Súlytalanság

Miniszteri tanácsadónak kérte fel Farkas Bertalan magyar űrhajóst, űrkutatót és vadászpilótát Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – közölte a Külgazdasági és Külügyminisztérium az MTI-vel. … Hm, érdekes a hír. Érdemes rajta el is gondolkodni.

A fentebbi értesülés olvastán a bennem ösztönösen felmerülő első kérdés az volt, vajh’ mivel érdemelte ki e szíjjártói kegyet az 1997-ben (mindössze 48 esztendősen) nyugállományba vonult dandártábornok? Tudomásom szerint soha nem focizott a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában, márpedig ez (a tapasztalatok szerint) egyik elsődleges feltétele annak, hogy egy egyébként nem túl hasznos illető az Apukámtólkaptam Villa Tulajdonosának jóvoltából gálánsan fizetett szinekúrához jusson (“Kiemelt Közmunkás“?). Ugyancsak a legjobb tudomásom szerint a Mi Bercink még a Nagycsapat (a Maffiapárt, ld. még: “Fidesz“!) cserepadján sem ült soha. Azér’ meg a mai Pártállam nem szokta osztogatni a kegyeit, hogy valaki idén áprilisban képviselőjelöltjéül szegődött az egyik, közel 150 milliós “állami támogatást” zsebre vágó kamupárnak (“Zöldek Pártja“). Azér’ sem, hogy ugyanez a valaki 2006-ban az MDF színeiben volt hasonlóra aspiráns. Azér’ se nagyon, hogy az illető 1996-97 között (Horn-kormány!) a washingtoni magyar nagykövetség légügyi attaséja volt, azér’ meg pláne nem, hogy őt 1980-ban, Kubaszov elvtárssal együtt, nyolc napra fellőtték az űrbe. (Mert volt kellő fizikai állóképessége, a korabeli propaganda-megfontolások szerint pedig “magyarabb” kinézete volt, mint az ugyancsak kiképzett Magyari Bélának?)

Hát akkor mi érdemesítette Bercit eme magas megbízatásra? Csak tán nem az, hogy a maximális műveltség legteljesebb hiányában szenvedő Küküminiszter véletlenül “Kubatov“-nak olvasta Farkas (nyá.) dandártábornok egykori űrhajóparancsnokának nevét, s ezért úgy gondolta, hogy a volt vadászpilóta egy “régi nertárs” még “Az Illegalitás” idejéből? … Attól tartok: valószínűleg soha nem fogjuk megtudni!

A másik jogos kérdés az, hogy vajh’ miben tud szolgálatára lenni a ma mindössze hatvanöt esztendős Dandártábornok (nyá.) a már a harminchetedik(!) esztendejét taposó, szupertehetséges Küküminiszternek? Azt a falmelléki szöveget, miszerint Farkas “… széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, így népszerűségével erősítheti Magyarország pozitív nemzetközi megítélését. Tudásának köszönhetően miniszteri tanácsadóként a magyar gazdasági érdekek külföldi érvényesítéséért fog fellépni, ezzel is erősítve hazánk nemzetközi politikai és gazdasági helyzetét.“, nyugodtan elengedhetjük a fülünk mellett.

Igaz ugyan, hogy Berci tavasszal azt állította, neki mai napig is élő kapcsolatai vannak úgy az orosz, mint az amerikai űrhajóskollégáival, de ettől még a republikánus szenátorrá avanzsált, egykori elnökjelölt John McCain nem fogja hamarost kijelenteni: “Azon korábbi állításomat, miszerint a magyar kormány azért közeledik Oroszországhoz, mert a putyini adminisztráció azt megfélemlítette, ezennel ünnepélyesen visszavonom. Tisztelt kollégám és abszolút megbízható barátom, a magyarországi viszonyokat még az Egyesült Államok kormányánál is jobban ismerő Mr. Bertalan Farkas ugyanis tájékoztatott arról, hogy a magyar Miniszterelnök bátor ember, soha semmitől és senkitől nem fél, és semmiféle külső (gazdasági és diplomáciai), avagy belső nyomás (több tízezres, állampolgári tüntetések) el nem tántoríthatja Őt az Ország és a Nemzet függetlenségét elérni akaró célkitűzésétől. Ezért minden amerikai cégnek javaslom: minél több dollárt fektessen be ezen országban!“. Az pedig ugyancsak elképzelhetetlen, hogy Bercink majd a Valeríj Kubaszovval (is?) ápolt barátsága útján fogja elérni, hogy a Kreml méginkább (EU/NATO-ból) “kiemelt” partnerként tekintsen Magyarországra, hiszen egyrészt ezt a Miniszterelnök, meg a Farkast most felkaroló Küküminiszter már régen elérte, Kubaszov pedig ugye halott!

Így nem marad más, mint a “tanácsadás”! Ámde kinek és miben? Esetleg …

  • a Miniszterelnöknek azt, hogy nem illik hívatlanul betolakodni egyetlen államba sem, ott pedig végignézni egy katonai díszszemlét még akkor sem, ha erre elvileg joga volt?
  • ugyancsak a Miniszterelnöknek azt, hogy ha már meghívták valahová, akkor legyen kedves a vendéglátóival szemben nem a Felcsút (és a Miniszterelnökség) környékén megszokott lekezelő/lealázó, pöffeszkedően döbrögis stílusával megnyilvánulni (“Hoztam nektek Hülye ‘Han/Hun’-ok öt minisztert, száz üzletembert, meg főleg Magamat! Tehát kezdjetek gyorsan befektetni Nálam, amíg tart a kegyes hangulatom!“), hanem tanúsítson tiszteletet (azt, amit az “ország” címkéje mögé bújva magának is követelt óriásplakátokon … is!), továbbá legyen minimálisan tisztában az illető ország történelmével! Avagy ha nem, akkor pedig legalább fogja már be a száját! (Tanulságos videó a link alatt!)
  • Schmitt Pálnak azt, hogy ha már valaki csúfosan megbukott (Plagi a hamisítással, Berci pedig egy ehhöz képest pimfnek számító washingtoni ittas vezetéssel), akkor ezzel talán nem kéne még büszkélkedni is, s ahogy ő sem tekinti magát továbbra is légügyi attasénak az Egyesült Államokban, úgy Pál se mondja már magáról Budapesten, hogy ő változatlanul “doktor”, … mer’ ami “úgy” volt anno, az már “nem úgy” van most! (Talán még Berci ehhöz hozzá is tenné: saját bukása óta nem kapja az attaséi fizetést, nem úgy, mint Pali az “álamfőit”; A Nemzet (egyetlen) Űrhajósaként pedig nem jogosult további 500 ezerre havonta a Közkasszából, ellentétben A Nemzet Gojostolával, akit a Maradék Tizenegy – orbánseggnyalási szándéktól vezéreltetve – méltatlanul választott be a Tizenkettő közé!
  • Csizmadia Lászlónak azt, hogy ha már a “komcsi” rendszerben mindenféle seggnyalásos próbálkozásai ellenére is alig-alig vitte valamire, (Berci bezzeg a “repülése” után századosból rögvest alezredes lett – igaz: utána sokáig köllött várnia az ezredesi rangra, s csupán a nyugdíjazása okán lehetett tábornok!) ámde a Legújabb Diktatúrában mint már Pénzosztó Békemenetes Főcivillé avanzsáltnak talán nem illik nettó bolsevista dumával leposztkomcsizni, leneomarxistázni, lehülyeinternetesezni az őt is (saját kérésre!) korrumpáló Korrupt Hatalom ellen lázadozókat. Majd ugyancsak “civilként” azzal fenyegetőzni, hogy ha a Lázadozók nem hajlandók elkushadni, hát lesz itten akkora Békemenet, amit a világ nem látott még … feltéve, ha azt a Kormányzat végre megengedi, a Miniszterelnök Úr pedig visszavonja azon “határozatát”, miszerint “Most béke van, így nem kell menetelni!“.

Ámde nem hiszem, hogy a fentebb megnevezettek (meg az ebből száz számra kifelejtett “Egyéb Illetők“) punkt ilyen tanácsokra vágynának Bercitől, s ha ő egyáltalán hajlandó lenne rá, hát akkor el is fogadnák tőle. Az ilyen Alakok ugyanis olyannyira bele vannak szeretve a saját, nemlétező (de annál jobban pöffeszkedő) személyiségükbe, az ugyancsak saját, de szintén nemlétező “sikereikbe”, hogy az úgynevezett tanácsadóiktól kizárólag olyan véleményeket várnak, miszerint “Te/Ti vagy/tok a Legtökéletesebb/ek! Csak így tovább, … no meg ‘a Fidesz’!

Akkor mi is a dolga Bercinek a Nyikhaj mellett? A válasz roppant egyszerű!

Hogyan lehet létezni a súlytalanságban”? Illetve: “Miként lehet ebben az állapotban azt a benyomást kelteni, miszerint külső behatásoktól mentesen, azaz teljes mértékben birtokában vagyunk a cselekvőképességünknek?!

Hát ez az, amit (szerintem) Farkas Bertalan (nyá.) dandártábornoknak 2015. június 30.-ig meg köll tanítania Szíjjártónak, Orbánnak, az összes állammaffiózónak, illetve a T. Ellenzék jószerint valamennyi “politikusának”! … Rájuk is fér! (Szerintem)

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kabaré: már a fog is csikorog

Előző, “Kabaré“-posztjaimban már szóvá tettem, miféle elképesztő blődliségekre vetemedik a Maffiakormány, mióta egy “ügyes” kommunikációs húzással a saját fejére borította a Korrupciós Kitiltási Botrány vastagon “tartalmas” bilijét. Azóta megy az “előremenekülés” ámokfutása: az Orbánfő az ideiglenes visszavonulás, a kedélyek csillapítása helyett a balhé eszkalációja mellett döntött. … Szokás szerint.

Kommunikáció – így nevezi a Maffiaállampárt azt a Hazugságcunamit és Rágalomáriát, amit önmaga fényezésére, illetve az ellene “lázadók” befeketítésére használ immáron esztendők óta a legteljesebb sikerrel. A módszer lényege, hogy az Ellenoldal kétségtelenül létező (mondjuk 100 kilós) disznóságait tonnás “triceratops”-szá fújják fel, s így próbálják a figyelem középpontjából kivonni a maguk brontoszauruszát. Kiderül, hogy korrupt, csaló gazember az egyik (? … az összes!) emberünk? Nosza előkaparunk a “Másikoldalról” egy kábé hasonlót, osztán kamerák előtt vezetgetjük pórázra fűzve. Had lássa a Jónép, addig se velünk (az “Igazságtevő Elszámoltatókkal”) foglalkozik!

Fokozás és Előremenekülés – ez az a másik “csodafegyver”, amit a Maffiaállampárt akkor szokott bevetni, ha beletoccsan a saját maga által előállított és teleprodukált (korrupciós, hatalommal visszaélős) Pöcegödörbe, a ráragadt “lé” pedig már messziről bűzlik. Ennek lényege, hogy ilyenkor nem hogy visszavonulnának a “fürdőszobába” és ott lemosnák magukat “a felejtés szappanával”, hanem mégtöbbet kenve magukra kijelentik: mi sem természetesebb ennél a szagnál, erre nekik “választói felhatalmazásuk van” olyannyira, hogy akinek ez nem tetszik, az ne panaszkodjon, hanem vegyen fel gázálarcot. Ámde aki ezt megteszi, egyúttal tanúbizonyságát is adja annak: nép- és nemzetellenes áruló csupán, aki nem az Ország (tehát a Maffiaállampárt), hanem csak a saját és bizonyos “külföldiek” érdekekeit nézik, szolgálják ki (lásd például a maffiás pénzbehajtó verőlegény-kinézetű, kormányzati Rezsi(m)biztos, a méltán elbukott csepeli polgármesterkedő sajtóközleményét arról, hogy Gyurcsány Ferenc “lebukott”, hiszen bevallottan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik, az ellenük/Ellenünk fenekedő amerikás és norvégbűnözők meg az ő “kottájából” játszanak!). Így osztán ahelyett, hogy “visszafognánk az agarakat”, tovább folytatjuk a föld- és trafikosztás országosan szervezett csalás-sorozatát, úgy csinálunk, mintha nem az évente kb. 1000 milliárdos áfacsalások lennének az ország legfőbb gondjai, hanem az ilyesmiket bizonyíték nélkül bejelentők (Horváth András), meg a mi Hótiszta Hivatalnokainkat befeketítő, szavahihetetlen diplomáciai ügyvivők (A. M. GoodfriendRogán Antal!!! szerint!)

Ámde mi van akkor, ha az “Ellenoldalon” még egy legyecske sincs, nem hogy “disznó”, ámde annál több pénz, potencia és profizmus (USA)? Mi van akkor, ha a Társadalom (is) megunja a sorozatos Fokozásokat, a Vissza Nem Vonulásokat, az Előremeneküléseket és (immáron végre? átlátva a szitán) nem hagyja (a szokásos Kommunikációval) eltántorítani magát az eredeti céljától, még akkor sem, ha a Hivatásos Ellenzék is ezt erőlteti (hasonló módszerekkel!)? Akkor a Gépezet elébb akadozni kezd, osztán ledarálva a fogaskerekeit csikorogni, végül elakad az egész, s maradnak az Újraindítás dülledtszemű erőlködésének egészen nevetséges jelenetei. Az a Kabaré, amit Dicsőséges Kormányunk annak ellenére ad elő nekünk változatlan vehemenciával és látszólagos nyugalommal, hogy már nem csak az a bizonyos Gépezet, de a mi fogunk is csikorog.

Lássunk akkor néhány újabb Jelenetet e Kabaré eheti előadásából! Időrendi sorrend nélkül (bocsánat!), de némi logikai összefüggések alapján!

1.) Vargamiska bejelent

A nemzetgarázdasági miniszter szerint a 2015-ös lesz az a költségvetés, mely a (soha nem látott mértékű) gazdaságfejlesztést szolgálja. Igaz, hogy egy hónappal korábban ugyanerről még azt mondta, hogy az “Az Elszámoltatás” büdzséje lesz, de legyünk jóindulatúak (ugyan minek?!) és higgyünk neki! Szerinte ez úgy fog megvalósulni, hogy a következő esztendőben a kormány 2500 milliárd forintot fog fordítani ezen célra és elsősorban a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások megerősítésére, továbbá a munkahelyteremtésre. Ezen közben, kizárólag a külföldi tulajdonban lévő élelmiszer-kiskereskedelmi láncokra sok-sokmilliárdnyi “felügyeleti díjat” akasztottak, amit azok vagy áremelésekkel, vagy elbocsájtásokkal tudnak majd kigazdálkodni. Übereli ezt a nemlétező Hobbykeresztény Pénzpárt immáron idültnek számító “ötlete”, a vasárnapi zárvatartás!

Vargamiska szerint a gazdaságfejlesztés forrását (2500 milliárd forint) a Brüsszeltől kapott pénzek jelentik (“Nem leszünk gyarmat!“), amit meg csak úgy kaphatunk meg (mármint Ők), hogy a GDP-arányos hiányt azon a bizonyos “Háromszázalék” alatt tarjuk. Ennek érdekében emelni köll a Bevételeket (újabb extra-adók kivetése) és csökkenteni a Kiadásokat (egészségügy, közoktatás – ezen belül gimnáziumok esetén mínusz 24 százalék! – , családi pótlék, álláskeresési támogatás és még ki tudja miféle lófasz, természetesen ugyanezen területekről). Kivéve a Stadionfejlesztést, aminek 160 milliárdja kőbe van vésve, meg az állami cégvásárlásokat (kb. 200 milliárd – egyelőre!).

Ugyanakkor neki továbbra sincs semmi dolga a NAV-val kapcsolatos Botránnyal. Igaz ugyan, hogy ő lenne a korrupció gyanújába alaposan belekeveredett Vida Ildikó elnökasszony közvetlen főnöke és munkáltatója, de mivel itt csak “fecnilobogtatás” vagyon és semmiféle konkrétum, hát tőle ne várja el senki, hogy támogatójává szegődjön egy Lejáratókampánynak. Ha bármi gond van, azt majd Ildikó asszony majd kivizsgálja – önellenőrzéssel! (Hehehe!)

2.) Nincs ami van (nav) és fordítva!

A NAV szerint létezik ugyan élelmiszer-kereskedelmi, láncolatos áfacsalás, de azt egyrészt ők már leleplezték, a kárérték pedig meg sem közelíti az emlegetett, évi 1000 milliárd forintot. A Hivatal által eleddig felderített visszaélések ugyanis mindössze 2 milliárdos adócsalásokat fedtek fel, ugyanakkor Vida hivatalba lépése óta már csak 900 milliárdnyi a költségvetésnek évente okozott, hasonló tevékenységből származó hátrány. (Nincs itt egy hangyányi ellentmondás?)

Ebből egyenesen következik, hogy a Hivatal vezető munkatársait érintő Kitiltás légbőlkapott, mindenféle bizonyítékok nélküli, kizárólag lejárató szándékú, politikai kampány, amely csakis azt érheti el, hogy tovább (? … amikor állítólag “javul”!) romlik az adófizetői fegyelem, illetve ezzel párhuzamosan a Hivatal tekintélye (a micsodááájaaaaa?!). Mivel azonban az, hogy a kitiltott vezetők valójában kik is, az “nem minősül közérdekből nyilvános adatnak“, tekintettel arra, hogy ezen illetők persona nongratának történt amerikai minősítése “nem a tevékenységükre vonatkozóan, vagy közfeladatuk ellátásával összefüggésben keletkezett“. (Honnan tudják ezt, ha nem tudják, mi a Kitiltás oka?)

Ugyanakkor kiderült, hogy a Nemlétező Bizonyítékok, a “csak egy fecnin” elküldött Nemtények, valójában már esztendők óta léteznek. Az élelmiszer-kereskedelmi áfacsalásokról ugyanis az étolajgyártó, amerikai tulajdonú “Bunge” nevű cég 2011-óta már többször is, ráadásul dokumentáltan tett bejelentést a NAV-nál (akárcsak a Nagykövetség), ámde soha semmi nem történt. Az áfacsalt termékek pedig – a “lefolytatott”, illetve pontosabban “lefojtott” nyomozások ellenére – a mai napig is ott vannak minden kiskereskedő pultján (pl. a CBA-nál is!).

3.) Öndícsér a Mosodás

Lánczi András, az orbanista kormányon belül világhírűnek számító politológus, saját hite szerint összeadta az egyet meg az egyet, majd ebből az egyenletből kijött nekije, hogy a “Századvég” egy baromira sikeres vállalkozás:

Kikérek magamnak minden gyanúsítgatást. Annak a 80 embernek a nevében is, aki az alapítványban és a zrt.-ben főállásban dolgozik. Állítom, a Századvég ugyanolyan sikeres a saját területén, mint a Prezi az informatikában. Csak míg utóbbinál elvileg objektíven mérhető a teljesítmény, a mi esetünkben a politikai ellenfelek soha nem fogják elismerni

Előzménye ennek az, hogy Mellár Tamás, az Első Viktoriánus Kabinet által kinevezett KSH-elnök, miután néhány esztendőt eltöltött a nevezett Cég vezető munkatársaként, inkább kiszállt a bizniszből, lévén szerinte ott nem szakmai munka folyt, hanem a közpénzek, … a Századvég mosodáján át, bizonyos magánzsebekbe. Mire fel az “érintett” cég Elnöke (Heim Péter) országgal és világgal közölte: Mellár egy vén hülye, akit csakis az előélete okán tűrt meg a Cégben. Ennek ellenére most fel fogja jelenteni, lévén hitelrontást követett el. Egy olyan cég respektjét ásta alá, amelyik (lásd pl. fentebb!) olyan emberekkel dolgoztat, mint pl. Lánczi nertárs, a sehol nem jegyzett tudós, G. Fodor Gábor, akinek meg Orbántól áll fel a micsodája és egy olyan, amerikai lobbyzást nyert el összesen 1,3 milliárd forintért, melynek pályázatát “egy bicikliző majom”  is megírhatta volna, s amely tevékenységre (melyet a Miniszterelnökség részéről egy volt századvéges hálámtitkár “ellenőriz”) a Közkassza elvileg már fizet egy komplett apparátust. Amelyet meg úgy hínak hogy “Magyarország washingtoni Nagykövetsége“. (Netán ott is van egy szavahihetetlen nagykövet? A Szapáry nertárs? Akit egy külön és személyre szabott “Lex”-szel nevezhetett ki oda a Nevelhetetlen Hatalom, s aki időnként nagy követ dob be a “The Washington Post“, avagy a “The New York Times” olvasói oldalára?) … Lánczi onániájáról önmagömléséről egyébként született egy kitűnő poszt. Érdemes elolvasni! (Katt ide!)

Minden esetre Heim nertárs gondoskodott a saját (századvédes alkalmazottak által nyalt) seggéről és kijelentette: nem cáfolja ugyan azon sajtóhíreszteléseket, miszerint ő is a Kitiltott Hatok egyike, de aki ilyesmit merészel állítani, azt rögvest beperli. Ügyvédje pedig a rettegett Futó Barnabás lesz?  … Talán nem véletlenül.

4.) Önavat az Autokrata Földesúr

Zéró tolerancia van a korrupcióval kapcsolatosan! – mondotta volt A Nagyvezír. Emlékeztette is erre őt hétfőn az a HARMINCEZER civil, akik azért gyűltek össze a maffiás Törvényhozás épülete körül, mert elegük lett a korrupcióból. És most már tényleg ZÉRÓ TOLERANCIÁT hirdettek meg: Orbánnal és a Sleppjével szemben is! Igaz, a tüntetés szervezőit a Hivatásos Ellenzék alaposan lepiszkolta. Szerintük rossz volt a koreográfia és nem volt egyértelműen meghatározott cél, ugyanakkor egy kalap alá vették az eddig elmúlt Negyedszázadot! – miért is ne, amikor ez a Negyedszázad termelte ki a Rogánkhoz, a Lázárokhoz, meg az Orbánokhoz (s hogy igazságos legyek: a Mesterházyakhoz és Tóbiásokhoz, illetve Schifferekhez) hasonló figurákat?! … Nem is beszélve azokról, akik a Társadalomtól lenyúlt pénzükkel segítették Ezeket hatalomra! … Azok az Oligarchák, kiknek az Eltartott gyönyörűen a nyakukba ült! … Dögöljenek meg mindahányan!

Ehhöz képest a Legfőbb Oligarcha, a saját címeres marháit és hízott disznajait néhány nappal később képes volt “felavatni”, illetve agyondicsérni. A Flier– és a Mészáros-telepek (előbbi uniós támogatással, utóbbi anélkül … büszkén hirdetve!) szalagátvágásán pedig olyanokat brekegni, hogy “Magyarország alapvetően mezőgazdasági” (a GDP úgy majdnem több, mint KÉT százaléka!), így osztán kurvára fontos ám, hogy sok marha meg disznó legyen! (Az előbbiek megválasztották, az utóbbiakat, azok pedig körbenyüzsögik Őt, Legfőbbet! … q.e.d. és még egy kitűnő jegyzet erről itt!) Megjegyzem: nem csak Felcsút környékén tudja mindenki, hogy ott minden A Zorbáné, aki pedig mostanság azzal magyarázza a gimnáziumok leépítését, hogy itten kéremszépen egy ipari ország van, melynek elsősorban szakmunkásokra van szüksége és nem pedig érettségizettekre (pláne nem diplomásokra!)

5.) A Nemzet Schportolója

Amikor Gyurcsány még csak sportminiszter volt, a “Nemzet Színészei” mintájára létre hozta a “Nemzet Sportolói” elitklubját. Hasonlatosan az előbbihez, ennek is csak tucatnyian lehettek a tagjai, ugyancsak “kihalás” útján lehet oda bekerülni, amelyről a még élő tagok döntenek (“autonóman”). A klubtagsághoz életfogytiglan jár egy bizonyos tiszteletdíj, mely ma havonta félmillió forint.

Miután Grosics Gyula, az Előző Rendszer Által Elnyomott “Fekete Párduc” átköltözött a Túlvilágra, a felszabadult hely betöltéséről a még élőknek köllött dönteniük. Jelöltek voltak is ám rakásra (lásd itt!). Érdemesebbnél érdemesebb emberek, meg egy nagyrakásnyi, messziről bűzlő, többszörösen is megbukott Erkölcsi Hulla.

Nem vagyok rajongója az ökölvívásnak, de ismerve Gedó György teljesítményét és “életkörülményeit”, szívem szerint neki szántam volna a “megüresedett helyet”. Neki tényleg szüksége lett volna az öreg napjait bebiztosító, havi bruttó félmillióra, ráadásul erkölcsileg is lényegében feddhetetlen. Szerintem ezen utóbbi is nagyon fontos alapja lehetne (lehetett volna) a szelekciónak.

Ehhöz képest A Még Élő Tizenegy úgy döntött, hogy a Halott helyett egy Hullát választ be maga közé. Nevezetesen Schmitt Pált, aki nem csak arról volt híres, hogy aktív élete során az ÖSSZES RENDSZERT kiszolgálta (a maga javára), de amikor vállalni köllött vóna a Felelősséget (a görög olimpián megbukott magyar “kokszolók”), mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, inkább elment egy hajón rendezett fogadásra (kaja-pia ingyé’), a balhét pedig az akkori sportminiszterre (Gyurcsány, Ahibás!) hárította mondván: a miniszter kötelessége lett vóna megakadályozni a “kokszolást”, no meg kiállni a megbukott sportolók mellett.

Én nem akarom bántani (nem a fenéket!) a Maradék Tizeneggyet (névsorukat lásd itt!), de az már mégis elképesztő, hogy a cím- és rangkórságába belebolondult, túlságosan magasra emelkedett … hááát … khm … Alakot, ezt az nemdoktor morális niemandot maguk közé választották. Csakis azért, mert egy hozzájuk képest (sportolóként! … is?) Senkinek ez a bukott és lemondásra kényszerített köztársasági elnök, aki élethosszig tartó állami luxusellátást kap (TŐLÜNK!) a méltatlanul betöltött és nevetségbe fulladt funkciója (meg az Eltartója által meghozatott Törvény) okán,  aki még helyesen írni sem képes, a “spanja”. … Az csak az egyik dolog, hogy ez a Tizenegy képes volt kinyalni egy megyei harmadosztályú focista seggét és a Halott helyett Hullát választani. No de az, hogy ez a Niemand még ezt el is fogadta, sőt, erkölcsi (mihihi?!) rehabilitációnak tekint, hát az már túl megy minden határon!

Folytathatnám még ezt a posztot a Kabaré számos és további jeleneteinek felsorolásával (pl. hogy Viktor Győzövics szerint külpolitikailag és diplomáciailag “a legjobb úton járunk”) de nem teszem. Hiszen ez csak egy poszt és nem Vádirat. … Igaz, annak is szántam!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Puzzle vagy tangram?

A “puzzle” nevű játék lényege, hogy a különböző formájú darabkákat helyesen illesztve egy bizonyos képet lehet kialakítani. Hasonlít ehhöz a távol-keleti “tangram“, ám itt a különböző méretű és színű szilánkokból tetszőleges mintát lehet kirakni. Lássuk most a mi darabkáinkat/szilánkjainkat, illesszük őket egymáshoz, majd döntsük el: ez egy puzzle, avagy egy tangram!

Miniszterelnök

Azt írja a Népszabadság kolumnistája, hogy Orbán múlt pénteki rádiós igehirdetésében egyértelműen felfedezhető volt a “visszalépés” szándéka. Csuhaj Ildikó úgy vélte az, hogy a miniszterelnök beismerte a NATO-tagságból eredő kötelezettségek be nem tartását, azaz önkritikát gyakorolt, lényegében gesztust akart tenni a posványosi beszéde okán ellene alaposan felhorgadt amerikai közvéleménynek, rajta keresztül pedig Obamának. Ugyancsak a megromlott nyugati kapcsolatok javításának szándékát látta abban, hogy Orbán kifejezte reményét az új EB-vel való jó együttműködésre. Csuhaj szerint ez azért történt, mert a miniszterelnöknek “volt ideje elgondolkodnia és meghallgatnia tanácsadóit“.

Aki ilyesmiket ír, az nem ismeri Orbánt. Ha pedig nem ismeri, akkor inkább ne írjon semmit! Nem vagyok újságíró, pláne nem a Népszabadságnál és elit-kategóriás, de annyit én is tudok (mert látom/tapasztalom az esztendők során), hogy a Mi Viktorunk egyre kevésbé képes önmagán kívül bárkit is meghallani. Az újabb kétharmad miatt már teljesen elborult elmével robog mind nagyobb sebességgel egy vízió felé, melyet úgy hívnak, hogy Abszolút Hatalom. Ha bármi olyasmit mond is eközben, ami valamiféle békülékenységi gesztusra utalna, az vagy csak taktikázás, vagy csupán semmitmondó blabla csupán. Esetünkben: teljesíteni a NATO-kötelezettségeket és emelni a honvédelem büdzséjét? Itt vagy arról vagyon szó, hogy majd valamilyen statisztikai trükköt vetnek be, vagy arról, hogy Viktor Győzövics valami újabb bizniszre készül barátjával, Vologyával.

Matolcsy

Jegybankelnöki tevékenységének kezdetén még viszonylag visszafogott volt. Csak fokozatosan kezdett eluralkodni rajta az a kóros szemléletmód, miszerint az MNB-ben lévő pénz tulajdonképpen az övé, azt csinálhat vele amit akar, költheti szabadon a mániás passzióira. Elébb csak az “Értéktár“-at hozta létre, melynek sokmilliárdos keretéből tellett ugyan (pl.) egy túlárazott és méregdrága hegedűre, de nem futotta a Debrecenből néhány hete Kanadába visszaszállított Munkácsy-képre. Osztán jött a 6 milliárdos “kommunikációs alap”, melynek egy részét hatalmas tacepaókra, másik részét pedig valamiféle “oktatásra” fordították. Osztán jött az újabb Kétharmad és Gyurcinált teljesen kiolvadt a biztosíték: vásárolni kezdett, de úgy, mint ha azt hinné, hogy egy “Monopoly‘ táblája előtt ül.

Elébb megvett egy tiszaroffi kastélyszállót közel fél milliárdért, osztán meg egy méregdrága és ezért évek óta eladhatatlan, V. kerületi irodaházat becslések szerint 12 milliárdért. Az előbbit a “társadalmi felősségvállalás“-sal (“CSR“) magyarázták, amit a jegybank sajtóirodája “mókás” módon azonosított azzal, hogy “a Jegybank béren kívüli juttatásként szeretne üdülési lehetőséget biztosítani alkalmazottjainak“. Jót is röhögött rajta a média, mely meg is jegyezte: a két célt például úgy is össze lehetett volna kapcsolni, hogy a közelben lévő Malév-ingatlant veszik meg. Így lenne a fáradt MNB-seknek hol pihenniük magukat, plusbonus a csődbe dőlt légitársaság hitelezői (mondjuk az elmaradt bérükre várakozó egykori alkalmazottak) is hozzájutottak volna pénzük egy részéhez.

Az utóbbi bevásárlást azonban már semmivel sem indokolták. Nehéz is lett volna, hiszen mint kiderült, az “Eiffel palace” tulajdonosa egy a Kis-Antillák egyik szigetállamában bejegyzett offshore-cég volt. Márpedig ugyi eleddig az volt a duma, hogy az ilyen vállalkozásokat tűzzel-vassal irtani köll, s még egy frappáns kis törvényt is összerittyentettek róla. … Nem ez az első eset, amikor sem a szavukat, sem a saját törvényeiket nem tartják be.

Szegénység

Borzalmas adatokat közölt a hazai szegénységről az Eurostat. Szerintük Magyarországon már 3,3 milliós a szegények tábora, s a helyzet egyre romlik. Az uniós metodika szerint az számít “szegénynek”, aki az adott ország mediánbérének kevesebb, mint hatvan százalékát kapja jövedelemként. Minálunk ez jelenleg havi 109 ezer forint (ami ráadásul még csökkent is az előző évhez képest!), azaz a szegénységi küszöb kicsivel havi 65 ezer forint fölött vagyon.

A közölt grafikonok azt mutatják, hogy ebből a szempontból tényleg igaz, hogy “Magyarország jobban teljesít!“. Kezd az ország egyre jobban el/leszakadni a velünk együtt csatlakozott államoktól (Csehország, Lengyelország, Szlovákia): míg náluk lefelé hajlik, nálunk meredeken felfelé ível ez a görbe. Dobogós helyezésünk van ugyanakkor a foglalkoztatotti/alkalmazotti szegénység “versenyében”. A többek között a “kultúrfölény” okán is lenézett Romániát messze megelőzve ezüstérmet kaptunk, nem sokkal lemaradva a “bajnok” Bulgária mögött!

Kézenfekvő lenne most azt írnom, hogy ha Matolcsyban annyira dühöngeni kezdett a “CSR”, akkor az ingatlanvásárlások eltapsolt 12 milliárdját akár a szegényeket támogatni akaró civil szervezeteknek/alapítványoknak is adhatta volna. Ámde egyrészt tudom, hogy bizonyos körökben ez nettó populizmus, másrészt azt, hogy a szegényekkel nem köll törődni, az ő hibájuk hogy idáig jutottak (“Amennyije van, mindenki annyit ér!“), harmadrészt pedig azt is, hogy ezek a “civilek” tulajdonképpen “külföldről fizetett, külföldi érdekeket képviselő politikai aktivisták“. Ezért osztán csak annyit jegyeznék meg: van hazánkban egy kormánybarát alapítvány, mely adományokat gyűjt az államadósság csökkentésére. Igaz, tevékenysége olyannyira sikertelennek bizonyult, hogy még annak alapítója/vezetője is alaposan kiábrándult (lásd itt!), hiszen még azok a politikusok sem adtak egyetlen fityinget sem, akik annó még harsányan dicsérték ezt a “példás kezdeményezést“. Az MNB esetleg visszaadhatta volna a hitet. Ugyi?

Államadósság

Az államadósság is egy olyan terület, ahol “Magyarország jobban teljesít!”. No nem a csökkenése, hanem a növekedése terén. Az MNB legújabb adatai szerint sikerült rekordot dönteni, s alig egy tizeddel elmaradni az abszolút csúcstól. A grafikon ugyan azt mutatja, hogy a “bruttó” a 79-86 tartományban ingadozik, de ez csak a szokásos statisztikai trükközések eredménye. A “nettó” kitartóan emelkedik azóta, hogy Unorthodoxia a Matolcsyzmus útjára lépett.

Csak a lakosság tűnik felelősen gazdálkodóknak. Miközben a “Takarékos Állam” nyakló nélkül veszi fel a hiteleket, a “zemberek” hitelállománya, az úgynevezett “finanszírozási igény” már évek óta stabilan tartja a GDP 6,1 százalékát. Igaz, vannak már itt is aggasztó jelek. Az MNB által mesterségesen alacsonnyá tett kamat miatt kezd fokozódni a forinthitelek iránti vonzalom. Márpedig a szakértők szerint nem telik bele egy-két esztendő és a nemzetközi piacon eleddig tapasztalt pénzbőség megszűnik. Akkor pedig Elkúrcsy emelheti vissza a most 2,1 százalékos kamatot legalább ötre, ami meg a törlesztőrészletek minimum duplázódásával fog járni. … Jöhet majd a “forinthitelesek megmentése” is?

Rezsicsökkentés

De mire megy el ez a rengeteg pénz? A lejáró adósságok finanszírozásán kívül többek között arra, hogy az Orbáni Őrület jegyében elkövetett államosításokat fizessék ki. A kormány bőkezűen szórja a mi pénzünket különböző, eladdig magánkézben lévő vállalatok felvásárlására. És tényleg nem szűkmarkú ilyenkor. Ha a piaci pletykák szerint a felvásárolt Magyar Külkereskedelmi Bank német tulajdonosa “fülig érő szájjal” távozott Magyarországról (lévén elképesztő összegért sikerült eladnia az ordas veszteséget termelő bankját) és otthon pezsgőt bontott, akkor az ugyancsak német E.On vezetői/tulajdonosai egy egész pezsgőgyárat vehettek maguknak! Volt is miből, hiszen a (kb.) mínusz 1100 millió eurót érő, magyarországi földgázcégeiket sikerült 875 milláért Orbán nyakába sózni, ráadásul úgy, hogy még alaposan át is verték a Kárpát-medence Géniuszát (lásd itt!).

De miért van erre szükség? A hivatalos magyarázat szerint részben “a hazai bankrendszer egészséges tulajdoni arányainak létrehozására“, részben az “energiafüggetlenség biztosítására“, részben pedig a “rezsicsökkentés megvédésére“. Az első nyilvánvaló hazugság, hiszen a “Takszöv-ügy” óta tudjuk, hogy ez maximum annyit jelent: az államosítás, a közpénzekből történő kistafírozás után azonnal jön a “baráti kezekbe” adó reprivatizáció. A második is az, hiszen akárkié is a földgáztároló/nagykereskedő, abba továbbra is Vologya barátunk szállítja az “anyagot”. A harmadik sem különbözik az előbbiektől. Rezsit csökkenteni (mint láttuk) hatalmi szóval lehet, ehhöz nem köll vásárolni semmit. Igaz, ha a tároló nem a “miénk”, akkor az abban talált maradék gázt nem lehet a rezsicsökkentésbe belerokkant távfűtőműveknek állami segítség címén, 100 milliárdos költségvetési kiadás árán úgy eladni, hogy abból a “Vidi“-tulajdonos Garancsi nertárs cége nettó 50 milliárdot vágjon zsebre. Ez persze nem “extraprofit“, mert az ugyi pfuj! (Vannak itt még további “nyalánkságok is. Akit érdekel, az olvassa el a linkelt cikket!)

Lex Mocsai? Lex Schmitt?!

Gőzerővel megy a Testnevelési Egyetem megalapítása. Miközben a kormány minden esztendőben tízmilliárdokat von ki a felsőoktatásból, a TE létrehozására nem sajnált 17 milliárdot betolni a közösből. Kisebb legyecske eme levesecskében, hogy a “Holdudvarban” úgy látszik nincs egyetlen olyan személyiség sem, aki rendelkezne a rektori cím elnyeréséhez szükséges végzettséggel (pl.: PhD). Ezért osztán a Zezerharmad rögvest az igényhez torzította a törvényt, megváltoztatta a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) jogkörét és speciális esetként megjelölte a TE-t, mit azon intézményt, melynek vezetője nem köteles olyan egyetemi végzettséggel rendelkeznie, mint az összes többi rektornak.

A köznyelvben “Lex Mocsai”-ként rögzült ez a törvényförmedvény. Ennek oka az, hogy mindenki tudni vélte: Dicsőséges Főkormányzó Urunk eme “egyetem” élére Mocsai Lajost, a magyar kézilabda-válogatott kapitányát jelölte ki. Maga Mocsai is így tudta, s miután kijelentette, hogy az eddig elért sportsikerei legalább annyira bizonyítják a vezetői képességeit, mint egy PhD, be is adta jelentkezését. Ámde a legújabb találgatások szerint a Sztáredző hiába igyekszik szorgosan “nyelvészkedni” a vezéri ánuszrózsa tájékán, a törvényt valójában nem neki találták ki, hanem a plágium-botrányába “méltatlanul” belebukott “Álamelnök“, a manapság funkciótlanul darvadozó Schmitt Pál, a “Nemzet Gojostola” rehabilitációja és reaktiválása érdekében (“Lex Schmitt“?). Hogy ez így lesz-e, azt hamarosan megtudjuk (jót röhögve csattogó nyelvű Mocsain), de ebben az esetben javaslom a TE nevét “Testnevelési Főakadémiá“-ra változtatni, hiszen elég hülyén veszi majd ki magát, hogy egy “egyetemnek” mondjuk a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia az egyik társszervezete!

“Járulékos haszna” eme Lexnek, hogy a jogköreiben megkurtított, a felsőoktatás “minőségbiztosítási” feladatait ellátó MAB-ot esetleg kitehetik a hasonló funkciót ellátó, európai szervezetből, az ENQA-ból. Ha ez megtörténik, a Magyarországon kiadott diplomák és tudományos fokozatok külföldön pont annyit fognak érni, mint a papír, amire nyomtatták őket. … Hát, így is meg lehet akadályozni az értelmiség Nyugatra vándorlását! Ugyi?

Imre Kertész Ákos

Szent István-rendet adományoz a kormány a miniszterelnök javaslatára Kertész Imrének. A hír már csak azért is meglepő, mert a “Sortalanság” szerzője finoman szólva soha nem volt a hungarista … nemzeti konzervatív kultúrnokok szíve csücske. Amikor az író megkapta a Nobel-díját, ezek a “körök” származása okán rögvest lezsidózták, lakhelye (Berlin) miatt pedig leimre/emerichkertészezték, mint “idegenszívűt”. A Vonyítókórus egyik szólamvezetője Takaró Mihály volt, kinek “tudományos” tevékenységét a rendkívül találó “irodalmi bogárlászló“-titulussal lehet jellemezni (lásd itt!). Tudomásom szerint Kertész azóta sem tett semmit, hogy eme fasiszta, “nemzetiradikális” kurzus lieblingjévé váljon. Ennek ellenére most mégis magas állami kitüntetést kap? Vajon miért?

Egyes találgatások szerint itten arról vagyon nagyba’ szó, hogy az orbanista Fasiszta Állam önmagát akarja fényezni, be akarja mutatni, hogy semmi köze a széljobbhoz (mellyel mostanában alaposan megvádolták – lásd itt!). Ugyanakkor ez egyfajta csapda is Kertész számára. Ha nem fogadja el, máris jöhet a vonyítókórus: “A mocskos zsidaja meggyalázta a vele nagyvonalú Nemzetállamot! És még ez mondja magát magyarnak!“. Ha pedig átveszi, majd később mond valami csípőset a magyar fasizmus államiasult maffiaváltozatáról, akkor ugyanezek szerint: “A mocskos zsidaja, … stb.!”. (Én ezért inkább a visszautasítást javasolnám A Mesternek, mert így megőrizheti autonómiáját. A “szokásos minősítéseket” meg úgysem kerülheti ki!)

Ha alaposan belegondolunk, a fenti “találgatás” abszolút okadatolt. A hamis szándék, a sanda cél nyilvánvaló. Ha ugyanis ez valóban őszinte lenne, akkor a Kurzus nem a megfelelő Kertészt választotta kirakatának csillogóbbá, elfogadhatóbbá tételéhez. Ebből a célból sokkal inkább az “Ákos” lett volna jobb, hiszen ő volt az, akit egy valóban indulatos, de nagyon is indokolt írása okán Kanadáig zargatott a “nyereg alatt puhított” szélsőjobboldal, a fidesznyik Tartós Tarlós István főpolgármester aktív közreműködésével!

Az én szemem elé most ezek a darabkák/szilánkok kerültek, s bevallom: számomra ez egy “puzzle”! Akárhogy illesztem őket, mindig ugyanaz a kép jön ki. Persze aki ezt inkább egy “tangram”-nak véli, annak kellemes “passzintgatást” kívánok, segítségül pedig ajánlanám a “közszolgálati” televízió “Híradó” című műsorát! Azok ottan mindenre képesek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Dr. Diplománia

Mióta Orbán (már megint … ugyi, hüjjenép?!) hatalmon van, kis túlzással, de nem múlik el úgy egy hónap, hogy ki ne derülne valamelyik Kegyencéről: idegen sőt, lopott tollakkal ékeskedik. … Hm. Jellemző, ezekre a dzsentrista parvenükre: gerinctelen talpnyalásukat, pártkinevezettségüket és inkompetenciájukat hamisított papírok mögé igyekeznek elrejteni. De miért, amikor a hasonló Kinevezőjük még csak hasonlóra sem törekszik?

Mikszáth Kálmán valószínűleg csak vállat vonna, ha elé tennék az elmúlt néhány esztendő különböző “végzettség”-botrányairól szóló híradásait, Schmitt Páltól kezdve, Nyelvvizsga-ügyön át egészen Tolnainé Szatmári Katalinig: ugyan mi ebben a nóvum, hiszen pont ilyesmikről írt ő bő száz esztendővel ezelőtt is. Mert a Parvenü és/vagy a Dzsentri mindíg is úgy próbálta megszerezni magának azt a képességei és habitusa okán elérhetetlennek látszó Tekintélyt, hogy kutyabőrt, címeket, rangot, stallumokat igyekezet hamisítani, megvásárolni és/avagy kinyalni. De mivel Odabent, Legbelül pontosan tisztában volt a maga “személyiségének” művi voltával, hát a kisebbségi komplexusát barokkosan túlzó pöffeszkedéssel, meg a maga altestének, a hozzá hasonlók, a hasonló módon feltörekvők nyalintatásával igyekezett kompenzálni.

Igazából nem is tudnám megmondani, hogy ezeknek a Törtetőknek (mert végső soron azok!) mi is jár a fejükben. Az kétségtelen, hogy valamennyiüknek a kívánsága: vagyonban és pozícióban felemelkedni, ezzel pedig a Társadalomban Tekintélyt szerezni (mert valójában ez a Végső Cél!). Ámde a Vagyon nem föltétlenül eredményez Pozíciót, a Pozíció pedig Vagyont, e kettőből pedig nem minden esetben következik a Tekintély sem, mint ahogyan a Tekintélynek sem föltétlen vonzata a stallum és a gazdagság.

Az én családomban két, valóban tekintélyes ember volt, a két nagyapám. Az apai egy somogyi zsákfalu parasztgazdája volt, aki soha nem számított különösebben vagyonosnak még a legszűkebb környezetében sem. Ennek ellenére bölcs humánuma és maga szerezte műveltségével elérte azt, hogy ha a falujában valakik összevesztek, azok még az 1970-es években sem a tanács-, avagy a téeszelnökhöz, a pártitkárhoz, netalán a bírósághoz rohantak igazságért, hanem kikérték az Öreg véleményét, s abba általában bele is nyugodtak. Ezért pedig soha nem pénzzel, áruval, terménnyel, avagy valamiféle választott stallummal, hanem egyre növekvő tekintéllyel, Tisztelettel fizettek neki. Amit ő vagyonban az I. Világháborút követő három évtizedben elért, azt kizárólag a maga gazdálkodási tehetségének köszönhette. Ő tehát úgy szerzett magának Tiszteletet, Közösségi Elismertséget, hogy abból neki semmiféle vagyonnövekménye nem származott. Az anyai nagyapám egy, szinte a koldusbotig elszegényedett, felvidéki, nemesi családból származott. Orvosi diplomáját csak úgy tudta megszerezni, hogy tanulmányi szerződést kötött a Monarchia hadseregével. Az I. Világháborút követően átköltözött Ungvárra, ahol azonban “jöttment”-ként nem számíthatott semmiféle automatikus elismertségre. Ezt, a Tekintélyt és a Tiszteletet a gyógyító tevékenységével szerezte meg, ami pedig egyre nagyobb Jövedelmet, s ezzel Vagyont eredményezett neki. Bár a szovjet rendszer szinte mindenéből kiforgatta, társadalmi pozícióját haláláig meg tudta őrizni.

No, de mire gondolhatnak a Törtetők, hogyan képzelik elérni Céljukat? Erre okadatolt választ adni nem tudok, s az “archétípusaikat” sem tudnám alfától ómegáig felsorolni, pusztán csak néhány közismert példát.

Schmitt Pál szerintem a “Mindenre Tehetségtelen és Nem Ravasz ” törtető típusa. Ő úgy akart magának elsősorban Tekintélyt, hogy türelmesen és kitartóan törekedett előre a Ranglétrán … gyakorta hatalmas ugrásokkal. Ám ezt nem úgy valósította meg, hogy volt ehhöz kellő tehetsége, az ilyesmit még csak fel sem tételezte magáról! Hanem úgy, hogy mindíg megtalálta az “utca napos oldalát“, amelyet nem a Nap, hanem egy-egy soron következő és éppen kinyalandó Segg “világított meg” neki, s miután végigápolta az összes Alfelet, végül már “Csak Egy Maradt” (a Felcsúti Meklód), amelyik akkor is fölötte terebélyesedett, ha ő elvileg a “Legfőbb Közjogi Méltóság” szintjére jutott. A törtetése során (és ippeg punkt ebből) szerzett Vagyon már csak a “kapcsolt”, de általa egyáltalán nem elhanyagolható és megvetendő “áru” volt, amit fényesen bizonyít az, hogy számos, jelentős értéket képviselő, fővárosi ingatlanja dacára, volt képe elfogadni a reá írt törvény alapján neki “járó” további, a Társadalomtól “kapott” vagyontárgyait. Ámde a hírhedt “doktorija” (a valószínűleg hasonszőrű “diplomájáról” eleddig még nem volt szó … minek?!), amire igazából semmi szüksége nem volt a “karrierje” szempontjából, már csak a Mohóság, az a bizonyos “No még ezt is!“-típusú, cím- és rangkórságos ostobaságának, felkapaszkodott újgazdagságának és mélységes kisebbségi komplexusának jele volt, amit ha a HVG nem derít ki, még ma is Ő lehetne az “Álamelnök”. Ugye?

Tolnainé Szatmári Katalin ezzel szemben a “Félig Tehetséges de Nem Eléggé Ravasz” törtető eklatáns példája. Mint “Tüzépes Kati” ugyan kellően invenciózusan vezette vállalkozásait, azaz … hogyan is írjam le ezt úgy, hogy kellően megsértsem? … nettó adócsalásokkal szerzett egy nem is csekély Vagyont, ámde ezzel nem sikerült magának elérnie a vágyott társadalmi pozíciót, az elismertséget, tehát a Tekintélyt. Megpróbálkozott ugyan ezzel az egykorvolt SZDSZ-en belül, de onnan gyorsan elhajtották. Ezért osztán igazi parvenüként, ebül szerzett pénzét arra fordította, hogy egy másik Parvenünél, Pénzéhes Újgazdagnál bevásárolja magát egy Stallumba (ahol aztán ebként köllött tevékenykednie), nevezetesen az Országos (miért nem “Nemzeti”?) Környzetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főigazgatói posztjára. Nyílvánvalóan volt ehhöz elegendő Vagyona, mert ez sikerült is neki! Ámde valamilyen oknál fogva, a “sikeres vállalkozó” címe mellé hiányzott neki egy diploma sőt, egy doktori cím is. Ez előbbiért kizavarta valamelyik famulusát a Józsefvárosi Piacra (kezdem érteni, miért tartják a fidesznyikek sürgősen bezáratni valónak ezt az “Intézményt”!), ahol az ügyetlen ügyintéző csak egy, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (ma: “Óbudai Egyetem“) soha nem volt karának soha nem létezett szakja oklevelét tudta kiállíttatni Főnökasszonya részére. Ámde még ezzel sem lett volna baj, ha Tolnainé Nertársnő nem óhajt újabb, a vagyonából bőven finanszírozható doktori címhez is jutni, amit úgy intézett el, hogy rákattintott a netre, s egy amerikai (egy hardrock-termékeket árusító bodega címére bejegyzett) “Lovagrendtől”, azt átutalásos módon megvásárolta. No ezen bukott le a Hülyéje, ami osztán a “Dominó-effektus” alapján elvezetett a schmittpálos diplomáig! … Ha a “dr.” elöljárót soha nem akarta volna a nevéhez biggyeszteni, még ma is Főigazgató lehetne (akárcsak a Mi Plagink, mint köztelnök!), adhatná ki az Orbánsimicskás Vállalkozásoknak az engedélyeket számolatlanul és kaphatná az állami fizetést, jutalmat és prémiumot … meg az “egyéb juttatásokat” … ugyancsak számolatlanul!

De ha már Orbánnál tartunk, ő a “Félig Tehetséges de Teljesen Ravasz” törtető példája! Ő ugyan teljesen tehetségtelen az önálló, tehát a piaci alapon (akár adócsalásokkal is tarkított) vagyonszerzéshez, de rendkívül invenciózusan tudta kihasználni a Parvenü Oligarchákat (legyenek ezek akár felkent Egyházfiak is!), a Stallumokra Ácsingózó Dzsentriket (legyenek ezek akár papok is), meg a csodákra váró, szájtáti, egy Mindent Megmagyarázó és Elintéző Vezérre áhítozó, (elvileg) tekintélytisztelő társadalom-rész vágyakozásait. Viktor úgy lett a Szeretett Vezető, hogy simán átvert mindenkit, azaz úgy, mint az “Egy magyar nábob” című Jókai-regényben szereplő Kis Mihály:

Kárpáthy János úr birtokán épp a hagyományos pünkösdi király választás folyik. Hat évig Márton volt a cím birtokosa és élvezte az ezzel járó kiváltságokat, de osztán egy új csikós tűnik fel a pusztán Nádudvarról és elragadja tőle a győzelmet. János úr titokban megegyezik az új győztessel: Kis Miskával, hogy adja ki magát tehetős földesúrnak, járjon vele mindenűvé, ad neki pénzt, kártyázzon, verekedjen, csábítsa el a nőket, ha hagyják magukat. Majd egy év múlva, mikor lejár a pünkösdi királyság leveti a szép ruhát, beáll hozzá egyszerű hajdúnak, hogy szégyenkezzen a sok nép aki addig igyekezett minél közelebb kerülni hozzá és akiket János úr mélyen lenéz. Miska kezet ad rá, de végül ő szedi rá a nagyurat. A csikósból lett kalandor egy év alatt annyi pénzt tesz félre (amit kártyán nyer), hogy nemesi címet vásárol gyűrűvel, birtokkal, címerrel, és az év végén egyenrangú felekként állnak szemben.

Hogy ebben a huszonnegyedik esztendeje tartó Újmagyar Rémregényben ki is a “Kis Miska”, azt már leírtam. Hogy kik a “kárpáthyjánosok”, akiknek a fejére nőtt ez a Lócsiszár, az meg kitalálható: a “Kerjobbkonz” Úri Réteg, meg a mindenkori Állam által alaposan felhízlalt Oligarchák. Az előbbiek a pajzsukra emelték Őt, akit meg az utóbbiak finanszíroztak az előbbiek eluralása érdekében. A vége meg az lett, hogy Viktor ma A Führer, a Legkerjobbkonzabb Politikus és a Leggazdagabb, Legbefolyásosabb Oligarcha ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi Latifundumon, ami meg ugyi a Sajátja! Nem is csoda, hogy mélységesen lenézi a diplomásokat, a különböző tudományos fokozatokat megszerző “doktorokat” (hiszen egy átabotában elvégzett jogi tanulmányokkal ő is az lett … gyakorlatilag nem is használja a “dr.” címét!), s ezt az úgynevezett “oktatási” és “kultúr”-politikájával rendszeresen ki is nyílvánítja!

Ámde ha a Főnök ennyire utálja a diplomásokat és a doktorokat, akkor A Slepp, akik szintén mélyen lenézik az Értelmiséget, ugyan miért akarnak annak címeire szert tenni és annak társadalmi rétegébe olyannyira betörleszkedni, hogy akár még a legnyílvánvalóbb csalásokat is megkockáztatják? Miért van bennük ez az ellenállhatatlan “Dr. Diplománia“? … Mert Tekintélyt és Tiszteletet akarnak maguknak annak ellenére, hogy sem a habitusuk, sem a tehetségük erre nem predesztinálja őket, s minél inkább törtetnek a Végső Cél felé, annál kevésbé van rá esélyük! … No de ennek felismeréséhez legelébb is alapvető Tisztességre, mélyen gyökeredző Humanizmusra és Intelligenciára lenne szükségük, amiket meg ugyi sem vagyonnal, sem stallummal megszerezni nem lehet!

Említett két Nagyapám hasonló történelmi kor szülöttje volt, ugyanazt élték át és alig néhány esztendő különbségével, ugyanakkor haltak meg. Bár lehet, hogy volt életüknek egy-két olyan mozzanata, amikre nem voltak büszkék, mégis nyugodt lélekkel hagyták el földi porhüvelyüket! Mert ugyan törekedtek valamire, de nem voltak Törtetők!

Ha igaz a keresztény egyházak “Mennyország-Pokol”-tanítása, amúgy Dante-módra, akkor ezeknek a Törtetőknek a sírjába hárfa helyett poroltót, háromnegyedes fehér lepel helyett pedig azbesztruhát köll majd tenni! … Érti, aki érti.

… és ezt …

szendamondja!