Ecce “homo”!

Az alábbi mémet a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” ma reggel. Gondoltam is rögvest, hogy megosztanám azon Olvasóimmal, akik nem szoktak “arra járni”.

orbanhakell_1364501367

Hát köll még ehhöz hozzáfűzni bármit is? Különösen, hogy a hozzá tartozó írás is jó?! Aligha!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


“Mint az őrült, ki letépte láncát …”

… vágtatott Viktor Európán át!” – folytathatnám koszorús költőnk versének modernizált változatát. Majd úgy írnám tovább, hogy meg sem állt egészen a németországi Baden-Badenig, ahol osztán a “Családi Vállalkozásokért Alapítvány (“Stiftung Familienunternehmen“) rendezvényén félórás “előadást” tartott. Hogy mi az ördögöt keresett ott és ki volt az a hülye, aki meghívta, nem tudni. A lényeg: összehordott ott hetet és havat, s mint “Őspatkány“, terjesztette a xenofóbia, a russzofília, no meg az orbanizmus kórját!

Azt, hogy a Mi Gyönyörűséges Boldogságunk miket brekegett össze (meg vissza) Baden-Badenban, arról a sajtó híven beszámolt (ld.: itt!). Mindenkinek javaslom, hogy olvassa el, mert akkor megérti, miért is gondoltam úgy: mindenképpen utánközölném Gusztos István kollégám (elnézést, ha e minősítéssel megsértettem volna Őt!) írását, mely a “Gépnarancs“-on jelent meg még tegnap. (Ehol az eredeti linkje!)

A Néppárt meddig bájolog még vele?

Mármint Orbánia szemétdombjának, Hunnia úri trágyadombja nyomorult és elhibbant utódjának elborult elméjű Kiskakasával?

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök felszólal a Családi Vállalkozásokért Alapítvány (Stiftung Familienunternehmen) rendezvényén, mintegy 150 német vállalattulajdonos előtt a németországi Baden-Badenben 2014. november 21-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Burger Barna

Időnként hosszabb-rövidebb időre el-eltűnik, de aztán pótolni akar mindent: bejárja birodalmát, sertés- meg marhatelepet avat, támogatva Orbánia családi gazdaságát – közpénzből, persze. Határon túli magyarokat igyekszik beoltani mindenféle ostobasággal, akár aljassággal is.

És mehet Nyugatra, mert még mindig van, ahol várják, s még több hely, ahol legalábbis megtűrik. Kimehet Németországba, ahol ismét előadhatja korszakos felismeréseit, a Ceausescu-házaspárt idéző magabiztossággal a maga bornírt rögeszméit. Ha éppen szerénykedik, nem mondja ki nyíltan, hogy Európának őt kellene követnie, csak ennyit: „A projekt, amit Európai Uniónak nevezünk, elakadt” –  ezért a kormányfő megújult Európa-politikát tart szükségesnek, de úgy látja, „nincs, aki meghirdesse, nincs, aki megcsinálja”.

Úgy érti: kívüle… S hogy mindenki fölfogja, hozzáteszi: „erős politikai vezetésre van szükség”. Kétségtelen: Orbániában ma még erős a „politikai vezetésnek” álcázott maffia! Annyira erős, hogy a hazai viszonyok közepette megteheti, hogy 182 millió forintot „csoportosítson át” – no, vajon honnan? – a kimagasló sportteljesítmények jutalmazására… És csinálhatja, mert minden eddigi tapasztalat őt igazolja, legalábbis egyelőre: újra meg újra a leggyengébbeket, a legelesettebbeket lehet megalázni és megszomorítani, mégpedig politikai kockázat nélkül. Vagy csak arról volna szó, hogy Orbánia Jóságos Kiskakasa és kiváló szervezete nem értesült a helyzetről, „mert a Központi Statisztikai Hivatal idén – forráshiányra hivatkozva – nem publikálta a szegénység mértékét és mélységét európai összehasonlításban mérő mutatókat” ? Hát ha egyszer a források kellettek a „fellendülés mutatóinak” szinte naponkénti közléséhez…

Ó, szolidaritás: jöjjön el már végre a te országod! No meg a szabadságé (eső az mostanában van elég).

Már régóta nem érdemes figyelni azokra a hibbantságokra, amelyeket Orbánia Fölfuvalkodott Kiskakasa mindenhol elkukorékol, ahová beengedik: figyeljünk csak arra, hogyan adja elő magát. De azért egy visszatérő elemre muszáj rákérdeznünk: milyen dolog lehet Németországban – abban az országban, amelynek adófizetői tartják el – legalábbis igen jelentős részben – a Kiskakas birodalmát, s amely országnak munkakultúrája már-már vetekszik az Orbániáéval (…) –, német hallgatóságot arra figyelmeztetni vagy akár csak emlékeztetni is, hogy „előbb-utóbb minden elköltött euróért, forintért meg kell dolgozni”..?

Különben igaza van: a magyaroknak és az EU nettó befizetőinek is meg kell dolgozniuk azokért a közpénzekért, amelyekből dzsentroid magánpassziót kielégítve, stadionokat építenek; amelyekből például a visszataszító MMA-t finanszírozzák, megfojtandó a valódi kultúrát; amelyeket a „fogadott család” tagjainak gazdagodására fordítanak…

És kérdezzük meg magunktól: meddig még?

És az Európai Néppárttól: miféle valós érdekközösség lehet az akadálya annak, hogy a maffiapártot végre kizárják frakciójukból?

Egy dolog bizonyos: az az érdekközösség ellentétes az unió érdekeivel, és veszélyezteti annak jövőjét. A Néppártnak is meg kell értenie: Orbánia, Hunnia úri trágyadombjának groteszk-korcs utóda a demokratikus világnak nem közösse (ld. Ady: Rohanunk a forradalomba).

*

A fentebbi írás lényegében semmiféle kommentet nem igényel. Megjegyzést csak azért fűznék hozzá, mert (szerintem) néhány dolog kimaradt az “értékelésből”.

Így például az, hogy a Hibbant szerint az “alternatív energia finanszírozhatatlan“, azt csak a Németországhoz hasonlóan gazdag államok “engedhetik meg maguknak“. Ezért osztán a nukleárisról lemondani idiotizmus (ebben pedig “az oroszokra mindenképpen szükség van“), hiszen “energiaügyben az ár a legfontosabb kérdés, a klíma csak a második“.

Ebből meg ugyi az kerekedik ki, hogy az Elmebeteg szerint az a jövő, hogy fel köll élni a Jövőt. Nekünk ugyi most energiára van(?) szükségünk, minél olcsóbbra, és baromira le van szarva, hogy a mai fillérekért hány forintot fog fizetni az Utókor az elszennyezett környezet (azaz a “klíma”) okán. Ez pontosan ugyanaz, mint amikor az Orbanista Csodaállam a maga 2015-ös költségvetésében 24 százalékkal(!) csökkenti a gimnáziumi oktatás finanszírozását. Azért, mert az Aktuális Idiotizmus, illetve a Hazaárulás pillanatnyi árfolyama szerint az országnak (azaz Neki/k!) ippeg alúlművelt, igazából semmihez nem értő “beszélő szerszámokra”, azaz biodroidokra van szüksége. Azaz olcsón, a “Keletnek” eladható munkaerőre, meg ugyancsak olcsón megvásárolható szavazókra. (Ez előbbire persze nincs vevő, de az utóbbira annál inkább!)

A másik pedig az lenne, hogy szerinte az elmúlt egy esztendő “törekvéseinek vesztese” nem más, mint Ukrajna, valamint az Európai Unió és ezen belül maga Közép-Európa. Igaz ugyan, hogy “Oroszország is rossz bőrben van, komoly veszteségeik vannak, de ők nyertek is valamit, és azt most tartják. Ez a könyörtelen geopolitika. Nekünk csak veszteségeink vannak“. Ez pedig ugyan mi másról szólna, mint arról, hogy a magát (és az egész országot) pármilliónyi lenyúlható euróért(forintért) Putyinnak eladó Orbán arról szónokol, hogy Németország is cselekedjen hozzá hasonlóan! (Ha már a volt kancellárjuk is ezt tette, miért ne követhetné ezt a példát az egész Szövetségi Köztársaság is?!) Hiszen “megéri”, lévén ezek az oroszok “nyertek valamit” és még “tartják” is. (Sajna nem volt ott senki, aki megkérdezte volna, hogy ez a Putyinpincsi pontosan miről is beszél.)

Ebből pedig az kerekedik ki, hogy Őfőméltóságánál már teljesen “elmentek otthonról”. Se a korábbi grazi, sem pedig a legújabb, dél-angliai klinika nem tud segíteni rajta. A Tanácsadóiról pedig ne is beszéljünk: azok csak ugyanolyan beszélő szerszámok, seggnyaló és közpénzeltartott biodroidok immár, mint amilyenek a Vezér jelenlegi és főleg jövendőbeli Szavazóbázisát képezik (mínusz közpénzeltartás)! Ők azok az éceszgéberek, akik talán már felfogták, hogy a Kitiltással tulajdonképpen megjelent “Az írás a falon“, de mivel Paraziták, tehát képtelenek az önálló létfenntartásra, hát addig hagyják menni A Főnököt a zsákutcába, amíg pénzt tudnak keresni a belelovalós ánuszrózsa-karbantartásból. … Minél többet, még a Végfelszámolás előtt!

Remélem a mai pedagógus-tüntetésen nem csak pár száz, immáron nyugdíjas “tanerő” lesz, hanem szülők és nagyszülők tízezrei. Ez a Banda ugyanis csak az Erőből ért. Azt pedig némi “sétával” bármikor meg lehet nekik mutatni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ne legyen Összefogás, ne legyen semmi!

A hétvége sajtóterméséből számomra a gepnarancs.hu oldalán megjelent, Zsebesi Zsolt-féle írás a legemlékezetesebb. A cikk jellemzői: kegyetlenül őszinte, keresetlen szavak és a lényeget illetően megcáfolhatatlan igazságok!

Akkor most össze-e fogjunk, önkormányzati választásra-e gyúrjunk?

Pont le kell szarni az őszi önkormányzati választásokat. Két okból is: először azért, mert ezek a választások sem lesznek demokratikusak és szabadok, mindenkinek egyforma esélyt nyújtók, tehát el lesznek csalva, ahogy el lett csalva a parlamenti választás is, amit csak az legitimált a világ előtt, hogy az ellenzék önként és dalolva részt vett rajta, mert balfasz vezetői vannak, akik közül a leghülyébbek elhitték, hogy nyerhetnek, a többiek meg a saját kis személyes érdekükben, ki-ki a magáét szem előtt tartva, úgy tett, mintha elhitte volna.

Mesterházy csak az MSZP-re gyúrt, neki semmi más nem számított, csak ő és a sameszei bent legyenek a jóban, a parlamenti bizottságokban, hazaadhasson az asszonynak ugyanannyi lét, amennyit eddig, és maradjon fodrászra, szakálligazításra és új ruhákra. Gyurcsány meg egyszerűen beszart és mivel a színpadon akart maradni, mert ott érzi igazán jól magát, továbbá tervei vannak saját magával, elhitte, hogy ez egyedül indulva nem menne (ment volna) így felszállt Mesterházy Titanicjára, hogy reménye szerint, – mindjárt a kapitány mellett – legyen esélye a túlélésre, párttámogatásra, azt követően is, hogy április 6-án találkoznak a jégheggyel. Nem gondolta ezt másképpen Bajnai sem, bár tényleg nagyon szenvedett, amiért Mesterházy kicsavarta a kezéből az ernyőt, ami alá 2013. október 23-án össze akarta terelni az orbáni rendszert leváltani akarókat, hogy néhány hónappal később már csak megalázó feltételekkel kerülhessen be ugyanezen ernyő alá, amit már Mesterházy tartott fölé.

Másrészt pedig azért lehet leszarni az őszi választásokat, mert a magyar önkormányzatiság mára felszámoltatott, még a helyét is sóval hintette be Orbán Viktor. A helyi közigazgatásból csak a helyi hiányzik, nincs a helyi képviselőknek joguk az ég világon semmi, így az önkormányzati választó egyetlen sikeres stratégiája, mert minden egyéb öngyilkosság: fideszes polgármestert választani, mert akkor dől csak a pénz Budapestről, vagy ha nem is dől, de legalább nem zárják el a pénzcsapokat és nem véreztetik ki a városát.

Két választáson, a parlamentin és az európai parlamentin levitézlett ellenzéki politika lumenek, Mesterházy kivételével, mert őt végre elcsapta a pártja, megint azon dilemmáznak, hogy össze-e fogjanak, vagy inkább egyedül-e induljanak. Véletlenül sem veszik észre, hogy ennek az ég adta világon semmi jelentősége nincs. Miért? Hát csak azért, mert – pont, mint a parlamenti választáson -, két rossz közül csak rossz forgatókönyv valósulhat meg, és mindkettőt a Fidesz írja, vagyis lehet szabadon veszíteni és eltűnni a süllyesztőben, vagy – feltéve, de meg nem engedve -, véletlenül nyerni és a nem létező jogosítványokkal a kézben, a központi hatalom hálójában vergődni, majd ezt követően tűnni el, de immár végleg a süllyesztőben.

Úgy áll a dolog, mint a – ma már nem -, de egykoron még létező szocializmusban, amikor az akkor is hiába ágáló, akkor is demokratikus ellenzék előtt szintén két út állt, – a korabeli anekdota szerint – az egyik az alkoholizmus volt, a másik meg zsákutca? Nem kizárt, hogy így van, mert én most éppen az elsőn araszolok, midőn egy Unicum és egy sör után pezsgőt kortyolgatok annak örömére, hogy végre annyi előrelépés történt a demokratikus oldalon, hogy Mesterházy Attila lemondott, ami ugyan egyenlő a nullával, de – mint tudjuk -, a nulla az nem semmi, főleg a negatív számok irányából közelítve.

Komolyra fordítva a szót: eszébe ne jusson a demokratikus ellenzéknek indulni az őszi önkormányzati választásokon a Fidesz által kreált új választási szabályok szerint! Eszébe ne jusson összefogni, bármit jelentsen is az! Mert ma Magyarországon nem választást kell nyerni Orbán Viktor Felcsút köré szervezett mikrokozmoszában, hanem fel kell robbantani azt. Hangsúlyozom: robbantani, nem átépíteni, még kevésbé építeni rá, ne adj isten, erre alapozva megpróbálni bármit építeni. Nem. Ez sajnos tényleg pont olyan, mint amilyen az 1990-es helyzet volt, amikor fel kellett forgatni az előző rendet fenekestül, hogy helyére egy másik épülhessen. Hogy jobb, vagy rosszabb, és miben jobb és miben rosszabb, az más kérdés.

Az, hogy az akkori rendszerváltás békésen zajlott le, ne tévesszen meg senkit, főleg ne gondolja senki, hogy ez megismételhető, vagyis elég elmenni az éppen esedékes választásra és a függöny mögött, ahol nem látja senki, egy a választási cédulán a megfelelő név mellé gondosan elhelyezett ikszel el lehet küldeni a bánatos picsába az egész orbáni rendszert, mert nem lehet. Orbánék nem kommunisták, mert azokat 1990-ben el lehetett, de azoknál ők sokkal rosszabbak és maradandóbb traumát okozó kártevők.

 Nekik nincsenek illúzióik, küldetéstudatuk is csak annyi, hogy a saját álmuk teljesüljön, ami nem a nép jóléte, nem az ország felemelkedése, hanem a saját maguk jóléte és a saját családjuk, rokonaik és barátaik felemelkedése, mert hogy egyszerű gondolkodású parasztgyerekek mind, kivétel nélkül, azok közül is az a svihák fajta, aki mindenkit hülyének néz, és mindenkiből hülyét is csinál, mert nem veszi észre, hogy közben ő válik a legnagyobb hülyévé, főleg akkor nem, ha ezt a környezete pozitívan visszaigazolja, anyagi gyarapodásban és a személyes hatalom növekedésében.

Ma Magyarországon mindenki a Fidesz kottájából játszik. A demokratikus ellenzék kifejezetten nagy élvezettel tartja be még a legkisebb szünetjelet is, és úgy rázza a kövér seggét, ahogy Orbán Viktor fütyül neki. Mivel nem csak igazi demokrata, de annak is akar látszani, betartja a játékszabályokat, amelyek blődek és igazságtalanok és rajta kívül senkit sem érdekelnek. A magyar demokrata bátran benevez az utcai harcosok versenyére, és igyekszik alkalmazni az otthonról magával hozott erkölcsi normákat, a kötött fogású birkózás szabályait és lábra nem megy, akkor sem, ha kihúzzák alóla a talajt.

Mivel Magyarországon nincsen demokrácia, értelmetlen megpróbálni annak játékszabályai szerint politizálni. Mivel Magyarországon a hatalmon lévő párt nem ismeri el a politikai váltógazdaság létét, a hatalmi ágak szétválasztásának értelmét, esze ágában sincs fenntartani a fékek és ellensúlyok rendszerét, vagyis nem akarja, hogy bárki és bárhogy ellenőrizze a hatalomgyakorlás közben, meg se fordul a fejében, hogy a megszerzett hatalmat valaha is kiadja a kezéből, bármilyen választás eredmény szülessen is, ezért teljesen meghibbant idiótának kell lenni annak, aki a demokrácia fegyverét akarja bevetni az Orbán elleni harcban, egy olyan pisztollyal hadonászik Viktor orra előtt, amelyből a felcsúti már régen kivette a tárat és most készül kiszerelni az ütőszöget is.

Észre kellene venni végre, hogy az alapvető különbség a Fidesz és ellenfelei között az, hogy míg Orbánék minden fegyvert és minden harcmódot bevetnek, mert tudják mit akarnak, nem csak minden áron meg akarják szerezni, de minden áron meg is akarják tartani a hatalmat, addig az ellenzék arra sem képes, hogy felismerje: az orbáni játékszabályokat betartva soha a büdös életben nem kerülhet a hatalom közelébe sem. Ami nem jelent mást, mint azt, hogy minden eszközzel meg kell fosztani Orbánt a hatalomtól, mert ez az első számú akadálya annak, hogy Magyarország demokratikus, jól prosperáló ország lehessen.

Minden egyéb – beleértve az ilyen, vagy olyan választási győzelmet is -, csak ezután következhet. Vagyis egészen közérthetően fogalmazva, nem azért kell választást nyerni, legyen is az önkormányzati, parlamenti, vagy uniós, hogy leválthassuk Orbán Viktort, hanem azért kell leváltani Orbánt, hogy az életben valaha is önkormányzati, parlamenti, vagy uniós választást nyerhessen ebben az országban bárki, tisztességes, demokratikus, tiszta eszközökkel, kizárólag azon az alapon, hogy a választók nagyobb részének támogatását bírja. Hogy a hatalom újra reális fenyegetettségét érezze, hogy szavazással leváltják, hogy az emberek újra elhiggyék, a választási urnáknál tényleges és saját életüket befolyásoló döntést hoznak, amikor erre, vagy arra az opcióra adják a voksukat, miközben tisztában vannak azzal is, hogy négy év múlva mást tisztelhetnek meg a bizalmukkal, ha csalódtak.

És, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: most már nem elég Orbán Viktort és a Fideszt elküldeni, de megint rendszert kell váltani. Míg 1990-ben ez megtörténhetett békés, tehát demokratikus úton, egyszerűen választással, szavazással el lehetett küldeni az előző politikai rendszert, addig ma erre nincs mód, mert míg akkor a regnáló hatalom nem csak partner volt, de tisztességes versenytárs is, addig ugyanezt a hatalom jelenlegi birtokosairól elmondani nem lehet. Huszonöt éve egy letűnt korszak, letűnt szereplőit küldtük el az urnáknál, addig ma egy gazdasági és politikai bűnszövetséget kellene megakadályozni zizegő választási cédulákkal bűnös tevékenysége folytatásában.

Mekkora hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki higgyen ennek lehetőségében? Tényleg ekkora marhák lennénk? Mert ha igen, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Ha mégis készen állunk a változtatásra, akkor a duma helyett meg kell fogni a munka végét, vagyis a szükséges erőszakhoz kell folyamodni és le kell taszítani az öntelteket a trónjaikról. Nem érdemes arra várni, hogy a nehézkedés törvénye majd elvégzi a munkánkat, főleg tekintettel arra, hogy Széles Gábor, a nemzeti együttműködés rendszerének első számú békeharcosa bármikor kikapcsolhatja a gravitációt és mindannyian jól pofára eshetünk, amiben csak részleges vigasz lehet, hogy ez egyszer nem kizárólag a föld közepe felé gyorsulva, hanem egyenletes sebességgel akár a csillagos ég irányába is lehetségessé válik.

Zsebesi Zsolt

*

Ezek után talán kicsit “off”-nak tűnik a “Hírcsárda” legújabb opusza, de valójában csak stílusában. Lássuk csak!

Matematikai Nobel-díjra terjesztették fel a Fideszt

A választási együttható kifejlesztéséért kaphatja meg a matematika Nobel-díját, a Field-érmet a Fidesz.

fidesz szavazas csalas.jpg

A kormánypárt több éves munkával fejlesztette ki azt az állandót, ami az 1 Kubatov elnevezést kapta, rövidítése nagyon nagy K. Ezzel az együtthatóval megszorozva bármely választási eredmény 2/3-ot ad. A K-t eddig egyetlen matematikusnak sem sikerült kiszámítania, ám a Kubatov Gáborból, Gulyás Gergelyből és Rogán Antalból álló kutatócsoportnak sikerült a lehetetlennek vélt feladatot megoldania.

A felfedezés értékét csökkenti, hogy a K értékét 60 évre titkosították.

Egyébként pedig kellemes vasárnapot kívánok Mindenkinek!

… és ezt …

szendamondja!