Boldog Új Esztendőt! – Ahogy szoktuk …

Azt ígérte Édesanyám fényes szép napokat érek, sej de olyan a világ mindig szomorúbbat élek.” – énekelte Bródy János, az István a király Regöse. Milyen igaza volt! Ebben az országban minden olyan kezdeményezés szakmányban megbukik, ami az általános, tehát a társadalmi érdekeket szolgálná. … Az érintettek aktív/passzív közreműködésével!

Azt olvasom a mai Népszava online oldalán, hogy vasárnaptól gyakorlatilag megszűnt az a mozgalom, mely a Facebookon önmagát az “1001 orvos a hálapénz ellen” nevezte meg. Az egész még Karácsony előtt indult el, célja pedig az volt, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás anyagi és tárgyi feltételeinek biztosításában érdekeltek valamennyiét bevonva, a “tömeg erejével” kényszerítsék ki a túladóztató, mindent maga alá gyűrni igyekvő Orbállamtól azt, ami a saját törvényei szerint is a legalapvetőbb feladata.

Azt tehát, amit ez az országvezetésre és közigazgatásra (megalakulása óta!) teljesen alkalmatlan adminisztráció esztendők óta az Ellátottak és az Ellátók nyakába sóz. Az előbbi (ki nem mondott) “kötelessége”, hogy önforrásból gondoskodjék a saját maga egészségügyi ellátásának anyagi (“hálapénz”, amely a törvény szerint “legális”, ha azt az intézmény vezetője engedélyezi … de egyébként meg pfuj!) és eszközi (gyógyszer, kötszer, ágynemű, ruházat) feltételeiről. Az utóbbi pedig annak ellenére is lássa el az orvosi esküjének megfelelő feladatait, hogy közben a “Munkáltatójától” ehhöz szinte semmit nem kap. (A Gumicsizmás Budamucsai Arisztokrácia szerint: “Oldd meg Bazkikám! Hisz’ azér’ vagy a mi kegyelmünkből orvos!“)

Hasonló mozgalmak már korábban is elindultak ebben a hazánknak hazudozott Abszurdisztánban. Például az úgynevezett Netadó okán, avagy a tönkretételre kijelölt felső- és közoktatás érdekében. Ezekből csupán egyetlen volt eredményes. Nevezetesen a legelőbbi, ugyanis az extra-sarcot és a netkorlátozást még azon Ifjoncok sem voltak hajlandóak elviselni, akik egyébként a Maffia-, illetőleg a Náci Párthoz húznak (“genetikusan”, avagy csak a szar egyetemeinken, többségükben Nullakarcsi oktatóiktól kapott “képzésük” okán? – döntse ezt majd el a posztorbáni elemző/kárfelmérő “műhelyek” valamelyike!)
Ezek egyike volt az alap- és középfokú oktatást teljesen ellehetetlenítő állami intézmény, a KLIK létrehozása. Valamint a tankötelezettség 18-ról 16 éves korra való leszállítása.
A minimális józan ész, illetve a gyerekeinkkel (tehát A Jövendővel) és úgy általában a társadalommal/ “A Nemzettel” kapcsolatos, alapfokú felelősségérzet alapján ezen intézkedés hatalmas tiltakozást köllött vóna kiváltania. Ámde mi is lett? Lényegében a Nagybüdös Semmi! Az általános iskolákból “nulla” minőségben “kapott”, zömmel roma, kisebb részt lecsúszott “magyar” családokból a szakközépiskolákba és szakképzőkbe “érkező”, motiválatlan és “törvényileg megfegyelmezhetetlen” tanulók korai kirúghatóságát örömmel üdvözölték az ott tanító “Tanarak”. Azok, akik maguk is alulképzettek, motiválatlanok  és (szerintük) eszköztelenek voltak (sem ők, sem pedig az intézményeik nem kaptak megfelelő fejlesztőpedagógusi, illetve iskolapszichológusi támogatást!). Mindez ugyan tényleg Az Állam hibája volt, de semmiképpen Azemútnyócévé, bár utóbbi valóban feltételezte a pedagógusokról, hogy még a szar fizetés ellenére is van bennünk annyi szakmai elkötelezettség, hogy kihasználják a felkínált Lehetőségeket. Azokat, amelyekkel önállóan és a saját tehetségükkel oktathatták volna a reájuk bízott ifjoncokat.

Ámde a Lustaság/Szervilitás nagyon nagy úr! “Egyetemeinken” alulképzett és motiválatlan “tanaraink” többsége számára ez a nemzetinek, de főleg közoktatásinak hazudott, az általános elbutítást és szolgasorba döntést eredményező törvény csak akkor jelentett “kényelmetlenséget”, amikor már a saját (tisztelet a kivételnek!) alacsony színvonalú “pedagógiájukhoz” sem kapták meg az alapfokú eszközöket sem. Bedöglik a számítógép, lerohad a projektor? Semmi baj, de legalább az “antiszociális” (annak vélt…?…!) tanulót úgy lehet kirúgni 16 esztendős korától az “intézményből”, hogy a lába se érje a földet és … és nem köll “fölösleges csevejbe” bonyolódni az illetékes Jegyzői Hivatallal. A korabeli adminisztratív feladatok “kiváltását” bőven megéri az, hogy a “tanaraknak” köll megvenniük a saját munkájuk ellátásához szükséges eszközöket is … a saját pénzükből, amit időnként (? … a lópikulát: általában!) a Nagyközpont ki sem fizet ki. … Hasonlatosan a bérükhöz!

Volt két pedagógus-szakszervezet. Az egyik a “hagyományos”, tehát a PSZ, amely Gallóné “vezetésével” (a Maffiapárt szerint) “gyönyörűen kiszolgálta” azt a bizonyos szoclib Zemútnyócév mindent tönkre tevő oktatáspolitikáját. Ezzel szemben van viszont a Pokorny nertárs által is alapított, később Kerpen Gábor elnökölte PDSZ, amely ebben a bizonyos zemútnyócévben, mint ellenzéki, híven kiállt a “szoclib oktatáspolitika magyarbálintos/’pisás’ rombolásával szemben”.

Most megint van kettő. Az egyik látszólagosan ellenzi, de híven kiáll a Zemútötév mindent lerohasztó oktatáspolitikája mellett. Azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy semmiféle pedagógusi összefogás, közös érdekkikényszerítés ne legyen. Ezen látszategyeztetéseket, áldemonstrációkat és -sztrájkbizottságokat szervező “érdekképviselet” elnöke nem más, mint a korábban “szocinak” elkönyvelt Gallóné. A valódi ellenállást pedig továbbra is a PDSZ képviseli. Igaz, ennek már nem az államtitkárrá kinevezett kerpengábor az elnöke, hanem Mendrei László. … Ami maradt a két szervezetből: Gallóné továbbra is kormány/hatalompárti, a PDSZ pedig ellenzéki. A következmény pedig az, hogy az előbbi nem tesz semmit, s ehhöz meg van a “tanarak” (ebben aktív) többségének támogatása, a másik meg tenne, de ebben csak a “tanarak” (ebben inaktív/passzív) többségének rokonszenvére számíthat.

Mi ennek a következménye? Hát az, amit tanulóként/szülőként/tanárként a különböző, időnként fűtetlenség miatt bezáró “intézményekben” tapasztalhatunk két beázás és fekáliaömléses csőtörés között. Avagy az, amit a lerohasztott, primitív, koszos, fertőző kórházainkban mint (halálra ítélt) betegek/(alulfizetés miatt külföldre zavart) orvosok, ápolók élünk meg nap nap után.

Utóbbit akarta volna “orvosolni” a már említett facebook-mozgalom. Úgy, hogy összetrombitálnak legalább ezeregy dokit, akik kurvára rühellik már ezt az egész “államilag dotált” hálapénzes rendszert, osztán meg rákényszerítik a Nerisztán idiótát, amorális döntéshozót arra, hogy legalább azon kötelezettségeiket teljesítsék, amelyeket az átabotában összegereblézett törvényeikben magukra vállaltak.

A siker persze elmaradt! Ahogyan a felsőoktatás (mára elhalt) autonómiáját, a diplomához jutás egyenlő esélyeit védeni óhajtott HaHa is hamvába halt az első (de persze soha be nem tartott) kormányzati ígérvény után, úgy döglött meg ez a “doktori kezdeményezés” is. Igaz, itt már ígéret sem volt, hanem csak a szokásos, hatalmi kivárás a szokásosan rövid ideig tartó, szalmalángos “kitartásra”.

Egy rosszmájú ismerősöm anno azt állította, hogy “Ezt a Mozgalmat orvos csak két szempontból támogathatja. Az egyik, hogy már annyira ‘jól teljesít’ ez az ország, hogy már hálapénzre sem telik. A másik pedig az lehet, hogy olyanok indították el, aki egyébként sem kapnak!“.

Teljes erőmből igyekeztem ellenállni a sugalmazásának. Egészen pontosan annak, amit a feltételezése képviselt. Annak, hogy itten tényleg mindenki önként le vagyon szarva, no meg a vagyonából önként kifosztva. Az még kábé “elfogadható”, hogy a hajléktalanságot, a különböző okokból bekövetkezendő (négymilliós!) nincstelenséget annak ellenére sem tekinti ez a társadalom magára való szégyennek, hogy úgy kétmilliónyian hiszik el: “Magyarország jobban teljesít“. Még azt is elhiszem, hogy az elmúlt évtizedek tanulsága ellenére is tovább folytatott, a hatalom elvetemültségével kapcsolatos struccpolitika sokak szerint “eredményes” lesz. Ámde nem jogos a kérdés, hogy ugyan miből gondolják ezt azok, akik ezt hiszik? Azt, hogy “majd csak lesz valahogy“, azt, hogy “előbb-utóbb ez a rendszer is elmúlik“.

Oké, elhiszem! De hogyan múlik el? Minden eddigi, 2010 óta létre jött, a “Demokratikus Önkény” elleni Mozgalom  a hamvába holt. A poszt elején említett (és linkelt) Doktorbanda (saját bevallása szerint) például pontosan azon “hasalt el”, amin az én “rosszindulatú ösmérősöm” előre jelzett. Azon hogy a feudalisztikus és alulfinanszírozott, megalázóan “mianmari” körülményeket a “jattos szakmában” dolgozó dokik minden további nélkül elviselik. Mert abban bíznak: hamarosan rájuk kerül a sor! … A “dinoszauruszok kipusztulása” után. … Hja, hogy így ők lesznek az ifjú kollégákkal a melót elvégeztető, de a jattot a maguk zsebeibe tömködő “Dínók“? Az nem baj, hiszen a kipusztulásuk után őket ez mán’ nem/sem érdeklik. … Ahogyan az általuk elpusztított (de előtte alaposan kizsebelt)  betegek sorsai sem.

Jó hónapja tehát elindult egy tisztességes célokat megfogalmazó Mozgalom. Nem először. Hasonlatosan a többihez, ez is a Közérdeket szolgálta volna. De belebukott az Egyéni Érdekek naponta változó legalitásainak akadályaiba. … Törvény szerint. … Ráadásul még hagyták is. … Mer’ ezt tanulták.

Leendő orvosaink, a “rezidensek” vasárnap Boldog Új Évet kívántak. Nekünk. Közben pedig “szerencsés túlélést”. Maguknak is. Mert szerintük ők mindössze ennyivel képesek hozzá járulni ahhoz, amihöz mi még ennyivel, sőt, SEMMIVEL sem!

… és ezt …

szendamondja!


Fogadás

A minap tisztességtelen fogadást kötöttem egy tisztességes hölggyel az újlipóciai “Bolondok Klubjá“-ban. Az “esemény”: jövő március 31.-ig lesz legalább egyetlen pedagógus-sztrájk; a “tét” pedig 10 ezer forint. … Szerintem nem, tehát zsebemben a pénz!

Vasárnap este kezdetben még arról szólt a “paláver”, hogy Don Vittorio vajon fasiszta-e, avagy náci. Némi konverzió után arra a következtetésre jutottunk, hogy Adolfhoz ugyan semmi képen, de Benitohoz azonban már jobban hasonlítható. Utóbbihoz is csupán azzal a megszorítással, hogy míg a Duce rendelkezett némi határozott ideológiával, s következetesen harcolt a Maffia ellen, addig ugyanez a mi Csúti Chávezünkről el nem mondható. Már csak azért sem, mert Mussolini nem volt futballbolond és esze ágában sem volt közpénzből TAO-forrásból stadiont építtetni a falusi telkén lévő pottyantós budija tőszomszédságába.

Később arra terelődött a szó, hogy ki és mit kezdene az ilyen TAO-pénzekkel. Voltak számos ötletek. Egyikünk például a tekét szereti, így egy komplett és nagy kiterjedésű bowling termet építtetne, majd e mellé tenné a pottyantós vécéjét. A másik, lévén imádja Párizst, az Eiffel-tornyot vásároltatná meg (Matolcsy hathatós társfinanszírozásával), majd ennek tetejére rakatná fel a légkondicionált, légyriasztós a kerti budit (melyben Hajdú tábornok a “szagelhárítási” felelős).

Voltak még további ötletek is. Egyik karikírozottabb volt a másiknál. Jókat is röhécseltünk rajtuk, kinevetvén ezt a teljesen idióta rendszert. Azt amelyben “mérnök úr” (pláne főpolgármester) lehet egy tarlóspista, börtöntöltelék helyett kabinetminiszter egy rogántóni, miniszterelnöki miniszter egy táskacipelésből “diplomázott” (abból viszont PhD!) lázárjános, házelnök egy elbutult és önkényeskedő kövérlászló, köztársasági elnök egy, még a gerinchúrt is nélkülöző, éppen ezért minden rendszerben fényesen megélő schmittplagi, miniszterelnök lehet egy szocio- és pszichopata mucsai macho orbánviktor.

Ámde ekkor megszólalt A Hölgy! Ő azt mondta: adják neki oda az összes TAO-pénzt és abból Ő olyan kitűnő tankönyveket állítana elő, amilyeneket a Világ (pláne Orbanoabszurdisztán) még nem látott. Mert szerinte vannak idehaza nagyon sokan, akik erre és a jövendő nemzedék kiképzésére lennének alkalmasak, csak sem az ehhöz szükséges anyagiakat, sem pedig a lehetőséget erre nem kapják meg. Márpedig ez semmi más, mint az ország jövendőjének tudatos elpazarlása, felszámolása.

Tökéletesen igaza volt, de nem átallottam megkérdezni: ha Ő ilyen pontosan látja a helyzetet, akkor miért nem tesz semmit ennek érdekében. Mire a válasz: “Én már számtalan tüntetésen vettem részt. Néha megfagytam, néha megfőttem, néha eláztam“. Ámde semmiféle előre haladást ezzel el nem ért. Ennek ellenére állította: legkésőbb jövő év március 31.-ig általános pedagógus-sztrájk lesz “Magyarországon”.

Megkérdeztem tőle, ugyan miből gondolja ezt. Nos Ő abból, hogy számos pedagógust ismer. Azok pedig mértéken felül elégedetlenek nem csak az anyagi helyzetükkel, de a munkahelyi körülményeikkel, a (fasiszta módon) bevezetett fegyelmi rendszerükkel is. Arról nem is beszélve, hogy a még a vécére menést is szabályozó államhivatal (igen, AZ!) arra már nem hajlandó, hogy – az írott törvény ellenére – biztosítsa számukra a feladatellátás minimális hátterét, de még a jövedelmük szerződés szerinti kifizetését sem. “Ebből pedig semmi más nem következhet, mint hogy negyed éven belül sztrájk lesz!

No ebből ”jött” a Fogadás! Az, hogy valamelyikünk tízezret veszít a matolcsysta, értéktelen bankpapírjából, ha a másikunk tippje jön be. Az egyiket már ismertettem. A másik volt az enyém. Ami szerint itt, ebben a megveszekedettül köldöknéző és ostoba uruszágban nem hogy jövő március 31.-ig nem lesz pedagógus-sztrájk, de soha sem!

Miért? Mert “tanaraink” (tisztelet a ritka Kivételnek!) évek óta nézik tétlenül, hogy ez a qrmányzat (is!) miket művel velük és a reájuk bízott gyerekekkel. Kezdték azzal, hogy kifejezetten örültek a 16 esztendős korig leszállított tankötelezettségnek. Tették ezt azért, mert így “nem kellett bajlódni az antiszociális és idióta” tanulókkal, azokat simán ki lehetett rúgni az oskolából, tehát “le lehetett vetkőzni” azt a bizonyos “magyarbálinti átkot“, azt a bizonyos “liberális modellt“, amelyben “a pedagógus elveszítette minden tekintélyét“.

Miért? Mert egyesek szerint a “szöveges értékelés“, illetve a kezdeti “buktathatatlanság“, a felsőbb osztályokból való “kirúghatatlanság” úgymond kivette a kezükből a “megfegyelmezhetőséget“.

Így osztán hálás örömmel vették tudomásul az orbáni ígéretet, amely arról szólt: a tanarak legelsőbb kötelezettsége a tekintély visszaszerzése, melyhöz a 2010-ben győzedelmeskedő Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány minden segítséget megad. Cserébe a szavazatokért.

De mi is lett ennek a vége? Mi is lett az államilag megtámogatott “pedagógusi tekintély” ára?

Mondjuk az, hogy ki lehet rugdosni immáron a “taníthatatlanokat”, de nem lehet tanítani a “taníthatókat”. Azért nem, mert néhány elvetemült, hobbykeresztény barom megírt egy olyan Nemzeti Alaptantervet, amelyiknek annyi köze van a Valósághoz, a Pedagógushoz, no és legfőképpen A Diákhoz (a MI GYEREKEINKHEZ!), mint Kádár elvtársnak és Orbán nertásnak a liberális, azaz a valódi Demokráciához! Ez az egész nem szólt másról, mint hogy a Hatalom megmoggya a kölköknek, hogy nekikjük mit is köll tudniuk, illetve gondolniuk arról, amit a Hatalom a még csak lágyporcos orruk és a kifejletlen személyiségük elé tálal.

A Cél pedig nem más, mint a tudatlan alattvalók kinevelése, melyben aktív segítséget nyújtanak azok a “Tanarak“, akik kifejezetten örültek/nek a modern módszerek elvetésének. A “szoclib”, mégförtelmesebben “magyarbálinti” elképzelések “kitörvénytelenítéseinek”. Azoknak tehát, amelyek a tanuló ifjoncot nem idomítandóaknak, hanem közös együttműködéssel és felfedezéssel járó, kinevelendő tehetségnek/egyéniségnek tekintik. A tanári tekintélyt pedig kizárólag teljesítménnyel és személyiséggel megszerzendőnek, nem pedig a poroszosan korbácsos “felnőttől” való félelemmel!

Hát ezt vezette vissza a Zorbán-qurmány! Még anno 2011 környékén, a hoffmannrózsás korszakkal, meg az annak következményeként beköszöntő Klikk-érával. Ami az újdonsült Czunyiné közreműködésével továbbra is fenn áll. Ugyanúgy, vagy mégúgyabb, mint eddig. Most már nem csak az oktatáshoz (pláne a modernhez) elengedhetetlen eszközök/kellékek beszerezhetetlenek, nem csak az intézmények közüzemi számlái befizetetlenek, de már a “tanarak” havi járandóságaival is alapos csúszások vannak!

És mi erre a “szakszervezetek” válasza? A korábbi fideszkedvenc “PDSZ“, (alapítója Pokorny Zolltán) ma már nem Kerpen Gábor, hanem Mendrei László irányítása alatt áll. Rendszerkritikusságban és érdekképviseletben velük felvenni a versenyt lehetetlen. Ők azonban a kisebbek, mert “A Nagy” a PSZ, Galló Istvánné vezetésével gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy az alúlműveltek orbanista hatalma érdekében bármit megtegyen. Most a PSZ az Elvetemültek kedvence, lévén semmiféle akciót nem szervez az oktatás ügyének teljes elfelejtése (finanszírozásának állandósult csökkentése) ellen. Minden tevékenységük kimerül az újabb és újabb “egyeztetések” kezdeményezésében, azaz az újabb és újabb sóhivatalok “üzemeltetésében”.

Közben pedig minden megy tovább! Szó nélkül volt eltűrve a KLIKK létrehozása, pöffeszkedése, garázdálkodása. Ezen belül és pontosabban a Miniszterelnöki Önkény eltűrése. A szamarak “tanarak” oktatási autonómiájának felszámolása (szakszervezeti eltűrése). A pedagógusi “életpálya-modell” és a fizetési tábla megaláztatása “portfolio” írásával, illetve a növelt óraszámmal egyetemben (szakszervezeti  majdnem-némasággal!). Ezen közben pedig végig nézése a köz- (és) felsőoktatás anyagi//szellemi/minőségi leépítésének.

Volt itten bármiféle akció? Erőt felmutató általános sztrájk? Ugyan dehogy! Még akkor sem, amikor kiderült: nem csak az óraadóknak, de a teljes állásúaknak is adós maradt fizetésükkel a Csodaállam! … “Én megkaptam és szeretném meg is kapni, nem pedig elveszíteni … az állásomat!” – mondta az a peidagogosz, aki ugyanolyan szarban, húgyban és lealáztatásban van, mint kollégája. Az, aki még a fizuját sem kapta meg. Csak előbbi abban bízik, hogy egy darabig még megkapja! Az utóbbi meg abban, hogy talán és utólag.

Normális országban normális munkavállalók ilyen helyzetben mit is csinálnak? Hát nem beletörődnek és kivárnak a Hatalom Kegyére! Hanem beszüntetik a munkát, egymással szolidarizálva, s mindaddig fel sem veszik, míg legalább ki nem fizetik az elmaradt járandóságokat. Azokat, amik őket a munkaszerződés és a törvény szerint megillet(ne).

Ehelyett mi is van idehaza? Be köll tartani azt a sztrájktörvényt, ami arról szól, hogy közszolga/közalkalmazott (de még a maszek munkavállalója) sem tiltakozhat munkabeszüntetéssel, csak ha abba az alkalmazója, azaz a jogait megsértő állam bele egyezik. Ez a szarszemét állam pedig mikor fog bele egyezni? … No? … He?!

Tisztességtelen fogadást kötöttem tehát vasárnap este. Se akarat, se jogi lehetőség nincs arra, hogy A Hölgy nyerjen. … Ahogy nekünk se arra, hogy normális országunk legyen!

… és ezt …

szendamondja!


“F”, mint Fordítva

Egyre jobban el vagyok képedve azon, hogy Idehaza, azaz Abszurdisztánban milyen természetesnek veszi szinte mindenki azt, hogy itten minden létező dolog pont fordítva működik, mint azt a Józan Ész diktálná (… az Írott Törvényekről nem beszélnék, lévén azoknak semmi közük sem az előbb említett kritériumhoz, sem pedig a legalapvetőbb jogi normákhoz!).

A hétköznapi, tehát a normális módon működő szerepek felcserélődésére, több évtizeddel ezelőtt írt egy tökéletes versikét A Rímhányó Romhányi. Emígyen hangzott:

A macskafogó egér
(Műfordítás)
Egy jókora macskát
fogott az egérke,
Nagy munka, nem mondom,
de mégis megérte.
– Engedj el – könyörgött
a macska riadtan –
szegény jó szüleim
aggódnak miattam!
És bár a cirmosnak
a könnye is megeredt,
nem tudta meghatni
A kevély egeret.
– Bekaplak! – ugrott rá
az egér ordítva…
(eredetiből fordítva).

Ez a romhányis szösszenet azért jutott most az eszembe, mert ebben az egyre abszurdabbá váló országban annyira felcserélődtek a megszokott szerepek, hogy manapság(?) már ott tartunk, hogy köztörvényes bűnözők írják a törvényeket (önmagukra), egyeseknek szabad az, ami egyébként senkinek (másnak) nem szabad, működtetni hazudják azt, ami nem működik, a beosztottal találtatja ki a főnöke, hogy miként és mennyire zsákmányolja ki és az “ellenzéki” politikus (aki szerint “lehet más…“) együtt mutyizik a mutyizás miatt állítólag leváltani szándékozott kormánnyal! … Aki nem hiszi, hát olvassa el az alábbi, végtelenül tömöríteni szándékozott példácskáimat!

Amikor a “Szakszervezet” képviseli a Munkaadó érdekeit

Talán még emlékszik rá valaki, hogy anno, még “Azemútnyócév” vége felé a jelenlegi kormánypárt többek között azzal nyerte el számos pedagógus szavazatát, hogy az iskolákban Rendet és Fegyelmet, a tanároknak pediglen “Életpályamodellt” ígért. Az előbbi aztatat jelentette (vóna), hogy a tanárnak lesznek “eszközei” a renitens, azaz az antiszociális diákok megfékezésére, az utóbbi pediglen azt, hogy a “Nemzet Napszámosai” végre és valahára tisztességes fizetést fognak kapni azért a melóért, hogy “kitermeljék” nekünk, a Társadalomnak a “Kiművelt Emberfőket“.

Nos ebből mindössze annyi valósult meg, hogy a renitens, antiszociális diák még mindíg bent “csinálhatja a feszkót” az iskolákban (igaz, csak 16 esztendős koráig), de rend vagyon és már fegyelem is, hiszen a munkáltatói jogok gyakorlójából egyszerű üzenetrögzítővé degradált iskolaigazgatók minden hónap utolsó keddjén kötelesek az Állami Szuperhivatalnak (“Klik“) jelentéseket tenni arról, hogy egykorvolt beosztottjaik, mai kollégáik mikor, hányszor és miként sértették meg az Állami Előírást! Az Életpályamodell “jelentős fizetésemelése” pediglen úgy “valósult meg”, hogy “átlagosan” ugyan meg lett a beígért béremelés fele(?), de elvettek minden pótlékot (szakmait és túlórait is), cserébe szeptember 1.-től 26-ról 32 órára emelték a heti, iskolában töltendő munkaidőt, mindezt pedig úgy, hogy se egyéni, sem pedig kollektív szerződés.

A tanárokat elvileg képviselni hivatott szakszervezetekből a Nagyobbik Sza(r)kszervezet simán beleegyezett minden ilyesmibe, “előremutatónak” nevezte azt a tegnap előtti “ágazati szerződést”, amiben továbbra sincsenek garantálva a munkavállalói jogok, simán eltekintett a meg nem valósult munkáltatói ígéretek mellet, de úgy most, mint korábban sem, “nem érti”, miért köllene itten és emiatt bármelyik pedagógusnak is sztrájkolnia … azaz a munkáltatótól ezen módon kikényszerítenie a jogait és az ígéreteket. … A Sza(r)kszervezet ezek szerint a Munkáltató érdekeit képviseli a Munkavállaló felé és ez ugyan nem különösebben tekintendő furcsának, ámde az talán igen, hogy az Államot hűen kiszolgáló szervezet (PSZ) állítólag a mai ellenzék legnagyobb pártjához vagyon “bedrótozva”, míg az azt elutasító kisebbik meg eredetileg a mai Kormánypárt “Kapcsolt Része” volt. … Megfordult a Világ és vele együtt az Érdekek is! … Ugyi?!

Amikor a munkavállaló törvényesen piálhat

Általános előírás minden munkavállalónak, hogy ittasan nem jelenhet meg a munkahelyén, ott alkoholt nem fogyaszthat, munkáját, feladatait szeszes befolyásoltság alatt nem végezheti. Ez szerintem egy teljesen normális kritérium, ez ellen senkinek kifogása nem lehet. Ámde vannak egyes “munkavállalók”, akiknek a “munkáltatója” az ilyesmit simán elnézi, azt egy magától értetődő “hagyománynak” tekinti, s így semmiféle módon korlátozni nem akarja.

Az már egy nagyon régi, paraszti hagyomány, hogy minden béresnek, minden reggel, minden munkakezdés előtt egyszerűen “kijár” a szinapszis-gerjesztő, napkezdő “Feles“. Ezt óhajtották még egy, a korabeli, “Moszkvai Divat” alapján megtörni az “Emútharmincév” akkori politikusai azzal, hogy reggel kilenc óra előtt mindenkinek(?) megtiltották a szeszesital fogyasztását. Ezen nem köll csodálkozni, hiszen akkor még ugye “Gyarmat” vótunk.

Most meg ugyi már nem vagyunk azok, főleg 2010 (… ’11, ’12, ’13) óta, amióta az Országgyűlést elárasztották a Béresek, meg a Zsíros (Kövér) Parasztok, akik osztán eme “Nemes Hagyományt” megtörni még a napi gyakorlatukban sem akarják … mivel az a “sajátjuk”, illetve “sajátosságuk”! Annak ellenére sem, hogy egy, magát kádéenre piált Képviselőtárs már nem egyszer okozott botrányt az Ülésteremben, s ezért az Országgyűlés Büféjében egyesek javasolni voltak bátrak a szeszesitalok forgalmazásának betiltását.

Nos, mivel az illető, Kádéenpiás Képviselgő Úr nem a szexista, csupán a szeszista megnyílvánulásairól híres (bár azt tudni köll, hogy ő ugyi tán ivott, tán’torogott, de emiatt őtet megszólni csakis per terhe alatt szabadott!), ezért osztán a Házbizottság elé kerülhetett azon tíltó határozati javaslat, miszerint a parlamentben piát árulni (fogyasztani?) nem szabad, lévén az egy olyan munkahely, ahol a Köz által fizetett közszolgák dolgoz(ná)nak.

A Főméltóságú Házbigottság azonban úgy döntött, hogy az időnkénti, orvosi lelettel nem bizonyított, csakis és kizárólag ellenzéki szemmel annak látható kilengések (billegések) nem indokolják, hogy eme speciális munkahelyen ugyanazon előírások vonatkozzanak a munkavégzőkre, mint a hétköznapi életben. Ezért osztán a jövendőben is lehet akár rommá is piálniuk magukat azon KÖZalkalmazottaknak, a KÖZpénzéből kapott fizetésükből, akik csupán olyan csekélységekkel vagyonnak megbízva, mint példának okáért a törvények “megalkotása”. … Megfordult a Világ, hiszen ezek szerint az árokpartot kapirgáló Közmelós sokkal felelősségteljesebb munkát végez, mint a Marhagyűlés … izé … az Országgyűlés padsoraiban bőgő … izé … szónokoló Képviselő, lévén az előbbit rendszeresen megszondázzák, az utóbbit pedig legfeljebb ha a Szondaipszosz vonja kérdőre. (Megjegyzem, ismerek egy-két Közmelóst, akit én sokkal alkalmasabbnak vélek a törvényhozási munkára, mint Pálffyt, avagy Orbánt az árokkaparásra … szondáztatás után is!)

Amikor a házmestert kötelező feljelenteni

Abszurdisztánnak voltak olyan történelmi korszakai, amikor a Házmesternek kötelessége volt megfigyelnie, illetve feljelentenie a T. Lakóközösség azon tagjait, akik nem a kellő lojalitással viseltettek az ippeg aktuális Rendszer iránt. Az ilyen üldözendő magatartás időnként zsidóbújtatásokban, időnként meg a Szabad Európa, illetve az Amerika Hangja hallagtásában (utóbbiakat könnyű volt leleplezni, lévén a gangig harsogott ki a “bííííp-zrrrr-csrrrr-dúúúdúúú“), avagy a Szabad Nép szemétbe dobásával (“Kukavizit“) nyílvánultak meg.

Osztán teltek-múltak az évek és a házmestereket mentesítették eme törvényes kötelezettségeik alól (onnantól csakis a Hatóság háláját eredményező “önszorgalomból” tehették, amit tettek). Osztán mégtovább teltek az esztendők, lett itten valamiféle “Rendszerváltás” és a házmesterből “Közös Képviselő” lett, akinek legfőbb dolga a kasszírozás, azaz bevételeztetni a Közös Rezsit (meg “lebarnítani” az antiszociálisan viselkedő lakótársakat).

Újabb néhány esztendő múltával, egy bizonyos “Második Orbán-kormány” hatalomra jutásának negyedik esztendejében, ezek az ex-hausmeisterek újabb kihívás elé voltak kénytelen nézni. Egy bizonyos, meglehetősen gyanús körülmények között alaposan megtollasodott, csepeli bürgermeister, mint országgyűlési képviselő és Rezsicsökkentési Hatalom-megbízott azzal a törvényjavaslattal örvendeztette meg az egész országot, hogy a társasházak közös költségeire is kiterjesztett állami diktátum jótékony hatásairól minden közös képviselőnek havonta kötelessége tájékoztatni a T. Lakóközösséget. De nem ám csak úgy, ahogy ez a hauszmájszter a maga, valószínűleg selejtes ízlése alapján gondolja! Hanem pontos előírások szerint: jól látható helyen, nagy formátumban, kizárólag “Arial” betűtípussal és minden egyes fizetési ciklusban.

Hogy ezzel mért is Fordult meg a Világ? Hát azért, mert ha néhány közös képviselő arra vetemedne, hogy rezisztensnek bizonyulna a RezsIsten Hitével szemben és nem hajlandó, avagy trehány az előírtak szerint fennen hírdetni Tökéletes Kormányunk Tökéletlen Intézkedésének Evangéliumát, akkor a T. Lakóközösség bármelyik tagja feljelentheti őt! … A Fordított Szereposztás szerint tehát mostantól nem a T. Lakónak köll keresnie a Házmester kegyeit, hanem fordítva, amivel nekem nem is lenne különösebb bajom, hiszen ez lenne a normális, … csakhogy talán nem így!

Fordítva működik tehát itt minden, ebben a Fordított Demokráciában: a rabló kiált tolvajt, a prosti csinál úgy, mint ha apáca lenne (az meg prostiként viselkedik), a befőtt teszi el a nagymamát és a szar húzza le a vécét!

… és ezt …

szendamondja!


Így ez sem fog menni!

Többen és sokszor megjegyezték már, hogy az Orbán-állampárt micsoda fantasztikus ügyességgel képes kezelni a különböző disznóságai miatt ellene indult lázadásokat. Hja, kérem! Aki ismeri a “Magyar Zember” mentalitását, s ezt a maga javára tudja fordítani, annak áll a zászló itt, Abszurdisztánban!

Aki kellő figyelemmel követi nyomon mindazon eseményeket, melyek idehaza 2010-től (meg 2002-től sőt, 1990-től is) történtek, az pontosan tudhatja, avagy jó közelítéssel megtippelheti, hogy miről is akar szólni ez a poszt. Igen, tulajdonképpen arról, hogy miért nem működik Magyarországon az érdekvédelem. Arról, hogy hogyan vált itt alig több, mint két évtized alatt minden munkavállaló és kisvállalkozó (egy kivételezett rétegtől eltekintve szinte mindenki) teljesen kiszolgáltatottá. Bemutathatnám ezt a folyamatot például úgy is, hogy részletesen leírom: a “szabadversenyes szocializmus” idején megtollasodott “nemzeti oligarchák” hogyan érték el az Állam teljes legyengítését, majd hogyan fogalták el azt (“state capture“), s vált így Magyarország egy szaros kis Banánköztársasággá – Európa majdnem kellős közepén. De ezt már megtettem (a háromrészes “Úton a szakadékba” című poszt-sorozatommal), ezért osztán most inkább a szakszervezetek és egyéb érdekvédő mozgalmak tündöklésével(?) és bukásával(?!) … egészen pontosan: betagozódásával(!) foglalkoznék három, nemrégtől datálódó példával.

Bizonyos szükséghelyzetek, például gazdasági válság idején, teljes mértékben elfogadható szakszervezeti magatartás, hogy az elbocsájtások megelőzése, a munkahelyek megőrzése érdekében lemondjon bizonyos követelésekről, egyes szerzett jogokat pedig pontosan meghatározott időtartamra felfüggeszteni hagyjon, de csakis úgy, hogy később, a “helyzet” múltával azokért kompenzációt alkudik ki. Ámde az tökéletesen elképzelhetetlen, hogy olyan megegyezéshez adja a beleegyezését, mely csakis és kizárólag az ellenérdekelt fél szempontjait szolgálja, s annak semmiféle jővőbeli kötelezettséget elő nem ír. Ha a tárgyaló partner ilyesmiket próbálna rákényszeríteni, akkor egy normális szakszervezet – függetlenül a gazdasági helyzettől – elébb sztrájkkal fenyegetőzik, osztán megszervezi és be is indítja azt.

1.

Pontosan ez volt a helyzet Magyarországon akkor, amikor a Megszállt Állam és a Munkaadók a válságra és a versenyképességre hivatkozva úgy akarták módosítani a munkaügyi előírásokat, hogy azok csakis és kizárólag az alkalmazottaktól vontak el jogokat, s túlhatalmat adva az alkalmazóknak, azok bérrabszolgáivá tették őket. Mert szerintük az már mégis felháborító, hogy itten a munkavállaló túlórapénzt kérve, meg a szabadságával önállóan rendelkezve csak úgy lébuskázik, miközben a Munkaadója kénytelen kiszolgálni az ő önkényét, ráadásul a válság miatt csak kétévente tudja lecserélni a negyvenmilliós Mercijét!

Kezdetben az erre adott szakszervezeti reakció még a teljesen normális mederben csörgedezett: általános felzúdulás, a kormányzat által akkor már bő esztendeje tudatosan mellőzött érdekegyeztető tanács (OÉT) összehívásának követelése, illetve általános sztrájkkal való fenyegedőzés.

Az ravasz állam válasza erre az volt, hogy legelébb is felmérték az erőviszonyokat, a gyengeségeket és az igényeket. Nem a szakszervezeti tagokéit, hanem a vezetőkéit! Osztán ennek alapján és teljesen önkényesen kijelölték azt a három szervezetet – a szociközelinek tudott MSZOSZ, a már korábban megvásárolt Liga és a “konzervatív jobboldali”(!!!) Munkástanácsok – , melyeket úgymond “kellő legitimitással rendelkezőeknek” tekintenek a tárgyalásokhoz, fölajánlották nekik (a vezetőknek!) azt, amit azok személyesen és maguknak igényeltek, majd betagosították őket egy olyan Kamuszervezetbe, melyen belül a NER-nek megfelelő (egyházilag is aktívan támogatott!) “érdekegyezetetés” fog majd folyni a jövendőben. Annak érdekében pedig, hogy ezen három szakszervezet el tudja látni az Új Tanácson belüli funkcióját, összesen 300 millió forintnyi állami pénzhez juttatták őket!

Következmény: életbe lépett és hatályos az Új Munkatörvény; az alkalmazottak kiszolgáltatottabbak, mint valaha; a Kamuszervezetet azóta sem hívták össze; a válság nem hogy lekűzdve nincs, de még fokozódott is; a munkahelyek pedig száz- és ezer-számra egyre csak fogynak. Ámde legalább ez a három szakszervezet, pontosabban annak vezetősége és fizetett alkalmazottjai kurva jól jártak, ráadásul az idén még több állami pénz fog nekik leesni. … Pataky, Gaskó, Palkovics (alias Orbán Viktor), Orbán Viktor (alias Csányidemjánszélesestébé) örül, mindenki más pedig leszarva! … A leszartak pedig még mindíg tűrik a megvesztegetett vezetőiket!

2.

Kitalálja a kuporian pazari Állam, hogy mostan osztán meg köllene már reformálni az egész alap- és középfokú oktatást, mert ottan baromi sok költségvetési pénzek folydogálnak el szana, meg széjjel is. Legelébb is meg kell regulázni a lébecoló pedagógusokat, mert micsoda botrány az, hogy míg minden más munkavállalónak heti 40 órát köll a fizetéséért lehúznia a munkahelyén, addig a tanárok bezzeg csak 26 órát dolgozgatnak, s az efölöttiért meg még a markukat is merészelik tartogatni túlórapénz gyanánt. Az meg pláne elképesztő, hogy ezek a hülye önkormányzatok (majd’ mindegyikük élén fideszes vezetés áll!) képtelenek normálisan működtetni az intézményeiket. El köll tehát venni tőlük, s azokat a Bölcs Állam fennhatósága alá rendelni, a lébuskázó tanároknak meg előírjuk a heti 32 órás kötelezőt. Mézcsöppként az epetortára viszont leírjuk nekik az Életpálya-modellt, ebben hatalmas béremelést ígérünk nekik (ilyesmihez soha sem voltunk “elég szegények”), ámde a bevezetését egy csakis általunk ismert kritérium teljesüléséhez kötjük.

Rögtön meg is szólaltak a szakszervezetek, s elmondták: azok az oktatók már legalább négy éve nem kaptak egyetlen fillér fizetésemelést sem, ellentétben kötelező óraszámaikkal; nem kérnek abból, hogy az államosítás után még egyetlen darab krétáért is a távolban püffedő állami Vizfejhez rohangáljanak engedélyért, akárcsak az idiotisztikus, központi tantervből sem. Ezért osztán követelik az államosítás azonnali visszavonását, 20 százalék fizetésemelést, az Életpálya-modell legkésőbb 2013. szeptemberi bevezetését, mert ha nem, akkor a minden érintett szervezet által megalakított Sztrájkbizottság általános munkabeszüntetést fog meghírdetni.

A ravasz állam ezen esetben is, a már fentebb ismertetett módszerrel élt. Némi időhúzás során szépen felmérte, hol vannak (és kik is) ezen Nagy Egység gyenge pontjai, azoknak (PSZ) adott egy semmire nem kötelező hivatalos, meg egy ismeretlen nemhivatalos ígéretet, s ezáltal sikerült felszalámiznia (magára maradt a PDSZ) a korábban baromira elszántnak és egységesnek tűnő Sztrájkbizottságot.

Következmény: ma minden megy tovább az eredetileg eltervezett úton. Iskolák állami kézen, melyeket a távolban ödémásodó Állami Vízfej “igazgat”; szeptembertől működik a teljesen idióta központi tanterv a maga teljességében; fizetésemelés nuku; Életpálya-modell “talán”; krétát meg vegyen a túlfizetett tanár, de csakis azután, hogy a fűtetlen intézmény falain belül eltöltötte azt a heti 32 órát! … Hoffmann Rózsa (alias Orbán Viktor), Balog Zoltán (alias Orbán Viktor) és Gallóné (alias?) örül, mindenki más pedig leszarva. … A leszartak pedig még mindíg nem akarják kirúgni a megvesztegetett leszaróikat, meg persze sztrájkolni sem!

3.

Azt mondja a fociámiás és oligarchikus állam, hogy az már mégis felháborító, hogy itten a Felsőoktatás értéktelen diplomákat futószalagon gyártva csak lébuskázik, költi a Zemberek nehezen megkeresett pénzeit ahelyett, hogy Önfenntartó lenne. Az is tűrhetetlen, hogy egyetemi hallgatók százai évtizedeken át élvezik a Társadalom Nagylelkűségét, osztán ha végre, nagynehezen diplomát szereznek, akkor meg kihúzzák a beleiket külföldre, s ott dögre keresik magukat (mert mi nem akarjuk megfizetni őket). Hát mi majd diáktól kezdve dékánon át rektorig, jól megrendszabályozzuk ezeket! A hülye kölök (a szülője) fizessen, ha diplomát akar (ha nincs pénze, majd adunk mi neki kölcsönt, bár hírdetett elveink szerint “hitelből élni bűn!”), meg írjon alá legalább 10 esztendőre szóló, belföldi munkavégzésre vonatkozó kötelezvényt. Megnyírbáljuk a dékánok, meg rektorok szárnyait is: 80 milliárdot elvonva tőlük befejezettnek nyílvánítjuk az IC-professzorkodást, meg a többit is!

Rögtön meg is szólalt erre az egyetlen és valódi diák-érdekképviselet, a Hallgatói Hálózat (Haha) és kijelentette: nem ér bevezetni a tandíjat, ha azt 2009-ben ippeg pont egy fideszes népszavazás már amúgyis betiltott; jogtiprás aláírattatni a Hallgató Szerződést, hiszen az röghöz köti és így kiszolgáltatja a frissdiplomást a mindenkori állam önkényének; történelmileg bizonyított idiotizmus a Pillanatnyi pénztelenség okán forrásokat kivonni a Jövőből, hiszen államokt tucatjainak későbbi felemelkedését szolgálta az erre való, akár erőn felüli költés. Ezért osztán a hatalom vagy visszavonja az összes ilyen intézkedését, vagy általános sztrájk kezdődik. Ezen felhíváshoz aztán csatlakozott az állásaikat féltő oktatók (OH), az intézményeiket féltő rektorok (MRK), meg a jólfizetett stallumaikat óvni igyekvő hivatásos hallgatók (HÖOK) is.

A ravasz állam azonban ismét felmérte az erőviszonyokat és az (egyéni) érdekeket is. Legelébb is a tiltakozók által megalakított szervezetből kimazsolázta a számára már jól ismert HÖOK-ot (fideszes és jobbikos kádernevelde!), amely csak amolyan muszájforradalmárként állt be a sorba, meg a könnyen kezelhető rektorokat, majd kijelentette, hogy csakis velük hajlandó tárgyalni. A rektoroknak beígért 27(plusz 20?) milliárdot, a HÖOK-osoknak pedig valószínűleg némi karrier-lehetőséget (ha HÖokosan viselkednek), osztán a teljesen szervilis Iparkamara, meg egy demjanista “Üzleti Tanács” bevonásával létre hozta a szokásos Kamuszervezetet (Felsőoktatási Kerekasztal), megvitatván velük a felsőoktatás jövőjét.

Következmény: szétesett a korábbi nagy egység és minden megy tovább az eredeti elhatározás szerint. A diák vagy fizet, vagy hitelt vesz fel és még a Szerződést is aláírja; az, hogy ki és milyen financiális feltétellel kezdheti meg egyetemi tanulmányait, a miniszteri (miniszterelnöki) önkényen múlik; a HÖokosok mehetnek a Pártba “karrierezni”; a rektorok és dékánok segge alatt marad a szék; oktatók meg rakás-szám kirúgdalva (lásd: ELTE, Corvinus). … A leszartak meg most ippeg azon tanakodnak, hogy hagyják-e a fejükre száradni, avagy dobják-e vissza a leszarók által rájuk pottyantott produktumot!

*

Nos, az lenne a kérdésem, hogy van-e még valaki, aki nem érti: hogyan hulltak hamvukba a nagy reményekkel meghírdetett és elkezdett tiltakozások ezen három, elképesztően nagy orbanista disznóságokkal szemben? Ezeknek elárulnám a megoldást!

A Nagy Titok nem más, mint hogy a megvesztegetésekben és hátbaszúrásokban, tehát a bizantikus politizálásban nagymester Fidesz (alias Orbán Viktor) tökéletesen tisztában van a magyar néplélekkel. Azzal, hogy “Gyarló az ember! Azt lesi csak hol tömhet jól meg a hasát. Gyarló az ember! Mindenre képes a kényelemért!” (István a király). … Mindez részükről egy tapasztalati tény, hiszen pontosan így adták el … elébb magukat, osztán meg minket is a Tuggyikiknek! … A “vezető” a szokásos Harminc Ezüstért cserébe bármikor hajlandó elárulni a vezetettjeit. Utóbbiak kollektív tudatába (ha tetszik: génjeibe – lásd: Kertész Ákos!) pedig annyira beleivódott a korrupció és a gyalázatos viselkedés elfogadottsága, hogy amikor ilyesmit tapasztalnak még csak fel sem háborodnak, lévén szerintük ez a természetes.

Emberek! Így ez sem fog menni! … ahogy semmi más sem!

… és ezt …

szendamondja!