Bilderberg-klub – magyar módra

Egy esztendő, s a Maffiapárt kénytelen lesz visszavonni a ránk erőltetett vasárnapi zárva tartás törvényét! Ez hangzott el egy hétvégi, tatai konferencián Dzsentri Dzsoni szájából azzal a kitétellel, hogy “ha lesz népszavazás“. … Már most mondom: nem lesz.

A hír szerint, már 2004 óta létezik Abszurdisztánban egy, a híres “Bilderberg-csoporthoz” hasonlatos egylet. A “Szeretem Magyarországot Klub” annyiban hasonlít az említett grémiumhoz, hogy fórumain politikusok, közéleti személyiségek vesznek részt, s az adott témáról/témákról bárki szabadon beszélhet, tarthat előadást. Cserébe ezért mindenki titoktartási kötelezettséget vállal: ami ott elhangzott azt nyilvánosságra nem hozhatja. (Némi párhuzamot vélek felfedezni az ugyancsak közismert “Kéri-klub“-bal.)

Ez a magyar “bilderberg-egyesület” a hétvégén Tatán tartott egy megbeszélést. A mintegy száz főnyi résztvevő között ott volt Lovászi László, az MTA elnöke és maga Lázár “Dzsentri Dzsoni” János főminiszter is. Utóbbi beszélt a március 15.-től hatályos, még tavaly megszavazott, kötelező vasárnapi zárva tartásról szóló törvény esetleges hatásairól, illetve jövendőjéről. Ennek során állítólag kijelentette: a Maffiakormány tisztában van az intézkedés népszerűtlenségével. Hiszen a mostani közvélemény-kutatások egyértelműen bizonyítják, a törvénnyel a megkérdezettek jó kétharmada elégedetlen, ami pedig azt jelenti, hogy még a saját szavazótáboruk jelentős része is ellenzi ennek bevezetését. Ebből pedig egyenesen következik, hogy “ha lesz erről népszavazás“, azt a Maffiabanda mindenképpen el fogja bukni.

Aki ebben az “Országizében élte le az elmúlt, legalább tizenhét esztendőt, az tudja, hogy Maffiáéknál a hatalom megszerzésén, annak minden áron való megtartásán, valamint az ennek eszközeivel eltulajdonított közvagyonból történő minél gyorsabb meggazdagodáson kívül csakis a Népszerűség számít. Ezt meg a “nép-szerűség” látszanának megteremtésével és fenntartásával érték el (eleddig). Ennek eszköze pedig a “plebejusság” imázsának megteremtése volt azzal, hogy a lehető legcinikusabb módon mindig és mindenről azt mondták (leegyszerűsített tőmondatokban bonyolult problémákról), amit és ahol a Zemberek hallani akartak. Azaz nettó populizmussal, következményekre rá se hederítő néptribunsággal. (Csoda, hogy a fejükre nőtt a Jobbik? … No meg a miénkre is!)

Kitűnő példa erre mondjuk a Tákolmány, melynek ránk erőltetését azzal “magyarázták”, hogy a káközép-európai rendszerváltozások után már csakis a miénk az egyetlen “kommunista alkotmány“. Vagy például a Manyup-vagyon kifosztását azzal, hogy a pénztárak “eltőzsdézték a zemberek pénzét”. Avagy ki ne felejtsem a segélycsökkentés és a közmunka bevezetésének indokait sem! Nem idézném, mindenki tudja és azt is, hogy mennyire “rezonált” ez a “Homo Kadaricus“-ból (mesterségesen)kifejlesztett “Fideszpolgár” mélyen gyökeredző irigységével, szolidaritás-hiányával, egyéb, alantas ösztöneivel.

Ámde ez az oktrojált “zárvatartási törvény” egyáltalán nem illeszkedik az eddigi sorozatba. Legalább 2011 óta tudják, hogy már maga az ötlet is népszerűtlen (az pedig, hogy még nemzetgazdaságilag is káros, nem érdekes – ilyesmi náluk soha nem volt szempont!). Négy esztendővel ezelőtt ki is faroltak belőle, maga a Fővezér meg kijelentette: amíg idehaza nem lehet heti öt nap munkájából megélni, addig az ilyesmi szóba sem jöhet. Igaz, hogy most ezt az egészet letagadják, a korábbi visszautasítást meg a szokásos “zemútnyócévezéssel” igyekeznek “megmagyarázni”, osztán még azt is kijelentik, hogy ebből senkinek semmi kára, kellemetlensége nem származhat. De a tények, no meg a tapasztalatok ennek pont az ellenkezőjét mutatják. S hogy ezzel maguk is tisztában vannak, arról ékesen bizonykodik Dzsentri Dzsoni tatai mondandója!

Hát akkor miért? Miért köllött ehhöz tűzön-vízen át annyira ragaszkodni, hogy még a várható bukást, a szégyenteljes, későbbi retirációt is bevállalták érte? Azt ne  mondja nekem senki, hogy most a Tömjén-féle Törpepárt annyira fontossá vált, hogy bármiféle ostobaságának teret köll engedni. Bár ez is egy lehetséges magyarázat, pláne a Kétharmad veszprémi elbuktázása után, de hogy nem elfogadható, az tuti. Ezek a politikai kurtizánok, közpénzből fizetett “keresztény” prostik akkor se mernének ellenkezni a Kitartójukkal, ha lenne bármiféle politikai meggyőződésük, ideológiájuk (nincs!). A “technikai kétharmad” meg egy-két “képviselő” lefizetésével/megzsarolásával is biztosítható a Bábszínházban, tehát egy ilyen népszerűtlen dolgot bevállalni tök’ fölösleges volt.

A lehetséges magyarázatok egyike, hogy ez az egész csupán a szokásos figyelemelterelés. Egy ellenbotrány indítása annak érdekében, hogy továbbra is ők uralják a “kommunikációs teret”. Azaz mindenki arról beszéljen, amit a “Habony Művek” ad a szájukba, ne pedig az “egyéb” disznóságaikról. Hiszen a “plebejusság” imázsa régen megkopott. Mióta a “Retektévé” begorombult, s valódi híradókat készít, a “széles tömegek” tisztában vannak az elképesztő korrupcióval, no meg az ebből származó hirtelen, a hivatalos jövedelmekkel meg nem magyarázható vagyonosodásokkal. (“Tudod, honnan volt ennyi pénze az apjának?” – tette fel a kérdést kedvenc kocsmámban az egyik volt fideszes választó a Szíjjártó-palota ügyével kapcsolatosan. Majd rögvest megválaszolva önmagát: “Onnan, hogy a fater is tőlünk lopott!“) Amíg a vasárnapok miatt anyázik a Jónép, addig sem a lenyúlásokról megy a sörmelléki paláver!

A másik elmélet szerint mindössze annyiról van szó, hogy a Mi Boldogságunk egyszerűen “begombázott”. Az ötödik esztendeje egyre korlátlanabbul gyakorolt hatalom, az, hogy az Ország Betege, az ő egyébként is károsult elméje, folyamatos megerősítéseket kapott arról, miszerint minden ötlete egyszerűen zseniális, s csak akarat, illetve “kemény munka” kérdése azok megvalósítása, hát komolyan elhiszi: a voluntarizmus minden gond megoldása. Következmények, népszerűségvesztés? Nem számít, ha meg lehet mutatni: ki is a Kokas ezen a Szemétdombon! A rajta (tehát vele együtt rajtunk) élősködő, folyamatosan cserélgetett ektoparazitái pedig inkább nem szólnak egy szót sem, mert akkor se kiemelt jövedelem, se harácsolható vagyon, s mehetnek vissza oda, ahová valóak: a maguk által létrehozott közmunkási gárdába! (Jó példa erre az “m1” Orbán által kierőszakolt vicckategóriás, közröhejbe fulladt “arculatváltása”!)

Én nem tudom, mi is az igazság. Ezt döntsék el Kedves Olvasóim a fentebb felkínált szavazással”! Mindenesetre biztos, hogy Orbánék a Zembereknél közel sem húzták ki annyira a “gyufát” ezzel a hülye vasárnapozással, mint sokan gondolnák. Morgás ugyan van, lesz is még, de valódi “akció” soha. Annak ellenére sem, hogy a világon senki nem hiszi el az intézkedés magyarázatát, azaz hogy ezzel csupán biztosítani akartak mindenkinek hetente legalább egy pihenőnapot. Még azok sem, akik talán nem ismerik a dolgozói jogokat alaposan megnyirbáló Új Munkatörvénykönyv paragrafusait. Még azok sem, akik nem tudják: maga Lázár (bizonnyal a Nagyfőnök beleegyezésével) rendelt el a Miniszterelnökségen napi tíz órás szolgálati időt, plusbonus hétvégi ügyelet hónapokkal ezelőtt.

Ha lesz népszavazás erről a vasárnapi ostobaságról, azt a Fidesz el fogja bukni. Mint említettem volt, ezt mondta/ismerte el Lázár ezen a tatai “hunagorbilderberg”-konferencián. A “kockázatokkal és mellékhatásokkal” tehát tisztában vannak. Csakhogy valóban léteznek-e ilyesmik? A kulcsszó ugyanis az a bizonyos “ha”. Mert, hogy népszavazás ilyesmiről valószínűleg soha nem lesz e honban, az szinte tuti!

Két biztosítékuk is van erre az Urizáló Uraknak. Az egyik a fizetett politikai trolljukként működő Szepessy Zsolt, aki a tavalyi “választások” idején több tízmilliót nyúlhatott le a maga kamupártjával (“Összefogás Párt“). Elszámolni a “zséről” ugyan nem tudott, de nem is keresi rajta komolyan egyetlen államhivatal sem. Ő nemrég adott be egy a vasárnapi témáról szóló népszavazási kezdeményezést, csakhogy “meghekkelje” a Demokratikus Koalíció hasonló indítványát (Tapolcán is ott nyüzsög a pasas!). Most az előbbin ücsörög a hivatalos szerv, s lefogadható: sokára fog kiderülni, hogy azt elutasítja. Csak ezután kerülhet a szőnyegre a DK kezdeményezése, amit meg ugyancsak hosszas “megfontolás” után, ugyancsak el fognak vetni. … Mert ez a Második Biztosíték! A mindenhová beültetett fideszes csinovnyikok közhivatalnoki bandája!

Sokáig fogunk mi még “anyázni” eme “Vasárnapi Erőszak” miatt! Minden kézzel fogható eredmény nélkül. … Ahogy szoktuk.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Atomszínház

Hétfőn “megvitatták” (a “szokásos” színvonalon), kedden pedig meg is szavazták (a “szokásos” módon) a Pakstum szupertitkosítását. A Maffia a paksi bővítés minden eddigi és ez után keletkező iratait behajította az “atombunkerbe”, rázárta az ajtó, a kulcsot pedig  eldobta. Hogy mi fog történni, az sejthető. Hogy miért, azt meg talán unokáink sem fogják megtudni!

Már a hétfői “vita” is jelezte, általában milyen az “Országgyűlésnek” nevezett bábszínház marionett-figuráinak hozzáállása az egész paksi bővítéshez. Nem csak a téma jelentőségéhez, de az Ülésteremben szokásos purparlékhoz képest is meghökkentően alacsony színvonalú volt a “nézetek ütköztetése”.

A “Bevezetés Aradszki András energiaügyi államtitkár nevéhez fűződik, aki kegyeskedett egy akkora csúsztatással indokolni ezt az egész titkosítási dolgot, hogy azon normális országban egy hozzá hasonló “szakpolitikus” egy életre elhasalt volna. Szerinte ugyanis a komplett beruházást (döntéselőkészítéstől a kivitelezésig) azért köll három évtizedre titkosítani, mert egyrészt védeni kell a “szellemi tulajdont”, másrészt itten, ebben a zűrzavaros világban terroristák kószálnak fel és alá, tehát indokolt a “nemzetbiztonsági szempont” figyelembe vétele is. Csatlakozott hozzá egy másik “szakértő”, a méltán “közismeretlen” Cseresnyés Péter maffiapárti képviselő. Ő azt hangoztatta, hogy a titkosítás “nem általános“, hanem csupán “szükséges mértékű“. Ez a “szükséges” mérték pedig ezek szerint kiterjed nem csak a tényleges vállalási árra, a tényleges határidőre és a tényleges műszaki tartalomra, de arra is, hogy kik és miféle anyagot, berendezést szállítanak majd oda; kik és miféle “kommunikációs feladatokat” végeznek el; kik és miféle “jogi képviseletet” látnak el; kik és mennyiért vállalják az Avatóünnepség megrendezését; kik és mennyiért főzik majd ezen a gulyáslevest.

A “Tárgyalás” is hasonló színvonalon történt. Szociék az “átláthatóságot” és a “korrupció elleni küzdelmet” kérték számon a Maffiakormányon. Ebben tulajdonképp igazuk is volt, hiszen miféle terroristamerényletet lehetne előkészíteni azon adatok ismerete alapján, melyeket az előző bekezdésben ismertettem. A Lényegről azonban nem beszéltek. Nevezetesen arról, hogy úgy és általában mi az ördögért szükséges ez az egész “beruházás”? Ki is fogja lényegében visszafizetni a Kölcsönt? Ki fogja szállítani a fűtőanyagot (az elhasználtat pedig ki és hol tárolja majd, no meg mennyiért?), a csereszükséges berendezéseket? Mi az ördögöt kezdünk a Paks II. által előállított és valószínűleg teljesen fölösleges árammennyiséggel? Hogyan lesz ebből olcsóbb a “vellany”, ha a Moszkva jóvoltából még tavaly februárban nyilvánosságra került Pakstum szerint az árat az úgynevezett “Orosz Kijelölt Szervezet” egyetértésével lehet csak megállapítani? S legvégül: ez az egész biznisz mégis hogyan illeszthető össze mondjuk Viktor Győzövics 2008-as véleményével?

Persze a “válasz” sem késlekedett. A téma egy másik “szakértője”, nevezetesen Tuzsony Bence nertárs (frakció-, avagy pártszóvivő? – lényegében mindegy!) “hátrább az agarakkal!”-t kiálltott a Szocikra. Hiszen pont “az MSZP-s Józsa Imre cége” (később “csatlakozott” hozzá Gyurcsány Ferenc és Harangozó Tamás(?) is!) “volt az, amely több, mint hat milliárdot lapátolt ki Paksról“. Az persze nem zavarta a szóvivőt, hogy Józsa és cége volt az egyetlen olyan honi vállalat, mely kellő szakértelemmel bírt egy atomerőmű üzemi ellenőrzéséhez. No meg az a máig hangoztatott kormányzati duma sem, miszerint “a honi vállalkozásokat kell helyzetbe hozni, mert ez a patrióta gazdaságpolitika“. Nem is beszélve arról, hogy a “hivatalos” kalkulációk szerint mintegy 4000 milliárdba kerülő Paks II.-beruházásból megalapozott becslések alapján “ellopható” 300-400 milliárd mellett eltörpül a Józsa-féle “lapátolás”.

Csatlakozott hozzá két “valóban nemzeti és magyar” képviselő is. A jobbikos Kepli Lajos, valamint Szilágyi György azonban “jobbra is rúgtak”, kijelentvén: a magánprofitot termelő “energiavámpárok” nem csak az MSZP, de a jelenlegi kormány háza táján is ott fenik a fogukat a közpénzekre!(Megjegyzem, az egész “vitában” csupán egyetlen képviselő volt hajlandó leereszkedni a szakmaiság színvonalára. Ő a lömpikés Schiffer kvázinertárs volt, aki kijelentette: a beruházás nyertesei csakis az orosz és a magyar maffia cégei lehetnek, vesztesei pedig Magyarország lakói!)

A “Befejezés” színvonala sem maradt el a “Bevezetéstől” és a “Tárgyalástól”. A teljesen megszokott módon (tehát fogalmatlanul és agyatlanul) az egy-, avagy ha tetszik félbites Biodroidok szépen megnyomták az “igen” gombot, s innentől kezdve indulhat a “műsor”. Persze ez nem jöhetett volna létre a fideszes “energiavámpírokat” egyébként joggal felemlegető jobbikosok nélkül. Kettőjüknek ugyanis tegnap sürgős “távolmaradhatnékja” volt (egyiküknek éppen aznap köllött halaszthatatlan feljelentést tennie egy őt és családját még szombaton halálosan megfenyegető mátészalkai “kábítószeres cigánymaffiózó” ellen!), így a most szükséges 131 helyett elegendő volt csupán 130 szavazat a kétharmadhoz. Persze ezt most lehet úgy kommentálni, hogy a Jobbik “segítő jobbot” nyújtott a Maffiapártállamnak, de én inkább hajlanék arra a kézenfekvőbb magyarázatra, hogy ezzel szolgálták meg a működésüket évek óta fedező “putyinpénzt”.

Bevégeztetett hát, a “Mű” kész, az “Alkotó” meg pihenhet! Innentől minden megy a maga útján (bele a zsákutcába), visszafordulni pedig csak a “csillagok” nagyon szerencsés “együttállása” esetén lehetséges. A “Folytatás” ugyanis világos, hiszen a világon nem volt még olyan atomerőmű-építés, mely határidőre elkészült volna. A franciaországi Flamanville-ben 2012 volt a “deadline”, most jó, ha 2017-ben elindulhat a próbaüzem. Ráadásul ugyanennél már 90 százalékkal lépték túl az eredetileg tervezett költségeket. Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában, de Finnországban is. Az utóbbi esetében (Olkiluoto) 3,2 milliárd euró volt az elképzelt végösszeg. Most 8,5 milliárdnál tartanak és egy nyamvadt wattnyi áram ki nem jött még belőle!

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy úgy járunk majd ezzel az egésszel, mint anno Bős-Nagymarossal: a szlovákoknak “perkál”, nálunk meg kiszárad a mosoni Duna-ág. Avagy úgy, mint a debreceni “Latinovits Színházzal“: Kósa Laller haveri cége megbízta Demján (ma már nem annyira) nertárs vállalkozását a “Fórum” nevű épületkomplexum (bevásárlócentrum) felhúzásával, benne pedig a nevezett színház felépítésével. Nos, a mai helyzet szerint bevásárolni ugyan lehet, de a teátrum használatlan, használhatatlan: betonon kívül néhány neoncső van csak benne!

Ámde tegyük fel a lehetetlent! Azt, hogy ez a Paks II. úgy 15 éven belül tényleg áramot fog termelni. Azzal mégis mi az ördögöt kezdünk. A fejlődő technológiák következtében csökken az energiaigény. Ráadásul ez is ingadozik aszerint, hogy tél vagyon-e, avagy nyár. A “megújuló”, de még a “fosszilis” erőműveket is le lehet ilyenkor állítani, avagy korlátozni a kapacitásaikat. No de egy atomerőművét? Szinte lehetetlen, s ha mégis, hát akkor is “ketyeg” benne a pénz (a költség), ha éppen nem csinál semmit. Persze lehet azt csinálni, mint amit Maffiáék, hogy nem engedélyezzük a szélturbinákat, “környezetvédelmi termékdíjat” vetünk ki a napelemekre (kilónként 118 forint! – és ezt Káder még alá is írta!). Ámde akkor is! Hová tesszük majd a felesleget? Eladjuk azoknak, akik szintén “úsznak” ugyanebben? Netalán akkumulátorokat töltünk meg velük (felkészül a Garancsi-Mészáros-féle, EU-támogatásból létesítendő akkugyár!)?

Nincsenek illúzióim. Itt ülünk ebben az “atomszínházban”. Bőségesen kifizettük a jegyet, cserébe nézzük a Nagym/szarost. Osztán meg majd évek múlva csodálkozunk azon, hogy miért is hagytuk ezt most.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Péterke nem érti

Péterke, úgy is mint újsütetű karrierdiplomata és külkereskedelmi üzletkötő, nem érti, hogy egyeseknek mostanában miért lett olyan fontos, hogy minisztériuma bizonyos alkalmazottjai a szabadidejükben milyen sporttevékenységgel foglalkoznak. Péterke azt sem érti, hogy miért fincogtatja Amerika a magyar kormányt különböző korrupciós vádakkal, amikor a dolgot a Bizonyítékok átadásával “az egészet rövidre lehetne zárni”, hiszen a kabinet már alig várja, hogy végre kivizsgálhasson. … Péterke ül a “KüKüMlő” partján és még a saját törvényeiket sem érti.

Szíjjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KüKüM) ifjú tárcavezetője egyszerűen nem érti, mostanság miért szúrja a szemét bizonyos sajtóorgánumoknak, meg egyes ellenzéki pártoknak (amelyek közül az egyik – a DK – “eszközökben nem válogatva, nyíltan a kormány megdöntésére törekszik“) az, hogy a minisztérium bizonyos munkatársai szabadidejükben milyen tevékenységet űznek. Szerinte ugyanis méltatlan dolog nepotizmust sejtetni azon tény mögött, hogy a tárca néhány beosztottja a futsalnak (teremfoci) hódol, s azt teljesen véletlenül ugyanazon csapatban (“Dunakeszi Kinizsi“) teszi, ahol maga a miniszter is szokta. (Hja, hogy most éppen a futsalcsapat kommunikációs munkatársát sikerült kinevezni az ausztráliai nagykövetségre? Na és?! Miféle alpári dolog feltételezni, hogy ha a Csajszi nertárső korábban kitűnően megállta/ülte a helyét Dunakeszin, akkor ugyanerre nem lesz képes Camberrában?!) Amíg ugyanis ezek az emberek tisztességgel és becsülettel, a minisztérium legteljesebb megelégedésére végzik munkájukat, addig senkinek semmi köze ahhoz, mi a hobbyjuk. Pláne nem a KüKüM-nek, ahol több, mint nyolcszázan dolgoznak, de a vezetés egyáltalán nem törődik azzal, hogy egyesek netán teniszeznek, bélyeget gyűjtenek, avagy esetleg szimboláznak. … Mert a magánélet, az kéremszépen szent dolog!

Kivéve akkor, ha a KüKüM (nyolcászegynehány) munkatársa szabadidőn kívül (hivatali tevékenység), avagy azon belül (pl.: tenisz, bélyeggyűjtés, avagy szimbolázás) véletlenül az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének bárminemű és -rangú beosztottjával találkozott. Akkor ugyanis részletes (igazoló/fel)jelentést köll írni, beszámolva arról, hogy mikor, hol, milyen körülmények között és miről folyt (ha folyt egyáltalán) közöttük a diskurzus. De ezzel sincsen semmi baj, hiszen erre nem a minisztérium kíváncsi, hanem a Miniszterelnökség! Hogy miért? Hát azt tessék megkérdezni tőlük!

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben
Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Igentisztelt Miniszter Úr!

Néhány nappal ezelőtt, az Országgyűlés épületén belül, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara (az EMCSEM) rendezvényén kapcsolatba kerültem András Gútfreddyvel, az USA nagykövetségének ügyvivőjével.

Ez úgy történt, hogy a talákozó végén már nagyon szorított a szükség, így elindultam az egyik férfivécé felé. Haladtamban már hallottam ugyan, hogy valaki szintén nagyon szaporázza a lépteit mögöttem, de mivel már nagyon sürgős volt a dolog, nem néztem hátra.
Már majdnem a célomnál voltam, amikor a mögöttem lépkedő rámszólt: “Sorry Sir! Where is the toilet?“.
Megfordultam és csak ekkor vettem észre, hogy engem a már nevezett Gútfreddy ügyvezető szólított meg. Mivel nem értettem a kérdését, tolmácsot kértem. Szerencsém volt, hiszen éppen arra járt egyik minisztériumi kolléganőm (Alsónekhersdhy Botorka), aki készséggel volt a segítségemre, s közölte, hogy az ügyvivő a vécé holléte iránt érdeklődik tőlem. Én udvariasan meg is mutattam neki (a Gútfreddynek), majd – miután tisztában vagyok a protokollal, a házigazda kötelességeivel (no meg már nagyon nehezen tudtam visszatartani) – rögvest előre is mentem.
Odabent nem történt közöttünk semmiféle kapcsolatfelvétel, csak annyi, hogy az ügyvivő távoztában közölte velem: “Gudbáj“. Mivel ez a férfi vécé volt, így kolléganőm nem lehetett jelen, tehát nem volt ott senki, aki közölhette volna velem: mit is kérdezett tőlem ismét a Gútfreddy. Így csak egy ismételten udvarias, de határozottan néma(!) biccentéssel reagáltam!

Ezen kívül másról beszámolni nem tudok. Jelentésem valódiságát a tolmács kolléganő igazolhatja!

Alázatos tisztelettel:
Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár
helyettes segédalállamtikár-helyettes (KüKüM, Amerikai Szekció)

*

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben
Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Mélységesen tisztelt Miniszter Úr!

Az AmCham múltheti, az Országgyűlés épületében rendezett konferenciája után a következő eseménynek voltam tanúja.

A rendezvény zártával a folyosón a kijárat felé haladtamban azt észleltem, hogy az utamba eső férfi W.C. előtt egyik hivatali kollégám (Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár, helyettes segédalállamtikár-helyettes, KüKüM, Amerikai Szekció) élénk eszmecserét folytat A. Gudfriend-del, az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjével. Amikor a közelükbe értem, nevezett kollégám (erősen zavart arckifejezéssel) arra kért, fordítsam le az ügyvivő állítólagos kérdését. Utóbbinak borzalmas amerikai tájszólása van, de ennek ellenére mindössze két szóból (“where” és “tiolet”) azonnal arra következtettem, hogy a pasas a vécét keresi. Ezt le is fordítottam hivatali felettesemnek.
Ezek után mindketten (elébb Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay, majd Gudfriend) beléptek az ajtón. Hogy ezt követően közöttük mi történt és mennyi időn át, arról beszámolni nem tudok, lévén oda én nem mehettem utánuk. Megjegyzem azonban, hogy hivatali felettesem feltűnően zavarban volt amikor meglátott, s azt a látszatot akarta bennem kelteni, hogy nem tud angolul, holott ő is az Amerikai Szekció munkatársa.

Szerintem ez fölöttébb gyanús, de ezt persze a Mélyentisztelt Miniszter Úr elbírálására bízom!

Maradok a Miniszter Úr leghűségesebb munkatársa, a legalázatosabb tisztelettel:
Alsónekheresdhy Botorka
(beosztott alfőtolmács és fordító, KüKüm, Amerikai Szekció)

Szíjjártó Péter azt sem érti, miért “izmozik” Washington Budapesttel. Hiszen a magyar kormány a legelkötelezettebb és leghűségesebb szövetségese Amerikának! Csak azokról az orosz szankciókról ne lenne szó (amikkel “lábon lőttük magunkat“), meg Paksról, meg a “Déli Áramlatról“! A Szankció csak kárt okoz egész Európának! Há mijafaszér’ van erre szükség? Paks meg azér’ köll, hogy energiafüggetlenek lehessünk, ráadásul sokkal olcsóbban (egyelőre “alig” 3000 milliárd forint, meg a kamatok, meg a “szokásos”!), mint a “megújuló” források, csakis gazdag államok által finanszírozható “luxusa”. Az “Áramlat” meg azér’, hogy … ugyanezér’. Hiszen akkó’ már csakis a Gazprom zárhatja el a “Csapot” és nem az általunk egyébként hű szövetségesként (moszkvai utasításra nem)támogatott Ukrajna is! A vak is láthassa tehát, hogy minálunk fel sem merülhet az “árulás”. Csak arról van szó, hogy “megokosodott” állam lévén, mi is áttértünk az “értékelvű” külpolitikáról az “érdekelvűre”.

Korrupciós vádak? No, de kérem! Leghűbb Szövetségeséről Amerika igyekszik “inkorrekt módon azt a képzetet előteremteni, hogy valakiknek az alkalmatlansága miatt ide váratlanul beütött volna a krach“? Hol vannak a bizonyítékok? Amelyekre a budapesti kormány már tűkön ülve vár, s majd kivirágzik az izgalomtól, hogy egy gyümölcsöző együttműködés jegyében (a Kormányfő arca például, ahányszor csak ez a téma szóba kerül, szabályosan szederjessé válik!) végre kivizsgáltathassa Vida Ildikóval azt, hogy mijafasz baja van Amerikának például Vida Ildikóval!

Nem is beszélve arról, hogy itten, ebben a Csodaországban van ugyan némi korrupció, de az ellen ZÉRÓ a tolerancia. Misem bizonyítja ezt szebben, mint az az eljárás, melyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt korrupcióval megvádoló Horváth András ellen folytat az ország bűnüldöző hatósága! Mert Horváth már szolgáltatott bizonyítékokat … önmaga ellen. No de Amerika a Horváthot vádolókkal szemben? … No ugyi, hogy nem!

Pedig de!

Ha Szíjjártónak Bizonyítékokra van szüksége az Országot (a büdös francokat: a Maffiakormányt!) érintő korrupciós vádakra, akkor legyen csak kedves elolvasni az összes eddigi “LEX“-üket, kezdve azzal, hogy kiknek köll itt különböző címeken extraadókat kifizetni és kiknek nem! Avagy hogy miféle állampolgári, vagyonhoz fűződő jogok léteznek itten, amikor egy teljesíthetetlen feltételt szabó törvénnyel el lehet kommunizálni jobbkonzervativizálni/”megmenteni” (már megint!!!) a megmaradt Manyup-tagok 200 milliárdos vagyonát, tehát a saját maguk által összehordott, saját tulajdonú megtakarításait! Ha pedig már korrupció, pláne államilag/kormányzatilag menedzselt, akkor olvassa mán’ el azt a törvénymódosítást, miszerint január elsejétől kezdve a bármiféle állami támogatásokból nincsenek kirekesztve az ehhöz szükséges döntések előkészítői és meghozói sem! … Köllenek még újabb “Bizonyítékok”, Petyka?!

Ideje lenne már befejezni, lezárni ezt a Borzalmas Korszakot! Nem kéne hozzá semmi más, csak némi tömeges séta. Mondjuk Budapesten, ahol minimum 600 ezernyi “köztársasági” vagyon – állítólag. Nekik a “séta” helyben van … lenne … ha mennének … ha nem csak “anyáznának/szentségelnének”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ihol két “nemfecni”!

Miközben pártjuk és kormányuk semmit nem bizonyító papírfecninek nevezte az USA nagykövetsége által még a múlt héten átadott emlékeztetőt, önmaga prezentált önmaga ellen két, fejléces, pöcsétes, dátumos és aláírt dokumentumot arról: Magyarországon a Törvényhozás és a kormányzat normál üzemmódja a korrupció, annak is a leggusztustalanabb, azaz az államilag menedzselt és legalizált fajtája. Ihol a két “nemfecni”!

Még csütörtökön történt, hogy Magyar Levente, a Miniszterelnökség hálámtitkára (egyik a számtalan, semmirevaló kenyérpusztító közül), kivonult az Országgyűlés épülete elé (gondolom azért, nehogy a műemléknek számító épület plafonja reáomoljék), meglobogtatott két A/4-es lapot mondván: mindössze ennyi az Egyesült Államok úgynevezett bizonyítéka az állítólagos magyarországi korrupciókról. Se fejléc, se dátum, se pöcsét, se aláírás! “Ez csak egy fecni!“, amire fölösleges időt pazarolni! – vélekedett másnap reggel a nemzet csüngő hasú Vezénylő Tábornoka, beülvén a szokásos pénteki Szokásosba.

Pro forma, a két alaknak igaza van abban, hogy az Államok nagykövetsége által nekik átnyújtott papírokon valóban nem szerepelnek az általuk hiányolt külsőségek. Ámde az nem is egy hivatalos okirat volt, mindössze egy emlékeztető arról: az elmúlt két esztendőben(!) a Képviselet hány alkalommal fordult a tudomására jutott korrupciós és adócsalási esetek okán az illetékes magyar szervekhez – minden létező érdemi eredmény nélkül. Továbbá ebben az olvasatban e két oldal valóban nem annak bizonyítéka, hogy az Államok (illetve annak budapesti missziója) szerint melyik államhivatalnok, avagy kormányközeli “üzletember” mikor, hogyan, miként és kit akart korrumpálni, avagy adót csalni. Ámde kitűnő okadata annak például, hogy a CÖF/CÖKA avatott szóvivője, a magát alkotmányjogásznak nevezni merészelő ifj. Lomnici Zoltán – honorábilis édesapja egy kicsivel több emberséget is beleverhetett volna a kölökbe! – lényegében alaptalanul jelentette fel a “bejelentési kötelezettség elmulasztása” okán az “ismeretlen Goodfriendet

Ámde térjünk csak vissza a Lényegre! Nevezetesen arra, hogy léteznek-e bizonyítékok az államilag menedzselt és a törvényhozás szintjére emelt általános korrupcióra? E kérdésre pedig egyértelműen “Igen” a válasz, hiszen elegendő csupán végigböngészni azokat a személyekre/cégekre szabott jogszabályokat (a hírhedt “Lex“-eket), melyeket a maffiaállampárti kormány iniciatívájára a maffiaállampárti parlament Kétharmada kiprodukált magából a 2010-es, “Alkotmányos Puccs” óta. Mivel ilyeneknek se szeri, se száma, korlátozzuk a “keresést” az USA által is kifogásolt “Trafikmutyira“, azon belül is az ehhöz kapcsolódó két, e héten napvilágot látott legújabb díszpéldányra!

Az első “nemfecni”

A legújabb Zezerharmad egyik avatott parlamentere, bizonyos Szatmári Kristóf a napokban arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarországon dohánytermékek előállításával és forgalmazásával foglalkozó cégek nem eléggé veszik ki részüket a közteherviselésből (mer’ az ugyi minálunk a Legfőbb Szempont!) annak okán, hogy egészségkárosító termékeik miatt az állam jelentős összegű költségvetési pénzeket kénytelen az ezek okán kialakult betegségek kezelésére fordítani. Az igaz ugyan, hogy ilyen címen az állam már régóta szed adót ezen cégektől, ámde ebből néhányan nem a Szatmári megfelelő mennyiséget fizetik be. Ezen súlyos hibát pedig azzal lehetne a “legigazságosabban” orvosolni, hogy az érintett vállalkozásoktól a letagadhatatlan nettó árbevételük alapján szednének be (sávosan) egy sarcot. Ennek minimum-összege 30 millió forint, egyébként pedig 30 milliárdig 0,2%, attól 60 milliárdig 2,5%, az afölöttiből pedig 4,5%.

Első pillantásra ezen különadóval nincs is semmi baj. A dohányzás ugyanis tényleg fokozott egészségügyi kockázatot jelent, az emiatt kialakuló (szövődményes) betegségek gyógyítása/kezelése pedig valóban jelentős összegeket emészt fel. (Pontosabban emésztene, ha a Dicső Kormányunk nem csökkentené évről-évre az egészségügy rendelkezésére bocsátott állami forrásokat, kilométeresre növelve így a várólistákat, no meg minimum csomolungmányira a kórházak adósságait!). A sarc mértéke sem tűnik igazából nagynak, hiszen mi az a pár százalék ahhoz a sok tíz-százmilliárdhoz képest, amit ezek a “Rákkereskedők” évente bezsebelnek. Ráadásul ez csupán (állítólag) egyszeri, kizárólag 2015-ben lerovandó teher, amit meg pláne ki lehetne bírniuk. (Hogy miért csak “egyszeri” a dolog, azt nem tudom. Valószínűleg az lehet a helyzet, hogy Széles Gábor, a közismert “feltaláló” terjedelmes hátsó zsebében már ott lapul az a “recept”, mellyel a dohányzás kifejezetten egészségessé válik. Hát nem?!)

Ámde a helyzet az, hogy a minimálisan befizetendő összeg legalább két kisebb céget biztosan tönkre (Pannon Tobbaco és Kretek Kft.) tesz, az “RTL Klub”-osra sikeredett “sávozás” okán pedig a két legnagyobb befizető a Philip Morris (várhatóan 6,4 milliárd az 1,2 milliárdos tavalyi nyereségéből!) és a BAT Pécsi Dohánygyár (3,4 mlrd. a tavaly elszenvedett 12,8 milliárdos vesztesége mellé). A legkevesebbet pedig a Continental fizeti majd, kalkulálhatóan 46 milliót (tavalyi nyereség 260 milla!).

Hogy az utóbbinak miért csak ennyi? Rosszindulatú feltételezések szerint azért, mert a hódmezővásárhelyi székhelyű Continental tulajdonosa, bizonyos Sánta János nem csak nertárs, de a város egykori polgármesterének (na, ki az?!) régi haverja. Olyannyira, hogy a meg nem nevezett Haver által beterjesztett “Trafiktörvény” is a cégvezető úr saját számítógépéből sántikált ki (Brüsszelbe is), majd ugyanezen illető lett annak egyik legfőbb nyertese, haszonélvezője. Ugyanakkor a két, legjobban megsarcolt vállalkozás pedig (PM és BAT), teljesen véletlenül amerikai tulajdonban van. Ha ezeket a puzzle-darabokat összerakjuk és kellően rosszindulatú, tehát “amerikás/gúdfrendes” Rágalmazók vagyunk, rögvest kikerekedik a dologból egy, a nevezett kormánypárti képviselő “úr” által aláírt, lepöcsételt, feldátumozott és fejléccel is ellátott BIZONYÍTÉK (tehát egy “Nemfecni“!) az egyébként nem is létező korrupcióra! (További csavar a dologban, hogy Kristófka ezen sarc alól csakis a trafikokat mentesíti. Márpedig az öléggé közismert dolog – erről itt egy jó infografika! – , hogy Szatmári nertárs, valamint Kedves Családja 12 “nemzeti szivoldában” érdekelt, Sánta pedig ÖTSZÁZban! … Hát “Jóbarát” az, sőt, egyenesen Cöfellenség, aki ezek után rosszra gondol!)

A második “nemfecni”

E hét keddjén Dicsőséges Kormányunk úgy döntött, hogy egy kicsit átbuherálja a már eleve és általa átbuherált dohánypiacot. A rendkívül “ötletes” elképzelés szerint, miután a dohányos cégeket jövőre megvágják úgy jó 10 milliárddal (lásd fentebb!), még egy púpot raknak a hátukra azzal, hogy a piacra beállítanak egy új szereplőt. Ez pedig nem más, mint a minden megyébe letelepítendő “Dohánykiskereskedelmi-ellátó“, amely a saját területén kizárólagos joggal rendelkezne a dohánygyárak és a -nagykereskedők, valamint a kiskereskedők (trafikok) közötti, megrendelői kapcsolat létrehozására. Természetesen egy országos és kizárólagos cég égisze alatt. Hogy erre miért van szükség, azt a törvényjavaslat csak szűkszavúan (egészen pontosan semmivel sem) indokolja. Csupán a címéből lehet következtetni arra, hogy valamilyen oknál fogva a kormányzat további “integráció” alá akarja vonni a dohánykiskereskedelmet. … Mijafaszér? … Hát ez sem derül ki. … Szokás szerint: “CSAK”!

Ámde az már kiderül, hogy a javaslat szerint ez a (megyei kirendeltségekkel rendelkező) jövendőbeli vállalkozás alacsony költségű, csekély kockázatú, de magas profitot termelő cég(hálózat?) lesz. Hiszen “neki”, a területileg érintett trafikoktól “hozzá” kizárólagosan (lokális monopólium!) befutó megrendelések után a kiskereskedőnek 15 napon belül köll fizetnie. Ugyanakkor a megyei ellátó akár három hónapig is ülhet a dohánygyár/nagykereskedő számláján, amivel évente cca. 4 milliárd forintnyi tiszta haszonra tehet szert. Ehhöz járul még a zárjegyen szereplő eladási ár 3 százaléka, ami további 12 milliárdot jelent (évente 400 milliárdos, általános forgalommal számolva)! Az így összegrundolt, országosan és évente kb. 16 milliárdból ha kifizeti a raktárát, az alkalmazottjait, minimum 6, de inkább 8 milliárd bruttó, tehát adózás előtti haszon marad a markában. … Minimális befektetéssel, törvényben rögzített, területi (de valójában országos) monopóliummal és ugyancsak a “de lege lata” teljes mértékben kiküszöbölt kockázattal.

Vajon melyik vállalkozás ülhet majd be ebbe a tutiba? A javaslat szerint (feltéve, ha az Állam nem él az “első éjszaka” jogával), akkor bárki, akit az illetékes szakminiszter hajlandó meghívni a hirdetés nélküli pályázatra. Ámde ezen államhivatalnok kezét is megköti az a szigorú szabályozás, miszerint a pályázó magáncég:

  1. legalább 15 esztendeje foglalkozik dohány-nagykereskedelemmel;
  2. soha nem volt 500 ezer forintnál nagyobb köztartozása;
  3. 2005 óta soha nem büntették meg 20 millió forintnál nagyobb összegre!

Ezen szigorú paramétereket figyelembe véve, az ezt teljesíteni képes egyetlen, magyarországi cég neve máris kihullik a “gép” nyílásán, s a cetlin az szerepel, hogy “Continental“! Az első két követelményt a BAT és a Philip Morris is teljesíteni tudná, ámde a harmadikat már egyikük sem. Az előbbi 2009-ben, az utóbbi pedig 2007-ben kapott a limitnél jóval magasabb GVH-bírságot bizonyos, “tiltott promóciós tevékenységért”. Ugyanakkor a Continental (melynek tulajdonosáról és “kapcsolatáról” már az előző alcím alatt is “értekeztem”) ilyen ügyekben olyan tiszta és hófehér, mint a frissen hullott hó!

A Javaslat megszövegezőinek figyelmét ez a körülmény minden bizonnyal elkerülte: csakis a legteljesebb cégmegbízhatóságot tartották szemük előtt! Feltételezem (hehehe!) ugyanis, hogy a kodifikálók tisztában volta azon, Magyarország által is parafált nemzetközi (uniós) szerződésekkel, miszerint az állam, mint piaci szabályozó, köteles verseny- és szektorsemlegesen működni azaz, senkinek és semmiféle módon nem biztosíthat olyan előnyt, mely a hatályos törvények szerint bárki számára el nem érhető!

Mivel Dicsőséges Kormányunk immáron ötödik esztendeje mást sem állít, mint hogy ez a Magyarország (mínusz Köztársaság) egy Virtigli Jogállam, így nem tudok mást feltételezni, mint hogy ez a körülményesen megfogalmazott (és csak a kijelölt cég nevét nem tartalmazó) jogszabálytervezet kizárólag valamiféle átmeneti, és “megfelelő körülmények” (újabb amerikai felröffenés) fennállása esetén simán módosítható tévedés csupán. Ellenkező esetben ugyanis egy “amerikás/gútfrendes” Rágalmazónak köllene lennem, aki ebben a fejléces, dátumozott, aláírt és pöcsétes Javaslatban egy újabb BIZONYÍTÉKÁT látja az egyébként nem is létező, kormányzati szintre emelt és legalizált KORRUPCIÓnak!

Ámde félre a tréfával! Ez a két, ezen a héten (orbánmetszéssel) világra segített törvényjavaslat AZ, AMI! Tökéletes beismerése, fejléces, datált, aláírt és lepecsételt BIZONYÍTÉKA annak, ami itt már legalább 2010 óta folyik, s amelyet az Orbán-féle maffiakormány mindenféle ótvaros, karaktergyilkos, mellébeszélős propagandával igyekszik leplezni! Természetesen tudom, hogy még EZT is képesek lesznek megmagyarázni és lesz néhány százezernyi Agyalágyult Idióta, aki azt el is hiszi (hiszen a Hívő számára Isten létezése nem lehet vita tárgya). Ámde mi van a Többiekkel? Velünk? A nyilvánvaló Többséggel?!

Az Egyesült Államok, akármennyire is “Goodfriend”, csak “Hálót” adhat a kezünkbe. Helyettünk azonban nem foghatja ki a “Halat” … abból a mocsárból, melyet mi csináltunk önmagunknak!

… és ezt …

szendamondja!


Mérgezett “ajándék” a Vezértől

Mottó: “Orbán földjén nyílik már az encián./ Ajándékot kaptál Tőle?/ Nem lehet más, csak cián!” (©: “Pótbonhomme“)

Amikor ez a posztom nyilvánossá válik, a “Magyar Országgyűlés” nevű, egybites, gombnyomogató biodroidokat tenyésztő Államfarmon már javában szónokol a xanaxpálesz koktélon felhízott “Napoleon” (röff-röff, uííí!) arról, hogy itten úgy el lészennek számoltatva a bankok (már megint), mint a csuhajlom! … No meg mérgezett Ajándék a Znépnek!

Mer’ uííí … ugyinem volt még olyan a világon“, hogy “… létrejött volna egy olyan lehetőség, hogy az emberek, akik azért fognak össze a demokrácia keretei között, és választanak maguknak parlamentet és kormányt, hogy legyen, aki képviselje az ő érdekeiket a nagyhatalmakkal szemben, a külföldiekkel és a belföldi nagy hatalmasokkal szemben is, szóval az emberek összeálltak volna, választottak volna egy parlamentet és egy kormányt, ami az ő kormányuk és az ő parlamentjük … (Viktátor Urunk felejthetetlen megjegyzése a “szokásos” pénteki rádiós igehirdetésében, lásd itt!).

Ezek szerint hungaricum, hogy 2010 (pláne 2014) előtt egy Törvényhozást és egy Kormányt “a Nép által, a Népből és a Népért” választottak volna meg annak érdekében, hogy “szolgálja a Népet, képviselje a Nép érdekeit, őrködjön a Nép szabadsága fölött“. … Gondolom, eme Pénteki Szózat után az “elmaradott” EU-tagállamok, valamint az USA népe (és politikusai) mélyen magukba szálltak, s elgondolkodtak azon: hol is rontották el az egészet, miért is gondolták magukról azt, hogy Valódi Demokráciában, sőt, Jogállamban élnek!

Mert az is hungaricum, ahogyan itt, ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi, kissé unorthodox, nem is annyira liberális, de mindenképpen “Modern Demokráciában” a Jogállamiság elve érvényesül. Minálunk uííí … ugyanis ez úgy működik (röffenti a Napoleon), hogy nem a Népnek köll alkalmazkodnia a jogszabályokhoz, hanem a Törvényeknek a Nép “Igazságérzetéhez”. … Azt, hogy a Nép mit “érez” Igazságnak, azt természetesen eme hungaricumnak minősülő Kormány és Törvényhozás határoz meg évről évre, hónapról hónapra, napról napra … néha pediglen óráról órára is!

Ha ugyanis a Nép úgy “érzi”, hogy a csütörtökön még hatályos, neki akkor még tetsző (mert “hasznos”) jogszabályok pénteken már sértik az igazságérzetét, akkor a Népi (galád imposztorok szerint: “populista“) Kormány javaslatára a Népi (galád imposztorok szerint “egybites, gombnyomogató, a csimpánzok IQ-jától messze elmaradó Idomítottakból álló“) Törvényhozás azt hétfőre már meg is változtatja! (“A változtatás jogát a hungaricumos Kormány és a hungaricumos Törvényhozás magának fenntartja!”)

De mivel a változtatás csak hétfőn volt lehetséges (ebből is látható, mennyire kontraproduktív, tehát fölösleges a “hagyományos” Demokrácia!), az Igazságérzet Sérelme meg már múlt hét pénteki, hát bizti ami bizti, visszamenőlegesen történik a módosítás és (bizti, ami bizti – nehogy szó érje a Nép Törvényhozás/Kormány háza elejit) egynehány esztendőre visszamenően! Mindezt csakis azér’ uííí … ugyi, hogy Mindenkinek jó legyen: a Népnek, de legfőképpen a Népi(es) Politikusnak!

Kitűnő példa erre, az úgynevezett Devizahitelesek Problémája! Melyből azér’ lett “gond” uííí … ugyi, mert sokuk, a kedvező kamatok és törlesztőrészek okán, jóval messzebbre nyújtózkodott, mint ameddig a “takarója” ért. Tették mindezt azért, mert mindezt már 2000-ben (ki is volt akkor a miniszterelnök? … na uííí … ugyi!) ez engedélyezve lőn, 2002-től kezdve pedig maximálisan költséghatékonyabb volt, mint a forintalapú hitelek felvétele (ki is volt akkor az a Járay Zsigmond MNB-elnök, aki ezt engedélyezte, majd később, 2002-ben a Holdig rúgta fel a jegybanki alapkamatot csakis azér’ uííí … ugyi, hogy alaposan kibasszon a Medgyessy-kormánnyal?!).

Nem is volt ezzel semmi gond, amíg be nem következett a 2008 őszi Pénzpiaci Pánik, melynek következtében a Forint fejest ugrott a szakadékba. Volt olyan időszak is (kb. 10 nap), amikor a korábbi, 240-250 forintos Euro elérte a 330-at, illetve a Svájci Frank 150-160-as árfolyama a 280 forintot.

Osztán jött a Gyurcsány-Bajnai konszolidáció. Az elátkozott IMF- (és WB- és EU-) hitelből feltőkésített, Simor-féle Jegybank mindent megtett a forint árfolyamvédelme érdekében. Így 2010 májusára az € lement 265 forintra, a CHF pedig 180-ra.

Osztán jött a Falkaforradalom és annak két szócipelője (Kósa és Szíjjártó) mindössze 48 óra alatt gondoskodtak az újabb árfolyamelszállásról! Kinek volt ez jó? Hát nem a lassan nyomorba és vagyonvesztésbe dőlő Devizahiteleseknek, hanem az “infó” birtokában lévő “shortolósoknak”. Tehát azoknak, akik “szénné keresték magukat” az egészen, s ugyanezek voltak azok is, akik az “egyösszegű, rögzített árfolyamú végtörlesztést” lehetővé tévő, “népi indíttatású” törvényen is hatalmasat kaszáltak.

Most az a duma, hogy a bankok voltak tisztességtelenek. Ez részben igaz, de közel sem annyira, mint a forintleértékelésre és statisztikaszépítésre játszó kormány és annak Jegybankárja (Matolcsy), aki Simorral ellentétben még csak kísérletet sem tesz az árfolyam megóvására! … Tetézve a Bajt!

Ámde minek magyarázok én itten, amikor a jelenlegi Klerikálfasiszta Pártállami Kurzus által lekommunistázott Aczél Endre ezt nálamnál sokkal jobban leírta:

Vallomást teszek.

Devizahiteles ügyfele vagyok az egyik kereskedelmi banknak. Akkor lettem az, amikor a bank elnök-vezérigazgatója, akkori barátom, azt javasolta nekem, hogy föltétlenül vegyek fel hitelt, ha szükségem van rá, svájci frankban, mert ő maga is ugyanígy tett. Nem akart nekem rosszat; vélem, önmagának se. Ha valaki, hát ő tudta, mit érdemes csinálni és mit nem. Biztos nem Medgyessytől vagy Gyurcsánytól kért tanácsot. A kérdéses időpontban forinthitelt 12–15 százalékra, svájci frankban elszámolt hitelt 3-4 százalékra lehetett felvenni.

Akik akkor cselekedtek, így például én is, éveken keresztül jól jártak, de nemcsak azért, mert a kamatszint látványosan alacsonyabb volt, hanem azért is, mert a forint árfolyama nem ott volt, ahol most, hanem legalább 40 százalékkal föntebb (azaz erősebb volt).

A devizahiteleseket nem a bankok mohósága tette tönkre, hanem a forint romlása. Azok, akik „jó időben” vettek fel svájcifrank-hitelt, éveken át halálra keresték magukat a forinthitelesekkel szemben, vagy ha nem, a szaldójuk még ma is pozitív (2008 után). Magánszemélyeké is, önkormányzatoké is. Utóbbiakról – ahol eltűnt a pénz – mintha manapság nem esne szó. Miért is esne? Még a végén kiderülne, hogy Lázár János, hajdani hódmezővásárhelyi polgármestert azok a gonosz bankok beszélték rá, hogy városát Magyarország legeladósodottabb településévé tegye. Nem téma. (Régebbi iskolázottságúak értik a vonatkozó német mondást: „nicht berühren” – erről nem beszélünk. Ez a szófordulat, így, németül, akkor volt divatban, amikor a zsidótörvények folytán „aladárok” – keresztény alkalmazottak – vették át pro forma a tulajdonjogot az eredeti tulajdonostól, de erről nem illett tudni, beszélni.)

Egyszóval állapodjunk meg: a svájcifrank-hitel hosszú időn át roppant előnyös volt a hitelfelvevőknek. Ehhez képest Orbán Viktor pénteken ezt mondta: „A magyar gazdaságtörténetben példátlan, hogy a kormány és a parlament a tisztesség logikája alapján teljes egészében átvilágítson egy az emberekkel szemben tisztességtelen pénzügyi manőverrendszert, és elszámoltassa a bankokat.”

Manőverrendszer? Biztos, hogy a bankok nem emberbaráti szempontból nyújtottak hitelt svájcifrank-alapon, hanem azért mert lehetőség volt rá. Arra, hogy ők is jól járjanak, meg a devizahiteles is. Le kell szögeznem, hogy az én szerződésemet az én bankom egyetlenegyszer sem módosította, bár a kamat lassan, de alig észrevehetően feljebb kúszott. Igaz, azt se kérdezte meg tőlem, hogy egyetértek-e a kamatemeléssel? De erre semmi sem kötelezte. Most 4 százaléknál van a kamat, és a bank éppenséggel igazodhatna Matolcsy alapkamatához, amelyet pár hónap alatt 7-ről közel 2-re vitt le (puszta erőszakkal, ami a pénzügyi világban szokatlan), de persze nem teheti, mert ő frankban számol el, nem forintban.

Itt jegyzem meg, járatlanabb olvasóink kedvéért, hogy a devizahitelek forintosítása, amiről annyit pofáznak, azért nem fog megtörténni egyhamar, mert olyan mértékű kamattámogatást vonna maga után (hogy a forinthitelesek egálban legyenek a devizahitelesekkel), amelyet a központi költségvetés 100–150 milliárdos nagyságrendben nem tud, nem is akar vállalni. Orbán ravaszul kibújt a válasz alól, amikor erről, mármint a forintosításról kérdezték. (A szám szakértői becslés.)

De a legnagyobb gonoszság az, hogy ez az egész devizahiteles balhé, amely egészen bizonyosan családok százezreit nyomorította meg (nota bene: akik luxusautóra vettek fel hitelt, azokat aligha), az Orbán-propaganda folytán teljes egészében „félrecsúszott”, hiszen közepes képzettségű embereknek is tudniuk KELLENE, hogy nem a bankok gonoszsága, hanem az orbáni, árfolyamromboló gazdaságpolitika miatt kénytelenek többet fizetni. Lehet ugyan napestig hivatkozni – olykor akár okkal is – egyoldalúan módosított szerződésekre, engedély nélküli kezelésiköltség-emelésre és hasonlókra, ki lehet csikarni a Kúriából ennek megfelelő döntést – de ezek hatalmas semmik ahhoz képest, amennyit a forint romlott, következésképp az adósság (az államé is!!) automatikusan növekedett. Csak erről volna szabad beszélni, nem pedig a „bankrendszer átvilágításáról”, „tisztességtelenül elvett pénzekről” etc. (Egy szép nap talán azt is megkérdik tőlük, árják-e? Mellesleg: Csányi Sándor OTP-jének átvilágítása hogyan fog megtörténni? Hátha Csányi többet tud a Fidesz-vezérkar magánvagyonáról, mint bárki más ebben az országban. És hogyan fog megtörténni az oligarchikus körbe tartozó kisbankoké, amelyek „magyarok”, szó se róla?) A bankok nem angyalok, sehol sem azok. De arról aztán végképp nem tehetnek, hogy amikor én fölvettem a hitelemet, a svájci frank valahol 180 forint körül állt, ma meg 260 körül.

Tudom, ez egy fura írás. Végtére is tapsolnom kellene, hogy ha Orbánnak hinni lehet, harmadával csökken majd az én törlesztőrészletem is (tényleg? nem fogadnék rá nagy tétben), és ez nem kevés. Csakhogy bizalmatlan vagyok. Tudom, hogy a vége zéró összegű játszma lesz. Mert ami az egyik oldalon nyereség, a másikon veszteség. „Valakinek” állnia kell a számlát. Jó, azt mondják nekem, ezek a bankok lesznek. De ők erősebbek mint én, bármennyit sarcolják is őket. Ki fogják találni a módját, miként hozzák be a réven azt, amit a vámon elveszítenek. Ebben egészen bizonyos vagyok mint ahogyan abban is: észre sem fogom venni, mikor fizetek többet. Lám, Orbánék egy népszavazással eltüntették a vizitdíjat, és most szórványos hírek jönnek arról, hogy a 300 forint többszöröséig fizettetik ki egyes kórházak a nem „oda tartozó” betegekkel. És pénzt kérnek „extra” szolgáltatásokért. Mindig van megoldás.

Szóval a Népi Kormány és Törvényhozás immáron sokadjára döntött úgy, hogy jogi erőszakot vesz a Saját Alaptörvényén is. … Biztos-ami-biztos pedig a Civil Szervzeteken/Mozgalmakon is. Utóbbiak a veszélyesebbek, lévén az Előbbit napról napra képes a Nép Igazságérzetéhez idomítani (lásd fentebb!), míg az utóbbiakat csak dehonesztálni: HAT “alapítványistára” ÖTVEN rendőrt reászabadítani!

De hát ezen csodálkozni nem köll! A Hatalom egyelőre azt csinál, amit akar. Kinyírja a Civileket … no meg a bankokat … mindezek pénzén pedig le/kifizeti azt a Magyar Honpolgárt. Aki némi állami baksisért bármikor eladja a saját szavazatát, szabadságát (lévén ezekkel kezdeni semmit nem tud!). No meg a saját anyját is! …

Ám ebben az esetben talán még meg is jegyzi: “Bocsi, Anyuka! Semmi személyes. Csak muszáj!

A posztomban nincsen semmi személyes. Csak A tenyeremet viszkető “Muszáj“!

… és ezt …

szendamondja!


Az Tákolmánybíróságrúl … is!

A bölcs megállapítás szerint: “Minden népnek olyan királya van, amilyet megérdemel!“. Tovább fejlesztve és modernizálva: “Minden országnak olyan kormánya, kormánypártja, ellenzéke, jog- és igazságszolgáltatása, hivatalnokai vagyonnak, amilyeneket választ (eltűr) magának!“.

Döntött az Alkotmánybíróság! A fővárosi választások eleddigi szabályait, az alkalmazásukat alig négy hónappal megelőzően, teljes mértékben felforgató törvénymódosítás lényegében tákolmányos. Mer’ ugyi a világon semmi gond azzal, hogy a tizenháromezres kerület orbánmesterének szava pont annyit számít a Fővárosi Közgyűlésben, mint a százharmincezresé. A Testületbe beerőltetett, kétharmados baltával belefaragott, Vezér-bérenc Lópuncik és Lófaszok szerint a demokrácia maximális kiteljesedése az, ha a Fővárosi Választónak immáron eggyel kevesebb szavazata vagyon.

Mert eleddig ugyi az volt a stíl, hogy külön szavazott a kerületi bolgármesterére és külön a Közgyűlés tagjára. Most meg ezt a kettőt összekötötte a zócsóságra közismerten törekvő (közel száz hála-h.államtitkárt, illetve tucatnyi stadiont velünk fizettető) Maffiaállam, meg annak félbites, másfélcédulás Gombnyomogató Csürhéje (“Röff-röff! Reméljük hogy elégedett a Gazda és a Dzsentri Dzsoni sem ‘szomorú’! A Zember meg legyen körültekintő, amikor szavaz!“).

Ennek meg nem csak a Zócsóság, hanem a működésképtelenség is lesz a következménye, hiszen így  a Tákolmánnyal valójában ellentétesen “nem a Fővárosnak lesznek kerületei, hanem a Kerületeknek lesz fővárosuk“, ráadásul a választóknak “nem lesz közvetlen beleszólásuk” az önálló közigazgatási egységként működő Budapest “népképviseleti összetételébe” (Lévay Miklós, nemfidesznyik tákolmánybíró különvéleménye!). Ezeken kívül a választói alapjogok “súlyos sérelmére“, azok csorbítására “a törvényhozó hatalom gyakorlatilag semminemű értékelhető, alkotmányos indokot nem hozott fel” (Kiss László, nemfidesznyik tákolmánybíró különvéleménye). Ráadásul “A fővárosi közgyűlés, ahogyan e törvényhelyek alapján létrejön, sem nem választott, sem nem fővárosi” (Bragyova András, nemfidesznyik tákolmánybíró különvéleménye), a tákolmánybíróságnak pedig “… különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie“, hiszen “… a jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot“, így osztán ezt az egészet szemétdombra köllött volna dobni hiszen “… az amúgy alaptörvény-ellenes súlyozási szabály eltörlése nem arányosabb, hanem még egyenlőtlenebb rendszerhez vezet” (Paczolay Péter, nemfidesznyik tákolmánybíró és Elnök különvéleménye).

Összefoglalva a Különverdikteket, megalapozottan jelenthetem ki, hogy a kifejezetten Budapestre oktrojált és a Vezér által kitenyésztett, közpénzekkel alaposan kitömött, majd ezekre támaszkodva a hátsó lábaikra ágaskodott Izékék érdekében összeeszkábált választási törvény minden létező jogelvet, de még a Tákolmányt is velejéig sérti!

No ehhöz képest nagyon érdekes, hogy a Tisztelt és állítólagosan Demokratikus Ellenzék ennek ellenére hajlandó részt venni (és legitimálni is) a valójában “Válogatások“-on. Akár csak Az Április Hatodikai Sajnálatos Eseményekben kicsúcsosodó korábbi, ugyancsak részvétellel legitimált választási csalásokon.

Igaz, akkor még kétélű volt Victorcles Kardja: aki a csaló törvények okán relatív többséget szerez, azé a Hatalom! Így ezen elindulni még a Lejtős Pálya ellenére sem volt teljes botorság. Ámde az EP-választások statisztikájára alapozott, az a bizonyos “Most már csakis mi nyerhetünk!“-típusú, még a tavaszinál is sokkal pofátlanabb törvény-förmedvényt legitimálni az indulással (a benevezéssel) már akkora ostobaság(?), ami nem csak “súrolja”, de át is lépi a szándékosság küszöbét!

Ebből pedig egyenesen következik, hogy Agyarországban igazából nincs is politikai (és horribile dictu: demokrata) Ellenzék! Mert ha lenne ilyesmi, az már esztendők óta megnyilvánult volna különböző demonstrációk és (a demokratúra “törvényei” alapján hamvába holt) “népi kezdeményezések” formájában.

Ámde ilyesmiknek nyomát sem láthattuk/tapasztalhattuk! Maximum annyit, hogy Agyurcsányahibás időnként előveszi a pengeéles, retorikai szablyáját (lásd itt – tavalyról!!!) és elmondja azt, amit köll (ahogy köll!). Majd erre rögvest megkapja az Egymással (és a nem a Diktatúra letörésével) Foglalkozó Ellenzék szokásos szövegét: “Fletó egy megosztó! És hiteltelen, hiszen Hazug!“. Azért az, mert a habonyista-vezérista propaganda azt mondta/mondja róla. Azért az, mert a Hatalom nemlétező megszerzésének jogán egymással marakodó “Demokraták” olyasmiket hallanak tőle, amiket nem akarnak. Amiket ha az agyacskájukba vésnének (főleg a mostanság hetente megújulgató Szocik, meg a zálbalodalizó Lömpikék!), akkor kurvára nehéz lenne minden reggel látni azt az alakot (a fürdőszobai tükörben!), aki aktívan/passzívan eladta a Köztársaságot a Pártfinanszírozás kedvéért azoknak, akik arról híresek, hogy Soha Semmiféle Egyezséget Be Nem Tartanak (lásd még: A Zember, Aki Még Soha Nem Hazudott!).

Agyarországban nincsen ellenzék! Az egyszem Ahibáson kívül. Akit mindenki kötelezően gyűlöl (még a bajnaista csapat is – Bajnai visszavonulása után már “ezerrel” is!), mert a Demokratúra Vezérpártja évtizede és egyre nagyobb “sajtó-keresztmetszeten” átömlesztett karaktergyilkolászásával senki nem mer szembeszállni! Mert tényleg elhiszik a manipulált közvéleménykutatások “eredményeit” és tényleg nem akarják elhinni, avagy tudomásul venni az EU által meghatározott szabályok szerint (tehát nem csaló módon!) lebonyolított EP-választások adatait! Amelyekből meg kiderült: sok ugyan idehaza a Fasiszta és a Náci is (közel 3 millió! … édes Istenem!), de kurvára kevés A Legnagyobb Ellenzéki Párt (MSZP)! Hogy ez a Társaság volt az Áprilisi Potyautas és nem a “Kormányváltók”-hoz csatlakozott, akkor még “szateliteknek” tekintettek!

A Valódi Potyautas azonban az LMP volt! Nem csatlakozott ugyan sehová (csak Viktor maffiapártját szolgálta akkor is!), de azt merészelte már 2010 óta állítani, hogy ha reá szavazunk, akkor “Lehet Más a Politika“! Hát én bekaptam a horgot, reájuk szavaztam (2010), de semmivel nem lett másabb az általuk ígért politika! Egyetlen grammnyival és egyetlen morál-morzsával sem! Ők lettek/voltak azok, akik osztán Őfelsége Ellenzékeként sejobb-sebalnak hirdették meg magukat. Akik lebratyiztak a Nácikkal és nem tettek semmit a Fasiszták ellen (azon részük meg, akik igen, hát ki is Péemmelték magukat a Lempéből, bár ettől semmi nem lett “másabb”!), ámde szorgalmasan gyepálták a “zálbalodaliakat”, közülük is legfőként Ahibást! Ahelyett, hogy a Demokratúrával szemben álltak volna ki!

Persze ezen csodálkozni nem köll! Hiszen már 2010-ben is “érdekes körülmények” közepette jutottak be a parlamentbe. Osztán meg “érdekes körülmények” közepette lehetett nekik a Szakadás után önálló képviselőcsoportjuk. Akárcsak mostanság: neki is vagyon frakciójuk, a Szociknak is, a Jobbiknak is, csak a DK-nak meg az E-PM-nek nincs és nem is lehet. Mer’ ugyi így szól a mindig a gyurcsnyisták ellen és mindig a schifferisták érdekében (kövéren) módosított Házszabály!

Ezek után meg azon sem köll csodálkozni, hogy a felcsúti Főkormányzó Úr, saját bevallása szerint szívecsücskének számító Megszállottsági Szégyenmű elleni tiltakozást Sch. Bandika simán csak “hisztizésnek” minősítette, ezzel úgy enbloc “elintézve” például a nyolcvan esztendős (Sch. Bandinál a rendszerváltásért, sőt, a köztársaságiasságért sokkal többet tevő) Mécs Imre veres-sipkások általi meghurcibáltatását, holott Bandinak is volt ölég kemény (jogtiprásról szóló) véleménye arról, amikor a Gyurcsány-kormány rendőrsége (teszem hozzá: teljes joggal, alkotmányos felhatalmazással!) leverte a 2006-os, orbanista puccskísérletet!

Szóval nem csak a Kormánypárt, de a Zellenzék is keményen idióta, pszicho- és szociopata! Nem csak A Nemzet Közpénzápoltja utálja a Zországot, de igazából a Fővezér állítólagos Ellenzéke is. Mi meg, lassan bő négymilliónyian, itt nyomorgunk alattuk és a kötelezőan utált Agyurcsányahibáson kívül senki nem mondja ki a Zigazságot! Hogy tolvajok és gazemberek gyülekezetévé vált ez az egész “politikum”, kiknek résztvevőit (haszonélvezőit) a közmunkássá silányított polgártársaink “fizetésének” minimum tizenötszörösével honoráljuk!

Bonyolult dolgok ezek, de egy valami bizton megállapítható. Az hogy “hogyan szeretik” a Zemberek, meg a Zellenzékiek! Sötét iccaka, Viktorral és háturul!

… és ezt …

szendamondja!


Szívatás

Hanyatlik a (legális) dohánykereskedelem, döglődnek a tavaly ilyenkor még zsíros üzletnek hitt mutyitrafikok. “Ha ‘Ezeknek’ az érdekeik úgy kívánják, bárkit és bármikor képesek megszívatni. Nem csak minket, a sajátjaikat is!” – fejtette ki a nem csak ebben az ügyben képviselt sommás véleményét egy ismerősöm. … Ha minden igaz: már nyártól “szívunk”, ha szívunk.

Mindenek előtt szeretném megjegyezni: magam is tagja vagyok a honi dohányosok népes társadalmának, azon belül is pedig az “izmosabb” csoporthoz tartozom. Így osztán én vagyok az egyik, akit a “Nemdohányzók védelméről szóló törvény” lassan már a planéta felszínéről is kitilt, miközben a hetedik bőrt is leráncigálja rólam ez a sportosan pocakos kormány. Félreértés ne essék, nekem a világon semmi bajom azzal, hogy olyan helyekről, ahol e káros szenvedélynek nem hódoló polgártársainktól semmi módon elkülönülni nem tudunk, kitiltottak bennünket. No de onnan is, ahol volt lehetőség a szeparációra? Miközben az ezt elrendelő fideszes uraink akkora biznisznek tekintik ezt az egészségkárosító “hobbyt”, hogy annak piacáról mindenkit kiszorítottak, akik nem az ők csókosaik voltak?! Logikátlan … nak tűnik.

Amikor úgy egy esztendeje véglegessé vált, hogy Lázárállamtitkár és bagógyáros haverja, egy kettejük által trükkösen kieszelt koncessziós törvény parlamenti megszavaztatásával újraosztják a teljes honi, dohánykiskereskedelmi piacot, mindenki (ők is) azt hitte, hogy a mintegy 40 ezer trafikos tönkretételével is járó akcióval, olyan zsíros üzlethez juttatják önmagukat és csókosaikat, amiből fényesen meg lehet élni. A törvény ugyanis nem csak megduplázta/megháromszorozta (10-12 százalék) az addigi, kiskereskedelmi árrést (kb. 4 százalék), hanem a korábbi árushelyek számát (kb. 45 ezer) kilencedére (bő 5 ezer) korlátozva, lokális monopóliumokra adott lehetőséget. Márpedig ha nincs helyi konkurencia, akkor az adott környék valamennyi bagósa egyetlen helyre cipelheti be csak a pénzét.

Nem is csoda hát, hogy az Újarisztokrácia egymást lökdösve, taszigálva igyekezett minél több koncesszióhoz jutni (egyeseknek a törvényben előírt, maximum ötnél jóval több jutott!), a beadott “pályázataikat” pedig nem az erre elvileg hivatott állami, “nonprofit” cég, hanem a helyi fideszes potentátok “bírálták” el. A “Nyertesek Népe” pedig roppant “színesre” sikeredett, hiszen volt közöttük gyerekgyógyásztól(!) kezdve, kőgazdag kft.-ügyvezetőn át, semmirevaló polgármester-kölökig mindenki. Két dolog volt közös bennük: mindnyájan a Pártklientúra tagjai voltak, s egyikük sem értett a trafikozáshoz … nem is csoda, hogy volt közöttük legalább egy olyan balfasz is, aki alig két hónapon belül belebukott a Nagy Bizniszbe! (lásd pl. itt!)

Mit tapasztalhatott ebből a “mezei” bagós? Saját “élményeim” szerint legelébb is azt, hogy elszabadultak az árak. Én már évek óta töltöm a cigarettát, tehát külön veszem meg a dohányt és külön a hüvelyt. Az a márka, amit mai napig is megvásárolok (40 gramm), tavaly májusban még 635 forint volt. Ez június elsejétől 699, július 15-től (a trafikmonopólium napjától) 755, augusztus végére már 799, októbertől pedig (jelenleg is) 835 forint. Ez pedig ugyi több, mint 30(!) százalékos emelkedést jelent mindössze öt(!) hónap alatt, s mindezt úgy, hogy ugyanez, az azt megelőző három(!) évben a 20(!) percentet sem érte el.

A második tapasztalat az vót, hogy a Mutyimonopólium bevezetése után kilométereket köllött gyalogolnunk, ha vásárolni akartunk. Köszönhető volt ez annak, hogy az Újtulajdonosok az árudáikat olyan hozzá nem értéssel kegyeskedtek elhelyezni (Matolcsy szelleme lebegett a trafikok felett!), hogy míg hatalmas területek maradtak “szűzen”, addig másutt egymás szájába lógtak a “nemzeti szívoldák”. A mi városrészünk megelehetőst nagy kiterjedésű, többségében magánházas terület, mely egy aszimmetrikus trapézra emlékeztet. Kerülete nagyjából öt kilométer, s hozzávetőlegesen egy Pancholó Arénányi ember lakja. E területen belül egy darab trafik nincs! Korábban, ha elfogyott a dohány, elegendő volt elcaplatnom a kényelmes sétatempóban legfeljebb öt percre lévő vegyesboltig. Azóta viszont minimum fél órámat veszi el, hogy elügessek a vasútállomásunk előtt terpeszkedő térig, ahol egy ötven(!) méteres sugarú körben négy(!) trafik nyüzsög. Igaz, itt még mindig “ritkásabb” a felhozatal ahhoz képest, hogy a belvárosi helyzet szerint (egy bonmot-gyártó barátom megfogalmazása:) “Aszfaltmezőben sok kis, sovány tehén egymást feji!“.

A harmadik tapasztalat pedig az, hogy még be sem indulhattak a mutyitrafikok, az áremelkedések el sem érték az eddigi csúcsaikat, máris megjelentek a nepperek. Ezek a “Szatyortrafikosok” jelenleg 5.000-8.000 forint között árulják a vágott dohány kilóját (szemben a zárjegyes termék átlagosan húszezres(!) árával), a közepes minőségű, ukrán gyártmányú “Feszt” cigarettát pedig dobozonként 500 forint környékén (a zárjegyes átlagára most 900 forint!). Ez pedig felidézi bennem az Ezredforduló magyar rögvalóságát, mikor minden második bokorban ukrán cigiket (“Priluki“) kínáltak, a csempészettel a versenyt nem bíró, honi dohánygyárak pedig szépen lehúzták a rolót. (Utóbbiak közül egyébként a debreceni üzemet birtokló “Reemtsma” járt el a legfifikásabban: bezárta a cívisvárosi érdekeltségét, megvette a kijevi gyárat, s onnantól kezdve az ő termékeit árulták idehaza a nepperek! … Mottó: “Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!” – Murphy)

Mit tapasztalt ebből a Csodaállam? Először is azt, hogy a Mutyimonopólium bevezetésétől kezdve, meredeken zuhanni kezdett a legális piacon értékesített cigaretták mennyisége. A Világgazdaság online kiadásában kedden megjelent cikk szerint: míg tavaly előtt 12,5 milliárd szál (azelőtt meg 13 milliárd) cigi fogyott el, addig tavaly már csak 9,3 milliárd. Idén februárban pedig még ennél is jelentősebb visszaesést mértek: mindössze 483 millió szál, ami a tavalyihoz képest 300, a tavalyelőttihez meg 500 milliós visszaesés. Az adóbevételeknél pedig ez úgy jelentkezik, hogy bár az Akarnokkormány a tavalyi 897 milliárdos, megvalósult input után idénre 932-t tervezett, a forgalom hanyatlása okán eleddig csak 125 milliárd folyt be. Ebből pedig vagy az következik, hogy a magyar bagósok tömegesen szoknak le a dohányzásról, vagy az, hogy bár továbbra is füstölnek, mint a gyárkémény, csak éppen az adózott termékek vásárlásáról szoktak le.

Mit tesz erre a Csodaállam? Netalán fokozza az ellenőrzést és igyekszik minél több csempészt és neppert lefülelni? Nos, ilyesminek nyoma sincs. A Világgazdaság fentebb már hivatkozott írásának adatai szerint annak ellenére, hogy az illegális kereskedelem már elfoglalta a dohánypiac minimum negyedét (de inkább a harmadát), a NAV felderítési adatai semmiféle érdemleges változást nem mutatnak. Esetleg a Trafiktörvény módosításával szélesebbre tárja a legális forgalmazás lehetőségét? Ugyan! Ehhöz be köllene látni, hogy a Nagy Szerzési Vágy okán akkora bakot lőttek, amilyet Tömjén Fővadász sem látott még soha. Ámde ha valami, akkor ez az, ami egyáltalán nem jellemző rájuk, hiszen ha az egymást követő római pápák “alapkivitelben” csalhatatlanok, akkor ez hatványozottan vonatkozik az egyedülvaló Viktoristenre!

Így osztán a hírek szerint arra a következtetésre jutottak, hogy (ösmét csak szokásuk szerint) a kieső bevételek pótlását adóemelésekkel igyekeznek elérni, kihasználva annak lehetőségét, hogy a Bagóadó még mindig nem éri el az Európai Unió által engedélyezett mértéket. Az igaz ugyan, hogy Pálinka-ügyben csúcsra vagyon járatva az EU elleni “Szabadságharc” legújabb ütközete, melynek során ugyi “megvéggyük” a házi piapancsolás adómentességét Brüsszel, az “Újmoszkvával” (bár ez utóbbi terminus technikus bizonyos Pakstumok okán egyelőre törölve) szemben, de mivel Orbahnführer nem cigizik (csak vedel), így a Dohánysarc már nem számít “Nemzeti Ügy“-nek.

Amikor az illegális dohánypiac előretöréséről szóló első adatok még az idei esztendő elején napvilágot láttak, egyik barátommal a kedvenc kocsmámban (hol másutt?!) ücsörögve szót ejtettünk erről is. Köztársam, aki a Maffiapárttal szemben mindig is rosszindulatú (tehát realista!) álláspontot foglalt el, igencsak érdekes megvilágításba helyezte ezt az egészet.

Éppen ma olvastam, hogy mióta tavaly kiosztották önmaguknak a dohánypiacot, alig fél év alatt kétmilliárd szállal esett vissza a legális cigarettaforgalom.idéztem a megjelent cikket.Köszönhetően annak, hogy túlzottan megemelték az árakat és túlságosan beszűkítették a legális hozzáférés keresztmetszetét. Jellemző rájuk ez az ostobaság: elébb a trafikosokat, osztán meg a saját sleppjüket teszik tönkre!
– Gondolod, hogy ez ostobaság, avagy amatörizmus? – kérdezett vissza barátom.
Mi más lenne? Csökkenteni a hozzáférés lehetőségét, s ezzel párhuzamosan emelni az árakat csakis a feketepiac elburjánzásához vezethet. Ilyet csak hülyék csinálhatnak!
– Ezek a pasasok egyáltalán nem hülyék! Úgy látom, te még mindig nem vetted tudomásul, hogy ez az államba befurakodott maffia a világon semmit nem tesz, ami ne a saját érdekeit szolgálná. Ha tehát olyan intézkedést hoztak, mellyel az illegális kereskedelem felemelkedését idézték elő, az szándékos volt, lévén övék a feketepiac!
Nem mondhatod komolyan!
– Drága barátom! Eléggé tájékozott ember vagy ahhoz, hogy ismerd Orbán jellemét (kellő összeg fejében az vesztegeti meg, aki akarja!), illetve az ő rendőrminiszterének, Pintérnek az előéletét (ő az Orbánpárttal kezdetben még csak szövetséges Alvilág legmagasabb állami beosztásba jutott, iszonyúan gazdag képviselője!). …
… Ez az a két pasas, akik tulajdonképpen Bűnözőállamot csináltak az országból. A többiek (Csányi, Simicska, Nyerges, stb.) ennek csupán a haszonélvezői.
Ámde így nagyon kitoltak a trafikokhoz juttatott sleppjükkel!
– Először is, ezek az “emberek” bármikor és bárkivel kitolnak, ha a saját érdekeik éppen úgy diktálják. Aztán, hogy el ne veszítsék a siserehad támogatását, később kárpótolják őket valamivel, aminek az árát persze nem ők, hanem mi fizetjük meg.
Ebben az esetben és például?
– Mondjuk úgy, hogy ha már nagyon jajong a trafiknép, kapnak egy újabb monopol-lehetőséget.
Honnan?
– Például a Szerencsejáték Rt.-től mondjuk úgy, hogy az online fogadóterminálok telepítésével kapcsolatosan hoz egy olyan új szabványt, amit csakis a mutyitrafikok tudnak teljesíteni. Innentől kezdve tehát, ha mondjuk lottózni akarsz, csakis náluk teheted meg. A fogadásonkénti ügynöki díjat persze alaposan felemelik, te meg az eddigi 225 forint helyett majd ötszázat fizetsz játékonként!

Lehet, hogy ez csupán egy “konteó”. Ámde több dolog történt itten már az elmúlt esztendőben (földön, vízen, levegőben), melyeket korábban még elképzelhetetlennek tartottunk!

… és ezt …

szendamondja!