Orbán Viktor felébred

Még a legelvetemültebb gazemberek pszichéjében is létezik egy morálisan jobbik én. Akármilyen mélykómában, de létezik. Bizony, még ORBÁN VIKTORban is! Játszunk el most a gondolattal, hogy az ORBÁN VIKTORban évtizedek óta eltemetett Orbán Viktor egy szép napon (no nem holnap, de a nem is túl távoli jövendőben) felébred!

Mivel ez az Orbán Viktor egy alapvetően tisztességes és jószándékú ember, ráadásul tehetséges államférfi is, legelébb is megvizsgálja a pillanatyni körülményeket. Ennek során megállapítja, hogy az ORBÁN VIKTOR által felépített és totálisan uralt(nak hitt) Állam körül elfogyott a levegő. Pontosabban levegő az van, de mivel az Állam mindenféle szempontból nagyon mélyre süllyedt, akkora nyomás nehezedik rá, hogy a légzési segédizmok már nem tudják azt kipréselni belőle. Ezért osztán az egyre csak puffad és puffad, s az adott állapot szerint már csak percek választják el a szétrobbanástól.

Ez a tehetséges, tisztességes és jószándékú Orbán Viktor természetesen legelébb is megpróbálja kideríteni, hogyan “sikerült” idáig jutni. Mivel a józanésznek nincs hiányában, ölég gyorsan eljut a következtetésre, hogy mindez (pszichés) elődje, ORBÁN VIKTOR alapvetően elhibázott, mindenféle stratégiát (tehát hosszabb távú kitekintést) nélkülöző, kizárólag a pillanatnyi érdekek diktálta taktikájának folyománya, amivel egy rosszul megválasztott Célt igyekezett elérni.

ORBÁN VIKTOR ugyanis egy tekintélyelvű, általa totálisan uralt Totális Államot akart létrehozni. Csak éppen azzal nem volt tisztában, hogy az ehhöz szükséges társadalmi, politikai és gazdasági feltételek egyszerűen nem adottak. Tévedésének meg az volt az oka, hogy rossz (sőt, elmeklinikai eseteknek számító) tanácsadókkal, ideológusokkal vette körül magát. Tellér nertárs szállította neki a fasiszta államelmélet “modernizáltnak” tűnő változatát. Azt, hogy a társadalmat hivatásrendi alapon köll összefogni (akolba terelni), abban nemzeti egységet teremteni, az Állam vezetésére (no meg annak “gondoskodására”) csak azok méltóak, akik kiveszik a részüket a “munkából” (lásd: meritokrácia – “unorthodox” értelemben!). Egy jólműködő egészségügyi rendszerben minimum “bogarasnak” számító Professzor pedig feltárta előtte a (szerinte) Való Világot. Ebben a fenekedő Háttérhatalom már teljesen eluralta a Nyugatot, eliminálta az államok önállóságait, s ha ORBÁN VIKTOR nem akar mindössze egy kis helytartócska lenni a “sajátjában”, hát sürgősen nyisson Kelet felé. Ezt az elméletet erősítette a saját, többévtizedes sikertelenségeibe és elismeretlenségébe teljesen belegárgyult Matolcsy György is. Szerinte egy jólszervezett Állam igenis képes az autarchiára, hiszen nem köll mást tennie, mint mindent a maga fennhatósága alá vonni, (vissza)élve a törvényhozói hatalommal alaposan meg(agyon)adóztatni a külföldi tulajdonú vállalatokat, a monetáris (jegybanki) politikát pedig eme törekvések kiszolgálójává tenni. Csatlakozott ehhöz Hegedüs Zsuzsa “szociológus” is, aki a Nyugaton (Franciaország) szerzett tapasztalatai szerint úgy véli, mindenféle nyomort meg lehet oldani azzal, hogy ázsiai mintára bevezetik a családok (háztáji) önellátását (kiscsirke, kiskacsa, malacka, pár marék gabona, osztán mindenki kezdjen ezzel, amit tud!).

ORBÁN VIKTOR mindezek alapján neki is állt a melónak. Kiépítette a Fasiszta Államot (legalább is “jogilag”), átalakította a szociális ellátórendszert “igazságossá” (tehát nyomorgenerálóvá), államosított mindent és agyonadóztatott mindenkit. A nyomorgókról pedig kijelentette: maguk tehetnek a sorsukról, s ha akarnak valamit hát vegyék fel azt a közmunkát, ami ugyan semmiféle hozzáadott értéket nem termel, de legalább az állami költségvetés fizeti. Egyébként meg gondozzák a háztájiukat, hogy Hegedüs úrasszonynak is legyen némi “sikerélménye”, no meg elkölthető, szintén az Államtól kapott, havonta milliós tanácsadói honoráriuma (lásd ismét: meritokrácia!). Közben pedig elindította a Keleti Nyitást annak érdekében, hogy a Háttérhatalom által uralt Nyugattól függetlenítse a Rezsi/Rezsimfinanszírozást, alternatív piacokat és államkötvény-felvásárlókat keresve … mindezt a Függetlenségért és az Államadósság ellen indított Harc jegyében!

Orbán Viktor azonban megállapította, hogy ORBÁN VIKTOR súlyosan tévedett.  Tellér nertárs ugyanis elfelejtette megmondani neki, hogy a mintául vett Rendszer minimum hetven éve (látványosan, fejjel lefelé lógatva) dugába dőlt. A “bogaras” Professzor pedig azt, hogy a Kelet is globalizálódott már, üzletet kötni legszívesebben a Nyugattal szokott, ráadásul ha hajlandó is finanszírozni egy “Független Államot”, azért minden esetben kér valamit (nem is egyszer) “cserébe”, ami pedig minden esetben odáig vezet, hogy “többe kerül a leves, mint a hús”. Matolcsy Főzseni meg csak annyit nem közölt Vele, hogy az agyonadóztatás miatt le fog állni a gazdaság, amely (bizonyos földrajzi adottságok miatt is) képtelen előállítani a működéséhez szükséges nyersanyagokat … no meg a tőkét is, amit meg az agyonadóztatott, a “szemétláda külföldiek” tulajdonában álló bankok nem lesznek képesek hitelezni (ezt ugyan megpróbálta “magyarrá” konvertálni, de ez a bakrendszer is csak állami pénzből működhet, így inkább vitte, mint hozta a lóvét … lásd: Közmunka/Közbank/Közgép/KözMűszolgáltató! … hehehe!).

Hogyan lehetne kihátrálni ebből a helyzetből? – tette fel ekkor a kérdés magának Orbán Viktor. Esetleg úgy, hogy bocsánatot kérünk a Nyugatiaktól és ígéretet teszünk arra, hogy többé rosszak nem leszünk. Ámde ki hinné el ezt Ott? Ki hinné el, hogy Orbán Viktor már nem ORBÁN VIKTOR, akit az árulásairól, a hit-, szabály- és szerződés-szegéseiről ismertek meg?! Ehhöz elébb fel kéne mondani a Keleti Szövetséget, ami meg azért lehetetlen, mert ORBÁN VIKTOR olyan szerződés(eket) írt alá Legújabb Régi Barátunkkal, ami csakis neki jó! Hát akkor miért hagyja Orbán Viktort kilépni az ORBÁN VIKTOR által aláírt Szerződés(ek)ből, pláne akkor, ha az egyoldalú bontás rögvest meg nem szolgált bevételt (nála), illetve azonnali államcsődöt eredményezne … nálunk (lásd: Pakstum!)! Így nincs más hátra, mint a Kiegyezés az Ellenzékkel. Ámde ennek ORBÁN VIKTOR által Kitenyészett, “jobboldali” része máris az Állam fejére nőtt, a Megvásárolt “baloldal”  pedig csupa idiótából áll. Akárcsak a Párt szinte minden rendű és rangú korifeusa, akikből szintén ORBÁN VIKTOR csinált “valakiket” … no meg egybites, hardveresen programozott biodroidokat, akik még a saját gondolataikat is Felülről várják, … közben pedig mást sem mantráznak, hogy “Te vagy a Tökéletes, szeretett Vezérünk!”. Ultima Rációként esetleg összetrombitálhatna egy Szakértői Kormányt, csupa olyan emberből (partvonalra állított és karaktergyilkolt politikusból), akik képesek még a Nyugat bizodalmát visszaszerezni, ámde itt meg az a helyzet, hogy egyrészt ezek a személyiségek nem fogják elhinni, hogy Orbán Viktor már nem ORBÁN VIKTOR, ráadásul a Szavazóbázisnak sem lehetne elmagyarázni, hogy ORBÁN VIKTOR helyett most Orbán Viktort köllene (vak)hithűen támogatniuk!

Orbán Viktor ekkor belenézett a történelemkönyvekbe. Annak megállapítása végett, hogy mit is tettek az orbánviktorok az ORBÁNVIKTOROK által előállított helyzetben. Lapozgatott, tanakodott, s végül rájött: nincs megoldás! Orbán Viktor ugyanis nem válthatja le ORBÁN VIKTORT, nem teheti jóvá, amit Elődje művelt, nem bújhat ki az ORBÁN VIKTOR-bőrből még akkor sem, ha ő már csak Orbán Viktor.

Végjáték a Duna (duma) mentén. Hamarosan kezdődik! … Bár sose köllött volna látnunk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!