Kis “Singerek”

Hazánkban nem csak az állam pénzügyi és gazdaságpolitika berkein belül nyüzsögnek a Matolcsyhoz hasonló önjelölt zsenik. Akad belőlük szép számmal a külügy területén is: úgy az elszíjjártósodott minisztériumban, mint a “Miniszterelnökség” nevű maffiaközpontban. Csupa, magát Henry Kissingernek képzelő “Kis Singer“, törtető idióta, nekivadult porcelánbolti elefánt. … Esettanulmány következik.

A Maffiakormány külpolitikai “irányvezetését” a legtömörebben emígy lehetne megfogalmazni: vérbe borult szemű, nyálfröcsögtető vicsorgás a nyugati demokráciák felé és gusztustalanul alázatos, szűkölő farokcsóválás a nemegyszer obskúrus keleti diktátorok bokáinál. Mindezt részben a “több tiszteletért”, részben pedig a rablórezsim működésképtelen rendszerének átmeneti finanszírozásáért. Az előbbiben tanúsított mérhetetlen bunkóságokra ugyan számos, kézenfekvő példa kínálkozik, én mégis a “Norvég-ügy“-nél maradnék. Lévén ez az elmúlt napok egyik legjobban dokumentált esete.

Norvégia, szorgalmas polgárai és tisztességtudó politikusai/hivatalnokai okán, a világ egyik legcivilizáltabb állama. Jelentős szénhidrogénkincse okán pedig rendkívül gazdag is, mely potenciáljával sokkal körültekintőbben sáfárkodik, mint az ugyanilyen ásványkincsekben dúskáló Oroszország, az ázsiai szovjet utódállamok, vagy éppen az arab országok. Ennek okán megengedheti magának, hogy kívül maradjon az Európai Unión, de mivel tisztában van azzal, hogy politikai és gazdasági érdekei az EU-hoz kötik, a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával, egy olyan megállapodást kötött Brüsszellel, mely biztosítja számára a “splendid isolation“-t.

Ennek egyik ellentételezése az a Finanszírozási Mechanizmus, melyben Norvégia (illetve kisebb részben Liechtenstein és Izland) egy önkéntesen vállalt keretösszeg erejéig vállalja az EU legelmaradottabb államainak bizonyos területeken történő felzárkózásának anyagi támogatását. Ennek egyik része az úgynevezett “Norvég Alap” (NA), mely Magyarországon olyan projektek finanszírozását látja el, mellyel a honi kormány egyáltalán nem törődik (pl.: környezetvédelem, az egészségügy fejlesztése). A másik pedig a “Norvég Civil Támogatási Alap” (NCTA), a társadalmi felzárkóztatást szolgálja úgy, hogy kizárólag nem kormányzati szervezeteket (“NGO“) támogat. A kifizetések minden esetben a Brüsszellel közvetlenül kötött szerződés alapján történnek, ezek fölött kizárólag az EU gyakorolhat ellenőrzést a megállapított szabályok szerint. A mindenkori magyar kormánynak tehát csakis egyetértési joga van (az NA céljai ügyében), a mechanizmus fölötti kontrollra azonban nincs.

A mindent bekebelezni akaró magyar maffiadiktatúra azonban ezt nem volt képes sokáig elviselni. Elviselni azt, hogy az országban léteznek olyan szervezetek és pénzügyi források, melyeket nem tud kézivezérelni. Ezért még tavaly úgy döntött, hogy az EU-pénzekkel egyetemben az NA kifizetéseit is úgy alakítja át, hogy azt egyetlen ember (pontosabban: antropomorf proteinzacskó) kényének-kegyének szolgáltatja ki, s kísérletet tett ugyanerre az NCTA-t illetően is.

A norvég kormány azonban közel sem bizonyult olyan nyámnyilának, mint a brüsszeli eurokraták és -politikusok. Lévén semmiféle politikai és presztízs-szempontok nem kötötték az “Orbán-kormány“-nak nevezett, elvetemült társasághoz: a vikingek kései leszármazottai dicséretes módon belengették a pacipéniszt, s középső ujjukat bemutatva egyszerűen leállították az NA kifizetéseit (a környezetvédelem és az egészségügy ezt hálásan köszönte a “Nemzeti Ügyek Kormányának”). Ám hogy még több borsot törjenek az Elmebajnok és a maga elé tolt Degénere Táskacipelő Mameluknak orra alá, az NCTA magyar finanszírozását változatlanul hagyták.

Nem is késlekedett erre a Maffiakormány szokásosan bunkó válasza. Arra való hivatkozással, hogy szerintük a nem magyar forrásokból származó NCTA lényegében “közpénzzel” gazdálkodik, ráeresztették a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) az ezt uniós szerződés szerint felügyelő Ökotárs Alapítványra, illetve minden olyan szervezetre, mely attól valaha is pénzt kapott. A hangoztatott “vád” szerint ugyanis az Ökotárs “egy ellenzéki párthoz köthető” (az LMP-hez, mely sokkal inkább “Őfelsége”, mint a Maffiadiktatúra ellenzéke!), tehát nem “civil”, hanem sokkal inkább “pártcélokat szolgál”. Mindezt megspékelték még a kriminalizálással is (lásd: “Norvégbűnözés“!), lévén sikerült találniuk egy “magánszemélyt”, aki az egyik támogatott alapítvány ellen feljelentést tett sikkasztás vádjával. (A pasmagról persze rögvest kiderült, hogy fidesznyik, aki – egyesítvén a “kellemest” a “hasznossal” – pártutasításra mószerolta be azt a szervezetet, melyre kirúgása miatt már évek óta haragudott.)

Az ordítóan átlátszó kommunikációs cél (“Norvégia, ha tisztességes, nem támogathat sikkasztókat!“) ellenére Oslo nem ment bele a játszmába. Továbbra is kötötte az ebet (meg az eredeti megállapodást) a karóhoz, sem az NA forrásainak felszabadításába, sem az NCTA leállításába, pontosabban a finanszírozás maffiózók kezébe adásába, nem egyezett bele.

Közben jött a Posványosi Doktrína meghirdetése. A gyógyszereire erős cujkát vedelt Csúti Duce Tusnádfürdőn bejelentette az “illiberális demokrácia”, azaz a Fasiszta Állam létrehozására, valamint az ő kizárólagos hatalmára való igényét. Ez az Atlanti-Óceán mindkét partján alaposan kiverte a biztosítékot, mértékadó sajtóorgánumok és vezető, demokratikus politikusok sürgették Orbán azonnali megfékezését, az Alapelveket nyíltan tagadó budapesti kormánnyal szembeni EU-szankciók (fejlesztési források befagyasztása, szavazati jog felfüggesztése, stb.) bevezetését. Ezek egyike volt Vidar Helgesen, norvég miniszter is, aki a Financial Times-nak írt cikkében (lásd itt!) sürgette ugyanezt, ugyanezen okonál fogva.

” … Most felszólítjuk az EU-t, hogy ne hallgasson tovább a demokratikus értékek kiüresítéséről egy tagállamában. A héten az összes tagországhoz fordultunk, és szankciók megfontolására biztattuk az Európai Uniót. Norvégia már tovább ment, és leállította az Európai Gazdasági Térség anyagi támogatásának kifizetését (Magyarországnak), mert nem akarjuk finanszírozni a Magyarországon látható fejleményeket.”

Szinte rögvest kontrázott a Maffiaállam. A kiadott kormányzati kommüniké szerint (lásd itt!) Magyarország “már évek óta” jelezte, hogy komoly kifogásai vannak az NCTA kifizetéseit menedzselő Ökotárs Alapítvánnyal szemben, de Norvégia nem volt hajlandó tudomásul venni ezeket. Holott a szerződés szerint Magyarországnak kötelessége aktívan fellépnie a célok támogatása érdekében, s ebbe az is beletartozik, hogy nem hagyja szó nélkül a “közpénzek felhasználása” során tapasztalt anomáliákat. Éppen ezért méltatlan, hogy a már két esztendő óta húzódó vitát Vidar (náluk: “Vidal“) Helgesen egy olyan pályára tereli, amely Magyarországot a demokratikus alapelvek megsértésével vádolja. A nyilatkozat két aláírója: Csepreghy Nándor és Perényi Zsigmond, mindketten a Miniszterelnökség helyettes államtitkárai.

Amit tudni illik az, hogy a Norvég Királyság kormányát ma két jobboldali (“Konzervatív“, illetve “Haladó“) párt alkotja, a miniszterelnök Erna Solberg, a nagyobbik koalíciós partner elnöke. Erre a kabinetre ráfogni azt, hogy szántszándékkal (és aljas indokból?) finanszíroz olyan magyarországi szervezeteket, melyek állítólag a szintén jobboldali(nak hazudott) magyar kormány elleni aknamunkával töltik idejüket napi 48 órában, hát erősen necces. Érezte ezt az első felindultságából (is) kijózanodó budapesti Maffiakormány, ezért osztán némi tanakodás után kibuherálta magából a következő kommünikét:

Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a Magyarország és Norvégia között két kérdésben fennálló vita margóján a norvég kormány egy tagja elfogadhatatlan stílusban kérdőjelezte meg hazánk elkötelezettségét a demokratikus értékek iránt.
Értetlenséggel szembesültünk hőbörgő megnyilatkozásaival, amelyek nemhogy segítenék, de meggyőződésünk szerint hátráltatják a közös célkitűzések elérését.
Álláspontunk szerint Vidar Helgesen miniszter úr végleg elvetette a sulykot akkor, amikor uniós szankciók bevezetését sürgette hazánkkal szemben – különösen annak fényében, hogy Norvégia nem tagja az Európai Uniónak.
Tudomásunk szerint miniszter urat azzal a nem titkolt szándékkal nevezték ki Európa-ügyi miniszternek, hogy elősegítse országának az Európai Unióhoz történő közeledését, a nagyobb fokú integrációt.
Tekintve ebbéli tevékenységének korlátozott sikerességét – a norvég lakosság kevesebb, mint 20%-a támogatná Norvégia uniós csatlakozását – érthető miniszter úr elkeseredettsége, azonban mégsem fogadhatjuk el indulatos kirohanását hazánk ellen.
Úgy véljük, hogy puszta sértettségből, egy unión kívüli országból követelni szankciók bevezetését hazánkkal szemben, amely az elmúlt napokban több mint 34 milliárd euró közösségi forrás magyarországi felhasználásáról állapodott meg az Európai Bizottsággal, nehezen értelmezhető, komolytalan, valamint a jóhiszemű partnerséget megkérdőjelező viselkedés. (A teljes szöveget lásd itt!)

Ennek aláírója már csak Perényi “hálámtiktkár” volt, akiről a következőeket érdemes tudni. A pasmag valószínűleg hű barátja jelenlegi főnökének, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek. Ő volt ugyanis az egyik “önkéntes”, aki utólagos útitársnak jelentkezett Dzsentri Dzsoni egyik hírhedt, luxusköltést eredményező “szupertitkos farok-kiküldetéséhez”  (a hozzám hasonló rossznyelvek ezért nevezik őt “hálámtitkárnak”, azaz hálából kinevezett helyettes államtitkárnak!). Továbbá ő már egy “régi diplomata”, aki a Fidesz egykori külügyi titkáraként is tevékenykedett. Ezen kívül Svédországban született, s így (állítólag) jól ismeri a skandináv emberek mentalitását. Ezért osztán (és ezek szerint) el köll fogadnunk azt a tényt, hogy Helgesen úr pusztán kudarcélményből fakadó irígység miatt írta a Financial Times-ban azt, amit.

Ámde ezzel szemben az a valóság, hogy V. Helgesen nem “EU-ügyi”, hanem az ottani “Miniszterelnökséget” vezető miniszter, tehát ő a norvég lázárjános (elnézést kérek Helgesen Úrtól a mindenképpen dehonesztáló, de csakis technikai párhuzamomért!). Mindössze csak az egyik funkciója az EU-val való kapcsolattartás. Mivel pedig a norvég kormánynak (meg az őket fizető polgároknak) nincs szándékában belátható időn belül az EU-hoz csatlakoztatni az országot, így ezt a kinevezése mögött rejtező nemlétező célt egyáltalában nem volt szándékában senkinek sem “titkolni”. Ez tehát csakis Perényi nyálascsiga ostobán seggnyaló agyában létezik!

Továbbá: én Perényi nertárssal, Dzsentri Dzsoni megvesszőzött vadásztársával (lásd itt!) ellentétben egyáltalán nem ismerem a “skandináv mentalitást”. Így fogalmam nincs arról, hogy mi a szokás egy norvég kocsmában. Nekem csak a honi viszonyok ismerete áll rendelkezésemre, így bizton állíthatom: aki az én kedvenc “Apamegőrzőmben” ilyen szövegre mer vetemedni, azt úgy “orrporcon korcolják”, hogy a fal adja a másikat. S ha még ez sem lenne elég, közvetlenül dinamikus kapcsolatot létesítenének a cipőorr és a fartő között. … Minálunk, keleti szellentéseket is szagolgató, félázsiaiak között már csak ez a szokás.

Kedves Köz- és nertársaim! Sajna ez itten a nagyhelyzet! Magukat Henry Kissingereknek képzelő “Kis Singerek” próbálják túlteljesíteni a vezéri elvárásokat: néhány esztendő néhány közmilliójáért cserébe kiénekelni a Magyar Holló csőriből a nemzetközi tisztelet sajtjának maradékját is! … Gratulálok mindnyájunknak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

3 hozzászólás on “Kis “Singerek””

  1. Retrograd Saturnus szerint:

    A norvégok szignifikánsan mások, mint a svédek. És erre nagyon büszkék is. Abban azonban nagyon hasonlítanak, hogy “zsigerileg” demokraták, azaz természettől fogva egyenlőnek tekintik az embertársaikat. Az államot az állampolgárai és egyéb lakosai szolgájának tekintik és semmiképpen sem fordítva. A norvég miniszter takarékos a közpénzekkel, mert tudja, hogy az mindenkié. Azt is tudja, hogy bárki személyesen megkérdezheti tőle, hogy miért költött belőle annyit, amennyit költött. Ezek ugyanis teljesen nyilvános adatok. Hivatalos utakra a norvég miniszterek turista osztályon utaznak, azzal a munkatársukkal, aki a konkrét ügyben szükséges, hogy velük menjen. Európa egyik leggazdagabb országa és mégis ezt tekintik természetesnek. Az, hogy milliárdokat adnak – egyebek közt – olyan országok felzárkózására, mint mi, valójában a legcsodálatosabb gesztus a részükről. A racionalitása azonban pontosan az, hogy tudják, hogy az egyenlőtlenség, még országok között sem jó. Úgy gondolják, hogy mindenkinek az a jó, ha a másik is jól él. És ez a helyes gondolkodás, még akkor is ha ennyire ellentétes a minálunk megszokottal. Ezért az, ami Magyarországon történt az elmúlt években, végképp kicsapta a biztosítékot a skandinávok között. Felfoghatatlan számukra, hogy ezt a történelmileg megítélt, dohos, avítt, horthysta bűzt böfögi fel ez az ország. Lassan az ő türelmes gondolkodásukban is kialakult a tanulság: tudják mikor hazudik egy magyar Singer. Amikor mozog a szája.

    • szendam szerint:

      Oh Yeah!
      Pont ezért haldoklik az a bizonyos, még mindig nem “illiberális” Nyugat.
      “Fúja a szél fúja …” Keleti Szél fúja … a diktátorok lábszagát, bűzét és az általuk “előállított” hullák félreismerhetetlen “illatát” is! 👿
      Üdv!

  2. […] nappal ezelőtti posztomban, két “gyönyörű” példával illusztrálva szóvá tettem, hogy micsoda […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s