Ecce Homo Orbanicus!

Bizonyos alapvető dolgok általános elfogadottsága, tehát mindenki által történő betartása nélkül egyszerűen nem lehet “normális”, azaz “élhető” országot “csinálni”! Ilyen alapszabály például a magántulajdon automatikus tisztelete, avagy az állami/bürokratikus önkény ösztönös/zsigeri elutasítása.

Olvasói levélre bukkantam ma a Népszava oldalán. Tartalma és a mögötte megbúvó “Homo Orbanicus” ethosza annyira “aranyos, hogy kénytelen vagyok szó szerint ideschmittelni:

“Mint a kofák. Nem tudok hetek óta megnyugodni. Tudom, hogy ez nem könnyű téma, de mégis. Szó van Munkácsy világhírű Golgota című festményéről, magyarázzák nekünk, hogy ez a kép egy “magyar származású” amerikai műgyűjtő tulajdona. A neve Pákh Imre, és ahogy a Googlen megtudhatjuk, Pákh Munkácson született, és ott élt 20 évig, azután meg tanult Leningrádban. Nem tudom, hogy ki ez a Pákh, nem is nagyon érdekel, de az igen: ha ő tényleg magyar,vagyis magyar származású amerikai, tudnia kellene, hogy Munkácsy Mihály művei, egész élete a magyarsággal volt kapcsolatban. Nekünk magyaroknak nagyon fontos lenne, hogy a világhírű festőművész képei Magyarországon legyenek. Mert mindig öröm, ha van mivel büszkélkedni. És ezért nem tudom megérteni Pákh zsarolását az MNB-vel szemben. Eladja a Golgotát egy orosz milliárdosnak, ha a bank csak 6 millió dollárt kíván kifizetni ezért a festményért? A “magyar származású üzletember” 9 millió dollárt kér. Nem tudom, hogy mivel fog befejeződni a kofáskodás, örülök, hogy a Miniszterelnökség keresztbe tett Pákhnak, és kezdeményezte, hogy védetté nyilvánítsák a festményt. Így van ez rendben. Mert igazuk van, hogy a festménynek Magyarországon van a helye, és ha Pákh akarja, itt is eladhatja, de csak azért az összegért, amit a kormányrendelet rögzített. Véget kell vetni ennek a kofáskodásnak. Mert biztos vagyok abban, hogy az orosz milliárdos vevő (ha van ilyen?) szemében Munkácsy Mihály csak egy név. Nekünk meg a mi történelmünk.”

Sulik Gelencsér István, Debrecen

Én igazán nem akarok “belegyalogolni”, eme Cívis fideszes/jobbikos, tehát roppant egyszerű (alig egybites) lelkének világába, de vagyon itten egy-két tény melyet talán tudomásul köllene vennie (mán ha képes rá, bár ebben kevés a bizodalmam)! Lássuk csak:

  1. A Munkácsy-féle TrilógiaGolgota” című része Pákh Imre tulajdonát képezi. Ebből egyenesen következik, hogy azt csinál vele, amit csak akar: ha úgy tetszik neki, akár el is tüzelhetné amerikai otthonában, a kandallóban. Pákh azonban nem egy barbár, hosszú esztendőkig adta kölcsön a festményt a debreceni Déry Múzeumnak, ahonnan azonban ugyanezt a művet évek óta hol ide, hol meg amoda hurcibálják. Történt mindez azér’, mer’ a Maffiaállam (sem) tudta magát elhatározni a vásárlásra, lévén fontosabb lopni valója vót.
  2. Miután a Maffiaállamnak valamilyen oknál fogva hirtelenjében sürgőssé vált a vásárlás (nem volt ebben semmiféle “nemzeti kultúrális” szempont, csak a szokásos népszerűség-vadászat – közpénzen!), az “ügyet” úgy zárták “rövidre”, hogy egy védettségi eljárással korlátozták Pákh tulajdonosi jogait! Lehet ugyan ezt bármiféle “nemzeti” köntösbe bújtatni, de a lényeg: az állam zsarolt, hivatalnokai pedig visszaéltek a hatalmukkal (és ezzel még büszkélkedtek is!)

Úgy gondolom, hogy eme két bekezdés talán még mindig nem elegendő a “Civis” (meg a hozzá hasonlók) felvilágosítására. Ezér’ osztán megpróbálom egy parabolával (bocsánat: “példatörténet”!) érthetőbbé tenni a Pákh-ügyet!

  1. Sulik Gelencsér István debreceni lakosnak van 900 ezer forint bakbetétje.
  2. Ámde közben a “nemzeti” qrmány elbaszarintja a gazdaságpolitikáját és csődbe dönti az államot (nem egy életszerűtlen feltételezés!)
  3. Emiatt a “nemzeti” államnak pénzre van szüksége, például Sulik “úr” bakbetétjére, amit “nemzeti célokra” akar felhasználni.
  4. A nemzeti állam közli Sulik “úrral”, hogy csak akkor juthat hozzá a betétjéhez, ha “önként lemond” annak egyharmadáról, tehát beéri 600 ezer forinttal. Ha nem, akkor “nemzeti érdekből” az egészet zárolják, azaz megtiltják neki a saját tulajdona szabad használatát, holott ezt minden törvény és a bankkal kötött szerződés garantálja.

Mit tenne ebben az esetben Sulik “úr”? A Népszavának írt olvasói levele szerint nem mást, mint önként lemondana tulajdona harmadáról, s támogatva a “nemzetet” nem “kofáskodna”, hanem kizárólag a Zország érdekeit nézné. Ugyi?! (Felteszem Sulik “úr” mélyen egyetért azzal is, hogy a Quaestorbán-ügy károsultjait az ő adójából fizessék ki, miközben ugyanebből a Buda-Cash és a Hungária hasonló ügyfelei valamilyen “furcsa” oknál fogva kimaradnak.)

*

Közbevetve:

A “Golgota” valóban nem az egyik legkiemelkedőbb alkotása a magyar festőművészetnek. Egyszerűen csak “nagy”, amit a hozzá nemértő közönség, meg a többségükben vidéki bunkókból álló Adminisztráció tátott szájjal bámul. Munkácsynál is lehet sokkal jobb “nemzeti festőt” találni, lévén már saját korában is “elavultnak” számított a pasas stílusa. Ebből meg egyenesen következik, hogy a Pákh által kért 9 millió dollár (cca. 2,5 milliárd forint!) valóban sok, s a tényleges értékhez még a felajánlott 6 millió dollár is több a kelleténél. Különös tekintettel arra, hogy az ennél sokkal jobb és művészettörténetileg értékelhetőbb “Poros út” című festmény mindössze 220 millió forintért talált gazdára. Ámde az a nagybüdös helyzet, hogy két esztendővel ezelőtt a Miniszterelnökségen kézfogással pecsételték meg ezt a 9 millió dolláros vételárat! Most meg az a Jegybank “kofáskodik”, amely messze az infláció feletti (20%!) béremeléseket hajt végre és nem átallottal a hirdetési ár fölött(!) megvásárolni mondjuk a budapesti Eiffel Palace épületét! (forrás: nol.hu.)

*

Ámde mi van akkor, ha mégse? Mi van akkor, ha Sulik “úr” mondjuk nem annyira “nemzeti”, hogy “kofáskodás” nélkül odaadja a megtakarítása (esetleg a vagyona) harmadát? Mi van akkor, ha Sulik “úr” ezt az állami “ajánlatot” már nettó zsarolásnak fogja fel? Olyannak, amit esztendőkkel ezelőtt ugyanezen adminisztráció már elkövetett a Manyup-tagokkal szemben.

Gondolom akkor már eszébe sem fog jutni a “nemzeti érdek” elsődlegessége, meg a “kofáskodás” messzemenő elítélése. Sulik “úr” majd szépen bevonul a Jobbik védelmező “hiternyője” alá, majd néhány hónap/év múlva “csodálkozik” egy jó nagyot. … Velünk együtt, de nélkülem!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!
*

*
*

A Nagy Alku

A Népszava szerint tegnap Berlinben megköttetett a Nagy Alku a Maffia-kormány és az RTL Group között … “érdekes” körülmények közepette, érdekes mellékzöngékkel és tanulságokkal.

Napok óta kering a hír, hogy az Orbán-kormány nagyon szeretne kiegyezni az általa alaposan megsarcolt, s ezért (bosszúból) tavaly nyár óta valódi hírműsorokat készítő RTL Klub-bal. A kabinet részéről személyesen Dzsentri Dzsoni a főtárgyaló, s az egyeztetések nem a tévétársaság magyarországi, hanem annak német-luxemburgi tulajdonosaival folynak. Az előbbi által felajánlott alku pedig az, hogy a durván magas, ötven százalékos reklámadó (melynek összbevétele 90 százalékát a piac 15 százalékát birtokló RTL fizeti!) legkésőbb jövőre öt százalékra mérséklődik, a cég megkaphatja a kábeltévés társaságoktól a mintegy 6-8 milliárdos sugárzási díját, cserébe leállítják a “túlzottan közéleti”, s az Állampárt/Pártállam népszerűségét alaposan kikezdő hírműsorok gyártását, valamint menesztik Dirk Gerkhenst, a magyarországi vezérigazgatót. Mindezt pedig a lehető legsürgősebben, még Angela Merkel német kancellár február másodikai, budapesti látogatása előtt.

Ezt az értesülést a 444.hu “röppentette fel” hétfőn, s akkor még sokan csak a vállukat vonogatták. Szele Tamás például, a gepnarancs.hu oldalán tegnap megjelent jegyzetében is még úgy vélekedett: az alku valószínűleg soha nem fog megköttetni. Egyrészt azért, mert a kormánynak igazából nincs mit felajánlania, az “ügy” csakis nekik kínos, számukra sürgető, hiszen Merkel asszony cipősarkainak kopogása már a folyosóról hallatszanak. Másrészt azért, mert az RTL van “nyeregben”: a reklámadó miatti keresete hamarosan az Európai Bíróság elé kerül, elég gazdag ahhoz, hogy kivárja a számára kétségtelenül kedvező döntést; “újtípusú” híradójának jelentős nézettségemelkedést köszönhet, míg a “visszabulvárosítás” ugyanennek csökkenését és jelentős arculat-, valamint hitelvesztést eredményezne.

Ezek az érvek logikusak, tehát méltányolandóak voltak: igazaknak tűntek. Már csak azért is, mert a “háborút” még tavaly meghirdető magyarországi vezérigazgató (Gerkhens) és az anyavállalat regionális alelnöke (Andreas Rudas) kórusban állították: semmiféle alku nem lehetséges a magyar kormánnyal, csakis a teljes visszavonulás, tehát a reklámadó eltörlése a számukra egyetlen elfogadható végeredmény. Rudas akkor még azt is hozzátette, hogy az RTL Groupnak számos, “Magyarországhoz hasonló” államban vannak befektetései, s ha itt, ebben a kérdésben egyetlen millimétert is engednek, az annyi lenne, hogy kitették magukra a feliratot: “Zsarolhatóak vagyunk!“. … Nos, úgy tűnik: mégis csak azok! Ha nem is maga az RTL Group, de Rudas mindenképpen.

A Népszava ugyanis a ma megjelent írásában (linket lásd a poszt legelején!) nem csak arról számolt be, hogy a Nagy Alku tegnap Berlinben, a 444.hu által közölt feltételek alapján végül megköttetett, de arról is, hogy (állítólag) miért:

Forrásaink szerint Lázár – aki hétfőn érkezett Berlinbe, s szerdán kötött egyezséget – sikerrel járt, noha ehhez kifejezetten “orbáni” eszközöket kellett bevetnie. Információink szerint ugyanis a kancelláriaminiszter egy Rudas személyes üzleti tevékenységét kényesen érintő dokumentumcsomaggal érkezett berlini tárgyalásaira, amivel komoly nyomás alá helyezte az üzletembert.

Előfordult már, hogy ez a nagymúltú, “szociáldemokrata napilap” az értesüléseivel “vakra futott”. Nem tudom eldönteni, hogy ez történt-e most is, de a hír fentebb idézett része lényegében hihető. Hihető azért, mert az állítólag(?) alkalmazott “alkumódszer” teljes mértékben ráillik a mi dicsőséges kormányzatunk általános “jellemzőire”. Ez pedig nem más, mint az államhatalom bástyái mögé húzódó, az ott található valamennyi “nehézfegyverzetet” felvonultató/bevető, nettó maffiás zsarolás. Ugyan miért ne lehetne elképzelhető, hogy A. Rudas regionális alelnök füle mögött volt némi (megavasodott) vaj, amit a Dzsentri, az általa felügyelt külhoni hírszerzés “segítségével” kiderített, majd a bizonyítékokat (melyek ezúttal nem csak “fecnik” voltak!) az RTL Group vezető tisztviselője orra alá tolta? Mint amolyan “ultima rációt”.

Van itt azonban egy másik fontos kérdés is. Kizárólag Rudas volt a zsarolható, vagy esetleg rajta keresztül maga a cég is? Mert ha az előbbi az igaz, akkor az RTL-nek, a csúcsvezetésnek immáron egyetlen lehetősége van: útilaput kötni az alelnök talpára és fityiszt mutatni a magát most roppant ügyesnek képzelő Lázár által képviselt maffiának. De ha az utóbbi a helyzet és muszáj betartani az Alkut, hát akkor is ugyanoda lukadunk ki: kitehetik magukra azt a feliratot, melyet még anno, az akkor még tántoríthatatlan, de most “kiegyező” alelnök említett: “ZSAROLHATÓAK VAGYUNK!”

Ezen kívül van egy újabb szempont is. Az nevezetesen, hogy az Orbán-banda egyáltalán nem arról híres, hogy szavatartó lenne. Ha már elérték céljukat, megszerezték amit akartak, akkor nem hogy szóbeli ígéret, de aláírt szerződés, megszavazott és hatályos törvény, sőt, Alaptörvény sem számít. Nem hiszem el, hogy ezzel pont az RTL Group ne lenne tisztában és ennek ellenére bevállalná, be is tartaná az Alkut. (A “nem”-hez azért ne fűzzünk túlzott reményeket! Hiszen volt már rá példa, hogy egy tekintélyes német óriásvállalat, a Deutsche Telekom simán lefeküdt a magyar kormányzati maffiának! – lásd az “Origo” esetét. … Igaz, utána volt egy “részleges korrekció”, de az “eredeti állapotot” már senki nem állította helyre. Igény, erkölcsi vonatkozásban is, lett volna rá, de szándék már nem.)

A feltett kérdéseimre persze majd az élet, a jövendő fogja megadni a választ. Mondjuk úgy, hogy a “Retektévé” egyre népszerűbb híradóiban az eleddig három-négy “hetimészároslőrinc/rogánantaléstsai”, egy-kettőre csökken. Az/azok pedig némileg megváltoztatott stílusban. Van is erre egy szemléletes gondolatkísérletem!

Tegyük fel, hogy mondjuk a 444.hu oldalán megjelenik a következő hír:

Rogán Antal, az V. kerületi ingatlanbizniszeiről, valamint jövedelmeivel nem igazolható vagyonnövekményeiről elhíresült fideszes frakcióvezető Pasa parki lakása újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb. A politikus nem volt hajlandó válaszolni az ezt firtató kérdésekre mondván, ‘ez csak a szokásos, lejárató kampány, melyet bizonyos körök ellene és az ország ellen folytatnak’. A párt szerint sincs semmi, ami bármiféle vizsgálatra szorulna.

Ha az RTL nem tartja az Alkut, akkor ezt a híradójukban a következő módon közlik le:

Sajtóértesülések szerint újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb Rogán Antal, a kormánypárt frakcióvezetőjének Pasa parki lakása. A jövedelmeivel nem indokolható vagyonnövekménnyel rendelkező, V. kerületi polgármestersége idején gyanús ingatlanügyletekbe keveredett fideszes politikus nem volt hajlandó érdemben válaszolni a legújabb információkra. Szerinte ez csupán része az őt és az országot ‘bizonyos körök’ által lejáratni szándékozó kampánynak. A Fidesz szerint sincs mit vizsgálni az újabb botrányban.

Ha tartják a Megállapodást, akkor pedig:

Bizonyos sajtóhíresztelések szerint újabb száz négyzetméterrel lett nagyobb Rogán Antal Pasa parki, családjával közösen birtokolt lakása. A Fidesz frakcióvezetőjét korábban már többször megvádolták azzal, hogy polgármestersége idején a budapesti V. kerületben úgymond ‘gyanús ingatlaneladások’ történtek, illetve, hogy családi vagyonának növekedését nem indokolják az eddig, törvényesen szerzett jövedelmei. A politikus szerint ez az újabb pletyka csupán az ő személyes lejáratását eddig is szolgáló híresztelések egyike, melyekkel az a cél, hogy rossz hírét keltsék az országnak. A Fidesz szerint sincs mit kivizsgálni.

Mindkét hír lényegében “azonos” tartalmú. Csak “másként” elmondva! A “tálaláson” is sok múlik. Az pedig meg a “szakácson” áll.

Hát fogjuk látni/hallani, amit látni/hallani fogunk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egykoron és manapság

Már nem emlékszem hol és kitől, de egyszer és valakitől a következőt olvastam: “A Fejlődés olyan, mint egy folyó. Tehet ugyan olykor ‘vargabetüket’, néha úgy tűnhet, hogy visszafelé halad, de az irány akkor is Előre mutat!

Nem kívánom most kielemezni ezt a (szerintem) logikai bakugrást tartalmazó gondolatot, mindössze alkalmazni a magyar történelemre. Arra mondjuk, hogy például a honi Alvilág, vajon tényleg képes volt-e a fejlődésre. Lássunk erre két, valódi példát!

Tulajdonszerzés egykoron …

Még 1996-ban, Kies Hazánkban (annak egyik csilivili fürdővárosában) történt, hogy a Helyi Nagyember szállodatulajdonost csinált magából. A rendszerváltás körül(belül) “ügyesen” meggazdagodott  üzletember ugyanis megtudta, hogy az egyik romokban heverő állami nagyvállalat (illetve annak szakszervezete) tulajdonában álló, kissé elhanyagolt üdülő eladósorba került, majd némi alkudozást és korrupciót … utána járás és lobbizást követően azt sikerült is “jutányos áron” megvásárolnia. Persze máig nem tudni pontosan, hogy az ügyleten mennyit bukott az illető nagyvállalat/szakszervezet (netán az állam), azt sem, hogy abból mennyi haszna származott az eladói oldalt képviselő nagyvállalati/szakszervezeti (netán állami) tisztviselőnek, de tény, hogy az érintett magánszemélyek elégedettek voltak, lévén a kontraktusra aláírás és pöcsét került.

A Nagyembernek természetesen legfeljebb halovány fogalmai lehettek a szálloda- és vendéglátóipar működésének mikéntjeiről, ámde voltak gazdag tapasztalatai. A Mediterraneum évek során végiglátogatott luxus szállodáiban szerzett élményei alapján pontosan tudta: hogyan is “nézzen ki” és mit is “tudjon” majd az Ő Hotelje. Szóban és hevenyészett rajzok útján közölte is a kiválasztott Építésszel, hogy mi és hol legyen, hány és mekkora szobát akar, hogyan helyezkedjenek el a kiszolgáló egységek (étterem, bár, fürdő, mosoda, stb.). Ámde pár nap teltével a Mérnök rossz hírekkel szolgált: a Nagyember Nagytervéhez kicsi a telek, hiányzik még vagy ezer négyzetméter!

Hol legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség!” – tartja a mondás, s ez esetünkben szó szerint értendő … már ami a távolságot illeti! Az “ügyesen” felvásárolt ingatlant ugyanis Keletről és Délről tizennégy, átlagosan 250 négyzetméteres telek kerítette körbe. Ezek többségén (11) az 1970-80-as esztendőkben épült, kielégítően karbantartott “Zimmer frei”-ek álltak, melyek méretükben és felszereltségükben elsősorban a korabeli Honeckerland (NDK) turistáinak igényeit igyekeztek kielégíteni. Akkoriban (az Újraegyesítést követően) pedig már leginkább a kispénzű belföldi, illetve a minálunk is nyomorultabban élő káeurópai nyaralni vágyók kedvelt szálláshelyei voltak. Ezek azonban útjában álltak a Nagy Projektnek, így azokat a szó átvitt és “szerinti” módja alapján is el köllött takarítani!

Ezért osztán a Nagyember Ügyintézői (“két-háromajtós ruhásszekrények”, tetováltan marcona kinézettel) mindössze 72 óra alatt felkeresték valamennyi cimmerferist, s ugyanennyi idő alatt “rá is beszélték” őket az eladásra. Annak érdekében, hogy az összesített vételár ne lépje túl az előre meghatározott költségkeretet, a Nagyember még az akciót megelőző napon életveszélyessé nyilváníttatott 13 ingatlant a helyi önkormányzattal, melynek élén az a polgármester állt, akit 1994-ben (az első adandó alkalommal!) közvetlenül választott a település élére a helyi lakosság 70 százaléka (az érintettek is!), s aki egyébként évtizedes haverja, illetve számos vállalkozásában üzlettársa volt hősünknek.

Azon pedig nem köll csodálkozni, hogy azt a hat, legbátrabb extulajdonost, akik “birtokháborítás, magánlaksértés, személyes szabadság korlátozása, zsarolás és kényszerítés” címén feljelentést tettek a Hatóságnál, a rend helyi őrei sürgősen lebeszélték szándékukról. Ugyanis az az egyetlen ingatlantulaj, aki megúszta a polgármesteri hivatal által “határozatilag” támogatott, szekrényemberes “meggyőzést”, a városka rendőrkapitányának leánykája volt!

A Luxushotel 1998. májusában, 1,1 milliárd forintot felemésztő (ebből 470 millió forintnyi, kamatmentes állami kölcsön! – “valaki” valószínűleg megint jól járt!), rohamtempós építkezés után megnyitotta kapuit és akárcsak korábban a Feljelentők vallomásai, mára a Rendőrkapitány és a Polgármester is “ad acta” került (utóbbiak közvetlenül a Nagyember “fizetési listájáról”)! … Senki nem emlékszik már rájuk.

… és manapság

Még 2013-ban, Kies Hazánkban (annak csilivili kormányán belül) történt, hogy az Országos Nagyember banktulajdonost csinált magából. A kormányváltás körül(előtt,közben,után) “ügyesen” meggazdagodott politikus ugyanis Tanácsadójától (S…cska) megtudta, hogy a tökéletes állapotban lévő Takarékpénztárak által alapított, részükről eladni egyáltalán nem szándékozott Takarékbank leszakítandó, zamatosan érett gyümölcsként ring a Nemzeti Együttműködés Fáján. Némi maffiaügyvédek által összetákolt maffiatörvénykezést … gondosan körültekintő jogalkotási folyamatot követően, mindössze 655 milliónyi (az állami Postától származó) forintocska látens kifizetésével sikerült 3 milliárdnyi tulajdonrészt szereznie, mely ippeg elegendő volt ahhoz, hogy a teljes vagyont az Arra Avatottak és Méltóak, azaz a Nemzeti Köz(g)éposztály kezibe adhassa. Azt persze még nem tudni, hogy az ügyleten mennyit buktak a takszövök részjegyesei, illetve mennyit is fognak majd nyerni a Bitangkormány Kedvezményezettjei a majdani reprivatizáció után, de tény: mind az eladói, mind a vevői oldal teljesen elégedett lehetett, hiszen a kontraktusra pöcsétek és aláírások kerültek.

A Puffasztott Kertitörpének persze halovány fogalma sincs a pénz- és hitelpiac működésének mikéntjéről, de gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Ő (és társai) a lopott pénzekkel már számos offshore-paradicsom bankját látogatta végig, így élményei alapján pontosan tudta: hogyan is köllene “működnie”, illetve mit is kéne “tudnia” az Ő Bankjának. Hevenyészett folyamatábrákkal és szóban közölte is kijelölt Kormánybiztosaival, hogy a “megmentett” vagyonok és betétek mely’ csatornákon és meghitelezett, “közeli” cégeken keresztül, melyik valaholszigeteki bankszámlákra landoljanak majd. Ámde a Szakértők szinte azonnal rossz hírekkel szolgáltak: jogi háttér és kellő tulajdoni hányad híján nem lehet rávenni a részjegyeseket arra, hogy mindenben az Ő Akaratát szolgálják!

Hol Kétharmad van, ott Isten(komplexus) van!” – tartja a mondás modernizált változata, s ez esetünkben a szó “szerinti” és átvitt értelmében is értendő! Hát rittyentettek is gyorsvást egy okoska törvénykét, miszerint a takszövök részjegyesei dönthetnek: direkte, avagy indirekte akarják átadni, azaz elveszíteni a tulajdonukat. Az előbbi azt jelenti, hogy ha az “Átalakulásra” nem szavaznak igennel, akkor rögvest mehetnek a levesbe, az utóbbi pedig azt, hogy csak az után. Így osztán nem is csoda, hogy tegnap a Jónép csak megszavazta amit köllött, Az Ország (azaz az Ő) legnagyobb megelégedésére.

Mondani sem köll talán, hogy persze itt is volt legalább egyetlen Kivétel! Nevezetesen az a pénzintézetté átalakult egykori takszöv, amely abban látott hatalmas üzletet, hogy a Felcsúti Mauzóleumot hitelezze meg csekélyke pár száz millával, s melynek vezetője véletlenül ippeg az a Zember, aki a székesfehérvári “Elit Fociklub” tulajdonosa. … Hiába: nem csak a kvantumfizika ismeri a “kiszámíthatóan fatális véletlen” fogalmát!

No, azt még nem tudni, hogy ezek után pontosan mikor fog tönkre menni az eleddig egészen jól működő takszövhálózat, csak azt, hogy fog és hogy hogyan. Amikor el kezdik majd prédálni a Vagyont és a Tőkét, valószínűleg egyre többeknek fog eszükbe jutni: nem biztos, hogy ezen kasszákban van jó helyen a betétem! Akkor pedig kitör a pánik és mindenki rosszul jár! … Kivéve Őket, mert Nekik így is, meg amúgy is nagyonjó!

***

Az elmúlt évszázadok során már komplett kódexeket írtunk tele a “Varga”-betűkkel. Ideje lenne már megtanulnunk az abc többi karakterét is. Például: “A“: autonómia; “D“: demokrácia; “F“: fejlődés; “J“: jogállam; “K“: köztársaság; “Ö“: öntudat; “P“: polgáriság; … “V“: vezérmentesség!

… és ezt …

szendamondja!