A kerítésen belül

Zárt osztály. … Komolyan az! … Én zártam be, hogy az a sok hülye kívülről be ne jöhessen.” – mondotta volt az áldott emlékű Hofi Géza, s körülbelül most pont ezt csinálja velünk Viktor bán is a botrányosan xenofób konzultációjával, óriásplakátjaival, meg a 22 milliárdba kerülő drótkerítésével. Igazából nem a menekülőket zárja ki, hanem minket és be. Be az irigykedő, minden ismeretlentől rettegő, gennyes kispolgári létbe. … No meg el az ország valódi problémáitól!

Szégyen és gyalázat! Az a kormány, amelyik a Lajtán inneni műszaki zár ’89-es elbontásával büszkélkedik a mai napig is (nem mint ha bármi közei is lett volna hozzá!), most ugyanilyet csináltat a magyar-szerb határra! Szégyen és gyalázat!” – fakadt ki tegnap délután kedvenc kocsmám nemfideszes törzsgárdájának egyik tagja azon hír hallatán, hogy a Maffiakabinet elrendelte déli mezsgyénk 175 kilométer hosszani elkerítését.

A felháborodással és a történelmi párhuzam felvázolásával egyetértek. Az az aljas és geci kampány, amit itt ez a qrmány már hetek óta művel, valóban vérforraló. Semmi mást nem tesz, mint kiszolgálja az ócska erkölcsű, magát nemzetinek és kereszténynek hazudozó, talajlakó kispolgár gyűlöletigényét. Ezzel párhuzamosan pedig kielégíti a Maffiapárt népszerűségi igényeit, no meg csillapítja az immáron kizárólag Don Vittoriohoz (szorosan) kötődő “strómanoligarchia” pénzéhségét.

Hogy ez mennyire igaz, ölég csak megnéznünk a tényeket. Elébb kiszórtak az ablakon ezer milliót (“természetesen” a közkasszából) a “konzultációnak” hazudott Nemzeti Izére. Persze úgy, hogy már a fogalmazás pillanatában ismerték a “végeredményt“. Ugyanakkor ezen költség mindössze 0,3 százalékának felhasználásával pont ugyanezt “állította elő” a szakmailag “tökéletesen” kivitelezett közvéleménykutatásával a mindentől (de főleg a tényektől) független Nézőpont Intézet. (Vajh’ hová vándorolt a “különbözet”?) Továbbá plakátkampányba is kezdtek, mely tegezően és magyar nyelven hívja fel a figyelmét minden bevándorlónak/embercsempésznek arra: mi a “komilfó” itten, Setétségországban. Erre 300 millát költöttek (ugyancsak a közösből), de kevesebb helyet vásároltak, mint a Kétfarkú Kutya/Vastagbőr-koalíció ugyanezen összeg bő tizedéből! (Majd’ tízszeres túlárazás! Nem durva ez?). Most meg további 22 milliárdot húznak ki a zsebünkből egy négy méter magas és 175 kilométer hosszú drótkerítés kihúzására, persze csakis azér’ hogy (szokás szerint) megvédjenek minket.

Mindent egybevetve tehát eleddig 23 303 millió forint kiadásnál tartunk, aminek nem látni (dehogynem!) a valódi értelmét. Fel nem foghatjuk (dehogynem!), hogy miér’ fussa erre ennyi, ha a költségvetésből mindössze 15 000 milliót szánnak (mer’ ugyi “takarékoskodni köll”!) a szétbarmolt egészségügy nyomorgó dolgozóinak béremelésére. Fel nem fogható (dehogynem!), hogy ahol mindössze 60 000 millió jut a kórházi tartozások “rendezésére” (melyek ennek pont a dupláját teszik ki ugyan, de “csak ennyi van”!), ugyanennyit találnak nagyhirtelenjében sportra, külképviseletek nyitására, no meg a Ludovikára. Hát ki érti ezt?

Rugózunk a témán, de ezerrel. Pedig nem ez itthon a legfőbb gond. Igaz, pont ezt akarják!” – vélekedett a már említett asztaltársaság egy másik tagja. S ha egy kicsit, mindössze egyetlen minutára “vigyázó szemeinket” levesszük a habonyista propaganda gusztustalan kérdőívek és gyomorforgató plakátok formájában megtestesülő, alaposan túlárazott délibábjáról, rögvest rájövünk: sörbarátomnak igaza van!

Hiszen már szinte szó nincs az idei esztendő legnagyobb balhéjáról, a Quaestor-botrányról. Arról, hogy a “focialista kapitalizmus” egyik kiemelt tagja, nevezetesen Tarsoly Csaba az állam jótékony félrenézése mellett űzhette csaló tevékenységét. Egy olyan Pilótajátékot, melynek kicsúcsosodása (végső, kétségbeesett elszemtelenedése) 150 000 millió forintnyi kamukötvény eladása volt: a matolcsysta Jegybankba olvasztott pénzpiaci felügyelet orra előtt!!!

Egy olyan szélhámozásról:

  • amelynek részese volt maga a Maffiakormány is, minimum a KüKü-Minisztériumon keresztül, mint “finanszírozó”.
  • amely csalást (no meg a nyomok eltüntetését) ugyanezen jegybanki “szerv” azzal támogatta, hogy nem a “tetteshez” rendelt ki felügyeleti biztost, hagyta, hogy egy “josiptotot” ültessenek a “legforróbb cég” élére, illetve tűrte, hogy az majd’ egy hónapon belül háromszor is kamucsődöt jelentsen.
  • amely állam bűnüldözése hetekig hagyta szabadon mászkálni és tevékenykedni Tarsoly nertársat, igazságszolgáltatása pedig a mai napig nem tesz semmit!
  • amelynek ügyészsége, mely minden “szoclib”-ügyben hiperaktívnak és készséges információszolgáltatónak bizonyult, most úgy kussol és lapít, mint az a bizonyos emésztési végtermék a fűben.

Ez a díszesen aljas társaság eleddig még mindent megúszott. Bedöntötték a forint árfolyamát, lenyúlták a nyugdíj-megtakarításokat. Ellopták az Alkotmányt, a munkanélküliek és a rokkantak pénzét. Romba döntötték az egészségügyet és az oktatást. Meghekkelhették a választási szabályokat és milliárdokat öntöthettek a kamupártokba. Megúszták a netadót, az amerikai kitiltást, a trafikmutyit, a kaszinó-bizniszt. Szíves közreműködésünkkel lerabolhatták a közműszolgáltatókat (“Rezsicsökkentés“), közben pedig úgy 100 000 milliót vághattak zsebre az orosznál olcsóbb nyugat-európai gáz behozatalának állammaffiás monopolizálásával (“MET Energiakereskedő Zrt.“). Ezen kívül fényesre nyalatták velünk Putyin seggét (hatalmas botrány okozva), elárulatták velünk Ukrajnát, az EU-t, a NATO-t, minden szövetségesünket (mégnagyobb botrány!). Beleugrasztottak minket az évtizedekre titkosított Paks-II.-be (az unokáinkkal együtt), de soha semminek nem volt következménye. Olyan, amivel egy normális ország kormányának hasonló helyzetekben szembe köllött volna néznie!

Minden akadályon “kocc” nélkül hömpölyödtek át eleddig tehát. Ámde ezt a közpénzek törvénytelen “quaestorálását” valamilyen okból túlzottan veszélyesnek minősítették önmagukra nézvést. Valami volt/van ebben az ügyben, ami semmiképp nem derülhet ki. Amiről feltétlenül el köll terelni a figyelmet.

Valami olyasmiről, amiért megéri méglejjebb járatni a Párt, a Kormány, valamint az ezek élén álló Szeretett Vezető aligha megmaradt nemzetközi tekintélyét (nullából elvenni tényleg nem kár … már!). Valami olyasmi, ami azonnali akciót kívánt, szokás szerint nem törődve annak hosszútávú diplomáciai/gazdasági/társadalmi hatásaival/következményeivel. Valami olyasmi, amire nem kár hirtelen kidobni az ablakon azt az eleddig 22 303 millió forintot (bár a “járulékos haszon”, az immáron 70-90 százalékos “lenyúlási ráta” sem lebecsülendő!). Valami olyasmi, ami alapvetően veszélyezteti a hatalmi pozíciót, aminél pedig ugye nincs magasabbrendű szempont.

Bármi is az, az akció sikeres volt. Mindenki rágja a gumicsontot, mindenki arról beszél (már megint), amiről a Maffia szeretné, illetve senki nem azt nézi, amit köllene. … Kivéve az én sörbarátomat, no meg – ezek szerint – engem.

Gratulálok mindenkinek! Közpolgárnak, bloggernek, újságírónak, civil mozgalmárnak, … “politikusnak”.

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Andor Mihály a Gépnarancson tegnap megjelent rövid írásában a következőkre vár(na) választ:

“Most, hogy eldőlt, hogy Orbán Viktor, nevét megörökítendő, piramis helyett egy 175 kilométer hosszú és négy méter magas kerítést fog építtetni a szerb határon, fölmerül néhány kérdés.

  1. Mennyi pénzt fog költeni erre az emlékműre Orbán az adónkból?

  2. Ki fognak-e írni az évszázad építkezésére közbeszerzést?

  3. A pályázati feltételek között fog-e szerepelni, hogy a pályázó nevének Mészárossal vagy Tiborczcal kell kezdődnie, és Lőrinccel vagy Istvánnal kell végződnie?

  4. Meg fogjuk-e tudni valaha, hogy mennyibe került valójában a kerítés?”

No ezekre várnám én is Tisztelt Olvasóim válaszait itt alul, a komment-rubrikában! … A Kerítésen kívülről, avagy belülről … Nekem mindegy.

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Szembenézés helyett félrenézés

Az alábbi írást ma délelőtt “lőttem” a hvg.hu oldalán. Szerzője Demény Péter, az Erdélyben megjelenő “Látó” című folyóirat főszerkesztője. Nagyon sok van benne, mellyel egyetértek. De akad mégis egy icuri-picuri, mellyel mégse. Olvassuk hát!

Demény Péter:

A félrenézés gyakorlata

A magyar félelem a magyar gőggel függ össze: ezért volt olyan könnyű meggyőzni rengeteg embert arról, hogy a bevándorlóknak nincs mit keresniük Magyarországon.

„Nincsen francia sovinizmus – francia félelem van” – mondta Fejtő Ferenc egy tévéinterjúban a bevándorlók elleni gyűlöletről. Ez egyrészt emberibb, másrészt körültekintőbb megközelítése volt a kérdésnek.

Magyarországon hagyománya van ennek a fajta félelemnek, mely a bezárkózásban jelenik meg. Többször idézett, felkavaró élményem Kós Károly Levél a balázsfalvi gyűlésről című írása: ebben a szövegben arról beszél, mennyire másként ünnepelték az erdélyi románok kulturális egyesületük, az ASTRA ötvenéves évfordulóját, mint a magyarok az EMKE-jét. Az elsőn részt vehetett minden román, a második viszont: „egy zártkörű társaság gyűlése volt: azoké a főpapoké, nagypolgároké, mágnásoké (díszvendége a gyűlésnek Apponyi Albert gróf volt), akik az öreg Redut termében rendezett gyűlésre hivatalos meghívólevelet kaptak. Az erdélyi magyar nép: a dolgozó paraszt és városi kisember nem volt oda hivatalos; nem is tudott róla. S a gyűlés az úri társaság bankettjével zárult a New York szálloda különtermében…

A magyar félelem tehát a magyar gőggel függ össze: ezért volt olyan könnyű meggyőzni rengeteg embert arról, hogy a bevándorlóknak nincs mit keresniük Magyarországon, nem véletlenül elsősorban azokat, akik egy „polgári párt”-ban hisznek. Ennek a pártnak semmi köze a polgársághoz, ha azon azt a réteget értjük, mely az önálló gondolkodást és a jól végzett munka utáni nyugodt álmot helyezi mindenek fölé, de nagyon sok köze van a kispolgársághoz, mely a félelmeit hiszi gondolkodásnak, és a frusztrációit hitnek, mely mint Nádas mondja, nem tanult meg sem tárgyilagosságra, sem differenciáltságra, sem reflektáltságra törekedni. Ahhoz a kispolgársághoz, amely a Móricz-regényekben jellemzett dzsentri rétegből nőtt ki.

Ez a kispolgárság éppen a fentiek hiánya miatt nagyon tudja, ki a magyar, és ki nem az, ezért aztán könnyedén eldönti, ki van otthon, és ki nincs, kit kell beengedni, és kit nem. Ennek a kispolgárságnak a lelkében komoly visszhangot vernek az orbáni meghatározások a magyarságról és Magyarországról, és az EU elleni ostoba és vidéki dacot valamiféle kurucos hősiességnek érzi. Az ő számára Horthy a legfőbb történelmi személyiség, az az ember, aki jól vasalt paripákon képviselte a félrenézést.

Tizenegy évvel ezelőtt ugyanezek az emberek döntöttek arról, hogy a határon túliak nem magyarok. Az, hogy egy kispolgár milyen oldalinak tartja magát, tulajdonképpen mindegy, hiszen nem az a lényege. Ezért nem lehet kimondani, hogy „a baloldal” szavazott a kettős állampolgárság ellen, és a baloldal hitte el az önzés rémisztő érveit. Nagyon sokan elhitték, és szívesen hitték el őket.

Még inkább elkeserítő, hogy a kispolgárság mániákus irtózata minden szembenézéstől a legfinomabb értelmiségiben is ott motoz, vészhelyzetekben pedig hisztérikusan sikoltozik. Most a magukat baloldalinak képzelő értelmiségiek többsége hálás helyzetben van: diktatúráról beszélhetnek, a szembenézést meg elkerülhetik. A 2004-es szavazáskor minden másképp volt, hiszen akkor egy „saját kormány” agitált a határon túliak ellen. Az a kormány valóban nem viselkedett ilyen autoriter módon, és maga a kezdeményezés egy demagóg butaságából indult. Akkor azonban a baloldali értelmiségiek zöme sem találta a xenofóbiát (kétmillió román és egyéb ilyenek) annyira szalonképtelennek. Számomra nem kell ennél jobb bizonyíték amellett, hogy ez a réteg sem gondolt mindent végig. Sőt, ez a réteg sem mindig különbözteti meg magát valami provinciális aljasságtól, és ez a réteg is szemet tud hunyni gazemberségek fölött, ha azt az „övéi” csinálják. Ezért aztán meglehetősen hiteltelen most, amikor látszólag joggal tiltakozik, hiszen valamilyen tanúbizonyság mégiscsak kell arról, hogy az ember végigment a damaszkuszi úton.

*

Mint a bevezetőben említettem, a fentebbi írás jelentős részével egyetértek. Éppen ezért nem is ezek laudációjára koptatnám gépem klaviatúráját, hanem azon megállapítások kritikájára, melyekkel már nem.

Kétségtelen tény, hogy most ugyanazon kispolgárok élik ki xenofób hajlamaikat “a bevándorlásról és a terrorizmusról” folytatott “nemzeti konzultáció” keretén belül, akik 2004-ben elutasították a kettős állampolgárságról tartott (egyébként álságos) népszavazást – akár a “nem” szavazataikkal, akár a távolmaradásukkal. (Bár az utóbbit “választók” populációja ennél azonban jóval heterogénebb volt!)

Az sem vitatható, hogy az akkori és a mostani kormányzó párt(ok) propagandája ugyanezen, kispolgári ösztönökre igyekezett hatni. Tette/tették mindezt azért, hogy a számukra politikailag és főleg a propaganda, a népszerűséghajhászás szempontjából a legmegfelelőbb eredmény jöjjön ki, s nem nagyon törődtek a következményekkel. Azon okozattal, mely tovább csökkentette a társadalomból egyébként is szinte teljes mértékben kiölt szolidaritás érzését (ha tetszik: hajlamát!), s ezzel együtt a “polgárság” szemléletmódját.

Ugyanakkor ilyen párhuzamot vonni a két esemény (2004/2015) között szerintem erős csúsztatás, de minimum alapos tévedés, azaz a dolgok “félrenézése”. Gondolom mindezt azért, mert nem ugyanazon “dologról” volt/van itten nagyba’ szó.

A 2004-es “népszavazás” ugyanis nem olyan emberekről szólt, akiket ilyen, vagy amolyan okoknál fogva elüldöztek hazájukból. Nem olyanokról, akik ha szülőhelyükön maradnak, nagyon jó eséllyel megkockáztatják a maguk és hozzátartozóik megkínzását, lemészárlását.

Ez az “aktus” látszólag azt a célt szolgálta, hogy magyar állampolgárságot kapjanak mindazok, akik a trianoni határokon kívül szorulva, de e nemzet tagjaként születtek meg. Ezzel pediglen együtt járt volna néhány olyan “adomány/szerzemény” is (pl.: egészségügyi- és szociális ellátás, szavazati jog), melyre azok – lévén nem itt lakók, tehát nem tagjai a “kockázati közösségnek” – nem szolgáltak rá. Ebből a szempontból tehát jogos volt az ellenpropaganda, bár valóban túlzás volt 24 millió (és nem csak kettő!) románnal fenyegetőzni.

Ámde a valódi célja a Szerző által is joggal “álpolgárinak” nevezett társaságnak ezzel nem ez volt. Hanem az, hogy tovább fokozzák a káoszt Magyarországon, hogy minél kormányzó-képtelenebbé tegyék az akkor regnáló ballib koalíciót, s ezáltal magukat állítsák be, mint egyetlen választási lehetőséget (2006-ban ez nem jött be).

Leszarták ők a határainkon kívüli magyarokat. Egyáltalán nem érdekelte őket az ő sorsuk. Erre pedig mi sem adhat jobb bizonyítékot, mint hogy úgy hatalmon, mint ellenzékben lévén mást sem tettek, mint a “túli magyarság” politikai/érdekképviseleti szervezeteinek meggyöngítését, kezdve a “kedvelt/utált” magyar pártok “kijelölésével”, folytatva az “alternatív” mozgalmak Budapestről történt gründolásával (és finanszírozásával), bezárva a “saját” magyarjait egyébként kifejezetten nem kedvelő országvezetők seggeinek elvtelen fényesre nyalásával (pl.: Fico, avagy és főleg Basescu!).

Nem vitatom, hogy a 2004-es egzisztenciális uszítás ugyanazon “megélhetési” kispolgárokat “szólította meg, mint a jelenlegi kormányzat gyűlöletkeltő kampánya. Ámde ugye nem azt akarja mondani a Szerző, hogy az akkor “igennel” szavazók voltak a “nagypolgárok”? Azok, akik most meg a menekültek ellen keltik a hangulatot a “kispolgárok” körében! Ugye nem azt akarja mondani a Szerző, hogy azok, akik akkor nem álltak ki a kettős állampolgárságért, ámde most hányingert kapva tiltakoznak a menekültellenes förtelem okán, olyan korbeli “kispolgárok”, akik megjárva a “damaszkuszi utat” hirtelenjében “nagypolgárokká” váltak? Ugye nem azt akarja mondani a Szerző, hogy valódi párhuzam mutatható ki a kínhalállal fenyegetett szír/afgán/iraki menekültek és mondjuk az Erdélyben (ebből a szempontból is) háborítatlanul élő magyarok között?

Mert ha igen, akkor sajnálattal köll megállapítanom: a Főszerkesztő Úr is csupán egy zsigeri kispolgár. Aki “gőgösen magyar”, valamint képes különbséget tenni ember és ember között, összehasonlítva az egymással még csak köszönőviszonyban sem lévő életkörülményeket!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

szendamondja!

Kissé rendhagyó lesz ez a posztom, lévén azzal kezdem, amivel befejezni szoktam. Olvasás után azonban minden érthető lesz!

Rab László:

Szégyellni fogjuk

A kormány bevándorlással kapcsolatos plakátkampánya látszólag célt téveszt,mert a magyar szöveget a hozzánk érkezők nem értik. Nem is a határok közelében helyezték el a feliratokat, hanem a városokban és az utak mentén. Hogy a választó lássa.

Jól értik a tegező formájú nacionalista kormányfenyegetést azok a máshonnan származó emberek is, akik évtizedek óta itt élnek, és mint a budaörsi egészségközpont szudáni származású orvos igazgatója fogalmazott: magasra emelték az ország zászlaját. Bicskei körzeti orvos kollégája a kormány intézkedései láttán már meg is tette a lépéseket azért, hogy a családját Angliába költöztesse. Nem a fizetés miatt. Mindketten úgy érzik, hogy bőrszínük alapján veszély fenyegeti őket az országban. Elvárható volna pedig, hogy Magyarország ne úgy bánjon a határaira érkezőkkel, és ne is úgy beszéljen róluk mint a kivert kutyákról. Hanem például úgy, ahogyan Szent István király gondolta: „Fogadd be az idegent!”

Orbán Viktor nem olvasta az Imre herceghez írott királyi intelmeket, vagy ha igen, másfajta történelmi időszak premisszáit tartja követendőnek. Nem a türelemre, és nem is a befogadásra ösztönzi a magyarokat, hanem a történelmi kudarcok zavaros magyarságképére: a vélt nagyság, a különbségtétel és más népek lenézése vezérli, a szolgalelkű adminisztrációt pedig ráereszti azokra, akikről ő mondja meg, ki a menekült, ki a potens vérszívó.

A két orvos, aki magára vette az aljas kampányt, magyar állampolgár (a cikket lásd itt! – szendam). Jól tudnak a nyelvünkön, idenősültek, egyikőjük unokáját Botondnak hívják. Mégis a távozáson tűnődnek. Mert félnek azoktól az indulatoktól, amelyeket Orbánék gerjesztenek. A plakátkampány nyomán attól is kell tartani, hogy futni kezd tőlünk nemcsak a fiatal generáció, de az intellektus is. A gondolkodó szellem itthagyja a bugris kivagyiság romhalmazát.

Az egyik orvos szerint a magyarok egyszer szégyellni fogják, ami most itt történik. Sokan már most szégyelljük. Mit gondoljunk arról a kormányról, amely a szélsőjobbal való összekacsintást kék színű hazug plakátokon hirdeti, magyarul és sértő szándékkal? Látjuk az internet egy részének lázadását, és azokat, akik az adófizetők pénzéből kotyvasztott idegengyűlölő maszlagot letépik a szörnyű plakátokról. De a fölháborodásunk nem tartja vissza a távozni készülő „idegeneket”.

Azt is elérik, hogy a szudáni származású, de 45 éve itt gyógyító orvos mellett (aki magyar sebészeket tanított a ma már rutinnak számító hasi laparoszkóp használatára) kényelmetlenül érezheti magát az a Zalaegerszegen díszpolgárnak választott (damaszkuszi születésű) palesztin szívsebész, Alotti Nasri is, aki élete jelentős részét egy jordániai menekülttáborban töltötte. Papp Lajos örökké mosolygó tanítványa nem fogad el hálapénzt, s eddig több ezer életmentő műtéten jutott túl. Ha Orbánékon múlott volna, soha nem jöhetett volna Magyarországra.

*

Miközben a velejéig korrupt Kósa Lajos arról szónokol, hogy a gyalázatos plakátok letépkedése/átfestése “a náci tempó” (nem pedig annak kiragasztatása!), addig éppen Agyarországot ítélte el ugyanezért az Európai Parlament (nem a tépkedésért!).

Miközben a törvényeink és a munkahelyeink megvédésén ügyködik a Qurmány – tegező viszonyban, 300 millióért! – , a 444.hu egyik (tatabányai) olvasója tökéletesen elkapta ennek a velejéig rohadt, korrupt és álszent rendszernek a lényegét:

Fotó: Hovi

Miközben arról pofázik a Lakájcivil Banda, hogy az ellenplakát-kampányra belföldön működő külföldi ügynökök gyűjtik a hirtelenjében alaposra duzzadt összeget (elsősorban Soros Györgytől).

plakatok11

Miközben ez a CÖFKA arról röfög, hogy ezek csak “álcivilek” (nem úgy, mint ők! – hogyazajóbüdös… grrr!), addig az a valóság, hogy van legalább egy Álcivil, aki inkább felmondott a munkahelyén, sem hogy részesévé váljon ennek a disznóságnak!

Szóval arról vagyon itten nagyba szó, hogy ennek az egész, elvetemült, aljas, korrupt, utolsó gazember társaságnak mindössze azt tudom mondani, hogy:

*


Bourbon Viktor

Orbán Viktor, a “miniszterelnök” egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy nem felejt semmit, mert nem tanul semmiből. Ebből a szempontból ő a Bourbon-ház egyik leszármazottja. … Persze csak az “alcsúti ágból”.

Emlékszik még valaki arra a tavalyi, meglehetősen sírva kacagtató botrányra? Amikor kiderült, hogy a legutóbbi focivébé döntőjét a VIP-páholyból szemlélő állam- és kormányfők között feltűnt egy turultojás kakukktojás is?

Csak memória-frissítésül nézzük meg ezt a korabeli képet, s próbáljuk eldönteni, ki is az a komoly ifjonc, aki Joachim Gauck, német államelnök előtt, illetve a magyar “miniszterelnök” balján ül! Csak tán nem személyesen Orbán Gáspár, Nulladik Viktor király egyenesági örököse, a Csúti Herceg?

Kellemes kis botrány lett ebből a fotóból. Egyesek azon vigyorogtak, hogy ilyen újgazdag proccságot csak kevés “kormányfő” tud prezentálni. Mások azon szörnyülködtek, hogy ugyanezen “miniszterelnök” miből gondolta, hogy ezt megengedheti magának. Egy kisebb tábor meg fel volt háborodva. No nem magán a tényen és a mögötte megbúvó karakteren, hanem azon, hogy miér’ vannak egyesek ilyesmin felháborodva.

Hülye celebek, ostobán hazug szócipelők sírták tele a netet és a honi sajtót azon keseregve, hogy egy szegény(?) magyar fiatalembert, csak azér’ mer’ ő a “miniszterelnök” fia, aljas módon meghurcolnak. A sorba beállt maga Gáspár is, aki kijelentette, hogy ő “nem közszereplő”, ezér’ osztán haggyák őtetet békiben, vagy nagyon megharagszik.

A balhé úgy egy hét alatt lecsengett. Gazsi kilépett a Vidiből, majd elhúzott Afrikába “jótékonykodni”: aranyos kis néger gyerkőcöket tanított focizni. Ebből meg mindenki arra következtetett, hogy a Főnökség tanult az esetből, s többé ilyen nyilvánvaló ostobaságokat nem követnek el. … Kivéve a Miniszterelnökség környékén sertepertél ő Habonyárpádokat, akik továbbra is bíztak az össznépi ostobaság táplálta amnéziában.

Teltek múltak a hónapok, s beköszöntött 2015. Annak is a június hava, annak meg a hatodik napja, mikoris a focirajongók (feledve csapot-papot) a képernyőkre ragadtak. Ennek oka az, hogy ezen a napon zajlott le a Bajnokok Ligája döntő mérkőzése, melyet a Juventus és a Barcelona vívott meg egymással.

A meccs élvezetes volt. Még én(!) is megnéztem, s nem csodálkoztam rajta, hogy a focibolondok nyálcsorgatva figyelték az egészet. A “tao”-pénzekkel és stadionokkal merőben érdemtelenül kitömött honi “kínálathoz” képest egyenesen drámai volt a dolog: az akciódús, pörgős “birkózás” valóban emlékezetes marad.

Ámde nem csak a pályán, hanem a lelátón is akadtak “érdekességek”. No nem pont a jegyeket becsületesen megvásárló “plebszeknek” fenntartott széksorokban, hanem a “honoriusok” részére elkülönített részlegen. Mert ki is ücsörgött a berlini stadion VIP-páholyában? A francia kormányfő és a spanyol miniszterelnök-helyettes asszony mögött, illetve Nulladik Viktor jobbján? … Nini! Csak nem Orbán Gáspárt fotózta le már megint valaki?

Nem tudom lesz-e ebből bármiféle balhé. Valószínűleg nem sok, mert erre az ismételt pofátlanságra immáron csak rálegyint az ember: megszokott dolog, Orbán már megint megtette azt, amit ugyan lehet, de nem illik, nem “ügy”. Pedig az, s jó lenne, ha végre mindenből “ügyet” csinálnánk! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az eset is “csak” egy “jelenség”: a mögötte meghúzódó “miniszterelnöki karakter” egyik iskolapéldája! Az, hogy nem törődik a következményekkel, (pozitív értelemben) semmiből nem tanul: teszi azt, amire éppen kedve szottyan, vagy ami az érdekeit (látszik) szolgálni.

Nézzük csak meg, mi folyik ebben az országban már hetek óta! Nettó idegenellenes, rendkívül gusztustalan, közpénzből fizetett kampány. Ki indította el ezt? Természetesen a Miniszterelnökség sötét bugyrai mélyén megbúvó, sötét lelkű Habonyárpádok csapata, az ugyancsak pszicho- és szociopata orbánfő jóváhagyásával, aktív közreműködésével. Miért? Hogy erre és ne a Lényegre figyeljünk.

Ne vegyük észre, hogy a Maffia tízmilliárdokat vág zsebre a zömmel offshore cégeken keresztül forgalmazott, úgynevezett “letelepedési kötvények” bevételeiből (projectmanager: Rácsmögé Tóni, mint a gazdasági bizottság elnöke!). Ne arra, hogy a Bűnbanda nagyüzemi pénzmosodát csinál az országból. Ne arra, hogy a teljesen fölösleges és normál gazdaságossági szempontból abszolút megalapozatlan Paks-II.-projekt még a bevallott, egyébként is horribilis összegnél is jóval többe fog kerülni.

kép: facebook CS.T.

Ahogyan azt Vágó Gábor írja a blogjában: “Minden energia, amit arra fordítunk, hogy a kormány agresszív blöffjeire reagáljunk, az a kormányt erősíti. Hiszen a valódi problémákat könnyen elfedik ezekkel a trükkökkel. … Ameddig azt lessük, hogy hol vannak letépendő kék plakátok, addig a kék plakátokról fog beszélni mindenki“.

Milyen igaz, s ezt “csak” annyival lehet kiegészíteni, hogy amíg Viktor ezzel is a Jobbik vitorlájából igyekszik kifogni a szelet, nem tesz mást, mint hogy még dagadtabbra fújja (Zazrivecz hálásan mosolyog)! Következmények? Ugyan! Leszarja ő azokat, hiszen azt hiszi, hogy zsarolással kézben fogja tudni tartani Vonáékat. Pedig ha Orbán legalább kicsit ösmérné a históriát talán tudná: sokszor fordult már elő, hogy a Kreatúra a Kreátor fejére nőtt!

De Bourbon Viktor nem felejt, mert nem tanul semmiből! Mi meg csak felejtünk, s ezért nem tanulunk semmit!

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Tapolcai tanulságok

A “Baloldal” számára a tapolcai események tanulságai öléggé egyértelműek: a) párttag jelölttel képtelenség győzni; b) szocik kezébe kampányirányítást adni nem lehet. … Ennyi!

Mi a bajom a tapolcai választáson tegnap elhasalt Pad Ferenccel? Lényegében semmi. Előélete alapján rendes, becsületes embernek tűnik, aki normális körülmények között valószínűleg simán “hozta” volna a körzetet. Melyek lennének ezek a “normális körülmények? Végtelenül egyszerű: a) tisztességes választási törvények; b) általános elégedetlenség (tehát kormányváltó hangulat); c) felelősen mérlegelő választók (tehát “polgári mentalitás”); d) jól kiválasztott jelölt; e) kitűnően irányított, hatásos kampány, lelkes aktivisták támogatásával. Nos, itt a “b” pont kivételével egyik feltétel sem állt fenn.

Azt mindenki tudja, hogy idehaza a választási szabályokat mindenféle jelzőkkel illetni lehet, kivéve azzal, hogy “tisztességesek”, tehát minden induló számára egyenlő esélyeket biztosítóak, s a “népakaratot” híven tükrözőek lennének. (Csekély a kéj, hogy ez most pont a maffiapárti jelöltet “szívatta” meg.) Az is köztudomású, hogy létezik az általános elégedetlenség, tehát a kormányváltó hangulat is. Ámde nincsenek felelősen mérlegelni képes polgárok: itt az elsöprő többség (még maga az “értelmiség” jelentős hányada is) “zsigerből”, tehát indulati/érzelmi alapon voksol mindig valami “ellen” és nem “-ért”. Ezek nagy része pedig – a véleménykutatások szerint – hónapok/esztendők óta “kóborol” céltalanul, nem találván számára megfelelőt a “hivatásos” pártkínálatból azaz egy, a civil mozgalomból kialakuló hiteles Új Erőre vágyik. (A fasorban nincs ilyen még, de lehetne érte tenni netalán!)

Tulajdonképpen ezt “képezték le” a tegnapi, tapolcai eredmények is. Lehet “riasztónak” mondani a Nácik 35 százalékát és “érthetetlennek” a Maffiások 34-ét, valamint “megmosolyogtatónak” a Szocik 26 percentjét, de azért nézzünk már a számok mögé is! A részvétel mindössze 38 százalékos volt, így az összes jogosultra vetítve náciék 13,3, maffiáék 12,9, szociék pedig 9,88-at “kaszáltak”.

Ez pedig pontosan az, amit a véleménykutatók már régóta hangoztatnak: a három párt nagyjából egyenlő arányban osztozik az “aktívak” táborán, kiknek jó kétharmada jobbra “hajlik”. De azt is, hogy az országos átlagot (sorrendben 18, 21 és 14 százalék) tekintve mindegyikük alulteljesített. Avagy (és ez a valószínűbb) felülreprezentált, azaz választóik között sok a “szájhős”: a “kocsmajobbikos”, a “hazudós” és/vagy “kiábrándult” fideszes, az “úgysemfogunknyeri” szoci. Tehát ha valóban mindössze ennyi ezen “politikai” szervezetek mozgósítóképessége/támogatottsága akkor itten tényleg komoly bajban van … az ország és a társadalom!

Pad Ferenc tehát minden erénye ellenére alkalmatlan jelölt volt. Azért, mert párttag, mert szorosan kötődik a tényleg leszerepelt MSZP-hez. Kész Zoltán veszprémi, február 22.-én abszolvált “diadala” az, ami ezt híven bizonyítja. Nem köll semmi más az egymással egyébként szorosan összefonódó “jobboldal” két szervezetének legyőzéséhez, mint egy hiteles személyiség, akit a “frontvonalban” lelkes civil aktivisták támogatnak, a háttérből pedig az odakozmált hivatásos ellenzék. Ekkor, de csakis ekkor lehetséges az “Orbánváltás“, a “Vonátlanítás“!

Miért nem volt ez lehetséges? Mert az MSZP-ben, pontosabban a Vezetésben még mindig él a nagypártiság emléke. A beléjük ivódott “szoclovi reflex” szerint ugyanis, ha ők “engedtek” Veszprémben, akkor Tapolca már nekik “jár”. Ha az előbbi esetben ők nyelték le a “békát”, akkor most ugyanez a korábbi partnerek “kötelessége” (csak a DK tette meg nekik ezt a “szívességet”!). No nem azért, mert ezt tényleg így van, s mert Pad Ferenccel a körzet abszolút nyerő lett volna. Tisztában voltak azzal ők, hogy ez nem igaz! Hanem azért, hogy ezzel helyreálljon a Pártvezetés “tekintélye”, kompenzálva legyék a “Pártimázs”, a “Politikai Egó” korábbi “sérülése”. Meg is kötötték hát az “Alkut”, no meg a pártebet a pártkaróhoz, s osztán nekiláttak “kampányolni”. … Siralmasan!

A tapolcai körzet három nagyobb és rengeteg kistelepülésből áll. Ráadásul inkább “jobbra húz” az egész. A Maffiapártot a plébánosok, a Nácikat pedig a helyi, véres szájjal cigányozó/zsidózó/komcsizó “kocsmaaktivisták” segítik. Ha itt egy “balos” nyerni akar, bizony fel köll vennie a kampánybakancsot és körbetalpalni az összes települést. Egy olyan Jelöltnek, aki nem kötődik egyik lejáratódott szervezethez sem, ráadásul elmondja az Igazságot is.

Az Igazságot arról, hogy ez a “Fidesz” nevezetű Izé csupa közpénzen alaposan megtollasodott, s immáron egymással is marakodó gerinctelen, amorilás alakok társasága. Ezeket meg az ország egyetlen nyilvántartásában sem szereplő, hivatalos jövedelmet sehonnan nem szerző, ámde a “fényevés” ellenére giccses Gucci-táskát cipelő “tanácsadók” veszik körül. No meg olyan “üzletemberek”, akik adómentes kaszinókoncessziókat, pályáztatás nélküli állami földeket kapnak, a Felügyelet orra előtt (és beleegyezésével!) simlis pilótajátékot űző cégeikben közpénzek “parkolnak” törvénytelenül, s ha bedől ez az egész, akkor azt a vétlenekkel fizettetik ki (mint mindig!). A “kormányfő” pedig berni nagykövetté nevezi ki a személyes bankárját/brókerét, kinek legfontosabb feladata, hogy felügyelje a “miniszterelnök” Svájcban bejegyzett “energiakereskedő” cégét, mely azért tud immáron esztendők óta 50-100 milliárdos tiszta profitot “termelni”, mert a magyar (maffia)állam ehhöz minden “segítséget” megad neki!

Az Igazságot arról, hogy ez a “Jobbik” nevezetű Izé eredetileg csupán e Maffia szatellitszervezeteként indult, de most, hogy hiénaként megérezte azt a bizonyos “szagot”, igyekszik annyi előnyt biztosítani magának, hogy a következő “választásokon” (2018) a Nagyfőnök, Don Vittorio (esetleg utóda: Don Dzsoni) már kénytelen legyen minimum egyenlő részesedésű üzlettársat csinálni belőle, beosztottjai pedig kellő méretű “piacot” kaphassanak  (“üzlet”=”közpénzlenyúlás”). Arról, hogy ezt az “alakulatot” is kétes egzisztenciák, alpári alakok hemzsegik körül (belül). Akiket (legalább) egy külföldi kormány finanszíroz annak érdekében, hogy az ország érdekei ellen tegyenek meg minél többet (akárcsak az “Anyapárt”). Mindezt pedig a “nemzeti elkötelezettség” molyszagú gúnyájába, a “cukiság” bűzzáró díszcsomagolásába bújtatva.

Az Igazságot arról, hogy az ő megválasztásával ugyan ez a Bűnbanda nem fog eltakarodni az ország vezetéséből, de kapnak egy komoly figyelmeztetést, miszerint ebből már mindenkinek elege van. Akkor pedig talán végre mélyebbre hatol bennük a Veszélyérzet. Akkor talán nem lesznek ennyire pofátlanok, Akkor talán kicsit visszább veszik a nyomulásukat, ahogyan azt tették például a “Net-adó” esetében is. Akkor talán egy kicsit jobban élhető lesz ez az ország. Akkor talán később kisebb romhalom alól köll majd kimásznunk.

De nem ezt tették! Ehelyett kiálltak egy-egy nagyobb település főterére, s onnan az aktuális pártpotentát elkurjantotta magát: “Mindenki szavazzon ránk, mert mi vagyunk a Demokratikus Zellenzék!“. Hátha meghallják a kistelepüléseken is, s osztán ennek hatására rájuk húzzák az ottaniak is az “ikszeket”. … Nos, nem hallották meg: az aprófalvakat elvitték a Nácik, meg a Maffiások. Még a “fellegvárnak” számító Ajkán sem, ahol ugyan “elsöprő” volt a szocigyőzelem, de szűk 30 százalékos részvétellel! … Ennek ellenére ezzel dicsekednek, mert csak ezzel lehet(?).

Köszönjük meg szépen ezt az egészet a Magyar Szocialista Pártnak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Újabb látlelet

Ezt az írást pedig a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” még tegnap. Lévén szintén találó látlelet O. (Nulladik) Viktor pápáról, “egyháza” felső- és alsópapságáról, elvakult híveiről, úgy gondoltam, hogy vasárnapi olvasmányként felajánlom kedves Köztársaimnak.

Lévai Júlia:

A miniszterelnök nem a bolhákra gondolt

A kamionos felszedett egy nőt, akitől nemcsak csókokat kapott, hanem egy bizonyosfajta bogarat is, mely egyáltalán nem magas, hanem inkább lapos egy kicsit. A kamionos bemegy a patikába gyógyszerért, a patikus nem érti pontosan, hogy miről van szó, ezért bolhaport ajánl, de a kamionos csak rázza a fejét. – Nicht ugribugri, hanem langsam spazieren!”

Ez áll Moldova György A pénz szaga című, kamionosokról szóló könyvében, egy anekdotikus történet feldolgozásaként. És mivel a sztorit az író több alkalommal is elmondta, néhány rádiókabaréban, a „nicht ugribugri” mindenki fülébe belemászott. Elszakadva egyúttal attól az eredeti logikától, amely az „ugrifüles” mintájára egy jellemző tulajdonságával jelölte meg a tárgyat. Inkább egy felszólítás jelentésével kezdett keringeni, a „nicht” szócskát olykor fel is cserélve, az erőteljesebb „nix”-re. Azon pedig aztán igazán nincs mit csodálkozni, hogy az önmagát kizárólag parancsolói helyzetben elképzelni képes miniszterelnök is ebben az értelemben használta Tapolcán, amikor ezt mondta:

„Nix ugribugri, végigcsináljuk az elkövetkezendő három évet”.

Első hallásra sokan gondolhatták azt is, hogy ez inkább önmaga híveinek szólhat, a „ne türelmetlenkedjetek, ti sem” értelmében. Ám ha továbblépünk a szövegében, inkább úgy kell ezt értelmeznünk, mint egy, ellenzéknek címzett üzenetet: „Ti csak ne ugráljatok, mert mi képviseljük az erkölcsi Jót, ti pedig a Rosszat. És mi ennek a képviseletét végig fogjuk vinni.”

Ezt pedig azzal tette (nem először) egyértelművé, hogy egy következő mondatában azt állította: a Fidesz tapolcai győzelme becsületbeli kérdés.

Vagyis sokadszorra, itt is megerősítette (ó, Istenem, hogy ez már mennyire unalmas!): számára a választások nem politikai, hanem erkölcsi események. Ezeken igazából semmi szerepük a helyi erőviszonyoknak, az indulók gazdasági-kulturális-intézményi és egyéb, stratégiai elképzeléseinek, a rájuk szavazók meggyőződéseinek, szimpátiáinak, sőt, a véletleneknek sem, mert egy választásnak soha nem a város ügyeinek menedzselése a tétje. A tét mindig az, hogy az Egyetlen Igazi Vezető pártja képes-e győzelemre vinni az erkölcsi Jót, amelyet nyilvánvalóan kizárólag ő képvisel. És amelyet most az egyeduralomként értelmezett győzelmével kell megerősítenie, értelemszerűen az erkölcsi Rosszal azonos „ellenségeivel” szemben.

Nem is igen érteni, hogy egy ilyen, morálisan végtelenül elhivatott ember miért nem egyházat alapít inkább, és miért egy olyan macerás terepen küszködik folyvást, mint amilyen egy többpártrendszerű pálya. Hiszen azt az eszmét, amely szerint a világ minden létező jelenségét szigorúan csak a morál Jó-Rossz dimenziójába szabad belegyömöszölni, azt állítva, hogy létezik egyetlen, mindent meghatározó és örök erkölcsi abszolútum, inkább a templomokban szokták hirdetni. (Igaz, ott sem feltétlenül így, de ez egy másik kérdés.)

Persze ha ránézünk az érte rajongókra, értjük, hogy mitől is érdemes a miniszterelnöknek inkább ennél maradnia. Ugyan hol szerveződne meg a számára egy olyan, minden korosztályt magába foglaló tömeg, amely nem a hit csúcsán álló, legfőbb instanciában hisz (nevezzük nevén: az Istenben), hanem magában a templomalapítóban?! Akiből aztán az egyetlen, lehetséges hit és világértelmezés egyetlen, hiteles képviselőjeként épít bálványt?

Ismerjük el: ilyet máshol nemigen szerveznek alá ilyen egyszerűen. Nyílt tereken és bármely városunkban, bármely, közéleti esemény apropójából. És főként: közpénzekből. Sehol másutt nem erősíthetné meg őt például az a belső dúltságtól vezérelt, fiatal nő, aki úgy tépte ki a választási gyűlésnél tüntető kezéből a táblát, mintha ezzel a gesztusával egy mindenek felett álló, magasabbrendű és megkérdőjelezhetetlen Törvényt érvényesített volna. Az Abszolútumot, magát. Ilyet ma már egy templomban, egyéb imahelyen nem lehetséges megcsinálni.

orbanazistenMajd hülye is lenne egy hatalomba került politikai vezető lemondani az ilyen és ehhez hasonló erődemonstrációk lehetőségéről.

Nem is mond le, hanem nagyon tudatosan épít a vallásosság és a politika összemosására. Odamegy, személyesen, fölkapaszkodik valami pulpitusra, és arról aztán úgy szónokol a tömegnek, hogy azok mindjárt el is hiszik: máris az övék az erkölcsi fölény. Hiszen ez az ember bármikor képes legyőzni a morális ellenségeiket! Akik ugyan nem mások, mint a saját szomszédaik, akikkel közös terük nekik ez a város, de most nem ez számít, hanem az, hogy itt most ők az „igaziak”. Ők az a massza, amely abban a hitben ringathatja magát, hogy a világban elképzelhető legnagyobb hatalom, az isteni erő letéteményese lehet. Szemben azokkal a véglényekkel, ott a túlparton, akik képtelenek meglátni ennek az álláspontnak a morális fensőbbségét. És akik csak a kerékkötői annak, hogy végre maradéktalanul érvényesüljön az egyhitrendszer. Hát majd ők megmutatják nekik, hogy azok nem ugrálhatnak, mintha – ugyan már, még hogy valami „bolhák”! Dehogy! Mintha itt valami többpártrendszer lenne! Na az nincs itt, megértettétek?! Arra vonatkozik a „nix ugribugri”, és nem holmi kamionos anekdotára.

Az ilyen, prózai dolgok maradjanak csak meg a „hitetleneknek”. A hívők kitartóak és hűségesek, és nincs az a leleplező tábla, felirat, újságcikk, alkalomadtán néhány, mégiscsak megszülető bírósági végzés, amely képes lenne eltántorítani őket ettől a hűségüktől. Akárhányszor ilyesmivel jönnek elő, bármely más oldalról, ők mindig feldúltan oda fognak rohanni, és ki fogják tépni az ilyeneket, bármelyik kézből.

Mindazonáltal azt a feliratot mégsem ártana időnként mégis elolvasniuk, amelyen ez áll:

Isten útjai kifürkészhetetlenek”.

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Mi tényleg ilyenek vagyunk!

Bokros Lajos szerint az ő tegnapi, 36 százaléka egy diktatúrában már “győzelemnek számít“. Gyurcsány Ferenc szerint azonban nincs itt semmi különös, “sem nyereség sem vereség” nem történt, s lényegében “nem a baloldal van mélyen, hanem Magyarország“. … Hát, mi tényleg ilyenek vagyunk!

Temetkezik a Baloldal! Ma reggel óta erről szól minden újsághír és elemzés, miután a magukat demokratikusnak nevező pártok tegnap elszenvedték újabb, idén már harmadik “katasztrofális vereségüket”. Nem állítom, hogy az ilyesmit hangoztatóknak nincs igazuk, de a kép azért ennél jóval árnyaltabb.

Egyetlen percig nem volt kétséges, hogy ezt a legújabb, most éppen “önkormányzati választásoknak” nevezett bohózatot a fasizálódott Maffiaállampárt fogja úgymond megnyerni. Nem csak azért, mert ennek szabályait is ügyesen “méretre szabta” (a legdurvábban Budapesten) és nem csak azért, mert szinte minden létező kampánylehetőséget magának sajátított ki. Nem csak azért, mert ezeken felül még korlátlan büdzsével is (államkassza) rendelkezett. Hanem azért, mert az ellenség/ellenfél térfelén is számos olyan mezőnyjátékos játszott, aki a saját kapujába igyekezett minél több gólt belőni.

A FideSS-sikernek elsődlegesen két “titka” vagyon. Az egyik a kommunikációs csatornák már említett, szinte teljes kisajátítása. Ennek fényében Bokrosnak tökéletesen igaza van, hogy az ö 36 százalékos második helyezése felér egy győzelemmel. Hiszen ennyi szavazatot úgy megszerezni, hogy üzeneteit csak egy nagyon szűk információs keresztmetszeten keresztül tudta eljuttatni reménybéli választóihoz, az maga a csoda – különös tekintettel arra, hogy minderre csupán két hete volt! Ámde itt rögvest felmerül két kérdés: miért volt csak ennyi ideje és (talán a legfontosabb), hogy mennyinek a 36 százalékát szerezte is meg?

Az adatok szerint tegnap az ország valamennyi jogosult polgárának mindössze alig 40 százaléka (39.82%) volt hajlandó arra, hogy urnazárásig (17 óra 30) leadja szavazatát. Ezt az átlagot, ha kicsivel is de Budapest kegyeskedett alulmúlni (37,34%). Holott eleddig az volt a “stíl”, hogy mindig a Főváros produkálja a legmagasabb részvételi arányokat, lévén ez elterjedt (és két tucat esztendő tapasztalataira alapozott) vélekedés szerint Budapest “polgárosodottabb”, így “öntudatosabb” is, mint a “Vidék”. Ehelyett az történt, hogy például az “elmaradottabbnak” és “provinciálisabbnak” tekintett Nógrád megye választói lettek a “rekorderek”, a maguk “kiugróan magas” 48 százalékukkal!

Vajon mi lehet eme “szokatlan” és feltűnő aránytalanságnak az oka?

Nem más, mint a maffiaállampárti Propaganda. A szinte kizárólagosan uralt kommunikációs csatornákon át (közpénzből fizetett “Kormányinformáció“-s hirdetésekkel alaposan megspékelve) az az “Üzenet” áradt a Zemberek felé, hogy ennek az október 12.-i választásnak valójában semmi tétje (tehát lényegében értelme!) nincs, hiszen az adott település/megye sorsa kizárólag a kormányzati akaraton, pontosabban annak kegy-gyakorlásán múlik. Viki Mouse-tól kezdve, Dzsentri Dzsonin át a legutolsó, picinyke gauleiter(jelölt)ig senki és semmi mást nem hangoztatott csak ezt. Tették pedig mindezt azért, hogy a lehető legtöbb “zembert” riasszanak el a szavazástól, avagy vegyék el tőle a kedvét (ez volt a FideSS-siker másik “titka”!).

Az, hogy ez hatott mondjuk a “leugróan” alacsony (alig több, mint 35%!) eredményt produkáló, kevéssé citoyen Hajdú-Biharban (a “nyakas cívisek” Debrecenben sem akarták különösebben járásra bírni a hátsó lábaikat annak érdekében, hogy megválasszák a Pótkósát!), nem csodálkozom. Azon se, hogy a “Provinciák” számos részén taroltak a Maffiafasiszták és a Megélhetési Nácik. Az ilyen “belberki környülállásokban” sokat számít a véleményét agresszíven hangoztató “utcaszomszéd”, tehát az ilyen-olyan módon (többségükben csak vállveregetéssel) “fizetett” pártaktivista “befolyása”: vagy engednek a harsogóan verbális erőszaknak, vagy inkább ki se dugják orrukat a házukból.

Aki meg mégis, hát az igazából azt se tudta kire/mire is szavazzon. A helyi/megyei “hírorgánum” kizárólag a FideSS-propagandát szajkózta. Így osztán azt se tudta, hogy az ilyen-olyan falragaszon az orra elé tolt “ellenzéki jelölt” kicsoda-micsoda (persze a fidesznyikről sem!). No meg azt se nagyon, hogy a Szocikon (meg “Agyurcsányékon“) kívül van-e még valamiféle Ellenzék. A Retektévé Híradóiból ugyan értesülhetett a Fidesznyik “öregek” (Kósa), meg az “ifjoncok” (pl.: Rogán, Szíjjártó) hirtelenjiben történt, semmivel meg nem indokolható “megtollasodásairól”, no de “mi közünk nekünk ehhöz” (azon kívül, hogy tőlünk lopták a pénzt!). Hiszen ezt csinálták a “Cocik” is, ráadásul Agyurcsány meg egy “hazug alak”, ő maga “vallotta be” és még a “pártját is elárulta”. Ebből meg egyenesen jön a következtetés: ellenzékként marad a Jobbik (a frászt!), “nekik” meg ugyi semmi bajuk igazából a cigányokkal, csak utálják őket (ezt mondja a Jobbik is!)

Ezért osztán most úgy néz ki, hogy a “Provinciák” többségének döntése szerint: mindössze négy “országos párt” vagyon, erősorrendben(!): Fasiszták, Nácik, Szocik és Gyurcsanyisták. Mindenki más le van szarva, bár volt szavazva is. Csakhogy az “okos törvény” szerint tíz jelöltre leadott száz szavazatból az a nyerő, aki minimum tizenegyet kap és a “maradék nyolcvankilenc” van leszarva!

Mindez tehát érthető. De csak az úgynevezett “Vidéken”! Ámde mi az ördög történt Budapesten? Ahol ugyi a Zország “gazdagabb és tudatosabb” választói lakoznak … állítólag. Ott miért csak 38 százalék volt a részvételi hajlandóság? Netalán a Fővárosban is eluralkodott a “vidékiség”? Tulajdonképpen igen, de csak “némi rásegítéssel”.

Senkinek nem rovom fel bűnéül, hogy csak megkésve találták meg a Demokratikus Ellenzék Demokrata Főpolgármester-jelöltjét. Bokros nem volt kézenfekvő megoldás. Ámde az volt Falus Ferenc? Ő az E-PM aspiránsa volt, mely pártról most kiderült: Bajnai nélkül egyszerűen nem létezik még Budapesten sem! Jelölését a másik két párt ugyan elfogadta, de osztán mindhárman úgy hagyták magára, mint Szent Pál az “oláhokat”. A maximálisan tisztességes és alapvetően jóindulatú Falus ezek után magára volt hagyva és csinálta a (kissé hülye) kampányát. “Legnagyobb támogatója”, az MSZP elnöke is csak hetekkel a Közös Jelöltté választása után volt hajlandó (először!) találkozni vele, akit (Tóbiás saját bevallása szerint) személyesen nem is ismer.

Juhéjj! Ez osztán a “tökéletes üzenet” a szocihű budapestiek számára!

Osztán jött Bokros, akiről meg ugyanez a Tóbiás, mint országos szocielnök kijelentette: “baloldaliak számára vállalhatatlan jelölt, mert …” … szóval mert csak, meg izé. Gondolom Tarlós ebből a szempontból sokkal izébb … szerinte. Beszólt még a PM is, “aki” szerint meg Bokros ugyancsak támogathatatlan, mer’ nem eléggé “zöld”. … Gondolom Tarlós viszont egyenesen “mélyzöld”, bár ha felbosszantják, akkor inkább “kommenistába hajló” orcaszínezete vagyon nékije.

A FideSS-propaganda lényege tehát az volt, hogy minél több Zembert távol tartani a szavazástól, lévén az alacsony részvétel mindenkoron nekik kedvezett … és kedvezett most is. Ez alá “tercelt” a mélyentisztelt Ellenzék legalább két pártja, a PM, de legfőképp a Szocik. Utóbbiak pedig sikeresen érték el, hogy az egyébként öntudatosabb, polgárosultabb Budapesten még a szokásosnál is kevesebb választó éljen a jogával, mer’ ugyi ez szolgálta … no nem a budapesti polgárok érdekeit, hanem a Maffiakormányét!

Nem tudhatom a Fasiszták pontosan mit is ajánlhattak fel ezért Tóbiásnak. Azt sem, hogy a Pártelnök a kialkudott “Harminc Ezüst“-ért, avagy további baksisok kiérdemlése végett tette-e közzé a nyilatkozatát:

A mai estével lezárult az alkuk korszaka. Az MSZP vezetése döntött, nem kíván a jövőben részt venni az elitek játékában, nem kötnek több rossz alkut, kifelé nyitnak az emberek, a nép felé. Úgy fogalmazott, nem fogadják el ‘az orbáni hatalmi’ nemzeti együttműködés rendszerét, sem azt a Gyurcsány Ferenc által képviselt hatalmi, vezérelvű politikát, amely bezárta a baloldalt az elmúlt négy évben, lehetetlenné tette, hogy értékazonos, baloldali, modern, nemzeti elkötelezettségű politikát folytasson. Létezik baloldal, úgy hívják MSZP!

Ámde az tény: a jelenlegi (sőt, esztendőkótai) Szocipártnak kábé annyi köze van a Baloldalisághoz, a Demokratikus Jogállamhoz, a Köztársasági Eszmékhez, mint Semjén Zsoltnak a Krisztusi Hithez! Pofázni ugyan tudnak róla, de gyakorlásától körülményesen tartózkodnak … megélhetési alapon! … Ugyan miben különbözik a Nyíregyházára bejelentett, de valójában Érden élő Tóbiás, a lakhatási költségtérítést ugyanúgy felvevő, budai luxuslakásban élő, Kósa Lajostól, az eleddigi debreceni polgárm… izétől? A Közkasszából lenyúlt összeg mennyisége, meg a lopott vagyon nagyságában? Hogy az egyik talán igen, a másik meg egyáltalán nem tudja mindezen vagyonosodását megindokolni a hivatalos jövedelmeivel? … Na neeee!

A Narancskasszához hamarosan odaállók figyelmébe ajánlanám a Tényt: A Fővezér még soha nem maradt adósa senkinek! Elébb-utóbb mindenkinek kitörte a nyakát!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Úgy tűnik, Agyarországban mindössze három “vezető politikus” érti, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó: Demokraták állnak(?) szemben a Diktatúraimádókkal, a Jogállami Köztársaság Hívei a Modern Feudalizmus Oligarcháival és Jobbágyaival. Ez a három politikus pedig jelenleg (úgy tűnik és abc-sorrendben): Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és (a saját országos elnökségével is szembefordulni hajlandó) Kunhalmi Ágnes!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Mérgezett “ajándék” a Vezértől

Mottó: “Orbán földjén nyílik már az encián./ Ajándékot kaptál Tőle?/ Nem lehet más, csak cián!” (©: “Pótbonhomme“)

Amikor ez a posztom nyilvánossá válik, a “Magyar Országgyűlés” nevű, egybites, gombnyomogató biodroidokat tenyésztő Államfarmon már javában szónokol a xanaxpálesz koktélon felhízott “Napoleon” (röff-röff, uííí!) arról, hogy itten úgy el lészennek számoltatva a bankok (már megint), mint a csuhajlom! … No meg mérgezett Ajándék a Znépnek!

Mer’ uííí … ugyinem volt még olyan a világon“, hogy “… létrejött volna egy olyan lehetőség, hogy az emberek, akik azért fognak össze a demokrácia keretei között, és választanak maguknak parlamentet és kormányt, hogy legyen, aki képviselje az ő érdekeiket a nagyhatalmakkal szemben, a külföldiekkel és a belföldi nagy hatalmasokkal szemben is, szóval az emberek összeálltak volna, választottak volna egy parlamentet és egy kormányt, ami az ő kormányuk és az ő parlamentjük … (Viktátor Urunk felejthetetlen megjegyzése a “szokásos” pénteki rádiós igehirdetésében, lásd itt!).

Ezek szerint hungaricum, hogy 2010 (pláne 2014) előtt egy Törvényhozást és egy Kormányt “a Nép által, a Népből és a Népért” választottak volna meg annak érdekében, hogy “szolgálja a Népet, képviselje a Nép érdekeit, őrködjön a Nép szabadsága fölött“. … Gondolom, eme Pénteki Szózat után az “elmaradott” EU-tagállamok, valamint az USA népe (és politikusai) mélyen magukba szálltak, s elgondolkodtak azon: hol is rontották el az egészet, miért is gondolták magukról azt, hogy Valódi Demokráciában, sőt, Jogállamban élnek!

Mert az is hungaricum, ahogyan itt, ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi, kissé unorthodox, nem is annyira liberális, de mindenképpen “Modern Demokráciában” a Jogállamiság elve érvényesül. Minálunk uííí … ugyanis ez úgy működik (röffenti a Napoleon), hogy nem a Népnek köll alkalmazkodnia a jogszabályokhoz, hanem a Törvényeknek a Nép “Igazságérzetéhez”. … Azt, hogy a Nép mit “érez” Igazságnak, azt természetesen eme hungaricumnak minősülő Kormány és Törvényhozás határoz meg évről évre, hónapról hónapra, napról napra … néha pediglen óráról órára is!

Ha ugyanis a Nép úgy “érzi”, hogy a csütörtökön még hatályos, neki akkor még tetsző (mert “hasznos”) jogszabályok pénteken már sértik az igazságérzetét, akkor a Népi (galád imposztorok szerint: “populista“) Kormány javaslatára a Népi (galád imposztorok szerint “egybites, gombnyomogató, a csimpánzok IQ-jától messze elmaradó Idomítottakból álló“) Törvényhozás azt hétfőre már meg is változtatja! (“A változtatás jogát a hungaricumos Kormány és a hungaricumos Törvényhozás magának fenntartja!”)

De mivel a változtatás csak hétfőn volt lehetséges (ebből is látható, mennyire kontraproduktív, tehát fölösleges a “hagyományos” Demokrácia!), az Igazságérzet Sérelme meg már múlt hét pénteki, hát bizti ami bizti, visszamenőlegesen történik a módosítás és (bizti, ami bizti – nehogy szó érje a Nép Törvényhozás/Kormány háza elejit) egynehány esztendőre visszamenően! Mindezt csakis azér’ uííí … ugyi, hogy Mindenkinek jó legyen: a Népnek, de legfőképpen a Népi(es) Politikusnak!

Kitűnő példa erre, az úgynevezett Devizahitelesek Problémája! Melyből azér’ lett “gond” uííí … ugyi, mert sokuk, a kedvező kamatok és törlesztőrészek okán, jóval messzebbre nyújtózkodott, mint ameddig a “takarója” ért. Tették mindezt azért, mert mindezt már 2000-ben (ki is volt akkor a miniszterelnök? … na uííí … ugyi!) ez engedélyezve lőn, 2002-től kezdve pedig maximálisan költséghatékonyabb volt, mint a forintalapú hitelek felvétele (ki is volt akkor az a Járay Zsigmond MNB-elnök, aki ezt engedélyezte, majd később, 2002-ben a Holdig rúgta fel a jegybanki alapkamatot csakis azér’ uííí … ugyi, hogy alaposan kibasszon a Medgyessy-kormánnyal?!).

Nem is volt ezzel semmi gond, amíg be nem következett a 2008 őszi Pénzpiaci Pánik, melynek következtében a Forint fejest ugrott a szakadékba. Volt olyan időszak is (kb. 10 nap), amikor a korábbi, 240-250 forintos Euro elérte a 330-at, illetve a Svájci Frank 150-160-as árfolyama a 280 forintot.

Osztán jött a Gyurcsány-Bajnai konszolidáció. Az elátkozott IMF- (és WB- és EU-) hitelből feltőkésített, Simor-féle Jegybank mindent megtett a forint árfolyamvédelme érdekében. Így 2010 májusára az € lement 265 forintra, a CHF pedig 180-ra.

Osztán jött a Falkaforradalom és annak két szócipelője (Kósa és Szíjjártó) mindössze 48 óra alatt gondoskodtak az újabb árfolyamelszállásról! Kinek volt ez jó? Hát nem a lassan nyomorba és vagyonvesztésbe dőlő Devizahiteleseknek, hanem az “infó” birtokában lévő “shortolósoknak”. Tehát azoknak, akik “szénné keresték magukat” az egészen, s ugyanezek voltak azok is, akik az “egyösszegű, rögzített árfolyamú végtörlesztést” lehetővé tévő, “népi indíttatású” törvényen is hatalmasat kaszáltak.

Most az a duma, hogy a bankok voltak tisztességtelenek. Ez részben igaz, de közel sem annyira, mint a forintleértékelésre és statisztikaszépítésre játszó kormány és annak Jegybankárja (Matolcsy), aki Simorral ellentétben még csak kísérletet sem tesz az árfolyam megóvására! … Tetézve a Bajt!

Ámde minek magyarázok én itten, amikor a jelenlegi Klerikálfasiszta Pártállami Kurzus által lekommunistázott Aczél Endre ezt nálamnál sokkal jobban leírta:

Vallomást teszek.

Devizahiteles ügyfele vagyok az egyik kereskedelmi banknak. Akkor lettem az, amikor a bank elnök-vezérigazgatója, akkori barátom, azt javasolta nekem, hogy föltétlenül vegyek fel hitelt, ha szükségem van rá, svájci frankban, mert ő maga is ugyanígy tett. Nem akart nekem rosszat; vélem, önmagának se. Ha valaki, hát ő tudta, mit érdemes csinálni és mit nem. Biztos nem Medgyessytől vagy Gyurcsánytól kért tanácsot. A kérdéses időpontban forinthitelt 12–15 százalékra, svájci frankban elszámolt hitelt 3-4 százalékra lehetett felvenni.

Akik akkor cselekedtek, így például én is, éveken keresztül jól jártak, de nemcsak azért, mert a kamatszint látványosan alacsonyabb volt, hanem azért is, mert a forint árfolyama nem ott volt, ahol most, hanem legalább 40 százalékkal föntebb (azaz erősebb volt).

A devizahiteleseket nem a bankok mohósága tette tönkre, hanem a forint romlása. Azok, akik „jó időben” vettek fel svájcifrank-hitelt, éveken át halálra keresték magukat a forinthitelesekkel szemben, vagy ha nem, a szaldójuk még ma is pozitív (2008 után). Magánszemélyeké is, önkormányzatoké is. Utóbbiakról – ahol eltűnt a pénz – mintha manapság nem esne szó. Miért is esne? Még a végén kiderülne, hogy Lázár János, hajdani hódmezővásárhelyi polgármestert azok a gonosz bankok beszélték rá, hogy városát Magyarország legeladósodottabb településévé tegye. Nem téma. (Régebbi iskolázottságúak értik a vonatkozó német mondást: „nicht berühren” – erről nem beszélünk. Ez a szófordulat, így, németül, akkor volt divatban, amikor a zsidótörvények folytán „aladárok” – keresztény alkalmazottak – vették át pro forma a tulajdonjogot az eredeti tulajdonostól, de erről nem illett tudni, beszélni.)

Egyszóval állapodjunk meg: a svájcifrank-hitel hosszú időn át roppant előnyös volt a hitelfelvevőknek. Ehhez képest Orbán Viktor pénteken ezt mondta: „A magyar gazdaságtörténetben példátlan, hogy a kormány és a parlament a tisztesség logikája alapján teljes egészében átvilágítson egy az emberekkel szemben tisztességtelen pénzügyi manőverrendszert, és elszámoltassa a bankokat.”

Manőverrendszer? Biztos, hogy a bankok nem emberbaráti szempontból nyújtottak hitelt svájcifrank-alapon, hanem azért mert lehetőség volt rá. Arra, hogy ők is jól járjanak, meg a devizahiteles is. Le kell szögeznem, hogy az én szerződésemet az én bankom egyetlenegyszer sem módosította, bár a kamat lassan, de alig észrevehetően feljebb kúszott. Igaz, azt se kérdezte meg tőlem, hogy egyetértek-e a kamatemeléssel? De erre semmi sem kötelezte. Most 4 százaléknál van a kamat, és a bank éppenséggel igazodhatna Matolcsy alapkamatához, amelyet pár hónap alatt 7-ről közel 2-re vitt le (puszta erőszakkal, ami a pénzügyi világban szokatlan), de persze nem teheti, mert ő frankban számol el, nem forintban.

Itt jegyzem meg, járatlanabb olvasóink kedvéért, hogy a devizahitelek forintosítása, amiről annyit pofáznak, azért nem fog megtörténni egyhamar, mert olyan mértékű kamattámogatást vonna maga után (hogy a forinthitelesek egálban legyenek a devizahitelesekkel), amelyet a központi költségvetés 100–150 milliárdos nagyságrendben nem tud, nem is akar vállalni. Orbán ravaszul kibújt a válasz alól, amikor erről, mármint a forintosításról kérdezték. (A szám szakértői becslés.)

De a legnagyobb gonoszság az, hogy ez az egész devizahiteles balhé, amely egészen bizonyosan családok százezreit nyomorította meg (nota bene: akik luxusautóra vettek fel hitelt, azokat aligha), az Orbán-propaganda folytán teljes egészében „félrecsúszott”, hiszen közepes képzettségű embereknek is tudniuk KELLENE, hogy nem a bankok gonoszsága, hanem az orbáni, árfolyamromboló gazdaságpolitika miatt kénytelenek többet fizetni. Lehet ugyan napestig hivatkozni – olykor akár okkal is – egyoldalúan módosított szerződésekre, engedély nélküli kezelésiköltség-emelésre és hasonlókra, ki lehet csikarni a Kúriából ennek megfelelő döntést – de ezek hatalmas semmik ahhoz képest, amennyit a forint romlott, következésképp az adósság (az államé is!!) automatikusan növekedett. Csak erről volna szabad beszélni, nem pedig a „bankrendszer átvilágításáról”, „tisztességtelenül elvett pénzekről” etc. (Egy szép nap talán azt is megkérdik tőlük, árják-e? Mellesleg: Csányi Sándor OTP-jének átvilágítása hogyan fog megtörténni? Hátha Csányi többet tud a Fidesz-vezérkar magánvagyonáról, mint bárki más ebben az országban. És hogyan fog megtörténni az oligarchikus körbe tartozó kisbankoké, amelyek „magyarok”, szó se róla?) A bankok nem angyalok, sehol sem azok. De arról aztán végképp nem tehetnek, hogy amikor én fölvettem a hitelemet, a svájci frank valahol 180 forint körül állt, ma meg 260 körül.

Tudom, ez egy fura írás. Végtére is tapsolnom kellene, hogy ha Orbánnak hinni lehet, harmadával csökken majd az én törlesztőrészletem is (tényleg? nem fogadnék rá nagy tétben), és ez nem kevés. Csakhogy bizalmatlan vagyok. Tudom, hogy a vége zéró összegű játszma lesz. Mert ami az egyik oldalon nyereség, a másikon veszteség. „Valakinek” állnia kell a számlát. Jó, azt mondják nekem, ezek a bankok lesznek. De ők erősebbek mint én, bármennyit sarcolják is őket. Ki fogják találni a módját, miként hozzák be a réven azt, amit a vámon elveszítenek. Ebben egészen bizonyos vagyok mint ahogyan abban is: észre sem fogom venni, mikor fizetek többet. Lám, Orbánék egy népszavazással eltüntették a vizitdíjat, és most szórványos hírek jönnek arról, hogy a 300 forint többszöröséig fizettetik ki egyes kórházak a nem „oda tartozó” betegekkel. És pénzt kérnek „extra” szolgáltatásokért. Mindig van megoldás.

Szóval a Népi Kormány és Törvényhozás immáron sokadjára döntött úgy, hogy jogi erőszakot vesz a Saját Alaptörvényén is. … Biztos-ami-biztos pedig a Civil Szervzeteken/Mozgalmakon is. Utóbbiak a veszélyesebbek, lévén az Előbbit napról napra képes a Nép Igazságérzetéhez idomítani (lásd fentebb!), míg az utóbbiakat csak dehonesztálni: HAT “alapítványistára” ÖTVEN rendőrt reászabadítani!

De hát ezen csodálkozni nem köll! A Hatalom egyelőre azt csinál, amit akar. Kinyírja a Civileket … no meg a bankokat … mindezek pénzén pedig le/kifizeti azt a Magyar Honpolgárt. Aki némi állami baksisért bármikor eladja a saját szavazatát, szabadságát (lévén ezekkel kezdeni semmit nem tud!). No meg a saját anyját is! …

Ám ebben az esetben talán még meg is jegyzi: “Bocsi, Anyuka! Semmi személyes. Csak muszáj!

A posztomban nincsen semmi személyes. Csak A tenyeremet viszkető “Muszáj“!

… és ezt …

szendamondja!


Mögöttük a Rubicon

Hatalmas a forgalom manapság a Rubicon folyócska két partja között. Tért ölelő léptekkel igyekszik át rajta a magát magyarnak nevező kormány, az önmagukat demokratikusnak és baloldaliaknak nevező ellenzéki pártok, no meg Legújabb Régi Jóbarátunk, Vologya cár is. Mi meg csak pislogunk, s szaporán igyekezzük visszanyelni a szájunkba tóduló gyomortartalmat.

Alig több, mint hat héttel a választásoknak hazudott önkormányzati bohózat előtt a települési és kerületi stallumokban megkapaszkodni akaró, azok bázisán magát újjáépíteni szándékozó Baloldal még  mindig önmagával van elfoglalva. Pedig a hirdetettek szerint itten az a tét, hogy a kisebb-nagyobb győzelmekkel egyfajta hatalmi ellenpólust képezvén, legkésőbb 2018-ban kimenteni az országot az orbáni Maffiapártállam karmai közül.

Ámde ehhöz némi kampányolásra is szükség lenne, melynek két, de egymással összefonódó célja lehetne csak: folyamatosan (napi negyvennyolc órában!) leleplezni a habonyista propagandagépezet hazugságait, nyilvánvalóvá tenni a Fasiszta Állam valódi céljait, illetve egy vállalható/választható alternatívát nyújtani a nyomorgó, mindenben és mindenkiben csalódott Zembereknek.

Nem akarom ismét felemlegetni, hogy álláspontom szerint az utóbbit legegyszerűbben úgy lehetett volna elérni, ha a T. Ellenzék azzal bizonyítja a demokratikus, alkotmányos, jogállami köztársaság, a nyugatos, liberális állam iránti elkötelezettségét, hogy simán bojkottálja az önkormányzati (legelső sorban a budapesti!) választásokat. Hivatkozván (és be is mutatván!) a legalizált csalásokra, a választói akaratot korlátlanul eltorzító “szabályokra”, majd ujjal mutogatva az ezeket kiötlőkre (kormány és Kétharmad), meg az azokat szentesítő Kesztyűbábokra (tákolmánybírák).

Ámde ez a “vonat” már elment (igaz, még most is fel lehetne rá szállni, hiszen ölég lenne hozzá egyetlen nyilatkozat!), az Ellenzék meg sajnos hagyta magát áttuszkolni az Orbán által neki odacsatornázott Rubiconon. Így osztán marad(na) a fentebb ismertetett módszerekkel való kampányolás, amihez pedig még csak különösebb szellemi erőfeszítésre sem lenne szükség (csak fizikai – szó szerint – állóképességre). Hiszen ehhöz az “anyagot” oly’ bőséggel szállítja az önmagával manapság belháborút is vívó (lásd itt és itt!), biberachi elveken alapuló kül- és belpolitikát követő, elképesztően urizáló kormány(párt), hogy csupán győzni kéne a röpködő “magaslabdák” lecsapkodását. … No meg akarni is!

Ne beszéljünk most a Posványosi Fertelemről, meg a Sopronpusztai Onániáról sem! Maradjunk csak a legutóbbinál! Annál, hogy miféle útravalót dugdosott be a Vezér a külképviseletek vezetői pozícióit elfoglaló magyar nagykövetek tarsolyába. Mint ismert (lásd itt!), Viktor Győzövics nyíltan kijelentette: felejtsék el az értékelvű politizálást, hiszen azt csak az “okos államok” találták ki a “félnótásoknak, innentől semmi más nem számít, mint az ország érdeke (lásd még: Biberach!).

Nem is késett sokat az ellenzéki reakció. Ámde hogyan is? Egyszerű, mindenki által megérthető parabola helyett, lagymatagon ökölrázó, elvont értelmű értékekre hivatkozó nyilatkozatok … megerősítvén ezzel Victor von Biberach “elveit”. Az egyik ilyen “kedvencem” Szalay-Berzeviczy Attila (Együtt-PM), aki az ATV “Egyenes Beszéd” című műsorában a rendelkezésére álló kb. öt perc jelentős részét arra használta fel, hogy megmagyarázza a neki tulajdonképpen alákérdező Kálmán Olgának, hogy bizonyos esetekben miért nem “érték” az “érdek”. Ha én lettem volna Attila helyében, arra a műsorvezetői kérdésre, miszerint “Magyarország érdeke számomra egy érték. Akkor miért mondja azt, hogy az érdekek képviselete nem jelent értékelvű politizálást?“, a következőt válaszoltam volna:

“Kedves Olga! Bizonyára nincs vita közöttünk abban, hogy ép erkölcsű ember számára a saját családja a legfőbb érték, annak érdekeit pedig igyekszik a legmesszebbmenőkig képviselni, szolgálni. Nos, tegyük fel, hogy az Ön családja anyagilag megszorul, hirtelen nagyobb összeget kellene kiadnia. Ebben az esetben Ön hajlandó lenne a gyors pénzszerzés érdekében kiállítani a serdülő lányát az utcasarokra? … No, ugye hogy nem, lévén egy ép erkölcsű ember bizonyos értékeket, erkölcsi parancsolatokat nem szeg meg még akkor sem, ha a Szükség ezt a lehetőséget is felkínálja neki. … Az, amit Orbán Viktor a nagyköveteinek mondott, lényegében arról szólt, hogy ha neki pénzre van szüksége (lévén a propagandája rendszeresen azonosítja a Maffiapártállamot Magyarországgal!), akkor az országnak az a kötelessége, hogy kiálljon az utcasarokra. … Minden diktátor repedtsarkú kurvájaként!”

Mindez alig harminc másodperc, kalap-kabát, közérthető parabola, “oszt’ jónapot“. Ha pedig erre Szalay-Berzeviczy képtelen ott és helyben, akkor vagy ne küldjék a kamerák elé, vagy legyen már egy éceszgéber, aki erre őt felkészíti: szájába rágva ezt a roppant egyszerű hasonlatot. Igen! Úgy, ahogyan a Don Vittorio Habonyárpija szokta a csereszabatos szócipelőknek! Nem szégyen ám tanulni az ellenségtől. Az ókori Rómát is ezt tette naggyá. … Persze azért, mert az akarta is!

Ugyanezt az “élethelyzetet” lehetne bemutatni akkor, amikor a T. Ellenzék a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium bársonyszékének leendő tulajdonosa, Szíjjártó Péternek a különböző közleményeit/nyilatkozatait kommentálja. A Posványosi Doktrína, meg a Nagyköveti Útravaló okán komoly kritikákat kap … nem Magyarország! … a kormányzat elébb a svéd, osztán a német EU-ügyi, legutóbb pedig a norvég külügyminisztertől? Alig egyetlen órán belül kint van a “KüKüM” szargyártói nyilatkozata, melyben a “tények”, no meg a magyar zemberek és a zország tiszteletét követeli meg (azon “európai elvek” alapján, melyeket ugyi az “okos” államok találtak ki a “félnótások” számára!). Ezzel szemben Moszkva egy általa finanszírozott magyar, széljobbi hírportálra hivatkozva fegyvereladással (azaz a nemzetközi egyezmények megszegésével) vádolja meg Orbanisztánt? Alázatosan nyüszítő farokcsóválás a válasz. Putyinisztán átlépi a Rubicont és a NATO műholdas felvételei szerint is harckocsikat és önjáró lövegeket küld Ukrajnába a szeparatisták támogatása érdekében? Mi is erre a “magyar” válasz: “Hát-hát! Ha emígyen történt az nagy baj. De csakis diplomáciai úton oldható meg a probléma!“. És mi erre az Ellenzék reakciója? Hát nem ez:

“Putyin Oroszországa nyilvánvalóan úgy döntött, hogy erőszakkal is újraalapítja az egykori Szovjetuniót, azaz az Orosz Gyarmatbirodalmat. Ennek legnyugatibb tagállamának ajánlkozott fel az Orbán-féle magyar kormány azzal, hogy szövetségeseink (az USA és az EU-n kívül a balti államok és Lengyelország) félelmeit és érdekeit figyelmen kívül hagyva, minden létező módon akadályozni igyekszik törekvéseiket a Moszkva által (Budapesten!) is aláírt nemzetközi szerződések betartatására, illetve a kelet-európai béke helyreállításával kapcsolatos törekvéseiket. Teszi mindezt azért, hogy a matolcsysta, unorthodox gazdaságpolitikába belerokkant, jelenleg több, mint négymillió, nyomorszinten élő polgárt eredményező, gazdaságilag csődöt eredményező fasiszta rendszerét a putyinista Birodalom átmenetileg finanszírozza. Például azzal a Paks-II Szerződéssel, melyből a Moszkvával szemben egyre fokozódóbb mértékben bevezetendő USA/EU-szankciók okán úgysem lesz semmi (lásd itt!), csak a Nyomor és az Erkölcstelen Latorállam ‘megtisztelő’ titulusa!”

De nem! A T. Ellenzék ilyesmivel nem foglalkozik. Akárcsak a saját, önkormányzati “kampányával” sem. Nekik az a legfontosabb, hogy Gyurcsányahibás legutóbbi dolgozatával (lásd előző posztomat!) törődjenek és választ adjanak egy ugyan időszerűtlen, de nem ostoba ajánlatra. Mindezt a lehető legszemélyeskedőbb módon (lásd itt!), kijelentvén hogy Gyurcsány nem hiteles személyiség, alkalmatlan a “megújult” és a “Baloldal valódi értékei mentén végre újjászerveződő” Ellenzék összefogására, illetve “nem illetékes” már ebben az ügyben.

Nem kommentálnám ezeket a véleményeket. Helyettem ezt már megtette Mihancsik Zsófia a Galamuson. Sokkal jobban annál, amit én leírni lennék képes! … Egyetértek a Szerkesztő Asszonnyal!

… és ezt …

szendamondja!


A Hazugság Iskolája

Rendkívül érdekes és tanulságos felvétel jutott a minap a szendamondja birtokába. A “Forrás” védelme érdekében természetesen titokban köll tartanom a “keletkezés” helyét és időpontját, valamint a szereplők kilétét is. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy rendkívül sikeres és ismert (nem európai!) politikai kampánymenedzser, mint oktató beszélget a tanítványával. A Tanár vezetékneve pedig “F“-fel kezdődik és “inkelstein“-re végződik!

A felvétel első néhány másodperce meglehetősen zajos (később is!). Ajtónyitás hangja hallatszik, székek húzogatása, illetve a háttérben néhány érthetetlen mondat. A Forrás szerint azonban ekkor még semmi lényeges nem hangzik el, csupán a szokásos, kölcsönös üdvözlések, illetve “F.” úr igyekszik csillapítani a Diák nyilvánvaló “drukk“-ját.

F. úr: Sikerült alaposan áttanulmányoznia az általam Önnek elektronikusan átküldött anyagokat?

Diák: Igen, uram. Az ezekkel kapcsolatos jegyzeteimet e-mailben vissza is küldtem Önnek.

F.: Megkaptam és el is olvastam. Mégis azt szeretném, ha most élő szóban összefoglalná nekem: Önnek milyen tanulsággal szolgál a vázolt Eset!

D.: Nos, a legtömörebben megfogalmazva talán azt tudnám mondani, hogy az Eset arra szolgál tanulságul, hogy bizonyos nyilvánvaló és könnyen megcáfolható hazugságokat is el lehet hitetni a választók egy szignifikáns csoportjával, ha és amennyiben azokat minden létező csatornán át ugyanúgy sulykoljuk, illetve ha az azokat terjesztők fegyelmezetten tartják magukat a számukra meghatározott stratégiához, illetve mondatklisékhez. … Ámde szeretném megjegyezni, hogy sokkal könnyebb lenne a dolgom, ha tudnám: ez a választási kampány mikor és melyik országban történt.

F.: Gondoltam, hogy erre fog hivatkozni, s bevallom őszintén: azzal, hogy a helyet és az időt nem jelöltem meg, lényegében egy csapdát állítottam fel Önnek … amelybe bele is sétált.

D.: Nem értem, hol volt ebben a csapda. Egy módszer akkor lehet sikeres, ha alkalmazkodik a célcsoporthoz, illetve annak pszichés beállítódottságához, szociális helyzetéhez. Legalábbis a “Nagy Könyv” szerint. Az Ön által ismertetett Esetet, pláne annak sikerességét tehát roppant nehéz megértenem úgy, ha nem ismerem a körülményeket.

F.: Ha elárulom Önnek, hogy egy olyan észak-balkáni diktátor számára végzett kampánymunkám leírását adtam át Önnek, akivel már bő évtizedes kapcsolatom van, akkor az segít?

D.: Észak-balkáni? Netalán Svédország? Én el nem tudtam volna képzelni a svédekről hogy ekkora idióták lennének! “Rezsicsökkentés“, meg hogy “Jobban teljesít“, illetőleg “Szabadságharc“?! Hihetetlen!

F.: Kedves ifjú tanítványom! Tisztában vagyok vele, hogy itt, …(zaj)…ban nem kifejezetten izmos az Óvilág földrajzának ismerete, ezért nem is intem meg Önt. Sőt, megdicsérem, lévén annyival azért tisztában van, hogy az észak-európai Skandinávia népei sokkal polgárosodottabbak annál, semhogy ekkora hazugságokat és uszításokat bevegyenek. De ez nem csak ezért van, hanem azért is, mert a különböző “oldali” svéd pártok között csak nüansznyi különbözőségek vannak. Teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb dolgok a Demokrácia, az Alkotmányosság, a Jogállamiság és a Közérdek, illetve ezek szolgálata. Ha egy alternatív szervezet (ott is van legalább egy ilyen!), avagy valamelyik párton belül egy csoportosulás olyan programmal lépne fel, mely ezeknek ellent mond, akkor az előbbi esetben az egyébként ellenérdekelt pártok összezárnának és mint Közellenségeket, harsogó kampány kíséretében kiközösítenék, utóbbi esetben pedig egyszerűen kizárnák az adott pártból a magáról megfeledkezett Klikket. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen mozgalmakat és párton belüli frakciókat (azok személyiségeit) a valóban a Közt szolgáló sajtó egyszerűen ízekre szedné, köznevetség és közmegvetés “tárgyaivá” tenné. Ám ha ez a politikai/közéleti “immunrendszer” ott nem, vagy nem így működne, akkor egy-két évtized alatt Svédországban is létre lehetne hozni azt az állapotot, amely most eme észak-balkáni országra jellemző.

D.: Ezt nem mondhatja komolyan!

F.: Dehogynem! Minden egyes országban, társadalomban ott van a rasszizmusra és a diktatúrára hajlamosító … hm, ha tetszik … vírus! Ennek hatását elő tudja segíteni az irigység, a társadalmi pozíció féltése és a szegénység. Ellene hat azonban például a politikai elit példamutatása és felelősségérzete, az általános jómód és a jogkövető tisztesség, a társadalomban meglévő minimális humánum, az alapkérdésekben való teljes egyetértés és a szolidaritás, no meg az ellenőrző funkcióit kitűnően ellátó sajtó. Mindezek képesek létrehozni egy olyan szociológiai/szociálpszichológiai “környezetet”, amelyben legalább akkora illetlenség, avagy neveletlenség tagadni az Alapelveket, mint az utcán köpködni, szemetelni, avagy vendégségben hangosan és büdöseket fingurászva a háziasszony fenekét tapogatni.

D.: Ugye most nem azt akarja mondani, hogy ebben a meg nem nevezett, észak-balkáni államban az ilyen magatartás megengedhető?!

F.: Dehogyis. Sőt! A vendéglátásra, meg a különböző hagyományok betartására olykor roppant körülményes szabályok vonatkoznak. Ugyanez a helyzet az “elvárt életmód” és a “tisztesség” esetében is. Ha valaki ezeket nem tartja be, hát nagyon csúnyán néznek rá. Ebben az országban pillanatok alatt sorolják be az embereket a “jók és erkölcsösek“, illetve a “rosszak és erkölcstelenek” kategóriáiba. Persze a minősítést minden esetben a “jók és erkölcsösek” végzik annak alapján, hogy szerintük mi is az a “jó” és az “erkölcsös”. Az meg mindig attól függ, hogy egy kisebbségi, de rendkívül agresszív és hangos csoport mit nevez annak. Az pedig attól, hogy ennek a Hangos Kisebbségnek kiknek és miket sikerült a szájába rágnia! … Nos ezen is alapult az az abszolút sikeres választási kampány, melyet a mi vállalkozásunk vezényelt le.

D.: A Kampány alapja tehát az Amoralitás besulykolása volt?

F.: Nem, hanem egy “Másik Erkölcs” megtanítása, begyökereztetése. Ez a Másik Erkölcs pedig arról szólt, hogy a Hangos Kisebbséget betereltük egy olyan Közösségbe (ezt mi kezdetben “Polgári Körök“-nek, később pedig “Keresztény-nemzeti Jobboldal“-nak tituláltuk!), ahol csakis és kizárólag egymás ostobaságait hallhatták, ahol kizárólag az általunk megvásárolt sajtó által, általunk elterjesztett propagandához férhettek hozzá, amelyen belül az számított “jónak és erkölcsösnek”, amiről mi azt mondtuk, hogy az! Ez pedig nem más, mint az adott párt, pontosabban annak Vezetőjének kritikátlan követése, az ellenoldal “rosszaknak és erkölcsteleneknek” való beállítása, akiktől még azt a megállapítást sem szabad elfogadni, hogy délben, a felhőtlen égbolt tetején látható fényes valami, az igazából a Nap.

D.: És ezzel sikerült megnyerni a Kampányt? Mekkora volt ez az elbolondított Közösség?

F.: A választásokra jogosultak alig több, mint negyede, de a Megrendelő így is abszolút hatalomhoz jutott. … Ismét!

D.: Csakis a Kampánnyal? Hihetetlen!

F.: Természetesen nem csak azzal. Az a Zárt Közösség, amelyet megalkottunk és tizenkettedik éve igyekszünk növelni, illetve egyben tartani, nem lett volna elegendő egy ekkora győzelemhez. Arról nem is beszélve, hogy e Kommuna (fogalmazzunk inkább így: “Egyház“, avagy “Szekta“, mert végső soron ilyesmit hozott ott létre a Mi Vállalkozásunk!) tagjai, az ezt megelőző győzelem idején mérhető,  tehát a 2010-es létszámukhoz képest, kevesebb, mint 80 százalékára fogyatkozott. A Győzelemhez így az is kellett, hogy a Diktátor megszavaztasson egy olyan választási törvényt, amelyik kizárólag neki kedvezett, amelynek alapján csak nagyon szélsőséges helyzetben veszíthette volna el a hatalmát. Ezt pedig azzal küszöbölte ki, hogy felvásárlásokkal (tellett neki az államtól ellopott pénzekből!) és megfélemlítésekkel (a törvényhozási többségét maximálisan kihasználva), elzárta a választókat a valódi információktól (ezen médiákon át kizárólag az általunk menedzselt kampány juthatott el a “polgárokhoz”!), az általam évtizedek óta sikeresen alkalmazott “Negatív Kampány“-nyal pedig megbénította az egyébként is széthúzó, kommunikációját tekintve pedig abszolute amatőr Ellenzéket. Ennek meg az lett a következménye, hogy sikerült elbizonytalanítanunk és a szavazástól visszatartanunk azt a minimum 800 ezer főt, akik (ha mégis elmennek és tömbösen szavaznak) simán megbuktathatták volna a Megrendelőt!

D.: Uram, hajlandó lenne mégis elárulni, hogy melyik országról, illetve népről van szó?

F.: Bár már említettem Önnek, hogy a nacionálé nem nagyon számít, csak a társadalmi környezet, illetve az “immunrendszer” működése, de ha ragaszkodik hozzá: a …(hangos tüsszentés) …ról van szó!

D.: Micsoda?! Hiszen ez egy alapvetően forradalmár nép, amelyik sokszor lázadt fel a diktatúra ellen!

F.: Ismételten csak azt tudom mondani, hogy Ön nincs tisztában az európai, pláne az észak-balkáni népek történelmével. Nincs semmi baj, hiszen ha majd erre szüksége lesz, könnyedén pótolhatja! Az, hogy ez a náció “alapvetően forradalmár”, csupán egy magukra aggatott legenda! Ráadásul az összes eddigi szabadságharcukat elveszítették. Hol azért, mert az azt inicializáló és menedzselő elitjük elárulta őket (ez a társaság koronként és szakmányban követi el ezt!), hol meg azért, mert hibás helyzetfelmérés okán elérhetetlen célokat tűztek ki maguk elé. A legutóbb (1990) ugyan kaptak egy óriási lehetőséget a saját sorsuk kézbevételére, tíz esztendővel ezelőtt pedig az állítólag általuk már régóta áhított “Európához való csatlakozásra”, de nem tetszett nekik sem a Demokrácia, sem pedig az Önrendelkezés Joga, sem pedig az, hogy az Uniótól kapott elképesztő mennyiségű pénzekért cserébe be kellene tartaniuk bizonyos alapvető szabályokat … mondjuk önmagukkal szemben is! Így 2010-ben (meg főleg idén!) sietve a maguk nyakába ültettek egy Diktátort, aki a “megszokott módon”, tehát a legalpáribb és legbalkánibb módon kormányozza őket. Igaz, hogy ma már elképesztő nyomorban élnek, de ez nem számít, amíg az a bizonyos Hangos Kisebbség (kiknek aktivitását a Kisebbségi Komplexus és a Nemzeti Felsőbbrendűség érzetének együttes táplálásával lehet fenntartani!) az általunk beléjük táplált, akár naponta is változó “Igazságokat” ordítják rájuk. … Nem feltétlenül ezzel kapcsolatban, de megjegyzem: cégünk éppen most futtat egy, a nevezet Diktátor által a minap megrendelt kommunikációs projektet, ami hamarosan bebizonyítja: ebben az országban bármit el lehet hitetni bárkivel, illetve a Hitetleneket rávenni arra, hogy fogják be a pofájukat!

D.: Úgymint?!

F.: A Megrendelő most (miért pont most, amikor erre már/még semmi szükség?!) azt akarja elhitetni a társadalommal, hogy a közismert, falubéli helytartója, egy meglehetősen ostoba gázszerelő, aki a Diktátor kormányzásának első három évében az ország nyolcvannyolcadik leggazdagabb emberévé vált, elképesztő összegű állami megrendelések “elnyerése” útján, igazából önerejéből és a saját tehetségéből tudott ekkora vagyonra szert tenni.

D.: Kiről van szó?

F.: Igazából lényegtelen, hiszen a pasi tényleg és kizárólag a Diktátor-haverja által neki kiutalt közpénzekből lett kőgazdag ember, de ha ragaszkodik a nevéhez, hát mindjárt megkeresem. … Itt volt az egyik papíron. … Hol is van? … Na mindjárt. … Itt is van! Nem tudom, jól olvasom-e, avagy ejtem ki a nevét, de valami Mister Szaros. … Nem, bocsánat! … Mégszaros, vagy Méjszaros? … Na nem is ez a lényeg, hanem hogy az: megírattunk egy interjút (itt a linkje, majd olvassa el!) az egyik hetilappal, amiben ez a Mr. Szaros … vagy Méjszaros arról nyilatkozik, hogy ő már az egyiptomi fáraók ideje óta vállalkozó és a meggazdagodásának semmi köze a Diktátorhoz … akinek egyébként a Soccer Academy-ját igazgatja, meg a vagyonát kezeli és így tovább!

D.: És ezt az a hetilap le is közölte? Hihetetlen!

F.: Már miért lenne az?! Azt a bizonyos hetilapot még a Megrendelő, a legelső kormánya idején alapította, persze közpénzből (a buta, nyolc évig kormányzó Balliberálisoknak meg eszükbe sem jutott megfojtani … ezt sem!). Azóta még több közpénzt kap, a “szerkesztői” pedig annyira értenek az újságíráshoz, hogy cikkeik olvastán a The New York Times hétfőn kezdett gyakornoka már aznap hangosan elsírná magát! De nem is ez a fontos, hanem az Alternatív Valóság megteremtése a Hangos és Zárt Közösség részére. Ők el fogják ezt hinni, a nyilvánvaló hazugság ellen fellázadóakat pedig el fogják hallgattatni, vagy legalábbis túlkiabálni! … Nem lesz nehéz dolguk: a hírközlő csatornák 90 százaléka immáron a kezükben van (nemrég vették meg az egykori, baloldalinak számító, valójában független napilapot … valami “Nejpszabadsegg“!).

D.: Kérdezhetnék még egy “személyeset”?

F.: Parancsoljon!

D.: Ez az észak-balkáni diktatúra politikai partnerének tekinti az antiszemita szélsőjobboldalt. Ön pedig izraelita. Hogyan segítheti ennek ellenére ezt a rezsimet?

F.: Kedves Tanítványom! Vegye tudomásul, hogy ez csupán egy üzlet, nincsen benne semmi személyes, kivéve a zsebre vágható profitot. Mi abból élünk, hogy kiszolgáljuk a Megrendelőt, legyen az egy igazából rasszista szentáror-, avagy elnök-jelölt, avagy egy obskúrus diktátor. Mindnyájan csakis a szavazóit akarják elhülyíteni. Az illető Megrendelőm egy ugyanilyen, gusztustalan csúszómászó? Aki összeadta magát az antiszemita széljobbal, meg az ottani Maffiával?! Lelke rajta! Kifizeti a pénzt, aztán meg odahaza, a maga szemétdombállamában azt csinál, amit akar! Egy Óceán, meg egy Világ választ el minket egymástól.

D.: És az a nép? Velük mi lesz?

F.: Baszódjanak meg! Ha ennyire hülyék, meg is érdemlik!

Innentől kezdve a felvétel ismét nagyon zajossá válik. Indulatos vitatkozás hallatszik rajta időnként, de a mondanivaló sajnos nem vehető ki. A Forrás szerint csupán némi szóváltás történt, melynek lényege, hogy a Diák kijelentette: Utolsó Senkiháziakat kiszolgáló Cég által üzemeltetett “Hazugság Iskolába” ő nem hajlandó járni! A Tanár úr pedig “baszódjon meg az általa támogatott egyik Diktatúrában“!

A felvételt leiratát közzétette:

a szendamleaks®!