’56 üzenete: “Több tisztelet a korrupciónak!”

Kibújt a jobbikos szög a fideszes zsákból! Hódmezőlázárhelyen Dzsentri Dzsoni követelt “több tiszteletet” a magyar korrupciónak, a Kövér Házmester pedig Budapesten fejtette ki nézeteit arról, hogy “az euroatlanti világ morális értelemben megrendült“. Mindezt az 1956-os Forradalom kitörésének ötvennyolcadik évfordulója alkalmából!

Csillagos ötösre vizsgázott tegnap Dzsentri Dzsoni! A honi, EU-pénzeken (is) dagadtra hízott Luxus-jobboldal eme emblematikus figurája az 1956-os magyar Forradalom emléknapján látogatást tett hűbérbirtokán, Hódmezőlázárhelyen. Ehelyütt pedig, ez a lassan mindenért felelős miniszterelnökségi főminiszter, logikai bakugrások tömkelegével jutott el a vérzivataros magyar Múlttól, a világraszóló korrupciós botrány jellemezte Jelenvalóig.

Luxusjános szerint a Világnak óriási adósságai vannak a magyarokkal szemben. Hiszen mi voltunk évszázadokon át “Európa és a nyugati értékek és érdekek védőbástyája“, mi ontottuk vérünket, áldoztuk fel vagyonunkat azokért, akiktől ezért cserébe csupán “megkésett, nagy szavakat” kaptunk a “várva várt segítség” helyett. Erről tanúskodik az elmúlt évszázad is. Ennek során a magyarság korábbi, hősies kiállásaiért cserébe Trianont kapott a beste Nyugattól, majd az országot “egy határrevíziót hazudó, gyilkos politika ölébe lökték” (gondolom itt nem Horthyról értekezett a szónok – lásd: Megszállottsági MűEmlék!), ezt pedig “40 évnyi kommunizmussal büntették“.

Ebbe a sorba illeszkedik az 1956-os magyar Forradalom nyugati elárulása is! Rádióbeszédében a szabadságharcos miniszterelnök hiába kért segítséget, azt csak a felkelők hallották meg. Amerikának és Nyugat-Európának fontosabbak voltak “a Szuezi válság miatt veszélybe került kereskedelmi érdekei… De még a hidegháborús világrend törékeny és igazságtalan egyensúlya is, mint a magyarok szabadsága, sőt élete“. Éppen ezért “Ha tehát október 23-a a magyarok dicsősége, akkor november 4-e a világ szégyene. Amerika és Nyugat-Európa szégyene“.

Hasonlóan keserű tapasztalatokat szerezhettünk 1990-től is. A magyarok hiába “szerezték vissza elvileg” a szabadságukat, európai jogaikat, azokkal nem élhettek, lévén a Nyugat és annak belföldi kiszolgálói, “a régi kommunisták“, az “elsikkasztott privatizáció felső tízezerje” (“Akik még mindig közöttünk élnek!“), a szorgalmasan belénk plántált kisebbségi komplexussal “rettegő kisdiákot” csináltak belőlünk, akiknek hol Washington, hol pedig Brüsszel mondta meg, “hogy mit, miért nem lehet“.

Ámde “az elszabotált rendszerváltás két évtizede” lejárt! Most, 2010 óta a Nyugat azzal szembesült, hogy a magyarok élni akarnak a jogaikkal és sem többet, sem kevesebbet nem kérnek, mint ami Európa bármelyik más népének kijár: tiszteletet és jólétet! Ezt azonban sem Amerika, se Európa még mindig nem hajlandó elfogadni. Azt hogy “felnőtt nép” lettünk, akik nem tűrik a gyámságot, s akik bár hű szövetségesek, de nem bólogatójánosok, akiknek csak a “csendőrpertu” jár. Éppen ezért nem Európa- és Amerika-ellenesség az, ha a magyarok – miután súlyos vádakkal illették őket – visszakérdeznek és bizonyítékokat kérnek.

A világ meg fogja érteni és lassan el fogja fogadni az új helyzetet, hogy egy évtizedekig álomba merült magyar nemzet végre felébredt. Öntudatára ébredt és nem kér többet, de nem is éri be kevesebbel, mint a többi, hozzá hasonló európai nemzet. Csak azt kérjük, ami megillet minket. Nem többet, de nem is kevesebbet! Tiszteletet a magyaroknak: tiszteletet 1956 nemzetének!

Hasonló húrokat pengetett tegnap Kövér László is. Ő úgy vélte leginkább megtiszteltnek az 1956-os Forradalom Emléknapját, hogy beült a Tahó Echo Tv budapesti stúdiójába, s ott történelmi elemzésnek vetette alá a Rendszerváltást, az ezt követően kialakult helyzetet, s közben egyetlen szót nem ejtett az ötvennyolc esztendővel ezelőtti Eseményekről! Nem is köll ezen különösebben csodálkozni, hiszen a Házmester sokkal idősebb, mint a Főminiszter. Ölég neki az a hercehurca, hogy mindennap kikászálódjon az ágyából (jaj a derekam!), nem hogy még azzal vegzálja a fáradt Szürkeállományát, hogy valamiféle parabolával kösse össze ’56-ot a Korrupciós Botránnyal!

Lackó alkirály szerint 1988. október 23.-án (ennyit az Ötvenhatos Emléknapról!) az erkölcsi/társadalmi/politikai értelemben amortizálódott MSZMP vezetése még nem tudta eldönteni, hogy hagyják-e kibontakozni a rendszerváltást, avagy inkább megálljanak-e a történelem útján. Ámde akkor már “kinyílt az időkapu“, s bár ő nem szeretné heroizálni a résztvevőket (bár fellépésük jelentős bátorságot követelt, hiszen még “azt sem tudhatták“, hogy esetleg nem köll-e “menekülniük az országból“), de a Fidesz megalakulásával kimondatott az Apokalipszis kezdete: “Megtörtént!“.

Akkor még sokminden nem volt világos. Például az, hogy lehet-e “semleges” országot csinálni a volt szovjet gyarmatból, meg hogy miként lehetne mihamarabb áthidalni “a nyugati és a keleti államok életminősége” közötti különbözőségeket. Osztán történt, ami történt, ezt pediglen úgy lehetne tömören összefoglalni, hogy mélységes csalódás!

Lászlónk szerint ugyanis akkoriban ők még felnéztek a Nyugatra, azt “jogi és erkölcsi” értelemben “példaképnek tartották“, lévén feltételezték, hogy “politikai kultúra is jár a demokráciához“. Ámde kiderült, hogy miután “a kommunista világrendszer fenyegetésként megszűnt, némely nyugati ország kormánya, informális pénzügyi-gazdasági hatalma, azt gondolja, bármit megtehet, naponta váltogathatja az aktuális értékeket és leckéztethet más államokat“. Illúzióikból pedig akkor józanodtak ki végleg, mikor kiderült, “hogy az a jogi szabályozás, amely mára szinte elviselhetetlenül bürokratikussá vált“, azért alakulhatott ki, mert a közös értékekhez „köze nincs a szabályoknak”.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Nyugat “morális értelemben megrendült“, hiszen a hírhedt, tavaly elfogadott Tavares-jelentés lényegében arról szól, hogy az “európai baloldal“, a megrendült és társadalmi támogatottságot nélkülöző hazaiak funkcióit akarja betölteni azzal, hogy “kívülről” tartsa fenn és “exportálja” az egyébként belföldön “mesterséges feszültségeket“.

Ebben az értelemben Brüsszel valóban Moszkvára emlékeztet és ha ez az Unió jövője, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből szép lassan, óvatosan kihátrálni!

Az elmúlt esztendőkben írott több száz posztjaim nem egyikében tettem már szóvá, hogy miféle aljas módszerekkel operál immáron évszázadok óta az a magát “keresztény-konzervatívnak” nevező, állítólagosan “nemzeti” Jobboldal. Praktikáik legelsőbb motívuma, hogy a Nemzeti Büszkeséget a Kisebbségi Komplexus aktív fenntartásával igyekeznek fenntartani, azt eszkalálni. Lényege a “Történelmi Viktimológia“, miszerint mi, “A Magyarok” mindenkoron csupán áldozatai voltunk a nálunknál erősebb nemzetek törekvéseinek és hiába tettünk meg értük mindent (lásd: “Védőbástya“!), cserébe soha semmit nem kaptunk. Illetve kaptunk, de azt nem köllene talán megköszönnünk, lévén “jogaink” és “uruszágunk” elvétele, a Horthy/Náci rezsim “ölébe lökése”, osztán meg a Szovjet Megszállás lett a jussunk. Később pedig, hogy végre kiverekedtük magunknak az “európai jogainkat” (1990), hát a Nyugat (a Belső Ellenséggel karöltve) azt is elvette mitőlünk.

Pedig mi annyira, de annyira törekedtünk! Arra, hogy megfeleljünk az Elvárásoknak! Amiket ugyan mi teljesítettünk is, de a “morális csődben” lévő Nyugat, a “Kommunizmus Fenyegetésének” (általunk történt!/?) megszűnése után “elszemtelenedő” Amerika és az EU már odáig vetemedett, hogy belepofázzon a Mi Belberki Környülállásainkba is! Abba, hogy mire is költjük az ezek szerint nem is létező Nyugati Pénzeket (mondja ezt az ezeket elosztó Luxusminiszter Hódmezőlázárhelyen – lásd fentebb!) és hogy miféle “Politikai Kultúrát” képviselünk mink (pontosabban Ők, tehát A Nemzet!). Amibe ugyi bőven belefér (lásd: “Történelmi Adósság”!), hogy simán ellopjuk a Támogatásokat (amik persze nem is léteznek!). Ha pedig ezt valakik szóvá merészelik tenni, hát rögvest előkerül Vitéz László és palacsintasütőjével alaposan főbe kongatja Amerikát, az EU-t, meg az onnan “importált” Baloldalt!

Idióták vagyunk, hogy ilyeneket tűrünk meg a hátunkon! Az olyanokat, akik négy esztendő alatt kifosztották az államkasszát és lejáratták a bő húsz esztendő alatt nagynehezen felépített renoménkat. Persze ennek elkerülése végett meg köllött vóna tanulnunk a Saját Történelmünket!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements

5 hozzászólás on “’56 üzenete: “Több tisztelet a korrupciónak!””

  1. bonhomme szerint:

    Vidéki adalék október 23-ához:

    “Persze ahhoz, hogy tartósan ott legyünk ezeken a térképeken, az is szükséges, hogy meglévő értékeinket úgy őrizzük, úgy ápoljuk, ahogy az hozzájuk méltó. Ne legyünk gyávák kimondani: korántsem egyértelmű, hogy Kaposvár minden tőle elvárható tiszteletet megad egyetlen igazi világtörténelmi alakjának, Nagy Imrének. Hogy azt látnánk: valódi, jó értelemben vett Nagy Imre-kultuszt teremtett a város. Ehelyett elsunnyogják, mint a Fidesz-kormány a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulóját. Mert az volt tegnap, ha valaki a néhány köztörvénygyanús kormányközeli USA-ból való kitiltása és az internetadó-gumicsonton való rágódás közepette nem vette volna észre.”
    http://www.kapost.hu/kaposvar-oktober-huszonharmadika/

  2. bonhomme szerint:

    “Az elmúlt esztendőkben írott több száz posztjaim nem egyikében tettem már szóvá, hogy miféle aljas módszerekkel operál immáron évszázadok óta az a magát “keresztény-konzervatívnak” nevező, állítólagosan “nemzeti” Jobboldal…”

    Kedves szendam,
    haladj a korral és nevezd őket nemes egyszerűséggel horogkeresztényeknek! 😛


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s