Átirat

A Galaktikus Géniusz mostanság nem veszi be a gyógyszerét (elgurult?). Tegnap Debrecenben ugyanis sikerült egy újabb aljasságot kiböfögnie az orra alatt hordott ánuszrózsáján keresztül. Ezúttal nem “űrgyűrűfüttyének” Kritikája, hanem annak Átirata következik.

Nemorbán Antiviktor:

Nem akarunk több megélhetési politikust!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim és Köztársaim!

Nem szeretném különösebb, szóvirágos bevezetővel kezdeni beszédemet, mert erre nincs idő. A helyzet ugyanis az, hogy Országunk és Társadalmunk nagy bajban, sőt, végveszélyben van!

Ma egy olyan Bűnbanda bitorolja a Főhatalmat, melynek semmi nem elég Drága, semmi nem elég Olcsó, semmi sem Érinthetetlen és Tisztelhető. Értem ezt a Közbe’szerzéseikre, a Propagandájukra, az alapvető Tisztességre és persze Mireánk.

Mindezt persze Magunknak köszönhetjük. Hiszen Mi voltunk azok, akik hagytuk elpazaroltatni gazdasági erőforrásainkat, ellopni vagyonunkat, kisemmizni minket saját jogainkból, majd (egyeseket) kiüldözni a szülőhazájából. Tettük ezt önként és úgy, hogy egy rémesen ostoba és alpári ösztönökkel rendelkező, de rendkívül aktív és agresszív, szubhumán kisebbség kezébe adtuk át fokozatosan a döntéshozás jogát.

Több, mint fél évezred függősége után 1990-ben megkaptuk a Lehetőséget arra, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a Sorsunkat, rendet tegyünk a házunk táján és csatlakozhassunk a Kontinens és a Világ legjobban működő, leggazdagabb Közösségéhez. Azokhoz, akik már a kezdetektől fogva nem csak jóindulatukkal, barátságukkal, de konkrét anyagi támogatással is szolgáltak nekünk.

Ámde Mi már a Legelső Lépést is elvétettük! Hiszen akkor egy olyan társaság, a “Nyugodt Erő” kezébe adtuk az országos ügyintézés jogát, mely bársonyos átmenetet és könnyű álmot ígért nekünk az egyik, immáron leszerepelt társadalmi/gazdasági rendszerből a másikba. Igaz, volt egy olyan Alakulat is, mely az Igazságot tárta elénk, s azt ígérte, hogy a csonkolással is együtt járó plasztikai műtétet a lehető leggyorsabban végezné el (“Szabad élet, szabad madár“), de Mi inkább azt választottuk, hogy lassan nyiszálják le Rólunk azt, ami Reánk nőtt. Ebből meg az lett, hogy a mandula-műtétet a végbelünkön keresztül végezték el, annak minden következményével együtt.

Később ide-oda kapkodtunk, majd öt esztendővel ezelőtt sikerült egy még ennél is alkalmatlanabb, de sokkal aljasabb Bandát a nyakunkra ültetni!

Ők is azt ígérték, hogy kolbászból lesz a kerítés, toronyórát lánccal, meg hogy “másnap még a Nap is másként fog sütni”. Osztán kiderült, hogy az a bizonyos “Nap” csak reájuk küld több, melengető sugarat, nekünk meg állandósult a napfogyatkozás. Az is, hogy csakis az Ők kerítései lesznek kolbászból, a toronyóra meg a lánc pedig csakis az az Ők jussai.

Ők ugyanis egy erős nemzetállamot, egy klasszikus demokráciát ígértek felépíteni. Ebből meg ugyi az lett, hogy Ők az erősek, meg a nemzet, meg az állam is. Nekik klassz ez a demokrácia. Nekünk meg kuss!

Amikor megkérdeztük Tőlük, hogy ez miért is vagyon így, hát Ők belevigyorogtak a képünkbe. Aszondták Nekünk, hogy egyrészt ez egy unorthodox rendszer – minden szempontból! – , másrészt Nekijük erre Felhatalmazásuk vagyon. Hogy kitől? Hát Tőlünk! Így osztán fogjuk csak be a pofánkat, engedjük kizsarolni Tőlünk a nyugdíj-megtakarításainkat (cserébe kaptunk egy kis baksist, hogy ne mondjuk ki, mit is műveltek Ők valójában!), az úgynevezett kommunista alkotmány újjáírásával elvenni a legalapvetőbb jogainkat.

No meg tűrni!

Tűrni azt, hogy a Fazékból immáron merőkanállal zabáljanak azok, akiknek a Felhatalmazott felhatalmazást ad. Hogy közben jó négymilliónyinknak már mokkáskanál sem juthat. Tűrni azt, hogy miközben 300 ezer gyerek éhezik Országunkban, pazari stadionok épüljenek … többek közt a “miniszterelnök” falusi pottyantós budija mellé.

Tűrni azt, hogy egy bivalybasznádi Gázszerelő hirtelenjében sokszoros milliárdos lett a Közösből kimarkolt pénzből. Tűrni azt, hogy egy Kis Senki küküminiszter legyen és egy 167 milliós, parasztbarokk, apukámtólkaptam villát birtokoljon. Tűrni azt, hogy egy Szemtelen Gazember luxusvadászatokat fizessen, 2 milliót pazaroljon a szupertitkos dugásaira/bevásárlásaira, meg vegyen egy 70 milliós lakást a tízesztendős kölke nevére. Tűrni azt, hogy a Frakcióvezetőnek hőre táguló ingatlanja vagyon, osztán még ő perelje be azokat, akik meg merészelték kérdezni: mibű’ vagyon ez a Vagyon?!

Tűrni azt, hogy egy Felfuvalkodott Hólyag, egy magát plebejusnak maszkírozó, csüngőhasú Százmilliárdos, egy tokaszalonna-szagú Vidéki Bunkó felrakhassa disznószaros gumicsizmába bújtatott lábait Európa kultúrnemzeteinek fehér abrosszal terített asztalára, s az alpári szövegeivel, meg a lenyúlós cigány-tempójával (elnézést roma honfitársaimtól!) lejárasson Minket.

Igen, Minket! Hiszen Mi voltunk azok, akik talán passzívan, de hozzásegítettük ezt az Alakot a második hatalmához is. Hiszen Mi voltunk/vagyunk azok, akik ebben még most is megtűrjük. Mi vagyunk azok, akik köldöknézésünk közepette várjuk a “deus ex machinát”! Azaz egy olyan Ellenzéket, egy olyan politikai mozgalmat, melyet nem az Állammaffia fizet. … Zsebből!

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, Köztársaim!

Nézzünk szembe a Tényekkel! Majd vegyük tudomásul, hogy ez a jelenlegi kormány nem más, mint egy Menekülttábor, egy megélhetési bevándorlók által eluralt Láger!

Ebben a Brancsban kisebb létszámban az Előző Rendszer átmenetileg letűnt Eltartottjai, azaz elaggot, vén, de még hasznosítható (Hasznosítható? De mégis mire?) Vén Idióták egzisztálnak és húzzák ki a zsebünkből a közpénzt. Olyanok, mint például Pozsgai nertárs (volt elvtárs), avagy Fekete Belsőépítész Akadémikus nertárs (szintén volt elvtárs!). Előbbi ugyan csak keveset húz a Közösből, beéri egy köztelnöki vacsival is. Ámde utóbbinak már milliárdok és krőzusi vagyonokra van szüksége elferdült mániáinak kiéléséhez.

De ők csak a kisebbik rosszak!

A nagyobbik (és időnként Jobbik!) azok, akik megélhetési bevándorlókként ücsörögnek a Qrmányban, az Orbángyűlésben és azoknak mindenféle csatolt és háttérintézményeiben. Olyanok, akik egy polgári értelemben felfogott munkahelyen soha nem dolgoztak. Olyanok, akik képtelenek lennének önállóan dolgozni (sőt, dolgozni is!). Olyanok, akik egy picnyke garázsbétét sem lennének elketyegtetni a saját (egyébként nem is létező) tehetségükből.

Éppen ezért én aszondom, hogy ezt a menekült/bevándorló-tábort egyszerűen zárjuk be! A Qrmány ugyan ma azt akarja, hogy jöjjenek csak minél többen, s aki itt van, hát maradjon minél tovább. De mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen, s akik már itt vannak, azok menjenek a Büdös Francba! Vissza oda, ahonnan előbújtak, magukkal vivén a Pöcegögör félreismerhetetlen bűzét!

Mert az, amit Ezek csinálnak ötödik esztendeje az nem országvezetés, hanem délutáni mutyizsúr!

Egy olyan, ahol kettő, avagy négy ember összehajol (állandó szereplő a Minielnök, meg az ő Nagyorrú Famulusa!) és ennyien döntik el, hogy egymilliárd forint fölött kik kaphatnak UNIÓS PÉNZEKET! Abból a Lóvéból, melyet azok fizetnek be a Maffiának, melyekkel szemben ugyanez a társaság a lehető legorcátlanabbul viselkedik. Szabadságharcol és Halált kiált!

Tehát én aszondom: zárjuk be mihamarabb ezt a menekült/bevándorló-tábort, azaz ne hagyjuk továbbfejleszteni! Így is rohadt sokba’ van már nekünk, tán’ nem kéne tovább növelnünk a mindenféle kárunkat. MERT NINCS SZÜKSÉGÜNK MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOKRA! VONAtkozik ez pedig azokra, akik a világon semmit nem hajlandóak tenni azért a Közpénzért, melyeket (alkalmazottjainként!) Tőlünk kapnak.

Persze ehhöz még meg köll vívnunk néhány csatát Budapesttel, de mindenkoron azt tartsuk szemünk előtt, hogy “Mi nem akarunk együtt élni ezzel a problémával“!

(A “beszéd” szövegét “átírta”: frater Sendanmus)

*

Ahogyan az egyik kedvenc filmem főszereplője, Godefroy de Papincourt, Montmirail grófja mondotta volt: “Harcra fel, győzni kell! Isten óvjon, s halál reám, ha ezt hagynám!“.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!
Reklámok

One Comment on “Átirat”

  1. bonhomme szerint:

    Orbán Viktor álruhában

    Orbán Viktor álruhában
    a nép közé elvegyült;
    sokkoló volt, amikor a
    valósággal szembesült.

    Kedves népe elkívánja
    őt a halál faszára;
    kis híja, hogy nem kaptak még
    kapára és kaszára.

    Szidták-hordták, becsmérelték,
    elmondták őt mindennek;
    sokféleképp nevezték, csak
    pont egynek nem: istennek.

    Meg is rémült Orbán Viktor:
    “Mi lesz ennek a vége?”
    Azt hitte, hogy számíthat még
    az ő kedves népére.

    “Hálátlan, büdös parasztok!
    Hát miért nem értitek,
    hogy én mindig jót akartam?
    Mennyit tettem értetek?”

    A diktátor sebbel-lobbal
    húzott haza Felcsútra;
    érezte már, hogy valahol
    ezt most nagyon elkúrta.

    Kibővitette aTEK-et:
    tripla-annyin vigyázzák,
    míg próbálja fényezgetni
    rég megkopott imázsát.

    A felcsúti putri alá
    atombunkert épített,
    s hogy kiderült, ez hírnevén
    megint csak nem szépített.

    Szánakozva emlegetik:
    “Né, a Viktor de gyagya!
    Hiszi: turulban született;
    ettől zápult meg agya!”

    “Ideje már, hogy átadja
    másnak most a stafétát,
    ő meg tapogasson Grazban
    gumiszoba-tapétát!”

    “Mert ha egyszer elveszítjük
    türelmünk és felkelünk,
    nem állhat meg sem fideSS-es,
    sem TEK-es majd ellenünk!”

    “Akasztófavirág lesz majd
    egytől egyig belőlük,
    akit pedig nem húzunk fel,
    egyszerűen lelőjük!”

    “Rend lesz majd e szép hazában:
    ismét demokrácia!
    Nem uralja soha többé
    egy fasiszta maffia!”


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s