Levél Káeurópába

Ma reggel tanulságos levél jutott a szendamondja birtokába. Feladója egy német adófizető polgár, címzettje pedig nem más, mint maga a FAFEJ (“Felkapaszkodott Alcsúti Fejedelem“), azaz személyesen Orbán Viktor!

Sehrgeeherter Herr Orban!

Mostanában kénytelen vagyok egyre gyakrabban szembesülni az Ön kijelentéseivel és politikájával. Nem is lenne ezzel semmiféle gondom, ha Ön, hasonlatosan számos jobb- és baloldali elődjével (Antall, Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) Magyarország érdekeit és jövőjét az Európai Unióval, ezen belül pedig a Német Szövetségi Köztársasággal való minél szorosabb együttműködésben látná. Továbbá – ugyancsak a már nevezett elődeihez méltóan – nem csak a Magyarország által az Unióval megkötött (majd népszavazással megerősített) Csatlakozási Szerződést, de az Önhöz hasonló beosztásban lévő tagállami vezetőket/tisztviselőket is tiszteletben tartaná.

Ámde Ön erre nyilvánvalóan képtelen!

Egyes magyarországi vélemények szerint ez annak “köszönhető”, hogy Ön egy “vidéki suttyó”, egy FAFEJ. Egy csakis önérdek vezérelte, kizárólag hatalmaskodni és meggazdagodni akaró, s ennek oltárán bármit feláldozni hajlandó Kerl csupán. Mindezt súlyosbítja szocio- és pszichopátiája, amit egyrészt a “vert gyerek” napi/heti traumáival, a (fő)városiakhoz képesti kulturális/műveltségi hiányosságaival szembesülő “falusi kölök” kisebbségi komplexusával, illetve annak túlkompenzálásával lehet magyarázni.

Lehet ugyan, de mindarra, amit Ön művel az irányítása(?) alatt álló országgal, annak népével, meg az egész Európai Unióval, a benne élőkkel, nem lehet indok az Ön “nehéz gyerekkora”!

Magam a CDU elkötelezett szavazója vagyok. Mélységesen tisztelem a Bundeskanzlerint. Frau Merkel, mint Ön is tudja, egy “Osszi“, azaz a volt NDK-ból származik. Nekünk, “Vesszik“-nek ugyan szörnyűséges tapasztalataink voltak/vannak az Újraegyesítés miatt ismét nemzettársainkká váló Keletiekkel, de a Kancellár Asszony messze magasan fölöttük áll. De még fölöttünk is: tisztességből, elkötelezettségből és becsületből sokkal többet “mutatott”, mint a bajor, tehát születetten “vesszi” Seehofer! Az a bajor miniszterelnök, aki pillanatnyilag Önt, és az Ön által képviselt Elvetemültséget használja amolyan faltörő kosként a Bundesrepublik belső, pártpolitikai/hatalmi harcaiban.

Herr Premierminister!

Ön képes volt “belegyalogolni” a Bundeskanzlerinbe. Pont Ön, aki ugyan szintén osszi, de nem egy lutheránus lelkész atomfizikus gyermeke. Hanem egy falusi kőbányász komcsijának elmebeteggé vert kölke, illetve az összeköttetései általa az Ön országának akkori, legelietebb egyetemére benyomott ifjabb fiacskája. Egy első generációs értelmiségi, aki mindezt, a “pártvonalas protekcióját” úgy állította be, mint hogy “nem volt más választásom“, no meg úgy, hogy mindez “jobb híján” történt (lásd: itt!). Mindezek után volt bőr a képén összehasonlítani magát Frau Merkellel?! Azon az alapon, hogy Önnel szemben Ő nem képes felfogni a diktatúrából szabadult népek pszichés beállítódottságát a “külső diktátumokkal” kapcsolatban?!

Ön csupán egy mások hátán felkapaszkodott (lásd pl.: a manapság Önnél közellenségnek számító Herr Soros alapítványát!), a társadalom jog- és kifosztásából érvényesült Senki csupán, akinek akkor van joga a szájára venni Frau Merkelt, amikor egy tanyasi kakas képes lesz levezetni az einsteini egyenleteket!

Herr Orbán!

Ön szerint újra kéne tárgyalni az EU Alapszerződését. Egyetértek Önnel, tényleg szükséges lenne! Igaz, nem úgy, ahogyan Ön ezt elképzeli. Az Ön egyik végtelenül korrupt és buta famulusa szerint pedig Angela Merkelnek (és J. C. Junkernek) le kellene mondania. Ezzel is egyetértek Önnel, bár lennének némi hozzáfűzni valóim is.

  1. Az én pártomat úgy hívják, hogy “Christlich Demokratische Union Deutschlands“, azaz nem az Ön által magyarnak nevezett (nemköztársaság) ország állítólagos kereszténydemokratáit, hanem a németekét egyesíti!
  2. Az Önt elvtelenül és (belföldi) politikai érdekből egyenlőre(!) “támogató”, tehát ezek szerint elvetemül E. Seehofer és pártja (Christlich-Soziale Union in Bayern e.V., CSU) soha és semmikor nem fogja megkockáztatni, hogy az Ön idiotizmusa érdekében valaha is kockáztassa a németországi befolyását!
  3. A Bundesrepublik leggazdagabb “országa” a CDU által uralt Bayern (névhasonlóság ellenére nem Bayer Zsolt, az “Ötös-Számú Fidesznyik” skríbler országa!). Ennek ellenére ott is szükség van “migráncsokra”, akik pl. kikakizzák a született bajor (nagy)mamát, … mondjuk éppen Frau Seehofert!
  4. Amikor Ön az EU Alapszerződésének újratárgyalását/megváltoztatását javasolja én, mint német adófizető, ezzel tökéletesen egyetértek ezzel, ugyanis baromira elegem van abból, hogy Ön és (tolvaj társai) az általam befizetett adókból legyenek milliárdosok!
  5. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ha Ön a “Nemzetek Európáját” kívánja, akkor legyen olyan szíves saját (“nemzeti”) forrásaiból finanszírozni a saját, nemzeti, azaz balkáni maffiáját, ne pedig az én adómból!

Herr Orbán!

Én elhiszem Önnek, hogy Kumpel Seehofer most Önnek tapsol és tolja Ön alá a meg nem érdemelt tekintélyt. Azt is elhiszem, hogy Ön azt hiszi: segge alatt Európa Trónja, csak meg kell várni, míg valaki (mondjuk Seehofer haver) azt kiharcolja Önnek. Ámde az a helyzet, hogy ha Ön nem hajlandó szolidarizálni Velünk, Európa többi lakóival, ha azt állítja, hogy mindent nemzetállami szinten kell megoldani, akkor MUTASSON PÉLDÁT!

Azzal mondjuk, hogy javasolja: egyetlen közös szabály legyen! Az pediglen nem más, mint a kereskedelmi vámmentesség. Esetleg még azt is, hogy közös anyagi erőből (kivéve “bizonyos” országokat!) oldjuk meg a külső (vám)határok védelmét. Ámde mindezeken felül mindenki úgy oldja meg a maga gazdaságának működtetését/finanszírozását, ahogy akarja/tudja. (“Magyarország jobban teljesít! – Ugye?!)

Nos, ekkor lehetne kijelenteni azt, amit Ön évek óta mond! Azt, hogy “Nem engedjük senkinek a belügyeinkbe való beleszólást!” Ekkor lehetne azt mondani, hogy Magyarország “független nemzetállam“! Csakis ekkor lehetne “tisztességes” módon, azaz saját forrásból fedezni az Ön “közvilágító” vejének “felvilágosítását”, az Ön strohmannjának, Mészáros Lőrincnek, a mindenhez értő vállalkozó/polgármesternek a meggazdagodását, Herr Rogán lakásbővülését, az Aussenministerium ananász-frizurájú urának milliós öltönyzakóját (és kétszázmilliós villáját), …. Meg úgy általában mindent!

Herr Orbán!

Mint adófizető német polgárnak elegem van az Ön és Bandájának eltartásából. Módosíttatni óhajtja az EU Alapszerződését? Nosza! Ámde ennek során legyen szíves a saját lábára állni, a kissé rondácska leányáét, meg az egész balkáni állammaffiájáét pedig az enyémről leszállítani! … Az Ön buta népével meg azt csinál, amit akar: a használhatóbbja úgy is hozzánk jött/jön!

Schöne grüsse:

Viktor Unbekannte

Nirgendwodorf, Deutschland

Kíváncsi vagyok, vajon hányan értik meg eme levél alapvető mondanivalóját? Most nem feltétlenül a szendamondja olvasóira gondolok, hanem azokra, akiknek Ceglédi Zoltán három nappal ezelőtt 25 megválaszolhatatlan kérdést tett fel (érdemes a kommenteket is elolvasni! … borzalom!).

Az még kábé “rendben”, hogy “Ezek” nem értik még a kérdéseket sem. De hogy nekünk, republikánus demokratáknak sincsenek “válaszaink” (kint az utcán, tömegesen!), az egyenesen Gyalázat!

… és ezt …

szendamondja!


Töketlenek

Se szeri, se száma nincs a világtörténelemben azon politikusoknak, akik ugyan a bátor és rettenthetetlen hős szerepében tetszelegtek, ám amikor komoly döntést kellett volna hozni, gyáván kitértek a felelősség alól, s azt az általuk állítólag híven szolgált népre tolták. … Példák a közelmúltból.

Arnold Schwarzenegger, az osztrák származású színész-politikus kétszer is volt az USA egyik leggazdagabb állama, Kalifornia kormányzója. Mindkétszer az ott konzervatívnak számító Republikánus Párt színeiben. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság minapi, a melegházasságokat engedélyező határozatát védelmébe vegye, sőt, kijelentse: “Nagyon boldog vagyok, hogy ez a döntés megszületett“. Véleménye szerint ugyanis: “Mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Ez a helyes út, és úgy gondolom, ez egész Amerika számára ünneplésre ad okot“. Azokat, akik ezen véleményét az FB-oldalán kifogásolták, egyszerűen elküldte a francba, a méltatlankodó közéleti “személyiségekről” meg a következő szavakkal emlékezett meg: “Azt kell mondjam, hogy az igazságszolgáltatás néha jobb döntéseket hoz, mint a politikusok“, lévén utóbbiak “… néha nem elég tökösek ahhoz, hogy együttműködjenek ilyen ügyekben“.

Tökösen megfogalmazott álláspont! Kíváncsi lennék rá, mit szólnának ehhöz a honi “konzervatívok”, élükön a “miniszterelnökkel”, az ő “helyettesével”, avagy Tarlós főpolgármesterrel. Azok a közpénzeltartott xeno- és “buzofóbok”, akikből egy, a világ normális részén immáron automatikusan elfogadott “melegfelvonulás” vagy ízléstelen viccelődéseket, vagy zsigerien középkori öklendezéseket hoz ki. Gondolom, ezek az alakok most sem azt állapították meg, hogy a Világ ment el mellettük, hanem pont fordítva. Azt, hogy “hanyatlik a Nyugat”, hogy “a Kelet a jövő ígérete” (csak még soha nem váltotta be, de majmos’! … hehehe!), no meg hogy azon a bizonyos “autópályán” mindenki “szembe jön”. (A fentebbi Arnold-Viktor fotó pedig törlődik a “megfelelő” FB-oldalról!)

Alexisz Ciprasz görög kormányfő “buziügyi” állásfoglalását ugyan nem ismerem, de nem csodálkoznék rajta, ha fentebb említett “Hungaricumokhoz” hasonlóan vélekedne. Reá ugyanis szintén vonatkozik a schwarzeneggeri megállapítás, azaz bátorsága addig tart, míg a viccbéli, a körmét reszelgető nyuszinak: amint megjön az “oroszlán”, rögvest visszavonja “bátor” kijelentéseit, majd remegve kijelenti: “hülyeségeket beszélek”.

Görögország 2009-óta vegetál az EU-IMF pénzügyi infúzióján. Oka ennek az, hogy Hellászban már az eurozónába való belépést megelőző esztendők óta is minden pénzügyminiszter, illetve statisztikai hivatalnok alkalmazásának elsődleges kritériuma a mérleghamisítási képesség volt. Össze is gereblyéztek egy akkora adóssághalmot, amiből önerőből kimászni képtelenek voltak. A korábbi görög kormányok ugyan sok mindent megtettek a hitelezői igények teljesítése érdekében (évek óta szufficites költségvetések készültek és valósultak meg – adósságszolgálat nélkül szemlélve!), de valódi reformok híján a gazdaság nem indulhatott be. Miért nem? Mert a “Nagygörögök” a hatalom bűvöletében elsősorban a “székbe kapaszkodást” tartották szem előtt, s mindig csak annyit tettek, ami a további hitelek lehívásához még éppen elegendőnek bizonyult. (Közben pedig a Csodát várták, persze az ilyenkor szokásos “eredménnyel”.)

Ez meg nem tetszett a “Kisgörögöknek“, akik csak azt látták: a korábban krőzusi juttatásaik eltűntek, adóik emelkedtek, munkahelyeik megszűntek, javulás meg nem történik. Ezér’ osztán többségük úgy döntött, hogy kormányozza csak most mán’ az országot az a szélbal-széljobb koalíció, melynek miniszterelnök-jelöltje, a nevezett Ciprasz, ugyancsak a hatalom megszerzése érdekében, fűt és fát, tücsköt meg bogarat megígért mindenkinek. Legfőképpen azt, hogy felmondják a 2009-es hitelmegállapodást, kirúgják az EU-t és az IMF-et, szakítanak a “megszorítások politikájával”. Tehát a Kisgörög visszakapja tőlük az addig megszokott életmódját, azaz pont azt, ami a Csődig vezetett. (Engem ez élénken emlékeztet a 2010-es magyarországi választási kampányára. Persze lehet, hogy csak én tévedek.)

Mintegy öt havi tárgyalások, no meg a törlesztésfizetés okán bekövetkezett “padláslesöprések” után bekövetkezett az Igazság Pillanata, s hiába volt a handabandázás, az Unió pénzügyminiszterei kitették a zsebre baszott vágott kezű (ez is emlékeztet “Valakire“!) görög “szaktárcás” szűrét a szombati megbeszélésről. Akik meg bent maradtak, simán megüzenték a Kintmaradt által képviselt társaságnak: betartjátok az Egyezséget, vagy mehettek a levesbe!

Mire a “bátor” görög kormány válasza: jaj, csak addig tessen már pénzt adni nekünk, amíg lemegy az a jövő vasárnapi népszavazás! Az, amit pont egy nappal korábban jelentettek be és írtak ki. Egy olyan népszavazást, ami a görög alkotmány szerint lehetetlen, s mire az első hellén odahúzza az “ikszét” a megfelelő rubrikába, már értelmetlen is! Nem csak mert addigra megszűnik a tárgyát képező Szerződés, de azért is, mert az EU-IMF ugyan miért hinné el, hogy a “nemet” javasló, és pont ezzel hatalomra jutó Sziriza majd éppen ennek hatására fogja betartani azt, amit egyébként a kötelessége lenne.

Mi ebben a “töketlenség”? Szerintem világos. Ciprasz “nyuszi” addig várta az “oroszlánt”, hivatkozva a népi felhatalmazására, amíg az “állatok királya” valóban meg is érkezett. Kitátott, agyarakkal bőven “felszerelt” szájába tekintve, az eladdig marhára bátor Görög Tapsifüles pedig mit is csinált? No nem azt, hogy bevállalván  a “politikai pofavesztést” elismerje, hogy abszolúte megalapozatlan és elképesztően populista ígérgetésekkel jutott hatalomra, de ezeket beváltani nem tudta. Azt sem, hogy néhány havi regnálása után végre először tényleg az ország érdekében cselekedjen, azaz a Valóságot a kisgörögök elé terjesztve elmondja: nincs más választás, mint az a Megszorítás, ami ugyan pár hónappal ezelőtt még nem lett volna ennyire kellemetlen, csakhogy mi, a Nagygörög Pöffeszkedésünkkel, meg a zsarolgatásainkkal elbasztuk még azt is, amire akkor még lehetőségünk lett volna. Ehelyett a Nép Szavára állandóan hivatkozó, s az eddigi “döntéseit” erre “alapozó” töketlen Ciprasz a népszavazással a népre hárítja azt a felelősséget, melyet ugyanezen néptől kapott! … Gratulálok!

Visszatérve a Töketlen Magyarbátrakra, egyszerűen nem tudom megállni, hogy párhuzamot ne vonjak közöttük, meg a “Nagybüdös Szükség” idején szintén picurkáknak bizonyult Nagygörögök között.

Tény és való, hogy országunkba elképesztően sok menekült érkezik – pláne, mióta bejelentette a “Népnemzeti Qrmány” a kerítésépítés “okos” ötletét. Tény és való, hogy ez a migrációs nyomás kezdi szétfeszíteni a magyar közigazgatás és idegenrendészet rendelkezésre álló anyagi és személyi, valamint elhelyezési kereteit.

Ámde miért is van ez? Netalán azér’ mert a jelenlegi kormány (is) egyszerűen nem törődött a határőrizettel. Netalán azért, mert a jelenlegi kormány egyszerűen képtelen volt felmérni a közel-keleti háborúk, illetve az egyes balkáni államok összeomlásának következményeit. Netalán azért, mert felmérés és körültekintés helyett azt a “szinte semmit” (© Kósa Lajos), amit az ilyen helyzetekre az EU-tól kapunk, javarészt ellopják a “Közeliek”.

Osztán amikor már a nemtörődömségük miatt körmükre égett az egész, akkor bemenekülnek a Nép mögé: egy teljes milliárdot fordítva egy … aljas Konzultációra, további bő 300 milliót a szintén elképesztően embertelen, a legalpáribb ösztönök felszínre hozására szánt plakát- és reklámkampányra. Amennyiből jódarabig úri módon tarthatnánk az ideérkező menekülteket!

Nemzeti katasztrófát vizionál, majd tegnap hajnalban a Szeretett Vezető, némi további (és ellopható) brüsszeli pénzek ígérvénye okán hirtelen megváltoztatja az álláspontját? Kerítést építtet magyar területen úgy 20 milliárdért? Amelynek rácsához a migránsnak ölég csak hozzáérnie, s máris be köll őt fogadnunk, lévén nem/igen (megfelelő válasz nap, illetve mostanság már óra/perc szerint választható!) tartjuk be az erre vonatkozó európai szabályokat? Azokat, melyek regulálták volna a menekültek/bevándorlók uniós “szétosztását”, de a nemzeti érdekre hivatkozva a Főnök egyszerűen elutasította? Fel sem mérve annak lehetőségét, hogy ezek után itt is maradhat akár az összes is?

Mindezek után töketlennek nevezi az alpári antimigráns-kampányt mélyen elítélő libalosokat (például őt!), illetve tökösnek a “győztes” Viktort egy olyan Blogger, aki egyébként tökéletesen tisztában van a Rendszer alapvetően aljas, hazug mivoltával (szerinte tényleg ilyen, de kivéve most – naneee!). … Hát nem is tudom, mit mondjak!

Pedig csak egy kicsit olvasnunk kéne. Egy kicsit körülnéznünk és tájékozottságot töltenünk a tökfejünkbe. Már csak azér’ is, hogy ne töketlen közpénzlenyúlók uralják itten a közbeszédet, meg a tökfilkók tök’egyszerű, tökösnek vélt közgondolkodását!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Átirat

A Galaktikus Géniusz mostanság nem veszi be a gyógyszerét (elgurult?). Tegnap Debrecenben ugyanis sikerült egy újabb aljasságot kiböfögnie az orra alatt hordott ánuszrózsáján keresztül. Ezúttal nem “űrgyűrűfüttyének” Kritikája, hanem annak Átirata következik.

Nemorbán Antiviktor:

Nem akarunk több megélhetési politikust!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim és Köztársaim!

Nem szeretném különösebb, szóvirágos bevezetővel kezdeni beszédemet, mert erre nincs idő. A helyzet ugyanis az, hogy Országunk és Társadalmunk nagy bajban, sőt, végveszélyben van!

Ma egy olyan Bűnbanda bitorolja a Főhatalmat, melynek semmi nem elég Drága, semmi nem elég Olcsó, semmi sem Érinthetetlen és Tisztelhető. Értem ezt a Közbe’szerzéseikre, a Propagandájukra, az alapvető Tisztességre és persze Mireánk.

Mindezt persze Magunknak köszönhetjük. Hiszen Mi voltunk azok, akik hagytuk elpazaroltatni gazdasági erőforrásainkat, ellopni vagyonunkat, kisemmizni minket saját jogainkból, majd (egyeseket) kiüldözni a szülőhazájából. Tettük ezt önként és úgy, hogy egy rémesen ostoba és alpári ösztönökkel rendelkező, de rendkívül aktív és agresszív, szubhumán kisebbség kezébe adtuk át fokozatosan a döntéshozás jogát.

Több, mint fél évezred függősége után 1990-ben megkaptuk a Lehetőséget arra, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a Sorsunkat, rendet tegyünk a házunk táján és csatlakozhassunk a Kontinens és a Világ legjobban működő, leggazdagabb Közösségéhez. Azokhoz, akik már a kezdetektől fogva nem csak jóindulatukkal, barátságukkal, de konkrét anyagi támogatással is szolgáltak nekünk.

Ámde Mi már a Legelső Lépést is elvétettük! Hiszen akkor egy olyan társaság, a “Nyugodt Erő” kezébe adtuk az országos ügyintézés jogát, mely bársonyos átmenetet és könnyű álmot ígért nekünk az egyik, immáron leszerepelt társadalmi/gazdasági rendszerből a másikba. Igaz, volt egy olyan Alakulat is, mely az Igazságot tárta elénk, s azt ígérte, hogy a csonkolással is együtt járó plasztikai műtétet a lehető leggyorsabban végezné el (“Szabad élet, szabad madár“), de Mi inkább azt választottuk, hogy lassan nyiszálják le Rólunk azt, ami Reánk nőtt. Ebből meg az lett, hogy a mandula-műtétet a végbelünkön keresztül végezték el, annak minden következményével együtt.

Később ide-oda kapkodtunk, majd öt esztendővel ezelőtt sikerült egy még ennél is alkalmatlanabb, de sokkal aljasabb Bandát a nyakunkra ültetni!

Ők is azt ígérték, hogy kolbászból lesz a kerítés, toronyórát lánccal, meg hogy “másnap még a Nap is másként fog sütni”. Osztán kiderült, hogy az a bizonyos “Nap” csak reájuk küld több, melengető sugarat, nekünk meg állandósult a napfogyatkozás. Az is, hogy csakis az Ők kerítései lesznek kolbászból, a toronyóra meg a lánc pedig csakis az az Ők jussai.

Ők ugyanis egy erős nemzetállamot, egy klasszikus demokráciát ígértek felépíteni. Ebből meg ugyi az lett, hogy Ők az erősek, meg a nemzet, meg az állam is. Nekik klassz ez a demokrácia. Nekünk meg kuss!

Amikor megkérdeztük Tőlük, hogy ez miért is vagyon így, hát Ők belevigyorogtak a képünkbe. Aszondták Nekünk, hogy egyrészt ez egy unorthodox rendszer – minden szempontból! – , másrészt Nekijük erre Felhatalmazásuk vagyon. Hogy kitől? Hát Tőlünk! Így osztán fogjuk csak be a pofánkat, engedjük kizsarolni Tőlünk a nyugdíj-megtakarításainkat (cserébe kaptunk egy kis baksist, hogy ne mondjuk ki, mit is műveltek Ők valójában!), az úgynevezett kommunista alkotmány újjáírásával elvenni a legalapvetőbb jogainkat.

No meg tűrni!

Tűrni azt, hogy a Fazékból immáron merőkanállal zabáljanak azok, akiknek a Felhatalmazott felhatalmazást ad. Hogy közben jó négymilliónyinknak már mokkáskanál sem juthat. Tűrni azt, hogy miközben 300 ezer gyerek éhezik Országunkban, pazari stadionok épüljenek … többek közt a “miniszterelnök” falusi pottyantós budija mellé.

Tűrni azt, hogy egy bivalybasznádi Gázszerelő hirtelenjében sokszoros milliárdos lett a Közösből kimarkolt pénzből. Tűrni azt, hogy egy Kis Senki küküminiszter legyen és egy 167 milliós, parasztbarokk, apukámtólkaptam villát birtokoljon. Tűrni azt, hogy egy Szemtelen Gazember luxusvadászatokat fizessen, 2 milliót pazaroljon a szupertitkos dugásaira/bevásárlásaira, meg vegyen egy 70 milliós lakást a tízesztendős kölke nevére. Tűrni azt, hogy a Frakcióvezetőnek hőre táguló ingatlanja vagyon, osztán még ő perelje be azokat, akik meg merészelték kérdezni: mibű’ vagyon ez a Vagyon?!

Tűrni azt, hogy egy Felfuvalkodott Hólyag, egy magát plebejusnak maszkírozó, csüngőhasú Százmilliárdos, egy tokaszalonna-szagú Vidéki Bunkó felrakhassa disznószaros gumicsizmába bújtatott lábait Európa kultúrnemzeteinek fehér abrosszal terített asztalára, s az alpári szövegeivel, meg a lenyúlós cigány-tempójával (elnézést roma honfitársaimtól!) lejárasson Minket.

Igen, Minket! Hiszen Mi voltunk azok, akik talán passzívan, de hozzásegítettük ezt az Alakot a második hatalmához is. Hiszen Mi voltunk/vagyunk azok, akik ebben még most is megtűrjük. Mi vagyunk azok, akik köldöknézésünk közepette várjuk a “deus ex machinát”! Azaz egy olyan Ellenzéket, egy olyan politikai mozgalmat, melyet nem az Állammaffia fizet. … Zsebből!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, Köztársaim!

Nézzünk szembe a Tényekkel! Majd vegyük tudomásul, hogy ez a jelenlegi kormány nem más, mint egy Menekülttábor, egy megélhetési bevándorlók által eluralt Láger!

Ebben a Brancsban kisebb létszámban az Előző Rendszer átmenetileg letűnt Eltartottjai, azaz elaggot, vén, de még hasznosítható (Hasznosítható? De mégis mire?) Vén Idióták egzisztálnak és húzzák ki a zsebünkből a közpénzt. Olyanok, mint például Pozsgai nertárs (volt elvtárs), avagy Fekete Belsőépítész Akadémikus nertárs (szintén volt elvtárs!). Előbbi ugyan csak keveset húz a Közösből, beéri egy köztelnöki vacsival is. Ámde utóbbinak már milliárdok és krőzusi vagyonokra van szüksége elferdült mániáinak kiéléséhez.

De ők csak a kisebbik rosszak!

A nagyobbik (és időnként Jobbik!) azok, akik megélhetési bevándorlókként ücsörögnek a Qrmányban, az Orbángyűlésben és azoknak mindenféle csatolt és háttérintézményeiben. Olyanok, akik egy polgári értelemben felfogott munkahelyen soha nem dolgoztak. Olyanok, akik képtelenek lennének önállóan dolgozni (sőt, dolgozni is!). Olyanok, akik egy picnyke garázsbétét sem lennének elketyegtetni a saját (egyébként nem is létező) tehetségükből.

Éppen ezért én aszondom, hogy ezt a menekült/bevándorló-tábort egyszerűen zárjuk be! A Qrmány ugyan ma azt akarja, hogy jöjjenek csak minél többen, s aki itt van, hát maradjon minél tovább. De mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, s akik már itt vannak, azok menjenek a Büdös Francba! Vissza oda, ahonnan előbújtak, magukkal vivén a Pöcegögör félreismerhetetlen bűzét!

Mert az, amit Ezek csinálnak ötödik esztendeje az nem országvezetés, hanem délutáni mutyizsúr!

Egy olyan, ahol kettő, avagy négy ember összehajol (állandó szereplő a Minielnök, meg az ő Nagyorrú Famulusa!) és ennyien döntik el, hogy egymilliárd forint fölött kik kaphatnak UNIÓS PÉNZEKET! Abból a Lóvéból, melyet azok fizetnek be a Maffiának, melyekkel szemben ugyanez a társaság a lehető legorcátlanabbul viselkedik. Szabadságharcol és Halált kiált!

Tehát én aszondom: zárjuk be mihamarabb ezt a menekült/bevándorló-tábort, azaz ne hagyjuk továbbfejleszteni! Így is rohadt sokba’ van már nekünk, tán’ nem kéne tovább növelnünk a mindenféle kárunkat. MERT NINCS SZÜKSÉGÜNK MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOKRA! VONAtkozik ez pedig azokra, akik a világon semmit nem hajlandóak tenni azért a Közpénzért, melyeket (alkalmazottjainként!) Tőlünk kapnak.

Persze ehhöz még meg köll vívnunk néhány csatát Budapesttel, de mindenkoron azt tartsuk szemünk előtt, hogy “Mi nem akarunk együtt élni ezzel a problémával“!

(A “beszéd” szövegét “átírta”: frater Sendanmus)

*

Ahogyan az egyik kedvenc filmem főszereplője, Godefroy de Papincourt, Montmirail grófja mondotta volt: “Harcra fel, győzni kell! Isten óvjon, s halál reám, ha ezt hagynám!“.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Fideszgömböc esete az Altus-gombóccal

Ordít, vonyít a Maffiakórus: “Jesszusom, a Gyurcsányahibás belepisloghat a Könyvelésünkbe! Tűrhetetlen és … és … felháborító! Júdáspénz egy Árulónak! És … és … egyébként is pfuj!“. Ámde mire e Pánik? Pláne, ha nincs is mit takargatni. … Avagy mégis?

Annak idején egy bizonyos Alfons Capone, az Egyesült Államok polgára, chicagoi lakos azért került rács mögé, mert kiderült róla: az esztendőkön át szerzett sok milliós jövedelme után egyetlen centnyi adót sem fizetett. Tehát nem azért, mert egy többek között szeszcsempészettel foglalkozó bűnbanda vezetője és szervezője volt. Nem azért, mert utasításainak következtében ezreket zsaroltak meg, százakat gyilkoltak le, állami tisztviselőket korrumpáltak. Hanem azért, mert adót csalt. Miként volt ez lehetséges? Úgy, hogy az Eliot Ness vezette korabeli nyomozócsoport nyakon csípte Al Capone Könyvelőjét, vele együtt pedig a maffia teljes Pénztárkönyvét. Amiben pedig minden benne volt, mert még egy Bűnbandában is fontos a pontos könyvelés.

Tanult az esetből Al Capone úgy hetven esztendővel későbbi európai, pontosabban magyarországi Követője. Illetve annak Társai. Már első országlásuk során bevezették, hogy a “Kormányülésnek” nevezett Családi Tanácskozásokról semmiféle írott Jegyzőkönyv, avagy akár csak egy Emlékeztető is készüljön. Nem is beszélve az addig megszokott Hangfelvételekről, hiszen például Richard Nixon is ilyesmiken bukott meg 1973-ban (Watergate-botrány – és még én állítom, hogy ezek nem ismerik a történelmet!). Ezt a Hagyományt (Habonymányt?) osztán át is örökítették a második és immáron a harmadik Ciklusukra is. Tán lehetne ugyan joggal kifogásolni e módszert, de tevékenységük természetéből és céljaiból logikusan következik: semmiféle bizonyíték ne maradjon arról, hogy ki, mikor, miről és mit mondott, a (gumicsizmás) Capo di tutti capi pedig milyen utasításokat adott ki. … Ezt állítólag Don Vittorio már odáig “fejlesztette”, hogy beosztott Tettestársainak manapság csupán “elejtett megjegyzésekből” is következtetniük kell a Valódi Szándékra, tehát a Parancsra.

Ez a Módszer természetesen nem csak (és főleg nem) a Döntéshozatali Mechanizmusra vonatkozott/ik. Hanem a Pénztárkönyvre is! Arra a Könyvelésre, mely kimutatja, hogy mikor, ki, honnan és mennyi (köz)pénzt lopott el, az pediglen milyen csatornákon keresztül hova, kikhez (Kihez!) került. Mivel a Második Kezdet kezdetén (2010) a magántulajdonuknak tekintett országnak volt egy érvényes hitelszerződése (ezér’ is Agyurcsány Ahibás!) a Nemzetközi Valutaalappal, amely pedig kimondta, hogy a kölcsöntörlesztés lezárultáig az IMF ellenőrei negyedévente ellenőrizhetik a Költségvetés alakulását, pontosan az a helyzet állt fenn, melyet mindenképpen elkerülni akartak.

Azzal ugyanis semmi gond, hogy a Látszattörvények szerint ilyesmihez “joga” van az Állami Számvevőszéknek, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak, illetve a Költségvetési Tanácsnak. Kit érdekel ez?! Mindegyiküket Családtagok vezetik! Akik pontosan tudják, hogy ki fingja a “passzátszeleket”, kinek a seggéből “süt a Nap” és kinek kezéből kapják a Közlovettát. No de az már tényleg tűrhetetlen, hogy egy befolyásolhatatlan, megvesztegethetetlen, tehát a Maffiától független Szervezet ellenőrei (élükön a “Kedves Ukrán Asszony“-nyal – © Kósa “Mr. Harmincszázalék” Lajkó) pisla szemük elé kaphassák a Nemzeti Pénzügyek Főkönyvét! Még a végén nem értik meg a “Nemzeti Célkitűzéseket“, s “lopásnak” fogják nevezni a Lopást. Amiből meg Nagy Balhé is lehet! Így osztán semmiféle költséget nem ismerve/sajnálva, “kedvezmény nélküli, egyösszegű végtörlesztést” hajtottak végre – többek között három milliónyi Manyup-tag jelentős részének kifosztásával (A Hülyének is megérte a dolog pláne, hogy nem neki köllött fizetnie!).

Teltek-múltak az esztendők az EU fejlesztési alapjainak vidám fosztogatásával. Sógor és Vejkó, Koma és Barát, Szobatárs és Stróman könnyű kézzel számlázhatta túl a csakis nekik kiírt, tehát kizárólag általuk megnyerhető Pályázatokat. Közben pedig – hogy a választásokon ők nyerjék a legtöbbet – folyamatosan szemtelenkedtek, de inkább orcátlankodtak a Készfizetővel. Meg is unta ezt az Unió, s ráeresztette a Maffiakormányra az OLAF-ot. “Hm.” – vonta fel egyébként is magos szemöldökét Don Vittorio, – “Egy hasonló nevűt (Palme – szendam) Svédországban tizedennyiért kinyírtak. Erre most ideküldik a névrokonját az Észak-Balkánra? Az Általam birtokolt Maffiaországba! Hülyék ezek ott Bruksellesben?!“.

Ha nem is hülyék, de mindenképpen Ellenségek! – jutott el a Végkövetkeztetésre a Don (nem a folyó! – nem röhög!). “Nem csak azért, mert egy esztendőn belül másodszor függesztik fel a Kifizetéseket (700 milliárdot!), hanem most már a nyakamba ültetik a Legutáltabb Legközellenségebbemet is! No, kezdjen csak dumálni Lázár, az idióta Tompy, meg ez a kis hülye Csemegi, illetve Cserszegi!

*

Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára (aki a nemlétező “fejlesztés” kommunikációjával “foglalkozik” havi egymillányi közpénzér’ cserébe) egy héttel ezelőtt azt “kérte” az Európai Bizottságtól: “gondolja újra, hogy Gyurcsány Ferenc ellenzéki politikus cégét, az Altust bízza-e meg a fejlesztéspolitika magyarországi működésének ellenőrzésével“, lévén “senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke képes lesz objektív, szakmailag elfogulatlan álláspont kialakítására“, a “politikai függetlenséget hirdető” Brüsszel pedig nem adhat “hálapénzt” Gyurcsány Ferencnek. Ezt a “lóvét” később Lázár JánosJúdáspénznek” nevezte és feltette a kérdés “szerencsés-e a volt miniszterelnök cégét” megbízni “a magyarországi fejlesztéspolitika ellenőrzésével“. Deutsch Tamás, fideszes EP-képviselő pedig úgy vélte, az Altus-szerződés “Európa-ellenes sztereotipiákat erősít“, ezért azt rögvest fel kell mondania a Bizottságnak, majd “megneveznie a felelősöket” is.

Menjetek az Anyukátokba!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Gábor, a “cuki”

Vona Gábor, a magyar neonácik vezére már karnyújtásnyi távolságban érzi magától a miniszterelnöki széket. Mivel tudja, hogy idehaza a “középre húzódás” látszatával lehet csak (elvileg) választást nyerni, hát csúcsra járatná a tavaly elkezdett “Cukisági Programot“. … Azaz “bűzzáró díszcsomagolásban” eladni ugyanazt. … Tehát egy fenékkel legalább két lovat megülni.

Azt írja Lengyel László a “Vasárnapi Hírek” legutóbbi számában, hogy Európa szélsőséges és/vagy unióellenes pártjai “lélegzetvisszafojtva szemlélték” az új görög kormány és az EU közötti kötélhúzást. A görög választók számára nem volt ijesztő a brutális államcsőddel való fenyegetés, az európai vezetők (elsősorban Merkel) pedig nem ijedtek meg Kilépés zsarolásától. Így Görögországban győzött a “Sziriza“, mely a “nemzeti függetlenség” visszaállításával, a “külföldről diktált megszorítások” eltörlésével kampányolt. (Ugye milyen ismerős ez “valahonnan”?!)

De kormányra jutva hamar szembe találta magát a Tényekkel. Azzal, hogy a korabeli adó- és járulékcsalások, az ezt elnéző, korrupt és költségvetési mérlegeket meghamisító, éppen ezek miatt az államot tokától bokáig eladósító athéni kormányzatok jóvoltából ma Hellász Brüsszel (illetve főleg Berlin) “kegyelemkenyerén” él. Márpedig nincs az a kormány, mely meg tudná győzni a szorgalmasan dolgozó és tisztességgel adózó polgárait arról, hogy akkor is érdemes az ő euróikat belezúdítani a “hellén zsákba”, ha az “lyukas”. Tehát a visszafizetésre nincs semmiféle garancia, az egészet tekintsék egyfajta szociális segélynek, mely azt szolgálja, hogy a görögök továbbra is azt tehessék amit eddig, az új kormányuk meg hatalmon maradhasson. Ez ugyanis alapvetően kérdőjelezné meg a “megszorításokat” eddig híven végrehajtó országlakosok erőfeszítéseinek értelmét (“Ha a görögöknek szabad, akkor nekünk miért nem volt az?“), ezzel pedig felforgatná Európa alapvető pártstruktúráját.

A jelenlegi helyzet szerint az EU áll “nyerésre”. Cipriani miniszterelnök “izmozhat” akármennyit Brüsszellel, de ha onnan nem jön a “lóvé”, mert nem tartják be a Megállapodást, akkor néhány hónapon belül annyi pénzük sem lesz, hogy a kormánytagokat kifizessék. Akkor pedig temetkezhetnek maguk is Görögország romjai alá, s elsöpri őket is a népharag. Ámde a mérsékelt és taktikus Unió pontosan tudja: győzelmét nem szabad “totálissá” tenni. Az eleddig modortalanul és nagyhangon kardoskodó, de most meghunyászkodásra kényszerült ellenfélnek meg kell hagyni a menekülés lehetőségét, azaz a teljes arcvesztés elkerülését. (Már a Sziriza ellen is volt tüntetés Athénban!)

No ezt a “játszmát” nézte végig remegő izgalommal többek között a Jobbik is. Azt nevezetesen, hogy egy “üzemelő” radikál-nacionalista (de nem feltétlenül náci) kormány miként tud “boldogulni” Brüsszellel. Utóbbi hol jelöli ki azt a határt, ahonnan “non plus ultra“? Különösen azért, mert azt csak a választóikkal igyekeznek (nem kevés sikerrel) elhitetni, hogy Magyarország önállóan is képes működtetni a gazdaságát, s ebből mindenki számára elegendő munkahelyet és tisztes megélhetést biztosítani. Ők maguk nem ennyire hülyék, s azzal is tisztában vannak, ha elapad az Unió pénzforrása, azt sem Moszkva, sem Ankara (sem pedig Teherán!) nem lesz képes, de hajlandó sem pótolni.

Az “empirikus hatás” megdöbbentő volt számukra. Az nevezetesen, hogy rá köllött döbbenniük (pont arra, amire Orbánéknak is), hogy nem lehet egy seggel két lovat megülni, tehát nincs más hátra: egy seggel két lovat kell megülniük. Nem csak bel- hanem külföldön is:

  1. Meg kell nyerniük a hazai választásokat, ami azonban csak úgy lehetséges, ha bővítik a szavazótáborukat. Ez meg nem megy másként, csak úgy, ha “középre húzódnak“, tehát folytatják a tavaly elkezdett “Cukisági Kampányukat“, s ezzel elérhetnek olyan szavazókat is, akik ódzkodnak a túlzott radikalizmustól. Ugyanakkor meg köll őrizniük az ilyesmire kifejezetten áhítozó, jelenlegi bázisukat is, ami meg csak úgy lehetséges, hogy ha a “Cukiálarc” mögül időnként feléjük villantják a farkasvigyort. (“Programunkat megőrizzük, de azt úgy akarjuk bemutatni, hogy az a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek is szimpatikus legyen.” – tehát a Dülledszemű “bűzzáró” díszcsomagolásba akarja burkolni azt, ami a viszonylag józan többség számára egyszerűen elfogadhatatlan.)
  2. Ki kell egyezni Brüsszellel és Washingtonnal, de meg kell őrizni Putyin és Erdogan barátságát is. (“Magyarországnak egy német-orosz-török háromszögben kell érvényesítenie az érdekeit.” – mondta Zazrivecz führer, ami pedig azt jelenti, hogy Orbán-modra önmagával és pártjával azonosítja az országot!). A Sziriza példája ugyanis azt mutatja: az EU és az USA hajlandó eltűrni bizonyos kül- és belföldi “dolgokat”, ha az adott kormány betartja a legalapvetőbb szabályokat. Tehát: Cukiálarc Nyugat felé, “farkasvigyor” Kelet és Dél irányába. (eddigi idézetek innen!)

Nincs könnyű dolga tehát Vona Nemzetvezető Testvérnek. Egyszerre kellene européernek és euroszkeptikusnak mutatkoznia, valamint radikálnáciank és mérsékelt jobbernek. Az utóbbit talán sikerül elhitetni az egyébként is bávatag, a pillangó emlékezőtehetségével bíró honi választók megfelelő mennyiségével. No de hogy akarja ugyanezt megtenni a tőle már eleve távolságot tartó (sőt, undorodó) Nyugattal? Azzal a nemzetközi közösséggel, melynek szélsőséges pártjai sem hajlandóak már szóba állni vele, illetve pontosabban a párt euroképviselőivel? Fantasztikus “tornamutatvány” lenne, de nagy összegbe merek fogadni, hogy nem sikerül majd.

Nem is beszélve a “programról“! Aki akarja, hát rágja magát végig ezen a bő nyolcvan oldalnyi hülyeségen. De akinek nincs kedve, elégedjen meg néhány általam (“szövegkörnyezetéből alattomosan”) kiemelt résszel:

  • Saját lábra kell állítani az országot, mert annak gazdasági függetlensége mindig akkor erősödött, amikor a világban válság volt.
  • Ezt úgy köll csinálni, hogy újra felépítjük a bezárt iparvállalatokat, visszaállítjuk a mezőgazdasági szövetkezeteket, megnyitjuk a bezárt bányáinkat.
  • Ezzel megteremtjük a teljes foglalkoztatottságot, valamint az ország energiafüggetlenségét.
  • Mindezt a szenes erőművek fejlesztésével, Paks kibővítésével (Pazsaluszta, gaszpagyin Putyin!), illetve vízierőművek létesítésével érhetjük el. (Hogy mit kezdünk ennyi árammal, arról egyetlen kukk nem sok, annyi nincs a “Hét Vezér programban“!)
  • Utóbbit úgy, hogy duzzasztóműveket hozunk létre a Duna és a Tisza medrében, mellettük pedig óriási víztározókat, amiből nem csak az “árvizek után szokásos aszályt” tudjuk ellensúlyozni, de megakadályozni azt is, hogy “évente 5 köbkilométerrel több víz folyjon ki Magyarországról, mint amennyi oda beérkezik“! (Ez a megállapítás egyébként a “kedvencem”. Ugyanis itt vagy az anyagmegmaradás törvénye van nettó cáfolva, vagy a szokásos, széljobber konteó megerősítve, miszerint a Tuggyukik hatalmas mennyiségű vizet szippantanak ki Árpád Népe Megszentelt Földje alól, majd szállítják el Tuggyukhová, hogy ott ne csak ártatlan palesztin testvéreink vére öntözze a Negev-sivatag ültetvényeit.)

Vona szerint ez az egész katyvasz (megcukizva) mindenképpen végrehajtható. Ehhöz ugyanis neki vannak szakemberei: “… nagyon sok tehetséges fiatalunk van, több tapasztalt vén rókánk, aki megőrizte a tisztességét, végül az államigazgatásban is nagyon sok az olyan szakember, aki nem mondta még el, hogy jobbikos, de ha kormányra kerülünk, számíthatunk rá.“. Előbbiek létezésében ugyan kételkedem, hiszen ennyi hülyeséget bő nyolcvan oldalon át csakis elmegyengék írhatnak le (lásd még: “Lipótmező” és az “elgurult gyógyszer”!), de az utóbbiakban már nem. Hiszen negyed százada vagyunk tanúi a fantasztikus “pálfordulásoknak”, no meg az időnként (főleg kormányváltásokkor) felduzzadó (kör)forgalomnak, a “Damaszkuszi úton”.

Ennek ellenére ma úgy látom: polgártársaink egy aktív kisebbsége ki fogja próbáltatni velünk még ezt is. Ami nem is baj, hiszen a méregpoharat ajánlatos fenékig kiüríteni. Utána meg hátha jön a “reinkarnáció”.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kasszafúrók

Alaposan meghatározta Orbán a magyar külképviseletek vezetői számára tegnap az “irányvonalat”. Nem az ország, hanem az ő érdekeit kell képviselniük! Nem az adott néppel, állammal kell a kölcsönös megbecsülésre törekedniük! Hanem legyenek “dörzsölt kereskedők”, hogy ne mondjam: egyenesen kasszafúrók!

Bár csak nyáron lett volna itt az ideje, a “miniszterelnök” úgy döntött, hogy most és azonnal rendelteti haza a magyar külképviseletek vezetőit, s “tájékoztatja” őket az “irányvonalról”. Sokan gondolták úgy, hogy e sietség oka az a kudarcsorozat, melyet a szíjjártói “külügy”, meg az orbáni beképzelt kapzsiság gereblézett össze. Tehát most valamiféle “új korszak” meghirdetése kezdődik. Részben igazuk volt, hiszen a “Keleti” után most már a “Déli Nyitás” (hónapok óta lezárt Déli pályaudvarral! – hehehe!) is a szlogenek közé került, de ez koránt sem az, amire számítottak. Csalódásuk oka pedig nem lehet más, mint hogy nem vették komolyan azt, amit Orbán az “évértékelőjén” elmondott (kb.: Nincs változás! Mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig. Sőt, mégúgyabb! Harcosabbak és kezdeményezőbbek leszünk.)

A “régi” marad tehát az “új” külpolitika. Az, amelyet még tavaly hirdetett meg a Vezér. Az, aminek nem az “Érték”, hanem az “Érdek” az alapja. Mert ugye az előbbit az “ostobáknak találták ki” azok az “okosok”, akik az utóbbit követik. De ő, az Ismert Univerzum Zsenije ezt a logikát felismerte, s az általa kinevezett “tehetséges és szorgalmas” ifjú külügyminiszter pedig ezt igyekszik meg is honosítani. … Néhány gyanús, kötvényvásárló külhoni céggel, meg pár százezernyi, időnként még magyarul sem beszélő kettős állampolgárral együtt.

The business as usual! – adta ki az utasítást a “miniszterelnök”. “Nyugati nyitás nincs“, mert szerinte annak már “részei vagyunk“(?). A keleti pedig már megtörtént, “a kapuk nyitva vannak”. Most “Dél” felé (Latin-Amerika, Afrika) indulunk el, mert immáron az a “célterület”. Ámde ez csupán az idei esztendő második felétől kezdődik, ugyanis a “tehetséges és szorgalmas” külügyminiszternek van még néhány lezáratlan ügye Malajziában, Szingapúrban, Kínában, meg a térség egynehány más országában is (lásd: Letelepedési Kötvények árusítása!). Ámde utána “Előre  Déli Nyitás Frontján!”, mert lóvé köll az országnak (tehát neki és bandájának), méghozzá dögivel!

Így osztán “egy jó diplomata” nem “értelmiségi”, hanem “dörzsölt kereskedő”. Aki “közelebb megy a realitásokhoz” és úgy méri fel a “mozgásteret” (tehát az üzleti lehetőségeket), hogy közben nem a folyamatok átlátásának “professzoros képességével” tűnik ki a “mezőnyből. Aki pedig a nyugati integrációt szembe merészeli állítani a keleti és a déli nyitással, az egy hülye! Hiszen “nem ördögtől való” annak nyílt beismerése, hogy “nekünk” lehetnek a szövetségeseinktől (EU, USA) “eltérő érdekeink” is. (lásd még az “Évértékelőt”: “Jó fideszes nem gondolkodik …“!)

Itt nem “egyeztetni” kell! Csak az számít, hogy a különböző partnereinket “érdekeltté tegyük Magyarország sikerében“. Ebből pedig következik, hogy a jó magyar diplomata “nem lehet világpolgár”, mert “aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként“. Hiszen magyarként is “lehet elegáns lenni”, késsel-villával enni, de “nem magyarként is provinciálisnak”.

*

Ami nekem ebből az egészből “lejött”, az a következő. A céges EU-tagság előnyeivel házaló, azt kínálgató ázsiai kötvénybiznisz kezd bedögleni. Egyre kevesebb az érdeklődő, márpedig az ilyesmiket árusító (valószínűleg Orbán által is tulajdonolt) offshore-cégek bevételeire a Maffia továbbra is igényt tart. Ezért osztán új piacokat kell feltárni: “nyitnikék” az országfosztogató, korrupt afrikai diktatúrák (vasár- és ünnepnapokon népirtás), valamint a latin-amerikai kokainbárók felé is. A külképviseleti vezetőknek meg az a dolguk, hogy kapcsolatba lépjenek az ilyenekkel, s minél több kötvényt sózzanak rájuk. Még akkor is, ha ez nekik “büdös” és komoly bírálatokat kapnak cserébe mondjuk a fogadó ország kormányától (a “szövetségeseink” pedig le vannak szarva!). Ők ne foglalkozzanak az értelmiségisen professzoros folyamatátlátással! Ne gondolkodjanak a “diplomáciai finomságokon”! Hiszen ők ugyanúgy nem értenek hozzá (azért lettek kinevezve!), mint azok a teremfocisták, akik a “szakminisztériumot” bitorolják. A lényeg csakis a Pénz, a Bevétel, s ennek mértéke alapján lesz mindenki megítélve.

Ami ebből az egészből feltűnt nekem, az a “külügyi fejtágítóbeszéd” azon része, melyben Orbán lényegében önleleplezést művelt. Tudom, hogy nem ennek szánta, de aki képes egy kicsit gondolkodni, az itt és ott, ekkor és akkor orbánilag magából kiböffentett mondatokat összerakni, akkor neki is “leesik a tantusz”! Lássuk csak az idézetet!

A magyar hajlamos arra, hogy nagyon dörzsöltnek gondolja magát, miközben ő a legutolsó balek … ez fajtajellemző.” … “… figyeljünk Tigrisre, aki sokat ugrált, és úgy maradt a farka!

Telitalálat! Avagy “tökéletes öngól”, ha már amúgy is “footsalos” a “külügyminiszter” és focimániás a “miniszterelnök”. Hiszen kit is vert át oly’ tökéletesen Aliyev, az azeri diktátor-elnök a “Baltás” kiadatásával? Ki is írta alá azt a szupertitkos, de mindenki által ismert “Paks II.-szerződést“, mely tulajdonképpen arról szól, hogy Putyin “barátunk” kölcsön ad önmagának 10 milliárd eurót és azt mi fizetjük vissza, de kamatostul (amelyek nem csak messze magasabbak például az MNB-nél manapság alkalmazottaknál, de a futamidő során még emelkednek is!)? Ráadásul minden vitás ügy elbírálását, no meg az új reaktorokból egyszer majd és talán “kisercenő” kilo- és megawattok árának meghatározását Moszkvára bízta? Ehhöz képest totál nevetséges, hogy Orbán azért ellenzi az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodást, a “TTIP”-t, mert … és most ismét idézet következik:

Nem tudunk támogatni semmilyen szabadkereskedelmi megállapodást, amely a kereskedelmi vitákban a magyar bírósági rendszer igazságszolgáltatását nem veszi figyelembe, azt hatályon kívül helyezi, nem ismerjük a helyeket, ahol semmilyen esélyünk sincs, vagy legalábbis nem látunk esélyt az igazságos ítéletre.” (forrás: 168ora.hu)

Tehát ha egy amerikai illetőségű céggel merül fel valamilyen jogvita, akkor azt csakis egy “Handóné Szájer Tünde” által kinevezett (párt)bíróval lehet megtárgyaltatni. Azért, mert a vitéz alcsúti Főméltóságú Úr ilyen esetben csakis olyan “fórumban” bízik, melyre minimum áttételes “ráhatása” van. Mert az amcsikban ugyi nem lehet, hiszen azoknak “ingadozik a külpolitikájuk“, ráadásul minden kérdést “csakis a saját érdekeik mentén szemlélnek“. Ez meg ugyi egyenesen egy nagy “pfuj!”, mert ilyesmire csakis “nekünk” van jogunk. Bezzeg az oroszok! Azok osztán faszányosan megbízható gádzsók! Lehet, hogy időnként megszegnek egy-két szerződést (nem idegen ez a magyar Maffiakormánytól sem!), néha-néha fegyveresen támadnak rá “kissé” a nekik parírozni nem akaró szomszédainkra. De “nyicsevo”! Csak “pontosan fizetni kell” nekik, s akkor a velük való jogvitáink elbírálását is nyugodtan reájuk bízhatjuk (ezzel együtt meg azt is, hogy pontosan mikor és mennyit is köll fizetnünk nekik! – ugyibár?).

Hasonló a “Tigris-hasonlat” is. Ki is volt az aki addig ugrabugrált Kelet és Nyugat között (persze csakis a lenyúlható pénzért), amíg az lett a következmény, hogy az a bizonyos “farok” télleg “úgy” maradt? Beleragadva azon “Medve” seggébe, mely megérdemelten csinált vécépapírt a Kárpátok Géniuszából? Letörve Merkel kancellár asszony által, kihajítva Ewa Kopacz lengyel elnök asszony által, leköpve a korabeli Imádó, a szintén lengyel Kaczinsky szája üregéből?

Orbán tigris még mindig ugrabugrál. Farka már nincs, bundája lassan rabcsíkos, fogai pedig rég beletörtek az általa ültetett, majd alaposan felnevelt “vasfába”. Ordítani azonban még tud. Persze csak olyasmit, hogy “Előre! Harcra fel!“. … De már ezt is kizárólag hátulról. Évek óta. Csak ez még nekünk valamiért nem tűnt fel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Sértődős sértegetők

Van nékem egy ismerősöm, aki köreinkben arról híres, hogy roppant könnyű kézzel osztogatja a kritikáit. Bármikor és bárkibe hajlandó beletaposni, megválogatatlan szavaival vérig sérteni. Amikor pedig ezt az éppen érintett kikéri magának és elküldi oda, ahová való, még ő van megsértődve. … Mondanom sem köll: ő a környékünk Elsőszámú Fideszese.

Gyakorlatilag futószalagon gyártja feljelentéseit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). A nevezett büró, funkciója ellenére ezt mostanság nem az adó- és vámcsalók ellen teszi, hanem olyan magánszemélyek és civil szervezetek vegzálására, melyek jogos kritikával illetik a NAV egyes csúcs- és egyéb vezetőinek tevékenységét. Akik/amelyek azt állítják: a Hivatal irányítói nem hogy passzív szemlélői, de egyenesen aktív résztvevői, sőt, haszonélvezői az adóelkerüléseknek, ezek eltusolásának.

Egyikük, Horváth András, a “hírhedt” “Zöld Dossziés Ember” valószínűleg ismét bíróság elé állhat, lévén a NAV jogásza úgy véli: egyes nyilatkozataival megsértette a Hivatal “jó hírnévhez” való jogát és nagy nyilvánosság előtt belegázolt a büró egyes vezetőinek becsületébe. Hogy egészen pontosan kik is ezek a főhivatalnokok, s pontosan miért/hogyan is lettek meggyalázva, azt a jogász úr már “elfelejtette” részletezni, így a bíróság (tisztelet “neki”!) vissza is dobta a keresetet. Horváth “bűne” egyébként az volt, hogy részletesen dokumentálva tudta bizonyítani: egyes magyarországi cégek egyszerűen “érinthetetlenek” (ha vizsgálatot is indít ellenük valamelyik “navjobbágy”, hát azt “Odafentről” rögvest leállítják), mások meg “képtelenek” megfelelni a NAV “elvárásainak”, azokat rendszeresen vegzálják, sőt, kifejezetten “csapdákat” állítanak nekik,

Hasonló “bűnbe” esett Jávor István, az ELTE szervezetszociológus docense is. Ő korrupciókutatással foglalkozik, s tavaly nyáron (szerzőtársával együtt) még díjat is nyert az amerikai Administration & Society című lapban megjelent írásáért. Ennek okán tavaly október óta, azt követően, hogy a kormánypárti(!) sajtótermék (“Napi Gazdaság“) oly’ ügyesen kirobbantotta a Korrupciós Kitiltási Botrányt, több szerkesztőségbe is behívták (pl.: ATV, vagy Klubrádió), mint szakértőt. Ezek során azon véleményének adott hangot, hogy “… a magyar hatóságok több esetben segítik az áfacsaló cégeket, a NAV-nál konkrét utasításokra állítanak le vizsgálatokat és hagynak figyelmen kívül jogszabályokat“, illetve “… a NAV gyakorlatilag megrendelésre cégeket fojt meg, felszámolókkal, a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással közreműködve állítanak csapdákat a vállalkozásoknak“. Mindezt tudományos alapossággal, a rendelkezésére álló hivatalos iratok elemzésével! … Meg is lett ennek a következménye: január 21.-én a Hivatal pert akasztott Jávor nyakába.

A 444.hu által megszerzett (és alaposan kivesézett), logikai bakugrások tömkelegével “felszerelt” “vádirat” szerint: nem az a baj, hogy Magyarországon léteznek adócsalások, nem az a baj, hogy ebben a Hivatal egyes alkalmazottjai is érintettek (haszonélvezők!). Hanem az, hogy ezt pont egy, az egyetemi oktató tekintélyével felruházott tudós/kutató állítja. Ez meg nem csak azért tűrhetetlen, mert az oktató diákjai (“eltanulván” tőle helytelen álláspontját) esetleg téves következtetésekre juthatnak, de a társadalomban is megrendülhet a Hivatal iránti közbizalom. Ez meg odáig vezethet, hogy “jelentős mértékben növekedhet az adóelkerülés veszélye“, illetve “csökkenhet az adófizetési hajlandóság“.

A bíróság ezt a keresetet is visszadobta (tisztelet “neki”!). Bár a NAV-nak ugyan van fellebbezési lehetősége (biztos vagyok benne, hogy élni is fog vele!), de nagy jövőt ennek az indítványnak nem jósolok. Azért nem, mert akkor konkrétan meg köllene nevezni, hogy Horváth és Jávor pontosan kiket és mivel “sértett meg”. Márpedig ez roppant kínos következményekkel járna (kerülik is ezt, mint macska a forró kását! – egyik érintett navnertárs sem akarta még megkockáztatni a 7750-es proklamáció alapján történt, amerikai kitiltásának valódi okait megtudni egy vízumigényléssel!). Például azzal, hogy egy ilyen per során “Be lehet idéztetni tanúkat, akiket igazmondási kötelezettség terhel. A NAV egyes vezetőit is, az eddig a nyilvánosság elé állt volt adóhivatali dolgozókat is. A tanúkat szembesíteni is lehet egymással. Lehetőség nyílik arra, hogy ne lehessen továbbra is a szőnyeg alá söpörni az ügyet.” – Vágó Gábor, volt LMP-s országgyűlési képviselő találó megjegyzése.

A NAV-keresetekből azonban megállapítható, hogy “Magyarországon nem a korrupciót elkövetők, hanem a korrupcióról hírt adók kerülnek a bíróság elé” (ugyancsak Vágó Gábor megállapítása). A korrupt államhatalom pedig rendszeresen ráuszítja az ugyancsak korrupt hivatalait azokra a magánszemélyekre, civil szervezetekre, akik/amelyek az ilyesmiket felderíteni akarják (pl.: atlatszo.hu, avagy a fentebb említettek), illetve a Központi Akarat által nem eléggé ellenőrizhetőekre, kézben tarthatóakra (pl.: a “norvégbűnöző” Ökotárs Alapítvány).

Ebből pedig egyenesen következik, hogy egyáltalán nem volt indokolatlan az a Meghallgatás, melyet az Európai ParlamentLIBE“-bizottsága tartott tegnap a magyarországi emberi jogi helyzetről. Ezt ugyan bojkottálta az ottani Fidesz-delegáció, no meg (szégyen szemre!) a Maffiapártot is a soraiban tudó “EPP” képviselői. Ezt az egészet ugyan minősíthette “szappanoperának”, az “illetékesekkel jogilag lezárt” vitáknak a kormány külügyi szóvivője (Kovács Zoltán volt az egyetlen, aki ott magyar nyelven szólalt fel!), de ennek csak az lett a következménye, hogy “darabokra szedték” őt is, meg a díszes Orbán-brancsot is. Ahogyan az egyik felháborodott képviselő megjegyezte (a svéd liberális Cecilia Wikström), az Orbán-kormány “nagyon sokat tesz azért“, hogy Magyarország “állandó téma” legyen az EP-n belül, figyelmeztette Kovácsot, hogy gondolja át jobban a cinikus minősítéseit, majd feltette a kérdést: “Az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság mind azt mondja, hogy gond van az emberi jogokkal Magyarországon. Akkor mi mind hazudunk?“.

Az én pikírt, pökhendi, bunkó ismerősömet a kocsmában időnként rendre szokták utasítani. Előfordult már nem egyszer, hogy pofán is verték. Ámde sem Európa, sem a diplomácia világa nem egy söntés. Ott is elcsattannak pofonok, de az általában egy egész társadalmat érintenek, nem pedig csakis és kizárólag a pikírt, pökhendi bunkó “politikusokat”, nem csakis és kizárólag az ilyen faragatlan “proteinzacskókat” hithűen támogató, “antropomorf” választókat.

Nem ismerhetem az összes Vezérpárt-hívőt, de “Madarat tolláról, embert barátjáról!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!