Aggasztó!

A 444.hu oldalán tegnap este megjelent bejegyzés gúnyos hangon említi meg az MTI és a Külügy legújabb, kínos bakiját. Ez a “műsor” nem jöhetett volna létre, ha a két szervezetben lenne legalább néhány, a szakmájához értő ember. … Aggasztó!

Az említett bejegyzés arról szólt, hogy egy “SputnikNews” című orosz, de angol nyelvű portálon napvilágot látott egy értesülés, miszerint Victoria Nuland, az amerikai külügy helyettes államtitkára kedden, egy szenátusi meghallgatáson azt mondta: “Az Egyesült Államok nyomást gyakorol az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat ellenző európai államokra“. Ezt kritika nélkül átvette a “nemzeti hírgyárnak” kikiáltott MTI, s ki is tette a saját oldalára. Erre meg osztán szinte rögvest reagált a “Teremfociminisztérium” is az alábbi közleménnyel:

Magyarország eddig is tartotta magát, és ezután is tartani fogja a közös európai döntésekhez. Ezzel kapcsolatban senkinek nem kell aggódnia, és senkinek nem kell nyomást gyakorolnia ránk.

Talán dicséretes is lehetne, hogy az MTI ennyire gondosan figyeli a világ sajtóját, azon belül is a Magyarországgal kapcsolatos híreket. Talán dicséretesnek lehetne nevezni azt is, hogy egy ilyen “diplomáciai agresszióra” milyen gyorsan és “frappánsan” válaszol a KüKü-minisztérium. Csakhogy az a nagy helyzet, hogy ez az orosz “értesülés” egyszerűen hazugság: az MTI is, meg a KüKüM is rákozmált egy álhírre!

Nulandot ugyanis valóban megkérdezték kedden, hogy mit szándékozik tenni a szankciókat ellenző európai államokkal (közöttük Magyarország) az USA kormánya, de az ő válasza nem az volt, amit a “Sputnik” idézett! A helyettes külügyi államtitkár valójában azt mondta, hogy az említett országok ugyan húzódoznak a szankcióktól, de azokat mindig megszavazzák. Majd hozzá tette: “A kétoldalú vezetői találkozókon továbbra is tárgyalunk velük ezekről a kérdésekről.“.

Régóta tudjuk, hogy mióta az MTI Maffia-irányítás alá került, a szervezet szakmailag erodálódott, vagy ha tetszik, hát “kiherélt”. Ma már nincs ott (talán) egy ember sem, aki a szó pozitív értelmében értene a “sajtószakmához”, pontosabban ahhoz, hogy mi is a dolga egy “nemzeti hírügynökségnek”. Például az, hogy ha egy értesülés birtokába jut, azt a közzététel előtt nem árt ellenőrizni, verifikálni. Úgy mondjuk, hogy utána néz: valóban ez a mondat hagyta-e el Nuland száját. De nem tették, mert az orosz álhír tökéletesen “rezonált” azzal a qrmányzati propagandával, miszerint a “Kitiltási Botrány” mögött valójában nem megalapozott vádak, hanem egy “nyomásgyakorlás” áll. Így akarja ugyanis az USA elérni, hogy Budapest kritikátlanul, tehát akár a “nemzeti érdekek” feladása árán is támogassa Washingtont a Moszkvával folytatott gazdasági és diplomáciai “hidegháborújában”.

Eddig tehát “tiszta és világos” minden! A szervilis és tehetségtelen csinovnyikok így akarják “megszolgálni” a beléjük vetett qrmányzati bizodalmat. No meg azt a közpénzt, amelyet méltatlanul utalgatnak a bankszámlájukra. Ámde mi az ördögöt csinált a Külügy? Mielőtt kiadta volna a tömören megfogalmazott, méltatlankodó “Dörgedelmét”, hogy a fenébe nem nézett utána az “értesülésnek”? Hogyan lehetséges az, hogy egy állam önmagára roppant büszke kormányzata, annak egyik nagyon fontos “hivatala” ennyire mélyen benyelje a “horgot”?!

Hónapok óta hallani/olvasni azokat a véleményeket, hogy a világ számunkra meghatározóan fontos országaiban a mostani magyar “diplomácia” egyszerűen “közröhej tárgyát képezi“. A minisztériumon, illetve az ilyen-olyan külképviseleteken belül (meg azok élén is) csupa fogalmatlan idióta ücsörög. Ezek nem csak azzal nincsenek tisztában, hogy mégis ki kicsoda, bizonyos kérdések tisztázása végett kihez/kikhez köll fordulni, de még az alapvető viselkedési normákkal sem. Semmi mással nem foglalkoznak már, mint hogy a világ akármelyik szegletéből is, de pénzt hajtsanak fel a Maffiának. Ennek következtében egyik sem diplomata, hanem egyszerű “handlé”, aki nem az ország, hanem A Párt (anyagi) érdekeit szolgálja.

Ha nem így lenne, akkor a Külügyben eszébe jutott volna valakinek, hogy a “Dörgedelem” kiadása előtt mondjuk telefonon érdeklődjék az USA kormányánál (és ismét csak mondjuk) a budapesti nagykövetségen keresztül. De ha ezt már nem tette, akkor minimum utána nézethetett volna a Moszkvában ücsörgő, hivatalosan “nagykövetnek” nevezett illetővel, hogy mégis mennyire megbízható a “hír” forrása.

Ha így tettek volna, akkor megtudhatják azt, amit a 444.hu már tavaly novemberben kiderített. Azt nevezetesen, hogy ez a “SputnikNews” tulajdonképpen nem más, mint a “Ria Novosti” romjain felépített új hírügynökség, a “Rossya Segodnya“egyik angol nyelvű “leágazása”. Az új ügynökség idén 34 milliárd forintnak megfelelő rubelt kapott arra, hogy többek között a modern, internetes szokásoknak tökéletesen megfelelő módon és formában tálalja a kőkemény putyinista propagandát (kitűnő példák a fentebb megadott linken!). A 2300(!) embert foglalkoztató szervezet vezetője pedig a közismert homofób Dimitrij Kiszeljov, aki az orosz elnök (no meg az ő “rendszerének”) elkötelezett híve. Az immáron fizikai agresszióra is vetemedő újorosz, birodalmi politika “fényezése” érdekében pedig már nem először “vetnek be” álhíreket, kitalációkat, nettó hazugságokat. Ha minimum a Moszkvában ücsörgő magyar nagykövet nem csak egy szimpla üzletkötő lenne, hanem tájékozott diplomata, akkor a budapesti “Külügy” sem ment volna lépre, illetve kozmált volna oda egy ilyen, meglehetősen könnyen verifikálható “értesülésre”. No de azt legkésőbb az Orbán által hétfőn tartott “fejtágító” óta tudjuk: a magyar kormánynak nem értelmiségiekre, a körülményeket professzorosan felmérni képes “diplomatákra” van szüksége, hanem olyanokra akik nem gondolkodnak, csak a lenyúlható lóvét lesik!

Mit is írtam a poszt címében? “Aggasztó!“? … Tévedtem! Ez már IJESZTŐ!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Szolgálati közlemény!

A “szendamondja” március 16., hétfőig nem frissül. … De vasárnap is “nyitva” tart!


Újabb levél a Kondához

Mottó: “… Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok!“, azaz: “Vigyázó szemetek Orbánra vessétek!

Kondatagok!

Régen írtam már nektek és akkor is fölöslegesen. Nem tanultatok belőle semmit, s valószínűleg ebből sem fogtok. Ennek ellenére ember … (izé) … állatbaráti kötelességemnek tartom, hogy ismételten, s valószínűleg utoljára figyelmeztesselek benneteket: Ne szolgáljátok a Vezért! Ne tegyétek, mert kapzsibb, gyávább és jellemtelenebb, mint ti vagytok (ez mondjuk egy szintén komoly teljesítmény a részéről!), s ebből egyenesen következik, hogy amikor eljő az Ideje (mert el fog jönni, ez bizonyos!), ő lesz az, aki menekülve viszi majd a Kasszát, ti meg csak a Balhét!

Nem hiszitek, hogy így lesz? Valóban nem? Tényleg ennyire nem ismeritek őt?! Hát soha nem néztetek utána a pályafutásának? Annak, hogy hányszor árulta el, szúrta hátba saját szövetségeseit, támogatóit? Pedig se szeri, se száma a hitszegéseinek, az adott szava és az aláírt ígéretei semmibe vételének, sőt, utólagos letagadásainak. Nézzétek csak meg hogy gyilkolta le és szorította párton/parton kívülre az Eredeti Csapatot (a “Fodoristák“) kinek jóvoltából a korabeli Demokratikus Ellenzék élbolyába kerülhetett. Miként tagadta meg az ő politikusi személyének, valamint a párt “felépítését” súlyos anyagiakkal támogató Soros Györgyöt! Miként verte át graf Otto von Lambsdorffot, a Liberális Internacionálé német elnökét, miután a személyes befolyása latba vetésével kibrusztolt neki egy találkozót Helmuth Kohl kancellárral csakis azért, hogy a német államférfi(!) “napfényében” sütkérezve “politikai tényezővé” barnítsa le magát.

Nézzétek csak meg, mi lett a sorsuk az őt párton belül és politikailag/hatalmilag támogatókkal! A korábbi “Harcostársak” ma magukat összemocskolt/besározott emberek, akik gerincükért cserébe vagy jólfizetett szinekúrákat (Szájer, Kövér, Deutsch, Áder … utóbbi élete, avagy pontosabban a Rendszer létezésének végéig, akárcsak a mélyen moráltalan Schmittplagi!) kaptak, vagy egy, a “megtűrtnek” kijáró “parkolópályát” (Pokorni, Urbán), avagy a Nagy Semmit (Illés Zoltán, Martonyi János – megérdemelték!).

Mögöttük pedig néhány éve már feltűnt az Új Garnitúra. A lázárok/rogánok/szíjjártók/navracsicsok hadai. Akik a vezéri parancsra simán legyilkolták a Korábbi Szövetségeseket és azok kádereit is! Tették/teszik a “dolgukat” behunyt szemmel, befogott orral, mert pontosan tudták: saját tehetségüknél fogva az életben meg nem szerezhetnek akkora vagyont, mint az orbanista “Becsületbörzén” kiárusított morális részvényeik eladásával. Közben pedig azt hiszik, a Jólét örökké fog tartani, csak Szolgálni köll. Pedig már a saját felemelkedésükből is tudhatnák: mögöttük is ott sorakoznak a “Jövő Ígéretei“, kik között nem csak pl. a Tuzsonhoz hasonló, egyszerhasználatos szócipelők vannak, hanem Mások, Fontosabbak, Figyelemreméltóbbak is.

Nézzétek csak meg, mi történt a Vezért és Pártját anyagilag keményen támogató oligarchákkal! Demján legfőbb cége (“Arcadom“) a csőd szélén áll, a Takarékbankot pedig kirúgták a lába alól, átadva azt egy Újéhesnek (Spéder Zoltán, aki ki tudja mivel érdemelte ezt ki és főleg meddig?!). Csányi, aki a “Zemútszűknyócesztendőben” (amikor a Párt csak az “alkotmányos 30 százalékhoz” jutott hozzá – de hozzá jutott, s ezért szégyen és gyalázat a Zemútnyócévre!)  milliárdokat tolt be a Pártba (és teremtett jólfizető állásokat a Kiemelt Pártkádereknek), ma már tudomásul veszi a tényeket: bankon belüli vagyonát átmentette az élelmiszeriparba, felvette az Unió által folyósított “állami” támogatásokat, s hogy ezt megtehesse, mosolyogva tűrte azt, hogy a Vezér, a felcsúti VIP-páholyban (is) nyálas szotyihéjakkal köpködje le az elegáns cipőjét.

Nem beszélve Simicska Lajosról! Ha volt valaha valaki is, aki a Kezdetek Kezdetétől támogatta a Vezért és A Pártot, hát pont ő az! Ő az, aki mindenről és mindenkiről (a Vezérről is) mindent tud, aki (magának is hasznot hajtó) hűségét két évtizeden át mindannyiszor bizonyította. Ehhöz képest ma már ő is “lapáton” van. Mert Barátja immáron a Főnöke akar lenni (neki is!), ráadásul talált magának két senkiházit (Garancsi, Hernádi), akik ugyanúgy milliárdos üzleteket tudnak neki összehozni (a hírhedt, részben orosz tulajdonú és Svájcban bejezett “MET“), de róla semmit nem tudnak (vicaverza annál inkább!). Nem is beszélve a Két Kaszinósról (a filmcézár, “usákos” Vajna Bandi és a debreceni, “lokista” Szima Gábor), akik valamilyen furcsa oknál fogva (no meg a ti szavazataitok következményeként) egyszeriben adómentessé váltak, holott itten arról vagyon nagyba’ szó, hogy mindenkinek ki köll vennie a részét a Közteherviselésből … legfőbbként a belföldön működni szeretnő “külföldi” bankoknak, meg a “milliárdos hasznokat zsebre vágó” élelmiszerláncoknak … Kivéve a CBA-testvérek kvázifrencsájzát!. … Megjegyzem: itten még a közmunkás is adót fizet a maga, havi aligötvenezerje után is, viszont az országgyűlési képviselő a tegnap megszavazott (évente kevesebb, mint 50 ezer!) autópályadíj alól is mentesül! … Gondolom választóitok ezt “értékelni” fogják adandó alkalommal.

Márpedig ez az “Alkalom egyre közelebb van … hozzátok (is)! Mert a hatályos Tákolmány szerint is az Nagybüdös Helyzet, hogy ti vagytok a Kormányzat ellenőrzői, tehát minden megszavazott törvényförmedvényért igazából a tiétek a felelősség. Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy a függelmi/ellenőrzői viszony ippeg pont fordítva vagyon, de ez nektek a világon semmiféle mentességet nem adhat majd, amikor Eljő Az Idő. Amikor majd megkérdezik tőletek, hogy “Bazkikáim! Hogyan merészeltétek még EZT IS megszavazni?!

Akkor pedig hiába mutogattok majd a Vezérre! Hiába mondjátok, hogy mi csak “a szokásos szerint“, tehát “parancsra cselekedtünk“(ez már Nürnbergeben, az Elődeiteknek sem “jött be”)! Azt, hogy “nem csak mi szavaztuk meg“! Mert akkor rögvest kiderül, hogy DE! Csakis ti szavaztátok meg! Főnökötök, Don Vittorio ugyanis rendszeresen távol maradt szinte minden, alpárian disznó törvény vokslolásától, azoktól melyeket nektek egyébként (“fővesztés” terhe mellett) kötelezővé tett!

Közben pedig tovább dühíti nem csak a külföldi szövetségeseinket, hanem a belhoni alattvalókat is. A tegnapi, tízezres (ellenetek irányuló!) tüntetésen a “konferanszié” megjegyezte, hogy “Volt ma olyan fideszes, akinek a saját zsebében volt a keze“. Ezt a kitételt gondolom ti pont olyan alpári és “elérthető” célzásnak vettétek, mint az orbánkinevezett, simicskás Vida Ildikó, aki már akkor is a saját nevét hallja A. M. Goodfriend nyilatkozataiból, amikor (eleddig soha) azt ő meg sem említi!

Közbevetőleg:

Pont ezt mondta ma reggel, a közelkörnyezetem eleddig leghangosabb fideszese is! Kikérte magának, hogy az ő keze valaki másénak zsebében volna. Ugyanakkor elismerte: “úgy tűnik néhány párttársam jól keresett a tagsági jogviszonyából”! … Kivéve őt, a Bal(Jobb)féket, aki esztendőkön át “gondozta” a Körzeti Kubatov-listát (ennek élén magam is szerepelek, mint “E”, azaz “Ellenség”!), a saját autóján kucsérolta a cédulagyűjtőket (a cédulatulajdonosokat meg etette/itatta), hogy minél több szavazatot gyűjtsön. Közben pedig szépen, lassan tönkre ment a saját vállalkozása és még annyit sem kapott a Vezértől, hogy legalább egy nyamvadt Trafikja legyen! … Helyette mások (“kiemelt nertársak”, többek között egy gyermekgyógyász is! – ötöt!) kapták és most EZEK nyávognak a nem megfelelő bevétel okán! … A Jóédes Mamikátokat, meg azon újságíróknak is, akik a Trafikmutyisták sanyarú sorsát most siratják el, immáron hónapok óta, mer’ nincs ölég bevételük Nekijük! (Hogyaza Jóbüdös QA!)

De térjünk csak vissza a TI FELELŐSSÉGETEKRE! Mert ez az egyetlen, melyet nyomon lehet követni, illetve majd számon kérni! Mit fogtok majd tenni ti, közpénzen hizlalt, röfögő Kondatagok, amikor a házatok/lakásotok ajtaja előtt fog sok-sok dühös ember tüntetni és a felelősségre vonásotokat (ha nem a rögtön ítélő kandelláber-stallumot) követelik nektek – a tömeg élén pedig a leghangosabbak a Vezéretek által eleddig pátyolgatott budaházik lesznek a szószólók?! És nem lesznek a Tömegben senkik, akik tegnap elzavarták a büdös francba ugyanezen, bűzlő szarhegyeket?!

Kondabanda!

Az”rendben van”, hogy fogalmatok sincs az Ország és a Társadalom érdekeiről. Hiszen azér’ lehettetek országgyűlési képviselők a Vezér kegyéből, mert ezek/ilyenek vagytok. Ugyanakkor talán van(?) még annyi, magatokhoz való eszetek, hogy felismerjétek A Veszélyt. No meg a Vezér alapvető tulajdonságait! Például a felelősségkerülését, a teljesen hibás lehetőség-felismeréseit (lásd pl. a Putyinhoz fűződő viszonyt, vagy a teljesen idiótán “működő” Külügyminisztériumot!), az alapvető elmeállapotát, a habitusát (szavatartás és a satöbbik!), azt hogy saját magán kívül mindenkit és mindig a saját maga által megteremtett szarban hagy (lásd fentebb: “felelősség” és “lehetőség-felismerés”!), közben pedig “cserélget” … válogatva a hozzátok hasonló, csereszabatos mame és egyéb lukok között!

Kondatagok!

Ideje lenne már gondolkodnotok, s ezt akkor is meg köllene próbálnotok, ha direkte ennek képtelensége okán lettetek vezérileg odaállítva, ahol ma ücsörögtök! De talán a “seggvédelmi” ösztönötök még működik annyira, hogy bégető birkákként ne ugorjatok a Főkolompos után a szakadékba. … Pláne úgy, hogy Neki még ejtőernyője is vagyon!

Szóval: “Vigyázó szemeitek Orbánra vessétek!” … Ti Szemetek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Súlytalanság

Miniszteri tanácsadónak kérte fel Farkas Bertalan magyar űrhajóst, űrkutatót és vadászpilótát Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – közölte a Külgazdasági és Külügyminisztérium az MTI-vel. … Hm, érdekes a hír. Érdemes rajta el is gondolkodni.

A fentebbi értesülés olvastán a bennem ösztönösen felmerülő első kérdés az volt, vajh’ mivel érdemelte ki e szíjjártói kegyet az 1997-ben (mindössze 48 esztendősen) nyugállományba vonult dandártábornok? Tudomásom szerint soha nem focizott a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában, márpedig ez (a tapasztalatok szerint) egyik elsődleges feltétele annak, hogy egy egyébként nem túl hasznos illető az Apukámtólkaptam Villa Tulajdonosának jóvoltából gálánsan fizetett szinekúrához jusson (“Kiemelt Közmunkás“?). Ugyancsak a legjobb tudomásom szerint a Mi Bercink még a Nagycsapat (a Maffiapárt, ld. még: “Fidesz“!) cserepadján sem ült soha. Azér’ meg a mai Pártállam nem szokta osztogatni a kegyeit, hogy valaki idén áprilisban képviselőjelöltjéül szegődött az egyik, közel 150 milliós “állami támogatást” zsebre vágó kamupárnak (“Zöldek Pártja“). Azér’ sem, hogy ugyanez a valaki 2006-ban az MDF színeiben volt hasonlóra aspiráns. Azér’ se nagyon, hogy az illető 1996-97 között (Horn-kormány!) a washingtoni magyar nagykövetség légügyi attaséja volt, azér’ meg pláne nem, hogy őt 1980-ban, Kubaszov elvtárssal együtt, nyolc napra fellőtték az űrbe. (Mert volt kellő fizikai állóképessége, a korabeli propaganda-megfontolások szerint pedig “magyarabb” kinézete volt, mint az ugyancsak kiképzett Magyari Bélának?)

Hát akkor mi érdemesítette Bercit eme magas megbízatásra? Csak tán nem az, hogy a maximális műveltség legteljesebb hiányában szenvedő Küküminiszter véletlenül “Kubatov“-nak olvasta Farkas (nyá.) dandártábornok egykori űrhajóparancsnokának nevét, s ezért úgy gondolta, hogy a volt vadászpilóta egy “régi nertárs” még “Az Illegalitás” idejéből? … Attól tartok: valószínűleg soha nem fogjuk megtudni!

A másik jogos kérdés az, hogy vajh’ miben tud szolgálatára lenni a ma mindössze hatvanöt esztendős Dandártábornok (nyá.) a már a harminchetedik(!) esztendejét taposó, szupertehetséges Küküminiszternek? Azt a falmelléki szöveget, miszerint Farkas “… széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, így népszerűségével erősítheti Magyarország pozitív nemzetközi megítélését. Tudásának köszönhetően miniszteri tanácsadóként a magyar gazdasági érdekek külföldi érvényesítéséért fog fellépni, ezzel is erősítve hazánk nemzetközi politikai és gazdasági helyzetét.“, nyugodtan elengedhetjük a fülünk mellett.

Igaz ugyan, hogy Berci tavasszal azt állította, neki mai napig is élő kapcsolatai vannak úgy az orosz, mint az amerikai űrhajóskollégáival, de ettől még a republikánus szenátorrá avanzsált, egykori elnökjelölt John McCain nem fogja hamarost kijelenteni: “Azon korábbi állításomat, miszerint a magyar kormány azért közeledik Oroszországhoz, mert a putyini adminisztráció azt megfélemlítette, ezennel ünnepélyesen visszavonom. Tisztelt kollégám és abszolút megbízható barátom, a magyarországi viszonyokat még az Egyesült Államok kormányánál is jobban ismerő Mr. Bertalan Farkas ugyanis tájékoztatott arról, hogy a magyar Miniszterelnök bátor ember, soha semmitől és senkitől nem fél, és semmiféle külső (gazdasági és diplomáciai), avagy belső nyomás (több tízezres, állampolgári tüntetések) el nem tántoríthatja Őt az Ország és a Nemzet függetlenségét elérni akaró célkitűzésétől. Ezért minden amerikai cégnek javaslom: minél több dollárt fektessen be ezen országban!“. Az pedig ugyancsak elképzelhetetlen, hogy Bercink majd a Valeríj Kubaszovval (is?) ápolt barátsága útján fogja elérni, hogy a Kreml méginkább (EU/NATO-ból) “kiemelt” partnerként tekintsen Magyarországra, hiszen egyrészt ezt a Miniszterelnök, meg a Farkast most felkaroló Küküminiszter már régen elérte, Kubaszov pedig ugye halott!

Így nem marad más, mint a “tanácsadás”! Ámde kinek és miben? Esetleg …

  • a Miniszterelnöknek azt, hogy nem illik hívatlanul betolakodni egyetlen államba sem, ott pedig végignézni egy katonai díszszemlét még akkor sem, ha erre elvileg joga volt?
  • ugyancsak a Miniszterelnöknek azt, hogy ha már meghívták valahová, akkor legyen kedves a vendéglátóival szemben nem a Felcsút (és a Miniszterelnökség) környékén megszokott lekezelő/lealázó, pöffeszkedően döbrögis stílusával megnyilvánulni (“Hoztam nektek Hülye ‘Han/Hun’-ok öt minisztert, száz üzletembert, meg főleg Magamat! Tehát kezdjetek gyorsan befektetni Nálam, amíg tart a kegyes hangulatom!“), hanem tanúsítson tiszteletet (azt, amit az “ország” címkéje mögé bújva magának is követelt óriásplakátokon … is!), továbbá legyen minimálisan tisztában az illető ország történelmével! Avagy ha nem, akkor pedig legalább fogja már be a száját! (Tanulságos videó a link alatt!)
  • Schmitt Pálnak azt, hogy ha már valaki csúfosan megbukott (Plagi a hamisítással, Berci pedig egy ehhöz képest pimfnek számító washingtoni ittas vezetéssel), akkor ezzel talán nem kéne még büszkélkedni is, s ahogy ő sem tekinti magát továbbra is légügyi attasénak az Egyesült Államokban, úgy Pál se mondja már magáról Budapesten, hogy ő változatlanul “doktor”, … mer’ ami “úgy” volt anno, az már “nem úgy” van most! (Talán még Berci ehhöz hozzá is tenné: saját bukása óta nem kapja az attaséi fizetést, nem úgy, mint Pali az “álamfőit”; A Nemzet (egyetlen) Űrhajósaként pedig nem jogosult további 500 ezerre havonta a Közkasszából, ellentétben A Nemzet Gojostolával, akit a Maradék Tizenegy – orbánseggnyalási szándéktól vezéreltetve – méltatlanul választott be a Tizenkettő közé!
  • Csizmadia Lászlónak azt, hogy ha már a “komcsi” rendszerben mindenféle seggnyalásos próbálkozásai ellenére is alig-alig vitte valamire, (Berci bezzeg a “repülése” után századosból rögvest alezredes lett – igaz: utána sokáig köllött várnia az ezredesi rangra, s csupán a nyugdíjazása okán lehetett tábornok!) ámde a Legújabb Diktatúrában mint már Pénzosztó Békemenetes Főcivillé avanzsáltnak talán nem illik nettó bolsevista dumával leposztkomcsizni, leneomarxistázni, lehülyeinternetesezni az őt is (saját kérésre!) korrumpáló Korrupt Hatalom ellen lázadozókat. Majd ugyancsak “civilként” azzal fenyegetőzni, hogy ha a Lázadozók nem hajlandók elkushadni, hát lesz itten akkora Békemenet, amit a világ nem látott még … feltéve, ha azt a Kormányzat végre megengedi, a Miniszterelnök Úr pedig visszavonja azon “határozatát”, miszerint “Most béke van, így nem kell menetelni!“.

Ámde nem hiszem, hogy a fentebb megnevezettek (meg az ebből száz számra kifelejtett “Egyéb Illetők“) punkt ilyen tanácsokra vágynának Bercitől, s ha ő egyáltalán hajlandó lenne rá, hát akkor el is fogadnák tőle. Az ilyen Alakok ugyanis olyannyira bele vannak szeretve a saját, nemlétező (de annál jobban pöffeszkedő) személyiségükbe, az ugyancsak saját, de szintén nemlétező “sikereikbe”, hogy az úgynevezett tanácsadóiktól kizárólag olyan véleményeket várnak, miszerint “Te/Ti vagy/tok a Legtökéletesebb/ek! Csak így tovább, … no meg ‘a Fidesz’!

Akkor mi is a dolga Bercinek a Nyikhaj mellett? A válasz roppant egyszerű!

Hogyan lehet létezni a súlytalanságban”? Illetve: “Miként lehet ebben az állapotban azt a benyomást kelteni, miszerint külső behatásoktól mentesen, azaz teljes mértékben birtokában vagyunk a cselekvőképességünknek?!

Hát ez az, amit (szerintem) Farkas Bertalan (nyá.) dandártábornoknak 2015. június 30.-ig meg köll tanítania Szíjjártónak, Orbánnak, az összes állammaffiózónak, illetve a T. Ellenzék jószerint valamennyi “politikusának”! … Rájuk is fér! (Szerintem)

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Magyarország: két szék között

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir Iljics Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból:  “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kis “Singerek”

Hazánkban nem csak az állam pénzügyi és gazdaságpolitika berkein belül nyüzsögnek a Matolcsyhoz hasonló önjelölt zsenik. Akad belőlük szép számmal a külügy területén is: úgy az elszíjjártósodott minisztériumban, mint a “Miniszterelnökség” nevű maffiaközpontban. Csupa, magát Henry Kissingernek képzelő “Kis Singer“, törtető idióta, nekivadult porcelánbolti elefánt. … Esettanulmány következik.

A Maffiakormány külpolitikai “irányvezetését” a legtömörebben emígy lehetne megfogalmazni: vérbe borult szemű, nyálfröcsögtető vicsorgás a nyugati demokráciák felé és gusztustalanul alázatos, szűkölő farokcsóválás a nemegyszer obskúrus keleti diktátorok bokáinál. Mindezt részben a “több tiszteletért”, részben pedig a rablórezsim működésképtelen rendszerének átmeneti finanszírozásáért. Az előbbiben tanúsított mérhetetlen bunkóságokra ugyan számos, kézenfekvő példa kínálkozik, én mégis a “Norvég-ügy“-nél maradnék. Lévén ez az elmúlt napok egyik legjobban dokumentált esete.

Norvégia, szorgalmas polgárai és tisztességtudó politikusai/hivatalnokai okán, a világ egyik legcivilizáltabb állama. Jelentős szénhidrogénkincse okán pedig rendkívül gazdag is, mely potenciáljával sokkal körültekintőbben sáfárkodik, mint az ugyanilyen ásványkincsekben dúskáló Oroszország, az ázsiai szovjet utódállamok, vagy éppen az arab országok. Ennek okán megengedheti magának, hogy kívül maradjon az Európai Unión, de mivel tisztában van azzal, hogy politikai és gazdasági érdekei az EU-hoz kötik, a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával, egy olyan megállapodást kötött Brüsszellel, mely biztosítja számára a “splendid isolation“-t.

Ennek egyik ellentételezése az a Finanszírozási Mechanizmus, melyben Norvégia (illetve kisebb részben Liechtenstein és Izland) egy önkéntesen vállalt keretösszeg erejéig vállalja az EU legelmaradottabb államainak bizonyos területeken történő felzárkózásának anyagi támogatását. Ennek egyik része az úgynevezett “Norvég Alap” (NA), mely Magyarországon olyan projektek finanszírozását látja el, mellyel a honi kormány egyáltalán nem törődik (pl.: környezetvédelem, az egészségügy fejlesztése). A másik pedig a “Norvég Civil Támogatási Alap” (NCTA), a társadalmi felzárkóztatást szolgálja úgy, hogy kizárólag nem kormányzati szervezeteket (“NGO“) támogat. A kifizetések minden esetben a Brüsszellel közvetlenül kötött szerződés alapján történnek, ezek fölött kizárólag az EU gyakorolhat ellenőrzést a megállapított szabályok szerint. A mindenkori magyar kormánynak tehát csakis egyetértési joga van (az NA céljai ügyében), a mechanizmus fölötti kontrollra azonban nincs.

A mindent bekebelezni akaró magyar maffiadiktatúra azonban ezt nem volt képes sokáig elviselni. Elviselni azt, hogy az országban léteznek olyan szervezetek és pénzügyi források, melyeket nem tud kézivezérelni. Ezért még tavaly úgy döntött, hogy az EU-pénzekkel egyetemben az NA kifizetéseit is úgy alakítja át, hogy azt egyetlen ember (pontosabban: antropomorf proteinzacskó) kényének-kegyének szolgáltatja ki, s kísérletet tett ugyanerre az NCTA-t illetően is.

A norvég kormány azonban közel sem bizonyult olyan nyámnyilának, mint a brüsszeli eurokraták és -politikusok. Lévén semmiféle politikai és presztízs-szempontok nem kötötték az “Orbán-kormány“-nak nevezett, elvetemült társasághoz: a vikingek kései leszármazottai dicséretes módon belengették a pacipéniszt, s középső ujjukat bemutatva egyszerűen leállították az NA kifizetéseit (a környezetvédelem és az egészségügy ezt hálásan köszönte a “Nemzeti Ügyek Kormányának”). Ám hogy még több borsot törjenek az Elmebajnok és a maga elé tolt Degénere Táskacipelő Mameluknak orra alá, az NCTA magyar finanszírozását változatlanul hagyták.

Nem is késlekedett erre a Maffiakormány szokásosan bunkó válasza. Arra való hivatkozással, hogy szerintük a nem magyar forrásokból származó NCTA lényegében “közpénzzel” gazdálkodik, ráeresztették a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) az ezt uniós szerződés szerint felügyelő Ökotárs Alapítványra, illetve minden olyan szervezetre, mely attól valaha is pénzt kapott. A hangoztatott “vád” szerint ugyanis az Ökotárs “egy ellenzéki párthoz köthető” (az LMP-hez, mely sokkal inkább “Őfelsége”, mint a Maffiadiktatúra ellenzéke!), tehát nem “civil”, hanem sokkal inkább “pártcélokat szolgál”. Mindezt megspékelték még a kriminalizálással is (lásd: “Norvégbűnözés“!), lévén sikerült találniuk egy “magánszemélyt”, aki az egyik támogatott alapítvány ellen feljelentést tett sikkasztás vádjával. (A pasmagról persze rögvest kiderült, hogy fidesznyik, aki – egyesítvén a “kellemest” a “hasznossal” – pártutasításra mószerolta be azt a szervezetet, melyre kirúgása miatt már évek óta haragudott.)

Az ordítóan átlátszó kommunikációs cél (“Norvégia, ha tisztességes, nem támogathat sikkasztókat!“) ellenére Oslo nem ment bele a játszmába. Továbbra is kötötte az ebet (meg az eredeti megállapodást) a karóhoz, sem az NA forrásainak felszabadításába, sem az NCTA leállításába, pontosabban a finanszírozás maffiózók kezébe adásába, nem egyezett bele.

Közben jött a Posványosi Doktrína meghirdetése. A gyógyszereire erős cujkát vedelt Csúti Duce Tusnádfürdőn bejelentette az “illiberális demokrácia”, azaz a Fasiszta Állam létrehozására, valamint az ő kizárólagos hatalmára való igényét. Ez az Atlanti-Óceán mindkét partján alaposan kiverte a biztosítékot, mértékadó sajtóorgánumok és vezető, demokratikus politikusok sürgették Orbán azonnali megfékezését, az Alapelveket nyíltan tagadó budapesti kormánnyal szembeni EU-szankciók (fejlesztési források befagyasztása, szavazati jog felfüggesztése, stb.) bevezetését. Ezek egyike volt Vidar Helgesen, norvég miniszter is, aki a Financial Times-nak írt cikkében (lásd itt!) sürgette ugyanezt, ugyanezen okonál fogva.

” … Most felszólítjuk az EU-t, hogy ne hallgasson tovább a demokratikus értékek kiüresítéséről egy tagállamában. A héten az összes tagországhoz fordultunk, és szankciók megfontolására biztattuk az Európai Uniót. Norvégia már tovább ment, és leállította az Európai Gazdasági Térség anyagi támogatásának kifizetését (Magyarországnak), mert nem akarjuk finanszírozni a Magyarországon látható fejleményeket.”

Szinte rögvest kontrázott a Maffiaállam. A kiadott kormányzati kommüniké szerint (lásd itt!) Magyarország “már évek óta” jelezte, hogy komoly kifogásai vannak az NCTA kifizetéseit menedzselő Ökotárs Alapítvánnyal szemben, de Norvégia nem volt hajlandó tudomásul venni ezeket. Holott a szerződés szerint Magyarországnak kötelessége aktívan fellépnie a célok támogatása érdekében, s ebbe az is beletartozik, hogy nem hagyja szó nélkül a “közpénzek felhasználása” során tapasztalt anomáliákat. Éppen ezért méltatlan, hogy a már két esztendő óta húzódó vitát Vidar (náluk: “Vidal“) Helgesen egy olyan pályára tereli, amely Magyarországot a demokratikus alapelvek megsértésével vádolja. A nyilatkozat két aláírója: Csepreghy Nándor és Perényi Zsigmond, mindketten a Miniszterelnökség helyettes államtitkárai.

Amit tudni illik az, hogy a Norvég Királyság kormányát ma két jobboldali (“Konzervatív“, illetve “Haladó“) párt alkotja, a miniszterelnök Erna Solberg, a nagyobbik koalíciós partner elnöke. Erre a kabinetre ráfogni azt, hogy szántszándékkal (és aljas indokból?) finanszíroz olyan magyarországi szervezeteket, melyek állítólag a szintén jobboldali(nak hazudott) magyar kormány elleni aknamunkával töltik idejüket napi 48 órában, hát erősen necces. Érezte ezt az első felindultságából (is) kijózanodó budapesti Maffiakormány, ezért osztán némi tanakodás után kibuherálta magából a következő kommünikét:

Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a Magyarország és Norvégia között két kérdésben fennálló vita margóján a norvég kormány egy tagja elfogadhatatlan stílusban kérdőjelezte meg hazánk elkötelezettségét a demokratikus értékek iránt.
Értetlenséggel szembesültünk hőbörgő megnyilatkozásaival, amelyek nemhogy segítenék, de meggyőződésünk szerint hátráltatják a közös célkitűzések elérését.
Álláspontunk szerint Vidar Helgesen miniszter úr végleg elvetette a sulykot akkor, amikor uniós szankciók bevezetését sürgette hazánkkal szemben – különösen annak fényében, hogy Norvégia nem tagja az Európai Uniónak.
Tudomásunk szerint miniszter urat azzal a nem titkolt szándékkal nevezték ki Európa-ügyi miniszternek, hogy elősegítse országának az Európai Unióhoz történő közeledését, a nagyobb fokú integrációt.
Tekintve ebbéli tevékenységének korlátozott sikerességét – a norvég lakosság kevesebb, mint 20%-a támogatná Norvégia uniós csatlakozását – érthető miniszter úr elkeseredettsége, azonban mégsem fogadhatjuk el indulatos kirohanását hazánk ellen.
Úgy véljük, hogy puszta sértettségből, egy unión kívüli országból követelni szankciók bevezetését hazánkkal szemben, amely az elmúlt napokban több mint 34 milliárd euró közösségi forrás magyarországi felhasználásáról állapodott meg az Európai Bizottsággal, nehezen értelmezhető, komolytalan, valamint a jóhiszemű partnerséget megkérdőjelező viselkedés. (A teljes szöveget lásd itt!)

Ennek aláírója már csak Perényi “hálámtiktkár” volt, akiről a következőeket érdemes tudni. A pasmag valószínűleg hű barátja jelenlegi főnökének, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek. Ő volt ugyanis az egyik “önkéntes”, aki utólagos útitársnak jelentkezett Dzsentri Dzsoni egyik hírhedt, luxusköltést eredményező “szupertitkos farok-kiküldetéséhez”  (a hozzám hasonló rossznyelvek ezért nevezik őt “hálámtitkárnak”, azaz hálából kinevezett helyettes államtitkárnak!). Továbbá ő már egy “régi diplomata”, aki a Fidesz egykori külügyi titkáraként is tevékenykedett. Ezen kívül Svédországban született, s így (állítólag) jól ismeri a skandináv emberek mentalitását. Ezért osztán (és ezek szerint) el köll fogadnunk azt a tényt, hogy Helgesen úr pusztán kudarcélményből fakadó irígység miatt írta a Financial Times-ban azt, amit.

Ámde ezzel szemben az a valóság, hogy V. Helgesen nem “EU-ügyi”, hanem az ottani “Miniszterelnökséget” vezető miniszter, tehát ő a norvég lázárjános (elnézést kérek Helgesen Úrtól a mindenképpen dehonesztáló, de csakis technikai párhuzamomért!). Mindössze csak az egyik funkciója az EU-val való kapcsolattartás. Mivel pedig a norvég kormánynak (meg az őket fizető polgároknak) nincs szándékában belátható időn belül az EU-hoz csatlakoztatni az országot, így ezt a kinevezése mögött rejtező nemlétező célt egyáltalában nem volt szándékában senkinek sem “titkolni”. Ez tehát csakis Perényi nyálascsiga ostobán seggnyaló agyában létezik!

Továbbá: én Perényi nertárssal, Dzsentri Dzsoni megvesszőzött vadásztársával (lásd itt!) ellentétben egyáltalán nem ismerem a “skandináv mentalitást”. Így fogalmam nincs arról, hogy mi a szokás egy norvég kocsmában. Nekem csak a honi viszonyok ismerete áll rendelkezésemre, így bizton állíthatom: aki az én kedvenc “Apamegőrzőmben” ilyen szövegre mer vetemedni, azt úgy “orrporcon korcolják”, hogy a fal adja a másikat. S ha még ez sem lenne elég, közvetlenül dinamikus kapcsolatot létesítenének a cipőorr és a fartő között. … Minálunk, keleti szellentéseket is szagolgató, félázsiaiak között már csak ez a szokás.

Kedves Köz- és nertársaim! Sajna ez itten a nagyhelyzet! Magukat Henry Kissingereknek képzelő “Kis Singerek” próbálják túlteljesíteni a vezéri elvárásokat: néhány esztendő néhány közmilliójáért cserébe kiénekelni a Magyar Holló csőriből a nemzetközi tisztelet sajtjának maradékját is! … Gratulálok mindnyájunknak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!