Elitcsere

Néha minden szörnyűsége ellenére is kifejezetten szórakoztató az, amit az Örökös MiniElnök Emberei mondanak. Persze csakis azok számára, akik kedvelik az abszurd (fekete) humort. … Most éppen Szalay-Bobrovniczky Kristóf írta be magát emlékezetembe a Mandineren tegnap megjelent, elitcserés interjújával.

Öreg könnyeket csöpögtettem, amikor elolvastam ezt a mandineres írást. Nem azért, mert Szalay dagadtra verte a saját és “konzorciális” lobbitársa nyeszlett mellét, az egyébként teljesen elcseszett amerikai “meghallgatás” okán. Szerinte ugyanis az történelmi áttörés volt. Az első olyan, melyen Magyarországot illetően végre kiegyensúlyozott vita folyt az Egyesült Államokban. Ahol végre elhangzott az is, hogy az Orbán-kormánnyal szemben az USA adminisztrációja kettős mércét használ és a politikai nyomásgyakorlás eszközével él. Ahol végre a helyzetet jól ismerő képviselők is szóhoz juthattak (Ted Poe texasi, republikánus képviselő szerint a magyar Alaptörvény kezdő mondata: “God bless the Hungarians!“, azaz “Isten áldd meg a magyart!“).

Nem azért nevettem, mert Szalay a továbbiakban ezt a “sikert” a lobbitárs Connie Macknek tulajdonítja. Azért sem, mert simán letagadta, hogy a Meghallgatást vezető elnök, Dana Rohrbacher Putyin-hívő, holott azt maga az érintett is beismeri (sőt, hangoztatta!). Miért is tettem volna, hiszen mint tudjuk, minden kupec a maga lovát dicséri. Ráadásul nekünk (magyar adófizetőknek) ez a két “paci” 1,4 milliárd forintunkba került.

Azon sem kezdtem vihorászni, amikor Szalay “a világ egyik legjobbjának” nevezte Arthur Finkelsteint, a karaktergyilkos propaganda csúcsra juttatóját. Holott lobbista társa, Mr. Mack Floridában éppen az ő kampánytanácsai következtében kegyeskedett jó alaposan elhasalni az ottani választásokon.

Még az se nagyon vette igénybe arcizmaimat, amikor Lánczi Tamást, a Századvég alkalmazottját (aki időközben a Londonban bejegyzett Finkelstein-Habony-cég ügyvezetőjévé avanzsált), kimagaslóan tehetségesnek nevezte. Hiszen mit is mondjon az egyik közpénzzel kitömött, nullum cum laudés rendszerszolga, a másik, ugyancsak közpénzekkel alaposan kitömött, nullum cum laudés rendszerszolgáról?

Mosolyogni akkor kezdtem, amikor Szalay “kreatívan” meghatározta a gyakorlatilag nem is létező, tehát csupán optikai csalódásnak számító Habonyt a saját szempontjából. Áh, dehogyis van vele neki és az Századvégnek bármiféle hivatalos kapcsolata. Áh, dehogyis állnak ők munkatársi, avagy baráti viszonyban. Árpi csupán egy “Bajtárs“, aki ugyanannak az Ügynek az elkötelezett harcosa, melynek maga Szalay is.

Mi is ez az “Ügy”? … No ekkor kezdtek potyogni szemeiből azok a bizonyos “öreg könnycseppek”. Nem azért mert a tartalmán mulattam. Az egyenesen rettenetes volt! Hanem azon kínkeservesen megfogalmazott, magasztosnak szánt, önheroizáló meghatározáson, mellyel Szalay operálni kezdett.

Az Ügy nem más, mint az Elitcsere!

Szalay azzal kezdett dicsekedni, hogy ő már legalább évtizede “dolgozik” (a Heti Választól kezdve a Századvégen át “különböző szervezetekig”) azon, hogy létre jöjjön az a bizonyos Centrális Erőtér. Ami nem más, mint a “jobbközép intézményrendszer” kiépítése, mellyel ő aktív résztvevője annak az elitcserének, ami “jelenleg is folyamatban van”. Melyik az az “elit” amit éppen most “cserélnek le”? Természetesen a “Posztkommunista“, melynek jellemzője az, hogy az “elmúlt húsz évben a nemzetközi liberális értékrenddel és politikával kötött laza szövetséget és kialakított egy intézmény- és befolyásrendszert“. A Jelenlegi Elit (tehát Ő is!) most abban érdekelt, hogy az utóbbiak “hegemóniáját csökkentse”, s ez már oly’ sikeres, hogy a posztkomcsik (a “liberális dzsihadisták” – anyám, borogass!) “vesztésre állnak”.

Mindez tiszta és világos. Az a bizonyos Új Elit nem más, mint az általa is képviselt, Közpénzeltartott Banda, mely a honi Költségvetés és az Uniós Támogatások fosztogatásával vált ölég gyorsan “polgárrá”, tehát (az ilyenek “olvasatában”) módos, sőt, gazdag emberré. Ők azok, akik ideológiai(?) alapon(?) állnak szemben a lecserélendő Régivel. Ők azok, akik megteremtik az Új Magyarországot.

Ámde van egy kis gond. Egy olyan kis gondocska, mely kicsalta szemeimből azokat a bizonyos öreg könnyeket. Az nevezetesen, hogy Szalay nertárs kifejezetten adós maradt az Új Elit eszmei és politikai meghatározásával. Azt ugyan megmondta, hogy a Régiek a posztkomcsik, de azt már nem, hogy kik is lennének Ők! Azt, hogy ez a Társaság vajh’ miben is különbözik lényegében a Régitől. Mondjuk abban, hogy nem kötnek laza szövetséget a liberálisokkal? Akkor milyet? Szorosat, avagy semmilyet? Ha nem a liberálisokkal, akkor kikkel? Önmagukkal? Netán a széljobbal? És az mennyire laza, avagy szoros?

Szalay nertárs/bajtárs ilyesmikkel nem törődött. Nem is tehette, lévén ennek a Bandának nem hogy a szó klasszikus értelmében vett Ideológiája nincs, de Elveik sem. Minden, amit “tudnak” és vallanak, az nem más, mint a Lenyúlás. Az, hogy Nekik egyszerűen “jár” mindaz, amihez önmaguk hatalomba emelése következtében hozzájuthatnak. Hogy minden az övék (mi, mindnyájan is!), s immáron az az Alapelv, hogy ők nyerjék a legtöbbet. Egészen pontosan: Mindent!

Ámde itt megint van egy gondocska. Az, amit az elmúlt hónapokban mindenki nyomon követhetett, aki csak egy kicsit is értően, no meg minimális szorgalommal figyeli Maffiaország történéseit.

Mi lenne ez? Nos, nem más, mint hogy nagyon úgy néz ki, az Új Elitet éppen most cseréli le a Legújabb Elit. A Bábmester, Bizánc Örököse, most véli jónak, hogy a szokásos megosztós-megversenyeztetős módszerével Dzsentri Dzsoni Főminiszter nyakába ültesse legfőbb riválisát, Rácsmögé Tónit. Úgy is mint a Miniszterelnök Személye Körüli Legfőbb Minisztert, aki egyfajta portás lesz a Zakkant és a Lázár között.

No, akkor most mi van? Posztkomcsinak minősül immár a Miniszterelnökséget vezető miniszter is? Az, akire a Hibbant az elmúlt egy esztendőben még a budiülőke beszerzését ráruházta! Az, aki mostanáig élet és halál ura volt a “kormányon” belül?!

Ezt a kérdést ugyan nem tette fel az interjút készítő Stumpf Bandi nertárs Szalay nertársnak, de nem is csoda. Hiszen arra pont olyan adekvátan tudott volna válaszolni, mint arra, hogy most, amikor nyilvánvalóan gőzerővel zajlik az Oligarchaváltás, akkor immár Simicska Lajos is “posztkomcsinak” számít?

Ez volt az, ami még Szalay nertárs hazudozásra, talpnyalásra és közpénzlopásra hardveresen programozott, egybites agyát is lefagyasztotta. Mer’ ugyi ha aszongya, hogy “igen”, akkor mi is a helyzet azzal az elsősorban Orbán által képviselt Új Elittel? Miként tűrhetett meg több, mint három évtizedig maga mellett a Nagy Rendszerváltó egy ilyen Alakot, illetve miként bízhatta rá a Nagy Rendszerváltó Párt finanszírozását? Ha meg “nem” a helyes válasz, akkor meg miért is köll most Luigit lecserélni különböző garamiakra és hernádiakra?

Szalay azonban nem volt rest. Némi gondolkodás után kisütötte magából a hónalj- és kozmaszagú választ: “Nem vagyok én kis állat- és növényhatározó“. (Ami meg az én olvasatomban azt jelenti: Lajosunk vagy egy pi(a)óca, vagy egy patkány, vagy egy tarack, vagy egy parlagfű – tőlem szabadon választható, egyikkel sem fogok vitatkozni!)) Majd megtoldotta az egészet azzal, hogy “Tartalmi értelemben annak van jelentősége, hogy van egy ilyen elitváltás“.

Aha! Hát én szívesen szemlélgetném ezt a Gegnszterváltást, mert a magamfajta bloggernek kimeríthetetlen kincsesbányát jelent. Ugyanakkor sajna szenvedő alanya is vagyok ennek abból a szempontból, hogy az én bőrömre (is) megy a Kisszerű Nagyfiúk játszadozása!

Nem csak Simicskát kéne már innen egészen a Holdig rúgni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

A megrendelt “Valóság”

Felejthetetlen “konferencián” számolt be tegnap a Századvég Alapítvány az Egyesült Államokban folytatott “országimázs-növelő” lobbizásának fantasztikus “sikereiről”. Itt végre megtudhatta mindenki mit, illetve kit is kaptunk azért a potom 1,3 milliárd forintnyi közpénzért.

Talán már csak kevesen emlékeznek rá, hiszen oly’ rég (tavaly novemberben!) történt, hogy a fidesznyik-mentességgel még csak meg sem gyanúsítható Századvég Alapítvány 1.300.000.000 (mond: egymilliárd-háromszázmillió) forintot nyelt nyert el a közpénzekkel mindenkoron garázda módon gondosan bánó kormányzattól. A lóvét arra kapták, hogy “imázsfejlesztő” lobbitevékenységet folytassanak az Amerikai Egyesült Államokban annak érdekében, hogy kisuvikszolják a Maffiakormány Putyin-nyálas szotyihéjjal (is) alaposan teleköpködött, “Gucci“-márkájú gumicsizmáját. Mindezt egy olyan pályázattal, melyet egy korabeli, tökéletesre sikeredett megállapítás szerint, “akár egy bicikliző majom is megírhatott volna“. (Hiszen éppen az imént említettem: qrmányunk gondos gazdája a közpénzeknek!).

Körbe is röhögték az Alapítványt minden oldalról és szorgalmasan. Hiszen a fentebb említett “pályázatukból” az derült ki: legalább olyan jól ismerik az Egyesült Államokat, mint én mondjuk Bissau Guineát. (Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy Welsz Tamás. Persze ennek van egy nagy előnye: valószínűleg nem egy rendőrautó hátsó ülésén fogom kilehelni lelkemet ismeretlen összetételű, “afrikai méreg” hatására! … A “létra” azér’ még leeshet a nemlétező autóm nemlétező tetőcsomagtartójáról.)

Valószínűleg ezt érzékelte a Századvég is, s hogy bebizonyítsa: a maga szakterületén legalább olyan sikeres, mint a “Prezi”, hát előkanyarintotta ezt a tegnapi “konferenciát”, amellyel azt óhajtották megmutatni (a meghívott újságírókon keresztül) nekünk, szájtáti adófizetőknek: a mindössze alig több, mint három hónapja (szinte ingyé’!) végzett áldozatos munkájuk következtében mit kaptunk a pénzünkért. No meg főleg kit!

A “Laudációt érdekes módon nem az Alapítvány közismerten szerény (lásd: Prezi-hasonlat!) elnöke mondta el. Lánczi András ezúttal megelégedett egy szolid öndicsérettel. A “szuperlatívuszok” elzengését ugyanis Szabó László “külügyminiszter-helyettes” vállalta (önként?) magára, nem fukarkodva a pozitív jelzőkkel.

Szabó szerint ugyanis Amerikában már úgy imádnak minket (pontosabban a Maffiakormányt), mint még soha (a tények ismeretében meri ezt vitatni bárki is?!). Ennek oka pedig az a bizonyos “Magyar Modell“. Hogy ez pontosan mi is, azt egyáltalán nem óhajtotta véka alá rejteni. Nyíltan kimondta: az Egyesült Államokban olyasmikért csodálják a budapesti adminisztrációt, mint például a “kimagasló gazdasági teljesítmény”, az “új alaptörvény”, az “oktatási rendszer átalakítása”, a “különadók bevezetése”, a “rezsicsökkentés”, a “közmunkaprogram”. Nem is beszélve arról, hogy nemrégiben még az olimpia megrendezésére is beneveztünk (hátha nekünk is “sikerül” összehoznunk az athéni csődöt a szocsi-i korrupcióval! … avagy fordítva? … esetleg vegyítve?)!

Feltételezhető, hogy Szabó “úr” ezen kijelentéseit nem azokra az információkra alapozta, melyeket a két nappal korábban Budapestre látogató Thomas Meliától kapott. A miniszterhelyettes által hétfőn kiadott közlemény szerint ugyanis ő akkor még olyasmikkel gazsulált a nevezett úrnál, hogyaszondja: Budapest hű szövetségese Washingtonnak; az energiaforrások diverzifikálásában nem csak az EU, de az USA (palagáz) segítségére is számít; a magyar kormány kiáll Ukrajna területi integritása és teljes szuverenitásának helyreállítása mellett, amelyen belül vállalja a gázszállítást és a humanitárius segítségnyújtást is! (Mintha ilyesmik nem igazán hangoztak volna el a hírhedt Putyin-Orbán találkozón se a “miniszterelnök”, sem pedig Szabó “úr” részéről. … Javítson ki, aki szerint tévedek!).

De ezen nem is köll csodálkozni! Hiszen Kijafaszazamelia “csak” az USA külügyminisztériumának helyettes államtitkára. Há’ mijafaszt tudhat egy ilyen kis beosztott “csinovnyik” arról, hogy mi is Amerika “valódi” viszonya a budapesti Maffiakormányhoz?! Azzal csakis Szabó “úr”, no meg a Századvég lehet tisztában, hiszen kizárólag nekik áll rendelkezésükre a lehető legautentikusabb forrás! Amelyik sokkal hitelesebb, mint a State Department, a White House, vagy mint McCain szenátor, nem is beszélve arról a bizonyos “Niggerről” (valami “Obama” nevezetű “megélhetési bevándorló”).

A “Tutit” csakis és kizárólag a floridai Mr. Connie Mack tudja! Igaz ugyan, hogy ő már csak egy volt kongresszusi képviselő (2005-től 2013-ig), de republikánus és tökéletesen tisztában van Amerika Magyarországgal kapcsolatos általános hangulatával, hozzáállásával. Meg is aszondta mindenkinek, aki a “kongresszuson” csak a száját tátotta, hogy “Az önök helyzete a világban sokkal erősebb, mint gondolják! … én azért vagyok itt, hogy ezt elmondjam!“. Osztán ezt bővebben kifejtve aztat is a tudomására hozta mindenkinek, hogy Amerikában – minden ellenkező híreszteléssel szemben – “nagyon sok politikus“, pártállástól függetlenül “elismeri Magyarország teljesítményét“, s ez akkor is így van, ha “valakik Magyarországról” úgy próbálták beállítani a dolgokat, mint ha az USÁ-ban rosszat gondolnának a Maffiakormányról.

Szavainak hitelességét, véleményének objektivitását pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő maga annak a századvéges, Floridában bejegyzett lobbicsoportnak a vezetője, aminek a közpénzekkel gondosan és takarékosan gazdálkodó budapesti kormány 5 millió dollárt (kb. ennyit ér 1,3 milliárd forint) utalt ki csakis azért, mert az 12 millió forinttal (kb. 46 ezer dollárral!) “olcsóbban” vállalta a megtisztelő megbízatást, mint a … no ennek a “drágább pályázónak” a nevét már elfeledték közölni velünk (is).

Szóval ez a helyzet!Veri az élet, very happy. Mindenki szépen beleveri!” – énekelte D. Nagy Lajos (Bikini), s ez tökéletesen le is írja Amerika magyariszonyátviszonyát. Legalább is abból a “madártávlatból”, ahogy azt velünk a floridai lobbista láttatni akarja. (Jut eszembe: mennyi “köz-zsét” is kap ezért?). Hiszen most már tényleg minden rendben van! Az Amerikából korrupció miatt kitiltott Vida “Tolmácsotkérek” Ildikó éppen most önellenőrizte önmagát, s meg is állapította, hogy szó nem érheti a (Közgép által megvásárolt) háza elejét.

Persze vannak még kisebb gondok. Így például Szabó “úr” szerint a termálfürdőinket is be kéne vonni az amerikai imázsépítő folyamatunkba. De ez is meglesz hamarost, csak kéne még hozzá pár millió dolcsi. Továbbá Kanadában, egy egyetemi “beszélgetésen” az ottani magyar nagykövet első helyettese (bizonyos Oláh Lajos … nem a “dékás” hékás!) nem volt képes “megvédeni” a budapesti Maffiakormányt, mert ahhoz szerinte öt perc is kevés, nem hogy a neki adott kettő. De semmi vész! Ez egyébként is Ottawában történt és majd rendeznek ott egy másik szimpóziumot (pár milláért), ahol a pasmag annyit beszélhet a “Zeredményekről”, mint Fidel Castro a jobb napjaiban … persze csakis olyan közönség előtt, melynek minden tagja gondosan kiválogatott “egyetértő”.

A Századvég tehát “előállította” a Maffiakormány által a mi pénzünkön megrendelt “Valóságot” … a Maffiakormánynak. Ezek után ne csodálkozzon senki, ha Don Vittorioról nem csak az “ápolatlansága”, de a “tájékozottsága” is leordít! Egyre gyakrabban.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Így lobbiznak ők

Kedden este Lánczi András bebizonyította: a Fidesznek halvány sejtelme sincs Amerikáról, az ottani politikáról, közgondolkodásról. Lánczi annak a “Századvég“-nek a stratégiai igazgatója, amely tavaly 1,3 milliárd közpénzt “nyert el” amerikai lobbizásra.

Még tavaly novemberben derült ki, hogy a “kormányzati agytrösztnek” számító Századvég Intézet vezette “konzorcium” 1 milliárd 300 millió forintnyi közpénzt nyelt nyert el egy olyan pályázattal, melynek mindössze egyetlen oldala tartalmazott szakmai vállalásokat. Ennek java része is csupán lózungokat tartalmazott, a többi pedig hablatyolást, szamárságokat. A pénzt ez a “konzorcium” arra kapta, hogy politikai lobbitevékenységet folytasson az Egyesült Államokban. Amikor pedig a sajtó – különös tekintettel a kamuból megírt pályázat tartalmára – kifejezte furcsálkodását, Lánczi András, az intézet stratégiai igazgatója azt találta mondani, hogy “Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában“. (A “Prezi” vezetőjét már fogadta Obama elnök, Lánczi pedig még a Fehér Ház kerítéséig sem jutott el soha!)

Ezen sikeres profizmusnak lehetett tanúja az, aki kedden este a budapesti “Centrál“-ba tévedt. Itt ugyanis egy amerikai-magyar szervezet (a Common Sense Society) rendezésében amolyan kávéházi beszélgetést hallgathatott végig a “hírhedt” André Goodfriend és a már említett Lánczi András között. A harmadik szereplő a házigazda CSS vezetője, Marion Smith volt.

Lánczi helyenként zavaros és összefüggéstelen, de legalább jó bő lére eresztett fejtegetéseit részletesebben nem ismertetném. Ezt megtette már a 444.hu, melynek írását az előző bekezdés elején linkeltem. Ennek lényege az volt, hogy a stratégiai igazgató antagóniába állította a “toleranciát” a “mértékletességgel“. Szerinte az utóbbi a helyesebb magatartás, lévén az az ő “olvasatában” azt jelenti, hogy “bár lehetőségem van rá, mégsem teszek meg mindent” (ez az “ősök javaslata” szerinte). Az előbbi meg ezzel szemben azt, hogy “bárki megtehet bármit, amit akar” (ez a “modernek javaslata” szerinte), de osztán “jönnek a következmények“.

Vajh’ mire gondolhatott ez a “prezi-kategóriás” … khm … “tudós“? Nem köllött sokáig várni, hogy kiderüljön! Példaként ugyanis a két héttel ezelőtti Charlie Hebdo-mészárlást hozta fel, amely ezek szerint mindössze két fél tényleges “bűne”: a vicclap (agyonlőtt) szerkesztői nem gyakoroltak kellő mértékletességet a gúnyolódásban, a francia állam pedig túlzott toleranciát tanúsított a beilleszkedésre képtelen, egyébként megélhetési menekültekkel szemben. (Az, hogy az Iszlámot megcsúfoló, véres kezű iszlamista gyilkosok nem estek-e véletlenül hasonló bűnbe – mértéktelenül tolerálták a “hitüket” alaposan kiforgató álimámok tanításait! – arról nem esett szó, ilyesmivel a stratégiai igazgató úr nem foglalkozott. Azzal sem, hogy a merénylők mindegyike “született” francia állampolgár volt, nem pedig “megélhetési”, avagy “egyéb” kategóriás “menekült”.)

Láczi, tovább tolva szekerét a hithű konzervativizmus felé, ennek apropóján arról kezdett értekezni, hogy szerinte “aggasztó, hogy egyre több társadalmi csoport számára kell egyre több jogot biztosítani“. Természetesen itt a stratégiai igazgató úr, a “prezi-kategóriás tudós”, nem azokra a területi és kultúrális autónómia-követelésekre célzott, melyekkel a budapesti kormány lép fel Ukrajnával és Romániával szemben, a területükön élő magyar kisebbségek nevében. Nem, itt a “meleg-házasságokról” van szó, amelyek nem csak a Család “ősöktől megörökölt intézményét” ásnák alá, de ellentétesek a természet törvényeivel is – szerinte.

Folytathatnám még a kivesézést, de nem teszem. Ennyi is bőven elég ahhoz, hogy megállapíthassuk: a kormányzati “agytrösztnek” és így magának a szuperzseniális, kolbásztöltő miniszterelnöknek sincs még halványlila fogalma sem az őket (minket) körülvevő Világról. Fingjuk nincs arról, mi valójában Amerika “baja” velük. Avagy pontosabban(?) fogalmazva: egyszerűen nem akarják tudni, tudomásul venni.

Komolyan azt hiszik, hogy ha beleburkolóznak az egyre csökkenő képességű, giccsitáskás Habony által kitalált legújabb csodafegyver nemzet- és Európa-megmentő leplébe (“Menekültcsökkentés” – hehehe!), akkor idehaza elterelődik a figyelem az ipari méretű lopkodásaikról? Lehetséges, sőt, ismerve társadalmunkat, ez még sikerre is vezethet.

Komolyan azt hiszik, hogy ha a magát a miniszterelnöki székbe beágáló Gumicsízmás Kandúr, a bőgatyás Felcsúti Sármőr a tokaszalonna-szagú, szőrös nyelvével ujjhegytől vállcsúcsig végig nyalintja az új, budapesti nagykövet asszony karját, akkor onnantól kezdve Coleen Bell nem az Obama-kormány véleményét fogja képviselni a magyar fővárosban, hanem a Maffiakormányét Washingtonban? Ez teljességgel ki van zárva, bár ismerve a “kormányzatunkat”, elhiszem, hogy ezt hiszik.

Komolyan elhiszik, hogy Amerikának igazából az új Maffia-alkotmánnyal, az úgynevezett “Alaptörvénnyel” van baja, mint ahogyan azt a teremfoci-tárca bársonyszékének luxusvillás tulajdonosa is “vélte” (lásd itt!)? Bár a korábbi külügyminiszter, Mrs. Clinton ezt anno alaposan kifogásolta a “huzatos fülű” magyar kabinetnél, de akkor már 2011-ben robban ki a “balhé” és nem 2014 végén … az Államadósságkezelő Központ legújabb főnöke által főszerkesztett, kormánypárti napilap áldásosan “okos” tevékenysége folytán. Ismerve a társaságot, elhiszem, hogy ezt akarják velünk elhitetni és elterelni figyelmünket a mindent átszövő, államilag irányított korrupcióról, tehát a “balhé” valódi okáról.

Ezek komolyan elhiszik, hogy ha Lánczi nertárs (a “prezi-kategóriás tudós”) homofóbiailag nekidörgölődzik az amerikai Republikánusokhoz, azok konzervatív szárnyához (Marion Smith, a CSS vezetője, mint a “Heritage Foundation” munkatársa, ide tartozik!), akkor azok majd 2016-tól, vélelmezett hatalomra jutásuktól kezdve elnézőbbek, sőt, “barátibbak” lesznek a mindenkivel alpári módon viselkedő Orbán-kormánnyal? Cserébe ezért az oroszokat tulajdonképpen “legyőző” Reagan-Bush-kormányzat “örökösei” el fogják felejteni nekik a tudatlanság veszélyérzet nélküli felfuvalkodottsága, a korrupcióra való hajlamosság szülte “Putyin-love“-ot? Ismerve őket én elhiszem, hogy ezt próbálják önmagukkal, no meg velünk is, elhitetni … fejüket/fejünket a maguk által összehordott, “homoknak” tekintett szarkupacba dugva.

Ha pedig ez igaz, már pedig az, akkor megállapíthatjuk, az a bizonyos amerikai lobbipénz 1,3 milliárdja ismét kártékony, fogalmatlan idióták már eleve méltatlanul túltömött pénztárcáiba került.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!