A Nagy Alku

A Népszava szerint tegnap Berlinben megköttetett a Nagy Alku a Maffia-kormány és az RTL Group között … “érdekes” körülmények közepette, érdekes mellékzöngékkel és tanulságokkal.

Napok óta kering a hír, hogy az Orbán-kormány nagyon szeretne kiegyezni az általa alaposan megsarcolt, s ezért (bosszúból) tavaly nyár óta valódi hírműsorokat készítő RTL Klub-bal. A kabinet részéről személyesen Dzsentri Dzsoni a főtárgyaló, s az egyeztetések nem a tévétársaság magyarországi, hanem annak német-luxemburgi tulajdonosaival folynak. Az előbbi által felajánlott alku pedig az, hogy a durván magas, ötven százalékos reklámadó (melynek összbevétele 90 százalékát a piac 15 százalékát birtokló RTL fizeti!) legkésőbb jövőre öt százalékra mérséklődik, a cég megkaphatja a kábeltévés társaságoktól a mintegy 6-8 milliárdos sugárzási díját, cserébe leállítják a “túlzottan közéleti”, s az Állampárt/Pártállam népszerűségét alaposan kikezdő hírműsorok gyártását, valamint menesztik Dirk Gerkhenst, a magyarországi vezérigazgatót. Mindezt pedig a lehető legsürgősebben, még Angela Merkel német kancellár február másodikai, budapesti látogatása előtt.

Ezt az értesülést a 444.hu “röppentette fel” hétfőn, s akkor még sokan csak a vállukat vonogatták. Szele Tamás például, a gepnarancs.hu oldalán tegnap megjelent jegyzetében is még úgy vélekedett: az alku valószínűleg soha nem fog megköttetni. Egyrészt azért, mert a kormánynak igazából nincs mit felajánlania, az “ügy” csakis nekik kínos, számukra sürgető, hiszen Merkel asszony cipősarkainak kopogása már a folyosóról hallatszanak. Másrészt azért, mert az RTL van “nyeregben”: a reklámadó miatti keresete hamarosan az Európai Bíróság elé kerül, elég gazdag ahhoz, hogy kivárja a számára kétségtelenül kedvező döntést; “újtípusú” híradójának jelentős nézettségemelkedést köszönhet, míg a “visszabulvárosítás” ugyanennek csökkenését és jelentős arculat-, valamint hitelvesztést eredményezne.

Ezek az érvek logikusak, tehát méltányolandóak voltak: igazaknak tűntek. Már csak azért is, mert a “háborút” még tavaly meghirdető magyarországi vezérigazgató (Gerkhens) és az anyavállalat regionális alelnöke (Andreas Rudas) kórusban állították: semmiféle alku nem lehetséges a magyar kormánnyal, csakis a teljes visszavonulás, tehát a reklámadó eltörlése a számukra egyetlen elfogadható végeredmény. Rudas akkor még azt is hozzátette, hogy az RTL Groupnak számos, “Magyarországhoz hasonló” államban vannak befektetései, s ha itt, ebben a kérdésben egyetlen millimétert is engednek, az annyi lenne, hogy kitették magukra a feliratot: “Zsarolhatóak vagyunk!“. … Nos, úgy tűnik: mégis csak azok! Ha nem is maga az RTL Group, de Rudas mindenképpen.

A Népszava ugyanis a ma megjelent írásában (linket lásd a poszt legelején!) nem csak arról számolt be, hogy a Nagy Alku tegnap Berlinben, a 444.hu által közölt feltételek alapján végül megköttetett, de arról is, hogy (állítólag) miért:

Forrásaink szerint Lázár – aki hétfőn érkezett Berlinbe, s szerdán kötött egyezséget – sikerrel járt, noha ehhez kifejezetten “orbáni” eszközöket kellett bevetnie. Információink szerint ugyanis a kancelláriaminiszter egy Rudas személyes üzleti tevékenységét kényesen érintő dokumentumcsomaggal érkezett berlini tárgyalásaira, amivel komoly nyomás alá helyezte az üzletembert.

Előfordult már, hogy ez a nagymúltú, “szociáldemokrata napilap” az értesüléseivel “vakra futott”. Nem tudom eldönteni, hogy ez történt-e most is, de a hír fentebb idézett része lényegében hihető. Hihető azért, mert az állítólag(?) alkalmazott “alkumódszer” teljes mértékben ráillik a mi dicsőséges kormányzatunk általános “jellemzőire”. Ez pedig nem más, mint az államhatalom bástyái mögé húzódó, az ott található valamennyi “nehézfegyverzetet” felvonultató/bevető, nettó maffiás zsarolás. Ugyan miért ne lehetne elképzelhető, hogy A. Rudas regionális alelnök füle mögött volt némi (megavasodott) vaj, amit a Dzsentri, az általa felügyelt külhoni hírszerzés “segítségével” kiderített, majd a bizonyítékokat (melyek ezúttal nem csak “fecnik” voltak!) az RTL Group vezető tisztviselője orra alá tolta? Mint amolyan “ultima rációt”.

Van itt azonban egy másik fontos kérdés is. Kizárólag Rudas volt a zsarolható, vagy esetleg rajta keresztül maga a cég is? Mert ha az előbbi az igaz, akkor az RTL-nek, a csúcsvezetésnek immáron egyetlen lehetősége van: útilaput kötni az alelnök talpára és fityiszt mutatni a magát most roppant ügyesnek képzelő Lázár által képviselt maffiának. De ha az utóbbi a helyzet és muszáj betartani az Alkut, hát akkor is ugyanoda lukadunk ki: kitehetik magukra azt a feliratot, melyet még anno, az akkor még tántoríthatatlan, de most “kiegyező” alelnök említett: “ZSAROLHATÓAK VAGYUNK!”

Ezen kívül van egy újabb szempont is. Az nevezetesen, hogy az Orbán-banda egyáltalán nem arról híres, hogy szavatartó lenne. Ha már elérték céljukat, megszerezték amit akartak, akkor nem hogy szóbeli ígéret, de aláírt szerződés, megszavazott és hatályos törvény, sőt, Alaptörvény sem számít. Nem hiszem el, hogy ezzel pont az RTL Group ne lenne tisztában és ennek ellenére bevállalná, be is tartaná az Alkut. (A “nem”-hez azért ne fűzzünk túlzott reményeket! Hiszen volt már rá példa, hogy egy tekintélyes német óriásvállalat, a Deutsche Telekom simán lefeküdt a magyar kormányzati maffiának! – lásd az “Origo” esetét. … Igaz, utána volt egy “részleges korrekció”, de az “eredeti állapotot” már senki nem állította helyre. Igény, erkölcsi vonatkozásban is, lett volna rá, de szándék már nem.)

A feltett kérdéseimre persze majd az élet, a jövendő fogja megadni a választ. Mondjuk úgy, hogy a “Retektévé” egyre népszerűbb híradóiban az eleddig három-négy “hetimészároslőrinc/rogánantaléstsai”, egy-kettőre csökken. Az/azok pedig némileg megváltoztatott stílusban. Van is erre egy szemléletes gondolatkísérletem!

Tegyük fel, hogy mondjuk a 444.hu oldalán megjelenik a következő hír:

Rogán Antal, az V. kerületi ingatlanbizniszeiről, valamint jövedelmeivel nem igazolható vagyonnövekményeiről elhíresült fideszes frakcióvezető Pasa parki lakása újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb. A politikus nem volt hajlandó válaszolni az ezt firtató kérdésekre mondván, ‘ez csak a szokásos, lejárató kampány, melyet bizonyos körök ellene és az ország ellen folytatnak’. A párt szerint sincs semmi, ami bármiféle vizsgálatra szorulna.

Ha az RTL nem tartja az Alkut, akkor ezt a híradójukban a következő módon közlik le:

Sajtóértesülések szerint újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb Rogán Antal, a kormánypárt frakcióvezetőjének Pasa parki lakása. A jövedelmeivel nem indokolható vagyonnövekménnyel rendelkező, V. kerületi polgármestersége idején gyanús ingatlanügyletekbe keveredett fideszes politikus nem volt hajlandó érdemben válaszolni a legújabb információkra. Szerinte ez csupán része az őt és az országot ‘bizonyos körök’ által lejáratni szándékozó kampánynak. A Fidesz szerint sincs mit vizsgálni az újabb botrányban.

Ha tartják a Megállapodást, akkor pedig:

Bizonyos sajtóhíresztelések szerint újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb Rogán Antal Pasa parki, családjával közösen birtokolt lakása. A Fidesz frakcióvezetőjét korábban már többször megvádolták azzal, hogy polgármestersége idején a budapesti V. kerületben úgymond ‘gyanús ingatlaneladások’ történtek, illetve, hogy családi vagyonának növekedését nem indokolják az eddig, törvényesen szerzett jövedelmei. A politikus szerint ez az újabb pletyka csupán az ő személyes lejáratását eddig is szolgáló híresztelések egyike, melyekkel az a cél, hogy rossz hírét keltsék az országnak. A Fidesz szerint sincs mit kivizsgálni.

Mindkét hír lényegében “azonos” tartalmú. Csak “másként” elmondva! A “tálaláson” is sok múlik. Az pedig meg a “szakácson” áll.

Hát fogjuk látni/hallani, amit látni/hallani fogunk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Ácsi!

Azt hiszem itt az ideje, hogy az Ellenzék végre felemelje a seggét és azt mondja, kiáltsa, hogy “Ácsi! Ez itt nyílt diktatúra, s csupán egyetlen lépésre vagyunk a Pártállamtól! Ebben pedig mi nem veszünk részt, mostantól nincs kiegyezés, nincs alku! Semmiben!

A Magyar Telekom tegnap egyik pillanatról a másikra kirúgta a tulajdonában álló “Origo” című hírportál főszerkesztőjét. Sáling Gergő lapátra tételének több oka is volt. Többek között az, hogy a “Választások” idején szolidaritást vállalt azon orgánumokkal, melyeket a Maffia-párt kitiltott a kampányrendezvényeiről. Az utolsó csepp a pohárban azonban az a cikksorozat volt, melyben a portál nyilvánosságra hozta Lázár János miniszterelnökségi államtitkár luxusutazásait, melyek során másodmagával, összesen hét szállodai éjszakára két millió forintot költött el a közkassza rovására. Ez a média-akció Lázárnak két millájába került(?), Sálingnak meg a fejébe!

Egyetlen percig nem kétséges, hogy a Telekom Lázár nyomására tette utcára az Origonál már tucatesztendeje dolgozó és két éve kinevezett főszerkesztőt. Az sem kétséges, hogy az emiatt holnapra meghirdetett tüntetés semmiféle érdemi befolyást nem fog gyakorolni Sálingra nézvést, hiszen a döntést a Telekom menedzsmentje arcvesztés nélkül vissza nem vonhatja. Ippeg ezért azt sem tartom elképzelhetőnek, hogy majd a német tulajdonos, a Deutsche Telekom fog “rászólni” magyar leányára (egy határozottan rosszalló megjegyzést azért elvárnék tőlük!). Ami azonban elengedhetetlen, hogy ezen a holnapi megmozduláson a magát demokratikusnak nevező Ellenzék valamennyi vezetője és parlamenti képviselője jelen legyen!

Az Origo-ügy ugyanis messzemenő következményekkel fog járni arra a rokkant, csontsovány, de még valamennyire élő/vegetáló valamire, amit Magyar Sajtószabadságnak nevezünk. Köztudomású, hogy a honi médiában már esztendők óta érvényesül az Öncenzúra. A közszolgálati és a nagyobb kereskedelmi orgánumok már a Zemútnyócév szoci korszakában sem mertek nagyobb kaliberű fideszes ügyeket nyilvánosságra hozni. A “Bátorság“, tehát a Szakmaiság az internetre, azon belül is pedig a független hírportálokra szorult vissza, melyek egyike az Origo volt. Tegnap óta azonban ez az “önkontroll” csak tovább fokozódik, hiszen valamennyi főszerkesztő lelki szemei előtt ott fog lebegni Sáling lázárlándzsára tűzött feje, valahányszor egyik-másik munkatársa az orra elé tesz egy olyan értesülést, oknyomozó riportot, mely valamelyik Hatalmasság tyúkszemére lép. Ekkor pedig inkább a kukába fogja dobni az anyagot, hiszen a Sáling-ügy azt is bizonyítja: a Tulajdonos akkor sem védi majd meg őt a nagyemberi haragtól és bosszútól, ha a mögött egy olyan külföldi Óriás áll, mint a Deutsche Telekom.

Ezért köll ott lennie a teljes Ellenzéknek a holnapi tüntetésen. Előtte azonban a Szocik kövessék meg nyilvánosan az “Egyenlítő blogot“, lévén az ők budapesti nagyembere pont ilyen hatalmi presszióval fojtotta bele a szót a portálba, amikor az a hírhedt Rogán-féle “ingatlantágulási egyenletet” igyekezte kiszámolni! És ha már ott vannak, egyúttal hangosan tiltakozzanak a Reklámadó ellen is, melynek nyilvánvaló célpontja az egyelőre még nem kézivezérelt RTL Klub. Nem azért, mert ez az orgánum oly’ fénylő csillag lenne a magyar sajtószakma égboltján – aki látott már retektévés híradót az tudja, milyen kínosan kerülik még a látszatát is annak, hogy akár egyetlen pislantást is vetni akarnának a közéleti események kulisszái mögé! Nem is azért, mert lenne e médiumnak egyetlen, megőrzésre méltóan értékes műsora – többségük gyomorforgató, vagy émelyítően cukros, a maradék meg semmitmondó. Hanem azért, mert az RTL-ben, ugyan látens módon és csakis elméletileg, de benne van a valódi függetlenség lehetősége, s a hatalmi önkény ezt a hangyafasznyi opciót sem tűri. Hoz egy törvényt, mellyel nettó veszteségbe hajszolja a “Retektévét”, megvárja, amíg a tulajdonosok megunják a dolgot, aztán felvásároltatják valamelyik strómanjukkal (lásd a “TV2-recept“-et!).

Maga az RTL pedig gondolkodjon el arról, mire is ment ezzel a közéleti-politikai eunuchságával, s mostantól kezdjen keményen ellenzéki lenni! Fölösleges a további óvatoskodás, most már úgy is mindegy. Fejük ott van a hatalom célkeresztjében, a “kakas” lecsapott, a golyó kirepült, s csak idő kérdése, mikor csapódik be a célba! Ha már halni köll, hát tegyék azt becsülettel, egyenesen állva és nem kegyelemért könyörögve, a földön fetrengve! Ez a hatalom senkinek nem kegyelmez. Aki megalkuszik vele azt lassan öli meg (lásd: Szocik!). Mint a kínai hóhér: egymás után vagdossa le róla a tagjait! Akkor már jobb túlesni a dolgon azonnal. Később pedig elmondhatják: valamit azért még is tettünk a magyar demokráciáért!

Magyar Demokrácia“?! Röhögnöm köll! Hol van itt már ilyen? Az egész csak Látszat, papírmasé színfalak, Patyomkin-falu, ócska Csinn-bumm Cirkusz, melyben a Pofozható Bohóc szerepét az Ellenzék alakítja. Az EP-választások eredményei szerint elhódítható számukra Budapest, a Főpolgármester pozíciója, mely így hatalmi ellenpont lehet az elnyomó kormányzattal szemben? Nosza, egy szempillantás alatt az egész törvényt átírják úgy, hogy akkor is ők nyernek, ha veszítenek. Kilenc kerület polgármesterségét szerezhetné meg az Ellenzék gond nélkül? Ezeket majd “kompenzálják” az ott vesztes kilenc fidesznyikkel, s akkor a Főpolgármesterükkel együtt tízen állhatnak majd huszonhárom “Magunkfajtával” szemben. Magát az önkormányzatot meg egyszerűen kiherélik.

Merem feltételezni, hogy ezzel a T. Ellenzék is tisztában van. Hát akkor mi az ördögért köll részt venni ebben a kutyakomédiában?! Álljanak fel, mondják azt, hogy “Ácsi!” és ne indítsanak egyetlen nyamvadt jelöltet sem Budapesten, sem Alsó-Bivalybasznádon, híveiket pedig szólítsák fel a távolmaradásra! És tegyék ugyanezt a parlamentben is! Egyszerűen vonuljanak ki, hagyjanak ott csapot-papot, jelentsék ki: “Nem leszünk a prosztó gazda rozzant viskójának hátsó udvarán kukorékolgató kiskakasok!“! Persze ez sokuknak egzisztenciális kockázatot jelent, lévén többségük már legalább évtizede a politikából él. No de ha egyszer már bejelentkeztek az ország ügyeinek intézésére, a nép érdekeinek képviseletére, akkor tegyék is a dolgukat! S ez most ippeg és punkt ez lenne!

A mondás szerint “A hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk!“. Odaértek!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ma reggel eszembe jutott az a “mérsékelt” fideszes ismerősöm, aki nem sokkal április hatodika után azzal nyugtatgatott, hogy nem lesz baj az ismételt Kétharmadból, mert ezek után csakis egy nyugodtabb kormányzás, a konszolidáció következhet. Legszívesebben írnék neki egy mailt, hogy “Nesze neked nyugodtabb stílus és konszolidáció! A Pakstum vita nélkül, erőből átnyomva. A Házszabály hasonló módon testre szabva. Következik a Budapest-törvény, aztán a Reklámadó. Orbán zsarol és hepciáskodik Brüsszelben, holnap pedig idehaza egy tömeggyilkos kazah diktátor aranyerét fogják véresre nyalni, kiárusítva az ország maradék becsületét pár fityingért cserébe! És mindezt úgy, hogy a parlament még egy hónapja sem alakult meg, az új kormány pedig hivatalba sem lépett!


Végjáték a Duna mentén

Megszűnik a gondolkodni tudó és mások nívós gondolataira vágyó emberek által kedvelt egyik magyar hírportál, a “Galamus“! Ezzel egy újabb olyan “sziget” néptelenedik el, mely kiemelkedett az alpári orbanizmus, illetve a trehány szolgalelkűség honi tengeréből. Kár értünk!

Négy és fél esztendőn át működött a Galamus-csoport, melynek honlapján nem csak a közélet, a kultúra, a tudomány és a sport bel- és külföldi híreit olvashattuk napi frissüléssel, hanem színvonalas társadalmi, politikai és jogi elemzéseket is. Magam is sokszor vettem át onnan különböző írásokat, s számos esetben fordult elő, hogy valamelyik ott megjelent cikk késztetett egy-egy posztom közzétételére. A Csoport tagjainak többsége nem volt hivatásos újságíró, “csak” a maga szakterületének olyan kiemelkedő képviselője, akit az Úr még kitűnő íráskészséggel is megáldott.

Ez a honlap szűnik meg, illetve alakul át hamarosan úgy, hogy pusztán “véleményoldallá” csonkul, az aktuális hírek elmaradnak belőle, s a frissülés is csupán néhány naponta, avagy hetente fog megtörténni. Ennek oka nem nem a látogatottság hiánya és nem elsősorban a pénztelenség. Bár utóbbi kétségtelenül hozzájárult a dologhoz, hiszen a Galamust, a tartalmi nívójához képest egészen méltatlan egzisztenciális körülmények között szerkesztette (pl.) Mihancsik Zsófia. A legfőbb indok az, hogy a gárda tagjainak többsége (pl. Lendvai L. Ferenc, Fleck Zoltán, Fazekas Csaba, avagy Krémer Ferenc), különös tekintettel az Április Hatodikán történtekre, egyszerűen nem látják értelmét annak, hogy egy “jobb Magyarországot” felvázoló, gondolatébresztő írásaikat jószerint napi rendszerességgel tegyék közzé, lévén ezekre nyilvánvalóan nincs társadalmi igény (Krémer: “Minden gondolat megértésre, minden mű befogadóra vágyik, de most az az érzésem, mintha önmagammal beszélgetnék, annak pedig nem sok értelme van.”), nap-nap után érintkezni pedig azzal a szennyel, amelyet Orbán, az ő pártja és az ő országa jelent – ráadásul a változás alapos reménye nélkül – , nem csak fárasztó de méltatlan is (Mihancsik: “Négy és fél év után újra és újra összefoglalni Orbán és a társai napi hazugságait, kiemelni belőlük ugyanazokat az emberhez méltatlan beszédfordulatokat, összegyűjteni a hatalmi visszaéléseknek, az ország lerablásának újabb és újabb bizonyítékait, nincs értelme.).

Az, hogy a Galamus hamarost (félig) lehúzza a rolót, csak egy újabb, de tartok tőle, hogy nem az utolsó állomása egy nagyon-nagyon régen, körülbelül 1991-ben kezdődött folyamatnak. A valóban a Köz tájékoztatását ellátni akaró(!) orgánumok elkurvulásainak, romlásainak “virágjait”, azok “magjait” ekkor vetette el a magyar politikai “elit”. Mindössze három esztendei “aranykor” után, ekkor kerültek ismét mind szorosabb állami felügyelet alá a közszolgálati médiumok, s határozták meg szerkesztési elveiket egyre jobban a (nem is annyira) háttérben megkötött pártalkuk. Az első csapás rájuk a hírhedt “Egyenleg-per” (az a bizonyos “Muster-master”-ügy – Bánó András manapság a Hír24 műsorát szerkeszti, de már nem sokáig. A finn Sanoma magyarországi portfólióját nemrég vásárolta fel egy fidesznyik stróman, némi szokásos, maffiás kényszerítés után!) volt, amelyet osztán követett elébb az elnökök (Hankiss és Gombár) kirúgdalása, a “Teljes Elnöki Jogkörrel Felhatalmazott Alelnökök”, a “Tejfák” törvénytelen kinevezései és alpárian pártszolgálatos viselkedései, végül pedig a parírozni nem akaró, magasan kvalifikált újságírók tömeges kiakólbólintása (ebből ez a szakma, mármint az “elektronikus és közszolgálati”, tulajdonképpen soha nem is tudott többé felgyógyulni!).

Lassabban ugyan, de hasonlóan járt a kereskedelmi sajtó is. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján létre jött, avagy magántulajdonba került orgánumok többsége magas színvonalon művelte a szakmát (pláne a mostanihoz képest!). Egyáltalán nem volt jellemző az öncenzúrázás óvatoskodása, a szervilis alákérdezés. Sőt, éppen ellenkezőleg: ekkoriban tanulhattuk meg mi, olvasók azt, hogy valójában mi is az a bizonyos “tényfeltárás”, illetve a sajtó (mint “negyedik hatalmi ág”) normál-üzemmódú ellenőrző szerepe. Mivel ez nagyon nem tetszett a demokratikus reflexekkel rosszul, de a tekintélyelvű sértődékenységgel kitűnően “felszerelt” korabeli, jobboldali kormánygarnitúrának, ám közvetlen befolyást ezen orgánumokra gyakorolni nem tudott, megkezdte a Pártsajtó kiépítését. Ekkor jött létre előbb “Napi“, majd “Új Magyarország” (“Új Napi Maó“) néven (korabeli terminus technicus szerint) az “MDF Központi Bizottságának lapja“, majd bútorozott össze a “Balama Lujza tériSajtóházban például Csurkapista, a Zsírtáltos már anno is erősen náci orgánumával, a “Magyar Fórum“-mal. Előbbi lapot olyan kikopott, de jól használható, egykori elvtársak (meg az általuk beidomított újdonánszok) szerkesztették, akik ugyan a szakma (nagyon jó esetben is) középszerét képviselték, de legalább volt alapos gyakorlatuk abban, hogyan kell pártlapot írni. Belőlük nőtt ki osztán az a Liszkay-féle fideszes médiabirodalom, mely mára eluralta a teljes magyar sajtópiacot!

Az írott sajtóra mért végleges csapás azonban nem a pártlapok hálózatának kiépülése volt. Még csak az az anyagi “kiéheztetés” sem, amelyet már az első Orbán-kabinet elkezdett (amit meg a 2002 utáni ballib hatalom “elfelejtett” pótolni, illetve amiről hossszútávon rest volt gondoskodni! – ennek lett áldozata az akkori legjobb napilap, a Magyar Hírlap is, majd vált Széles Gábor martalékává! … láthattuk mi lett belőle! … Pfujj!), mert ez legfeljebb csak az óvatoskodást, az enyhe öncenzúrát váltotta ki. A valódi gond a nemzedékváltás lett, melynek során olyan “szerzők” kerültek be a print- és online-kiadások oldalaira, akik önnön nagyszerűségükkel eltelve, határozott prekoncepciókkal rendelkeztek arról, hogy a sajtó szerepe elsősorban a Baloldal rugdosása (mert attól nem kapják azt vissza!), a tudósítások és riportok véleménycikk-ként való megírása (mert összetévesztik? a pikírtséget a bátorsággal), a tényfeltárás pedig szerintük valójában archívumokban való kutakodás (mert “terepre” menni strapás és drága a benzin is; mert Bivalybasznádon lassan töltődik be a faszbúk és a kocsmában talán még energiaital sincs; mert ott valódi emberekkel is lehet találkozni, akik nem föltétlenül azt mondják az “ügyről”, amit az Ifjú Titán hallani akar!). Ha mindezt össze akarnám foglalni, azt írnám: a sajtószakma jelenlegi többségét olyanok teszik ki, akik vagy sima pártkurvák, vagy olyan szemtelen, pökhendi alakok, akik még annyival sem tisztelik meg az olvasóikat, hogy ne osztogassák lekezelő stílusban nap-nap után a nekik is kevés észt, s időnként tényeket/híreket is közöljenek, ne csak a saját, gyakorta légből kapott véleményeiket! (Ebből a szempontból egyik “kedvenceim” a hvg.hu oldalára magukat “benyüzsgők”, akik osztán … de hagyjuk!) Ez pedig ugyanaz a degenerálódás, amelyet a “politika” színvonalában, illetve a “politikusok” személyi összetételében is tapasztalhatunk immáron sok-sok esztendeje.

Az elektronikus sajtó kereskedelmi részéről nem sokat lehet mondani: úgy pocsék, ahogy van! Itt és most én a földi sugárzásúakról tennék említést, mert ezek azok, melyeket mindenütt nézni lehet. Az RTL Klub (a “Retektévé“), amióta létezik, csakis szart árul. Elképzelhető persze, hogy egyszer-egyszer sugárzott már valami értékeset is, de akkor az elkerülte a figyelmemet. A TV2 (a “Csigatévé“) pedig, az RTL sok esztendei másolása után, úgy szerzett magának végre(?) “önálló arculatot”, hogy minimum 2006-tól a melegig nyalt be a Maffiapártnak. Az tehát, hogy ezt az adót néhány hónapja Simicska végre megvásárolta (előtte gondoskodtak arról, hogy alapos vesztesége legyen, s így a vételár is csökkenjen!), tulajdonképpen nem volt más, mint az évekkel korábban már elhált nászéjszaka eredményeként megszületett gyerek törvényesítése. Persze ez is alakulhatott volna másként. Ha mondjuk még ’97-ben a szocik és a fideszesek a két frekvenciára pályázók közül nem golyózzák ki a “túlzottan eszdéeszesnek” tartott, Baló György nevével fémjelzett és valóban kitűnő műsorokat szerkesztő TV3-at. Ha a jónép ezt nézhette volna a Retek, avagy a Csiga helyett lehet, hogy Orbán akkor is győz 2010-ben, de hogy soha nem lett volna kétharmada, az tuti! … De ez csak magánvélemény, ráadásul spekulatív, tehát bizonyíthatatlan. Az azonban biztos, hogy a T. Baloldal magának ásta meg a média-kommunkiációs sírját, s ezt még bizonyítani is fölösleges, hiszen axióma!

Bezár tehát a Galamus, s ezzel tovább csökken azon források egyébként is kicsiny száma, ahonnan valódi hírekhez, megalapozott elemzésekhez és gondolatébresztő véleményekhez juthatunk. Mit tegyünk hát? Olvassuk a külföldi sajtót? Aki képes rá tegye, jobban jár, mint a honiakkal! Netalán bújjuk a Blogoszférát? Az nem erre való, bár vannak olyan oldalak (még), melyek tényleg képesek némi “közszolgálati” funkcióra (mielőtt még megkapnám a “magamét”: nem sorolom ide a szendamondját!) . De ez csak a szűk kisebbség. A majoritás vagy öntelt agymenésekből, vagy magamutogatásból áll, melyek legfőbb (ön)célja az olvasottság/látogatottság minél magasabbra tornászása (ezek közé sem tartozom!). Fel tudnék sorolni néhány közismert “kollégát”, akik egy-két héten belül képesek ugyanarról teljesen mást írni, csakhogy “Lájkolásisten” rájuk mosolyogjon, s a bejegyzéseik alatt minél több “hüvelykujj” mutasson felfelé. Tudnék, de nem teszem, hiszen Olvasóim talán jobban is tájékozottak ezen szempontból, mint én.

Akkor hát mi legyen? Fogalmam nincsen. Én írom a magamét amíg tudom/akarom, megörökítendő: hogyan zajlott le ez a végjáték a Duna mentén. A többi meg érdekel ugyan, de …

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Kelemen László a Galamuson felajánlotta, hogy az “Olvasók írásai” rovat megszűntével segít létre hozni egy olyan közösségi oldalt, ahol ezen reakciók (szerkesztett formában) továbbra is megjelenhetnének. Ámde mivel ehhöz a T. Olvasók öntevékenységére lenne szükség (ilyesmi meg ugyi nem divat Orbanisztánban), nem hiszem, hogy lesz belőle valami! … Kár értünk/értük!