Kínos!

Több, mint egy esztendeig járta a vidéket, tárgyalt gazdákkal, minisztériummal, nyilatkozott a sajtónak, osztott észt és pénzt Horváth István, Szekszárd volt, fideszes (trafikmutyista) polgármestere úgy, hogy nem is volt a kormány sertésprogramját felügyelő miniszteri biztosa. … Egyszerűen elfelejtették kinevezni! … Hát ez roppant kínos!

Horváth István nevével a közvélemény először 2013 késő tavaszán ismerkedhetett meg. Ekkor került nyilvánosságra az a hangfelvétel, melynek tanúbizonysága szerint a szekszárdi polgármester és a helyi közgyűlés fideszes tagjai egyenként vették sorra a város trafikjaira pályázókat, s értékelték azok politikai hovatartozását. Céljuk ezzel az volt, hogy kizárólag “elkötelezett jobboldali” kaphasson engedélyt, azaz, hogy “ne a szocik győzzenek“.

A volt polgármester (az összeférhetetlenségi szabály miatt ma már “csak” országgyűlési képviselő) ekkor már a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik miniszteri biztosa volt. A “szakminiszter”, Fazekas Sándor ugyanis 2013 februárjában, a VI. Mangalicafesztiválon jelentette be, hogy Horváthot, mint a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnökét kérte fel arra, hogy miniszteri biztosként felügyelje a kormány sertésprogramját.

Horváth nem is tétlenkedett. Több mint egy esztendőn át (2013 február – 2014 augusztus) szorgalmasan járta a vidéket. Tárgyalt gazdákkal, ígért pénzt érdekképviseleteknek, civileknek, s ő volt az, aki az FVM nevében egyeztetett a nemzetgazdasági tárcával a feldolgozatlan sertéshús áfájának 5 százalékra csökkentéséről. Eközben serényen nyilatkozgatott is. A hírarchívumok tanúbizonysága szerint legalább tucatnyi alkalommal állt a kamerák és a mikrofonok elé, s vázolta a kormány sertésprogramját, mint “miniszteri biztos”. Ugyanez a titulus szerepelt úgy Horvát saját, mint parlamenti, elektronikus életrajzában, s a kormány hivatalos honlapján is ekként volt feltüntetve.

Osztán beütött a ménkő. Tavaly decemberben ugyanis az egyik szoci képviselő, nevezetesen Harangozó Tamás arra kérte Fazekast, hogy légyen már oly’ kedves elárulni, hogy miniszterként 2012 óta hány biztost kegyeskedett kinevezni. A nagy nehezen, de azért tegnap előttre megszületett válasz szerint 2014. augusztus 14.-ig mindössze kettőt, de egyikük sem a volt szekszárdi polgármester. Utóbbit ugyanis hivatalosan csak a fenti dátum után való napon nevezték ki.

No de ha ez így van, akkor milyen minőségben serénykedett Horváth több, mint egy esztendőn át és használta hivatalosan, a nyilvánosság előtt is a “miniszteri biztos” titulusát? Ráadásul mindezt úgy, hogy ilyesmire legfeljebb hat hónapra nevezhető ki bárki, azaz Fazekasnak legalább két alkalommal (2013 augusztus és 2014 február) ezt meg köllött (volna) hosszabbítania.

A miniszter ezt a dilemmát azzal oldotta fel, hogy szerinte a Biztos Úr, csak amolyan “Majdnem Biztos Úr“, pontosabban “miniszteri megbízott” volt. Aha! Csakhogy ezt a funkciót a hatályos törvény nem ismeri, sőt, előírja, hogy a jogszabályban “nem szereplő megbízatás kormányzati feladatok ellátására nem adható“!

No, akkor most mi legyen? Az, hogy a törvényeket maga a kormányzat sem tartja be, hétköznapi esetnek számít itt, Abszurdisztánban. Az, hogy a kabineten belül akkora a káosz, a kupleráj, a trehányság, mint az a bizonyos “ólajtó” (már ha egyébként is a sertéstenyésztésnél járunk), szintén megszokott, köztudott dolog. Következik ebből, hogy már csak nagyon kevesen csodálkozhatnak azon, hogy Fazekas (vagy valamelyik famulusa) két lopás és három mutyi között, egyszerűen elfelejtette hivatalosan is kinevezni Horváthot, pedig neki állítólag “írásos papírja” vagyon erről.

Így nem volt más hátra, mint bekapcsolni a “fluxuskondenzátort“. Ez a sci-fi filmekből ismert masina ugyanis elengedhetetlen feltétele az Időutazásnak, az meg ugyi nélkülözhetetlen a múlt átírásához. Rögvest azután, hogy Horváthnak utólagosan kreáltak egy nemlétező funkciót (“miniszteri megbízott”), nekiálltak megváltoztatni eme neves politikus életrajzát. Kedden ugyan még a saját lapján az szerepelt, hogy “2013 február 9.-től miniszteri biztos, a kormány sertésprogramjának felügyelője” (lásd itt!), a parlamenti nacionáléjába azonban már belejavítottak (lásd itt!). Igaz, a szokásos trehánysággal (eltérő betűtípus, és főleg szín!), de legalább megtették. Horváth pedig már azt mondja, hogy (tavaly augusztus 14.-ig!) valószínűleg “félreérthették” azt a funkcióját, amit ő “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, tisztán csak a “segítő szándéktól” hajtva látott el, s ezzel egyébként sem köllene foglalkozni, hiszen az csak “bulvárkérdés”.

Közbevetőleg:

Aki most azon kezd csodálkozni, hogy honnan az ördögből lehet Fazekas miniszternek fluxuskondenzátora, az megfeledkezik egy tényről. Arról, hogy a “politikus” ezt a masinát legalább egyszer már sikeresen alkalmazta. Akkor, amikor az egyik, Ángyán József által is aposztrofált, botrányosra sikeredett földbérleti pályázatot a hivatalos elbírálása után, pontosabban előtte, vont vissza két teljes nappal! Aki meg azon akar mosolyogni, hogy ez a masina egyáltalán létezik és pont a Fazekasnak van ilyenje, az emlékezzen csak vissza a Maffiakormányt híven támogató milliárdos elmebetegre üzletemberre! Széles Gábornak ugyanis nem csak “Tesla-generátora” vagyon, de már sikerült “kikapcsolnia” is a gravitációt. Igaz, csak “rövid időre”!

Gondolom, most az következik, hogy utólagosan átírják a vonatkozó törvényt. Ha azt esetleg még sem, akkor meg a minisztérium szervezeti és működési szabályzatát. Kizárólag azért, hogy 2013 februárjában is már létezzen az, ami most még nem. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, sőt, azon sem csodálkoznék, ha Horváth visszamenőlegesen is megkapná az elmaradt javadalmazását.

Miközben reggel a HVG Fazekas-Horváth-cikkén szórakoztam, szemem elé pottyant a legújabb Habonyárpi-ügyi értesülés a nepszava.hu oldaláról (lásd itt!). Ez a derék nertárs minimum akkora, de inkább sokkal nagyobb “csoda”, mint Horváth majdnembiztos úr. Utóbbi csak 18 hónapig és hat napig látta el nemlétező funkcióját “egyetlen fillér javadalmazás nélkül”, azaz “puszira”. Előbbi azonban már a második Orbán-kormány megalakulásától teszi ugyanezt a mai napig is. Hivatalosan ő nem is létezik, nem esett át azon a bizonyos “C-típusú” nemzetbiztonsági átvilágításon, mégis van állandó belépője a parlamentbe és rendszeres résztvevője a szűkebb és tágabb körű kormányüléseknek. Hivatalosan ő egyetlen fizetési listán nem szerepel, mégis félmilliós “giccsi”-táskát lóbálhat a kezében. Amikor meg valaki rákérdez a pasira, hát vagy általános vállvonogatás a következmény, vagy egy olyan hülye nyilatkozat, melyet csakis a pacsirtavadász miniszterelnök-helyettes képes kiszenvedni magából (lásd az utolsó linket!).

Amit én ebben nem értek, hogy miért volt erre szükség. Miért köllött pont a köznevetség és közundor tárgyát képező Tömjént megbízni azzal, hogy habonyilag kiböfögjön magából egy ekkorán ótvaros ostobaságot? (Árpi nertárs “átvilágítása” azért nem fog megtörténni saósahe, mert “Magyarországon – és az európai demokráciákban általában – a nemzetbiztonsági átvilágítás és vizsgálat alapját és apropóját nem ellenzéki támadások és sajtóvádak adják“) Miért nem kérték inkább kölcsön Fazekas fluxuskondenzátorát, osztán visszamenve az időben, legyártanak neki egy “státustörvényt”, no meg egy “megnyugtató tartalmú” átvilágítási dossziét? Igaz ugyan, hogy Sanyiminiszter a Simicska-Nyerges-féle cosanostra “embere”, tehát manapság már csak “megtűrt”, de megbízhatatlan. Ámde akkor is! Egy próbát talán megért volna.

Kínos, roppant kínos az a káosz, az a kupleráj, az a trehányság, ami 2010 óta ezt a qrmányzatot egyre inkább jellemzi. Már a látszatra sem adnak! Tenni kéne már valamit, hiszen “Idő van!“!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Idő van!

A Hivatásos Ellenzék szerint van még idő alaposan felkészülni a 2018-as “választásokra”. Szerintem meg nincs. Mert “Idő van!“.

Olvasom a Népszabadságban, hogy a magyar Hivatásos Ellenzék már megint elkezdte az ötletbörzét. Belelépve/csüccsenve ugyanabba a pöcegödörbe, amelytől már tavaly is szagossá vált. Most megint arról megy a paláver, hogy “nem füstös szobákban, hanem átlátható, legitim előválasztási rendszerben” köllene kiválasztani a közös miniszterelnök-jelöltet. Például úgy, ahogyan azt még tavaly előtt javasolta Tóth Zoltán, az ország egyik legtekintélyesebb, legnagyobb tudású szakértője: “Előválasztásokkal”! Erre akkor nem volt elég idő, hiszen “csak” 2012 óta tudták a 2014-es “szabályokat”. Ámde most! Most minden rendben van, no meg elég idő is. Egészen 2017-ig ahhoz, hogy kiókumlálják: hogyan, miként és milyen arányban osztozzanak meg a befutó(nak hitt), elsősorban listás helyeken … együtt, egymás között, alaposan megbizottságolva az egészet.

Ámde az a nagy helyzet, hogy egyáltalán nincs idő. Mert Idő van! Ha már hónapokkal ezelőtt elkezdték volna a melót, akkor is elkéstek vele. A társadalom nyilvánvalóan kiutat keres abból a pöcegödörből, ahová sikeresen bemászott. Ahová 2010-14 között az Ezerharmad belökte. Ahol 2014 áprilisa óta csak növekszik a “lészint”, s mindez (addig és azóta) a Hivatásos Ellenzék asszisztenciájával.

Mert nem csak az asszisztencia, de a kollaboráció is nyilvánvaló. Hiszen mit is csinált a Hivatásos Ellenzék, pontosabban annak Legerősebb Pártja, amikor a Demokrácia és a Köztársaság épülete lángot fogott? Amikor lenyúlták a Manyup-pénzeket? Amikor a Gojostol aláírta a Tákolmányt? Amikor bevezették az új Munkatörvényt? Amikor kiherélték azokat az intézményeket, melyek a “Fékek és Ellensúlyok” szerepét voltak hivatva betölteni? Amikor törvényesítették a választási csalást? Amikor “Budapest-törvényt” oktrojáltak? Amikor elébb belföldi, majd nemzetközi botránnyá dagadt a Korrupció? Netán hangosan tiltakozni kezdtek és kivitték a Jónépet az utcákra? Ugyan dehogy!

Azzal voltak elfoglalva, hogy szokás szerin “megújuljanak” (rövid időn belül nyolcvanhetedjére!), “országrész-gyűléseket” szervezzenek (vidéki nagyvárosok éttermeiben kvaterkázva), pöffeszkedő nyilatkozatokat tegyenek közzé (“Mi vagyunk a legnagyobbak, így mindenkit várunk, aki összefogni akar … velünk … a Zország érdekében.”). Azzal, hogy összemutyizva a Maffiapárttal ne legyen önálló frakciója a kiszakadt Ahibásoknak, azzal, hogy a légből kapott “nagyságukkal” ráerőltessék magukat a “Kormányváltók“-nak átkeresztelt “Összefogásra“. Azzal, hogy igazából ne legyen választási kampány, azzal, hogy a “választások” után se lehessen önálló frakciója se Ahibásnak, se Alibásnak.

Utána meg azzal, hogy részt vegyenek egy már teljesen nyílt választási csalásban (Budapest). Azzal, hogy minél több polgármesteri és képviselői helyet szerezzenek meg (maguknak, leszarva a partnereket!). No meg azzal is, hogy biodíszletként beülve az Országgyűlésnek nevezett bábszínházba, közösen keltsék a demokrácia látszatát a Maffiapárttal … felnyalintva havonta azt az apanázst, melyet Don Vittorio kegyesen kiutaltat nekik (ebben mondjuk közös a bűnük az ahibásokkal és az alibásokkal).

Közben pedig azzal, hogy a lehető legteljesebb mértékben szétverjenek minden antiorbanista, antimaffiás tüntetést, mozgalmat, amit a kétségtelen társadalmi igényt kielégítve civilek, azaz párton kívüliek szerveznek. (A Kossuth téren hónapok óta táborozik már az Ország Gyűlése Mozgalom. Meglátogatta már őket egyetlen “szoci” is? Még csak szóra sem méltatják! … Együtt az “ellenzéki” sajtóval!) Azzal, hogy kinevessék és megsértődjenek azon, hogy az ilyen demonstráción résztvevők valahogy nem kérnek belőlük. Abban ugyan igazuk van (ez meg a “civilek” hibája!), hogy ezek a pártellenes tüntetések kissé megmosolyogtatók. Hiszen a pártokra (pártok által) írt választási “törvény” alapján csakis párttá szerveződve lehet “demokratikus” úton leváltani a Maffiakormányt. Ámde miből gondolják azt, hogy

  1. ezekből az egyelőre diffúz mozgalmakból nem alakulhat ki egy konfúz, rendszerváltó párt, mondjuk az olasz “Olajfa” hazai megfelelőjeként?
  2. egy esetlegesen 2018-ban bekövetkező, félreérthetetlen választói akarat alapján ez a Maffiabanda önként, tehát “demokratikusan” át is adja majd a hatalmat?

Nincs tehát idő, hanem Idő van! Itt már minden dől és borul, minden a romokban hever (lásd itt!). A korrupció már akkorára nőtt, hogy maga a Korrupt Állam sem nagyon látja át a helyzetet (lásd itt!), az eleddig az omertát maximálisan betartó Szervezeten belül pedig beindult a “kibeszélés”, tehát a széthullás (lásd itt!). Ebből pedig semmi más nem következhet, mint egy kvázi-polgárháború, meg az ez után maradó romhalmaz.

Úrrá lenni ezen, azt túlélni pedig csak úgy lehet, ahogyan azt az “Együtt” elnökségi tagja, a “félcivil” Pápa Levente javasolta: mindent rábízni a Civilekre, az antikorrupciós mozgalmakra, velük együtt kiválasztani a hiteles jelölteket! (Lásd a poszt elején megadott Népszabadság-cikk utolsó bekezdését!) Ennek szellemében pedig a legteljesebb mértékben támogatni (a Civileknek is!) Veszprémben a független Kész Zoltánt, no meg találni egy hozzá hasonló, tisztességes, párton kívüli embert Tapolcán is. Ha Veszprém és/vagy Tapolca a Maffia kezében marad, onnantól egyenes az út Orbán számára a Sándor-palotába, a mindenre kiterjesztett jogkörű és kihalásig birtokolható államelnöki funkcióba. Akkor pedig tényleg minden elveszett!

Nincs már idő! Idő van!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Szigor, rend, fegyelem!

Ez a három tulajdonság jellemzi leginkább a 2010 óta regnáló kormány közpénzekkel való bánásmódját, a Tiszteltlakosság mindennapi életére való odafigyelését. … Legalább is szerintük.

A szőnyeg szélére állítja Rogán Tóni, a parlament gazdasági bizottságának elnökeként azon a szakmai szervezeteknek a képviselőit, akik szerinte mostanság kissé gyanúsan viselkednek. Doktor “Ötker”-nek ugyanis az a vélelme, hogy azok a piszok pékek biza’ nem átallják “lenyelni” a rezsicsökkentés és az üzemanyagárak meredek esésének áldásos következményeit. Erre abból következtetett, hogy ő osztán nem tapasztalja, hogy egyetlen forinttal is lejjebb ment volna mondjuk a kenyér, avagy a kifli ára.

Országos jelentőségű probléma ez, valljuk be őszintén! Hiszen akárhogy is nézzük, ha igaz a rogáni gyanú, az azt jelenti, hogy ezek a lisztes kezűek, meg a bűntársaik, a kereskedők bizony extraprofitra tesznek szert a Tiszteltlakosság kárára! Ilyesmi meg ugyi tűrhetetlen dolog, s olyan, amire az ország egyik legelfoglaltabb emberének, egy bizottsági elnöknek, frakcióvezetőnek oda köll figyelnie. Hiszen a Nemzeti Együttizélés Micsodájának az a lényege, hogy minden nertárs, függetlenül a beosztásától/rangjától igenis odafigyel a Zemberek mindennapi életére, s ahol anomáliákat tapasztal, panaszos hangokat hall, hát rögvest kivizsgál, intézkedik. Itten kéremszépen senki nem gazdagodhat a másik kárára, senki nem kotorászhat felelőtlenül a szigorúan őrzött Közkasszában, abból mindenféle kisebb-nagyobb magánhasznocskát kikapirgálva!

Ilyen odafigyelő ember Czibere Károly nertárs, az “emberminisztérium” szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára is. Ő az úgynevezett “házi segítségnyújtás” rendszerében tapasztalt “anomáliákat”. Ez a szolgáltatás abból áll, hogy ha az idős, önmagát már csak korlátozottan ellátni képes ember egy, az élethelyzetével kapcsolatos kérdőíven “sikeresen” összegyűjt egy bizonyos pontszámot, akkor rendszeresen felkeresi őt otthonában egy szociális segítő aki mos, főz, takarít, bevásárol, felügyel … elbeszélget.

Eleddig ehhöz elegendő volt “mindössze” 11 pont. Emiatt azonban sokan “csúsztak át” a rostán. Azaz olyanok is “szakképzett segítséget” kaptak, akiknek gondozása “a család, illetve a helyi közösség” részvételével is megoldható lett volna. Ámde most már vége a dőzsinek, a luxusnyugdíjaskodásnak! A kormány észlelte az anomáliát, s hogy “az állami szerepvállalás célzottabban jusson el a rászorulókhoz“, 21 pontra emelték azt a határt, amelytől “napi egy óra szociális gondoskodásra” válik jogosulttá az idős honfitárs. Mert itten kéremszépen súlyos milliárdokról vagyon szó! A Köz Pénzéről! Melybe nem lehet ám csak úgy (akárkinek), összejátszva például a háziorvossal belekotorászni! A kormány azonban nagylelkű: a rendelet csak az “új belépőkre” vonatkozik, tehát az “eddigiek” megtarthatják a jogosultságukat még akkor is, ha azt netalán ebül szerezték.

Rétvári Bence nertárs is egy “odafigyelő” ember. Ő szintén az “emberminisztériumban” államtitkároskodik és ő az a Valaki, aki pontosan tudja: a “szubszidiaritás” elve roppant fontos és be is tartandó. Legalább is ami a szociális segélyeket illeti. Mert az, hogy ki jogosult erre azt leginkább a helyi közösségek tuggyák eldönteni, nem pedig az Állam, amelynek hivatalnokai csakis papírokat látnak, nem pedig az embereket és a valós élethelyzetüket. Utóbbiak ezért becsaphatók, tehát nem tudnak (a tőlük elvárható) kellő szigorral gazdálkodni a Köz Pénzével. Ezért van az, hogy egyesek milliárdokat kotorásznak ki az egyébként másutt sokkal szükségesebb állami forrásokból, ráadásul különböző jogcímeken.

Tavaly előtt például 38 ezren kaptak rendszeres szociális segélyt (átlagosan 25.300 forintot! – ajvéh!) olyanok, akik azt állították magukról, pontosabban a családjukról, hogy az egy főre eső havi jövedelem kevesebb, mint 25.650 forint. Ugyancsak 2013-ban közel 455 ezren részesültek a havi minimum 2.500(!) forintot “jövedelmező”, úgynevezett “lakásfenntartási támogatásban”, további majd’ 10.500-an(!) pedig “adósságcsökkentési”-ben.

De március elsejétől ennek vége! Onnantól szigor, rend, fegyelem lesz! Aki bármiféle segélyre óhajtana ácsingózni, az legyen kedves a helyi döbrögihez polgármesterhez fordulni! Igényét majd ő, illetve az általa kinevezett fidesznyikek felelős hivatalnokok önkényesen az érvényes jogszabályok, helyi előírások és lehetőségek ismeretében elbírálják. Osztán majd kap (ha kap) annyit, amennyit. “Forrás” is lesz hozzá! Hiszen a helyi önkormányzatok immáron arra és annyi adót vethetnek ki, amire és amennyit csak akarnak. Amiből meg következik, hogy minél szegényebb egy település, annál több a segélyezendő és annál több és magasabb lesz a helyi adó. … Persze ahogy én honfi- és “polgár”társaimat ismerem, ennek az lesz a vége, hogy inkább dögöljön majd éhen és fagyjon meg az adott település minden rászorulója (gyerektől kezdve felnőtten át az idősig), csak hogy egyetlen fillért ne kölljön fizetnie se a Döbröginek, sem pedig az ottani “Kiválasztottaknak”. … Lássuk be, “okos” ez az elképzelés, hiszen így a népességfogyásért nem a Dicsőséges Kormányzat lesz majd a felelős, hanem a helyi Famulus, a Helytartó és annak Segédei!

Mert a Köz Pénzét nem lehet csak úgy elherdálni! Bele a Vakvilágba, mindenféle luxus-segélyezettek pénztárcájának kitömésére! Van ám annak jobb helye is! Például az évtizedek óta elhanyagolt magyar labdarúgás “infrastruktúrális fejlesztésében”, amire eleddig (négy esztendő) alig 160 milliárdot fordítottunk, s a következő években sem jut több erre, mint további 30 milliárd. … Egyelőre!

Szóval szigor, rend, fegyelem vagyon itten kéremszépen! Meg négy milliónyi létminimum alatt élő (az országlakosság kb. 40 százaléka!), 3,3 milliónyi szegény (33%!), 700 ezernyi éhező gyerek (7%!), minimum 500 ezernyi “nemmegélhetési nemkivándorló” (5%!), ugyanennyi “Újállampolgár” (5%!), 43 ezer főnyi, “riasztóan” megszaporodott “megélhetési menekült” (0,4%). (ld.: itt!)

No meg egy rakás, senki által nem látogatott stadion. Egy nulla-teljesítményű magyar “labdarúgás”. Néhány “apukámtól/családomtól kaptam” ingatlan (száztól hétszáz négyzetméterig, a “hőtágulás” szabálya szerint). Orbán Rasi 15 milliós svájci tandíja (fatolvaj férjem által elvégzett állami megrendelésekből a “magunk lábán állunk“!). Egy “minden a legnagyobb rendben, sőt!” ingatlanmutyi az “ötkerben”. Norvégbűnöző civilek az országban. Goodfriend CIA-ügynök által menedzselt korrupciós “fecnik” (“Tipikus, befolyásszerző titkosszolgálati akció fedőtörténete“). Korlátozandó tüntetési jog. Simicska-médiabirodalom államivá cserélve. Pokorni Zoltán selyemzsinórt kap (Akassza fel magát!). Matolcsy szívlapáttal, sőt, markolóval hányja ki a Jegybankból a nemközpénz nyereséget. … Folytathatnám, de minek?!

Magyarország jobban teljesít!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A szerény keresztény

Az Örökös MiniElnök tegnap betolta csüngő hasát a Kossuth Rádió “Vasárnapi újság” című széljobbos stúdiójába. Osztán alaposan elszerénykedett azzal, hogy a devizahitelesek senkivel nem egyeztetett “megmentésével” sikerült eltalálnia a szarva között a tőgyit. Mégosztánabb meg folytatta a már eddig is elképesztő antimigráns, xenofób dumáját. … Szerény ibolya? … Óriás pöfeteg!

Magyarország a magyaroké! – hirdette a “Jobbik” nevű magyar, neonáci párt még a 2009-es EU-választási kampány idején. Amit osztán az akkori Országos Választási Bizottság alkotmányellenesnek talált (Na ja, akkor még volt Alkotmányunk!). “Európának szigorúan korlátoznia kell a bevándorlást, mert ez csak bajt hoz ránk!” – nyilatkozta Pusztaputyin nem sokkal a “Charlie Hebdo“-mészárlás okán Párizsban megtartott, többmilliós tiltakozó demonstráció előtt, melynek első sorában vezető politikusok meneteltek. Amin osztán Európa vezető sajtóorgánumai (és politikusai) nem győztek szörnyülködni, a szemétdombon kukorékoló mocskos Kiskakast pedig annak nevezni, ami. (Na ja, ott még létezik olyan, hogy “politikai korrektség” és képesek azonosítani az impertinens, a terített asztal kellős közepire szaró alakokat!). “Itt Magyarországnak az Európában szokásos politikai korrektségtől eltérően világosan és egyenesen kell beszélnie, meg kell mondani az igazat: nem akarjuk, hogy a megélhetési bevándorlók célországa legyen Magyarország!” – röfögte a Bonsai Duce tegnap a “Vasárnapi újság” című rádióműsorban. Amit meg egyetértően hallgatott az a néhány ezer hülye, aki a honi muzulmán populációt kegyeskedett a hetvenszeresére(!) becsülni, korábban pedig a “pirézeket” nevezni a “leginkább elutasított” népcsoportnak. (Na ja, hiszen teheti, lévén Ő nem csak a csúti mangalicatelep, de a Magyar Rádió, sőt, Magyarország Tényleges Tulajdonosa is!)

Egy percig nem kétséges, hogy ezt a hetek óta variált/favorizált antimigráns, xenofób szöveget ki találta ki és adta a Pörgenyelvű Ajaknyalintgató szájába. Nem más, mint a sehol nem dolgozó, tehát kizárólag “fényevésből” fényesen megélő, “giccsitáskás” Habonyárpi, akinek még a parlamenti belépője is csak úgy, lepottyant az égből (pont rá!). Egyetlen percig nem kétséges az sem, hogy mi ennek a valódi célja. Nem más, mint hogy zuhan a népszerűség, foszladozik a vezérhívők tábora, s bár garmadájuk a “bizonytalanok” populációját növeli, harmaduk a hasonló dumákat nyomó Jobbik egyházába “tért át” (őket meg talán vissza lehet ezzel édesgetni). Egyetlen percig nem kétséges az alkalmazott módszer sem. Ugyanaz, ami eddig: ellenségképek generálásával megosztani a társadalom erre kapható részét, s elterelni a figyelmet a sorozatos botrányokról, A Párt érdekek törésvonalai mentén történő széthasadozásáról (“reccs-reccs” – szinte már minden nap ezt hallani).

Mert nekünk csak Ellenségeink lehetnek! Öt esztendővel ezelőttig a korrupt ballibek közpénzen megtollasodott Újgazdagjai. Osztán mára kiderült, hogy a Zemútötévben pont ugyanilyenek uralkodnak fölöttünk, csak ők ezt a megtollasodást sokkal gyorsabban és ipari méretekben “csinálják” (rohadt sokba kerül ez nekünk!). Később jött az Ájemef, amit sürgősen ki köllött picsázni az Uruszágból, nehogy belenézhessen a Maffia Pénztárkönyvébe (rohadt sokba került ez nekünk!). Osztán meg Brüsszel, “aki” képes volt belepofázni abba, hogy Mi Magyarok mire kőccsük az “ő” pénzét, s mivel az eurocsapot csak úgy tudná elzárni, ha a kőccségvetésihijány a dzsídípí három százaléka fölé emelkedik, hát agyonadóztatták és nyomorba döntötték az egész országot (ez is rohadt sokba kerül/t nekünk!).

Folytathatnám még a sort mondjuk a “norvégbűnöző” civilekkel, a korrupciót “fecniken” jelző/emlegető, gaz “usákokkal”, élükön azzal a Gúdfrédivel, akit a Szabadság téren a Navasszony úgy rohant le, hogy ügyvédet és tévéstábot ugyan igen, de tolmácsot már elfelejtett magával vinni.

De nem teszem, lévén most az a Lényeg, hogy ismét Ellenségeink vannak. Újak! Akiknek létszáma tavaly már “riasztó” módon a duplájára, 43 ezerre emelkedett. Akik természetesen csak olyan “megélhetésiek”. Akiket már “ügyvédek és jogászok készítenek fel” arra, hogy amikor a határainkon nyakon csípik őket, mit is köll mondaniuk.

Ez egy keresztény ország, van a szívünkben irgalom, nyilvánvalóan aki üldözött, annak segítséget kell nyújtani.” – mondta a Főkormányzó Úr, – “Ámde a megélhetési bevándorlóknak nemet kell mondani, világossá téve számukra, hogy itt nem fogják megtalálni a megélhetésüket.“. De mivel Brüsszel e problémától nem fogja a magyarokat megvédeni, “nekünk kell tennünk” önmagunkért. Például a migrációs szabályok szigorításával, illetve azzal, hogy “harcolunk” azért, hogy megváltozzanak az EU “életidegen” bevándorlási szabályai.

Ebben az irgalmas, keresztény országban a “bevándorlókat” általában börtönbe dugják, vagy “menekült tábor”-nak nevezett, túlzsúfolt laktanyákba, ahol gyakorta alaposan be is gyógyszerezik őket. Osztán ha a Kisöcsi Családja (Jobbik) tüntetéseket szervez ellenük, mondván ezek az “emberfélék“, akik rácsok, magas kerítések, vastag falak és nyugtatók kábulata mögé vannak zárva, “közbiztonsági kockázatot” jelentenek, akkor a kedélyek csillapítása helyett egy-egy jókor elhangzó kormányzati nyilatkozattal még több olajat öntenek az Ostobaság és az Idegengyűlölet (egyébként Első Pista által tiltott) lángjára.

Ebben az irgalmas és keresztény országban nem csak a megélhetési migránsoknak teszik nyilvánvalóvá, hogy minálunk megélhetést nem találhatnak. Hanem az itten születetteknek is. Régóta hangoztatott, de mélyen alábecsült szám az a bizonyos Félmillió. Azok tábora, akik honi megélhetés, tisztességes munka és körülmények híján kitántorogtak Európa “haldokló”, ám sokkal normálisabb államaiba. De ők ugyi nem tartoznak a “megélhetési” kategóriába, hiszen a Gumicsizmás Kandúr szerint az ilyenek “Nem vándorolnak ki, hiszen mi magunk akartuk, hogy egy közös gazdasági tér jöjjön létre, ahol szabadon lehet munkát vállalni.“. Azt meg “ők maguk” akarták azzal megakadályozni, hogy például “röghöz kötési szerződést” akartak aláirattatni azzal az egyre kevesebb magyar diákkal, akiknek felsőoktatására egyre kevesebbet szánnak a Miénkből!

Ebben az irgalmas és keresztény országban, amelyik “csak magát védve” harcol Brüsszel és a Megélhetésiekkel szemben, azonban ipari méretekben folyik a magyar (és ezzel együtt az EU-s) állampolgárság kiadása. És kiknek is? Főleg a szintén EU-tag Románia Erdélyben élő magyarjainak (mintha rájuk nem is vonatkozna az a bizonyos “közös gazdasági tér”). Avagy az Ukrajnához tartozó (nem csak) Kárpátalja nem csak magyarjainak, kiknek könnyített honosítására immáron komplett kis(?!) korrupciós üzlethálózat alakult ki: egyik oldalon az ukrán/orosz maffiával, a másikon pedig a megvesztegethető, határmenti magyar polgármesterekkel, önkormányzati/állami hivatalnokokkal, ügyvédekkel (mondjuk egy miniszteri rangig avanzsált kisvárdaival?). Esetleg még a Szerbiához tartozó Vajdaság magyarjainak, akik osztán egy meglehetősen érdekes bizniszelésben vesznek részt esztendők óta.

Ők nem számítanak Megélhetésieknek! Bár ezzel minálunk ingyenes orvosi ellátáshoz és esetlegesen itteni nyugdíjhoz juthatnak. A lényeg az, hogy valakik magyarnak igazolták le őket (törvény, avagy pénz alapján! – pár száz euró az egész!), ezzel szavazati jogot kaptak, amivel meg a Rendpárt időnként és szükség esetén alaposan visszaélhet.

Megélhetésieknek azok számítanak, akik zömmel Afganisztánból, Szíriából és Koszovóból érkeznek a zöldhatáron át. Akiket vajdasági magyarok “segítenek át” (mindössze száz euró az egész!) hozzánk, s akik még csak nálunk sem akarnak maradni! Ahogy az egyikük nyilatkozta a 168ora.hu-nak: “Magyarországon soha nem folyamodnék menekült státuszért. Ez egy nagyon szegény ország, szemben mondjuk Németországgal. A kettőt nem lehet összehasonlítani. Ez nem rólam szól, hanem a gyerekeimről, a gyerekeim jövőjéről“.

Iszonyúan gusztustalan, amikor egy, a közpénzen felhízlalt csüngő hasa ellenére is rajta lötyögő, kormányfői zakót magára öltő alak “szerény ibolyának” merészeli nevezni magát. Holott ő nem más, mint egy Óriás Pöfeteg, akit ha megnyom a népszerűségi/hatalmi Kényszer, hát csak a Megosztás és a Gyűlöletkeltés mérgező spóráit képes kiokádni magából. Iszonyúan gusztustalan, amikor tudatlan emberek bégető birkákként, agymosott hívekként állnak be Mögé és élvezettel szagolgatják azt a penetráns bűzt, ami az ánuszrózsája mögül kipöfög.

No ez Ő, és ezek vagyunk mi!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Egy piréz Abszurdisztánban

Ezt a cikket pedig a 168ora.hu oldalán “lőttem”. Annyira tökéletes (a meme is!), hogy képtelen voltam megállni az utánközlését! Kitűnő “szórakozást” minden Kedves Olvasómnak vasárnapra is!

Jolsvai András:

Piréz világ Orbanisztánban

Nem csodálkozhattam hát, hogy megint a pirézekről álmodom. Ez gyakran előfordul velem, ha ilyen nehezet vacsorázom. Ha valami nagyon megfekszi a gyomromat.

Álmomban a piréz csokoládéügyi miniszter (de hozzá tartoznak a zselék is!) tartott éppen nagy érdeklődéssel várt sajtótájékoztatót. A piréz csokoládéügyi miniszter (de hozzátartoznak a zselék is) a kormány erős embere, fiatal, dinamikus politikus, először a nemzetközi helyzetről beszélt (a kakaólobbi, összefogva a nugátos karvalytőkével, igyekszik megakadályozni a piréz nemzeti csokicsoda kibontakozását, de mi szilárdan kitartunk a nemzet masszája mellett, és az ezüstpapírt is aranypapírra javítjuk, kilátásaink beláthatatlanok), majd rátért a személyét ért támadásokra. Mint elmondta, az utóbbi időben több támadás érte, szemére vetették, hogy vagyonbevallását nyolcszor egymás után változtatta meg, hogy újabb és újabb öröklakások tűntek fel szerettei nevén, hogy villájának terasza sokkal gyorsabban tágul, mint a világegyetem, és hogy belátható jövedelme és vagyona között áthidalhatatlan szakadék látszik feltűnni.

– Nézzék – mondotta a piréz csokoládéügyi miniszter, és megigazította a nyakkendőjét, megvillantva vagyonokat érő karóráját és arany kézelőgombját –, én tudom, hogy a világ fejlettebb, unortodoxabb felén ilyenkor minden valamirevaló politikus azt mondaná, hogy szerény jövedelmét a fogához verve, egyről a kettőre jutva érte el azt, amit elért. Hogy zsenge gyermekkora óta takarékos életet élt, felszabaduló pénzösszegeit mindig gondosan és szerencsésen fektette be, eladáskor mindig sikerült felsrófolnia, vételkor pedig lealkudni az árat. A hiányzó összeget pedig családi összefogással és hosszú lejáratú bankkölcsönnel egészítette ki. Bevallásai valóban pontatlanok voltak, de ez csak a megfeszített munka miatt van így, melyet a köz érdekében folytat éjt nappallá téve, ezért nem volt ideje gondosabban kitölteni a rubrikákat. De mostantól persze másképp lesz: a népnek, melynek képviseletében egy miniszter eljár, joga van tudni, mire költi megbízottja a közösségtől kapott pénzt.

– Így beszélne – folytatta a piréz kormányerő – minden valamirevaló politikus Azerbajdzsántól Magyarországig; de ez itt Pirézia, itt mi fél szavakból értjük egymást, itt nincs tere a mellébeszélésnek, itt mindenki ismer mindenkit, s ha én ilyesmiket állítanék, maguk pontosan tudnák, hogy minden szavam hazugság. A vagyonom a valóságban sokszorosa annak, amiről itt szó van. Hogy pontosan mekkora, magam sem tudom, hisz egy része strómanok nevén van, offshore cégekbe menekítve, más része aranyban pihen hűvös, külföldi trezorokban, és persze minden pillanatban – e beszéd közben is – folyton gyarapodik. Eleinte főleg korrupcióból származott a vagyonom, később már az érdekeltségeim hozták a legtöbbet: csak hozzájuk kellett igazítani a törvényeket. Dohány, föld, kereskedelmi láncok. Persze, hoznak szépen az árfolyamváltozások meg a védelmi pénzek is. Ifjúkoromban lehajoltam minden millióért, ma már csak az irányokra figyelek. És persze jót mosolygok minden adóbevalláson meg jövedelemkimutatáson. Azoknál csak a Száz leggazdagabb piréz típusú kiadványok nevetségesebbek. Javasolni fogom, hogy tiltsák be őket. És mindenkit, aki ilyesmiről kérdezősködik.

Így beszélt álmomban a piréz csokoládéügyi miniszter, akihez a zselék is tartoznak, én pedig úgy éreztem, hogy még egy gombóc nem menne le a torkomon.

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A bunkóság “dicsérete”

Manapság élvezettel olvasom az úgy 2010 óta “felvilágosodott”, egykori MDF-es frakcióvezető cikkeit. Pontosak, találók, lényeglátók … tökéletesek. (Itt az eredeti linkje!)

Herényi Károly:

Egy mondat a bunkóságról

Ahol bunkóság van, ott bunkóság van, kétharmadban, alkotmányban, rendszerben, struktúrában, mert bunkóság van a bunkóságban, a nyikhaj nyolcszáz négyzetméteres villa birtoklásában, a fácánvadászatban lázár-módra dohos bunkóság van, meg a rolexben a csuklón a parlamentben bunkóság van, a gyereknek vásárolt budai ingatlanban bunkóság van, a rogán-féle gucci-táskában bunkóság van, a habony-féle retikülben meg ruházatban kétmilliós bunkóság van, mert orbán köpködő foci- és szotyi-imádatában bunkóság van, mert egy éhező nép pénzén stadionok építésében bunkóság van, mert az egyes szám első személyben hirdetett igében bunkóság van, mert a bunkóságot kétharmaddal jutalmazó győzelemben bunkóság van, mert ahol bunkóság van, ott bunkóság van, a szóban, a mondatban, az igében, a főnévben, az emeleten, a pincében, az ágyban, a mindenségben, a semmiben, politikusok fejében, bokorban, fűben, fában, a földben, a homokban, a dunai kavicsban, mert ahol bunkóság van, ott bunkóság van, a kormányban, pártban, miniszterben, államtitkárban, tanácsadóban, bürokrata adminisztrátorban, mert ahol bunkóság van, a bunkóság bekúszik a testedbe, a fejedbe, a szöveteid közé, a sejtjeidbe, a zsigereidbe a szemedbe, az idegeidbe, alfától ómegáig, a templomtoronytól a sírhantig, a sziklától a porszemig, a pocsolyától a Dunáig mindenbe – kiirthatatlanul bunkóság van.

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Megérte?

A hála nem politikai kategória!” – mondotta volt Pozsgay Imre, miután kiderült, hogy avatott kezek gondosan kiretusálták őt a híres Lakiteleki Találkozó egyes fotóiról. Most ugyanezen mondat igazságán tanakodhatnak azok az újságíróknak álcázott sajtómunkások, akiknek Orbán a múlt pénteken “elengedte a kezét”.

Ma reggel azt olvasom, hogy még múlt pénteken összeröffentette az Örökös MiniElnök azon médiák főnökeit, akiknek évtizedes, kitartó munkáinak köszönheti első és második Kétharmadát is. A Vezér közölte velük: mostantól nincs rájuk szüksége, éljenek meg a maguk tehetségéből, a parasztvakítós pártpropaganda ezen túl kizárólag a “közszolgálati” adókon keresztül özönöl a Zemberek kagylófüleibe.

Ez persze már nem újdonság, hiszen az Agyar Nemzet nagyfőnöke, bizonyos Liszkay Gábor szeptemberben egyszer már panaszosan elnyávogta magát: utoljára a Medgyessy-kormány idején kényszerült áremelésre a lap, mert akkoriban volt ennyire kevés nálunk az állami hirdetés. Erre már csak azért is emlékszem élénken, mert ennél nagyobb önleleplezést egy magát “polgári napilapnak” nevező orgánum részéről el sem lehetne képzelni. Hiszen ebből az derült ki: nem az olvasói (orbanista “polgárok”), hanem Mi, Valamennyien tartjuk el őket, ellentétben az általuk rendszeresen “pártlapnak” dehonesztált Népszavával. (Utóbbi kritikában is volt azér’ némi igazságmag, de a Népszava azóta is kitart és megjelenik, hogy a “sajátoldali” párt “elengedte a kezét”!)

Ami az egész ügy tanulsága, az nem más, mint hogy egy írott, avagy elektronikus hírorgánumnak, annak összes újságírójának soha és semmiféle okból (ideológia, pénz) nem érdemes egy bizonyos, konkrétan körülírható és elsősorban magánérdekeket hajkurászó “politikusok” szolgálatába állni! A Sajtó elsődleges feladata a Köz szolgálata objektív hírekkel, alapos háttérelemzésekkel és tényfeltárásokkal. Azaz betölteni azt a bizonyos “Ellenőrző Funkciót“. Akik ettől eltérnek és pártszolgálatba állnak, élhetnek ugyan ideig-órági (évekig, évtizedekig) kellemes anyagi körülmények között, de egyszer eljő az Igazság Órája. Amikor kiderül, hogy immáron haszontalannak nyilváníttattak az/azok részéről, akit/akiket addig híven, a “gerinc” kioperálásával szolgáltak.

Különösen igaz ez az Orbán-rendszerre. Amelyben a Főmaffiózó időnként kilóra vásárol meg gyenge akaratú és pénzéhes embereket, akiket éppen akkor hasznosnak ítél. Osztán, hogy lejárt a “szavatossági idejük”, avagy feltűntek a színen az Újéhesek, a Méggerinctelenebbek a Mégtalpnyalóbbak, rögvest eladja/eldobja őket. Mint egy kifacsart citromot, mint egy kinyomott fogkrémes tubust. És ami most a “jobboldali” sajtóban folyik, az ugyanaz, mint ami már nagyon régóta a Pártban is: az Orbánnal egyidős “öregek” kiszorítva szinte mindenből, a “fiatalok” pedig most egymást marják a posztorbáni időszak hatalommorzsáiért, a még kifosztható közkasszáért.

Megérte? – tenném fel a kérdést ezen most lapátra, avagy “hidegre” tett médiamunkásoktól, de inkább kihagyom a lehetőséget. Ők úgy sem olvassák a “szendamondját” (ha igen, hát akkor sem “értve”), akik meg időnként rákattintanak a blogomra, amúgy is tudják, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó!

Előbbiek vigasztalására azonban leírnám: hálátlanná vált Hűbéruruk sem járt (jár majd) jobban. Őt meg Legújabb Régi Jóbarátja, Vologya cár vágta át a palánkon úgy, hogy csak nyekkent: Viktor Győzövics szembe ment mindennel és mindenkivel, akivel csak lehetett, hogy megszolgálja a Putyin által tett ígéret rajta álló részét, osztán meg … hehehe! … Röhögnék, ha lenne min.

Nem kétlem, hogy ezen Újellenzéki sajtóbarmokat hamarosan a kebelére fogja vonni az antiorbanista (de legfőképpen egzaltát) Társadalom. Én azonban fenntartom magamnak a jogot, hogy hamis macskazenének halljam majd az Orbán-bírálatokat azok szájából, akik eddig az Orbán-bírálókat bírálták és nevezték hazaárulóknak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!