Valami Amerika

A hírhedt Kitiltási Botrány első évfordulója alakalmából az állítólag csöppet sem kormánypárti/közeli, magát szimplán bolgnak nevező, de azér’ hirdetésekkel alaposan ellátott Mandiner közzé tett egy “non-paper”-t, a “megfelelő” körítéssel. Osztán jöttek a reakciók. … Az állatorvosi paci bemutatása következik!

Majdnem pont egy esztendővel ezelőtt robbant ki Abszurdisztánban az a híres Kitiltási Botrány. Ennek lényege, hogy az Egyesült Államok adminisztrációja, az ország hatályos törvényei alapján korrupció miatt kitiltott területéről hat magyar kormánytisztviselőt/alkalmazottat, kiknek egyike (saját, “feltáró jellegű”-nek aligha nevezhető vallomása szerint) Vida Ildikó volt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nemrégiben menesztett(?)/lemondott(?) elnöke.

Ennek első évfordulója alkalmából a “Mandiner” nevezetű blog(?)/hírportál(?) közzé tett egy tavaly keletkezett, úgynevezett “non-paper”-t. Ebben az USA kormánya hat bekezdés huszonhét pontjában sorolja fel, miféle konkrét kifogásai vannak a magyarországi Maffiakabinettel kapcsolatosan, s minő intézkedéseket vár tőle ezen problémák orvoslására.

Hogy miért pont most? Erre a Mandiner magyarázata az, hogy bár már régóta fútta be a szél a szerkesztőség ablakán a dokumentumot, de előtte alaposan ellenőrizni szerették volna. Hiszen ez a kötelességük: nem tehetik meg, hogy mindenféle kamuinfóval traktálják a hozzájuk rendszeresen betérő, majd meglehetős gyakorisággal alaposan náci/fasiszta/fidesznyik/vonaista kommenteket hátra hagyó Nagyérdeműt. Tehát azokat a bizonyos Zembereket. Ámde most, hogy a verifikáció minden oldalról megtörtént, szerintük semmi akadálya a felhomályosításnak: nem csak a magyar fordítást, de az eredeti(?) angol szöveget is közzé tették.

A tavaly november hatodikán(!) a magyar külügynek állítólag André Goodfriend által átnyújtott nonpépörben a Mandiner szerint nem a kitiltásokat megalapozó információk, még csak nem is általánosan megfogalmazott kérések szerepeltek, hanem egészen konkrét, “tőmondatos követelések”. Ezeket pedig a blog/hírportál – amelynek Stumpf nevű főpublicistája szerint semmiféle kapcsolata nincs a Maffiakormánnyal – emígyen címezte meg: “Így csicskáztatná Amerika az Orbán-kormányt“, majd az önfényezésre hajazó alcím szerint “27 pontos, exkluzív non-paper a Mandineren“.

Rögvest beindult a komment-roham. Pont úgy, ahogyan arra a Mandiner  joggal számított. Emelve ezzel olvasottságát, no meg a “guglis” találatok számát is.

Elsőként Gréczy Zsolt izgult rá a dologra. A Demokratikus Koalíció (DK) honlapján, mint pártszóviő közzé tett egy rövid és velősen tömör nyilatkozatot, melyben kormányzati szócsőnek titulálja a Mandinert, amely a címadásában “csicskáztatásnak” minősít egy olyan memorandumot, mely a legalapvetőbb demokratikus elvárásokat fogalmazza meg az állítólagosan “magyar” kormány számára. Olyanokat, melyeket pártja, a DK is nap nap után szokott megfogalmazni. Ez pedig nem más, mint a Fidesz Amerikaellenes hangulatkeltése csupán.

Erre reagálva Stumpf Bandi rögvest gyurcsányozni kezdett. Jegyzetének címe ugyanis az, hogy “Mandiner-ellenes hangulatkeltésbe kezdett Gyurcsány“. Bandika firkálmányában tudomásunkra hozza krédóját. Eszerint nekije még meg vagyon az a csodálatosan tökéletes érzés, amit a “független újságírás” jelent. Az, amire Gréczy talán már nem is emlékezhet (talán nem is lenne mire). Az nevezetesen, hogy csakis a tényekhez ragaszkodunk és nem pedig egy pártelnök végbele tájékáról írogatjuk a pártszóvivő tirádánkat. Mindezt úgy írta le a StupFika, hogy egyáltalán nem zavarta a tény: a Mandinert és őt csesztető pártközleményt egyáltalán nem a glosszája címében szereplő ex-miniszterelnök adta ki! (Ugyi, Bandikám?!)

Mindezt persze a Bevallottan Végbél-lények is átvették. A Huth nertárs által békemenetelt pestisracok.hu, valamint a közismerten független no meg nagyon polgári magyaridok.hu is nekiállt terjeszteni az Igét. De a “legaranyosabb” nem is lehetett más, mint az abszolajte impertinens independens(?) Bayerzsóti, aki szokásához híven már megint nem a Lényeggel foglalkozik, hanem a személyekkel. Szerinte Gréczy egy hisztis kis pöcs, Gyurcsány meg egy rezsón ülő, Gréczynél is nevetségesebb fasz.

A koronát az egészre azonban nem a fentebb nevezettek, hanem a DK külügyi kabinetvezetője tette fel … legalább is az én szerény véleményem szerint. Ara-Kovács Attila ugyanis arról értekezett a nepszava.hu szerint, hogy itten szándékos kiszivárogtatás történt. Ez pedig azt jelenti, hogy “jön még kutyára dér”, ne nyugodjon meg az Orbán-kormány! Amint lecseng az általuk alaposan felgerjesztett Migráns-válság, Amerika rögvest előveszi Don Vittoriot, ennek pedig az Örökös MiniElnök számára “kellemetlen következményei” lesznek.

*

Végtelenül sajnálom, hogy ezt köll írnom (ismételten!), de már egyáltalán nem csodálkozom azon, ami ebben az országban történik … immáron sok-sok esztendeje. Egyenes következményei ugyanis ezek a mindent átható ravaszul cinikus megfontoltságnak, a korrupt képmutatásnak, az általános idiotizmusnak, ostobaságnak.

Az még érthető, hogy az elkötelezettségét köröm szakadtáig tagadó Mandiner közzé tesz egy állítólagos dokumentumot, amit (ugyi?) verifikáltatott, de a hitelesítők személye pont annyira ismert/körülírt, mint a Gesta Hungarorumot megalkotó, ezzel pedig egyes korabeli főméltóságok önfényezését híven kiszolgáló Anonimus. Afölött sem csodálkozom, hogy ugyanez a portál az oknyomozásos gondos kiderítés, a “mindössze-csak-tájékoztatunk” mezébe öltözik/ködébe burkolózik, holott a közzé tett “blogpost” címe is árulkodik a szándékról. Tiszta és világos, hogy ezt az egész lufit a magyaridős bayerzsótok is igyekeznek minél feljebb juttatni a nagymagyar közélet sötéten világító egére.

Az sem meglepetés, hogy erre Gréczy Zsolt ráugrik, s joggal említi meg: az USA “követelései” nem csicskáztatások, hanem azon szövetségi rendszer alapelveinek betartására vonatkozó figyelmeztetések, melynek védőernyője alatt élünk, s melytől rengeteg anyagi támogatást kapunk. No de, hogy ugyanezen párt külügyi kabinetvezetője is annyira buta legyen, hogy bekapja ezt a cumit? Az már egyenesen elképesztő.

Ara-Kovács Attilától ugyanis elvártam volna, hogy egy kicsit gondolkodjon, mielőtt beszél. Arról például, hogy:

  1. Mennyire hihető, hogy itt egy “szándékos kiszivárogtatás” történt volna, ráadásul majdnem pont egy esztendő múltán?
  2. Ha ez is történt, akkor miért pont(!) a fidesznyik Mandinert találta erre alkalmasnak az Egyesült Államok kormányzata, holott az Atlantizmus, az USA alkotmányosan hirdetett elveihez sokkal inkább elkötelezett, ráadásul olvasottabb hírorgánumot/hírportált is találhattak vóna? (Ennyire hülyék lennének az amcsik?)
  3. A Mandiner miért pont most és nem pedig a Balhé csúcspontja környékén hozta ezt nyilvánosságra akkor, amikor itt néminemű “szabadságharcolások” folytak? (A “verifikálásra” való várakozás egy nagy duma csupán … indokaimat lásd fentebb!)

De említhetném még azt is, hogy Ara-Kovács nyilatkozatából kiordít az ellenzéki tehetetlenség és tesze-foszaság! Az, hogy cselekvés helyett hátra tett kézzel várják a Deus ex machinát, azaz azt, hogy helyettük “a kreatív és hatalmas” Amerika váltsa le azt az Orbán-kormányt, amellyel ők azért egészen kényelmesen vannak összebútorozva. Még arra sem képesek, hogy lecsapkodják azokat a magas-labdákat, melyeket Maffiáék naponta tizenötször adnak nekik. Még arra sem, hogy a sorozatos disznóságok bármelyikéből össznépi felhördülést szervezzenek, s ezáltal közösségi élményt adjanak a Diktatúrától megcsömörlötteknek.

Persze szinte naponta halljuk tőlük a siránkozást, micsoda viszonyok uralkodnak idehaza fölöttünk/fölöttük. A Zemberek, meg a Zellenzék simán le vagyonnak szarva. Az Urak lopnak, mint az akadémiai szarka. A Törvényhozás csak egy Orbángyűlés, ahol meghallgatásra sem talál az ellenző, jobbító hang/javaslat. Ahol megalázzák a nemkormánypárti képviselőket, rajtuk keresztül pedig a nemkormánypárti szavazókat.

Ámde, ha ez tényleg így van (tényleg!), akkor mijafaszér’ ücsörögnek az orbángyűlési padsorokban? Köll a lóvé, meg az ócsó büfé! Ugyi? Ezzel együtt meg a szavazataink! Tényleg? No meg “valami Amerika” is, hogy a köldöknéző rendszer-eltartottak helyett valaki megdöntse már végre a Maffiauralmat, s a magát demokratikusnak nevező, Pénzfelnyaló Ellenzéket a Pályára küldje! … A Kispadról, ahol még ma is ücsörögnek és szidják az Edzőt! … Ugyi? … No meg a hülye népet, akik közül még mindig sokan tartanak ki az őket lealázó, kizsigerelő Hatalom mellett! Ahelyett, hogy az Ugyancsak Semmit választanák vakon (ahogy szokták!) … Miután Amerika megdöntötte a Diktatúrát … Nekik! … Már megint!

Hülye, korrupt nép=hülye, korrupt politikus!! Illetve vicaverza!

… és ezt …

szendamondja!


Sértődős sértegetők

Van nékem egy ismerősöm, aki köreinkben arról híres, hogy roppant könnyű kézzel osztogatja a kritikáit. Bármikor és bárkibe hajlandó beletaposni, megválogatatlan szavaival vérig sérteni. Amikor pedig ezt az éppen érintett kikéri magának és elküldi oda, ahová való, még ő van megsértődve. … Mondanom sem köll: ő a környékünk Elsőszámú Fideszese.

Gyakorlatilag futószalagon gyártja feljelentéseit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). A nevezett büró, funkciója ellenére ezt mostanság nem az adó- és vámcsalók ellen teszi, hanem olyan magánszemélyek és civil szervezetek vegzálására, melyek jogos kritikával illetik a NAV egyes csúcs- és egyéb vezetőinek tevékenységét. Akik/amelyek azt állítják: a Hivatal irányítói nem hogy passzív szemlélői, de egyenesen aktív résztvevői, sőt, haszonélvezői az adóelkerüléseknek, ezek eltusolásának.

Egyikük, Horváth András, a “hírhedt” “Zöld Dossziés Ember” valószínűleg ismét bíróság elé állhat, lévén a NAV jogásza úgy véli: egyes nyilatkozataival megsértette a Hivatal “jó hírnévhez” való jogát és nagy nyilvánosság előtt belegázolt a büró egyes vezetőinek becsületébe. Hogy egészen pontosan kik is ezek a főhivatalnokok, s pontosan miért/hogyan is lettek meggyalázva, azt a jogász úr már “elfelejtette” részletezni, így a bíróság (tisztelet “neki”!) vissza is dobta a keresetet. Horváth “bűne” egyébként az volt, hogy részletesen dokumentálva tudta bizonyítani: egyes magyarországi cégek egyszerűen “érinthetetlenek” (ha vizsgálatot is indít ellenük valamelyik “navjobbágy”, hát azt “Odafentről” rögvest leállítják), mások meg “képtelenek” megfelelni a NAV “elvárásainak”, azokat rendszeresen vegzálják, sőt, kifejezetten “csapdákat” állítanak nekik,

Hasonló “bűnbe” esett Jávor István, az ELTE szervezetszociológus docense is. Ő korrupciókutatással foglalkozik, s tavaly nyáron (szerzőtársával együtt) még díjat is nyert az amerikai Administration & Society című lapban megjelent írásáért. Ennek okán tavaly október óta, azt követően, hogy a kormánypárti(!) sajtótermék (“Napi Gazdaság“) oly’ ügyesen kirobbantotta a Korrupciós Kitiltási Botrányt, több szerkesztőségbe is behívták (pl.: ATV, vagy Klubrádió), mint szakértőt. Ezek során azon véleményének adott hangot, hogy “… a magyar hatóságok több esetben segítik az áfacsaló cégeket, a NAV-nál konkrét utasításokra állítanak le vizsgálatokat és hagynak figyelmen kívül jogszabályokat“, illetve “… a NAV gyakorlatilag megrendelésre cégeket fojt meg, felszámolókkal, a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással közreműködve állítanak csapdákat a vállalkozásoknak“. Mindezt tudományos alapossággal, a rendelkezésére álló hivatalos iratok elemzésével! … Meg is lett ennek a következménye: január 21.-én a Hivatal pert akasztott Jávor nyakába.

A 444.hu által megszerzett (és alaposan kivesézett), logikai bakugrások tömkelegével “felszerelt” “vádirat” szerint: nem az a baj, hogy Magyarországon léteznek adócsalások, nem az a baj, hogy ebben a Hivatal egyes alkalmazottjai is érintettek (haszonélvezők!). Hanem az, hogy ezt pont egy, az egyetemi oktató tekintélyével felruházott tudós/kutató állítja. Ez meg nem csak azért tűrhetetlen, mert az oktató diákjai (“eltanulván” tőle helytelen álláspontját) esetleg téves következtetésekre juthatnak, de a társadalomban is megrendülhet a Hivatal iránti közbizalom. Ez meg odáig vezethet, hogy “jelentős mértékben növekedhet az adóelkerülés veszélye“, illetve “csökkenhet az adófizetési hajlandóság“.

A bíróság ezt a keresetet is visszadobta (tisztelet “neki”!). Bár a NAV-nak ugyan van fellebbezési lehetősége (biztos vagyok benne, hogy élni is fog vele!), de nagy jövőt ennek az indítványnak nem jósolok. Azért nem, mert akkor konkrétan meg köllene nevezni, hogy Horváth és Jávor pontosan kiket és mivel “sértett meg”. Márpedig ez roppant kínos következményekkel járna (kerülik is ezt, mint macska a forró kását! – egyik érintett navnertárs sem akarta még megkockáztatni a 7750-es proklamáció alapján történt, amerikai kitiltásának valódi okait megtudni egy vízumigényléssel!). Például azzal, hogy egy ilyen per során “Be lehet idéztetni tanúkat, akiket igazmondási kötelezettség terhel. A NAV egyes vezetőit is, az eddig a nyilvánosság elé állt volt adóhivatali dolgozókat is. A tanúkat szembesíteni is lehet egymással. Lehetőség nyílik arra, hogy ne lehessen továbbra is a szőnyeg alá söpörni az ügyet.” – Vágó Gábor, volt LMP-s országgyűlési képviselő találó megjegyzése.

A NAV-keresetekből azonban megállapítható, hogy “Magyarországon nem a korrupciót elkövetők, hanem a korrupcióról hírt adók kerülnek a bíróság elé” (ugyancsak Vágó Gábor megállapítása). A korrupt államhatalom pedig rendszeresen ráuszítja az ugyancsak korrupt hivatalait azokra a magánszemélyekre, civil szervezetekre, akik/amelyek az ilyesmiket felderíteni akarják (pl.: atlatszo.hu, avagy a fentebb említettek), illetve a Központi Akarat által nem eléggé ellenőrizhetőekre, kézben tarthatóakra (pl.: a “norvégbűnöző” Ökotárs Alapítvány).

Ebből pedig egyenesen következik, hogy egyáltalán nem volt indokolatlan az a Meghallgatás, melyet az Európai ParlamentLIBE“-bizottsága tartott tegnap a magyarországi emberi jogi helyzetről. Ezt ugyan bojkottálta az ottani Fidesz-delegáció, no meg (szégyen szemre!) a Maffiapártot is a soraiban tudó “EPP” képviselői. Ezt az egészet ugyan minősíthette “szappanoperának”, az “illetékesekkel jogilag lezárt” vitáknak a kormány külügyi szóvivője (Kovács Zoltán volt az egyetlen, aki ott magyar nyelven szólalt fel!), de ennek csak az lett a következménye, hogy “darabokra szedték” őt is, meg a díszes Orbán-brancsot is. Ahogyan az egyik felháborodott képviselő megjegyezte (a svéd liberális Cecilia Wikström), az Orbán-kormány “nagyon sokat tesz azért“, hogy Magyarország “állandó téma” legyen az EP-n belül, figyelmeztette Kovácsot, hogy gondolja át jobban a cinikus minősítéseit, majd feltette a kérdést: “Az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság mind azt mondja, hogy gond van az emberi jogokkal Magyarországon. Akkor mi mind hazudunk?“.

Az én pikírt, pökhendi, bunkó ismerősömet a kocsmában időnként rendre szokták utasítani. Előfordult már nem egyszer, hogy pofán is verték. Ámde sem Európa, sem a diplomácia világa nem egy söntés. Ott is elcsattannak pofonok, de az általában egy egész társadalmat érintenek, nem pedig csakis és kizárólag a pikírt, pökhendi bunkó “politikusokat”, nem csakis és kizárólag az ilyen faragatlan “proteinzacskókat” hithűen támogató, “antropomorf” választókat.

Nem ismerhetem az összes Vezérpárt-hívőt, de “Madarat tolláról, embert barátjáról!“.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ijesztő!

Aki ismeri a történelmet tudja: minden diktatúra alapvető törekvéseinek egyike, hogy elzárja a Népet (azaz az Alattvalókat) a valódi információktól, tehát ténylegesen létező Világtól. Az ebből következő második (logikus?) lépés pedig az, hogy maga a Hatalom is ugyanezt teszi: a Tények elől bemenekül a maga által épített (bürokratikus) “Felhőkakukkvárába”. Az előbbi még érthető, az utóbbi azonban már ijesztő, hiszen az egyenes út az Összeomláshoz! … Ennek vagyunk tanúi ma, Orbanisztánban.

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy egy ország népe veszítette el immáron szinte teljes mértékben a Valósággal való kapcsolatát, avagy az, hogy ugyanez az államot gyakorlatilag teljhatalommal irányító kormányfővel történt meg? Az előbbi még érthető, hiszen a nép, az állam által irányított/szűrt információs csatornákon keresztül nem juthat olyan értesülésekhez, melyek alkalmasak lennének a saját (és az ország) helyzetének adekvát felméréséhez. Ezért tűri meg a hátán a Hatalmat és gondolja azt, hogy legfőbb problémája az internetadó esetleges kivetése és nem pedig az esztendők óta folyó általános (vagyon- és) jogfosztás, a jövőfelélés, az elképesztő mértékű korrupció, no meg az ezek miatt bekövetkező “külföldi támadások”. Az utóbbi azonban már kevéssé érthető, hiszen a miniszterelnöknek (elvileg) minden létező információ a rendelkezésére áll ahhoz, hogy tudja: mi az igazság és mi a (hazug) propaganda. Ámde ehhöz képest ma már (látszólag?) ott tart, hogy maga is elhiszi a saját hazugságait, s a Valóság elől az általa elképzelt Tények “Felhőkakukkvárába” zárkózik be (lásd itt!).

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy a miniszterelnök olyan alakok több százfős bandájával vette magát körül, akiknek mindössze egyetlen Valóság létezik: maga a miniszterelnök és az általa biztosított stallumokból származó kiváltságaik/jövedelmeik. Amiket pedig úgy igyekeznek megszolgálni, hogy nem mernek ellent mondani (azaz valós információkkal ellátni őt), hanem inkább segget nyalnak és mást se szajkóznak, mint hogy “Te vagy a Legtökéletesebb, Vezérem! Csak így tovább! Folytassuk!“? Az-e, hogy ebből a díszes társaságból az egyik (korrupt gazember) pont akkor “Ürügyminiszter“, amikor zeng az ég, csapkodnak a diplomáciai villámok, neki pedig (a nyikhajnak) semmi más nem jut eszébe, mint kioktatni (és lepiszkolni) a Világ Leghatalmasabb Emberét? Az-e, hogy ugyanezen díszes társaság másik (korrupt gazember) tagja, a tőle megszokottan szemtelen vigyorral belehazudja a Világ orcájába, hogy minálunk semmiféle korrupció nem létezik, de aki tud valamit, hát az nyissa ki a szájacskáját (mert minálunk jogállamiság vagyon ám és itten senki ellen nem szokás vizsgálatot indítani megalapozott bizonyítékok nélkül … kivéve a norvégbűnöző civil alapítványokat!). Avagy az, hogy ezeket az ótvaros dumákat már maga a miniszterelnök is elhiszi, s miközben a “nemtelen vád” tulajdonképpen őt is érinti (végül is miért nem ment október végén O.V. a beígért amerikai körútjára?), két fűszálat keresztbe nem tesz önmaga (és a bandája) legalább látszólagos (adminisztratív) tisztázására?!

Nem is tudom, mi az ijesztőbb. Az-e, hogy a az országgal (elvileg) szövetséges Nyugat sajtója (és egyes diplomatái/kormánytagjai) immáron kórusban követelik az Európai Uniótól Magyarország (pontosabban annak kormánya) kitiltását a Közösségből? Az-e, hogy egyes/ugyanezen orgánumok (ugyancsak hónapok óta) az Európai Néppárt Szégyenének nevezik a miniszterelnök (állam)pártját, amelyet már rég ki köllött volna picsázni az EP-frakcióból, kiközösíteni a civilizált és/tehát demokratikus elkötelezettségű politikai mozgalmak mindegyikéből (Kivéve a bajor CSU-ból! A Hans Seidel Alapítvány csütörtöki, Münchenben rendezett konferenciáján – az alaposan kritikus német sajtó szerintHerr Seehofer, a jelenlegi bajor kancellár, “vörös szőnyeget” terített “Európa elviselhetetlen embere” elé, a volt kancellár, Edmund Stoiber pedig letörölgette neki a legjobb széket!)? Avagy az, hogy ezt a miniszterelnököt az őt (és bandáját) kiközösíteni akaró Szövetségeseinktől ippeg punkt a Szövetségeseink Ellenlábasának számító kormány által kézivezérelt “keleti” sajtóorgánumok igyekeznek megvédeni (megvédeni?! … szuperlativuszokkal feldicsérni!)? Az-e, hogy miközben a miniszterelnök azt kukorékolja (az egyre kisebb, de mind büdösebb Szemétdombja csúcsáról), hogy “mi nem akarunk sem közeledni, sem távolodni” senkitől, és nekünk a Nyugat a “természetes” hazánk, a “Pakstum” meg a (hétfőn, az EU-tiltás ellenére megszavaztatott) Déli Áramlat pusztán egy (félreértett) “gazdasági kérdés”, a Volt Gyarmaturunk Jogutódjának egyik orgánuma a mi emberünk“-nek nevezi ezt a “szabadságharcos” kormányfőt?

Tényleg nem tudom, mi az ijesztőbb! Az-e, hogy segg/orca/mundérvédelmi okokból továbbra is eltűreti velünk Szeretett Kormányunk és annak Legfőbb Hímtagja a bevallottan (korrupció miatt) kitiltott Adóhivatali Nacsasszonyát (aki majd önmaga fogja önmagát kivizsgálni … objektíven! … “mikroszkóppal”! … a parlamenti bizottság pedig nem rá, hanem a kitiltó kormány budapesti ügyvivőjére kíváncsi! – jézusmária!), mert ez az Zasszonyság nertársnő (tényleg) mindent(?!) tud? Az-e, hogy ez a Tökéletes Kormány három héten belül immáron sokadjára vallja be: halovány fogalma nincs(?) arról, mi is folyik a berkein belül, ott ki és mit is csinál (“A postás elveszítette a Bejelentést!” – mondotta volt az államtitkári posztig felkapaszkodott, ugyancsak korrupt (közpénz)költő – no persze! … hogy oda ne rohanjak!)? Avagy az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának immáron minden mindegy, csak még egy pár hónapig/hétig/napig fosztogatni tudja a Közkasszát és a Közvagyont (pl. a legutóbbi: a Takarékbank 1000 milliárdos alapjának “elspéderelése“! – mindezek után és mindezek ellenére?! … utánunk a Vízözön?!) ebben pedig nem csak a Szerviensek, de Mi is aktívan/passzívan támogatjuk?

Akárhogy is nézzük, ez tényleg ijesztő! Főleg az, hogy mindezt eltűrjük!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ugyancsak ijesztő, hogy a miniszterelnök úgy ül be a (törvényesített csalással) megválasztott Főpolgármestert és a Fővárosi Közgyűlés (törvényesített csalással) mandátumot “nyert” fidesznyik többségét hivatalába beiktató Alakuló Ülésére, hogy még ahhoz sem veszi magának a fáradtságot, hogy legalább ígérjen valamit (ennyire nem lehet szegény!). Pláne ijesztő, hogy ehhöz a fidesznyikek még tapsoltak is … élükön a kormánnyal “tarlósan” együttműködő Fő … khm. … izé … polgármester/alattvalóval!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Ha valaki még ezt sem értené … !

Van ebben az Orbanisztánban egy dr. Feledy Botond, aki a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora (ő volt az orbanista MTI külpolitikai rovatszerkesztője 2012-ben!), ráadásul politológus és külpolitikai szakértő is. Ennek ellenére se nem orbanista, se nem klerikálfasiszta (a kettő egy és ugyanaz!). Elemzése ugyan már sokadnapi, de a szavatossága nem járt le!

Mi lesz most Magyarországgal?

Szeretnénk az ellenkezőjét hinni, de nincs olyan, ami ne történhetne meg. Egyszerű pszichológiai kényelem ez, útvonalfüggőségek mentén gondolkozunk. A nagy stratégák viszont fordulópontokat keresnek, ahol trendek homlokegyenest ellenkező irányokat vehetnek. Egy éve nem hittük volna, hogy nyugodtan nézegetjük az orosz katonák ukrán területen folyó háborújáról szóló videókat. Azt sem hittük volna, hogy Edward Snowden az elmúlt évtized amerikai jelentéseit ripsz-ropsz feltölti a netre. Ugyanígy most elképzelhetetlen, hogy Magyarország a NATO-védelmet kockáztassa, de alighanem éppen ez történik.

00000

A következőkben klasszikus külpolitikai forgatókönyveket ismertetünk, amelyek a magyar kormány alternatíváit vázolják fel a nyílt forrásokból származó ismeretek alapján.

Felszállt az amerikai sas

A State Department nem emberbaráti intézmény. Az amerikai érdekeket emberjogi ideológiával, a szabadkereskedelem támogatásával érvényesíti, és ez így rendben is van, bárki ezt tenné a helyükben. A magyarországi eseményeknél sem egy amerikai cég miatt hajoltak le Budapestig. Sikerült a transzatlanti szövetség érdekeibe tenyerelni.

A “kitiltási-botrány”, ami olajmutyi, áfamutyi vagy éppen CIA-összeesküvés néven fut a különböző pártállású lapokban, arról szól, hogy

  • az elmúlt években csúnyán passzivitásra kárhoztatott magyar külpolitika miatt nem vették észre az amerikai figyelmeztetéseket a kormányzati döntéshozók. Megrázta a kormány a pofonfát, mert nem hitték, hogy gond lehet ebből, hiszen a kétharmaddal annyi minden megoldódott már.
  • Az egész botrány kialakulásához elengedhetetlen volt, hogy a miniszterelnököt számos olyan közeli tanácsadó vegye körül az elmúlt években, akik számára a világpolitika egy hátrasorolt terület. Még ijesztőbb: olyanok, akik ezt az ismeretlen világot a véglegetekig leegyszerűsítették a maguk számára, jókra és rosszakra felosztva, mint a Gyűrűk urában.
  • Ugyanígy már csak hab a tortán, hogy az centralizált, személyközpontú Fidesz-stílus miatt valóban nem mentek fel a felsőbb szintekre az esetleges, néhai, ritkuló figyelmeztető jelzések, megjegyzések. Ez is klasszikus hatalomgyakorlási hiba, G. W. Bush ugyanúgy belesétált ebbe, mint sokan mások.

A kockázat

Mindezzel az a legnagyobb kockázat, hogy most Teleki Pál XXI. századra átírt dilemmája elé néz a miniszterelnök: az amerikaiak szorításának engedni, vagy a beígért orosz együttműködésünket végigvinni?

Az amerikaiak mindent tudnak. Nemcsak Merkel és az ENSZ főtitkár telefonját hallgatták le az elmúlt időkben, legyünk nyugodtak. A kétharmadban elkényelmesedett uralkodó elit erről hajlamos megfeledkezni, különösen, hogy amúgy sem kommunikál sokat a rossznak tekintett amerikai, nyugati körökkel; inkább csak frontálisan próbálta őket tájékoztatni – sikertelenül – saját álláspontjáról.

Washington a kiújult hidegháború – grúz és ukrán fegyveres konfliktus, proxy háborúk a Közel-Keleten – idején azt szeretné, ha Magyarország nem lenne rés a pajzson: orosz kémek bejárata a transzatlanti országok felé; állampolgársági szinttől az EP-képviselőkig. Emellett a gázárral és Pakssal gúzsba kötött magyar döntéshozók önmagában órási kockázat a transzatlanti szövetségen belül, hiszen a jövőben is kénytelenek lennének az orosz kéréseknek engedni. Moszkvának pedig addig értékes a magyar kapcsolat, amíg a transzatlanti kötelékekben marad Budapest, utána ugyanolyan értéktelen, mint bármelyik csatlós állam Oroszország peremén.

Nézzük meg tehát, hogy milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba.

A) Az amerikaiak megegyeznek Orbánnal

  • A kormányfő és tanácsadói megértik, vagy meggyőzik őket arról, hogy az amerikaiak mindenről tudnak, és ha kell, holnap olyan korrupciós botrányokat szellőztetnek meg, amelybe belebukhat a NER. Már 2010-ben sokkal többet tudtak a magyar belpolitikáról – köszönhetően Snowdennek, erről írásos bizonyítékok vannak – mint amit jobban tájékozott belpolitikai szereplők tudhatnak saját magukról. Ez 2014-ben sem áll máshogy, korrupció márpedig van, ezzel pedig klasszikus zsarolási-tárgyalási lehetőség adódik.
  • A további botrányt és esetleges bukás lehetőségét elkerülendő, a kormányfő enged a washingtoni nyomásnak a hatalom megtartása érdekében: látványosan elhatárolódik Oroszországtól néhány akció keretében, illetve összebarátkozik az IMF-fel és társaival hosszútávon.
  • A megfelelő körleteket ellepik az “amerikai tanácsadók”, felfüggesztik Ukrajnában az állampolgárság kiadását. Határozottabb kérés esetén felmondják Paksot, elkenik a Déli-áramlat támogatását. Néhány fej a porba hull bűnbakként, egy atlantistát megtesznek új külügyminiszternek.
  • Az orosz reakció sem késlekedik erre: mivel látják, hogy Washington tudott nagyobbat húzni a magyarokat szorító satun, így a geopolitikailag elveszett rovatba húzzák be Budapestet, cserébe viszont minden pénzt megpróbálnak kisajtolni az elveszett lehetőségekből, hasonlóan Ukrajnához. A felmondott paksi szerződés ebben egy dolog, a gázáremelés pedig a másik – ez utóbbi a jövőre lejáró szerződéssel különösen erős kártya most Moszkva kezében.
  • A magyar politikai elit rádöbben, hogy francia vagy amerikai építésű atomerőművel és sokkal több megújuló energiával egyszerűbb lett volna az élet. Kis szerencsével nem csődöl be az ország, viszont évtizedekig köhögi az orosz harag árát. Némi kis IMF-kárpótlást talán kaphat a következő kormány.

B) Az amerikaiak nem tudnak megegyezni Orbánnal …

  • …és hoznak helyette mást. A megosztott fideszes gazdasági holdudvarok egy része, feltehetőleg a korrupcióban jobban érintett része, végrehajtja az amerikai kéréseket a büntetlenségéért és hatalomra segítésért cserébe. Nem mellesleg a holdudvar nagyobb fele érdekelt az uniós jó viszony fenntartásában gazdasági szempontból is, hiszen arrafelé kereskednek; illetve a vagyonuk befagyasztásának sem örülnének, nem szólva arról, hogy nem fizetné többet Brüsszel a vasút-, autópálya-építést, térkövezést és kilátóemelést sem. Ez a mozgás találkozhat a Fideszen belüli, atlantista vonal esetleges növekvő belső ellenállásával.
  • A hatalomváltás egy jól célzott, a nem-együttműködőket támadó lejáratókampány után következik be. Orbán megbukik, azonban a holdudvar egy új, visszafogottabb fideszest hoz miniszterelnöknek. Pártütőkről már a BBC is cikkezett. Ennyiben is remek választás volt Washington részéről a korrupcióval támadni, mivel így még nagyobb rés üthető feltehetőleg a belső gazdasági táborok között, és egy-két szövetségest biztos találnak. A belpolitikai felfordulás után az első forgatókönyvvel folyik tovább a történet.
  • …és nem sikerül Washingtonnak eltávolítani sem Orbán Viktort, sem a Fideszt a hatalomból. A reálpolitikai érzéküket elveszítő tanácsadók szabadságharcba hajszolják a kormányfőt, aki partvonalra szorítja a belső ellenállást és a lázadó oligarchákat. Politikailag ugyan ügyesen egybefogja táborát, de ez stratégiailag most nem hozhat eredményt: Washington megelégeli, hogy “az ötös cikkely pokróca alatt” nyugodtan alszik Budapest, míg a NATO-védelem árát nem fizeti meg, így egy trükkös jogi megoldással felfüggesztik Magyarország NATO-részvételét, legalábbis bizonytalanná téve az V. cikkely alkalmazását esetünkben. Az EU követné a reakciót, szélsőséges esetben valóban felfüggesztené Magyarország szavazati jogát. Egész biztosan kizárnák az országot a schengeni együttműködésből, ezzel újra Hegyeshalomnál állítanák meg az orosz kémeket, Budapest pedig a hidegháborús Berlinhez hasonlóan kémparadicsommá válik. Az oroszok szemében elveszik Magyarország jelentősége, megintcsak legjobb esetben pénztermelési lehetőséget látnak benne, az ország a csőd szélére kerül, teljesen kiszolgáltatva Moszkvának, azonban elveszítve minden tárgyalási mozgásterét és értékét. A befektetők és a tőke menekülőre fogja.
  • Ennek a verziónak létezik egy Budapestről kommunikált változata: Kövér László minapi gondolatához hasonlóan a kormány előre menekül és “ kihátrál szépen lassan” az Unióból, mintha nem éppen kiszorították volna amúgy is. Materiális eredmény szempontjából ugyanoda jut Magyarország: a periféria külső határára.

C) Az oroszok és az amerikaiak sem akarják elengedni a játékszerüket, Magyarországot.

  • Moszkva racionális külpolitikai játékosként felméri, hogy nem kötheti meg annyira Magyarországot, hogy kizárják a transzatlanti közösségekből, mert akkor elveszik az eddigi “befektetés”. Ezért elengedik Paksot, cserébe a Déli-áramlatot tovább erőltetik, hiszen amögött több európai ország is felsorakozott.
  • Washington is látja, hogy bár a magyar kormány szándéka már megszületett a kooperációra a washingtoni érdekek mentén, sem ez a kormány, sem más kormány nem szakíthat rövidtávon Moszkvával, mert az biztos bukás a gázáremelés miatt. Így hagynak egy rövid pórázt Budapestnek, viszont marginalizálják, valamely ürüggyel az EU is felfüggeszti Schengent az irányunkban – pl. közegészségügyi okokból, találnak majd itt-ott egy kezeletlen ebolás beteget.
  • Az ország két szék közt a pad alá esik, mivel Moszkva további potenciált nem lát, csak használja a meglevő csatornáit Magyarországon keresztül a Nyugat felé; Washington pedig elveszíti bizalmát, és szintén csak pufferzónaként kihasználja Budapestet. Perifériára jut az ország, csak látszólag a periféria határának belső oldaláról.

A sakk-matt akkor áll be igazán, ha az oroszok is szorgosan gyűjtögették például a ciprusi offshore lovagok bankszámlamozgásait, és nekik is van egy gyűjteményük arról, hogy ki hol fialtatja a kimenekített pénzét; vagy más súlyos ügyletekről, amelyeket Washington és/vagy Brüsszel azonnal kénytelen lenne elítélni. Ebben az esetben a kormány részére a kérdés az, hogy melyik nagyhatalom kezdi el exponálni az ügyleteket a magyar kormány megdöntése érdekében, és hogy a másik nagyhatalom vajon besegít-e az ellenpropagandában. Ilyen golyózápor esetén ember legyen majd a talpán, aki tisztán lát, hogy melyek a koncepciós vádak és melyek az igazak. Ez persze csak kommunikációs szintje a háborúnak, a materiális szint forgatókönyvei a fentiek maradnak.

*

Ez a “sakk-matt” gyakorlatilag beállt. A Tökéletes Miniszterelnök ugyanis (stratégia híján) eltaktikázta magát. Olyan zsákutcába vitte Korrupt Társaságát (meg az egész Országot is), amiből csakis úgy lehetne kihátrálni, hogy ez a Banda (Vele együtt) hatalom és orcavesztést “szenved el”. Ámde ilyesmi őnáluk lehetetlen! Hiszen az egész országot egyfajta ATM-masinának tekintik, amelyből az éppen aktuális érdekek szerint átírt “(Alap)Törvények” szerint vehet ki bárki bármekkora pénzt a Közkasszából. Feltéve, ha azt a Főkormányzó megengedi!

Avagy már ennek híján is, hiszen a Főkormányzó manapság azt se’ tudja, hogy mi a “Való Világ“!

… és ezt …

szendamondja!


Tüntetni kell(ene)!

Egyetértek! Tüntetni kell a Net-adó ellen, lévén ez nem más, mint a hatalmi önkény egyik legújabb megnyilvánulása. Dicséretes tehát ez a ma délutánra meghirdetett Orbán/kormány-ellenes demonstráció, de attól tartok: a tervezett “rúgás” nem a magáról megfeledkezett Hatalom legérzékenyebb “testtájékát” fogja érni. A “lágy altest” ugyanis nem itt van!

Mire ezen posztra Olvasóim többsége rákattint, jó közelítéssel meg lehet mondani, mekkorára hízott a Net-adó ellen tiltakozók létszáma. Ha csak az azt ígérők (kb. 35 ezer fő) fele megjelenik ezen, akkor is az elmúlt esztendők legnagyobb kormányellenes megmozdulásának lehetünk majd tanúi. Ami pedig már csak azért is dicséretes, mert így talán még érzékeltetni lehetne a maga korlátlannak (“némi” joggal) hitt hatalmába belekótyagosodott Kétharmaddal, hogy azért, minden ügyködésük ellenére, még mindig nem veszett ki teljesen az országból a civil kurázsi.

Egyetértek a céllal is. Hiszen ez az adó pénzügyi/gazdasági szempontból nem csak értelmetlen, de még kontraproduktív is. Ha ugyanis készpénznek vesszük a kormányzat (egyébként hazug) propagandáját, miszerint “Magyarország jobban teljesít!“, azaz hogy itt minden, de minden a legnagyobb rendben van (a gazdaság uniós viszonylatban kiugróan magasan prosperál, emelkedése nem csak kiszámítható pályán mozog, de fenntartható is; megszűnt az infláció, a költségvetés pedig teljes mértékben kiegyensúlyozott), akkor ugyan mi szüksége van a kormánynak egy újabb adónemre, egy újabb bevételi forrásra? Kontraproduktív pedig abból a szempontból, hogy ez lényegében ellene működik azon orbáni kijelentésnek, miszerint 2018-ra (két esztendővel az uniós határidő előtt) az ország minden településén elérhető lesz a szélessávú internet. Hiszen miként lehetséges ez, ha a szolgáltatókat a mindmáig fenntartott extraadókkal tántorítják el a fejlesztésektől, a reménybéli ügyfeleket/felhasználókat pedig a túlzottan magas díjakkal? (Persze ha azt a szokásos, jogásznyelvészkedős Fidesz-módszert tekintem, hogy az “elérhetőség” nem feltétlenül azonos az “igénybevétel”-lel, akkor tulajdonképpen nekik van igazuk!) Ráadásul ez alaposan alávág a magyarországi cégek versenyképességének: nem csak az IT-alapúaknak, hanem az összes többinek is. Hiszen a megnövekedett költség okán csakis drágábban tudnak majd termelni/szolgáltatni.

Nem marad más magyarázat tehát, hogy ezen sarc bevezetése (legyen az 150 Ft/GB, avagy limitált – magánfelhasználónál 700 Ft./hó, cégnél 5.000 Ft./hó *) kizárólag politikai és propaganda-célokat szolgál. Az előbbi mi más lenne, mint az, hogy így (és nem a kínai módra, azaz nyílt cenzúrával) próbálják korlátozni az egyéni felhasználók hozzáféréseit. Úgy, ahogyan azt a ravaszul kimódolt Médiatörvénnyel is tették: olyan “jogi környezetet” teremtettek, amelyben az újságíró/szerkesztőség önmagát korlátozza, lévén nem akar(nak) csimbókos büntiket fizetni az egyébként is szegényes kasszából. Hát most ugyanezt fogja majd tenni a Netpolgár is: a bevezetendő és (valódi “hungaricum“-ként!) az adatforgalomhoz kötődő adó okán – no meg, hogy a “jólteljesítő” gazdaság miatt soványodik a pénztárcája – százszor is meg fogja gondolni, hogy szabad-e nekije január 1.-től ugyanúgy szörfölgetnie a neten, oda bármit feltöltenie, mint tette azt még december 31.-én!

(*/: Ez az adatforgalomra, tehát a felhasználókra terhelődő Net-adó jelenlegi “kommunikációja” engem élénken emlékeztet arra, ahogyan Dicsőséges Kormányunk ránk verte a Telefonadót (is). Elébb kijöttek (a kormány, illetve annak “egyéni képviselő”-nek nevezett ölebe) egy baromian csimbókos számmal. Ettől mindenki megijedt és tiltakozni kezdett. Mire jött a Jóságos Fidesz és kegyeskedett “lealkudni” azt a saját kormányánál egy alacsonyabb (2 Ft./perc, ill. sms – ez most 3 forintra emelkedett!), de az alapelvek szerint továbbra is elfogadhatatlan mértékre. Ezért, no meg a korábban megemelt (lásd: áfa!) rezsi “csökkentéséért” cserébe, szépen bekasszírozták úgy kétmilliónyi idióta aktív, meg úgy hárommilliónyi valagonülő passzív szavazatát!)

A propaganda-cél is ölég nyilvánvaló! Amíg a Jónép, a Netpolgár (tehát a Zemberek) ezzel vagyonnak elfoglalva, addig sem törődnek azzal a világraszóló botránnyal, mely a napokban szabadult rá országunkra … az Orbán-kormány jóvoltából.

Igen, ippeg és punkt a Korrupciós Kitiltásra (lásd előző posztjaimat!) szeretnék itten és most emlékeztetni! Mindenkit, aki csak részt vesz majd a mai, Netadó-ellenes tüntetésen. Mint írtam, egyetértek a célkitűzéssel. Azzal hogy jó alaposan bele köll rúgni a magáról megfeledkezett és bármire képes Hatalomba. Csakhogy az a helyzet, hogy eme “rúgás” nem a megfelelő “testtájékot” fogja érni!

Ezt az országot (meg a demokrácia iránt érzett szeretetet) már 1990-től kezdve pusztítja a Korrupció “ebolája”. Ha akkor és azonnal (szégyenlősködés nélkül) megoldják a párt- és kampányfinanszírozás dolgát, ugyan lett volna korrupció, de korántsem ekkora. Akkora, amilyet a 2010-es Kétharmad előtt még soha nem tapasztalhattunk. A Kitiltási Botrány óta a környékemen lakó fideszesek közül csak a leghülyébbek gondolják úgy, hogy ez egy újabb támadás volt a Zország ellen. Már csak az ilyenek tudják azt mondani, hogy a “coclibek” idején lett “szétlopva”, meg “gyarmatosítva” Magyarország. Ők azok, akik még mindig nem értik és simán bekajálják azt az örjöngő “függetlenségi vágyat”, melyet a simicskás Rémhír TV műsorában prezentált Gajdics Ottó. A Lánchíd Rádió főszerkesztője betépve/bepörögve fröcsögött az Egyesült Államok, az áfacsalásokat leleplező Horváth András, illetve a “norvég pénzeket elosztó” Ökotárs Alapítványra, kikérve magának(!?) az Orbán-kormányt ért korrupciós vádakat. (Érdemes megnézni ezt a bő nyolc percnyi videót, abból ugyanis megítélhető, mennyire lett tökön rúgva úgy Orbán, mint az általa a mi pénzünkön kitenyésztett “elitje”!)

Manapság a KKK-szisztéma (Kormányzatilag Koordinált Korrupció) “működik” és pontosan ezért nem az egész ország! Ha ez nem létezne, nem is lenne szükség sem Net-adóra, sem Perc-adóra, sem pedig a csalások melegágyaként szolgáló (azt NAV-ilag és persze kormányzatilag eltűrő), 27 százalékos áfára (ami ugyancsak “hungaricum”!).

Egyetértek tehát a mai, Net-adó ellen tüntetőkkel. Ámde nem a megfelelő helyen és a megfelelő okból demonstrálnak. Valódi eredményt csak úgy érhetnének el, ha nem csak hasba, hanem inkább tökönrúgnák ezt a Társaságot, azt meg vagy úgy érhetnék el, hogy holnaptól csatlakoznak a (gyurcsanyista) DK NAV-tüntetéséhez, vagy már ma odasátoroznak a Kossuth térre az OGYM mellé!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Orbán vastag orcabőre

Nem tehetek róla, de még mindig képes vagyok meglepődni azon, minő orcátlan szemtelenségekre képes Orbán és díszes kompániája. A MiniElnök ezúttal tegnap, Brüsszelben bizonyította be, milyen vastag az ő orcabőre.

Orbán végre megszólalt a Kitiltási Botrány ügyében! – adta hírül tegnap délután a honi sajtó. A miniszterelnök brüsszeli nyilatkozatában elismerte, hogy a kitiltottak listáján “magánszemélyek és a kormány alkalmazottai is rajta vannak“, így ez az amerikai intézkedés “részben magánügy, részben pedig közügy“. Utóbbi ellenére nem gondolja, hogy a kabinetnek bármiféle, konkrét tennivalója lenne. Igaz, hogy Magyarországon “zéró tolerancia” van érvényben a korrupciós ügyekkel kapcsolatosan, s ha a honi hatóságoknak ilyesmi a tudomásukra jut, kötelesek azonnal intézkedni. Ám amíg nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok, amíg azokat az Egyesült Államok nem adja át, avagy az érintett amerikai cégek nem tesznek feljelentést (ami egyébként a magyar törvények szerint kötelességük lenne!), addig pusztán sajtóhíresztelések vannak, melyekkel a hatóságok nem tudnak mit kezdeni. “Miután Magyarország jogállam, bizonyíték nélkül nem lehet eljárást indítani“, ez ugyanis azt jelentené(?), “hogy nem tudjuk megvédeni a saját állampolgárainkat“.

Remélem Orbán ezt a nyilatkozatát a szabad ég alatt tette, lévén szerintem még Brüsszelben sem képesek olyan födémet építeni, mely kibírta volna ezt az egészet omlás nélkül. Szózata ugyanis nem egyetlen, ráadásul ordas hazugságot tartalmazott.

Legelébb is nem igaz, hogy a Kitiltási Botrány alapjául szolgáló, a Nemzeti Adó és Vámhivatalt (NAV) érintő korrupciós ügyekről a magyar hatóságoknak nem áll rendelkezésükre konkrét információ. A magyar élelmiszer-kereskedelemben esztendők óta dúló, az államnak évente (becslések szerint) minimum ezer milliárd(!) forintos kárt okozó áfa-csalásokat leleplező, a NAV ezen ügyekben indított (ha indított) vizsgálatait a Hivatal legfelsőbb vezetése általi sorozatos leállításait bizonyító, Horváth András-féle “Zöld Dosszié“, legalább egy esztendeje az állami intézmények korrupciós ügyeit vizsgálni hivatott Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) birtokában van. Ehhöz képest a NAV vezetőit még mindig nem kérdezte meg senki, az NVSZ ráült az ügyre, a dossziéra pedig “rátették” a legsúlyosabb páncélszekrényüket. Ám most, hogy kirobbant a Korrupciós Botrány, mindössze annyi történt, hogy leporoltak egy nyolc hónappal(!) ezelőtti dossziét (a láncolat legalján lévő két, nyomorult kis cégecske 2 milliárdos ügyét), azt beállították “A Nagy Fogás“-nak, a NAV három, a korrupció miatti kitiltásban érintett felső vezetői közül pedig minimum kettő pedig tömött bőröndökkel felszerelkezve kereket oldott! (Felsőbb utasításra?)

Ugyancsak ordas hazugság, hogy Magyarország “jogállam” lenne, ahol a hatóságok kizárólag “konkrét bizonyítékok” és nem pedig “sajtóhíresztelések” alapján indítanak vizsgálatot. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor például a poltiánus ügyészség Fidesz-közeli sajtóorgánumok, tehát nettó pártlapok ellenőrizetlen pletykái alapján indítottak eljárásokat nemfideszes politikusok ellen (és vezetgették őket rabszáron a kamerák előtt!), illetve a Maffiapártnak nem tetsző szervezeteknél.

Kitűnő és jól dokumentált példája ennek az az émelyítően gusztustalan hadjárat, amit a Maffiakormány indított a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) pénzeit elosztó Ökotárs Alapítvány és társszervezeti ellen. Ennek kiindulási alapja ugyanis egy meglehetősen ügyetlenül összetákolt összeesküvés-elmélet volt, mely az ellenzékiséggel (no meg a szakmaisággal) meg nem vádolható “Heti Válasz” nevű orbánum orgánum online kiadásában jelent meg még tavaly júniusban.

A “nyálas.hu” által gründolt konteó szerint az EU egyik Biztosa (nevezetesen Viviane Reding, a “Háttérhatalom” által rendszeresen megszervezett “Bilderberg-konferencián“) vállalta, hogy minden lehetséges módon lejáratja az Orbán-kormányt. Ennek érdekében pedig “külföldről pénzelt magyarországi civil szervezeteket is bevetne“. A lap meg is nevezte az egyiket, a “Liberális Fiatalok Egyesületé“-t, amelyik “épp most áll nyerésre” az EGT/Norvég Civil Támogatási Alapnál, majd felsorolja azokat, “akik a pénzeket osztják“. Hónapokkal később, a törvényesített csalással megszerzett újabb Kétharmad birtokában a Maffiakormány meg is kezdte az NCTA, illetve annak pénzeit elosztó Konzorcium, így az Ökotárs Alapítvány kormányzati lejáratását, hatósági vegzálását, működésének ellehetetlenítését.

Színpadra lépett ugyanis Csepreghy Nándor, s ez az ifjonc, mint a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős államtitkára bejelentette: a kormány teljeskörű vizsgálat elindítására kérte fel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI), lévén a kabinetben “felmerült a gyanú“, hogy “a Norvég Alap hazai felhasználásakor áttételesen politikai szervezeteket, vagy hozzájuk szorosan kötődő civil szervezeteket támogattak“. Értelmezve a szöveget: itt tehát csak “gyanú” vagyon és semmi bizonyíték, ennek alapja a “Nyálas” konteója, a felkért szervezetnek (KEHI) pedig csak a jogalapja hiányzik! Lévén utóbbit egy 2010 június 30.-i kormányrendelet kivette annak feladatköréből, hiszen az NCTA pénzeit a nyerteseknek nem a magyar költségvetés fizeti ki, hanem közvetlenül az ezeket koordináló brüsszeli iroda, az FMO (“Financial Mechanism Office“). Erre hivatkozott az FMO által (pályázati úton) megbízott Konzorcium is, no meg maga a norvég kormány, ámde ez a Maffiapártállam “igazságkiderítő” indulatát nem mérsékelte: a vizsgálat (meg a karaktergyilkos sajtópropaganda – a KEHI által(!) kiszivárogtatott “értesülések” alapján!) gőzerővel folyt tovább, aminek kicsúcsosodása az a (szokás szerint) demonstratív mozzanat volt, mikoris rohamrendőrök kíséretében gyakorlatilag megszállták az Ökotárs irodáját, majd kamerák kereszttüzében rendőrautóba szállították az alapítvány vezetőjét. Ebből meg az egyszeri tévénéző arra következtethetett, hogy Móra Veronika le vagyon tartóztatva, lévén (norvég)bűnöző.

Ehhöz képest a nemrégiben kiadott vizsgálati anyag nem ezt bizonyítja. A KEHI “zárójelentésében” érdekes módon arra az álláspontra helyezkedik, hogy nekije tényleg nem volt joga vizsgálódnia. Ámde ezt a lehető legképmutatóbb módon! Arra hivatkozik ugyanis, hogy a támogatások kifizetése “az állami szervezetrendszer megkerülésével történt“, holott itt erről szó sincs, lévén erről a nemzetközi (Uniós) megállapodások rendelkeztek így. További sunyi hazugság a KEHI-jelentésben az, hogy emiatt “a magyar kormány nem tud eleget tenni az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a költséghatékonyság követelményének“. Tegye fel a kezét, aki ETTŐL a kormánytól és ETTŐL a KEHI-től az elmúlt négy esztendőben tapasztalt bármikor olyasmit, ami bizonyítaná az erre való törekvést! Továbbá jelentkezzen már itt, a szendamondján bárki, aki ezen kívül olvasott már bármikor egy nyilvános és részletes KEHI-jelentést! A szervezet ugyanis az elmúlt 22 esztendőben (amióta létezik) minden ilyesmitől annak okán zárkózott el, hogy azok “a megrendelő kormány számára benyújtott, döntést előkészítő dokumentumok“, tehát nem nyilvánosak. … Kivéve ezt az egyetlent, melynek mind a 38, aljas csúsztatásokkal megspékelt oldala ott vagyon a Hivatal honlapján! (Akinek van türelme és gyomra, kattintson ide!)

Magyarország jogállam, ahol senki ellen nem indul vizsgálat megalapozott bizonyítékok nélkül!” – mondotta volt a miniszterelnök tegnap, Brüsszelben. Aha! Hát ezt közölhette volna a KEHI-vel is, a kirendelt rohamrendőrökkel is, illetve a megfincogtatott “norvégbűnöző” civilekkel is! Akkor talán nem lett volna ok “félreértésekre”! … Hogyaza jóbüdös … !

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Papírtigris vigyorog

Rogán Antal, a budapesti “Ötker” egykori polgármestere, a Maffiaállampárt jelenlegi, országgyűlési frakcióvezetője immáron “nyugodtan alszik“. Hiszen van nekije egy senki által nem látott (és soha nem is látható) NAV-papírja arról, hogy vagyonosodásával minden a legnagyobb rendben! … Papírtigris vigyorog! … Bele a pofánkba!

Rogán Antal egy igazi “Kistigris“! A ma negyvenkét esztendős Tóni hatalmas ugrásokkal (és kimeresztett karmokkal) haladt előre a “ranglétrán” (Q.V.: lásd itt!). A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen “valakik” tehetségesnek gondolták, így diplomájának 1995-ös megszerzése után óraadóként(?!) az Alma Mater falain belül maradhatott. Közgazdászi pályafutása azonban ezzel le is zárult, lévén Tónió a közéleti érvényesülést tűzte ki az akkor még szemüveg mögé rejtett “optikai érzékelői” elé.

Ebben is sikeresnek bizonyult. Miután alapító tagja volt a leendő Maffiapárt ifjúsági szervezetének, el is nyerte annak alelnöki funkcióját (1997). Egy esztendővel később pedig be is költözhetett az Országgyűlésbe, ahol már ’99-ben (egészen 2007-ig) pártja frakcióvezető-helyettese lehetett, 2006-tól pedig Budapest V. kerületének polgármestere (valamint és ezek mellett számos egyéb, nagyon fontos funkciók betöltője).

Jelen “felállás” szerint ő a Maffiaállampárt országgyűlési frakciójának vezetője, illetve számos, eddigi jövedelmeivel egyáltalán nem indokolható ingó és ingatlan vagyontárgy büszke tulajdonosa. Megemlítendők még a “jövedelemtermelő tevékenységgel” egyáltalán nem foglalkozó neje birtokában álló “egyéb” vagyontárgyak is, de ez ebben az esetben csupán “mellékes”, hiszen ki az a hülye (a kádéjenpés Rubovszky Györgyön, no meg a fidesznyikekre bármikor szavazni hajlandó “mezeieken” kívül), aki elhiszi, hogy Toncsiné mindezeket a tűpénzből, meg a családi pótlékból takarékoskodta össze? (Kézenfekvő párhuzam: Orbánné Lévai Anikó!)

Tartom annyira Olvasóimat, hogy most ezt az egészet ne kezdjem részletesen ismertetni. Lényege mindössze annyi, hogy Tónió Pasa parki Szerény Lakja, az idén tavasszal beállt “hirtelen felmelegedés” következtében tökéletesen demonstrálta a fizikából ismert Hőtágulás Törvényét. Ahogy egyre melegebb lett (Tóni gallérja mögött is!), úgy vált mind terjedelmesebbé az a bizonyos lakóparki ingatlan: kicsinyke, alig 147 m²-es legénylakásból kissé nagyobbá – magánterasszal, asszonylakással, meg a fene tudja mivel még.

A “Sajtó” (ilyesmire még) érzékeny része persze kísérletet tett az úgynevezett “Rogán-féle Ingatlantágulási Egyenlet” levezetésére. Ezen törekvésében pedig jelentős iniciáló körülmény volt, hogy éppen akkor zajlott az a jelentős, a Maffiaállampárton belüli (nehéztüzérséget is felvonultató) háború, mellyel Tónió és Dzsentri Dzsoni akarták eldönteni azt, hogy melyikük lehet “A Főkormányzó Úr Személye Körüli Miniszter”.

A “Háború” még tavasszal véget ért. Dzsoni lett a Főalfőnök. Tóni meg most parkolópályán kering az ő Napkirálya körül és arra vár, hogy Janó-üstököst magába szippantsa a Központi Égitest, azaz a Fekete Lyuk, majd ezek után ő foglalhassa el a helyét … persze hasonló pályát befutva.

Ámde annak “Utórezgései még mindig éreztetik hatásukat. Lévén Tóni anno úgy védekezett az őt ért “nemtelen vádak” ellen, hogy kijelentette: vagyonosodási vizsgálatot kér önmaga ellen … a NAV-tól. Amelyik ilyesmit csakis akkor folytathat le (saját kérésre!), ha az érintett önmagára terhelő nyilatkozatot tesz!. Tett ilyesmit a mi Tónink? Nem! A NAV így megvizsgálhatta őt? Nem!

Ennek ellenére Tóniónak “Papírja” vagyon! Arról, hogy a Vagyon az jogosan vagyon! … Szerinte!

A bathi Mrs. Smith,
kinek paripája tigris,
Odafelé még ő van felül,
visszafelé már ő van belül.
És vigyorog a bathi tigris!

Vigyorog a Papírtigris is. Bele az orcánkba. Szemérmetlenül. Úgy, ahogyan a Többiek is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!