Ezért nem lehet!

Karácsony Gergely, a “Párbeszéd Magyarországért” társelnöke most kezdi megtapasztalni azon bölcs mondás igazságát, miszerint “Szarból nem lehet várat építeni!“. Elébb a civileknél verte ki a “biztosítékot”, most a szociktól kapja az “ívet”. Sajnálom őt, mert alapvetően tisztességes, jószándékú embernek néz ki Zugló új polgármestere.

Zuglóban már megint áll a bál. Közvetlenül a képviselő testület őszi megalakulása után az volt a “gond”, hogy a PM-es polgármester, Karácsony Gergely javaslatára “túl sok” bizottsági hely jött létre, illetve ezek és a közgyűlés tagjai pedig az országos átlaghoz képest “kiugróan magas” javadalmazásban részesültek. Ennek okán akkor Karácsony a “civilektől” kapta az “ívet”.

Karácsony szerint a fideszes alpolgármester munkába állása anem befolyásolja az együttműködést az MSZP-vel

Most az a “baj”, hogy ugyancsak Karácsony javaslatára, a három alpolgármesteri posztból a “költségvetésért felelőset” az a fideszes Rozgonyi Zoltán kapta meg, aki az előző érában az emblematikus Papcsák Ferenc helyettese (ergo: “bűntársa” – hangzik a vád), illetve Karácsony választási ellenfele volt. A helyi szocik szerint ez nem más, mint “a baloldali emberek arculcsapása“, illetve az, hogy “az érdekek felülírták az elveket“. A “civilek” (pontosabban Várnai László) szerint pedig ezzel az a gond, hogy Karácsony így egy fenékkel két lovat akar megülni. Egyrészt függetlenedik ugyan a szociktól, de egyúttal lehetetlenné is teszi a Papcsák-korszak visszaéléseinek kivizsgálását.

Régóta mondom már, hogy az ország egyik rákfenéje, ha tetszik áfiuma az az álszenteskedő, farizeus pártfinanszírozási rendszer, ami lényegében a mai napig is “működik”. Márpedig mindenki (legyen az “civil”, avagy “pártos”) tisztában lehetne azzal, hogy “Az rendeli a zenét, aki a cigányt fizeti!“! Ha a Társadalom nem hajlandó kiemelkedően honorálni az ügyeiben eljáró/intézkedő választott és egyéb tisztviselőit, azok szervezeteit (pártok), akkor azt más fogja megtenni. (Lásd még: “Kereslet és Kínálat“!) Innentől kezdve azonban az illető kép- és tisztviselő (ill. szervezet) már nem a Köz, hanem a Finanszírozójának “embere” (pártja), aki “időnként kér valamit“. Ezt nevezzük eufemisztikusan “lobbyzásnak”, durvábban és közérthetőbben pedig “korrupciónak“.

Pontosan ezért tart itt a honi közélet, illetve az egész ország, ahol! Pontosan ez az az egyik probléma, melynek megoldásával végre kiszállhatnánk abból a mókuskerékből, melyet huszonötödik esztendeje pörgetünk serényen és egyre fáradtabban, apatikusabban. Amikor tehát Karácsony ősszel úgy döntött, hogy az adott kereteken belül a maximálisra emeli a kerület választott tisztviselőinek javadalmazását, akkor ugyan növelte a Köz kiadásait, de egyúttal csökkentette az ennél sokkal több pénzt felemésztő “Korrupciós Kockázatot”, pontosabban az erre való csábulás esélyét. … No igaz, ő is csak “hozott anyagból” dolgozhat, azaz környezetében sok olyan figura található, akik a korrumpált pártok langyos mocsárkáiból másztak elő.

Ezek egyike és legszembeötlőbb példája maga a zuglói Főszoci. Tóth Csaba (közismertebben: “TóCsa“) nacionáléjával mindenki tisztában lehet, aki nem csak odafigyelni, de nagyjából emlékezni is tud a hírekre. A pasas azzal tűnt fel először a magyar politikum (mély)horizontján, hogy évekkel ezelőtt fantom-alapszervezeteket gründolt magának Vas megyében, majd ezek “elektoraival” csináltatott magából megyei pártelnököt. Márpedig a Magyar Szocialista Pártban ez egy nagyon komoly és jelentős hatalommal járó funkció: nem csak tagjává válik így a párt legfőbb, döntéshozó testületének, de automatikusan “kijár” neki a stabilan “befutó”, listás képviselői hely is. A dologból persze botrány lett, meg némi tagrevízió, de TóCsa segge (meg az alatta lévő “szék”) érintetlen maradt. Később hasonló praktikákkal fúrta be magát a zuglói funkciójába (noná, hiszen Mesterházy feleségével közös cégük van!), s oszthatja most ott nem csak az észt, de a stallumokat is … a saját, hozzá erősen hasonlatos emberkéinek.

A kerület városgazdálkodási cége élére TóCsa kineveztette Baracskai Gábort, akiről meg (utóbb) kiderült, hogy nem más, mint a szoci alpolgármester, Hajdu Flórián sógora. Erre a funkcióra eredetileg nem Baracskai, hanem Feigli Ferenc volt szocilag “kitalálva”, ámde mivel őt korábban “alkalmatlanság” okán menesztették a Fővárosi Közterület-fentartó Zrt.-től, Karácsony megvétózta a dolgot. De, mint tudjuk, “Káder nem vész el, csak átalakul“, ezért Baracskai, amint hivatalba került, rögvest Feiglit nevezte ki helyettesének. No ezek, meg a kerületi pártelnök előélete ismeretében alaposan megmosolyogtató, hogy pont a “TóCsa népe” kiabál olyasmiket, hogy “a baloldali emberek arculcsapása”, meg hogy “az érdekek felülírták az elveket”.

Ami pedig a fideszes Rozgonyit illeti. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mint ha pont ő lett volna az a “papcsákista” alpolgármester, akitől az állami százmilliókat kaszálgató, hivatali aranybudival felszerelt ügyvéd, miután nem tudta leváltatni, megvont minden jogkört. De még ha tévednék is: mi mást tehetett volna Karácsony, mint hogy jelenkori “deákferencként” tető alá hozza a kerületi “Kiegyezést“?

A “választói bölcsesség” ugyanis úgy döntött, legyen Karácsony a polgármester, de a közgyűlésben már nem adta meg neki ehhöz a kellő többséget. Ha ő és társai bármiféle döntést meg akartak volna szavaztatni, ahhoz három további voksra lett vóna szükségük: az egyszem LMP-sé, az ugyancsak egyetlen jobbikosé és a civil Várnai Lászlóéra. Ők vajh’ miért nem voltak erre hajlandóak? Úgy gondolták, hogy valósuljon meg a kerületben is az “Esztergomi Helyzet“? Csak azért, hogy TóCsa Népéé lehessen a “vár”, az orbanistáké pedig a “lekvár”? Ha létrejön ez a stádium, akkor vajon mint mondana Karácsonyra mindenki? … Balosok, jobbosok, civilek – kórusban!

Zugló polgármestere olyan, mint a “méretes szabó”: hozott anyagból dolgozik. Egyetlen megbízható alpolgármestere van, a szintén PM-es Szabó Rebeka és talán egyetlen megbízható “embere” (a kvázi sajátjain kívül), a civil Várnai. Mindenki más “alku tárgya”, olyanok, akik ugyan “híven utálják egymást” a nyilvánosság előtt (MSZP, Fidesz), de a háttérben vígan el vannak egymással.

Ez az ATV minapi, “Doku” című műsorából elég alapossággal kiderült. A videó első részében az erősebb idegzetűek azt láthatják/hallhatják, hogy az ingatlanmutyizás miatt három évig “kaptárban” tartott Hunvald György milyen körülményesen kezeli az ő “tevékenységéhez” képest sokkal inkább bűnözőnek tekinthető, “ötkeres” Rogán Antal egyre nyilvánvalóbb ügyeit. A második részben pedig azt, hogy a Belvárosi Főszoci (Steiner Pál) milyen éneklősen nyögve-nyelve magyarázza el a műsorvezetőnek azt: miért nem ő, hanem az “Együtt“-től érkezett Juhász Péter képviselő volt az, aki alaposan kiborította a kerület ingatlanmutyista bilijét (no meg azt is, hogy miért ő az, aki ebben “jobban teljesített”, s ezek után már csak “hab a tortán” Böröcz László fidesznyik alpolgármester dumája!). Amikor pedig megkapja a kérdést Juhásztól, hogy Steiner ugyan monggya mán’ meg, hogy az ő polgármestersége idején is (összesen húsz kemény esztendeje!), ki volt a vagyongazdálkodási bizottság elnöke, akkor végkép lefagy az avatott politikus “szervere”.

Mert az a nagy helyzet, hogy az elv- és nertársak vidáman el vannak egymással, intézve egymás között a “mutyinak” nevezett korrupcióikat. Amikor pedig a napfényre kerülve olvadni kezd a fülük mögötti “vaj”, akkor elébb egymásra mutogatnak. S ha az sem megy, hát azokra, akik e tényre felhívják az egyébként mindenre süket/vak Köz figyelmét!

Hát ezért van igazuk a “civileknek”, a tüntetőknek. Ezért nem lehet a Régi Pártok régi/új embereivel visszaállítani a Köztársaságot, újrateremteni a Jogállamiságot!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


És akkor a Laci …!

Vannak emberek, akik bármilyen magasra is kapaszkodnak fel az uborkafára, bármilyen hangzatos címet is biggyeszthetnek a nevük elé/után, akkor is csak sudribunkók maradnak, hiszen nem adhatnak mást, “…csak mi lényegük”. A “Magyar Országgyűlés” nevezetű nyílvános- és diliházban nyüzsögnek az ilyenek: folyosóin egymás sarkát tapossák a politikai kurvák és a közéleti elmebetegek. Ezek legszebb díszpéldánya pedig ott ücsörög az elnöki pulpituson.

Stanisław Lem, a sci-fi irodalom egyik legnagyobb alakja,Kiberiáda” című robot-mesegyűjteményében leírja azt az esetet, amikor Trurl, a zseniális csillagmérnök egyszer megépített egy nyolcemelet magas gondolkodó gépet. Miután bekapcsolta, feltette neki a tesztkérdést: “Mennyi kétszer kettő?“. A masina hosszas zakatolás után, mennydörgő hangon közölte a választ: “Hét!“. Miután szegény Trurl hosszas javítgatás és szerelés után sem tudta Tákolmányát lebeszélni ezen alapvető tévedéséről, mérgében rugdosni kezdte annak oldalát. Ámde a gépről kiderült, hogy nem csak az Ismert Világ egyik Legnagyobb Idiótája, de még sértődős sőt, bosszúálló is. Az őt ért inzultuson (rugdosás), valamint Alaptörvényének (“2×2=7“) csökönyös el nem ismerése okán felhorgadva, kiszakította magát betonágyazatából, s rátámadt alkotójára, valamint annak barátjára, Klapanciuszra.

Nos, ez az olvasmány-élményem azért jutott az eszembe, mert a Lem-mese “gondolkodó gépe” engem erősen emlékeztet a mai magyar politikai “elit” egyik emblematikus figurájára, Kövér László nertársra. Nevezett egyén ugyanis nem csak nyílvánvalóan buta, de még sértődős sőt, bosszúálló is. Ezen véleményem okadatolására természetesen példák tucatjait tudnám felhozni az “Emúthuszonháromév“-ből, de nem teszem, mert nem szeretnék holnap reggelig a gépem előtt ücsörögni. Ezt nem csak a velemszületett, “egészséges lustaság” diktálja nekem, hanem azon meggyőződésem is, hogy Tisztelt Olvasóim, tehát Barátaim és Köztársaim vannak annyira tájékozottak, hogy nem szorulnak rá az én részletes emlékeztetőmre. Ippeg ezért bőven elegendőnek vélem, ha csak a közelmúlt eseményeit tűzöm elektronikus tollam hegyére.

Szóval Kövér nertárs egy alapvetően buta, sértődős és bosszúálló alak. Egy felfuvalkodott hólyag, akit kizárólag az elvtelen vezérhűsége katapultát a magyar közjogi méltóságok második helyére. Aki Führerétől az iránta érzett és jószerint nem is titkolt, zokszó nélkül “beteges”-nek nevezhető “férfiszerelme” okán kapott ajándékba elképesztő hatalmat (meg egy komplett, szinte mindenre felhatalmazott magánhadsereget), amellyel ő szakmányban vissza is él.

Ugye mindnyájan tudjuk, hogy az Orbán-párt hatalomra jutásával nem csak a köztörvényes és szervezett bűnözés került be a törvényhozói, végrehajtói, bűnüldözői és igazságszolgáltatási ágak sáncai mögé, de a notorikus hazudozás “kultúrája” is állami szintre emelkedett. A fideszes “Újbeszél” szerint ugye az állandó adóemelések, a szociális, egészségügyi és oktatási költségek folyamatos lefaragása nem nevezhető “megszorítás”-nak. Nem jegyáremelés az, ha az általában koszlott, lepukkant és büdös, “három öl/miatyánk” sebességgel “közlekedő”, minden második-harmadik görbe fánál megálló, “sebes“-nek, illetve “gyors“-nak hazudozott vonatainkra május 15.-től mindenkinek kötelező pótjegyet váltania, miáltal az utiköltség, távolságtól függően 4-41(!) százalék között emelkedik. Nem minősülhet bolsevista szabadrablásnak az, ha a törvényhozói hatalommal visszaélve az állam gyakorlatilag kizsarolja három millió ember magán-nyugdíjmegtakarítását, s az ebből származó háromezer-milliárd forintnak egyetlen esztendőn belül a seggére vág (s ráadásul még úgy, hogy ennek bő tíz százalékának elköltéséről még csak be sem tud számolni! – nem is akar!), mert az ugye nem más, mint a nyugdíjak “megvédése”. És aljas rágalom hatalmi mutyizgatásnak minősíteni azt, hogy a “jobbkonz” politika jegyében kártalanítás nélkül államosítják  …

… bő 40 ezer kisvállalkozó üzletét, s azt egy-kétezer csókos kezére játszák úgy, hogy a kedvezményezetteknek tulajdonképpen még arról sincsen fogalmuk, hogy mit is kezdjenek az ölükbe pottyantott trafik-morzsákkal. Tudjuk azt is, hogy ha valaki bírálni merészeli a kormány, tehát a miniszterelnök intézkedéseit és politikáját, illetve a Kétharmad törvényeit, akkor tulajdonképpen “A Magyar Népet“, illetve “Magyarországot” támadja/alázza.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy dícséretesen “nemzeti politizálás” az, ha világbotrányt kavarva szabadlábra helyeznek egy azeri baltásgyilkost és az erkölcsiség magasiskolája, ha egy havi 400 ezerrel fizetett, mázsás bérgyilkost uszítanak rá egy elébb “házi”-nak hazudott süteménnyel megkínált, majd “agresszív székházfoglalónak” titulált, mindössze ötven kilós bölcsészhallgató leányra, …

… akit osztán még a rendőrséggel is alaposan meghurcibáltatnak! Az, hogy folyamatosan hazudoznak az ország szövetségeseinek (pl.: EU), tekintélyes, nemzetközi szervezetek roppant befolyásos vezetőit szakmányban és bunkó módra sértegetnek, természetesen nem más, mint üdvözlendő “szabadságharc“. Az pediglen, hogy a magyar parlamentben minden létező bel- és külföldi tiltakozás ellenére, mindössze 72 óra alatt lehet a pillanatnyi hatalmi-üzleti érdek diktálta, súlyosan jogcsorbító törvényeket hozni, hogy ugyanezen testület kétharmados többsége szinte futószalagon gyártja a köztörvényes bűncselekményeket legalizáló jogszabályokat az, hogy a T. Ház falain belül elnöki segédlettel(!) lehet önfeledten zsidózni és obszcén beszólásokkal illetni az ellenzéket, majd ezt az ellenzéket elnökileg súlyos bűntetésben részesíteni azért, mert mindezeket nem tűri szó nélkül és még demonstrál is ellenük, …

… maga a “legtökéletesebb demokrácia“, illetve az Országgyűlés “tekintélyének védelme“!

Rendben, elhiszem. Te, én már olyan régóta élek ebben az országban, hogy mindent elhiszek! – mondotta volt A GÉZA még valamikor a ’80-as esztendők elején, az akkori(!) Pártállam egyik kirívóan ostoba nyilatkozatát bírálva. Én is így vagyok vele. Rendben, én is megértem, hogy Kövér Lászlónak van két “szent tehene“. Az egyik az Orbán iránt érzett kritikátlan imádata, a másik pediglen a Jobbik felé tanúsított “atyai szeretete“, illetve az ezen párt által képviselt “eszmék” iránti vonzalma. Ippeg ezért megértem, hogy az LMP-ből kivált Karácsony képviselőt 50, társát pedig bő 180 ezres bírsággal illette, mert az Ülésteremben merészeltek tüntetni a trafikmutyizás ellen. Azt is megértem, hogy bajsza se rezzent, mikoron kedvenc jobbikosai Szanyi Tibort felszólalása közben folyamatosan vegzálták, de azon már rögtön felhorgadt, hogy Szanyi ezt egy “nemzetközi jelzéssel” honorálta. Ő is megkapta ezért a maga szintén 180 ezres büntiét.

No de az, hogy az Országgyűlés elnöke már odáig merészkedik, hogy ugyanezen képviselő egy tegnapi felszólalását cenzúrázza, s annak elmondását még be is tíltsa, s ezért egy megválasztott országgyűlési képviselő néma demonstrációra szoruljon …

…. már mindennek a teteje!

Mielőtt még a hvg.hu-val levetetnék a kövérileg betíltott Szanyi-beszédet, gyorsan közzé is tenném. Nem azért, mert annyira imádom Szanyit (finoman szólva: sosem volt a kedvencem), de nem árt maradandó emléket állítani arról, mennyire gyáva ez a muszklimutogató Ezerharmad!

 “Tisztelt Miniszter Asszony! Lett a nemzetnek pár ezer trafikosa. Övék a dohány java, egész pontosan a Fidesz haverjaié és csókosaié. A maffia-kormánynak mit se számít, hogy több tízezer benzinkutastól, élelmiszerboltostól, újságostól, avagy tényleg trafikostól vette el a megélhetés lehetőségét. A kereskedőknek a dohányon eddig se volt jelentősebb hasznuk, konkrétan 4 %. Ez rendszerint kitett annyit, hogy talán fedezte a bolt rezsijét, habár a bérleti díjakat, a dolgozók bérét nyilván e felett kellett kigazdálkodni. Az igazi hasznot persze eddig is az állam kaszálta be a jövedéki adó és az áfa révén.

Mi történt most? Nagyjából minden húsz eddigi bolton lehúzhatják a rolót, s húsz-húsz bolt helyett nyílik egyetlen trafik. Ezt úgy is érthetjük, hogy húsz-húsz eddigi bolt haszna fog egy-egybe összpontosulni. Ám a most elrendelt, de már jobbára a csókosoknak járó 10 %-os, illetve a hírek szerint 12 %-os haszon révén az a helyzet áll elő, hogy egy-egy nemzeti trafik az eddig megszokott, boltonkénti dohányhaszon ötven-hatvanszorosára számíthat. Sokszoros jövedelem a haveroknak és a csókosoknak. Ez ám a vérbő disznóság!

A trafikengedélyek ügye Európában szinte mindenütt a korlátozott munkaképességűek privilégiuma szokott lenni. Miért? Hát azért, mert ez a munka igényli a legkevesebb mobilitást, helyhez kötött dolog, és nem túl bonyolult. A kormány ezt a hagyományt rúgja fel azzal, hogy magyar kisvállalkozók tízezreit teszi földönfutóvá, s helyükben a dagadt hasú csókosainak ad szinte minden lehetőséget, akik immár tetszőlegesen válogathatnak a frissen kisemmizett nyomorultak közül, strómannak, éhbérért alkalmazottnak.

A kormány hazugságtrösztje közben ontja a hamis igét. Ám hiába hazudoznak, a tízezrével tönkrementeket nem fogják megtéveszteni, sem a családtagjaikat. De tovább megyek. Hovatovább élő ember nincs ebben az országban, aki bevenné az Önök álnok szövegeit. Még Önök saját maguk se, hiszen pontosan tudják, hogy törvényt hoznak, hogy rabolhassanak. Önök most igazi magyar munkahelyek tízezreit áldozták be, hogy szabadon garázdálkodhassanak az állami monopóliummal. Ebben az Önök Magyarországa valóban minden más rezsimnél “jobban” teljesít.

Kérdezem hát Miniszter Asszonyt: nem sül le a bőr a képükről? Ám ha lesül a bőr a képükről, akkor vajon tervezik-e a hatalomból való távozást és az illő elbujdoklást, avagy immár teljesen arcbőr nélkül, tehát – az önök szóhasználatával élve – “pofátlanul” akarják-e folytatni az ország fosztogatását? Várom magyarázkodását.”

A poszt elején ismertetett Lem-mesében Trurl (és Klapanciusz) végül úgy menekül meg az őt meggyilkolni akaró saját Alkotmányától, hogy az szó szerint önnön ostobaságának dugájába dől. Ez lesz a sorsa az Orbanokráciának is: buta, bunkó, sértődős, bosszúálló, egybites biodroidjainak ostobaságába fog belebukni. Nem a csak magával foglalkozó ellenzék, nem a genetikusan szolgalelkű magyar választópolgár dönti meg majd a rendszert, hanem a saját, gyógyszerezés és korlátozás híján való elmebaja!

Huszonhárom év alatt butaságunkban alkottunk Magunknak egy “Kétharmademeletes”, önálló életre kelt, Mireánk rátámadott Gépet. Gratulálok mindnyájunknak!

… és ezt …

szendamondja!