Mosoly és vicsor

Véget értek a mézeshetek Colleen Bell és Szíjjátó Péter között. Az USA budapesti nagykövete tegnap a Corvinus Egyetemen alaposan belenyilatkozott a nagy magyar sötétségbe, de a Küküminiszter rögvest rácsapott a szájára. … A mosoly- után jön a vicsordiplomácia. … Szokás szerint.

Colleen Bell tíz hónapja áll az Egyesült Államok budapesti képviseletének élén. Ezen idő alatt szavát se nagyon lehetett hallani, s ha mégis, hát koránt sem olyasmikről beszélt, mint az emlékezetes André Goodfriend ügyvivő (áldassék az ő neve!). Ebből sokan vonták le azt a következtetést, hogy Amerika valójában az Orbán-kormány túlzott orosz-barátsága miatt orrolt meg Budapestre, azaz az állami szintre emelt (és legalizált!) korrupció, valamint az egyre nagyobb demokrácia-deficit washingtoni emlegetése pusztán “nevelő” célzatú volt. Hiszen lám: amint Orbánék beálltak az amerikai külpolitika fősodrába, rögvest megszűntek a kritikák is.

Ezt a nézetet hangoztatta maga a Küküminiszter is. Néhány hete még azt találta előgomolyogtatni az orra alatt hordott ánuszrózsájából, hogy milyen szívélyes manapság a viszony a két ország között. Hogy minékünk Ámerika az egyik legfontosabb szövetségesünk. Hogy mennyire egyetértünk mindenben. Hogy milyen jól tudunk együttműködni. Különösen azóta, hogy az izgága Goodfriend helyére végre Bell nacssszony került (akinek a jobb karját – amolyan vidéki nemes módjára – ujjhegytől hónaljig nyalintott végig a hazai, habonyfinkis propaganda).

Ezerrel ment tehát a mosolydiplomácia. Bell asszony hallgatott, nem ütötte bele az orrát a Nagyfiúk, tehát a Helyi Vagány Csávók dolgába, azaz: néhány gesztussal sikerült kikerülni az USA látóköréből. Orbánék így megnyugodva dőltek hátra: ez is “csak egy nő” (azaz: “hülye picsa“), vele sem lesz nehezebb boldogulni, mint a szintén politikai kinevezett Kounalakis-szal, ergo: minden verihepi és kúl, a biznisz meg júzsual.

Tegnap azonban beütött a krach! Kolín betipegett a Korvinuszra, s ott fél órán keresztül sorolta azokat a súlyos kifogásokat, amiket nemrég a Gúdfrend, azelőtt meg a Klintonné mondogatott. Aljas és nagyhatalmi módon felkorbácsolva ezzel a Szeretett Vezető, a Don Vittorio-vá felkapaszkodott Alcsúti már gyógyszeresen is egyre nehezebben karban tartható kedélyállapotját.

Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni! Ezér’ osztán a Küküminiszter rögvest (azaz fél nappal később) előkapta plajbászát és alákanyarintotta a nevében kiadandó, de a Hazugságügyi Minisztériumban megfogalmazott Nyilatkozatot. Ennek lényege pedig az, hogy “Mi, a Zország” (tehát “Ők, a Maffia“) már rohadtul unjuk, hogy mindenféle, az Óperenciás tenger túlpartjáról érkezett, megélhetési migránsok belepofáznak a dógainkba. Fogjad fel mán végre kisanyám, hogy mink nem vagyunk gyarmat USA-tagállam, mink az ilyesmiket Brukselles-sel szoktuk megbeszélni (azt is – meg az akadékoskodókat is – elküldtük a Halál véreres faszára! Nem is egyszer!). Tehát be lehet fogni, a jenkiknek sem/nem osztottunk lapot!

Hogy az a jóbüdöskurvaanyádat neked is, te hülye szuka, meg a nigger főnöködnek is … grrr! Kábé így vicsorog most az eddig mosolygós magyar “diplomácia”, a miniszterelnöki végbélnyílásba fejjel beszorult “vezetője”. Szokása szerint.

Mert ugyi ennek a bizonyos “Magyarországnak” az a “barátja”, aki nem teszi szóvá az Állammaffia viselt dolgait. Sőt, alkalmatlanságából, butaságából (J. Daul az Európai Néppárt elnöke), saját pecsenyéjének rövidlátó sütögetéséből (H. Seehoffer bajor miniszterelnök) kifolyólag politikai, az alkalmatlan, rövidlátó, hataloméhes magyar MiniElnök díszes társaságának pedig pénzügyi támogatást (pontosabban: arra utaló ígéretet) nyújt (V. Putyin). Ellensége viszont bárki, aki számon kéri “rajta” a sorozatos szószegéseket (Európa szinte valamennyi unós és nem uniós államának vezetője, minisztere), a rendszerszintű korrupciót, a pillanatnyi érdekek vezérelte törvényhozást, a demokrácia sárba tiprását (C. Bell), vagy a legelemibb, vállalt kötelezettségek betartását (A. Merkel, akinek egy bizonyos országszerte világhírű, nemzetbiztonsági szakértő – neve, ha volt is, csupán áruvédjegy! – szerint rögvest le köllene mondania, mer’ itten most “háború van”, azt pedig nők még soha nem nyertek meg! … I. Erzsébet, Nagy Katalin, G. Meir, I. Gandhi, M. Thatcher … soroljam még? Vagy vegyem számba a “győztes” fiúkat? … pl. Hitler, Horthy, Mussolini, Szadat … köll még fődilaci?).

Ámde ezt a posztot most nem (csak) azért írom, hogy ismételten rámutassak a NER, no meg az azt uraló, abból hasznot húzó alakok végtelen silányságaira, notórius hazudozásaira, gerinctelenségére. Ez közismert! Mindnyájan tudjuk, miféle alakokból lett itten “befolyásos üzletember”, sőt, “nemzeti nagytőkés” (lásd: A. G. Vajna, meg a mostanság vele a TV2-ért csatározó/trollkodó Simicska L.!), “politikus”, azaz országgyűlési képviselő, ilyen-olyan államtitkár, miniszter és miniszterelnök, ház- és köztársasági elnök (utóbbi kettő esetében az “zemúthuszonötév” kimagaslóan mélypontja Kövér és Schmitt), avagy alkotmánybíró (pokoli a leépülési névsor Stumpftól Balsaiig!).

Itt és most nem (csak) erről akarok írni! Nem (csak) arról, hogy miként lehetett meggyalázni történelmünk kevés nagyjának nevét/emlékezetét. Mondjuk azzal, hogy az állami és uniós fejlesztési pénzek nettó ellopását szolgáló projektet a saját jövedelmét az országnak felajánló Széchenyiről nevezik el. Hogy mondjuk Károlyi és Göncz székébe egy schmittpál, Batthyány és Wekerle posztjába egy orbánviktor, Deák padjára pedig egy lázárjános, avagy egy rogánantal tehette bele a korrupciótól és emberi silányságtól/ócskaságtól bűzlő ülepét. … Hanem RÓLUNK!

Arról akartam írni, hogy miféle silány alakok vagyunk MI. Arról, hogy ezek a szubhumánok csakis azért ülhetnek a nyakunkon és szívhatják parazitaként a vérünket, tehetik tönkre a renoménkat és a gyerekeink/unokáink jövendőjét, mert mi hagyjuk. Miért? Mert ez a mi Túlélési Stratégiánk, ez a történelmileg belénk rögzült “Kollektív Emlékezet/Tudat“.

Mi nem szólunk bele a Hatalmasok (az “Uraknak”) dógába. Ők törvényeket erőltetnek ránk, amiket mi meg kikerülünk. Tehetjük, ha hagyjuk “Őket” hatalmaskodni, lopni tőlünk szinte mindent. Cserébe ők is elnézik nekünk a mi törvényszegéseinket. Ezeket kizárólag lázadás idején kérik rajtunk számon. Két ilyen között pedig megsüvegeljük azokat, akiket igazából lenézünk, egy-egy bottal sem piszkálandó darab szarnak tekintünk (joggal!). De megtanulunk mindegyikkel együtt élni. Ahogyan a tömeggyilkos, áruló Kádárral, úgy a minket toprongyig kifosztó Orbánnal!

Valljuk be őszintén: EZEKKEL IS megtanultunk már együtt élni! Jó nekünk a pöcegödör bűzlő, de langyi melege! Nincs nekünk szükségünk Szabadságra, csak amit az Állam, azaz az Uralkodó ad nekünk. Ha ez meg kevés (vagy túl sok, amit elvonni akar tőlünk – lásd: a netadó elleni tüntetés!), akkor lázadunk. De csak addig, amíg a langyos pocsolyába vissza nem kerülhetünk … hogy együtt brekegjünk időnkét a Főbékák ellen. Kiknek nacionáléja, embersége, alkalmassága egyáltalán nem érdekel bennünket!

Csak az, hogy zabálhassunk és brekeghessünk, no meg hogy mindig legyen kit/kiket lenéznünk, gyűlölnünk!

… és ezt …

szendamondja!

Tuareg írásai itt!


Bakik és bűnbakok

Egyes vélemények szerint már nem csak a Maffiapárt “kommunikációja”, de belső egysége is darabokra hullott: dúl a pozícióháború az “Öreg Janicsárok” és az “Ifjútörökök” között. … Nem tudom, van-e okunk örülni.

Hatalmasat bakizott a minap Németh Zsolt, az “Országgyűlésnek” nevezett bábszínház külügyi bizottságának maffiapárti elnöke. Az ATV stúdiójában ugyanis, műsorvezetői kérdésre válaszolva azt állította, hogy az Egyesült Államokból korrupció okán kitiltott “Hatok” többségének személyazonosságával tisztában van. Ahogy mondotta volt: “Talán négy vagy öt név ismert előttem“. Osztán hozzátette, hogy mivel Colleen Bell, az új nagykövet érkezésével “jobb idők köszöntöttek be a két ország kapcsolatában“, hamarosan meg tudja majd szerezni a hiányzó egy-két érintett nevét is.

Ámde ez vagy ordas hazugság, vagy egy hatalmas csúsztatás. A közismert 7740. számú elnöki proklamáció szerint ugyanis a kitiltás nem diplomáciai, hanem idegenrendészeti procedúra. Ennek értelmében mind ennek tényét, mind pedig ennek okát kizárólag az érintettekkel lehet közölni. Az úgynevezett “harmadik féllel” nem. Németh tehát amerikai forrásokból bizonnyal nem szerezhette be “ismereteit”, kizárólag a magyar kormánytól. Annak hivatalos álláspontja azonban az, hogy az egyetlen Vida Ildikón kívül (aki maga ismerte be nyilvánosan az érintettségét) senkiről nem tud semmit. Maga Szargyártó még néhány hete is azt állította, hogy “fogalma sincs” kik lehetnek a Kitiltottak.

No, akkor most mi van? Németh egyszerűen csak elfecsegte magát? Lehetséges, hiszen ugyanebben a stúdióbeszélgetésben azt is mondta, hogy “az ügy politikai része le van zárva“, illetve azt, hogy ez az egész “méltánytalan dolog volt” az USA részéről. Ez pedig nem más, mint a korábban (óvatlanul?) megcáfolt kormányzati álláspont megerősítése, azaz a kétségtelenül létező, “belberki” kommunikációs zűrzavar egyik újabb megnyilvánulása. (Ne feledjük: a Kitiltási Botrányt a Maffiapárt által tulajdonolt “Napi Gazdaság” nevű nyomdaipari termék kegyeskedett nyilvánosságra hozni!)

Van ám azonban egy másik “olvasat” is! Köztudott, hogy egészen Fútzál Pubi feltűnéséig, mindig is Németh számított a Párt első számú külügyérének. Ennek ellenére sem az első, sem pedig a második Maffia-kormányban nem lehetett szakminiszter, mindkétszer be kellett érnie az államtitkári funkcióval. Harmadjára azonban ennyi sem jutott neki: az “Apukámtólkaptam” villa tulajdonosa ült be Martonyi székébe, Zsoltunk pedig kénytelen volt átköltözni a Bábszínház külügyi bizottságának élére, melyről a világon semmiféle befolyást gyakorolni nem tud arra a nemzetközi köznevetség tárgyát képező izére, melyet “magyar diplomáciának” neveznek. Németh tehát ma egy sértett ember. Így egyáltalán nem elvetendő feltételezés részemről, hogy az “Öreg Janicsár” ezzel az ATV-s elkottyintással akarta nehéz helyzetbe hozni a tárcát egyébként tényleg méltatlanul birtokló “Ifjútörököt“.

Hogy így van-e, azt nem tudhatom. Meglátjuk, kap-e a közeljövőben Németh valamiféle alapos “fejmosást” a mindenkit fegyelmező Korbácsos Embertől. Ő nem más, mint Dzsentri Dzsoni, a miniszterelnökségi miniszter, aki már a Kövér Házmesternek is képes volt “beszólni. … Ráadásul büntetlenül!

*

Tegnap a Bábszínház az egyik legfelháborítóbb törvényjavaslatot “tárgyalta” meg. Ennek értelmében a nemzeti parkok, tehát a természetvédelmi területek vagyonkezelői joga a botrányos földpályáztatásairól elhíresült Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez került volna át. Ennek meg az lett volna a következménye, hogy egyrészt a parkok elveszítik legfőbb bevételi forrásaikat (területalapú támogatás), másrészt a védett földeket a “szokásos módon” kiosztogatják majd az éppen megvásárolni/lefizetni szándékozott Híveknek.

Civil szervezetek garmadája tiltakozott ezen disznóság ellen, karöltve az “ellenzék” bizonyos pártjaival. De nem csak ők, hanem a Maffiafrakció egyes tagjai is veszélyt, sőt, bűzt szimmantottak meg. Azt az ótvaros dumát, miszerint így válik transzparensé ez eleddig “átláthatatlan” állami birtokkezelés (© Rogán), még az egybites, tehát agyatlan gombnyomogatásaikról elhíresült, parlamenti orbándroidok sem vették be. Hírlett, hogy hatalmas a Karámon belüli panaszos bégetés/ellenállás is, amit osztán az Ötker, az Ingatlancézár, mint frakcióvezető a kötelező szavazás elrendelésével tört le.

Ehhöz képest tegnap az történt, hogy a förmedvényjavaslat zárószavazását el köllött halasztani. Mert nem csak a Nyájból nyíltan kibégető Bencsik János (volt energiaügyi államtitkár) és Vécsey László képviselők nyomták meg a “nem” gombot, hanem Varga Mihály gazdasági, Hende Csaba honvédelmi és az erkölcsi skrupulusairól szintén nem híres Fazekas Sándor földművelési miniszter is. Utóbbi nem más, mint maga az ominózus Módosító Indítvány előterjesztője!

Persze Rácsmögé Tóni rögvest kipenderült az egyébként megfigyelni rendelt (lásd itt!) újságírók elé, s kijelentette: a miniszterek csupán “véletlenül” szavaztak úgy, ahogy. Ámde a két képviselő (Bencsik, Vécsey) komoly büntire számíthatnak. A Javaslatból pedig akkor is hatályos törvény lészen, ha a fene fenét eszik is: a Törvényalkotási Bizottságnak két hete van arra, hogy “egyeztessen az ellenzékkel” (azzal, amelyik szerint nincs is miről!).

Azt még hajlandó vagyok elhinni, hogy Hende Hadvezér, a Honvédelmi Amorózó nem képes megkülönböztetni egymástól az “igen” és a “nem” gombokat. Azt sem kétlem, hogy Bencsikből és Vécseyből bűnbakok lesznek. No de pont a “régi motoros” és karcagi Varga, a gazdasági miniszter ne tudta volna, hogy mit csinál? Avagy a szintén karcagi Fazekas, a Simicska-Nyerges-féle “Szolnoki Klán” consiglieri-e, a szakminiszter és előterjesztő?! Nane!

Dúl a háború az “Öreg Janicsárok” és az “Ifjútörökök” között. Ennek csatajeleneteit láthatjuk mostanság szinte naponta. Csak azt nem tudom eldönteni, örüljek-e neki.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Súlytalanság

Miniszteri tanácsadónak kérte fel Farkas Bertalan magyar űrhajóst, űrkutatót és vadászpilótát Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – közölte a Külgazdasági és Külügyminisztérium az MTI-vel. … Hm, érdekes a hír. Érdemes rajta el is gondolkodni.

A fentebbi értesülés olvastán a bennem ösztönösen felmerülő első kérdés az volt, vajh’ mivel érdemelte ki e szíjjártói kegyet az 1997-ben (mindössze 48 esztendősen) nyugállományba vonult dandártábornok? Tudomásom szerint soha nem focizott a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatában, márpedig ez (a tapasztalatok szerint) egyik elsődleges feltétele annak, hogy egy egyébként nem túl hasznos illető az Apukámtólkaptam Villa Tulajdonosának jóvoltából gálánsan fizetett szinekúrához jusson (“Kiemelt Közmunkás“?). Ugyancsak a legjobb tudomásom szerint a Mi Bercink még a Nagycsapat (a Maffiapárt, ld. még: “Fidesz“!) cserepadján sem ült soha. Azér’ meg a mai Pártállam nem szokta osztogatni a kegyeit, hogy valaki idén áprilisban képviselőjelöltjéül szegődött az egyik, közel 150 milliós “állami támogatást” zsebre vágó kamupárnak (“Zöldek Pártja“). Azér’ sem, hogy ugyanez a valaki 2006-ban az MDF színeiben volt hasonlóra aspiráns. Azér’ se nagyon, hogy az illető 1996-97 között (Horn-kormány!) a washingtoni magyar nagykövetség légügyi attaséja volt, azér’ meg pláne nem, hogy őt 1980-ban, Kubaszov elvtárssal együtt, nyolc napra fellőtték az űrbe. (Mert volt kellő fizikai állóképessége, a korabeli propaganda-megfontolások szerint pedig “magyarabb” kinézete volt, mint az ugyancsak kiképzett Magyari Bélának?)

Hát akkor mi érdemesítette Bercit eme magas megbízatásra? Csak tán nem az, hogy a maximális műveltség legteljesebb hiányában szenvedő Küküminiszter véletlenül “Kubatov“-nak olvasta Farkas (nyá.) dandártábornok egykori űrhajóparancsnokának nevét, s ezért úgy gondolta, hogy a volt vadászpilóta egy “régi nertárs” még “Az Illegalitás” idejéből? … Attól tartok: valószínűleg soha nem fogjuk megtudni!

A másik jogos kérdés az, hogy vajh’ miben tud szolgálatára lenni a ma mindössze hatvanöt esztendős Dandártábornok (nyá.) a már a harminchetedik(!) esztendejét taposó, szupertehetséges Küküminiszternek? Azt a falmelléki szöveget, miszerint Farkas “… széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, így népszerűségével erősítheti Magyarország pozitív nemzetközi megítélését. Tudásának köszönhetően miniszteri tanácsadóként a magyar gazdasági érdekek külföldi érvényesítéséért fog fellépni, ezzel is erősítve hazánk nemzetközi politikai és gazdasági helyzetét.“, nyugodtan elengedhetjük a fülünk mellett.

Igaz ugyan, hogy Berci tavasszal azt állította, neki mai napig is élő kapcsolatai vannak úgy az orosz, mint az amerikai űrhajóskollégáival, de ettől még a republikánus szenátorrá avanzsált, egykori elnökjelölt John McCain nem fogja hamarost kijelenteni: “Azon korábbi állításomat, miszerint a magyar kormány azért közeledik Oroszországhoz, mert a putyini adminisztráció azt megfélemlítette, ezennel ünnepélyesen visszavonom. Tisztelt kollégám és abszolút megbízható barátom, a magyarországi viszonyokat még az Egyesült Államok kormányánál is jobban ismerő Mr. Bertalan Farkas ugyanis tájékoztatott arról, hogy a magyar Miniszterelnök bátor ember, soha semmitől és senkitől nem fél, és semmiféle külső (gazdasági és diplomáciai), avagy belső nyomás (több tízezres, állampolgári tüntetések) el nem tántoríthatja Őt az Ország és a Nemzet függetlenségét elérni akaró célkitűzésétől. Ezért minden amerikai cégnek javaslom: minél több dollárt fektessen be ezen országban!“. Az pedig ugyancsak elképzelhetetlen, hogy Bercink majd a Valeríj Kubaszovval (is?) ápolt barátsága útján fogja elérni, hogy a Kreml méginkább (EU/NATO-ból) “kiemelt” partnerként tekintsen Magyarországra, hiszen egyrészt ezt a Miniszterelnök, meg a Farkast most felkaroló Küküminiszter már régen elérte, Kubaszov pedig ugye halott!

Így nem marad más, mint a “tanácsadás”! Ámde kinek és miben? Esetleg …

  • a Miniszterelnöknek azt, hogy nem illik hívatlanul betolakodni egyetlen államba sem, ott pedig végignézni egy katonai díszszemlét még akkor sem, ha erre elvileg joga volt?
  • ugyancsak a Miniszterelnöknek azt, hogy ha már meghívták valahová, akkor legyen kedves a vendéglátóival szemben nem a Felcsút (és a Miniszterelnökség) környékén megszokott lekezelő/lealázó, pöffeszkedően döbrögis stílusával megnyilvánulni (“Hoztam nektek Hülye ‘Han/Hun’-ok öt minisztert, száz üzletembert, meg főleg Magamat! Tehát kezdjetek gyorsan befektetni Nálam, amíg tart a kegyes hangulatom!“), hanem tanúsítson tiszteletet (azt, amit az “ország” címkéje mögé bújva magának is követelt óriásplakátokon … is!), továbbá legyen minimálisan tisztában az illető ország történelmével! Avagy ha nem, akkor pedig legalább fogja már be a száját! (Tanulságos videó a link alatt!)
  • Schmitt Pálnak azt, hogy ha már valaki csúfosan megbukott (Plagi a hamisítással, Berci pedig egy ehhöz képest pimfnek számító washingtoni ittas vezetéssel), akkor ezzel talán nem kéne még büszkélkedni is, s ahogy ő sem tekinti magát továbbra is légügyi attasénak az Egyesült Államokban, úgy Pál se mondja már magáról Budapesten, hogy ő változatlanul “doktor”, … mer’ ami “úgy” volt anno, az már “nem úgy” van most! (Talán még Berci ehhöz hozzá is tenné: saját bukása óta nem kapja az attaséi fizetést, nem úgy, mint Pali az “álamfőit”; A Nemzet (egyetlen) Űrhajósaként pedig nem jogosult további 500 ezerre havonta a Közkasszából, ellentétben A Nemzet Gojostolával, akit a Maradék Tizenegy – orbánseggnyalási szándéktól vezéreltetve – méltatlanul választott be a Tizenkettő közé!
  • Csizmadia Lászlónak azt, hogy ha már a “komcsi” rendszerben mindenféle seggnyalásos próbálkozásai ellenére is alig-alig vitte valamire, (Berci bezzeg a “repülése” után századosból rögvest alezredes lett – igaz: utána sokáig köllött várnia az ezredesi rangra, s csupán a nyugdíjazása okán lehetett tábornok!) ámde a Legújabb Diktatúrában mint már Pénzosztó Békemenetes Főcivillé avanzsáltnak talán nem illik nettó bolsevista dumával leposztkomcsizni, leneomarxistázni, lehülyeinternetesezni az őt is (saját kérésre!) korrumpáló Korrupt Hatalom ellen lázadozókat. Majd ugyancsak “civilként” azzal fenyegetőzni, hogy ha a Lázadozók nem hajlandók elkushadni, hát lesz itten akkora Békemenet, amit a világ nem látott még … feltéve, ha azt a Kormányzat végre megengedi, a Miniszterelnök Úr pedig visszavonja azon “határozatát”, miszerint “Most béke van, így nem kell menetelni!“.

Ámde nem hiszem, hogy a fentebb megnevezettek (meg az ebből száz számra kifelejtett “Egyéb Illetők“) punkt ilyen tanácsokra vágynának Bercitől, s ha ő egyáltalán hajlandó lenne rá, hát akkor el is fogadnák tőle. Az ilyen Alakok ugyanis olyannyira bele vannak szeretve a saját, nemlétező (de annál jobban pöffeszkedő) személyiségükbe, az ugyancsak saját, de szintén nemlétező “sikereikbe”, hogy az úgynevezett tanácsadóiktól kizárólag olyan véleményeket várnak, miszerint “Te/Ti vagy/tok a Legtökéletesebb/ek! Csak így tovább, … no meg ‘a Fidesz’!

Akkor mi is a dolga Bercinek a Nyikhaj mellett? A válasz roppant egyszerű!

Hogyan lehet létezni a súlytalanságban”? Illetve: “Miként lehet ebben az állapotban azt a benyomást kelteni, miszerint külső behatásoktól mentesen, azaz teljes mértékben birtokában vagyunk a cselekvőképességünknek?!

Hát ez az, amit (szerintem) Farkas Bertalan (nyá.) dandártábornoknak 2015. június 30.-ig meg köll tanítania Szíjjártónak, Orbánnak, az összes állammaffiózónak, illetve a T. Ellenzék jószerint valamennyi “politikusának”! … Rájuk is fér! (Szerintem)

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Péterke nem érti

Péterke, úgy is mint újsütetű karrierdiplomata és külkereskedelmi üzletkötő, nem érti, hogy egyeseknek mostanában miért lett olyan fontos, hogy minisztériuma bizonyos alkalmazottjai a szabadidejükben milyen sporttevékenységgel foglalkoznak. Péterke azt sem érti, hogy miért fincogtatja Amerika a magyar kormányt különböző korrupciós vádakkal, amikor a dolgot a Bizonyítékok átadásával “az egészet rövidre lehetne zárni”, hiszen a kabinet már alig várja, hogy végre kivizsgálhasson. … Péterke ül a “KüKüMlő” partján és még a saját törvényeiket sem érti.

Szíjjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KüKüM) ifjú tárcavezetője egyszerűen nem érti, mostanság miért szúrja a szemét bizonyos sajtóorgánumoknak, meg egyes ellenzéki pártoknak (amelyek közül az egyik – a DK – “eszközökben nem válogatva, nyíltan a kormány megdöntésére törekszik“) az, hogy a minisztérium bizonyos munkatársai szabadidejükben milyen tevékenységet űznek. Szerinte ugyanis méltatlan dolog nepotizmust sejtetni azon tény mögött, hogy a tárca néhány beosztottja a futsalnak (teremfoci) hódol, s azt teljesen véletlenül ugyanazon csapatban (“Dunakeszi Kinizsi“) teszi, ahol maga a miniszter is szokta. (Hja, hogy most éppen a futsalcsapat kommunikációs munkatársát sikerült kinevezni az ausztráliai nagykövetségre? Na és?! Miféle alpári dolog feltételezni, hogy ha a Csajszi nertárső korábban kitűnően megállta/ülte a helyét Dunakeszin, akkor ugyanerre nem lesz képes Camberrában?!) Amíg ugyanis ezek az emberek tisztességgel és becsülettel, a minisztérium legteljesebb megelégedésére végzik munkájukat, addig senkinek semmi köze ahhoz, mi a hobbyjuk. Pláne nem a KüKüM-nek, ahol több, mint nyolcszázan dolgoznak, de a vezetés egyáltalán nem törődik azzal, hogy egyesek netán teniszeznek, bélyeget gyűjtenek, avagy esetleg szimboláznak. … Mert a magánélet, az kéremszépen szent dolog!

Kivéve akkor, ha a KüKüM (nyolcászegynehány) munkatársa szabadidőn kívül (hivatali tevékenység), avagy azon belül (pl.: tenisz, bélyeggyűjtés, avagy szimbolázás) véletlenül az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének bárminemű és -rangú beosztottjával találkozott. Akkor ugyanis részletes (igazoló/fel)jelentést köll írni, beszámolva arról, hogy mikor, hol, milyen körülmények között és miről folyt (ha folyt egyáltalán) közöttük a diskurzus. De ezzel sincsen semmi baj, hiszen erre nem a minisztérium kíváncsi, hanem a Miniszterelnökség! Hogy miért? Hát azt tessék megkérdezni tőlük!

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben
Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Igentisztelt Miniszter Úr!

Néhány nappal ezelőtt, az Országgyűlés épületén belül, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara (az EMCSEM) rendezvényén kapcsolatba kerültem András Gútfreddyvel, az USA nagykövetségének ügyvivőjével.

Ez úgy történt, hogy a talákozó végén már nagyon szorított a szükség, így elindultam az egyik férfivécé felé. Haladtamban már hallottam ugyan, hogy valaki szintén nagyon szaporázza a lépteit mögöttem, de mivel már nagyon sürgős volt a dolog, nem néztem hátra.
Már majdnem a célomnál voltam, amikor a mögöttem lépkedő rámszólt: “Sorry Sir! Where is the toilet?“.
Megfordultam és csak ekkor vettem észre, hogy engem a már nevezett Gútfreddy ügyvezető szólított meg. Mivel nem értettem a kérdését, tolmácsot kértem. Szerencsém volt, hiszen éppen arra járt egyik minisztériumi kolléganőm (Alsónekhersdhy Botorka), aki készséggel volt a segítségemre, s közölte, hogy az ügyvivő a vécé holléte iránt érdeklődik tőlem. Én udvariasan meg is mutattam neki (a Gútfreddynek), majd – miután tisztában vagyok a protokollal, a házigazda kötelességeivel (no meg már nagyon nehezen tudtam visszatartani) – rögvest előre is mentem.
Odabent nem történt közöttünk semmiféle kapcsolatfelvétel, csak annyi, hogy az ügyvivő távoztában közölte velem: “Gudbáj“. Mivel ez a férfi vécé volt, így kolléganőm nem lehetett jelen, tehát nem volt ott senki, aki közölhette volna velem: mit is kérdezett tőlem ismét a Gútfreddy. Így csak egy ismételten udvarias, de határozottan néma(!) biccentéssel reagáltam!

Ezen kívül másról beszámolni nem tudok. Jelentésem valódiságát a tolmács kolléganő igazolhatja!

Alázatos tisztelettel:
Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár
helyettes segédalállamtikár-helyettes (KüKüM, Amerikai Szekció)

*

Szíjjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter Úrnak, helyben
Tárgy: jelentés kapcsolatfelvételről

Mélységesen tisztelt Miniszter Úr!

Az AmCham múltheti, az Országgyűlés épületében rendezett konferenciája után a következő eseménynek voltam tanúja.

A rendezvény zártával a folyosón a kijárat felé haladtamban azt észleltem, hogy az utamba eső férfi W.C. előtt egyik hivatali kollégám (Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay Alpár, helyettes segédalállamtikár-helyettes, KüKüM, Amerikai Szekció) élénk eszmecserét folytat A. Gudfriend-del, az Egyesült Államok budapesti ügyvivőjével. Amikor a közelükbe értem, nevezett kollégám (erősen zavart arckifejezéssel) arra kért, fordítsam le az ügyvivő állítólagos kérdését. Utóbbinak borzalmas amerikai tájszólása van, de ennek ellenére mindössze két szóból (“where” és “tiolet”) azonnal arra következtettem, hogy a pasas a vécét keresi. Ezt le is fordítottam hivatali felettesemnek.
Ezek után mindketten (elébb Bivalybaszhnádhy-Nyomárkay, majd Gudfriend) beléptek az ajtón. Hogy ezt követően közöttük mi történt és mennyi időn át, arról beszámolni nem tudok, lévén oda én nem mehettem utánuk. Megjegyzem azonban, hogy hivatali felettesem feltűnően zavarban volt amikor meglátott, s azt a látszatot akarta bennem kelteni, hogy nem tud angolul, holott ő is az Amerikai Szekció munkatársa.

Szerintem ez fölöttébb gyanús, de ezt persze a Mélyentisztelt Miniszter Úr elbírálására bízom!

Maradok a Miniszter Úr leghűségesebb munkatársa, a legalázatosabb tisztelettel:
Alsónekheresdhy Botorka
(beosztott alfőtolmács és fordító, KüKüm, Amerikai Szekció)

Szíjjártó Péter azt sem érti, miért “izmozik” Washington Budapesttel. Hiszen a magyar kormány a legelkötelezettebb és leghűségesebb szövetségese Amerikának! Csak azokról az orosz szankciókról ne lenne szó (amikkel “lábon lőttük magunkat“), meg Paksról, meg a “Déli Áramlatról“! A Szankció csak kárt okoz egész Európának! Há mijafaszér’ van erre szükség? Paks meg azér’ köll, hogy energiafüggetlenek lehessünk, ráadásul sokkal olcsóbban (egyelőre “alig” 3000 milliárd forint, meg a kamatok, meg a “szokásos”!), mint a “megújuló” források, csakis gazdag államok által finanszírozható “luxusa”. Az “Áramlat” meg azér’, hogy … ugyanezér’. Hiszen akkó’ már csakis a Gazprom zárhatja el a “Csapot” és nem az általunk egyébként hű szövetségesként (moszkvai utasításra nem)támogatott Ukrajna is! A vak is láthassa tehát, hogy minálunk fel sem merülhet az “árulás”. Csak arról van szó, hogy “megokosodott” állam lévén, mi is áttértünk az “értékelvű” külpolitikáról az “érdekelvűre”.

Korrupciós vádak? No, de kérem! Leghűbb Szövetségeséről Amerika igyekszik “inkorrekt módon azt a képzetet előteremteni, hogy valakiknek az alkalmatlansága miatt ide váratlanul beütött volna a krach“? Hol vannak a bizonyítékok? Amelyekre a budapesti kormány már tűkön ülve vár, s majd kivirágzik az izgalomtól, hogy egy gyümölcsöző együttműködés jegyében (a Kormányfő arca például, ahányszor csak ez a téma szóba kerül, szabályosan szederjessé válik!) végre kivizsgáltathassa Vida Ildikóval azt, hogy mijafasz baja van Amerikának például Vida Ildikóval!

Nem is beszélve arról, hogy itten, ebben a Csodaországban van ugyan némi korrupció, de az ellen ZÉRÓ a tolerancia. Misem bizonyítja ezt szebben, mint az az eljárás, melyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt korrupcióval megvádoló Horváth András ellen folytat az ország bűnüldöző hatósága! Mert Horváth már szolgáltatott bizonyítékokat … önmaga ellen. No de Amerika a Horváthot vádolókkal szemben? … No ugyi, hogy nem!

Pedig de!

Ha Szíjjártónak Bizonyítékokra van szüksége az Országot (a büdös francokat: a Maffiakormányt!) érintő korrupciós vádakra, akkor legyen csak kedves elolvasni az összes eddigi “LEX“-üket, kezdve azzal, hogy kiknek köll itt különböző címeken extraadókat kifizetni és kiknek nem! Avagy hogy miféle állampolgári, vagyonhoz fűződő jogok léteznek itten, amikor egy teljesíthetetlen feltételt szabó törvénnyel el lehet kommunizálni jobbkonzervativizálni/”megmenteni” (már megint!!!) a megmaradt Manyup-tagok 200 milliárdos vagyonát, tehát a saját maguk által összehordott, saját tulajdonú megtakarításait! Ha pedig már korrupció, pláne államilag/kormányzatilag menedzselt, akkor olvassa mán’ el azt a törvénymódosítást, miszerint január elsejétől kezdve a bármiféle állami támogatásokból nincsenek kirekesztve az ehhöz szükséges döntések előkészítői és meghozói sem! … Köllenek még újabb “Bizonyítékok”, Petyka?!

Ideje lenne már befejezni, lezárni ezt a Borzalmas Korszakot! Nem kéne hozzá semmi más, csak némi tömeges séta. Mondjuk Budapesten, ahol minimum 600 ezernyi “köztársasági” vagyon – állítólag. Nekik a “séta” helyben van … lenne … ha mennének … ha nem csak “anyáznának/szentségelnének”!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A Tökéletes Nertárs

Kedves Olvasóim, Tisztelt Köztársaim és Barátaim! Nagy szeretettel (…tel … tel … tel) köszöntelek Benneteket a Munakaalapú és Nerista (… ista … ista … Lusta) Demokráciában! Ez pedig arról híres (…res … res… Rest), hogy itten mindenki annyit ér, amennyije van (…van … van … Vagyon) és amennyiért  megdolgozott (…zott … zott …Tatott).

Újsághirdetés:

“Dunakeszin 1560 m²-es, parkosított telken 2003-ban épült, 750 m²-es beépítettségű, hét szobás, szuterénos, garázsos családi ház eladó.
Szuterén: 200 m²-es, csempézett teremgarázs öt autó részére, autómosóval, dupla kijárattal, gardrób.
Földszint: 200 m², amerikai konyha, nappali, dolgozó, vendégszoba, fürdő, WC
Emelet: 180 m², három szoba, két fürdő, 130 m² fedett medence, 12×5 méteres, fűthető, mozaikcsempés, illetve jakuzzi. Továbbá 50 m² fitnessterem, infra- és finn szauna, fürdőszoba.
Terasz: 50 m² balusztrád korláttal.
1560 m² saroktelek, 200 db nyolcéves smaragdtuja, díszkert, öntöző, ürömi kőből készült kerítés.
A ház belmagassága hét méter, exkluzív famunka, belső nyílászárók, olasz szaniterek, burkolóanyagok, padló- és radiátoros gázfűtés, Schüco alu- és műanyag nyílászárók, biztonsági üvegek, 5 db. klíma, kandalló, osztrák lámpák, a jelenlegi bútorzattal, vagy anélkül”

KI AZ, aki ezt a házat megvásárolta? (*)

  1. Aki egy percet nem dolgozott sehol, rögtön politikus lett.
  2. Aki mindig egy-két lépésre követi Orbán Viktort, hogy beszéljen helyette, ha kérdezni merészeli, hiszen személyes szóvivője.
  3. Aki gazdájával azeri tárgyalásokat folytat, majd nem sokkal később kiadaták nekik a baltás gyilkost, mire azonnal elengedték
  4. Aki azt mondta, ha nincsenek jogi eszközök Gyurcsány felelősségre vonására, majd teremtenek.
  5. Aki szerint 2012 volt az első olyan év, amikor megállt a lábán a nyugdíjrendszer.
  6. Aki azt mondta a tusnádfürdői beszéd után, hogy a svéd EU-ügyi miniszter hazugságokat terjeszt és a magyaroknak több tisztelet jár.
  7. Aki egyszerre 22 nemzetközi gazdasági bizottság elnöke.
  8. Aki már külügyminisztersége első napján kioktatta az USA mai és egyik korábbi elnökét.
  9. Aki büszke arra, hogy ő Orbán legjobb janicsárja.
  10. Aki egyedül vett fel több fizetést a kétmilliós plafonnál.
  11. Aki egy év alatt többet tudott félretenni, mint a keresete.
  12. Akinek sajtósa azzal dicsekedett, hogy főnöke egy év alatt 37 sikeres tőzsdei műveletet hajtott végre, holott ez bennfentes információkat sejtet.
  13. Aki régi egyetemi tankönyveit akarta elküldeni az ellenzéknek, tanulják meg, hogy kell a tőzsdén egy év alatt 25%-os haszonra szert tenni.
  14. Aki palotáját csak a vagyonbevallás leadása után három nappal íratta nevére, hogy a közvélemény ne tudja meg a választások évében.
  15. Aki, amikor kiderült, 391 m²-esnek nevezte, holott 750, plusz ötven a terasz.
  16. Ami 15 lakótelepi lakásnak felel meg.
  17. Aki nem vette észre, hogy 12 millióval kevesebbje volt hozzá papíron.
  18. Akinek 130 m²-es az úszócsarnoka, 200 tuja adja az árnyékot, 5 klíma teremt hűvöset.
  19. Akinek öt autó fér el a garázsában, kocsimosóval.
  20. Akinek nejével és két picijével kevés két fürdőszoba, még hármat csináltat hozzá.
  21. Aki még szabadlábon van. De ez nem mindig lesz nyerő szám.
(*: Kérdések a Hócipőtől!)
Kellemes fejtörést és szavazgatást kívánok! … Jövő vasárnap is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


I’m so sorry, Mr. President!

A Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány a lehető legdurvább módon nekiment Barack Obamának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének (is). Mivel erre napok óta senki nem hajlandó, kénytelen vagyok én, a “mezei blogger” egy nyílt levélben bocsánatot kérni tőle!

Tisztelt Elnök úr!

Néhány nappal ezelőtt Ön, a “Clinton Global Iniciative” konferenciáján elmondott beszédében súlyos kritikával illette a magyar kormányt. Ennek során a budapesti adminisztrációt azon rezsimek egyikeként aposztrofálta, amelyek a nem kormányzati (“civil”) szervezeteket fizetett külföldi ügynököknek, tehát ellenségeknek tekintenek, működésükbe erőszakosan beleszólnak, azokat “parttalan túlszabályozással” ellehetetleníteni igyekeznek. Ezzel pedig súlyosan megsértik a legalapvetőbb emberi és polgári alapjogokat, melyeket minden, magára valamit is adó, civilizált állam tisztelni köteles, ha másért nem is, de az általa aláírt, majd parafált nemzetközi szerződések/egyezmények okán.

Elnök úr, az Ön bírálata nem csak tényszerű, de a budapesti rezsim tevékenykedéséhez mérten még visszafogott is volt! Erre egy tisztességes, a Nép érdekeit szem előtt tartó, azt képviselő kormányzat kizárólag egyetlen módon reagálhatott volna: annak minimum csöndes tudomásulvételével.

Az Orbán-féle diktatúra azonban támadással válaszolt. Önt és az Ön egyik hivatali elődjét, a hasonló kritikát megfogalmazó Clinton Elnök urat, a mindössze alig néhány órával korábban hivatalba lépett, harmincöt esztendős magyar “külügyminiszter”, bizonyos Szíjjártó Péter, egy-egy kommünikében gyakorlatilag lehülyézte. Tette mindezt olyan alpári, durván szemtelen hangnemben, amely a diplomáciában még ellenérdekeltek között is öléggé szokatlan, nem hogy szövetségesek esetén.

Elnök úr!

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az Ön információs csatornái jóval szélesebb keresztmetszetűek, mint az enyémek, tehát sokkal többet tudhat a Magyarországon zajló események hogyanjairól, miértjeiről, összefüggéseiről, mint én. Amit azonban Ön nem tudhat (mert elemzői valószínűleg ezt nem veszik figyelembe), az a Magyar Társadalom állapota, pszichés beállítódottsága.

Minálunk ugyanis az a divat, már évszázadok óta, hogy soha, semmikor és semmiféle módon nem vállalunk felelősséget a saját tetteinkért. Az, hogy nem tanulunk a saját történelmünkből (lecserélve ezzel a korábban sikertelen paradigmát), hanem inkább egy “másikat” hazudunk önmagunknak.

Például mi a mai napig is legendásan igazságos királyunknak tekintjük a XV. században uralkodott Hunyadi Mátyást. Pedig ő semmi mást nem tett, mint hogy ráerőszakolta akaratát mindenkire és (bocsánat a kifejezésért!) szarrá adóztatta a népet (akárcsak Mr. Orbán) annak érdekében, hogy finanszírozhassa a monstre háborúit. Azokra meg azért volt szükség, mert ez a “Fickó” fejébe vette, hogy megszerzi a korabeli, európai Főhatalomnak számító Német-Római Császárság koronáját. Természetesen ez nem sikerült neki, lévén nem volt képes tudomásul venni a saját lehetőségeit/korlátait, avagy ahogyan mi itt, a Balkán északi csücskévé vált országunkban mondani szoktuk: “elmérte a farkát” (akárcsak Mr. Orbán)!

Alig három évtizeddel később pedig török megszállás alá kerültünk. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy az akkori uralkodó elveszítette a Mohácsi Csatát, lévén az ország kiváltságos elitjének egy jelentős része egyszerűen (ismételt bocsánat!) baszott megjelenni seregeivel a csatatéren. Osztán meg ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokban (pl.: kereszténység) azonos elveket valló Habsburgokhoz pártoltak volna, hagyták magukat lefizetni a korabeli ország leggazdagabb főura, Szapolyai János által, aki meg a koronáját a török uralkodótól “kapta”. Ebből meg sikerült levonni azt a “történelmi tanulságot”, hogy minket a Keresztény Nyugat cserben hagyott, pedig mi voltunk annak “védőbástyája” … holott a “magyarság fennmaradását” állítólag biztosító “független” Erdélyi Fejedelemség együtt ostromolta a “pogány és megszálló” törökökkel “Bécsnek büszke várát” (akárcsak manapság Mr. Orbán).

Mintegy négy évszázaddal később pedig az “elitünk” túlzott Habsburg-imádata vezetett el egy esztendőkig tartó, véres és persze szintén elveszített háborúhoz (az ismételt “farok-elmérés” eklatáns példája). A következmény egy elképesztő mértékű és tényleg igazságtalan országcsonkítás lett, amelyet az Ön egyik hivatali elődje, Wilson olyannyira nem helyeselt, hogy kishíjján felállt a tárgyalóasztaltól. Osztán meggondolta magát, s úgy döntött: egy Latorállam kedvéért nem fog összeveszni a  Szövetségeseivel (nem úgy mint manapság Mr. Orbán). Ebből meg azt a tanulságot vonta le a Magyarság (annak tanulságlevonásra kizárólagosan jogosult része), hogy bennünket (azaz Őket) hátba szúrt a háborúba és nélkülözésbe belefáradt Népet “feltüzelő” Baloldal (akik mind “zsidók” voltak) és ismételten elárult A Nyugat (azaz háborús ellenfeleink!).

Két évtizeddel később Magyarország ismét hadba vonult. Többek között az Ön által elnökölt Köztársaság ellen is annak érdekében(?), hogy a korabeli elit által elveszített területeket azok akkori utódai visszaszerezzék (önmaguknak!). A Vélt Győztesek mellett való menetelést természetesen ismét sikerült elveszíteni … mintegy kétmillió polgártársunkkal (közöttük cca. félmillió, az állam törvényei szerint “zsidónak minősülő” honfitársunkkal) egyetemben nemzeti vagyonunk minimum felét … plusbonus a (szovjet)orosz gyarmatbirodalmi lét felejthetetlen élményeinek megszerzése! Ebből meg azt az “okos” tanulságot vonták le (a tanulságlevonásra mindenkoron és egyedül hivatottak), amit az Első Világháborúból is: háborús ellenfeleink kiszolgáltattak minket a háborús ellenfelünknek, a Baloldal (tehát a zsidók) meg ismét hátba döfte az Országot. Azóta szobrokat emelünk és köztereket nevezünk el a Hadbavonultató Tehetségtelen Bunkóról, illetve Megszállási Emlékművet emeltetünk be daruval az egyik terünkre … suttyomban, éjszaka, rohamrendőrök századainak biztosítása mellett (ahogyan azt Mr. Orbán akarta!).

Tisztelt Elnök úr!

Ez a társadalom tehát beteg! Történelmével, múltbéli hibáival szembe nézni nem merő, a felelősséget vállalni nem akaró társaság vagyunk mi. Akik alig több, mint fél esztendővel a modernkori “Legnagyobb Hőstettünk” (1956) után már milliós gyűlésen (1957., május 1.) ünnepeltük legújabb Diktátorunkat (Kádár János), akinek ugyan véres volt a keze, de ezt azzal magyaráztuk, hogy még mindig “jobb” volt, mint a “keményvonalas” alternatívája (Münnich Ferenc). A “realitásokat” elfogadva be is tagozódtunk egy olyan “társadalmi rendbe”, mely arról szólt: ha befogod a pofádat, annyit lophatsz önmagadtól, amennyit csak akarsz. (Hasonló volt Mr. Orbán “ajánlata” is, de csak manapság derült ki: lopni kizárólag nekik szabad, nekünk meg maradt a kussolás “joga”!)

Mint egy agresszív carcinosis, úgy rágta magát át ez az aljas kór (tekintélytisztelet, szolidaritás hiánya, hazudott történelem, felelősség nem vállalása) egészen a gyökerekig, amelyből pedig kisarjadt a Jelenlegi Rezsim. Ennek képviselői pedig nem csak primitív, műveletlen bunkók, de még gorombák, alpáriak és agresszívek is (ahogyan azt Ön is tapasztalhatta!). Ámde azért ilyenek ők, mert ezt tanulták a hiányosan szocializálódott Főnöküktől.

A jelenlegi magyar miniszterelnök pedig azért ilyen, mert … szóval ő is hiányosan szocializált és nagyon komoly elmekórtani problémákkal küszködik. Nála és tőle kiindulóan manapság a goromba, mosdatlanszájú, bunkó paraszti viselkedés nem más, mint “Bátorság”, az alpári nyilatkozatok közzététele egyenlő a “Karakánsággal”, a szövetségeseinkkel kapcsolatos primitív hozzáállás pedig a “Nemzeti Érdek Képviselete”.

A jelenlegi magyar ellenzék pedig ebben az “aktívan passzivitás” módszerével támogatja Őt és Tettestársait. Teszik mindezt azért, mert nem csak a Diktátor és Famulusai, de Ők Maguk is A Népből (itteni szleng szerint: “a Zemberek”) származnak. Tehát maguk is megkötötték az Alkujukat a Hatalommal: kisebb mértékben a Lopás, nagyobb mértékben az Eltartottság terén!

Ezért osztán EZEK igazából nem is tettek semmit, amikor Önt és Hivatali Elődjét az Alpári Kormányzat Kisizéje a szájára merészelte venni. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy “Jajjistenem és szörnyű!”. De hogy egyikük is vette volna magának a fáradságot, hogy bocsánatot kérjen Öntől egy mindössze öt perc alatt megfogalmazható és közzé tehető nyilatkozatban? Addig már nem terjedt a kompetenciájuk, az eszük, no meg a bátorságuk sem. Ezzel ugyanis megkockáztatták volna, hogy a Beteg Társadalom Primitív Kormánya netalán megharagszik rájuk, elvonva tőlük (átmenetileg) a júdási Harminc Ezüstöt!

Tisztelt Elnök úr! Kérem mindezen magyarázkodások után fogadja el tőlem, minden jóérzésű polgártársam nevében, őszinte bocsánatkérésemet:

I’m so sorry, Mr. President!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ha ezek az Idióták (a Rendszerszolgák szokásosan néma jóváhagyásával) netalán mégis hadat üzennének az Egyesült Államoknak, kérem csak “szelektívek” legyenek a légicsapások! … Szükség esetén kitűnő GPS-koordinátákat tudok közölni!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Köszönöm szépen! Mivel tartozom?

Rekordot döntött a frissiben kinevezett magyar “külügyminiszter”! Néhány napon belül sikerült beletörölnie a mutyiszaros gumicsizmáját két amerikai Elnökbe is. A “nyuggerbe”, aki valószínűleg a következő President férje, meg a jelenleg hivatalban lévőbe, tovább fokozva ezzel Agyarország hírenevét. Köszönöm szépen! … Mindenkinek! És mivel tartozom? … Ugyan kinek?!

Néhány nappal ezelőtt, az USA egykori elnöke, Bill Clinton egy amerikai “show-műsorban” azt találta mondani, hogy “Vannak bizonyos ‘fickók’, akik örökké hatalom akarnak maradni és sok pénzt keresni“. Eklatáns példaként erre a mi Szeretett Vezetőnket, Abszurdisztán MiniElnökét, Al- és Felcsút, valamint a Részek Örökös Urát (születési anyakönyvi kivonata szerint “Orbán Viktor Mihály“) említette meg. Mire a “Küküm” akkor még csak alminisztere (trónörököse) azzal kegyeskedett válaszolni egy közlemény formájában, miszerint Clintont “valakik alaposan átverték” és látszik, hogy “már régen nem járt Magyarországon“. Mert ha a “Magyarországon jelen lévő vállalkozókat kérdezte volna“, akkor nem mondhatott volna ilyesmiket.

(Hogy mi az ördög köze van a “Magyarországon jelen lévő vállalkozóknak” Clinton Orbánról alkotott véleményének, azt még most sem értem. Az egykori Elnök ugyanis a Hatalmi Elmebajról beszélt. Arról, hogy egyeseknek semmi nem elég: mindenből mégtöbbet akarnak, s közben zsebre vágni néhány fillért is. Persze ha ez a Valaki azokat a bizonyos filléreket hatalmi szóval kényszeríti ki bizonyos vállalkozóktól, akkor már van kapcsolat a két dolog között. Kivéve akkor, ha az a bizonyos “vállalkozó” nem más mint Mészáros Lőrinc, az ország legtehetségesebb víz- és gázszerelője!)

Teltek-múltak a napok. Idehaza egy “összevont, bizottsági meghallgatás”-nak nevezett bohózaton átpasszírozták a Kásagerincű Zseléshajút, akit osztán eme Grémiumok (többségi szavazattal) rögvest alkalmasnak is nyilvánítottak arra, amire ők maguk sem alkalmasak. Folyt tehát a “békés, építő munka“. Ámde eközben Odakint meg már készülődtek az “Ellenséges Hadosztályok” arra, hogy megindítsák “szokásos támadásaikat” a Világ Legtökéletesebb Állama, illetve annak Kormánya ellen. Annak ellenére, hogy az a (szavazni hajlandó) “Polgárok” (44 százalékától) ismételten Kétharmados Felhatalmazást kapott (néminemű törvényesített választási csalások útján).

Ez a Támadás pediglen abban nyilvánult meg, hogy a Hivatalban Lévő Elnök egy minapi konferencián A Világ Tíz Legsötétebb Diktatúrája közé sorolta azt a Tökélyállamot, melynek Párja Nincs! Sem Európában, sem Amerikában (lejárt szavatosságú liberális jogállamok!), annál több viszont az úgynevezett “Keleten” (versenyképes, “talán nem is demokráciák“), melynek “szelei” hatására ez az Abszolúte Modern és Munkaalapú Állam teljes mértékben felkészült és tökéletes vezetői úgy döntöttek (a Cinege utcából!), hogy “Nyitnikék!“.

1Az Új Külügyér, akinek seggén még alig száradt meg a kinevezési pöcsét, nem is volt rest rögvest kiadni egy egyáltalán nem röstelkedő Nyilatkozatot, miszerint nem csak Bill Clinton, de Barack Obama is egy tájékozatlan hülye, akiket bárki és bármikor “megvezethet”:

Mi abból indulunk ki, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok szövetségesek. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok elnökének magyar civil társadalom kormányzati korlátozására vonatkozó megjegyzéseinek nincsen ténybeli alapja. A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását.” – Külgazdasági és Külügyminisztérium.

Ami engem ebből megragadott, az a “szabadságszerető” kitétel. Azért, mert ez ugyanolyan hazugság, mint “polgároknak” nevezni a magyar Zemberek jelentős részét, az “Élcsapatot” pedig “polgári kormánynak”, “keresztény-konzervatív jobboldalinak”. Ugyanis!

Ha itten valóban lenne “szabadságszeretet”, akkor kezdjük mán azzal, hogy ebből a szuper módon takarékos és segítő családból származó Nyikhajból (lásd itt!) soha a büdös életben nem lett volna külügyminiszter, de még parlamenti képviselő sem. Ugyanez vonatkozik a Főnökére, meg annak összes létező beosztottjára is!

Ámde az a helyzet, hogy ezek az Alakok, ezek az amorális, Szubhumán Proteinzacskók ma meghatározó tényezői a teljes magyar államiságnak, a közéletnek, a jövendőnknek, a megélhetésünknek és a külkapcsolatainknak is! Ezzel pedig a saját, pucér hatalmi/anyagi érdekeik okán “kegyeskedtek” ellopni/elrabolni tőlünk mindent (pl.: polgárjogok, nemzetközi tekintély), amiért egyébként évtizeden át kutyakeményen megdolgoztunk! … Mindezt pedig “Népi Felhatalmazással”, elébb (2010) 2,7 milliónyi, utóbb (2014) pedig 2,1 milliónyi, kitömni való Ostoba Barom “szavazatával” … az úgynevezett Demokratikus Ellenzék aktívan passzív közreműködésével!

Nagyon szépen köszönöm! És mivel tartozom?! … Amorális kormányomnak, a lefizetett Ellenzéknek és az ostoba Választótársaimnak, … valamint Szíjjártó Péternek … is …

… és ezt …

szendamkérdi!


Mögöttük a Rubicon

Hatalmas a forgalom manapság a Rubicon folyócska két partja között. Tért ölelő léptekkel igyekszik át rajta a magát magyarnak nevező kormány, az önmagukat demokratikusnak és baloldaliaknak nevező ellenzéki pártok, no meg Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár is. Mi meg csak pislogunk, s szaporán igyekezzük visszanyelni a szájunkba tóduló gyomortartalmat.

Alig több, mint hat héttel a választásoknak hazudott önkormányzati bohózat előtt a települési és kerületi stallumokban megkapaszkodni akaró, azok bázisán magát újjáépíteni szándékozó Baloldal még  mindig önmagával van elfoglalva. Pedig a hirdetettek szerint itten az a tét, hogy a kisebb-nagyobb győzelmekkel egyfajta hatalmi ellenpólust képezvén, legkésőbb 2018-ban kimenteni az országot az orbáni Maffiapártállam karmai közül.

Ámde ehhöz némi kampányolásra is szükség lenne, melynek két, de egymással összefonódó célja lehetne csak: folyamatosan (napi negyvennyolc órában!) leleplezni a habonyista propagandagépezet hazugságait, nyilvánvalóvá tenni a Fasiszta Állam valódi céljait, illetve egy vállalható/választható alternatívát nyújtani a nyomorgó, mindenben és mindenkiben csalódott Zembereknek.

Nem akarom ismét felemlegetni, hogy álláspontom szerint az utóbbit legegyszerűbben úgy lehetett volna elérni, ha a T. Ellenzék azzal bizonyítja a demokratikus, alkotmányos, jogállami köztársaság, a nyugatos, liberális állam iránti elkötelezettségét, hogy simán bojkottálja az önkormányzati (legelső sorban a budapesti!) választásokat. Hivatkozván (és be is mutatván!) a legalizált csalásokra, a választói akaratot korlátlanul eltorzító “szabályokra”, majd ujjal mutogatva az ezeket kiötlőkre (kormány és Kétharmad), meg az azokat szentesítő Kesztyűbábokra (tákolmánybírák).

Ámde ez a “vonat” már elment (igaz, még most is fel lehetne rá szállni, hiszen ölég lenne hozzá egyetlen nyilatkozat!), az Ellenzék meg sajnos hagyta magát áttuszkolni az Orbán által neki odacsatornázott Rubiconon. Így osztán marad(na) a fentebb ismertetett módszerekkel való kampányolás, amihez pedig még csak különösebb szellemi erőfeszítésre sem lenne szükség (csak fizikai – szó szerint – állóképességre). Hiszen ehhöz az “anyagot” oly’ bőséggel szállítja az önmagával manapság belháborút is vívó (lásd itt és itt!), biberachi elveken alapuló kül- és belpolitikát követő, elképesztően urizáló kormány(párt), hogy csupán győzni kéne a röpködő “magaslabdák” lecsapkodását. … No meg akarni is!

Ne beszéljünk most a Posványosi Fertelemről, meg a Sopronpusztai Onániáról sem! Maradjunk csak a legutóbbinál! Annál, hogy miféle útravalót dugdosott be a Vezér a külképviseletek vezetői pozícióit elfoglaló magyar nagykövetek tarsolyába. Mint ismert (lásd itt!), Viktor Győzövics nyíltan kijelentette: felejtsék el az értékelvű politizálást, hiszen azt csak az “okos államok” találták ki a “félnótásoknak, innentől semmi más nem számít, mint az ország érdeke (lásd még: Biberach!).

Nem is késett sokat az ellenzéki reakció. Ámde hogyan is? Egyszerű, mindenki által megérthető parabola helyett, lagymatagon ökölrázó, elvont értelmű értékekre hivatkozó nyilatkozatok … megerősítvén ezzel Victor von Biberach “elveit”. Az egyik ilyen “kedvencem” Szalay-Berzeviczy Attila (Együtt-PM), aki az ATV “Egyenes Beszéd” című műsorában a rendelkezésére álló kb. öt perc jelentős részét arra használta fel, hogy megmagyarázza a neki tulajdonképpen alákérdező Kálmán Olgának, hogy bizonyos esetekben miért nem “érték” az “érdek”. Ha én lettem volna Attila helyében, arra a műsorvezetői kérdésre, miszerint “Magyarország érdeke számomra egy érték. Akkor miért mondja azt, hogy az érdekek képviselete nem jelent értékelvű politizálást?“, a következőt válaszoltam volna:

“Kedves Olga! Bizonyára nincs vita közöttünk abban, hogy ép erkölcsű ember számára a saját családja a legfőbb érték, annak érdekeit pedig igyekszik a legmesszebbmenőkig képviselni, szolgálni. Nos, tegyük fel, hogy az Ön családja anyagilag megszorul, hirtelen nagyobb összeget kellene kiadnia. Ebben az esetben Ön hajlandó lenne a gyors pénzszerzés érdekében kiállítani a serdülő lányát az utcasarokra? … No, ugye hogy nem, lévén egy ép erkölcsű ember bizonyos értékeket, erkölcsi parancsolatokat nem szeg meg még akkor sem, ha a Szükség ezt a lehetőséget is felkínálja neki. … Az, amit Orbán Viktor a nagyköveteinek mondott, lényegében arról szólt, hogy ha neki pénzre van szüksége (lévén a propagandája rendszeresen azonosítja a Maffiapártállamot Magyarországgal!), akkor az országnak az a kötelessége, hogy kiálljon az utcasarokra. … Minden diktátor repedtsarkú kurvájaként!”

Mindez alig harminc másodperc, kalap-kabát, közérthető parabola, “oszt’ jónapot“. Ha pedig erre Szalay-Berzeviczy képtelen ott és helyben, akkor vagy ne küldjék a kamerák elé, vagy legyen már egy éceszgéber, aki erre őt felkészíti: szájába rágva ezt a roppant egyszerű hasonlatot. Igen! Úgy, ahogyan a Don Vittorio Habonyárpija szokta a csereszabatos szócipelőknek! Nem szégyen ám tanulni az ellenségtől. Az ókori Rómát is ezt tette naggyá. … Persze azért, mert az akarta is!

Ugyanezt az “élethelyzetet” lehetne bemutatni akkor, amikor a T. Ellenzék a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium bársonyszékének leendő tulajdonosa, Szíjjártó Péternek a különböző közleményeit/nyilatkozatait kommentálja. A Posványosi Doktrína, meg a Nagyköveti Útravaló okán komoly kritikákat kap … nem Magyarország! … a kormányzat elébb a svéd, osztán a német EU-ügyi, legutóbb pedig a norvég külügyminisztertől? Alig egyetlen órán belül kint van a “KüKüM” szargyártói nyilatkozata, melyben a “tények”, no meg a magyar zemberek és a zország tiszteletét követeli meg (azon “európai elvek” alapján, melyeket ugyi az “okos” államok találtak ki a “félnótások” számára!). Ezzel szemben Moszkva egy általa finanszírozott magyar, széljobbi hírportálra hivatkozva fegyvereladással (azaz a nemzetközi egyezmények megszegésével) vádolja meg Orbanisztánt? Alázatosan nyüszítő farokcsóválás a válasz. Putyinisztán átlépi a Rubicont és a NATO műholdas felvételei szerint is harckocsikat és önjáró lövegeket küld Ukrajnába a szeparatisták támogatása érdekében? Mi is erre a “magyar” válasz: “Hát-hát! Ha emígyen történt az nagy baj. De csakis diplomáciai úton oldható meg a probléma!“. És mi erre az Ellenzék reakciója? Hát nem ez:

“Putyin Oroszországa nyilvánvalóan úgy döntött, hogy erőszakkal is újraalapítja az egykori Szovjetuniót, azaz az Orosz Gyarmatbirodalmat. Ennek legnyugatibb tagállamának ajánlkozott fel az Orbán-féle magyar kormány azzal, hogy szövetségeseink (az USA és az EU-n kívül a balti államok és Lengyelország) félelmeit és érdekeit figyelmen kívül hagyva, minden létező módon akadályozni igyekszik törekvéseiket a Moszkva által (Budapesten!) is aláírt nemzetközi szerződések betartatására, illetve a kelet-európai béke helyreállításával kapcsolatos törekvéseiket. Teszi mindezt azért, hogy a matolcsysta, unorthodox gazdaságpolitikába belerokkant, jelenleg több, mint négymillió, nyomorszinten élő polgárt eredményező, gazdaságilag csődöt eredményező fasiszta rendszerét a putyinista Birodalom átmenetileg finanszírozza. Például azzal a Paks-II Szerződéssel, melyből a Moszkvával szemben egyre fokozódóbb mértékben bevezetendő USA/EU-szankciók okán úgysem lesz semmi (lásd itt!), csak a Nyomor és az Erkölcstelen Latorállam ‘megtisztelő’ titulusa!”

De nem! A T. Ellenzék ilyesmivel nem foglalkozik. Akárcsak a saját, önkormányzati “kampányával” sem. Nekik az a legfontosabb, hogy Gyurcsányahibás legutóbbi dolgozatával (lásd előző posztomat!) törődjenek és választ adjanak egy ugyan időszerűtlen, de nem ostoba ajánlatra. Mindezt a lehető legszemélyeskedőbb módon (lásd itt!), kijelentvén hogy Gyurcsány nem hiteles személyiség, alkalmatlan a “megújult” és a “Baloldal valódi értékei mentén végre újjászerveződő” Ellenzék összefogására, illetve “nem illetékes” már ebben az ügyben.

Nem kommentálnám ezeket a véleményeket. Helyettem ezt már megtette Mihancsik Zsófia a Galamuson. Sokkal jobban annál, amit én leírni lennék képes! … Egyetértek a Szerkesztő Asszonnyal!

… és ezt …

szendamondja!


A “kishibás” termék

Ha külföldön élnék, s legfeljebb csak a származásom kötne az Orbanisztánná silányult Magyarországhoz, komolyan mondom, hogy hemperegnék a röhögéstől. A “Fidesz Iparművek” olyan tempóban és mennyiségben ontja magából a “kishibás” termékeit, amiről joggal fog majd megemlékezni a történelem.

A hétvége sporteseményeiről beszámoló hírekben azt olvastam, hogy elmaradt a Felcsút-Debrecen focimérkőzés. A hazánkban legalább egy hétig “vendégeskedő” és hatalmas károkat okozó “Yvette” ugyanis szó szerint pancsolót csinált a “Pancholó“-ból: állt a víz a fűtött gyepen, s így ott legfeljebb vízipólót és nem focimérkőzést lehetett rendezni. A halasztás oka azonban nem csak Madmoiselle Ciklon tevékenységében keresendő. A Stadizóleum ugyanis “kishibás”-nak bizonyult: a tervezés és a kivitelezés során valakik elfelejtettek gondoskodni az esetleges csapadékvíz elvezetéséről!

Mindez persze eltörpül azon “Nagyhiba” mellett, ahogyan és amiért ez az egész felcsúti építmény létre jött/jöhetett. A vízelvezetés problémája könnyedén megoldható némi pótmunkázással, vagy mondjuk egy, a “Keleti Nyitás” szellemében fogant Tákolmány-módosítással, mely előírja, hogy “Magyarország éghajlati viszonyait tekintve sivatagos“. A többivel azonban már vannak gondok. Például, hogy mi az ördögnek köll közel 4 milliárd forintnyi, eltérített közpénzből Arénát építeni olyan “csapatnak”, amelyik leselejtezett honi és “zs”-kategóriás külföldi “játékosok”-ból vagyon összevasvellázva, teljesítményére nézvést pedig talán megüti a “megyei másodosztály” színvonalát? Mi az ördögért köllött ezt pont a miniszterelnöki vityilló mellé pottyantani, ami így ékes példája lett az önkontrollját vesztett hatalmaskodásnak, a pazarló közpénz-csekonicsságnak? Hogy az ördögbe lehet “organikus”-nak nevezni azt az építészetet, mely randa betontömbökből növeszti ki a tetőt tartó, ágas-bogas faszerkezetet? …

… Továbbá hogyan illeszthető össze a fennen hangoztatott “az elsősorban a hazai vállalkozásokat támogató, patrióta gazdaságpolitika” azzal a ténnyel, hogy az említett szerkezetet az utolsó forgácsig Ausztriából rendelték meg? (Ja, tudom! Ez most itten a “másodsorban” esete. Ugyi?!)

  • Megjegyzem, a kormány, a Nagy Szabadságharc jegyében nem rest összeakasztani a bajuszt a Sógorokkal, ha a népbutító politika és a rendszerüzemeltetés céljából agyonadóztatott bankokról vagyon szó. Az ugyancsak osztrák illetőségű Strabag és a Swietelsky ettől függetlenül számolatlanul kaphatja az EU-milliárdokat (Simicskán keresztül!), utóbbi cég magyar “leányának” ügyvezető igazgatója (bizonyos Schlachter Kornélia) pedig öt mutyitrafikot is! Nem szeressük mink a zsebszerződött labanc gazdákat sem. Kivéve, ha régi ismerősünk, a Gripen-ügyben “érintett” Alfons Mensdorff-Pouilly gróf családtagjáról vagyon szó. Ő nyugodtan összevásárolhat magának 40 hektárt a Veszprém megyei Megyer környékén, majd az állami hivatalok segítségével önkényes környezetrombolásba kezdhet! (lásd itt!)

Május hatodikán megalakult az új Országgyűlés, megválasztották a tisztviselőket (többek között a “kishibás” Snejdert), a miniszterelnököt, aki osztán le is tette az esküjét. Kisebb hiba volt azonban, hogy a Köpcös Jelölt nagyvonalúan mellőzte az ilyenkor szokásos beszédet, melyben a szokásjog szerint értékelnie köllött volna a mögötte álló periódust, illetve programot hirdetnie a következőre. Ámde ezt legfeljebb “kishibának” lehet minősíteni, lévén a Tákolmány ilyesmit nem is ír elő azaz: a gyártási folyamatra vonatkozó szabály egyáltalán nem sérült. A Nagyhiba azonban az, hogy a Mi Győzőnk jelenleg egy kormány nélküli kormányfő, egy miniszterek nélküli miniszterelnök, lévén a kabinet megalakulása el vagyon halasztva minimum június elejéig. Addig meg az országnak nincs teljes jogkörű adminisztrációja, csupán “ügyvezető”. (Igaz, a rendeleti kormányzáshoz ilyesmire valóban nincs szükség. Csupán mindent megszavazó Kétharmadra. Ugyi?!)

Miért ez a nagy titkolózás? Miért köll az uniós választások utánra tolni a kormányalakítást? Nem tudni. Egyesek szerint a személyi összetétel akkora botrányt okozna, hogy az hátrányosan befolyásolná a vasárnapi (május 25.) szavazás eredményeit. Ámde én ebben nem hiszek, lévén április hatodika óta (is) nyilvánvaló, hogy ez az ország, pontosabban annak “polgárai” gyakorlatilag bármit lenyelnek (lásd pl. fentebb!). Így osztán egyáltalán nem feltételezhető, hogy a Maffia-párt csakis azért ne tudná kihozni a maximális EP-mandátumot, mert a hitehagyott jogászból, Navracsics Tiborból “csinál” külügyminisztert a Dunaparti Napoleon. De csak átmenetileg, lévén őt (a gerinctelenség jutalmaként) igazából az ősszel felszabaduló és az országnak “járó” EU-biztosi posztra szánja. Amikor pedig NavraCsicska elfoglaja majd brüsszeli hivatalát, itthoni helyére maga Szíjjártó Péter fog becsüccsenni. Ő ugyan tényleg abszolút megbízható káder (azaz még annyi gerince sincs, mint Navracsicsnak!), de alkalmasságára nézvést maximum a “Hazudozás Nemzetközi Akadémiáján” kaphatna egy jólfizetett, professzori állást. Külügyminiszterként azonban “kishibás”, ami persze bőven eltörpül a Nagyhibás Kinevezője mellett.

  • Megjegyzem, az “Origo“-nak tíz nappal ezelőtt (persze névtelenül) nyilatkozó “befolyásos fideszes” szerint a (navra)Csicska azér’ lött uniós biztosnak jelölve, mert nekije állítólag “magas az elfogadottsága” Brüsszelben, így komoly pozíciót kapva, ő lehet az ország “fő lobbistája“, akinek Vitykakomoly belpolitikai szerepet” is szán azzal, hogy különböző rendezvényeken “szereplésével és megjelenésével” is támogatja a kormányt (nehogy mán’ jól érezze magát Brüsszelben és megfeledkezzen a Hűbérúrral szembeni kötelezettségeiről! – szendam). Sajnos az “origo.hu” újságírója elfelejtette megkérdezni a “Befolyásost“, hogy ugyan miből gondolják Csicska brüsszeli “magas” elfogadottságát, amikor a pasas “Odakint” nem csak arról híres, hogy végigasszisztálta az összes Szeméttörvény meghozatalát, de ő volt az is, aki az ilyesmiknek “véletlenül hibás”, tehát az eredetivel köszönőviszonyban sem lévő fordításait küldözgette ki az EU-nak.
  • Szargyártóról pedig még ennyit sem mondott a “Forrás“. Az ő leendő, külügyminiszteri teljesítményéről (no meg majdani “elfogadottságáról”) mindent elárul az az interjú, amit a “Magyar Narancs“-nak adott néhány nappal ezelőtt (recenzió itt!). Ebben többek között kijelentette: “semmiféle relevanciája nincs” (legalább a kifejezések értelmét ismerné!) annak, hogy az anno 508 milliárd (hitel)forintból megvásárolt MOL-részvények ma már 220 milliárddal kevesebbet érnek, hiszen annak értelme az volt, hogy az orosz földgázszállítások ügyében a magyar kormány tárgyaljon a Gazprommal és ne “egy német“. A “MaNcs” riportere sajna nem tartotta szükségesenk kifaggatni Zseléhajút arról, hogy ugyan mijafasz köze van a MOL-nak az orosz gázszállításokhoz, lévén ebben az ügyben az idén (szintén bőven ár fölött) kivásárolt E.ON intézkedett (volna … ha a tizenöt esztendős, még az első Orbán-kormány által megkötött kontraktus nem most járt le volna!)

Hát így “működik” egy “kishibás” állam kormánya, törvényhozása, demokráciája és alkotmányossága, meg az összes hivatala és intézménye! Kishibásan. Egy neves gyermekonkológus professzor például a “kishibás”-an működő Gyermekrák Alapítványnál gazsulál (lásd itt!) a leukémiás és daganatos megbetegedésekben szenvedő kölkök meggyógyítására bizonyítottan alkalmas instrumentum beszerzéséhez szükséges pénzért ahelyett, hogy a tíz és százmilliárdokat (többek között stadionokra) elpazarló kormány “szakminisztériumában”, a (kishibás) Balog miniszternél verné az asztalt nyomorult 50(!) millióért. Ahol szégyenszemre diákok és egy alapítvány igyekszenek gondoskodni arról, hogy legyen az iskolákban például táblakréta, de a kishibás, Omni(n)potens Főhivatal szerint “nincsen itten semmi látnivaló!” és minden a legnagyobb rendben (lásd itt!). Dunakeszin pedig a kishibásan működő közétkeztetési szolgáltató, engedelmeskedvén a szintén kishibás állami előírásnak (lásd itt!), a lájtmargarinnal milliméternél vastagabban meg nem kent zsömlébe bele tett egy karikányi sárgarépát (lásd itt!).

A ma “Mianmar” néven ismert korabeli Banglades kormánya néhány esztendővel ezelőtt megreformálta a közúti közlekedést. Úgy rendelkezett, hogy az addigi (brit típusú) “balra tarts” helyett a kontinentális Európában megszokott “jobbra tarts“-ot vezeti be. Ámde becsúszott a törvénybe az a bizonyos “kishiba”. A sofőr ugyanis változatlanul a jobboldalon ül, így osztán előzni minimum halát megvető bátorság!

A “kishibás” mianmari diktatúra idén már 52 esztendős. Pont egy esztendővel idősebb, mint a mi Tökéletes és Szeretett Vezetőnk és negyvennyolccal, mint a “kishibás” Nemzeti Együttműködés Rendszere. Van még tehát hová fejlődnünk … kijavítva a “kishibákat”!

… és ezt …

szendamondja!