Debileknek áll a világ!

Az egyik budapesti kerületi ügyészség szerint nem követi el a költségvetési csalás bűncselekményét az, aki vagyonnyilatkozatából kihagy néhány olyan elemet, melyről elfelejtkezett, illetve amely a “tudatában nem saját jövedelemként jelenik meg”. … Hurrá! Magyarországon ezek szerint felmentő körülmény a tudatlanság, a feledékenység, a debilitás. Ezt jól jegyezze meg minden keményen megadóztatott kisember!

Van a Btk.-nak egy paragrafusa, nevezetesen a 396., melynek első bekezdése “a” pontja szerint “az követi el költségvetési csalás bűncselekményét, aki a költségvetésbe való befizetési kötelezettségét, avagy a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja“. Ebből egyenesen következik, hogy az, aki a neki kötelességként előírt vagyonnyilatkozatát úgy teszi meg, hogy abból egyes elemeket (pl. megszerzett, számára kiutalt jövedelmeket) kihagy, az költségvetési csaló, tehát bűnelkövető.

Egy másik törvény szerint bizonyos közszereplők (képviselőktől kezdve, kormánytagokon és polgármestereken át a vezető tisztviselőkig) kötelesek minden esztendőben vagyonnyilatkozatot beadni, melyben fel kell tüntessék valamennyi, a tárgyévben szerzett vagyontárgyaikat és jövedelmeiket. Ha valaki ennek nem, avagy nem teljes körűen tesz eleget, azaz a dokumentumokból “kifelejt” ezt-azt, az nem csak ezt a jogszabályt sérti meg, de értelem szerűen az előző bekezdésben ismertetettet is. Ergó: az illető bűncselekmény elkövetője!

Még áprilisban történt, hogy a tavalyi nyilatkozatokat böngészve kiderült: a Magyar Nemzeti Bank egyes vezetői, pontosabban Matolcsy György elnök és Gerhardt Ferenc alelnök, nem csak a gazdaságpolitikát, a Jegybank szerepét és jogköreit, de a vagyonbevallási kötelezettséget is “unorthodoxan” értelmezik.

Mint ismeretes, az MNB nemrégiben több százmillió forintnyi “nyereség” felhasználásával számos alapítványt hozott létre annak céljából, hogy azok terjesszék és népszerűsítsék Gyurci gazdaságpolitikai tévelygéseit, nettó őrültségeit (a nagyobb gyalázat kedvéért ezek mindegyikét a bölcsesség görög istennőjéről Pallas Athénéről nevezték el). Ezen fundációk vezető testületeibe osztán beültették a Bank matolcsyánus főkádereit, akik az egyébként is nagyvonalú, jegybanki jövedelmük mellett, további apanázsokat húzhattak ezekből is. Györgyünk például két helyről havi 1,2 milliót, Feri pedig (ugyancsak két kasszából) egy teljes millát.

Ezeket azonban egyikük sem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában, s amikor ez kiderült, mindketten meglehetősen “unorthodox”, tehát reájuk jellemző magyarázattal éltek. Györgyünk szerint neki azért nem volt ezen pénzzel kapcsolatban elszámolási kötelezettsége, mert azt az utolsó fillérig jótékony célra fordította. Ebből pedig következik (szerinte), hogy az alapítványi kifizetésekből neki semmiféle “elkölthető jövedelme nem származott“. Hasonló módon érvelt Ferenc is. Ő szintén jótékonykodásra hivatkozott, s mivel így nem került “fizikai kapcsolatba” ezen jövedelmével, hát egyszerűen “megfeledkezett” róla.

Sánta az érvelés ugye mondanom sem köll. Hiszen az agyarországi előírások szerint mindenkinek minden kifizetőhelyről meg kell kapnia a jövedelemigazolásokat (nem összesítve, hanem darabonként!) legkésőbb az év januárjának végéig, amelyek alapján köteles megtennie a jövedelem-, illetve a vagyonnyilatkozatát. Ezek átvételét pediglen aláírásával köll igazolnia. Innentől kezdve tehát a “feledékenység”, mint magyarázat kihullik az orthodox logika rostáján. Hasonló a helyzet az “el nem költhető” jövedelemre való hivatkozással. Ha ugyanis bárki (akár egyszeri, akár visszavonásig érvényes) megbízást ad bankjának arra, hogy számlájáról az oda beérkezett pénzének egy meghatározott részét átutalja egy másik kontóra, akkor azt a pénzt elköltötte!

Ez az egyszerű ok-okozati összefüggés volt az, amely arra sarkallta Varjú Lászlót, a DK politikusát, hogy vagyonnyilatkozati kötelezettség megszegése, illetve költségvetési csalás bűncselekménye gyanújával feljelentse Matolcsyt és Gerhardtot. Az illetékes ügyészség nem is habozott megindítani a vizsgálatot, majd két hónap múlva (tehát a tények alapos áttekintése, illetve hosszas mérlegelés után!) meg is hozta verdiktjét.

A tegnap nyilvánosságra került, de még június 19.-én kelt határozat szerint az igaz ugyan, hogy “az alapítványoktól származó jövedelem adóköteles jövedelem, ekként pedig a vagyonnyilatkozatban feltüntetendő, így a bűncselekmény objektív tényállási elemei, elkövetési magatartás, elkövetési tárgy megállapíthatóak, a feljelentett cselekmény tényállásszerű“. Ámde az a helyzet, hogy “a feljelentésből kitűnik, hogy a feljelentett személyek a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg. Így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna nem lehet. A szándékosság hiányában pedig a cselekmény nem bűncselekmény“.

Juhéj! Meg van oldva minden adócsaló gondja! Az ügyészségi határozat alapján mostantól bárki hivatkozhat arra (hogy ha az adóhivatal nyakon csípi némi eltitkolt/bevallatlan jövedelemmel), hogy ő csupán egy debil, akinek halovány fogalma sem vót arról, mit is kéne ráírnia a “söralátétre”. Mivel pedig ez nem volt “szándékos”, hát az egész nem tekinthető semmiféle szabály-, avagy törvénysértésnek, horribile dictu bűncselekménynek. Ezt pedig úgy a NAV, mint az esetlegesen eljáró vádhatóságnak is kötelessége lesz elfogadnia, hiszen ha Matolcsy és alelnöke ugyanezen indoklás szerint bűntelen, akkor ő is az!

Tegyük fel azonban, hogy az ügyészségnek igaza van! Azt tehát, hogy Gyuri és Feri egyszerűen hülye, valóban nem volt halovány sejtelmük sem arról (nem a fenéket!), hogy mit (nem) cselekszenek. Ámde akkor még nagyobb a baj, hiszen ezek szerint az ország monetáris politikája, készpénzkibocsátása manifeszt elmebetegek, saját tetteik súlyát és következményeit felmérni képtelen alakok kezében van, akik fölött nincs semmiféle törvényes kontroll!

Több mint egy esztendeje nincs a Jegybanknak felügyelőbizottsága! Az “Egyetlen Felettes Szerv” pedig “mentális kihívásokkal” küszködik. Nincs is tehát min csodálkozni!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Aszongya a Zorbán …

Adóssághegy alatt fuldokolnak az állami intézmények. A felügyelet nélkül maradt Matolcsy meg szórja a pénzt, ki az ablakon, szívlapáttal. Ámde mégis: aszongya a Zorbán, hogy itten minden a legnagyobb rendben vagyon.

Aszongya a Zorbán a Kossuth Rádió péntek reggeli (magán) műsorában, hogy itten kéremszépen a világon semmi gond nincs a német-magyar kapcsolatokkal, az együttműködéssel. Bezzeg Európában! Ottan hemzsegnek az ilyesmik. Ezér’ osztán nem is számít lebaszásra a “Kedves Angélától“, amikor arra a pár órára Budapestre gyün.

És milyen igaza van! Mindenki láthatta, hogy a Charlie Hebdo-mészérlás elleni tüntetésre Párizsba érkező állam- és kormányfőket hogyan fogadta Hollande elnök az Élysée-palota udvarán: mosolygós praclizások mindenkinek a lépcső tetején, Merkel még ölelést is kapott, Darth Victoriusnak meg gyors és rövid kézfogás, lehetőleg azelőtt még, hogy “egy szintre” jutott volna a köztársasági elnökkel. … Bámult is a Csúti Chavez rendesen. (Sokkal butábban, mint a hírhedt Juncker-féle “kézfogó” alkalmából.)

Aszongya a Zorbán, hogy a magyar gazdaság, no meg a zemberek háztartásának energiaellátása még egyáltalán nem biztosított. Nekije most “ezen kell dolgoznia”. Ezér’ jön Budapestre Putyin cár is, nem pedig azér’ hogy “Viktória” immáron honi területen és házon belül “térdeljen elé”.

És milyen igaza van! Hiszen az idén lejáró, másfél évtizedes (megjegyzem: pont Általa és elképesztően rossz feltételekkel megkötött!) gázszállítási szerződés alapján, még mindig van bő 6 milliárd köbméternyi kifizetett, de át nem vett földgázunk Legújabb Régi Jóbarátunk saját állami tulajdonú cégénél, miáltal most már tényleg “Mi vagyunk a Gazprom legvidámabb barakkja“. Ami meg azér’ halmozódott fel, mert a Tiszteltlakosság és a Tiszteltgazdaság energiaigénye az elmúlt esztendőkben “kissé” csökkent. Megéri tehát térdre ereszkedve “oboázni”, ennek okán pedig összeveszni mindenkivel (lásd még: kitűnőek a német-magyar kapcsolatok!).

Aszongya a Zorbán, hogy Magyarország már olyan jól teljesít, hogy “kezdhetünk beszélni” a különadók “európai szintre” való mérsékléséről. Mondjuk a bankok esetében is, meg az egyéb vállalkozásoknál is.

És milyen igaza van! Ezek a “beszélgetések” mánis elkezdődtek (lásd előző posztomat!). No igaz, hogy egyelőre még csak a reklámadó ügyében, s mindössze csak egyetlen “érintettel”. Az is igaz, hogy “kissé különös” ez, no de egy unorthodox jogállamban ez így szokás kéremszépen hölgyeimésuraim, különösen, hogy azér’ ennek “ára” is vagyon (“Ingyé’? Ezeknek? Még Nektek sem!“). Ezt tessenek tudomásul venni, no meg tessenek örülni annak, hogy legalább már beindult a folyamat! (A Méltatlankodókra pedig a “Klasszikus Demokrácia” szabályai vonatkoznak: a Hatalomnak “klassz“, az ágálóknak meg “kus(s)“!)

Aszongya a Zorbán, hogy a magyaroknak “jogos igényük tudni“, hogy mi folyik a Magyar Nemzeti Bank falain belül. Különös tekintettel arra, hogy egyre több hazai pénzintézet válik az MNB jóvoltából “magyarrá”, meg egyre több “alapítvány” jön létre “osztódva szaporodva” ugyancsak az említett intézmény “áldásos tevékenysége” következtében. (Kár, hogy ezt az elképzelését, miszerint “jogos igényük tudni”, nem osztotta meg az éceszgéber Jegybankárral. Akkor talán nem perelte volna be a “Figyelő“-t és hajlandó lenne infókat is kiadni a tevékenységéről!)

És milyen igaza van! Ám ehhöz képest a Jegybank tavaly április óta kegyeskedik mindenféle felügyelőbizottság nélkül működni. Az előzőnek ugyanis lejárt a szavatossága mandátuma, a következőt meg azér’ nem lehet megválasztani, mert egy 2011-es módosítás szerint a négy helyből három “jár” a (lényegében egyfrakciós) kormánypártoknak, egy pedig a (háromfrakciós) ellenzéknek. Ügyes a dolog, nem is tudnak hárman megosztozni az egyetlenen, így Gyurcy bácsi szívlapáttal szórja ki a (szerinte) “nemközpénzt” az MNB ablakán, az eddigi 240 milliárdot újabb 3 milliárddal (lásd itt!) megszaporítva. (Megjegyzem: anno, ha Járay nertársnak, mint FB-elnöknek, nem tetszett az MNB gemkapocs-beszerzése – szerinte kettővel többet vettek a kelleténél – tűzhányó-szerű szókészlettel felszerelkezve minősítette a Jegybank gazdálkodását. De akkor még volt FB és akkor még az offsóros Simor volt a matolcsy! … Wo sind die schönen alten Zeiten?!)

Aszongya tehát a Zorbán, hogy itten minden a legnagyobb rendben (csak éppen reá néznek Európa politikusai úgy, mint egy darab szarra!), meg hogy “Magyarország jobban teljesít!” (csak éppen az állami intézmények fuldokolnak az adósságokban – tavaly összesen 101 milliárd forint, évtizedes rekord!). Minden tehát “verihepi”.

Ideje lenne már nekünk is mondanunk Neki(k)! Merkeltől ilyesmit ne várjunk, hiszen nem az a dolga.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Így urizálnak ők!

Talán mindenki emlékszik még azokra a rendszerváltás-környéki újgazdagokra, akiket azért röhögtünk körbe, mert a lehető legnevetségesebb módon fitogtatták az egyébként ebül szerzett vagyonukat. Nos, ez van ma is. Csak már kormányzati szintre emelve, s immáron kívülről vagyunk körbevigyorogva. … Az egész ország!

Nemrég azért avattuk szentté Pokorni Zoltánt, mert szóvá tette a felkapaszkodott fideszes ficsúrok “urizálását”. Akik ezt tették, sajnos nagyvonalúan megfeledkeztek arról a tényről, hogy a XII. kerületi polgármesternek valójában nem a fitogtatással (pláne nem a jövedelmekkel alá nem támasztható vagyonosodásokkal) volt a baja, hanem azzal, hogy “pont most”. Pont most, amikor ugyi korrupciós vádaskodások érik Agyarország Elitcsapatát. Pont most, amikor tanácsosabb lenne egy kicsit beljebb húzódni a kirakatból, nem pedig az ablaktábla tőszomszédságában falatozással provokálni a kiéhezettek tömegét.

Pokorni szavai a semmibe hulltak. Mert ahhoz, hogy a Bandatagok belássák az ő igazát, némi alapvető intelligenciára, józan észre és ítélőképességre, önkontrollra és jóízlésre lenne szükségük. Amiknek pedig ők nem csak híján vannak, de a fentebb írt szavak jelentéseivel sincsenek tisztában. Ezért osztán Pokorni kapott egy selyemzsinórt a mindebben alaposan érintett Lázártól, a mi lassan (nagyon lassan!) látóvá nyíló szemeinket pedig igyekeztek kiszúrni egy-egy mind hamisabban hangzó hazugsággal. … Ezt követően meg minden ment a megszokott módon. Úgy, ahogyan a hozzá hasonló alakokkal magát körülvevő miniszterelnök szokta: újgazdag rongyrázás, sültparasztos lezserség, tenyérbemászó szemtelenség, átlátszó hazudozás. (Remélem senki nem fogja rám sütni a rasszizmus vádját, ha ezt az egészet úgy minősítem, hogy “Cigánytempó“!)

Újgazdag miniszterelnökünk egyszerűen nem tud viselkedni! Ahogyan a sameszai sem. Először azt olvashattuk, hogy Őfőkegyelmessége – nem bírván úrrá lenni a magamutogatási kényszerén – magánrepülőgéppel kegyeskedett elutazni arra a párizsi tüntetésre, ahol állam- és kormányfők demonstráltak egy olyan ügyért, melyet ő mélyen lenéz (őt meg a kollégái!). Bele is nyilatkozott (lásd előző posztomat!) a Nagymagyar Sötétségbe, hogy ami a francia fővárosban történt (a “Charlie Hebdo“-mészárlás), az valójában az elhibázott európai bevándorlási politika következménye. Ki is akadtak rajta a kultúrállamok sajtóorgánumai rendesen, s úgy is “kezelték” őt, ahogyan egy ilyen “politikus” ott megérdemli. (lásd itt!) Arról meg sajna szó sem esett, hogy ugyancsak ezen a demonstráción hogyan tolta magát szó szerint az előtérbe (ezt meg itt!).

Osztán kiderült az is, hogy ez a magángépes, közpénzes utazgatás némi magánprogrammal is összekötődött. Visszajövet még kiruccant Zürichbe is, hogy részt vehessen a FIFA-gálán, mint a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítója (tehát nem mint magyar miniszterelnök!). A sleppben pedig ott virított Csányi Sándor, mint MLSZ-elnök, Mészáros Lőrinc gázszerelő-polgármester-milliárdos, mint a PFLA elnöke, meg még legalább két-három ezekhöz hasonló, közpénzhízlalt figura. Hogy mibe került ez nekünk, a Köznek, azt nem kötötték a nózinkra. Hiszen a Nemzeti Ügyek Kormánya (amely ugyi “együtt a Zemberekkel” és “rendszeresen korrumpálva konzultálva” intézi a Zország ügyeit!), a disznó töke mellől felkapaszkodott újgazdag (a szó szerinti és átvitt értelmében is) “földművesek” szerint: ahhoz nekünk, alattvalóknak semmi közünk.

Később az derül ki, hogy nem csak magánrepcsi volt a “párizsi étlapon”, de magánkonvoj is! Háromezer nyamvadt kilométert utaztatott végig a “stábjával” a Mi Boldogságunk csak azért, mert a csüngő hasát már semmi másba nem tudja betuszkolni, mint a trónszékkel (és talán még kolbászfüstölővel is) felszerelt VW Multivan-ba. És még csak bele sem gondolt, miféle látványt nyújthatott az Élysée-palota udvarán, amikor kikászálódott a mikrobuszból. Azért nem, mert nem is érdekli, hogy kinek mi a véleménye róla. A fontos az, hogy megmutassa országnak-világnak: Ő Az Aki Megteheti! Ámde ha Ő ezt tényleg így érzi, el is hiszi, akkor vajon mi szükség volt arra a szokásos, Havasi Bertalan-féle hazugságra, hogy ez csakis a francia külügy kifejezett óhaja miatt történt?

Mert az is kiderült, hogy ebből egyetlen szó nem igaz! Meg az is, hogy ez már nem az első eset! Sőt, rendszeres! Ráadásul mindahányszor a legalapvetőbb biztonsági előírások, illetve a fogadó állam szempontjaira való tekintet nélkül! Nem is beszélve a magyar országimázsról, ami ezek szerint le van szarva! Mert csakis az a fontos, hogy Ő, az Omni(in)potens minden lehetséges alkalommal bebizonyítsa a közpénzeket zsebükbe tömködő Talpnyalóinak, meg annak az állítólag még mindig 1,8 milliós tábort képező Imádóinak (valamennyien Hozzá hasonlatosak, ez már tuti!), hogy Ki Az Úr A Háznál.

Közbevetve:

Én valamit nem értek ezen a legutóbbi közvéleménykutatáson. Ha a Maffiapárt tavaly áprilisban 2,2 millió szavazatot kapott (jó, ebben benne volt úgy bő százezernyi, külföldről “csinált”!), azóta meg elveszített több mint egymillió támogatót, akkor hogy az ördögbe jön ki az 1,8 millió? … Itt vagy a leves nem egyenes, vagy az asztal ferde!

De ugyanez vonatkozik szinte mindenre, ami Agyarországon belül így, vagy úgy, de valamiféle hivatalként, állami intézményként “működik”. A különböző Kinevezettek, a seggnyaló Csinovnyikok mindenütt azt csinálhatnak, amit csak akarnak – feltéve, ha hűségesek. Matolcsy Gyurcy például tavasz óta szórhatja az állami tulajdonú MNB szerinte “nem közpénznek minősülő”, a saját valutánk tudatos rontásán elért “nyereségét”. Mindezt úgy, hogy nincs mellette az az ellenőrző testület (Felügyelő Bizottság), amely talán a körmére nézhetne. És miért nincs? Mert “okosan” elintézték még 2011-ben, hogy ne is lehessen, ebben pedig alaposan partner az az “ellenzék”, melynek Vityu kán megengedte, hogy parlamenti frakciója legyen.

Nem Orbán volt az egyetlen, akit csak legutóbb is (Párizsban) körberöhögtek, -szörnyülködtek. Hanem minket is, akik még mindig tűrjük/cipeljük a hátunkon azt a szörnyszülött, urizáló, újgazdag, bunkó bandát, melynek Viktor csak a kicsúcsosodása, nemzetközi “védjegye”, emblémája, ikonja!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A kegybankelnök akarattya

Minden állami jegybank legfőbb alaptőkéje a Megbízhatósága, tehát a Jóhíre. No ez az, amiben a Matolcsy által bő esztendeje vezetett Magyar Nemzeti Bank száz százalékban deficites.

Tegnap délután kedvenc kocsmámban ücsörögve, szokás szerint hallgattam a nép szavát. Volt ott szó erről is, meg amarról is, de elébb-utóbb sikerült kilyukadni a Nap Témájára, azaz a hazai bankjegyek előző napon beharangozott cseréjére.

Azon nem csodálkoztam, hogy ivótársaim nem emlékeztek rá, mivel is indokolta az MNB a bankócserét. Ez ugyanis szokatlanul logikus volt, így nem is ragadt meg az agytekervényekben. Azon sem ámultam, hogy bezzeg a várható, 15 milliárdos költséget már mindenki megjegyezte, sőt, még azt is, hogy lészen ebből némi nyeresége is a banknak, úgy 3 milliárdocska környékén. “Mi kidobunk az ablakon 15 milliárdot, ők meg bezsebelnek ebből hármat!” – hangzott az össznépi konklúzió.

Utóbbi beköpésből rögvest le is vontam két következtetést. Az egyik, hogy már a Kocsma Népe sem bízik meg az MNB-ben, egyszerűen nem hiszi el, hogy bármit logikusan, a Köz javának szem előtt tartásával cselekedne. A másik, hogy polgártársaim is hajlamosak elhinni azt a matolcsysta hazugságot, miszerint a Jegybankban keletkező nyereség az utolsó fillérig annak saját tulajdona, tehát nem közpénz.

A Matolcsy által elvetett “métely” tehát termőtalajba hullt! (Bocsánat a szándékos képzavarért!) A köznép ugyanis már nem csak azt hiszi el szentül, hogy a Zállamnak van “saját pénze” (ami nem adók, járulékok, illetékek befizetéséből származik, hanem csak úgy “lesz” valahonnan), de a kizárólagosan állami tulajdonban álló Jegybanknak is. Az, hogy az állami csöcsre idomítottak ezt az ótvaros dumát simán beveszik, nem csoda. No, de hogy a szakújságíró is beáll ebbe a sorba, az már nagyon nagy baj. Hiszen a SzélestekinTetű Krőzuska a nevezetes interjújában azzal mentegette a pazarlását, hogy abban egy fillér közpénz nincs, az utolsó vasig mindent az MNB nyeresége fedezte.

Ahha: nyereség! Miből is származik ez? Elkúrcsy szerint abból, hogy az ő unorthodoxiája maga a Tökély, ellentétben elődjével ő tudja a titkot: hogyan lehet profitábilissá tenni a Jegybankot. De vajh’ mi is ez a “titok”? Gyurcy szerint az a “megtakarítás”, amely a bank által 24 hónapja következetesen képvisel kamatcsökkentési politikából származik. Ámde ez nyilvánvaló hazugság, hiszen az euro és a dollár viszonylatában alig a nulla fölötti kamatozású befektetésekre van mód, aminek meg a többszörösét viszi el a kerbankok MNB-nél tartott betétjei után fizetendő hozam (most 2,1%). Itt tehát csak veszteségcsökkentésről lehet szó, feltéve ha gyurcyék nem követték el azt a disznóságot, hogy magas hozamú, ámde szuperkockázatos kötvényekbe lökték be a Mi pénzünket. Mivel ez nem lehetséges, marad az egyetlen magyarázat:

Az MNB a forint elleni spekuláción keresett! Erre a következtetésre pedig egyáltalán nem nehéz jutni. Hiszen aki nyomon követi a devizaárfolyamokat tudja: a forint tartós és egyre fokozódó gyöngélkedésének oka nem csak az, hogy “Magyarország jobban teljesít!“. Hanem az is, hogy a hazai valutát, annak pénzpiaci értékét a világon senki nem védi, főleg nem a Jegybank! Az MNB pont azt csinálja, mint a tőzsdei spekulánsok: elébb eladja a forintot, majd később azt olcsóbban visszavásárolja. (Forintból pedig Gyurcynak annyi van, amennyit csak akar, bármikor lemehet a “pincébe” és “nyomtathat” magának!). Ez persze jótékony hatással van a statisztika-javító árukivitelre, de iszonyúan rombolja az importőrök (maguk javarészt egyúttal exportőrök is!), no meg a 2010 óta havonta kétszer megmentendő devizahitelesek pozícióit. Ebből pedig levonhatjuk az újabb következtetést: a Matolcsyzmus jelen esetben az a Nóvum, miszerint az állam jegybankja a saját valutája ellen spekulál! Valamint ez az a Közkinccsé Teendő Titok, az a “Modern Közgazdaságtan”, melyet a mi zsebünkből kiráncigált százmilliárdokból alapítandó “Iskola” terjeszt majd szét úgy, mind AIDS-es szépfiú a HIV-vírust!

Mert ez a “vírusterjesztés” alapvető funkciója ennek az amorális gazemberekből és megveszekedett idiótákból álló Frankensteinállamnak. A “politikusok” nem hogy kiölték, de még kisarjadzani sem hagyták idehaza a polgári öntudatot. Nekik jobban megfelelt a jobbágy-magatartás, a tajthülye, közpénzeltartott döbrögiket, a felkapaszkodott dzsentriket megsüvegelő attitűd. Hogy ez meg ne változhasson, elébb telemédiázták a fejünket, osztán meg tákolmányoztak nekünk egy Alaptörvényt. De mivel még ez sem volt ölég, mert nem érezték biztonságban a hájas seggüket, hát meghirdették nekünk az “illiberális, munkaalapú” államot, amelyben nekik mindent szabad és dolgozniuk nem köll, nekünk meg semmit és húzni az igát kidőlésig. A Kegybankelnökké tett Paprikajancsi, a saját tehetségtelenségének dugájába dőlt, az ippeg ezért “elismeretlen” Közgazdasági Főzseni pedig immáron megteheti, hogy a sajátjának hazudozott közpénzen olyan Oskolát alapítson, amiből csakis a Köznek lesz a legnagyobb kára!

  • Amikor azt olvastam, hogy az egyik MNB-alapítvány, a “Pallas Athéné Domus Mentis” megvásárolta a kecskeméti pszichiátria egykori épületét, már kezdtem örülni: Gyurcyban végre feltámadt a betegségtudat? Ámde erről szó sem volt. A valamikori intézmény eredeti funkcióját az ellentétére fordítva, ott majd hülyéket fognak nevelni és nem gyógyítani/ápolni! A “doktori oskola” és az alapítvány elnöke: … no, ki?!

Mindezt pedig teheti azért, mert fölötte sincs immáron semmiféle kontroll. Akárcsak a Főnöke, neki sem kötelessége beszámolni tetteiről senkinek, hiszen a Jegybank Felügyelő Bizottságának mandátuma május 5. óta lejárt, s azóta sem volt alkalma a Zezerharmadnak e testületet újra felállítania (akárcsak 2010-ben, a Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány megalakulását követő ÖT teljes hónapban!). És szórja a pénzt számolatlanul. Az állítólagos 280 milliárdos nyereségből immáron legalább 220-at! És még lesz ennek folytatása. Mert Gyurcy zsebét égeti a pénz, s lesz abban még több is!

Elvileg jövő januártól forintosítani fogják a devizahiteleket. Ez pedig újabb, jelentős nyereséget fog biztosítani az MNB-nek, miből pedig (a rossznyelvek szerint – lásd itt!) fussa majd egy újabb fundációra, a “Kegybankelnök Akarattya Alapítvány“-ra.

Elkúrcsyné ugyanis bejelentkezett a mostanság Keneséről leváló Balatonakarattya polgármesteri funkciójára. Egyetlen percig nem kétlem, hogy meg is választják. Mint ahogyan azt sem, hogy lészennek ottan még nagy csodálkozások és fogaknak csikorgatásai is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Pazarol a hazudós “skót”

Arra az emberre, aki az egyik kezével kupori, a másikkal meg pazari, azt mondja az angol szólás, hogy “Penny-wise and pound-foolis“. Ez ízes magyarra fordítva kábé így hangzik: “A fillért fogja, a forintot meg szórja“. Nos, úgy tűnik, ilyen “skótok” ücsörögnek a kormány és a nemzeti bank élén (is). Kicsinyesek velünk, nagyvonalúak önmagukkal szemben, s közben állandóan hazudoznak.

Még az előző évtizedben volt énnékem egy “főnököm”, aki minden szempontból iskolapéldája a fentebb említett magatartásnak, plusbonus annak a bizonyos tipikusan újgazdag “tempónak” is. A pasas nagyon “mélyről” indulva, egy évtized alatt milliárdos vagyont ügyeskedett össze magának. “Ügyeskedett“? – nevezzük csak nevén a “gyereket”: többek között olyan köztörvényes bűncselekményeket követett el, mint a csalás, az uzsorázás, a csempészet, a zsarolás, stb.!

Mivel “von Haus aus csak csekély műveltséget “hozott”, az ízlését finoman szólva az “eklektikus“-, durvábban pedig a “giccslájk“-kategóriába lehetett sorolni. Azaz baromi drága, de sem a helyhez, sem egymáshoz nem illő, túldíszített förmedvények nyüzsögtek a környezetében. … Aki emlékszik a 168 Óra Torgyánnal, mint agrárminiszterrel, még az ezredforduló előtt készült, “otthoni” interjújának képeire, az tudja miről írok én most itten! Szinte pontosan arról, amit a Mi Józsink rendelt meg festményként az egyik Mázolótól:
Avagy arról a Förmedvényről, mely a Fidesz alelnökét, a debreceni Mr. Húsz(?)százalékot örökítette meg egy helyi, a “Főnök”-höz hasonlatos “vállalkozó”:

A Főnök “üzletvezetési” módszere az volt, hogy bár a bűnözésen kívül a világon semmihez nem értett, még is belepofázott mindenbe, s olykor egyetlen órán belül is képes volt két, egymásnak gyökeresen ellentmondó utasítást adni. A “gazdálkodását” pedig a bevezetőben említett “eljárás” jellemezte: gondolkodás nélkül hajigált ki milliókat az ablakon ostobaságokra (2007 táján ő is vett magának egy bissau-guineai útlevelet és két rendszámtáblát!), …

… de hisztériás rohamokat kapott a néhány tízezres, igencsak fontos kiadások, avagy a pár ezer forintos, nagyon is indokolt fizetésemelési igények hallatán. Utóbbi “szokása”, miután az ostoba döntései okán a tönk szélére került legális vállalkozása, még inkább kiütközött: boldog volt, ha csak száz forinttal is, de megrövidíthette a melósait.

Személyiségét leginkább a következőkkel lehetett körülírni: narcisztikus, sértődékeny és bosszúálló, valamint hipochonder, pszichopata és megalomán (a cezaromániát azért nem említem külön, mert az a többiből automatikusan következik!). A környezetében lévő emberekhez a vélt, avagy valós vagyoni helyzetük alapján “viszonyult”: a szegényeket mélyen lenézte (gőgös pökhendiség), a gazdagokat pedig tisztelte (bunkó bratyizás). Utóbbiaknál olykor-olykor már a leggusztustalanabb seggnyalásra sem volt rest, mindezt pedig úgy, hogy közben minden létező módon (nagyzolás, handabandázás) bizonyítani akarta üzleti “zsenialitását”. Az egyik ilyen körbenyalt, rendkívül gazdag és befolyásos, ámde roppant szerény, tehát intelligens fickó, akit már az első másodperctől kezdve nagyon zavart a Főnök nyáladzó “udvariassága” és túlzott “közvetlensége”, a következő véleményét fejtette ki nekem róla: “Nálánál nagyobb hatökröt keresve is alig találni a Földön, s ez már csak azért is roppant feltűnő, mert egyébként ravasz ördögnek képzeli magát“.
Bocsánat a talán kissé hosszúra nyúlt bevezetőért, de aki értve olvasta fentebbi jellemrajzomat, az rögtön megérthette: miért is szántam neki ekkora felületet. Igen azért, mert az esztendőkkel ezelőtti Főnök engem (is) erősen emlékeztet az “uborkafára” felkapaszkodott Viki Mouse-ra, meg az általa magas beosztásokba emelt Seggnyalóira. Ugyanaz a fennhéjázó, gőgösen pökhendi stílus, ugyanaz a narcisztikus sértődékenység és kicsinyes bosszúállás, ugyanaz a pszichopátia és megalománia jellemzi mindennapi viselkedésüket, mint az én egykori “főnökömét”! (A hipochondriájukról azért nem tudok véleményt alkotni, mert vélt, avagy valós, testi bajaikról nem szólnak a híradások, a kétségtelen elmebetegségükhöz pedig nyilvánvalóan nem társul betegségtudat. Sőt, önmagukat tekintik “normálisaknak”, holott reájuk is vonatkozik az előző bekezdés végén idézett vélemény!)

Továbbá ugyanaz a végtelenül pitiáner “skótság”, amikor a “Melósok” (tehát a Zemberek, azaz a Társadalom) jogos igényeit köllene kielégíteni és ugyanaz a nagyvonalú “Csekonics-stíl“, amikor a saját mániáik, elmebeteg elképzeléseik, kirívóan szemtelen luxus-vágyaik finanszírozásáról van szó. Ami azonban megkülönbözteti őket a fentebb körülírt “Főnöktől” az az, hogy utóbbi soha nem hazudozott olyasmit, hogy pazarlásai és kuporizásai tisztán és csakis a Cég, s ezáltal az Alkalmazottak érdekeit szolgálják! Ebből a szempontból tehát a Főnök legalább is egy “becsületes gazember” volt (bocsánat az oximoronért!)

Ámde miért is jutott eszembe ez az általam esztendők óta elfeledett “vállalkozó”? Nos azért, mert az elmúlt napokban több olyan hírt is olvastam, melyek kitűnően mutatják be a Főnök és a Pártállam káderei között lévő párhuzamokat és különbözőségeket.

Az egyik az, hogy Húsvét hétfőjén, hatalmas csinnadratta közepette átadják és felavatják a hírhedt, felcsúti “Pancholó Arénát“, amelyet a település sokszorosan közpénzmilliárdos, gázszerelő-polgármestere által elnökölt, “közhasznú” alapítvány irányítása alatt álló “Puskás Kakadémia” üzemeltet. Bár ezen eseményre (a befogadóképesség határain belül – 3.600 fő, azaz Felcsút község lakosságának pontosan a duplája!) bárki ingyenes bebocsájtást nyerhet, csak hát a helyzet az, hogy a “bárkik”-et “bizonyos (nem részletezett) szempontok” alapján, bizonyos (eleddig ismeretlen – a fenéket ismeretlenek, valami Szöllősi nevű karrierista barom a Főügyintéző!) “erre illetékesek” választják ki.

A Pancsolóról a Führer, illetve az ő mame- és egyéb lukjai kitartóan állítják, hogy annak felépítésére egyetlen fillér közpénzt sem pancsoltak el: az utolsó vasig minden az MLSZ (tehát Csányi nertárs) által szétosztott TAO-pénzekből származik! Csakhát az a helyzet, hogy ha valaki nem egy “Rezsicsökkentésbe” belekábult Fidióta, akkor sacc-per-kábé tisztában van azzal: az az adó, amit egyes cégek nem fizetnek be a NAV-nak (“felajánlásból”), azok ugyanúgy közforintok, ugyanúgy a Közkasszából hiányoznak, mintha ezt a Költségvetésen keresztül csorgatták volna át az egyébként még a “közhasznúság” törvényi kritériumait sem teljesíteni képes (erről a pontos beszámolót lásd itt!) Alapítványnak. Ámde, mint tudjuk, “Az a legjobb hazugság, amelyik nem szégyelli önmagát!“. A szégyenérzet pedig olyan távol áll ezektől a zemberektől, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől!

Megjegyzem, a Pancholó távolról ugyan rendkívül látványos, de közelebbről szemlélve nem csak randa, de giccses is – mit is várjon a zember egy “eklektikus ízlésű”, felkapaszkodott közpénz-újgazdagtól?! Az Index által közölt képgalériából látható, hogy a vakolatlan, az öntés zsaluzatát jól mutató betonpillérekből “nőnek ki” Makovecz lazúrozott, fából készült, tehát “organikus” tartóidomai, de ezekhez még társulnak az “ócsó” műanyagból készült, hiperranda székek is. Belül azonban “ízléses” Bár található – majd itt múlatnak a “Fehérvári Huszárok“, két köpködésnyi “szotyola” között, meg egy-egy “szokásos” színvonalú labdarúgó mérkőzés előtt-alatt-után! – , ahol vitrinekben őrzik a Felcsúton soha nem járt, kispesti/madridi Puskás “Pancho” Ferenc lenyúlt relikviáit. A “proscenium-páholy” ajtaján pedig ott virít a “4. Páholy; Miniszterelnök“-felirat! Utóbbit Havasi szócipelő nertárs ugyanazzal a sima modorral tagadta le, ahogyan azt szükség esetén, a déli 12-kor a felhőtlen égbolt tetején ragyogó Napot is szokta!)

A másik hír pedig arról szól, hogy Viktátor egyik seggnyaló “Kis Izé“-je, a végzettségéhez, szaktudásához képest (meg úgy általában és mindenféle szempontból) méltatlanul magas pozícióba emelt Elkúrcsydióta még tavaly decemberben, egy igazgatósági határozattal úgy döntött: az általa “elnökölt” Magyar Nemzeti Bank összességében majd’ 100 milliárd forintot költhet el mindenféle ingatlanvásárlási, illetve “társadalmi felelősségvállalási” célra. Mindezt úgy, hogy e horribilis összeg elköltésének ellenőrzéséből simán kizárták a Jegybank Felügyelőbizottságát sőt, magát az Országgyűlést is. Az igaz ugyan, hogy még tavaly tavasszal, Gyurcy hivatalba lépését követően a fidesznyikekkel alaposan kitömött FB maga mondott le (“önként”) pl. az MNB belső ellenőrzése által készített jegyzőkönyvek bármikori és tetszőleges kontrollálásáról, de az is igaz, hogy ezt a részleget (a belső ellenőrzést) maga a Zelnök számolta fel egy “autonóm” határozatával!

Azt, hogy Terpesz Sam mikre, meg pláne hogy miként óhajtja a többségükben a jegybanki működéssel még köszönőviszonyban sem lévő dolgokra kialpátolni az MNB (tehát A Köz!) pénzét, arról az előző bekezdés elején megadott link alatt található cikk híven beszámol. Ebből az is kiderül, hogy a SzélestekinTetűt nem a Jegybank elnöki irodájába köllött vóna bezárni (illetve ha már bezárták, akkor onnan kiengedni … naponta többször és rendszeresen … pl. sajtótájékoztatókra, avagy a Monetáris Tanács üléseire), hanem a Főnöke által is gyakorta látogatott, grazi intézmény (Jut eszembe: Hun s tőtötte egyhetes szabiját Egyeske? – “Mi közöd neked, parasztnak az Uraknak dógához?!” – hangzott a kormányzati válasz!) egyik “apartmanjába”, ahol nem csak a rendszeres gyógyszerezése, de a szoros, szakápolói felügyelete is megoldott. Az ottani tartózkodása ugyanis jóval kevesebbe kerülne nekünk, mint a jegybankelnöki tevékenysége, az Ország (azaz “Orbanland“) egyébként is rossz hírét nem tudná tovább rontani (ha lehet még egyáltalán) a felfuvalkodott, önimádatába belepistult pöffeszkedésével. Ráadásul amikor ott, Osztrákiában időnként talán leveszik majd róla a “Muszájdzsekit“, írhat ugyan dehonesztáló közleményeket és indokolatlan feljelentéseket tisztességes és főleg nem elmebeteg emberek ellen, de azok maximum ha az Intézmény hátsóudvarán lévő kukákig juthatnak el!

Miközben szakadatlanul folyik a közpénz-kilapátolás a különböző Pöffeszkedésekre, Mániásan Idióta Célok finanszírozására, Közlemények (ld.: fentebb!) jelennek meg arról, hogy mindazok, akik ezeket “egyénileg”, avagy “hivatalból” kifogásolni merészelik, úgy fel lesznek jelentve és beperelve, hogy belefeketednek! … Szóval eközben gyön a hír, hogy ez a Szarfaszú Társaság, miután “megvette” (pontosabban megfélemlítéssel kikényszerítette) a Közmunkások szavazatait (is), most gyönyörűen kihajítja őket az azok által eddig tisztított árok partjaira. Mer’ efogyott a munkaügyi központoknak átutalt Kampánypíz! Mer’ a közfoglalkoztatásra még márciusban kötelezett polgármesterek eddig sem tudtak “értelmes elfoglaltságot” adni a mesterségesen felduzzasztott és kötelezően alkalmazandó “Állománynak“. Mer’ a hónap végén “levizsgázik” az utósó “napocskaszámláló” beiskolázott is! Mer’ köll a lóvé a simicskáknak, a nyergeseknek, a mészárosoknak, rajtuk keresztül meg a MiniElnöknek! … No meg Paksra Putyinnak, akinek nyílt hadüzenetét (cserébe a Közgép által lenyúlható milliárdokért!) a Pártlap, a “Magyar Nemzet” címen megjelenő nyomdaipari termék “berlini tudósítója” olyan alákérdezéssel igyekezett “pozitívumnak” beállítani, hogy még az emblematikus Obersovszky is belesápadt vóna. Mer’ köllött a pénz arra a bélyegre, melyet egy újabb, hazug és álszent miniszterelnöki levélre nyalt fel a nepotista hivatalnok!

Nos, biggyesszek még ezen poszthoz további bizonyítékokat Orbán és Káderei elmebetegségének, országrontásának, kicsinyességének és pazariságának dokumentálásához? Olvasóimat, Köztársaimat úgy ismerem: még ez is sok volt nekik!

… és ezt …

szendamondja!


Ez csak vicc!(?)

Tragikomédia? Bohózat? Abszurd színjáték? … Tulajdonképpen bármelyikkel jellemezhetjük azt, ami Magyarországon immár negyedik(?) esztendeje folyik. Keseregni is lehet rajta, dühöngeni is, meg időnként gúnyosan kacagni is – kinek-kinek mi áll közelebb a mentalitásához.

Ebbe a kategóriába tartozik az, amit Matolcsy Gyurci, meg a “Monetáris Tanács“-nak titulált testület művel a Magyar Nemzeti Bankban. Ezzel kapcsolatban olvastam két kitűnő posztot tegnap este, illetve ma reggel. Az egyikbenSzárnyathy” kolléga arról értekezik, hogy kiből lehet ma az MNB-ben alelnök, illetve tanácstag, a másikban pedig “Kettes” kartárs karikírozza ki a kamatdöntő ülések szerinte szokásos lefolyását. Bár mindkét írás remekmű, érdemes a figyelemre, én mégis az utóbbit tenném közzé teljes terjedelmében, lévén azon kacarásztam többet.

A Monetáris Tanács (bohózat)

(részlet)

Helyszín: A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának ülésterme. Matolcsy lázasan készülődik az ülésre, instrukciókat ad a titkárának, Simonnak.

Matolcsy: Édes teasüteményeket, sós teasüteményeket, ropit, pogit, vizet készítsen ki. Ne felejtse el minden tanácstag elé letenni a Heti Válasz legújabb számát az interjúmmal. Portrém készül már?
Simon: Igen, elnök úr. Olaj, vászon, százhúszszor száznyolcvanas.
Matolcsy: Majd ide kérem, ennek a ronda Széchenyinek vagy Kossuthnak vagy kinek helyére. Mikor kezdődik a tanácsülés?
Simon: Tíz órakor. Mindenki visszaigazolta, hogy eljön. Az új tagok is.
Matolcsy: Nagyszerű. Végre teljes létszámú a Monetáris Tanács. Mind kiváló szakember, Simon. Szakemberem, hogy pontos legyek. Magát nem rúgtam már ki egyszer, Simon?
Simon: De igen, elnök úr. De aztán visszavett.
Matolcsy: Pompás. Simplicity, Simonkám, simplicity.

Simon el. Belép Kandrács, golftáskával a vállán.

Kandrács: Jó napot, elnök úr.
Matolcsy: Á, Kandrács, üdvözlöm. Maga mit keres itt?
Kandrács: Én vagyok az új monetáristanács-tag. Maga nevezett ki, elnök úr.
Matolcsy: Én? Még szép, hogy én, hiszen én vagyok a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Pompás, pompás… á, látom elhozta a golfütőit.
Kandrács (bizonytalanul): El. A golfütőket, el.
Matolcsy: Kitűnő. Egy nagyszerű kamatdöntő ülésben lesz részünk. Remélem, gyakorolt. Az urak nem sokára érkeznek, és akkor komplett együtt lesz a Monetáris Tanács.
Kandrács: Már alig várom, hogy produkálhassam magam.
Matolcsy: Nagyszerű. És mondja, Kandrács, tud maga százalékot számolni?
Kandrács: Hogy mit?
Matolcsy: Százalékot.
Kandrács: Ja, hogy karika, vonal, karika? Hogyne, hogyne.
Matolcsy: Csak azért, mert mi itt a Monetáris Tanácsban mind kiváló szakemberek vagyunk. Mi itt mind szeretjük a százalékszámítást, a makroökonómia miatt.
Kandrács: Hogy kinek miatt, főnök?
Matolcsy (felcsattan): Ne tegyen fel nekem hülye kérdéseket Kandrács! Azért én is értek valamit a dolgokhoz, még ha nem is tudok olyan jól százalékot számítani, mint maga!

(Matolcsy kimegy.)

Kandrács (megveregeti a golftáskát): Kamatláb, kamatláb, csak ezt a mai napot éljem túl.

Belép Simon.

Simon: Á, Kandrács, szóval tényleg magát nevezték ki az új monetáristanács-tagnak?
Kandrács: Bizony, az elnök úr bizalma töretlen.
Simon: Én nem is tudtam, hogy maga kiváló közgazdász.
Kandrács: Hát ki mondta, hogy az vagyok.
Simon: Odafent nagyon számítanak arra, hogy ma a Monetáris Tanács tovább folytatja a kamatcsökkentési ciklust.
Kandrács: Hát számítanak rá, nem számítanak, elszámították magukat. Én elmondok magának valamit, Simon. Én ma itt nem fogok kamatot dönteni. (lecsapja a golftáskát az asztalra). Otthon hagytam a golflabdáimat. Márpedig golflabda nélkül, ugye, nem lehet kamatot dönteni.
Simon (gyanakvóan): Elnézést, Kandrács úr, ön tudja mi az az alapkamat?
Kandrács: Hát már honnan tudnám? Mi vagyok én, matematikus?
Simon (a közönséghez): Ajjaj, szintén zenész… (Kandrácshoz) Akkor mit tud maga?
Kandrács: Én? Nagyon is sokat. Ha én egyszer kinyitom a számat…
Simon: Tessék?
Kandrács: Ha én egyszer elkezdek beszélni…
Simon: Kérem, engem nem lehet megzsarolni!
Kandrács: Nem? Akkor jó. Gondoltam, egy próbát megér. Rogán úrnál bejött…

Belép Balog. Testhez simuló tornadresszt, rövid sportnadrágot, hajpántot, futófényes edzőcipőt visel.

Balog: Jó napot uraim. Ez itt a Monetáris Tanács ülése?
Simon: Üdvözlöm, Balog úr, már vártuk Önt. (Bemutatja egymásnak Kandrácsot és Balogot)
Kandrács: Balog úr, ön is elismert elméleti közgazdász?
Balog: Á, dehogy, én az elnök úr zumbaoktatója vagyok.
Kandrács: Nem is tudtam, hogy az elnök úr zumbázni tanul.
Balog: Matolcsy úr komplex személyiség. Nagyon unortodox tehetsége van a tánchoz és a zenéhez is. (Tesz néhány erotikusnak szánt csípőmozdulatot.)
Kandrács: Maga most mit csinál?
Balog: Készülök a kamatdöntő ülésre. Elnök úrral zumbázás közben szoktuk meghatározni a monetáris politika céljait és irányát.
Kandrács: Ja? Én a feleségemet szoktam így megdönteni.
Balog: Őszintén szólva, nekem fogalmam sincs a monetáris politikáról. Korábban a minisztériumban adóügyekkel foglalkoztam.
Kandrács: Akkor maga legalább egy adóbevallást ki tud tölteni.
Balog: Sem. Oda is zumbaoktatóként kerültem, az elnök úr jóságából. A végén az egész minisztérium úgy zumbázott, mint egy komplett rabszolgatelep egy kolumbiai drogültetvényen.

(…)

Helyszín: ugyanott. Teljes létszámban együtt a Monetáris Tanács. Matolcsy agykontroll-könyvet olvas, Kandrács golfütéseket gyakorol a szőnyegen labda nélkül, Balog fülhallgatóval a fején zumbázik, Gerhardt és Bártfai-Mager magas állami kitüntetéseket cserélgetnek, Cinkotai, Kocziszky és Pleischinger az asztalnál kártyáznak. Együtt, de három különböző játékot.

Belép Simon, kezében vastag paksamétával.

Simon: Uraim, meghoztam a szakmai stáb kamatdöntési javaslatát.
Matolcsy: Köszönöm, fiam, ossza csak ki.

Simon kinyit egy szekrény és nagy svunggal behajítja a paksamétát. Mielőtt kidőlne, gyorsan becsapja a szekrényajtót és nekitámaszkodik.

Öt percig ugyanez történik, majd véget ér a Monetáris Tanács ülése.

Matolcsy (Simonhoz): Hogyan döntöttünk, fiacskám?
Simon: Jól döntöttek, elnök úr. Folytatták a kamatcsökkentési ciklust.
Matolcsy: Simplicity.
Simon: Simplcitiy. Holy simplicity.

(függöny)


Matolcsy György: Mein Kampf

Úgy tartja a bölcs mondás, hogy “A világ legveszélyesebb dolga az, amikor az elmebajos kontárság kitartó szorgalomal párosul!“. Jó, tudom: a bonmot nem teljesen így szól, de kénytelen voltam azt egy kicsit Matolcsyra torzítani. … Bocsika érte!

Amíg 2010. nyarán úgy nem döntöttem, hogy gyermekeim személyiségfejlődésére nézvést kifejezetten káros az a szennytömeg, mely a televíziós adásokból nyíladozó értelmüket igyekszik katasztrófasúlytotta területté tenni, s ezért ki nem köttettem a kábelt (azóta még tetőantennánk sincs!), egyik kedvenc műsorunk a “Discovery“-n futó “Állítólag” című sorozat volt. Az eredetileg “Mythbusters” (azaz “Mítoszírtók“) címet viselő műsorban néhány bevállalós és ötletgazdag amerikai megpróbálja kísérletileg igazolni, avagy megcáfolni még az első blikkre legidiótább állításokat is. Írtó jókat szórakoztunk a sorozat szinte minden egyes részén, különös tekintettel arra, hogy mindíg volt benne egy-egy kiadós robbantgatás is!

Az, amit Jamie Hyneman és csapata az amerikai szériában csinál, azt a sajtószakmában “oknyomozó újságírás“-nak nevezik. E műfaj talán legismertebb előfutárai Mester Ákos és Friderikusz Sándor voltak. Előbbi “Hírháttér” című, talán 1987-ben, vagy 1988-ban indult műsorától a pártelvtársak egy idő után már úgy rettegtek, mint ördög a tömjénfüsttől. Meg is próbálták betílttatni, de a korabeli tévéelnök (Kornidesz?) rendszeresen megvédte az apparatcsikok lihegő bosszújától (érdekes, hogy a rendszerváltást követő “demokráciában” ugyanerre Hankiss Elemér után már senki nem volt hajlandó!). Aztán jött Juszt László, meg a Nap Tv egyes, belemenős műsorai. Tulajdonképpen ők tartották magukat a legtovább a fideszes (és egyéb) olig(alig?)archák ostromaival szemben, aztán az előbbit “kinyírták”, az utóbbit pedig a saját tulajdonos-producere süppesztette utolsó két esztendejében a legteljesebb dögunalomba.

Az újmagyar demokrácia újmagyar haszonélvezői nem kímélték az írott sajtót sem. Szabadság ide, vagy oda: Befolyásosék nem tűrhették, hogy a Jónép naponta több százezer példányszámban kinyomtatva szembesüljön azokkal a nettó disznóságokkal, melyeket ők szakmányban, a “politikával” egyre jobban összefonódva és azzal közösen művelnek. Ezen a területen az oknyomozó újságírás utolsó nagy alakja Bossányi Katalin volt. A Népszabadság főmunkatársaként 1997 végétől kezdve ő lelpezte le cikksorozatában a hírhedt fideszes cégfantomizálási ügyeket. Munkája nem sok sikerre vezetett: Orbán (a torgyáni mankóra támaszkodva) hatalomra jutott, Katit elvitte az “Aljas Kór“, lapja pedig néhány hét alatt “elfelejtette” az Általa nyílvánosságra hozott és ott is tartott témát – hogy miért, azt azóta is csak a “Népszabi” tudja! A Kati által meggyújtott fáklyát csupán a Mester-Bölcs-féle “168 Óra” volt hajlandó tovább vinni (éveken keresztül írták le minden héten, hogy ” … napja nem tudjuk, ki volt Kaya Ibrahim, Josip Tot …“), hasonló “sikerességgel”.

Mára az oknyomozó újságírás gyakorlatilag egyetlen honlapra szorult vissza. Az, amit Ferenczi Krisztina és társai művelnek az “Átlátszó“-n, joggal nevezhető heroikusnak. Nem csupán azért, mert csakis ők hajlandóak (szó szerint, tehát fizikailag is) utána járni a dolgoknak, nem csak azért, mert mindezt a legteljesebb anyagi és egyéb “ellenszélben” teszik, hanem azért is, mert elképesztő témagazdagsággal küszködnek. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ahogy a honi sajtó néhány esztendőn belül – különböző pénzügyi “környülállások” okán –  feladta közéleti ellenőrző-purgáló-ciánozó funkcióját, úgy szaporodtak el a politikai-gazdasági csótányok és patkányok is.

Pedig jó lenne tudni néhány dolgot! Például tisztában lenni azzal, hogy valójában ki is ez a Matolcsy György néven köz- és világhírhedtté vált idióta, aki szűk három esztendőn át gazdasági miniszterként, bő egy hónapja pedig jegybankelnökként lett rászabadítva Magyarországra?

Azt persze tudhatjuk, hogy eleddig milyen pályát futott be. Azt is, hogy soha nem tartozott a szakma élvonalába. Azt is, hogy kitűnő bürokrata, aki alaposan elsajátította a szamár-ranglétrán való kapaszkodás kredóját: “Felfelé nyal, lefelé rúg!“. Azt is, hogy a pasztörizálatlan sörével megegyező szavatossági idejű költségvetési törvényeinek összetákolása közben volt ideje arra is, hogy hetente olvasson el egy-egy monográfiát, amelyet aztán egy-egy, a monomániájával felfűszerezett recenzióban ismertette a Heti Nyálas olvasóival (cikkenként 12.500-ért?!). No de azt, hogy diplomás sőt, doktorált “szak”emberként olyanokat állít és művel, melyekre egy elsőéves közgazdász nem vetemedne, arra nincs magyarázat.

Korábban hiába kutakodtam a neten, sehol nem találtam egyetlen, ezt alaposan és mélyrehatóan kielemző írást sem. Igaz erre csak egy szerzőpáros (egy jó közgazdász és egy neves pszichiáter) volna képes, de még csak kísérletekkel sem igazán találkoztam. Sehol egy hihető magyarázat arra, hogy miként lehet képes valaki ilyen rövid idő alatt egy ekkora szarhalmot összevasvellázni: kifosztott, nyomorba és emigrációba hajszolt polgárok, recesszióba döntött gazdaság, közröhej tárgyát képező gazdaságpolitika és egyetlen hónap alatt a hiteltelenségbe hajszolt Jegybank!

No, ha az olvasható és szobatiszta honlapokon nincs erről semmi, lássuk a “nácitrágyanet.hu“-típusú oldalakat! Azokat, amelyeken még ma is megdönthetetlen igazságokként szerepelnek azok a közismert, jobber konteók, mint pl. a “Rózsadombi Paktum“, mellyel úgymond leleplezték a “New York- Tel-Aviv -tengelyt“; amelyek szerint a Jegybankot már 1995-ben “kiprivatizálták”(!) Hornék a Tuggyukiknek; amelyek részletesen leírják, hogy tulajdonképpen nincs is államadósság, azt csak papíron vették fel a Gazkomcsik a Tuggyukiktől azért, hogy a magyarokkal tarttassák el úgy Izraelt, mint az Egyesült Államokat; hogy mindezek ellenére(!) a Tuggyukik arra törekszenek, hogy mesterségesen generált munkanélküliséggel írtsák ki, illetve késztessék emigrációra a magyarokat; hogy az égen 10 ezer méter magasan szálló repülőgép mögött időnként látható hosszú, fehér csík nem a hajtóműből kiáramló és kondenzálódott égéstermék, hanem olyan vegyi anyag, amellyel lepermetezve az országot meddőséget/AIDS-et/hepatitist/madár- és egyéb influenzákat sőt, homoszexualitást eredményez a magyarokban, mert az ivóvíz-kincsünkre (is) fáj a foguk. De arról, hogy az orbanomatolcsysta gazdaság-, pénzügy-, oktatás-, szociál- és egészségpolitika, amely ténylegesen és valóságosan “írtja”, kényszeríti emigrációba, avagy rabszolgasorsos nyomorba a magyarokat, miért és hogyan, valamint kiknek az érdekében áll/történik/zajlik, egyetlen megveszekedett mukk sincs!

Már éppen feladtam minden reményt, amikor ma reggel végre ráakadtam AZ EGYIK LEHETSÉGES MAGYARÁZATRA! Egyik kedvenc honlapomon, az abszolut “szobatiszta”, tehát idiotisztikus konteókat soha nem gyártó, de kellően kriticista “Örülünk, Vincent?“-en megjelent “Kettes” kolléga írása, mely számomra kellően hiánypótlónak bizonyult (teljes terjedelem!):

Matolcsy maga alá akarja kaparni a PSZÁF-ot.

Amikor legutoljára erre állt fel a rezsimnek, akkor még csak Simort akarták eltávolítani. Simor out, hát akkor mi motiválhatja még Matocsyt?

Lássuk csak: szétverte a PM apparátusát, és nyáladzó hülyékkel íratta meg a kéthetes szavatosságú költségvetéseit. Szétkergette a Költségvetési Tanácsot. Megszüntette az ingyenes állami közgazdász-képzést. Amint bevette magát az MNB-be, kirúgta a számológépes csávókat, a túlélőket pedig habonyárpis panelekből építkező inflációs jelentések írására terrorizálja. Felbérelte a  Balog Ádám nevű csupasz majmát, hogy virtuálisan megölesse Kopits Györgyöt a nemzetközi sajtóban. Minek kell neki még a PSZÁF is?

Megfejtés: Matolcsy személyes irtóhadjáratot folytat a magyar közgazdász szakma és a közgazdászok ellen. Matolcsyt több évtizede röhögik ki a pályatársai a hülyeségei miatt, és ezért most lakolni fognak. Lakolni fogunk. Ez ilyen egyszerű. Nem a devizatartalék kell (persze, azért ellopják, ha már ott vannak) és nem a kormány gazdaságpolitikáját támogató monetáris politikai eszköztár. A motiváció merőben személyes és aljas.

A cél az összes közgazdasági szakmai műhely szétverése és az ezoterikus sületlenségek hivatalos és kizárólagos tudományos kánonná emelése. Aki ellenáll, a halál fia. A PSZÁF hatósági jogkörei ahhoz kellenek, hogy betörje a bankokat, és egyszer s mindenkorra megszűnjön az országban mindenféle független gazdasági elemzés, ami kétségbe vonhatná a matolcsyzmus tanait vagy eredményeit.

Ennek az esztelen bosszúvágynak fog most áldozatául esni az eddig sem független PSZÁF is, és járulékos veszteségként a magyar pénzügyi felügyelet és fogyasztóvédelem teljes intézményrendszere. Láttuk, mi történt azokkal az alrendszerekkel, amik matolcsysta kezelést kaptak: a nyugdíjpénztárak, az adószakma, a számviteli képzés, a nemzetgazdasági statisztika, a felsőoktatás, a hitel- és tőkepiac csak évtizedek alatt kiheverhető erkölcsi és emberi károkat szenvedett. De Matolcsy még mindig nem elégedett. Még mindig vannak, akik röhögnek rajta a háta mögött, pedig már a Bankszövetséget is a láncos kutyájává tette. Így aztán Matolcsy search and destroy küldetése folytatódik.

Ideje, hogy valaki nagyon udvariasan, de nagyon határozottan lefogja a kezét.

Nos, ez az, amihez (egyelőre) nem köll, de nem is lehet semmit hozzátenni. Mert a teljes igazságot talán majd csak abból a könyvből tudhatjuk meg, melyet Gyurci a saját kétbalkezével fog megírni “Mein Kampf  – gegen der Sinn und der Sachverstand“, azaz “Harcom – az Ész és a Szakértelem ellen” címmel.

Addig is gondolkodjunk el rajta, hogyan lehetne mihamarabb lefogni a (Főnöke) kezét!

… és ezt …

szendamondja!

<!–

–>


Viktor Győzövics nyilatkozik …

Viktor Győzövics Orbán, az elképesztően sikeres és éppen ezért mindenki által irígyelt Magyar Világbirodalom zseniális, de (életvitelében és vagyonfelhalmozásában is) szerény Első Szolgája ma reggel is abban a szerencsében részeltette alattvalóit polgártársait, hogy megosztotta velük nettó elmebaját magvas gondolatait. Az idézetek az Amerikai és a magyar Népszavából származnak, a kommenteket meg persze szendamondja.

Immáron sajnálatosan dícséretesen meggyökeredzett hagyománnyá sőt, rögvalósággá vált az Abszurdisztáni Fejedelemségben Magyarországon, hogy annak elmebajos Főkormányzója bölcs Miniszterelnöke minden héten pénteken hajlandó fél órát az egyébként is szűkös idejéből arra fordítani, hogy rendszeresen tájékoztassa idióta szavazóit szeretve tisztelt polgártársait azokról az újabb katasztrófákról sikerekről, melyek az Ő, néhány ezernyi parazita sokmilliónyi magyar választó által támogatott pszichopata ötletelgetései kormányzása eredményezett. Így történt ez ma is mindazok ellenére, hogy – mint az az alábbi fotóról is látszik – a Bűnöző Miniszterelnök Úr késő estig a szokásos lopással az Ország dolgainak intézésével foglalkozott, hajnalig pedig, alvás helyett a részegeskedéssel az ár- és belvízi helyzet nyomon követésével fogalalatoskodott.

Orbán: az Európai Parlament nem európai hely

Az ár- és belvízhelyzetrűl:

Dr. V.Gy.O: Minden reggel felhívom a belügyminisztert, árulta el a Kossuth Rádió 180 perc című adásában Orbán Viktor, hogy mennyire rajta tartja a szemét (pontosabban a fülét) az egyre súlyosbodó bel- és árvízhelyzeten. Mert a miniszterelnök saját bevallása szerint azok közé a férfiak közé tartozik, akik a hidegvizet is fújva isszák, ha egyszer már forró tejjel megégették a szájukat. De Orbán szerint most nincs ok aggodalomra, állhatna a vízhelyzet sokkal cudarabbul is, de azért nem árt az óvatosság, mert ki tudja, mikor esik, sőt vannak olyan vízgyűjtők is, amik kívül esnek Magyarország mostani államhatárain. Ám összességében az emberek biztonságban érezhetik magukat. (nepszava.hu)

szendamondja: Gondolom, a zemberek most is kb. annyira érezhetik magukat biztonságban, mint amikor az M1-M7 autópályáinkon március közepén 15-20 órán át fagyoskodhattak a totál sikeres katasztrófaelhárítás dícséretes nemtevékenysége okán, mindössze egy belügyminiszteri esemessel felszerelkezve. A vízügyet tavaly előtt szétverték, költségvetését idén 8 milliárdra “növelték” (a tavalyi 14 után), irányítását két minisztérium között osztották meg, hogy majd így több emberen terüljék el az egyébként soha nem vállalt felelősség, meg az osztogatott kitüntetések garmadája. A szakemberek szerint tavaly csak azért nem omlott össze ez a rendszer, mert akkor aszály volt, de ha most együtt fog áradni a Duna és a Tisza, akkor az érintett országrészeken mindenki kezdheti pumpálni a gumimatracait, meg a -csónakjait, mert nem lesz senki aki segítsen rajtuk. Márpedig a Duna és a Tisza képes elkövetni azt a tiszteletlenséget, hogy együtt lépjen ki medréből. Igaz, ha ebből valamilyen baj származna, Dr. V.Gy.O. máris előkészítette a magyarázatot: nem a Pintér-Bakondi felelőtlen impotencia (tehát Ő maga!), hanem az okozta a katasztrófát, hogy bizonyos “vízgyűjtők” a “mostani” államhatárainkon kívül esnek. S bár elképzelhető, hogy az ottani újmagyarok majd sajtát testük homokzsákként való feláldozásával megpróbálják Szlovákia, Ukrajna és Románia területén belül tartani az áradatot, de ha az ottani magyarellenes, sovén nacionalisták mégis úgy döntenének, hogy inkább a saját vagyonukat mentenék, akkor a magyar kormány sajna semmit nem tehet!

A gazdaság állapotjárúl:

Dr. V.Gy.O.: És a gazdasági helyzet miatt sincs ok aggódni, mert van itt egy egyszerű összefüggés, nevezetesen: ami rossz az érdemes megjavítani. Így a kormányfő interpretációjában a gazdaság teljesítményét eddig nem pörgető jegybankot is ideje volt reparálni. Eddig azonban, ismerte el Orbán, ő személy szerint sem volt abban a helyzetben, hogy a jegybank elnökét meggyőzze vagy rákényszerítse bármire. Most viszont reméli, hogy az új jegybanki vezetés hatékonyabb lesz. “Mert bár néha kétségbe vonják, de tudunk késsel, villával enni”, reagált Orbán arra a műsorvezetői felvetésre, hogy egyes elemzők szerint mértéktartóra sikeredett Matolcsy György MNB-elnök hitelezés-ösztönző programja. Amire egyébként a kormányfő szerint égető szükség van, ugyanis a drog- és a fegyverbizniszt, illetve a nőkereskedelmet leszámítva nincs olyan üzleti tevékenység ma Magyarországon, ami kitermel egy 10 százalékos hitelt. Márpedig a bankok, magyarázta Orbán, nem nagyon adnak 10 százalékos kamatszint alatt kölcsönt a kis- és középvállalatoknak. (nepszava.hu)

szendamondja: Végtelen boldogság tölt el, hogy Viktor Győzövics nem lát okot a tavalyi utolsó negyedévben már 2,7%-os recesszióba süllyedt gazdaság miatt aggodalmaskodni. Ez meg is látszik abban, hogy a KSH legutóbbi, kiskereskedelemre vonatkozó adatait (melyek szerint “már csak” 1,4 százalékos a forgalom viszaesése) az NGM élére állított pótmatolcsy “bíztató”-nak interpretálta. Gondolom, majd ezek a kiskereskedők (és nyomorgó vállalkozók) fognak sorban állni azért a fantasztikus, Matolcsy-Bankos, kedvezményes hitelcsomagért, mely az ő fejlesztéseiket szolgálja állítólag. No, az igaz, hogy Boltos Béla és Szerelő Szabolcs még egészen júniusig gondolkodhat azon, hogy mégis mit fejlesszen egy szűkülő piac mellett, de osztán lesz jó két hónapja (júl.-aug.) arra is, hogy körbekilincselje a pénzosztásra felhatalmazott kerbankokat. Már ha ezek egyáltalán hajlandóak lesznek bele menni egy olyan bizniszbe, mely nekik 2 százalékos marzsot engedélyez úgy, hogy – tekintettel az eddigi tapasztalataikra – azt sem tudhatják, hogy esetleg és netán ezt az egészet … persze visszamenőlegesen … nem írja-e át az újabb “államháztartási kényszer”. … Különösen megkapó, amit Dr. V. Gy. O. a magyarországi “drog- fegyver és nőkereskedelem”-ről mondott. Hogy idehaza maximum ezen üzletágak képesek 10 százalékosnál nagyobb hasznot kitermelni. Gondolom ezzel nem azt akarta köznyílvánosságra hozni, hogy a csúcsra járatott hazai törvényesség és közbiztonság ellenére ilyesmi még mindíg létezik, avagy azt, hogy a kormánya által felvett, általában 9-9,5% kamatozású hiteleket ezen elítélendő és ráadásúl büncselekményeknek számító üzleti tevékenységekbe fektette? Ám ha nem, akkor pediglen felmerül a kérdés: ha ezeken kívül nincs olyan befektetési lehetőség, amely ekkora profitot lenne képes kitermelni, akkor mégis mire fordították az extrakamatos kölcsönöket, s miből, hogyan akarják majd azokat visszafizetni? … Ami pediglen a korábbi Jegybankelnök miniszterelnökileg “személyes befolyásolhatatlanságát”, illetve a mostani “bepörgését” illeti: nos, ez felér a legteljesebb önleleplezéssel, azaz annak beismerésével, hogy az MNB márcus óta Dr. V.Gy.O. közvetlen irányítása alatt áll. Ennek fényében ugyan lehet a “késsel-villával étkezés” civilizáltságának nevezni azt, hogy nem azonnal nyúlták le a teljes jegybanki devizatartalékot, de talán nem kéne a markolókanalas/nyergesvontatós lopkodás ideiglenes elmaradását egyfajta szocializációs csúcsnak beállítani! Mert Dr. V. Gy. O. általános viselkedéséről mindenkinek vannak már alapos tapasztalatai, különösen Brüsszelben!

Pénzügyekrűl, deficitrűl, bankadórúl, rezsicsökkentérsűl:

Dr. V. Gy. O.: Ami az ország pénzügyeit illeti Orbán szerint a 2 százalékos hiány is sok, hiszen a józan paraszti ész a mérvadó, az pedig az mondja, hogy egy büdzsé akkor jó, ha nincs benne hiány. Az persze igaz, dobta be a kormányzati szlogent, hogy Magyarország jobban teljesít mint korábban. Így ha az Európai Unió a tények alapján dönt, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a túlzottdeficit-eljárás alól. Ám a miniszterelnök szerint nem bízhat benne a kormány, hogy az EU a tények alapján dönt – ugyanis számítani kell rá, hogy a kormány ellenfelei kifejezetten mérgesek. Mert a bankadó és a rezsicsökkentés miatt hiányzik pár tízmilliárd forint a zsebükből, állítja Orbán, aki úgy látja, mindent megtesz a bankok és a közmű-cégek lobbija, hogy a pénzintézeteket terhelő sarcot és rezsicsökkentést eltöröltesse. “Meglátjuk mennyire fertőzte meg Brüsszelt ez a fajta gondolkodásmód”, mondta Orbán. (nepszava.hu)

szendamondja: Azon lehetne vitatkozni, hogy valóban annyira káros-e a kötségvetési deficit, avagy hogy hány százaléknál köll megvonni az egészségesség határát. Szerintem a GDP 3 százalékában megállapított “brüsszeli limit” nem az olyan gazdaságilag és infrastruktúrálisan elmaradott országokra lett szabva, mint hazánk. Ámde ezt az elmaradást (főleg az infrastruktúra területén) az eddig kormányzó baloldali kabinetek alaposan bepótolták … igaz: minden esetben alaposan túlszámlázva. A két Orbán-kormány azonban ilyesmivel (a túlszámlázást/pótmunkáztatást kivéve) nem büszkélkedhet, lévén nagy rakásnyi, fenntarthatatlan, működési deficites mini-, midi- és maxiberuházáson kívül, lényegében nem is csinált semmit. Ámde talán még ezek miatt sem fordult volna a már 2004.(!) óta folyamatosan tartó “Túlzottdeficit-eljárás” a “haragszomrád-és-irgumburgum” fázisába, ha a jelenlegi kabinet mindenféle extraadókkal és kampányhónalj-szagú rezsicsökkentésekkel, meg az ilyen, az EU-t folyamatosan dehonesztáló, szabadságharcos hülyenyilatkozatokkal nem élt volna. … Ami pedig azon bizonyos, pár tízmillárd forintnyi “zsebhiányt” illeti nos, ezekért azok a bizonyos piszokmulti bankok, kereskedőláncok és energiaszolgáltatók valóban dühösek lehetnek (különösen, hogy velük fizetteti ki az Orbán-rezsim a propaganda-költségeit), de a zsebdeficit nem elsősorban náluk, hanem a túlhajtott deficit-csökkentés, meg az agyonadóztatás okán recesszióba hajlott gazdaság leginkább érintett szereplőinél, a kkv.-knál és a zembereknél jelentkezik. Ha nem így lenne, akkor ugyan mirefel köllene az a bizonyos matolcsysta MNB-hitelcsomag? Hacsak arra nem, hogy ezt az EU-s támogatások önrészére is igénybe vehető “nullkamatos” kölcsönt a szokásos Simicska-cégekkel nyalinttassák fel, lévén az Örökös MiniElnök már tavaly nyáron bevallotta: minden állami fejlesztés/beruházás egyetlen forrása az EU-támogatás, azokat pedig – mint tudjuk – akkor is a Simicska-cégek nyerik el, ha nem is pályáztak rá!

A Tákolmány-módosítás brüsszeli vitájárúl:

Dr. V. Gy. O.: Azzal kapcsolatban, hogy két hét múlva vitát tartanak az Európai Parlamentben (EP) a magyar alkotmányos helyzetről, Orbán Viktor elmondta: a hétvégén egyeztet Szájer József fideszes EP-képviselővel, és ezt követően dönt az esetleges részvételéről. A korábbi strasbourgi vitákkal kapcsolatban ugyanakkor – amelyeken ő is részt vett – úgy fogalmazott: az EP “nem egy európai hely”, ugyanis ott a tények másodlagosak voltak, “dühös, dagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amelyeket bíráltak. De egy dolog biztos volt, gyűlölnek valamilyen okból bennünket”. (nepszava.com)

szendamondja: Nos arról, hogy Brüsszelben (netán Strassbourgban és másutt) ki szokott magyar ügyeket illetően dühösen, dagadt erekkel és vastag nyakkal gyűlölködve ordibálni, arról erősen megoszlanak a vélemények. Tény, hogy ilyen magatartást nem ő …

… nem is ő …

… de még nem is ő (aki kétségtelenül tud indulatos is lenni) …

… hanem ő …

        

… szokott tanúsítani. Igaz ugyan, hogy a cipőjét még soha nem vette le, s azzal nem kezdte verni a brüsszeli pulpitust, de mind tudjuk: a fejlődés akkor sem állhat meg, ha az történetesen retrográd. Ugyanis nem Barroso az, aki folyamatosan olyan törvénytervezeteket (elfogadás után) küld Orbánnak, melyek szándékosan meghamisítottak, akaratlagos fordítási “hibákat” tartalmaznak. Nem Merkel asszony az, aki mindent megígér Orbánnak, aztán szarik azokat betartani, majd ezek után még a saját szíjjártójával le is “szegény”-ezteti őt. És nem a “Vörös Danny” az, aki a saját “közszolgálati” sajtósával szándékosan meghamisíttatja Orbán televíziós sajtótájékoztatóját, majd közvetlenül ezután még pedofilnak is nevezteti. Abban Viktor Győzöviccsel tökéletesen egyetértek, hogy az EP “nem egy európai hely”, csakhogy ez azóta igaz, hogy az Állampárt, meg annak széljobber segédcsapatának “EU-képviselői” betették oda a túlfizetett és agyonköltségtérített valagaikat, meg amikor ő ottan megjelenik és előadja az idióta “ide-a-pízt-a-jóbüdös-kurva-anyátokba!”-típusú szövegeit. Így osztán megértem azt is, hogy mostanság nem nagyon akaródzik nekije a brüsszeli Tákolmány-vitán részt vennie, s előtte a lecsúszott erkölcsű, tákolmányozós haverját kéri fel némi hangulatfelmérésre.

Ha pediglen Getmájer Józsika aszongya neki, hogy “Vezérem! Inkább ne gyere!“, de itthon sem teccik a környezet (mert mondjuk ippeg ár- és belvíz van, amit látni sem akar, pláne tenni ellene valamit!), akkor javaslom, keresse fel azt, az ezek szerint “jóval európaibb” haverját, …

       

… akivel közösen oly’ gyönyörűséges módon baltázta el Magyarország erkölcsi részvényeit a Bakui Becsületbörzén!

… és ezt …

szendamondja!


Rubel – csecse, dollár – kaka?!

Oroszokat márpedig nem tűrünk a spájzban (pláne nem a MOL-ban), de a Nemzeti Bank devizatartalékainak egy része nyugodtan parkolhatna akár rubelben is! … Egy újabb őrült(?) ötlet az Orbánpárt háza tájáról.

Azt írja ma az újság, hogy múlt hét(!) csütörtökjén, egy Rogán Antal, orbánpárti frakcióvezetőre feltűnően hasonlító, (ürgebőrkabátba öltözött?) személy (sub rosa narancs) látogatást tett Moszkvában (“Széllkálmángrád“-ban?!), melynek során megbeszéléseket folytatott Szergej Zseleznyakkal, az ottani kormánypárt, az “Egységes Oroszország” főtanácsának titkárhelyettesével, aki nem mellesleg az “Állami Duma” alelnöke is. A randi olyannyira informális volt, hogy arról sem a Magyar Kormánypárti Hírgyár (leánykori nevén: Magyar Távirati Iroda), sem pedig az Orbánpárt hivatalos honlapja nem volt informálva. Ámde az a nyomorult internet sajnos hazánkban nem úgy működik (még), mint a fidesznyikek által már többször is felkeresett Kínában (illetve bizonyos arab országokban – várólistán?: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), ezért osztán tegnap nyílvánosságra került a dolog, lévén goszpogyin Zseleznyak elkövette azt az indiszkréciót, hogy a találkozó tényéről szóló hírt megjelentette az orosz kormánypárt honlapján.

Fel is tette hát a honi sajtó (egyelőre még létező) “NGO“-része a kérdést szegény agyonterhelt Rogánnak – aki napi 48 órában (és minimum napi 47 ezerért!) intézi az Ország, a Párt, a Frakció és a Kerület (no, meg a saját) ügyeit – , hogy ugyan lenne-e szíves tájékoztatni a választópolgárokat arról, mi volt az utazása célja, s ennek során miről is volt nagyba’ szó? “Oh, semmi lényeges!” – hangzott a válasz. “Csupán egy egynapos testvéri baráti látogatásról van szó, melynek során szívélyes elvtársi légkörben az Állami Duma orosz-magyar baráti társaságának tagjaival, valamint a Duma kormánypárti frakciójának vezetésével áttekintettük az ígéretesen fejlődő magyar-orosz kapcsolatokat. A pártközi kapcsolatok felvétele céljából pedig meghívtam az orosz kormánypártot a Fidesz nyári kongresszusára“.

Nos, ha ezzel a kérdéssel csupán a magyar média azon része foglalkozott volna, mint pl. a “Magyar Nemzet” címen megjelenő, s a baromi drága import papírt teljesen fölöslegesen fogyasztó nyomdipari termék, akkor ennyiben is maradt volna a dolog. Max. egy “(narancs)vörös farok” formájában odabiggyesztették volna, hogy “Halleluja, tyűdefasza! Milyen szépen is fejlődnek az Emútnyócévben tönkretett magyar-orosz kapcsolatok! Hála a … estébé!“. Ámde az a piszok ellenzéki sajtó arról a hülye internetről, mégpontosabban a marhára indiszkrét (már linkelt) orosz honlapról azonban nem csak ezt olvasta ki. Hanem azt is, hogy Tónió valami olyasmiről is berkegett Moszkvában, hogy az “instabil dollár“(!) miatt a magyar kormány azt fontolgatja, hogy a Nemzeti Bank devizatartalékainak egy részét rubelbe(!) forgatná át!

Aha! Fideszék szerint: “Rubel – csecse, dollár – kaka“?! Az Ész – már ha van még egyáltalán – meg áll és ácsorog, mert nem tudja racionálisan értelmezni ezt az agyalágyult idiotizmust. … Ennek ellenére azért megpróbálom, bár általános elmeállapotom (és erkölcsi érzékem!) talán nem tesz erre alkalmassá.

Ami a dolog politikai és jogi részét illeti, azt el tudom helyezni a jelenlegi “Tér-Idő kontinuum“-ban. Anno, úgy hét-kilenc esztendővel ezelőtt ugyanez a Fidesz még az “atlantizmus szellemének elárulásával” mószerolta be Amerikában, az ilyesmire roppant érzékeny és ókonzervatív Bush-adminisztrációnál Magyarországot csakis azért, mert a Medgyessy– és a Gyurcsány-kormányok igyekeztek normalizálni azon államközi és kereskedelmi kapcsolatokat Oroszországgal, melyeket elődjük (az első OVi-kabinet) baltázott el. Az EU-nál meg azt a szöveget lengették be, hogy a ballib kormány “keleti nyitása” azt tükrözi, hogy nem európai, hanem orosz relációba akarják helyezni az országot. Ámde tempora mutandis – akárcsak az a bizonyos “széljárás” – s most már az a “csecse”, ami azelőtt “kaka” volt, lévén ezt az ő kormányzatuk csinálja. … Csinálja, de hogyan? Úgy, hogy “Van de Graaf-generátor” legyen a talpán, amely annyi coulomb statikus töltést tud előállítani, mint amennyit mostanság a Fideszpincs az Orosz Medvéhez dörgölőzve! Mindezt mindenféle magyar, európai és “atlanti” érdek figyelembe vétele nélkül, nem nézve azt, hogy elsőrendű szövetségeseinknek mindezekről vajon mi lehet a véleményük. Ami pedig a jogi részt illeti: nos, tudomásom szerint a devizatartalékról, annak összetételéről a Jegybank dönt, autonóman, nem pedig a kormány. Igaz, tegnap óta egy olyan géniusz ücsörög már az MNB élén, aki ugye “érti a kormány gazdaságpolitikáját“, így valószínűleg a rubelvásárlásról hamarabb lehet majd meggyőzni őt, mint amennyi idő alatt a Google a “Matolcsy“-ra minimum ötezer találatot jelent (0,006 másodperc!).

Ami a gazdasági részét illeti, ahhoz viszont már igénybe venném az ilyesmiben szakértő barátomat: “Nem tudhatom, hogy ki, de főleg miért találta ki ezt az egészet, lévén én csak a gazdasági és a pénzügyi dolgokhoz értek és nem az elmegyógyászathoz. Ami az egész lényege az az, hogy az ország devizatartalékai nem különböző pénznemek különböző címleteiben, tonnaszám fehalmozva állnak a Jegybank pincéiben. Aki ezt hiszi, annak fölöttéb naív elképzelései vannak a jelenkor banki műveleteiről. Ezek az összegek különböző letéti és betéti számlákon állnak a világ számos bankjában, fizikailag gyakorlatilag nem, csak elektronikusan léteznek. … A devizatartalék arra avló, hogy ha sürgős fizetnievalója támad az országnak, akkor azt azonnal mozgósítani lehessen. Ilyen gyorsan és könnyen mozgósítható, konvertálható valuták az euro, az USA-dollár és a japán jen, amelyeknek egymáshoz és a forinthoz viszonyított értékét is a nap bármelyik másodpercében meg lehet mondani, lévén azok a világ valamennyi, meghatározó jelentőségű tőzsdéjén jelen vannak. Ámde az orosz rubel nem ilyen. Más valutára való átválthatósága (konvertibilitása) csak korlátozott, így külföldi állam számára, valutartartalékként alkalmatlan, hiszen nem tudja szükség esetén és azonnal mozgósítani. Ugyanakkor az orosz rubel értékét (akár forintban is) jószerint lehetelen bármikor és pontosan megállapítani, lévén az alaposan instabil és nem forog a világ nagyobb tőzsdéin! … Az csak egy süket duma, hogy a dollár kevésbé lenne stabil, mint a rubel. Az előbbi mögött egy az orosznál jóval gazdagabb, nagyobb gazdaság és befolyásosabb állam áll. Az USA befolyása mindenhol érezhető, míg Oroszországé csak Európában, s azon belül is csak azon államokban, ahová energiahordozókat szállít. … Ha nem így lenne, akkor ugyan a Gazprom miért dollárban és miért nem rubelben számolja el az olaj- és gázszállítmányok árait? Ezen gondolkodott már valaki? … Hogy mi lehet a háttérben? Nem tudok másra gondolni, mint hogy igaz az a hír, melyet az Orbán-Putyin találkozó után a HVG dobott be, miszerint az oroszok hajlandóak nagyon alacsony (2,25%) kamatra úgy ezer milliárd forintnyi magyar államkötvényt vásárolni, de mivel abszolúte – és joggal – nem bíznak meg Viktor kormányában (pláne egy Matolcsyval a jegybank élén!), hát zálogot kértek: rubelben tartandó magyar valutartartalék formájában. … Igen, ez tulajdonképpen átverés, de nem azért, mert ‘ilyen gonoszok az oroszok’. Mint mindenki más, ők is elsősorban a saját érdekeiket nézik. … Nehéz velük tárgyalni, de mindíg készek arra, hogy kölcsönös engedményekkel kialakuljon a ‘modus vivendi’. Ámde, ha olyan idiótákkal tárgyalnak, mint Orbán, Szíjjártó vagy Rogán, akik szinte térden állva kérik, hogy ugyan csapják mán be őket, csak adjanak egy kis zsozsót a rezsimük finanszírozására, hát akkor meg fogják tenni! … Viktoréknak érdekes elképzeléseik vannak a ‘nemzeti érdek’ érvényesítéséről!

Nem hiszem, hogy ehhez hozzá köllene tenni még valamit. Legfeljebb csak annyit, hogy ha ez a biznisz létre jön, a jobberek nyugodtan elfelejthetik a “hazaárulózást” is, meg a “kommenistázást” is egy időre. Pár emberöltő talán elegendő is lesz!

… és ezt …

szendamondja!


Központ jelentkezz!

Működőképes-e egy olyan rendszer, amelyben valamennyi döntéshozatali jog egyetlen személy kezében összpontosul?” – ezt a kérdést nem csak én és nem csak egyszer tettem fel … persze csak “költőien”. Hiszen a válasz egyértelmű: nem! Ennek ellenére így szerveződik már 2010 óta a Fideszállam és most már a Magyar Nemzeti Bank is. … Matolcsy megkezdte ámokfutását!

Minden normális rendszer – legyen az politikai, államigazgatási avagy gazdasági – ugyan piramis-szerűen épül fel de úgy, hogy a feladat- és hatáskörök (s ezáltal a felelősség is) pontosan meghatározottak, s arányosan oszlanak el a teljes felépítményen, csúcstól az alapokig. Ehhöz persze az szükségeltetik, hogy a különböző rendű és rangú főnökök olyan beosztottakat válasszanak (választhassanak!) maguknak, kikben szakmai felkészültségük alapján nem csak megbíznak, de önállóan dogozni is hagyják őket. A Nagyfőnök az általa kiválasztott Kisfőnökökkel közösen meghatározza az elérendől célt (stratégia) és annak határidejét. A Kisfőnökök a maguk által kiválasztott Alfőnökökkel együtt ennek alapján meghatározzák az ehhez szükséges intézkedéseket (taktika), utóbbiak pedig megállapítják az egyes részterületekre háruló feladatokat tehát azt, hogy a saját beosztottjaik mely részmunkákat végeztessék el munkatársaikkal (manőverek). Egy ilyen szisztémában majdnem minden tökéletesen működik, hiszen mindenki megbízik mindenkiben, így ha bárhol hiba keletkezik annak jelzése pillanatokon belül – oda is és vissza is – végigfut az egész felépítményen, lehetővé téve a mihamarabbi korrekciót, s ha szükséges: a felelősségrevonást is. A működésről szóló információ minőségét ugyanis nem az szabja meg, hogy az a vertikumon belül hol keletkezett, annak fel- avagy lefelé való továbbítását pedig nem gátolja meg a tekintély-, illetve a pozícióféltés. … Így működött máig a Magyar Nemzeti Bank, az ország utolsó olyan intézménye, mely racionális és nem hatalmi-bürokratikus szempontok szerint szerveződött!

Az abnormális rendszerek ugyancsak piramis-szerűen épülnek fel, de nyoma sincs bennük az arányos feladat-, hatáskör- és felelősség-elosztásnak. Az ilyenekben a Nagyfőnök nem a rátermettsége, hanem a “csoporthoz tartozása” alapján foglalhatja el helyét (ezt nevezzük “nepotizmus“-nak!). Ennek megfelelően ő maga is hasonló “elvek” alapján választja ki (vagy “teszik” alá/mellé “Felülről”) a Kisfőnököket (kiknél a lényeg az, hogy butábbak legyenek, mint a Nagyfőnök, s így ne veszélyeztessék az ő pozícióját), akik ugyanezt teszik az Alfőnökök esetében, s ez az egész “rendszerszemlélet” végiggördül egészen az alapokig. Bár itt is meghatározzák a stratégiát, a taktikát és a manővereket, de mindent egyetlen központból, s a rendszer működéséről szóló információkat annak alapján szűrik meg, hogy azok hol keletkeztek, s továbbításuk jelent-e bármiféle veszélyt a különböző pozíciókat elfoglalóakra. A hatáskörök itt “hatalmi jogosítványoknak” számítanak, melyek olyanok, mint a vízbe csorgatott olaj: a felszín felé igyekezve ott gyűlnek össze. A feladat- és felelősségi körök azonban csak koloncok, melyek ugyanezen “víz”-ben olyanok, mint az iszap: néha ugyan felkavarodik, de alapvetően “Lent” gyűlik össze. Ennek érdekében pedig minden rendű és rangú főnök olyan, elképesztően bürokratikus szabályokat “alkot”, melyekkel körbebástyázva magát igyekszik elzárkózni a tényleges döntéshozatal felelősségétől. Mondanom sem kell, hogy ez a szisztéma teljesen működésképtelen, nem hogy a gyors, de még a lassú reagálás lehetőségét sem biztosítja bármiféle hiba jelentkezése esetén, lévén még a hiba észlelésére sem nyújt lehetőséget! … Így működik mától a Matolcsy György elnökölte Magyar Nemzeti Bank, az ország utolsó olyan állami intézménye, mely eleddig racionális és nem hatalmi-bürokratikus személet alapján szerveződött!

Egy hétvégi sajtóértesülés szerint Matolcsy, még mint ilyesmire felhatalmazott miniszter, megváltoztatta azt a jogszabályt, mely az MNB működési rendjét írja elő. Eleddig (évtizedeken át!) az volt a szokás, hogy minden vezető maga dönthette el, hogy kik legyenek a beosztottjai, s azok milyen javadalmazásban részesüljenek. Az elnök (az alelnökök kivételével) nevezte ki a különböző szervezeti egységek vezetőit (igazgatók), s határozta meg a fizetésüket. Ezek aztán – a közvetlen munkáltató jogkör birtokában – olyan főosztályvezetőkkel vehették körül magukat, akikkel akarták, abba az elnök nem szólt bele, s hasonló volt a helyzet a főosztályvezetők beosztott-kiválasztásai esetében is. Mindenki úgy és azokkal dolgozott, akikkel akart, de mindenki viselte is a felelősséget. No, ez most megváltozott, ugyanis Terpesz Sam valamennyi munkáltatói jogkört a maga kezébe vont össze, így mostantól kezdve igazgatótól főosztályvezetőn és irodistán át, egészen a takarítónőig mindenkit ő, személyesen nevezhet csak ki, avagy tehet lapátra (utóbbiak listáját – állítólag már hónapok óta! tartó kemény munkával – személyesen Rogán Tónika állította össze, így Gyurci nem lesz kénytelen még átmenetileg sem elviselni az MNB sötét csőszkunyhóiban bújkáló, ürgebőrbe varrt ellen-fülkeforradalmárait!). (meme by “Varánusz)

matolcsy bevonul.jpg

Ámde Gyurci sem figyelhet és érhet rá mindenre. Hiszen mi van akkor, ha valamelyik Fidesz-rokont sürgősen ki köll nevezni (annak számára pedig “üresedést” generálni) ippeg pont akkor, amikor a Monetáris Mannitou azon könyv olvasásával van elfoglalva, melyről szemlét köll írnia a Heti Nyálasban (havi ötven rongy a fizettség érte, nem lehet azt elhanyagolni!)? Nos ennek érdekében kreáltak egy “főigazgatói” pozíciót, melybe azt a Wiedermann Helgát nevezték ki, aki eleddig az NGM politikai tanácsadója, illetve kabinetvezetője volt. Az Új Rend szerint ő az, aki bárkit és bármikor kinevezhet és akár ki is rúghat, döntéseibe – Gyurcin kívül – senkinek semmi beleszólása! Sőt, Helga asszony az, aki a “Felhatalmazás“-ra is felhatalmazást kapott. Az ő egyetértése nélkül az MNB alelnökei például sehol nem képviselhetik a Jegybankot, még az Európai Központi Bank ülésein sem! Ez a megkötés a szintén ma kinevezett harmadik alelnök, az ugyancsak a Matolcsy-minisztériumból érkező Balog Ádám (okl.-es könyvelő és okj.-s bármixer!) esetében ugyan indokolt, hiszen a mindössze 35 éves pasmagnak (hét év adótanácsadói és szűk három esztendei, minisztériumi főosztályvezetői tapasztalata alapján) annyi banki jártassága sincs, mint az 55 esztendős Gyurcinak (monetáris kérdésekben azonban tökéletesen azonos! a felkészültségük!), no de Karvalits Ferenc és Király Júlia esetében ez már nem csak magyarázhatatlan, de megalázó is (gondolom ez volt a cél!). Különös tekintettel arra, hogy ez a Wiedermann Helga egy akkora szakmai nulla, hogy a Google-on keresgélve, a kinevezéséről szóló híren kívül még egy nyamvadt szakmai önéletrajzot sem lehet róla találni. De még ha lenne is, ugyan micsoda dolog az, hogy egy Királyhoz és Karvalitshoz hasonló szakmai potentát egy ócska kis személyzetisnél gazsuláljon aláírás/pecsétért annak érdekében, hogy a munkáját végezhesse?! … Gyalázat!

De az Orbán ihlette elkurcsyánus idiotizmus pöffeszkedése itten még nem állt ám meg! Mert Gyurci nem csak azt az intézkedést vezette be, hogy mától az MNB-n belül rajta (meg gondolom Helga asszonyon) kívül senki semmit nem írhat alá, még a budipapír soros beszerzésének számláját sem! Ez még hagyján, hiszen csak áttételesen okoz kárt – akárcsak az elkerülhetelenül bekövetkező, tömeges kirúgdosások! – , ráadásul még forintosítani sem lehet őket. No de az, hogy a narcisztikus cezarománia már odáig fajulhat, hogy egy ilyen párt-, illetve Vezér-kinevezett Pondrócska még azt is előírhatja, hogy márpediglen mostantól fogva egyetlen olyan bankjegy sem kerülhet ki az MNB tartalékkészletéből, melyen nem az ő aláírása szerepel! … (meme by: “Amerikai Népszava)

Matolcsy Nemzeti Bank

… No ez osztán már mindennek a teteje! Nem csak azért, mert a több tízmilliárdnyi címletérték újranyomása legalább 100 millába kerül (szükségtelenül!), de még veszélyezteti is a zavartalan ellátást (szükségtelenül!)!

De jó, még ez sem akkor baj. Ám az már igen, hogy mi lesz így később?! Mi lesz akkor, ha mondjuk egy hónap múlva, valamelyik “okos” Orbán-, vagy Matolcsy- (avagy bármely “kapcsolt részük” által elkövetett) nyilatkozat okán pánik tör ki a tőzsdéken, s ezt néhány karvalytőkés börzecápa a forint (vagy az államkötvények) elleni spekulációra használja ki? Eleddig az ilyesmikre az MNB valóban szakmai apparátusa mintaszerű gyorsasággal tudott reagálni. No de az a hamarosan pincétől a padlásig fidesznyikekből álló Banda, akiket Gyurci (az Orbán súgta Rogán-lista alapján) be fog telepíteni a Szabadság térre, vajh’ mit fognak csinálni?! Lesz ott még egyetlen ember is, aki meg tudja (sőt, meri!) mondani, hogy mi lenne a teendő?! És ez a teszefoszaság mibe, mennyibe fog nekünk kerülni?! És ki lesz majd a felelős – az “Emútnyócéven”, az “Euroválságon”, a “Kormánnyal ellenséges, sértett kapitalistákon”, meg persze Gyurcsányon, Bajnain és Simoron kívül?

Egy kis kitérő, szemléletes példával:

Az alap- és középfokú oktatás már január 1. óta a saját bőrén tapasztalhatja, hogyan (nem)működik az orbáni, szuperközpontosított, egy(víz)fejes irányítási rendszer a “Klebersberg Intézménykezelő Központ” (Klik) és a közbeiktatott tankerületi gauleiterek “személyében”. Városunk egyik (informatikát kiemelten oktató) gimmnáziumának tanára mesélte nekem a minap az elrettentő és valószínűleg általános példát:

Amióta ‘Klikesedtünk’, szinte naponta jelentkeznek az egyre súlyosabb működési hibák. Az még hagyján, hogy a februárban esedékes fizetésünk csak az alapbéreket tartalmazta – annak ellenére, hogy decemberben nekünk kellett beszaladgálnunk a tankerületi felügyelő hivatalába az összes munkaügyi papírunkkal, s így a bérszámfejtést talán helyesen is elvégezhették volna! – , de ez semmi ahhoz képest, hogy ma már nem csak órákat beosztani, de tanítani sem tudunk! Történt ugyanis, hogy az igazgatónk februártól nyugdíjba vonult … persze ‘önként’. A Klik megbízta az egyik helyettest az ügyek vitelére mindaddig, míg el nem döntik Valakik Odafönt, hogy ki az a fidesznyik, aki ‘méltó’ a pozíció betöltésére. Ámde így csak egy helyettes maradt, aki mellé muszáj egy másikat is tenni, persze szintén ‘megbízott’-ként. Csakhogy a helyzet az, hogy az új igazgatónak is, meg az újonnan megbízandó helyettesnek is voltak órái, melyeket most szét kellene osztani. Ehhez meg az kellene, hogy a megbízott igazgató megbízási szerződést kössön az órákat átvevő tanárokkal, meg azzal a szerencsétlennel is, aki a helyettesi funkciót megbízás alapján átveszi. Ámde ez nem lehetséges, lévén az iskola vezetőjétől minden ilyen jogkört elvont a Klik! Így aztán február óta szervezetileg teljesen szabálytalanul működünk! De igaz ez a szakmai részre is. … A számítógépek hard- és szoftveres karbantartására szakemberre, úgynevezett rendszergazdára lenne szükségünk. Ezt eddig egy vállalkozó srác látta el, kitűnő munkát végezve. Szerződése azonban január elsejével megszűnt, a Klik pedig eddig még nem ‘ért rá’ egy másikat kötni vele, vagy akárki mással. Így most az a helyzet, hogy egyre-másra mennek tönkre, állnak le ilyen-olyan okoknál fogva a gépek, oktatni velük nem lehet, és szervízeltetni sem, lévén az igazgató nem bízhat meg senkit még a tűzoltó-munkával sem, a Klik (meg a tankerületi izé) pedig erre sem ‘ér rá’! … Küldjünk nekik kérvényt, amit aztán elbírálnak! … majd! … hónapok múlva! … Mi meg oktassunk excellt, office-t és egyebeket abakuszon, avagy táblán, krétával? … De még abakuszunk meg krétánk sem lehet, amíg a Klik alá nem írja a papírt a beszerzés engedélyezéséről! … Elmennek ezek a jó …!

Ha a közoktatás, ahol egy-két hét/hónap csúszás nem számít(?), sem képes egy ilyesféle “Centrális Erőtér“-ben üzemszerűen működni, akkor vajon mi lesz egy olyan intézménnyel, ahol gyakran egy-két órányi késlekedés is végzetes következményekkel járhat? Ahol nem egyszer fordul elő az, hogy nem lehet az utolsó centijeit felperzselő gyújtózsinór mellett ücsörögve arra várni, hogy a “Központ, jelentkezz!” hívásra végre-valahára befusson az Egyetlen Illetékes válasza!

Bacsó Péter híres filmszatírájában, “A Tanu“-ban, amikor felelősségre vonják a gátőr leégett háza miatt a késedelmesen kivonuló tűzoltót, a volt kisnyilas emígyen védekezik: “Tudja, Virág elvtárs az úgy van, hogy előbb meg kell győződnünk arról, hogy valóban tűz van-e. Mert lehet, hogy csak provokáció történt!

Hát, fogunk mi még ehhöz hasonló magyarázatokat hallani az MNB háza tájáról!

… és ezt …

szendamondja!