár összesen száz(!) darabos kötetválogatását. Ehhöz a 2018-ban lezáruló herkulesi munkához kapott cuzámen 600 millió forintot, ami fillérre azonos a tízezer címet(!) tartalmazó magyar könyvkiadás állami támogatásával. (A “Magyar Krónika” című, senki által soha nem olvasott pitypangos periodikájával együtt a nertárs agyömlése eleddig mindössze 1,5 milliárdunkba került. Tehát szó nem lehet “aránytalanságról”! – mint azt “hősünk” kegyeskedett meg is jegyezni.)

Mi a Nemzeti Könyvtár feladata? Kerényi plasztikus parabolája szerint az, hogy ha Noé esetleg ismét a bárkájára kényszerülne, akkor csupán annyi dóga lenne, hogy összenyalábolja ezt a száz kötetet, s a magyar irodalmat rögvest átmentené az Utókor számára.

Kik válogatják össze a Könyvtárt? Kezdetben még Kerényinek csak az olyan közismert, irodalomkultúrális héroszok álltak a rendelkezésére, mint például Bencsik Gábor, avagy Szigethy Gábor (előbbi nacionáléjával tisztában vagyok, de hogy ki az utóbbi, hát fogggalmam nincsen!). Ámde azóta kibővült e “grémium” különböző politikusokkal, egyházfiakkal, a köz- és a kultúrális élet szereplőivel (Jesszusom!)

Milyen szempontok alapján történik a szelekció? Kerényi nem titkolja, hogy “Nem vagyunk nagyon intoleránsak, de a mieinket természetesen betettük, ugyanakkor nem zárkózunk el a másik oldaltól sem“. Ez pediglen azt jelenti, hogy a Könyvtár ugyan “a nemzeti-konzervatív oldal ízlését követő kánon“, így természetes, hogy benne van Tormay Cécile (akit gondolom zongorán kísér Cziffra György), de ettől még vállaltan balosok (pl.: Illyés Gyula) és zsidók (pl. Zsolt Béla) is teret kapnak benne. Igaz, az “ilyeneknél” némi bevezetővel kívánják helyreigazítani az Olvasó gondolkodását. (“Dum spiro non Spiró?” – hehehe!)

Mire elég a 600 millió? Hát arra bizonnyal nem, hogy kifizessék belőle mondjuk a szerzői jogdíjakat. Ilyen bagatell ostobaságokkal a Holt Kerényiek Társasága nem foglalkozik, hiszen nekijük ugyi küldetésük vagyon. Arra sem, hogy igényes kiadásokat produkáljanak. A szakma véleménye szerint a ráfordítás harmadából azoknál sokkal jobb minőséget is lehetett volna produkálni. Ez meg nekem azt jelenti, hogy a “küldetés” leginkább a pénz kétharmadának ellopására vonatkozott. (Kerényi őszinteségi rohama: “Mindenki adót csal, ahol csak lehet. Ha még nem, csupán azért, mert nincs rá módja. … Az emberek természetesen próbálják az adót elkerülni, a közlekedési szabályokat megszegni, és a többi. Így kell nézni az embereket.“)

Folytathatnám még ezt a “szemlét”, de nem teszem. Aki tovább akar elképedni és hüledezni, az olvassa csak el nyugodtan a “nemzetes” cikket! Ígérem, semmi baja nem lesz tőle, maximum a vérnyomása mászik fel úgy a Csomolungma környékére. Mert pontos képet nyerhet arról, miféle “erkölcsök” mozgatják a pillanatnyilag nyertes nertársakat!

Kerényinek kijárna már egy elismerő okirat! … Megrovásírással! … Tőlem akár felfüggesztve is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Reménytelenek és szánalmasok

Seszták Miklós miniszter és Kurucz Éva kormányszóvivő szerint az a sajtóhadjárat, mely a nemzetgazdasági tárca birtokosa ellen manapság folyik, csupán reménytelen emberek kétségbeesett és szánalmas kísérlete, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Seszták-ügyek ugyanis nem léteznek! … Hát, én most beállnék ezen reménytelenek sorába.

Itt ülök ihletett magányomban, s bár mindenem meg vagyon az íráshoz, csak témám nincsen. Előttem az öt esztendős, “Asus” márkájú netbook-om, ami kitűnően működne, ha bolond módon nem hagytam volna rábeszélni magam, hogy rátelepíttessem a Windows 7-et. Mindezt azért, mert a Microsoft a korábbi XP-m mindenféle biztonsági frissítésének leállításával fenyegetőzött. Mióta a W7 alatt “működöm”, a gépem olykor-olykor (tehát mindig) roppant furcsa dolgokat művel. Osztán a rendelkezésemre áll az aranyáron mért mobil-internet összeköttetés, mely “fejlettségét” tekintve Belső-Bantusztánban bizonnyal piacvezető lenne. Május vége óta kizárólag “2G“-ben hajlandó forgalmazni, ezért olyan lassú, hogy a havi 20 gigás keretemet akkor tudnám kimeríteni, ha napi 96 órában “ketyegtetném”. Amikor ezt szóvá tettem, a szolgáltatótól csupán egy semmitmondó választ (meg a változatlan minőséget és a pofátlanul magas összegű számlákat) kaptam. Kénytelen voltam tudomásul venni tehát, hogy az M-Telekomnak fontosabb Dzsentri Dzsoni főminiszter kedélyállapota, mint az enyém (megértem őket, tőlem csak havi hétezret kapnak a semmiért!). Kezem ügyében van továbbá egy korsó remek (osztrák) sör és egy kupica, első rangú, nagykunsági szilvórium (“valaki“-től kaptam, de nem mondom meg, ki az!), hogy a szinaptikus csatolások megerősítésével fokozza a kognitív folyamataimat (jujj, de szépen fogalmaztam meg a piálást, ugyi?!). Van továbbá egy paklinyi illatos, debreceni dohányom, amelyben olykor-olykor (tehát rendszeresen) legalább tucatnyi, kisujj hosszúságú fadarabot találok. Ámde tudomásul vettem, hogy olcsó (835 Ft./40 g. – egyelőre!) terméknek fogpiszkáló az “állományjavítója”. (Figyelem! A debreceni “Róna Dohányfeldolgozó Kft.” termékei időnként dohányt is tartalmazhatnak!)

Fotó: 444.hu

Minden a rendelkezésemre állt tehát egy poszt megírásához, csak ippeg témám, … no az nincsen énnékem! Eredetileg az volt a szándokom, hogy mint ballib blogger, a sipista Seszták Miklós (kisvárdai ügyvéd, jelenleg fejlesztési miniszter) személyén keresztül, reárontsak a Rezsicsökkentésre, azon keresztül meg (szokásomhoz híven, meg a “Nemzet“-tel karöltve!) a Nemzetemre. De a miniszter “úr” megaszonta nekem is, hogy nincsen itten semmiféle “ügy”, no meg “látni való”! Lehet oszolni emberek, s aki nem teszi, hát az majd … szóval utánanéz az ilyenekkel szembeni lehetőségeinek. Mindehhöz Kurucz Éva nertársnő, az illiberális (tehát “modern” és “versenyképes”, no meg “munkaalapú”) állam kiépítésén ügyködő kormányunk szavának avatott cipelője hozzátette, hogyaszondja:

“Jól látszik, hogy a kormány intézkedései súlyosan sértik egyes gazdasági szereplők pénzügyi érdekeit. Ilyen intézkedés a rezsicsökkentés, a reklámadó, vagy az agrártámogatás rendszer átalakítása. A Seszták Miklós személyét érő sorozatos lejárató cikkeket ennek tudjuk be. Kétségbeesett, reménytelen próbálkozásokról van szó, amelyek nem fogják eltéríteni a kormányt az említett célok megvalósításától. A kormány eddig sem engedett az üzleti és politikai nyomásgyakorlásnak és ezután sem fog”.

Ha alaposan meggondolom a dolgot, rá köll jönnöm, hogy Miki bá’-nak tényleg igaza lehet! Hiszen nézzük csak meg, hogy (többek között) melyek azok a dolgok, amelyek valójában nem is léteznek (forrás és linkek itt!):

  • A miniszter egyedüli tulajdonosa a Ramiris Autó Kft.-nek, amelynek korábban másik tulajdonosa az a Ramiris Rubin Zrt. volt, amely egy ciprusi – feltételezhetően offshore – cég, a Ramiris Holdings Ltd. tulajdonában állt. A cégbejegyzéskor az offshore cég jogi képviselője Seszták volt. A cégcsoport azért került a figyelem középpontjába, mert offshore-üzleteivel 17 milliárdos kárt okozhatott a költségvetésnek, a bírósági eljárás pénzmosás vádjával indult meg még 2007-ben.
  • 2013 februárjában robbant a hír, hogy Seszták egyidejűleg volt tagja az informatikai és a közbeszerzési parlamenti albizottságoknak és az Enternet Invest Zrt. felügyelőbizottságának 2012-ben. Éppen akkor, amikor egy uniós támogatású pályázatból 12,5 milliárd forintot ítéltek meg annak az öt vállalatnak a javára, amelyek részben az Enternet Invest tulajdonában vannak.
  • Az Index idén júniusban számolt be arról, hogy a 2000-es évek elején Seszták – még kisvárdai ügyvédként – mintegy 700 orosz és ukrán tulajdonú cég létrehozásában segédkezett. A politikus által alapított kft.-k többségét néhány év múlva a cégbíróságnak kellett megszüntetnie behajthatatlan köztartozásaik és törvénytelen működésük miatt.
  • Ugyancsak az Index derítette ki, hogy Seszták kisvárdai autószalonjától vásárolt – vissza nem térítendő uniós támogatásból – három olyan cég ingatlant, amelyekből kettő a tárcavezető személyéhez köthető.
  • A Népszabadság a héten írt arról, hogy ügyvédként Seszták megszeghette az ügyvédi etikai szabályzatot. A napilap szerint a tárcavezető 1998-ban lett kültagja a Kisvárdán bejegyzett Nagy és Társa Bt.-nek, ahol státusza 2001-ig fennmaradt. Ezalatt ügyvédként hitelesített több olyan iratot – például társasági szerződés-módosításokat –, amelyen kültagként is aláíróként szerepel. A Haváz Bt. esetében pedig a kültagi viszonyának megszüntetéséről szóló papírt jegyezte ellen saját ügyvédi pecsétjével és aláírásával 2003-ban. Ezzel lényegében saját maga igazolta az általa aláírt iratok hitelességét.
  • Seszták cége Kisvárda központjában vásárolt egy háromszintes irodaházat. Az ingatlanvásárlás tényét nem tették közzé, pedig az épületben az újonnan létrehozott Járási Hivatal nyitotta meg irodáit. A hivatalos közlés szerint a több tízmillió forintot érő irodaház ügyével a politikus érintettsége ellenére is minden rendben van, az új állami szervnek ugyanis semmilyen bérleti díjat nem kell fizetnie a tulajdonosnak. Seszták Miklós kijelentette, hogy elég gazdag ahhoz, hogy ingyen adjon bérbe egy ingatlant.
  • Vagyonbevallása szerint havi jövedelme 3,883 millió forint, kisvárdai és budapesti ingatlanjainak értéke több, mint százmillió, illetve összesen 194 millió forint megtakarítása is van! … Tényleg van mit a tejbe aprítania, megengedheti magának az állammal szembeni “nagyvonalúságot”!

Hát, úgy mutatóban csak ennyi a miniszter “úr” nacionáléjából, a nemlétező nemügyeiből! Ebből meg az avatatlan (és megtévesztett és nemzetellenes és rezsicsökkentést támadó) alak szeme előtt egy simlis vidéki ügyvéd képe bontakozik ki, akit a kisvárdaiak nem azér’ választottak meg három ízben (1998, 2002, 2006) is önkormányzati, osztán meg kétszer (2010, 2014) országgyűlési képviselőjüknek, mert ne tudtak vóna a dógairól (egy 17 ezres településen még a macskák is tegeződnek!), hanem azér’, mert az ő neve után állt a szavazólapon a “Fidesz-KDNP” felirat. Igaz, hogy valószínűleg irigyek rá, utálják mint a szart, a kocsmák mélyén rendszeresen felemlegetik a simlis ügyleteit, de azér’ beikszelték. Mert ők ugyi “elkötelezett jobboldaliak”, akiknek elegük volt a “tolvaj kommenistákból”. (Gratulálok kisvárdai “polgártársaimnak”!)

Szóval tényleg nincs miről írnom, ezért osztán fel is hagyok eme kétségbeesett, reménytelenül szánalmas próbálkozásommal. Már csak azér’ is, nehogy a (ugyancsak nemlétező) Kubatov-listán a nevem után odaírják még azt is, hogy “Simicska-bérenc“!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Érdemes elolvasni a poszt bevezetőjében megadott linken elérhető cikket! Ebből nem csak az derül ki, hogy miért lett hirtelen oly’ “szakmai” a Magyar Nemzet (és a Hír Tv), hanem az is, hogy Lajos és Viktor egymásnak üzengetnek, Miklós pedig csak az aktuális “pingponglabda”. Meg is érdemli(k)!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Jellemző!

Nem voltak különösebb várakozásaim Tóbiás Józseffel, az MSZP frissiben megválasztott elnökével kapcsolatosan (ugyanígy vagyok a pártjával is esztendők óta). Most kiderült, hogy ő is “pöttyös”, nyakoncsípése után pedig pont ugyanazokkal a kommunikációs fogásokkal élt (pártjával egyetemben), mint az ellenoldali mutyisták szoktak. … Mit mondjak, jellemző! … Mint ahogyan az is, ahogyan a kormánypárti hírorgánumok egyes ügyeket kitálalnak, másokat pedig mélyen elhallgatnak!

Tegnap este, egy kisebb társaságban ücsörögve, arról folyt a tanakodás, hogy vajon meddig tart még ez az özönvíz-szerű esős időszak, s ennek vajh’ minő következményei lesznek. Mivel aznap délután különösen vehemens vihar tört a városra, valakinek eszébe jutott, nem ártana megnézni valamelyik híradóban, hogy mi a helyzet másutt. Mivel a kérdéses időpontban (19.40) csak a “közszolgálati” érhető el, hát arra kattintottunk, s nem is köllött sokáig tudatlanságban maradnunk.

A “Királyi TV” headline-jai között természetesen szerepelt az időjárás kiváltotta országos helyzet is, de mindezt megelőzte a Hiszékeny– és a Tóbiás-ügy alapos “körüljárása”. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ha van “ügy”, akkor a közszolgálat minimuma, hogy azt a nép elé tárják. Jogunk van tudni, mit művelnek azok a személyek, akiket mi a törvényhozásbéli képviseletünkkel bíztunk meg.

A Hiszékeny-ügy lényegét ismertetve az m1 híradója elmondta, a szocialista országgyűlési képviselőt, volt XIII. kerületi alpolgármestert az ügyészség azzal vádolja, hogy a kerületben esztendők óta üresen álló üzlethelység bérleti jogának megadásáért cserébe, közvetítő útján öt millió forint kenőpénzt kért az arra ácsingózó vállalkozótól. Bár a pénz átadása végül nem történt meg, az ügyészség szerint ennek ellenére már ez is bűncselekmény, hiszen a korrupciónak még a kísérlete is büntetendő.

No, eddig az m1 még semmiféle újdonságot nem közölt velünk, de lestük tovább a képernyőt, hátha valamilyen érdemi fejlemény történt az ügyben. Például az, hogy végre a nyilvánosság elé állt a “közvetítő”, s mindenféle bizonyítékokkal igazolta (avagy cáfolta) a vád állításait. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. A mintegy öt perces hírblokk elkészítésére az adott okot az m1 stábjának, hogy az angyalföldi polgármesteri hivatal előtt megjelent a Fidelitas öt felháborodott tagja (élükön az elnökkel … ahogy illik!), s kezükben A/4 formátumú, színes, “Korrupció!” feliratú transzparenst lobogtatva tiltakoztak a kerületben folyó visszaélések ellen.

Olcsó poén lenne most azt mondani, hogy én bizony nem láttam egyetlen fidelitászosat sem az onnan pár kilométerrel délebbre lévő, V. kerületi hivatal előtt azért tüntetni, hogy végre a köztudomás birtokába kerüljön a “Rogán-féle Ingatlantágulási Egyenlet” megoldóképlete. Tény ami tény azonban, hogy sem ebben, sem az ötkeres alpolgármester hasonlóan “megmagyarázhatatlan” vagyongyarapodásának ügyében, a Fidesz ifjúsági szervezete nem tette szóvá azt az egyébként jogos társadalmi igényt, miszerint “Az embereknek joguk van tudni, hogy …!“. Tény továbbá az is, hogy az elvileg közszolgálati híradó sem foglalkozott ezzel legalább olyan behatóan, mint Hiszékeny Dezső egyelőre nem bizonyított tettével.

Ezt követte a Tóbiás-ügy. A Híradó, a Magyar Nemzet aznapi cikkére hivatkozva ismertette a tényeket. Eszerint az MSZP nemrég megválasztott elnöke már 2003 óta (családjával együtt) Érden lakik előbb csak mint bérlő, 2009-től pedig mint tulajdonos (Az ingatlant Hagyó Miklóstól, a Főváros volt, szocialista alpolgármesterétől vásárolta meg – egy kis szar Tóbiásra kenve a Hagyó-ügyből!). Ennek ellenére a képviselő úr, a változatlanul nyíregyházi állandó lakcímére hivatkozva, a mai napig felveszi az ez után járó költségtérítést. A képernyők előtt ülők számára az m1 alaposan kidomborította Tóbiás kínos magyarázkodását, melyben a pártelnök az ilyesmin nyakon csípett politikusok szokásos, “kommunikációs paneljeivel” operálva, a “nem is tudom pontosan“-szöveget vette elő, alaposan körberöhögtetve magát, kik között magam is ott vihogtam. A blokk végén persze ott volt a szokásos “vörös farok”: “A Fidesz felszólítja Tóbiás Józsefet, hogy számoljon el a költségtérítéseivel, s amit törvénytelenül vett fel, azt fizesse vissza!“.

Nincsen ezzel semmi gond. Az m1 híradója helyesen járt el, hogy a szintén helyesen cselekvő Magyar Nemzetre hivatkozva, közzé tette a közkasszában való etikátlan kotorászás eme tóbiási esetét. Csakhogy a hírfolyamból valahogy kifelejtődött, hogy ugyanez a Magyar Nemzet vezércikkben követelte (lásd itt!) Seszták Miklós fejlesztési miniszter azonnali távozását, lévén az elmúlt hetekben annyi, korábban elkövetett disznósága került napvilágra, ami tarthatatlanná teszi a helyzetét.

  • Aki nem ismerné a Magyar Nemzet által szóvá tett Seszták-ügyek(!) lényegét, azoknak most leírnám: az esztendőkkel korábban még Kisvárdán, ügyvédként tevékenykedő miniszterről elébb az derült ki, hogy aktívan részt vett úgynevezett fantomcégek alapításában. Ennek során mintegy hétszáz(!), zömmel orosz és ukrán magánszemélyek nevére és ugyanazon néhány kisvárdai címre bejelentett vállalkozás megalapításának jogi ügyleteit intézte, mely cégek osztán mindenféle adófizetés nélkül köddé váltak. Később az derült ki, hogy Seszták – megsértve az ügyvédi etikát – sok esetben önmaga hitelesítette azon vállalkozások okiratait, melyekben maga is tulajdonos volt, néhány ilyen cég pedig off-shore volt (ami a “Fidesz-etika” szerint ugyi maga a legteljesebb fertelem!). Legutóbb pedig az, hogy a mai miniszter, a 2011-ben még veszteséges autókereskedését úgy segítette ki a bajból, hogy három “baráti” vállalkozással (kettő ügyeit ő maga, mint ügyvéd intézte!) “megnyeretett” összesen 30 millió forintnyi uniós pályázatot. Ezek osztán e pénzt (tök’ véletlenül) egytől-egyig arra fordították, hogy tulajdonrészt szerezzenek a Seszták-féle autókereskedés birtokában lévő ingatlanban.

Teljesen egyetértek tehát az m1-gyel, hogy megszellőztette a Tóbiás- és a Hiszékeny-ügyet. Mindegyik közügy, jogunkban áll ismerni a tényeket. Ha a pártelnök etikátlanul kotorászott a közkasszában, fizesse vissza és menjen a csodába. Ha Hiszékeny korrupciós kísérletet tett, állítsák bíróság elé és menjen a rács mögé. Csakhogy baromira jellemző, hogy az m1 “szerkesztési elvei” bizonyos pártpolitikusok hasonló dolgait már nem tekintik közügyeknek, pedig ezekből már akkora rakás tornyosul kies hazánkban, hogy ahhoz képest a Csomolungma csak kisebb vakondtúrásnak látszik! Költségtérítés-ügyben elővehetnénk mondjuk a miskolci Zsiga Marcellt, vagy magát Kövér Lászlót! Utóbbi annak ellenére kap térítést, hogy nyilvánvalóan Budapesten lakik, gépjármű-használati útnyilvántartása szerint pedig évente járja meg a Föld-Hold távolságot oda és vissza. (És akkor még nem is beszéltünk a 2006-10-es ciklus “bajnokáról”, Lázár János jelenlegi Főminiszterről, aki négy év alatt közel 20 milliót markolt fel ilyen címen. Tőle a Maffiapárt soha, egyetlen szóval nem követelt visszafizetést!) Nemde lenne még hová fejlődnie az évente 70 milliárd adóforintot fölemésztő Közszolgálati Médiának?! Sőt, csakis a fejlődésre vagyon már csak lehetősége, hiszen onnan, ahová ez a Nemzeti Adó néhány esztendő alatt eljutott, már csakis felfelé vihet az út (Már megint optimista vagyok, ugyi?!)

Ugyancsak egyetértek a Magyar Nemzettel, hogy a simlizős, nyilvánvalóan “pöttyös” múltú Seszták távozását követeli. Ámde ő az egyetlen oda-nem-való funkcionárius aki 2010 óta úgy az Orbán-kormányon, mint az Orbán-párton belül zavartalanul tevékenykedett és tevékenykedik? Hogy másról ne ejtsek szót: Pintér Sándor (örökös)belügyminiszter! Az rendben van, hogy a Magyar Nemzet teszi a dolgát. Ámde ezen serénykedésének kezdete furcsán egybeesik azzal az időponttal, mióta kitört tényleges tulajdonosa, Simicska Lajos és az Örökös MiniElnök közötti hatalmi harc. Ez is jellemző és nagyon kilóg az a bizonyos “lócipő”!

Amit azonban nem értek, hogy a pártszolgálati sajtó miért üti változatlanul és gőzerővel azt a Cocipártot, melyet a Vezér már esztendőkkel ezelőtt kilóra felvásárolt. Azokat a szocikat, akik a világon semmiféle veszélyt nem jelentenek a Maffia-állampárt hatalmára? Hiszen az országgyűlési “kampány” idején mindent elkövettek, hogy még csak véletlenül se essék szó az Orbanisták számára kínos ügyekről (pl.: Paks-II)! A Vasárnapi Hírek hónapokkal ezelőtti értesülése szerint Mesterházy rendszeresen találkozott és egyeztetett Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadóval … persze titokban. A volt budapesti elnök, Szkinhed Zsóti pedig személyesen állította le az “Egyenlítőblog“-nál a Rogán-ügy tálalását, majd ugyanebben a kérdésben szinte az anyázásig menő vitába keveredett Szigetvári Viktorral, az elvileg szövetséges E-PM kampánymenedzserével. Akkor mire ez a vehemencia? Automatizmus? Megszokás?

Hogy mi folyik itt tulajdonképpen, azt soha(?) nem fogjuk megtudni! … De jellemző!

… és ezt …

szendamondja!

 
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Kampányegyveleg

Most, hogy immáron csak négy nap választ el minket attól, hogy kiderüljön: szárba, avagy (szokás szerint) szarba szökkenünk-e, egyre több Nagy Leleplezéssel, “érdekes” hírekkel és (sírva)kacagtató, internetes képviccekkel (“meme“) találhatjuk szembe magunkat, valahányszor rákattintunk a különböző portálokra, blogoldalakra. Ezekből állítottam most ismét össze egy Kampányegyveleget. Jó szórakozást mindenkinek!

Simonkodás

Kezdjük azonnal a “kötelező kűrrel”, azaz a Simon-milliók gumicsontjával! A “Magyar Nemzet” címmel naponta a standokra kerülő sajtótermék legújabb “Nagy Leleplezése” szerint az előzetesben ücsörgő ex-alelnök óvatlanul elpofázta magát. A nevezett “hírorgánum” ugyanis egy “zárkaügynök” értesüléseire hivatkozva még tegnap közzé tette: Simon szerint az a bizonyos “osztrák százmillák” egy, még 2001-ben történt, XVIII. kerületi ingatlanmutyiból származnak, amiről pedig ugyi “Mesterházy és Gyurcsány is tudott“. Annak érdekében, hogy ez az “értesülés” tökéletesen belesimuljon a Fidesz (többek között) multiellenes propagandájába, belekavarcolták ebbe a turmixba a francia Auchant is, melynek – köztudomásúan – egyik legfőbb bűne (azon kívül, hogy egy “multi”), hogy felvásárolta a brit Cora áruházait … annak ellenére, hogy arra a békemenetes nemzeti emberláncot saját melósaiból kicsit sem kötelező jelleggel verbuváló CBA vetett szemet, enyhén erőteljes kormányzati (lex)hátszéllel.

Megjegyzem: Simon ezen önsorsrontó fecsegése (“természetesen”) össze sem hasonlítható Matolcsy Gyurcy emblematikus szájjártatásával. Utóbbiról ugyanis Wiedermann Helga asszony (az MNB mindenható főszemélyzetise, Terpesz Sam közgazdasági fővarázsló állandó segédje) a beststellerré vált könyvében kijelenti: az igazából nem bennfentes infók kiadása volt, hanem egy teszt, melyből Elkúrcsy végre megbizonyosodhatott arról, hogy igaz az az elképzelése, miszerint “Magyarország ellen nemzetközi, pénzügyi összeesküvés” folyik.

Viktor avat, átad!

Miközben Simonon szörnyülködhetünk, pozitív ingerekként kaphatjuk azon aktusokat, melyek során A Szeretett Vezető minden létező, illetve csak félig- avagy nem is létező dolgokat ad át, avat fel. Volt itten már minden: Lego-gyár Nyíregyházán, hulladékhasznosító Karcagon, fékgyár Kecskeméten, sportuszoda Cegléden, Kosztolányi-szobor Szabadkán, no meg pelenkagyár Gyöngyösön. … Hm, ennyire be vagyon már szarva, avagy ez csupán a szokásos “inkontinencia” következménye? Valószínűleg az utóbbi (is), lévén nyílvánvalóan semmiféle szerzési és hatalomvágyat visszatartani nem képes, s ezért adott ő már át egy el sem készült szlovák-magyar gázvezetéket (az azóta megbukott Ficoval közösen!), meg éppen ma a még csak félig kész Várkert Bazárt is. (A bő 4 milliárdért igazából meg sem vásárolt Seuso-kincs egy részéről már nem is beszélve!)

Megjegyzem: Viktorunk lemaradt az örvendetes vagyonnövekmények egyes részeinek felavatásáról, állami elismeréséről (az “átadásáról” valószínűleg nem, hiszen a Maffia-párton belül mindenki a “Körösztapustól” kap mindent, még a maradék eszét és a gerinchúrját is!). Így például a legújabb gazdasági minisztere, Varga Mihály, illetve a mindenre kapható (kilóra felvásárolt) frakcióvezetője, Rogán Antal is néhány napon belül jelentős vagyonosodáson esett át (persze nem úgy, mint “Terike” a hírhedt “Vakkomondoron“!).

Rogán radíroz

Pedig a Frakcióvezető Úr “vagyonosodása” simán beleférne a “Magyarország jobban teljesít!” című kampányba. Ezzel pedig ugyi demonstrálni lehetett vóna, hogy Itthon, Nerisztánban mindenkinek adva vagyon a felemelkedéshez való lehetősége, feltéve ha a “Megfelelő Oldalon” áll, minimum az “Elvárt Szinten” teljesít és nem különösebben háklis olyan, egyébként régóta (1993?, 1998?, 2002?, 2006?, 2010?) meghaladott normák legteljesebb hiányára, mint például a “Tisztesség“. Rogánnak például “csak” annyi vót a dóga, hogy mindenféle egyéni képviselői indítványokat terjesszen be, “titokban” Moszkvában járjon (bizniszelni?), személyesen lekádereznie a Gyurcy-féle hatalomátvétel előtti MNB alkalmazottjait … ésatöbbi. Ezér’ cserébe meg tényleg csak pitiáner dolog, hogy sokkal több a vagyona, mint amennyit az eleddigi jövedelme alapján összekapirgálhatott. Ezért a “teljesítményért” cserébe tényleg csak az “irigykedő szocik” sokalhatják az összegereblézett Rogán-vagyonnal a félrevezetett (“panelproli”?) választóikat! … Há’ nem?! (Nem!)

Megjegyzem: az általam rendszeresen látogatott, mintegy tucatnyi hírportálok és blogoldalak közül mindössze kettő (ő és ő) volt hajlandó alaposan körberöhögni azt, hogy Rogán március 21. és április 2. között összesen négyszer radírozta ronggyá a 2013-as vagyonbevallását, majd pont attól a Rubovszky Györgytől kért parlamenti vizsgálatot, aki (és akinek a lánya) már esztendők óta a rogáni “Ötker” fizetett embere. Hogy a többiek miért csak a Simóniával foglalkoznak még mindig, azt … hát nem nehéz eldönteni! … Ahogy azt sem, hogy miért nem követeli most senki a “Fidesz” néven bejegyzett … na jó! … “párt” elnökétől (igen, Tőle!), hogy “számoljon má’ be arról, mit tud az eddig ismeretes jövedelemhez képest ‘létezhetetlen’ Tóningatlanok eredetéről?“. Azaz, hogy teljesítse mán’ azt a kötelezettségét, amit a Simon-esetben Mesterházynak kötelezővé tettek!

Elnökök gálaműsora

Ámde lehet azért a “nettermékek” között olyasmiket is találni, melyeken tényleg jókat lehet röhögni. Azért, mert találóak és (főleg) indokoltak. Az alábbiakban közölt mémek mindegyike az egyik kedvenc blogoldalamról, az “Örülünk, Vincent?“-ről származik, mindhármat pedig (ezt is és ezt is, meg ezt is!), “Kettes” kolléga “követte el”:

Avagy forró csókok a zártosztályon.

Et tu Brute.jpg

 fidesz_01a_2.jpg

jelölt.jpg

 

egysaller_1.jpg

 

kover_ellenor.jpg

 

kövér belépő_1.jpg

 

Kövér László kép.jpg

Nemzeti golyóstollak

aláírótoll1_1.jpg

kotmány_1.jpg

 

schmitt_doktor_1.jpg

 

áder aláírja.jpg

 

áder sorozat_1.jpg

Aki Frei Tamás-regényekből tanulja a világgazdaságtant.

állami garancia_1.png

eltalálta.jpg

 adósságnyomásmérő.jpg

 hiány 27.jpg

 matolcsy kirúg.jpg

 

matolcsy_maze1_1.jpg

 

utolsó figyelmeztetés.jpg

 

nincs b-terv.jpg

 

nincs b-terv 2.jpg

 

no_idea.jpg

 

széchenyi facepalm.jpg

 

matolcsysta idióták.jpg

 

hasenstab_1.jpg

No erről ennyit! Aki meg ebből nem ért, NE szavazzon a “17. Listára” (is) vasárnap! Igaz, akkor nem szárba, hanem szarba fogunk szökkenni! … Már megint!

… és ezt …

… szendamondja!


Story 4 felvonásban

Hihetetlen, hogy időnként még mindig képes vagyok elcsodálkozni két olyan dolgon, ami egyébként unásig megszokott már! Az egyik az, hogy az Állampárt micsoda pofátlansággal képes rávetni magát kiszemelt Áldozatára, a másik pedig az, hogy a “Célpont” ezt általában micsoda birkatürelemmel viseli és milyen elképesztő ügyetlenséggel próbálja kivédeni. … Konkrét esetünkben az utóbbi azért is érthetetlen, mert most egy elvileg profi, kommunikációs és marketing cég került a fideszes pitbullok agyarai közé.

Mivel egyik kedvenc Olvasóm (Köz- és Kvaterkatársam), kinek véleményére nagyon adok, tegnap lebaszarintott picinyt annak okán, hogy posztjaim mondatszerkesztései gyakorta a “Bartus-barokk” stílusjegyeit viselik (lásd pl. a most olvasottat!), s ezért elvész bennük a Lényeg, hát most igyekszem nagyon tömör lenni!

Az elektronikus tollam hegyére ezúttal tűzött történet tehát a következő: 1.)Valaki” fogott egy “Lábtörlőt” és azt “Floki kutya” elé vetette; 2.) Floki ráharapott és vígan cincálni kezdte; 3.) A Lábtörlő erre ijedten felvisított, annak “Tulajdonosa” pedig ahelyett, hogy egy jól irányzott, lendületes lábmozdulattal arrébb tessékelte volna az “inzultőr” ebet, igyekezett alázatosan bocsánatot kérni tőle; 4.) Floki erre méginkább bevadult, s immáron hörögve-nyáladzva folytatta a marcangolást. (Szövegmagyarázat: “Valaki“=”Magyar Nemzet“, “Lábtörlő“=”Szabó György, vezérigazgató“; “Floki“=”a Fidesz egyik éppen aktuális Szócipelője“; “Tulajdonos“=”Sanoma Média Budapest Zrt.“)

No ennyi lenne a “Story 4 lépésben”, tömören elmesélve, megfűszerezve néhány szavas, magvas kommentemmel! Mindenki érti a Lényeget? … Igen?! … Akkor jó! … Ennek ellenére azért néhány mondat erejéig tovább gyötörném a klaviatúrámat.

Unásig ismert koreográfia már, hogy ha az Állampárt valakit le akar karaktergyilkolászni (avagy valamit lenyúlni), akkor elébb kiagyaltat egy összeesküvés-elméletet a minden létező ténytől teljesen független “Agyarnemzés“-sel. A Pártközlöny legutóbb a múlt hónap végén szolgált egy ilyen konteóval, mely arra az alapra épült, hogy a “Story4” nevű, a “Sanoma” által birtokolt tévécsatorna állítólag elhatározta: augusztus 20.-tól hírblokkot épít be régi, de népszerű sorozatai, tévéfilmjei közé. A Nemzés szerint a tervezett hírműsor természetesen “kormányellenes” (ejnye-bejnye és pfuj!) lesz, s ennek tervét bizonyos (ürgebőrbe varrt, “könnyűbulvár”?) “médiamogulok” még június végén, egy budai luxusétteremben (és mi van a “csőszkunyhóval”?) tartott, persze szupertitkos találkozójukon agyalták ki, amelyen a “remek baloldali kapcsolatokkal rendelkező” Szabó György, Sanoma-igazgató vitte a szót.

Ugyanezen “provinciális bilderbergezésen döntés született arról is, hogy a tervezett reklámadó bevezetése miatti felhorgadásuk okán ezek a “piacvezető reklámcégek”, a jövőben mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a kormányközeli médiumok egyetlen négyzetmilliméternyi hírdetéshez se juthassanak, s így e hiteles tömegtájékoztatás Hős Vitéz(y?)ei anyagilag ellehetetlenüljenek. … Azt persze, hogy ezt az infókupacot ki és honnan vasvellázta össze, nem tudni, lévén a “szerző”, halált megvető bátorsággal, “elfelejtette” cikke alá biggyeszteni a nevét.

Az Állampárt profi kommunikátorai eme nemzetes Hírcefrét nyolc napig hagyták érlelődni, majd (aug. 5.) megtöltötték az üstöt, alágyújtottak, s az Ostobaság kipárolgó Pálinkájával Kocsis “Nyócker” Máté, …

… pártkommunikációs igazgató kínálta meg a “Leleplezett Baller Összeesküvések” zamatát mindenkoron élvezni vágyó, esztendők óta hótrészeg  Jobbkonz Fogyasztókat. E piáltatás során Nyóckermáté, miután hangot adott nemzetesen visszafogott felháborodásának, rögvest felszólította a szanomás igazgatót, hogy “tisztázza magát“!

A “Fidesz Floki” agyarai közé került Szabó “Lábtörlő” György ezzel nem is maradt adós, s személyes megtámadtatása okán kiadott egy alázatos exkuzációval megspékelt nyilatkozatot: “A Sanoma Media Budapest tevékenységét kizárólag üzleti célok, és az üzleti hatékonyság vezérli … A vállalat portfóliójába tartozó termékek szórakoztató jellegük miatt alkalmatlanok is arra, hogy  azokban politikailag elfogult tartalmak jelenhessenek meg.“.

De ha azt hitte, hogy ezzel ez a mondvacsinált, koteós műbalhé le van zárva, akkor nagyot tévedett! A Fidesz egyik Floki-helyettese, a bármikor és bármire hajlandó Zsigó Róbert

… nyomban megérezte a “félelem-szagot”, s görcsbe rándult állkapocsizmokkal tovább cincálta a Lábtörlőt:

“A Fidesz méltányolja a Sanoma Media Budapest Zrt. reakcióját, ám a kérdések címzettje Szabó György vezérigazgató volt, aki továbbra is adós maradt az egyenes válaszokkal – jelentette ki Zsigó Róbert, a nagyobbik kormánypárt szóvivője pénteken, az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Mint írta: méltányolják, hogy a több tucat magyar magazint kiadó és internetes portált működtető Sanoma fontosnak tartja a „politikai szereplőktől való távolságtartás” elvét. Ugyanakkor azt kérdezte: miként fordulhat elő, hogy „olyan személy ül a vezérigazgatói székben, aki a hírek szerint nyíltan kormányellenes, torzított híradásra buzdítja a magyar médiapiac többi szereplőjét?”
A szóvivő szerint valótlan Szabó György azon kijelentése, miszerint a Sanoma termékek alkalmatlanok arra, hogy azokban politikailag elfogult tartalmak jelenjenek meg, hiszen számos termékükben rendszeres a szórakoztató, könnyed stílusú politikai tartalom.
Ameddig Szabó György nem cáfolja egyértelműen, hogy kormányellenes összefogásra buzdította a magyar médiapiac egyes szereplőit, a Sanoma által kiadott nyomtatott és elektronikus magazinoktól az emberek a legcsekélyebb mértékben sem várhatják az objektív tájékoztatást, hiszen ezek a termékek, olyan ember kezében vannak, aki „a bukott baloldal egyik legelkötelezettebb szolgája” – zárult Zsigó Róbert közleménye. (kiemelések tőlem! – szendam)

Nos, ha én lettem volna a “Lábtörlő”, akkor rögtön a konteós cikk megjelenésének másnapján akkora sajtó- és rágalmazási pert akasztok a Nemzés nyakába, hogy belefeketedjen! Ezzel párhuzamosan és ugyanazon a napon pedig közzé tettem volna egy nyilatkozatot, melyben a kreativ.hu cikkére hivatkozva felhomályosítok mindenkit arról, hogy igazából kik is azok a bizonyos “Médiamogulok“!

… Később ugyanezen infografikát nyomtam volna Nyóckermáté orra alá, amikor azt akarta “tisztáztatni” velem: miként lehetséges az, hogy a Médiasekrestye Sovány Egerei, rá akarnak támadni a Reklámkatedrális Elhízott Elefántjaira?! Legkésőbb tegnap pedig fel tettem volna a nyilvános kérdést Zsigócának: “Melyik az az Ezerharmad által megszavazott Alap-, avagy egyéb törvény, amely kötelezi valamennyi, Magyarországon bejegyzett cég (bel-, avagy külföldi) tulajdonosát, hogy vállalkozásainak vezető tisztviselőit csakis az Állampárt egyetértésével nevezheti ki?!” Ha pediglen ilyen törvényhelyet idézni nem tud, akkor takarodjon a jóbüdös QA-ba!

Ideje lenne már, hogy mindenki (cégtulaj, cégvezető, politikus és mezei választó) tudomásul vegye: ezzel a Bandával kizárólag karakánul, az Erő Nyelvén lehet “tárgyalni”! Feltéve, ha nem akar alattvaló lenni.

… és ezt …

szendamondja!


Módszerek

Most, hogy az Új-MSZMP-vel kapcsolatos tapasztalataink kezdenek letisztulni, fokozatosan beérkeznek a válaszok az Állampárt cselekedeteivel összefüggésben lévő “Miért?“-ekre. Az mára már nyílvánvaló, hogy “kommunikációjának” három alapeleme a ködösítés, a nyílt hazudozás és a mély hallgatás.

Ködösítés

Magyarországon utóljára több, mint hat évtizede folyt Kémper vezető állami tisztviselők, illetve politikusok ellen. Akkor, a Rajk László és társai ellen konstruált eljárásban Jugoszlávia (s “rajta” keresztül az Imperializmus) volt a nevezettek által folytatott hazaárulás kedvezményezettje, s szó esett különböző, határszéli csőszkunyhókról, meg talán még az ürgebőrbe varrt búvárokról is. Most, bő hatvan esztendővel később a módszerek ugyan semmit nem változtak, de követve a technikai fejlődést, immáron üzenetközvetítő békaemberek helyett digitális adathordozókról és elektronikus információkról, csőszkunyhó helyett pediglen fedővállalkozásként működő kft.-ről szól a meglehetősen összecsapott és baromira hamisan zengő rágalom-ária.

A Szilvásy-Galambos-Laborc-féle kémügyben eljáró nemzetileg(?) elkötelezett(!) debreceni hadbíró a minap első fokon szigorú ítéleteket szabott ki. Galambos Lajosra, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatójára, kémkedésért 2 év 10 hónap letöltendő szabadságvesztést rótt, s ugyanennyivel “jutalmazta” a volt titokminisztert, Szilvásy Györgyöt is, mint felbújtót. Laborc Sándor (Galambos hivatali utóda) ennél enyhébb megítélés alá esett, mint bűnpártoló egy év börtönt kapott, két esztendőre felfüggesztve. A negyedik vádlottat, P. Lászlót, a “Zömök Kft.” nevű biztonságtechnikai cég tulajdonosát a bíróság felmentette.

Eddig talán rendben is lenne a dolog. A rendőrség csípje nyakon a bűnelkövetőket, az ügyészség a konkrét bizonyítékokra alapozva vádolja meg őket, a bíróság pedig ezek mérlegelése után ítéljen igazságosan de szigorúan, pláne egy olyan ügyben, ahol a hazaárulás minősített esetéről van szó! De vajon erről van szó? Nem tudni, ugyanis az NBH szervezeti utódját, az Új-MSZMP által kézivezérelt Alkotmány(?!)védelmi Hivatalt (AH) főigazgató Göbölös dandártábornok úr (teljesen érthető módon) volt szíves az egész ügyet 2041-ig az államtitok ködébe burkolni, s azokba még a C-típusú ellenőrzésen átesett országgyűlési képviselők, a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjai sem tekinthetnek be!

Nem úgy a “Magyar Nemzet címmel megjelenő nyomdaipari termék, melynek szerkesztői előtt semmiféle secretum nem maradhat rejtve! Pláne nem államtitkok, lévén az orgánum valamennyi munkatársa átesett a “C-típusú” nemzetbiztonságinál jóval szigorúbb, “D-típusú” pártbiztonsági ellenőrzésen … ugyi?! Az alcímében a teljesen indokolatlan “Polgári napilap” megjelölést viselő pártközlöny, kielégítendő a zemberek elszörnyedési és információ-éhségét, a korabeli “Szabad Nép“-et megszégyenítő tehetséggel feltárta, hogy Azemútnyócév eme emblematikus gazfickói mit is követtek el. A redakció által összerittyentett “tényfeltáró” konteó szerint az történt, hogy az NBH-val szerződéses viszonyban álló Zömök Kft. (micsoda hülye név ez?!) Galambos engedélyével (így lett ő “kém”) és Szilvásy jóváhagyásával (így lett ő “felbújtó”) a magyar titkosszolgálat szempontjából rendkívül “érzékeny” adatokhoz jutott hozzá, melyeket a mögötte álló bolgár(!) kémszervezet útján, az a mögött álló orosz hírszerzéshez továbbított. Laborc meg úgy lett bűnpártoló, hogy amikor beült Galambos megüresedett székébe, s tudomására jutott a kissé zömök bolgár-orosz titkosszolgálat beépülése, ahelyett hogy riadóztatott volna, inkább hallgatásba burkolódzott.

Nos, azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy ezt a túlbonyolított és erősen hónaljszagú sztorit a Szabadmagyar Népnemzet szimpla-gondolkodású és erősen náthás olvasói simán bekajálták (ennél sokkal átlátszóbb és butább mesékkel is sikerrel birkóztak már meg!). Ámde azon már igen, hogy sem az ellenzéki politikusok, sem az ellenzéki újságírók (nyilvánvalóan) nem vették maguknak a fáradságot, hogy összevessék az MN konteója által tálalt “tényeket” az elsőfokú ítélettel. Ugyanis, ha alapnak vesszük a lap sztoriát, az effektív kémkedést a Zömök Kft. követte el! Galambost és Szilvásyt így “csak” kötelességmulasztással, avagy legfeljebb bűnsegédlettel lehetett volna megvádolni csakúgy, mint Laborcot. No ehhöz képest a hadbíró úr volt szíves a tényleges kémet felmenteni, a többieket pedig elítélni! … Hát mit mondjak? Úgy látszik, a nyúlós narancsköd nem csak a Hívők szürkeállományára ragadt rá!

Nyílt hazudozás

A minap kiállt a kamerák és diktafonok elé az Állampárt szőke, nemére nézvést női szócipelője, s a tőle megszokott bájos mosolyával (amitől a gyerekek megállnak a fejlődésben, a bányarém pedig kimenekül az aknából!) közzé tette a folytonosan változó NER-igazság egyik gránitba vésett alapvetését: Magyarországon mindenki tudja, hogy az államadósság csökken, s aki mást állít, az hazudik! A (félre)tájékoztatón megjelent zsurnaliszták köpni-nyelni nem tudtak eme kagylófüleik által tapasztalt, legújabb szóvivői bravúrtól.

A Kiflicsücski Szoláriumpatkány által verbálisan megpocsékolt tények ugyanis a következőek: az idei első negyedév (tehát március) végén a teljes adósságállomány forintban kifejezett összege 23.340 Mlrd. volt, ami a Nemzeti Össztermék (GDP) 82,4%-át jelenti. Ugyanez a tavalyi első negyedév végén még 79,9% volt, azaz egyetlen esztendő alatt 2,5 százalékos “csökkenő-növekedés” mutatkozik. Ezt ugyan meg lehetne azzal magyarázni, hogy gyengült a forint, de nem vezetne sikerre, lévén ez nem igaz! Már csak azért sem, mert a teljes hitelállományon belül a devizás rész erősen csökkent, míg a forintosé elérte a 60 százalékot, tehát az árfolyamromlásra való hivatkozás nem más, mint nyílt színi hazudozás!

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy a Megvédés-ügyi Szennyatorina mindenféle erkölcs skrupulust (hol van az már?!) mellőzve, csuklás nélkül képes bármiféle ordas hazugságot beleböfögni a Köznek Orcájába. Hiszen Főnöke, vitéz lipótmezei Szökevény ennél sokkal felháborítóbb és undormányosabb interjút adott nemrégiben a WSJ-Europe-nak, nyúlósan gusztustalan önfényezés kíséretében. Azon sem csodálkozom, hogy a Szőke Anticiklont, a retrográd személyiségfejlődés eme díszpéldányát, a “tájékoztatóján” senki nem óhajtotta vehemensebben szembesíteni az adatokkal, avagy azzal a ténnyel, hogy az általa megjelölt, “Magyarországon-mindenki-tudja“-halmazból csupán a saját Pártállama hivatalos szerveit felejtette ki. Az általam fentebb idézett adatok forrásai ugyanis a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal! … Persze, ha ESGÉ ezen szövegével burkoltan azt akarta közzé tenni, hogy a nevezett intézmények élén hozzá hasonló, notorikus hazudozók állnak, akkor csakis a legteljesebb egyetértésemről tudom őt biztosítani!

Mély hallgatás

Aligha tévedek, ha azt mondom: véleményem szerint az Újmagyar Diktatúra egyik legféltettebb, legszenzitívebb (párt)államtitka a miniszterelnök vagyoni helyzete! Ezen belül pediglen mégféltettebbek és mégszenzitívebbek a “szerzés” módjai és forrásai, s az, aki ezekről lerántaná a leplet, az nem úszná meg néhány esztendőnyi elzárással, hanem egy elhagyatott vidék bányatavában, életfogytig és betoncsízmában!

Azzal mindenki tisztában van (? … sejti!), hogy igen jelentős és sok-sok milliárdra rúgó összegről van szó, de annak valós méretéről csupán találgatások léteznek. Ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen a Népbutító Maffia-rendszer egyik ideológiai alapja a “nép-szerűség“, ezen belül pedig OVitéz plebejussága, nagycsaládos és szerény életvitele. Ezt a látszatot egy irgalmatlanul nagy és hatalmas (köz)pénzekkel finanszírozott kampánygépezet igyekszik minél jobban megőrizni, s hogy ezt milyen sikerrel teszi, arra jó példa, hogy még a “ballib” oldal közembereinek jelentős része is készséggel elhiszi: Gyurcsány pl. sokkal gazdagabb, mint a Szeretett Vezető! (Hát akkor mit várjunk a Hívektől?!) Én, egy úgy két héttel ezelőtt közzé tett posztomban, szavazásra is bocsátottam a kérdést, melyből az derült ki, hogy Olvasóim kb. hat tizede 10 Mlrd. forint fölé, három tizede 5-10 Mlrd. közé, tizede pedig 1-5 Mlrd. környékére taksálja ezt. Magam ezt a “mennyi-az-annyi“-t jóval 50 milliárd fölé taksálnám, hiszen ha csak az “Alterego(Simicska – érdekes, hogy ezt az alapvető összefüggést milyen készséggel hagyja figyelmen kívül szinte mindenki, annak ellenére, hogy köztudott!) által birtokolt cégek (No.1.: “Közgép“), meg a különböző strómanok “tulajdonában” álló földek piaci/üzleti értékét számolom, minimum ennyi a végeredmény, s akkor még figyelembe sem vettem a különböző off-shore cégek külhoni számláin pihegő “resztli”-t!

Azzal is mindenki tisztában van (ha nem is tudatosulva), hogy az eme hatalmas vagyonon terjedelmes tokát-pocakot eresztő, a kényszerré fajult nettó hazudozások és a hatalmi pozíciókba kapaszkodó görcsei okán fellépett pszichopátiáit kszanakszpálesz-koktéllal “kezelő”, szétfolyt arcú, véreres szemű Örökös MiniElnök nem azzal szerezte dáriusi kincseit, hogy a maga által hozott és invesztált tőkéjéből, egy kitűnő üzleti ötletre, annak megvalósítására alapított magáncégét a piaci verseny körülményei között sikerre vitte. … Bár ha saját-tőkének tekintjük a bizantikus, mindenkit hátba szúró, leszalámizó, korrupt “politizálást”, “kitűnő üzleti ötlet”-nek a hazudozó, populista népbutítást és “saját cég”-nek (az!) a “Fidesz” nevű, állítólagos pártot, akkor a kritikám nem állja meg a helyét! … Mindenki tudja róla, hogy immáron huszonnegyedik esztendeje abból él, hogy ő “politikus”, azt megelőzően legfeljebb rendszer-kedvezményezett vidéki suttyó (aki “jobb híján” az ország legelitebb egyetemének legelitebb szakára jutott be!), belügyminiszteri vejkó (ma alkotmánybíró a szentem!) által védelmezett “ellenzéki” (és talán még besúgó is) volt, s minden pénze/vagyona a Köz Kasszájából származik! Ennek ellenére, valamiféle idióta kényszeresség okán ezen tényeket senki nem hajlandó tudomásul venni róla!

Azt még megértem, hogy az idült ostobaság szintjén tartott Hívei készséggel elhiszik róla a kvázi vagyontalanságot … Magyarország kis ország, nekünk csak egy, hülye szövegekkel kilóra megvehető Csőcselékre telik! Azt is megértem, hogy a szándékosan szegénységben tartott társadalom “ballibás” oldala (is) csak a hatodik nulláig (millió) képes felfogni egy összeg/vagyon jelentőségét, míg a kilencedik nulla (milliárd) fölöttiekről már fogalma nincs (nem is véletlen, hogy 2006-ban a Fidesz-molinó azzal kampányolt Gyurcsány ellen, hogy “Idén is 90 milliót kerestem!“). Az azonban már megdöbbentő, hogy a teljes, miniszterelnöki vagyon mértékét és szerzésének hogyanját eleddig senki nem akarta igazából kideríteni! Pedig volna mit! Lehetne ottan találni némi befolyással való üzérkedést, hatalommal való visszaélést, nettó korrupciót és közpénztolvajlást! … De nem! … Az elmúlt évtizedben minderre csupán egyszer történt kísérlet: szegény Keller László bele is ragadt az oligarchia pucha mocsarába, s a végén még neki köllött bíróságokra járnia … mint vádlott!

***

Ma reggel olvastam a különböző hírportálokon, hogy Csányi nertárs végre megszólalt, s ennek során lekisfiúzta/lehülyézte Lázár nertársat a “trafikügylet” úgymond “kitűnő” lebonyolítása miatt. Az egészségügyi okokból való visszavonulását híresztelő (kormánypárti) orgánumok mögött álló tulajdonosokat pedig lebetegezte, s nekik javasolta a “visszavonulást”, hasonló okokból. Ezzel kapcsolatosan Dési János megeresztett egy jegyzetet, melyben arról ír: tapasztalatok szerint nem jó összeveszni a Csányidemjánokkal!

Jézusom és Máriám! Hát már itt tartunk?! Hogy a demokratikus ellenzék egyik kitűnő újságírója is azért drukkol, hogy a Pofátlan Oligarcha legyűrhesse a Mégpofátlanabb Mégoligarchábbakat?! … Katasztrófa!

… és ezt …

szendamondja!


Mitisír a hogyishíjják?!

Az, hogy a Magyar Sajtó és a Magyar Újságírás, meg persze a “Magyar” “Újságírók” általános és átlagos színvonala valahol a Bányászbéka Segge alatti öt(ölt)-hat(olt) fényévnyi távolságban vagyon, az nem is lehet okadatolt vita tárgya! Természetesen vannak üdítő kivételek (lásd előző posztomat!), de úgy tűnik: nem csak a Pártszolgálati, de az úgynevezett “független” és az “ellenzéki” szerkesztőségekben is nyüzsögnek az “önkinevezett zsenik”, akik jobb esetben csak a saját talpjukat nyalják!

Az egyik Hogyishíjják azt skribálta (eztetet mostan inkább nem linkelném, lévén kényes vagyok a blogom köztisztaságára!) még úgy egy héttel ezelőtt, hogy az a bizonyos Főboszorkány, akit a NER tüzén kéne navracsicsilag megégettetni, szóval az a nagyoncsúnya Reding Nőszemély a Guldenburg … ja, ez egy sorozat volt! … szóval a “Bilderberg konferencián”  olyasmiket merészelt kijelenteni sőt, megígérni hogy ő a Bajnailibásgordnonnal karöltve el fogja intézni: hiteltelenítsék a 2014. évi magyar, országgyűlési választásokat (azok eredményeit), lévén előre tudható, hogy a köztudomásúan “rejtett fülkefigyelő kamerák” okán a Zemberek majd nem merészelik kiikszelni a saját és tőrölmetszetten őszinte véleményüket. No az, hogy ez a Hogyishíjják ilyesmiket leír egy “neve elhallgatását kérő olasz informátor“-ra hivatkozva (miért pont olasz? … miért nem azeri?! … ja, mert az a Keleti Szél tagállama, mellyel tavaly óta 100 százalékkal emelkedett a Balta-kereskedelmünk, meg a WizzAir fapados légijáratának száma – bérletes utas ezen: Szíjjártó Főkülkereskedő és Offshoreszámla-generátor!), azon a “Magukfajták” (© A Náci Barbie) egyáltalán nem csodálkoztak, a “Magunkfajták” (úgy talajmentén csúszók és mászók … egészen az Állami Földbérlésig, meg a Trafikig!) pedig egyszerűen vedelték, a habonyárpilag kivizelt propagandanedűt (bár ez már nekik is “kissé” karbolosan szaftos volt … tehát büdös!). Majd ebből az egész összehordott turha-halomból kihegyezi a Lényeget: “mánmegintbánccsákazországotnemzetetmegazorbánviktornyiminiszterelnökurat“!

No, ez még rendjénvaló is lenne(?), tekintettel arra, hogy ez a Hogyishíjják nem föltétlenül és elsősorban az objektív hírszolgáltatásairól híres. Inkább arról, hogy ha a tényektől merőben független “újságíróitól” a jelenlegi kormányhoz pusztán havi néhány közpénzmilliárddal kötődő nemoligarcha tulajdonos véletlenül (naponta akár többször is) megrendelne egy-egy cikkecskét, esetleg tudósításocskát, avagy véleményecskét, akkor ezek rögtön képesek szállítani a “saját tapasztalataikat”, illetve a “megbízható forrásokból származó értesüléseiket”. A megrendelést a szövegszerkesztőjén legyártó Izéke pediglen talán tényleg úgy érzi: “Na mostan tettem valami egészen nagyot (magamnak is félre!) Azországért és Anemzetért! … Lévén kinyaltam…!“.

No, még az is rendjénvalónak tűnik, a manapság szinte teljesen szokásossá vált NER-etika szerint (valami ilyesmit fognak majd “tanítgatni” lelkileg és tapasztalatilag felkészületlen gyermekeinknek hit/erkölcstan címén!), hogy mindezen “hír”-re hivatkozva a mindenféle morál és hit (mínusz Vezérseggnyalás-etika/credo), valamint törvényes bírósági bejegyzést nélkülöző, ámbátor buszos és egyéb “reklámok” finanszírozását nem hiányoló szervezetek ezt a RondaRedinget lemondásra szólítsák fel, hiszen ők ugyi azok, akik a Szellemtől (azaz az Önálló Gondolkodástól) óhajtják megvédelmezni A Hazát (azaz a Felkapaszkodott Alcsútit). Ámde az már egyáltalán nem rendjénvaló, hogy egy ellenzéki lap minderről úgy tegyen közzé tudósítást, hogy a cikkben mégcsak meg sem karcolja kellő gúnnyal a Nemlétező Szervezet baromira létező és közpénzzel fizetett, Szervilis Idiotizmusát!

No, ha nagyon akarom és nagyon megengedő vagyok, akkor ez még simán belefér a kánikula okán fellépett szerkesztői agyvíztúlnyomásnak (plusbonus: túladagolt hidegsör némi “feleselések”-kel! – utóbbi nem a Hatalom, illetve a Főszerkesztő ellenében). Még egy nagymúltú lapnál is előfordulhat, hogy egyeseknek kihagy a Szakmai Öntudatuk!

Ámde az egyszerűen már magyarázhatatlan (az pediglen egészen elképesztő, hogy ezt még meg is próbálták! – egy a Pártállami Diktatúra által a sajtó megregulázására szánt Hivatal hírdetése alatt!!! – ilyesmit miért is nem láthatunk mondjuk a nepszava.hu, avagy a nepszava.com oldalain?), hogy egy magára büszke, mert nagy olvasottságnak örvendő hírportál (index.hu) egy bizonyos (közéleti) szempontból rendkívül? jelentős találkozóra (Szárszó) kiküld két olyan pasmagot, akik még csak nem is szégyenlik, hogy bedrogozva/bepiálva és hívatlanul jelentek meg ott, azt sem tudják, hogy igazából ki és kicsoda, körülnézve azonban csakis “komcsikat” látnak (“Volga”, ill. “Audi” nélkül), meg “Teddy” (miért is szólíthatják Őt így?!) vécéjét, majd az egészen útszéli hangnemben leadott “riportjuk” (amelyben nekik “feltartotta a sort” Paul Lendvai, a hozzájuk képest csomolungmányi Heller Ágnesről pedig “alig tudtak jó fotót készíteni“! … és még folytathatnám a két kitömött piciny pacipénisz tudatlan inszinuációit!) utána a Házigazda (Farkasházy és másnap) kihajítja őket oda, ahová még valók sem lennének: a Balaton partjára az egyébként megérdemelt szakmai (és emberi) Pöcegödör helyet, kellően intenzív farbarúgással!

Szóval arról van itten nagyba’ szó, hogy a Magyar Újságírás (csakúgy, mint a Magyar Polgári – muhaha! – Öntudat) egynehány ritka és persze mélyen alulfizetett kivételétől eltekintve bizony “jobban teljesít“!

… és ezt …

szendamondja!