Aggasztó!

A 444.hu oldalán tegnap este megjelent bejegyzés gúnyos hangon említi meg az MTI és a Külügy legújabb, kínos bakiját. Ez a “műsor” nem jöhetett volna létre, ha a két szervezetben lenne legalább néhány, a szakmájához értő ember. … Aggasztó!

Az említett bejegyzés arról szólt, hogy egy “SputnikNews” című orosz, de angol nyelvű portálon napvilágot látott egy értesülés, miszerint Victoria Nuland, az amerikai külügy helyettes államtitkára kedden, egy szenátusi meghallgatáson azt mondta: “Az Egyesült Államok nyomást gyakorol az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat ellenző európai államokra“. Ezt kritika nélkül átvette a “nemzeti hírgyárnak” kikiáltott MTI, s ki is tette a saját oldalára. Erre meg osztán szinte rögvest reagált a “Teremfociminisztérium” is az alábbi közleménnyel:

Magyarország eddig is tartotta magát, és ezután is tartani fogja a közös európai döntésekhez. Ezzel kapcsolatban senkinek nem kell aggódnia, és senkinek nem kell nyomást gyakorolnia ránk.

Talán dicséretes is lehetne, hogy az MTI ennyire gondosan figyeli a világ sajtóját, azon belül is a Magyarországgal kapcsolatos híreket. Talán dicséretesnek lehetne nevezni azt is, hogy egy ilyen “diplomáciai agresszióra” milyen gyorsan és “frappánsan” válaszol a KüKü-minisztérium. Csakhogy az a nagy helyzet, hogy ez az orosz “értesülés” egyszerűen hazugság: az MTI is, meg a KüKüM is rákozmált egy álhírre!

Nulandot ugyanis valóban megkérdezték kedden, hogy mit szándékozik tenni a szankciókat ellenző európai államokkal (közöttük Magyarország) az USA kormánya, de az ő válasza nem az volt, amit a “Sputnik” idézett! A helyettes külügyi államtitkár valójában azt mondta, hogy az említett országok ugyan húzódoznak a szankcióktól, de azokat mindig megszavazzák. Majd hozzá tette: “A kétoldalú vezetői találkozókon továbbra is tárgyalunk velük ezekről a kérdésekről.“.

Régóta tudjuk, hogy mióta az MTI Maffia-irányítás alá került, a szervezet szakmailag erodálódott, vagy ha tetszik, hát “kiherélt”. Ma már nincs ott (talán) egy ember sem, aki a szó pozitív értelmében értene a “sajtószakmához”, pontosabban ahhoz, hogy mi is a dolga egy “nemzeti hírügynökségnek”. Például az, hogy ha egy értesülés birtokába jut, azt a közzététel előtt nem árt ellenőrizni, verifikálni. Úgy mondjuk, hogy utána néz: valóban ez a mondat hagyta-e el Nuland száját. De nem tették, mert az orosz álhír tökéletesen “rezonált” azzal a qrmányzati propagandával, miszerint a “Kitiltási Botrány” mögött valójában nem megalapozott vádak, hanem egy “nyomásgyakorlás” áll. Így akarja ugyanis az USA elérni, hogy Budapest kritikátlanul, tehát akár a “nemzeti érdekek” feladása árán is támogassa Washingtont a Moszkvával folytatott gazdasági és diplomáciai “hidegháborújában”.

Eddig tehát “tiszta és világos” minden! A szervilis és tehetségtelen csinovnyikok így akarják “megszolgálni” a beléjük vetett qrmányzati bizodalmat. No meg azt a közpénzt, amelyet méltatlanul utalgatnak a bankszámlájukra. Ámde mi az ördögöt csinált a Külügy? Mielőtt kiadta volna a tömören megfogalmazott, méltatlankodó “Dörgedelmét”, hogy a fenébe nem nézett utána az “értesülésnek”? Hogyan lehetséges az, hogy egy állam önmagára roppant büszke kormányzata, annak egyik nagyon fontos “hivatala” ennyire mélyen benyelje a “horgot”?!

Hónapok óta hallani/olvasni azokat a véleményeket, hogy a világ számunkra meghatározóan fontos országaiban a mostani magyar “diplomácia” egyszerűen “közröhej tárgyát képezi“. A minisztériumon, illetve az ilyen-olyan külképviseleteken belül (meg azok élén is) csupa fogalmatlan idióta ücsörög. Ezek nem csak azzal nincsenek tisztában, hogy mégis ki kicsoda, bizonyos kérdések tisztázása végett kihez/kikhez köll fordulni, de még az alapvető viselkedési normákkal sem. Semmi mással nem foglalkoznak már, mint hogy a világ akármelyik szegletéből is, de pénzt hajtsanak fel a Maffiának. Ennek következtében egyik sem diplomata, hanem egyszerű “handlé”, aki nem az ország, hanem A Párt (anyagi) érdekeit szolgálja.

Ha nem így lenne, akkor a Külügyben eszébe jutott volna valakinek, hogy a “Dörgedelem” kiadása előtt mondjuk telefonon érdeklődjék az USA kormányánál (és ismét csak mondjuk) a budapesti nagykövetségen keresztül. De ha ezt már nem tette, akkor minimum utána nézethetett volna a Moszkvában ücsörgő, hivatalosan “nagykövetnek” nevezett illetővel, hogy mégis mennyire megbízható a “hír” forrása.

Ha így tettek volna, akkor megtudhatják azt, amit a 444.hu már tavaly novemberben kiderített. Azt nevezetesen, hogy ez a “SputnikNews” tulajdonképpen nem más, mint a “Ria Novosti” romjain felépített új hírügynökség, a “Rossya Segodnya“egyik angol nyelvű “leágazása”. Az új ügynökség idén 34 milliárd forintnak megfelelő rubelt kapott arra, hogy többek között a modern, internetes szokásoknak tökéletesen megfelelő módon és formában tálalja a kőkemény putyinista propagandát (kitűnő példák a fentebb megadott linken!). A 2300(!) embert foglalkoztató szervezet vezetője pedig a közismert homofób Dimitrij Kiszeljov, aki az orosz elnök (no meg az ő “rendszerének”) elkötelezett híve. Az immáron fizikai agresszióra is vetemedő újorosz, birodalmi politika “fényezése” érdekében pedig már nem először “vetnek be” álhíreket, kitalációkat, nettó hazugságokat. Ha minimum a Moszkvában ücsörgő magyar nagykövet nem csak egy szimpla üzletkötő lenne, hanem tájékozott diplomata, akkor a budapesti “Külügy” sem ment volna lépre, illetve kozmált volna oda egy ilyen, meglehetősen könnyen verifikálható “értesülésre”. No de azt legkésőbb az Orbán által hétfőn tartott “fejtágító” óta tudjuk: a magyar kormánynak nem értelmiségiekre, a körülményeket professzorosan felmérni képes “diplomatákra” van szüksége, hanem olyanokra akik nem gondolkodnak, csak a lenyúlható lóvét lesik!

Mit is írtam a poszt címében? “Aggasztó!“? … Tévedtem! Ez már IJESZTŐ!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Szolgálati közlemény!

A “szendamondja” március 16., hétfőig nem frissül. … De vasárnap is “nyitva” tart!


Magyarország: két szék között

Végső soron nem volt ostoba ötlet a “Keleti Nyitás“. Csak hát ahhoz ahhoz a “páva táncrendjét” alaposan ismerő és azt körülményesen be is tartó, vérprofi diplomatákra lett volna szükség és nem pedig a “Dunakeszi Kinizsi” futsal-csapatárá. No meg nem az ilyen alakokat a külügy falain belül eltűrő Elefántra, amelyik akkor is dűt-borít a “porcelánboltban”, ha éppen a legnagyobb óvatossággal lábujjhegyen tipeg.

Jó két esztendővel ezelőtt, amikor a Cinege utca felől először lehetett hallani a “nyitnikék“-et, magam is elszörnyedtem: obskúrus, keleti diktatúrákkal üzletelni! Osztán egy kicsit jobban belegondolva arra a következtetésre jutottam, hogy miért ne. Miért ne lehetne csökkenteni kicsit a Nyugat-Európától, pontosabban az EU-tól való külkereskedelmi függőséget? Miért ne részesülhetnék kissé nagyobb arányban az ázsiai olaj- és gázdiktatúrák bevételeiből, vagy a dinamikusan növekvő Kína jövedelmeiből? A kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésében még a legszőrszálhasogatóbb brüsszeliánus sem találhat kifogásolni valót, feltéve, ha az a “klubtagsággal” együtt járó írott és íratlan szabályok betartásával történik (ahogyan azt uniós tagtársaink többsége csinálja).

Ámde a helyzet az, hogy a magyar külügyeket (a diplomáciát) már akkor sem a Martonyi-féle félprofi társaság irányította, amely azért igyekezett nem túl gyakran rálépni szerződött szövetségeseink (páva)tyúkszemére, hanem a Miniszterelnökség elefántcsordája, élükön a Vezérhímmel. Az utóbbiba ugyanis – hiányos neveltetése és szocializációja okán – annyi elegancia szorult, mint a tütüben piruettező vízilóba: hetekig kerülgeti a szóbeli tiltakozójegyzéket átadni akaró, korábban lesmárolt kezű amerikai nagykövetasszonyt, születésnapi videóköszöntőjében “Kedves Angélá“-nak szólítja a német kancellárt, “pávatáncnak” nevezi a diplomáciai egyensúlyozást és még folytathatnám. Ezt ugyan igyekezett kompenzálni a szakminisztérium (Martonyi úgy a tavalyi esztendőig viszonylag tárgylóképesnek számított Nyugaton), de a Miniszterelnökség külügyi túlhatalmával (amelyet már akkor is az Ananászfejű Nyikhaj, a Dunakeszi Futsalbajnok képviselt) megmérkőzni nem tudott.

A “Keleti Nyitás” ugyanis a Miniszterelnökség olvasatában egyáltalán nem az új piacok megnyitását, a külkereskedelem bővítését jelentette! Hanem olyan, a fasisztoid diktatúrát felépíteni kívánó Rezsim finanszírozását vállalni hajlandó Alternatívát, amelyik nem kérdez semmit, nincsenek kifogásai a “demokráciadeficit” miatt (nem avatkozik a belügyeinkbe, nem csorbítja az ország “nemzeti függetlenségét”), csak kereskedni akar, illetve a kölcsöneiért cserébe kizárólag a tőke visszafizetését és az egyéb lehetőségekhez képest csimbókosan magas kamatokat kéri.

A Miniszterelnökség Ifjú Titánja, az akkor még csak államtitkárként fungáló Szíjjártó Péter (jelenlegi kükü-miniszter) rögvest meg is mutatta oroszlánkörmeit. Elébb összehozta nekünk a hatalmas diplomáciai botrányt kiváltó, azeri “Baltás-bizniszt“, aminek az lett a következménye, hogy ugyan sikerült eltőzsdézni az ország tekintélyét a “Bakui Becsületbörzén“, de a ravasz Alijev barátunk már nem volt hajlandó teljesíteni a kontraktus reá eső részét: a beígért, euromilliárdos államkötvény azeri lejegyzése elmaradt. (Ehhöz képest Szíjjártó nemrég hajlandó volt politikai nekrofiliát tanúsítva fejet hajtani Alijev Papa sírjánál, a korábban őket átverő Fiacska seggét meg “ezerrel” nyalogatta Budapesten a Mi TökéletesMiniszterelnökünk! – gyomortartalomról ne essék szólván!). Osztán megpróbálkoztak még Kínával is (a tibeti függetlenségért tüntetőket úgy takarították el a Pintérhuszárok, mint ha esztendőkkel korábban ennek legfőbb, hazai szószólói nem maguk a fideszesek lettek vóna!), de onnan csupán két dolgot tudtak kasszírozni: egy címkézett kölcsön a BorsodChem-nek (tulajdonosa kínai!), meg egy, a MÁV-val aláirattatott szerződés a valójában nem túl szükséges (azaz tök’ fölösleges) tehervasúti szárnyvonal megépítéséről (“V0”).

A kitartó próbálkozás azonban elébb-utóbb Sikerre vezet! Ez a mi esetünkben nem más, mint “visszatérés a kályhához”, azaz Oroszországhoz. Legújabb Régi Jóbarátunk, Vlagyimir Iljics Vlagyimírovics, minden oroszok örökös cárja ugyanis készséggel(?) volt hajlandó kisegíteni(?) magyarországi tanoncát, Viktor Győzövicset a maga által teremtett pöcegödörből. “Kedves Viktor Viktorovics! Maguknak pénz kell? Hát miért nem szóltak korábban?! Adunk mi, amennyi csak kell, hisz’ majd’ belefulladunk!” – üzente meg még tavaly Budapestre a Moszkvai Cézár. A Miénk meg nem győzött hova lenni a csodálkozástól, hiszen Ő volt az aki a “Moszkvázásért” Brüsszeltől Washingtonig mindenütt feljelentette az Zemútnyócévet, hátsó lábaira ágaskodva azt ordította, hogy “Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja!” ráadásul az anyázásig menő purparléba keveredett az akkori orosz nagykövettel. Nem is beszélve arról, hogy azzal a jelszóval, miszerint “Az oroszok már a spájzban vannak!“, s így “nem biztosított az ellátási függetlenségünk“, hatalmi szóval vásárolta ki a MOL-ból a “Szurgutnyeftegaz” nevű céget (igaz, ezért bőkezűen fizetett – persze nem a sajátjából!).

Ámde a Kremlből megnyugtatták őt, hogy az Igaz Barát akkor segít, amikor köll és nem emlegeti fel a korábbi, nem is túl jelentős nézeteltéréseket. Amikor pedig azt hallotta, hogy ellentétben Brüsszellel semmiféle, az ostobán megfogalmazott, a nemzeti függetlenséget elimináló Csatlakozási Szerződésben foglalt demokratikus alapjogokat nem fognak rajta számon kérni (csak időnként és akkori is csupán néhány, jelentéktelen “szívességet”), hát Viki Mouse-nak már fülig ért a szája. Hiszen a “szívességek” tulajdonképpen annyiak voltak, hogy belülről bomlasztani köll a Viktorisztán számára is ellenséges EU egységét, illetve átadni azokat a belső információkat, melyekre a Főkormányzó Úr az Európai Tanácsban tesz szert.

Rögvest el is készült hát a Viktor Szíjjártovics-féle “Nemzeti Függetlenségi Koncepció“. Megfelelő viselkedés esetén az oroszoktól kapjuk az olcsó földgázt, amiből finanszírozni tudjuk a “Rezsicsökkentés” nevű, parasztvakítós akciónkat. A politikai haszon mellé azonban nem ártana némi “forintos” is, így az eleve agyonadóztatott és tönkre tett E-ON-t kivásároljuk a nagykereskedelemből (gavallérosan nagy pénzért, hogy a német befogja a pofáját!). Az EU-tól pedig kapjuk a támogatásokat, amire ugyan a szabályszegéseink miatt méltatlanok vagyunk, de annyi hülye van az Európai Néppártban (pl. Seehoffer, a jelenlegi és Stoiber, a volt bajor kancellár), hogy azok, már csak a presztízsveszteség elkerülése okán is, el fognak viselni bennünket.

Ezér’ osztán Viktor tette a dolgát, s amikor idén januárban Vlagyimír füttyentett neki (“Itt egy 10 milliárd eurós kölcsön Paksra! El tudod képzelni, mennyit lehet ebből lopni?! Ha igen, akkor gyere gyorsan aláírni a Szerződést!“), akkor Viktor rohant, mint az eszement – lába is “kipörgött” így égett gumi/mutyiszag terjengett körülötte (megjegyzem: ösmét!). Miközben pedig rohant, szeme előtt ott lebegtek a milliárdok. … A magyar önrésszel együtt 3.750 milliárd forint a beruházás, melynek 40 százaléka a magyar kivitelezőket illeti. Ez közel ezer milliárd, amit a szokásos (túlszámlázós, meg al-al-alvállalkozós) módon, tehát úgy hatvan százalékban le lehet nyúlni. A Hitelt meg úgyis a Hülyék fizetik vissza, tehát a bolondnak is megéri aláírni a szerződést.

Alá is írta, de előtte nem olvasta el. Ahogyan a sokközpénzért fizetett, állítólagos Tanácsadói (valójában parazita Seggnyalói) sem. Így osztán csak utóbb derült fény arra, hogy itt valójában egy olyan hitelről vagyon szó, melyet az orosz állam adott a saját tulajdonú vállalatának (Rossatom), azt meg nekünk köll visszafizetni (kedvezőtlen kamatozással!). Amit pedig ténylegesen el lehet lopni, az csakis a magyar államkasszából jöhet. Hiszen a Kontraktus szerint a Rossatom számláz (gyakorlatilag önmagának, nekünk meg, a “mi” hitelkeretünkből pedig “túl”), ehhöz hozzá köll tenni a magyar önrészt minden esetben, a kölcsöntörlesztést pedig már idén muszáj elkezdeni (holott egy nyomorult kapavágás nem sok, annyi sem történt még), különben ki köll fizetnünk az egészet egyben, ráadásul kamatostul! … Azt, amit igazából meg sem kaptunk! (Erről egyébként itt olvasható egy meglehetősen okadatolt elemzés!)

Közben pedig jöttek a szívességkérések! Putyin barátunk kegyeskedett kirobbantani az Ukrán Háborút. Emiatt Szankciókat kapott az Egyesült Államoktól és az EU-tól. Viktor dolga lenne az, hogy ezeket megfúrja. Ő azonban csak annyit tehet (nehogy kicsöppenjen az EU-finanszírozás piksziséből), hogy hangosan ágál ezek ellen (“Lábon lőttük magunkat!“), de a tagállami vétó eszközével élni nem mer. Közben azért ravaszul megszavaztatja az Egybites Kétharmaddal az uniós tiltás alatt álló Déli Áramlat magyarországi kivitelezését. (Minek, ha a bolgárok ettől már elálltak? A földgáz majd átugorja a szerbekig tartó néhány száz kilométert?! Lajtos kocsikban és vödrökben fogják átmerni?! – Idióták!!!)

Ezért és Paksért, no meg az Unión belüli “rendbontásért”, a “túlzott oroszbarátságért” pedig megkapják a fenyítésüket az Egyesült Államoktól is. Mint “orosz lobbysta latorállam“, azaz a magyar kormány komoly figyelmeztetést kap az USÁ-tól. Elébb csak a Volt és a Jelenlegi Elnök “dícséri meg” az Orbán-kormányt, melyekre a magyar “futsal-profi” és elefánt-típusú diplomácia az elnökök lehülyézésével válaszol. Nemsokkal később újabb figyelmeztetés érkezik Washingtonból:  “Mindent tudunk a disznóságaitokról!” (ld.: Korrupciós Kitiltási Botrány!). Erre meg az a válasz, hogy leanyázzák a budapesti Ügyvivőt, majd a már esztendőkkel korábban benyújtott Bizonyítékokat követelik. (Ezeket ismételten megkapva, “csak egy fecni“-nek minősítik, az Ügyvivőt – tehát “Washington Hangját” – pedig hiteltelennek … az ingatlan-növekményeivel, meg a jövedelmeivel elszámolni nem tudó Rogán Antal “személyében”!)

Most ott tartunk, hogy megy az “Állóháború”. A kormányzat szerint a Nyugat (az Ellenzék? kottájából játszva) hangulatot kelt a Kétharmados Felhatalmazottsággal szemben, annak megdöntésére törekszik (pl. a gyurcsanyista DK, ráadásul bevallottan! – pfúj!). a kifogásolt dolgokat pedig nem hogy egyelőre “pihentetnék”, hanem éppen ellenkezőleg: fokozzák! További, csakis külföldi tulajdonú cégeket érintő extraadók, a maradék Manyup-pénzek elkonfiskálása, a diktatórikus elnyomás és a nyomor további eszkalálása, kikényszerített államosítások.

Avagy a legújabb! Az, hogy az orbansta vezérlet alatt álló MOL és az MVM éppen most akarja megvásárolni a szlovák (Uniós!) energiapiac 80 százalékát! Mindezt strómanként, ugyanis a Valódi Vevő székhelye nem a Duna, hanem a Moszkva folyó partján van! Akárcsak a horvát (szintén EU-tagállam!) INA felének valószínűleg orosz kézbe való átjátszása! Ha bármelyiket megteszik, onnantól … hát, további Kitiltási Listákat olvashatunk, illetve azt, hogy alkalmazandónak vélte Brüsszel azt a bizonyos “7. cikkely“-t. … De meg fogják tenni, ezért olvasni is fogjuk, meg alkalmazni is fogják! Akkor pedig már Moszkvát sem fogjuk érdekelni, azaz “Két szék között” … a Pöcegödörbe csüccsenhetünk!

Ennek a Társaságnak ugyanis már teljesen elment a maradék esze is. “Vabankra“, Végelszámolásra játszanak. Akárcsak XV. Lajos: “Utánam a Vízözön!“. Mi meg fulladjunk bele! … Meg is érdemeljük, ha ilyen sokáig tűrjük/tűrtünk ilyeneket a hátunkon.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Öngólkirályok

Két nappal ezelőtti posztomban, két “gyönyörű” példával illusztrálva szóvá tettem, hogy micsoda túlteljesítő idióták, nekivadult porcelánbolti elefántok uralják a magyar külpolitikát. Nos, ösmét sikerült ráakadnom néhány díszpéldányra közülük, kiket nem tudok másként aposztrofálni, mint “Öngólkirályok“-nak.

Eme díszpéldányok Díszpéldánya természetesen nem lehet más, mint Deutsch Tamás, aki a bunkó ostobaságaival már tizedik esztendeje járatja le önmagát és hazánkat az Európai Parlament falai és padsorai között. Elképesztő faszbúk, majd twitter-bejegyzéseivel, sajtónyilatkozataival, méltán hívta fel magára euroképviselőtársai figyelmét. “Hírnevére” most ismét sikerült ráhalmoznia egy-két szívlapátnyi trágyát azzal, hogy tegnapi sajtótájékoztatóján (lásd itt!) lehazaárulózta mind a két szoci EP-képviselőt, közülük is legelsősorban Szanyi Tibort. Utóbbi azzal húzta ki a gyufát, hogy még csütörtökön bejelentette: “… a magyar szocialista EP-képviselők (mind a ketten!) nem támogatják Navarcsics Tibor uniós biztossá való megválasztását“, lévén őt arra a szocialista EP-képviselők (mind a ketten!) alkalmatlannak tartják.

Tompy tegnap(!) rögvest ki is kelt magából. Kemény hangú nyilatkozatában közölte, ez a csütörtöki(!) bejelentés nem volt más, mint Magyarország uniós biztosjelöltjének “hátbatámadása”, amire “még soha nem volt példa” az EU egyetlen országának egyetlen ellenzéki pártjától sem, leszámítva “az extremista és szélsőséges politikai erőket“.

Ha a Szocipártban lenne egyáltalán igény egy “Magaslabda Lecsapkodó Szakemberre” (avagy ha tetszik: “Öngólügyi Szóvivőre“), akkor szegénynek napi 48 órában köllene dolgoznia. Esetünkben ugyanis rögvest kijelenthették volna, hogy igenis volt már ilyesmire példa. Tíz esztendővel ezelőtt maga a Tákolmány-szövegező Szájer József, fideszes EP-képviselő képviselő kezdett azzal gargarizálni, hogy “Természetesen minden magyar nemzeti kérdésben mindenkivel, akár az ördöggel is együtt tudunk működni. Azonban Kovács Lászlót nem tudjuk a Magyar Köztársaság hiteles képviselőjének tekinteni.“. Ehhöz hasonló minősítést kapott ugyancsak a Fidesztől a 2009-ben biztosjelöltté vált Andor László is. Mindebből pedig azt következik, hogy Deutsch Tamás, fideszes EP-képviselő szerint az ő “saját” pártja lényegében egy “extremista és szélsőséges” politikai erő! Köszönjük Tamás az öngólt, a lefegyverző őszinteséget, mellyel csakis egyetérteni tudunk!

Ha már Navracsicskánál tartok, hát őt sem szeretném kifelejteni az Öngólkirályok Dicsőséglistájáról. Már hónapokkal ezelőtt napvilágot látott a hír: a Maffiakormány őt fogja EB-biztossá jelölni, ugyanis a fideszes kormánypolitikusok közül állítólag ő rendelkezik “a legnagyobb uniós elfogadottsággal”. Ezt én elébb csak egy, a szeretett emlékű Peterdi PálTücsök és Bogár“-rovatába való “értesülésnek” tekintettem, ámde jobban belegondolva a dologba, végül igazat adtam a “híresztelőnek”.

Igaz ugyan, hogy Csicska volt az az “(i)gazságügyi miniszter“, aki az Unión belül azzal lett hírhedt, hogy bizonyos inkriminált, honi törvényekről szándékosan meghamisított fordításokat küldött ki Brüsszelbe. Az is igaz, hogy esztendőkön át, a bunkóságig is elmenő verbális csörtéket vívott az EB igazságügyi biztosával, Viviane Redig asszonnyal. Ámde a Második Orbán-kormányban hemzsegő büdösbogarak közül még (talán) mindig ő az, kinek odőrje (a Pöcegödör-skálán belül) jóval közelebb áll a “Chanel parfűmhöz“, mint a poloskáéhoz. Így osztán nem is csodálkoztam rajta, hogy bő hónappal ezelőtt “hivatalossá vált” az ő jelölése, ámde azon már jót röhögtem, hogy ennek bejelentése nem egy kormányzati kommüniké keretén belül történt, hanem Csicska saját “pofakönyv”-oldalán. … Hja ennyit számít az EU, az EB, meg Csicska is!

Ezen öngól után persze volt még egy pár. Kezdeném azzal, hogy a faszbúkos bejelentésében azt írta, számára a “Bővítési Biztos” pozíciója lenne a legkívánatosabb. Én ezt készséggel el is hittem neki, ámde az aspirantúrája máris leleplezte a totális hozzá nem értését. Hiszen a már csak a parafációra váró J.-C. Juncker EB-elnök hónapokkal korábban kijelentette: részéről “ennyi volt” az EU bővítése, újabb jelentkezőt egyelőre nem vesznek fel, tehát: nem lesz olyan funkció, hogy “Bővítési Biztos”!

Ámde a legszebb a következő volt. A Nemzet Örökös Keritörpéje kihurcolkodik a Wales-ben tartandó NATO-értekezletre. Magával viszi Csicskáját is, ismerkedni a leendő partnerekkel, építendő az ő EB-biztosi imidzsét. Utóbbit a Csicska úgy is vélte megvalósítani, hogy a walesi kormányzat vezetőjének átnyújtotta Arany JánosA walesi bárdok” című balladájának angol(!) fordítását. A félművel Aspiráns, valamelyik félművelt tanácsadójára hallgatva, úgy vélte: ez egy szép gesztus lehet, hiszen ez az egyetlen olyan magyar, irodalmi mű, mely Walesről szól. Ámde a tartalmára már egyikük sem emlékezett! Arra, hogy abban arról vagyon szó: miként igázta le a független Walesi Királyságot a brit uralkodó. … Mindezt pont akkor, amikor Skócia éppen népszavazást tart az Egyesült Királyságból történő kiválásról! … London gondolom hálásan köszönte ezt a “gesztust”!

És akkor most jöjjön a Csúcstartó! A Magyar Öngólkirályok Mindenkori Listavezetője, azaz személyesen a felcsúti Diego Duce! Akinél nagyobb hatökröt talán még a Föld sem hordott eleddig a hátán, s ezen tulajdonsága már csak azért is feltűnő, mert igazából egy Ravaszdi Rókának képzeli önmagát.

Az Ő Öngóljairól köteteket lehetne mesélni. Ámde mivel én nem egy bibliát, mindössze egy posztot írok, hát inkább nem mennék bele a részletezésekbe. Már csak azért sem, mert legutóbbi baklövéseit tökéletesen összefoglalta a 168ora.hu tegnapi gyűjteménye (lásd itt!), ezek némelyikének elemzését pedig elvégezte helyettem Zsebesi Zsolt a gepnarancs.hu oldalán (ezt meg itt!).

Ezért osztán abba is hagynám a posztírást. Nem csak azért, mert vasárnap van és néhány perc múlva az ebédlőasztalhoz “köll fáradnom”: nem akarok öngólt lőni azzal, hogy hagyjam kihűlni a rántott csirkét, a krumplipürét, no meg felmelegedni az uborka salátát. De leginkább azért, mert az ilyen szembesítésekre igazából senkinek nincs igénye. Se “polgárnak”, de “ellenzéki pártnak” meg pláne!

Azt mondta tegnap Gyurcsány az “Ellenállás Napján“, hogy “A pártok semmik!“. … Egyetértek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!