Deutsch közlegény megmentése

Nagy nehezen végre lemondott Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) botrányhőssé avanzsált elnöke. Most sokan örömittasan tapsikolnak, holott a helyzet az, hogy ő csupán egy tisztáldozat a “Deutsch közlegény megmentése” című projektben!

Egyik ismerősöm szerint a Gömöri-ügy volt az elmúlt öt esztendő leggusztustalanabb története. Nem akartam vele vitatkozni, s sorolni az ettől mégszemtelenebb, méggyomorforgatóbb fideszes ügyeket. Azért nem, mert egyrészt az ismerős még mindig orbánpárti (így soha be nem ismerte volna, hogy ez a botrány ugyan “elenyésző” a többihez képest, de jellemző a rendszerre), másrészt abban igaza van, hogy tényleg Gömöri volt a lenyúlásokon rajtakapott maffiakáderek egyik legpitiánerebbje, leggusztustalanabbja és legostobábbja is.

Miért volt(?) Gömöri pitiáner? E kérdése roppant egyszerű a válasz. Nem érte be a havi 80 ezres benzinpénzzel, a félmilliós fizetéssel, a 9 millás szolgálati járgánnyal, a 17,5 milliós paralimpiai prémiummal, az ismeretlen összegű szponzorszerzési jutalékkal. Nekije köllött még (ezek után!) az a hárommillió is, amit az MPB elnöksége (az alelnök javaslatára!) megszavazott neki az ingatlanhitele egyösszegű végtörlesztésére. (Deutsch alelnök: “Ez nem a szponzorok pénzéből történt!“; szendam: “Hát akkor miabüdös jófenéből?!“)

Miért volt(?) Gömöri gusztustalan? Nos nem csak azért, mert olyan emberek kasszáját fosztogatta, olyanok pénzét vágta lelkiismeretlenül zsebre, akik elnökként megbíztak benne. Akiknek fizikai állapotukhoz viszonyított sportteljesítménye legalább olyan elismerésre lett volna méltó, mint az agyonfizetett “egészségeseké”, ennek ellenére be köllött érniük néhány fillérrel. Akiktől a nagytiszteletű MOB, Gömöri aktívan passzív támogatásával, nagyvonalúan megvonta a Gerevich-ösztöndíjat. Akiknek sanyarú, koldusbotos hétköznapjai fölött Gömöri párás szemmel kesergett rendszeresen – mondjuk egy, az MPB pénzén megrendezett milliós luxusfogadás előtt/alatt/után.

*

Közbevetve:

Becsey János, kétszeres paralimpiai úszóbajnok szerint Gömöri ugyan “nagyot hibázott” a devizahitele MPB-s pénzből történt végtörlesztésével, de vannak neki “elvitathatatlan érdemei” is. Így például az, hogy a hazai és nemzetközi edzőtáborok megszervezésével “olyan feltételeket teremtett, melyekre korábban nem volt példa“. Erről azonban rögvest eszembe jutott az az emlékezetes felhorgadás, melyet a szintén kétszeres paralimpiai bajnok, Pásztory Dóra tett közzé, még az elmúlt hónap végén. Többek között az edzőtáborokról is. … Becsey ezek szerint ezt vagy nem olvasta, vagy maga is ott volt a luxusvacsorákon. … Esetleg ez is meg az is.

*

Miért volt(?) Gömöri ostoba? Egyrészt azért, mert amikor kiderült a hárommillás végtörlesztési ügye, elképesztően hülye taktikát választott. Ahelyett, hogy szépen csöndben visszafizette vóna a stekszet (lett volna miből!), majd bűnbánó tekintettel beismeri a hibát (már ha kérdezte vóna valaki), sértett primadonnaként kezdett viselkedni. A legrosszabb politikusi hagyományokat követve “összeesküvésről” kezdett dumálni, amivel meg csak azt érte el, hogy a felbosszantott sajtó még mélyebbre ásott. Így derültek ki az “egyéb” dolgai is. Másrészt pedig azért, mert nem volt képes felmérni a maffiapárti erőviszonyokat. Azt hitte, hogy a mögötte bújkáló Deutsch Tompy tényleg egy “valaki”, aki majd megvédi őt. Holott az alak nem más, mint csupán a Don által különösen kedvelt, de élhetetlenül hülyének tartott “keresztfiú”, akit ugyan bármikor hajlandó jólfizető szinekúrákhoz juttatni, meg kihúzni a rendszeresen újratermelt szarából, de a körülötte sertepertélőket már nem.

No ennek lett következménye a hétfői “egyeztetés“, meg a tegnapi sajtótájékoztató. Az előbbin szépen elmagyarázták Gömörinek, hogy Tompy nem egy tábornok, hanem csak egy közlegény. Ragaszkodhat ugyan a székéhez, de vegye tudomásul: csakis az alelnök úr lészen megmentve, ő meg belökve a levesbe. Tehát vagy beáll önkéntes statisztaként a “Deutsch közlegény megmentése” című projektbe, vagy … Hát abba jobb bele sem gondolni! Az utóbbin pedig azt közölték a szájtátiakkal, hogy lesz ugyan személyváltás, de a módszerek maradnak. Továbbá Tompy, mint ügyvezető alelnök, kap egy hónapot a “szálak elvarrására”, azaz a visszaélések, a lenyúlások bizonyítékainak eltüntetésére. Persze nem egyedül, mert ő az ilyesmihez (is) túl hülye, ezér’ tesznek mellé egy társügyvezetőt, aki érti is a dógát. Addig meg a Maffia keresi a (Tompyhoz is) megfelelő személyt, akit osztán a T. Közgyűlés közfelkiáltva “megválaszt”.

Természetesen ez az egész nem így hangzott el a sajtótájékoztatón. Ott olyasmiről volt szó, hogy most mán’ nyugalom kéne a paralimpikonoknak, mer’ így nem tudnak felkészülni. Persze pénz is kéne nekik, de most ugyi éppen rendteremtés folyik. Ezér’ se szabad most pénteken a teljes elnökséget lecserélni, mert előfordulhat, hogy a zaklatott hangulatban lévő Közgyűlés esetleg nem a megfelelő személyeket választja meg. Várjunk egy hónapot, osztán majd akkor meglátjuk! … Elsősorban a vakok!

A “legaranyosabb” az egészben, hogy ezt az egész bulit most az a Szabó László vette a nyakába, akit saját bevallása szerint mint közvetítőt “minden meghatározó versenyző elfogadott“, annak ellenére, hogy még csak nem is tagja a Bizottságnak! De legalább helyettes államtitkára volt az 1999-ben nagy nehezen lediplomázott, s ezért végre ki is nevezett ifjúsági és sportminiszternek! … Na vajon ki is az a bizonyos miniszter?!

Aki nem tudja, nevezzen be az “IQ-paralimpiára“! … “Pehelysúlyban”!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Az elnök szponzorai

Napok óta követem nyomon a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének (és elnökségének) “bajosan ügyes” dolgait. Gondoltam: írni kéne erről egy posztot, de Megyesi Gusztáv a nol.hu-n megelőzött. … Jól tette, hiszen én a nyomába se érhetnék.

A szponzor elnézést kér

Felhívtak a Coca-Cola magyarországi vezérigazgatóságától, hogy feltétlenül találkozni szeretnének velem. Egy feltűnően csinos hölgy kért randevút az egyik előkelő szálloda bárjába, s miután kipróbáltuk a kóla különféle változatait alkohollal kombinálva, bizalmasan hozzám fordult. Elmondta, hogy úgy hallották, adósságaim vannak, és ők ki akarják fizetni helyettem a tartozásaimat, adjam is meg a szükséges adatokat.

Először nem értettem, miről van szó, aztán a hölgy elmondta, hogy a Coca-Cola a Magyar Paralimpiai Bizottság bronz fokozatú támogatója, a sportszervezet honlapján látható is a logójuk Testébresztő Coca-Cola felirattal. Nem, ne értsem félre, adósságom törlesztésének fejében nem kérnek tőlem semmit, nem kell reklámcikket írnom, de még Coca-Cola feliratú sapkát sem viselnem, egyszerűen lelkifurdalásuk van. Amint a sajtóból nyilván már értesültem róla, a paralimpiai bizottság alelnökének, Deutsch képviselőnek a tanácsára Gömöri, a sportszervezet elnöke hárommillió forintot vett fel devizahitele végtörlesztésére, s még további három vezető kapott vissza nem térítendő, illetve kedvezményes kamatú hitelt, mégpedig az alelnöki közlés szerint a mozgássérült sportolók támogatására szánt szponzori pénzekből, ráadásul még új autókat is vásároltak.

A cég tehát az akarata és a tudomása ellenére nem a mozgássérült sportolókat támogatta, akikről pedig épp az elnök nyilatkozta nemrég, hogy világklasszis paralimpikonok a napi megélhetéssel küszködnek, a legtöbben három műszakban dolgoznak, és csak az edzőtáborokban tudnak megfelelően enni. Ami hagyján, de a szponzori támogatást azután sem állították le, hogy Gömöri és a vezetőség a paralimpikonok kifejezett kérésére sem mondott le, igaz, ha egyszer majd lemondanak, azt is csak felsőbb nyomásra teszik, nem lelkiismereti okból.

Minthogy a világon köztudottan tán a magyar lakosság viseli el legkevésbé a vezetői gátlástalanságot, nem csoda, hogy a Coca-Cola fogyasztása a felére esett vissza. A cég nem szeretné, ha a nagyközönség azt hinné, hogy csak a vezetőket támogatja, ezért szeretettel várja az anyagilag megszorult civilek jelentkezését, hogy rajtuk is segítsen, s még alelnöki ajánlást se kell hozni, elég a havi fizetőrészlet csekkjeit bemutatni. A paralimpiai bizottságnak azonban nem csak bronz fokozatú támogatói vannak. Ismerősöm mondja, hogy őt az arany fokozatú Tesco vezetői ráncigálták be az áruházba, hogy tetszés szerint válasszon a kínálatból, vegye ezt bónusznak a devizahitele végtörlesztése mellé, mert sajnos a botrány kipattanása után ők is elmulasztottak ultimátumot adni a paralimpiai bizottság vezetőinek, hogy csak a lemondásuk esetén hajlandók továbbra is folyósítani a pénzt. Az ezüst fokozatú egri Park Hotel szintén ingyenes hétvégét nyújt a térség civil adósainak, a K&H és az Allianz biztosító kedvezményes pénzügyi konstrukcióit már nem is említjük.

Mint látható, mindegyik szponzor szégyelli magát, hogy így átverték. Valamennyien közölték, hogy tanultak az esetből, s mert a hitelességük, a komolyságuk és a politikamentességük forog kockán, ezután nemcsak megnézik, hogy kit támogatnak, hanem rendszeresen követni fogják a pénzük útját is. Különösen olyan kluboknál, sport- és kulturális szervezeteknél, melyeknek az elnökségében politikus ül, az általa favorizált elnök pedig luxuskocsival furikázik, és a szervezet nevében a saját cégével köt szerződést.

Nem tudni, hogy így lesz-e, mindenesetre a Pepsi-Cola már a fa mögül figyel.

*

Ebből a szemtelen Gömöriből (no meg a társaiból) sem ártana “mozgáskorlátozottat” csinálni. Négy fal, néhány négyzetméter és rács az ablakon … is!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!