Puzzle vagy tangram?

A “puzzle” nevű játék lényege, hogy a különböző formájú darabkákat helyesen illesztve egy bizonyos képet lehet kialakítani. Hasonlít ehhöz a távol-keleti “tangram“, ám itt a különböző méretű és színű szilánkokból tetszőleges mintát lehet kirakni. Lássuk most a mi darabkáinkat/szilánkjainkat, illesszük őket egymáshoz, majd döntsük el: ez egy puzzle, avagy egy tangram!

Miniszterelnök

Azt írja a Népszabadság kolumnistája, hogy Orbán múlt pénteki rádiós igehirdetésében egyértelműen felfedezhető volt a “visszalépés” szándéka. Csuhaj Ildikó úgy vélte az, hogy a miniszterelnök beismerte a NATO-tagságból eredő kötelezettségek be nem tartását, azaz önkritikát gyakorolt, lényegében gesztust akart tenni a posványosi beszéde okán ellene alaposan felhorgadt amerikai közvéleménynek, rajta keresztül pedig Obamának. Ugyancsak a megromlott nyugati kapcsolatok javításának szándékát látta abban, hogy Orbán kifejezte reményét az új EB-vel való jó együttműködésre. Csuhaj szerint ez azért történt, mert a miniszterelnöknek “volt ideje elgondolkodnia és meghallgatnia tanácsadóit“.

Aki ilyesmiket ír, az nem ismeri Orbánt. Ha pedig nem ismeri, akkor inkább ne írjon semmit! Nem vagyok újságíró, pláne nem a Népszabadságnál és elit-kategóriás, de annyit én is tudok (mert látom/tapasztalom az esztendők során), hogy a Mi Viktorunk egyre kevésbé képes önmagán kívül bárkit is meghallani. Az újabb kétharmad miatt már teljesen elborult elmével robog mind nagyobb sebességgel egy vízió felé, melyet úgy hívnak, hogy Abszolút Hatalom. Ha bármi olyasmit mond is eközben, ami valamiféle békülékenységi gesztusra utalna, az vagy csak taktikázás, vagy csupán semmitmondó blabla csupán. Esetünkben: teljesíteni a NATO-kötelezettségeket és emelni a honvédelem büdzséjét? Itt vagy arról vagyon szó, hogy majd valamilyen statisztikai trükköt vetnek be, vagy arról, hogy Viktor Győzövics valami újabb bizniszre készül barátjával, Vologyával.

Matolcsy

Jegybankelnöki tevékenységének kezdetén még viszonylag visszafogott volt. Csak fokozatosan kezdett eluralkodni rajta az a kóros szemléletmód, miszerint az MNB-ben lévő pénz tulajdonképpen az övé, azt csinálhat vele amit akar, költheti szabadon a mániás passzióira. Elébb csak az “Értéktár“-at hozta létre, melynek sokmilliárdos keretéből tellett ugyan (pl.) egy túlárazott és méregdrága hegedűre, de nem futotta a Debrecenből néhány hete Kanadába visszaszállított Munkácsy-képre. Osztán jött a 6 milliárdos “kommunikációs alap”, melynek egy részét hatalmas tacepaókra, másik részét pedig valamiféle “oktatásra” fordították. Osztán jött az újabb Kétharmad és Gyurcinált teljesen kiolvadt a biztosíték: vásárolni kezdett, de úgy, mint ha azt hinné, hogy egy “Monopoly‘ táblája előtt ül.

Elébb megvett egy tiszaroffi kastélyszállót közel fél milliárdért, osztán meg egy méregdrága és ezért évek óta eladhatatlan, V. kerületi irodaházat becslések szerint 12 milliárdért. Az előbbit a “társadalmi felősségvállalás“-sal (“CSR“) magyarázták, amit a jegybank sajtóirodája “mókás” módon azonosított azzal, hogy “a Jegybank béren kívüli juttatásként szeretne üdülési lehetőséget biztosítani alkalmazottjainak“. Jót is röhögött rajta a média, mely meg is jegyezte: a két célt például úgy is össze lehetett volna kapcsolni, hogy a közelben lévő Malév-ingatlant veszik meg. Így lenne a fáradt MNB-seknek hol pihenniük magukat, plusbonus a csődbe dőlt légitársaság hitelezői (mondjuk az elmaradt bérükre várakozó egykori alkalmazottak) is hozzájutottak volna pénzük egy részéhez.

Az utóbbi bevásárlást azonban már semmivel sem indokolták. Nehéz is lett volna, hiszen mint kiderült, az “Eiffel palace” tulajdonosa egy a Kis-Antillák egyik szigetállamában bejegyzett offshore-cég volt. Márpedig ugyi eleddig az volt a duma, hogy az ilyen vállalkozásokat tűzzel-vassal irtani köll, s még egy frappáns kis törvényt is összerittyentettek róla. … Nem ez az első eset, amikor sem a szavukat, sem a saját törvényeiket nem tartják be.

Szegénység

Borzalmas adatokat közölt a hazai szegénységről az Eurostat. Szerintük Magyarországon már 3,3 milliós a szegények tábora, s a helyzet egyre romlik. Az uniós metodika szerint az számít “szegénynek”, aki az adott ország mediánbérének kevesebb, mint hatvan százalékát kapja jövedelemként. Minálunk ez jelenleg havi 109 ezer forint (ami ráadásul még csökkent is az előző évhez képest!), azaz a szegénységi küszöb kicsivel havi 65 ezer forint fölött vagyon.

A közölt grafikonok azt mutatják, hogy ebből a szempontból tényleg igaz, hogy “Magyarország jobban teljesít!“. Kezd az ország egyre jobban el/leszakadni a velünk együtt csatlakozott államoktól (Csehország, Lengyelország, Szlovákia): míg náluk lefelé hajlik, nálunk meredeken felfelé ível ez a görbe. Dobogós helyezésünk van ugyanakkor a foglalkoztatotti/alkalmazotti szegénység “versenyében”. A többek között a “kultúrfölény” okán is lenézett Romániát messze megelőzve ezüstérmet kaptunk, nem sokkal lemaradva a “bajnok” Bulgária mögött!

Kézenfekvő lenne most azt írnom, hogy ha Matolcsyban annyira dühöngeni kezdett a “CSR”, akkor az ingatlanvásárlások eltapsolt 12 milliárdját akár a szegényeket támogatni akaró civil szervezeteknek/alapítványoknak is adhatta volna. Ámde egyrészt tudom, hogy bizonyos körökben ez nettó populizmus, másrészt azt, hogy a szegényekkel nem köll törődni, az ő hibájuk hogy idáig jutottak (“Amennyije van, mindenki annyit ér!“), harmadrészt pedig azt is, hogy ezek a “civilek” tulajdonképpen “külföldről fizetett, külföldi érdekeket képviselő politikai aktivisták“. Ezért osztán csak annyit jegyeznék meg: van hazánkban egy kormánybarát alapítvány, mely adományokat gyűjt az államadósság csökkentésére. Igaz, tevékenysége olyannyira sikertelennek bizonyult, hogy még annak alapítója/vezetője is alaposan kiábrándult (lásd itt!), hiszen még azok a politikusok sem adtak egyetlen fityinget sem, akik annó még harsányan dicsérték ezt a “példás kezdeményezést“. Az MNB esetleg visszaadhatta volna a hitet. Ugyi?

Államadósság

Az államadósság is egy olyan terület, ahol “Magyarország jobban teljesít!”. No nem a csökkenése, hanem a növekedése terén. Az MNB legújabb adatai szerint sikerült rekordot dönteni, s alig egy tizeddel elmaradni az abszolút csúcstól. A grafikon ugyan azt mutatja, hogy a “bruttó” a 79-86 tartományban ingadozik, de ez csak a szokásos statisztikai trükközések eredménye. A “nettó” kitartóan emelkedik azóta, hogy Unorthodoxia a Matolcsyzmus útjára lépett.

Csak a lakosság tűnik felelősen gazdálkodóknak. Miközben a “Takarékos Állam” nyakló nélkül veszi fel a hiteleket, a “zemberek” hitelállománya, az úgynevezett “finanszírozási igény” már évek óta stabilan tartja a GDP 6,1 százalékát. Igaz, vannak már itt is aggasztó jelek. Az MNB által mesterségesen alacsonnyá tett kamat miatt kezd fokozódni a forinthitelek iránti vonzalom. Márpedig a szakértők szerint nem telik bele egy-két esztendő és a nemzetközi piacon eleddig tapasztalt pénzbőség megszűnik. Akkor pedig Elkúrcsy emelheti vissza a most 2,1 százalékos kamatot legalább ötre, ami meg a törlesztőrészletek minimum duplázódásával fog járni. … Jöhet majd a “forinthitelesek megmentése” is?

Rezsicsökkentés

De mire megy el ez a rengeteg pénz? A lejáró adósságok finanszírozásán kívül többek között arra, hogy az Orbáni Őrület jegyében elkövetett államosításokat fizessék ki. A kormány bőkezűen szórja a mi pénzünket különböző, eladdig magánkézben lévő vállalatok felvásárlására. És tényleg nem szűkmarkú ilyenkor. Ha a piaci pletykák szerint a felvásárolt Magyar Külkereskedelmi Bank német tulajdonosa “fülig érő szájjal” távozott Magyarországról (lévén elképesztő összegért sikerült eladnia az ordas veszteséget termelő bankját) és otthon pezsgőt bontott, akkor az ugyancsak német E.On vezetői/tulajdonosai egy egész pezsgőgyárat vehettek maguknak! Volt is miből, hiszen a (kb.) mínusz 1100 millió eurót érő, magyarországi földgázcégeiket sikerült 875 milláért Orbán nyakába sózni, ráadásul úgy, hogy még alaposan át is verték a Kárpát-medence Géniuszát (lásd itt!).

De miért van erre szükség? A hivatalos magyarázat szerint részben “a hazai bankrendszer egészséges tulajdoni arányainak létrehozására“, részben az “energiafüggetlenség biztosítására“, részben pedig a “rezsicsökkentés megvédésére“. Az első nyilvánvaló hazugság, hiszen a “Takszöv-ügy” óta tudjuk, hogy ez maximum annyit jelent: az államosítás, a közpénzekből történő kistafírozás után azonnal jön a “baráti kezekbe” adó reprivatizáció. A második is az, hiszen akárkié is a földgáztároló/nagykereskedő, abba továbbra is Vologya barátunk szállítja az “anyagot”. A harmadik sem különbözik az előbbiektől. Rezsit csökkenteni (mint láttuk) hatalmi szóval lehet, ehhöz nem köll vásárolni semmit. Igaz, ha a tároló nem a “miénk”, akkor az abban talált maradék gázt nem lehet a rezsicsökkentésbe belerokkant távfűtőműveknek állami segítség címén, 100 milliárdos költségvetési kiadás árán úgy eladni, hogy abból a “Vidi“-tulajdonos Garancsi nertárs cége nettó 50 milliárdot vágjon zsebre. Ez persze nem “extraprofit“, mert az ugyi pfuj! (Vannak itt még további “nyalánkságok is. Akit érdekel, az olvassa el a linkelt cikket!)

Lex Mocsai? Lex Schmitt?!

Gőzerővel megy a Testnevelési Egyetem megalapítása. Miközben a kormány minden esztendőben tízmilliárdokat von ki a felsőoktatásból, a TE létrehozására nem sajnált 17 milliárdot betolni a közösből. Kisebb legyecske eme levesecskében, hogy a “Holdudvarban” úgy látszik nincs egyetlen olyan személyiség sem, aki rendelkezne a rektori cím elnyeréséhez szükséges végzettséggel (pl.: PhD). Ezért osztán a Zezerharmad rögvest az igényhez torzította a törvényt, megváltoztatta a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) jogkörét és speciális esetként megjelölte a TE-t, mit azon intézményt, melynek vezetője nem köteles olyan egyetemi végzettséggel rendelkeznie, mint az összes többi rektornak.

A köznyelvben “Lex Mocsai”-ként rögzült ez a törvényförmedvény. Ennek oka az, hogy mindenki tudni vélte: Dicsőséges Főkormányzó Urunk eme “egyetem” élére Mocsai Lajost, a magyar kézilabda-válogatott kapitányát jelölte ki. Maga Mocsai is így tudta, s miután kijelentette, hogy az eddig elért sportsikerei legalább annyira bizonyítják a vezetői képességeit, mint egy PhD, be is adta jelentkezését. Ámde a legújabb találgatások szerint a Sztáredző hiába igyekszik szorgosan “nyelvészkedni” a vezéri ánuszrózsa tájékán, a törvényt valójában nem neki találták ki, hanem a plágium-botrányába “méltatlanul” belebukott “Álamelnök“, a manapság funkciótlanul darvadozó Schmitt Pál, a “Nemzet Gojostola” rehabilitációja és reaktiválása érdekében (“Lex Schmitt“?). Hogy ez így lesz-e, azt hamarosan megtudjuk (jót röhögve csattogó nyelvű Mocsain), de ebben az esetben javaslom a TE nevét “Testnevelési Főakadémiá“-ra változtatni, hiszen elég hülyén veszi majd ki magát, hogy egy “egyetemnek” mondjuk a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia az egyik társszervezete!

“Járulékos haszna” eme Lexnek, hogy a jogköreiben megkurtított, a felsőoktatás “minőségbiztosítási” feladatait ellátó MAB-ot esetleg kitehetik a hasonló funkciót ellátó, európai szervezetből, az ENQA-ból. Ha ez megtörténik, a Magyarországon kiadott diplomák és tudományos fokozatok külföldön pont annyit fognak érni, mint a papír, amire nyomtatták őket. … Hát, így is meg lehet akadályozni az értelmiség Nyugatra vándorlását! Ugyi?

Imre Kertész Ákos

Szent István-rendet adományoz a kormány a miniszterelnök javaslatára Kertész Imrének. A hír már csak azért is meglepő, mert a “Sortalanság” szerzője finoman szólva soha nem volt a hungarista … nemzeti konzervatív kultúrnokok szíve csücske. Amikor az író megkapta a Nobel-díját, ezek a “körök” származása okán rögvest lezsidózták, lakhelye (Berlin) miatt pedig leimre/emerichkertészezték, mint “idegenszívűt”. A Vonyítókórus egyik szólamvezetője Takaró Mihály volt, kinek “tudományos” tevékenységét a rendkívül találó “irodalmi bogárlászló“-titulussal lehet jellemezni (lásd itt!). Tudomásom szerint Kertész azóta sem tett semmit, hogy eme fasiszta, “nemzetiradikális” kurzus lieblingjévé váljon. Ennek ellenére most mégis magas állami kitüntetést kap? Vajon miért?

Egyes találgatások szerint itten arról vagyon nagyba’ szó, hogy az orbanista Fasiszta Állam önmagát akarja fényezni, be akarja mutatni, hogy semmi köze a széljobbhoz (mellyel mostanában alaposan megvádolták – lásd itt!). Ugyanakkor ez egyfajta csapda is Kertész számára. Ha nem fogadja el, máris jöhet a vonyítókórus: “A mocskos zsidaja meggyalázta a vele nagyvonalú Nemzetállamot! És még ez mondja magát magyarnak!“. Ha pedig átveszi, majd később mond valami csípőset a magyar fasizmus államiasult maffiaváltozatáról, akkor ugyanezek szerint: “A mocskos zsidaja, … stb.!”. (Én ezért inkább a visszautasítást javasolnám A Mesternek, mert így megőrizheti autonómiáját. A “szokásos minősítéseket” meg úgysem kerülheti ki!)

Ha alaposan belegondolunk, a fenti “találgatás” abszolút okadatolt. A hamis szándék, a sanda cél nyilvánvaló. Ha ugyanis ez valóban őszinte lenne, akkor a Kurzus nem a megfelelő Kertészt választotta kirakatának csillogóbbá, elfogadhatóbbá tételéhez. Ebből a célból sokkal inkább az “Ákos” lett volna jobb, hiszen ő volt az, akit egy valóban indulatos, de nagyon is indokolt írása okán Kanadáig zargatott a “nyereg alatt puhított” szélsőjobboldal, a fidesznyik Tartós Tarlós István főpolgármester aktív közreműködésével!

Az én szemem elé most ezek a darabkák/szilánkok kerültek, s bevallom: számomra ez egy “puzzle”! Akárhogy illesztem őket, mindig ugyanaz a kép jön ki. Persze aki ezt inkább egy “tangram”-nak véli, annak kellemes “passzintgatást” kívánok, segítségül pedig ajánlanám a “közszolgálati” televízió “Híradó” című műsorát! Azok ottan mindenre képesek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s