Magyarország: két szék között

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir Iljics Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból:  “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Rajkin Nyula

Komoly fordulatot vett az Egyesült Államok és a magyar kormány között már régóta dúló diplomáciai háború: Washington legalább tíz, a budapesti kabinethez közel álló vezető tisztviselő és üzletember beutazását tiltotta meg az USA területére. … Rajkin híres Nyula találkozott a Tigrissel.

Régóta megy már a diplomáciai pofozkodás Budapest és Washington között. Hogy csak a közelmúlt eseményeit említsem: az Orbán-kormány egészen konkrétan megfogalmazott kritikákat kapott demokráciaromboló és a civil szervezeteket ellehetetleníteni igyekvő cselekedetei miatt elébb Bill Clinton volt, majd Barack Obama hivatalban lévő elnöktől. Mindezekre a budapesti válasz egy-egy rendkívül orcátlan nyilatkozat volt, a diplomáciai őstehetségként semmiképpen nem aposztrofálható Szíjjártó Péter “küküminiszter” gyakorlatilag lehülyézte a világ eme két, talán legbefolyásosabb emberét. Nem is maradt el a válasz.

Tegnap szinte a teljes magyar sajtón végigviharzott az értesülés: az Egyesült Államok külügyminisztériuma az ifj. George Bush által még 2004-ben kibocsátott 7750. számú elnöki proklamáció alapján, legalább tíz, a magyar kormányhoz közel álló vezető tisztviselőt, illetve üzletembert kitiltott az USA területéről, mint olyan személyeket, akik “Amerika érdekeivel ellentétes tevékenységet folytatnak, illetve abból hasznot húznak“.

Ez az értesülés természetesen nem Washington, avagy az USA budapesti nagykövetsége jóvoltából jutott a közvélemény tudomására. A vonatkozó amerikai törvények szerint ugyanis a 7750. elnöki rendelet alapján folytatott eljárás épp úgy titkos, mint az az alá vont személyek kiléte. Az indiszkréciót a magyar kormány “agytrösztjének” számító Századvég Gazdaságkutató Zrt. tulajdonában álló, (a valaha jobb napokat látott) “Napi Gazdaság” című lap követte el, mikoris csütörtöki, online-kiadásában megszellőztette a hírt: a NAV adóhatósági vizsgálatot indított bizonyos “amerikai tulajdonban álló cégek és intézmények” ellen, melyet az USA kormánya úgy próbál megakadályozni, hogy “megnehezíti a NAV egyes tisztségviselőinek amerikai beutazását“.

A hír napvilágra kerülése után rögvest beindult az információvadászat. Ennek eredménye pedig az lett, hogy az amerikai kormány nem csak “arra készül”, de már meg is tette a beutazást megtiltó intézkedéseit. Ráadásul nem csak a NAV egyes tisztviselői (pl. Vida Ildikó elnök, egy meg nem nevezett alelnök és egy szintén ismeretlen nevű főosztályvezető) ellen, hanem további, legalább hét olyan “üzletemberrel” (pl.: Heim Péter, a “Századvég” nagyfőnöke) és “egyéb személyiséggel” (pl.: a hivatalosan ismeretlen státusú Habony Árpád, miniszterelnöki főtanácsadó) kapcsolatosan is, akik “szorosan kötődnek” az  Orbán-kabinethez. (Ezt később a két nevezett hevesen és ügyvédi úton! tagadta, míg a NAV a kussolás stratégiáját választotta. Utóbbin nem köll csodálkozni, hiszen őket a kormánylap, a Napi Gazdaság hozta hírbe! Természetesen a kormánytól származó információ alapján egy szokásos, de most önmaga ellen fordult karatergyilkolászós taktika szerint. … hehehe!)

További kutakodás után kiderült az is, miért kerültek az érintettek eme tiltólistára, azaz mi volt az a “tevékenység” mely “Amerika érdekeivel ellentétes”. Az USA kormányának ugyanis “hiteles, saját forrásokból származó információi” vannak arról, hogy a magyar kormány egyes tisztviselői, illetve az adminisztrációhoz közel álló egyes személyiségek korrupcióra próbáltak rábírni amerikai tulajdonban álló magyarországi cégeket (néhány konkrét, de anonimizált esetről a 444.hu portál számolt be!), megsértve ezáltal az Egyesült Államok érdekeit, amiből pedig egyenesen következik, hogy jelenlétük az USA területén nemkívánatos.

Diplomáciai Őstehetségünk, a már említett Szíjjártó küküminiszter persze hozta a “formáját”. Felháborodott nyilatkozatban követelte az USA kormányától, hogy hozza nyilvánosságra, illetve adja át információit a magyar kormánynak, mert ha ezt nem teszi, akkor “azt a látszatot kelti”, hogy ezzel az eszközzel akar “befolyást gyakorolni” a magyar belügyekre. Mire az Államok budapesti ügyvivője, M. A. Goodfriend a sajtó elé állva (kellően maliciózus arckifejezéssel) elmondta: Washington természetesen szívesen együttműködik a világ bármely kormányával bizonyos korrupciós ügyek kivizsgálásában, de itt most olyan értesülésekről/bizonyítékokról van szó, melyeknek a budapesti adminisztráció is birtokában van. Ráadásul az indiszkréciót nem az amerikai kormányzat, avagy annak budapesti képviselete követte el, hanem maga az Orbán-kabinet!

Juhéj! Ez osztán a Tökéletes Csapda-helyzet! Amerika szépen megvárta, amíg Orbánék meglépik a szokásos dolgukat (“leleplező”, tehát karaktergyilkos újságcikk, azaz az infó egy részének torzított nyilvánosságra hozatala), aztán meg azt, hogy a honi sajtó még mindig működőképes része kiderítsen mindent. Osztán hogy az Orbán-kormány (meg annak küküminisztere és komplett propaganda-hadosztálya) szépen belebonyolódott a saját hazugságaiba (mint macska a gombolyagba), a budapesti Ügyvivőnek már semmi más dolga nem volt, mint kiállni a sajtó elé, s (nem cáfoltan) megerősítve az értesüléseket kijelenteni: Budapest ne Washingtonon kérje számon azokat a tényeket, melyeket maga is ismer, s ha nem akarja, hogy az egész kormányra(!) vetüljön a korrupció árnyéka, hát hozza nyilvánosságra mindazt, amit egyébként is tud! Ámde ezt Orbánék nem tehetik, hiszen akkor kiderülnének a féltve őrzött Nevek, no meg az Ügyek is! Márpedig ez lebőgés, orcaveszejtés nélkül lehetetlen!

Mi is ennek az egésznek a tanulsága? Legelébb is az, hogy mennyire profi az amerikai és mennyire (kiszámíthatóan) amatőr a honi “diplomácia”. Utóbbiban már annyi kreativitás sincs, mint “Mackó” sajtban a brummogás: ha bármi (általuk “csinált”) baj van, rögvest felveszik a “több tiszteletet” követelő és méltatlankodó Függetlenségi Harcos (“Csút Guevara“? … hehehe!) jelmezét és egyre nagyobb blődliségeket beszélnek, számonkérve a maguk által “generált” sajtóértesüléseket az “Ellenségen”. Osztán az is, hogy ez az “Elit” már annyira elszemtelenedett (a zújabb Kétharmad után pláne!), hogy már a saját farkát sem képes hiteles mércéhez viszonyítani. Azt hiszi (akárcsak az idióta kormány), hogy nekik már mindent szabad, például bajuszt akasztani Amerikával (annak honi cégeit megzsarolva!). Most meg csodálkozva döbbentek rá (és ez a harmadik tanulság), hogy ezt mégsem köllött vóna, pláne azok után, hogy az USA tökéletesen demonstrálta: “Mindent tudunk rólatok, bazkikáim! Mogyoróitok a kezünkben vannak!

No, innentől kezdve lesz érdekes minden, ami ezután fog történni. Pontosabban az, hogy mi is fog ezután történni! Hogyan és miként fog (mert fog, ha van egy kis esze!) retirálni az Orbán-kormány. Hogyan fog (mert fog, ha van egy kis esze!) kihátrálni ebből a fenenagy Putyin-barátságból, visszafogni uszult kutyáit a civil szervezetekről, visszavenni (visszafordítani?) a demokrácialebontó tempóból? … Mert az “Írás” most megjelent a “Falon“! Orbánék meg (ha egyáltalán még képesek rá) azt el is olvasták. … Nem tartom őket ilyen sokra. … Pláne nem az eszüket!

De hogy kerül ide “Rajkin híres Nyula“? A velem egykorúaknak, meg a nálamnál idősebbeknek nem köll magyaráznom a dolgot. Az Ifjabbak kedvéért azonban leírnám, hogy ez a bizonyos Arkagyíj Rajkin az 1960/70-es esztendők egyik legnépszerűbb orosz (ha tetszik: “szovjet”) humoristája volt, aki néhányszor megfordult Budapesten is. Emlékezetünkbe az ő sajátos akcentusával előadott produkcióival véste be magát, amit úgy adott elő magyar nyelven, hogy lényegében egy kukkot sem beszélt magyarul (szövegeit hallás után tanulta be, hibátlanul!). Egyik ilyen fellépésén mondta el azt a bizonyos Nyúl-mesét!

Az Erdő Lakói egyik reggel úgy döntenek, hogy a Nyulat választják meg a Legerősebb Állatnak. Ez a “siker” annyira felbátorítja őt, hogy délelőtt a Rókába, délben a Farkasba, délután pedig már a Medvébe is bele mer kötni. Ámde egyikük sem merészel aktívan fellépni a Nyúl egyre agresszívabb szemtelenkedései ellen, lévén köti őket a még reggel hozott Közös Határozat. Este azonban a Nyulat összehozza végzete a Tigrissel. Ez a “randi” pedig Rajkin szerint úgy zajlott le, hogy “Á Nyul elszemtelenedett es belehárápott a Tigris fenekebe!“. Ámde Tigris nem úgy reagált erre, ahogyan azt a “Legerősebb Állat” egész nap megszokta: erős mancsával odacsapott, s a magáról megfeledkezett Tapsifülest simán agyonütötte. Miért történhetett ez meg? Rajkin szerin azért, “… mert á Tigris nem volt ott a Gyulesen!“.

Aki érti a párhuzamot, annak nem magyarázok már semmit. Aki meg nem, annak pedig pláne. Hiszen van az úgy, hogy egyesek homlokcsontja mögött (minden orbáni erőfeszítés ellenére) még mindig agyvelő és nem narancsgáz vagyon. Az előbbieknél a Kogníció, az utóbbiaknál pedig legfeljebb a Kinetikus Gáz-elmélet Törvényei (Gay-Lussac) érvényesülhetnek.

Orbán(Szíjjártó)nyuszi összetalálkozott Amerikatigrissel. Utóbbi az előbbit agyon még nem csapta, de oda ütött, ahol már nagyon fáj! … Szeretném megnézni a végkifejletet is, ami kezd hasonlítani ehhöz, csak egy kicsit másként!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Orbán bűzlik

Orbánt nem fogadják a Fehér Házban. Orbán nem akar vitatkozni a Georgetown Egyetemen. Orbán ezért októberben kihagyja Washingtont és csak New Yorkba, illetve Los Angelesbe utazik. Orbán bűzlik!

Ötödik esztendeje erőlködik Orbán adminisztrációja azon, hogy az Örökös MiniElnök végre eltölthessen néhány percet az Ovális Irodában. Persze csakis azért, hogy az erről készült egyetlen protokollfotó ezernyi másolatát kitetethesse a pártszolgálati sajtóorgánumok címlapjaitól kezdve a saját, pottyantós kerti budijának faláig. Csakis azért, hogy a Világ Leghatalmasabb emberének emígyen dokumentált jelenlétével “Valakit” faragjanak a Senkiből, “Nemzetközi Politikai Tényezőt“, azaz “Tekintélyes Államférfit” egy karikalábú, elpocakosodott Vidéki Bunkóból, egy a Balkán északi csücskén pöffeszkedő Káeurópai Diktátorocskából. Csakis azért, hogy osztán a találkozót követő, kizárólag orbanisztáni sajtófirkászoknak tartott “tájékoztatóján” (kérdezni tilos!) nagy mellényű nyilatkozatokat böföghessen ki magából (“Elmondtam az Elnöknek, hogy …“, “Az Elnök egyetértett velem abban, hogy …“, “Az Elnök érdeklődve fogadta javaslataimat arról, hogy …“), amelyeknek kilencven százaléka természetesen nettó hazugság lesz, de erről a Köz nagy része nem fog tudomást szerezni.

Ötödik esztendeje erőlködik ezen Orbán adminisztrációja, de a Cél egyre távolabb kerül. Egyre távolabb, mert a fentebb soroltakkal a Fehér Házban is tisztában vannak. Mert tisztában vannak azzal, hogy ki is ez a Mr. Orban és nem akarnak az elnöki irodában ilyen alakot látni. Nem akarnak egy olyan ipsét oda beengedni, aki felteszi a lábát az asztalra, aki a terítő sarkába fújja az orrát és aki ráadásul még bűzlik is!

Mert Orbán bűzlik! Körüllengi őt a “Keleti Szél“. Amelynek számos összetevője egy olyan odőrré áll össze, amelytől egy demokratikus jogállam politikusa egyszerűen hányingert kap. A diplomáciai “vegyelemzők” azonosíthatják benne az azeri diktátor, Alijev “illatát”, mely sajátosan keveredik az álmában baltával legyilkolt örmény tiszt vérének szagával. Ott van benne a kazah “Szultán” és türkmén kollégája, “Gurulbagoly” “demokratikus dezodorjának” félreismerhetetlen aromája. Nem is beszélve a közismert “Putyin-parfüm“-ről, melynek legújabb összetevője a két alapelemből (ukrán puskapor és maláj gép roncsai között oszladozó holland hullák) álló “Imperiál“, ezt pedig harmonikusan egészíti ki a “Déli Áramlat“, meg a titkos “Paks Dva“, bár utóbbi erősen radio- és mutyiaktív. Nyomokban kimutatható még némi iráni “Szakáll-szag” is, ámde ami a leginkább érzékelhető, az nem más, mint a “Horthy-naftalin“! Ennek avas “illata” annyira átható, hogy ép erkölcsű ember már néhány másodperc után is öklendezni kezd tőle.

Orbán tehát bűzlik, de nem csak ezért nem megy Washingtonba. Fogadná őt ugyan a White House-ban a helyettes államtitkár, de egy kormányfő számára ez a rang (ilyesmiből ő idehaza futószalagon gyártott vagy százat!) alig valamivel több, mint a vécésnénié, tehát megalázó (annak is szánták!). A másik ok pedig az, hogy nem sikerült “elfogadható körülményeket” biztosítani a georgetown-i egyetemen tartandó “előadásához”. Az intézmény vezetői ugyanis képtelenek voltak felfogni: ahol Orbán beszél ott Kuss és Taps van, nem pedig Kérdezősködés!

Ötödik esztendeje tartó sikertelenség! Orbán hiába vágyakozik (és bűzlik) kitartóan, szorgalmasan, a Maffia mafla beosztottai egyszerűen impotensek! Martonyi már megkapta a büntijét. Úgy lett kirúgva (az egész külügyi sleppjével együtt!), hogy a lába nem érte a földet. De nem kerülheti el sorsát az Egyesült Államokban több, mint 4 milliárd magyar közforintból létesített és bejegyzett “Friends of Hungary” nevű lobby-szervezet élére állított Fellegi Tamás sem. “Egy kisebb stadion árát pazaroltam rád, te barom! És csak ennyire vagy képes?!” – ordítja majd a Vezér, és a begyógyszerezettségtől függően “selyemzsinór”, vagy “betoncsizma” lesz a delikvens jutalma.

Öt esztendő, de a remény nincs feladva! Orbán nem az az ember, aki ha elhatároz valamit, azt meg ne valósíttatná! Majd az új külügyi apparátus! No, az majd kibulizza neki a dolgot. Hiszen annak élén a roppant tehetséges Szíjjártó Péter áll, aki nem csak azokat a fasza biziniszeket hozta tető alá Keleten, de még arra is képes volt, hogy római nagykövetet csináljon a vérnáci publicista (és sci-fi író) S.S. Péterből. Majd ő szerez az amcsiknak olyan gázálarcot, amitől ibolyának fogják szimmantani még a pöcegödör tetején úszkáló leggusztustalanabb darabot is!

Addig is Orbán elmegy “nyújorkba” meg “losziba”, s vigasztalódik az emigráns nyilasok elaggott társaságával. Kedélyes beszélgetés igaz magyarok között … angolul!

… és ezt …

szendamondja!